Romániai Magyar Szó, 1951. december (5. évfolyam, 1291-1315. szám)

1951-12-01 / 1291. szám

ROMÁNIAI A Magyar Népi Szövetség Központi Bizottságának napilapja V. ÉVFOLYAM., 1291., szám, 4 OLDAL ARA 4 LEJ 1951., december 1., szombat. Állami tervünk győzelmes teljesítéséért Üzemeink, gyáraink és egyéb ipari egység­eink jelentős része 11 hónap alatt fejezte be 951 évi tervét. Nem volt ez könnyű feladat. Ennek a tizen­négy hónapnak minden egyes napja harc volt —­ harc az elavult, régi munkamódszereknek a szovjet sztahanovista munkamódszerekkel való helyettesítésére; harc az új technika meg­honosítására; harc nagyszámú új szakmai ká­der gyors kiképzésére; harc a dolgozók gon­dolkozásában és magatartásában még meg­maradt régi csökevények kiirtására. És ez a kimondhatatlan lelkesedéssel foly­tatott harc nagyszerű eredménnyel járt. Nagy a száma azoknak az üzemeknek, ame­lyek alaposan túlteljesítették vállalásukat. Nem tizenegy —, hanem tíz hónap és 6 nap alatt — november 7-re végezte be ez évi ter­vét 22 fémipari üzem, 14 vegyipari üzem és 11 elektrotechnikai cikkeket gyártó üzem, úgy­szintén a Könnyűipari Minisztériumhoz tar­tozó 62 gyár. És november hó folyamán nap mint nap újabb és újabb üzemek, gyárak je­lentették Pártunknak, hogy befejezték tervü­ket. Prahova tartományban 48 vállalat dol­gozik már napok óta 1952-re, Temesvár tarto­mányban 31 vállalat termelt november máso­dik felében a jövő évre, Sztálin tartományban pedig 46 vállalat dolgozói teljesítették túl azt a vállalásukat, hogy 11 hónap alatt feje­zik be ez évi tervüket. A felajánlásukat túlteljesítő üzemek között olyan fontos vállalatok vannak, mint a nagy­bányai színesfém kombinát és a resicai Sov­­rommetal kohászata, acélműve és hengermű­ve. Gépgyártó iparunk fontos egységei, mint a fővárosi Augusztus 23., a Timpuri Női, va­lamint a nagyszebeni Independents, a brailai Progresul, stb. kezdték meg már november­ben 1952-es tervük teljesítését. Craiova tarto­mányból a vasúti szállítási igazgatóság je­lentette már november 19-én, hogy befejezte 1951-es tervét. A Herbák János üzem finom­­bőrgyára november 21. óta dolgozik 1952-re. Sok bányában, üzemben egyes részlegek hamarább fejezték be ötéves tervünk első évének előirányzatát, így a Zsilvölgyében, az an­nószai kitermelésben 52 bányászcso­port fejezte be november első felében ez évi tervelőirányzatát. Méltán büszke az 1951 évi tervet a vállalt határidőnél korábban teljesítő gyárak, üze­mek egész kollektívája elért nagyszerű ered­ményére, de büszke rájuk egész országunk népe is. A tervet túlteljesítő üzemek nagy része érté­kes eredményeket ért el a takarékossági harc­ban is, úgyszintén a munka termelékenységé­nek a tervbevettnél nagyobb fokú növelésével. A resicai Sovrommetal acélművek olvasztá­­rai sokszáz gyorscsapolást végeztek ebben az évben Matulinec módszerével; a munka ter­melékenységét 10,5 százalékkal növelték, meg­javították az acél minőségét és az önköltsé­get 1,74 százalékkal csökkentették. Közel 100 milliós megtakarításukkal lehetővé tették, hogy az állam újabb összegeket fordíthasson beruházásokra. A takarékossági harcban ki­tűntek a temesvár tartományi vállalatok is: 1387 egyéni takarékossági számlát tartanak nyilván és több mint 100 millió lejt takarítot­tak meg. December 1 -ét jelzi a naptár. De a mi gyá­raink, üzemeink dolgozói már 1952 januárjá­ban élnek, a jövő évre dolgoznak. Ez évi si­kereik megkönnyítik az 1952 évi terv teljesí­­­­tését és túlszárnyalását. Az évről évre növekvő tervfeladatok — hi­szen a szocializmus építésének éppen a szün­telenül fejlődő népgazdaság a jellegzetessége­k szükségessé teszik a munka még alaposabb megszervezését, a munkások újabb tízezrei­nek szakmai képesítését, a fokozódó gépesí­tést és mindenekelőtt a fejlett szovjet munka­­módszerek még nagyobbfokú népszerűsítését. A szocialista versenyben nem szabad meg­állni, egyhelyben topogni. Ha a kitűzött célt elértük, tűzzünk magunk elé nagyobb felada­tokat. Irányozzák elő ezek a feladatok az ed­digi tervteljesítés során felmerült gyengesé­gek, hiányosságok kiküszöbölését! Egyike a legfontosabb feladatoknak — és ez nem hangsúlyozható eléggé — a gyártmá­­­nyok minőségének szüntelen megjavítása. A minőség tekintetében jó munkát végeztek az elmúlt hónapokban a nagyváradi Infratirea, az aradi Victoria és a sztálinvárosi Steagul Rosu üzemek dolgozói­­— nem mondható el azonban ugyanez a sztálinvárosi Strungul gyárról. Ellenkezőleg! A Strungul gyártmá­nyok gyenge minősége sok nehézséget oko­zott más vállalatoknak. Feltétlenül szükséges, hogy a minőségi el­lenőrzést gyárainkban sokkal alaposabban szervezzék meg. Szovjet példamutatás nyo­mán minden egyes munkaszakaszban ellen­őrizni kell a gyártmány minőségét, mert csak így kerülhető el idejében a selejtes, gyenge minőségű termékek gyártása. A sztálinvárosi Steagul Rosu és Sovromtractor példájára, szervezzünk minden gyárban, lehetőleg min­den egyes osztályon minőségi brigádokat, így harcolhatunk a legeredményesebben a se­lejt ellen és a kifogástalan minőségű gyárt­mányokért. A másik, ugyanolyan nagyfontosságú fel­adat a terv szerinti választék pontos betar­tása. A tervet idő előtt befejező vállalatok jelentéseiből kitűnt, hogy sok esetben hetek­kel hamarább fejezték be tervüket értékben és mennyiségben, mint választék tekintetében. Mit jelent ez? Azt, hogy a nagy tervteljesíté­­si eredmények utáni hajszában elhanyagol­ták a választék kérdését. Már­pedig, az állam­nak nem kell akármilyen gyártmány — eset­leg olyan, amelyre éppen nincsen is szükség és hetekig, vagy hónapokig fekszik felhaszná­latlanul —, hanem azok a gépek, nyersanya­gok, fogyasztási cikkek kellenek, amelyeket a tervhivatal a helyzet beható ismerete alap­ján az egyes gyárak tervébe foglalt. Egy kis, jelentéktelennek tűnő gép vagy alkatrész le nem szállítása egy másik gyárban, sőt esetleg a gyárak sorozatában gátolja a terv teljesí­tését. A választék be nem tartásának gyökerei gyakran lenyúlnak egy-egy üzemosztály mun­kájának rossz tervszerűsítéséig. A szocialista versenyszerződéseknek nem csak a vállalt mennyiségi teljesítményre, ha­nem a minőség és a választék betartására is ki kell térniük. Szervesen összefügg az említett tényezőkkel a szocializmus kérdéseinek sarkalatos kérdé­se, a munka termelékenységének szüntelen növelése. Közismert Sztálin elvtárs tömör megfogalmazása: „Miért győzheti le, miért kell legyőzze és miért fogja okvetlenül le is győzni a szocializmus a gazdaság kapitalista rendszerét? Mert a munka magasabbrendű formáit tudja adni, magasabb munkatermelé­kenységet, mint a kapitalista gazdasági rend­szer. Mert több terméket tud adni a társada­lomnak és gazdagabbá tudja tenni a társa­dalmat, mint a gazdaság kapitalista rendsze­re". A munka magasabb termelékenységének létrehozásában döntő szerepük van a sztaha­novistáknak. A napokban adományozták or­szágunk legjobb munkásainak és technikusai­nak a megtisztelő sztahanovista címet és ugyanakkor kijelölték az élmunkásokat is. Tudjuk tehát már, kik a sztahanovisták és él­munkások, kik azok az emberek, akik tökéle­tesen uralják a technikát és merészen meg­döntötték az elavult normákat. Tanuljunk tő­lük! Váljanak munkamódszereik az egész gyár, az egész iparág dolgozóinak közkin­csévé. A vállalatok igazgatóságainak és az üzemi bizottságnak alapos munkát kell kifejtenie e tekintetben. A munka termelékenységének növelését szolgálja az újítók, észszerűsítők tevékenysé­ge. Támogassuk minden eszközzel munká­jukat. Igyekezzünk minél több nyító kollektí­vát létrehozni, mert a kollektív munka e téren is megkönnyíti és eredményesebbé teszi a munkát. A sztahanovisták és élmunkások csillogása ne homályosítsa el a közepes munkások tel­jesítményeit. A túlnyomó többséget a közepe­sek teszik ki, azok az emberek, akik állandóan túlteljesítik a normát, de kimagasló ered­ményt nem érnek el. A mestereknek, techniku­soknak és az önkéntes szakszervezeti aktivis­táknak — a szakszervezeti csoportfelelősök­től kezdve egészen az üzemi bizottság ver­senyfelelőséig — sokkal nagyobb figyelmet kell fordítaniuk ezeknek versenyeredményeire, ha va amennyien csak néhány százalékkal többet termelnek s ugyanakkor megjavítják munkájuk minőségét — akkor valóban bizto­sítva van második tervévünk sikeres teljesí­tése. Vannak még elmaradók és kullogók is ütemeinkben, ez kétségtelen. És ha nem for­dítunk elég figyelmet rájuk, komoly nehézsé­geket okozhatnak a terv teljesítésében. Ebbe a csoportba tartoznak az igazolatlanul hiány­zók, a rendszeresen elkésők. Az igazolatlan hiányzások nagy száma ma is egyes iparágak rákfenéje. Egy percig sem szabad szünetelnie a felvilágosító munkának ezeknek az embe­reknek a meggyőzésére. A Párt arra tanít, hogy türelmesen meg kell magyarázni az em­bereknek az álláspontunkat, egyszer, kétszer, tízszer is és ha ez nem elég még többször — mert csak így irthatjuk ki gondolkozásukból a kapitalista világ megmaradt csökevényeit. Sajnos nemcsak egyes kullogó emberek lé­teznek az üzemekben. Egyes vállalatoknál vannak egész üzemrészek, amelyek szinte ál­landóan el-elmaradoznak a többiek mögött. Mi az oka ennek? A legtöbb esetben az, hogy a vállalat igazgatósága, és az üzemi bizott­ság beletörődött abba, hogy ennek már úgy kell lennie. Ha határozott,, körültekintő intéz­kedéseket foganatosítunk, ezeket az üzem­­osztályokat is az élenjárók színvonalára hoz­hatjuk. Tegyük jelszavunkká: ötéves tervünk máso­dik tervévében ne legyen terv alatti gyár, ne legyen terv alatti részleg! Minden munkás teljesítse normáját! Ezzel a jelszóval bizakodva indulhatunk meg a második tervév teljesítésének útján. Ha minden ember becsületesen dolgozik, könnyűvé válik a tervfeladatok teljesítése. Könnyűvé válik annál is inkább, mert hiszen 1952-ben ismét több fogyasztási cikk jut egész dolgozó népünknek. Több cipőt, több ruhaneműt, több élelmiszert fogunk termelni a második tervévben — nagyobb összegeket fordítunk a dolgozók kultúrigényeinek ki­elégítésére, üdültetésre és­ a szociális juttatá­sokra. Ahhoz, hogy mindezt valóra válthassuk — békére van szükségünk. Egész népünk meg­szívlelte Sztálin elvtárs szavait és jól tudja, hogy nem elég a békét akarni — harcolni is kell a béke megvédéséért. Ötéves tervünk első évi előirányzatának időelőtti teljesítése felér egy nyert csatával a béke frontján — s e csa­ta tapasztalataival felvértezve indulunk harc­ba az ötéves terv második évi előirányzatá­nak idő előtti tejesítéséért. 48. (160.) száma TARTALOM: VEZÉRCIKK: A szocializmus és a demokrácia legyőzhetet­len. HEGEDŰS ANDRÁS: A magyarországi termelőszövetkezetek szer­vezeti-gazdasági megszilárdításának fel­­adatai LAURENT CASANOVA: A jobboldali szocialisták, a népek békemoz­galmának ellenségei. ELENA KOZLOWSZKA: A Lengyel Egyesült Munkáspárt pártoktatá­sának tapasztalataiból. MARIO MONTAGNANA: Az olaszoroszági dolgozók harca az életszín­vonal emeléséért. HEINRICH RAU: A Szovjetunió segítsége a­ Német Demokra­tikus Köztársaság számára. JAN MAREK: Politikai jegyzetek. Kapható a „Libraria Noastra” könyvesboltok­ban és minden újságárudában. Megjelent orosz, román, francia, német, ang­ol és spanyol nyelven . LAPUNK TARTALMÁBÓL ! A Párt határozata nyomán felszámol­ja hiányosságait a sepsiköröspataki kollektív gazdaság (2. oldal) A nevelő­k a szocializmus építésének fontos tényezője (2. oldal) A kolozsvári CFR kocsiintézőség terü­letén bevezették a marsrat-rendszert (3. oldal) Forró szeretettel segíti hazánk lakos­sága a hős koreai népet (3 oldal) Hogyan szervezi Tito gestapója a ha­tármenti provokációkat (3. oldal) Hatalmas lelkesedés jegyében ért vé­get a moszkvai békeértekezlet (4. oldal) A római értekezleten Eisenhower megfenyegette a csatlós országokat (4. oldal) A moszkvai békeértekezlet küldötteinek felhívása a világ békeharcosaihoz MOSZKVA. (Agerpres.). — A TASS közli annak a felhívásnak a szövegét, amelyet a szovjet összszövetségi békeértekezlet részvevői intéztek a világ összes békeharcosaihoz. A felhívás szövege a következő: „Mi, a Szovjetunió összes népeinek képviselői a békeharcosok moszkvai 3. értekezleté­ről melegen üdvözöljük hazánk határain túl, a békemozgalomban részvevő harcosokat. A béketábor erői napról-napra szüntelenül gyarapodnak. A világ összes becsületes em­berei egy újabb világháború tényleges veszélyének tudatában, társadalmi hovatartozásra, politikai vagy vallási meggyőződésre való tekintet nélkül belépnek a béke aktív védelme­zőinek soraiba. A békeharcosok mozgalma napjaink legnagyszerűbb népi mozgalmává alakult. Ennek beszédes­ bizonyítéka az emberiség történetében páratlanul álló két nemzetközi népszavazás tagadhatatlan sikere: a stockholmi felhívást az atomfegyver megtiltására 500 millió ember, a mostani, az öthatalmi békeegyezmény megkötését követelő felhívást pedig eddig mintegy­­100 millió ember írta alá A szovjet emberek következetesen harcolnak a békéért, mert az agressziós háborút a legsúlyosabb bűnnek tekintik az emberiség ellen, a legnagyobb szerencsétlenségnek az egész emberiség számára. A Béke Világtanácsnak a békeegyezmény megkötésére irányuló felhívását több mint 117 millió szovjet ember írta alá. A szovjet emberek ezzel kifejezésre juttatták, hogy békében és barátságban akarnak élni az Egyesült Államok, Anglia és Fran­ciaország és a világ összes országainak népeivel. Büszkék vagyunk rá, hogy országunk a béke védőbástyája, hogy a békeharc és a népek szuverenitása a Szovjetunió külpolitikájának legalapvetőbb lényege. A Szovjetunióban a Legfelső Tanács 1951 márciusában elfogadott törvénye alapján a háborús propaganda a legsúlyosabb bűnnek minősül. A szovjet nép magáévá teszi és egyöntetűen támogatja a szovjet kormány békés kül­politikáját. A szovjet kormány többször kijelentette, hogy lehetségesnek tartja a kü­lönböző gazdasági és ideológiai rendszerű államok békés, egyidejű létezését. Nem félünk a kapitalizmus békés versenyétől, de az imperialista agresszorok cselszövé­seitől sem. Nincs a világon olyan erő, amely kényszeríthetné népünket arra, hogy letérjen a kommunista társadalom építésének útjáról. A szovjet nép éber figyelemmel kíséri a béke ellenségeinek cselszövéseit és készen áll arra, hogy bátran és hősiesen megvédje hazáját és békés munkáját mindazokkal szemben, akik meg­merészelték támadni szabadságát és függetlenségét. A szovjet nép minden erőfeszítését a gazdaság, tudomány, kultúra és művészet kifej­lesztésére irányítja. A nagy Sztálin kezdeményezésére országunkban megvalósulnak a ter­mészet nagyszerű átalakítási munkálatai, gigászi vízierőműtelepek és öntözőcsatornák épül­nek, új gyárak, üzemek, lakások, iskolák, kórházak, klubok és óvodák létesülnek. Népgaz­daságunk fellendülésével párhuzamosan szüntelenül növekszik a szovjet emberek jóléte is. A szovjet emberek milliói osztoznak az összes országok egyszerű embereinek aggodalmá­ban egy újabb világháború veszélye miatt, amit az eszeveszett reakciósok és pénzmágná­sok, elsősorban pedig az amerikai és angol bankárok akarnak kirobbantani. Ők a háborút meggazdagodás és óriási extraprofit forrásának tekintik. Több mint 1 és fél év óta, az Egyesült Államok kormányzókörei hódító és pusztító háborút folytatnak a békeszerető ko­reai nép ellen. Cinikusan lábbal tiporják az előzőleg megkötött nemzetközi egyezményeket; az amerikai reakciósok kiterjesztik az agressziós Atlanti tömböt, új hadászati támaszponto­kat létesítenek a világ minden részében, lázasan fokozzák fegyverkezésük ütemét és háborús előkészületeiket, hogy felhasználják az atomfegyvert. Ugyanebből a célból az ENSZ-t a háború eszközévé alakítják, feltámasztják a német és a japán militarizmust. Az amerikai reakciós sajtó és a rádió napról-napra féktelen és hazug szovjetellenes rágalmakat terjeszt, gyűlöletet akar szítni a Szovjetunió, a Kínai Nép­­köztársaság és a népi demokratikus országok ellen. Az Atlanti tömbben részvevő országok népei a katonai kiadások, az adók és a drágaság terhe alatt roskadoznak. A háborús ve­szély növekedésének időszakában a béke fenntartásáért folytatott mozgalom kiszélesítése, az éberség fokozása, a háborús gyújtogatók bűnös mesterkedéseivel szemben, elsőrendű fontosságú. A békeharcosok varsói kongresszusa óta eltelt idő alatt, a béke erői az összes orszá­gokban megnövekedtek és még szorosabban egyesültek. Joszif Visszárionovics Sztálinnak, a béke nagy zászlóvivőjének jelszava: „A béke fennmarad és megszilárdul, ha a népek saját kezükbe veszik és mindvégig megvédik a béke megőrzésének ügyét", az összes egyszerű emberek lelkébe újabb erőt öntött és megerősítette a béke ügyének végső győzelmébe ve­tett hitét. Ez a bölcs és világos eszme, amely megfelel az egész világ embermilliói létérdekének, mélyen behatolt az összes országok széles néptömegeinek szívébe. Ma, a földkerekség ösz­­szes emberei, férfiak, nők, ifjak és öregek, az összes nemzetiségek és különböző meggyő­ződésű emberek mindnyájan felemelik szavukat a béke megvédéséért, mert gyűlölik a há­borút. Egyre aktívabban harcolnak az imperialista agresszorok háborús készülődései ellen és a leghatározottabban meghiúsítják galád mesterkedéseiket. Mi, a békeharcosok összszövetségi értekezletének küldöttei kifejezzük a szovjet nép millióinak akaratát, magunkévá tesszük és minden eszközzel támogatjuk a békeharc prog­­rammját, amelyet a Béke Világtanács bécsi ülésszakán dogozott ki. Ez a Programm min­den szovjet ember szívéhez közel áll. Ez a programm a földkerekség lakossága döntő többségének létérdekeit fejezi ki. Kijelentjük, hogy a jövőben is harcolni fogunk a háborús gyújtogatók mesterkedései ellen és a tartós világbékéért! Eljen a békeharcosok nagyszerű mozgalmat Éljen a béke! ÜZENET A NAGY SZTÁLINHOZ MOSZKVA. (Agerpres.). — A TASS közli: A békeharcosok összszövetségi értekezletén részvevő küldöttek a következő üzenetet küldötték J. V. Sztálinnak, a dolgozók nagy veze­tőjének: J. V. SZTÁLIN ELVTÁRSNAK MOSZKVA, KREML SZERETETT JOSZIF VISSZARIONOVICS! Mi, a szovjet munkások, kolhozparasztok, mérnökök, tudósok, írók, művészek és értel­miségiek képviselői — a békeharcosok összszövetségi értekezletének küldöttei — kifejezzük a bennünket megválasztó szovjet nép érzéseit, és mély szeretettel, forró üdvözlettel fordu­lunk önhoz, a dolgozók nagy vezetőjéhez és tanítómesteréhez, a béke zászlóvivőjéhez. Hazánk dolgozói, akik bennünket az értekezletre küldtek, azzal bíztak meg, hogy az egész világ előtt ismételten erősítsük meg a Szovjetunió népeinek azt a rendíthetetlen aka­ratát, hogy lankadatlanul és következetesen harcolunk a békéért és a népek közötti barát­ságért, a háborús gyújtogatók galád cselszövései ellen. Az Ön szavai „ a béke fennamarad és megszilárdul, ha a népek saját kezükbe veszik és mindvégig megvédik a béke megőrzé­sének ügyét” vezérelnek bennünket. Több, mint 117.000.000 szovjet ember aláírásával csat­lakozott a Béke Világtanácsnak az öthatalmi békeegyezményt követelő felhívásához, a béke külföldi barátai aláírásainak százmillióihoz. Minden szovjet ember békealáírását a haza és az Ön — Sztálin elvtárs — előtt tett fo­gadalmává. Év meg, hogy még l­itattóbban és *nél eredményesebben dolgozik a munka frontján a kommunizmus építéséért. Minden szovjet ember tudja, hogy a két alko­tómunkában elért siker országunk — a béke legyőzhetetlen erődítményének leghathatósab­b hozzájárulása a népek békeharcához. Hazánk dolgozói páratlan ütemben megvalósítják az Ön bölcs utasításait a kommu­nizmus nagy építkezéseiben, minden erejüket az ipar és a mezőgazdaság kifejlesztésének szentelik. A természet elemi erőit következetesen legyőzik, s újabb eredményekkel gazda­gítják a szovjet tudományt, a művészetet és irodalmat. Példaadóan megmutatják a világ népeinek, hogy mennyi előnyt nyújt az embernek a békés alkotó munka. A szovjet kormány békés sztálini külpolitikája, amely a szovjet társadalom növekvő gazdasági hatalmára és megingathatatlan erkölcsi és politikai egységére épül, szembehelyezkedik a háborús gyúj­togató Atlanti tömb vezetőinek agressziós rablópolitikájával. A szovjet kormány mindent megtesz a népek közötti gazdasági- és kulturkapcsolatok megerősítésére. Az amerikai és angol imperialisták gyűlölet és bizalmatlanság szításával akarják eltávolítani a Szovjet­uniót, a népi Kínát és a népi demokratikus országokat s gazdasági zárlat, hazugságok és rágalmak gránitfalával próbálják elszigetelni a világ többi részétől. A szabadságról, demo­kráciáról és békéről szóló képmutató és cinikus esküdözéseiket megcáfolják a Koreában, Közel-Kelet országaiban és a világ más részeiben elkövetett véres gaztetteik.­Napról-napra a világ összes országainak újabb és újabb százmilliói sorakoznak a vi­lágbéke legyőzhetetlen frontja köré. Az összes becsületes emberek számára a mi nagy hazánk — a Szovjetunió, a béke ügyének győzelmébe vetett bizalom forrása. A világ minden részében az Ön neve, Sztálin elvtárs az emberek százmilliói számára a győzelmes békeharc zászlaja, amely egyesíti az egész haladó szellemű emberiség erőit. A szovjet emberek Sztálin nevével a szívükben védték meg hazájuk becsületét és füg­getlenségét a Nagy Honvédő Háborúban és megmentették az emberiséget a hitlerista bar­bárok leigázásától. A szovjet emberek Sztálin nevével a szívükben építették újjá hősies munkával a háborúban elpusztított városokat, falvakat, gyárakat és üzemeket, ma pedig sikeresen építik a kommunizmus nagyszerű művét. A szovjet emberek Sztálin nevével a szívükben megsokszorozzák erejüket a békés épí­tő munkában, az emberiség összes haladó erőivel együtt szilárdan és következetesen har­coltak a békéért, a háborús gyújtogatók sötét tervei ellen. Sztálin neve a világ százmillióinak azt a rendíthetetlen hitet adja, hogy a béke erői diadalmaskodnak a háborús uszítók sötét erői felett, hogy a béke legyőzi a háborúk ÉLJEN A BÉKEHARCOSOK LEGYŐZHETETLEN VILÁGHADSEREGE! ÉLJEN HATALMAS HAZÁNK, A SZOVJETUNIÓ — A BÉKE MEGINGATHA­TATLAN BÁSTYÁJA! ÉLJEN A BÉKE NAGY ZÁSZLÓVIVŐJE, SZTÁLIN ELVTÁRSI Tervünk teljesítéséért és túlszárnyalásáért Befejezte évi tervét a nagyváradi „Dobrogeanu Gherea“ cipőgyár November 26-án örömteli napjuk volt a nagyváradi „Dobrogeanu Gherea” cipőgyár dolgozóinak. Vállalásukhoz híven, határidő előtt befejezték évi tervüket. A terv sikeres teljesítéséhez nagyban hoz­zájárult a gyár munkaközösségének lelkes szocialista munkaversenye és az élmunkások példaadó normatúlszárnyalásai. Ebben az esztendőben legszebb eredménnyel Muhari Rozália gépmunkásnő dolgozott, aki évi előirányzatát 127 százalékkal szárnyalta túl. Portörő Gábor 99 százalékos normatúl­­szárnyalása szintén jó példája a lelkes mun­kának. A felsőrészkészítő-osztályon Lénai Gi­zella járt az élen egész esztendőben. Évi tervelőirányzatát 72 százalékkal szárnyalta túl. A nagyváradi „Vesta” vegyigyár dolgozói, miután a szublimáló osztály október 12-én befejezte­­egész évi előirányzatát, még na­gyobb lendülettel fogtak a munkához azért, hogy a gyár valamennyi osztályán meggyor­sítsák a termelést és határidő előtt befejez­hessék egész évi tervüket. Munkájukban Nina Nazarova és Lidia Ko­­rabelnyikova módszerét, majd Kuznyecov szerszámfelújítási módszerét is bevezették. Ilyenformán elérték azt, hogy november 24- én befejezhették évi előirányzatukat. A terv teljesítése közben 4 százalékkal fokozták termelékenységüket, 9,9 százalékkal csökken­tették az önköltségi árat és megtakarítottak 4.580.000 lej értékű anyagot. A vajdahunyadi „Gh. Gheorghiu-Dej” fém­ipari kombinát magaskohóiból november 29- én 14.30 órakor ömlött az 1951. évre elő­irányzott nyersvas utolsó tonnája. Ez a hír gyorsan elterjedt az egész üzem­ben. Az első műszak végén a kombinát szá­mos osztályának munkás és technikus kül­döttei üdvözölték a kohászokat, akik fáradt­ságot nem ismerve, minden erejük megfeszí­tésével dolgoztak a terv határidő előtti telje­sítéséért. Megfogadták a Pártnak, hogy 11 hónap alatt teljesítik tervüket, s e munka­­vállalásukat becsülettel teljesítették is. A vörös sarokban, ahol a villámgyűlést tartották, az első helyeket az olyan elvtársak foglalták el, mint­ Macovei Constantin, aki már ötször nyerte meg a szocialista versenyt. A lupényi bánya 7. szektorának bá­nyászai Golovin szovjet sztahanovista módszerének alkalmazásával jelentős eredményeket értek el. Novemberben Gheorghe Mihuț bányászcsoportja na­ponta 77 százalékkal termelt normán felül. Parti Lajos csoportja a szovjet Ba­rcan Bruno élmunkás, aki újításával na­gyon megkönnyítette a munkát és emelte an­nak termelékenységét, Munteanu Lapadurt élöntő, Doghescu Simion elvtárs, aki normá­ját naponta 10—17 százalékkal szárnyalja túl és más élmunkások. Mindannyian örültek elért sikereiknek és köszönetüket fejezték ki a Párt iránt, amely irányította és segítette a tervfeladatok végrehajtásában. Chirchus Ion kohász felszólalásában a következőket mond­ta : — A mi kombinátunk népünk legszeretet­­tebb fiának, Gh. Gheorghiu-Dej elvtársnak nevét viseli. Mi, kohászok vállaltuk, hogy tisztelettel őrizzük ezt a nevet és győzelemről győzelemre visszük a békéért, szeretett ha­zánk felvirágzásáért módszerek alkalmazásával 64 száza­lékkal haladta túl a napi előirányzatot. Eredményeik eléréséhez Kirr János és Vierus Pavel technikusok nagy se­gítséget nyújtottak. Gondoskodtak, hogy minden munkahelyen termelési grafikon, kellő mennyiségű üres csille és bányafa legyen. A vajdahunyadi „Gh. Gheorghiu-Dej“ fémipari kombinát jövő évre termel A lupényi bánya 7. szektorának dolgozói Golovin módszerét alkalmazzák „Ma már örülni tudónk munkánk gyümölcsének“ Az elmúlt vasárnap osztottuk szét kollek­tív gazdaságunkban első évi közös munkánk gyümölcsét. Minden tag ledolgozott munka­napegységének arányában részesült a java­dalmazásból. Kollektív gazdaságunk tagjai, akik Pár­tunk szavára hallgattak, ma boldogok. Egy évi kemény munka után elérkeztünk ahhoz a pillanathoz, amikor örülni tudunk munkánk gyümölcsének. Hálával gondolunk Pártunk­ra, amely megmutatta az utat a jobb és bol­dogabb élet felé. Amikor hazaszállítottam évi munkám gyü­mölcsét, akaratom ellenére is a múlt jutott eszembe. Azokra az esztendőkre gondoltam, amikor két tehénkémmel reggeltől napestig gürcöltem, hol a magam, hol pedig a más földjén, résziben. Év végén bizony mégis arra jutottam, hogy maradt is valami, meg nem is. Az elmúlt évben például két tehénnel négy és fél hold földet műveltem, nagyrészt ré­sz­ben. Amikor ősszel betakarítottam, 14 mázsa szemes gabonám maradt, de még eb­ből is jó nagy mennyiséget kellett adjak a nyáron nálam alkalmazott időközi napszá­mosoknak. És ha mindezt össze­számítjuk, végülis mi volt az évi jövedelmem ? Az ál­landó munka, szegénység és nyomorúság. Ez volt a múlt, de más formában bontakozik ki ma már új életem, a közös gazdaságban. A kollektív gazdaságban egymagam dol­­­goztam. November 17-ig 276 ledolgozott mun­kanapom van. A ledogozott munkanapok után 25 mázsa szemes gabonát, 2 mázsa ku­koricát, 18 mázsa 36 kiló krumplit, 12 mázsa szénát, 30 mázsa szalmát, 8 kiló 60 deka cuk­rot, 8.728 lej készpénzt, stb. vittem haza. Ezenkívül az egyéni tulajdonomban maradt­­ tehén, mivel nem jármaztam, ez évben több tejet adott, mint az elmúlt esztendőben a kettő. Ez is jövedelmi forrást jelent a szá­momra. Sokszor elgondolkozom a múlt és a jelen fölött. Ilyenkor tisztán látok és meg vagyok róla győződve, hogy a boldogabb élet felé Pártunk világította meg az utat. Tisztában vagyok vele, hogy mi, kollektivisták a Párt­nak köszönhetjük, hogy egyszer és minden­korra kiszorult házaikból a szükség. És ugyanezt mondja kollektív gazdaságunkban Sinka György is, aki a 740 ledolgozott mun­kanapja után 64 mázsa szemes gabonát és több mint 50 mázsa krumplit, stb. kapott. Miklós Péter 448, Takács János 329, Ráduly Imre 490 és Pap Sándor 417 ledolgozott munkanap után ugyancsak szép javadalma­zásban részesültek, amikor minden ledolgo­zott munkanap-egység után 8,66 kiló szemes gabona, 1 kiló kukorica, 7,14 kiló krumpli, és más termény jutott munkánk gyümölcséül. Kollektív gazdaságunk valamennyi becsü­letes tagja saját tapasztalata alapján győ­ződött meg a kollektív gazdálkodás felsőbb­­rendűségéről. Ma már világosan látjuk, hogy ez az egyetlen út, amely a szegény- és közép­parasztokat kivezeti a szegénységből és nyo­morúságból. Kollektív gazdaságunkban azonban voltak egyes tagok, akik belekerültek az osztályel­lenség hálójába. Ezek most saját kárukon tanulták meg, hogy a kollektív gazdaságban mindenki munkája szerint kapja a javadal­mazást, így például Bokor Mihály, Ambrus János és Bodor Demeter alig néhány napot dolgoztak és aszerint kapták a javadalma­zást is. Kollektív gazdaságunkban egy évi közös munka után testvérekké lettünk és minden erőnkkel azért harcolunk, hogy megerősítsük és felvirágoztassuk közös gazdaságunkat. SZÉNÁSI ISTVÁN a sepsiszentgyörgyi kollektív gazdaság tagja VÍVMÁNYAINK Rádiósított vonatok A resicai „’Sovrommetal” kombinát egyes dolgozói a környező községek­ben laknak és így reggel vonattal ér­keznek munkahelyükre, este pedig ugyanúgy térnek haza. Pár nappal ezelőtt a boksánbányai és karánsebesi vonalakon közlekedő munkásvonato­kat rádiósították- A dolgozók így utaz­­zás közben is meghallgathatják ha­­zánk leadóállomásainak műsorát. Medgidián 88 új munkásházat építettek Medgidia egyike azoknak a városoknak, melyeknek a Duna-Fekete-tenger csatorna építése felvirágzást és fejlődést biztosít. Ed­dig a városban 88 modern, fürdőszobával és konyhával ellátott lakóházat építettek a mun­katelepek dolgozói számára. Nemrégen kezdték meg négy háztömb épí­tését, összesen 72 lakosztállyal, amelyeket szintén a telep munkásainak rendelkezésére bocsátanak. Az építkezéseknél eredményesen alkalmaz­zák a szovjet betonozási módszereket, ame­lyek segítségével a munkát leegyszerűsítik és jelentős anyagmegtakarítást érnek el. Harcban az írástudatlanság felszámolásáért Az Írástudatlanság felszámolásáért Csitt rajonban is következetes harcot folytatnak. Az ősz folyamán minden községben bizott­ság alakult, amelynek feladata az írástudat­lanok felkutatása és a betűvető tanfolyamok látogatására való mozgósítása volt. A leg­több községben ezek a bizottságok általában jó munkát végeztek. Felkutatták az írástu­datlanokat és felvilágosító munkán keresz­tül bevonták őket a betüvető tanfolyamokba. Ezen a téren a legszebb munkát Hargita község fejtette ki, ahol az összes írástudat­lanok rendszeresen látogatják a betüvető tanfolyamokat, így Hargita faluból 25, Csicsó faluból 5, Csaracsó településről 3, Görösal­­váról 3 írástudatlan látogatja a hetűvető tanfolyamokat, Hargita község tömegszervezeteinek ezen a téren kifejtett munkája dicséretet érdemel.

Next