Előre, 1955. február (9. évfolyam, 2267-2290. szám)

1955-02-01 / 2267. szám

yiság proletárjai egyesüljetek ! A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG NÉPTANÁCSAINAK LAPJA A szakmai-műszaki oktatás megjavításáért Az egész nép szeretete és gondoskodása övezi hazánk ifjú nemzedékét, egyengeti, irányitja lépteit. Ennek a szeretetnek és gon­doskodásnak egyik újabb s rendkívül nagy­ , jelentőségű bizonyítéka a tanonc-szakiskolák, műszaki iskolák és mesterképző műszaki is­kolák megszervezéséről hozott párt- és kor­mányhatározat. Fejlődő népgazdaságunk, a dolgozók anya­gi és kulturális színvonalának szüntelen eme­lése megköveteli, hogy a korszerű ipari és mezőgazdasági felszereléseket teljes mérték­ben kihasználjuk, hogy alkalmazzuk a min­dennapi termelőmunkában a tudomány és a technika legújabb vívmányait. Csak így tud­juk­ fokozni gyárainkban és üzemeinkben a munka termelékenységét s csökkenteni az ön­költséget, csak így tudjuk növelni szántó­földjeinken a hektárhozamot, csak így tudjuk ellátni a városi és falusi lakosságot több, jobb és olcsóbb árucikkekkel. A népgazdaság fejlődése, a kultúrforradalom előrehaadása, az egészségvédelmi hálózat bővítése, hónap­­ról hónapra, évről évre egyre több alapos felkészültségű szakembert kíván. A tanügyi reform után jelentős eredmények születtek országunkban a szakoktatás, az új szakemberek nevelése terén. Államunk a múltt esztendő során például csupán a szakisko­ák és a műszaki középiskolák számára több mint 675 millió lejt juttatott. A szacsko­­k­ből és a műszaki középiskolákból csak a leg­utóbbi két évben 99.600 szakmunkás, és több mint 37.000 technikus került a termelésbe s a társadalmi- kulturális élet más munka­helyeire. A párt­ és a kormányhatározat, a jelenlegi oktatási formának az eredményei mel­lett rá­mutat azonban azokra a komoly fogya­tkos­­ságokra, amelyek gátolták feladatai teljesíté­sében . A szakiskolák és a műszaki középisko­­lák jellege elsősorban nem biztosítja a vég­zett növendékek szakosítását a különböző munkaterületeknek és munkahelyeknek meg­felelően. Az elméleti oktatást nem kötötte­ össze szervesen a gyakorlati tudnivalókkal. re­m használták ki azokat az előnyöket, ame­lyeket a vállalatok, építkezések, gépállo­mások és állami gazdaságok termelési folyamatában végzett gyakorlati munka nyújtott vo­la. Az a néhány hónap, amelyet a tan­évek végén csak a gyakorlati munkára fordítottak, nem pótolta ezt a hiányt. Az oktatásügyi minisztérium és a többi minisztériumok, amelyek hatáskörébe szak­iskolák és műszaki középiskolák tartoztak, nem fordítottak kellő gondot ezeknek az is­koláknak az irányítására, így történhetett meg, hogy a fiatalok kellő gyakorlati felké­szültség nélkül kerültek a termeésbe. Egye­sek aztán az adminisztratív személyzet sorait duzzasztották fel, sokan pedig hosszú ideig gyenge, selejtes munkát végeztek a vállalat és saját maguk s csoportjuk kárára. A bürokratikus tervezés következtében nem állapították meg a szakmunkások és meste­­rek számát a népgazdaság külön elő ágainak követelménye szerint. A mostanáig én en­yi­ben levő oktatási forma következté­ben nem lehetett kiképezni a gazdasági, egészségügyi és kulturális tevékenység számára a tízéves iskolák azon végzettjeit, akik nem kerültek­­főiskolára. A határozat megállapítja, hogy­­ ezeket az ifjakat munkásokká kell kiképez­ni magasabb színvonalú, általános műveltsé­­get igénylő szakmák számára, vagy­echni­­kusokká, és a termelés felé kell irányítani őket, hogy hasznára váljanak a hazának, a társadalomnak. A pártnak és a kormánynak ez a határoza­ta a népgazdaság követelményeinek f­ig­e­­lelően új alapokra helyezi a szakmai-műsza­ki oktatást és újabb széleskörű fejlődési lhe­tőséget nyit ifjúságu­nk előtt. A határozat leszögezi, hogy a népgazda­ság, az egészségvédelem és a népművelés fejlesztéséhez szükséges szakmunkások és műszaki középkáderek oktatási rendszere­­ a következő iskolákat öleli fel: Tanonc-szakis­­kolák ; Szakmunkásokat és műszaki személy­zetet képző műszaki iskolák; Mesterképző műszaki iskolák. Ezek az iskolák a nagyvál­lalatok, gyárak, üzemeik, gépjavító közpon­­tok, gépállomások, állami gazdaságok, épít­kezések, egészségügyi egységek, minisztériu­mok, központi intézmények és szervezetek mellett működnek. A határozat előírja azt is, hogy minden vállalat és intézmény maga ál­lapítja meg káderszükségletét mesterségek és szakmák szerint, figyelembe véve: az ál­ami terv alapján az össztermelés növelésének ká­derszükségleteit ; a vállalatok fejlődéséből fakadó káderszükségleteket ; a nyugdíazás folytán természetszerűleg kimaradó szakem­berek pótlására szolgáló folyamatos káder­szükségleteket. Az oktatás jó megszervezéséért és műkö­déséért közvetlenül annak a vállalatnak vagy intézménynek a vezetősége felel, amely mel­lett az iskola működik Az oktatás jó meneté­ért, az iskolai tevékenység egybehangolásá­ért, irányításáért és ellenőrzéséért pedig az­ illető szakminisztériumok, központi intézmé­nyek és szervezetek felelősek. Az általános műveltség tantárgyainak és a szaktantár­gyaknak az előadóit főiskolai végzettségű ok­leveles tanárokból, szakmérnökökből s tech­nikusokból toborozzák. A határozat pontosan körvonalazza a kü­­■­lönböző típusú iskolák feladatait. Ami a ta­­­­nonc-szakiskolákat illeti, ezek szakmunkáso­kat képeznek a különféle termelési ágak sa­játos szakmai számára, és két csoportra oszlanak: vállalatok és intézmények mellett működő szakiskolákra és az oktatásügyi mi­nisztérium szakiskoláira (a munkaerőtartalé­­kok iskolái.) A tanonc-szakiskolákba a hétéves iskolát végzett tanulókat veszik fel, felvételi vizsga útján és a megszabott létszám arán­yában. Ezekben a szakiskolákban a tanoncidő és a tanulmányi idő két-három év, a mesterség és a szakma kívánalmainak megfelelően. Az ele­­mi ismeretek elsajátítása végett a tanoncok gyakorlati kiképzése 1—6 hónapig az iskolai műhelyekben történik. Ezután a gyakorlati munkát kötelező módon a vállalatok terme­lési folyamatában, a munkahelyen folytatják vagy abban az intézményben, amely mellett az iskola működik. A mezőgazdasá­gi egysé­gek mellett működő szakiskolák, elsősorban az illető tartomány dolgozó parasztjainak gyermekei közül vesznek fel tanoncokat me­ző­gazdasági szakmunkások (földművelők, gyümölcstermesztőik, állattenyésztők, traktor, gépészek, stb.) kiképzésére. A műszaki iskolák a vállalatok, intézmé­nyek, központi szervezetek és minisztériumok keretében létesülnek, tanidejük pedig egy-két év, az illető mesterség vagy szakma követel­ményeinek megfelelően. A műszaki iskolákba a tízosztályos középiskolák végzettjeit veszik fel s szakmunkásokat képeznek a nagyobb ál­talános műveltséget igénylő mesterségek szá­mára és műszaki személyzetet nevelnek (nor­­mátorokat, térképészeket, műszaki rajzolókat stb.). A műszaki iskolát végzett szakmunká­sokat, ha legalább két esztendeig gyakorlati munka során gondosam elsajátítják a segéd­mesteri teendőkhöz szükséges műszaki is­mereteket, segédmesterekké nevezhetik ki; egy-két esztendei segédmesteri munka után mestervizsgáira is jelentkezhetnek. A munkaerőhullámzás, megakadályozása és felszámolása érdekében a határozat igen je­lentős intézkedése, hogy mind a tanonc-szak­­iskolák, mind a műszaki iskolák tanulói az iskola elvégzése után legalább három évet kötelesek azon a munkahelyen dolgozni, aho­va beosztják őket. A mesterképző­ műszaki iskolákat a terme­lésben szükséges mesterek kiképzésére léte­sítik, elsősorban azokon a helyeken, ahol fejlett technikai alappal bíró nagyipari és mezőgazdasági központok vannak. A munka termelékenységének növelésében, az önköltség csökkentésében, a belső erőtartalékok feltá­rásában és hasznosításában, a szakkáderek nevelésében rendkívül felelősségteljes szerep hárul a­­mesterekre. Éppen ezért a mesterkép­ző műszaki iskolák növendékeit elsősorban a nagyvállalatok két-hároméves szakmai gya­korlattal és szakmai-iskolai vagy ezzel egyen­lő értékű végzettséggel bíró legszakképzet­tebb munkások közül toborozzák. Elsősorban olyanok közül, akik az eddigi munkáj­uk so­rán tanúsított jó szervező képességükkel be­bizonyították rátermettségüket a vezetésre A m­esterképző iskolák időtartama az illeti iparágak vagy szakma szerint két-három év. Ezalatt az idő alatt a növendékeket segéd­mesteri minőségbe osszák be azokba a vál­lalatokba, amelyekben az iskola­­működik és a vállalat mesterével együtt közvetlenül részt vesznek a termelés megszervezésében és ve­zetésében. A II. pártkongresszusnak a mezőgazdaság fejlesztésére vonatkozó irányelvtervezete szellemében nagy szükség van jól képze­tt mezőgazdasági szakemberekre. Ezért k­ü­­lönösen na­gy feladat vár a mezőgazdaság mesterképző műszaki iskolákra. Ezeknek az is­­koláknak a növendékei hallgatják a tanfo­lyamokat, a gyakorlati munkát pedig a me­zőgazdasági munkák idején tanáraikkal együt­t különböző mezőgazdasági egységekben vég­­zik. A­­ mezőgazdasági mesterképző iskolái végzettjeit olyan új munka­körökbe osztják be amilyenekre eddig még nem volt példa mező­gazdaságunkban (állattenyésztő mester, föld­művelő mester, állatápoló mester stb.) A mesterképző műszaki iskolák végzettje a minisztertanács által megállapítandó felté­telek alapján főiskolákba is mehetnek. A határozat átmeneti és záróintézkedései­ben részletesen foglalkozik a jelenlegi szakis­­kolák és műszaki középiskolák átszervezésé­nek és újra­elosztásának módjával. Kiemel a többi között, hogy azok a dolgozók, akik jelenleg mesteri funkciót töltenek be, de nincs megfelelő felkészültségük, megtarthatók eb­ben a beosztásban, ha esti tanfolyamon vagy látogatási kötelezettség nélküli tanfolyamon kiegészítik ismereteiket és legkésőbb két-há­rom éven belül jelentkeznek a m­est­erkén­t iskola képesítő vizsgájára. Az esti iskoláka a vállalatok vezetősége szervezi. A határozat felhívja a minisztériumokat a vállalatokat és intézményeket, hogy a mal tapasztalatai alapján fordítsanak megkülön­böztet­ett figyelmet az oktatás és a terme­lés közvetlen egybekapcsolására, a fegyelemi megerősítésére. ,,A pártszervezetek és ifjúsági szervezetek valamint a szakszervezetek — írja a határo­zat — gondoskodjanak állandóan az if­júk­ hazafias neveléséről, fejlesszék szereteteket, term­előmunka és üzemük iránt, érdeklődésü­ket az alapos szakmai tudás iránt, fegyelme­zett­ségüket az üzem belső szabályzatának be­tartása tekintetében fejlesszék ki bennük : tisztelet és szeretet érzését tanáraik és mind­azon munkások, mesterek és mérnökök iránt akik segítségükre vannak mesterségük elsa­játításában. Legyen gondjuk az ifjak magaviseltére , munkaidő alatt, munkavédelmükre és egész­ségük megvédésére, megfelelő életkörülmé­nyükre és szabadidejük minél hasznosabb fel­használására.“ A Román Munkáspárt Központi Vezetősé­gének és az RNK minisztertanácsának tanonc-szakiskolák, műszaki iskolák és mes­terképző műszaki iskolák megszervezésére hozott határozata újabb jelentős esemén egész népünk s különösen ifjúságunk életé­ben. Eddigi harcainkban és sikereinkben az ég ifjúságunk lelkesedése és hazaszeretet. Most újabb lehetőségek nyílnak hazánk fia­tal nemzedéke előtt, hogy minden erejét, alko­tó vágyát maradéktalanul hazánk javára, né­pünk előrehaladására gyümölcsöztesse. -?------------------------------­ A Román Népköztársaság minisztertanácsa mellett működő, Központi Statisztikai Igazgatóság KÖZLEMÉNYE az 1954. évi állami terv teljesítéséről A Román Népköztársaság minisz­tertanácsa mellett működő Központi Sta­tisztikai Igazgatóság közleményt adott ki az 1954. évi állami terv teljesítéséről. A Központi Statisztikai Igazgatóság közleményét lapunk legközelebbi számában közöljük. IX. évf., 2267. sz. 4 oldal, ára 20 báni 1955 február 1. kedd LAPUNK TARTALMÁBÓL­ D. SEPILOV: A párt általános irány­vonala és a marxizmus vulgarizálói (2-3. oldal) Milyen szovjet könyveket olvashatunk magyarul az idén (2. oldal) BEKE GIZELLA: A tüzifaellátás kér­dése Erdőszentgyörgy rajonban (2. oldal). NAGY ERZSÉBET: A javíthatatlan“ .(3. oldal­] KOMOR IMRE: A magyar sajtó napja (3. oldal)] A. A. Szoboljev szovjet megbízott levele a Biztonsági Tanács elnökéhez (4. oldal)] A Szovjetunió tuivgynthliszt Munk­SSstril közleménye (4. oldal). Tajvan felszabadítása Kína szuverén­itója A­ szovjet kormány lépése a Szovjetunió és Japán közötti kapcsolatok normali­zálására (4. oldal). W. M.Molotov Interjúja W. R. Hearst és Kingsbury Smith amerikai újságíróknak MOSZKVA. (Agerpres). — A TASZSZ je­lenti: V. M. Molotov 1955 január 29-én interjút adott W. R. Hearst és Kingsbury Smith ame­rikai újságíróknak. Hearst elmondotta, hogy először van a Szovjetunióban s nagy örömére szolgál, hogy lehetősége nyílt e látogatásra s ily módon az ország megismerésére. Kellemes meglepetés volt számára, hogy a szovjet emberek min­denütt szívélyes fogadtatásban részesítették őt és a kíséretében lévő személyeket. Ez re­ményt ébresztett benne arra, hogy az Egye­sült Államok és a Szovjetunió viszonya jelen­tékenyen megjavulhat és ez a javulás tovább folytatódhat, ami egyaránt szolgálná a két ország s az egész világ érdekeit Molotov megjegyezte, hogy a jelenlegi szovjet-amerikai kapcsolatok olyan termé­szetűek, hogy elképzelhetetlen, hogy valaki ne tartaná kívánatosnak megjavításukat Ami a szovjet emberek magatartását illeti, ez min­dig barátságos volt az amerikaiak iránt. Hearst kijelentette, hogy erről meg is győ­ződött. Hearst ezután megkérte V. Di. Molo­­tovot, hogy néhány kérdést intézhessen hoz­zá a jelenlegi nemzetközi helyzettel kapcso­latban. Molotov hozzájárult ehhez. Hearst kifejtette, hogy az időszerű nem­zetközi kérdések közül a Távol-Keleten leg­utóbb kialakult helyzet tekinthető a legjelen­­tőségteljesebbnek s megkérdezte A Molotovot, egyetért-e azzal, hogy a Formoza körüli hely­zet komolyan veszélyezteti a világbékét. Molotov válaszában kifejtette, hogy a Taj­­van-sziget (Formoza kínai elnevezése, ame­lyet a Szovjetunióban használnak) környékén előállt helyzet természetesen magára vonja és magára is kell hogy vonja a figyelmet, mert feszültséget idéz elő a Távol-Keleten és kedvezőtlen kihatással van az egész nem­zetközi helyzetre, mert magában hordja a béke megszegésének veszélyét , a háborús veszélyt. O, Molotov, a maga részéről szüksé­gesnek tartja ehhez hozzátenni, hogy véle­ménye szerint a felelősség ezért a helyzetért az Egyesült Államokat terheli, ama tény foly­­tán, hogy beavatkozik Kína belügyeibe. Mi — mondotta Molotov — Tajvant Kína szerves részének tekintjük. Kingsbury Smith azt mondotta, hogy ezzel kapcsolatban emlékeztetni szeretné Molotovot Eden legutóbbi nyilatkozatára, amelyben ki­jelentette, hogy Kína, a maga részéről, már sok esztendeje nem ellenőrzi Formozát. „Azt hiszem mintegy 100 éve“ — tette hozzá Hearst. Molotov erre azt válaszolta, hogy létezik egy kairói nyilatkozat, amelyet aláírt az USA és Anglia, létezik továbbá egy potsdami nyi­latkozat, amelyet szintén aláírt az USA és Anglia. Ezenkívül ott van a Japán fegyverle­tételével kapcsolatos egyezmény, amelyet az USA, Anglia és a Szovjetunió írtak alá. Mind­ezeknek az alapvető nemzetközi dokumentu­moknak az értelmében Tajvan kínai terület és át kell adni Kínának. Ezt megerősítette utólag az USA elnöke is, 1950-ben tett nyilatkoza­tában. Kitűnik tehát — folytatta Molotov —, hogy a múltban Japán kaparintotta meg ezt a szigetet és most ki tette rá a kezét? — az USA. Ilyenformán előbb az egyik ország ragadta el Kínától egyik nemzeti területét, most pedig egy másik ország teszi ugyanezt. Ami Eden nyilatkozatát illeti — mondotta Molotov — erről külön lehetne vitatkozni. Kingsbury Smith rámutatott arra, hogy Molotovot napjaink egyik legnagyobb realis­tájának ismerik. Bizonyára megérti, hogy a jelenlegi feltételek között kevéssé valószínű, hogy az USA lemond Formoza megvédéséről, mindaddig, míg nem tekinti biztosítottnak a távolkeleti békét. Ezért lehetségesnek látszik, hogy megoldást találnak e békét fenyegető kérdésben — mondjuk úgy —, a realitás ke­retein belül. Ezzel kapcsolatban — mondotta Kingsbury Smith — Hearst fel szeretne tenni még egy kérdést. Hearst elmondta, hogy a szovjet kormány sikeres erőfeszítéseket tett a genfi értekezle­ten, hogy elhárítsa az indokínai konfliktus kiterjesztését. Most felvetődik a kérdés, hogy a szovjet kormány hajlandó-e hasonlóképpen cselekedni Formoza tekintetében is. Molotov válaszában rámutatott arra, hogy az indokínai és a kínai kérdések között ter­mészetesen nagy a különbség. A Szovjetunió álláspontja egy szempontból azonos mind In­­dokína, mind Kína, mind pedig bármely más terület tekintetében, mégpedig abból a szem­pontból, hogy a Szovjetuniónak érdeke a nem­zetközi feszültség enyhítése. A Szovjetunió hajlandó támogatni mindazt, ami előmozdít­hatja a nemzetközi feszültség enyhítését, mindazt, ami ténylegesen előmozdítja e cél elérését. Ehhez azonban az szükséges, hogy­ a javasolt intézkedések valóban a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuljanak. Már­pe­dig egy állam beavatkozása egy más állam belügyeibe, nem mozdíthatja elő e cél eléré­sét. A realizmusra vonatkozó megjegyzéssel kapcsolatban Molotov még hozzá kívánta fűzni, hogy nézete szerint a mai Kína iránti realista magatartásnak másnak kell lennie, mint amilyet egyes idegen államok a múltban Kínával szemben tanúsítottak. Kínában ez idő szerint az a helyzet, hogy az egész kínai terület Kína központi kormányának vezetése alatt egyesült; ez a közelmúltban nem állt fenn. A kínai nép jól tudja, hogy ezt csak nagy nehézségek árán valósíthatta meg s éppen ezért ezt nagy nemzeti győzelmének tekinti. A kínai terület egyik vagy másik részének el­­szakítása oly nagy mértékben ellenkezik a kínai nép nemzeti érzéseivel, hogy csak a leg­erélyesebb tiltakozással és felháborodással felelhet rá. Ezért, ha reális szemszögből néz­zük a helyzetet, azt kell mondanunk, hogy a mai modern Kína olyan állam, amely ma in­kább, mint valaha, követeli nemzeti jogainak és érdekeinek tiszteletben tartását. A Kínával való kapcsolatok csakis ilyen magatartás, csakis a dolgoknak ilyenszerű megértése foly­tán fejlődhetnek ki mindkét fél hasznára. Ami a Szovjetuniót illeti, mi a jogegyenlőség, a barátság és a kölcsönös érdekek tiszteletben, tartása alapján fejlesztjük Kínával való kap­­csolatainkat s ez pozitív eredményekkel jár. Kingsbury kijelentette, hogy ő és Hearst megértik a Szovjetuniónak ebben az ügyben elfoglalt álláspontját. Véleményük szerint azonban jelenleg az a legégetőbb probléma, hogy olyan megoldást találjanak — ha csak ideiglenes megoldást is —, amely alkalmas arra, hogy gátat vessen a fennálló veszély kiterjedésének és annak, hogy e veszély az egész világ békéjét veszélyeztető konflagrá­­cióba csaphasson át. Molotov azt felelte erre, hogy Kína senkit sem fenyeget és kívánatos lenne, ha őt sem fenyegetné senki. Ez a legszükségesebb ah­hoz, hogy a béke megszilárduljon és normális kapcsolatok jöhessenek létre Tajvan környé­kén. Hearst a következő kérdést tette fel: Ha az amerikai kormány közbenjárna kínai bará­tainál, vagyis Csang Kaj-seknél és azt taná­csolná neki, hogy igyekezzék békés megol­dást találni, a szovjet kormány hajlandó len­ne-e hasonlóképpen közbenjárni kínai szövet­ségeseinél a konflagráció kiterjedésének meg­­előzése végett? Ald­otov ezt felelte: Hearstnek meg kelle­ne értenie azt a tényt, hogy a Kínai Népköz­társaság kormánya és az úgynevezett Csang Kaj-sek kormány nem egyenlő felek. A Kínai Népköztársaság kormányának minden alapja megvan rá, hogy Tajvan tekintetében tör­vényes jogainak helyreállítását követelje. A Csang Kaj-sek „kormány“ pedig — amelyet a kínai nép megtagadott — hordja el magát másfelé és ne rontsa meg az államok közti kapcsolatokat, ahogyan ezt most teszi azzal, hogy az Egyesült Államok segítsége folytán olyan helyen tartózkodik, ahol nincs mit ke­resnie. A szovjet kormány támogatni fogja mindazt, ami előmozdíthatja e probléma meg­oldását. Véleményünk szerint — mondotta Molotov — az USA saját érdekében cselekedne, ha szem előtt tartva a dolgok reális helyzetét és Kína és az egész Távol-Kelet fejlődésében előállott történelmi változásokat, hozzájárulna ahhoz, hogy normális helyzet alakuljon ki Tajvan környékén és az egész Távol-Keleten. Kingsbury Smith megkérdezte, milyen ma­gatartást tanúsítana a szovjet kormány egy esetleges — például egyhavi — tűzszünet lehetőségével szemben, amely módot nyújta­na ahhoz, hogy Csang Kaj-sek csapatai visz­­szavonuljanak a kínai partok közelében fek­vő néhány szigetről (Dacsen) és hogy el­­ét vegyék a mindkét oldalon lehetséges sú­lyos veszteségnek, ha kísérlet történne e szigetek erőszakos elvételére. Ez egyben hozzájárulhatna ahhoz, hogy elhárítsák a konfliktus kiszélesedését, a­melynek veszélye fennáll a jelenlegi körül­mények között Kingsbury Smith hozzátette, hogy ezt ideiglenes intézkedésnek kellene tekinteni és talán első lépésnek az egész kérdés esetleges megoldása felé, arra az eset­re, ha jelenleg nem lehet a két fél fegyveres erői között a végleges tűzszünetet létre­hozni. Molotov azt felelte, hogy erre egyetlen mondatban megadhatja a választ: Ha Csang Kaj-sek vissza akarja vonni csapatait a szigetek bármelyikéről, aligha fogja őt ebben bárki is megakadályozni. Kingsbury Smith megkérdezte: várjon ez azt jelenti-e, hogy ha Csang Kaj-sek vissza akarná vonni csapatait, a szárazföldi kínai csapatok nem támadják meg a csapatok visszavonása közben és nem támadják meg azokat a hajókat sem, amelyeket felhasznál­nának a visszavonulási műveleteknél. Molotov azt válaszolta, hogy nincs felha­talmazása arra, hogy a Kínai Népköztársa­ság kormánya nevében beszéljen s hogy ezt a kérdést a kínai kormányhoz kell intézni-Kingsbury Smith megkérdezte, ho­gy a szovjet kormány hajlandó lenne-e feltenni ezt a kérdést a Kínai Népköztársaságnak az USA nevében? Molotov erre megkérdezte: „Az USA kor­mánya kér-e bennünket erre?“ Hearst kijelentette: Molotov azon kijelen­tésével kapcsolatban, hogy nincs felhatal­mazása a szárazföldi kínai kormány nevében beszélni, ő, Hearst is, szeretné leszögezni, hogy sem ő, sem Kingsbury Smith nem jár­nak el és nem tesznek javaslatokat Csang Kaj-sek, vagy az USA kormánya nevében. A továbbiakban Hearst azt mondotta, hogy Kingsbury is feltette mindazokat a kérdéseket, amelyek a Távol-Kelettel kap­csolatban érdeklik őket és köszönetet mon­dott Molotovnak a válaszadásért. Hearst ezután megkérte Molotovot, en­gedje meg, hogy feltehessen néhány kérdést az európai problémákra vonatkozólag. Molotov hozzájárult ehhez. Hearst rámutatott, hogy G. M. Malenkov miniszterelnök az amerikai néphez intézett és az amerikai televízió által közvetített új­évi üzenetében azt mondotta, az USA és a Szovjetunió közötti feszült viszony legfőbb oka az, hogy amerikai katonai támaszpon­tok hálózatát létesítették a Szovjetunió és a vele kapcsolatban álló államok körül. Várjon a szovjet kormány — annak érdekében, hogy a fegyveres erők fokozatos csökkenté­sével haladást tegyenek a leszerelés felé vezető úton s hogy kedvező helyzet alakul­jon ki az egymás melletti élésre — hajlan­dó lenne-e még az osztrák békeszerződés megkötése előtt megszüntetni katonai és légi támaszpontjait Ausztria szovjet megszállási övezetében, azzal a feltétellel, hogy a nyu­gati hatalmak ugyanígy járjanak el öveze­teikben? Hearst kérte, tekintsék úgy, hogy ezt a kérdést is mint újságíró teszi fel. Molotov azt felel­te, hogy itt két kérdésről van szó. Az első Ausztriára vonatkozik, a második pedig a Szovjetunió körül létesített amerikai katonai támaszpontokra. Ami az osztrák kérdést illeti, ő, Molotov, úgy véli, hogy Hearst elég jól ismeri a Szovjetunió álláspontját. Ami azonban a Szovjetunió és a népi de­mokratikus országok körül létesített ameri­kai katonai támaszpontokat illeti, ez való­ban olyan kérdés, amely bonyodalmakat okoz az el­­ész nemzetközi helyzetben, mint­hogy ezek a támaszpontok azt bizonyítják, hogy az egyik fél, mégpedig az USA, ba­rátságtalan álláspontot foglal el a Szovjet­unióval szemben és a Szovjetunió határai közelében létesített támaszpontokkal a Szov­jetuniót fenyegeti. Ez a helyzet nem járulhat hozzá sem a nemzetközi kapcsolatokban fennálló feszült­ség csökkenéséhez, sem a fegyverzet csök­kentése kérdésének megoldásához, holott minden országban széles körök érdekeltek ebben. Magától értetődik, hogy a Szovjet­unió határai közelében létesített amerikai katonai támaszpontok kérdése egyike azok­nak a problémáknak, amelyek megakadályoz­zák számos más kérdés megoldását, nem csupán az osztrák kérdést. Ezeknek a tá­maszpontoknak a létesítése ugyanis azt bi­zonyítja, hogy amíg a Szovjetunió az­ USA- val fennálló kapcsolatainak megjavítására tö­­rekszik, az USA részéről ellenkező irányzat észlelhető. Kingsbury Smith hangsúlyozta, hogy 5 Hearst, természetesen, nem érthetnek egyet azzal, hogy az USA akciói a támaszpontok te­­kintetében ellenséges ténykedést jelentenének. Ezek az akciók biztonsági megfontolásokkal és a béke biztosításának óhajával magyaráz­hatók. Mégis, ő, Kingsbury Smith, úgy véli, hogy ha a Szovjetunió közelében levő osztrák támaszpontok felszámolásával kezdenék, ezt az akciót idővel más vidékekre is ki lehetne terjeszteni. Hearst megjegyezte, hogy valahol meg kell kezdeni a dolgot. Molotov megkérdezte Hearst-ot, mi a véleménye azzal a lehetőség­­gel kapcsolatban, hogy egyetlen vidéken kezdj­­ék meg s azután más vidékekre is kiterjesz­­szék a támaszpontok felszámolását. Hogyan képzeli el annak a lehetőségét, hogy Ausztriá­val kezdjék s azután más vidékeken folytas­sák a támaszpontok felszámolását? Kingsbury Smith azt mondotta, hogy ez ragadós példa volna. Molotov erre azt válaszolta, hogy ha csu­pán ebből a reménységéből indulnának ki, aligha volna ez elegendő. Hearst megjegyezte, hogy igen hasznos lenne, ha az amerikaiak és a szovjet embe­rek kölcsönösen jobban megismernék egy­mást. Minden­esetre, az Egyesült Államok, egész történelme folyamán még sohasem in­­dított támadó háborút. Hearst újból ismétel­te, hogy valahol mégis meg kell kezdeni a dolgot. _­­Molotov azt válaszolta, hogy az Egyesült Államok közelében a Szovjetuniónak nincse­nek se katonái, se semilyen más támaszpont­jai. Ami azonban az USA-t illeti, az USA úgy látszik szükségesnek tartja, hogy bizton­ságának megóvására támaszpontjai legyenek például a Szovjetunió határán fekvő Norvé­giában, a Szovjetunióval szintén szom­szédos Törökországban, sőt még Pakisztánban is, nem is szólva Európa és Ázsia más vidé­keiről. Sőt, kiderül az is, hogy az USA-nak" Tajvanra is szüksége van biztonságának meg­óvásához. Ha ilyen tág értelemben vesszük az USA biztonságát, akkor addig az állításig­­ lehet menni, hogy biztonsága szempont az USA-nak az összes államokban " van támaszpontokra. Nem nagyon hogy az ilyen terveket rokonszenvs­értéssel fogadnák azok a népek, ad­ják, mit jelent a szuverenitás, a jog, a nemzeti jog és érdek. Molotov hozzátette, a Szovjetun szilárd meggyőződés alakult ki, USA mindezekkel a támaszpontok je­het el semmi jót, sem saját, sem pe szempontjából. De vájjon melyik el ember érthet egyet azzal, hogy a k­maszpontok létesítése számos ország éppen egy másik állam határainak ben, az USA biztonságának érdekeit só­ja? Ó, Molotov azon a véleményen van, ilyen naiv emberek nincsenek. Mindezek magyarázhatók az USA biztonságának keivel, hiszen senki sem fenyegeti az biztonságát, ami pedig a Szovjetuniót a Szovjetunió egyáltalán senkit, egy or­szágot sem fenyeget. A Szovjetunió elfoglalják saját belső kérdései és ü­tesen ő is, épúgy mint más népet a béke biztosításában. Ami azon­ állítást illeti, hogy az amerikai t maszpontok létesítése nem a Sze­szemben! barátságtalan magatart­­odik, erre a következőket lehet­ni: az országaink közti viszony­­t nagy mértékben előmozdítaná e tárna felszámolása és olyan helyzet kialakil milyen normális viszonyban lévő ák­ között rendes körülmények között fennáll. Kingsbury Smith azt mondta, hogy ő maga, és Hearst is részletesen megmagyarázhatnák azokat az indokokat, amelyek miatt az USA kormánya és népe úgy véli, hogy az ameri­kai katonai támaszpontok létesítése megfelel biztonságuk és a világbéke érdekeinek. De mind ő, mind pedig Hearst attól tartanak, hogy ha ezen az úton haladnak, akkor olyan dialektikus vitába keverednének Molotovval, amelyben nem sikerülne helytállniuk. Ezen­kívül, miután már úgyis a kelleténél is több idejét rabolták el Molotovnak, elnézését ké­rik s köszönetüket tolmácsolják Molotovnak figyelmességéért és a rájuk fordított időért. Befejezésül Hearst köszönetet mondott Molotovnak, hogy fogadta őket s hogy oly sok időt szentelt a hozzá intézett kérdések megválaszolására. Egy emberként írjuk alá a Béke Világtanács felhívását! A­ békét meg lehet és meg kell menteni! Gyilkos háborút készítenek elő az emberi­ség el­enségei. Atomháborúval fenyegetőznek, élesztgetik a német militarizmust, amely alig egy évtizeddel ezelőtt százmilliók alkotásait rombolta szét, százmilliók családi boldogsá­gát tiporta el. Tanulnunk ke­l ebből. Hazánk minden dolgozója úgy kell érezze, hogy sze­mélyesen hozzá szól a Román Népköztársaság Állandó Békevédelmi Bizottságának felhívá­sa: ,,A népek harca megakadályozhatja az atomháború kirobbantását... Vegyetek részt eltökélten a földkerekség száz- és százmil­lióinak az atomháború előkészítése elleni har­cában és írjátok alá a Béke Világtanács fel­hívását... A békét meg lehet menteni!“ Egy emberként tiltakozunk az atomháború előkészítése ellen, a nyugatnémet miltariz­­mus feltámasztása ellen. Állandóan erősítjük, fokozzuk békeharcunkat. Nem engedjük le­dönteni kohóinkat, elpusztítani gyárainkat, fe'perzselni te­mőtö­deinket. Nem engedjük zava­ri gyermekeink nyugalmát, csa­ldaink békéjét! Fe'készülünk a harcra, nem fogjuk ölhe­tett kezekkel az imperialista urak kegyeiből várni békénk „megmentését“. Harccal vív­juk ki! A Béke Világtanács bárójának felhívását azzal a mélységes meggyőződéssel, eltökélt szándékkal írjuk alá: A békét meg lehet és meg kell menteni! HILBINGER LÁSZLÓ a nagyváradi „Solidaritatea“ cipőgyár termelési felelőse, a városi békebizott­ság titkára Az atomkorszak hajnalán minden becsüle­tes ember lelkiismeretbeli felelősséggel hang­súlyozza ki, hogy az atomenergiát az embe­riség békéje, kulturális fejlődése, boldogsága érdekében kell felhasználni. A haladó embe­riség szebb, boldogabb, békésebb keresztényi fejlődésébe vetett hitem erősítését találom naponként a lapokban, munkások, techniku­sok, se­bészek, orvosok, felelős vezető embe­rek nyilatkozatában. Megdöbben minden jóérzésű ember, amikor olyat hall, hogy vannak lelkiismeretlen spe­kulánsok, akik a természet e drága kincsét az emberiség pusztulására­­akarják felhasz­nálni. M­u­skámat az oltárnál, az igehirdetésben és a társadalomban egyaránt papi lelkiisme­retem meggyőződése irányítja. Az Evangé­lium hirdeti a népek egyetemes testvériességét. Az evangéliumi életszemlélet és életgyakor­lat nem tűr meg válaszfalakat a népek között. A keresztény katolikus morál is elítél min­­denféle támadó háborút. De legerkölcstelenebb­nek tartja a támadó tömegpusztító háborút. Ezért mélységesen elítéli az atomfegy­verek háborúját. Papi hivatásom tuda­tában Isten és emberekkel­­szembeni le­kiisme­­reti felelősséggel tiltakozom én is az atom­energia háborús célokra való felhasználása, atomháború provokálása elen. De himnusszal köszöntöm az atomenergiának az emberiség békés fejlődése érdekében való beállítását. A katolikus pap a liturgiában naponként többször mondja: Pax vobis. Béke veletek. Krisztus papja csak a béke apostola lehet szóban, írásban, magatartásban egyaránt. A kémia kiváló kutatói, az orvostudomány vezéregyéniségei és minden becsületes ember síkraszáll az atomenergia békés célokra való felhasználásáért és háborús célra való hasz­nálata ellen. Kórházak, templomok, kultúr­­házak, tudományos intézetek, gyárak, köz­épületek, iskolák, egyetemek, kedves családi lakások, vasutak, parkok, fürdők s a búzame­zők ha megszólalhatnának, ugyanazt monda­nák, amit itt e pár sorban sűrítve igaz lé­lekkel nyilatkozom testvéreim számára. Imádkozom és dolgozom a békéért. Elíté­lem az atomháborút. Szívből köszöntöm tehát a Béke Világtanács felhívását és azzal a tudattal írom alá, hogy az emberiség nagy többségét jelentő béketábor összefogása és jóakarata győzedelmeskedik, az atomenergia az emberiség békés fej­ődését fogja szolgál­ni. Bizonyossága ennek a stockholmi felí­rásra összegyűjtött 500 millió aláírás mö­gött rejlő hatalmas erő, amely megakadályoz­ta az atombomba felhasználását Koreában és Indokínában. De nemcsak aláírom a fel­hívást, hanem igyekezni fogok, hogy szerény tehetségem szerint szolgáljam is a magza­­­­tos célt, a béke megőrzésének ügyét drága hazám, az egész emberiség boldogulásáért. KAJTSA FERENC esperes Marosvásárhely Békegyűlés Kolozsváron (Tudósítónktól) A Béke-Világtanács f­lhí­­vása, amely újból és nyomatékosan hangsú­­lyozza a népek békeharcos összefogásának fontosságát az atomháború veszedelm­ének elhárításaira, új lendületet adott a Kolozsvár tartományi békemozgalomnak. Kolozsvár város és tartomány lakossága körében egyre növekszik a tiltakozó mozga­lom az atomháború kirobbantásán mesterke­­dő imperialisták cselszövényei ellen Január 28-án, pénteken délután a kolozs­­vári Kerekdomb lakossága tartott tiltakozó gyűlést a CFR Műhelyek Filimon Sirbu kul­túrtermében. A gyűlésen Morarescu Simion románul, Belovai István pedig magyar mél­yen ismertették a Béke Világtanács határo­zatát. Számos hozzászólás hangzott el- Mun­­kások, háziasszonyok, lelkészek bélyegeztek meg éles szavakkal az új tö­meggyilkosság előkészítőit. — A Béke Világtanács felhívására megin­duló aláírási mozgalmat széleskörű p­litikai felvilágosító munka kíséri — mondotta Hó­dos Ilona, a Kolozsvár tartományi Békeharc Bizottság titkára. — Minden egyes pol­gárnak meg kell ismernie a felhívás tartal­mát. Ebben a munkában részt vesz a lakos­ság széles rétege. A Román Népköztársaság Békevédelmi Bizottságának felhívása szelle­mében folytassunk aktív harcot, hogy meg­akadályozzuk az atomháború kirobbanását. Pénteken, február negyedikén délután 6 órakor nagyszabású nyilvános gyűlés lesz Kolozsváron az Egyetemistáik Háza nagyter­mében. Az atomenergiának az emberiség békés fejlődését kell szolgálnia !

Next