Előre, 1955. június (9. évfolyam, 2369-2394. szám)

1955-06-19 / 2385. szám

A világifjúság nagy találkozója előtt Gyorsan telnek az évek. Immár két eszten­dő szállt tova a világifjúság bukaresti talál­kozója óta. S mintha csak ma lett volna, h­olyan elevenen élnek emlé­kezetünkben a nagy esemény mozzana­tai ! Prága, Budapest, Berlin és Buka­rest után, ebben az esztendőben Var­sóban, a romjaiból újjászülető, gyönyörű ■lengyel fővárosban gyűlnek össze az embe­riség ifjú nemzedékének küldöttei. A békéért és barátságért, a fiatalság jo­gaiért és boldog jövendőjéért folyó harc ha­talmas seregszemléje lesz az idei Világifjú­­sági Találkozó is. Ezen a találkozón a német fasizmus és a japán militarizmus felett ara­tott győzelem tizedik évfordulójának megün­neplése jegyében gyülekeznek össze a világ ifjú békeharcosainak képviselői. Minden erőnkkel harcolunk a fasizmus feltámasztása ellen, egyemberként síkra szadunk az atom­energia háborús célokra való felhasználása ellen — ez a harcos állásfoglalás jut majd az eddigieknél még erőteljesebben, még messzehangzóbban kifejezésre a találkozó során! A varsói fesztivált világszerte lelkes előké­születek előzik meg. A találkozó eszméje az ifjúság még nagyobb tömegeinek szívében lelt mély visszhangra ebben az esztendőben, ötven országban előkészítő bizottságok ala­kultak, kultúrversenyek, más kulturális ren­dezvények, sportversenyek zajlanak le min­denfelé. Több országban javában folyik az utazási költségek összegyűjtésére indított mozgalom. A Magyar Népköztársaságban ala­kult előkészítő bizottság felhívással fordult az ifjúsághoz és minden dolgozóhoz, hogy ki-ki tehetségéhez mérten forintjaival is tá­mogassa a VIT sikerét. A VIT emlékbélyegek terjesztéséből összegyűlt pénzt az országon átutazó gyarmati és függő országok fiataljai és a magyar küldöttség utazási költségeinek fedezésére fordítják. Az emlékbélyegek ter­jesztése rendkívül nagy sikerrel folyik. Az angol ifjak a kenyai küldöttség útiköltségét fedezik. Csehszlovákiában több mint egymil­lió korona gyűlt össze. Az osztrák fiatalok versenyre hívták svéd barátaikat, ki gyűjt több aláírást a Béke-Világtanács bécsi felhí­vására. A versenyben egyelőre a svédek ve­zetnek. Eddig Ahlfeldt, tizenötéves tanuló egymaga több mint ezerkétszáz aláírást gyűj­tött a felhívásra.. Az olasz fiatalok megfo­gadták, hogy kétmillió aláírást gyűjtenek jú­lius 31-ig, a találkozó megnyitásának nap­jáig. Az előkészítő­ mozgalomba illeszkednek bele azok a találkozók, megbeszélések is, amelyeket a különböző foglalkozású, politikai meggyőződésű vagy vallású fiatalok között tartanak igen sok országban. Ezek a megbe­szélések hozzájárulnak az ifjúság harcos egységének a kialakításához. A holland fia­talok találkozót készítenek elő a német és angol if­jakkal. Előreláthatólag harmincezer külföldi rész­vevője lesz a varsói VIT-nek. Nyugat-Német­­országból és a Német Demokratikus Köztár­saságból 3.000, Ausztriából 1.500, Dániából 2.000, Csehszlovákiából 1.500, Finnországból 2.000 küldött érkezik majd a fesztiválra. Franciaországból eddig 500 sportoló és 200 művész s műkedvelő részvételét jelentették be. Július 31 és augusztus 14 között, a talál­­kozó napjaiban 28 ország 120 filmjét vetítik majd a varsói filmszínházakban. Különösen nagy lelkesedéssel készülnek a VIT-re a vendéglátók, a lengyel ifjak. Ezer és ezer fiatal sietteti önkéntes munkájával is a hatalmas stadion építését, ahol majd a megnyitó ünnepséget tartják. Lendülettel vég­zik a Visztula partján elterülő pihenő- és kulturpark berendezését is. Varsó lakossága, az egész lengyel nép tárt karokkal várja a béke ifjú hírnökeit. A mi hazánk fiataljai is méltóképpen kive­szik részüket az idei Világifjúsági Találkozó előkészületeiből. Új munkagyőzelmek szület­nek ezekben a napokban üzemeinkben, bá­nyáinkban, munkatelepeinken és szántóföld­jeinken, kimagasló tanulási eredményekről számolnak be diákjaink az évvégi vizsgák során. Az üzemi IMSZ alapszervezetek az if­jak további ezreit vonták és vonják be a szo­cialista versenybe. A Magyar Autonóm Tarto­mányban például május elseje óta 1.210 fia­tallal gyarapodott a szocialista versenyben részvevők száma. Az IMSZ szervezetek arra ösztönzik az élenjáró fiatalokat, hogy mód­szereiket megismertessék, átadják a munka­hely többi dolgozójának is. Igen sok új IMSZ brigád és IMSZ őrhely alakult az utóbbi idő­­ben. Kiemelkedő sikereket érnek el fiataljaink az ócskavasgyűjtésben is. A fémipari és gép­gyártóipari minisztérium fém- és vasgyűjtő vállalata nemrég számvetést csinált, amiből kitűnt, hogy az utóbbi öt hónap alatt 115 százalékra teljesítettük az ócskavasgyűjtési tervet. Hunyad tartományban május folyamán 550 tonna vassal többet gyűjtöttek össze, mint amennyit a terv előirányzott. Fiataljaink 600 vagon ócskavas összegyűjtését vállalták a fesztivál tiszteletére. Nem kétséges, hogy sikerrel teljesítik vállalásukat! Falvaink ifjai a terméshozam növeléséért küzdenek. Igen sok dolgozó parasztifjú ért el kiváló eredményt a tavaszi munkák során, a szántásban-vetésben és a növényápolásban Szép sikerek születtek a „Legjobb traktoros­­brigád” címért indított versenyben is. A Bu­karest tartományi Grivica elnevezésű gépállo­más 5-ös számú traktorosbrigádjának a terve például 449 kantrnt irányozott elő, teljesítmé­nye pedig: 1103 kantril A mezőgazdaságban dolgozó fiatalok jelenleg a növényápolás mellett a betakarítás alapos, gondos előkészí­tését tekintik elsőrendű feladatuknak. Fiatalságunk eredménnyel veszi ki részét a város- és faluszépítési, erdőgondozási, gyümölcsfaültetési és a többi közhasznú moz­galomból is. Igen jelentősek azok a kulturális és sport­­rendezvények, amelyekkel ifjúságunk a fesz­tiválra készül. A művelődésügyi minisztérium megszervezte az ifjú szólisták versenyét, az Írószövetség irodalmi alkotási versenyt, a Ze­neszerzők Szövetsége zenei, a Képzőművészek Szövetsége képzőművészeti versenyt indított. Sikerrel zajlott le az ifjú szólisták versenyé­nek első szakasza s most kezdődik meg a má­sodik szakasz. A verseny legjobbjai, legjobb kulturegyütteseinkkel együtt majd a találko­zón is bemutatják művészetüket. Eddig körül­belül 300 zenemű, igen sok irodalmi és kép­zőművészeti alkotás született a fesztivál kö­szöntésére. A fesztivál napjaiban fényképkiál­­lítás szemlélteti majd Varsóban népköztár­saságunk dolgozóinak életét és munkáját s részt veszünk a népművészeti és képzőművé­szeti kiállításon is. Ifjúságunk üdvözletét tolmácsolja majd a találkozó részvevői számára az a sokezer — szeretettel és gonddal készített — ajándék-­ tárgy, amin oly nagy igyekezettel dolgoztak, vagy dolgoznak ezekben a lapokban a fiata­lok. Sportolóink is nagy igyekezettel készülnek fel a találkozó sportrendezvényeire. Az a szi­lárd elhatározásuk, hogy új győzelmekkel ör­­vendeztetik majd meg népünket, ismét dicső­séget hoznak hazánk színeinek. Alig hat hét választ el a földkerekség bé­keharcos ifjúságának nagy találkozójától. Minden egyes városi és falusi fiatalnak az a becsületbeli kötelessége, hogy az eddigi eredményeknél még kimagaslóbb sikerekkel köszöntse a béke és barátság e nagy ünne­pét. Hadd jelentsék majd küldötteink: a mi ifjúságunk, új életet építő országunk ifjú nemzedéke méltón helytáll az építő munkában és a békeharcban. Gh. Gheorghiu-Dej az RNK Minisztertanácsának elnöke kihallgatáson fogadta Jan Izydorczykot, a Lengyel NK nagykövetét Gh. Gheorghiu-Dej, a Román Népköztársa­ság Minisztertanácsának elnöke június 18-án, szombaton kihallgatáson fogadta Jan Szy­­dorczykot, a Lengyel Népköztársaság nagy­követét. A kihallgatáson jelen volt Simion Bughici, a Román Népköztársaság külügyminisztere. (Agerpres). Világ proletárjai egyesüljetek. A ROMAN NEPKOZTARSASAG NEPTANACSAINAK LAPJA Az RMP Bukarest városi szervezetének konferenciája A Román-Szovjet Barátság Házának nagy­termében szombaton délelőtt megkezdte munkálatait a Román Munkáspárt Bukarest városi szervezetének konferenciája-A konferencián nagy számban vesznek részt küldöttek és meghívottak. A Román Munkáspárt Központi Vezetőségének tagjai, a kormány tagjai, a tömegszervezetek veze­tői, akadémikusok és más tudósok, kulturális és művészeti életünk képviselői, nagyüze­mek és gyárak vezetői és élmunkásai, párt­aktivisták. A konferencia elnökségébe a következő elvtársakat választották be: Gh. Apostol elv­társat, az RMP Központi Vezetőségének első titkárát, D. Coliu és N. Ceausescu elvtársa­kat, az RMP KV Politbürójának póttagjait, Florian Dan Blache elvtársat, az RMP Buka­rest városi bizottságának első titkárát, Stefan Balán elvtársat, a fővárosi néptanács végre­hajtó bizottságának elnökét, Ion Gheorghe ez­redest, a Hadsereg Politikai Főigazgatósá­gának főnökét, Al. Graur egyetemi tanárt, az RNK Akadémiájának levelező tagját, Elena Iordachescu elvtársnőt, a V. I. Lenin rajon pártbizottságának első titkárát, Cornel Lazar elvtársat, a „23 August” üzem pártbizottsá­gának titkárát, Nicolae Florea elvtársat, a Vörös Grivica vasúti műhelyek élenjáró mun­kását, Ana Velea elvtársnőt, az ITB központi műhelyek élenjáró munkásnőjét. Lelkes laps fogadta Gh. Apostol elvtársat, aki a Román Munkáspárt Központi Vezető­ségének meleg üdvözletét tolmácsolta a kon­ferenciának. Az RMP Bukarest városi bizottságának munkabeszámolóját Florian Dan Blache elv­társ terjesztette elő. A revíziós bizottság megbízásából Csillag Lajos elvtárs terjesztett elő jelentést. A két jelentést számos hozzászólás kö­vette. A konferencia folytatja munkálatait. A nagy előadóteremben hárman ülnek, egymástól tisztes távolságban. Most kivételesen egy-egy egész padsor jut minde­­niküknek- Fogadni lehetne rá, hogy nem hallják a nyitott ablakon betóduló madár­csicsergést, ügyet sem vetnek a tiszta kék égboltra, amelyből pedig jókora darab lát­szik az átelleni alacsonyabb épületek felett. S utólag talán azt sem tudnák pontosan megmondani, hogy milyen virág piros lott a tanári asztalon. Vizsgázni jöttek. Az idő visszagördül vagy száz esztendő­vel. Néhány perc múlva számot kell adniok arról, hogy mennyire ismerik a XIX. század magyar irodalmát. Ilyenkor, váratlanul és hivatlanul, száz év előtti nevek, művek, ese­mények, eszmei mondanivalók, irodalmi hő­sök villannak fel az emlékezetben, összega­balyodnak, felidézik, vagy kiszorítják egy­mást. Csak a kihúzott vizsgatétel teremt ren­det, s körülhatárolja, hogy pillanatnyilag min kell gondolkozni. Vajon izgul-e a három lány? Bizonyára. Igaz, hogy erre semmi külső jel nem vall. De mégsem lehet az, hogy éppen ilyen nyu­galommal tekintenének az elkövetkezendő fél­órák elé, kiváló színészek vallják, hogy egy­­egy szerepükben még a századik előadáson is lámpalázuk volt. Valaki az alkotás lázá­nak nevezte ezt az érzést. Egy jó felelet is alkotás. Az egyetemista viszonylatában semmi sem hasonlítható a jó felelet okozta örömhöz. Ha ilyenkor nincs ki­nek elújságolnia, hát keres valakit, de min­denképpen el kell lelkendezni, hogy képzeld, ezt és ezt húztam ki, ment mint a vízfolyás, a harmadik tételnek már csak a vázlatát kel­lett elmondanom... stb. S illő szerénységgel, de belül nagyon büszkén teszi hozzá: „fébé”. Vagyis: foarte bine, jeles... Bejön a vizsgáztató tanár, Antal Árpád lek­tor fiatal ember. Sötétkeretes szemüveget vi­sel, kiváló alanyul szolgálna annak, aki az arckifejezésből akarna következtetni a foglal­kozásra. Külsőleg is típusa a tudomány mun­kájának. Ilyen volt — talán csak a haja gyé­rült meg valamelyest időközben — nyolc­­kilenc évvel ezelőtt is, amikor ennek a fiatal, akkoriban szinte még újszülött egyetemnek a hallgatójaként az elsők között tapogatózott a marxista irodalomszemlélet felé. Ez a három diáklány, aki most várja, hogy Antal Árpád lektor kiteregesse az asztalon a vizsgatételeket, aligha sejti, milyen mérhetet­len távolságra került az egyetem a kezdet nehéz éveitől, s milyen nehéz és szép volt megtenni ezt az utat. Szinte egyszerre nyúlnak a tételek után, s nyomban bele is néznek. Egyikük, Gergely Piroska alig észrevehetően elmosolyodik. A másik, Sajó Magda alighanem temperamentu­­mosabb, nem rejti véka alá a „jó húzás’’ fe­letti örömét, még meg is csókolja a keskeny papírszeletkét. A harmadik, Kovács Éva ret­tentő komolyan ül vissza az első padba, mint­ha a száját is elhúzná. Úgy látszik, neki job­ban is sikerülhetett volna. Telnek a percek. A három vizsgázó szél­sebesen jegyez, vázlatot készít. Tíz perc, ne­gyedóra, húsz perc... Odakinn autó tülköl, az épület előtti kis kert fáin madarak csivitelnek, egyre beljebb kúszik a napfény s a három vizsgázó a tizenkilencedik században jár. Most már elhatárolódott, hogy mit kell fel­mérniük ebből a gazdag korszakból. Végül Gergely Piroska jelentkezik, hogy készen áll a feleletre. Első tétele: Vörös­marty Mihály élete és költői fejlődése. A vizsgázó beszélni kezd. S minél tovább beszél, annál inkább meglep. Sőt meghök­kent. Nagy tájékozottságot eláruló feleletével mintha csak azt a kérdést szögezné az em­ber mellének: Hát ilyen keveset tudtatok Vö­­rösmartyról ti, a kezdeti évek hallgatói? Szó se róla, annak idején mi is leszögeztük, hogy egy író életművének megítélésekor mennyire fontos taglalni­ az adott társadalmi-történel­mi viszonyokat, úgy elöljáróban taglaltuk is, amennyire tőlünk tellett, de amikor eljutot­tunk az író vagy a költő konkrét életművé­hez, visszakanyarodtunk a jó öreg Pintérhez, Szerb Antalhoz, vagy ki tudja melyik más hasonló forráshoz, akárcsak öt-tíz évvel előbb. Lám, Gergely Piroska már pontosan és sza­batosan le tudja szögezni azt is, hogy Vörös­marty milyen körülmények között és milyen indíttatásból írta például a Zalán futását, hogy mit keresett a mesevilágban, hogy mi­kor, miért és m­ilyen mértékben állt a forra­dalmi eszmék mellé. Feleletet tud adni szá­mos „miértre.” Igen, változnak az idők. S amikor erre gondolok, a feledés homályá­ból egy régi vizsgám emléke bukkan fel. Melyik egykori diáknak ne lennének régi diákköri élményei?... Ott szorongtunk a professzor ajtaja előtt. Általában sokat szorongtunk az egye­temen, a szó szoros értelmében is. Kevés volt a tanterem. Különben a meghirdetett kurzu­sok nagy része olyan „univerzális jellegű”, vagy még inkább annyira ötletszerű volt, hogy nyugodtan hallgathatta mind a négy évfolyam egyszerre. Ezért is a hallgatók egy része mindig állva hallgatott. Most azonban bensőleg szorongtunk az ajtó előtt. Vártuk a kiszivárgó helyzetjelenté­seket: milyen a hangulat, mire lehet számí­tani, érdemes-e vizsgára állni, vagy jobb, ha egyszerűen odébb állunk s megpróbálunk ki­­lesni valami alkalmasabb pillanatot. Azt is lehetett. S akinek sikerült „elkapnia” a pro­fesszort, szerencsésen le is vizsgázhatott. A professzorról tudtuk, hogy „nagy kopo­nya”, tucatnyi tudományos könyvet irt, s azt is, hogy a szemében mi valamilyen szükséges rosszat képviselünk. Rettentően unt bennün­ket. Kicsi, köpcös ember volt, előre ugró tüs­kés bajusza mintha a melleinknek szegező­­dött volna. De a pillantása rendszerint elke­rült minket. Akkor is, amikor előadásait tar­totta. Valahová a levegőbe nézett, felettünk lebegő, képzeletbeli hal­gatósághoz intézve a szavait. Toronymagasságban lebegett felet­tünk ő maga is. Csodáltuk — egyébre nem is igen futotta az erőnkből. Bennem megvillant néha a felismerés, hogy a fejtegetése rend­kívül érdekes lehet — annak, aki érti. Időnként nyílt az ajtó s egy-egy bátrabb, felsőéves hallgató fordult ki a szobából. Né­melyek megkönnyebbülten sóhajtottak fel s mesélték, hogy a helyzet eléggé tűrhető, meg lehet kockáztatni a vizsgát. Mások, megelőz­ve a kérdezősködést, kissé sápadtan­, a kijá­rat felé siettek. Azoktól már betyárbecsület­­ből sem illett tudakozódni. Mindenre elszánva, már éppen be akartam lépni én is, amikor a kinyitó ajtóban maga a professzor jelent meg. Egy pillanatra szem­ben állottunk, aztán inkább magyarázatkép­pen, mint komoly szándékkal, így szóltam: — Vizsgázni szerettem volna ... professzor úr kérem. — Most dolgom van — felelte egykedvű színtelen hangon. A polgári egyetem egyik jellegzetes típusa volt ez a professzor — s nem is a legrosszab­­bak közül való. Volt professzorom, aki iroda­lomtörténet címén valami speciális vallástör­téneti előadássorozatot tartott az apáca- és szerzetesrendek történetéről, de azt­ aztán tud­ni kellett a legapróbb részletekig. Vizsgán olyan veséző szemeket meresztett a megszep­pent hallgatóra, mintha nemcsak azt kutatta volna, hogy mit tud, hanem azt is, hogy mit gondol. Amíg így elkalandoztam, Gergely Pi­roska már a második tételével is vég­zett. Elfordította Mikszáthot a nemesi ro­mantikától, behelyezte kora nagy íróművé­­szei közé s meghatározta a korlátait is. Har­madik tétele a „Liliomfi”, ennek csak a vázlatát kell sebtében elmondania, s már viszi is az indexet a beírt osztályzattal. Az ajtónál belekukkant. Most el sem mosolyo­dig úgy látszik egészen természetes, hogy „fébé”. Foarte bnne, jeles... A másik lány, Sajó Magda más diáktípus, hadarva beszél, mintha csak attól tartana, hogy nem lesz ideje e mondani mindent. Vaj­da János, Jókai és Petőfi viszonya, s az ön­kényuralom-korabeli erdélyi irodalom kerül terítékre. Kicsit el is kalandozik, de csakha­mar visszatér a rendes kerékvágásba, látszik, hogy ura az anyagnak. Ez a felelet is jeles. Hanem a harmadik vizsgázó már nem ilyen magabiztos, el is téved valahol a Reviczky Gyula korában. Kisegítő kérdéseket kap. A végén Antal Árpád kielemzi a feleletet: a vizsgázó nem látja az összefüggéseket, el­vesz a puszta cselekményben, a részletek­ben. Pedig ha eltekintünk a folyamatoktól, pletykává züllesztjük az irodalomtörténetet. Erre vigyázzon a jövőben. De azért sikerült ez a vizsga is. Akad persze olyan is, amelyik nem sikerül. A hallgató jó messziről nekifut, beszél, be­szél, de lényegében semmit sem mond, pa­naszkodik, hogy nem tud gondolkozni, újabb gondolkozási időt kap, majd egy-két közbevetett kérdés után jön a nagy vallomás:­ tanár elvtárs, belátom, hogy nem készültem fel eléggé... Tizennyolcan vizsgáztak ezen a napon, ebből a tárgyból. Tizen­jeles eredménnyel. — Nos, hogy tetszett? — kérdi a végén Antal Árpád. — Változnak az idők — felelem kicsit za­vartan s resze­kedek­, hogy nem tudok beha­tóbban hozzászólni. Aztán elmondja, hogy a vizsgán észlelhető változás csak befejező akkordja az egész ta­nítási folyamatban beállt változásnak. Meg­szűntek az ötletszerű kurzusok, pontosan meghatározott tanrend van, az évi anyag bibliográfiáját már az előző év végén megad­ják, s a hallgatók az egész tanévben készül­nek a vizsgára. Számtalan módja van az előadó s a hallgató közti kapcsolat kiépí­tésének: ismétlő szemináriumok, ellenőrző dolgozatok, konzultációs órák, jegyzetfüzetek ellenőrzése... Nem lehet már csak úgy, mellékesen elvé­gezni az egyetemet. Van rá eset, hogy különö,­ben igen jó képességű hallgatók is kénytele­nek elhalasztani vizsgájukat, mert nem ké­szültek folyamatosan, módszeresen, egész évben. Különben a finiselő módszernek már csak amolyan utolsó mohikánjai vannak az egyetemen. De milyen gyorsan változnak az idők! Feltűnően fiatalok ezek a mostani egyetemi hallgatók. A Bolyai egyik professzora mesél­te, hogy adott esetben némelyikük gyerekes játékra is kapható. Ha jól megnézzük a tan­termek padjait, a fiatalság némely belevésett dokumentumaira is bukkanhatunk: „Zsófika", „Irén”, „Gyula”... A Gyula nevet valaki megtoldotta elől egy „LA” szócskával, s Lá­­gyula lett belőle. Tizenhat-tizenhét éves fiuk és lányok kerülnek az egyetemre s husz-hu­­szonkét éves korukban diplomás emberek. Ez szokatlannak tűnhetik a régebben végzett hallgatók számára. De, amint látszik, a mai diákságnak nin­csen miért szégyellnie a fiatalságát. A pöttöm­nyi, másodéves Karcsa Jenő s a magas nyurga Vöö József is olyan feleletet vágott ki a felvilágosodás korának irodalmából Jancsó Elemér professzornál, hogy előadásnak is be-, illenék. Tíz év nagy idő. ORBÁN LAJOSA EGY MAI VIZSGÁN i 4&Y -n­ .r,. v- ■ í rt., C" : IX. év V'4!§5. sz. 4 oldal, ára 20 báni 1955 Június 19., vasárnap LAPUNK TARTALMÁBÓL: A Román Népköztársaság Minisztertaná­­csának HATÁROZATA a juhtenyésztés fellendítéséről (2. oldal) Hektáronként egy vagon kukoricát (2. oldal) TEPELUS PETRE: Alkalmazzuk hozzáér­téssel az új technikát a zsilvölgyi bá­nyákban (3. oldal) GALL ANDRÁS: Méltón élni (3. oldal) KONSZA JUDIT: A nagy béke-világtalál­kozó (3. oldal), Egy sokatmondó cikk a szovjet mezőgaz­dasági küldöttség iowai látogatásával kapcsolatban | M (3. oldal) Nmrtf minisztereln­ök látogatása Magni­­togorszkban és Szverdlovszkban i­ .­., M (4. oldal) 1^, r * % J ; f­ * ** Befejeződött a Francia Általános Munkas­­­szövetség 30. kongresszusa ft ff) A rl ' (4. oldal)­ A nyugatnémet közvéleményt továbbra is a Szövetségi Köztársaság kormányához intézett szovjet jegyzék foglalkoztatja (4. oldal) Külpolitikai jegyzetek: Az amerikai hábo­rús hisztéria (4. oldal) Peng a kasza a határban Jó minőségű szénát akarnak betakarítani, virágzásban kezd­ték a lucerna kaszálását Pitesti tartomány Valeni-Podgoria községének kollektivistái. Néhány rend után jól esik egy kis pihenés. „Pipahujja” ide­jén Ioan Friscura jó viccekkel szórakoztatja kaszástársait. De a nagybajuszú Friscura nemcsak a mókázásban, hanem a kaszá­lásban is élenjár. Ez még nem elég az elsőség visszaszerzéséhez! SZATMAR. (Kiküldött munkatársunk tele­fonjelentése). — Gazdag termés ígérkezik az idén. Szatmár rajonban is — Nagybánya tartomány egyik legfontosabb gabonatermő vidékén. De nemcsak ígér, követel is a határ. E­­zekben a napokban azt követeli minden föld­műves embertől, hogy szorgos kezével egyen­gesse a növények fejlődését Meg aztán egyéb oka is van annak, hogy a Szatmár rajoin dolgozó parasztok most sok­kal jobban igyekeznek, mint a tavaszi vetés idején. Még akkor, amikor a szántóvető em­berek várták, hogy kikeljenek a növények, a rajoni néptanács végrehajtó bizottságának elnöke a rajon dolgozói nevében vállalta: a nyári mezei munkában visszaszerezzük hír­nevünket. Az élenjáró címet évek hosszú sorának fá­radozásaival, eredményeivel szerezte a rajon s nem egykönnyen lehet lemondani az ilyes­miről. Ezért vitatták mindenfelé oly szenve­délyesen a tennivalókat és a növényápolás kezdetén ezért fogadták meg a néptanácsi vezetők, képviselők és dolgozó parasztok, hogy most kiköször ülik a hírnevükön esett csorbát. Nos lássuk, milyen a rajoni helyzetkép a növényápolásban. Az utóbbi napok bővelked­tek eredményekben. A június 4-i 8 százalék­ról egy hét alatt 56,9 százalékra ugrott az első kapálás grafikonja. A kollektivisták szinte maradéktalanul beváltják a hozzájuk­­fűzött reményeket: június 16-ig több mint 2000 hektáron végezték el az első kapálást. Lázáriban, Apátiban, Szamoskrassón a kol­lektív gazdaságok már másodszor is megka­pálták a növények nagy részét. A sándorho­­moki és kispeleskei kollektivisták pedig a napokban fogtak hozzá a harmadszori kapá­láshoz. Az egyénileg dolgozó parasztok is sok he­lyen kitettek magukért. A június 11-i adatok szerint mintegy 13.000 hektáron végezték el az első, és 700 hektáron a második kapálást. A rajoni teljesítmény ilyen emelkedéséhez nagyban hozzájárult Szárazberek, Lázári, Halmi és még néhány község, ahol befeje­zéshez közeledik már a második kapálás is és a szorgalmasabb dolgozó parasztok har­madjára kapálják a kukoricát, burgonyát. Szárazberekről külön­ is említést kell ten­nünk, mert ez a község nem vesztette el hír­nevét. A tavasszal megérdemelten nyerte el a rajoni vetési versenyzászlót, most a nö­vényápolásban is a legjobbak között halad. Olyan kommunista dolgozó parasztok laknak itt mint Enyedi Károly, Takács Miklós, Borsodi Elek és Lengyel Albert, akiknek neve mint a legszorgalmasabb földműveseké — állandóan ott szerepel a néptanács érdem­­táblájárn. Az említett községek sikereinek eléréséhez nagyban hozzájárult az, hogy a néptanácsok végrehajtó bizottságai a képviselőik segítsé­gével élénk hazafias versenyt szerveztek s ez­zel a dolgozó parasztok ezreit ösztönözték szorgalmasabb munkára. Mindez azonban még nem elég a hír­­név visszaszerzéséhez. Addig ,amíg min­den község szorosan fel nem zárkózik az élenjárók mellé, addig Szatmár ra­jon nem kerülhet ismét első helyre a tartományban és nem is lehet országos viszonylatban is élenjáró rajon, mint pél­dául az elmúlt évben. És hogy Szatmár rajon újra az élre kerül­jön, ahhoz még sokat kell tenni, még­hozzá minél előbb a növényápolás terén. Mert olyan községek is vannak a rajonban, amelyekről elmarasztaló szavaknál egyebet­­nem igen hallhat, aki a mezei munka menetéről érdek­lődik. Először is Madarász község vívta ki magának a kullogó „hírnevet”. Itt a népta­nács végrehajtó bizottsága kiengedte kezé­ből a növényápolás szervezését és irányítá­sát. Ugyannyira, hogy jóformán azt sem tudják, hányadán állnak. A rajoni mezőgaz­dasági osztálynak június 11-ig 23 hektár föld megkapálását jelentették s négy napra rá Nistor Gheorghe, a községi mezőgazdasági elöljáró a helyszínen mondta meg, hogy ők csak­ egy hektár 76 ár föld megkapálásáról tudnak. Mindez a néptanács tájékozatlansá­gára vall. Nagyon ráérősen dolgoznak Gyűrűsön, La­­josmajoron és másutt is, sőt ,még a vetésben élenjáró Apa község is visszaesett. Pedig ezt semmi sem indokolja. A jelenlegi időszakban döntő fontossága van minden kapavágásnak. És ezért kell a néptanácsoknak minden erőt a növényápolás ütemének gyorsítására összpontosítaniuk. Másképp a hírnév visszaszerzése sokáig fog késni. Előkészületek az új termés tárolására Az ország összes átvevő központjaiban nagyban folynak az előkészületek az idei ter­més tárolására. Sztálin tartományban 122 raktárt tataroz­tak ki, tisztítottak meg és fertőtlenítettek. A fogarasi átvevő központnál már teljesen be­fejezték az előkészületeket. Tartományszerte nagy gondot fordítanak a magtisztító és ra­kodógépek felülvizsgálására és javítására. A sztálintartományi központ mozgóműh­elyé­­nek Ábrahám Sándor vezetésével dolgozó ja­­vítóbrigádja június 9-ig nyolc szelektort, 3 triert, húsz szerelőt, két gépi lapátolót, három villanymotort és más gépeket javított meg. 636 villamosított szérűn csépelnek az idén Évről évre egyre több faluban csépelnek villamosított szérűkön. Tavaly például or­szágszerte 720 cséplőgép csépelt 565 villamo­sított szérűn. Az idén újabb 71 szérűt villa­mosítanak. Különösen nagy méreteket öltött a szérűk villamosítása Sztálin, Kolozsvár és Hunyad tartományokban. Csupán Sztálin tartomány­ban több mint 150 villamosított szérv műkö­dik az idén. Az ország villamosított szérűin 850 cséplőgép fog dolgozni, így tehát 850 traktor a cséplőgépek meghajtása helyett tar­lóhántást és más mezőgazdasági munkát tud végezni. A villamosított szérűkön éjjel-nappal lehet csépelni s ezzel jelentősen megrövidül a cséplési idő. A villamossági és elektrotechnikai ipar minisztériumának vállalatai gondoskodnak a kijelölt szérűk villamosításának mielőbbi befejezéséről. Máris teljesen felszerelték a tervbevett szérűk 80 százalékát. A szérűk vil­lamosításában élenjár a nagyszebeni II-es „Energo-Trust”, amely tervfeladatának telje­sítése után újabb tíz szérű villamosítását vál­lalta magára. A szérűk villamosításán kívül az említett nagyszebeni vállalat húsz faluba is bevezeti a villanyt. (Agerpres) Herkules-fürdői levél­ ­ szeledik. A Cserna folyó partján is sétálunk, hallgatjuk a víz zúgását, amely egybeolvad a hangszóró muzsikájával. Sétálunk és mélyen ma­gunkba szippantjuk a parti bokrok tiszta jázmin illatát. Nézzük a víz rohanását, amint utat tör magának a súlyos szikla­tömbök között. Sokan vagyunk itt nyara­lók. Az összes épületek megteltek az or­szág minden részéből ideküldött dolgo­zókkal, akik gyógyulni jöttek a kitűnő hatású kéntartalmú meleg fürdőbe. Érdeklődésünkre büszkén mutatták meg az irodán a vendégek névsorát. Sok az él­munkás közöttük. Itt nyaralnak Toader Ioan és Hie­lean a cimpinai Electromon­­taj élmunkásai,­ akik tervüket állandóan 160 százalékra teljesítik. Vintila Dumitru esztergályos újító a bukaresti IPROM- tól, Marele Victoria és Irimie Ana, a sztálinvárosi Vörös Lobogó üzem két élenjáró munkásnője, Rosenberg Lajos, a nagyváradi Infratirea üzem éleszter­­gályosa, a lányai Ciocan Avram élenjá­ró bányász és még sokan mások. G­yönyörű hely ez a Herkules-fürdő. Völgykatlanban fekszik, szorosan körülvéve sziklás, erdős hegyekkel, csodálatos kirándulási lehetőségekkel. A fürdőnek és környékének minden köve csupa történelem, ősrégi történelem. Két­ezer éves, Traian császár seregének egy­­része ide tért be a dákok legyőzése után. A hadvezérek itt a hajdani Tsierna folyó partján telepedtek meg, miután felfedez­ték a sok kéntartalmú melegvíz-forrást, mely gyógyulást hozott a csatában szer­zett sebeikre. Azután sokáig, talán 1500 évig senki sem törődött a hellyel. A tö­rökök szétdúltak minden építkezést, amit itt találtak. Majd körülbelül 180 évvel eze­lőtt, amikor a török uralmat az osztrák váltotta fel, újból megindult az élet és akkor építették fel a mostani fürdőt. Másfél évszázadon át csak a polgári-föl­desúri rendszer urai látogathatták az or­szág határain­­ál is ismert kitűnő gyógyhatású fürdőt. B­izony a botosául munkásnő, Lenuta,­­ aki most a mi rendszerünkben ta­nulta meg a betűvetést,­­ nem is álmodhatta volna régen, hogy ilyen cso­­dálatos helyen gyógyítsa reumás, beteg lábát. Két éve, hogy megtanult írni­­olvasni, de ő a könyvtár legszorgalma­sabb látogatója. Általában sokat olvas­nak az emberek, ki könyvet, ki folyóira­tot, ki újságot­ A friss újságok a délu­táni vonattal érkeznek. Négy órakor már egész csoport várakozik az újságos-bó­dénál. Percek alatt elfogy a Scinteia, Előre, Romínia Libera. A fürdőigazgatóság jó munkát végez. Kitűnően, szinte percnyi pontossággal zajlik a fürdés, az étkezés. Nem kell vá­rakozni, bosszankodni. Az ételek ízlete­sek, a kiszolgálás gyors. A parkban dísztábla hirdeti azoknak a nevét, akik jó munkájukkal nagy mértékben hozzájá­rulnak a Herkules-fürdőn üdülő dolgo­zók zavartalan pihenésének biztosításá­hoz. Ezek között van : Dr. Graure Sim­ion orvos, Enasescu Stelica, az étkezde fe­lelőse, Schneider Katalin nővér, a fizio­­terápiáról, Knall Hermina nővér, a gyógytornáról, Leuca Maria kabinosnő, Vancu Sofica, az 1■ számú épület taka­rítónője. A kulturnoisktiva munkájában tzen­te­ben még vannak hiányosságok. Nem gondoskodik megfelelő mó­don az üdülők szórakoztatásáról. Több kezdeményezéssel és ötletességgel kellene dolgozniok- Itt van alig 100-150 kilomé­terre Lugos, Temesvár. Az ottani üze­mek kitűnő kultúrcsoportjai biztos szíves­­örömest eleget tennének egy-egy szom­bat-vasárnapi meghívásnak. Temesvárnak három szaháza és egy operája van Vaj­d a művészek elutasítanák a Her­­kules-fürdői meghívást ? Biztosan mi. És az itt nyaralók még szebb emlékek­kel térhetnének vissza munkahelyükre. GÁTI ERES EBET

Next