Előre, 1955. június (9. évfolyam, 2369-2394. szám)

1955-06-21 / 2386. szám

4 A nagy Béke Világtalálkozó előtt: Helsinkibe érkeznek a békeszerető százmilliók küldöttei A helsinki Béke­ Világtalálkozóra június 18-án megérkeztek a Béke Világtanács követ­kező tagjai: Jean Laffitte főtitkár (Franciaország); Isabelle Blume (Belgium); Vincent Duncan Jones (Anglia); Pantelejmon Guljajev (Szov­jetunió); Li I-man (Kína); Fogliaresi (Olasz­ország); Alfredo Varela (Argentina); Jorge Salamen (Columbia). Június 18-án érkeztek a finn fővárosba Argentina küldöttei, Június 19-én pedig egy nagy küldöttcsoport a Szovjetunióból, Kí­nából, a Vietnami Demokratikus Köztársa­ságból és Japánból. A Helsinkibe utazó olasz küldöttség 100 küldöttből és megfigyelőből áll. E küldött­ségben a szélső jobboldaliak kivételével az összes politikai áramlatok képviselve van­nak. Június 19-én elutazott Moszkvából a szov­jet békeharcosok 5. össz-szövetségi kon­gresszusán megválasztott küldöttség, amely részt vesz a helsinki béke-világtalálkozón­ A küldöttség tagjai: Nyikolaj Tyihonov, a szovjet békevédelmi bizottság elnöke; Alekszandr Kornejcsuk, Hja Ehrenburg, Alekszandr Fagyejev, Konsztantyin Fegy­in, Alekszej Szurkov és Vanda Vaszilevszka írók; Alekszandr Nyeszmejanov és Viktor Ambarcumján akadémikusok; Ivan Szlus­­csenko professzor; Viktor Blazsenov moz­donyvezet­ő; Grigorij Dubinyin esztergályos; A. Balaseova hős anya; Terentyij Malcev tudományos kutatásokat végző kolhozpa­raszt; Nina Popova, a Szovjetunió Szakszer­vezetei Központi Tanácsának titkára; Szergej Romanovszkij, a szovjet ifjúság antifasiszta bizottságának elnöke; Nyikoláj, Krutkca és Kolomna metropolitája; Alekszandr Karev, az evangélista-baptista keresztények össz-szövet-ségi tanácsának főtitkára; Jan Kijiv­t, a lu­theránus egyház érseke (Észt SZSZK); Sakir Hijaletdinov mufti. Részt vesz a küldöttségben Vitisz Lácisz, a Szovjetunió Legfelső Szovjetje nemzetisé­gi szovjetjének elnöke is. Francia politikusok és közéleti személyiségek nyilatkozatai A la Humanité és a Liberation közölték több olyan ismert politikus és közéleti sze­mélyiség nyilatkozatát, akik támogatják a helsinki béke-világtalálkozót. Débu­ Bridel (társadalmi republikánus), a köztársasági tanács tagja annak a reményé­nek adott kifejezést, hogy Helsinkiben szőnyegre kerül a német kérdés és hogy a küldöttek megtalálják majd a minden ország számára elfogadható megoldást-Ugyanez a véleménye Paul Boncour volt francia miniszterelnöknek is. Henri Torres, a köztársasági tanács tag­ja nyilatkozatában rámutatott annak jelen­tőségére, hogy a béke-világtalálkozó meg­előzi a négy nagyhatalom kormányfőinek értekezletét. Torres kijelentette, hogy a genfi értekezlet előestéjén a Helsinkiben elfogadott határozatok döntő jelentőségűek lehetnek. Egyben kiemelte a közvélemény szerepét a nemzetközi események kibontakozásában. Deville, a radikális-szocialista párt Maur­­the-et-Moselle megyei szervezetének alelnö­ke kijelentette: azért megy Helsinkibe, hogy „módot találjon a szörnyű atomháború ré­mének kiküszöbölésére és arra, hogy az igazi béke légkörét lehessen megteremteni az összes országok között, tekintet nélkül belső rendszerükre.” Egyben kifejez­te azt a reményét, hogy a béke-világtalál­kozó ,,bizonyos befolyást” fog gyakorolni a genfi négyhatalmi kormányfői értekezlet döntésére­ Vienney, Lyon város helyettes polgármes­tere bejelentette, hogy Helsinkiben terjesz­teni fogja azt az üzenetet, amelyet Edouard Herriot, a francia nemzetgyűlés díszelnöke, Lyon város polgármestere a helsinki küldöt­tekhez­­intézett. „Fölöslegesnek tartom hoz­zátenni — mondotta —, hogy meg vagyok győződve e találkozó nagy jelentőségéről és hogy Herriot elnök tekintélyes szavát meg­hallják mindazok, akik békét akarnak az e­­gész világon." Cottel (szocialista), Loire megye volt pre­fektusa kijelentette: „Véleményem szerint a béke-világtalálkozó hozzá fog járulni a népek összefogásához az újabb háború elő­készítése elleni harcban. Ez a remény annál indokoltabb, mivel mindenütt sikeresen fo­lyik az aláírások gyűjtése az atomfegyver eltiltását követelő felhívásra.” Megnyílt San Franciscóban az ENSZ jubileumi ülésszaka SAN FRANCISCO. (Agerpres.).­­ Június 20-án, helyi időszámítás szerint délután három órakor megnyílt San­ Francis­­coban az Egyesült Nemzetek Szervezetének megalakulása 10. évfordulója alkalmából tartott ünnepi ülésszaka. .Az ENSZ összes tagállamainak küldöttsé­gei megérkeztek San Franciscoba, hogy részt vegyenek az ünnepi ülésszakon. Több küldöttséget az illető ország külügyminisz­tere vezet.­­A szovjet küldöttség vezetője V. M. Molo­tov, a Szovjetunió Minisztertanácsának első alelnöke, a Szovjetunió külügyminisztere. Az ünnepi ülésszak megnyitásán felszólalt Dwight Eisenhower, az Egyesült Államok el­nöke. Az ünnepi ülésszak kizárólag plenáris ülé­sekből áll majd s ezeken az üléseken a kül­döttségek vezetői tesznek nyilatkozatokat. Az ünnepi ülésszak június 26-án ér véget. . * ★ SAN FRANCISCO (Agerpres). — A TASZSZ jelenti: Az ENSZ Alapokmánya aláírásának 10. év­fordulója alkalmából rendezett Jubiláns ün­nepségre június 18-án San Franciscoba ér­kezett a szovjet küldöttség. Ennek vezetője V. M. Molotov, a Szovjetunió Minisztertaná­csának első alelnöke, külügyminiszter. V. M. Molotov és a szovjet küldöttség töb­bi tagjának fogadására a pályaudvaron megjelentek: az ENSZ főtitkárának képvise­letében Denove, az ENSZ titkárságának pro­tokollfőnöke; az USA elnökének és külügy­miniszterének képviseletében Purse, a kü­lügyminisztérium protokollosztályán­ak he­lyettes főnöke és San Francisco város veze­tőségének képviseletében Robert Gros, az ENSZ jubiláns ünnepségét szervező városi végrehajtó bizottság elnöke. V. M. Molotov San Franciscoba érkezve a következő nyilatkozatot tette: „Köszönetet mondok a szovjet küldöttség iránt tanúsított figyelmességért. Engedjék meg, hogy az önök útján szí­vélyes üdvözletét küldjek a san franciscoiak­­nak, ama város lakosságának, ahol az Egye­sült Nemzetek Szervezete megalakult”. V. M. Molotov és a szovjet küldöttség tag­jai San Franciscoba érkezésük előtt kiszáll­tak Chicagóban, ahol megtekintették a vá­ros főbb emlékműveit és vállalatait. V. M. Molotov június 19-én ebédet adott a jubiláns közgyűlésen részt vevő jugoszláv küldöttség tiszteletére. ★ SAN FRANCISCO. (Agerpres.) — A TASZSZ jelenti: V. M. Molotov június 19-én megbeszélést folytatott Dag Hammarskj­­ölddel, az ENSZ főtitkárával-Az Egyesült Nemzetek Szervezetének ju­­biláris ülésszaka annak a kiállításnak a megnyitásával kezdődött meg, amelyen az Egyesült Nemzetek Szervezete Alapokmá­nyának eredeti példánya is szerepel. A kiállí­tást dr. Hammarskjöld nyitotta meg. ELŐRE Világszerte új, kedvezőbb légkör van kialakulóban állapítja meg a nemzetközi sajtó — PÁRIZS­ (Agerpres.) — A nyugati lapok kommentátorai beismerik, hogy a Szovjetunió legutóbbi nemzetközi akciói nagy visszhangot keltettek a világ közvéleményében. „A szovjet politika — írja a New York Herald Tribune — tekintettel van a néptö­megek érzelmeire." A szovjet diplomácia legutóbbi akcióira, nevezetesen a szovjet—jugoszláv tárgyalá­sokra, az Adenauer-kormányhoz intézett jegyzékre és egyebekre utalva a New York Times elismeri, hogy „a Szovjetunió ily mó­don új légkört teremtett a nemzetközi kap­csolatokban”, olyan légkört, amelyet —­ mint a Le Monde is beismeri — „a feszültség ko­moly enyhítése, új remények ébresztése és a háború óta nem észlelt arányú derűlátás jel­lemez". A Tribune című angol napilap megállapít­ja, hogy „a háború óta első ízben tűnik úgy, hogy az egyenetlenséget el lehet oszlatni" és elismeri, hogy ez elsősorban a szovjet diplo­máciának köszönhető, amelynek „sikereit a jugoszláv vezetőkkel való tárgyalások, az Adenauerhez intézett jegyzék és a leszerelési javaslatok útján az enyhülés légkörét megte­remtenie Európában.” A l’Information elismeri „a szovjet diplo­mácia felsőbbrendűségét a nyugati diplomá­cia felett, ez a diplomácia megfelel a népek kívánságának". BELGRÁD. (Agerpres.) — A TASZSZ je­lenti. A Politika című lap a négy hatalom kor­mányfőinek közeli értekezletére utalva eze­ket írja: A háború után ez lesz a nagyhatalmak képviselőinek első legmagasabb sikú talál­kozója- Akadnak olyan emberek, akik vissza­emlékezve a teheráni, jaltai és potsdami ta­lálkozók körülményeire, azt állítják, hogy az ilyenszerű tárgyalások ideje letűnt és most már kerülni kell az ilyen találkozók megrendezését. A legmagasabb sikú találkozók azonban az új viszonyok közt hasznosak és kívánato­sak lehetnek, ha a tárgyalásokon részvevő országok képviselői őszintén elő akarják se­gíteni a nemzetközi feszültség enyhítését, a népek kollektív biztonságán és függetlensé­gén alapuló béke ügyét. A népek reményke­déssel néznek Eisenhower, Eden, Faure és Bulganyin találkozója elé. Reménykedésük nem alaptalan. Világszerte új, kedvezőbb lég­kör van kialakulóban­ A négyoldali tárgya­lás a nemzetközi feszültség fokozatos enyhí­tésére irányuló harcnak az eredménye. A lap a továbbiakban azt írja, hogy „a jogegyenlőségen alapuló tárgyalások mód­szere, amely természetesen feltételezi a fe­leknek azt a szándékát, hogy kölcsönösen engedményeket tegyenek a béke érdekében, egyre inkább a világbéke biztosításához ve­zető egyedüli útnak bizonyul”. Most, a négyhatalom kormányfőinek a legfontosabb nemzetközi kérdéseket megvita­tó találkozója előtt, világszerte a remény érzése kerekedett felül. Ezen az értekezleten nyilván nem tudnak végleg megoldani min­den vitás kérdést, sem pedig a világot nem tudják kigyógyítani valamennyi bajából. Ez­zel szemben rendkívül veszélyes lenne olyas­mit állítani, hogy a genfi tárgyalások sem­milyen konkrét határozatot sem eredményez­hetnek. Ha megvan a szükséges jóindulat, az őszinte elhatározás és szándék, hogy a má­sik fél javaslatait őszintéknek tekintik és megvitatják, ha a felek hajlandók engedmé­nyeket tenni, lemondani a tömbök alakításá­ra irányuló politikáról, pozitív eredményeket lehet elérni. A cikk végül megállapítja, hogy a négy hatalom kormányfőinek genfi értekezletén nemcsak a béke helyreállítása és a megol­datlan kérdések rendezése terén hozhatnak fontos intézkedéseket, hanem az értekezlet új korszak kezdetét is jelentheti a nemzetközi kapcsolatokban-HELSINKI. (Agerpres.) — A négy nagy­hatalom kormányfői értekezletének összehí­vását kommentálva, a finn Tyokansan Sano­­mat hangoztatja, hogy az értekezlet fontos esemény lesz a nemzetközi életben. A lap képtelenségnek minősíti a nyugati jelenti. A küszöbönálló genfi négyhatalmi kor­mányfői értekezlettel kapcsolatban több amerikai lap kiemeli, hogy a nyugati orszá­gok között nézeteltérések merültek fel a Genfben megvitatásra kerülő egyes kérdések tekintetében. Hamilton, a NEW YORK TI­MES tudósítója rámutat arra, hogy a fran­ciákat — akik állandóan attól félnek, hogy az USA a hátuk mögött összejátszik a né­metekkel — felháborította az, hogy Eisenho­wer és Dulles éppen azokról a kérdésekről tárgyalt Adenauerrel, amelyeket a három nyugati külügyminiszterrel kellett volna meg­beszélnie New York-ban. Senki számára sem titok —írja a továb­biakban Hamilton —, hogy az Eisenho­­wer-kormány nagyon kelletlenül határoz­ta el magát a kormányfői értekezleten va­ló részvételre. A jelek szerint csupán azért tette mégis, hogy elősegítse az an­gol konzervatívok győzelmét a legutóbbi választásokon. A nyugati hatalmak kü­lügyminisztereinek newyorki értekezletén beigazolódott, hogy az USA nyíltan nem ellenzi Anglia és Franciaország állás­pontját a legutóbbi szovjet javaslatok ügyében, de — mint az amerikai újság­író megjegyzi — az angol és a francia nép, s úgy látszik, kormányaik is, sok­kal kedvezőbben ítélik meg a Szovjet­unió szándékait, mint az amerikai kor­mány. A NEW YORK TIMES a nyugati hatalmak Genfben tanúsítandó magatartására célozva figyelmeztet arra, hogy még nem lehet tudni, milyen mértékben sikerül majd a nyugati államférfiaknak megegyezésre jutniuk a kö­zös programot illetően. Minthogy Anglia és Franciaország a nukleáris fegyver bevetése esetén külö­nösképpen sebezhető és mert gazdasági helyzetük viszonylag kevéssé szilárd — ez a két ország mindenkor behatóbban érdeklődött a leszerelés kérdése iránt. Ami az USA-t illeti, — írja a lap —, fé­hatalmak propagandájának azt az állítását, hogy az értekezlet a nyugati hatalmak „erő­­politikájának” és a párizsi egyezmények rati­fikálásának eredménye volna. A lap le­szögezi, hogy a tények nem erősítik meg ezt az állítást és furcsának találja, hogy az ér­tekezlet küszöbén — amelynek hivatása lét­rehozni a bizalmat a nagyhatalmak között — a három nyugati hatalom külügyminiszterei összeültek az értekezleten tanúsítandó ál­láspontjuk egybehangolására. A Szovjetunió politikáját jellemezve, a lap azt írja, hogy ezt a politikát mindenütt a jóakarat kifejezésének tekintik a négyha­talmi értekezlet előkészítésében. A Szovjet­unió álláspontja azt az őszinte törekvést tükrözi, hogy konkrét eredményre jussanak napjaink legégetőbb kérdéseinek megvizsgá­lásában. nyegében csupán egyetlen kérdés — „a keleteurópai országok” — hírhedt kérdésé­nek megtárgyalásához ragaszkodik. A lap kidomborítja: a franciák attól félnek, hogy Nyugat-Németország egyre fonto­sabb szerepet fog betölteni. A New York Times tudósítójának beismerései: Az USA kormánya kelletlenül egyezett bele a négyhatalmi találkozóba Nézeteltérések a nyugati hatalmak között NEW YORK (Agerpres), A TASZSZ Csangkajsekista provokációk a délkínai partvidéken PEKING (Agerpres). — Az ÚJ KÍNA je­lenti : Június 17-én reggel Tunputól északkelet­re csangkajsekista repülőgépek rátüzeltek több halászhajóra. Ugyanaznap U és Tao­­mei szigetek közelében repülőgépről négy bombát dobtak le több halászhajóra. A kínai néphadsereg légelhárító egységei tüzet nyi­tottak a repülőgépekre, mire ezek vissza­vonultak. A Quemou szigetén levő csangkajsekista tüzérség tüzet nyitott a Sziaoden szigettől délre fekvő Bajszia szigetre, két kuomin­­tangista hadihajó pedig Mejgszsou sziget­től délre több halászhajót gépfegyverezett. A csangkajsekisták 31 repülőgéppel 16 eset­ben végeztek felderítő repülést és berepülést Fudsan tartomány partvidéke felett. Az argentínai helyzet BUENOS AIRES (Agerpres).­­ Az argentínai első hadsereg parancsnok­sága közleményt adott ki, amelyben hang­súlyozza, hogy az egész országban hely­reállt a nyugalom. Az argentínai szenátus külön ülésen tör­vénytervezetet fogadott el a haditengerészeti vezető káderek összetételének újjászervezé­séről. A La Rezon című napilap azt írja, hogy Anibal Olivieri tengernagyot — aki a felke­lés kitörésekor tengerészeti miniszter volt —, valamint Samuel Toranzo Cal­deront, a ten­gerész­gyalogság tengernagyát letartóztat­ták. Benjanin Gargiulo altengernagy öngyil­kosságot követett el. E három tengerésztiszt szervezte meg a múlt heti felkelést. Büszke vagyok rá és megtiszteltetésnek tekintem, hogy meglátogathattam Leningrádot — mondotta Nehru a városba érkeztekor — SZVERDLOVSZK (Agerpres). A TASZSZ jelenti: Dzsavaharlal Nehru és a kíséretében levő személyek június 19-én elhagyták Szverd­­lovszkot és repülőgépen Leningrádba utaz­tak. I. Muravljov, a szverdlovszki városi szov­jet végrehajtó bizottságának elnöke és Dzsa­vaharlal Nehru rövid beszédet mondottak. Nehru a következőket jelentette ki: Láttam az Önök nagy üzemeit, amelyekkel kapcsolataink lesznek a jövőben, minthogy sok felszerelés készül itt az indiai fémipari kombinát számára. Szívből köszönöm a me­leg fogadtatást. Kérem tolmácsolják legjobb kívánságaimat és köszönetemet Szverdlovszk lakosainak, önök a békéről beszéltek. Teljesen egyet­értek önökkel, mert béke nélkül nincs ha­ladás. Nekünk pedig érdekünk a haladás. Nehru­­beszédét a jelenlevők nagy tapssal fogadták. Június 19-én a TASZSZ hírügynökség meg­hívására a Szovjetunióban tartózkodó indiai újságírók is elutaztak Leningrádba. LENINGRÁD (Agerpres): — A TASZSZ jelenti: A Leningrádba érkező Nehrut a dolgozók, a társadalmi szervezetek, a tudományos és kulturális intézmények számos képviselője fogadta a repülőtéren. India és a Szovjetunió himnuszának el­hangzása után pionírok virágcsokrokkal üd­vözölték Nehrut és leányát. Nyikoláj Szmirnov, a leningrádi városi szovjet és a leningrádi dolgozók nevében üdvözlő beszédet mondott. Nehru személyé­ben — mondotta a többi között — a nagy és baráti indiai nép egyik kiváló képviselőjét üdvözöljük körünkben. Tudjuk, milyen értéket jelent India hozzájárulása a béke és a népek közti barátság megerősítésének ügyeihez. Mostani látogatását a Szovjetunióban és vá­rosunkban az indiai és a szovjet népek egyre erősödő barátsága bizonyítékának, India és a Szovjetunió mind jobb kölcsönös megérté­se, a két ország közti kulturális, tudományos, technikai és gazdasági kapcsolatok megerő­södése biztos jelének tekintjük. Köszöntjük önt és a többi kedves vendégünket körünk­ben. Nehru válaszában a többi között a követke­zőket mondotta: Nagy öröm tölt el, hogy Le­ningrádba érkeztem. Büszke vagyok rá és megtiszteltetésnek tekintem, hogy látogatást tehetek Leningrádban, amely a háború alatt tanúsított hősiességével történelmi jelentőség­re tett szert. Üdvözleteket és jókívánságokat hoztam önöknek és népüknek India népétől. Nehru ezután hangsúlyozta a Szovjetunió és India népei közti baráti kapcsolatok fej­lesztésének szükségességét, majd háláját fe­jezte ki azért a meleg és baráti fogadtatásért, amelyben a szovjet országban részesítették. A városba vezető útvonalon a leningrádi lakosok tízezrei üdvözölték meleg barátság­gal Nehrut. Nehruval együtt Leningrádba érkeztek az indiai újságírók is. LENINGRAD. (Agerpres­) — A TASZSZ jelenti: Dzsanaharlal Nehru és leánya Indira Gandhi, június 19-én délután ellátogattak az Eremitage-múzeumba, ahol megtekintették az olasz, holland és francia festmények termét. Ugyanaznap kiállítás nyílt meg a múze­umban a XVI.—XX. századi indiai miniatű­rökből. A kiállítás első látogatója Dzsava­harlal Nehru volt. Nehru a látogatás után a következőket jegyezte be a kiállítás vendég­könyvébe: „Csodálatos ez a múzeum, hosz­­szas és elmélyült tanulmányozást érdemel.“ India miniszterelnöke ezután leningrádi történelmi és művészeti műemlékeket tekin­tett meg. --------­ A szovjet kormány újabb jegyzéke a „Tuapie” tartályhajó ügyében MOSZKVA (Agerpres). — A TASZSZ jelenti: A Szovjetunió washingtoni nagykövetsé­ge június 18-án a következő jegyzéket in­tézte az Amerikai Egyesült Államok külügy­minisztériumához : „Hivatkozással azokra a jegyzékekre amelyeket a Tajvan szigetétől délre, a nyílt tengeren 1954 június 23-án elfogott „Tuapie” nevű szovjet kőolaj-tartályhajónak és le­génységének törvénytelen fogvatartásával kapcsolatban a szovjet kormány 1954 jú­nius 24-én, 1954 július 2-án és 19-én, ez év március 25-én és 31-én az Amerikai Egye­sült Államok kormányához intézett, a Szov­jet Szocialista Köztársaságok Szövetségé­nek nagykövetsége a Szovjetunió kormányá­nak megbízásából kijelenti: A szovjet kormány felhívta az Egyesült Államok kormányának figyelmét, hogy in­tézkednie kell a „Tuapie” kőolaj-tartály­­hajónak, rakományának és legénységének azonnali kiadatásáról. A szovjet kormány ab­ból az elvből indul ki, hogy az a nyílt­­tengeri térség, ahol a szovjet kőolaj-tartály­­hajót megtámadták teljes egészében az Amerikai Egyesült Államok tengeri hadere­jének ellenőrzése alatt áll következésképpen a „Tuapse" szovjet kőolaj-tartályhajó el­fogásáért az Egyesült­­Államok kormányá­ra hárul a teljes felelősség. Az Amerikai Egyesült Államok kormánya ennek ellenére mindmáig nem intézkedett, hogy szabadon bocsássák a „Tuapse” kőolaj-tartályhajót és legénységét. Sőt mi több, az Amerikai Egyesült Államok hatóságai — mint ame­rikai sajtóközleményekből kitűnik — igye­keznek megakadályozni a „Tuapse” kőolaj­tartályhajó személyzetének hazájába való visszatérését, azzal az ürüggyel támasztva alá e törvénytelen cselekedetüket, hogy „po­litikai menedéket” nyújtanak a legénység­nek. Az Amerikai Egyesült Államok kormá­nya a mai napig sem cáfolta meg eze­ket az újsághíreket. A „Gottwald elnök” nevű lengyel hajó személyzetétől kapott hí­rek szerint a „Tuapie” kőolaj-tartályhajó legénységével erőszakoskodnak, bántalmaz­zák őket, mégpedig azért, hogy meggátol­ják hazatérésüket. Az efféle cselekmények, mint amilyent az Amerikai Egyesült Államok tengeri hadereje által ellenőrzött vizeken elfogott „Tuapie” szovjet kőolaj-tartályhajó legénysége ellen elkövettek, az általánosan elismert nemzetközi jogszabályok durva megszegését jelentik. A szovjet kormány tiltakozik az Amerikai Egyesült Államok kormányánál a „Tuapie" szovjet kőolaj­­tartályhajó és legénysége ellen elkövetett cselekmények miatt és elvárja, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormánya te­gye meg azonnal a kőolaj-tartályhajónak és legénységének szabadon bocsátásához szük­séges intézkedéseket.” Adenauer kancellár tárgyalásai Eden angol miniszterelnökkel LONDON (Agerpres).­­ Mint a Reuter hírügynökség jelenti, Adenauer kancellár június 19-én repülőgépen Londonba érke­zett. Nyomban megérkezése után felkereste Eden miniszterelnököt, hogy tárgyaljon vele. A tárgyalásokról június 19-én közleményt adtak ki. E közlemény szerint a nyugati hatalmaknak „állandó kapcsolatokat kell fenntartaniuk" a nyugatnémet kormány­nyal. A közlemény rámutat arra, hogy a meg­beszélések során Adenauer tájékoztatta Edent az amerikai vezetőkkel folytatott tár­gyalásairól. Adenauer és Eden eszmecserét folytatott a küszöbönálló négyhatalmi érte­kezletről és a Német Szövetségi Köztársa­sághoz intézett legutóbbi szovjet jegyzék­ről. Adenauer kancellár június 19-én repülő­gépen hazautazott Bonnba. Elutazása előtt kijelentette az újságíróknak, hogy a Német Szövetségi Köztársaság továbbra is tiszte­letben tartja az északatlanti szövetségre és a nyugateurópai unióra vonatkozó szerző­déseket s hogy „a Szövetségi Köztársaság jó és hűséges partnere lesz a Nyugatnak.” BERLIN. (Agerpres.). — Az ADN hírügy­nökség jelenti: Ollenhauer, a németországi szociáldemo­krata párt elnöke beszédet mondott a szociál­demokrata nők bonni nagygyűlésén. Ollen­hauer Adenauernak az USA-ban tett ama ki­jelentését, amely szerint Németország újra­egyesítésének kedvéért nem szándékszik le­mondani az északatlanti tömbbeli tagságáról, úgy jellemezte, hogy ez a nyilatkozat egyér­telmű „a Németország újraegyesítése ellen irányuló politikával.” Ollenhauer azt követelte Adenauertől, hogy a Szovjetunióval is „ugyanolyan igyekezettel és akarással kezdje meg a tárgyalásokat, amilyent a nyugati hatalmakkal folytatott tárgyalások idején tanúsított.” Ollenhauer Adenauernek azt a kijelentését is megbírálta, amelyet a szovjet kormánynak Bonnhoz intézett jegyzékével kapcsolatban tett az Egyesült Államokban. Az olyan poli­tikus, aki állandóan a „ha” és „azonban” szavakkal bűvészkedik — mondotta Ollen­hauer — mindig azt a gyanút kelti, hogy nem szándékszik komoly megegyezésre jutni. Ami Adenauernak azt az állítását illeti, hogy a leszerelésnek is híve, Ollenhauer utalt arra a sietségre, amellyel Bonn a fegyveres erők létrehozásához fogott. Egy amerikai lap az atomriadóról Az emberiség megcsömörlött a háborúktól, Amerika pedig reklámot csap a háborúnak NEW YORK (Agerpres).­­ A TASZSZ jelenti. Az Egyesült Államokban végrehajtott, úgynevezett légvédelmi gyakorlatokra utal­va, a New York Post a következőket írja: „Az USA kormányának végrehajtó szer­ve az erdőbe menekült. Ez zajos hírverés kíséretében ment végbe. Kormányunk gyak­ran helyettesíti efféle reklámokkal a gon­dos mérlegelést. A távirószolgálat azóta egymás után közli a ,,Tájékoztatási pót­­központ" „riadóit”. A serdültebb ifjúság egy részének tetsz­het ez a játék, a kicsinyek meg minden bi­zonnyal nagy tetszéssel látják, hogy a fel­nőttek is szeretnek „bújócskázni". A mi vé­leményünk szerint azonban szégyenletes is, méltatlan is, és gyászos kimenetelű tréfá­vá fajulhat a dolog, nemzetközi visszhang­ja pedig semmi esetre sem fog használni Amerika hírnevének ■ ■. Amerika nemzetközi helyzetének szempontjából nem is választ­hattak volna kedvezőtlenebb időpontot en­nek az országos méretű színjátéknak a meg­rendezésére. Éppen most kellett ezt az elő­adást megrendezni, a nemzetközi tárgyalá­sok küszöbén? — most, amikor a háborúktól megcsömörlött emberiség előtt ismét deren­geni kezdett a reménység sugara? Ezt a lég­védelmi gyakorlatot sok helyen ítélik majd úgy meg, hogy az amerikaiak nem kérnek ebből a reménysugárból. Óvatosságra inteni a túl rózsás reményekkel szemben — ez r­ég érthető, de reklámot csapni egy végzetes nap elkerülhetetlenségének, nem járhat más­sal, mint azzal, hogy kitesszük magunkat egy rossz diplomáciai sakkhúzás vádjának. Véleményünk szerint ez a színjáték, a kor­mány elrejtőzése, egy olyan pillanatban, amikor éjjel-nappal a békevédelem rendkí­vül komoly és bonyolult kérdésével kellene foglalkoznia, csak súlyos aggodalmat vált­hat ki világszerte az amerikaiak mai lélek­tani állapotáról.” ■m A Szovjetunió Legfelső Szovjetjének El­nöksége ratifikálta a Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége és a Jugoszláv Szö­vetségi Népköztársaság között létrejött ke­reskedelmi és fizetési egyezményt. ■ A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága június 10-én a Kínai Népköztár­saság Államtanácsa elé terjesztette a Kínai Népköztársaság első ötéves tervének terveze­tét.­­• Belgiumban, Tamise kikötőben ünnepé­lyes külsőségek között bocsátották vízre az 5200 tonnás „Nyikoláj Csernyisevszkij” te­­hergőzöst, amelyet szovjet rendelésre a bel­ga Boel hajóépítő vállalat készített.­­ Szasztroamidzsozso indonéziai miniszter­­elnök nyilatkozata szerint Indonéziában a parlamenti képviselőket szeptember 29-én, az alkotmányozó gyűlés tagjait december 15-én választják meg. ■ A Belgrádban folytatott tárgyalások befejeztével június 18-án aláírták a jugoszláv­­román postaforgalomra vonatkozó jegyző­könyvet.­­• 20.000 angol dokkmunkás és málhahordó munkás 28 napja sztrájkol a legnagyobb ang­liai kikötőkben. Ugyanakkor a liverpooli és Southampton­ kikötőben horgonyzó hajós matrózai is sztrájkolnak. A sztrájk következ­tében kilenc óceánjáró vesztegel. ■ Mint Washingtonból jelentik, az ameri­kai kormány katonai egyezmény megkötésé­ről tárgyal a laoszi királyi kormánnyal. Az Associated Press egyik washingtoni távira­tában rámutat arra, hogy az egyezmény célja a laoszi királyi csapatok megerősítése, tekintettel arra, hogy ezek a csapatok táma­dást készítenek elő a két északlaoszi tarto­mányba átcsoportosított ellenállási erők el­len. 1955 Június 21, kedd- Véget ért a Szabad Német Szakszervezetek IV. Kongresszusa BERLIN. (Agerpres.) — A TASZSZ je­lenti: A Szabad Német Szakszervezetek Szövet­ségének IV. Kongresszusa június 20-án foly­tatta munkálatait. A kongresszusi küldöttek nagy figyelemmel hallgatták meg Walter Ulbrichtnek, az NSZEP KB első titkárának, a Szabad Német Szakszervezeti Szövetség Központi Vezetősé­ge tagjának felszólalását. A Német Demokratikus Köztársaságnak a német kérdés megoldásával kapcsolatos ál­láspontjára vonatkozólag Ulbricht kijelentet­te: Mi az egyesített Németország mellett vagyunk, amelyet nem köt semmiféle szö­vetség. Walter Ulbricht a továbbiakban hangsú­lyozta, hogy meg kell erősíteni a Német Demokratikus Köztársaság és Nyugat-Né­metország dolgozóinak és szakszervezeteinek akcióegységét-A kongresszus június 20-án befejezte mun­kálatait. Ki fizeti a „hidegháborút ?” Az államok katonai készülődései súlyos teherként nehezednek a népek vállára, — jelentette ki N. A. Bulganyin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnöke a varsói értekezleten. Még a hivatalos burzsoá statisztikából is — amelynek adataira támaszkodik az itt látható grafikon — kitűnik, kit gazda­gít és kit tesz tönkre a hidegháború. A fegyverkezési hajsza az Egyesült Álla­mokban odavezetett, hogy a kormány ka­tonai kiadásai ma csillagászati számokat tesznek ki. A második világháborúig ezek a kiadások nem haladták meg az egymilliárd dollárt. Ma az Egyesült Álla­mok költségvetésében a katonai szükség­letekre előirányzott összeg 42 milliárd dollárra növekedett. Kinek van haszna a fegyverkezési haj­­szából? Erről is szemléltető képet nyújt a grafikon. Az amerikai monopóliumok a katonai megrendelések növekedésével és a drágaság fokozódásával arányban, nö­velik profitjukat. A második világháború előtti 6,5 milliárd dollárról a monopóliu­mok profitja 34,7 milliárd dollárra emel­kedett 1954-ben. Ki fizeti a hidegháborút? Nem egészen­­húsz év alatt az adóterhek évi 6 milliárd dollárról 63 milliárd dollárra növekedtek Ennek következtében az egyszerű ame­rikai mind rosszabbul táplálkozik. A régi fasiszta jelszó: „vaj helyett ágyút” új változatban van forgalomban a mai Ame­rikában: „atom- és hidrogénbombát vaj helyett". (A Lityeraturnája Gazeta-ból) Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bukarest. Piata Scintell Nr. 1. — Telefon 7.42.29. — Előfizetések a postahivataloknál, levélhordóknál és a vállalatok önkéntes lapterjesztőinél. — Nyomda: Combinatul Poligrafic Casa Scintell „I. V. Stalin”

Next