Előre, 1955. május (9. évfolyam, 2344-2368. szám)
1955-05-14 / 2354. szám
Világ proletárjai egyesüljetek ! A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG NÉPTANÁCSAINAK LAPJA A hazafias verseny ereje Az üzemeinkben folyó szocialista versenyek példájára falvainkban is egyre inkább tért hódítanak a hazafias versenyek. A dolgozó parasztság ma már becsületbeli kötelezettségének tartja, hogy a különböző időszakokban ráháruló feladatokat idejében és jó körülmények között végezze el. S lehet-e ezen csodálkozni, hiszen a falusi dolgozóknak is épp úgy, mint a gyárak és üzemek munkásainak csak napjainkban nyílt alkalmuk, hogy saját maguknak dolgozzanak. Évszázadokon keresztül görnyedt grófi és kulák földeken a paraszt s ha néhánynak volt is valami földje, kevésnek volt annyi, hogy megteremje a mindennapira valót. Míg mások dúskáltak a paraszt verejtékezése után, addig éhezett a falu népe. Ma a föld azoké, akik megművelik és aki szereti a földet, munkájának saját maga látja a hasznát. Ezért az a lelkesedés, ami a különböző kampányok alkalmával megmutatkozik falvainkban. Most a tavaszi vetések idején is dolgozó parasztok és községek tömegestől versenyeztek egymással: ki veti el minél korábban a gabonát, hol alkalmazzák minél többen a nagyobb termést biztosító agrothnikai módszereket. A hazafias versenynek is, mint a szocialista versenynek, óriási jelentősége van a termelés emelésében. Mezőgazdaságunk szocialista egységeiben, ahol szervezetten folyik a termelés, minden feltétel megvan a szocialista verseny tudományos alkalmazására és a legtöbb helyen eredményesen is alkalmazzák. De még számtalan egyéni gazdaság van, melyeknek termelési eredménye sem lehet közömbös számunkra. A hazafias verseny szerepe az, hogy átfogja a magángazdaságok százezreit, példaképül állítsa a jól gazdálkodó dolgozó parasztokat társaik elé s ezen keresztül lendületet adjon a munkának. Mint ahogy a sokezer egyéni gazdaság munkájának megszervezése, irányítása, a néptanácsok végrehajtó bizottságaira tartozik, éppen úgy a hazafias versenyek felkarolásának szerepe is rájuk hárul. Maholnap mindenütt befejezik a vetést. Dolgozó parasztságunk derekasan helyt állt a földeken. S hogy az aránylag elég kevés kedvező időt ésszerűen használták ki, hogy mindenütt elég gyorsan földbe került a mag, ez nagy mértékben a hazafias versenylendület eredményének köszönhető. Éppen ezért nem szabad számításon kívül hagyni ezt a nagy ösztönző erőt. A néptanácsok végrehajtó bizottságainak még jobban fel kell karolniuk, még magasabb színvonalra kell emelniök, hogy az elkövetkező mezőgazdasági munkák idején minden község, minden dolgozó paraszt részt vegyen a hazafias versenyekben. A hazafias verseny alapelve és módozata egyezik a szocialista versenyével. Itt is a tömegek alkotó kezdeményezésének kell érvényesülnie, a versenynek a dolgozók egyéni reális vállalásán kell alapulnia. Hogy néz ki ez a gyakorlatban? Az egyik községben valamelyik öntudatos dolgozó paraszt számot vet az előtte álló feladatokkal. Ismerve tennivalóit és munkalehetőségeit, vállalást tesz, hogy bizonyos munkát bizonyos időre elvégez és ugyanakkor felszólítja a választókerületében lakó társait, hogy álljanak versenybe. A képviselő és a választókerület honpolgári bizottságának tagjai számbaveszik a vállalásokat. Az egyes dolgozó parasztok vállalásainak alapján megnézik, hogy a szóbanforgó feladatot mikorra teljesítheti a választókerület és a feltételek megjelölésével versenyre hívják a szomszédos választókerületet, vagy a község összes választókerületeit. A választókerületek vállalásai alapján a végrehajtó bizottság megismeri a község lehetőségeit, összesíti a vállalásokat, megállapítja a versenypontokat és kihívja a más községeket. S igy megy ez a rajonokon keresztül a tartományokig. Ahol így szervezik meg a versenyeket, minden versenyfelhívásnak megvan az alapja, a dolgozók vállalása kezesség rá, hogy a verseny pontjai meg is valósulnak. A tavaszi mezőgazdasági munkák idején nagyon sok községben ez az alapos szervezés jellemezte a hazafias versenyeket. Az ilyen községekben idejében végeztek a vetéssel, a dolgozó parasztok egymással versenyeztek az új módszerek alkalmazásában. A Szamosújvár rajoni ördöngősfüzesen éppen a hazafias versenyeknek tulajdonítható, hogy a 2. választókerület (képviselő: Veress József) és a 16. választókerület (képviselő: Daruka Imre) lakói május elsejére mindent elvetettek az utolsó szemig. De ennek tulajdonítható az is, hogy a község mindig élenjárt a tavaszi munkában. A rajonra is az a jellemző, hogy majdnem minden községben felkarolták a dolgozó parasztok hazafias versenyét és idejében teljesítették a vetési tervet. A hazafias versenyek eredményeként az ország számos más községében végeztek kiemelkedő munkát. A Szatmár rajoni Lázáriban és Aranyosmeggyesen, az Arad rajoni Nagylakon, a Székelyudvarhely rajoni Alsóboldogfalván, a Sztálin rajoni Tatrangon s még sok községben. A tavaszi kampányban azonban az is megmutatkozott, hogy nem mindenütt tudják értékelni a verseny tömegmozgósító erejét. Ha valamelyik más község felhívására meg is mozdulnak a dolgozó parasztok, a végrehajtó bizottságok közömbössége, vagy hanyagsága folytán az egyes vállalások elsikkadnak. Más helyen formálisan elfogadják ugyan a kihívást, de azután senki sem törődik, hogy szervezett keretet adjanak a hazafias versenynek, nyilvántartsák az eredményeket, népszerűsítsék az élenjárókat. A vetés ideje alatt történt meg a Székelyudvarhely rajoni Fenyedén, hogy a végrehajtó bizottság elnöke és titkára még azt sem tudta megmondani, kik a hazafias versenybizottság tagjai, vagy ki az elnöke, — csak arra emlékeztek, hogy kettőjük közül kellene legyen valamelyik. El lehet képzelni, hogy milyen lehet a verseny, ki tudhatja az eredményeket, ha a falu vezetői is ilyen tájékozatlanok. A válasz kézenfekvő: ilyen helyt nem lehet verseny, mert a verseny iránti közömbösség elfojtja az alulról jövő kezdeményezést. A hazafias versenynek a nyilvánosság az éltető eleme. A dolgozó parasztok ha már versenyben vannak, akarják látni, hogy értékelik munkájukat, számontartják eredményeiket. De akarják látni azt is, hogyan állanak feladataik teljesítésével és társaikkal szemben. Sajnos elég sok helyen éppen az eredmények népszerűsítését hanyagolják el. A végrehajtó bizottságok ha valamilyen úton-módon össze is gyűjtik a különböző mezőgazdasági munkák menetére vonatkozó adatokat s felterjesztik a rajonhoz, azt gondolják, hogy ezzel mindent megoldottak. Az ilyen formális munka nem lendíti előre a hazafias versenyt, nem erősíti a tömegkapcsolatot. El kell érni minden községben, hogy a képviselők és a választókerületek honpolgári bizottságai ne csak egyszerű „felfelé informáló” közegek módjára dolgozzanak, hanem éppen a dolgozókat kössék össze a végrehajtó bizottsággal a mindennapi eleven munkán keresztül. A hazafias versenyek eredményeinek népszerűsítésére fordítsunk nagy gondot, hogy a dolgozó parasztok ne csak az egyszerű számokat lássák, hanem megértsék a verseny lényegét. A népszerűsítésre számtalan alkalom és lehetőség kínálkozik. Használjuk ki erre a célra a dicsérőtáblákat, az utcai újságokat s ne mulasszuk el egyetlen ülésen se megdicsérni mindazokat, akik példamutatóan dolgoztak. Ma már nagyon sok községünk rádiósítva van. Ügyesen összeállított beszámolókkal, amelyekben elemezzük a napi vagy két napi versenyállást, nagy sikert érhetünk el. Mindezeknek a megszervezése nélkül hazafias verseny el sem képzelhető, s mindez a néptanácsok végrehajtó bizottságaira hárul. Nagy munka áll még a falu dolgozói előtt. A későn vetett gabona csak megfelelő gondozás, ápolás mellett ad jó termést. Úgy karoljuk fel a hazafias versenyeket, hogy minden dolgozó parasztot a legjobb módszer alkalmazására mozgósítsunk. Legyenek ezek a versenyek a falu dolgozóinak tükörképei, hogy mindenki lássa munkájának eredményét, lássa tennivalóit. De lássa azt is, ha valaki jobban csinál valamit mint ő, hogy igyekezzen a nyomába lépni. A hazafias verseny igy valóban a munka elvégzésének mozgató rugójává válik s nagy terméseredmények elérésére lelkesít minden dolgozó parasztot. ------------------------------------------------------- Hazaérkezett a berlini ünnepségeken részt vett román kormányküldöttség A Román Népköztársaság kormányküldöttsége, amely részt vett a Németország felszabadításának 10. évfordulója alkalmából Berlinben rendezett ünnepségeken, május 13-án visszaérkezett a fővárosba. A kormányküldöttség a következő elvtársakból állott: C. Pirvulescu, az RMP KV Politbürójának tagja, a Nagy Nemzetgyűlés elnöke, A. Vladoiu, a községi gazdálkodás és helyiipar minisztere, Florian Danalache, az RMP Bukarest városi bizottságának első titkára. A küldöttséget megérkezésekor Miron Constantinescu, Szenkovits Sándor, C. Popescu, Gh. D. Safer, M. Oprisan, dr. Voinea Marinescu és más elvtársak fogadták a baneasai repülőtéren. Jelen volt W. Eggerath, a Német Demokratikus Köztársaság bukaresti nagykövete. (Agerpres) A fővárosi nők találkozása az országunkban időző olasz, dán és finn nőküldöttségekkel A Román Népköztársaság Demokrata Nőbizottságának meghívására hazánkban tartózkodó olasz, dán és finn nőküldöttségek péntek délután fővárosunk nőivel találkoztak a Hirman Sirbu-teremben. Elena Horea, a fővárosi néptanács végrehajtó bizottságának alelnöke nyitotta meg a gyűlést, majd Lucia Solomon, az Industria Bumbacului igazgatóhelyettese arról beszélt, hogy a fővárosi nők miként járulnak hozzá ahhoz a harchoz, amelyet egész népünk a háza megerősítéséért és felvirágoztatásáért, a béke megvédéséért folytat. Az olasz nőküldöttségek nevében Carlina Calcatelini, az olasz nőszövetség torinói szervezetének titkársági tagja beszélt. Az olasz nők — mondotta a felszólaló — jelentős mértékben hozzájárulnak népük békeharcához. Olaszországban száz és száz tiltakozó gyűlést rendeztek az utóbbi időben Németország felfegyverzése és az atomfegyver alkalmazása ellen. Az olasz nők — mondotta — a békeharccal egyidejűleg elszánt harcot folytatnak a munkához való jogukért, az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének megvalósításáért, társadalmi jogaikért, szabadságukért. A finn nőküldöttség nevében Johanna Lyyli Kosknen, a Finn Nőszervezetek Központi Vezetőségének tagja, a „Konsan Sana” című napilap szerkesztője beszélt. A finn nők legfontosabb feladata a jelen pillanatban az — mondotta —, hogy megfelelően előkészítsék a békeszerető erők júniusban megtartandó világtalálkozóját. A finn nép büszke rá, hogy e találkozót Helsinkiben rendezik meg. A finn nők — mondotta a továbbiakban a felszólaló — nagy figyelemmel kísérik a Román Népköztársaságban végbemenő átalakulásokat. Igen jó benyomást tett ránk az anya és a gyermek, általában az ember iránt megnyilvánuló gondoskodás Ezután Clara Johanna Christensen, a Dán Demokrata Nőszövetség vezetőségi tagja ismertette a dán nők harcát a tartós világbékéért, az országok közötti politikai, gazdasági és kulturális együttműködés fejlesztéséért. Itteni látogatásunk során — mondotta a felszólaló — meggyőződtünk róla, mennyire megváltozik az emberek élete, ha az ország gazdasági kincsei az egész nép birtokában vannak. Láttuk, milyen nagy mértékben emelkedett a romániai dolgozók életszínvonala. Láttuk a bölcsődéket és gyermekóvódákat, láttuk a szülőotthonokat és láttuk, milyen gonddal óvják a dolgozók gyermekeit, miközben az anyák munkahelyeiken vannak. Büszkék vagyunk arra, hogy a nők is hozzájárulnak a Román Népköztársaságban folyó nagyszerű építő munkához. A fővárosi nők meleg rokonszenvüket fejezték ki az olasz, finn és dán nőknek, a az egész világ nőinek akcióegysége mellett, tüntettek. (Agerpres.) mm »mmm »• IX. évf* 2354. sz. 4 oldal, ára 20 bánii 1955 május 14* szombat ................... LAPUNK TARTALMÁBÓL: „Érteni kell a gépekhez, de még Inkább az emberekhez!” Beszélgetés Kovács Istvánnal, az aradi „December 30” textilüzem élenjáró mesterével (2. oldal) A Román Népköztársaság csapata első helyen végzett a kerékpáros „Békeverseny” kilencedik szakaszában (2. oldal) az európai államok varsói érTEKEZLETE AZ EURÓPAI BÉKE ÉS BIZTONSÁG MEGÓVÁSA ÉRDEKÉBEN Gh. Gheorghiu-Dej nyilatkozata Mehmet Shehu nyilatkozata Vlko Cservenkov nyilatkozata Peng Teh-huaj nyilatkozata (3. oldal) Nyugati államférfiak a szovjet leszerelési javaslatról (4. oldal) A helsinki Béke Világtalálkozó szovjet küldötteinek felhatalmazása (4. oldal) Átnyújtották a Nemzetközi Sztálin-béke díjat André Bonnard professzornak (4. oldal) Az európai államok varsói értekezlete az európai béke és biztonság megóvása érdekében A május 13-i ülés VARSÓ. (Agerpres.). — A TASZSZ jelenti: Az európai államok varsói értekezletének május 13-i üléséről a következő közleményt adták ki: Az európai államoknak az európai béke és biztonság megóvására öszszehívott varsói értekezlete május 13-án tartotta 4. ülését. Az ülésen N. A. Bulganyin, a szovjet küldöttség vezetője, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke elnökölt. Az ülésen szakaszonként megvizsgálták az Albán Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között megkötendő barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést. Az értekezleten képviselt összes államok küldöttségei kijelentették, hogy egyetértenek a szerződés szövegével. Az értekezlet részvevői megegyeztek abban, hogy a szerződést május 14-én délelőtt 10 órakor írják alá a Lengyel Népköztársaság Államtanácsának épületében. Az értekezleten határozatot fogadtak el, amelynek értelmében megalakítják a szerződésben részvevő államok fegyveres erőinek egységes parancsnokságát. Hasznos újítások a sztálinvárosi „Vörös Zászló“ üzemben A sztálinvárosi „Vörös Zászló”üzem dolgozói néhány nappal ezelőtt megfogadták, hogy évi tervükön felül 1500 tehergépkocsit gyártanak. A gyár technikusai nyomban hozzáláttak több technológiai folyamat tökéletesítéséhez, s máris lényeges eredményeket értek el a termelékenység fokozásában. Az acélöntődében például Traian Bobeanu mérnök munkaközössége elhatározta, hogy egy öntődobozban a nagy darabok mellett kisebb alkatrészeket is kiöntenek. Ezzel a módszerrel három nap alatt terven felül 24 tehergépkocsi alkatrészeit öntötték ki. A prés- és borítóosztály munkásai arra törekednek, hogy minél tökéetesebben kihasználják a felszereléseket. Manolache Capsa mester és Constantin Hutu lakatos úgy módosították a teherkocsi-alváz gerinctartóit fúró készüléket, hogy egyszerre két gerinctartót fúrhassanak ki. Ezzel a módszerrel nyolc nap alatt 10 tehergépkocsi alvázának gerinctartóit fúrták ki terven felül. A tehergépkocsik kerekeinek köpenytartó abroncsait eddig egyenként készítették el. Nicolae Adam mérnök javaslatára most egyszerre három abroncsot készítenek. Ezzel minden tehergépkocsinál 700 percet takarítottak meg. Az osztály munkásai május 6-ig 200 darab abroncsot gyártottak terven felül. Országos értekezlet a ruházati ipar pótalkatrész-ellátásának megjavítására A ruházati cikkeket gyártó vállalatok főgépészei az elmúlt napokban országos értekezletre ültek össze Marosvásárhelyen. A főgépészek megtárgyalták az „Encsel Mór’ üzem munkásaival és technikusaival a készruha és kötszövöttárugyárak pótalkatrészellátásának megjavítását. Gheorghe Hassan mérnök jelentésében felsorolta az „Encsel Mór” üzem sikereit a különleges varrógép- és kötőgép-alkatrészek gyártása terén. Az értekezlet részvevői javaslatokat tettek a pótalkatrész-ellátással kapcsolatosan s elhatározták, hogy az „Encsel Mór” üzem ezentúl előre megállapított terv szerint szállít pótalkatrészeket a ruházati cikkeket gyártó vállalatoknak. (Agerpres.) Tanácskozás a háztáji baromfitenyésztésről Az elmúlt évben a Galac tartományi néptanács mellett működő nőbizottság kezdeményezésére háztáji baromfitenyésztési verseny vette kezdetét. A napokban Galacon — amint erről a Scinteia beszámolt — baromfitenyésztésben kitűnt több mint 200 háziaszszony értekezletet tartott az elért eredmények tapasztalatainak átadásáról és népszerűsítéséről. A nőbizottság értékes kezdeményezésének tartományszerte szép eredményei vannak. Filimon Sirbu rajon háziasszonyai az elmúlt évben nem kevesebb mint 1.164.000 baromfit tenyésztettek. Balfeni községből Dobrija Nanu dolgozó parasztasszony egymaga 310 baromfit nevelt. Az értekezleten a baromfitenyésztésben kitűnt háziasszonyok tapasztalatcseréje értékes segítséget nyújtott a tartomány háziaszszonyainak a baromfitenyésztés fejlesztésében. Apáca nagyközség Sztálin rajonban, az Olt folyása mentén. A közeli havasok dombokká szelídült fiai fogják karéjba aprócska házait. Arról nevezetes, hogy itt született 1625-ben Apácai Csere János, a hírneves magyar tudós pedagógus. A másik nevezetessége — amit nem tartanak nyilván a lexikonok s amiről csak a környékbeliek tudnak — az, hogy az apácaiaknál szorgalmasabb szántóvető embereket keresve sem lehetne találni. Magyarázata van ennek a nagy szorgalomnak. Hideg, meszes talaja föld az apácai határ, szűken mérte mindig a búzát, árpát és kukoricát. Az évszázadokon át jobbágyi sorban élő népnek keményen kellett birkóznia a domboldalakon elterülő, szélfútta földekkel, hogy kicsikarja a mindennapi kenyeret. A mezei munkák idején nem ismert sem pihenést, sem vasárnapot. Nemcsak „látástól vakulásig” dolgozott, hanem azon is túl. A dombhát mögül előbukkanó hold sokszor ott találta a mezőn a sovány tehénkével vagy ökörrel szántogató parasztokat. Mégis kevés látszata volt a nagy erőlködésnek — „Az apácaiakhoz úgy hozzánőtt a szegénység, mint a bőrük“ — volt a szólásmondás. Lehet-e nagyobb darab kenyeret termelni a mostoha apácai földön? — ez a kérdés foglalkoztatta az apácai földműveseket már régóta. Enyhe szél borzolja az őszi vetések gyenge zöldjét. Az égboltról nyári hevességgel tűz le a nap, a levélbe berult fűzfák közül ki-kicsillan az Olt tükre. Mindenfelé, amerre a szem ellát, ég a munka a mezőn. — Ugye szép a falunk határa? — kérdezi Bartha Jenő, a helyi néptanács végrehajtó bizottságának tagja, eres jobbjával széles félkört írva le a dimbes-dombos vidék fölött. A „szép“ alatt nyilván nem a természeti szépségekben csillogó tavaszi tájat érti, hanem azt, amit az emberi kéz műveit ezen a tájon: az erőteljesen bokrosodó őszi vetést, amelyeknek minőségét, mint hivatalos ember vizsgálja, a gondosan megművelt földeket, melyekben már repeszti a mag héját a napfényre törekvő csira. — Mert másképpen gazdálkodunk mi most, mint azelőtt — fűzi a szót tovább Bartha elvtárs, nem titkolt büszkeséggel sovány, napszítta arcán. — A számadatokat is megnézheti este a székházban (napközben egy teremtett lelket sem talált ott bent), de jobb, ha saját szemével látja, amit látni kell. Erről a „másképpen“-ről beszélgetünk Bartha elvtárssal kötelességszerűen végzendő határjáró útja közben. A múlt évben még az a felfogás járta a néptanácsnál, hogy szántalak-vetnek az apácaiak noszogatás nélkül is, hiszen szorgalmukról híres emberek. Vajon a cukorrépát meg a krumplit nem kapálnák-e meg felvilágosító szó nélkül is? Vajon a néptanács szervező munkája nélkül nem óvnák-e a fiatal növényeket a gaz növekedésétől? — Dehogynem, megcsinálják ők azt faliújság meg egyebek nélkül is. Ám a tapasztalatok bebizonyították, hogy nem jól gondolkodik, aki így érvel. A szorgalomban ugyan nem volt hiány, de annál több bajt okozott a szervezés és irányítás hiánya. De maga korán tanul az ember — az idén már másképp gondolkoztak. Minden teremtett lelket mozgósítottak a siker érdekében. Ahány végrehajtó bizottsági tag, képviselő, tanuló, szövetkezdi alkalmazott, nőbizottsági tag — mind sorompóba állt. Még a tél volt az úr az idei megkésett tavaszban, amikor megkezdték a szántást-vetést. A gazdasági elöljáró naponta ellenőrizte a határt. Ha megszikkadt egy darabka, azonnal értesítették a gazdát. Naponta megkövetelték a vetési helyzetjelentést. Ha valamelyik képviselő hiányzott az esti jelentésről, Orbán András gazdasági elöljáró biciklijére pattant is ment utána. Nincs sok vetőgép a faluban, de a meglévőket úgy osztották munkába, hogy mindenki géppel vethessen. A kalászosok, a krumpli, cukorrépa, mind a földben van már, a kukorica jórészét is elvetették, egy, legfeljebb két nap, kész lesznek vele egészen. A kukoricához nagy reményeket fűznek az idén. Hogy miért megvan annak a története. El is mondja Bartha elvtárs ezt a szemleútja közben, a pacsirtaszótól hangos mezőn. Van a faluban egy idős gazdaember, Imre Gyuri bácsi. Hatvankét esztendő nyomja a vállát, de úgy tetszik neki minden ami új, mintha húszesztendős volna. Imre Gyuri bácsi hallott a kukorica négyzetes vetéséről és feltette magában, hogy ezt ő is meg fogja próbálni. Sokan csak csóválták a fejüket, mikor tavaly tavaszon az öreg sorházával kezdte vonalazgatni a földjét. Hát még, amikor a pótbeporzással bibelődött. „Mi az, kied felcsapott szélnek?“ — csipkedték. De ősszel, kukoricatöréskor aztán ő kacagott. Olyan kukoricatermése volt, amilyenre nem volt még példa a faluban. A közmondás azt tartja, hogy egy fecske nem csinál tavaszi. Apácán megdőlt ez a közmondás, Imre Gyuri bácsi igazsága bebizonyította, hogy a mostoha apácai földből is lehet jó termést kicsikarni, ha az ember új módon, másképpen dolgozik, mint azelőtt. Gyűléseken, agrotechnikai előadásokon mind az ő nevét emlegették. Elég az hozzá, hogy az apácaiak kedvet kaptak a kukorica termesztéshez. Még az őszön elhatározták, hogy növelni fogják a vetésterületet s négyzetesen vetik a kukoricát. A földek ugyan keskenyek, keresztben nem lehet lókapával meghúzni, ám a négyzetes vetés előnye úgy is meglesz, arányosabban oszlik meg a földön a növény, jobb lesz a termés. A komoly elhatározást mi sem bizonyítja jobban, mint a szövetkezettel kötött állathizlatási szerződések, 300 sertésre, 40 nagyállatra és 45 borjúra kötöttek szerződést. A takarmányalap hozzá — a kukorica. Így aztán az idén a tavalyi 50 hektárral szemben 125 hektár kukoricát vetettek eddig, s tegyük hozzá azt is, hogy a legtöbben négyzetesen. — Győződjék meg róla, az elvtárs — invitált Bartha Jenő a földek felé, amelyeken sorhúzóval készítgették éppen a kukorica talaját. Újfajta vetőmaggal is kísérleteznek az idén. Zsizsik Jenő, az iskola fiatal természetrajz tanára, aki télen az agrotechnikai tanfolyamot vezeti, még a tavaly hozott Sepsiszentgyörgyről egy hátizsákra való kukoricát. Azt mondta, hideg éghajlatot jól bíró koránérő fajta. Adott belőle néhány gazdának, Bartha Jenőnek is. Elvetették a kertjükben. Az ismeretlen vendég jól érezte magát az apácai földben, korán beérett és teltszemű csöveket adott. Ebből a magból vetettek be az idén néhány darabkát, ha most is beválik, jövőre ezt a fajtát fogják meghonosítani. Késő este értünk be a faluba, a néptanács házához. A gazdasági elöljáró irodája olyan volt, mint egy főhadiszállás. A petróleumlámpa sárga fényében ott ült az elnök, Tanchis Dumitru, Sosu Virginia, a titkár, képviselők, kiváló termelők, honpolgári bizottsági tagok. Folyvást nyílt, csukódott az ajtó, jöttek a jelentésekkel poros csizmája férfiak, fejkendős asszonyok. Orbán András elöljáró számolt... Még két nap, nem, csak egy... holnap este már jelenthetik a rajonnak, hogy teljesítették a kukorica vetéstervét s azt is, hogy az apácai dolgozó parasztok közül milyen sokan alkalmazták az új módszert. — Gondolom, jó termést várhatunk az őszre — mondta az elöljáró, miután végzett a számításokkal. Igen, az apácaiak fő uton vannak ahhoz, hogy mind többet csikarjanak ki a földből. sípos andrás AZ APÁCAI HATÁRBAN Ki lesz az első a növényápolásban? Mátyás János, a marosszentannai kollektív gazdaság elnöke elindult ellenőrizni a mezei brigádokat. Még kint a határban is fülébe csengtek Nagy Incének, az udvarfalvi kollektív gazdaság elnökének szavai: „Ha így haladtok, egy-két nap alatt elhagytok minket a kapálásban.” Bizony nem volna kicsi dolog maguk mögött hagyni a rajon legjobb kollektív gazdaságát. Iparkodtak az emberek a vetésnél is, mégis az udvarfalviak lettek az elsők. Igaz, hogy ők sem maradtak nagyon mögöttük. Május 6-ig minden szem magot elvetettek s nem akárhogyan, hanem az agrotechnika módszerei szerint. Többek között 65 hektár kukoricát, 3 hektár napraforgót és 6 hektár burgonyát vetettek, iletve ültettek négyzetesen. Nagy részénél fészektrágyázást is alkalmaztak. Most pedig arra törekszenek, hogy a növényápolásban megelőzzék az udvarfalviakat. Tervük nem alaptalan. Hiszen május 10-ig 3 hektár mákot, 22 hektár cukorrépát és 3 hektár napraforgót kapáltak meg. Ezenkívül 120 hektár búzát és 20 hektár árpát gyomláltak. Az egyik dűlőben az első brigád első csoportja dolgozik. Olyan jó munkások mint Barabás Anna, Bucur Lucretia, Kacsó Rozália és mások. Tegnap délben jöttek át a cukorrépásból s mostanáig mintegy három hektár napraforgót kapáltak meg. Pedig még dél sincs. Igaz, könnyen is megy a kapálás a négyzetes vetésben. Később pedig még könnyebben, ha majd lókapát is lehet használni. Az elnök nem állja meg, hogy ne biztassa a kollektivistákat. — Ha nem sietünk, lemaradunk — mondja. — Erősen összetorlódik a munka. Néhány nap múlva neki kell fogjunk a krumpli kapálásának is. — Ne féltsen minket, elnök elvtárs — felelik többen is. Nem hagyjuk magunkat Mátyás János elégedetten veszi tudomásul a választ. Tudja, hogy amit az első csoport tagjai mondanak, az úgy is lesz. Tovább folytatja útját. A „Baksa“ dűlőben a második brigád első csoportjának tagjai éppen déli pihenőjüket töltik. Megérdemelt pihenés. Napi munkájuknak már több mint a felét elvégezték. Estig pedig befejezik a dűlőben az egész napraforgó kapálását. Kell is haladjanak, mert versenyben vannak az öszszes csoportokkal. Eddig 60 hektár búzát és 10 hektár árpát gyomláltak meg. Ezenkívül 1,20 hektár mákot, meg 3,70 hektár cukorrépát kapáltak meg. Mindig ők indulnak elsőknek a határba és utolsóknak teszik le a kapát. Ezért vannak az élen. — Ezután még jobban megfogjuk a kapa nyelét — mondja Szőke Regina, a csoport vezetője. — Nem volna szép, hogy éppen most maradjunk le, mikor annyi tennivaló van. Szőke Regina nem hiába bízik a csoportjában. Szántó Elek, Bandian Silvia, Mátyás Sára és a többiek soha nem okoztak csalódást. Biztos, hogy most sem hagyják szégyenben. A kollektív gazdaság kertészbrigádjának is van mivel büszkélkedni. A Maros partján elterülő nyolc hektáros kertészetből nemsokára piacra lehet vinni a hónapos retket és a zöld hagymát. Az utóbbit már kétszer megkapálták, 220 négyzetméter melegágyuk is van. A palánták egy része már ki is került az előre jól elkészített földbe. Május 10-ig 12 ezer szál nyári káposztát, hatezer karalábét, négyezer karfiolt és ."A 200 szál kelkáposztát ültették ki. A kis növények már szépen fejlődnek. A napokban kiültetik a paradicsom és paprika palántákat is. A marosszentannai kollektivisták a zöldségeskertben az idén nagy területen alkalmazzák a kettős termelést. Ezért gondoskodtak róla, hogy a növények egész nyáron megfelelő mennyiségű vizet kapjanak. Szentannai János kertész vezetésével 150 méter hosszú csatornát ástak s így 5 hektár területet tettek öntözhetővé. A kertészbrigád a tavaly 37 százalékkal teljesítette túl termelési tervét. Az idén további 15 százalékkal akarja túlhaladni tavalyi eredményeit. Erre törekszik Szente Rozália, Verdes Carolina Pini V. Maria és a brigád minden tagja egyaránt A falu végén újabb öröm éri az elnököt. Az első brigád ötödik csoportja már neki is kezdett a négyzetesen vetett kukorica kapálásának. — Ha így haladunk, nem lesz baj a növényápolással — mondja elégedetten az elnök. Még valóban elhagyhatjuk az udvarfalviakat, NAGY FERENC Megkezdődött a rizs vetése Bukarest, Nagyvárad, Craiova és Temesvár tartományban a meleg tavasznap felszáritotta a rizsföldeket s az állami gazdaságok munkásai nekiláttak a munkának. Az országban elsőnek a nagyszalontai állami gazdaság munkásai kezdték meg az idei rizsvetést. Alig néhány nap alatt 90 hektárnyi területet vezettek be. A főváros közelében levő Budesti-Negoesti állami gazdaságban is megkezdték a rizs vetését. Itt eddig három hektár vetését fejezték be. A Temesvár tartományi állami gazdaságokban 55 hektáron, Craiova tartományban pedig 8 hektáron tették földbe a rizsét. A múlt hét végéig az állami gazdaságokban 154 hektáron vetették el a rizsét. (Agerpres) A Magyar Autonóm Tartományban teljesítették a kukorica vetési tervét A Magyar Autonóm Tar- 103,9, Erdőszentgyörgy tatományban május 12-ig jön 103,8 és Székelyudvar- 100,1 százalékban teljesített hely rajon 100,1 százalékot tél a kukorica vetésének ért el. A többi rajonok 93. előirányzatát. Régen vajon 98 százaléknál tartanak. A vetés nagy lendülettel folyik tovább a tervfeladatok teljesítéséért és túlszárnyalásáért. Befejezték a vetést, megkezdték a növényápolást Belényes rajon Nagyvárad tartomány legnagyobb rajonja és arról híres, hogy ezen a tavaszon mindvégig a szántás-vetésben élenjáró rajonok között emlegették. Most a vetés utolsó szakaszában a többi rajonhoz viszonyított nehéz körülményei ellenére is a belényesiek a második helyre küzdötték fel magukat. Hogyan sikerült ezt elérniök? úgy, hogy Belényes vajonban jól megszervezték a munkát és megfontolt munkaterv alapján dolgoztak. Először is megalakították a Vetési bizottságokat idejében, mégpedig olyan dolgozókból, akik már eddig bebizonyították, hogy mesterei a földművelésnek. De a vetési bizottságok nemcsak papíron alakultak meg, hanem léteztek is a valóságban és jól dolgoztak, különösen a tárkányi és az újlaki. Ezekben a vetési bizottságokban több mint ezer képviselő vett részt és nemcsak szavakkal agitáltak a tavaszi munkák mielőbbi elvégzéséért, hanem maguk jártak elől jó példával. Tárkányból Sebestyén Ferenc, Antal Ferenc képviselők azzal érték el a legjobb mozgósítást, hogy elsőknek vetették el négyzetesen kukoricájukat. A képviselők mellett a dolgozó parasztok legjobbjai is kivették részüket a személyes példaadáson alapuló agitációból. Különösen említésre méltó szép eredményt ért el a tisztásfalvi Popoviciu Valér párttag, a dragánfalvi Jurca Traian és Bodea Ioan középparasztok. A képviselők és agitátorok mozgósító munkájának eredményeként szervezett hazafias verseny bontakozott ki az egész rajonban. Egyik község versenyre hívta a másikat, a községeken belül pedig egyes utcák keltek versenyre. A képviselők közötti versenyek egész választókerületek versenyét eredményezték. Jól dolgoztak a mezőgazdasági irányítóhelyeket vezető mérnökök és technikusok is, állandóan a terepen tartózkodtak és velük együtt a néptartás mezőgazdasági osztályának minden dolgozója. Az időjárás mezei munkára alkalmatlan óráit sem vesztegették el tétlenül. Rossz időben meg vasárnaponként előadásokat szerveztek a kulturotthonokban, ha meg az idő úgy engedte, bemutató előadásokat tartottak a mérnökök Fenes, Orszád, Dragánfalva határában. Ezek a gyakorlati bemutatóval egybekötött elméleti tanulás órái jelentős segítséget nyújtottak azoknak, akik kísérletezni kezdtek ugyan a négyzetes vetéssel, de még megfelelő tapasztalat híján bizonytalan volt a munkájuk. A tanítók is kivették részüket a mozgósító tanácsadói munkából. , A rajon kollektív gazdaságai is jól dolgoztak, különösen a biharpoklosi és a széplaki. Abból a közel 2000 hektáron négyzetesen vetett kukoricából és burgonyából jelentős rész az övék. Ezek voltak azok a tényezők, amelyek elősegítették, hogy Belényes rajon befejezhesse a vetést és hogy — Tárkány községgel az élen — rajonszerte megkezdődjön a növényápolás.