Előre, 1955. február (9. évfolyam, 2267-2290. szám)

1955-02-01 / 2267. szám

g Néptanácsaink tevékenységéből A tűzifáéi látás kérdése Erdőszentgyörgy rajonban Bükk- és tölgy erdőkkel borított hegyoldalak, dombok övezik Erdőszemtgyörgyöt. S ez a kép csak annyiban változik, ha elhagyjuk a község környékét és körülnézünk a rajonban, hogy fenn Szováta, Parajd felé merészebbek lesznek a hegyek, Itt-ott fenyőerdők váltják fel a lomblevelű fákat. A vidék dolgozó parasztjai nem is panaszkodtak soha, hogy kevés az erdő. De panaszkodtak azért, hogy nekik csak kevés fa jutott A községekben néhány nagygazda birtokolta az erdők oroszlánrészét. Az erdőkben ott hivalkodtak afarakások, de csak akikorkerültek sétadásra, amikor a hó már csikorgott a csizmák alatt. Ilyenkor ára volt a fának, kétszeresen fizették meg a rászorultak. Az erdők államosításával Erdőszentgyörgy rajonban is megváltozott a helyzet. A falvak dolgozói évről évre több tűzifához jutottak. A rajoni néptanács, aközségi néptanácsok az erdőgondnokságokkal közösen szervezték meg a dolgozók faellátását Az elmúlt évben például Gyulakuta, Nagykend, Bátavásár községek szerződést kötöttek a Comraiproddal, hogy ne kelljen egyénileg leszállítaniuk a kiutalt tűzifát Szováta környékéről. A vállalat le is szállított, tizenhat vagonnal. Nyári tüzelőhöz, ágfához is bármikor olcsótt hozzájutottak a vajon dolgozói az erdőgondnokságon, vagy ILEFOR, IFET és Combustibil vállalatokon keresztül. Az így megszervezett faellátás azonban nem volt minden esetben kielégítő. Az állami erdők kitermelésétől vagy a szabadságterektől — erdővégek, erdősávok — távoleső községek, falvak lakóinak sokszor messziről kellett szállítani a fát. Más esetben a községi néptanácsok nem szervezték meg kellőképpen a dolgozó parasztok faellátását. Nem volt ritka eset az erdőgondnokság alkalmazottainak (erdészeknek) visszaélése vagy a fafuvarosok üzérkedése sem. Pártunk és kormányunk múlt év novemberében megjelent határozata gyökeres változást hozott a dolgozó parasztok faanyaggal való ellátásában. Falvaink lakói örömmel fogadták a róluk való gondoskodás újabb bizonyítékát. Erdőszentgyörgy rajon dolgozói se titkolják megelégedésüket. Megértették, hogy jogaik ellenében kötelezettségeik is vannak. Ezeknek is lelkesen eleget tesznek Magyaros, Székelybere, Márkod dolgozói szívesen vállalták az erdők karbantartását. A rajoni néptanács is már jóelőre gondol a tavaszi fásításokra. Bizonyítja ezt, hogy 10 hektárral bővítette azerdei facsemete kertjét. rajoni néptanács végrehajtó bizottsága késlekedett megszervezni a rajon közés faellátását. Először is bizottságot azoknak a 20 hektárig terjedő azonosítására, amelyek 1948 sk állami tulajdonba. A bizott Benedek János, a rajon népke, Szőcs Károly, a néptanács az erdőgondnokságok vezetői roliktárig terjedő erdőbirtokok a vagéinak tulajdonába kerültek. Eöltéke minden községnek külön a A vágterek kijelölésénél a bizottgyelembe vette egyes községekben a v ágak, az Intézmények számát, sőt, tők korát is. Ezek alapján állapították a vágtér nagyságát. A szovátaerdő-oksághoz tartozó községek jórésze adott vágteret, mert ezen a vidéken is erdők kitermeléséből kerül eladásra, hogy az ottlakóknak szükség lesz. Ezzel szemben ott, ahol azk megkívánták, nem fukarkodtak el. Az erdőszentgyörgyi kerület 6584 hektár erdőt hagytak jóvá. dó intézményei és 270 gazdasága aj erdőt kapott. Bárdos 487 gazda. 317 hektárt juttattak s hogy az gyulakutai gazdaság csak 340 hektár időt kapott, annak az a magyarázata, hogy Gyulaikuta és Havadtő egy részében gázvezeték van. A rajoni néptanács Útmutatása alapján 18 községben alakultak meg az erdőgazdálkodási bizottságok. Ezek szervezik közvetlenül a dolgozó parasztok faellátását, gondozzák, karbantartják az erdőket. A bizottság tagjait a falvak dolgozói választották az arra érdemesek közül. Becsületes munkájának köszönheti például Péterfi György hármasközségi dolgozó paraszt, kiváló termelő, vagy Márton György kibédi dolgozó, néptanácsi képviselő, hogy az erdőgazdálkodási bizottság vezetését rájuk bízták. S hogy a dolgozók jót választottak mind Hármasközségben, mind Kibéden, az hamarosan bebizonyosodott. Mind a két község erdőgazdálkodási bizottsága idejében átvette a kijelölt vállonat és késedelem nélkül hozzálátott a fas kitermeléshez. Kibéden azok a dolgozó parasztok, akik részt vesznek a kitermelésben, ingyen kapják a fát. Aki pedig nem járul hozzá munkájával, az megfizeti a fát. A befolytösszegeket az erdő karbantartására fordítják. Kivételt képeznek az özvegyek árvák, öregek, akik ingyen kapják, sőt haza is szállítják nekik a fát, így dolgoznak az erdőgazdálkodási bizottságok a rajon legtöbb községében. Munkájuk eredményeként napról napra több faluban számolják fel a tüzifahiányt. A mákfalviak azonban nem követik a kibédiek vagy más községbeliek jó példáját. A rendelkezésükre bocsátott erdők szinte bedőlnek az udvarokba — ahogy a székely mondja — s mégis, egész falurészek vannak tüzelő nélkül. Fazakas Ferenc (alsó) lenüzemi dolgozó arról panaszkodik, hogy napok óta egy szál fája sincs. Ilyen helyzetben vannak általában mind a markfalvi lenüzem dolgozói. Az élelmesebbek a Kisküküllő panmenti fűzfákat hordják haza. A „Combustibil“ nem utalt ki részükre fát, a néptanács pedig egy lépést se tett az érdekükben. A makfalvi néptanács végrehajtó bizottságának hibája az is, hogy a község egészségházának, kulturotthonának nincs tüzelője. Nemcsak Makfalván, hanem a hozzátartozó két faluban, Abódon, Szolokrain is ez a helyzet. Noha a végrehajtó bizottság más véleményen van, mégis a fahiány az, amely gátolja akulturmunka fellendülését. Az iskolának se sokáiglesz fája, ha a tantestület is innen hordja napi tüzelőjét. A makralvi néptanács végrehajtó bizottsága elméletben megszervezte a dolgozó parasztok faellátásait. Van erdőgazdálkodási bizottság is. Dósa A. Lajos néptanács képviselő a vezetője. De munkájuk nyoma egyelőre láthatatlan. Ez pedig nagyfokú elégedetlenséget vált ki a község lakóiból. S jogosan. A helyi szervek hanyag, felelőtlen munkája miatt nem jutottak hozzá idejében a téli tüzelőhöz. Nem válik az erdőszentgyörgyrajoni néptanács dicséretére, hogy a rajon kultúrotthonainak csak 60 százaléka van ellátva tűzifával. Bérén, Nagykenden, ha előadás vagy próba van, innen-onnan szereznek néhány szál fát a terem fűtéséhez. A nyárádremetei iskolának csak féligmeddig biztosították a téli tüzelőt. A rajoni néptanács csodálkozik ezen, hiszen Székely Domokos, a remetei néptanács végrehajtó bizottságának elnöke, idejében és pontosan eleget szokott tenni feladatainak. Éppen ez bizonyítja, hogy ebben az esetben segítségre szorult, amit azonban nem kapott meg a rajoni néptanácstól. A havadtői és a szováta erdőgondnokságok munkájában még mindig túl sok a huzavona. Csak ezzel lehet megmagyarázni, hogy több községben, mint például Atyhán, Etéden, Makfalván, Balavásáron mégmindig nem adták át a községeknek a vágteret. A rajoni néptanácsnak sürgősen közbe kell járnia, hogy ezek a községek minél előbb megkaphassák vágter file telket. Erdőszentgyörgy rajonban megvan minden feltétel a dolgozó parasztok tüzifaellátásának biztosítására. Az eredmények igazolják, hogy ott, ahol anéptanácsok jól szervezték meg munkájukat, könnyein eleget tudnak tenni a dolgozóik tüzifaigénylésének. A még fennálló hiányok pótlása sem kíván különösebb erőfeszítést a rajoni és községi néptanácsoktól. Feladatuk csupán anynyi: hozzásegíteni a községi erdőgazdálkodási bizottságokat, hogy megkaphassák a vágtereket a elkezdhessék a kitermelést BEKE GIZELLA A PÁRT ÁLTALÁNOS IRÁNYVONALA ÉS A MARXIZMUS VULGARIZÁLÓJA I. Az utóbbi időben egyes közgazdászaink és felsőiskolai tanáraink között a szocialista gazdaság fejlődésének egyes alapvető kérdéseiben olyan felfogás kezdett kialakulni, amely teljességgel idegen a marxi-leniai politikai gazdaságtantól és a kommunista párt általános irányvonalától. Itt vannak előttem E. Kaszimovszkijnak, a gazdasági tudományok kandidátusának a moszkvaiPénzügyi Intézetben megtartott ,,A társadalmi termelés két alosztályának növekedési üteme közötti kölcsönös viszonyról“ szóló referátumának tézisei, s a gazdasági tudományok több kandidátusának a „Voproszi Ekonomiki“ és a „Voproszi Filozofii“ című folyóiratok szerkesztőségeihez beadott cikkei, éspedig: D. Kuznyecov „Az I. és II alosztály növekedési ütemének kölcsönös viszonya abővített szocialista újratermelés folyamatában“, E. Kaszimovszkij „A társadalmi , termelés, két alosztályának kölcsönös viszonyáról“, Posztiszlávszkij, „A szocialista Újratermelés elméletének egyes kérdései“, A. Palcev a gazdasági tudományok..kandidátusának; a bővített szocialista újratermelés kérdéseivel kapcsolatos két vita során elhangzott felszólalásai és más értekezések! A fenti cikkekben és előadásokban kifejtett felfogás lényege vázlatosan a következőkben foglalható össze: A kapitalizmus feltételei között a termelés célja a profitszerzés. A termelés bővítése a profit növelésénekeszköze Akapitalizmusra az jellemző, hogy a termelésért termel. A kapitalizmusban a termelés elszakad a fogyasztástól és szöges ellentmondásban áll vele. A fogyasztási cikkek termelése a vásárlóképes lakosság keresletének csökkenése folytán rendszeresen lemarad a termelőeszközök termelése mögött A kapitalista termelési módban törvényszerű a terrhelőeszközök termelése fejlesztésének elsődlegessége. A termelési eszközök termelése a kapitalizmusban sokkal gyorsabb ütemű, mint a fogyasztási cikkek termelése. *) Megjelent a PRAVDA 24. (13.322.) számában. Irja: D. Sepilov Teljességgel más törvények jellemzik a szocialista termelési módot. Itt a termelés célja az ember, a maga szükségleteivel. Ezért a termelőeszközök termelésének, a nehéziparnak elsődleges fejlesztése — írják az említett közgazdászok — nem lehet törvényszerű a szocialista termelőmódban, mivel — úgymond, — ezáltal elkerülhetetlenül ellentmondás állana elő a termelés és a fogyasztás között s ez az ellentmondás egyre inkább fokozódnék. A termelőeszközök termelésének, a nehéziparnak fokozott fejlesztése — szerintük — csupán a szovjet, társadalom fejlődésének kezdeti szakaszaiban volt gazdasági szükségszerűség, amikor hazánk még elmaradott volt Ma azonban, miután már erős ipart teremtettünk magunknak, gyökeresen megváltozik a helyzet. A szocializmusban a termelés célja a fogyasztás. A termelőeszközök termelésének, a nehéziparnak, gyorsabb fejlesztése — mondják e közgazdászok — ellentmond a szocializmus alapvető gazdasági törvényének. Ebből messzemenő következtetések adódnak: a párt politikája a nehézipari ágak erőltetett fejlesztése tekintetében — úgymond — ellentmondásba került a szocializmus alapvető gazdasági törvényével, mivel a nehézipari ágak erőltetett fejlesztése lassítja a közfogyasztást. Az említett felfogás szerzői, durva módon elferdítik a népi fogyasztási árucikkek termelésének növelésére vonatkozó párt- és kormányhatár-iratok lényegét s azt állítják, hogy a szovjetek országa 1953 óta a gazdasági fejlődés új szakaszába lépett, melynek lényege — úgymond — a párt gazdaságpolitikájának gyökeres megváltoztatásában rejlik Ha a párt a múltban elsősorban a nehézipar fejlesztését szorgalmazta, most — állítólag — a sulyomt a könnyűipar fejlesztésére, a népi fogyasztási javak termelésére tevődött át. Ezek a közgazdászok maguk kitalálta receptjeiket tüntetik fel a szocializmus alapvető gazdasági törvényének követelményeiként s a szocialista társadalom kiteljesedésének és a szocializmusból a kommunizmusba való fokozatos átmenet teljes időszakára egyforma fejlesztési ütem megállapítását javasolják a nehézipar és a könnyűipar számára, vagy éppen azt, hogy biztosítani kell a könnyűipar fejlesztésének elsődlegességét a nehéziparral szemben. Ha az effajta felfogások elterjednének, nagy károkat okoznának a kommunizmus építésének. Ezek a felfogások teljesen tévútra vezetnék kádereinket a párt gazdaságpolitikájának legfőbb kérdéseiben. A gyakorlatban ez azt jelentené, hogy szocialista gazdaságunk gerincei a nehézipar, a hanyatlás útjára lépne, ez pedig a népgazdaság összes ágainak gyengüléséhez vezetne, nem emelné, hanem csökkentené a dolgozók életszínvonalát s aláásná a Szovjetunió gazdasági hatalmát és védelmi képességét. . Mindnyájantudjuk, hogy annak idején a jobboldali restaurátorok éppen erre az útra akarták, taszítani a pártot. De a párt visszautasította ezeket a kapituláns recepteket. A marxista-leninista gazdasági elméletre , támaszkodva, a párt erőltetett ütemben fejlesztette a termelőeszközök gyártását, a nehézipart, s ennek alapján biztosította a népgazdaság hatalmas arányú fejlődését, mivel a nehézipar volt, marad és lesz a szocialista gazdaság minden ágának a sziklaszilárd alapja a szovjet nép hatalmának és jólétének alapja. II. Vitathatatlan tény, hogy a kapitalizmus feltételei között a termelőerőik növekedése a népi fogyasztás szűk kereteibe ütközik, hogy a vagyonos osztályok birtokában összpontosult társadalmi vagyon növekedésével egyidejűleg mind nagyobb mértékben fokozódik a néptömegek nyomora. A kapitalizmusban a termelés és a fogyasztás közti ellentmondás a kapitalizmus alapvető ellentmondásának - a termelés társadalmi jellege és, az elsajátítás magánkapitalista formája közti ellentmondásnak megnyilvánulási formája. Tudjuk továbbá, hogy a szocializmusban a termelés célja nem a profit, hanem az egész társadalom növekvő szükségleteinek maximális kielégítése, hogy a szocializmusban a termelés közvetlenül a népi fogyasztást szolgálja és a társadalmi vagyon növekedésének arányában szüntelenül növekszik az egész nép jóléte. A kérdés lényege abban rejlik, hogy az említett közgazdászok meghamisítják az újratermelés marxista elméletét és ugyanakkor, Marxra és Leninre való hamis hivatkozással, megkísérlik elleplezni felfogásuk revizionista lényegét. A társadalmi termelés I. alosztályának (a termelési eszközök termelésének) és a társadalmi termelés II. alosztályának (a fogyasztási cikkek termelésének) fejlődéstörvényeiről beszélve E. Kaszimovszkij azt állítja, hogy „Marx semilyen törvényt nem állapítmeg a két alosztály növekedési ütemére vonatkozól ag“. Ez nem felel meg a valóságnak. Marx az „Értéktöbbletelméletek“-ben például ezt írja: „A foglalkoztatott munkástömegeiknek aránylag nagyobb része a termelési eszközök újratermelésében, nem pedig maguknak a termékeknek , újratermelésében van foglalkoztatva, vagyis a gépberendezések (beleértve a közlekedési és szállítási eszközöket, valamint az építkezéseket), a segédanyagok (szén, gáz, kenőanyagok, transzmissziós szíjak stb.) és az ipari termelés nyersanyagául szolgáló növények újratermelésében van foglalkoztatva.“ (191. old, orosz kiadás). Marx és Lenin több ízben is kifejtették, hogy bármely társadalom termelőerőinek fejlődése a termelési eszközök termelésére fordított társadalmi munka részarányának növekedését jelenti a fogyasztási cikkek termelésére fordított munka részarányához képest. Ez a kapitalizmus feltételei között a tőke szerves összetételének, szüntelen növekedésében jut kifejezésre, aminek következménye a munkanélküliség növekedése, a dolgozók fokozódó elnyomorodása. A szocializmus feltételei között azonban a termelőeszközök elsődleges fejlődése alapul szolgál a nép jólétének növekedéséhez Lenin arra tanít, hogy „a termelés kibővítéséhez (a szó szoros értelmében vett „felhalmozáshoz“) előbb termelési eszközöket kell termelnünk, ehhez pedig nyilván az szükséges, hogykibővítsüük ,a társadalmi termelésnek azt az ágát, amely termelési eszközöket állít elő“ (Művei második kötet, 149. old. Szikra kiad. 1954 ) Lenin gazdasági törvénynek nevezte a termelőeszközök termelésének elsődleges növekdését a fogyasztási cikkek termelésével szemben, a bővített újratermelés feltételei között. Az újratermelés marxi elméletének újdonsült kritikusai azt akarják most bebizonyítani, hogy ezek a marxi-lenint tételek csupán a tőkés termelőmódra vonatkoznak. E. Kaszimovszkij például azt állítja, hogy a termelési eszközök termelésének, a nehéz iparnak gyorsabb fejlődési üteme csupán a tőkés termelőmódban törvényszerű és a kapitalizmus alapvető gazdasági törvényéből következik Ami a szocialista termelőmódot illeti, itt — úgymond — egészen más a helyzet. Kaszimovszkij cikkében ezeket írja: „Az I. alosztály növekedése, amely előljár, nem törvényszerű a bővített újratermelés bármely folyamatára, hanem csak a kapitalista újratermelés sajátossága.. Véleményünk szerint az 1. alosztály állandó fejlődésének szükségességéről szóló állítás — olyan értelemben, hogy mindig előljárjon — nemcsak hogy elméleti szempontból nincs megalapozva, de gyakorlati szempontból is helytelen.“ Az ilyen állítások durván meghamisítják a marxi-lenini közgazdasági elméletet, a kommunista pártnak az ország iparosítása és a szocialista újratermelés kérdésében hozott határozatait. Országunk szocialista építésének rendkívül gazdag tapasztalataira támaszkodva, V. Sztálin hangsúlyozta, hogy a marxi újratermelési elméletnek olyan alaptételei, mint a társadalmi termelésnek termelési eszközök termelésére és fogyasztási cikkek termelésére való felosztására vonatkozó tétel; az a tétel, amely szerint a bővített újratermelésnél elsősorban a termelési eszközök termelése, vagyis a nehézipar növekszik stb., nemcsak a tőkésgazdaságban érvényesek, hanem éppen olyan nagyjelentőségűek a szocialista társadalomban is a népgazdaság tervezésénél. (Lásd: „A szocializmus gazdasági problémái a Szovjetunióban“, 92 old. Politikai Könyvkiadó, 1952.) Lenin és Sztálin ezerszer is hangsúlyozta, hogy a szocialista iparosítás döntő láncszeme a nehézipar, a termelési eszközök termelésének növelése. „Az iparosítás központja alapja a nehézipar fejlesztése (fűtőanyag, fém, stb.) végső, fokon a termelési eszközök termelésének fejlesztése, saját gépgyártásunk fejlesztése.“ (J. V. Sztálin 8. köt., 129. old., Szikra kiad. 1952.) Lenin és Sztálin ezerszer hangsúlyozta azt is, hogy az egész népgazdaság sikeres fejlesztése, szempontjából döntő jelentőségű kérdés az elöljáró nehézipar fejlesztésénél gyors üteme, Sztálin leleplezte a jobboldali kapitulánsok elméletét, akik a „karton iparosítás“ programmját akarták rákényszeríteni a pártra és a fejlesztési ütem szempontjából a könnyűipart akarták előnyben részesíteni. Sztálin rámutatott arra, hogy ennek az elméletnek „semmi köze sincs a marxizmushoz, a leninizmushoz. Burzsoá elmélet, amellyel állandósítani akarják országunk elmaradottságát“. (Művei, 12. kötet, 372. old. Szikra kiad. 1950). Közismert, hogy a Kommunista Párt — amelyet a Szovjetunió gazdasági fejlődésének egész története folyamán a marxi újratermelési elmélet vezérelte következetesen folytatta azt a politikát, amely erőltette a nehézipar, a gépipar fejlesztésének ütemét. Ezzel a politikával biztosította országunk nagyipari hatalommá való átalakulását, a mezőgazdaság szocialista átalakulását, a nép jólétének szüntelen növekedését. HL A Kaszimovszkij-féle közgazdászok revízió alá véve a párt általános irányvonalát a nehézipar fejlesztésének kérdésében hamisító csűrés-csavaráshoz folyamodnak. Kaszimovszkij például azt állítja, hogy a termelési eszközök, az elöljáró nehézipar termelésének erőltetett növekedésére csak akkor volt szükség, s — úgymond — akkor volt törvényszerű, amikor országunk műszaki szempontból elmaradott, agrárország volt. Szerinte azonban most már gyökeresen megváltoznak a dolgok. A termelési eszközök, a nehézipar gyorsabb növekedése immár nem törvényszerűség a szocialista termelési módban. Mintha ennek a visszhangját hallanánk, amikor D. Kuznyecov kijelenti: „Miután létrejött a nagyipar, miután már sokoldalúan fejlett korszerű gépiparral és az ehhez, valamint más gazdasági ágakhoz szükséges fém- és energetikai iparral rendelkezünk“, most már nem kell egy olyan növekedési ütemet megszabni a nehéziparnak, hogy az elől járjon, hanem most a könnyűipar és a mezőgazdaság „akár magánál a nehéziparnál is gyorsabb ütemben fejlődhet. Felmerül a kérdés,Kaszimovszkij és Kuznyecov szempontjából kiindulva, hogy vajon a fennálló szocialista termelési mód feltételei közepette, miért nem kellene erőltetett ütemben fejlődnie a termelőeszközök termelésének, a nehéziparnak, vajon miért nem kellene biztosítani a termelőeszközök termelésének gyorsabb növekedését a fogyasztási cikkek termeléséhez viszonyítva ? Erre a kérdésre a következő választ kapjuk: E. Kaszimovszkij: „Az I. alosztály szakadatlan gyorsabb ütemű fejlődése, aminek ELŐRE Milyen szovjet könyveket olvashatunk magyarul az idén A szovjet irodalom alkotásainak a hazai magyar olvasóhoz való közvetítése részben Az Orosz Könyv kiadóvállalat feladata. Az Orosz Könyv kiadásában — miként az elmúlt esztendőkben — 1955-ben is a szovjet irodalom ,valamint a klasszikus orosz irodalom számos alkotása jelenik meg magyar nyelven, így a többi között kiadják a kiváló szovjet író, Konsztantyin Fegyin első nagy regényét, a „Városok és évek“-et. Bár Fegyin könyvét 1924-ben írta, annak mondanivalói ma is égetően időszerűek. Fegyin ebben a könyvében, amelynek cselekménye 1914-ben kezdődik és a húszas évek elején fejeződik be, kíméletlenül leplezi le a német imperializmust é® militarizmust. Ez a könyv ma is megrázó erejű vádiratként hat azok ellen, akik egy új világháborút készítenek elő. M. Tyeveljov szovjet író „Szemünk fénye, Verhovina“ című regénye egy hányatott vidék hányatott népének sorsát tükrözi az első világháborút megelőző időszaktól a felszabadulásig, addig az időpontig, amíg Kárpát-Ukrajna újra egyesül Ukrajnával és elfoglalja helyét a szovjet népek testvéri családjában. Az 1905. évi orosz forradalom 50. évfordulója alkalmából két kötetet ad ki Az Orosz Könyv. Az egyik: Gorkij „Január 9.“ című kötete, amely a szocialista realizmus megalapítójának „A viharmadár dala“, „Január 9.“ és a „Nyár“ című írásait foglalja magában, a másikban pedig Szerafimovicsnak, 1905. évi forradalom eseményeiből merített drámai erejű novelláit olvashatjuk. A kötet címe: „A Presznya-negyedben“. A szovjet élet változatos problémáit tükrözik B. Bednij „Szúnyogok“ és F. Knorre „Az ezredes felesége“ című novellásikötetei. Az utóbbi időben a szovjet sajtó sokat és elismerő hangon írt két szovjet író: G. Trojepolszkij és V. Ovecskin kolhozelbeszéléseiről. Az év első felében jelenik meg Trojepolszkij „Tizenhetedik Prohor és a többiek“ című szatirikus elbeszéléskötete. Ami Ovecs-*kin írásait illeti. Az Orosz Könyv kiadásában megjelenő kötet a szerzőnek nemcsak a „Falusi hétköznapok", „A tűzvonalban“ és „Az emberi lélek mérnökei“ című újabb írásait tartalmazza, amelyek a kolhozépítés és a falusi pártmunka rendkívül időszerű problémáit tárgyalják, hanem Ovecakin néhány régebbi, kitűnő karcolatét is. Az SZKP Központi Bizottságának 1953 szeptemberi plenáris ülése után felmerült „kérdésekkel foglalkozik Galina Nyikolajevának, az „Aratás“ szerzőjének „Elbeszélés, egy gépállomás igazgatójáról és főagronómusáról“ c. új kisregénye, valamint L. Tatjanyicseva „Új földeken“ című karcolata és D. Damyinnak a moszkvai mezőgazdasági ..kiállításról írt. irodalmi riportja is. Ami a klasszikus orosz Irodalmat illeti, Az Orosz Könyv 1955. évi tervében szerepel Turgenyev egyik legszebb kisregénye, a „Napkelte előtt“. Ugyancsak ebben az évben jelenik meg Korolenko „Egy furcsa lány“ c. kötete. Egy Puskin verskötetet 1® kiad Az Orosz Könyv Framyó Zoltán fordításában. Nagy érdeklődésre tarthat számot az ez új sorozat, amely orosz klasszikusok és szovjet írók rövid monográfiáit foglalja magában. A sorozat első füzeteiként jelennek meg M. Dobrinyin monográfiája Dobroljubovról és B. Kozmin írása Csernyisevszkijről. Ebben az évben is folytatja Az Orosz Könyv „Népszerű tudomány“ c. sorozatát, amelynek keretében Rafikov „Plasztikus műanyagok“ és Zaborenko „A rádióaktivitás“ című kötetei látnak napvilágot. A szovjet és az orosz klasszikus irodalom tolmácsolásával kapcsolatban Az Orosz Könyv egyik legfontosabb, legjelentősebb feladata a fordítások művészi színvonalának biztosítása, az eddiginél magasabb fokra való emelése. Ennek érdekében nem elegendő a figyelmesebb, alaposabb szerkesztői munka, hanem biztosítani kell, hogy a fordítás igényes és felelősségteljes munkájába valóban a leghivatottabbak, köztük hazai magyar irodalmunk legjobbjai kapcsolódjanak be. Itt nem csupán, a könyvkiadó szervezői munkájának megjavításáról van szó, hanem arról is, hogy ipóink és költőink közül minél többen forduljanak érdeklődéssel e nagyjelentőségű feladat felé. A romániai magyar olvasóknak, a szovjet irodalom és az orosz klasszikusok iránt megnyilvánuló érdeklődését ezenkívül nagymértékben kielégítheti a RománNépköztársaság és a Magyar Népköztársaság között fennálló közös könyvkiadási egyezmény útján országunkba jutó könyveken keresztül. Az elmúlt évek folyamán Az Orosz Könyv és a budapesti Új Magyar Könyvkiadó között a munkatervek kölcsönös előzetes ismertetésével és összehangolásával, eredményes együttműködés fejlődött ki. Az egyezmény alapján az Új Magyar Könyvkiadó gondozásában a szovjet irodalom és az orosz klasszikusok számos alkotása kerül a romániai magyar olvasó asztalára. Ebben az évben ezeknek a könyveknek mennyisége — mind a művek számát mind a példányszámot tekintve — 1954-hez viszonyítva, lényegesen emelkedik. Csak néhányat említünk meg az alábbiakban, ezek közül: K- Fegyin „Európa elrablása“, L. Leonov „Orosz erdö“, V. Ketlinszkaja „Életünk napjai“, N. Rítták „A perejaszlavl ráda“ című regényeit, a szovjet költők antológiájának új kiadását, valamint a szovjet irodalom régebbi nagy alkotásai közül M. Sethhov „Csendes Don“, A. Tolsztoj „Golgotha“, A. Szerafimovics „A vasáradat“ c. műveit, az orosz klasszikusok közül pedig L. Tolsztoj „Gyermekikor“ és ,Feltámadás“,, Goncsarov „Mindennnpi történet“, Turgenyev „Rugyin“, Cyernyijevszkij „Prológus“, Krilov „Mesék“, Csehov „Színművek“ című kötetett. Szükségesnek tartjuk még felhívni a figyelmet a ,,Művelt Nép“ Könyvkiadó két kötetére: „Az orosz irodalom klasszikusai“ c. műre, valamint Sztanyiszlavszkij „Életem a művészetben“ című írásának magyar fordítására. Amint tehát a fentiekből kitűnik, 1955 folyamán a szovjet írók és az orosz klasszikusok számos kiváló értékes művét kapja meg a hazai magyar olvasó. (m. t.) A fővárosi „Electroaparataj“-üzem sokféle keresett háztartási cikket gyárt ebben az évben. — Képünkön: Futószalagon szerelik a villanyvasalókat 1955. február 1., fen. MEGKÜLÖNBÖZTETÉS Az Egyesült Államok fasizálódásának folyamata, a munkásellenes törvényhozás, a boszorkányüldözés, a faji megkülönböztetés politikája nemcsak tovább tart, hanem újabb területekre is átcsap, így például a maccarthyzmus már elérte az amerikai zsidóságot is Egyelőre még nem jutottak el odáig, hogy a nürnbergi törvények mintájára törvénybe iktassák a zsidó származású vagy felekezetű amerikai állampoligák elleni rendszabályokat. Társadalmi úton azonban nap mint nap erősödik a nyomás, amely azonban nem az amerikai zsidóság egészét éri. Ma sincs okuk panaszra azoknak a zsidó vallású amerikai állampolgároknak, akik kellő számú dollárral rendelkeznek. Ezek zavartalanul élvezik mindama „egyéni szabadságjogokat“, melyekre a kongresszushoz intézett elnöki üzenetek oly büszkén hivatkoznak. Másként áll a helyzet azokkal a zsidó származású vagy felekezetű amerikai állampolgárokkal, akik nem rendelkeznek más áruval, mint munkaerejükkel. A Zsidó Alkalmaztatás Problémák Tanulányozó Iroda alaposan tanulmányozta a csikágói viszonyokat és vizsgálódása eredményéről tájékoztató jelentést adott ki. Kitűnik ebből, hogy 3700 csikágói cég közül 1000 cég zsidóellenes megkülönböztető szempontokat érvényesít új alkalmazottak felvételénél. Minden negyedik csikágói cég határozott utasításokat ad a munkaközvetítéssel foglalkozó irodáknak és társadalmi szervezeteknek olyan értelemben, hogy nem hajlandó zsidó munkásokat és alkalmazottakat felfogadni. A jelentés idéz néhány ilyen utasítást: „Csakis északi fajtát akarunk...“ A szövetségi kormány tehetne bizonyos intézkedéseket — emlékeztet a jelentés. Tehetne, ha akarna, hiszen külön elnöki rendelet gondoskodik arról, hogy kormánymegrendelést dolgozó cégek ne tegyenek faji megkülönböztetést alkalmazottaik között. Furcsa módon, az antiszemita elveket érvényesítő ezer csikágói cég közül kétszáz kormánymegrendelésre dolgozik s mégsem vesz fel zsidó munkásokat és hivatalnokokat. Ennek az elnöki rendeletnek tehát éppoly kevéssé szereznek érvényt, mint annak a legfelső bírósági döntésnek, amelynek értelmében meg kell szüntetni a négerek sértő elkülönítését az iskolákban. A rendelet és a bírósági döntés burkában tovább folyik, sőt erősödik a fasizmus babár gyakorlata. ★ ★ | A FŐVÁROSI IFJÚSÁGI SZÍNHÁZBAN a napokban mutatták be Marike Baratasvili szovjet író „Szitakötő“ című vígjátékát. CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY halálának 150. évfordulója alkalmából Budapestenmegkoszorúzták a költő városligeti szobrát. ORSZÁGOS TURNÉRA INDULT a fővárosi állami cirkusz 50 művészből álló csoportja. A művészegyüttes kéthavi turnéja alatt előadást tart hazánk valamennyi tartományában. SOKEZER SZÍNES FA- ÉS LINÓLEUMMETSZET érkezett a világ minden tájáról a londoni „Victoria and Albert“ múzeum hagyományos kiállítására. A bírálóbizottság a beadott művekből 146 művész alkotását találta kiállításra alkalmasnak. A FŐVÁROSI OPERETTSZÍNHÁZBAN vasárnap este tartották meg az „Aculina“ című operett 200. előadását A TIHANYI APÁTSÁG ALAPÍTÓLEVELÉNEK 900. évfordulója alkalmából Magyarországom megjelent a „Tihanyi Képesköny“. A gazdag képanyaggal és magyarázószöveggel ellátott album bemutatja a tihanyi félsziget ritka növény- és állatfajait, történelmi emlékeit és etnográfiai érdekességeit. A SZINJÁTSZÓCSOPORTOK és agitációs brigádok versenyére készülnek a gyergyórajoni kultúrotthonok. A kilyénfalvi kultúrotthon a „Találkozás a földeken“, az újfalusi a „Nászajándék“, a csomafalvi a „Turóspuliszka“ és az alfalusi kultúrotthon pedig a „Vihar a havason“ című színdarabbal készül. KÉT NAP ALATT 80 „POPULAR“ ÉS „SIMFONIA“ rádiót adtak az aradi 2-es számú üzletben. Ugyanakkor 53 kerékpár és közel 300 villanyvasaló kelt el. ÚJABB TEXTILÜZLET NYÍLT meg a napokban a fővárosi Eforia átjáró épületben. A BUKARESTI ÁLLAMI FILHARMÓNIA RENDEZÉSÉBEN a napokban Stern Rózsi hegedüművésznő hangversenyezett a fővárosi Dalles-teremben. A hangverseny műsorán magyar és román szerzők számai szerepeltek. Stern Rózsi hegedűművésznő — Hubay Jenő kitűnő tanítványa — Bartók Béla, Hub’y Jenő, Zsolt Nándor, Dienzl Oszkár, Ciprian Porumbescu, George Enacovici és Mihail Barbu műveiből játszott elmélyültem művészi lendülettel. A színvonalas hangversenynek nagy sikere volt. A NYUGATBERLINI OPERA két neves művésze, Margareta Klose és Joseph Heinz az idei évadra a keletberlini állami operához szerződött. TÖBB MINT 100 ÉSZT KOLHOZBAN létesítettek eddig prém,*sárlattenyésztő farmot. Főleg ezüst- és kékrókát tenyésztenek szép eredménnyel. A KOLOZSVÁRI ÁLLAMI MAGYAR OPERA MŰSORA Február 1-én, kedden: PARASZTBECSÜLET (hatodszor) és BAJAZZÓK (huszadszor) Február 3-án, csütörtökön: HÁRY JÁNOS (hatvannyolcadszor) Február 6-án, vasárnap: DON PASQUALE (huszomkilencedszer) Február 8-án, kedden: KESZKENŐ (nyolcadszor) Az országos jégkorongbajnokság Hatnapos kemény küzdelem után vasárnap késő este fejeződött be Sztálinvárosban az országos jégkorongbajnokság első része. Ezen a napon került sor a bajnokság egyik rangadójára a CCA — Csíkszeredai A vin túl találkozóra. Jégkorongsportunk két élcsapatának mérkőzése nagy érdeklődést váltott ki a sportrajongók körében. A mérkőzés kezdetekor mintegy 6000 főnyi közönség szorongott a pálya körül. A mérkőzés mindvégig nagy küzdelmet hozott és végül is a CCA megérdemelt 3:1-es győzelmével ért véget. További eredmények: IV. forduló: CCA — Marosvásárhely Dinamo 11:0, Csíkszeredai Avintul — Bukaresti Vointa 15:0; Kolozsvári Stiinta — Sztálinvárosi Metalul „Steagul Rosu“ 8:4. V. forduló: Kolozsvári Stiinta -- Bukaresti Vointa 12:4; Sztálinvárosi Metalul„Steagul Rosu“ — Marosvásárhely Dinamo 4:1. A táblázat élén a CCA áll 10 ponttal. A bajnokság második része kedden, ugyancsak Sztálinvárosban kezdődik meg. Időjárás A Meteorológiai Intézet közli : A ország északi részén jobbára derült, délen felhős, ködös idő várható. Enyhe déli légáramlat. Hőmérsékleti értékek: nappal Erdélyben és Bánátban plusz 6 és plusz 14 fok, az ország többi részén mínusz 2 és plusz 5 fok, éjjel 0 és mínusz 8 fok között. Reggel helyenkint zúzmara és jégkéregképződés.