Romániai Magyar Szó, 1953. február (7. évfolyam, 1653-1676. szám)
1953-02-01 / 1653. szám
A Magyar Népi Szövetség Központi Bizottságának napilapja VII. ÉVFOLYAM, 1653. SZÁM 4 OLDAL ARA 20 BÁNI I 1953. február 1., vasárnap Sztálingrád figyelmeztet Tíz esztendővel ezelőtt, 1943. februárjának második napján, délután négy órakor elhangzott a nagy csata, a sztálingrádi csata utolsó ágyúlövése. Paulus tábornok hadseregének sralmas maradványai letették a fegyvert. Hét hónapos kemény, önfeláldozó harc után, a város védelméért vívott harc után, Sztálingrád rombadőlt utcáira beköszöntött a Sztálin elvtárs által beígért ünnep. A sztálingrádi katlanban fogságba ejtett vagy elpusztított 22 német hadosztállyal együtt dőlt meg végkép a Wehrmacht erejéről és verhetetlenségéről koholt legenda. „Sztálingrád volt a német fasiszta hadsereg alkonya. A sztálingrádi véres mérkőzés után, mint ismeretes, a németek nem tudtak többé magukhoz térni” — mondotta Sztálin elvtárs. Tíz esztendő óta február másodika minden haladó szellemű, a békéért harcoló ember ünnepe. A győzelmet ünnepeljük ezen a napon, a győzelmet, amely a háború kíméletlen tűzpróbáján bizonyította be a szovjet rendszer és a Szovjet Hadsereg fölényét a kapitalizmus, a fasizmus rendszere és hadserege felett. A győzelem, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta a történelem legjelentősebb eseménye, a Nagy Honvédő Háborúnak, a második világháborúnak győzelmes befejezése előtt nyitotta meg az utat. 1943. február másodikán megsemmisültek a náci hadsereg legjobb hadosztályai, Jehanyat, lett a német fasiszta hadsereg napja, a hitleri agresszor többé nem tudott erőre kapni. S mivel a náci hadsereg a nemzetközi imperializmus rohamgárdája volt, s mivel a sztálingrádi győzelem nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a fasizmus elleni harcban magasabb öntudatra ébredjenek és megacélozódjanak az egész világ népei, — ezért ez a nap a világimperializmus egyik legnagyobb vereségének a napja is. Minek volt köszönhető ez a győzelem az imperializmus első számú rohamcsapata, a náci Wehrmacht felett? Köszönhető volt elsősorban a szovjet nép hősiességének, annak, hogy a szovjet nép igazságos háborút vívott, hogy hazáját, otthonát, boldog életét védte a barbár betolakodók ellen. Köszönhető volt annak, hogy ezt a harcot olyan párt vezette, mint a Szovjetunió Kommunista Pártja, amelynek olyan férfiú áll az élén, mint Sztálin elvtárs. Sztálingrád védelmét Sztálin elvtárs vezetésével szervezték meg. Sztálin elvtárs két közvetlen munkatársa: Malenkov elvtárs, az Állami Védelmi Bizottság tagja és Vasziljevszkij marsall utaztak a városba, hogy útmutatásai alapján megszervezzék védelmét. Sztálingrád védői, a Csujkov tábornok vezette legendás hírű 62. hadsereg és Sztálingrád dolgozói óriási erőfeszítések és áldozatok árán páratlan önfeláldozással minden talpalatnyi földért, minden házért véres harcot folytatva, hajtották végre a szovjet nép, a párt, Sztálin elvtárs parancsát: „Egy lépést sem hátrálni!“ A sztálingrádi front parancsnoka, a 62. hadsereg feladatává tette: „bármi erő megfeszítése árán is megvédeni Sztálingrádot, kimenteni és megsemmisíteni az ellenséget/’ Sztálingrád védői határtalan hősiességgel és becsülettel hajtották végre ezt a parancsot. A védelmi harcokban feltartóztatták és elvéreztették az ellenséget, megteremtették az előfeltételét a november 19-i nagy ellentámadásnak, s az annak folyamán bekerített német csapatok végleges megsemmisítésének. Nyugat imperialistái, akik felnevelték, táplálták és éveken át a Szovjetunió ellen tüzelték a fasizmust, természetesen máskép képzelték el ennek a csatának a kimenetelét. Az angol, francia, amerikai üzletemberek, akik a második világháború kitöréséért,nem kevésbbé felelősek, mint a ruhrvidéki ágyúgyárosok, valahogyan úgy számították, hogy miután a hitleri fasizmus majd végzett a Szovjetunióval, eléggé le lesz gyengülve ahhoz, hogy végülis rákényszerítsék saját akaratukat. Nem rajtuk múlt, hanem egyedül a szovjet nép hősies küzdelmén, hogy ebből a tervből semmi sem lett. A sztálingrádi csata kemény lecke volt az agresszoroknak, a hitlerista agresszoroknak és tengerentúli felbujtóiknak egyaránt. Hitler művének folytatói azonban nem tanultak belőle, bár a sztálingrádi lecke, s általában a második világháború leckéi napjainkban igen időszerűek. Az a politika, amelyet ma az amerikai imperialisták — csatlósaik támogatásával — Nyugat-Németországban követnek, kísértetiesen hasonlít arra a másikra, amelyből a hitleri állam és a fasiszta támadás született: a nyugati hatalmak két világháború közti német politikájára. Truman és Acheson, Eisenhower és Dulles, segítőtársaikkal ma ugyanazt az erőt próbálják feltámasztani, amely már az elmúlt félévszázadban is annyi szenvedést zúdított az emberiségre, s amelyből csak a Szovjet Hadsereg Sztálingrádnál mért halálos 7 csapása mentette meg a népeket. Igaz, hogy az új német militarizmust kozmopolita mázzal igyekeznek bevonni, — de ez senkit sem téveszt meg. Adenauer külügyminisztere — Ribbentrop méltó utóda — az „európai védelmi közösség" nevében ma már nyíltan beszél „Európa egyesítéséről egészen az Uraiig”. A hadicélok ugyanazok. A tábornokok is nagyrészt ugyanazok. Sőt, még a dollárok is ugyanazok, — csak éppen azóta még több szenny és még sokkalta több vér tapad hozzájuk. A felfuvalkodott amerikai—német pénz- és acélmágnások nem képesek saját kárukból okulni. Nem képesek okulni abból a tényből, hogy bármily nagyra növelték is az imperializmus náci fenevadát, az mégis a szakadékba zuhat. Az új háború gyújtogatói nem akaják meghallani Sztálingrád intő szavát. De ha ők nem is, a népek annál jobban levonták a történelem tanulságait. Ezért sorakoznak fel oly impozáns egységben a német militarizmus feltámasztásának kísérletével szemben. Ezért támogatják minden erejükkel a Szovjetunió békepolitikáját és akcióját a német egységért. Ezért kísérik forró szolidaritással a német demokratikus erők harcát az egységes, demokratikus és békeszerető Németországért. Ez a küzdelem az új háború előkészítésének útját, egyik legfontosabb gócpontján, Nyugat-Németországban torlaszolja el. Amerika urai azonban nemcsak németországi politikájukban ragaszkodnak a katasztrófa felé vezető úthoz. Miután fejükbe vették, hogy Hitler szerepét ezúttal maguknak tartják fenn, átmásolják programmjukba a hitleri világuralmi terv alapvető elgondolásait és módszereit. Az elmúlt években a népek az amerikai imperializmusban még a hitlerinél is elszántabb és veszedelmesebb ellenséget ismertek fel. Ez az imperializmus nem kevésbbé kalandor módon, nem kevésbbé esztelen célokra tör, mint a náci fasizmus, módszereinek gyalázatosságában pedig, — mint a pestissel támadott Korea példája mutatja — már túl is haladta dicstelenül kimúlt elődjét. Igaz, hogy az amerikai behatolást dollárszerződésekkel próbálták álcázni, de a legkülönbözőbb amerikai „segélyek” spanyol fala mögül mindenütt hamarosan előbukkantak az amerikai tábornokok és a szálláscsináló gazdasági egyezményeket rövidesen amerikai megszálló erők követték. De éppen, mert a népek leigázásának és kifosztásának csúfosan megbukott hitleri programmját követik, az amerikai imperialistákra ugyanolyan elkerülhetetlen bukás vár, mint náci elődeikre. Sztálin elvtárs mondása a náci fasizmusról az októberi forradalom 24. évfordulóján, ráillik az új agresszorokra, az amerikai imperialistákra is: „A német hódítók rabságba vetették az európai kontinens népeit..., megfosztották őket a legelemibb demokratikus szabadságjogoktól, megfosztották őket attól a joguktól, hogy sorsukat maguk intézzék, elvették tőlük a kenyeret, a húst, a nyersanyagot, rabjaikká tették őket... és elhatározták, hogy miután Európában uralomra jutottak, ezen az alapon most felépíthetik Németország világuralmát. Ezt ők úgy nevezik, hogy — „Európa új rendje." De miféle „alap“ ez? Miféle „új rend“ ez? Csak a hitleri öntelt fajankók nem látják, hogy az európai „új rend“ és e rend hírhedt „alapja" tűzhányó, amely minden percben kitörhet és eltemetheti a német imperialista kártyavárat." A hitleri „uj rend" jelszavát azóta a „nyugati életforma", az „amerikai életforma" jelszava váltotta fel. Ez azonban nem változtat a lényegen. A világ új, amerikai gyarmatosításának a tervére is biztos vereség vár. Annál is inkább, mert az amerikai rablók „életformájával“, „új rendjével“ szemben, már őrült tervük első lépéseinél is nagyobb erők szállnak síkra, mint a hitlerivel szemben valaha is. A nemzeti függetlenség és a béke védelmében világszerte folyó harc — amely a szocializmus zászlaja alatt menetelő országok oly hatalmas táborára támaszkodik, amilyen eddig még nem volt a történelemben — mégsokkal ingatagabbá teszi az amerikai „rend“ alapjait, mint a hitleri „új Európáé" voltak. Az imperialisták háborús hisztériájával a hős szovjet nép nyugodt, önerejébe vetett hitét állítja szembe, akaratát, hogy felépíti a kommunizmust. Sztálingrádot, amelyet tíz évvel ezelőtt méterről méterre, faltól-falig védtek, a szovjet nép ma újjáépítette. Újjáépítették a gyárakat és az üzemeket, s a régiek mellett újakat építettek. Újjáépítették a lakóházakat, a színházakat, a városi kerteket. A nagy csata ágyúdörejének helyét a békés építőmunka zaja foglalta el. A régi frontvonalon, ahol Sztálin katonái életre-halálra harcoltak a betolakodók ellen, ma a kommunizmus építésének csatája folyik. De békés alkotómunkája közben a szovjet nép nem feledkezik meg egy pillanatra sem az imperialisták agresszív terveiről. Az új agressziós kalandok kedvelőinek világos választ adott Bulganyin elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusán: „A háborús gyújtogatók gonosz fenyegetéseket és a legotrombább ijesztgetéseket ordítják világgá a Szovjetunió ellen. Mi erre csak ezt mondhatjuk: Hiába erőlködnek, imperialista urak! A nagy szovjet nép nem ijedős, s fenyegetésekkel nem lehet megfélemlíteni. Ha pedig komolyra fordul a dolog, népünk meg tudja majd védeni magát és hazája érdekeit. Szükség esetén a szovjet fegyveres erők vissza tudnak verni bármilyen agresszort úgy, ahogy azt a szovjet hadművészet szabályai előírják." Ma, a sztálingrádi csata győzelmes befejezésének tizedik évfordulóján e hős küzdelem tanulságainak félelmetes intő szóként kell figyelmeztetniök az új háború imperialista gyújtogatóit a történelem kikerülhetetlen törvényszerűségeire. Egy új szovjetellenes háború kirobbantása elkerülhetetlenül az imperializmus rendszerének világméretű összeomlásához vezet. Félelmetes időszerűséggel kell visszhangozniok ma is az imperialisták füleiben Molotov elvtársnak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom harmincadik évfordulóján mondott szavai: „A mi időnkben a demokrácia és a szocializmus egyesült erői európai és európán túli méretekben véve öszszehasonlíthatatlanul hatalmasabbak, mint az imperializmus velük szembenálló demokráciaellenes tábora... Az imperialisták lába alatt inog a talaj, görcsös erőfeszítéseik nem mentik meg a kapitalizmust a közeledő pusztulástól. Mi olyan században élünk, amelyben minden út a kommunizmushoz vezet.” MEGALAKULT A SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI TANÁCSA Az RNK Szakszervezetei III. Országos Kongresszusának péntek délutáni ülésén a Szak Szervezetek Központi Tanácsába a következő tagokat választották be: Moraru Stelian, Liuba Chirnevschi, Muzsik Mihály, Abalasei Eugenia, Acatrinei Vasile, Adalbert Marcel, Andrei Ioan, Ardelean Ana, Ardeleanu Constantin, Argeseanu Hie, Arjon Dumitru, Banu Ileana, Barabás Sándor, Bârligea Elena, Belici Dusan, Benetatu Grigore, Beriogea Octavian, Bivoiu Nicolae, Bodea Eleonora, Bagoly Ferenc, Borna Ecaterina, Brezan Alexandru, Butaru Constantin, Chirtic Marcel, Chitu Florea, Clatinici Ion, Codoban Gheorghe, Constantinescu Andrei, Comanescu Gheorghe, Cotoara Ion, Covaci Francisc, Covaci Martin, Craciun Nicolae, Cristea Stefan, Grisan Viorica, David Vasile, Dobre Constantin, Dobre Ion, Draghicescu Paul, Eremia Ioana, Farkas Alexe, Filip Maria, Fleseriu Cornelia, Georgescu Vasile, Gherman Mircea, Grecu Andrei, Hajdú Gyula, Hodisan Gheorghe, Ip Fichiret, Istrate Nicolae, Ivanov Constantin, Kaláth Ferenc, Kovács Julia, Lado Juliana, Lodvina Magdalena, Leitghele Iosif, Lungu Stefan, Marasescu Ion, Mészáros István, Mesteacanu Constantin, Mihai F. Marin, Miziliceanu Elena, Moi,sin Dragomir, Moraru Maria, Munteanu Mircea, Mutulescu Iulian, Nichita Elena, Palocsay Rudolf, Petrescu Maria, Platon Stefan, Popa Nicolae, Popescu Nicolae, Preda Marin, Preoteasa Ion, Priadcenco Alexandru, Purdel Maria, Rabu Maria, Radu Petre, Radulescu Maria, Rasinaru Lucretia, Resu Ion, Romas Gheorghe, Sandru Leghin, Scocodul Ion, Stan Julieta, Szabó József, Szabó József, Teodorescu Elena, Jipan Maria, Totka Lajos, Vasile Paula, Varvareanu Marin, Vernescu Alexandru, Vizitiu Eugen, Voicu Dumitru, Zastuka Géza. A SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI TANÁCSÁNAK PÓTTAGJAI Bacanu Gheorghe, Costache Alexandrina, Dohai Emilia, Gavrila Olga, Ionita C. Atena, Istrate Vasile, Manea Petre, Neagu Lucia, Pantea Gheorghe, Prodan Gheorghe, Tirea Gheorghe, Toader Persida, Udrea Elena, Voineagu Nicolae. AZ ELLENŐRZŐ BIZOTTSÁG TAGJAI Balló László, Dinca Constanta, Iditoiu Gheorghe, Moisescu Viorica, Postu Dumitru, Ungureanu Elena, Virág Augustin. AZ ELLENŐRZŐ BIZOTTSÁG PÓTTAGJAI Lazaroiu Eugenia, Marasescu Constantin, Stefan Constantin. A KÖZPONTI TANÁCS ELNÖKSÉGE Szombaton, január 31-én, a Szakszervezetek Központi Tanácsának székházában tartották meg a III. Szakszervezeti Kongresszuson megválasztott Központi Tanács plenáris alakuló ülését. A plenáris ülés a Szakszervezetek Központi Tanácsának elnökségébe egyhangúlag a következőket választotta be: 1. Stelian Moraru 2. Liuba Chisinevschi 3. Muzsik Mihály 4. Ecaterina Borna 5. Mircea Gherman 6. Constantin Butaru 7. Ion Dobre 8. Martin Covaci 9. Loghin Sandru 10. Maria Moraru 11. Francisc Covaci 12. Totka Lajos 13. Vasile Acatrinei 14. Szabó József 15. Mihai F. Marin 16. Andrei Constantinescu 17. Vasile David 18. Eleonora Bodea 19. Nicolae Popescu 20. Ion Clatinici 21. Constantin Dobre 22. Niculae Istrate 23. Iulian Mutulescu A Szakszervezetek Központi Tanácsa Elnökségének elnökévé egyhangúlag Stelian Moraru elvtársat választották meg. A plenáris ülés egyhangúlag a következő elvtársakat választotta be a Szakszervezetek Központi Tanácsa Elnökségének titkárságába: 1. Liuba Chisinevschi 2. Muzsik Mihály 3. Ecaterina Borila 4. Mircea Gherman 5. Constantin Butaru 6. Ion Dobre Az ülés befejezésekor Stelian Moraru elvtárs, a Szakszervezetek Központi Tanácsa Elnökségének elnöke, hangsúlyozta, milyen fontos és felelősségteljes feladatok várnak a Szakszervezetek Központi Tanácsának tagjaira; a Szakszervezetek III. Kongresszusán hozott határozatok valóraváltásával kell harcolniuk ötéves tervünk négy év alatti teljesítéséért, a szocializmus építéséért országunkban, a béke megvédéséért. (Agerpres) Tudományos ülés az Akadémián N. Balcescu emlékezetére Nicolae Balcescu, a román nép nagy forradalmár harcosának centenáriuma alkalmából, az RNK Akadémiája péntek délután tudományos ülést tartott. Az ülésen jelen voltak: Dr. C. I. Parhon akadémikus professzor, az RNK Akadémiájának tiszteletbeli elnöke, számos akadémikus, az RNK Akadémiájának levelező tagjai, valamint a tudomány és kultúra számos más képviselője. Az ülésen Traian Sávulescu, az RNK Akadémiájának elnöke elnökölt. Az elhangzott hat tudományos értekezés behatóan ismertette Nicolae Balcescunak, a nép felszabadításáért küzdő demokrata harcosnak, írónak és történésznek személyiségét. P. Constantinescu-Iasi akadémikus professzor a „Nicolae Balcescu, a forradalmár demokrata eszméi“ című értekezésében kiemelte N. Balcescu lángoló hazafiságát, a nép iránti forró szeretetét és a reakciós bojárság elleni ádáz gyűlöletét. Balcescu ,'1 szántan harcolt a jobbágyság megszüntetéséért, amelyet az ország társadalmi-gazdasági fejlődése alapvető problémájának tekintett. V. Maciu előadó tanár ismertette ezután V. Bata professzor, V. Maciu előadó tanár és N. Huscaru egyetemi tanársegéd „Nicolae Bálcescu, a történész“ című értekezését. Előadásában kifejtette, hogy Bálcescunak, a történésznek műveiben országunk történelemkutatói értékes támogatást találnak abban a törekvésükben, hogy a burzsoá idealista és objektivista történelemírást a nép szolgálatába állított, igazi történelemtudománnyá alakítsák. N. Balcescu, nem egészen tíz év alatt gazdag történelmi kutatómunkát fejtett ki. „A románok története Mihai Voda Viteazul alatt“ egyike a legértékesebb történelmi műveknek, amelyet román nyelven írtak. C. Ionescu—Gulian professzor „N. Balcescu filozófiai és társadalmi-politikai felfogása” című értekezésében kiemelte, hogy csak ma, a népi demokratikus rendszer feltételei között juthattunk el Balcescu haladó szemléletének feltárásához. Balcescunál a széles tömegek jogaiért folytatott kemény harc egytv-vindik bizonyos haladó eszmék kifejlődésével. Haladó gondolkodásmódja értékes materialista tételeket tartalmaz a tömegek történelmi szerepéről, a gazdasági jelenségek fontosságáról. T. Bugnaru professzor „Nicolae Balcescu és a nemzeti kérdés" című értekezésében rámutatott” arra, hogy Balcescu eljutott a haladó felfogáshoz a nemzeti kérdésben is — éppen úgy, mint minden más társadalmi politikai probléma terén, amely behatóan foglalkoztatta és amelyért harcolt. Ez a felfogása szöges ellentétben áll a liberális burzsoáziának a nemzetről és nemzeti mozgalomról alkotott misztikus és sovén felfogásával. Balcescu magatartása a nemzeti kérdésben értékes hagyományt képvisel a népek közötti testvériség szilárd megalapozásának szempontjából, egyben pedig hatalmas fegyver is a sovinizmus és a kozmopolitizmus ellen vívott harcban. B. Prodan és Bányai László professzorok „N. Balcescu felfogása a népi tömegek szerepéről a történelemben“ című értekezésükben hangsúlyozták, hogy Balcescu számára a történelem a népi tömegek történelme — a nép történelme — semmiesetre sem pedig az uralkodók és vezetők történelme. Bálcescu látja, hogy a társadalom osztályokra oszlik, kizsákmányolókra és kizsákmányoltakra, akik örökös harcban állanak egymással. Számára a történelmi fejlődés folyamata a forradalmi folyamat. J. Livescu professzor és N. Popa professzor „N. Bálcescu hozzájárulása aromán nyelv és irodalom fejlődéséhez" című értekezésében, J. Livescu professzor rámutatott arra, hogy Bálcescu irodalmi munkássága nagyban hozzájárult a román kulturális és forradalmi hagyományok fejlődéséhez. Balcescu irodalmimunkásságára jellemző az egyszerű és erőteljes népi kifejezések használata, amelyeket még szállóigékkel és közmondásokkal is fűszerez. Traian Sávulescu akadémikus professzor zárószavaiban rámutatott arra, hogy a Bálcescu gazdag hagyatéka hazánk dolgozó népének féltve őrzött kincse. Az RNK Akadémiájának elnöke kiemelte a Bálcescu centenáriumi ünnepségek rendkívüli méreteit. Az évfordulóról nemcsak hazánkban emlékeztek meg, de túl a határainkon, Moszkvában és Budapesten is. Ez is azt igazolja, hogy a nagy román hazafi kiemelkedő személyiség, akit a többi népek is ismernek és szeretnek. A román dolgozó nép — mondotta befejezésül a szónok — nemcsak hogy megvalósította a nagy forradalmi harcos álmát, de most az új és boldog élet napsugaras útjára tért — szocialista hazája felépítésének útjára. A vajdahunyadi kohászok egyre több és jobb minőségű acélt termelnek A vajdahunyadi „Gh. Gheorghiu-Dej" kohászati kombinát dolgozói az RNK Szakszervezeteinek III. Kongresszusa tiszteletére szocialista versenyt szerveztek, az 1953. évi terv határidő előtti teljesítéséért, és mind szélesebb körben alkalmazzák Vasile Costache sztahanovista kezdeményezését a felszerelések kihasználási mutatószámainak megjavítására. A kohászati szektorban odaadó munkát végeztek a felszerelések teljesítőképességének maximális kihasználása érdekében. A 4. számú kohó munkásai a műszaki-szervezési intézkedések alkalmazásával feljavították a felszerelés kihasználási mutatószámait, s így január 5-től január 25-ig 29,15 százalékkal több elsőrendű minőségű öntöttvasat termeltek. A kohónál dolgozó három brigád közül Simion Dojescu főolvasztár brigádja érte el a legjelentősebb normatúllépést: a kohó kihasználási mutatószámainak megjavításával normán felül 30,14 százalékkal több öntöttvasat adott. A másik két brigád, Teofil Brânzei és Lepádus Munteanu főolvasztárok brigádja is túlszárnyalta normáját 28 százalékkal. A 2. számú kohó dolgozói ebben az időszakban, ugyancsak Vasile Costache kezdeményezése alapján értek el 25,26 százalékos tervtúlteljesítést. A 4-es számú Siemens-Martin kohó acélöntői most alkalmazták először Vasile Costache kezdeményezését s ennek eredményeképpen nap-nap után mind több jóminőségű acélt gyártanak. Ion Miculic főolvasztár csoportja január 23-ig 16,60 százalékkal több jóminőségű acélt adott terven felül. Alexandru Dránga főolvasztár csoportja a kohó jobb töltésével 2,24 százalékkal növelte a gyorscsapolások kapacitását. Nagyszerű sikert értek el a kombinát acélöntödéjének munkásai is. Vasile Costache kezdeményezését alkalmazva teljesen kihasználták a felszerelés teljesítőképességét és a január havi tervüket már január 27-ig teljesítették. (Agerpres) Vállalatunk kollektívája számára a termelvények minőségének megjavítása, valamint a választék növelése már az 1952. évben is egyik legfontosabb célkitűzés volt. Ma e kérdés sikeres megoldása, vállalatunk minden egyes dolgozója számára központi feladat. Kétségen kívül áll, hogy az 1952. termelési tervév folyamán a jobb minőségért vívott harc komoly eredményekkel zárult. Munkásaink, mérnökeink és technikusaink komoly erőfeszítéseket tettek annak a célnak az érdekében, hogy a dolgozók számára ne csak több terméket bocsásson rendelkezésre, hanem az áru minőségének fokozott javításával is hozzájáruljon hazánk munkásainak életszínvonala emeléséhez. Valóban, ha megvizsgáljuk üzemünk technikai osztályán lévő mintadarabokat, amelyek 2-3 évvel ezelőtt készültek, nagy különbség mutatkozik. A mai termelvényeink minőségileg sokkal jobbak és a választék is lényegesen nagyobb. Ezt az eredményt pártszervezetünk és üzemi bizottságunk irányító és mozgósító tevékenysége nélkül nem érhettük volna el. Nagy segítségünkre volt eddigi eredményeinkben a technikai irodalom, amely az élenjáró technikával rendelkező ország, a Szovjetunió testvéri gondoskodása és segítsége folytán áll ma rendelkezésünkre. Érdeklődésünk előterében, az új esztendőben is a minőség megjavításának kérdése áll. Ezen fontos kérdés megoldását, most jelentősen előrelendítette Elena Chisiu, az „Industria Bumbacului A” sztahanovistájának kezdeményezése. A kezdeményezés feldolgozása alkalmával értékes rejtett tartalék került felszínre, és ismét bebizonyult, hogy a szocialista üzemszervezés belső tartalékai kiapadhatatlanok. Ha az üzem szervezési intézkedéseit megvizsgáljuk, világosan látjuk azt a körülményt, amely irányadóul szolgált a minőségi fázisok felülvizsgálásánál. Szövődéink előkészítő osztályain a csévélőgépeinket felszereltük száltisztító és fékező berendezésekkel. Ugyancsak ezen az osztályon bevezették a Baskirov-féle csomózóhorgok alkalmazását. Az irezt osztályon a szárítókamra átalakításával, valamint e gép mérőórával történő felszerelésével fogjuk megoldani az irelt fonalak minőségi javulását, valamint a fonalak nyúlásának szabályozását. Felvetőgépeinket szálellenőrző készülékkel, valamint automatikus leállító készülékkel látjuk el, amely a lánchengerek minőségét fogja megjavítani. Régi típusú szövőgépeinken, az új technikának megfelelő átalakítások lehetővé teszik majd a gép optimális beállítását és egyszersmind a szálszakadások lényeges csökkentését, amely döntő tényező a szőttesek minőségére. A kikészítő osztályon új rendszerű mosógép, valamint egy szárító kalander megszerkesztésével lehetővé válik a munka minőségének megjavítása. Vigony-fonódánkban a minőség megjavítása a keverés egyöntetűségét fogja eredményezni. Mindezen kívül, már január egytől, vállalatunk valamennyi osztályán bevezettük a minőségi mutatószámok ellenőrzését és a minőségi prémiumok alkalmazását. Ezen a technikai-szervezési intézkedésen kívül, a technikai osztály feladatának tekinti az árucikkek minél ízlésesebb változatban történő összeállítását, hogy dolgozóink egyre fokozódó igényeit maradéktalanul kielégíthessük. Vállalatunk munkakollektívája az 1953. tervével a minőségi harc fokozásának jegyében kívánja folytatni. Hazánk dolgozói joggal kívánják tőlünk és mi a könnyűipar termelőegységeként semmi áldozatot nem kímélünk, hogy bebizonyítsuk képességeinket és akarásunkat a minőségi áruk gyártására. SPITZER GYÖRGY, mérnök a nagyváradi „Vasile Roaita“ textilgyár technikai osztályának vezetője. Elena Chiriu kezdeményezését követve harcolunk a minőség megjavításáért LAPUNK TARTALMÁBÓL: Az önköltség csökkentése a szocialista felhalmozás növelésének forrása (2. oldal) A dolgozók érdekeit szolgálja az állami biztosító (2. oldal) A nagy győzelem (3. oldal) Nemzetközi szemle (4. oldal) A japán lakájkormány kiszolgáltatott az amerikaiaknak a kocsedói haláltáborból elmenekült öt hadifoglyot (4. oldal) A francia reakció Duclos elvtárs mentelmi jogára tör (4. oldal) A Német Kommunista Párt a bonni klikk fasiszta választási törvénytervezete ellen (4. oldal) Növekszik az élelmiszerhiány Angliában (4. oldal) A resicai acélolvasztások újabb sikerei A resicai „Sovrommetal“ dolgozói Vasile Costache kezdeményezésének bevezetésével egyre szebb eredményeket érnek el. A Siemens-Martin kemencék olvasztárai lényegesen megrövidítik az acélolvasztások csapolási idejét. Cornea Petru csoportja a 6. számú kemencénél január 24-én a lerövidített gyorscsapolással 21,27 százalékos túlteljesítést ért el- Hasonló szép teljesítményt ért el a 7. számú kemencénél dolgozó Barbu Gheorghe olvasztár csoportja is. Rekordidő alatt végezték el a gyorscsapolást, így 42,22 százalékkal haladták túl tervüket. Igen jelentős eredményt értek el Robicsek Imre, Iovanovics Ilie és Iacob Nicolae olvasztárok csoportjai is. Az acélolvasztárok eredményei során a Siemens-Martin-üzem 6,2 százalékkal termelt januárban terven felül. A resicai kombinát dolgozói komoly gondot fordítanak a dolgozók szakképesítésére is. A Siemens—Martin-üzemben 1951-ben mindössze csak 43 munkást szakképesítettek a munkahelyen. 1952-ben már 152-re emelkedett a szakképesítettek száma, valamint két sztahanovista ifjúsági brigádot szerveztek. Ez évben az acélöntőde vezetősége na* gyobb gonddal foglalkozik a szakképesítés* sel. Eddig már több mint 60 munkás jelent* kezett a II. fokú szakképesítő tanfolyamra, ezenkívül nagyszámban iratkoztak fel kőművesek, lakatosok, gáztartálykezelők is a tan-* folyam elvégzésére. A február 1-én kezdődő I. fokú tanfolyamokon 40 ifjú sajátítja majd el az acélolvasztás különféle szakmáit. Leküzdik az időjárás viszontagságait a Duna-Fekete-tenger csatorna építői építői A Duna—Fekete-tenger, csatorna határidő előtt akarják befejezni a béke és a szocializmus e nagyszerű építkezését. Télvíz idején is odaadással és hősiesen dolgoznak. Az esőzések, a metsző szél, a hó nem akadályozza az épitők munkáját. A 788-as szektor D. épitőtelepén a 012 kotrógép, amelynek brigádosa Nicolae Müller sztahanovista, egy nap nem tudott dolgozni mert megrekedt a nagy sárban Az épitőtelepi ifjúmunkások csak este szereztek erről tudomást, amikor már lefeküdni készültek. Nem volt vesztegetni való idő. A munkát másnap reggel folytatni kellett És 36 ifjú késedelem nélkül az építőtelepre sietett. Brigádokat alakítottak és fáradhatatlanul dolgoztak éjfélutánig, amíg csak ki nem emelték a sárból a kotrógépet. Nicolae Mureseanu, Zaharia Oprisan, Nicolae Mârzan, Ion Mihalache és más ifjúmunkások példamutatóan dolgoztak mind a kotrógép alá helyezendő gerendák szállításánál, mind a sár eltisztításánál és eltávolításánál. A csatorna építői hasonló győzniakarással küzdötték le a szél és a hó okozta akadályokat. A II-es Stânca-részleg kivájt medrében egy kotrógép a part szikláit morzsolta. A kotrógépet Prodanciuc Ludovic, a Cémitőtelep dolgozója vezette. A kotrógépet kiszolgáló vonatszerelvények a hótorlaszok miatt nem tudtak behatolni a mederbe. A midiai kikötő építőinek azonban a gátak építéséhez követ kellett küldeni. A kotrógépkezelők nekiláttak hogy eltakarítsák a vonalról a havat. Rövid idő telt el és Prodanciuc Ludovic kotrógépének munkahelyére újra érkezni kezdtek a rakodásra váró vagonok. Prodanciuc mellett Gh. Nenciu, Paraschiva Doica, Constantin Prascin és Vladimir Bolboteanu kotrógépkezelők is munkába fogtak. Erőfeszítésüket siker koronázta. Aznap 29 rakomány követ küldtek a gátépítéshez. A vízi közlekedés is sok nehézséggel járt a jégtömbök és hótömegek miatt. A Dunán megbénult minden forgalom. Az első számú kikötő részlegéhez beosztott hajók behúzódtak a csernavodai kikötőbe. Ez viszont arra vezetett, hogy messze, a Duna alsó folyásánál, Hârsova közelében fekvő kőkitermelésnél dolgozó munkások nem juthattak élelemhez. Az élelmiszertartalék fogytán volt. Mindenáron szabaddá kellett tenni hozzájuk a közlekedést. A kőkitermelésnél dolgozó munkások ezúttal is érezhették, hogy egy nagy család — a Duna—Fekete-tenger csatornaépítőinek családja körében élnek. A tengerészek segítségükre siettek. Este a rakodó előtt megjelent a „Mistral“ vontató, Octavian Iordai kapitány vezetésével. A tengerészek, élüket a kapitánnyal, szembeszálltak a jégtömbökkel, hóval és hatalmas széllel, hogy idejébe f elvigyék elvtársaiknak a szükséges élelmiszert, így aztán nem akadt meg a munka hőkitermelésnél. Az ilyen példák mind gyakoribbak a Duna Fekete-tenger csatorna építőtelepén. Az építők, akik a Duna vizét a tenger felé vezetik, valóban a becsület és a hősiesség kérdésévteszik a munkát