Előre, 1955. február (9. évfolyam, 2267-2290. szám)
1955-02-01 / 2267. szám
yiság proletárjai egyesüljetek ! A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG NÉPTANÁCSAINAK LAPJA A szakmai-műszaki oktatás megjavításáért Az egész nép szeretete és gondoskodása övezi hazánk ifjú nemzedékét, egyengeti, irányitja lépteit. Ennek a szeretetnek és gondoskodásnak egyik újabb s rendkívül nagy , jelentőségű bizonyítéka a tanonc-szakiskolák, műszaki iskolák és mesterképző műszaki iskolák megszervezéséről hozott párt- és kormányhatározat. Fejlődő népgazdaságunk, a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának szüntelen emelése megköveteli, hogy a korszerű ipari és mezőgazdasági felszereléseket teljes mértékben kihasználjuk, hogy alkalmazzuk a mindennapi termelőmunkában a tudomány és a technika legújabb vívmányait. Csak így tudjuk fokozni gyárainkban és üzemeinkben a munka termelékenységét s csökkenteni az önköltséget, csak így tudjuk növelni szántóföldjeinken a hektárhozamot, csak így tudjuk ellátni a városi és falusi lakosságot több, jobb és olcsóbb árucikkekkel. A népgazdaság fejlődése, a kultúrforradalom előrehaadása, az egészségvédelmi hálózat bővítése, hónapról hónapra, évről évre egyre több alapos felkészültségű szakembert kíván. A tanügyi reform után jelentős eredmények születtek országunkban a szakoktatás, az új szakemberek nevelése terén. Államunk a múltt esztendő során például csupán a szakiskoák és a műszaki középiskolák számára több mint 675 millió lejt juttatott. A szacskokből és a műszaki középiskolákból csak a legutóbbi két évben 99.600 szakmunkás, és több mint 37.000 technikus került a termelésbe s a társadalmi- kulturális élet más munkahelyeire. A párt és a kormányhatározat, a jelenlegi oktatási formának az eredményei mellett rámutat azonban azokra a komoly fogyatkosságokra, amelyek gátolták feladatai teljesítésében . A szakiskolák és a műszaki középiskolák jellege elsősorban nem biztosítja a végzett növendékek szakosítását a különböző munkaterületeknek és munkahelyeknek megfelelően. Az elméleti oktatást nem kötötte össze szervesen a gyakorlati tudnivalókkal. rem használták ki azokat az előnyöket, amelyeket a vállalatok, építkezések, gépállomások és állami gazdaságok termelési folyamatában végzett gyakorlati munka nyújtott vola. Az a néhány hónap, amelyet a tanévek végén csak a gyakorlati munkára fordítottak, nem pótolta ezt a hiányt. Az oktatásügyi minisztérium és a többi minisztériumok, amelyek hatáskörébe szakiskolák és műszaki középiskolák tartoztak, nem fordítottak kellő gondot ezeknek az iskoláknak az irányítására, így történhetett meg, hogy a fiatalok kellő gyakorlati felkészültség nélkül kerültek a termeésbe. Egyesek aztán az adminisztratív személyzet sorait duzzasztották fel, sokan pedig hosszú ideig gyenge, selejtes munkát végeztek a vállalat és saját maguk s csoportjuk kárára. A bürokratikus tervezés következtében nem állapították meg a szakmunkások és mesterek számát a népgazdaság külön elő ágainak követelménye szerint. A mostanáig én enyiben levő oktatási forma következtében nem lehetett kiképezni a gazdasági, egészségügyi és kulturális tevékenység számára a tízéves iskolák azon végzettjeit, akik nem kerültekfőiskolára. A határozat megállapítja, hogy ezeket az ifjakat munkásokká kell kiképezni magasabb színvonalú, általános műveltséget igénylő szakmák számára, vagyechnikusokká, és a termelés felé kell irányítani őket, hogy hasznára váljanak a hazának, a társadalomnak. A pártnak és a kormánynak ez a határozata a népgazdaság követelményeinek figelelően új alapokra helyezi a szakmai-műszaki oktatást és újabb széleskörű fejlődési lhetőséget nyit ifjúságunk előtt. A határozat leszögezi, hogy a népgazdaság, az egészségvédelem és a népművelés fejlesztéséhez szükséges szakmunkások és műszaki középkáderek oktatási rendszere a következő iskolákat öleli fel: Tanonc-szakiskolák ; Szakmunkásokat és műszaki személyzetet képző műszaki iskolák; Mesterképző műszaki iskolák. Ezek az iskolák a nagyvállalatok, gyárak, üzemeik, gépjavító központok, gépállomások, állami gazdaságok, építkezések, egészségügyi egységek, minisztériumok, központi intézmények és szervezetek mellett működnek. A határozat előírja azt is, hogy minden vállalat és intézmény maga állapítja meg káderszükségletét mesterségek és szakmák szerint, figyelembe véve: az álami terv alapján az össztermelés növelésének káderszükségleteit ; a vállalatok fejlődéséből fakadó káderszükségleteket ; a nyugdíazás folytán természetszerűleg kimaradó szakemberek pótlására szolgáló folyamatos káderszükségleteket. Az oktatás jó megszervezéséért és működéséért közvetlenül annak a vállalatnak vagy intézménynek a vezetősége felel, amely mellett az iskola működik Az oktatás jó menetéért, az iskolai tevékenység egybehangolásáért, irányításáért és ellenőrzéséért pedig az illető szakminisztériumok, központi intézmények és szervezetek felelősek. Az általános műveltség tantárgyainak és a szaktantárgyaknak az előadóit főiskolai végzettségű okleveles tanárokból, szakmérnökökből s technikusokból toborozzák. A határozat pontosan körvonalazza a kü■lönböző típusú iskolák feladatait. Ami a tanonc-szakiskolákat illeti, ezek szakmunkásokat képeznek a különféle termelési ágak sajátos szakmai számára, és két csoportra oszlanak: vállalatok és intézmények mellett működő szakiskolákra és az oktatásügyi minisztérium szakiskoláira (a munkaerőtartalékok iskolái.) A tanonc-szakiskolákba a hétéves iskolát végzett tanulókat veszik fel, felvételi vizsga útján és a megszabott létszám arányában. Ezekben a szakiskolákban a tanoncidő és a tanulmányi idő két-három év, a mesterség és a szakma kívánalmainak megfelelően. Az elemi ismeretek elsajátítása végett a tanoncok gyakorlati kiképzése 1—6 hónapig az iskolai műhelyekben történik. Ezután a gyakorlati munkát kötelező módon a vállalatok termelési folyamatában, a munkahelyen folytatják vagy abban az intézményben, amely mellett az iskola működik. A mezőgazdasági egységek mellett működő szakiskolák, elsősorban az illető tartomány dolgozó parasztjainak gyermekei közül vesznek fel tanoncokat mezőgazdasági szakmunkások (földművelők, gyümölcstermesztőik, állattenyésztők, traktor, gépészek, stb.) kiképzésére. A műszaki iskolák a vállalatok, intézmények, központi szervezetek és minisztériumok keretében létesülnek, tanidejük pedig egy-két év, az illető mesterség vagy szakma követelményeinek megfelelően. A műszaki iskolákba a tízosztályos középiskolák végzettjeit veszik fel s szakmunkásokat képeznek a nagyobb általános műveltséget igénylő mesterségek számára és műszaki személyzetet nevelnek (normátorokat, térképészeket, műszaki rajzolókat stb.). A műszaki iskolát végzett szakmunkásokat, ha legalább két esztendeig gyakorlati munka során gondosam elsajátítják a segédmesteri teendőkhöz szükséges műszaki ismereteket, segédmesterekké nevezhetik ki; egy-két esztendei segédmesteri munka után mestervizsgáira is jelentkezhetnek. A munkaerőhullámzás, megakadályozása és felszámolása érdekében a határozat igen jelentős intézkedése, hogy mind a tanonc-szakiskolák, mind a műszaki iskolák tanulói az iskola elvégzése után legalább három évet kötelesek azon a munkahelyen dolgozni, ahova beosztják őket. A mesterképző műszaki iskolákat a termelésben szükséges mesterek kiképzésére létesítik, elsősorban azokon a helyeken, ahol fejlett technikai alappal bíró nagyipari és mezőgazdasági központok vannak. A munka termelékenységének növelésében, az önköltség csökkentésében, a belső erőtartalékok feltárásában és hasznosításában, a szakkáderek nevelésében rendkívül felelősségteljes szerep hárul amesterekre. Éppen ezért a mesterképző műszaki iskolák növendékeit elsősorban a nagyvállalatok két-hároméves szakmai gyakorlattal és szakmai-iskolai vagy ezzel egyenlő értékű végzettséggel bíró legszakképzettebb munkások közül toborozzák. Elsősorban olyanok közül, akik az eddigi munkájuk során tanúsított jó szervező képességükkel bebizonyították rátermettségüket a vezetésre A mesterképző iskolák időtartama az illeti iparágak vagy szakma szerint két-három év. Ezalatt az idő alatt a növendékeket segédmesteri minőségbe osszák be azokba a vállalatokba, amelyekben az iskolaműködik és a vállalat mesterével együtt közvetlenül részt vesznek a termelés megszervezésében és vezetésében. A II. pártkongresszusnak a mezőgazdaság fejlesztésére vonatkozó irányelvtervezete szellemében nagy szükség van jól képzett mezőgazdasági szakemberekre. Ezért különösen nagy feladat vár a mezőgazdaság mesterképző műszaki iskolákra. Ezeknek az iskoláknak a növendékei hallgatják a tanfolyamokat, a gyakorlati munkát pedig a mezőgazdasági munkák idején tanáraikkal együtt különböző mezőgazdasági egységekben végzik. A mezőgazdasági mesterképző iskolái végzettjeit olyan új munkakörökbe osztják be amilyenekre eddig még nem volt példa mezőgazdaságunkban (állattenyésztő mester, földművelő mester, állatápoló mester stb.) A mesterképző műszaki iskolák végzettje a minisztertanács által megállapítandó feltételek alapján főiskolákba is mehetnek. A határozat átmeneti és záróintézkedéseiben részletesen foglalkozik a jelenlegi szakiskolák és műszaki középiskolák átszervezésének és újraelosztásának módjával. Kiemel a többi között, hogy azok a dolgozók, akik jelenleg mesteri funkciót töltenek be, de nincs megfelelő felkészültségük, megtarthatók ebben a beosztásban, ha esti tanfolyamon vagy látogatási kötelezettség nélküli tanfolyamon kiegészítik ismereteiket és legkésőbb két-három éven belül jelentkeznek a mesterként iskola képesítő vizsgájára. Az esti iskoláka a vállalatok vezetősége szervezi. A határozat felhívja a minisztériumokat a vállalatokat és intézményeket, hogy a mal tapasztalatai alapján fordítsanak megkülönböztetett figyelmet az oktatás és a termelés közvetlen egybekapcsolására, a fegyelemi megerősítésére. ,,A pártszervezetek és ifjúsági szervezetek valamint a szakszervezetek — írja a határozat — gondoskodjanak állandóan az ifjúk hazafias neveléséről, fejlesszék szereteteket, termelőmunka és üzemük iránt, érdeklődésüket az alapos szakmai tudás iránt, fegyelmezettségüket az üzem belső szabályzatának betartása tekintetében fejlesszék ki bennük : tisztelet és szeretet érzését tanáraik és mindazon munkások, mesterek és mérnökök iránt akik segítségükre vannak mesterségük elsajátításában. Legyen gondjuk az ifjak magaviseltére , munkaidő alatt, munkavédelmükre és egészségük megvédésére, megfelelő életkörülményükre és szabadidejük minél hasznosabb felhasználására.“ A Román Munkáspárt Központi Vezetőségének és az RNK minisztertanácsának tanonc-szakiskolák, műszaki iskolák és mesterképző műszaki iskolák megszervezésére hozott határozata újabb jelentős esemén egész népünk s különösen ifjúságunk életében. Eddigi harcainkban és sikereinkben az ég ifjúságunk lelkesedése és hazaszeretet. Most újabb lehetőségek nyílnak hazánk fiatal nemzedéke előtt, hogy minden erejét, alkotó vágyát maradéktalanul hazánk javára, népünk előrehaladására gyümölcsöztesse. -?------------------------------ A Román Népköztársaság minisztertanácsa mellett működő, Központi Statisztikai Igazgatóság KÖZLEMÉNYE az 1954. évi állami terv teljesítéséről A Román Népköztársaság minisztertanácsa mellett működő Központi Statisztikai Igazgatóság közleményt adott ki az 1954. évi állami terv teljesítéséről. A Központi Statisztikai Igazgatóság közleményét lapunk legközelebbi számában közöljük. IX. évf., 2267. sz. 4 oldal, ára 20 báni 1955 február 1. kedd LAPUNK TARTALMÁBÓL D. SEPILOV: A párt általános irányvonala és a marxizmus vulgarizálói (2-3. oldal) Milyen szovjet könyveket olvashatunk magyarul az idén (2. oldal) BEKE GIZELLA: A tüzifaellátás kérdése Erdőszentgyörgy rajonban (2. oldal). NAGY ERZSÉBET: A javíthatatlan“ .(3. oldal] KOMOR IMRE: A magyar sajtó napja (3. oldal)] A. A. Szoboljev szovjet megbízott levele a Biztonsági Tanács elnökéhez (4. oldal)] A Szovjetunió tuivgynthliszt MunkSSstril közleménye (4. oldal). Tajvan felszabadítása Kína szuverénitója A szovjet kormány lépése a Szovjetunió és Japán közötti kapcsolatok normalizálására (4. oldal). W. M.Molotov Interjúja W. R. Hearst és Kingsbury Smith amerikai újságíróknak MOSZKVA. (Agerpres). — A TASZSZ jelenti: V. M. Molotov 1955 január 29-én interjút adott W. R. Hearst és Kingsbury Smith amerikai újságíróknak. Hearst elmondotta, hogy először van a Szovjetunióban s nagy örömére szolgál, hogy lehetősége nyílt e látogatásra s ily módon az ország megismerésére. Kellemes meglepetés volt számára, hogy a szovjet emberek mindenütt szívélyes fogadtatásban részesítették őt és a kíséretében lévő személyeket. Ez reményt ébresztett benne arra, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió viszonya jelentékenyen megjavulhat és ez a javulás tovább folytatódhat, ami egyaránt szolgálná a két ország s az egész világ érdekeit Molotov megjegyezte, hogy a jelenlegi szovjet-amerikai kapcsolatok olyan természetűek, hogy elképzelhetetlen, hogy valaki ne tartaná kívánatosnak megjavításukat Ami a szovjet emberek magatartását illeti, ez mindig barátságos volt az amerikaiak iránt. Hearst kijelentette, hogy erről meg is győződött. Hearst ezután megkérte V. Di. Molotovot, hogy néhány kérdést intézhessen hozzá a jelenlegi nemzetközi helyzettel kapcsolatban. Molotov hozzájárult ehhez. Hearst kifejtette, hogy az időszerű nemzetközi kérdések közül a Távol-Keleten legutóbb kialakult helyzet tekinthető a legjelentőségteljesebbnek s megkérdezte A Molotovot, egyetért-e azzal, hogy a Formoza körüli helyzet komolyan veszélyezteti a világbékét. Molotov válaszában kifejtette, hogy a Tajvan-sziget (Formoza kínai elnevezése, amelyet a Szovjetunióban használnak) környékén előállt helyzet természetesen magára vonja és magára is kell hogy vonja a figyelmet, mert feszültséget idéz elő a Távol-Keleten és kedvezőtlen kihatással van az egész nemzetközi helyzetre, mert magában hordja a béke megszegésének veszélyét , a háborús veszélyt. O, Molotov, a maga részéről szükségesnek tartja ehhez hozzátenni, hogy véleménye szerint a felelősség ezért a helyzetért az Egyesült Államokat terheli, ama tény folytán, hogy beavatkozik Kína belügyeibe. Mi — mondotta Molotov — Tajvant Kína szerves részének tekintjük. Kingsbury Smith azt mondotta, hogy ezzel kapcsolatban emlékeztetni szeretné Molotovot Eden legutóbbi nyilatkozatára, amelyben kijelentette, hogy Kína, a maga részéről, már sok esztendeje nem ellenőrzi Formozát. „Azt hiszem mintegy 100 éve“ — tette hozzá Hearst. Molotov erre azt válaszolta, hogy létezik egy kairói nyilatkozat, amelyet aláírt az USA és Anglia, létezik továbbá egy potsdami nyilatkozat, amelyet szintén aláírt az USA és Anglia. Ezenkívül ott van a Japán fegyverletételével kapcsolatos egyezmény, amelyet az USA, Anglia és a Szovjetunió írtak alá. Mindezeknek az alapvető nemzetközi dokumentumoknak az értelmében Tajvan kínai terület és át kell adni Kínának. Ezt megerősítette utólag az USA elnöke is, 1950-ben tett nyilatkozatában. Kitűnik tehát — folytatta Molotov —, hogy a múltban Japán kaparintotta meg ezt a szigetet és most ki tette rá a kezét? — az USA. Ilyenformán előbb az egyik ország ragadta el Kínától egyik nemzeti területét, most pedig egy másik ország teszi ugyanezt. Ami Eden nyilatkozatát illeti — mondotta Molotov — erről külön lehetne vitatkozni. Kingsbury Smith rámutatott arra, hogy Molotovot napjaink egyik legnagyobb realistájának ismerik. Bizonyára megérti, hogy a jelenlegi feltételek között kevéssé valószínű, hogy az USA lemond Formoza megvédéséről, mindaddig, míg nem tekinti biztosítottnak a távolkeleti békét. Ezért lehetségesnek látszik, hogy megoldást találnak e békét fenyegető kérdésben — mondjuk úgy —, a realitás keretein belül. Ezzel kapcsolatban — mondotta Kingsbury Smith — Hearst fel szeretne tenni még egy kérdést. Hearst elmondta, hogy a szovjet kormány sikeres erőfeszítéseket tett a genfi értekezleten, hogy elhárítsa az indokínai konfliktus kiterjesztését. Most felvetődik a kérdés, hogy a szovjet kormány hajlandó-e hasonlóképpen cselekedni Formoza tekintetében is. Molotov válaszában rámutatott arra, hogy az indokínai és a kínai kérdések között természetesen nagy a különbség. A Szovjetunió álláspontja egy szempontból azonos mind Indokína, mind Kína, mind pedig bármely más terület tekintetében, mégpedig abból a szempontból, hogy a Szovjetuniónak érdeke a nemzetközi feszültség enyhítése. A Szovjetunió hajlandó támogatni mindazt, ami előmozdíthatja a nemzetközi feszültség enyhítését, mindazt, ami ténylegesen előmozdítja e cél elérését. Ehhez azonban az szükséges, hogy a javasolt intézkedések valóban a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuljanak. Márpedig egy állam beavatkozása egy más állam belügyeibe, nem mozdíthatja elő e cél elérését. A realizmusra vonatkozó megjegyzéssel kapcsolatban Molotov még hozzá kívánta fűzni, hogy nézete szerint a mai Kína iránti realista magatartásnak másnak kell lennie, mint amilyet egyes idegen államok a múltban Kínával szemben tanúsítottak. Kínában ez idő szerint az a helyzet, hogy az egész kínai terület Kína központi kormányának vezetése alatt egyesült; ez a közelmúltban nem állt fenn. A kínai nép jól tudja, hogy ezt csak nagy nehézségek árán valósíthatta meg s éppen ezért ezt nagy nemzeti győzelmének tekinti. A kínai terület egyik vagy másik részének elszakítása oly nagy mértékben ellenkezik a kínai nép nemzeti érzéseivel, hogy csak a legerélyesebb tiltakozással és felháborodással felelhet rá. Ezért, ha reális szemszögből nézzük a helyzetet, azt kell mondanunk, hogy a mai modern Kína olyan állam, amely ma inkább, mint valaha, követeli nemzeti jogainak és érdekeinek tiszteletben tartását. A Kínával való kapcsolatok csakis ilyen magatartás, csakis a dolgoknak ilyenszerű megértése folytán fejlődhetnek ki mindkét fél hasznára. Ami a Szovjetuniót illeti, mi a jogegyenlőség, a barátság és a kölcsönös érdekek tiszteletben, tartása alapján fejlesztjük Kínával való kapcsolatainkat s ez pozitív eredményekkel jár. Kingsbury kijelentette, hogy ő és Hearst megértik a Szovjetuniónak ebben az ügyben elfoglalt álláspontját. Véleményük szerint azonban jelenleg az a legégetőbb probléma, hogy olyan megoldást találjanak — ha csak ideiglenes megoldást is —, amely alkalmas arra, hogy gátat vessen a fennálló veszély kiterjedésének és annak, hogy e veszély az egész világ békéjét veszélyeztető konflagrációba csaphasson át. Molotov azt felelte erre, hogy Kína senkit sem fenyeget és kívánatos lenne, ha őt sem fenyegetné senki. Ez a legszükségesebb ahhoz, hogy a béke megszilárduljon és normális kapcsolatok jöhessenek létre Tajvan környékén. Hearst a következő kérdést tette fel: Ha az amerikai kormány közbenjárna kínai barátainál, vagyis Csang Kaj-seknél és azt tanácsolná neki, hogy igyekezzék békés megoldást találni, a szovjet kormány hajlandó lenne-e hasonlóképpen közbenjárni kínai szövetségeseinél a konflagráció kiterjedésének megelőzése végett? Aldotov ezt felelte: Hearstnek meg kellene értenie azt a tényt, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya és az úgynevezett Csang Kaj-sek kormány nem egyenlő felek. A Kínai Népköztársaság kormányának minden alapja megvan rá, hogy Tajvan tekintetében törvényes jogainak helyreállítását követelje. A Csang Kaj-sek „kormány“ pedig — amelyet a kínai nép megtagadott — hordja el magát másfelé és ne rontsa meg az államok közti kapcsolatokat, ahogyan ezt most teszi azzal, hogy az Egyesült Államok segítsége folytán olyan helyen tartózkodik, ahol nincs mit keresnie. A szovjet kormány támogatni fogja mindazt, ami előmozdíthatja e probléma megoldását. Véleményünk szerint — mondotta Molotov — az USA saját érdekében cselekedne, ha szem előtt tartva a dolgok reális helyzetét és Kína és az egész Távol-Kelet fejlődésében előállott történelmi változásokat, hozzájárulna ahhoz, hogy normális helyzet alakuljon ki Tajvan környékén és az egész Távol-Keleten. Kingsbury Smith megkérdezte, milyen magatartást tanúsítana a szovjet kormány egy esetleges — például egyhavi — tűzszünet lehetőségével szemben, amely módot nyújtana ahhoz, hogy Csang Kaj-sek csapatai viszszavonuljanak a kínai partok közelében fekvő néhány szigetről (Dacsen) és hogy elét vegyék a mindkét oldalon lehetséges súlyos veszteségnek, ha kísérlet történne e szigetek erőszakos elvételére. Ez egyben hozzájárulhatna ahhoz, hogy elhárítsák a konfliktus kiszélesedését, amelynek veszélye fennáll a jelenlegi körülmények között Kingsbury Smith hozzátette, hogy ezt ideiglenes intézkedésnek kellene tekinteni és talán első lépésnek az egész kérdés esetleges megoldása felé, arra az esetre, ha jelenleg nem lehet a két fél fegyveres erői között a végleges tűzszünetet létrehozni. Molotov azt felelte, hogy erre egyetlen mondatban megadhatja a választ: Ha Csang Kaj-sek vissza akarja vonni csapatait a szigetek bármelyikéről, aligha fogja őt ebben bárki is megakadályozni. Kingsbury Smith megkérdezte: várjon ez azt jelenti-e, hogy ha Csang Kaj-sek vissza akarná vonni csapatait, a szárazföldi kínai csapatok nem támadják meg a csapatok visszavonása közben és nem támadják meg azokat a hajókat sem, amelyeket felhasználnának a visszavonulási műveleteknél. Molotov azt válaszolta, hogy nincs felhatalmazása arra, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya nevében beszéljen s hogy ezt a kérdést a kínai kormányhoz kell intézni-Kingsbury Smith megkérdezte, hogy a szovjet kormány hajlandó lenne-e feltenni ezt a kérdést a Kínai Népköztársaságnak az USA nevében? Molotov erre megkérdezte: „Az USA kormánya kér-e bennünket erre?“ Hearst kijelentette: Molotov azon kijelentésével kapcsolatban, hogy nincs felhatalmazása a szárazföldi kínai kormány nevében beszélni, ő, Hearst is, szeretné leszögezni, hogy sem ő, sem Kingsbury Smith nem járnak el és nem tesznek javaslatokat Csang Kaj-sek, vagy az USA kormánya nevében. A továbbiakban Hearst azt mondotta, hogy Kingsbury is feltette mindazokat a kérdéseket, amelyek a Távol-Kelettel kapcsolatban érdeklik őket és köszönetet mondott Molotovnak a válaszadásért. Hearst ezután megkérte Molotovot, engedje meg, hogy feltehessen néhány kérdést az európai problémákra vonatkozólag. Molotov hozzájárult ehhez. Hearst rámutatott, hogy G. M. Malenkov miniszterelnök az amerikai néphez intézett és az amerikai televízió által közvetített újévi üzenetében azt mondotta, az USA és a Szovjetunió közötti feszült viszony legfőbb oka az, hogy amerikai katonai támaszpontok hálózatát létesítették a Szovjetunió és a vele kapcsolatban álló államok körül. Várjon a szovjet kormány — annak érdekében, hogy a fegyveres erők fokozatos csökkentésével haladást tegyenek a leszerelés felé vezető úton s hogy kedvező helyzet alakuljon ki az egymás melletti élésre — hajlandó lenne-e még az osztrák békeszerződés megkötése előtt megszüntetni katonai és légi támaszpontjait Ausztria szovjet megszállási övezetében, azzal a feltétellel, hogy a nyugati hatalmak ugyanígy járjanak el övezeteikben? Hearst kérte, tekintsék úgy, hogy ezt a kérdést is mint újságíró teszi fel. Molotov azt felelte, hogy itt két kérdésről van szó. Az első Ausztriára vonatkozik, a második pedig a Szovjetunió körül létesített amerikai katonai támaszpontokra. Ami az osztrák kérdést illeti, ő, Molotov, úgy véli, hogy Hearst elég jól ismeri a Szovjetunió álláspontját. Ami azonban a Szovjetunió és a népi demokratikus országok körül létesített amerikai katonai támaszpontokat illeti, ez valóban olyan kérdés, amely bonyodalmakat okoz az elész nemzetközi helyzetben, minthogy ezek a támaszpontok azt bizonyítják, hogy az egyik fél, mégpedig az USA, barátságtalan álláspontot foglal el a Szovjetunióval szemben és a Szovjetunió határai közelében létesített támaszpontokkal a Szovjetuniót fenyegeti. Ez a helyzet nem járulhat hozzá sem a nemzetközi kapcsolatokban fennálló feszültség csökkenéséhez, sem a fegyverzet csökkentése kérdésének megoldásához, holott minden országban széles körök érdekeltek ebben. Magától értetődik, hogy a Szovjetunió határai közelében létesített amerikai katonai támaszpontok kérdése egyike azoknak a problémáknak, amelyek megakadályozzák számos más kérdés megoldását, nem csupán az osztrák kérdést. Ezeknek a támaszpontoknak a létesítése ugyanis azt bizonyítja, hogy amíg a Szovjetunió az USA- val fennálló kapcsolatainak megjavítására törekszik, az USA részéről ellenkező irányzat észlelhető. Kingsbury Smith hangsúlyozta, hogy 5 Hearst, természetesen, nem érthetnek egyet azzal, hogy az USA akciói a támaszpontok tekintetében ellenséges ténykedést jelentenének. Ezek az akciók biztonsági megfontolásokkal és a béke biztosításának óhajával magyarázhatók. Mégis, ő, Kingsbury Smith, úgy véli, hogy ha a Szovjetunió közelében levő osztrák támaszpontok felszámolásával kezdenék, ezt az akciót idővel más vidékekre is ki lehetne terjeszteni. Hearst megjegyezte, hogy valahol meg kell kezdeni a dolgot. Molotov megkérdezte Hearst-ot, mi a véleménye azzal a lehetőséggel kapcsolatban, hogy egyetlen vidéken kezdjék meg s azután más vidékekre is kiterjeszszék a támaszpontok felszámolását. Hogyan képzeli el annak a lehetőségét, hogy Ausztriával kezdjék s azután más vidékeken folytassák a támaszpontok felszámolását? Kingsbury Smith azt mondotta, hogy ez ragadós példa volna. Molotov erre azt válaszolta, hogy ha csupán ebből a reménységéből indulnának ki, aligha volna ez elegendő. Hearst megjegyezte, hogy igen hasznos lenne, ha az amerikaiak és a szovjet emberek kölcsönösen jobban megismernék egymást. Mindenesetre, az Egyesült Államok, egész történelme folyamán még sohasem indított támadó háborút. Hearst újból ismételte, hogy valahol mégis meg kell kezdeni a dolgot. _Molotov azt válaszolta, hogy az Egyesült Államok közelében a Szovjetuniónak nincsenek se katonái, se semilyen más támaszpontjai. Ami azonban az USA-t illeti, az USA úgy látszik szükségesnek tartja, hogy biztonságának megóvására támaszpontjai legyenek például a Szovjetunió határán fekvő Norvégiában, a Szovjetunióval szintén szomszédos Törökországban, sőt még Pakisztánban is, nem is szólva Európa és Ázsia más vidékeiről. Sőt, kiderül az is, hogy az USA-nak" Tajvanra is szüksége van biztonságának megóvásához. Ha ilyen tág értelemben vesszük az USA biztonságát, akkor addig az állításig lehet menni, hogy biztonsága szempont az USA-nak az összes államokban " van támaszpontokra. Nem nagyon hogy az ilyen terveket rokonszenvsértéssel fogadnák azok a népek, adják, mit jelent a szuverenitás, a jog, a nemzeti jog és érdek. Molotov hozzátette, a Szovjetun szilárd meggyőződés alakult ki, USA mindezekkel a támaszpontok jehet el semmi jót, sem saját, sem pe szempontjából. De vájjon melyik el ember érthet egyet azzal, hogy a kmaszpontok létesítése számos ország éppen egy másik állam határainak ben, az USA biztonságának érdekeit sója? Ó, Molotov azon a véleményen van, ilyen naiv emberek nincsenek. Mindezek magyarázhatók az USA biztonságának keivel, hiszen senki sem fenyegeti az biztonságát, ami pedig a Szovjetuniót a Szovjetunió egyáltalán senkit, egy országot sem fenyeget. A Szovjetunió elfoglalják saját belső kérdései és ütesen ő is, épúgy mint más népet a béke biztosításában. Ami azon állítást illeti, hogy az amerikai t maszpontok létesítése nem a Szeszemben! barátságtalan magatartodik, erre a következőket lehetni: az országaink közti viszonyt nagy mértékben előmozdítaná e tárna felszámolása és olyan helyzet kialakil milyen normális viszonyban lévő ák között rendes körülmények között fennáll. Kingsbury Smith azt mondta, hogy ő maga, és Hearst is részletesen megmagyarázhatnák azokat az indokokat, amelyek miatt az USA kormánya és népe úgy véli, hogy az amerikai katonai támaszpontok létesítése megfelel biztonságuk és a világbéke érdekeinek. De mind ő, mind pedig Hearst attól tartanak, hogy ha ezen az úton haladnak, akkor olyan dialektikus vitába keverednének Molotovval, amelyben nem sikerülne helytállniuk. Ezenkívül, miután már úgyis a kelleténél is több idejét rabolták el Molotovnak, elnézését kérik s köszönetüket tolmácsolják Molotovnak figyelmességéért és a rájuk fordított időért. Befejezésül Hearst köszönetet mondott Molotovnak, hogy fogadta őket s hogy oly sok időt szentelt a hozzá intézett kérdések megválaszolására. Egy emberként írjuk alá a Béke Világtanács felhívását! A békét meg lehet és meg kell menteni! Gyilkos háborút készítenek elő az emberiség elenségei. Atomháborúval fenyegetőznek, élesztgetik a német militarizmust, amely alig egy évtizeddel ezelőtt százmilliók alkotásait rombolta szét, százmilliók családi boldogságát tiporta el. Tanulnunk kel ebből. Hazánk minden dolgozója úgy kell érezze, hogy személyesen hozzá szól a Román Népköztársaság Állandó Békevédelmi Bizottságának felhívása: ,,A népek harca megakadályozhatja az atomháború kirobbantását... Vegyetek részt eltökélten a földkerekség száz- és százmillióinak az atomháború előkészítése elleni harcában és írjátok alá a Béke Világtanács felhívását... A békét meg lehet menteni!“ Egy emberként tiltakozunk az atomháború előkészítése ellen, a nyugatnémet miltarizmus feltámasztása ellen. Állandóan erősítjük, fokozzuk békeharcunkat. Nem engedjük ledönteni kohóinkat, elpusztítani gyárainkat, fe'perzselni temőtödeinket. Nem engedjük zavari gyermekeink nyugalmát, csaldaink békéjét! Fe'készülünk a harcra, nem fogjuk ölhetett kezekkel az imperialista urak kegyeiből várni békénk „megmentését“. Harccal vívjuk ki! A Béke Világtanács bárójának felhívását azzal a mélységes meggyőződéssel, eltökélt szándékkal írjuk alá: A békét meg lehet és meg kell menteni! HILBINGER LÁSZLÓ a nagyváradi „Solidaritatea“ cipőgyár termelési felelőse, a városi békebizottság titkára Az atomkorszak hajnalán minden becsületes ember lelkiismeretbeli felelősséggel hangsúlyozza ki, hogy az atomenergiát az emberiség békéje, kulturális fejlődése, boldogsága érdekében kell felhasználni. A haladó emberiség szebb, boldogabb, békésebb keresztényi fejlődésébe vetett hitem erősítését találom naponként a lapokban, munkások, technikusok, sebészek, orvosok, felelős vezető emberek nyilatkozatában. Megdöbben minden jóérzésű ember, amikor olyat hall, hogy vannak lelkiismeretlen spekulánsok, akik a természet e drága kincsét az emberiség pusztulásáraakarják felhasználni. Muskámat az oltárnál, az igehirdetésben és a társadalomban egyaránt papi lelkiismeretem meggyőződése irányítja. Az Evangélium hirdeti a népek egyetemes testvériességét. Az evangéliumi életszemlélet és életgyakorlat nem tűr meg válaszfalakat a népek között. A keresztény katolikus morál is elítél mindenféle támadó háborút. De legerkölcstelenebbnek tartja a támadó tömegpusztító háborút. Ezért mélységesen elítéli az atomfegyverek háborúját. Papi hivatásom tudatában Isten és emberekkelszembeni lekiismereti felelősséggel tiltakozom én is az atomenergia háborús célokra való felhasználása, atomháború provokálása elen. De himnusszal köszöntöm az atomenergiának az emberiség békés fejlődése érdekében való beállítását. A katolikus pap a liturgiában naponként többször mondja: Pax vobis. Béke veletek. Krisztus papja csak a béke apostola lehet szóban, írásban, magatartásban egyaránt. A kémia kiváló kutatói, az orvostudomány vezéregyéniségei és minden becsületes ember síkraszáll az atomenergia békés célokra való felhasználásáért és háborús célra való használata ellen. Kórházak, templomok, kultúrházak, tudományos intézetek, gyárak, középületek, iskolák, egyetemek, kedves családi lakások, vasutak, parkok, fürdők s a búzamezők ha megszólalhatnának, ugyanazt mondanák, amit itt e pár sorban sűrítve igaz lélekkel nyilatkozom testvéreim számára. Imádkozom és dolgozom a békéért. Elítélem az atomháborút. Szívből köszöntöm tehát a Béke Világtanács felhívását és azzal a tudattal írom alá, hogy az emberiség nagy többségét jelentő béketábor összefogása és jóakarata győzedelmeskedik, az atomenergia az emberiség békés fejődését fogja szolgálni. Bizonyossága ennek a stockholmi felírásra összegyűjtött 500 millió aláírás mögött rejlő hatalmas erő, amely megakadályozta az atombomba felhasználását Koreában és Indokínában. De nemcsak aláírom a felhívást, hanem igyekezni fogok, hogy szerény tehetségem szerint szolgáljam is a magzatos célt, a béke megőrzésének ügyét drága hazám, az egész emberiség boldogulásáért. KAJTSA FERENC esperes Marosvásárhely Békegyűlés Kolozsváron (Tudósítónktól) A Béke-Világtanács flhívása, amely újból és nyomatékosan hangsúlyozza a népek békeharcos összefogásának fontosságát az atomháború veszedelmének elhárításaira, új lendületet adott a Kolozsvár tartományi békemozgalomnak. Kolozsvár város és tartomány lakossága körében egyre növekszik a tiltakozó mozgalom az atomháború kirobbantásán mesterkedő imperialisták cselszövényei ellen Január 28-án, pénteken délután a kolozsvári Kerekdomb lakossága tartott tiltakozó gyűlést a CFR Műhelyek Filimon Sirbu kultúrtermében. A gyűlésen Morarescu Simion románul, Belovai István pedig magyar mélyen ismertették a Béke Világtanács határozatát. Számos hozzászólás hangzott el- Munkások, háziasszonyok, lelkészek bélyegeztek meg éles szavakkal az új tömeggyilkosság előkészítőit. — A Béke Világtanács felhívására meginduló aláírási mozgalmat széleskörű plitikai felvilágosító munka kíséri — mondotta Hódos Ilona, a Kolozsvár tartományi Békeharc Bizottság titkára. — Minden egyes polgárnak meg kell ismernie a felhívás tartalmát. Ebben a munkában részt vesz a lakosság széles rétege. A Román Népköztársaság Békevédelmi Bizottságának felhívása szellemében folytassunk aktív harcot, hogy megakadályozzuk az atomháború kirobbanását. Pénteken, február negyedikén délután 6 órakor nagyszabású nyilvános gyűlés lesz Kolozsváron az Egyetemistáik Háza nagytermében. Az atomenergiának az emberiség békés fejlődését kell szolgálnia !