Előre, 1955. június (9. évfolyam, 2369-2394. szám)
1955-06-19 / 2385. szám
A világifjúság nagy találkozója előtt Gyorsan telnek az évek. Immár két esztendő szállt tova a világifjúság bukaresti találkozója óta. S mintha csak ma lett volna, holyan elevenen élnek emlékezetünkben a nagy esemény mozzanatai ! Prága, Budapest, Berlin és Bukarest után, ebben az esztendőben Varsóban, a romjaiból újjászülető, gyönyörű ■lengyel fővárosban gyűlnek össze az emberiség ifjú nemzedékének küldöttei. A békéért és barátságért, a fiatalság jogaiért és boldog jövendőjéért folyó harc hatalmas seregszemléje lesz az idei Világifjúsági Találkozó is. Ezen a találkozón a német fasizmus és a japán militarizmus felett aratott győzelem tizedik évfordulójának megünneplése jegyében gyülekeznek össze a világ ifjú békeharcosainak képviselői. Minden erőnkkel harcolunk a fasizmus feltámasztása ellen, egyemberként síkra szadunk az atomenergia háborús célokra való felhasználása ellen — ez a harcos állásfoglalás jut majd az eddigieknél még erőteljesebben, még messzehangzóbban kifejezésre a találkozó során! A varsói fesztivált világszerte lelkes előkészületek előzik meg. A találkozó eszméje az ifjúság még nagyobb tömegeinek szívében lelt mély visszhangra ebben az esztendőben, ötven országban előkészítő bizottságok alakultak, kultúrversenyek, más kulturális rendezvények, sportversenyek zajlanak le mindenfelé. Több országban javában folyik az utazási költségek összegyűjtésére indított mozgalom. A Magyar Népköztársaságban alakult előkészítő bizottság felhívással fordult az ifjúsághoz és minden dolgozóhoz, hogy ki-ki tehetségéhez mérten forintjaival is támogassa a VIT sikerét. A VIT emlékbélyegek terjesztéséből összegyűlt pénzt az országon átutazó gyarmati és függő országok fiataljai és a magyar küldöttség utazási költségeinek fedezésére fordítják. Az emlékbélyegek terjesztése rendkívül nagy sikerrel folyik. Az angol ifjak a kenyai küldöttség útiköltségét fedezik. Csehszlovákiában több mint egymillió korona gyűlt össze. Az osztrák fiatalok versenyre hívták svéd barátaikat, ki gyűjt több aláírást a Béke-Világtanács bécsi felhívására. A versenyben egyelőre a svédek vezetnek. Eddig Ahlfeldt, tizenötéves tanuló egymaga több mint ezerkétszáz aláírást gyűjtött a felhívásra.. Az olasz fiatalok megfogadták, hogy kétmillió aláírást gyűjtenek július 31-ig, a találkozó megnyitásának napjáig. Az előkészítő mozgalomba illeszkednek bele azok a találkozók, megbeszélések is, amelyeket a különböző foglalkozású, politikai meggyőződésű vagy vallású fiatalok között tartanak igen sok országban. Ezek a megbeszélések hozzájárulnak az ifjúság harcos egységének a kialakításához. A holland fiatalok találkozót készítenek elő a német és angol ifjakkal. Előreláthatólag harmincezer külföldi részvevője lesz a varsói VIT-nek. Nyugat-Németországból és a Német Demokratikus Köztársaságból 3.000, Ausztriából 1.500, Dániából 2.000, Csehszlovákiából 1.500, Finnországból 2.000 küldött érkezik majd a fesztiválra. Franciaországból eddig 500 sportoló és 200 művész s műkedvelő részvételét jelentették be. Július 31 és augusztus 14 között, a találkozó napjaiban 28 ország 120 filmjét vetítik majd a varsói filmszínházakban. Különösen nagy lelkesedéssel készülnek a VIT-re a vendéglátók, a lengyel ifjak. Ezer és ezer fiatal sietteti önkéntes munkájával is a hatalmas stadion építését, ahol majd a megnyitó ünnepséget tartják. Lendülettel végzik a Visztula partján elterülő pihenő- és kulturpark berendezését is. Varsó lakossága, az egész lengyel nép tárt karokkal várja a béke ifjú hírnökeit. A mi hazánk fiataljai is méltóképpen kiveszik részüket az idei Világifjúsági Találkozó előkészületeiből. Új munkagyőzelmek születnek ezekben a napokban üzemeinkben, bányáinkban, munkatelepeinken és szántóföldjeinken, kimagasló tanulási eredményekről számolnak be diákjaink az évvégi vizsgák során. Az üzemi IMSZ alapszervezetek az ifjak további ezreit vonták és vonják be a szocialista versenybe. A Magyar Autonóm Tartományban például május elseje óta 1.210 fiatallal gyarapodott a szocialista versenyben részvevők száma. Az IMSZ szervezetek arra ösztönzik az élenjáró fiatalokat, hogy módszereiket megismertessék, átadják a munkahely többi dolgozójának is. Igen sok új IMSZ brigád és IMSZ őrhely alakult az utóbbi időben. Kiemelkedő sikereket érnek el fiataljaink az ócskavasgyűjtésben is. A fémipari és gépgyártóipari minisztérium fém- és vasgyűjtő vállalata nemrég számvetést csinált, amiből kitűnt, hogy az utóbbi öt hónap alatt 115 százalékra teljesítettük az ócskavasgyűjtési tervet. Hunyad tartományban május folyamán 550 tonna vassal többet gyűjtöttek össze, mint amennyit a terv előirányzott. Fiataljaink 600 vagon ócskavas összegyűjtését vállalták a fesztivál tiszteletére. Nem kétséges, hogy sikerrel teljesítik vállalásukat! Falvaink ifjai a terméshozam növeléséért küzdenek. Igen sok dolgozó parasztifjú ért el kiváló eredményt a tavaszi munkák során, a szántásban-vetésben és a növényápolásban Szép sikerek születtek a „Legjobb traktorosbrigád” címért indított versenyben is. A Bukarest tartományi Grivica elnevezésű gépállomás 5-ös számú traktorosbrigádjának a terve például 449 kantrnt irányozott elő, teljesítménye pedig: 1103 kantril A mezőgazdaságban dolgozó fiatalok jelenleg a növényápolás mellett a betakarítás alapos, gondos előkészítését tekintik elsőrendű feladatuknak. Fiatalságunk eredménnyel veszi ki részét a város- és faluszépítési, erdőgondozási, gyümölcsfaültetési és a többi közhasznú mozgalomból is. Igen jelentősek azok a kulturális és sportrendezvények, amelyekkel ifjúságunk a fesztiválra készül. A művelődésügyi minisztérium megszervezte az ifjú szólisták versenyét, az Írószövetség irodalmi alkotási versenyt, a Zeneszerzők Szövetsége zenei, a Képzőművészek Szövetsége képzőművészeti versenyt indított. Sikerrel zajlott le az ifjú szólisták versenyének első szakasza s most kezdődik meg a második szakasz. A verseny legjobbjai, legjobb kulturegyütteseinkkel együtt majd a találkozón is bemutatják művészetüket. Eddig körülbelül 300 zenemű, igen sok irodalmi és képzőművészeti alkotás született a fesztivál köszöntésére. A fesztivál napjaiban fényképkiállítás szemlélteti majd Varsóban népköztársaságunk dolgozóinak életét és munkáját s részt veszünk a népművészeti és képzőművészeti kiállításon is. Ifjúságunk üdvözletét tolmácsolja majd a találkozó részvevői számára az a sokezer — szeretettel és gonddal készített — ajándék- tárgy, amin oly nagy igyekezettel dolgoztak, vagy dolgoznak ezekben a lapokban a fiatalok. Sportolóink is nagy igyekezettel készülnek fel a találkozó sportrendezvényeire. Az a szilárd elhatározásuk, hogy új győzelmekkel örvendeztetik majd meg népünket, ismét dicsőséget hoznak hazánk színeinek. Alig hat hét választ el a földkerekség békeharcos ifjúságának nagy találkozójától. Minden egyes városi és falusi fiatalnak az a becsületbeli kötelessége, hogy az eddigi eredményeknél még kimagaslóbb sikerekkel köszöntse a béke és barátság e nagy ünnepét. Hadd jelentsék majd küldötteink: a mi ifjúságunk, új életet építő országunk ifjú nemzedéke méltón helytáll az építő munkában és a békeharcban. Gh. Gheorghiu-Dej az RNK Minisztertanácsának elnöke kihallgatáson fogadta Jan Izydorczykot, a Lengyel NK nagykövetét Gh. Gheorghiu-Dej, a Román Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke június 18-án, szombaton kihallgatáson fogadta Jan Szydorczykot, a Lengyel Népköztársaság nagykövetét. A kihallgatáson jelen volt Simion Bughici, a Román Népköztársaság külügyminisztere. (Agerpres). Világ proletárjai egyesüljetek. A ROMAN NEPKOZTARSASAG NEPTANACSAINAK LAPJA Az RMP Bukarest városi szervezetének konferenciája A Román-Szovjet Barátság Házának nagytermében szombaton délelőtt megkezdte munkálatait a Román Munkáspárt Bukarest városi szervezetének konferenciája-A konferencián nagy számban vesznek részt küldöttek és meghívottak. A Román Munkáspárt Központi Vezetőségének tagjai, a kormány tagjai, a tömegszervezetek vezetői, akadémikusok és más tudósok, kulturális és művészeti életünk képviselői, nagyüzemek és gyárak vezetői és élmunkásai, pártaktivisták. A konferencia elnökségébe a következő elvtársakat választották be: Gh. Apostol elvtársat, az RMP Központi Vezetőségének első titkárát, D. Coliu és N. Ceausescu elvtársakat, az RMP KV Politbürójának póttagjait, Florian Dan Blache elvtársat, az RMP Bukarest városi bizottságának első titkárát, Stefan Balán elvtársat, a fővárosi néptanács végrehajtó bizottságának elnökét, Ion Gheorghe ezredest, a Hadsereg Politikai Főigazgatóságának főnökét, Al. Graur egyetemi tanárt, az RNK Akadémiájának levelező tagját, Elena Iordachescu elvtársnőt, a V. I. Lenin rajon pártbizottságának első titkárát, Cornel Lazar elvtársat, a „23 August” üzem pártbizottságának titkárát, Nicolae Florea elvtársat, a Vörös Grivica vasúti műhelyek élenjáró munkását, Ana Velea elvtársnőt, az ITB központi műhelyek élenjáró munkásnőjét. Lelkes laps fogadta Gh. Apostol elvtársat, aki a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének meleg üdvözletét tolmácsolta a konferenciának. Az RMP Bukarest városi bizottságának munkabeszámolóját Florian Dan Blache elvtárs terjesztette elő. A revíziós bizottság megbízásából Csillag Lajos elvtárs terjesztett elő jelentést. A két jelentést számos hozzászólás követte. A konferencia folytatja munkálatait. A nagy előadóteremben hárman ülnek, egymástól tisztes távolságban. Most kivételesen egy-egy egész padsor jut mindeniküknek- Fogadni lehetne rá, hogy nem hallják a nyitott ablakon betóduló madárcsicsergést, ügyet sem vetnek a tiszta kék égboltra, amelyből pedig jókora darab látszik az átelleni alacsonyabb épületek felett. S utólag talán azt sem tudnák pontosan megmondani, hogy milyen virág piros lott a tanári asztalon. Vizsgázni jöttek. Az idő visszagördül vagy száz esztendővel. Néhány perc múlva számot kell adniok arról, hogy mennyire ismerik a XIX. század magyar irodalmát. Ilyenkor, váratlanul és hivatlanul, száz év előtti nevek, művek, események, eszmei mondanivalók, irodalmi hősök villannak fel az emlékezetben, összegabalyodnak, felidézik, vagy kiszorítják egymást. Csak a kihúzott vizsgatétel teremt rendet, s körülhatárolja, hogy pillanatnyilag min kell gondolkozni. Vajon izgul-e a három lány? Bizonyára. Igaz, hogy erre semmi külső jel nem vall. De mégsem lehet az, hogy éppen ilyen nyugalommal tekintenének az elkövetkezendő félórák elé, kiváló színészek vallják, hogy egyegy szerepükben még a századik előadáson is lámpalázuk volt. Valaki az alkotás lázának nevezte ezt az érzést. Egy jó felelet is alkotás. Az egyetemista viszonylatában semmi sem hasonlítható a jó felelet okozta örömhöz. Ha ilyenkor nincs kinek elújságolnia, hát keres valakit, de mindenképpen el kell lelkendezni, hogy képzeld, ezt és ezt húztam ki, ment mint a vízfolyás, a harmadik tételnek már csak a vázlatát kellett elmondanom... stb. S illő szerénységgel, de belül nagyon büszkén teszi hozzá: „fébé”. Vagyis: foarte bine, jeles... Bejön a vizsgáztató tanár, Antal Árpád lektor fiatal ember. Sötétkeretes szemüveget visel, kiváló alanyul szolgálna annak, aki az arckifejezésből akarna következtetni a foglalkozásra. Külsőleg is típusa a tudomány munkájának. Ilyen volt — talán csak a haja gyérült meg valamelyest időközben — nyolckilenc évvel ezelőtt is, amikor ennek a fiatal, akkoriban szinte még újszülött egyetemnek a hallgatójaként az elsők között tapogatózott a marxista irodalomszemlélet felé. Ez a három diáklány, aki most várja, hogy Antal Árpád lektor kiteregesse az asztalon a vizsgatételeket, aligha sejti, milyen mérhetetlen távolságra került az egyetem a kezdet nehéz éveitől, s milyen nehéz és szép volt megtenni ezt az utat. Szinte egyszerre nyúlnak a tételek után, s nyomban bele is néznek. Egyikük, Gergely Piroska alig észrevehetően elmosolyodik. A másik, Sajó Magda alighanem temperamentumosabb, nem rejti véka alá a „jó húzás’’ feletti örömét, még meg is csókolja a keskeny papírszeletkét. A harmadik, Kovács Éva rettentő komolyan ül vissza az első padba, mintha a száját is elhúzná. Úgy látszik, neki jobban is sikerülhetett volna. Telnek a percek. A három vizsgázó szélsebesen jegyez, vázlatot készít. Tíz perc, negyedóra, húsz perc... Odakinn autó tülköl, az épület előtti kis kert fáin madarak csivitelnek, egyre beljebb kúszik a napfény s a három vizsgázó a tizenkilencedik században jár. Most már elhatárolódott, hogy mit kell felmérniük ebből a gazdag korszakból. Végül Gergely Piroska jelentkezik, hogy készen áll a feleletre. Első tétele: Vörösmarty Mihály élete és költői fejlődése. A vizsgázó beszélni kezd. S minél tovább beszél, annál inkább meglep. Sőt meghökkent. Nagy tájékozottságot eláruló feleletével mintha csak azt a kérdést szögezné az ember mellének: Hát ilyen keveset tudtatok Vörösmartyról ti, a kezdeti évek hallgatói? Szó se róla, annak idején mi is leszögeztük, hogy egy író életművének megítélésekor mennyire fontos taglalni az adott társadalmi-történelmi viszonyokat, úgy elöljáróban taglaltuk is, amennyire tőlünk tellett, de amikor eljutottunk az író vagy a költő konkrét életművéhez, visszakanyarodtunk a jó öreg Pintérhez, Szerb Antalhoz, vagy ki tudja melyik más hasonló forráshoz, akárcsak öt-tíz évvel előbb. Lám, Gergely Piroska már pontosan és szabatosan le tudja szögezni azt is, hogy Vörösmarty milyen körülmények között és milyen indíttatásból írta például a Zalán futását, hogy mit keresett a mesevilágban, hogy mikor, miért és milyen mértékben állt a forradalmi eszmék mellé. Feleletet tud adni számos „miértre.” Igen, változnak az idők. S amikor erre gondolok, a feledés homályából egy régi vizsgám emléke bukkan fel. Melyik egykori diáknak ne lennének régi diákköri élményei?... Ott szorongtunk a professzor ajtaja előtt. Általában sokat szorongtunk az egyetemen, a szó szoros értelmében is. Kevés volt a tanterem. Különben a meghirdetett kurzusok nagy része olyan „univerzális jellegű”, vagy még inkább annyira ötletszerű volt, hogy nyugodtan hallgathatta mind a négy évfolyam egyszerre. Ezért is a hallgatók egy része mindig állva hallgatott. Most azonban bensőleg szorongtunk az ajtó előtt. Vártuk a kiszivárgó helyzetjelentéseket: milyen a hangulat, mire lehet számítani, érdemes-e vizsgára állni, vagy jobb, ha egyszerűen odébb állunk s megpróbálunk kilesni valami alkalmasabb pillanatot. Azt is lehetett. S akinek sikerült „elkapnia” a professzort, szerencsésen le is vizsgázhatott. A professzorról tudtuk, hogy „nagy koponya”, tucatnyi tudományos könyvet irt, s azt is, hogy a szemében mi valamilyen szükséges rosszat képviselünk. Rettentően unt bennünket. Kicsi, köpcös ember volt, előre ugró tüskés bajusza mintha a melleinknek szegeződött volna. De a pillantása rendszerint elkerült minket. Akkor is, amikor előadásait tartotta. Valahová a levegőbe nézett, felettünk lebegő, képzeletbeli halgatósághoz intézve a szavait. Toronymagasságban lebegett felettünk ő maga is. Csodáltuk — egyébre nem is igen futotta az erőnkből. Bennem megvillant néha a felismerés, hogy a fejtegetése rendkívül érdekes lehet — annak, aki érti. Időnként nyílt az ajtó s egy-egy bátrabb, felsőéves hallgató fordult ki a szobából. Némelyek megkönnyebbülten sóhajtottak fel s mesélték, hogy a helyzet eléggé tűrhető, meg lehet kockáztatni a vizsgát. Mások, megelőzve a kérdezősködést, kissé sápadtan, a kijárat felé siettek. Azoktól már betyárbecsületből sem illett tudakozódni. Mindenre elszánva, már éppen be akartam lépni én is, amikor a kinyitó ajtóban maga a professzor jelent meg. Egy pillanatra szemben állottunk, aztán inkább magyarázatképpen, mint komoly szándékkal, így szóltam: — Vizsgázni szerettem volna ... professzor úr kérem. — Most dolgom van — felelte egykedvű színtelen hangon. A polgári egyetem egyik jellegzetes típusa volt ez a professzor — s nem is a legrosszabbak közül való. Volt professzorom, aki irodalomtörténet címén valami speciális vallástörténeti előadássorozatot tartott az apáca- és szerzetesrendek történetéről, de azt aztán tudni kellett a legapróbb részletekig. Vizsgán olyan veséző szemeket meresztett a megszeppent hallgatóra, mintha nemcsak azt kutatta volna, hogy mit tud, hanem azt is, hogy mit gondol. Amíg így elkalandoztam, Gergely Piroska már a második tételével is végzett. Elfordította Mikszáthot a nemesi romantikától, behelyezte kora nagy íróművészei közé s meghatározta a korlátait is. Harmadik tétele a „Liliomfi”, ennek csak a vázlatát kell sebtében elmondania, s már viszi is az indexet a beírt osztályzattal. Az ajtónál belekukkant. Most el sem mosolyodig úgy látszik egészen természetes, hogy „fébé”. Foarte bnne, jeles... A másik lány, Sajó Magda más diáktípus, hadarva beszél, mintha csak attól tartana, hogy nem lesz ideje e mondani mindent. Vajda János, Jókai és Petőfi viszonya, s az önkényuralom-korabeli erdélyi irodalom kerül terítékre. Kicsit el is kalandozik, de csakhamar visszatér a rendes kerékvágásba, látszik, hogy ura az anyagnak. Ez a felelet is jeles. Hanem a harmadik vizsgázó már nem ilyen magabiztos, el is téved valahol a Reviczky Gyula korában. Kisegítő kérdéseket kap. A végén Antal Árpád kielemzi a feleletet: a vizsgázó nem látja az összefüggéseket, elvesz a puszta cselekményben, a részletekben. Pedig ha eltekintünk a folyamatoktól, pletykává züllesztjük az irodalomtörténetet. Erre vigyázzon a jövőben. De azért sikerült ez a vizsga is. Akad persze olyan is, amelyik nem sikerül. A hallgató jó messziről nekifut, beszél, beszél, de lényegében semmit sem mond, panaszkodik, hogy nem tud gondolkozni, újabb gondolkozási időt kap, majd egy-két közbevetett kérdés után jön a nagy vallomás: tanár elvtárs, belátom, hogy nem készültem fel eléggé... Tizennyolcan vizsgáztak ezen a napon, ebből a tárgyból. Tizenjeles eredménnyel. — Nos, hogy tetszett? — kérdi a végén Antal Árpád. — Változnak az idők — felelem kicsit zavartan s reszekedek, hogy nem tudok behatóbban hozzászólni. Aztán elmondja, hogy a vizsgán észlelhető változás csak befejező akkordja az egész tanítási folyamatban beállt változásnak. Megszűntek az ötletszerű kurzusok, pontosan meghatározott tanrend van, az évi anyag bibliográfiáját már az előző év végén megadják, s a hallgatók az egész tanévben készülnek a vizsgára. Számtalan módja van az előadó s a hallgató közti kapcsolat kiépítésének: ismétlő szemináriumok, ellenőrző dolgozatok, konzultációs órák, jegyzetfüzetek ellenőrzése... Nem lehet már csak úgy, mellékesen elvégezni az egyetemet. Van rá eset, hogy különö,ben igen jó képességű hallgatók is kénytelenek elhalasztani vizsgájukat, mert nem készültek folyamatosan, módszeresen, egész évben. Különben a finiselő módszernek már csak amolyan utolsó mohikánjai vannak az egyetemen. De milyen gyorsan változnak az idők! Feltűnően fiatalok ezek a mostani egyetemi hallgatók. A Bolyai egyik professzora mesélte, hogy adott esetben némelyikük gyerekes játékra is kapható. Ha jól megnézzük a tantermek padjait, a fiatalság némely belevésett dokumentumaira is bukkanhatunk: „Zsófika", „Irén”, „Gyula”... A Gyula nevet valaki megtoldotta elől egy „LA” szócskával, s Lágyula lett belőle. Tizenhat-tizenhét éves fiuk és lányok kerülnek az egyetemre s husz-huszonkét éves korukban diplomás emberek. Ez szokatlannak tűnhetik a régebben végzett hallgatók számára. De, amint látszik, a mai diákságnak nincsen miért szégyellnie a fiatalságát. A pöttömnyi, másodéves Karcsa Jenő s a magas nyurga Vöö József is olyan feleletet vágott ki a felvilágosodás korának irodalmából Jancsó Elemér professzornál, hogy előadásnak is be-, illenék. Tíz év nagy idő. ORBÁN LAJOSA EGY MAI VIZSGÁN i 4&Y -n .r,. v- ■ í rt., C" : IX. év V'4!§5. sz. 4 oldal, ára 20 báni 1955 Június 19., vasárnap LAPUNK TARTALMÁBÓL: A Román Népköztársaság Minisztertanácsának HATÁROZATA a juhtenyésztés fellendítéséről (2. oldal) Hektáronként egy vagon kukoricát (2. oldal) TEPELUS PETRE: Alkalmazzuk hozzáértéssel az új technikát a zsilvölgyi bányákban (3. oldal) GALL ANDRÁS: Méltón élni (3. oldal) KONSZA JUDIT: A nagy béke-világtalálkozó (3. oldal), Egy sokatmondó cikk a szovjet mezőgazdasági küldöttség iowai látogatásával kapcsolatban | M (3. oldal) Nmrtf miniszterelnök látogatása Magnitogorszkban és Szverdlovszkban i .., M (4. oldal) 1^, r * % J ; f * ** Befejeződött a Francia Általános Munkasszövetség 30. kongresszusa ft ff) A rl ' (4. oldal) A nyugatnémet közvéleményt továbbra is a Szövetségi Köztársaság kormányához intézett szovjet jegyzék foglalkoztatja (4. oldal) Külpolitikai jegyzetek: Az amerikai háborús hisztéria (4. oldal) Peng a kasza a határban Jó minőségű szénát akarnak betakarítani, virágzásban kezdték a lucerna kaszálását Pitesti tartomány Valeni-Podgoria községének kollektivistái. Néhány rend után jól esik egy kis pihenés. „Pipahujja” idején Ioan Friscura jó viccekkel szórakoztatja kaszástársait. De a nagybajuszú Friscura nemcsak a mókázásban, hanem a kaszálásban is élenjár. Ez még nem elég az elsőség visszaszerzéséhez! SZATMAR. (Kiküldött munkatársunk telefonjelentése). — Gazdag termés ígérkezik az idén. Szatmár rajonban is — Nagybánya tartomány egyik legfontosabb gabonatermő vidékén. De nemcsak ígér, követel is a határ. Ezekben a napokban azt követeli minden földműves embertől, hogy szorgos kezével egyengesse a növények fejlődését Meg aztán egyéb oka is van annak, hogy a Szatmár rajoin dolgozó parasztok most sokkal jobban igyekeznek, mint a tavaszi vetés idején. Még akkor, amikor a szántóvető emberek várták, hogy kikeljenek a növények, a rajoni néptanács végrehajtó bizottságának elnöke a rajon dolgozói nevében vállalta: a nyári mezei munkában visszaszerezzük hírnevünket. Az élenjáró címet évek hosszú sorának fáradozásaival, eredményeivel szerezte a rajon s nem egykönnyen lehet lemondani az ilyesmiről. Ezért vitatták mindenfelé oly szenvedélyesen a tennivalókat és a növényápolás kezdetén ezért fogadták meg a néptanácsi vezetők, képviselők és dolgozó parasztok, hogy most kiköször ülik a hírnevükön esett csorbát. Nos lássuk, milyen a rajoni helyzetkép a növényápolásban. Az utóbbi napok bővelkedtek eredményekben. A június 4-i 8 százalékról egy hét alatt 56,9 százalékra ugrott az első kapálás grafikonja. A kollektivisták szinte maradéktalanul beváltják a hozzájukfűzött reményeket: június 16-ig több mint 2000 hektáron végezték el az első kapálást. Lázáriban, Apátiban, Szamoskrassón a kollektív gazdaságok már másodszor is megkapálták a növények nagy részét. A sándorhomoki és kispeleskei kollektivisták pedig a napokban fogtak hozzá a harmadszori kapáláshoz. Az egyénileg dolgozó parasztok is sok helyen kitettek magukért. A június 11-i adatok szerint mintegy 13.000 hektáron végezték el az első, és 700 hektáron a második kapálást. A rajoni teljesítmény ilyen emelkedéséhez nagyban hozzájárult Szárazberek, Lázári, Halmi és még néhány község, ahol befejezéshez közeledik már a második kapálás is és a szorgalmasabb dolgozó parasztok harmadjára kapálják a kukoricát, burgonyát. Szárazberekről külön is említést kell tennünk, mert ez a község nem vesztette el hírnevét. A tavasszal megérdemelten nyerte el a rajoni vetési versenyzászlót, most a növényápolásban is a legjobbak között halad. Olyan kommunista dolgozó parasztok laknak itt mint Enyedi Károly, Takács Miklós, Borsodi Elek és Lengyel Albert, akiknek neve mint a legszorgalmasabb földműveseké — állandóan ott szerepel a néptanács érdemtáblájárn. Az említett községek sikereinek eléréséhez nagyban hozzájárult az, hogy a néptanácsok végrehajtó bizottságai a képviselőik segítségével élénk hazafias versenyt szerveztek s ezzel a dolgozó parasztok ezreit ösztönözték szorgalmasabb munkára. Mindez azonban még nem elég a hírnév visszaszerzéséhez. Addig ,amíg minden község szorosan fel nem zárkózik az élenjárók mellé, addig Szatmár rajon nem kerülhet ismét első helyre a tartományban és nem is lehet országos viszonylatban is élenjáró rajon, mint például az elmúlt évben. És hogy Szatmár rajon újra az élre kerüljön, ahhoz még sokat kell tenni, méghozzá minél előbb a növényápolás terén. Mert olyan községek is vannak a rajonban, amelyekről elmarasztaló szavaknál egyebetnem igen hallhat, aki a mezei munka menetéről érdeklődik. Először is Madarász község vívta ki magának a kullogó „hírnevet”. Itt a néptanács végrehajtó bizottsága kiengedte kezéből a növényápolás szervezését és irányítását. Ugyannyira, hogy jóformán azt sem tudják, hányadán állnak. A rajoni mezőgazdasági osztálynak június 11-ig 23 hektár föld megkapálását jelentették s négy napra rá Nistor Gheorghe, a községi mezőgazdasági elöljáró a helyszínen mondta meg, hogy ők csak egy hektár 76 ár föld megkapálásáról tudnak. Mindez a néptanács tájékozatlanságára vall. Nagyon ráérősen dolgoznak Gyűrűsön, Lajosmajoron és másutt is, sőt ,még a vetésben élenjáró Apa község is visszaesett. Pedig ezt semmi sem indokolja. A jelenlegi időszakban döntő fontossága van minden kapavágásnak. És ezért kell a néptanácsoknak minden erőt a növényápolás ütemének gyorsítására összpontosítaniuk. Másképp a hírnév visszaszerzése sokáig fog késni. Előkészületek az új termés tárolására Az ország összes átvevő központjaiban nagyban folynak az előkészületek az idei termés tárolására. Sztálin tartományban 122 raktárt tataroztak ki, tisztítottak meg és fertőtlenítettek. A fogarasi átvevő központnál már teljesen befejezték az előkészületeket. Tartományszerte nagy gondot fordítanak a magtisztító és rakodógépek felülvizsgálására és javítására. A sztálintartományi központ mozgóműhelyének Ábrahám Sándor vezetésével dolgozó javítóbrigádja június 9-ig nyolc szelektort, 3 triert, húsz szerelőt, két gépi lapátolót, három villanymotort és más gépeket javított meg. 636 villamosított szérűn csépelnek az idén Évről évre egyre több faluban csépelnek villamosított szérűkön. Tavaly például országszerte 720 cséplőgép csépelt 565 villamosított szérűn. Az idén újabb 71 szérűt villamosítanak. Különösen nagy méreteket öltött a szérűk villamosítása Sztálin, Kolozsvár és Hunyad tartományokban. Csupán Sztálin tartományban több mint 150 villamosított szérv működik az idén. Az ország villamosított szérűin 850 cséplőgép fog dolgozni, így tehát 850 traktor a cséplőgépek meghajtása helyett tarlóhántást és más mezőgazdasági munkát tud végezni. A villamosított szérűkön éjjel-nappal lehet csépelni s ezzel jelentősen megrövidül a cséplési idő. A villamossági és elektrotechnikai ipar minisztériumának vállalatai gondoskodnak a kijelölt szérűk villamosításának mielőbbi befejezéséről. Máris teljesen felszerelték a tervbevett szérűk 80 százalékát. A szérűk villamosításában élenjár a nagyszebeni II-es „Energo-Trust”, amely tervfeladatának teljesítése után újabb tíz szérű villamosítását vállalta magára. A szérűk villamosításán kívül az említett nagyszebeni vállalat húsz faluba is bevezeti a villanyt. (Agerpres) Herkules-fürdői levél szeledik. A Cserna folyó partján is sétálunk, hallgatjuk a víz zúgását, amely egybeolvad a hangszóró muzsikájával. Sétálunk és mélyen magunkba szippantjuk a parti bokrok tiszta jázmin illatát. Nézzük a víz rohanását, amint utat tör magának a súlyos sziklatömbök között. Sokan vagyunk itt nyaralók. Az összes épületek megteltek az ország minden részéből ideküldött dolgozókkal, akik gyógyulni jöttek a kitűnő hatású kéntartalmú meleg fürdőbe. Érdeklődésünkre büszkén mutatták meg az irodán a vendégek névsorát. Sok az élmunkás közöttük. Itt nyaralnak Toader Ioan és Hielean a cimpinai Electromontaj élmunkásai, akik tervüket állandóan 160 százalékra teljesítik. Vintila Dumitru esztergályos újító a bukaresti IPROM- tól, Marele Victoria és Irimie Ana, a sztálinvárosi Vörös Lobogó üzem két élenjáró munkásnője, Rosenberg Lajos, a nagyváradi Infratirea üzem élesztergályosa, a lányai Ciocan Avram élenjáró bányász és még sokan mások. Gyönyörű hely ez a Herkules-fürdő. Völgykatlanban fekszik, szorosan körülvéve sziklás, erdős hegyekkel, csodálatos kirándulási lehetőségekkel. A fürdőnek és környékének minden köve csupa történelem, ősrégi történelem. Kétezer éves, Traian császár seregének egyrésze ide tért be a dákok legyőzése után. A hadvezérek itt a hajdani Tsierna folyó partján telepedtek meg, miután felfedezték a sok kéntartalmú melegvíz-forrást, mely gyógyulást hozott a csatában szerzett sebeikre. Azután sokáig, talán 1500 évig senki sem törődött a hellyel. A törökök szétdúltak minden építkezést, amit itt találtak. Majd körülbelül 180 évvel ezelőtt, amikor a török uralmat az osztrák váltotta fel, újból megindult az élet és akkor építették fel a mostani fürdőt. Másfél évszázadon át csak a polgári-földesúri rendszer urai látogathatták az ország határainál is ismert kitűnő gyógyhatású fürdőt. Bizony a botosául munkásnő, Lenuta, aki most a mi rendszerünkben tanulta meg a betűvetést, nem is álmodhatta volna régen, hogy ilyen csodálatos helyen gyógyítsa reumás, beteg lábát. Két éve, hogy megtanult írniolvasni, de ő a könyvtár legszorgalmasabb látogatója. Általában sokat olvasnak az emberek, ki könyvet, ki folyóiratot, ki újságot A friss újságok a délutáni vonattal érkeznek. Négy órakor már egész csoport várakozik az újságos-bódénál. Percek alatt elfogy a Scinteia, Előre, Romínia Libera. A fürdőigazgatóság jó munkát végez. Kitűnően, szinte percnyi pontossággal zajlik a fürdés, az étkezés. Nem kell várakozni, bosszankodni. Az ételek ízletesek, a kiszolgálás gyors. A parkban dísztábla hirdeti azoknak a nevét, akik jó munkájukkal nagy mértékben hozzájárulnak a Herkules-fürdőn üdülő dolgozók zavartalan pihenésének biztosításához. Ezek között van : Dr. Graure Simion orvos, Enasescu Stelica, az étkezde felelőse, Schneider Katalin nővér, a fizioterápiáról, Knall Hermina nővér, a gyógytornáról, Leuca Maria kabinosnő, Vancu Sofica, az 1■ számú épület takarítónője. A kulturnoisktiva munkájában tzenteben még vannak hiányosságok. Nem gondoskodik megfelelő módon az üdülők szórakoztatásáról. Több kezdeményezéssel és ötletességgel kellene dolgozniok- Itt van alig 100-150 kilométerre Lugos, Temesvár. Az ottani üzemek kitűnő kultúrcsoportjai biztos szívesörömest eleget tennének egy-egy szombat-vasárnapi meghívásnak. Temesvárnak három szaháza és egy operája van Vajd a művészek elutasítanák a Herkules-fürdői meghívást ? Biztosan mi. És az itt nyaralók még szebb emlékekkel térhetnének vissza munkahelyükre. GÁTI ERES EBET