Romániai Magyar Szó, 1953. február (7. évfolyam, 1653-1676. szám)
1953-02-01 / 1653. szám
nomcHHen Magyar Szó Az olasz nép harca az alkotmány megvédéséért A sajtójelentések beszámoltak arról, hogy De Gasperinek sikerült az olasz parlament reakciós többségével elfogadtatnia csaló választási „reform“-tervezetét. Azt a reakciós választási törvényt, amely lehetővé tenné a kormánypárt számára, hogy az elkövetkező képviselőválasztásokon törvénytelenül megkaparinthassa magának a mandátumok döntő többségét. E gyalázatos, népellenes reformjavaslatot csakis gyalázatos, törvényellenes módszerekkel lehetett keresztül kényszeríteni. Ilyen módszerekhez folyamodtak De Gasperi és párthívei is. A szokásos parlamenti cselvetések mindenikét kipróbálták, csakhogy refesterkedéseiket siker koronázza. Kezdték azzal, hogy különböző „áthidaló" javaslatokkal igyekeztek megtörni a parlament ellenállását. Kísérleteik azonban kudarcot vallottak. Látva, hogy másként nem boldogulhat, De Gasperi megkockáztatott egy utolsó, kétségbeesett erőfeszítést: bizalmi szavazás alá bocsátotta alkotmányellenes törvényjavaslatát. A becsületes politikai harc minden szabályát durván áthágva, hetven óráig egyhuzamban tartó szótcsata után így sikerült végül is De Gasperinek ráerőszakolnia a parlamentre a csaló választási törvényt. Az a tény, hogy csakis bizalmi szavazás útján sikerült kierőszakolni a parlamentben az alkotmány reakciós módosítását, az olasz nagyburzsoázia népáruló dollárpolitikájának tarthatatlanságát bizonyítja. A választási törvény „reformjának“ vitája során ugyanis a burzsoá pártok képviselőinek egy jelentős hányada, hogy a jóhiszemű párttagok szemébe port hintsen, demagóg módon „szembeszegült“ De Gasperi törvényjavaslatával. Amikor azonban bizalmi szavazásra került a sor, azonnal felhagytak látszat-ellenzékieskedésükkel és szó nélkül elfogadták a klerikálisok törvényjavaslatát. Mit bizonyít ez? Azt, hogy az olasz dollárpolitikusok készek a demokráciának még a látszatát is feladni, csakhogy elkerüljenek egy esetleges kormányválságot. S ez nem meglepő, hiszen tudvalévő, hogy az utolsó megyei tanácsválasztások tanulságain okulva, szorongató félelem tölti el az olasz nép árulóit. Félnek, mert tudják: bármilyen kis megrázkódtatás is alapjában ingathatja meg uralmukat és menthetetlenül összedőlhet dollárbérenc háborús politikájuk kártyavára. Az olasz nép szívós, hősies ellenállása az, amely félelemmel tölti el az olasz köztársasági alkotmány meggyalázóit. S nemhogy fékezte volna, hanem újabb lendületet adott e bátor küzdelemnek az a tudat, hogy a köztársasági alkotmány sárbatiprásának veszélye az utóbbi napok folyamán egyre fenyegetőbb méreteket öltött. Az olasz nép nem hátrál meg a veszély elől, hanem szembeszáll vele és előbb-utóbb legyűri azt. És nem hátráltak meg a veszély elől azok a képviselők sem, akik a parlamentben az olasz nép igaz ügyének, alkotmányos jogainak a szószólói és védelmezői. A kommunista és szocialista képviselők a parlamenti viták során lankadatlanul leplezték le a reakció sorozatos cselvetéseit, „áthidaló“ javaslatait. Togliatti elvtárs követelte: bocsássák népszavazás alá a kormány csaló „reform“-tervezetét. Mikor pedig a parlament reakciós többsége elutasította a javaslatot, kijelentette: „Azok, akik ezt a törvényjavaslatot megszavazzák, a döntő pillanatban szemben fogják találni magukkal az egész olasz népet s a győzelem az olasz népé lesz.” Az olasz nép végső győzelmének erőteljes csirái ott sarjadnak azokban a viharos sztrájkokban és tüntetésekben, amelyekkel a dolgozó tömegek tiltakozásukat fejezik ki a klerikális bábkormány és fullajtársainak alkotmánytiprő merénylete ellen. A reakciós erők hiába igyekeznek megtorló intézkedésekkel fenyegetőzésekkel gátak közé szorítani a népi ellenállás szélessodrú áradatát, Veronában, Páduában, Ferrariban, Parmában, Modenában és Genuában a dolgozók általános sztrájkot szerveztek. Polesine és Siracusa vidékén a mezőgazdasági munkások léptek sztrájkba. Tarantóban és Apuliában nap mint nap elszánt tüntetések zajlanak le. A sztrájkokban Olaszország építőmunkásainak 100 százaléka, a fémmunkások 90 százaléka, a vegyipari és közlekedési dolgozóknak pedig 80 százaléka vesz részt. S nemvéletlen az sem, hogy éppen ezekben a napokban tízezrével lépnek be a kommunista pártba olyan dolgozók, akiket mindez ideig megtévesztettek a népáruló pártok demagóg kijelentései. Csupán január 10-ig százezer új taggal gyarapodott a kommunista párttagok száma. A klerikálisok reakciós választási „reform“tervezetét most a szenátus tárgyalja. Nem kétséges, hogy az olasz reakció nem akar félmunkát végezni és igyekezni fog minden eszközzel kierőszakolni itt is törvénytelen alkotmánymódosító tervezetének elfogadását. A nép igaz szószólói ,a kommunista képviselők azonban résen állanak és már eddig számos olyan ellenjavaslatot terjesztettek elő, amely gátat vethet az alkotmányellenes mesterkedéseknek. Bármi lesz is a szenátus döntése, egy valami bizonyos: az utolsó szót mégis csak az olasz nép fogja kimondani. Az olasz dolgozó nép, amely a tettek mezején vívja majd ki magának azt, amit a burzsoá paramentarizmus intézménye sárba tiport: a demokratikus állampolgári jogokat, a békét, a szabadságot. A nemzetközi szolidaritás jegyében — a békéért Az amerikai imperialisták háborús tervei ellen kibontakozott világméretű mozgalom a népek közötti mély testvéri szolidaritás jegyében folyik. E harcos nemzetközi szolidaritás egyik fényes megnyilvánulása volt az elmúlt hét során az a felhívás, amelyet a Német és a Francia Kommunista Párt, valamint Németország Szocialista Egységpártja intéztek közösen a francia és a német néphez. Miről szól ez a felhívás? Elsősorban is leleplezi az amerikai imperialistáik és nyugatnémetországi, valamint francia bérenceik galád háborús politikáját, aljas célkitűzéseit. Rámutat arra a veszélyre, amelyet a párisi és bonni szerződés jelent a német és a francia nép számára. Lerántja a leplet a Fehér Ház gyalázatos szándékáról, arról, hogy újabb kereszteshadjáratot akar indítani a Szovjetunió dien és a revansvágyó német militarizmu - feltámasztásával akarja sakkban tartani elégedetlenkedő „szövetségeseit“. Miután a felhívás rávilágít az agreszszív atlanti politika mind e súlyos következményére és népellenes mivoltára, lelkes szánkkal szólítja közös harcra a német és fancia népet nemzeti függetlensége és békje megvédéséért, az amerikai gyarmatosítók és hazai bérenceik ellen. „Németország és Franciaország népe sem a Szovjetunió, sem egymás ellen nem fog harcolni... A két nép a német kérdés békés megoldása érdekében követeli a négyhatalmi értekezlet összehívását” — szögezi le a felhívás, mely ezekkel a szavakkal fejeződik be: „Éljen a francia és a német nép harci szolidaritása! Éljen a béke!“ A felhívás lángoló szavai mély, őszinte lelkesedést váltottak ki a francia és a német nép soraiban. Ez az őszinte lelkesedés annak a felismeréséből fakad, hogy a közös ellenséget, az amerikai imperializmust csakis közös erő, a francia és a német dolgozók öszszefogása képes meghátrálásra kényszeríteni. Ma már a francia vagy német dolgozó előtt nem kétséges, milyen közös sorsot szánnak a Fehér Ház háborús őrültjei a két nép fiainak. Washington urai mindkét népet a végletekig kiszipolyozzák és ágyútöltelékkek akarják felhasználni a béketábor országai ellen tervezett rablóháborújukban. S ha a német fasiszta árulóknak hizeleg is, hogy ebben a hóhérmunkában a rendfenntartó őrmester szerepe hárulna az újjáélesztett nyugatnémet Wehrmachtra, a német nép egyszerű fiai megvetéssel utasítják vissza ezt a szégyentelen szerepet. „A múltbeli, mesterségesen szított ellenségeskedés helyett megbonthatatlan imperialistaellenes egységet és szoros barátságot“ — ez a jelszava ma minden népéhez hű németnek és franciának. A német és francia nép szoros barátsága nem téveszthető össze az adenauerek és renémayerek „szövetségesi” viszonyával. Dollárlakások között, akik maguk is imperialista ragadozóik, soha sincs és nem jöhet létre egyetértés. A párisi és bonni bábpolitikusok hiába ropják együtt a táncot a Wall Street füttyszavára, kibékíthetetlen versenytársi ellentéteik ledönthetetlen válaszfalat emelnek közéjük. De nem lehetnek válaszfalak a két nép között, amely két világháború szomorú tapasztalataiból okulva döbbent rá a közös harc szükségességére a közös ellenség ellen. Nem véletlen, hogy éppen a francia és német kommunisták közös felhívása szólítja közös imperialistaellenes harcra és szoros barátságra a két népet. A múltban is a kommunisták voltak az egyedüli következetes harcosai a két nép barátságának. Ernst Thällmann, a német munkásosztály halhatatlan emlékű, nagy fia, még a fasizmus németországi uralomrajutása előtt tömeggyűlésen hirdette Párisban a két nép testvériségét. Pierre Timbaud, a Francia Kommunista Párt vértanúhalált halt hőse, szembenézve a fasiszta megszállók gyilkos puskacsövével, élete utolsó percében a Német Kommunista Pártot éltette. S akárcsak a második világháború sötét korszakában, a háború után is a francia és a német kommunisták maradtak a két nép közötti testvéri egyetértés legtevékenyebb harcosai. A német dolgozók jól emlékeznek Maurice Thorez elvtárs szavaira, aki számtalanszor kijelentette, hogy a francia kommunisták soha sem tévesztették öszsze a német népet Hitler fasiszta gyilkosaival. S ugyanígy a francia nép szívében is elevenen élnek Wilhelm Pieck elvtárs örökké emlékezetes szavai: „ ... a Német Demokratikus Köztársaság sohasem fogja eltűrni, hogy német részről újból háborút viseljenek a francia nép ellen.“ A francia és német testvérpártok közös felhívásának nagy nemzetközi jelentősége van. Ez a tény a világ demokratikus sajtójában megjelent kommentárokból is lemérhető. A NEUES DEUTSCHLAND „Nem lesz többé újabb Oradour!“ című cikkében méltatja a felhívás jelentőségét és többek között kijelenti: „Az a tény, hogy a német és a francia nép és különösen a német és francia munkásosztály között a harci szolidaritás széttéphetetlen szövetsége van kialakulóban, meggyőző bizonyítéka annak, hogy a német és francia imperialisták uralmát a végleges pusztulás fenyegeti.” A budapesti SZABAD NÉP vezércikkben foglalkozik a felhívással. A londoni DAILY WORKER kiemeli, hogy a felhívás „az igazi európai egység, a békéért folytatott harc kiemelkedő példája“, majd hozzáfűzi: „Az angol népnek is ilyen módon kell kifejeznie békeakaratát egész Európa előtt.“ Mint a felhívás sajtóvisszhangjából is kitűnik, a világ békeszerető népmilliói a béke megőrzésének újabb biztosítékát látják a nemzetközi szolidaritás ez újabb fényes megnyilvánulásában. Nem kétséges, hogy a felhívás hatalmas lendítőerőként járul hozzá ahhoz a harchoz, melyet a francia és a német nép a világ többi népeivel együtt vív a bonni és párisi szerződések ratifikálása ellen, a német kérdés békés rendezéséért, a népek biztonságának megszilárdításáért. A japán lakájkormány kiszolgáltatott az amerikaiaknak a kocsedoi haláltáborból elmenekült öt hadifoglyot PEKING (Agerpres) Mint a KYODO CSUZIM hírügynökség jelenti, a csuzimi japán rendőrség letartóztatott a kocsedoszigeti hadifogolytáborból megszökött 10 hadifoglyot. Ezzel kapcsolatban az „ASZAHI SZIMBUN“ című japán lap közli, hogy ötöt közülük, akik csónakon szöktek meg a kocsedoszigeti hadifogolytáborból, a japán hatóságok átadtak az amerikaiaknak. A japán kormány eljárása szöges ellentétben áll a genfi egyezmény előírásaival. A genfi egyezmény 13. pontja ugyanis leszögezi: „Az a semleges hatalom, amelynek területére internáló táborból megszökött hadifoglyok menekülnek, köteles ezeket szabadon bocsátani. Ha pedig megengedi, hogy országa területén maradjanak, tartózkodási helyet kell kijelölnie számukra.“ ★ PEKING (Agerpres) Az ÚJ KÍNA hírügynökség jelenti: A ZSENMINZSIBAO című lap vezércikke hangsúlyozza, hogy a japán kormány újból bebizonyította: bűntársa az amerikai agreszszoroknak „Az egész világ tudja — írja a lap —, hogy az amerikaiak által Koreában létesített hadifogolytáborok valóságos pokollá változtak. Megszegve a genfi egyezmény előírásait, az amerikai agresszorok a legbarbárább módon bánnak a hadifoglyokkal, különböző mérgező anyagokkal kísérleteznek rajtuk, szüntelenül véres incidenseket provokálnak és tömegesen lemészárolják a koreai és kínai hadifoglyokat. Amerikai beismerések és a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának jelentésében közölt adatok szerint, a koreai fegyverszüneti tárgyalások megkezdése óta több mint 3.000 hadifoglyot öltek meg, illetve sebesítettek meg az amerikai hadifogolytáborokban. Még az amerikai sajtótudósítók is „halálszigetnek“ nevezik Kocsedo szigetét. A koreai és kínai hadifoglyok hősiesen ellenállnak az amerikai agresszorok véres terrorjának. Mindent elkövetnek, hogy hazájukba jussanak. A japán kormány azonban mozgósította rendőrségét, hogy letartóztassa a „halál szigetéről“ megszökött koreai és kínai hadifoglyokat és kiszolgáltatta őket az amerikai hóhéroknak. Az amerikai leigázók kegyetlenkedéseiben bűnrészes japán kormány e gaztettével szembeszökően megsértette a nemzetközi egyezményeket és jogszabályokat. A koreai és kínai hadifoglyok kiszolgáltatása az amerikai parancsnokságnak, a japán hatóságok nyíltan ellenséges cselekedete a koreai és kínai néppel szemben. Azzal, hogy a japán kormány szolgai módon teljesíti az Egyesült Államok parancsait, s közvetlenül részt vesz az amerikaiak koreai intervenciójában, súlyosan sérti a japán nép érdekeit, amely nem hajlandó részt venni a koreai háborúban. Azzal a képtelen kifogással, miszerint a megszökött koreai és kínai hadifoglyok „törvénytelenül behatoltak Japán területére, a japán kormány csupán ürügyet keres arra, hogy kivonhassa magát a nemzetközi egyezmények megsértéséért rá háruló felelősség alól. A japán kormány azonban hiába igyekszik eltitkolni, hogy a bűntárs szerepét játszsza a koreai agressziós háborúban. Joshida japán miniszterelnök ez év január 6-án adott sajtónyilatkozatában nyíltan az amerikaiak koreai agressziós háborújához csatlakozó „korlátlan együttműködéséről“ beszélt. Befejezésül a lap hangsúlyozza: „A japán kormány ellenséges akciója a kínai és a koreai nép, valamint a világ valamennyi békeszerető népének mély felháborodását váltotta ki. A japán kormányra hárul minden felelősség e gaztettéből eredő összes következményekért. EGY LELKIATYA FÖLDI ÜGYEI MOSZKVA (Agerpres) A PRAVDA NI. Hohlov tollából a következő cikket közli: Spellmann bíboros, New York város katolikus érseke, még a múlt év végén váratlanul annak az óhajának adott kifejezést, hogy Koreában látni akarja az „ENSZ fiait". Ugyanakkor azt a szándékát is bejelentette, hogy karácsony éjjszakáján az agresszív csapatok számára misét akar tartani. Az úristen földi szolgája el is indult útjára... Mivel foglalkozott várjon Koreában? Milyen prédikációkat tartott ott? Nyíltan megmondhatjuk: a bíborost nem az „Úr“ ügyei foglalkoztatták. Erről a kérdésről csak mellesleg és odavetve emlékezett meg. Érseki kezének egyetlen mozdulatával megbocsátotta az amerikai militarista klikk öszszes gyalázatos törvényszegéseit és bűneit. Miután egyházi kötelességének ily módon eleget is tett, rátért a prózai, földi ügyekre. Alig érkezett meg Korea földjére, a „kommunista agresszióról” az isten és az ember ellenségeiről kezdett szónokolni. A lelkiatya nem a templomban, a prédikációk számára legalkalmasabb helyen beszélt, hanem a katonai egységek előtt. A beszédek célja az volt, hogy emelje az amerikai csapatok morálját. Ezért is küldték Spellmannt Koreába. Az amerikai 7. hajóraj tengerészeinek, akik A PRAVDA CIKKE a koreai félsziget partvidéke mentén kalózkodással és fosztogatással foglalkoznak, a bíboros a „kommunisták elleni harc“ fontosságáról prédikált. A lelkiatya szavai semmiben sem különböztek az amerikai tábornokok szavaitól. Koreai látogatása után a bíboros Tajvan szigetére ment, hogy meglátogassa Csang Kaj-seket. Azonban minden buzgósága ellenére — sem a szétzúzott kuomintangisták körében, sem Koreában végzett ténykedése nem elégítette ki a bíborost. New Yorkba visszatérve kijelentette : „Az idő ellenségeink számára dolgozik. Kevés az emberünk, a hadfelszerelést pedig a koreai háborúhoz a világ másik végéről kell szállítani." Spellmannak a legkevésbbé sem sikerült megvigasztalnia az amerikai imperialistákat. A papi talárba öltözött kém sem mentheti meg az agresszorok csapatait az erkölcsi zülléstől. Igazságtalan ügy nem válthat ki lelkesedést. Az amerikai katonák körében egyre erősödik a háborúellenes hangulat, az intervenciós csapatok katonái és tisztjei egyre inkább számotvetnek azzal, hogy a koreai háború csupán az amerikai monopolistáknak kedvez, akik mesés hasznot vágnak zsebre a véres kaland nyomán. A nyugati sajtó jelentése szerint a hadműveletek megkezdése óta az amerikai hadseregből 49 ezer katona szökött meg. Ezrekre megy azoknak a katonaszökevényeknek a száma, akik nem óhajtanak harcolni az agresszorok érdekeiért és akiket mindez ideig nem tudtak megtalálni. A Washingtonban megjelenő TIMES HERALD nemrégiben beismerte, hogy a katonák azért szöknek meg az amerikai hadseregből, mert a koreai háború nem vált ki semmiféle lelkesedést az amerikaiak soraiban. Egy másik amerikai lap nemrégiben arról adott hírt, hogy az amerikai hadügyminisztérium különbizottságot küldött Koreába, a következő kérdés tanulmányozására: miért van az, hogy a koreai harcokban részvevő katonáknak csupán egynegyed része használja fegyverét? A többiek ugyanis elrejtőznek, hogy ne kelljen résztvenniök a harcokban. Ilyen tehát az amerikai agresszorok soraiban a harci szellem. Természetes, hogy Spellmann bíboros megbízatása felülmúlja képességeit. A koreai háború agressziós céljait a bíboros semmiféle prédikációja, a Wall Street zsoldjában álló lelkiatyák semmiféle imádsága sem kendőzheti el. 4 Az olasz békebizottság akciója a választási „reform“ ellen ROMA (Agerpres) Az olasz békebizottság jelenti, hogy Genuában a békeharcosok sokezer aláírást gyűjtöttek egy felhívásra, amely azt követeli a szenátus tagjaitól, hogy utasítsák el a választási „reformra“ vonatkozó kormánytervezetet. „A kormány olyan határozatokat akar a parlamentre kényszeríteni, amelyek sértik az ország szuverenitását és nemzeti függetlenségét" — hangzik többek között a felhívás. Grossetoban, Rovigoban, Catanzaroban, Cosenzaban és Alessandriában a békeharcosok nagygyűlést rendeztek a népek békevédelmi kongresszusa határozatainak népszerűsítésére. A felszólalók leleplezték, hogy az atlanti blokk háborús előkészületei szoros öszszefüggésben állnak a nyugateurópai reakciós kormányok kísérleteivel, amelyekkel meg akarják fosztani népeiket a demokratikus szabadságjogoktól. A francia reakció Duclos elvtárs mentelmi jogára tör PARIS (Agerpres) Perrier de Feral, a francia igazságügyminisztérium kancelláriájának igazgatója azzal a kéréssel fordult a nemzetgyűléshez, hogy függessze fel Jacques Duclos mentelmi jogát. Feral beadványában hivatkozik Jacques Duclos elvtársnak a FRANCE NOUVELLE című lapban 1952. június 19-én közölt cikkére. Ebben Duclos leleplezte, hogy a reakció támadást akar indítani a köztisztviselők jogai ellen. Feral beadványát áttettéka parlamenti mentelmi bizottsághoz, amely De Leotard képviselőt, radikálispárti minisztert jelölte ki a kérdés előadójául. A 1.HUMANITÉ közli, hogy az igazságügyminisztérium Christofer, Gauthier és Linet kommunista képviselők mentelmi jogának felfüggesztését is kérte. A dollárlakások merénylete a svéd alkotmány ellen STOCKHOLM (Agerpres) A svéd parlament két képviselője január 29-én javaslatot terjesztett a parlament elé. A javaslat indítványozza: módosítsák a svéd alkotmányt olyan értelemben, hogy Svédország állami szuverenitását rendeljék alá egy „államfölötti hatóságnak". A NY DAG című lap ezt a javaslatot a népképviseleti rendszer megcsúfolásának minősíti. „A következő lépés — írja a lap — valószínűleg az lesz, hogy az Egyesült Államokat proklamálják „államfölötti hatalomnak“. S ez a lépés nem is tűnik már olyan merésznek, minthogy a svéd államférfiak máris „vezető hatalommá” nevezték ki az USA-t. (A lap Erlander miniszterelnöknek 1952 tavaszán az Egyesült Államokban tett látogatása alkalmával adott nyilatkozatára hivatkozik.) A parlamentnek azok a tagjai, akik mandátumukat arra használják fel, hogy felszámolják Svédország állami szuverenitását — írja befejezésül a NYDAG — nem érdemelnek egyebet, mint a nép megvetését.“ Az USA titkos egyezményt kötött Törökországgal ROMA. (Agerpres). — Az AVANTI című olasz lap az amerikai agresszorok középkeleti terveivel kapcsolatban a következőket írja: „Miután zsákutcába jutott az USA minden kísérlete, hogy rákényszerítse az arab országokra a középkeleti parancsnokság megalakításának tervét, amelyet az USA, Anglia, Franciaország és Törökország dolgozott ki — az amerikai diplomácia új utakat keres ennek a célnak a megvalósítására Most a legkisebb ellenállás vonalán indulnak el, ez pedig Törökország fővárosán, Ankarán vezet keresztül. Az USA jelentős szerepet szán Törökországnak középkeleti militarista terveiben. A lap megbízható forrásból közli, hogy az USA titkos egyezményt kötött Törökországgal, Törökország részvételét illetően a „középkeleti parancsnokságban." Az egyezmény értelmében Törökország tengerészeti és légi támaszpontokat bocsát az amerikai katonai parancsnokság rendelkezésére. Törökország katonai csapatait az amerikai parancsnokság a közelkeleti országokban is felhasználhatja. Az USA viszont megígérte, hogy támogatja Törökország területi igényeit, amelyek az iráni Azerbajdzsán, Irak török lakosságú tartományai és Szíria egyes területeinek bekebelezésére irányulnak. Növekszik az élelmiszerhiány Angliában LONDON (Agerpres) Az angol kormány óriási fegyverkezési kiadásai az angol lakosság életszínvonalának szüntelen rosszabbodásához vezetnek. Az élelmiszerek árai szakadatlanul növekednek, a fejadagok pedig csökkennek. Hivatalos adatok szerint a múlt év első tíz hónapjában a fogyasztók 23 millió literrel kevesebb tejet és 100.800 tonnával kevesebb cukrot vásároltak, mint 1951-ben. Az idén tovább csökkentették az élelmiszeradagokat. Január 28-án a már korábban csökkentett szalonnaadagot további 20 százalékkal leszállították. A jelenlegi élelmiszeradagok távolról sem elégítik ki a létminimum szükségleteit. A heti húsadag nem nagyobb egy gyufásskatulyánál. Egy ember hetenként 100 gramm margarint kap. De igen sok munkáscsalád még ezeket a csökkentett élelmiszeradagokat sem tudja megvásárolni. A DAILY HERALD című lap nemrégiben közölte, hogy a hús egymást követő kétszeri megdrágulása folytán egyre többen vannak, akik még az összezsugorodott húsadagot sem tudják fizetni. Anglia élelmezési helyzetének súlyosságára jellemző a következő eset: II. Erzsébet királynő küszöbön álló koronázásával kapcsolatban — a koronázás júniusban lesz — a lapok több hasábos cikkben méltatták, hogy a koronázás hónapjában az angolok majd „jóllakásig ehetnek". Az emberek sokáig találgatták, hogy júniusban milyen mértékben növelik majd a fejadagokat. És mi lett az eredmény? Lloyd George, élelmezésügyi miniszter az angol alsóházban ünnepélyesen kijelentette, hogy a lakosság a koronázás tiszteletére... 100 gramm margarint és egy kiló cukrot kap a szokásos fejadagon kívül. 1953. február vasárnap Az OSZSZSZK 1952. évi állami terve teljesítésének eredményei MOSZKVA. (Agerpres). — A TASZSZ közzétette az OSZSZSZK statisztikai igazgatóságának közleményét az OSZSZSZK 1952. évi állami népgazdasági terve teljesítésének eredményeiről. Az OSZSZSZK köztársasági és helyi ipara 102 százalékra teljesítette évi globális termelési tervét. 1952-ben a köztársasági és helyi ipar túlszárnyalta a termelési tervet a villanymotorok, fafeldolgozó szerszámgépek, gatterek, optikai műszerek, lakatos- és szerelőszerszámok és fémárucikkek gyártásában, valamint épületfa, a vasbeton építkezésekhez szükséges anyagok és egész sor más cikk termelésében. 1952-ben terven felül jelentős mennyiségű közszükségleti cikket termeltek, így gyapjúszövetet, kötöttárut, harisnyát, zoknit, kesztyűt, készruhaneműt, szőnyeget, zongorát, pianinot, porcelán- és zománcedényt, húst, hentesárut, hús-félgyártmányt, tejtermékeket, fagylaltot, száraztésztát, édesipari terméket, bort, teát, szappant és más árucikket. Az OSZSZSZK köztársasági és helyi ipara tovább javította és kiszélesítette az ipari termékek válfajait. Az 1951. évihez viszonyítva az OSZSZSZK köztársasági és helyi iparának össztermelése 10 százalékkal növekedett. 1952-ben a nyersanyagok, az anyagok és a tüzelőanyagok árának, valamint a villanyáram, a hőenergia és az áruszállítás díjának leszállítása révén a köztársasági és helyi ipar termelésének önköltsége mintegy 6 százalékkal csökkent az 1951. évihez képest. 1952-ben a mezőgazdasági növényekkel bevetett összterület 1,3 millió hektárral növekedett 1951-hez viszonyítva. Ezenkívül 2,4 millió hektárral kibővítették a búzával — a legfontosabb élelmiszernövénnyel — bevetett területet. A mezőgazdaság technikai eszközökkel való fokozott ellátásának következtében a kolhozokban és szovhozokban méginkább emelkedett a munka gépesítésének színvonala. A kolhozokban 1952-ben a főbb mezei munkák több mint háromnegyed részét a gép- és traktorállomások végezték. A kolhozok, leszhozok, a gép- és traktorállomások és az erdősávokat ültető állomások, valamint az OSZSZSZK európai részének sztyeppés és erdőssztyeppés vidékén fekvő szovhozok 1952-ben több mint 480.000 hektáron ültettek véderdősávokat. Az OSZSZSZK minisztériumai és igazgatóságai által végrehajtott főbb munkálatok volumene 103 százalékot tesz ki 1951-hez viszonyítva. Az OSZSZSZK köztársasági és helyi gazdaságaiban újabb termelőerőket helyeztek üzembe 1952 folyamán. Széleskörű programmot valósítottak meg lakóházak, községi, társadalmi-kulturális intézmények építésében. Az állami vállalatok és intézmények, a helyi szovjetek, valamint a városok és munkástelepülések lakosai 18 millió, négyzetméter összterületen építettek lakóházakat állami kölcsön segítségével. Ezenkívül több mint 175.000 lakóházat építettek a falvakon. 1952-ben tovább fejlődött a kereskedelem. A közszükségleti cikkek kicsinybeni állami árának 5-ik leszállítása, az árucikkek eladásának újabb növekedéséhez vezetett. Az állami és szövetkezeti kereskedelmi hálózat útján 10 százalékkal több árucikket adtak el a lakosságnak, mint 1951-ben. Az év folyamán körülbelül 4000 új bolt nyílt és jelentősen kiszélesedett a szakosított üzletek hálózata. Ugyancsak növekedett a mezőgazdasági termékek eladása a kolhozpiacokon; legfőképpen megnövekedett a liszt, a burgonya, a zöldség, a szárnyas, a tojás és a dara eladása. A köztársasági és helyi vállalatokban új kádereket képeztek ki 1952-ben. Több mint egymillió munkás és tisztviselő szakképzettségét emelték egyéni tanulás, valamint a brigádokban és tanfolyamokon szervezett oktatás révén. Hét százalékkal növekedett a munkatermelékenység a köztársasági állami és helyi iparban. A hétéves és a középfokú oktatás terén 1952-ben 880.000-rel emelkedett az V.—X. osztályos tanulók száma és közel 560.000 rel a VIII., IX . és X. osztályos tanulók száma. A felső- és középfokú szakiskolákban sokkal több diák végezte tanulmányait mint 1951-ben. 1952-ben a felsőiskolákban (beleértve a levelező-hallgatókat), 922.000 diák tanult; a műszaki középiskolákat és a középfokú szakiskolákat pedig (beleértve a levelező-hallgatókat) 910.000 diák látogatta. Növekedett azoknak a dolgozóknak a száma, akik anélkül, hogy félbeszakítanák munkájukat a termelésben, felsőiskolákban, középfokú szakiskolákban és elméleti iskolákban tanulnak. A főiskolák levelező-tanfolyamain és az esti tanfolyamokon tanulók száma 6 százalékkal növekedett 1951-hez képest; a látogatás nélküli műszaki középiskolákban és az esti tanfolyamokon 11 százalékkal, míg a munkás- és parasztifjú iskolákban 8 százalékkal növekedett a tanulók száma. Kiszélesedett a kórházak, a szülőotthonok, az orvosi rendelők s egyéb egészségügyi intézmények, valamint a szanatóriumok és pihenőotthonok hálózata. A kórházakban és szülőotthonokban az ágyak száma 1951-hez viszonyítva 28.000-rel növekedett. Több mint 7.000-rel emelkedett ebben az időszakban az orvosok száma. 1952-ben nagy építkezési munkálatokat hajtottak végre közüzemek építésére és az OSZSZSZK városainak és munkástelepüléseinek szépítésére. A Német Kommunista Párt a bonni klikk fasiszta választási törvénytervezete ellen BERLIN. (Agerpres). A Német Kommunista Párt vezetőségének titkársága a következő felhívással fordult Nyugat-Németország lakosságához az Adenauer kormány által kidolgozott reakciós választási törvénytervezettel kapcsolatban. Az a választási törvénytervezet, amelyet Adenauer és Lehr rendőrminiszter dolgozott ki és amelyet a kormány 1953. január 20-án elfogadott, nemcsak nagyszabású csalásokra nyújt lehetőséget, hanem ezen túlmenően törvényesíti is ezeket a mesterkedéseket. Ennek a törvénynek a segítségével akarják meghamisítani a nép akaratát, biztosítani az amerikai zsoldban álló Adenauerrendszer parlamenti többségét. Ez a törvény lábbal tiporja az alkotmányt s kísérlet arra, hogy Adenauer a lakosságra kényszerített törvényekkel és rendkívüli intézkedésekkel tartsa fenn uralmát. A törvény célja az „általános szerződés" és az „európai védelmi közösségre“ vonatkozó egyezmény gyakorlati megvalósítása. Ennek a törvénynek az elfogadásával az Adenauer kormány bebizonyította, hogy háborús és nyomorpolitikájának megvalósítása érdekében a nép demokratikus szabadságjogainak utolsó maradványát is fel akarja számolni. Ha a választásokat a reakciós törvény alapján tartanák meg, a szavazás eredménye nem tükrözné a nép akaratát, hanem a nép nemzeti és társadalmi érdekeit eltipró diktatórikus kormány érdekeit szolgálná. Ez a reakciós választási törvény az amerikai boszorkánykonyhában készült. Franciaországban, Olaszországban, Görögországban, és a többi marshallizált országban vagy érvényben is vannak már az ilyen rendszerű választási törvények, vagy a nép akarata ellenére most akarják ezeket bevezetni. Ez azt bizonyítja, hogy az amerikai háborús gyújtogatók és a tőlük függő kormányok rettegnek a néptömegektől. A csaláson alapuló választási törvények egyben a katonai paktumokra épített amerikai rendszer gyöngeségét is bizonyítják. Az Adenauer kormány választási törvénytervezete világosan mutatja, mint foszlottak szét szappanbuborékként a szabad választások megtartására vonatkozó hazug ígéretek. Ez a törvénytervezet azt is megmutatja, miért nem akart az Adenauer kormány tárgyalásokat folytatni a szabad, össznémetországi választások megtartásáról és a németek közötti megértés megteremtéséről. Senki se higgye, hogy ez a törvény csupán a kommunisták ellen irányul. A kormány ezzel a törvénnyel el akar fojtani minden ellenállást, a demokratikus szellem minden megnyilvánulását. A továbbiakban a felhívás keményen bírálja a jobboldali szociáldemokrata párt vezetőségét, amely támogatja Adenauer törvénytervezetét. A felhívás befejező része így hangzik: „Felszólítjuk az összes hazafiakat, védjék meg a demokratikus állampolgári jogokat, a nép szabadságát. Kövessük a francia és olasz munkások példáját, akik sztrájkokkal és tömegakciókkal válaszoltak az amerikai mesterkedésekre. Nyugat-Németország összes demokratikus erőinek egyesült hazafias frontja meg tudja akadályozni a fasiszta választási törvény bevezetését." A háborús bűnös Schacht kidolgozta a német imperializmus programmját BERLIN (Agerpres). A düsseldorfi „Schacht és társa“ bankház, megnyitása alkalmából a nyugatnémet nehézipar képviselői a hitleri háborús gazdaság volt vezetői és a bonni kormány megbízottai értekezletet tartottak. Azértekezleten részvevő több min 300 személy között ott voltak: Franz von Papen, Hugo Stinnes, Henrich Dinckelbach, M. Müller,vagyis ugyanazok, akik annak idején egy titkos értekezleten elhatározták Hitler hatalomrajutását. A mostani értekezleten ugyancsak azzal foglalkoztak, hogy kidolgozzák a német imperializmus feltámasztásának programmját. Az a tény, hogy az értekezleten résztvetteka nyugatnémetországi hatóságok hivatalos képviselői is, újabb bizonyítéka annak, hogy a bonni kormánygépezet és a régi náci háborús bűnösök törekvései megegyeznek Ismeretes, hogy Schacht, a megrögzött háborús bűnös, akit az amerikaiak rehabilitáltak, közzétette „pénzügyi leveleit“, amelyben kifejtette a német imperialisták programját és követelte a nyugatnémet monopoltőke részvételét a világ újrafelosztásában. A programmnak megfelelően Schacht körutazást tett Spanyolországban, Irakban, Iránban, Egyiptomban, Indonéziában és Indiában. Az utazás után készült jelentésében Schacht állást foglalt a nyugatnémet tőke kihelyezése és a gyarmati népek fokozott kizsákmányolása mellett. Az utazás további eredménye az volt, hogy Schacht 1952-ben Hamburgban megalapította a „Schacht és Ludwig“ bankházat, 1953-ban pedig Düsseldorfban a „Schacht és társa“ bankot. Ezekben a bankokban érdekelve vannak a nyugatnémet pénz- emberek. Schacht tehát megteremtette a nyugatnémet finánctőke újabb csoportját, amelyhez nagyiparosok is csatlakoztak. A düsseldorfi értekezlet programmja szoros együttműködést irányoz elő a nyugatnémet nagyiparosok és az amerikai megszálló hatóságok között; javasolja az Adenauer-kormány támogatását; a reakciós munkásellenes törvény alkalmazását; a jobboldali szakszervezeti vezetők segítségével a sztrájkok teljes megtiltását; a nyugatnémet tőkeexport kiterjesztését; a kommunisták és a szociáldemokraták elleni harc fokozását. A nézhet imperializmus feltámasztásának programmja „a harzburgi front“ mintájára előirányozza a „német koncentrációt“, amelybe bevonnák a régi náci tábornokokat is. Mint ismeretes, a „harzburgi front“ a weimari köztársaság idején egyesítette azokat a nacionalista és fasiszta erőket, amelyek a hitlerista diktatúra megteremtését előmozdították. Szélhámosságért elítélték az olasz kereszténydemokrata párt volt torinói titkárát ROMA (Agerpres) A torinói törvényszék szélhámosság miatt nyolchavi börtönbüntetésre és pénzbírságra ítélte Ennio Pistolt, a kereszténydemokrata párt torinói szervezetének volt titkárát. Mint az UNITA című lap jelenti, Ennio Pistoi több vállalatot arra kényszerített, hogy nagy kölcsönöket folyósítson egy üzérkedő bandának. Pistoi garanciát vállalt a banda fizetőképességéért, amiért hatalmas összeget kapott az üzérkedőktől. Az üzérkedők azonban nem fizették ki adósságukat és szélhámosságban való részvétel miatt Pistoit átadták a törvényszéknek. A tanúkihallgatás során 50 kereskedő és nagyiparos sorakozott fel, akiket Pistoi csalással megkárosított. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bucuresti, Piata Scânteii No. 1. — Telefon: 7.42.29.— Titkárság: 7.65.27. — Tiparul: Combinatul Poligrafic „Casa Scântei" Taxa postalä plätitä In numerar cont. apr. Dir. Gen. a Postelor No. 205092/947, C. No. 5559 feg* 115 rJI 1