Előre, 1954. december (8. évfolyam, 2216-2242. szám)
1954-12-01 / 2216. szám
2 A sztálintartományi képzőművészeti kiállítás margójára Nem vagyok szakember a festészet terén mégis — mint ma már dolgozóink nagyrésze — szívesen járok képzőművészeti kiállításokra s gyönyörködöm velük együtt a színek, a vonalak összhangjában, a vásznon megjelenő életben, azokban a gondolatokban, amelyeket a művész ki akar fejezni és fel akar ébreszteni bennem is. így : a néző és élvező — vagyis a túlnyomó nagy többség szemével— kerestem fel az idei sztálintartományi képzőművészeti kiállítást tehát, amelynek minden évben igen nagy visszhangja és jelentős sikere is szokott lenni a dolgozók között. Az ódon Tanácsház múzeumnak berendezett termeiben ezúttal a tavalyihoz képest lényegesen csekélyebb számú kép függ. Ennek magyarázata — amint felvilágosítottak — nem a művészek hanyagsága vagy érdektelensége, hanem a kiállítás bírálóbizottságának indokolt igényessége. A korábban lezajlott művészi seregszemlék elégséges bizonyítékkal szolgáltak arra, hogy a tartomány területén dolgozó képzőművészek fölényes mesterségbeli tudással jelentkeznek már ahhoz, hogy velük szemben a legmagasabb művészi igényeket lehessen támasztani. Az eredmény:kevesebb kép és szobor, de lényegesen magasabb átlag-színvonal. A kiállítás három termének összbenyomása szívderítő és lelkesedést keltő. A látogatók (munkások, diákok, tisztviselők, tanárok, középiskolások, kollektivista parasztok) szóbeli nyilatkozatai és a látogatási könyvbe írott megjegyzései egyöntetűen megerősítik ezt a benyomást. A tájképeken felcsillanó meleg színek, az ábrázolt emberek arcának finom vonásai, a csendéletek nyugalma, — ezek ragadják meg a szemlélőt és tartják hosszú időre jóleső bűvöletben. A sztálintartományi képzőművészeti kiállítás ezen a réren valósítja meg a maga egészében a helyesen kitűzött célt: hosszantartó és lebilincselő művészi élményt nyújt a dolgozóknak, felébreszti bennük a szép formák szemlélésének vágyát s életörömmel, bizakodással tölti el őket. A kiállítás uralkodó motívuma a tájkép — talán mert ez a legkönnyebben megszerezhető modell, mindig rendelkezésre áll, pénzbe sem kerül (így állítják a művészek s rendszerint lemondóan mosolyognak hozzá). De még azért is, mert a vidék (értjük ezen a kevésbbé embersorüs településeket) életének fontos alkotórésze a mindenütt jelenvaló természet, a táj, amely a festőnek is állandó élményt s kifejezésre váró tárgyat nyújt. Amihez a nagyvárosban élő művésznek külön ki kell szállania, az itt mintegy tálcán kínálkozik s elítélendő hiba volna, ha vidéki festőink nem ragadnák meg az alkalmat hazánk legjellemzőbb, legkedvesebb, legszínesebb részeinek ábrázolására. Szép és színes a kiállítás tájkép-sorozata. Nem csupán az ábrázolt tájak különfélesége, hanem a felvonuló festői egyéniségek élesen kiütköző jellegzetességei miatt is. Teljes felsorolás természetesen lehetetlen. Csak példaként említjük meg Gáli Stefan egyszerű eszközökkel megfestett haves Cenkjét, az újra teljes fiatalossággal jelentkező idős művész , Kollár Gusztáv pompás vízfestményeit, Bömbhes vaskos és majdnem tapintható tárgyszerűséggel visszaadott erdőmélyi részletei mellett Schunn Hermann komoly szakmai tudással megalkotott akvarelljeit, Nemes András vízparti ceruzarajzait, Morres Eduard s Morres Hermann tájfestményeit, valamint Mátus János különös belső erőtől feszülő oltmenti vidékeit. De ezeken kívül is még egy sor finom tájkép bilincseli le a szemet s szoktatja hozzá a nézőt, hogy a természetet járva maga is megfigyelje a derűset, a szépet, az életre buzdítót. Az arckép sem marad el művészi erőben az előbbitől. Látszik a művészek komoly erőfeszítése, hogy a naturalista ábrázoláson túl az arckép tulajdonosának egyéniségét is kifejezzék s egyben pontosan érzékelhető gondolati tartalmat is adjanak művüknek. Blanuta -Etschberger Zina tanár-arcmásán (apró részlethibái ellenére is) a rokonszenves vonósok a műveit, de egyben határozott és bátor értelmiségit mutatják. Peutsch Augusta portréja (Theil Evelin műkedvelő-színésznő arcmása), nem csupán a szép nőt, de ugyanakkor a hivatásának tudatában lévő művészi egyéniséget is ábrázolja. Podea Bianca gyermekfeje ártatlanságot, ugyanakkor értelmet és okosságot tükröz. Schachl Waldemar festő-potréján a művészi érzékenység kifejezése, Bömches elfordított fejű női képén pedig a tiszta asszonyi érzékiség melege kap meg. Eder Hans mesteri portréit kell még megemlítenünk, mint a meggondolt és kiegyensúlyozott öregség pompás festői ábrázolásait. Ezek is nyilván csak kiragadott példák, hiszen itt sem lehet névsort olvasni. Ide kapcsolódik azonban még Meschendörfer Harald leány-ábrázolása, ahol a nemzeti jelleg nem csupán a szászos ruházat, de az egész arckiifejezés, a mozdulat, az ábrázolt egyéniség kisugárzásának eredménye. Kevesebb technikai tudással ugyan, de mély átérzéssel festette meg a fiatal Haidac Anna az első ízben kötögető kislány ezúttal már zsánerképét. Szintén ehhez a műfajhoz tartozik Podea Bianca „Látogatás a múzeumban“ című kompozícióban igen sikerült, de részleteiben elnagyolt vászna, melyet élményszerűsége és valósághűsége miatt kell kiemelni. A csendéletek között a pályáján most induló Gerhardt László színesen és erővel megfestett képe tűnik fel. Van még egy jelentős terület: mai életünk történéseinek és embereinek ábrázolása, ahol a sztálintartományi kiállítás adósunk marad. Az egyetlen komolyan számbavehető mű Blanuta-Etschberger „Agrominimum“ című nagyobb méretű vászna, amely egyes megoldásbeli hiányosságok , némi mesterkéltség ellenére is mégis valóságosan és festőien igyekszik ábrázolni egy számunkra fontos politikai és gazdasági tényből adódó drámaiságot. (Adam Albert hazatérő kollektivista parasztjai teljesen idillikusan jelentkeznek egy szintén nagyobb méretű képen). Ezeken kívül azonban a többi képen hiába keressük a mi jól ismert mindennapi életünk szép és jó jelenségeit s teljesen igaza van annak a munkásnak, aki a látogatókönyvbe írt feljegyzésében élesen számonkéri ezt a hiányt. Mégis mi ennek az oka ?... A művészek egy csomó jogos panaszt és tárgyi nehézséget hoznak fel: időhiányt, modellhiányt, pénzhiányt, a nem eléggé tervszerű központi támogatást, a sokhelyütt uralkodó bürokratikus ésadminisztratív meg nem értést és így tovább. Ebben sok valóság is lehet. Egy dolog azonban nyilvánvaló : a nép és a munkásosztály ügyét magáénak valló művész előtt hazánkban minden út nyitva van. Ezen az utón azonban saját lábbal kell járni s az utunkba akadó nehézségeketsajátszezüleg kell leküzdeni — ezt helyettünk sem az állam, sem a kormány, sem a párt nem végezheti el. Másodszor: nem szabad és nem lehet időhiányról és modellhiányról panaszkodnia annak a művésznek, aki teljes szívével és lelkével benne él a mi mai világunkban és életünkben! Ez a világ és ez ez élet az ő mindennapos ingyen modellje! Hát miért nem ábrázolja például az útburkoló munkást, a gázcsőszerelőt, a villanyszerelőt, aki legalább oly gyakran kerül eléje, mint a táj?... a borbélyt, aki a haját nyírja, a vasutast, akit utazása közben lát, a pincért, aki a vendéglőben felszolgál, a traktorost, amint próbajáratra megy a gyár mellett, ahova még belépő sem kell, a családi házát építő esztergályost ? ... és miért nem festi meg... igen, miért nem festi meg a mi életünket ? ... Azért sem festi meg, mert még mindig nem nézi azzal a szerető szemmel, azzal a forró figyelemmel, amelyet pedig a szocialista realizmus tesz a kötelességévé, mert még nem éli át az egész életet azzal a tudással, amelyet a marxizmus-leninizmus kölcsönözhetne neki. Ezért hiányzik az idei sztálintartományi képzőművészeti kiállítástól a mi nehézségekkel is járó, itt-ott hibákkal is terhes, de a jövő felé tartó, a jövőt építő, boldog, harcos életünk teljesértékű ábrázolása. A képek nagyon szépek, az eredmények megörvendeztetik a látogatók szívét. De mégis arra kell gondolnunk, hogy mindez még most sem elég. S azt kell kívánnunk a sztálintartományi festőknek, szobrászoknak, grafikusoknak, hogy pompás képességeikkel jobban, figyelmesebben nézzenek körül az életben s igyekezzenek mind közelebb és közelebb kerülni dolgozó népünkhöz művészetük s hazánk egész művészetének fejlődése érdekében. SZEMLÉR FERENC Új életünkben számtalanszor adódnak helyzetek, alkalmaik, amelyek minden mérlegnél, minden adatnál, minden elemzésnél pontosabban és mélyebben mutatják azt, hogy az elmúlt tíz esztendőben milyen hatalmas utat tettünkmeg a nemzetiségi kérdés megoldásában, az egymásratalálás munkájában. Ilyen alkalom volt az az irodalmi est is, amelyet szombaton este az „Igaz Szó“ rendezett hazánk fővárosában és amely a nagyszerű irodalmi élményen túl a népek közötti izzó barátság szívet-melegítő érzését nyújtotta a fővárosi közönségnek. Különös, szokatlan szépségű egy ilyen irodalmi est. Olyah, mint valami eleven irodalmi újság. Hatalmas közönségnevelő, olvasónevelő szerepe van. Hát még egy olyan irodalmi estnek, ahol a legreprezentatívabb román és magyar írók, román és magyar költők, román és magyar előadóművészek lépnek föl és tudásuk legjavával szolgálják a művészet és a barátság ügyét. Az irodalmi esteknek általában megvan a maguk különleges varázsa. Hiszen az író, ha maga mondja el az olvasóknak a művét, mintha kézenfogná és úgy vezetné végesvégig a meséje birodalmában. Azt mutatja meg neki, arra figyelmezteti, hogy nézd már, figyelj csak, ahol neki tetszik, ahol ő tartja fontosnak. Szóval elérheti, hogy az olvasó éppen olyannak lássa művét, mint ő maga. És van-e nagyobb öröme az írónak,,mint az, hogy szembe találkozzék a közönség elismerésével?. Van-e nagyobb öröme az írónak, mint az, hogy az aki hallgatja ugyanazt érezze, mint ő, mikor papírra vetette a sorokat? A szombati irodalmi esten világosan meglátszott, milyen műveket szeret, kit tart jó irónak a közönség. Meglátszott az, hogy az olvasó egyaránt szereti a román és magyar írókat, ha azok arról szólnak, arról dalolnak, ami őket érdekli. Milyen hálával fogadta a zsúfolt terem Sadoveanu mester székelyekről írt művészi eszközökkel megoldott elbeszélését. És milyen derűvel kísérte Sütő András bájos humorú karcolatot, a „Dokumentumot“. Micsoda sikere volt Nagy István régi, kitűnő novellájának! Hogy meghódította egyszeriben a román irodalomban nem teljesen tájékozott magyar olvasókat Mihail Beniuc költészetének mély pártossága, tiszta szárnyalása: „Útmenti almafa“ című versének napsugaras derűje. Taps jutalmazta Zaharia Stancu • nagyszerű regényrészletét és a közönség legmélyebb rokonszenvét hódította meg Asztalos István hús-vér kazánkovátsa, az elbeszélés ragyogó fordulatai és nevettető, magávalragadó csattanója. A közönség érdeklődéssel kísérte annak a kisfiúnak a történetét is, amelyet Balla Károly rajzolt meg karcolatában. Ez az irodalmi est is bebizonyította, hogy az olvasók szeretik a verseket, szeretik azokat a dalokat, amelyek új életünk egy-egy mozzanatát éneklik meg, emberek portréit villantják fel. Vagy pedig a szatíra maró gúnyjával pellengérezik ki az elferdüléseket, a haladás gátlóit. Különös varázst adott a verseknek az, hogy ezen az esten nemcsak magyarul szóltak a magyar versek s románul a románok Mihail Beniuc Horváth Imre versét -mondta románul, Szemlér Ferenc Jebeleanuét magyarul, József Attila verseit ezen az estén pedig mind a két nyelven hallhatta a bukaresti közönség. Most nyilvánosan hallhatták román nyelven Jebeleanu fordításában azt, hogy „Anyám kun volt, az apám félig székely, félig román, vagy tán egészen az“. A „Fiatal életek indulóját pedig Veronica Porumbacu tolla és ajka szólaltatta meg. Más, más emberek közé, más és más környezetbe vitt el Horváth Imre és Horváth István, Majtényi Erik és Szemlér Ferenc, Szajbédi László és Veronica Porumbacu. De mindegyikük ritmusában, sorában, dalában ott dobogott az új embert, az új életet szerető költő, akinemcsak átérezte a közös harc, a közös sors eszméjét, hanem harcosává is vált annak. A szombati irodalmi est feltámasztott egy régóta szunnyadó gyönyörűműfajt, az előadó-művészetet. A vers arra való, hogy mondják. Mennyivel szebb, ha emberi harig életre kelti a betűkkel leírt zenét! Szabó Ernő érdemes művészünk, Arany Jánost szavalt: „A bajuszt“, úgy forrott tőle Arany zamatos, jókedvű szövege, mint az ókor, ha kibuggyan végre a rég ledugaszolt palackból. Kovács György, érdemes művész, mint szavaló is régi ismerőse aközönségnek. Nagy művésze ennek a műfajnak. Tudja, hogy a pódium szószék, éppúgy, mint a szinpad, hogy tömegeket mozgathat, ha akar, a szavával. Négy verse közül a XVI. századbeli német zsoldos-dallal volt a legnagyobb sikere. A XVI. század zsoldosairól szól ez a vers, de ma is eleven és igen aktuális. Az európai biztonságért küzdő ember háborúgyűlölete csendült ki Kovács György szenvedélyes előadásából. Irina Rachifeanu Dinianu érdemes művész kiválóan adott elő egy Eminescu és egy Coșbuc verset. Emelte az est színvonalát Ion Voicu érdemes hegedűművész és Zenaida Pally érdemes művész fellépte. Magyar és román dallamok, Bartók gyűjtötte magyar népdal csendült föl a színpadon. ....Meddig lesz hely hol felolvashatol?“ — hangzott József Attila szava a bukaresti teremben. A régmúlt évek mélyéből feltörő fájdalmat fejez ki ez a verssor, azokat az esztendőket, amikor a nép hivatott íróinak, a nép igazi dalosainak tiltva volt az írás, a felszólalás. Ma már csupán rossz emlékként, szinte muzeálisan hatott a Thomas Mann üdvözlésére írott vers: „Meddig lesz hely, hol felolvashatol?“ Mert nálunk nagyon is van hely és mód, alkalom és lélek a felolvasáshoz. Anyanyelveden, románul, magyarul, vagy bármilyen nyelven beszélsz és gondolkozol — öntheted irodalmi műbe gondolataidat. Színpadon, vagy rádióban, újságban, vagy könyvben szólhatsz az olvasókhoz. Csak egy a feltétel, hogy a népnek, a népért szólj. A nép igaz harcát vidd előre s a legszentebb emberi eszméknek légy tolmácsolója. Az „Igaz Szó“ bukaresti irodalm, Astje éppen azért aratott sikert, mert két nyelven, de egy szívvel, egy lélekkel, egy akarattal szolgálta a magasrendű, haladószellemű művészetét, a barátság, az élet eszméjét. H. D. BARÁTI TALÁLKOZÁS Az „Igaz Szó" irodalmi estje a fővárosban Mihail Sadoveanu „Madaras” című elbeszélését olvassa fel ELŐRE Elkésett munka — gyenge eredmény (Tudósítónktól) Az elmúlt napokban már sok helyen leesett a hó, befagyott a víz. A hideg e korai előfutárai figyelmeztetnek bennünket a télre, az év végére és a küszöbönálló új esztendőre. A gyárak és szántóföldek dolgozói ilyenkor visszapillantanak az elmúlt esztendő sikereire, vagy nehézségeire, számításokat végeznek, vájjon eleget tettek-e kötelezettségeiknek. Ugyanilyen számításokat végeznek a KCD- tanácsoknál és az állami mezőgazdasági termékbegyűjtő bizottság kirendeltségeinél is. És ha lemaradás mutatkozik, igyekeznek behozni a késést, így van ezzel a nagyváradrajoni néptanács végrehajtó bizottsága és az állami mezőgazdasági termékbegyűjtő bizottság rajoni kirendeltsége is. Néhány hét óta ugyanis, úgy a rajoni néptanács aktivistái, mint a termék,begyűjtő bizottság kiküldöttei szinte éjjelnappal a terepen tartózkodnak, felvilágosítanak, meggyőznek, mozgósítanak és szerveznek, hogy a hús- és tejbegyűjtési terv telejtésében beállt lemaradást behozhassák. Erre minden okuk megvan, hiszen a húsbegyűjtés tervét november 20-ig mindössze 58, a tejbegyűjtés tervét pedig csak 48,7 százalékra teljesítették a rajonban. Kár lenne most — mikor a gyertya már nagyon is akörmükre égett — azt vitatni, hogy egész nyáron bőségesebben lett volna idő a szervezeti intézkedések megjavítására és a politikai felvilágosító munkára, mint most, az év vége felé. Az igazság kedvéért azonban mégis csak szóvá kell tenni, hogy azokon a helyeken, ahol a mezőgazdasági termékbegyűjtő bizottság rajoni kiküldötte együtt, működött a helyi néptanácossal és tömegszervezetekkel, ott 2—3 hét alatt jó eredményt értek el a begyűjtésben. Szentmárton községben például, október elején még csak alig 45—50 százalékra álltak a húsbegyűjtés tervének teljesítésével. Vasadi József, a rajoni kiküldött 2 hétig tartózkodott a községben. E rövid idő alatt rendszeresen vezette, irányította és ellenőrizte a begyűjtés munkáját. Felkereste és meggyőzte a község összes dolgozó parasztjait a beadási kötelezettség idejére való teljesítésének fontosságáról. Megszervezte az átvételt is, hogy ne kelljen sokat várakozni az átadásnál. A szentmártoniak ma büszkén dicsekedhetnek, hogy disznóhúsbeadási kötelezettségeiket nemcsak teljesítették, de már túl is szárnyalták: november 20-ig 105 százalékra teljesítették beadási tervüket. Másutt a helyi néptanács végzett jó munkát azzal, hogy a begyűjtő megbízottaktól naponta kérte a begyűjtésről szóló jelentéseket. Ilyenformán pontosan követni tudták, hogy hol mutatkozik lemaradás a beadásban és hol kell azonnali segítség a munka megjavítására. Ez a munkamódszer eredményezte, hogy Nagyváradon 91 százalékra állanak a tej begyűjtésével, Szentandráson 87, Borson 70 százalékra a húsbegyűjtés tervének teljesítésével. A községi begyűjtők Ha az állami mezőgazdasági termékbegyűjtő bizottság rajoni kirendeltsége már a nyár folyamán foglalkozott volna a községi begyűjtők nevelésével és a gyengén dolgozó begyűjtők idejében való leváltásával, akkor most nem állana ilyen rosszul a rajon a hús- és tejbegyűjtéssel. A begyűjtő bizottság rajoni kirendeltségénél 42 községi begyűjtőt (25 községe van a rajonnak) tartanak nyilván. Itt azt mondják — ha a hús- és tejbegyűjtési terv lemaradása szóba kerül , hogy ezért a községi begyűjtők a hibásak, mert nagy részük roszszul dolgozik. A rajon egyik-másik községében vannak olyan begyűjtők, akik már két-három éve „dolgoznak“ a begyűjtésnél. Példának felemlíthető Vasand, ahova Mihuti Ioant 3 évvel ezelőtt nevezték ki községi begyűjtőnek. Ez a község, az elmúlt három esztendő alatt még sohasem teljesítette beadási kötelezettségét, Mihuti ban begyűjtő, kulákokkal cimborált és a falu dolgozói többször látták részegen, mint józan állapotban. Ennek következménye, hogy Vasandon csak 30 százalékra állanak a hús-, és 29,7 százalékra a tejbegyűjtéssel. Mihuti ban községi begyűjtőt november 1.-én leváltották. Ezt azonban sokkal előbb is megtehették volna, mivel egész idő alatt tudtak róla, hogy nem alkalmas ennek a feladatnak a betöltésére. A szalárdi körzetben sem folyik kellő ütemben a begyűjtés. November 20.-ig 45 százalékra teljesítették a disznóhús és 57 százalékra a tej, beadását. Pedig itt három községi begyűjtő is dolgozik : Szalárdon, Jákóhodoson és Szentimrén. Terv szerint azonban csak a szalárdi begyűjtő, Perec József tesz eleget hivatalának. A jákóhodosi Lázár Lenke és testvére, a szentimrei Lázár Károly úgy látszik -megegyeznek abban, hogy semmibe veszik a feladatok tervszerinti elvégzését. Lázár Lenke csak hetenként, vagy kéthetenként jelentkezik a néptanácsnál. Világos, hogy az ilyen hosszú időközökben leadott jelentésekből a helyi néptanács nem tudja nyomon követni a begyűjtés menetét. Ez a magyarázata — bár ebben a helyi néptanács végrehajtó bizottsága is hibás — hogy itt jelentősen lemaradtak a begyűjtési terv teljesítésével. Biharon még ennél is rosszabbul állanak a dolgok. Itt nemcsak a begyűjtőt, Béles Károlyt nem izgatja a 38, illetve 43 százalékos begyűjtési teljesítés, hanem a néptanács végrehajtó bizottságát sem, amely közömbös magatartásával jórészben hozzájárult e gyenge eredményhez. Hibák az átvételnél A kötelező húskvótát az ORACa megbízottai veszik át Nagyváradon és a rajon más átvevő központjaiban. Ezeknek az átvevő központoknak a munkáját gyors ügykezelés, és a rendszeres nyilvántartás jellemzi. Nincs is velük baj. A hiba a tej átvevésénél, illetve a tej zsírtartalmának megállapításánál van. Ezt a munkát a nagyváradi ISPL vasgyár községi megbízottai — a dolgozó parasztok véleménye szerint — nem mindig a legnagyobb becsülettel végzik. Tulajdonképpen miről is van itt szó? A kötelező tejkvótát a dolgozó parasztok beviszik a tejátvevő központba. Itt, a rendelkezésre álló műszerekkel lemérik abeadott tej zsírtartalmát. Amennyivel soványabb a tej a megengedett százaléknál, annyival csökken a ténylegesen beadott literek száma. Ha például egy dolgozó paraszt bead 100 liter tejet és ennek a tejnek Zsirtartalma nem éri el az előírt arányt, 10, 20 vagy akár 30 literrel is kevesebb tejet jegyeznek be az átvevő könyvecskébe. Ez az eljárás egyrészről jó, mert megakadályozza, hogy „felvizeljék“ a tejet, másrészről viszont alkalmat ad arra, hogy lelkiismeretlen egyének illetéktelen „bevételekhez“, külön keresethez jussanak, mint ahogy ez már nem egy helyen meg is történt. Kirívó példa erre a kisjenői tejátvevő központ esete. Itt, Stanic Maria, ISPL megbízott a felelős, aki ellen már igen sok panasz hangzott el A dolgozó parasztok részéről. Legutóbb Torja Alexandra, az állami mezőgazdasági termékbegyűjtő bizottság rajoni megbízottja személyesen győződött meg róla, hogy Stanic Maria becsapja a dolgozó parasztokat. A nyilvántartások vizsgálgatásánál jött reá, hogy a tej átvevésénél megvolt a kellő százalék, a fizetésnél viszont kevesebbet jegyeztek be a tejátvevő könyvecskébe. Ilyenformán, a kisjenői tejátvevő központ naponta tetemes tejtöbblethez jutott. A helyi néptanács végrehajtó bizottsága szemet hunyt a dolgok fölött, mert Stanic Maria a néptanács elnökének a felesége! Az ilyen esetek is hozzájárulnak ahhoz, hogy a rajonban — november 20.-án, 10 nappal december elseje előtt, amikor 100 százalékig teljesíteni kellene ,a tej begyűjtési tervét — még csak 48,7 százalékra állanak a terv teljesítésével. A nagyváradrajoni néptanács végrehajtó bizottsága, az állami mezőgazdasági termékbegyűjtő bizottság rajonikirendeltsége,valamint az ISPL vasgyár vezetősége komolyan hozzá kell lásson a még fennálló hibákgyors kiküszöböléséhez. MESZNER JÓZSEF NAGYMOSÁS Októberben elvittem karórámat a nagyváradi Dento-Metal kisipari termelőszövetkezet órajavító részlegére. Megkérdeztem, ki lehet-e javítani, mert egy idő óta nem jár rendesen. Kérdésemre azt válaszolták, hogy az órát nem kell javítani, csak mosni. Ez a művelet pedig 23 lejbe kerül. Az órát otthagytam. Egy hét múlva mentem el érte. A számla kifizetése után meg is kaptam s örömmel csatoltam fel a karómra, örömöm azonban nem tartott sokáig, pontosabban, csak másnap déli fél tizenkettőig, amikor az óra, anélkül, hogy hozzányúltam volna , megállt ! Siettem vissza a szövetkezetbe. A vizsgálgatásotz után kiderült, hogy az óra rugója tört el. Egy új rugó 39 lejbe kerül. Megint otthagytam az órát s egy hét múlva másodszor is érte mentem. Ez alkalommal már csak estig járt az óra. Mikor fel akartam húzni, elszakadt a rugója. Másnap újra a szövetkezetben voltam. Felvilágosítottak, hogy túl erősen húztam fel. Jöjjek érte egy hét múlva. Mikor ismét kézbe kaptam az órát, úgy bántam vele, mint azzal a bizonyos „hímes tojás"-sal. Mégis elszakadt a rugója ! Folytassam-e tovább ? A napokban a villamoson Utaztam. Ketten beszélgettek mellettem. Valami óráról folyt a szó. — Kimosták az órámat s azóta szakad a rugója — mondta az egyik. Megkérdeztem az illetőt: hol csinálták ezt a műveletet ? — A Dento-Metalban — hangzott a rövid válasz. Mindezek után az a gyanúm, hogy a Dento-Metal kisipari szövetkezet órajavító részlegén a mosás alkalmával, az én órámból „kimosták” a rugót. Bizonyára akkor, nyomban ki is öntötték „a mosogatóvizet” — és sajnos, vele együtt az én jó rugómat is. Javasolnám, hogy a szövetkezet vezetősége rendezzen egy „nagymosást” az órajavító részlegen s tisztázza ki alaposan: kinek a hibája az ilyen felelőtlen, selejtes munka ! MAKARENKO „AZ ÚJ EMBER KOVÁCSA“ című regényéből készült színdarab bemutatójára készül a nagyváradi Állami Magyar Színház. A januári bemutatóra különösen a fiatal színészek készülnek nagy gonddal. A darabot Szombati Gille Ottó, a marosvásárhelyi Színművészeti Intézet tavaly végzett növendéke rendezi. PHENJANBAN MEGKEZDŐDÖTT a népi demokratikus országok filmjeinek fesztiválja. A bemutatott filmek között van a „Mazowszie“ az „Öten a Barska utcából" című lengyel, a „Hajnal a haza felett“ címü bolgár és az „Állami áruház" című magyar film is. MAGYARORSZÁGI OKTATÁSÜGYI SZAKEMBEREK A FŐVÁROSBAN A Külföldi Kulturkapcsolatok Román Intézetének meghívására hétfőn éjjel a fővárosiba érkeztek Hadasbás Ella és Szabó Sándor oktatásügyi szakemberek, hogy a Román Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság közt fennálló kulturális egyezmény alapján tapasztalatcserére üljenek össze országunk oktatásügyi szakembereivel. A LONDONI WEMBLEY STADIONBAN ma, szerdán kerül lejátszásra az Anglia — Nyugat-Németország válogatott nemzetközi labdarúgó mérkőzés. ÉSZAK-JUTLANDBAN régészeti ásatásokat végeztek, amelyek során a kutatók bronz, kori öntödére bukkantak — írja a „Freies Volk“című lap. 8397 LEJT KAPOTT Takács Ferenc, Bályok községbeli (Nagyvárad tartomány) dolgozó paraszt 1 hektáron termelt ipari növényterméséért TYUTCSEVNEK, a kiváló orosz lírikusnak verskötetét az Uj Magyar Kiadó Budapesten Szabó Lőrincz fordításában magyar nyelven is megjelentette. ANTAL ANDRÁS, a kézdivásárhelyi borlerakat dolgozója állami kölcsönt kapott két hónappal ezelőtt házépítésre. Az új ház felépült, és az Antal család beköltözött lakóházába — írja Baka Ferenc levelezőnk, CEC FIÓK LÉTESÜLT a bányászok kérésére Aninán. Az első nap hat és fél ezer lejt helyeztek betétkönyvecskékbe a bányászok. JÓZSEF ATTILA eddig ismeretlen versét találták meg a makói múzeumban. A LABDARUGÓ RNK KUPA szerdán délután sorra kerülő elődöntőjében a következő két mérkőzést játsszák le: Bukarestben a Bukaresti Dinamo — Ploiesti Flacara, Resicán a Resicai Metalul—CCA találkozót A KÜLFÖLDI KULTURKAPCSOLATOK ROMÁN INTÉZETÉNEK meghívására szombaton este a fővárosba érkezett dr. Johannes Stamm professzor, az ilmenaui (Német Demokratikus Köztársaság) elektrotechnikai egyetem rektora. Dr. Johannes Stamm a Német Demokratikus Köztársasággal fennálló kulturális egyezmény keretében tudományos tapasztalatcserére érkezett országunkba. HÉTFŐN REGGEL elutazott a fővárosból Jaria Nicola az RNK állami díjas érdemes művésze, Dagobert Bucholz zongoraművész, az RNK érdemes művésze, és Nicolae Alexandru fuvolás. A művészek az országunk és a Német Demokratikus Köztársaság közti kulturális együttműködés keretében több hangversenyt adnak Berlinben és más német városokban. (Agerpres) A bukaresti 15. számú villamosságipari szakmai iskola harmadéves tanulói műszaki rajzaikat készítik el a félévi dolgozathoz. 1954., december 1., szerda* Kössünk szerződést baromfihízlalásra Több mint egy éve, hogy megjelent az RMP Központi Vezetőségének és az RNK miniisztertanácsának határozata az állathizlalásra és az állati termékek felvásárlására vonatkozó szerződési rendszer megjavításáról. Azóta hazáik legeldugottabb falvainak dolgozó parasztjai is meggyőződtek az állathizlalási szerződés nyújtotta előnyökről és nagy számban kötöttek állathizlalási szerződést a szövetkezettel vagy az ORACA- val. A szerződések száma ma már százezrekre rúg. Hazánk néhány tartományában a baromfi szerződéses hizlalásában is jó eredmények mutatkoznak. Nagyvárad, Arad, Nagybánya és Temesvár tartományban a szarvasmarha-,sertés-, és borjúhizlalásra kötött szerződések mellett számos tyúk-, liba-, pulyka stb. hizlalására kötöttek szerződést. A baromfihizlalási szerződések száma októberben ugrásszerűen növekedett, így a szövetkezetek közel 400.000 kiló szárntyas hizlalására kötöttek szerződést a falvak dolgozóival. Ez több mint tizenötszöröse a júliusban szerződött mennyiségnek. Ezenkívül az ORACA egységei is számos szerződést kötöttek baromfiak hizlalására. A szárnyashizlalási szerződések terén az utóbbi időben elért eredmények számottevőek, de még távolról sem kielégítőek. A leg,több tartományi és rajoni szövetkezeti szövetség és az ORACA egységei lebecsülték a baromfiak szerződéses hizlalásának jelentőségét. Ez a helyzet a Magyar Autonóm Tartományban, Kolozsvár, Hunyad, Pitesti és Craiova tartományban. A Magyar Autonóm Tartományban a harmadik negyedévben például mindössze 1061 baromfi hizlalására kötöttek szerződést, de nem szállítottak le egyetlen darab szárnyast sem. Kolozsvár tartományban még gyengébbek az eredmények. A harmadik negyedévben csupán 639 szárnyas hizlalására kötöttek szerződést, amelyek közül a termelők mindössze 233 darabot adtak át a felvásárló egységeknek. Nyilvánvaló, hogy az említett tartományokban az állathizlalási szerződésekkel foglalkozó szervek vezetői nem tulajdonítottak kellő fontosságot az aprójószág hizlalására kötött szerződéseknek abban a hiszemben, hogy a baromfiaknál a dolgozó parasztok nem tudnak számottevő súlyszaporulatot elérni. Következésképpen nem érdemes szárnyasok szerződésével vesződni. Nyilvánvaló, hogy az ilyen nézet hibás. A téli hónapok a legalkalmasabbak a szárnyasok hizlalására, tehát a szerződéskötésekre is. _ A szövetkezeti és ORACA-szervek aktivistái és felvásárlói magyarázzák meg a dolgozó parasztoknak, hogy érdemes szerződést kötöii szárnnyások hizlalására. Világosítsák fel őket, hogy a hízott baromfiért az átvételnél haladványos árat kap a termelő a minőségnek és az elért súlyszaporulatnak megfelelően. Hangsúlyozzák, hogy a baromfihizlalási szerződés megkötésekor a termelő azonkívül, hogy megkapja a törvényben megszabott előleget minden baromfifajta hizlalására meghatározott mennyiségű kukoricát kap, akár a gabonakvóta leszállítása útján, akár úgy, hogy ezt a mennyiséget hivatalos áron a rendelkezésére bocsátják. A szárnyasok hizlalására szerződést kötő egyéni termelők, kollektív gazdaságok és mezőgazdasági társulások minden 100 kiló élősúlyú szerződésileg lekötött baromfi után 25 kilós húskvóta-engedményt élveznek. A kollektív gazdaságok és mezőgazdasági társulások érdekeltségének növeléséért a párt- és kormányhatározat előírja, hogy AZ állattenyésztés fejlesztése érdekében az állat- és baromfihizlalásra szerződést kötő kollektív gazdaságok és mezőgazdasági társulások hivatalos áron tenyészállatokat és tenyészbarofilfit kapnak az állami gazdaságoktól. Ezenkívül — mint a többi állatnál — a baromfi szerződéses hizlalása esetében is, biztosítják számukra az alábbi kedvezményeket: 10 százalékkal növelik a szerződésesfelvásárlási árakat a kollektív gazdaságok számára és 5 százalékkal a mezőgazdasági társulások számára. Ha a súlyszaporulatot a szerződésben megjelölt határidő előtt 30 nappal elérik, a kollektív gazdaságok 30 százalékos ártöbbeletet, a mezőgazdasági társulások pedig 15százalkos ártöbbletet kapnak a súlyszaporulatért.. A szerződéskötéssel foglalkozó állami és szövetkezeti egységek és a néptanácsok végrehajtó bizottságai fejtsenek ki felvilágosító munkát a dolgozó parasztság körében, a baromfiak szerződéses hizlalása érdekében.