Romániai Magyar Szó, 1953. február (7. évfolyam, 1653-1676. szám)

1953-02-01 / 1653. szám

nomcHHen Magyar Szó Az olasz nép harca az alkotmány megvédéséért A sajtójelentések beszámoltak arról, hogy De Gasperinek sikerült az olasz parlament reakciós többségével elfogadtatnia csaló vá­lasztási „reform“-tervezetét. Azt a reakciós választási törvényt, amely lehetővé tenné a kormánypárt számára, hogy az elkövetkező képviselőválasztásokon törvénytelenül meg­kaparinthassa magának a mandátumok döntő többségét. E gyalázatos, népellenes reformjavaslatot csakis gyalázatos, törvényellenes módszerek­kel lehetett keresztül kényszeríteni. Ilyen módszerekhez folyamodtak De Gasperi és párthívei is. A szokásos parlamenti cselve­tések mindenikét kipróbálták, csakhogy refesterkedéseiket siker koronázza. Kezdték azzal, hogy különböző „áthidaló" javaslatok­kal igyekeztek megtörni a parlament ellen­állását. Kísérleteik azonban kudarcot val­lottak. Látva, hogy másként nem boldogul­hat, De Gasperi megkockáztatott egy utolsó, kétségbeesett erőfeszítést: bizalmi szavazás alá bocsátotta alkotmányellenes törvényja­­­vaslatát. A becsületes politikai harc minden szabályát durván áthágva, hetven óráig egyhuzamban tartó szótcsata után így sike­rült végül is De Gasperinek ráerőszakolnia a parlamentre a csaló választási törvényt. Az a tény, hogy csakis bizalmi szavazás útján sikerült kierőszakolni a parlamentben az alkotmány reakciós módosítását, az olasz nagyburzsoázia népáruló dollárpolitikájának tarthatatlanságát bizonyítja. A választási törvény „reformjának“ vitája során ugyanis a burzsoá pártok képviselőinek egy jelentős hányada, hogy a jóhiszemű párttagok szemébe port hintsen, demagóg módon „szembesze­gült“ De Gasperi törvényjavaslatával. Ami­kor azonban bizalmi szavazásra került a sor, azonnal felhagytak látszat-ellenzékieskedé­sükkel és szó nélkül elfogadták a klerikáli­sok törvényjavaslatát. Mit bizonyít ez? Azt, hogy az olasz dollárpolitikusok készek a de­mokráciának még a látszatát is feladni, csakhogy elkerüljenek egy esetleges kormány­­válságot. S ez nem meglepő, hiszen tudva­lévő, hogy az utolsó megyei tanácsválasz­tások tanulságain okulva, szorongató féle­lem tölti el az olasz nép árulóit. Félnek, mert tudják: bármilyen kis megrázkódtatás is alapjában ingathatja meg uralmukat és menthetetlenül összedőlhet dollárbérenc há­­borús politikájuk kártyavára. Az olasz nép szívós, hősies ellenállása az, amely félelemmel tölti el az olasz köztársa­sági alkotmány meggyalázóit. S nemhogy fé­kezte volna, hanem újabb lendületet adott e bátor küzdelemnek az a tudat, hogy a köz­­társasági alkotmány sárbatiprásának veszélye az utóbbi napok folyamán egyre fenyegetőbb méreteket öltött. Az olasz nép nem hátrál meg a veszély elől, hanem szembeszáll vele és előbb-utóbb legyűri azt. És nem hátráltak meg a veszély elől azok a képviselők sem, akik a parlamentben az olasz nép igaz ügyének, alkotmányos jogainak a szószólói és védelmezői. A kommunista és szocialista képviselők a parlamenti viták során lanka­datlanul leplezték le a reakció sorozatos csel­vetéseit, „áthidaló“ javaslatait. Togliatti elvtárs követelte: bocsássák népszavazás alá a kormány csaló „reform“-tervezetét. Mi­kor pedig a­ parlament reakciós többsége el­utasította a javaslatot, kijelentette: „Azok, akik ezt a törvényjavaslatot megszavazzák, a döntő pillanatban szemben fogják találni magukkal az egész olasz népet s a győzelem az olasz népé lesz.” Az olasz nép végső győzelmének erőteljes csirái ott sarjadnak azokban a vi­haros sztrájkokban és tüntetésekben, amelyekkel a dolgozó tömegek til­takozásukat fejezik ki a klerikális bábkormány és fullajtársainak alkotmánytip­­rő merénylete ellen. A reakciós erők hiá­ba igyekeznek megtorló intézkedésekkel fe­nyegetőzésekkel gátak közé szorítani a népi ellenállás szélessodrú áradatát, Veronában, Páduában, Ferrariban, Parmában, Modená­ban és Genuában a dolgozók általános sztrájkot szerveztek. Polesine és Siracusa vi­dékén a mezőgazdasági munkások léptek sztrájkba. Tarantóban és Apuliában nap mint nap elszánt tüntetések zajlanak le. A sztrájkokban Olaszország építőmunkásainak 100 százaléka, a fémmunkások 90 százaléka, a vegyipari és közlekedési dolgozóknak pe­dig 80 százaléka vesz részt. S nem­­vélet­len az sem, hogy éppen ezekben a napok­ban tízezrével lépnek be a kommunista párt­ba olyan dolgozók, akiket mindez ideig meg­tévesztettek a népáruló pártok de­magóg kijelentései. Csupán január 10-ig százezer új taggal gyarapodott a kommunis­ta párttagok száma. A klerikálisok reakciós választási „reform“­­tervezetét most a szenátus tárgyalja. Nem kétséges, hogy az o­lasz reakció nem akar félmunkát végezni és igyekezni fog minden eszközzel kierőszakolni itt is törvénytelen al­­kotmánymódosí­tó tervezetének elfogadását. A nép igaz szószólói ,a kommunista képvi­selők azonban résen állanak és már eddig számos olyan ellenjavaslatot terjesztettek elő, amely gátat vethet az alkotmányellenes mesterkedéseknek. Bármi lesz is a szenátus döntése, egy valami bizonyos: az utolsó szót mégis csak az olasz nép fogja kimondani. Az olasz dolgozó nép, amely a tettek meze­jén vívja majd ki magának azt, amit a bur­zsoá paramentarizmus intézménye sárba ti­­port: a demokratikus állampolgári jogokat, a békét, a szabadságot. A nemzetközi szolidaritás jegyében — a békéért Az amerikai imperialisták háborús tervei ellen kibontakozott világméretű mozgalom a népek közötti mély testvéri szolidaritás je­gyében folyik. E harcos nemzetközi szolidari­tás egyik fényes megnyilvánulása volt az elmúlt hét során az a felhívás, amelyet a­­ Német és a Francia Kommunista Párt, va­lamint Németország Szocialista Egységpárt­ja intéztek közösen a francia és a német nép­hez. Miről szól ez a felhívás? Elsősorban is leleplezi az amerikai imperialistáik és nyu­gatnémetországi, valamint francia bérenceik galád háborús politikáját, aljas célkitűzéseit. Rámutat arra a veszélyre, amelyet a párisi és bonni szerződés jelent a német és a fran­cia nép számára. Lerántja a leplet a Fehér Ház gyalázatos szándékáról, arról, hogy újabb kereszteshadjáratot akar indítani a Szovjetunió dien és a revansvágyó német militarizmu -­ feltámasztásával­ akarja sa­kk­­ban tartani elégedetlenkedő „szövetsége­seit“. Miután a felhívás rávilágít az agresz­­szív atlanti politika mind e súlyos következ­ményére és népellenes mivoltára, lelkes szá­nkkal szólítja közös harcra a ném­et és fancia népet nemzeti függetlensége és bé­k­je megvédéséért, az amerikai gyarmatosí­tók és hazai bérenceik ellen. „Németország és Franciaország népe sem a Szovjetunió, sem egym­ás ellen nem fog harcolni­.­.. A két nép a német kérdés békés megoldása ér­dekében követeli a négyhatalmi értekezlet összehívását” — szögezi le a felhívás, mely ezekkel a szavakkal fejeződik be: „Éljen a francia és a német nép harci szolidaritása! Éljen a béke!“ A felhívás lángoló szavai mély, őszinte lelkesedést váltottak ki a francia és a német nép soraiban. Ez az őszinte lelkesedés annak a felismeréséből fakad, hogy a közös ellen­séget, az amerikai imperializmust csakis kö­zös erő, a francia és a német dolgozók ösz­­szefogása képes meghátrálásra kényszerí­teni. Ma már a francia vagy német dolgo­zó előtt nem kétséges, milyen közös sorsot szánnak a Fehér Ház háborús őrültjei a két nép fiainak. Washington urai mindkét népet a végletekig kiszipolyozzák és ágyútöltelék­­k­ek akarják felhasználni a béketábor orszá­gai ellen tervezett rablóháborújukban. S ha a német fasiszta árulóknak hizeleg is, hogy ebben a hóhérmunkában a rendfenntar­tó őrmester szerepe hárulna az újjáélesztett nyugatnémet Wehrmachtra, a német nép egy­szerű fiai megvetéssel utasítják vissza ezt a szégyentelen szerepet. „A múltbeli, mestersé­gesen szított ellenségeskedés helyett megbont­hatatlan imperialistaellenes egységet és szo­ros barátságot“ — ez a jelszava ma minden népéhez hű németnek és franciának. A német és francia nép szoros barátsága nem téveszthető össze az adenauerek és rené­­mayerek „szövetségesi” viszonyával. Dollár­lakások között, akik maguk is imperialista ragadozóik, soha sincs és nem jöhet létre egyetértés. A párisi és bonni bábpolitikusok hiába ropják együtt a táncot a Wall Street füttyszavára, kibékíthetetlen versenytársi el­lentéteik ledönthetetlen válaszfalat emelnek közéjük. De nem lehetnek válaszfalak a két nép között, amely két világháború szomorú tapasztalataiból okulva döbbent rá a közös harc szükségességére a közös ellenség ellen. Nem véletlen, hogy éppen a francia és né­met kommunisták közös felhívása szólítja közös imperialistaellenes harcra és szoros barátságra a két népet. A múltban is a kom­munisták voltak az egyedüli következetes harcosai a két nép barátságának. Ernst Thällmann, a német munkásosztály halhatat­lan emlékű, nagy fia, még a fasizmus né­metországi uralomrajutása előtt tömeggyűlé­­sen hirdette Párisban a két nép testvériségét. Pierre Timbaud, a Francia Kommunista Párt vértanúhalált halt hőse, szembenézve a fa­siszta megszállók gyilkos puskacsövével, élete utolsó percében a Német Kommunista Pártot éltette. S akárcsak a második világ­háború sötét korszakában, a háború után is a francia és a német kommunisták marad­tak a két nép közötti testvéri egyetértés leg­tevékenyebb harcosai. A német dolgozók jól emlékeznek Maurice Thorez elvtárs szavaira, aki számtalanszor kijelentette,­ hogy a fran­cia kommunisták soha sem tévesztették ösz­­sze a német népet Hitler fasiszta gyilkosaival. S ugyanígy a francia nép szívében is eleve­nen élnek Wilhelm Pieck elvtárs örökké em­lékezetes szavai: „ ... a Német Demokratikus Köztársaság sohasem fogja eltűrni, hogy né­met részről újból háborút viseljenek a fran­cia nép ellen.“ A francia és német testvérpártok közös fel­hívásának nagy nemzetközi jelentősége van. Ez a tény a világ demokratikus sajtójában megjelent kommentárokból is lemérhető. A NEUES DEUTSCHLAND „Nem lesz többé újabb Oradour!“ című cikkében méltatja a felhívás jelentőségét és többek között kije­lenti: „Az a tény, hogy a német és a fran­cia nép és különösen a német és francia mun­kásosztály között a harci szolidaritás szét­­téphetetlen szövetsége van kialakulóban, meggyőző bizonyítéka annak, hogy a német és francia imperialisták uralmát a végleges pusztulás fenyegeti.” A budapesti SZABAD NÉP vezércikkben foglalkozik a felhívással. A londoni DAILY WORKER kiemeli, hogy a felhívás „az igazi európai egység, a békéért folytatott harc ki­emelkedő példája“, majd hozzáfűzi: „Az an­gol népnek is ilyen módon kell kifejeznie bé­keakaratát egész Európa előtt.“ Mint a felhívás sajtóvisszhangjából is ki­tűnik, a világ békeszerető népmilliói a béke megőrzésének újabb biztosítékát látják a nemzetközi szolidaritás ez újabb fényes meg­­nyilvánulásában. Nem kétséges, hogy a fel­hívás hatalmas lendítőerőként járul hozzá ahhoz a harchoz, melyet a francia és a né­met nép a világ többi népeivel együtt vív a bonni és párisi szerződések ratifikálása el­len, a német kérdés békés rendezéséért, a népek biztonságának megszilárdításáért. A japán lakájkormány kiszolgáltatott az amerikaiaknak a kocsedoi haláltáborból elmenekült öt hadifoglyot PEKING (Agerpres) Mint a KYODO CSU­­ZIM hírügynökség jelenti, a csuzimi japán rendőrség letartóztatott a kocsedoszigeti ha­difogolytáborból megszökött 10 hadifoglyot. Ezzel kapcsolatban az „ASZAHI SZIMBUN“ című japán lap közli, hogy ötöt közülük, akik csónakon szöktek meg a kocsedoszigeti hadifogolytáborból, a japán hatóságok átad­tak az amerikaiaknak. A japán kormány eljárása szöges ellentét­ben áll a genfi egyezmény előírásaival. A genfi egyezmény 13. pontja ugyanis leszöge­zi: „Az a semleges hatalom, amelynek terü­letére internáló táborból megszökött hadifog­lyok menekülnek, köteles ezeket szabadon bo­­csátani. Ha pedig megengedi, hogy országa területén maradjanak, tartózkodási helyet kell kijelölnie számukra.“ ★ PEKING (Agerpres) Az ÚJ KÍNA hírügy­nökség jelenti: A ZSENMINZSIBAO című lap vezércikke hangsúlyozza, hogy a japán kormány újból bebizonyította: bűntársa az amerikai agresz­szoroknak „Az egész világ tudja — írja a lap —, hogy az amerikaiak által Koreában létesített hadifogolytáborok valóságos pokollá változ­tak. Megszegve a genfi egyezmény előírásait, az amerikai agresszorok a legb­arbárább mó­don bánnak a hadifoglyokkal, különböző mérgező anyagokkal kísérleteznek rajtuk, szüntelenül véres incidenseket provokál­nak és tömegesen lemészárolják a koreai és kínai hadifoglyokat. Amerikai beismerések és a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának jelentésében közölt adatok szerint, a koreai fegyverszüneti tár­gyalások megkezdése óta több mint 3.000 hadifoglyot öltek meg, illetve sebesítettek meg az amerikai hadifogolytáborokban. Még az amerikai sajtótudósítók is „halálsziget­nek“ nevezik Kocsedo szigetét. A koreai és kínai hadifoglyok hősiesen ellenállnak az amerikai agresszorok véres terrorjának. Min­dent elkövetnek, hogy hazájukba jussanak. A japán kormány azonban mozgósította rendőrségét, hogy letartóztassa a „halál szi­getéről“ megszökött koreai és kínai hadifog­lyokat és kiszolgáltatta őket az amerikai hó­héroknak. Az amerikai leigázók kegyetlenke­déseiben bűnrészes japán kormány e gaztet­tével szembeszökően megsértette a nemzet­közi egyezményeket és jogszabályokat. A koreai és kínai hadifoglyok kiszolgáltatá­sa az amerikai parancsnokságnak, a japán hatóságok nyíltan ellenséges cselekedete a koreai és kínai néppel szemben. Azzal, hogy a japán kormány szolgai módon teljesíti az Egyesült Államok parancsait, s közvetlenül részt vesz az amerikaiak koreai intervenció­jában, súlyosan sérti a japán nép érdekeit, amely nem hajlandó részt venni a koreai há­borúban. Azzal a képtelen kifogással, miszerint a megszökött koreai és kínai hadifoglyok „tör­vénytelenül behatoltak­ Japán területére, a japán kormány csupán ürügyet keres arra, hogy kivonhassa magát a nemzetközi egyez­mények megsértéséért rá­ háruló felelősség alól. A japán kormány azonban hiába igyek­szik eltitkolni, hogy a bűntárs szerepét játsz­­sza a koreai agressziós háborúban. Joshida japán miniszterelnök ez év január 6-án adott sajtónyilatkozatában nyíltan az amerikaiak koreai agressziós háborújához csatlakozó „korlátlan együttműködéséről“ beszélt. Befejezésül a lap hangsúlyozza: „A japán kormány ellenséges akciója a kínai és a koreai nép, valamint a világ valamennyi békeszere­tő népének mély felháborodását váltotta ki. A japán kormányra hárul minden felelősség e gaztettéből eredő összes következményekért. EGY LELKIATYA FÖLDI ÜGYEI MOSZKVA (Agerpres) A PRAVDA NI. Hohlov tollából a következő cikket közli: Spellmann bíboros, New York város katoli­kus érseke, még a múlt év végén váratlanul annak az óhajának adott kifejezést, hogy Ko­reában látni akarja az „ENSZ fiait". Ugyan­akkor azt a szándékát is bejelentette, hogy karácsony éjjszakáján az agresszív csapatok számára misét akar tartani. Az úristen földi szolgája el is indult útjára... Mivel foglalkozott várjon Koreában? Mi­lyen prédikációkat tartott ott? Nyíltan megmondhatjuk: a bíborost nem az „Úr“ ügyei foglalkoztatták. Erről a kérdésről csak mellesleg és odavetve emlékezett meg. Érseki kezének egyetlen mozdulatával meg­bocsátotta az amerikai militarista klikk ösz­­szes gyalázatos törvényszegéseit és bűneit. Miután egyházi kötelességének ily módon ele­get is tett, rátért a prózai, földi ügyekre. Alig érkezett meg Korea földjére, a „kom­munista agresszióról” az isten és az ember ellenségeiről kezdett szónokolni. A lelkiatya nem a templomban, a prédikációk számára legalkalmasabb helyen beszélt, hanem a ka­tonai egységek előtt. A beszédek célja az volt, hogy emelje az amerikai csapatok mo­rálját. Ezért is küldték Spellmannt Koreába. Az amerikai 7. hajóraj tengerészeinek, akik A PRAVDA CIKKE a koreai félsziget partvidéke mentén kalózko­dással és fosztogatással foglalkoznak, a bí­boros a „kommunisták elleni harc“ fontossá­gáról prédikált. A lelkiatya szavai semmiben sem különböztek az amerikai tábornokok szavaitól. Koreai látogatása után a bíboros­ Tajvan szigetére ment, hogy meglátogassa Csang Kaj-seket. Azonban minden buzgósága elle­nére — sem a szétzúzott kuomintangis­­ták körében, sem Koreában végzett ténykedése nem elégítette ki a bíborost. New Yorkba visszatérve kijelentette : „Az idő ellenségeink számára dol­gozik. Kevés az emberünk, a hadfelszerelést pedig a koreai háborúhoz a világ másik vé­géről kell szállítani." Spellmannak a legkevésbbé sem sikerült megvigasztalnia az amerikai imperialistákat. A papi talárba öltözött kém sem mentheti meg az agresszorok csapatait az erkölcsi zül­léstől. Igazságtalan ügy nem válthat ki lel­kesedést. Az amerikai katonák körében egy­re erősödik a háborúellenes hangulat, az in­tervenciós csapatok katonái és tisztjei egyre inkább számot­­vetnek azzal, hogy a koreai háború csupán az amerikai monopolistáknak kedvez, akik mesés hasznot vágnak zsebre a véres kaland nyomán. A nyugati sajtó jelentése szerint a hadmű­veletek megkezdése óta az amerikai hadse­regből 49 ezer katona szökött meg. Ezrekre megy azoknak a katonaszökevényeknek a száma, akik nem óhajtanak harcolni az ag­resszorok érdekeiért és akiket mindez ideig nem tudtak megtalálni. A Washingtonban megjelenő TIMES HERALD nemrégiben be­ismerte, hogy a katonák azért szöknek meg az amerikai hadseregből, mert a koreai há­ború nem vált ki semmiféle lelkesedést az amerikaiak soraiban. Egy másik amerikai lap nemrégiben arról adott hírt, hogy az ameri­kai hadügyminisztérium különbizottságot kül­dött Koreába, a következő kérdés tanulmá­nyozására: miért van az, hogy a koreai har­cokban részvevő katonáknak csupán egyne­gyed része használja fegyverét? A többiek ugyanis elrejtőznek, hogy ne kelljen résztven­­niök a harcokban. Ilyen tehát az amerikai agresszorok sorai­ban a harci szellem. Természetes, hogy Spellmann bíboros meg­bízatása felülmúlja képességeit. A koreai há­ború agressziós céljait a bíboros semmiféle prédikációja, a Wall Street zsoldjában álló lelkiatyák semmiféle imádsága sem kendőz­heti el. 4 Az olasz békebizottság akciója a választási „reform“ ellen ROMA (Agerpres) Az olasz békebizottság jelenti, hogy Genuában a békeharcosok sok­ezer aláírást gyűjtöttek egy felhívásra, amely azt követeli a szenátus tagjaitól, hogy uta­sítsák el a választási „reformra“ vonatkozó kormánytervezetet. „A kormány olyan határo­zatokat akar a parlamentre kényszeríteni, amelyek sértik az ország szuverenitását és nemzeti függetlenségét" — hangzik többek között a felhívás. Grossetoban, Rovigoban, Catanzaroban, Cosenzaban és Alessandriában a békeharco­sok nagygyűlést rendeztek a népek békevé­delmi kongresszusa határozatainak népszerű­sítésére. A felszólalók leleplezték, hogy az at­lanti blokk háborús előkészületei szoros ösz­­szefüggésben állnak a nyugateurópai reak­ciós kormányok kísérleteivel, amelyekkel meg akarják fosztani népeiket a demokra­tikus szabadságjogoktól. A francia reakció Duclos elvtárs mentelmi jogára tör PARIS (Agerpres) Perrier de Feral, a francia igazságügyminisztérium kancelláriá­jának igazgatója azzal a kéréssel fordult a nemzetgyűléshez, hogy függessze fel Jacques Duclos mentelmi jogát. Feral beadványában hivatkozik Jacques Duclos elvtársnak a FRANCE NOUVELLE című lapban 1952. jú­nius 19-én közölt cikkére. Ebben Duclos le­leplezte, hogy a reakció támadást akar indí­tani a köztisztviselők jogai ellen. Feral be­adványát áttették­­a parlamenti mentelmi bi­zottsághoz, amely De Leotard képviselőt, ra­dikálispárti minisztert jelölte ki a kérdés elő­adójául. A 1.HUMANITÉ közli, hogy az igazság­ügyminisztérium Christofer, Gauthier és Li­­net kommunista képviselők mentelmi jogának felfüggesztését is kérte. A dollárlakások merénylete a svéd alkotmány ellen STOCKHOLM (Agerpres) A svéd parla­ment két képviselője január 29-én javaslatot terjesztett a parlament elé. A javaslat indít­ványozza: módosítsák a svéd alkotmányt olyan értelemben, hogy Svédország állami szuverenitását rendeljék alá egy „államfölötti hatóságnak". A NY DAG című lap ezt a javaslatot a népképviseleti rendszer megcsúfolásának mi­nősíti. „A következő lépés — írja a lap — való­színűleg az lesz, hogy az Egyesült Államo­kat proklamálják „államfölötti hatalomnak“. S ez a lépés nem is tűnik már olyan merész­nek, minthogy a svéd államférfiak máris „ve­zető hatalommá” nevezték ki az USA-t. (A lap Erlander miniszterelnöknek 1952 tavaszán az Egyesült Államokban tett látogatása al­kalmával adott nyilatkozatára hivatkozik.) A parlamentnek azok a tagjai, akik man­dátumukat arra használják fel, hogy felszá­molják Svédország állami szuverenitását — írja befejezésül a NY­DAG — nem érdemel­nek egyebet, mint a nép megvetését.“ Az USA titkos egyezményt kötött Törökországgal ROMA. (Agerpres). — Az AVANTI című olasz lap az amerikai agresszorok középke­leti terveivel kapcsolatban a következőket írja: „Miután zsákutcába jutott az USA minden kísérlete, hogy rákényszerítse az arab orszá­gokra a középkeleti parancsnokság megala­kításának tervét, amelyet az USA, Anglia, Franciaország és Törökország dolgozott­ ki — az amerikai diplomácia új utakat keres ennek a célnak a megvalósítására Most a legkisebb ellenállás vonalán indulnak el, ez pedig Törökország fővárosán, Ankarán vezet keresztül. Az USA jelentős szerepet szán Törökor­szágnak középkeleti militarista terveiben. A lap megbízható forrásból közli, hogy az USA titkos egyezményt kötött Törökországgal, Tö­rökország részvételét illetően a „középkeleti parancsnokságban." Az egyezmény értelmé­ben Törökország tengerészeti és légi támasz­pontokat bocsát az amerikai katonai parancs­nokság rendelkezésére. Törökország katonai csapatait az amerikai parancsnokság a kö­­zelkeleti országokban is felhasználhatja. Az USA viszont megígérte, hogy támogat­ja Törökország területi igényeit, amelyek az iráni Azerbajdzsán, Irak török lakosságú tar­­tományai és Szíria egyes területeinek beke­belezésére irányulnak. Növekszik az élelmiszerhiány Angliában LONDON (Agerpres) Az angol kormány óriási fegyverkezési kiadásai az angol lakos­ság életszínvonalának szüntelen rosszabbodá­sához vezetnek. Az élelmiszerek árai szaka­datlanul növekednek, a fejadagok pedig csök­kennek. Hivatalos adatok szerint a múlt év első tíz hónapjában a fogyasztók 23 millió literrel ke­vesebb tejet és 100.800 tonnával kevesebb cukrot vásároltak, mint 1951-ben. Az idén to­vább csökkentették az élelmiszeradagokat. Január 28-án a már korábban csökkentett szalonnaadagot további 20 százalékkal le­szállították. A jelenlegi élelmiszeradagok tá­volról sem elégítik ki a létminimum szükség­leteit. A heti húsadag nem nagyobb egy gyu­­fásskatulyánál. Egy ember hetenként 100 gramm margarint kap. De igen sok munkás­család még ezeket a csökkentett élelmiszer­adagokat sem tudja megvásárolni. A DAILY HERALD című lap nemrégiben közölte, hogy a hús egymást követő kétszeri megdrágulása folytán egyre többen vannak, akik még az összezsugorodott húsadagot sem tudják fi­zetni. Anglia élelmezési helyzetének súlyosságá­ra jellemző a következő eset: II. Erzsébet ki­rálynő küszöbön álló koronázásával kapcso­latban — a koronázás júniusban lesz — a lapok több hasábos cikkben méltatták, hogy a koronázás hónapjában az angolok majd „jóllakásig ehetnek". Az emberek sokáig ta­lálgatták, hogy júniusban milyen mértékben növelik majd a fejadagokat. És mi lett az eredmény? Lloyd George, élelmezésügyi mi­niszter az angol alsóházban ünnepélyesen ki­jelentette, hogy a lakosság a koronázás tisz­teletére... 100 gramm margarint és egy kiló cukrot kap a szokásos fejadagon kívül. 1953. február vasárnap Az OSZSZSZK 1952. évi állami terve teljesítésének eredményei MOSZKVA. (Agerpres). — A TASZSZ közzétette az OSZSZSZK statisztikai igazga­tóságának közleményét az OSZSZSZK 1952. évi állami népgazdasági terve teljesítésének eredményeiről. Az OSZSZSZK köztársasági és helyi ipara 102 százalékra teljesítette évi globális terme­lési tervét. 1952-ben a köztársasági és helyi ipar túl­szárnyalta a termelési tervet a villanymoto­rok, fafeldolgozó szerszámgépek, gatterek, optikai műszerek, lakatos- és szerelőszerszá­mok és fémárucikkek gyártásában, valamint épületfa, a vasbeton építkezésekhez szükséges anyagok és egész sor más cikk termelésében. 1952-ben terven felül jelentős mennyiségű közszükségleti cikket termeltek, így gyapjú­szövetet, kötöttárut, harisnyát, zoknit, kesz­tyűt, készruhaneműt, szőnyeget, zongorát, pianinot, porcelán- és zománcedényt, húst, hentesárut, hús-félgyártmányt, tejtermékeket, fagylaltot, száraztésztát, édesipari terméket, bort, teát, szappant és más árucikket. Az OSZSZSZK köztársasági és helyi ipara to­vább javította és kiszélesítette az ipari ter­mékek válfajait. Az 1951. évihez viszonyítva az OSZSZSZK köztársasági és helyi iparának össztermelése 10 százalékkal növekedett. 1952-ben a nyersanyagok, az anyagok és a tüzelőanyagok árának, valamint a villany­áram, a hőenergia és az áruszállítás díjának leszállítása révén a köztársasági és helyi ipar termelésének önköltsége mintegy 6 százalékkal csökkent az 1951. évihez képest. 1952-ben a mezőgazdasági növényekkel bevetett összterület 1,3 millió hektárral nö­vekedett 1951-hez viszonyítva. Ezenkívül 2,4 millió hektárral kibővítették a búzával — a legfontosabb élelmiszernövénnyel — beve­tett területet. A mezőgazdaság technikai eszközökkel való fokozott ellátásának következtében­­ a kolhozokban és szovhozokban méginkább emelkedett a munka gépesítésének színvona­la. A kolhozokban 1952-ben a főbb mezei munkák több mint háromnegyed részét a gép- és traktorállomások végezték. A kolhozok, leszhozok, a gép- és traktor­állomások és az erdősávokat ültető állomá­sok, valamint az OSZSZSZK európai részé­nek sztyeppés és erdőssztyeppés vidékén fekvő szovhozok 1952-ben több mint 480.000 hek­táron ültettek véderdősávokat. Az OSZSZSZK minisztériumai és igazga­tóságai által végrehajtott főbb munkálatok volumene 103 százalékot tesz ki 1951-hez vi­szonyítva. Az OSZSZSZK köztársasági és helyi gaz­daságaiban újabb termelőerőket helyeztek üzembe 1952 folyamán. Széleskörű program­­mot valósítottak meg lakóházak, községi, tár­sadalmi-kulturális intézmények építésében. Az állami vállalatok és intézmények, a helyi szovjetek, valamint a városok és munkáste­­lepülések lakosai 18 millió, négyzet­méter összterületen építettek lakóházakat állami kölcsön segítségével. Ezenkívül több mint 175.000 lakóházat építettek a falvakon. 1952-ben tovább fejlődött a kereskedelem. A közszükségleti cikkek kicsinybeni állami árának 5-ik leszállítása,­­ az árucikkek el­adásának újabb növekedéséhez vezetett. Az állami és szövetkezeti kereskedelmi há­­lózat útján 10 százalékkal több árucikket ad­tak el a lakosságnak, mint 1951-ben. Az év folyamán körülbelül 4000 új bolt nyílt és jelentősen kiszélesedett a szakosított üzletek hálózata. Ugyancsak növekedett a mezőgazdasági termékek eladása a kolhoz­piacokon; legfőképpen megnövekedett a liszt, a burgonya, a zöldség, a szárnyas, a tojás és a dara eladása. A köztársasági és helyi vállalatokban új kádereket képeztek ki 1952-ben. Több mint egymillió munkás és tisztviselő szakképzett­ségét emelték egyéni tanulás, valamint a bri­­gádokban és tanfolyamokon szervezett okta­tás révén. Hét százalékkal növekedett a munkaterme­lékenység a köztársasági állami és helyi iparban. A hétéves és a középfokú oktatás terén 1952-ben 880.000-rel emelkedett az V.—X. osztályos tanulók száma és közel 560.000 rel a VIII., IX . és X. osztályos tanulók száma. A felső- és középfokú szakiskolákban sok­kal több diák végezte tanulmányait mint 1951-ben. 1952-ben a felsőiskolákban (beleért­ve a levelező-hallgatókat), 922.000 diák ta­nult; a műszaki középiskolákat és a közép­fokú szakiskolákat pedig (beleértve a levele­ző-hallgatókat) 910.000 diák látogatta. Növekedett azoknak a dolgozóknak a szá­ma, akik anélkül, hogy félbeszakítanák mun­kájukat a termelésben, felsőiskolákban, kö­zépfokú szakiskolákban és elméleti iskolák­ban tanulnak. A főiskolák levelező-tanfolya­main és az esti tanfolyamokon tanulók szá­ma 6 százalékkal növekedett 1951-hez képest; a látogatás nélküli műszaki középiskolákban és az esti tanfolyamokon 11 százalékkal, míg a munkás- és parasztifjú iskolákban 8 száza­lékkal növekedett a tanulók száma. Kiszélesedett a kórházak, a szülőotthonok, az orvosi rendelők s egyéb egészségügyi in­tézmények, valamint a szanatóriumok és pi­henő­otthonok hálózata. A kórházakban és szülőotthonokban az ágyak száma 1951-hez viszonyítva 28.000-rel növekedett. Több mint 7.000-rel emelkedett ebben az időszakban az orvosok száma. 1952-ben nagy építkezési munkálatokat hajtottak végre közüzemek építésére és az OSZSZSZK városainak és munkástelepülé­seinek szépítésére. A Német Kommunista Párt a bonni klikk fasiszta választási törvénytervezete ellen BERLIN. (Agerpres).­­ A Német Kom­munista Párt vezetőségének titkársága a kö­vetkező felhívással fordult Nyugat-Németor­­szág lakosságához az Adenauer kormány ál­tal kidolgozott reakciós választási törvény­­tervezettel kapcsolatban. Az a választási törvénytervezet, amelyet Adenauer és Lehr rendőrminiszter dolgozott ki és amelyet a kormány 1953. január 20-án elfogadott, nemcsak nagyszabású csalásokra nyújt lehetőséget, hanem ezen túlmenően törvényesíti is ezeket a mesterkedéseket. En­nek a törvénynek a segítségével akarják meghamisítani a nép akaratát, biztosí­tani az amerikai zsoldban álló Adenauer­­rendszer parlamenti többségét. Ez a törvény lábbal tiporja az alkotmányt s kísérlet arra, hogy Adenauer a lakosságra kényszerített törvényekkel és rendkívüli intézkedésekkel tartsa fenn uralmát. A törvény célja az „ál­talános szerződés" és az „európai védelmi közösségre“ vonatkozó egyezmény gyakorlati megvalósítása. Ennek a törvénynek az elfo­gadásával az Adenauer kormány bebizonyí­totta, hogy háborús és nyomorpolitikájának megvalósítása érdekében a nép demokratikus szabadságjogainak utolsó maradványát is fel akarja számolni. Ha a választásokat a reakciós törvény alap­­ján tartanák meg, a szavazás eredménye nem tükrözné a nép akaratát, hanem a nép nemzeti és társadalmi érdekeit eltipró dikta­tórikus kormány érdekeit szolgálná. Ez a reakciós választási törvény az ame­rikai boszorkánykonyhában készült. Francia­­országban, Olaszországban, Görögországban, és a többi marshallizált országban vagy ér­vényben is vannak már az ilyen rendszerű választási törvények, vagy a nép akarata el­lenére most akarják ezeket bevezetni. Ez azt bizonyítja, hogy az amerikai háborús gyúj­togatók és a tőlük függő kormányok retteg­nek a néptömegektől. A csaláson alapuló vá­lasztási törvények egyben a katonai paktu­mokra épített amerikai rendszer gyöngesé­­gét is bizonyítják. Az Adenauer kormány választási törvény­­tervezete világosan mutatja, mint foszlottak szét szappanbuborékként a szabad választá­sok megtartására vonatkozó hazug ígéretek. Ez a törvénytervezet azt is megmutatja, mi­ért nem akart az Adenauer kormány tárgya­lásokat folytatni a szabad, össznémetországi választások megtartásáról és a németek kö­zötti megértés megteremtéséről. Senki se higgye, hogy ez a törvény csupán a kommu­nisták ellen irányul. A kormány ezzel a tör­vénnyel el akar fojtani minden ellenállást, a demokratikus szellem minden megnyilvánu­lását. A továbbiakban a felhívás keményen bírál­ja a jobboldali szociáldemokrata párt veze­tőségét, amely támogatja Adenauer törvény­­tervezetét. A felh­ívás befejező része így hang­­­zik: „Felszólítjuk az összes hazafiakat, védjék meg a demokratikus állampolgári jogokat, a nép szabadságát. Kövessük a francia és olasz munkások pél­dáját, akik sztrájkokkal és tömegakciókkal válaszoltak az amerikai mesterkedésekre. Nyugat-Németország összes demokratikus erőinek egyesült hazafias frontja meg tudja akadályozni a fasiszta választási törvény be­vezetését." A háborús bűnös Schacht kidolgozta a német imperializmus programmját BERLIN (Agerpres).­­ A düsseldorfi „Schacht és társa“ bankház, megnyitása al­kalmából a nyugatnémet nehézipar képviselői a hitleri háborús gazdaság volt vezetői és a bonni kormány megbízottai értekezletet tar­tottak. Az­­értekezleten részvevő több min 300 személy között ott voltak: Franz von Papen, Hugo Stinnes, Henrich Dinckelbach, M. Müller,­­vagyis ugyanazok, akik annak ide­jén egy titkos értekezleten elhatározták Hit­ler hatalomrajutását. A mostani értekezleten ugyancsak azzal foglalkoztak, hogy kidolgozzák a német im­perializmus feltámasztásának programmját. Az a tény, hogy az értekezleten résztvettek­­a nyugatnémetországi hatóságok hivatalos kép­viselői is, újabb bizonyítéka annak, hogy a bonni kormánygépezet és a régi náci háborús bűnösök törekvései megegyeznek Ismeretes, hogy Schacht, a megrögzött há­borús bűnös, akit az amerikaiak rehabilitál­tak, közzétette „pénzügyi leveleit“, amelyben kifejtette a német imperialisták progra­­m­­ját és követelte a nyugatnémet monopoltőke részvételét a világ újrafelosztásában. A programmnak megfelelően Schacht kör­utazást tett Spanyolországban, Irakban, Irán­ban, Egyiptomban, Indonéziában és Indiában. Az utazás után készült jelentésében Schacht állást foglalt a nyugatnémet tőke kihelyezése és a gyarmati népek fokozott kizsákmányolá­sa mellett. Az utazás további eredménye az volt, hogy Schacht 1952-ben Hamburgban megalapította a „Schacht és Ludwig“ bank­házat, 1953-ban pedig Düsseldorfban a „Schacht és társa“ bankot. Ezekben a bankok­ban érdekelve vannak a nyugatnémet pénz-­ emberek. Schacht tehát megteremtette a nyu­gatnémet finánctőke újabb csoportját, amely­hez nagyiparosok is csatlakoztak. A düsseldorfi értekezlet programmja szo­­ros együttműködést irányoz elő a nyugatné­met nagyiparosok és az amerikai megszálló hatóságok között; javasolja az Adenauer-kor­­mány támogatását; a reakciós munkásellenes törvény alkalmazását; a jobboldali szakszer­vezeti vezetők segítségével a sztrájkok teljes megtiltását; a nyugatnémet tőkeexport kiter­jesztését; a kommunisták és a szociáldemo­kraták elleni harc fokozását. A nézhet imperializmus feltámasztásának programmja „a harzburgi front“ mintájára előirányozza a „német koncentrációt“, amely­be bevonnák a régi náci tábornokokat is. Mint ismeretes, a „harzburgi front“ a wei­­mari köztársaság idején egyesítette azokat a nacionalista és fasiszta erőket, amelyek a hitlerista diktatúra megteremtését előmozdí­tották. Szélhámosságért elítélték az olasz kereszténydemokrata párt volt torinói titkárát ROMA (Agerpres) A torinói törvényszék szélhámosság miatt nyolchavi börtönbünte­tésre és pénzbírságra ítélte Ennio Pistolt, a kereszténydemokrata párt torinói szervezeté­nek volt titkárát. Mint az UNITA című lap jelenti, Ennio Pistoi több vállalatot arra kényszerített, hogy nagy kölcsönöket folyó­sítson egy üzérkedő bandának. Pistoi garan­ciát vállalt a banda fizetőképességéért, amiért hatalmas összeget kapott az üzérkedőktől. Az üzérkedők azonban nem fizették ki adósságukat és szélhámosságban való rész­vétel miatt Pistoit átadták a törvényszéknek. A tanúkihallgatás során 50 kereskedő és nagyiparos sorakozott fel, akiket Pistoi csa­lással megkárosított. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bucuresti, Piata Scânteii No. 1. — Telefon: 7.42.29.— Titkárság: 7.65.27. — Tiparul: Combinatul Poligrafic „Casa Scântei" Taxa postalä plätitä In numerar cont. apr. Dir. Gen. a Postelor No. 205092/947, C. No. 5559 feg* 115 rJI 1

Next