Előre, 1955. május (9. évfolyam, 2344-2368. szám)

1955-05-14 / 2354. szám

Világ proletárjai egyesüljetek ! A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG NÉPTANÁCSAINAK LAPJA A hazafias verseny ereje Az üzemeinkben folyó szocialista verse­nyek példájára falvainkban is egyre inkább tért hódítanak a hazafias versenyek. A dolgozó parasztság ma már becsületbeli kö­telezettségének tartja, hogy a különböző idő­szakokban ráháruló feladatokat idejében és jó körülmények között végezze el. S lehet-e ezen csodálkozni, hiszen a falusi dolgozók­nak is épp úgy, mint a gyárak és üzemek munkásainak csak napjainkban nyílt alkal­muk, hogy saját maguknak dolgozzanak. Év­századokon keresztül görnyedt grófi és kulák földeken a paraszt s ha néhánynak volt is valami földje, kevésnek volt annyi, hogy megteremje a mindennapira valót. Míg má­sok dúskáltak a paraszt verejtékezése után, addig éhezett a falu népe. Ma a föld azoké, akik megművelik és aki szereti a földet, munkájának saját maga látja a hasznát. Ezért az a lelkesedés, ami a különböző kampányok alkalmával megmutatkozik fal­vainkban. Most a tavaszi vetések idején is dolgozó parasztok és községek tömegestől versenyeztek egymással: ki veti el minél ko­rábban a gabonát, hol alkalmazzák minél többen a nagyobb termést biztosító agrot­­h­­nikai módszereket. A hazafias versenynek is, mint a szocialis­ta versenynek, óriási jelentősége van a ter­melés emelésében. Mezőgazdaságunk szocia­lista egységeiben, ahol szervezetten folyik a termelés, minden feltétel megvan a szocia­lista verseny tudományos alkalmazására és a legtöbb helyen eredményesen is alkalmaz­zák. De még számtalan egyéni gazdaság van, melyeknek termelési eredménye sem lehet közömbös számunkra. A hazafias ver­seny szerepe az, hogy átfogja a magángaz­daságok százezreit, példaképül állítsa a jól gazdálkodó dolgozó parasztokat társaik elé s ezen keresztül lendületet adjon a munká­nak. Mint ahogy a sokezer egyéni gazdaság munkájának megszervezése, irányítása, a néptanácsok végrehajtó bizottságaira tarto­zik, éppen úgy a hazafias versenyek felkaro­lásának szerepe is rájuk hárul. Ma­holnap mindenütt befejezik a vetést. Dolgozó pa­rasztságunk derekasan helyt állt a földeken. S hogy az aránylag elég kevés kedvező időt ésszerűen használták ki, hogy minde­nütt elég gyorsan földbe került a mag, ez nagy mértékben a hazafias versenylendület eredményének köszönhető. Éppen ezért nem szabad számításon kívül hagyni ezt a nagy ösztönző erőt. A néptanácsok végrehajtó bi­zottságainak még jobban fel kell karolniuk, még magasabb színvonalra kell emelniök, hogy az elkövetkező mezőgazdasági munkák idején minden község, minden dolgozó pa­raszt részt vegyen a hazafias versenyekben. A hazafias verseny alapelve és módozata egyezik a szocialista versenyével. Itt is a tö­megek alkotó kezdeményezésének kell érvé­nyesülnie, a versenynek a dolgozók egyéni reális vállalásán kell alapulnia. Hogy néz ki ez a gyakorlatban? Az egyik községben vala­melyik öntudatos dolgozó paraszt számot vet az előtte álló feladatokkal. Ismerve ten­nivalóit és munkalehetőségeit, vállalást tesz, hogy bizonyos munkát bizonyos időre elvégez és ugyanakkor felszólítja a választó­kerületében lakó társait, hogy álljanak versenybe. A képviselő és a válasz­tókerület honpolgári bizottságának tag­jai számbaveszik a vállalásokat. Az egyes dolgozó parasztok vállalásainak alapján megnézik, hogy a szóban­­forgó feladatot mikorra teljesítheti a válasz­tókerület és a feltételek megjelölésével ver­senyre hívják a szomszédos választókerüle­tet, vagy a község összes választókerületeit. A választókerületek vállalásai alapján a vég­rehajtó bizottság megismeri a község lehe­tőségeit, összesíti a vállalásokat, megálla­pítja a versenypontokat és kihívja a más községeket. S igy megy ez a rajonokon ke­resztül a tartományokig. Ahol így szervezik meg a versenyeket, minden versenyfelhívás­nak megvan az alapja, a dolgozók vállalása kezesség rá, hogy a verseny pontjai meg is valósulnak. A tavaszi mezőgazdasági munkák idején nagyon sok községben ez az alapos szerve­zés jellemezte a hazafias versenyeket. Az ilyen községekben idejében végeztek a ve­téssel, a dolgozó parasztok egymással ver­senyeztek az új módszerek alkalmazásában. A Szamosújvár rajoni ördöngősfüzesen ép­pen a hazafias versenyeknek tulajdonítható, hogy a 2. választókerület (képviselő: Veress József) és a 16. választókerület (képviselő: Daruka Imre) lakói május elsejére mindent elvetettek az utolsó szemig. De ennek tu­lajdonítható az is, hogy a község mindig élenjárt a tavaszi munkában. A rajonra is az a jellemző, hogy majdnem minden községben felkarolták a dolgozó parasztok hazafias ver­senyét és idejében teljesítették a vetési tervet. A hazafias versenyek eredményeként az or­szág számos más községében végeztek ki­emelkedő munkát. A Szatmár rajoni Lázári­ban és Aranyosmeggyesen, az Arad rajoni Nagylakon, a Székelyudvarhely rajoni Alsó­­boldogfalván, a Sztálin rajoni Tatrangon s még sok községben. A tavaszi kampányban azonban az is meg­mutatkozott, hogy nem mindenütt tudják ér­tékelni a verseny tömegmozgósító erejét. Ha valamelyik más község felhívására meg is mozdulnak a dolgozó parasztok, a végrehaj­tó bizottságok közömbössége, vagy hanyag­sága folytán az egyes vállalások elsikkad­nak. Más helyen formálisan elfogadják ugyan a kihívást, de azután senki sem tö­rődik, hogy szervezett keretet adjanak a hazafias versenynek, nyilvántartsák az ered­ményeket, népszerűsítsék az élenjárókat. A vetés ideje alatt történt meg a Székelyud­varhely rajoni Fenyedén, hogy a végrehajtó bizottság elnöke és titkára még azt sem tud­ta megmondani, kik a hazafias versenybi­zottság tagjai, vagy ki az elnöke, — csak arra emlékeztek, hogy kettőjük közül kelle­ne legyen valamelyik. El lehet képzelni, hogy milyen lehet a verseny, ki tudhatja az eredményeket, ha a falu vezetői is ilyen tá­jékozatlanok. A válasz kézenfekvő: ilyen helyt nem lehet verseny, mert a verseny iránti közömbösség elfojtja az alulról jövő kezdeményezést. A hazafias versenynek a nyilvánosság az éltető eleme. A dolgozó parasztok ha már versenyben vannak, akarják látni, hogy ér­tékelik munkájukat, szám­ontartják eredmé­nyeiket. De akarják látni azt is, hogyan ál­lanak feladataik teljesítésével és társaikkal szemben. Sajnos elég sok helyen éppen az eredmények népszerűsítését hanyagolják el. A végrehajtó bizottságok ha valamilyen úton-módon össze is gyűjtik a különböző me­zőgazdasági munkák menetére vonatkozó adatokat s felterjesztik a rajonhoz, azt gon­dolják, hogy ezzel mindent megoldottak. Az ilyen formális munka nem lendíti előre a hazafias versenyt, nem erősíti a tömegkapcso­­latot. El kell érni minden községben, hogy a képviselők és a választókerületek honpolgári bizottságai ne csak egyszerű „felfelé informá­ló” közegek módjára dolgozzanak, hanem éppen a dolgozókat kössék össze a végrehaj­tó bizottsággal a mindennapi eleven mun­kán keresztül. A hazafias versenyek eredményeinek nép­szerűsítésére fordítsunk nagy gondot, hogy a dolgozó parasztok ne csak az egyszerű számokat lássák, hanem megértsék a ver­seny lényegét. A népszerűsítésre számtalan alkalom és lehetőség kínálkozik. Használjuk ki erre a célra a dicsérő­­táblákat, az utcai újságokat s ne mulasszuk el egyetlen ülé­sen se megdicsérni mindazokat, akik példa­mutatóan dolgoztak. Ma már nagyon sok községünk rádiósítva van. Ügyesen összeál­lított beszámolókkal, amelyekben elemezzük a napi vagy két napi versenyállást, nagy si­kert érhetünk el. Mindezeknek a megszervezése nélkül ha­zafias verseny el sem képzelhető, s mindez a néptanácsok végrehajtó bizottságaira há­rul. Nagy munka áll még a falu dolgozói előtt. A későn vetett gabona csak megfelelő gondozás, ápolás mellett ad jó termést. Úgy karoljuk fel a hazafias versenyeket, hogy minden dolgozó parasztot a legjobb módszer alkalmazására mozgósítsunk. Legyenek ezek a versenyek a falu dolgozóinak tükörképei, hogy mindenki lássa munkájának eredmé­nyét, lássa tennivalóit. De lássa azt is, ha valaki jobban csinál valamit mint ő, hogy igyekezzen a nyomába lépni. A hazafias verseny igy valóban a munka elvégzésének mozgató rugójává válik s nagy termésered­mények elérésére lelkesít minden dolgozó parasztot. -------------------------------------------------------­ Hazaérkezett a berlini ünnepségeken részt vett román kormányküldöttség A Román Népköztársaság kormányküldött­sége, amely részt vett a Németország fel­szabadításának 10. évfordulója alkalmából Berlinben rendezett ünnepségeken, május 13-án visszaérkezett a fővárosba. A kormányküldöttség a következő elvtár­sakból állott: C. Pirvulescu, az RMP KV Politbürójának tagja, a Nagy Nemzetgyűlés elnöke, A. Vladoiu, a községi gazdálkodás és helyiipar minisztere, Florian Danalache, az RMP Bukarest városi bizottságának első titkára. A küldöttséget megérkezésekor Miron Constantinescu, Szenkovits Sándor, C. Po­­pescu, Gh. D. Safer, M. Oprisan, dr. Voinea Marinescu és más elvtársak fogadták a ba­­neasai repülőtéren. Jelen volt W. Eggerath, a Német Demokra­tikus Köztársaság bukaresti nagykövete. (Agerpres) A fővárosi nők találkozása az országunkban időző olasz, dán és finn nőküldöttségekkel A Román Népköztársaság Demokrata Nő­bizottságának meghívására hazánkban tar­tózkodó olasz, dán és finn nőküldöttségek péntek délután fővárosunk nőivel találkoztak a Hirm­an Sirbu-teremben. Elena Horea, a fővárosi néptanács vég­rehajtó bizottságának alelnöke nyitotta meg a gyűlést, majd Lucia Solomon, az In­­dustria Bumbacului igazgatóhelyettese ar­ról beszélt, hogy a fővárosi nők miként já­rulnak hozzá ahhoz a harchoz, amelyet e­­gész népünk a háza megerősítéséért és fel­virágoztatásáért, a béke megvédéséért foly­tat. Az olasz nőküldöttségek nevében Carlina Calcatelini, az olasz nőszövetség torinói szervezetének titkársági tagja beszélt. Az olasz nők — mondotta a felszólaló — je­lentős mértékben hozzájárulnak népük béke­harcához. Olaszországban száz és száz til­takozó gyűlést rendeztek az utóbbi időben Németország felfegyverzése és az atomfegy­ver alkalmazása ellen. Az olasz nők — mon­dotta — a békeharccal egyidejűleg elszánt harcot folytatnak a munkához való jogukért, az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének megvalósításáért, társadalmi jogaikért, sza­badságukért. A finn nőküldöttség nevében Johanna Lyyli Kosknen, a Finn Nőszervezetek Köz­ponti­ Vezetőségének tagja, a „Konsan Sa­­na” című napilap szerkesztője beszélt. A finn nők legfontosabb feladata a jelen pil­lanatban az — mondotta —, hogy megfele­lően előkészítsék a békeszerető erők június­ban megtartandó világtalálkozóját. A finn nép büszke rá, hogy e találkozót Helsinkiben rendezik meg. A finn nők — mondotta a továbbiakban a felszólaló — nagy figyelemmel kísérik a Román Népköztársaságban végbemenő át­­alakulásokat. Igen jó benyomást tett ránk az anya és a gyermek, általában az ember iránt megnyilvánuló gondoskodás Ezután Clara Johanna Christensen, a Dán Demokrata Nőszövetség vezetőségi tag­ja ismertette a dán nők harcát a tartós vi­lágbékéért, az országok közötti politikai, gazdasági és kulturális együttműködés fej­lesztéséért. Itteni látogatásunk során — mondotta a felszólaló — meggyőződtünk róla, mennyi­re megváltozik az emberek élete, ha az or­­szág gazdasági kincsei az egész nép birto­kában vannak. Láttuk, milyen nagy mérték­ben emelkedett a romániai dolgozók élet­színvonala. Láttuk a bölcsődéket és gyer­­mekóvódákat, láttuk a szülő­otthonokat és láttuk, milyen gonddal óvják a dolgozók gyermekeit, miközben az anyák munkahe­lyeiken vannak. Büszkék vagyunk arra, hogy a nők is hozzájárulnak a Román Népköz­­társaságban folyó nagyszerű építő munká­hoz. A fővárosi nők meleg rokonszenvüket fejezték ki az olasz, finn és dán nőknek, a az egész világ nőinek akcióegysége mellett, tüntettek. (Agerpres.) mm »mmm »• IX. évf* 2354. sz. 4 oldal, ára 20 báni­­­i 1955 május 14* szombat ................... LAPUNK TARTALMÁBÓL: „Érteni kell a gépekhez, de még Inkább az emberekhez!” Beszélgetés Kovács Istvánnal, az aradi „December 30” textilüzem élenjáró mesterével (2. oldal) A Román Népköztársaság csapata első helyen végzett a kerékpáros „Békever­seny” kilencedik szakaszában (2. oldal) az európai államok varsói ér­TEKEZLETE AZ EURÓPAI BÉKE ÉS BIZTONSÁG MEGÓVÁSA ÉRDEKÉBEN Gh. Gheorghiu-Dej nyilatkozata Mehmet Shehu nyilatkozata Vlko Cservenkov nyilatkozata Peng Teh-huaj nyilatkozata (3. oldal) Nyugati államférfiak a szovjet leszerelési javaslatról (4. oldal) A helsinki Béke Világtalálkozó szovjet küldötteinek felhatalmazása (4. oldal) Átnyújtották a Nemzetközi Sztálin-béke­ díjat André Bonnard professzornak (4. oldal) Az európai államok varsói értekezlete az európai béke és biztonság megóvása érdekében A május 13-i ülés VARSÓ. (Agerpres.). — A TASZSZ jelenti: Az európai államok varsói értekezletének május 13-i üléséről a követ­kező közleményt adták ki: Az európai államoknak az európai béke és biztonság megóvására ösz­­szehívott varsói értekezlete május 13-án tartotta 4. ülését. Az ülésen N. A. Bulganyin, a szovjet küldöttség vezetője, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke elnökölt. Az ülésen szakaszonként megvizsgálták az Albán Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokrati­kus Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szö­vetsége között megkötendő barátsági, együttműködési és kölcsönös se­gélynyújtási szerződést. Az értekezleten képviselt összes államok küldöttségei kijelentették, hogy egyetértenek a szerződés szövegével. Az értekezlet részvevői megegyeztek abban, hogy a szerződést május 14-én délelőtt 10 órakor írják alá a Lengyel Népköztársaság Államtaná­csának épületében. Az értekezleten határozatot fogadtak el, amelynek értelmében meg­alakítják a szerződésben részvevő államok fegyveres erőinek egységes parancsnokságát. Hasznos újítások a sztálinvárosi „Vörös Zászló“ üzemben A sztálinvárosi „Vörös Zászló”­üzem dolgozói néhány nappal ezelőtt megfogadták, hogy évi tervükön felül 1500 tehergépkocsit gyártanak. A gyár technikusai nyomban hoz­záláttak több technológiai folyamat tökéle­tesítéséhez, s máris lényeges eredményeket értek el a termelékenység fokozásában. Az acélöntődében például Traian Bobeanu mérnök munkaközössége elhatározta, hogy egy öntődobozban a nagy darabok mellett kisebb alkatrészeket is kiöntenek. Ezzel a módszerrel három nap alatt terven felül 24 tehergépkocsi alkatrészeit öntötték ki. A prés- és borítóosztály munkásai arra tö­rekednek, hogy minél töké­etesebben kihasz­nálják a felszereléseket. Manolache Capsa mester és Constantin Hutu lakatos úgy mó­dosították a teherkocsi-alváz gerinctartóit fúró készüléket, hogy egyszerre két gerinc­tartót fúrhassanak ki. Ezzel a módszerrel nyolc nap alatt 10 tehergépkocsi alvázának gerinctartóit fúrták ki terven felül. A tehergépkocsik kerekeinek köpenytartó abroncsait eddig egyenként készítették el. Nicolae Adam mérnök javaslatára most egy­szerre három abroncsot készítenek. Ezzel minden tehergépkocsinál 700 percet takarí­tottak meg. Az osztály munkásai május 6-ig 200 darab abroncsot gyártottak terven felül. Országos értekezlet a ruházati ipar pótalkatrész-ellátásának megjavítására A ruházati cikkeket gyártó vállalatok fő­gépészei az elmúlt napokban országos érte­kezletre ültek össze Marosvásárhelyen. A főgépészek megtárgyalták az „Encsel Mór­’ üzem munkásaival és technikusaival a kész­ruha és kötszövöttárugyárak pótalkatrész­­ellátásának megjavítását. Gheorghe Hassan mérnök jelentésében felsorolta az „Encsel Mór” üzem sikereit a különleges varrógép- és kötőgép-alkatrészek gyártása terén. Az értekezlet részvevői javaslatokat tet­tek a pótalkatrész-ellátással kapcsolatosan s elhatározták, hogy az „Encsel Mór” üzem ezentúl előre megállapított terv szerint szál­lít pótalkatrészeket a ruházati cikkeket gyár­tó vállalatoknak. (Agerpres.) Tanácskozás a háztáji baromfitenyésztésről Az elmúlt évben a Galac tartományi nép­tanács mellett működő nőbizottság kezdemé­­nyezésére háztáji baromfitenyésztési verseny vette kezdetét. A napokban Galacon —­ amint erről a Scinteia beszámolt — baromfite­nyésztésben kitűnt több mint 200 háziasz­­szony értekezletet tartott az elért eredmé­nyek tapasztalatainak átadásáról és népsze­rűsítéséről. A nőbizottság értékes kezdemé­nyezésének tartományszerte szép eredményei vannak. Filimon Sirbu rajon háziasszonyai az elmúlt év­ben nem kevesebb mint 1.164.000 baromfit tenyésztettek. Balfeni községből Dobrija Nanu dolgozó parasztasszony egy­maga 310 baromfit nevelt. Az értekezleten a baromfitenyésztésben kitűnt háziasszonyok tapasztalatcseréje érté­kes segítséget nyújtott a tartomány háziasz­­szonyainak a baromfitenyésztés fejlesztésé­ben. Apáca nagyközség Sztálin rajonban, az Olt folyása mentén. A közeli havasok dom­bokká szelídült fiai fogják karéjba aprócska házait. Arról nevezetes, hogy itt született 1625-ben Apácai Csere János, a hírneves ma­gyar tudós pedagógus. A másik nevezetessé­ge — amit nem tartanak nyilván a lexikonok s amiről csak a környékbeliek tudnak — az, hogy az apácaiaknál szorgalmasabb szántó­vető embereket keresve sem lehetne találni. Magyarázata van ennek a nagy szorga­lomnak. Hideg, meszes talaja föld az apá­cai határ, szűken mérte mindig a búzát, ár­pát és kukoricát. Az évszázadokon át jobbá­gyi sorban élő népnek keményen kellett bir­kóznia a domboldalakon elterülő, szélfútta földekkel, hogy kicsikarja a mindennapi ke­nyeret. A mezei munkák idején nem ismert sem pihenést, sem vasárnapot. Nemcsak „lá­tástól vakulásig” dolgozott, hanem azon is túl. A dombhát mögül előbukkanó hold sok­szor ott találta a mezőn a sovány tehénké­vel vagy ökörrel szántogató parasztokat. Mégis kevés látszata volt a nagy erőlködés­nek — „Az apácaiakhoz úgy hozzánőtt a szegénység, mint a bőrük“ — volt a szólás­mondás. Lehet-e nagyobb darab kenyeret termelni a mostoha apácai földön? — ez a kérdés foglalkoztatta az apácai földműveseket már régóta. Enyhe szél borzolja az őszi vetések gyenge zöldjét. Az égboltról nyári hevesség­gel tűz le a nap, a levélbe berult fűzfák közül ki-kicsillan az Olt tükre. Mindenfelé, amerre a szem ellát, ég a munka a mezőn. — Ugye szép a falunk határa? — kérdezi Bartha Jenő, a helyi néptanács végrehajtó bizottságának tagja, eres jobbjával széles félkört írva le a dimbes-dombos vidék fö­lött. A „szép“ alatt nyilván nem a természeti szépségekben csillogó tavaszi tájat érti, ha­nem azt, amit az emberi kéz műveit ezen a tájon: az erőteljesen bokrosodó őszi vetést, amelyeknek minőségét, mint hivatalos em­ber vizsgálja, a gondosan megművelt föl­deket, melyekben már repeszti a mag héját a napfényre törekvő csira. — Mert másképpen gazdálkodunk mi most, mint azelőtt — fűzi a szót tovább Bartha elvtárs, nem titkolt büszkeséggel sovány, napszítta arcán. — A számadatokat is meg­nézheti este a székházban (napközben egy teremtett lelket sem talált ott bent), de jobb, ha saját szemével látja, amit látni kell. Erről a „másképpen“-ről beszélgetünk Bartha elvtárssal kötelességszerűen végzen­dő határjáró útja közben. A múlt évben még az a felfogás járta a néptanácsnál, hogy szántal­ak-vetnek az apácaiak noszogatás nélkül is, hiszen szor­galmukról híres emberek. Vajon a cukorré­pát meg a krumplit nem kapálnák-e meg fel­világosító szó nélkül is? Vajon a néptanács szervező munkája nélkül nem óvnák-e a fiatal növényeket a gaz növekedésétől? — Dehogynem, megcsinálják ők azt faliújság meg egyebek nélkül is. Ám a tapasztalatok bebizonyították, hogy nem jól gondolkodik, aki így érvel. A szorgalomban ugyan nem volt hiány, de annál több bajt okozott a szervezés és irányítás hiánya. De maga korán tanul az ember — az idén már másképp gondolkoztak. Minden te­remtett lelket mozgósítottak a siker érdeké­ben. Ahány végrehajtó bizottsági tag, képvi­selő, tanuló, szövetkezdi alkalmazott, nő­­bizottsági tag — mind sorompóba állt. Még a tél volt az úr az idei megkésett tavasz­ban, amikor megkezdték a szántást-vetést. A gazdasági elöljáró naponta ellenőrizte a határt. Ha megszikkadt egy darabka, azon­nal értesítették a gazdát. Naponta megköve­telték a vetési helyzetjelentést. Ha valame­lyik képviselő hiányzott az esti jelentésről, Orbán András gazdasági elöljáró biciklijé­re pattant is ment utána. Nincs sok vetőgép a faluban, de a meglévőket úgy osztották munkába, hogy mindenki géppel vethessen. A kalászosok, a krumpli, cukorrépa, mind a földben van már, a kukorica jórészét is elvetették, egy, legfeljebb két nap, kész lesz­nek vele egészen. A kukoricához nagy reményeket fűznek az idén. Hogy miért­­ megvan annak a története. El is mondja Bartha elv­társ ezt a szemleútja közben, a pacsirtaszó­tól hangos mezőn. Van a faluban egy idős gazdaember, Imre Gyuri bácsi. Hatvankét esztendő nyomja a vállát, de úgy tetszik neki minden ami új, mintha húszesztendős volna. Imre Gyuri bá­csi hallott a kukorica négyzetes vetéséről és feltette magában, hogy ezt ő is meg fog­ja próbálni. Sokan csak csóválták a fe­jüket, mikor tavaly tavaszon az öreg sor­házával kezdte vonalazgatni a földjét. Hát még, amikor a pótbeporzással bibelődött. „Mi az, kied felcsapott szélnek?“ — csipked­ték. De ősszel, kukoricatöréskor aztán ő ka­cagott. Olyan kukoricatermése volt, amilyen­re nem volt még példa a faluban. A közmondás azt tartja, hogy egy fecs­ke nem csinál tavaszi. Apácán megdőlt ez a közmondás, Imre Gyuri bácsi igazsága be­bizonyította, hogy a mostoha apácai földből is lehet jó termést kicsikarni, ha az ember új módon, másképpen dolgozik, mint az­előtt. Gyűléseken, agrotechnikai előadásokon mind az ő nevét emlegették. Elég az hozzá, hogy az apácaiak kedvet kaptak a kukorica termesztéshez. Még az őszön elhatározták, hogy növelni fogják a vetésterületet s négy­zetesen vetik a kukoricát. A földek ugyan keskenyek, keresztben nem lehet lókapával meghúzni, ám a négyzetes vetés előnye úgy is meglesz, arányosabban oszlik meg a föl­dön a növény, jobb lesz a termés. A komo­ly elhatározást mi sem bizonyítja jobban, mint a szövetkezettel kötött állathiz­­latási szerződések, 300 sertésre, 40 nagy­állatra és 45 borjúra kötöttek szerződést. A takarmányalap hozzá — a kukorica. Így aztán az idén a tavalyi 50 hektárral szemben 125 hektár kukoricát vetettek eddig, s tegyük hozzá azt is, hogy a legtöbben négyzetesen. — Győződjék meg róla, az elvtárs — invi­tált Bartha Jenő a földek felé, amelyeken sorhúzóval készítgették éppen a kukorica ta­laját. Újfajta vetőmaggal is kísérleteznek az idén. Zsizsik Jenő, az iskola fiatal termé­szetrajz tanára, aki télen az agrotechnikai tanfolyamot vezeti, még a tavaly hozott Sepsiszentgyörgyről egy hátizsákra való ku­koricát. Azt mondta, hideg éghajlatot jól bíró koránérő fajta. Adott belőle néhány gaz­dának, Bartha Jenőnek is. Elvetették a kert­jükben. Az ismeretlen vendég jól érezte ma­gát az apácai földben, korán beérett és telt­­szemű csöveket adott. Ebből a magból ve­tettek be az idén néhány darabkát, ha most is beválik, jövőre ezt a fajtát fogják meg­­honosítani. Késő este értünk be a faluba, a nép­tanács házához. A gazdasági elöljáró irodája olyan volt, mint egy főhadiszállás. A petróle­­umlámpa sárga fényében ott ült az elnök, Tan­chis Dumitru, Sosu Virginia, a titkár, képvi­selők, kiváló termelők, honpolgári bizottsági tagok. Folyvást nyílt, csukódott az ajtó, jöt­tek a jelentésekkel poros csizmája férfiak, fejkendős asszonyok. Orbán András elöljáró számolt... Még két nap, nem, csak egy... hol­nap este már jelenthetik a rajonnak, hogy teljesítették a kukorica vetéstervét s azt is, hogy az apácai dolgozó parasztok közül mi­lyen sokan alkalmazták az új módszert. — Gondolom, jó termést várhatunk az őszre — mondta az elöljáró, miután végzett a számításokkal. Igen, az apácaiak fő uton vannak ahhoz, hogy mind többet csikarjanak ki a földből. sípos andrás AZ APÁCAI HATÁRBAN Ki lesz az első a növényápolásban? Mátyás János, a marosszentannai kollektív gazdaság elnöke elindult ellenőrizni a mezei brigádokat. Még kint a határban is fülébe csengtek Nagy Incének, az udvarfalvi kol­lektív gazdaság elnökének szavai: „Ha így haladtok, egy-két nap alatt elhagytok minket a kapálásban.” Bizony nem volna kicsi do­log maguk mögött hagyni a rajon legjobb kollektív gazdaságát. Iparkodtak az emberek a vetésnél is, mégis az udvarfalviak lettek az elsők. Igaz, hogy ők sem maradtak nagyon mögöttük. Május 6-ig minden szem magot elvetettek s nem akárhogyan, hanem az agrotechnika módsze­rei szerint. Többek között 65 hektár kukori­cát, 3 hektár napraforgót és 6 hektár burgo­nyát vetettek, il­etve ültettek négyzetesen. Nagy részénél fészektrágyázást is alkalmaz­tak. Most pedig arra törekszenek, hogy a nö­vényápolásban megelőzzék az udvarfalviakat. Tervük nem alaptalan. Hiszen május 10-ig 3 hektár mákot, 22 hektár cukorrépát és 3 hektár napraforgót kapáltak meg. Ezenkívül 120 hektár búzát és 20 hektár árpát gyomlál­tak. Az egyik dűlőben az első brigád első cso­portja dolgozik. Olyan jó munkások mint Barabás Anna, Bucur Lucretia, Kacsó Ro­­zália és mások. Tegnap délben jöttek át a cukorrépásból s mostanáig mintegy három hektár napraforgót kapáltak meg. Pedig még dél sincs. Igaz, könnyen is megy a kapálás a négyzetes vetésben. Később pedig még könnyebben, ha majd lókapát is lehet hasz­nálni. Az elnök nem állja meg, hogy ne biztassa a kollektivistákat. — Ha nem sietünk, lemaradunk — mond­ja. — Erősen összetorlódik a munka. Né­hány nap múlva neki kell fogjunk a krumpli kapálásának is. — Ne féltsen minket, elnök elvtárs — fe­lelik többen is. Nem hagyjuk magunkat Mátyás János elégedetten veszi tudomá­sul a választ. Tudja, hogy amit az első cso­port tagjai mondanak, az úgy is lesz. Tovább folytatja útját. A „Baksa“ dűlőben a második brigád első csoportjának tagjai éppen déli pihenőjüket töltik. Megérdemelt pihenés. Napi munkájuknak már több mint a felét elvégezték. Estig pedig befejezik a dűlő­ben az egész napraforgó kapálását. Kell is haladjanak, mert versenyben vannak az ösz­­szes csoportokkal. Eddig 60 hektár búzát és 10 hektár árpát gyomláltak meg. Ezenkí­vül 1,20 hektár mákot, meg 3,70 hektár cu­korrépát kapáltak meg. Mindig ők indulnak elsőknek a határba és utolsóknak teszik le a kapát. Ezért vannak az élen. — Ezután még jobban megfogjuk a kapa nyelét — mondja Szőke Regina, a csoport vezetője. — Nem volna szép, hogy éppen most maradjunk le, mikor annyi tennivaló van. Szőke Regina nem hiába bízik a csoport­jában. Szántó Elek, Bandian Silvia, Mátyás Sára és a többiek soha nem okoztak csaló­dást. Biztos, hogy most sem hagyják szé­gyenben. A kollektív gazdaság kert­észbrigádjának is van mivel büszkélkedni. A Maros partján elterülő nyolc hektáros kertészetből nemso­kára piacra lehet vinni a hónapos retket és a zöld hagymát. Az utóbbit már kétszer megkapálták, 220 négyzetméter melegágyuk is van. A palánták egy része már ki is ke­rült az előre jól elkészített földbe. Május 10-ig 12 ezer szál nyári káposztát, hatezer karalábét, négyezer karfiolt és ."A 200 szál kel­káposztát ültették ki. A kis növények már szépen fejlődnek. A napokban kiültetik a pa­radicsom és paprika palántákat is. A marosszentannai kollektivisták a zöldsé­­geskertben az idén nagy területen alkalmaz­zák a kettős termelést. Ezért gondoskodtak róla, hogy a növények egész nyáron meg­felelő mennyiségű vizet kapjanak. Szentan­­nai János kertész vezetésével 150 méter hosszú csatornát ástak s így 5 hektár terü­letet tettek öntözhetővé. A kertészbrigád a tavaly 37 százalékkal teljesítette túl terme­lési tervét. Az idén további 15 százalékkal akarja túlhaladni tavalyi eredményeit. Erre törekszik Szente Rozália, Verdes Carolina Pini V. Maria és a brigád minden tagja egyaránt A falu végén újabb öröm éri az elnököt. Az első brigád ötödik csoportja már neki is kezdett a négyzetesen vetett kukorica kapá­lásának. — Ha így haladunk, nem lesz baj a nö­vényápolással — mondja elégedetten az el­nök. Még valóban elhagyhatjuk az udvar­­falviakat, NAGY FERENC Megkezdődött a rizs vetése Bukarest, Nagyvárad, Craiova és Temesvár tartományban a meleg tavasz­­nap felszáritotta a rizsföldeket s az állami gazdaságok munkásai nekiláttak a munkának. Az országban elsőnek a nagyszalontai állami gazdaság munkásai kezdték meg az idei rizsvetést. Alig néhány nap alatt 90 hektárnyi területet vezettek be. A főváros kö­zelében levő Budesti-Negoesti állami gazdaságban is megkezdték a rizs vetését. Itt eddig három hektár vetését fejezték be. A Temesvár tartományi állami gazdaságokban 55 hektáron, Craiova tartományban pedig 8 hektáron tették földbe a rizsét. A múlt hét végéig az állami gazdaságokban 154 hektáron vetették el a rizsét.­­ (Agerpres) A Magyar Autonóm Tartományban teljesítették a kukorica vetési tervét A Magyar Autonóm Tar- 103,9, Erdőszentgyörgy ta­­tományban május 12-ig jön 103,8 és Székelyudvar- 100,1 százalékban teljesített hely rajon 100,1 százalékot tél a kukorica vetésének ért el. A többi rajonok 93. előirányzatát. Régen vajon 98 százaléknál tartanak. A vetés nagy lendülettel fo­lyik tovább a tervfeladatok teljesítéséért és túlszárnya­lásáért. Befejezték a vetést, megkezdték a növényápolást Belényes rajon Nagyvárad tartomány leg­nagyobb rajonja és arról híres, hogy ezen a tavaszon mindvégig a szántás-vetésben élenjáró rajonok között emlegették. Most a vetés utolsó szakaszában a többi rajonhoz viszonyított nehéz körülményei ellenére is a belényesiek a második helyre küzdötték fel magukat. Hogyan sikerült ezt elérniök? úgy, hogy Belényes vajonban jól megszer­vezték a munkát és megfontolt munkaterv alapján dolgoztak. Először is megalakítot­ták a Vetési bizottságokat idejében, mégpe­dig olyan dolgozókból, akik már eddig be­bizonyították, hogy mesterei a földművelés­­nek. De a vetési bizottságok nemcsak papíron alakultak meg, hanem léteztek is a való­ságban és jól dolgoztak, különösen a tárká­­nyi és az újlaki. Ezekben a vetési bizottsá­gokban több mint ezer képviselő vett részt és nemcsak szavakkal agitáltak a tavaszi munkák mielőbbi elvégzéséért, hanem ma­guk jártak elől jó példával. Tárkányból Se­bestyén Ferenc, Antal Ferenc képviselők az­zal érték el a legjobb mozgósítást, hogy el­sőknek vetették el négyzetesen kukoricáju­kat. A képviselők mellett a dolgozó parasz­tok legjobbjai is kivették részüket a szemé­lyes példaadáson alapuló agitációból. Külö­nösen említésre méltó szép eredményt ért el a tisztásfalvi Popoviciu Valér párttag, a dragánfalvi Jurca Traian és Bodea Ioan kö­zépparasztok.­­ A képviselők és agitátorok mozgósító mun­kájának eredményeként szervezett hazafias verseny bontakozott ki az egész rajonban. Egyik község versenyre hívta a másikat, a községeken belül pedig egyes utcák keltek versenyre. A képviselők közötti versenyek egész választókerületek versenyét eredmé­nyezték. Jól dolgoztak a mezőgazdasági irányítóhe­­lyeket vezető mérnökök és technikusok is, állandóan a terepen tartózkodtak és velük együtt a néptartá­s mezőgazdasági osztályá­nak minden dolgozója. Az időjárás mezei munkára alkalmatlan óráit sem vesztegették el tétlenül. Rossz időben meg vasárnaponként előadásokat szerveztek a kulturotthonokban, ha meg az idő úgy engedte, bemutató előadásokat tar­tottak a mérnökök Fenes, Orszád, Dragán­­falva határában. Ezek a gyakorlati bemuta­tóval egybekötött elméleti tanulás órái je­lentős segítséget nyújtottak azoknak, akik kí­sérletezni kezdtek ugyan a négyzetes vetés­sel, de még megfelelő tapasztalat híján bi­zonytalan volt a munkájuk. A tanítók is ki­­vették részüket a mozgósító tanácsadói mun­­kából. , A rajon kollektív gazdaságai is jól dol­goztak, különösen a biharpoklosi és a szép­laki. Abból a közel 2000 hektáron négyzete­sen vetett kukoricából és burgonyából je­lentős rész az övék. Ezek voltak azok a tényezők, amelyek elősegítették, hogy Belényes rajon befejez­hesse a vetést és hogy —­ Tárkány községgel az élen — rajonszerte megkezdődjön a nö­vényápolás.

Next