Előre, 1955. február (9. évfolyam, 2267-2290. szám)

1955-02-25 / 2288. szám

4 A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese megérkezett Londonba LONDON (Agerpres). — A TASZSZ jelenti : Február 23-án Londonba érkezett A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese, aki a Szovjetuniótképviseli az ENSZ leszerelési albizottságában. Az albizottság február 25-én kezdi meg munkálatait. Csehszlovák-holland kereskedelmi egyezményt írtak alá Prágában a PRÁGA (Agerpres).— A CETERA jelenti: Február 22-én csehszlovák—holland kereskedelmi egyezményt kötöttek Prágában. Az egyezmény előirányozza a két ország közötti árucsere volumenének 25 százalékos növelését. Az új egyezmény értelmében Hollandia mezőgazdasági termékeket, vegyipari nyersanyagokat, textilárukat és más árucikkeket szállít a Csehszlovák Köztársaságnak. A Csehszlovák Köztársaság hengerelt árut, gépkocsikat és motorkerékpárokat, textilipari és fűrészárut, papírt, üvegipari és kerámiai termékeket, stb. exportál Hollandiába. ---------- Az új francia kormány tagjai PÁRIZS. (Agerpres.). — A FRANCE PRESSE hírügynökség közölte az új francia kormány listáját. A kormányban részt vesznek: Edgar Faure (radikális szocialista) — miniszterelnök; An-toine Pinay (független republikánus) —feülügyminiszter; Robert Schuman (MRP) — igazságügyminiszter; Pierre König (szociál- republikánus) — hadügyminiszter; Maurice Bourges-Maunoury (radikális szocialista) — belügyminiszter; Pierre Pilimlin (MRP) — pénzügyminiszter; Pierre Henri Teitgen (MRP) a tengerentúli területek minisztere és mások. Az USA közelkeleti terveinek újabb kudarca TEL-AVIV (Agerpres). — Eric Johnston, Eisenhower elnök különleges megbízottja a Közel-Keleten tett utazása után február 23-án Tel-Avivból viszszautazott az Egyesült Államokba. Johnston már harmadszor tette meg ezt az utat azzal a céllal, hogy rábírja Izraelt és az arab országokat — nevezetesen Egyiptomot, Irakot, Transzjordániát, Szíriát és Libanont — fogadják el az amerikai monopolisták tervét az Izrael és az arab országok határán lévő terület öntözésére és villamosítására. Mint a sajtóügynökségek jelentéseiből kitűnik, Johnstonnak nem sikerült elfogadtatnia ezt a tervet. A FRANCE PRESSE arról ad hírt, hogy Johnston április végén újra megkezdi tárgyalásait Izraellel. ---------Feszült légkörben kezdte meg az olasz szenátus a párizsi egyezmények ratifikálási vitáját ROMA (Agerpres). Csütörtökön délután az olasz szenátus megkezdte a párizsi egyezmények ratifikálásának vitáját. Sajtójelentések szerint a vita feszült légkörben kezdődött. A Scelba-kormány erős rendőri osztagokat mozgósított, hogy szétszórja a dolgozóik esetleges tüntetéseit. A vita kezdete előtt, főleg pedig csütörtökön délelőtt, küldöttségek százai, — nők, hadiözvegyek és az ellenállási mozgalom hősei — vonultak a Palazzo Madama, a szenátus épülete elé és követelték, hogy a képviselők szavazzanak a náci Wehrmacht feltámasztása ellen. A párizsi egyezményeket el kell utasítani, hogy Németország egyesítése békés után megvalósulhasson Wilhelm Pieck rádióbeszéde BERLIN (Agerpres). Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke rádióbeszédben fordult a német néphez abból az alkalomból, hogy a bonni Bundestag másodszori olvasásban most vitatja meg a párizsi egyezményeket. Wilhelm Pieck beszéde bevezető részében felhívta a Bundestag képviselőinek figyelmét arra, hogy a német nemzet számára életbevágó fontosságú határozatot kell hozniuk. Mielőtt döntene, minden képviselőnek fel kell tennie önmagában a kérdést: mik lesznek a párizsi egyezményeknek céljai és következményei ? — A párizsi egyezmények fő célja — mon-dotta Wilhelm Pieck — az új Wehrmacht megteremtése, Nyugat-Németország lebfegysverzése a külföldi, mindenekelőtt az ameriikai imperialisták akaratából történik. .Erre a célra felhasználják azokat a militaristákat, akik a bűnös hitlerista háború idején tábornoki és marsalli minőségben feláldozták sok millió német életét. Az ő szövetségeseik azok a nyugatnémet ágyúkirályok és pénzmágnások, akiknek a nevében Reisch vezérigazgató kijelentette : a háborúutáni. időszak végefelé jár és most megkezdődik a fegyverkezés egy újabb háborúra. A nyugatnémet bányászok és fémipari dolgozók erre a provokáló beszédre az utóbbi évek legnagyobb és legszolidárisabb sztrájkjával válaszoltak. Ilyen körülmények között senki sem kételkedhet abban, hogy egységes akcióikkal a dolgozók győzelmet arathatnak a háborúból hasznot húzó iparmágnások és militarista tábornokok jelentéktelen kisebbsége felett. Nyugat-Németországnak az atlanti szövetséghez való tervbe vett csatlakozásáról még a bonni Bundestag jogügyi bizottságának-I többsége is kénytelen volt elismerni, hogy ez a lépés még inkább elmélyítené az ellentétet Németország keleti és nyugati része között — hangsúlyozta Wilhelm Pieck. Valójában a Szövetségi Köztársaság felfegyverzése és bevonása egy agresszív katonai tömbbe annyit jelentene, hogy Németország békés újraegyesítése hosszú időre lehetetlenné válik. Csupán a külföldi imperialisták és a gátlás nélküli német militaristák érdeke Németország kettészakítottságának elmélyítése és állandósítása. A német nép sohasem fog belenyugodni ebbe. Amikor a Bundestag képviselőinek választaniuk kell aközött, hogy engedelmeskedjenek a Németország kettészakítottságában érdekelt imperialista és militarista erőknek, vagy pedig teljesítsék a német nép túlnyomó többségének az ország békés egyesítésére irányuló óhaját — akkor minden képviselő felelőssége tudatában csak egyféleképpen határozhat: el kell utasítania a párizsi egyezményeket. A továbbiakban Wilhelm Pieck kidomborította, hogy a világ népei egyre határozottabban követelik az általános leszerelést és az atomfegyverek megtiltását. — A hitlerista uralom idején a német militaristák — mondotta — fegyverkezéssel válaszoltak a nemzetközi közvéleménynek a leszerelés kérdésében. Ezzel a militarista politikával Németország magáravonta az összes békeszerető népek gyűlöletét. Ez a politika a második világháború katasztrófájával végződött. Ha a Bundestag képviselői Adenauer oldalán Hitler nyomdokait követik, olyan hibát vállalnak magukra, amit népünk sohasem fog nekik megbocsátani. Mint ahogy nyilvánvaló, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása elmélyíti Németország kettészakítottságát. Ugyanúgy cáfolhatatlan tény, hogy az egyezmények elutasítása megnyitja az utat Németország egyesítése felé. A Szovjetunió javaslatai elhárítottak minden akadályt a német kérdés békés megoldásának útjából. Megvan rá a lehetőség, hogy még 1955-ben megtartsuk a szabad, össznémet választásokat Németország egységének helyreállítása céljából. De hogy a lehetőség valósággá váljék, minden németnek felelőssége tudatában közös egyetértésben kell cselekednie. •Ezért azt javasoljuk, hogy Németország mindkét része követelje a négyhatalmi értekezlet összehívását, hogy ezen az értekezleten a német megbízottak részvételével vizsgálják meg a német kérdést. A Németország keleti és nyugati részében élő németeknek megegyezésre kell jutniuk az össznémet választások kérdésében. Nincs semmi olyan komoly ok, ami megakadályozhatná a küldöttek kölcsönös látogatását a népi kamarában és a Bundestagban s hogy ezek megtárgyalják népünk létfontosságú kérdéseit. Semmiféle komoly érv sem szól az ellen, hogy Németország két részének állami és tömegszervezetei tárgyalásokat kezdjenek egymással, a kölcsönös megegyezés érdekében. Ismételten hangsúlyozzuk: az egész nemzet érdekében hajlandók vagyunk megegyezni. Teljesen biztos vagyok felőle, hogy köztársaságunk valamennyi munkása, tisztviselője, parasztja, iparosa, tudósa és művésze egyetért velem ebben. Ezzel szemben a szövetségi köztársaságban a nép akaratának megnyilvánulását megvetéssel az „utca politikájának“ nevezik. A demokrácia igazi értelme azonban abban áll, hogy a nép maga dönt létfontosságú kérdéseiben és aktívan harcol létéért és jövőjéért. Íme, ezért kell kifejtenünk a legnagyobb fokú energiát és a leghatározottabban eljárnunk, hogy egyesült erővel bontakoztassuk ki a népi mozgalmat a párizsi egyezmények ellen, a felfegyverzés, a katonai előkészületek ellen, úgy hogy ez a mozgalom legyőzhessen minden akadályt. A párizsi egyezményeket azért kell elutasítani, hogy Németország demokratikus, békés és szabad egyesítése megvalósulhasson. Három csehszlovák újságíró dokumentumregénye fekszik az Íróasztalon. Címe: „Ez történt februárban“. A könyv így fejeződik be : „Arról volt szó, magunkért fogunk-e dolgozni, vagy pedig a tőkések zsebére. Arról volt szó, teljesítjük-e építőtervünket. Arról volt szó, vájjon lesz-e igazi nemzeti arcvonal. Arról volt szó, leghatalmasabb szövetségesünkre, a Szovjetunióra fogunk-e támaszkodni, vagy pedig egy új München felé vezető úton indulunk-e el. Népi demokráciánkról volt szó. Mindenről, amit nemzeti forradalmunk és felszabadulásunk hozott a nép számára. A SZOCIALIZMUSHOZ VEZETŐ UTUNKRÓL VOLT SZÓ.“ Súlyos szavak ezek, amelyekbe belefér egy egész nép jövője. S minderről ezelőtt hét esztendővel, 1948 február 21 és 25 között volt szó. A gyökeres fordulat napjai voltak ezek Csehszlovákiában. 1948 februárjáig a csehszlovák kormányban szép számmal ott voltak még a nyugati imperialisták nyílt képviselői, a háború előtti nagytőkés „demokrácia“ politikusai. Azok, akiknek parancsára a régi Csehszlovák Köztársaságban csendőrtűz ontotta ki a legelemibb jogaikért síkraszálló munkások vérét; azok, akik Csehszlovákia fő feladatát abban látták, hogy földje a nyugati imperializmus szovjetellenes felvonuló terepévé legyen, s akik a nyugati tőke parancsszavára és azzal egyetértésben, 1938-ban a szégyenteljes müncheni egyezményben odavetették Csehszlovákiát Hitlernek, hogy ezzel is egyengessék a szovjetellenes háború talaját; azok, akik a háború alatt vagy hazaárulókként együttműködtek a fasiszta banditákkal, vagy Londonban várták az angolszász „felszabadítás“ óráját, hogy ismét visszatérhessenek, s ott folytathassák, ahol a háború következtében félbe kellett szakítaniuk. Nem nehéz elképzelni azt a rettenetes gyűlöletet, amelyet ezek az urak éreztek, mikor saját szemükkel kellett meggyőződniök arról, hogy a Szovjet Hadsereg által felszabadított csehszlovákiai nép nem akar többé a régi módon élni, új után indult el : a haladás, a szocializmus építésének útján. A második világháború után 12 miniszteri tárcájuk volt a csehszlovák kormányban. A nép által kivívott minden eredmény természetesen csapás volt számukra. Minden nehézség reményeiket fokozta. Ez volt a jelszavuk : „Minél roszszabb a népnek, annál jobb nekünk.“ Nyíltan örvendtek a szárazságnak, amely felperzselte a mezők termését, kárörvendően jósolgatták a kétéves terv bukását, elég merészek voltak ahhoz, hogy védelmükbe vegyék a felfegyverzett fasiszta hordákat, s — mint például Ripka miniszter tette —, hogy javasolják az államosított vállalatok részvénytársaságokkávaló visszaváltoztatását. Kik voltak a népnek ezek az ellenségei ? Olyan polgári politikusok, mint Zenki és Prtina miniszterek, akik, amikor egy munkásküldöttség felelősségre vonta őket azért, mert tejjel, kakaóval és csokoládéval táplálták a börtönökben lévő fasiszta együttműködőket, így válaszoltak: ,,Ha önök kommunisták, ne hozzám jöjjenek a feleletért, hanem menjenek a kommunistákhoz.“ Öt kéz lengette felé e szavak elhangzása után a nemzeti szocialista párt igazolványát. Egyik munkás így szólt: „Nem mind vagyunk kommunisták. Minden pártból vagyunk itt. Vannak itt szociáldemokraták és néppártiak is. De lehet, hogy mire hazaérünk, mindannyian kommunisták leszünk. Látni akarjuk, hogy a nép érdekében kormányoznak-e, vagy maguknak ? Öt évet töltöttem a koncentrációs táborban, de a guta ütt meg, amikor azt látom, hogy mivel etetik a kémeket és besúgókat. Mit mondjak barátaimnak, amikor a gyárban így szólnak hozzám : Miért kedvez ez a Dráma annyira az együttműködőknek? Mi itt törjük magunkat, de kakaót, csokoládét nem kapunk. Azok ülnek a hűvösön, s jobb dolguk van, mint az élmunkásoknak. Válaszoljon nekem erre!“ S Drtina válaszolt is. Csak ennyit tudott mondani: „Testvér, a gonosztevőkkel szemben is igazságosaknak kell lennünk.“ Íme, ezek a politikusok akarták az angol-amerikai imperialisták segítségével 1948 februárjában magukhoz ragadni az ország irányítását! Ez volt az az időpont, amikor az imperialisták úgy látták, hogy Csehszlovákiában is „fel van hangolva a zongorájuk, csak játszaniok kell rajta“. Nem első ilyen törekvésük volt ez az imperialista köröknek. Radescu, Mikolajczik, Nagy Ferenc és a többiek, egy és ugyanannak a tervnek a láncszemei voltak már azelőtt is. Steinhardt, az Amerikai Egyesült Államok prágai követe, a Vacuum Oil Company nevű nagy amerikai tröszt elnöke nem is titkolta, hogy elérkezettnek látja az időt a csehszlovákiai fejlődés irányának megváltoztatására, az idegen és hazai nagytőkések uralmának, diktatúrájának visszaállítására. És február közepén megadták a jelt a reakciós, ellenforradalmi puccs megindítására. Az 1948-as februári puccshoz nagy reményeket fűztek az imperialisták. Úgy látták, hogy Csehszlovákiából — annak újbóli leigázása után — hídfőállást teremthetnek maguknak, amelynek segítségével oldalba támadhatják Lengyelországot, Magyarországot, s egészen a Szovjetunió határáig vihetik az imperializmus seregeit. Az 1948-as februári puccs nemcsak a csehszlovák nép ellen irányult: támadás volt ez az összes népi demokratikus országok ellen, egész Kelet-Európa békéje, fejlődése, függetlensége ellen. Érthető, ha a nyugati nagyhatalmak Prágában akkreditált képviselői már előre boldogan kötögették fogadásaikat ezekben a napokban : ki lesz az új csehszlovák kormányban? Melyik burzsoá csatlósuk követi majd a kommunista minisztereket ? Az amerikaiak puccsterve a következő volt: a kormányban lévő ügynökeik lemondásával belpolitikai válságot idéznek elő, amelyet a köztársasági elnöki székben ülő ügynökük úgy old meg, hogy „pártonkívüli“ kormányt nevez ki — a kommunisták kizárásával. Számításukba egyetlen hiba csúszott: nem számoltak a dolgozó néppel. A kommunista párt, Klement Gottwalddal az élen a puccskísérlet első pillanatában éber készenlétre szólította fel Csehszlovákia munkásosztályát, dolgozó parasztságát, valamennyi dolgozóját. Csehszlovákia dolgozó milliói készek voltak arra, hogy olyan választ adjanak a népellenes puccskísérletre, amelytől elmegy a belföldi és külföldi reakció minden kedve. 24.000 üzem és gyár hárommilliónyi munkása és tisztviselője indított általános sztrájkot, 130 ezer dolgozó paraszt indult Prága felé a párt hívására. A munkásság határozati javaslatában teljes támogatást ígért Gottwaldnak és Zapotoczkynak . „Támaszkodjatok ránk. Ha szükség lesz ránk, hívjatok. Jövünk !“ Gyűlést tartanak a vitkoviczei vasművek éjszakai váltásának dolgozói s igy nyilatkoznak : „Ezeket a kemencéket adják vissza a vitkoviczeiek a Rotschildoknak? Soha! Pusztítsátok el az árulókat! Amikor mi a gyárakban törjük magunkat, nem lehetnek olyan emberek a kormányban, akik eladnak bennünket. Nem fogunk a Lavischok, a szénbárók és a Rotschildok zsebére dolgozni, még ha Zenki vagy Számek háta mögé húzódnak is. Nem törhetjük a kormányban az államosítás és a rendszer ellenségeit !“ A felháborodás hulláma ezekben a napokban gyárról gyárra, üzemről üzemre bányáról bányára csap át. Február 21-én reggel százezrek tüntetnek Prágában. Dermesztő hideg van, de forradalmi lelkesedés fűti az „aranyváros“ utcáit, íme, így írják le a csehszlovák újságírók ezt a felvonulást: „Milyen mennydörgésszerűen dübörög a munkások lépte. Minden lépés megrázkódtatja az utcát. Az a néhány ember, aki a munkások felvonulásának első sorait könnyed mosollyal szemlélte, a tömeg közeledtére eltűnik a redőnyök mögött. Nincs itt ok nevetésre. S a gyárkapuk egyre öntik az újabb és újabb tömegeket. Hideg van, fagy, sokan zsebredugott kézzel mennek, felhajtott gallérral, de nem kellene sokat beszélni, s rögvest kihúznák kezüket zsebükből, ha szükség lenne erre. S ezek a kezek munkáskezek ! Értenek néhány dologhoz !“ És a dolgozók valóban bebizonyították, hogy értenek ahhoz, hogyan kell meghiúsítani az ellenséges cselszövéseket. Napokig zúgtak Prága és Csehszlovákia más városainak utcái is a párt hívására megmozdult dolgozók harcos tüntetéseitől. És amíg Benes és a benesisták még mindig a balul kiütött puccs amerikai megoldását keresték , az üzemekben, hivatalokban, az államhatalom helyi szerveiben és a falvakban a dolgozó nép hozzálátott a kérdések megoldásához, kisöpörte a reakció ismert képviselőit és becsületes, a hazához és a néphez hű dolgozókat állított helyükre. Az imperialisták, a reakció képviselői elvesztették a játszmát. Az amerikai ügynökök kapitulációra kényszerültek, február 25-én megalakul az új Gottwald-kormány, a csehszlovák radescuk, mikolajcsikok és nagyferencek nélkül, Zenki, Srámek, Lettrich, Dráina és a többiek nélkül. „Mi, becsületes csehek és szlovákok — mondotta Klement Gottwald ezekben a drámai napokban — nem ingadozunk a két oldal között. Mi már döntöttünk a megszállás nehéz éveiben és felszabadító küzdelmünk alatt. A szabadság, a függetlenség, a népi demokrácia útját választottuk, felszabadítónk és legjobb barátunk, a Szovjetunió oldalán.“ 1948 február a csehszlovák nép hatalmas, történelmi győzelmét hozta. Amikor a csehszlovák dolgozók ma a „győzelmes február“ hetedik évfordulóját ünnepük, az imperialisták, a szocialista tábor országai ellen irányuló cselszövések kezdeményezői a keserű visszaemlékezés perceit élik át. Terveik megsemmisültek. Ismét hatalomra akarták segíteni a csehszlovák burzsoáziát, s ehelyett látniuk kellett, hogy a csehszlovák nép forradalmi ereje végleges kudarcba fullasztotta az ellenforradalmi államcsíny kísérletét. Meg akarták dönteni Csehszlovákiában a népi demokratikus rendet, meg akarták állítani az ország szocialista fejlődését, s ehelyett végignézhetik, hogyan szilárdította meg a csehszlovák nép a győzelmes február után a népi demokratikus hatalmat, s mily biztosan halad a szocializmus építésének útján. Háborús terveik egyengetése végett föl akarták robbantani a Csehszlovák Köztársaság és a Szovjetunió baráti és szövetségi kapcsolatait, s ehelyett látniuk kell, mint zárkózott az ország február után még eltökéltebben a Szovjetunió mellé, mint fűzte még szorosabbra kapcsolatait a testvéri népi demokratikus országokkal, mint növelte súlyát a béketáborban. Február 25 legfontosabb tanulsága: nincs olyan erő a földön, amely megállíthatná a béke és szocializmus táborának országait győzelmes előrehaladásukban ! Sem háborús uszítással, sem a kémek és szabotőrök, a belső reakció ösztönzésével, sem az olyan alávaló provokációkkal, mint amilyent a múlt sötét erői az imperialisták támogatására berni követségünk ellen elkövettek — nem lehet a történelem kerekét visszafordítani. FEHÉR OSZKÁR EGY EMLÉKEZETES ÉVFORDULÓ Felhúzós játékok Noha a párizsi egyezmények életbeléptetése után a Németország egységének helyreállítására vonatkozó tárgyalásoknak nem volna semmi értelmük, mégis egyes francia politikusok további kísérleteket tesznek a közvélemény félrevezetésére. (Újsághír) (Borisz Jefimov rajza az „Új Idők”-ben). ELŐRE Tüntetések a párizsi egyezmények ratifikálása ellen egész Nyugat-Németországban Csütörtökön egész nap folytatódtak Nyugat-Németországban a tüntetések a párizsi egyezmények ratifikálása ellen. A ruhrvidéki, északrajna-vesztfáliai és hamburgi dolgozók küldöttségei Bonnba érkeztek, hogy tolmácsolják a képviselőknek a dolgozók százezreinek kívánságát. A német dolgozók a párizsi egyezmények elutasítását követelik. Délután hatalmas tüntetés volt Bonn belvárosában. A részvevők feliratos táblákat vittek magukkal: „Tárgyalásokat akarunk és nem háborút!“ — „Német anyák, védjetek meg gyermekeiteket!“ A rendőrség vízfecskendőkkel, gumibotokkal és puskatussal támadt a tüntetőkre. A támadás ellenére néhány küldöttnek sikerült eljutnia a Bundestaghoz és átnyújtania a képviselőknek a lakosság kívánságának hangot adó leveleket. A szociáldemokraták a ratifikálás elhalasztását és a négyhatalmi tárgyalások megkezdését kérték a Bundestagban BERLIN (Agerpres).• A bonni Bundestag csütörtökön reggel megkezdte másodszori olvasásban a párizsi egyezmények ratifikálásának vitáját. Carlo Schmid, a Bundestag alelnöke, az első felszólaló, a szociáldemokrata párt nevében határozati javaslatot terjesztett elő s ebben kérte a párizsi egyezmények vitájának elhalasztását és négyhatalmi tárgyalások megkezdését — még a ratifikálás előtt. Kurt Kiesinger, kereszténydemokrata képviselő, a Bundestag külügyi bizottságának elnöke kirohanást intézett a szociáldemokrata párt ellen s kijelentette, hogy a bonni koalíciós pártok a párizsi egyezmények útját fogják követni. A Bundestag többsége elutasította a viták elhalasztására vonatkozó javaslatot Ezután a külügyi bizottság három előadója terjesztett elő jelentést. Hans Furner előterjesztette a megszállási statútumra és az idegen csapatok állomásozására vonatkozó jelentés szövegét. Willy Brandt, szociáldemokrata képviselő ismertette a bizottság tagjainak véleményét a szövetségi köztársaság belépéséről az atlanti szövetségbe és a nyugateurópai unióba. Karl Pfleiderer a Saar-egyezményről beszélt. Wehner szociáldemokrata képviselő az elhangzott jelentésekkel kapcsolatban rámutatott arra, hogy a német kérdést a Kelet és Nyugat közötti megegyezés útján kell rendezni. Az újraegyesített Németországnak csatlakoznia kell egy kollektív biztonsági rendszerhez —–mondotta. — Nem szabad lebecsülni annak a szovjet nyilatkozatnak a fontosságát, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása után a négyhatalmi tárgyalások tárgytalanná válnak. Seebahn képviselő a menekültek blokkjának nevében kijelentette, hogy parlamenti csoportjának többsége a Saar-egyezményre vonatkozó jegyzőkönyv ellen fog szavazni. Zárt ülések a bangkoki értekezleten NEW YORK (Agerpres). — TASZSZ: Amerikai lapjelentések szerint a délkeletázsiai katonai paktumban (SEATO) részvevő országok külügyminisztereinek bangkoki értekezletén zárt ülések kezdődtek. Előzőleg nagy parádéval rendes ülést tartottak, „béketörekvésekről“ s „a baráti népek jólétéről“ szónokolva. A zárt üléseken az Egyesült Államok — az agresszív katonai tömb tényleges megszervezője és vezetője — kérte, hogy alakítsanak „mozgó rohamseregeket“ és az USA használhassa fel a SEATO-országok katonai támaszpontjait. Bigart, a NEW YORK TIMES tudósítója arról számol be, hogy Dulles amerikai külügyminiszter a szerdai zárt ülésen terjengős beszédet mondott. Hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok „központi rohamosztagokként“ akarja fenntartani a Csendes-óceán térségében összpontosított csapatait. Váltig bizonygatta, hogy ugyanezt kell tenni Délkelet-Ázsiában is. A tudósító szerint Dulles azt állította, hogy az Egyesült Államoknak ma nagyobb hadereje van a Csendes-óceán térségében, mint 1945-ben volt. Kijelentette, hogy e haderő elaprózása és megosztása komoly hiba volna. Az újságíró a továbbiakban megemlíti, hogy Dulles a SEATO tagállamainak „figyelmébe ajánlotta“ Csang Kaj-sek formozai haderejét s a dél-koreai csapatokat is. Egyesek — mondotta a külügyminiszter — oly kritikus szemmel tekintenek Formozára és Dél-Koreára, hogy e kommunistaellenes erődítmények felszámolását javasolják. A SEATO szempontjából ennél végzetesebb akció el sem képzelhető — tette hozzá Dulles, majd kijelentette: Tajvan és Dél-Korea „kettő a három ázsiai front közül“. Délkelet- Ázsiát a harmadik frontnak nevezte. Dulles úgy vélte, hogy Formozának, Dél- Koreának és Japánnak „hivatalosan képviseltetnie kellene magát ezen az értekezleten.“ Mint a tudósító megjegyzi, e három megbízottnak a megfigyelő szerepét szánják. Az UNITED PRESS bangkoki tudósítója arról ad hírt, hogy „hivatalos körök“ véleménye szerint amerikai haditengerészeti és légi egységek igénybe veszik majd a SEATO- országok támaszpontjait. Ezek közé sorolják valószínűleg azokat a repülőtereket is, amelyeket az angolok Malájföldön, lökhajtásos gépek befogadására építenek, valamint a tájföldi támaszpontokat is. Az olasz kommunista ifjúsági szövetség központi bizottsága a napokban plenáris ülést tartott Rómában. Enrico Berlinguer, a szövetség főtitkára jelentést terjesztett elő a kommunista ifjúsági szervezet feladatairól. A többi között hangsúlyozta, hogy az olasz ifjúságnak fokoznia kell a békeharcot, követelnie kell a kormánykörök jelenlegi politikájának gyökeres megváltoztatását. ★ Február 24-én Hokkaido japán sziget fölött két amerikai lökhajtásos repülőgép gyakorlatozás közben összeütközött és lezuhant. Abdul Kerim Zuhuf, szíriai parlamenti képviselő az ázsiai és afrikai országok küszöbönálló bandungi értekezletére utalva, kijelentette: „Az arab népeknek részt kell venniök az ilyen értekezleteken, hogy támogassák a békéért és a felszabadulásért, a háború és az imperializmus ellen harcoló népek mozgalmát.“ A „Goodrich Co“ amerikai gumiüzem 9.000 munkása február 23-án sztrájkba lépett és új kollektív munkaszerződés megkötését követeli. 1955. február 25., péntek 1 A nemzetközi feszültség enyhítésére összehívott ázsiai értekezlet titkárságának közleménye DELHI (Agerpres). — A TASZSZ jelenti: A nemzetközi feszültség enyhítésére összehívott ázsiai értekezlet titkársága a következő közleményt hozta nyilvánosságra : „Az indiai küldöttség kezdeményezésére több ázsiai ország küldötte — azok, akik részt vettek a nemzetközi feszültség enyhítésére 1954 júniusában Stockholmban összehívott értekezleten — megvitatták azt a kérdést, hogy időszerű lenne, ha az ázsiai országok értekezletre ülnének össze. A küldöttek azzal tértek vissza országaikba, hogy tisztázni fogják, hogyan vélekednek vezetőik és népeik egy ilyen értekezlet összehívásáról. A tanácskozások és véleménycserék után elhatározták, hogy folyó évi április 6. és 10. között összehívják az értekezletet Delhiben. Az előkészítő tanácskozáson, amely február 9-én és 10-én folyt le, részt vettek Burma, Ceylon, India, Japán, Korea és Szíria képviselői. Kisebb változtatásokkal egyhangúlag elfogadták az értekezlet céljára és napirendjére vonatkozó nyilatkozat-tervezetet, amelyet az indiai előkészítő bizottság terjesztett elő. A tervezetet Kína és a Szovjetunió képviselői is támogatták, akik az előkészítő tanácskozás után érkeztek meg Delhibe. Az említett ázsiai országok küldöttei egyöntetűen úgy vélekedtek, hogy politikai, gazdasági, tudományos és kulturális téren feltétlenül szorosabb együttműködést kell teremteni az ázsiai országok között. Az a vélemény alakult ki, hogy az ázsiai kérdéseket nem lehet tartósan megoldani az ázsiai népek teljes és aktív együttműködése nélkül. A közlemény hangsúlyozza, hogy az előkészítő tanácskozáson megvitatták a tömegpusztító fegyverek veszélyének kérdését is és megállapították a tudományos tapasztalatcserék és az ázsiai országok közötti kulturális kapcsolatok fejlesztésének szükségességét. A titkárság megállapította a közeli értekezlet feladatait és jóváhagyta az értekezlet napirendjét. „A konferenciának az a célja — hangzik a közlemény —, hogy megteremtsük a véleménycsere lehetőségét az Ázsiára vonatkozó általános problémák tekintetében. Egy ilyen véleménycsere hozzájárul majd ahhoz, hogy Ázsia népei között jobb megértés és minden téren szorosabb kapcsolatok jöjjenek létre, s ily módon elősegítsük a nemzetközi feszültség enyhülését“. „Az értekezlet legjelentősebb napirendi pontja — hangzik a továbbiakban a közlemény , az India és Kína miniszterelnökeinek közös nyilatkozatában összefoglalt öt elv megvitatása, nevezetesen: 1. A területi épség és a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartása ; 2. Megnemtámadás; 3. Az egymás belügyeibe való be nem avatkozás ; 4. Egyenlőség és kölcsönös kedvezmény; 5. Békés egymás mellett élés. Az értekezlet részvevői meg fogják vizsgálni a tömegpusztító fegyverek eltiltásának és az ezzel kapcsolatos ellenőrzés kérdését is. Meg fogják továbbá vizsgálni a következő kérdéseket: gyarmatosítás és az ázsiai országok belügyeibe való beavatkozás; a szövetségekben és katonai paktumokban rejlő veszély Ázsia szempontjából; idegen államok ázsiai katonai támaszpontjai; a Kínai Népköztársaságot jogosan megillető ENSZ- tagság megadása ; az ázsiai országok egymásközti kapcsolatainak normalizálása ; Korea békés egyesítése; a faji megkülönböztetés, stb. Az értekezlet részvevői ezenkívül számos gazdasági, tudományos és kulturális kérdést fognak megvitatni. Port-Arthurban lerakták a kínai-szovjet barátság emlékművének alapkövét PORT-ARTHUR (Agerpres). _ Az ÚJ KÍNA hírügynökség jelenti: A szovjet hadsereg és katonai tengerészeti flotta 37. évfordulójának alkalmából Port- Arthurban február 23-án ünnepélyesen lerakták a kínai-szovjet barátság emlékművének alapkövét. A port-arthuri múzeum épülete előtti téren szovjet katonák, matrózok és tisztek sorakoztak fel, valamint a Kínai Felszabadító Néphadsereg katonái és parancsnokai. Jelen voltak a port-arthuri közélet és a dolgozók képviselői — összesen több mint 2.000 ember. Az emelvényen helyet foglaltak a Kínai Népköztársaság kormányküldöttségének tagjai, élükön Pen Teh-huajjal és P. F. Jugyin, a Szovjetunió pekingi nagykövete. A nagygyűlést Go Su-sen, a Kínai Kommunista Párt dalniji városi bizottságának titkára nyitotta meg. Go Mo-zso, a kormányküldöttség helyettes vezetője ünnepi beszédet mondott. Go Mo-zso a kínai nép nevében köszöntötte a nagy szovjet népet és fegyveres erőit s köszönetét tolmácsolta azért a sokoldalú, rendszeres és mindenre kiterjedő segítségért, amelyet a Szovjetunió kormánya nyújt Kínának. — A kínai nép — mondotta — méginkább latba veti erejét népeink barátságának és együttműködésének további erősítése érdekében, a béke, demokrácia és szocializmus tábora erőinek növelése érdekében, hogy végső győzelmet arassunk a közös ügyért — a világbéke megvédéséért folyó harcban. Kétségtelen, hogy népeink — 800 millió ember — testvéri barátsága, amelyet a harctéren elesett hősök vére pecsételt meg, tartós biztosítéka forradalmi vívmányainknak és munkánk eredményeinek, tartós biztosítéka a Távol-Kelet és az egész világ békéjének. Befejezésül Go Mo-zso éltette a szovjet fegyveres erőket, a rendíthetetlen kínai-szovjet barátságot, a világbékét. Ezután P. F. Jugyin, a Szovjetunió pekingi nagykövete mondott beszédet, majd Szun Cin-lin, a Kínai-Szovjet Baráti Társaság központi vezetőségének elnöke leleplezte az emlékmű márványtalapzatát. A szovjet és kínai pionírok virágcsokrokat helyeztek el az emlékmű talapzatára. DALMN (Agerpres): A TASZSZ jelenti : A Port-Arthur—Dalnijban állomásozó szovjet katonai egységek személyzetét a Kínai Népköztársaság a „Kínai-Szovjet Barátság“ érmével tüntette ki. A kormány küldöttsége február 23-án ünnepélyes keretek között adta át az egységek személyzetének az érmeket. A kormányküldöttségben részt vettek Csiján Cun-szun, a Kínai Felszabadító Néphadsereg helyettes vezérkari főnöke, Liu Ja-lu, a Kínai Felszabadító Néphadsereg légi haderőinek parancsnoka és Sziao Cin-guan, a Kínai Felszabadító Néphadsereg katonai tengerészeti flottájának parancsnoka. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bukarest, Piața Scrnteil Nr. 1. — Telefon 7.42.29. Előfizetések a postahivataloknál, a levélhordóknál és a vállalatok önkéntes lapterjesztőinél. Nyomda: Combinatul Poligrafic Casa Scintetl ..1. V. Stalin*.