Romániai Magyar Szó, 1953. március (7. évfolyam, 1677-1703. szám)

1953-03-01 / 1677. szám

Romániai Magyar Szó NEMZETKÖZI SZEMLE Újból megnyílt az ENSZ közgyűlésének ülésszaka Február 24-én újból megnyílt az ENSZ­­Közgyűlés tavaly december 22-én megszakí­tott hetedik ülésszaka. A közgyűlés eddigi tevékenységéről szólva, joggal állapította meg Visinszkij elvtárs még decemberben, hogy egyáltalán nem volt kielégítő. Az ENSZ feladata elsősorban a béke megőrzé­se, a nemzetközi feszültség enyhíése len­ne. Ehelyett az ENSZ immár harmadik éve maga is hadviselő fél az amerikai imperi­alisták távolkeleti agresszív tervei szolgá­latában. A hetedik ülésszak — a megelőző­ekhez hasonlóan — egyetlen lépéssel sem vitte eddig előbbre a koreai kérdés rendezé­sének, az esztelen vérontás befejezésének ügyét. A monopolisták kezében az ENSZ a háború eszközévé vált, bár a Szovjetunió — a népek akaratát kifejezve — minden ja­vaslatával azon volt, hogy az ENSZ való­ban a béke eszköze legyen. Az amerikai-angol tömb a szavazógép se­gítségével következetesen meghiúsítja a békeszerető népek akaratának teljesedését. Új jelenség volt azonban a hetedik ülésszak első felében, hogy a szavazógép, igen sok esetben oly erősen akadozott, mint még soha. Sok esetben hiába igyekezett az Egyesült Államok küldöttsége vesztegetéssel, zsaro­lással és fenyegetéssel többséget biztosíta­ni a maga számára, a néptömegek fokozódó nyomása, amelyet a dollárbérenc delegátu­sok is éreztek, nem egy esetben erősebbnek­­bizonyult a „mindenható“ dollárnál. A nem­zetközi békemozgalom és a gyarmati orszá­gok fokozódó szabadságharcának ereje be­hatolt az ENSZ közgyűlésének üléstermébe is. Nem egy fontos kérdésben — a délafri­kai faji üldözés vagy a népek önrendelke­zése kérdésében — leszavazták a gyarmat­tartó imperialista hatalmakat. Különösen az arab­ országok magatartása töltötte el nyug­talansággal az imperialistákat. A tőkéstá­boron belüli ellentétek rányomták bélyegü­ket az ülésszak eddigi munkájára is. Két hónap telt el az ülésszak első felé­nek berekesztése óta. Azóta óriási jelentősé­gű események és változások történtek a vi­lágpolitikában, amelyek kétségkívül lényege­sen befolyásolják majd az ülésszak munká­latainak további menetét. Decemberben ült össze Bécsben a Népek Békevédelmi Kongresszusa, amely minden eddigit felülmúló erővel juttatta kifejezésre a világ népeinek eltökélt békeakaratát. Ezen a békekongresszuson a népek százmilliói szi­­lárd egységben követelték a koreai háború azonnali befejezését, a leszerelést, a­ vitás nemzetközi kérdések békés rendezését, a béke­­egyezményt az öt nagyhatalom között. Ugyancsak decemberben ismerte meg a vi­lág Sztálin elvtárs válaszát, amelyet a NEW YORK TIMES munkatársának kér­déseire adott. Sztálin elvtárs feleleteiben is a Szovjetunió szilárd békepolitikáját fe­jezte ki, amely a népek békés együttélésének lehetőségét hirdeti és a nemzetközi feszült­ség megszüntetésére, a koreai háború befe­jezésére és az új háború kirobbantásának minden eszközzel történő megakadályozásá­ra törekszik. Ugyanakkor az elmúlt két hónapban az amerikai monopoltőke ledobta magáról a trumani álarcot. Eisenhower február 2-i üze­netében a távolkeleti háború befejezése he­lyett a háború kiterjesztését, a nagyhatal­mak megegyezése helyett az eddigi egyez­mények lábbal tiprását jelentette be. A Pen­tagon a kínai partok blokálását követeli, Taft szenátor Mandzsúriát akarja bombáz­­tatni. Ezzel egyidejűleg azonban a háború óta soha nem tapasztalt méretekben kiélező­dött az egyes imperialista csoportok egy­más közötti ellentéte is. Az angol és a fran­cia uralkodókörök ellenállása számottevően fokozódott az USA politikájával szemben, amióta Dulles, a német és japán militaris­tái, régi barátja, irányítja az Egyesült Ál­lamok külpolitikáját. Dulles nemrégiben tett nyugateurópai körútját a hitleri fenyegetőzés és asztalcsapkodás jellemezte. Nem csoda, ha ez a látogatás Dulles féktelenül agresz­­szív kijelentései miatt még jobban elmélyí­tette a szakadékot az USA és nyugateuró­pai „szövetségesei“ között. Az ENSZ-közgyűlés most folytatódó ülés­szakával kapcsolatban a svájci nagyburzsoá­­zia lapja, a NEUE ZÜRICHER ZEITUNG a következőket írja: „Az Egyesült Államok a tagállamoktól erősebb katonai teljesítménye­ket akar követelni, ezenkívül a gazdasági szankciók fokozását is kívánja.“ De az ese­mények­ arra engednek következtetni, hogy az ellenállás éppen ezekben a kérdésekben lesz a legnagyobb a csatlósországok részé­ről. Ezek ugyanis vonakodnak még több ágyútöltelékkel hozzájárulni az amerikai agresszív tervek megvalósításához és — mint Eden, az angol konzervatív külügymi­niszter ismételten kijelentette az angol al­sóházban — helytelenítenek minden olyan intézkedést, amely a népi Kína gazdasági blokádjának megvalósítását segíti elő. Kü­lönösen Anglia foglalt állást a távolkeleti háború kiterjesztése ellen. Könnyen meg­történhet tehát, hogy az arab­ országok el­lenállása mellett az amerikai imperialisták­nak a nyugateurópai országok fokozódó el­lenállásával is számolniuk kell, főként a ko­reai kérdés vitájában. Az amerikai imperialisták természetesen minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy el­gáncsolják a népek akaratának érvényesülé­sét. Ez bebizonyosodott már az újonnan ösz­­szeült politikai bizottság első ülésén is. A politikai bizottság munkálatain az első napi­rendi pont a koreai kérdés megvitatása. Skrzesewski lengyel küldött a napirend má­sodik pontjául a következő kérdést ajánlotta: „Az újabb világháború veszélyének elhárítá­sáról, a népek közötti együttműködés és a­ béke megerősítéséről." Bár nyilvánvaló, hogy ez a kérdés égetően sürgős, az amerikai im­perialisták szavazógépük segítségével el­gáncsolták a lengyel javaslatot s helyette a görög küldött diverziós ajánlatát fogadták el. Bár a Wall Street halálgyárosai teljes erejüket harcba vetik a békét és a nemzet­közi együttműködést elősegítő javaslatok el­­gáncsolására, mégis most, amikor az ENSZ- közgyűlés hetedik ülésszaka továbbfolytatja munkálatait, a béke erői megizmosodva ve­szik fel a­ harcot az amerikai háborús uszí­tók táborával. A közgyűlés napirendjén lévő kérdések, elsősorban pedig a koreai kér­dés tárgyalása bebizonyítja majd, hogy a népek mind határozottabban szállnak szem­be a világ gyűlölt zsandárával. A Szovjet­unió küldöttsége a Sztálint békepolitikai szel­lemében fokozódó erővel leplezi le a hábo­rús gyújtogatók maroknyi csoportjának ga­lád terveit és tépi szét a hazugságok szö­vevényét, amelyekkel a népeket próbálják félrevezetni. Malenkov elvtárs mondotta az SZKP XIX. kongresszusán: „Fékezzük meg és szigeteljük el az agresszív imperialista tábor kalandorait, akik profitjuk kedvéért vágóhídra hurcolják a népeket. Ez a haladó és békeszerető emberiség legfőbb feladata.“ Amint azt Visinszkij elvtárs annyiszor hang­súlyozta, ez lenne az ENSZ legfőbb fel­adata is. A Szovjetunió és a népi demokra­tikus országok küldöttségei pedig valóban mindent elkövetnek majd, hogy az ENSZ szószékéről ezt a magasztos feladatot hir­dessék. Tömeges dezertálások az amerikai hadseregben Kellemetlennél kellemetlenebb meglepeté­sek érik nap-nap után a Pentagon nagyve­zérkarát. Nem a koreai fronton elszenve­dett sorozatos kudarcok, nem is a világ­szerte megnyilvánuló Amerika-ellenes han­gulat az, amely meglepetésszerű csapásokat mér a jenki háborús őrültekre. A pentagoni stratégák koreai baklövései, az „Ami, go home“ felírás az amerikai haditámaszpon­­tokká átváltoztatott európai városok falain már meglehetősen megszokottakká váltak, nem okoznak nagyobb meglepetést nekik. Egészen másvalami az, ami hidegvizes zuhanyként riasztja most fel a keserű valóságra világ­­uralmi láz­álmaikból a jenki imperialistákat. Az amerikai zsoldos hadsereget belső bom­lasztó erők marcangolják. Az amerikai ka­tonák egyre csökkenő harci szelleme, elég­telen harci lelkesültsége az, ami mind ke­serűbbé teszi az eisenhoweri ármádia törzs­tiszti karának szájizét. Az amerikai légiflotta legénysége mind gyakrabban követeli: mentsék fel az ellen­séges területre való berepülésektől. Sok esetben a pilóták megtagadják a felszállási parancs teljesítését. A második világháború­ban résztvett­­pilóták és repülőtisztek egész sora erélyesen tiltakozik az ellen, hogy Ko­reába küldjék harcolni. Jórészüket el kellett bocsátani a szolgálatból, nehogy társaikat is befolyásolják. A „különös, érthetetlen ra­gály“ — ahogy a jenki nagyvezérkar a megcsappant harci morált nevezi — minden óvintézkedés ellenére egyre terjed az ame­rikai hadsereg soraiban. A COLLIER’S írja: „Marshall tábornok fedezte fel, ... hogy a katonák nagy része a csatatéren nem lő.“ A lap ezzel kapcsolatban idézi John S. Wil­liams őrmesternek a szavait is: „... Tüze­lés közben lövészárokból­ lövészárokba kellett kúsznom, hogy a szakasznak legalább a fe­lét rávegyem arra, hogy lőjenek.“ De az még nem minden. A nyugati sajtó jelentései szerint a koreai hadműveletek megkezdése óta mintegy 49.000 amerikai katona szökött meg csapattestétől. Az U. S. NEWS AND WORLD REPORT című burzsoá folyóirat kénytelen megállapítani: a katonaszökevé­nyek számának rohamos növekedése „komoly nyugtalanságra ad okot“. Csoda-e hát, hogy mindezek a tények ráijesztettek a Wall Street uraira? „Mit az oka az amerikai hadsereg csökkent harckészségének és hogyan lehetne ezen se­gíteni?"­­— ezen a kérdésen gyötrődnek jó­­néhány hete a Fehér Ház tábornokai és frakkos dollárdiplomatái. Az okok kikutatá­sát egy úgynevezett „hadműveletvizsgálati irodára“ bízták, amelynek személyzete „pszichiáterekből“ és „lélekbúvárokból“ áll. S míg ezek a „lélekelemzők“ a „családon belüli gyermeknevelés káros (!) csökevényei­­vel“, a „gyilkolási ösztön elfojtottságával“ és egyéb hasonlókkal „magyarázzák“ az amerikai katonák „fegyelmezetlenségét“, a cél érdekében a Wall Street pénzeszsákjai is meghozták a maguk dol­l­ár áldozat­át. Vér­díjat tűztek ki a megszökött katonák fejére. A háborús őrület megszállottjai, a lélekku­­fár trösztvezérek kékhasú bankókkal sze­retnék megvásárolni a szökött katonák fel­ismerőinek lelkiismeretét. Az amerikai hadsereg megcsappant harci készségének, a katonák tömeges megszöké­sének valódi indítóokát nem nehéz megta­lálni. A koreai háború semmi lelkesedést nem kelt az amerikai katonákban. Tisztán látják: a koreai rablóhadjárat vaskos dol­­lárkötegekkel tömi duzzadtra a Wall Street ágyugyárosainak feneketlen pénzes zsákjait és nemhogy megmentené az USA-t a közel­gő gazdasági válságtól, hanem még fokoz­za a­ munkanélküliséget, a társadalmi nyo­mort, még inkább kiélezi a kapitalizmus ösz­­szes ellentmondásait. A koreai háború nem az amerikai nép igazságos háborúja, hanem a jenki monopo­listák imperialista rablóháborúja, melyben az amerikai nép vérével fizet a busás háborús profit minden egyes dollárjáért — erre az igazságra döbbentek rá az amerikai had­sereg katonái. Hiába vetik latba az ame­rikai új-hitlerek a göbbelsi propaganda min­den hagyományos fortélyát, képtelenek letagadni katonáik előtt emberhez nem méltó aljas szándékaikat és képtelenek a lel­kesedés legparányibb szikráját is kicsiholni a katonákból. Frank H. Schwäble, fogság­ba került amerikai ezredes mondotta a Pentagon baktériumháborúját leleplező val­lomásában: „ ... a tisztek, ha Koreába ér­keznek és látják, hogy saját kormányuk mennyire becsapta őket, amikor a világ előtt még mindig azt állítja, hogy nem használ baktériumfegyvert, természetesen gondolko­­dóba esnek minden egyébről is, amit kor­mányuk állít általában a hadviselésről és különösen a koreai háborúról.“ Ha még a tisztek is így gondolkoznak, elképzelhető, ho­gyan vélekedhetnek az egyszerű közkatonák. Azok, akik százszorta inkább ki vannak té­ve a háború minden borzalmának. így látja a koreai háborút nemcsak Frank H. Schwäble ezredes és Frank Reynolds közkatona, hanem a jenki imperializmus esz­­télén háborús terveinek száz- és százezer ágyútölteléknek szánt áldozata is. Ezért oly nehéz rávenni a Koreába küldött ameri­kai és más nemzetiségű imperialista hadsere­gek katonáit, hogy életük kockáztatásával kaparják ki a gesztenyét a lángokban álló Koreában a monopolista urak számára. Ezért dobják le magukról az egyenruhát a Penta­gon ágyútölteléknek szánt közkatonái és vállalják inkább a megszökéssel járó ezer­nyi kockázatot. És nagyrészt ennek tulajdo­nítható az is, hogy a „lélekbúvárkodásra“ kényszerült jenki pestistábornokok koreai agressziója kudarcra van ítélve. Sztálin elvtárs mondja: „Érthető, hogy a legtapasz­taltabb tábornokok és tisztek is vereséget szenvedhetnek, ha a katonák a rájuk kény­­szerített háborút mélységesen igazságtalan­nak tartják és ezért formálisan, küldetésük igazságosságába vetett hit nélkül teljesítik kötelességüket a fronton.“ A Pravda vezércikke az amerikai militarizmus vadállatiságát leleplező okmányokról MOSZKVA. (Agerpres.). — A PRAVDA február 25-i vezércikkében „Az amerikai mi­litarizmus vadállatiasságát leleplező okmá­nyok” címmel az amerikai agresszorok ko­reai bűncselekményeivel foglalkozik. A cikk kiemeli azokat a megrázó tényeket, amelyeket a Koreai Egységes Demokratikus Hazafias Arcvonal által kiküldött bizottság állapított meg az amerikai agresszorok és h­szinmanis­­ta csatlósaik által elkövetett hallatlan gaz­tettekről, majd rámutat, hogy az utóbbi na­pokban az amerikai haditengerészeti légierő két fogságba esett tisztje, Frank H. Schwäble ezredes, a légierő 1. csoportjának vezérkari főnöke és Roy H. Bley őrnagy, ugyanennek a csoportnak a tisztje, vallomásában megvilá­gítja az intervenciósok baktériumháborújának céljait, módszereit és eszközeit. Schwäble ezredes — írja a PRAVDA — elmondotta, hogyan, ki és mikor végezte a baktériumbombázásokat. Ezek a vallomások, akárcsak a korábban foglyul ejtett­­‘Neal­ Ennoch, Quinn, Knish amerikai tisztek vallo­másai —, akik közvetlenül részt vettek a bak­tériumbombázásokban — újból megerősítik a nemzetközi tudósbizottság megállapításait. Ez a megállapítás úgy hangzik, hogy „Ko­rea és Kína népe valóban bakteriológiai fegy­verek célpontja volt. Ezeket a fegyvereket az Egyesült Államok fegyveres erői alkalmazták nagyszámú, különféle módszert használva fel erre a célra. E módszerek némelyike a japán hadsereg által a második világháborúban al­kalmazott módszerek továbbfejlesztésének látszik.“ Az amerikai agresszorok kísérleti terepnek akarják felhasználni Koreát a halált hozó bak­tériumok hatékonyságának kipróbálására. A köztársaság északi területe felett 1952 január 28-tól március 25-ig több mint négy­­százszor alkalmaztak baktériumfegyvert. Ko­rea és Északkelet-Kína városaira és falvaira rendszeresen dobálják a pestis, kolera, tifusz és más fertőző betegségek kórokozóit. Igen jellemző Schwäble ezredesnek az a beismerése, hogy az amerikai parancsnokság rendkívüli intézkedéseket foganatosított, ne­hogy a baktériumháborúra vonatkozó adatok tudomásukra jussanak saját katonáiknak, vagy a szövetségeseknek. Mindez — állapít­ja meg a PRAVDA — csak az amerikai tá­bornokok gyávaságát tanúsítja, azt, hogy ret­tegnek az emberiség gyűlöletétől és felhábo­rodásától. Az ENSZ közgyűlésének ülésszakán az amerikai képviselők megpróbálták teljesen le­tagadni a koreai baktériumháborúra vonatko­zó tényeket. De a tényektől nem tudtak sza­badulni. Nem ok nélkül tagadja meg az Egyesült Államok kormánya a baktériumfegyver eltil­tásáról intézkedő 1925. évi genfi jegyzőkönyv ratifikálását Nyilvánvalóan így akar szabad kezet nyer­ni e fegyver tovább­ alkalmazásához. „Nem tábornokok, hanem baktériumok nyerik meg a háborút" — kürtölte világgá Creasy tábor­nok, az amerikai hadsereg vegyihadteste ku­tatóosztályának főnöke. Az amerikai katonai hatóságok koreai gaz­tettei nem véletlenek. Szervesen következnek abból a politikából, amelyet az Egyesült Ál­lamok vezető körei a koreai kérdésben foly­tatnak. Ez a politika a koreai nép ellen irá­nyuló hódító háború folytatására, a Korea és Kína ellen irányuló agresszió kiszélesítésére szolgál. Az Egyesült Államok ENSZ-küldött­­sége a koreai kérdés tárgyalása során ma­gatartásával ismét bebizonyította, hogy az Egyesült Államok vezetőkörei nem a véreng­zés beszüntetését, hanem kiszélesítését akar­ják. ■ A PRAVDA idézi a ZSENMINZSIBAO-t, amely a következőket írta: „Felhívjuk­ Ázsia és az egész világ valamennyi békeszerető né­pét, keljenek fel haladéktalanul és megmoz­dulásukkal vessenek véget az amerikai impe­rializmus által az emberiség kiirtására kez­dett baktériumháborúnak. Minden igazságér­zettel rendelkező tudós és előrelátó politikus, minden olyan ember, aki nem akarja, hogy járványok kerítsék hatalmukba az egész vi­lágot, köteles kiállni az amerikai halálgyáro­sok és járvány­terjesztők őrült tervei ellen, amelyekkel fel akarják eleveníteni az ötszáz évvel ezelőtti Európa képét, amikor ott pes­tisjárvány dühöngött. Az ENSZ közgyűlésé­nek azonnal követelnie kell valamennyi or­szág kormányától, hogy ratifikálja és hajtsa végre szigorúan „a mérgesgázok, a vegyi- és baktériumfegyver háborús alkalmazásának megtiltásáról“ szóló genfi jegyzőkönyvet, s ezzel biztosítsa, az emberiséget egy újabb bak­­tériumháború kitörésének veszélyével szem­ben.“ Az amerikai imperialisták — folytatja a PRAVDA — a népek szabadsága és függet­lensége ellen folytatott harcukban nem ret­tennek vissza semmiféle eszköztől, még a leg­aljasabb eszközöktől sem. Politikájuk alapjává tették mindazt, ami szennyes és vérgőzös, mindazt, amit a törté­nelem által pusztulásra kárhoztatott imperia­lizmus keltett életre. A koreai háború egész menete azt mutat­ja, hogy legyőzhetetlen az a nép, amely szi­lárdan eltökélte, hogy megvédi szabadságát és függetlenségét. A hős koreai nép, amelyet igazságos, felszabadító háborújában a hős kínai népi önkéntesek támogatnak, súlyos ve­reségeket mért az agresszorokra. A hitleri gonosztevők útjára tért amerikai imperialisták gaztettei mély felháborodást keltettek minden becsületes emberben. Az amerikai területrablók szörnyű állatiasságaik­­kal általános megvetést és gyűlöletet kelte­nek. Az egész szabadságszerető emberiség a koreai nép oldalán áll. A szovjet emberek va­lamennyi békeszerető néppel együtt testvéri szolidaritásukat fejezik ki a hazája becsüle­tét, szabadságát és függetlenségét bátran védelmező koreai nép iránt. A békeszerető né­pek fokozzák éberségüket az imperialista há­borús gyújtogatók merényleteivel szemben. Az amerikai agresszorok galád bűntetteinek véget kell vetni Koreában! — fejezi be cikkét a PRAVDA. 4 Összeült a Magyar Szakszervezetek XVIII. kongresszusa BUDAPEST. (Agerpres.) — Február 27-én Budapesten összeült a Magyar Szakszerve­zetek 18. kongresszusa. 600 szakszervezeti küldött vesz részt a kongresszuson. A kül­földi vendégek között vannak: a Szakszer­vezeti Világszövetség, a Szovjet Szakszerve­zetek, Kína, Franciaország, Olaszország, Lengyelország, Csehszlovákia, Románia, a Német Demokratikus Köztársaság, Bulgária és Albánia szakszervezeteinek küldöttei. A megnyitó ülésen jelen voltak a Magyar Dol­gozók Pártja Központi Vezetőségének és a Magyar NK kormányának tagjai. A kongresszus első napján Kristóf István a Szakszervezetek Országos Tanácsának fő­titkára, a Magyar Dolgozók Pártja politikai irodájának tagja tartott beszámolót a SZOT munkájáról és a magyar szakszervezetek to­vábbi feladatairól. Fokozódó erővel bontakozik ki a németi nép békeharca BERLIN. (Agerpres.) — Az utóbbi napok­ban egész Nyugat-Németországban erősödött a tiltakozás hulláma a bonni klikknek a mili­tarista szerződések ratifikálására irányuló terve ellen. Munkások, parasztok, tisztvise­lők, kisiparosok politikai és vallási meggyő­ződésükre való tekintet nélkül egyesülnek a háborús veszély elleni közös harcban, a Bé­kéért, Németország egységéért. A berlini demokratikus lapok jelentik, hogy Brémában nagyszabású békegyűlés volt, amelyen határozatban tiltakoztak a bonni szerződés ratifikálása ellen, Stuttgartban többezer ember tartott gyű­lést, amelyen felszólalt dr. Heinemann, volt bonni belügyminiszter és Bodensteiner par­lamenti képviselő. Mindketten követelték, kezdjék meg azonnal a tárgyalásokat Kelet- és Nyugat-Németország megbízottai között. A hamburgi ifjúmunkások küldöttsége Bonnba érkezett, ahol felkereste a Bundestag képviselőit és felszólította őket, utasítsák el a militarista szerződést. A küldöttség egy­ben tiltakozott az ellen, hogy a nyugatnémet ifjúságot besorozzák a hadseregbe. Ludwigs­hafen, Hannover és más nyugatnémet váro­sokban szintén tiltakozó gyűlések voltak a militarista szerződés ratifikálása ellen. Angol nők békeértekezlete Az angol nőszövetség március 8-án tartja második országos értekezletét. Ez a szerve­zet, amelynek élén Monica Felton, a Nem­zetközi Sztálin-békedíjjal kitüntetett béke­­h­arcos áll, a béke megvédéséért küzd, a fegyverkezési hajsza ellen, a nők helyzeté­nek megjavításáért. A szövetség az értekezletre 30 ezer meghí­vót küldött szét. Anglia keleti részében, ahol az amerikai katonai támaszpontok vannak, a nők aláírá­sokat gyűjtenek egy tiltakozó petícióra. Az angol nőszövetség értekezletére külföl­di vendégeket is hívott. Békegyűlés New Yorkban Az amerikai laburista párt kezdeményezé­sére február 26-án New Yorkban békegyűlés zajlott le, amelyen több ezer ember vett részt. A gyűlés részvevői viharosan megtapsol­ták a felszólalókat, akik a koreai háború megszüntetését követelték. Marcantonio, az amerikai laburista párt elnöke egyebek között kijelentette : „Nincs fontosabb kérdés a béke kérdésé­nél, legfőképpen pedig a koreai béke kérdé­sénél. Gyermekeink biztonságának legfőbb kezessége és országunk legjobb védelme — a béke !“ Marcantonio felszólította az amerikaiakat, a laburista párttal együtt követeljék a koreai háború azonnali megszüntetését. Végetért az USA csatlósainak római értekezlete RÓMA. (Agerpres.) — Az olasz sajtó je­lenti, hogy az USA hat nyugateurópai csat­lós országa (Olaszország, Franciaország, Nyugat-Németország, Belgium, Hollandia és Luxemburg) minisztereinek római értekez­lete végetért. Az értekezleten komoly nehéz­ségek merültek fel. A STAMPA című lap ez­zel kapcsolatban megállapítja : " Az „európai védelmi közösségben" rész­vevő hat ország közötti együttműködésben komoly válság észlelhető. Az olasz haladó sajtó leszögezi, hogy a római értekezleten nem tudták kiküszöbölni a hat ország közötti nézeteltéréseket és el­lentmondásokat. Az UNITA jelentette, hogy az értekezlet idején De Gasperi olasz miniszterelnök ál­­landó megbeszélést folytatott Bunkerrel, az USA római nagykövetével. A megbeszélés­nek kettős célja volt. Egyfelől tájékoztatta a nagykövetet a tárgyalások menetéről, más­felől újabb utasításokat kapott tőle. A megszállók meghosszabbították Mannstein náci háborús bűnös „üdülőszabadságát” BONN. (Agerpres.) — A FRANCE PRES­SE jelenti: Az angol hatóságok „becsületszóra" újabb „üdülő­szabadságot“ engedélyeztek Eric von Mannstein háborús bűnösnek, Hitler volt feldmarsalljának. Mint ismeretes, Mannstein felett 1949-ben ítélkezett a hamburgi brit katonai törvény­szék. Minthogy a tárgyaláson kétségbevonhatat­lan bizonyítékok merültek fel Mannstein gaz­tetteiről, a közvélemény nyomására a kato­nai törvényszék kénytelen volt 18 évi bör­tönbüntetésre ítélni. Rövid idő múlva azon­ban büntetését leszállították 12 évre. Mannstein a második világháború alatt a Szovjetunióban és Lengyelországban töme­gesen lemészároltatta a lakosságot. Német hivatalos adatok szerint csupán Krimben 75 ezer embert gyilkoltatak le. Az ő lelkiisme­retén szárad sokezer partizán halálra kínzá­sa, szovjet katonák legyilkolása, nők, öregek, gyermekek elpusztítása, ő volt az, aki elren­delte Kercsben az egész zsidó lakosság ki­irtását. Von Manstein esete nem elszigetelt jelen­ség. Az amerikai és angol imperialisták azért helyezik szabadlábra a náci háborús bűnösö­ket, hogy agressziós háborús terveikben használják fel őket. 1053. március 1. vasárnap. A Szakszervezeti Világszövetség Végrehajtó Bizottságának ülésszaka BBCS. (Agerpres.) — A Szakszervezeti Világszövetség Végrehajtó Bizottságának február 26-i ülésén lezárták a vitát Louis Saillantnak, az SZVSZ főtitkárának jelenté­sével kapcsolatban. Louis Sail­lant összefoglaló beszédében el­mondotta, hogy a vitákban 23 ország szak­szervezeti küldöttei vettek részt. A vitákból kitűnt, milyen sürgős feladatok várnak a szakszervezetekre, a bérek emeléséért, a szakszervezeti és demokratikus jogokért, a­ munkanélküliség ellen vívott harcban. A Végrehajtó Bizottság megvizsgálta a Szakszervezeti Világszövetség harmadik kon­­gresszusa összehívásának kérdését és elha­­határozta, hogy azt 1953 októberére Bécsbe hívja össze. A február 26-i esti ülésen Henri Jourdain, az SZVSZ titkára terjesztett elő jelentést a­ népek bécsi békevédelmi kongresszusának határozatairól és a határozatok teljesítésé­vel kapcsolatban a szakszervezetekre há­ruló feladatokról. Az előa­dó kifejtette, hogy noha a bécsi kongresszuson különböző politikai, vallási meggyőződésű és nemzetiségű emberek vet­tek részt, mindannyiukat áthatotta az az egyöntetű akarat, hogy megvédik a békét. A továbbiakban az előadó foglalkozott a bécsi kongresszus határozatainak megvalósí­tásával kapcsolatban a szakszervezetekre háruló feladatokkal. Az SZDSZ-n­ek, vala­mint azoknak a dolgozóknak, akik nem tagjai az SZDSZ-nek, de a békét akarják, a széles néptömegek körében népszerűsíteniük kell a népek békekongresszusának felhívá­sát és az öthat­almi békeegyezmény megkö­tésére vonatkozó üzenetet. • Az amerikai imperialisták és a kapitalista országok lakájkormányai háborút készítenek elő. Az imperialisták agresszív háborút foly­tatnak Koreában, Vietnámban és Maláj­­földön. A szakszervezetek feladata, hogy minden dolgozónak tudomására hozzák az amerikai, francia és angol imperialisták szörnyű kegyetlenkedéseit. A szakszervezetek feladata, hogy leleplez­zék az északatlanti tömb, a Schuman-terv és egy újabb világháborút előkészítő egyéb szerződések agresszív jellegét. A szakszer­vezeteknek széleskörű kampányt kell folytat­niuk a bonni és párisi militaristái szerző­dések ratifikálása ellen. Az amerikai imperi­alisták, hogy megkaparintsák az összes stra­tégiai nyersanyagokat, minden áron meg akarják akadályozni a kereskedelem kifej­j­ő­dését a Nyugat és a Kelet országai között. A szakszervezetek feladata, hogy egység­frontot alakítsanak e tilalom ellen, minden eszközzel támogassák a szabadkereskedelem megteremtéséért harcoló bizottságokat és szervezzenek ilyen bizottságokat, ahol még nincsenek. A február 27-i ülésen megkezdték Henri Jourdain jelentésének vitáját AZ SZVSZ VÉGREHAJTÓ BIZOTT­SÁGÁNAK HATÁROZATA AZ SZVSZ HARMADIK KONGRESSZUSÁNAK ÖSSZEHÍVÁSÁRA Az SZVSZ végrehajtó bizottsága a követ­kező közleményt adta ki az SZVSZ har­madik kongresszusának összehívásával kap­csolatban: Az SZVSZ végrehajtó bizottsága, miután megvizsgálta több ország szakszervezeti küldötteinek javaslatát, 1953 február 25 . és 28 között tartott ülésszakán elhatározta, hogy az SZVSZ harmadik kongresszusát 1953 októberére Bécsbe hívja össze. A kongresszus napirendjén a következő pontok szerepelnek: 1. Jelentés az SZVSZ tevékenységéről és a szakszervezetek soron lévő feladatai a dolgozók akcióegységének megerősítéséért, az életszínvona­l emeléséért és a béke meg­védéséért folytatott harcban. 2. A szakszervezetek feladatai a kapita­lista és gyarmati országokban a demokra­tikus szabadságjogok és a nemzeti függet­lenség megvédéséért vívott harcban. 3. A szakszervezeti mozgalom kiterjeszté­se a gyarmati és függő országokban. 4. Az SZVSZ vezető szerveinek megvá­lasztása. Hogy a dolgozó tömegek követelései minél jobban felszínre kerüljenek és hogy a kon­gresszus minél szélesebb alapon fejtse ki munkáját, a végrehajtó bizottság felhatal­mazta az SZVSZ titkárságát, vizsgálja meg az egyes országok szakszervezeteinek és az SZVSZ-t támogató összes szakszervezetek véleményét a javasolt napirendről és hívja össze ez év április 20-ra az SZVSZ Végre­hajtó Irodáját. Ezen az ülésen kidolgozzák a kongresszust előkészítő intézkedéseket, figyelembe véve a szakszervezetek részéről beérkező megjegyzéseket. AZ SZVSZ VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA, Bécs, 1953. február 27. Lengyel okmánygyűjtemény az USA aknamunkájáról VARSÓ. (Agerpres.). — A Lengyel Nép­­köztársaság külügyminisztériuma gyűjtemé­nyes kötetet adott ki azokból az okmányok­ból, amelyek az amerikai kormánynak a népi Lengyelország ellen irányuló ellenséges tevé­kenységét bizonyítják. A kötetbe foglalt 56 okmány az amerikai imperializmus ellenséges tevékenységének há­­rom fő vonatkozását mutatja be. Az USA ak­­namunkája egyrészt a lengyel állam függet­lensége és területi épsége ellen irányul. Ez a Lengyelország nyugati határai elleni kiroha­násokban, az új hitlerista-militarizmus feltá­masztásában és a Nyugat-Németországban szított revanspolitikában nyilvánul meg. Az amerikai imperializmus ellenséges tevé­kenységének második vonatkozása — a Len­gyelország elleni gazdasági háború, ami ab­ban nyilvánul meg, hogy az USA visszatart­ja a hitlerista megszállók által elrabolt len­gyel javakat, megkülönböztető politikát folyt­­at kereskedelmi téren, és gazdasági blokádot alkalmaz Lengyelországgal szemben. Végül az amerikai imperializmus ellenséges tevé­kenységének harmadik vonatkozása az, hogy az USA beavatkozik a lengyel állam bel­­ügyeibe, kém, szabotázs és diverziós akció­kat szervez az amerikai diplomáciai képvise­lők segítségével, sőt amerikai katonai repü­lőgépek támogatásával. A lengyel külügyminisztérium okmánygyűj­­teménye leleplezi azokat a módszereket, ame­lyekkel az USA a népi Lengyelország elleni tevékenységét kifejti. Ugyanakkor az okmányok tanúságot tesz-s nek a lengyel kormány következetes békepol­­itikájáról, a népi hatalom erejéről és a len-­ gyel nép egységéről. Mindezen tényezők se­gítségével a lengyel nép megadja a megérde­­melt választ ellenségeinek. A bolgár külügyminisztérium jegyzéke Jugoszláviához SZÓFIA. (Agerpres.). — A Bolgár Távirati Iroda közli: A Bolgár Népköztársaság külügyminiszté­riuma február 26-án a következő tartalmú jegyzéket intézte Jugoszlávia szófiai nagy­­követségéhez: A Bolgár Népköztársaság külügyminiszté­riuma a jugoszláv külügyminisztériumnak küldött előző jegyzékeiben számos tényt idé­zett, amelyek azt bizonyítják, hogy a jugo­szláv kormány ellenséges politikát folytat a Bolgár Népköztársasággal és a bolgár nép­pel szemben. Ez az ellenséges politika állandóan kifeje­zésre jut abban, hogy a jugoszláv külügymi­nisztérium és a jugoszláv hatóságok soroza­tosan olyan akciókat követnek el, amelyek célja a két ország közötti diplomáciai kapcso­latok aláaknázása Jugoszlávia külügyi államtitkársága 1953 január 29-i jegyzékében minden ok nélkül fel­kérte a Bolgár NK külügyminisztériumát, hogy csökkentse a belgrádi bolgár nagykövet­­ség tisztviselőinek számát, így minden alap és konkrét vád híján kénytelen volt elhagyni Jugoszlávia területét K. Ivanov, Bulgária belgrádi ideiglenes ügyvivője, nagykövetségi tanácsos; Vaszil Nikolov, nagykövetségi első titkár és Nikola Krivlev, alezredes, katonai attasé. A Bolgár Népköztársaság külügyminiszté­­riuma megállapítja, hogy a jugoszláv kor­mány ellenséges akciójával szándékosan még rosszabbítani akarja a Bolgár Népköztársa­ság és Jugoszlávia közötti kapcsolatokat. A Bolgár Népköztársaság külügyminiszté­riuma kijelenti, hogy a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok rosszabbítására irá­nyuló politika következményeiért a teljes fe­lelősség kizárólag Jugoszlávia végrehajtó tanácsára hárul. Az ENSZ munkálatai NEW YORK. (Agerpres.) — Az ENSZ po­litikai bizottságának február 26-i délelőtti ülését elhalasztották, mert senki sem jelent­kezett felszólalásra­ a koreai kérdés vitá­jában. A február 26-i délutáni ülésen Ausztrália, Brazília és Peru küldöttei felszólalásaikban elismételték az angol-amerikai tömb szoká­sos rágalmait a Szovjetunió, a Kínai Nép­­köztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ellen. Azon erősködtek, hogy in­dokolják az amerikaiak koreai agresszióját. Minthogy február 27 és 28-ra senki sem kért szót, a politikai bizottság legközelebbi ülését március 2-ra tűzték ki. Újságíró körökben arról beszélnek, hogy az amerikai-angol tömb megbízottai minden­képpen szeretnének kibújni a koreai kérdés konkrét megvitatása alól és továbbra is meg akarják akadályozni a közgyűlést abban, hogy határozatot fogadjon el a koreai há­ború megszüntetéséről. A demokratikus német sajtó a Reichstag felgyújtásának évfordulójáról BERLIN. (Agerpres.) — A berlini demo­kratikus sajtó megemlékezik arról, hogy 20 évvel ezelőtt gyújtották fel a hitleristák a Reichstagot. A NEUES DEUTSCHLAND ezzel kapcso­latban a következőket írja : „Igen nagy jelentősége van annak, hogy emlékeztessünk erre a provokációra, tekintet­tel arra, hogy Adenauer és Lehr ismét ha­sonló ürügyet keresnek Németország Kom­munista Pártjának betiltására. Éppen úgy, mint Hitler, Adenauer is a kommunisták ül­dözését akarja eszközül felhasználni háborús céljainak megvalósítására“. A lap felszólítja a nyugatnémetországi munkásokat, hogy egyesült erővel harcolja­nak a fasizmus és a háború ellen. A BERLINER ZEITUNG hangsúlyozza: „Most is, éppen úgy, mint 20 évvel ezelőtt, a szociáldemokrata párt vezetői a német nép ellenségeinek oldalán állnak. Ezúttal azon­ban a munkásosztály nem fogja tűrni, hogy elárulják. A nyuga­tnémetországi munkások többször bebizonyították, hogy egységesen harcolnak a fasizmus újjáéledése ellen. A német nép nem szándékszik másodszor is áldozatul esni sem a német, sem az ame­rikai imperializmusnak“. Eisenhower elnöki teendője«« ...a trösztök parancsainak végrehajtása! Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bucuresti, Piata Scânteii No. 1. — Telefon: 7.42.29 — Titkárság: 7.65.27 — Tiparul: Combinatul Poligrafic „Casa Scânteii“ — Taxa postalä plätitä in numerar conf. apr. Dir. Gen­a Paste­lor No 205092/9­7. C. No. 6094

Next