Előre, 1955. augusztus (9. évfolyam, 2422-2445. szám)

1955-08-02 / 2422. szám

A ELŐRE Csu En-láj beszéde a nemzetközi helyzetről és Kína külpolitikájáról az osszkínai Népképviseleti Gyűlés ülésszakán PEKING. (Agerpres). — Az Új Kína je­lenti: Az Osszkínai Népképviseleti Gyűlés 2. ülésszakának Július 30.­ délutáni ülésén Csu En-láj miniszterelnök és külügyminisz­ter beszédet mondott az időszerű nemzetkö­zi helyzetről és Kína külpolitikájáról. A Szovjetunió, az USA, az Egyesült Ki­rályság és a Francia Köztársaság kormány­főinek genfi értekezlete, az első ilyen érte­kezlet a háború óta eltelt tíz év alatt — mondotta Csu En-laj — pozitív eredmények­kel zárult. Az értekezlet eredményei előse­gítik a nemzetközi feszültség enyhítését és a népek között szükséges bizalom helyreál­lítását. Természetesen nem várhatjuk, hogy egyet­len értekezleten megoldódjanak az összes fontos nemzetközi kérdések. De a négy ha­talom kormányfőinek értekezlete előkészítet­te a talajt a sürgős nemzetközi kérdések to­vábbi megvizsgálásához és megoldásához. Az értekezleten a Szovjetunió őszinte és becsületes magatartást tanúsított és reális javaslatokat terjesztett elő a különböző kér­désekben. Az értekezleten a nyugati hatal­mak is tanúságot tettek együttműködési szándékukról és ez megfelel az összes népek óhajának. De a világ népei nem elégszenek meg az együttműködésre irányuló óhajjal, hanem azt kívánják, hogy tegyenek további lépéseket a megkezdett után a világbéke és biztonság megóvására. A négyhatalmi kor­mányfői értekezlet ismét bebizonyította, — m­nt ahogy ez kitűnt a koreai fegyverszünet kérdésében a múlt évben tartott genfi tár­gyalásokon, valamint az ázsiai és afrikai or­szágok ez évi értekezletén is —, hogy a nem­zetközi viszályok tárgyalások útján való ren­dezése, az országok közötti kapcsolatokban felmerülő problémák megoldásának helyes és hatékony útja. Ha valamennyi érdekelt ország ősz­ére tárgyalási szellemben együtt­működik, akkor lépésről-lépésre és egymás­sal összefüggésben megoldhatók az összes nemzetközi kérdések. A nemzetközi kérdésekben a kínai kor­mány és a kínai nép határozottan folytatja az Alkotmányban kijelölt politikát, vagyis harcol a vil­ágbékéért és az emberiség hala­dásáért. Ez a politikánk változatlan. Első nagyszabású ötéves tervünk ékesszólóan bi­zonyítja eltökéltségünket, amellyel hosszú időre szóló békés építő munkába kezdtünk. Nemzetközi kérdésekben sohasem kíméltük erőfeszüléseinket a nemzetközi feszültség enyhítése és a népek békés együttlétezésének előmozdítása érdekében. Mi határozottan ál­lást foglalunk a nemzetközi viszályok békés eszközökkel való rendezése mellett. Kö­szöntjük a különböző rendszerű országok bé­­kés versengését. Hangsúlyoznunk kell, hogy békés külpolitikánk máris sikereket ért el. Csu Ea-láj a továbbiakban Utalt arra, hogy a békés együttlétezésnek Kína, valamint In­dia és Burma által együttesen kidolgozott 5 elvét egyre több ország teszi magáévá. Az utóbbi időben bizonyos országokban tért hó­dított a katonai tömböktől és koalícióktól való távolmaradás eszméje. Pontos jelensé­ge ez a mai nemzetközi életnek. Egyetértünk a Szovjetuniónak a négyhatalmi kormányfői értekezleten előterjesztett javaslatával, mely szerint ha ezen országok valamelyike felvet­né biztonsága és területi épsége szavatolá­sának kérdését, a nagyhatalmaknak teljesí­­ten­ük kell ezt az óhajt. A kínai kormány tiszteletben tartja egyes ázsiai, afrikai és más földrészeken levő országok semlegessé­gét és az említett öt elv alapján hajlandó normális és baráti kapcsolatokat létesíteni ezekkel az országokkal. A német kérdéssel kapcsolatban a minisz­terelnök hangoztatta, hogy Németország egyesítését a német nép nemzeti érdekeinek és az európai népek b­ztonságának figyelem­bevételével kell megvalósítani. Ez az egyik elv a négy hatalom kormányfői által a kül­ügyminisztereknek adott irányelvek között Reméljük, hogy a négy külügyminiszter az októberi értekezleten ennek az elvnek meg­felelően hatékony megoldást fog kidolgozni az európai biztonság kérdésében és a német kérdésben. A fegyverzet csökkentése, az atomfegyver és a hidrogénfegyver eltiltása olyan kérdé­sek, amelyeknek sürgős megoldását az egész világ népei követelik. A négyhatalmi kor­mányfői értekezleten a fegyverzet csökkenté­sére és az atomfegyver eltiltására vonatko­zóig előterjesztett szovjet határozat-tervezet előzetes lépés lenne a fegyverzet csökkenté­sére, az atomfegyver eltiltására és egy újabb háborús veszély elhárítására vonatkozólag 1955 május 10-én közzétett szovjet javasla­tok gyakorlati megvalósításának útján. A kínai kormány támogatja a május 10-i szov­jet javaslatokat. Ha sikerülni fog értekezle­tet összehívni az általános leszerelés és az atomfegyver eltiltása kérdésében — ahogy ezt a Szovjetunió indítványozta — Kína hajlan­dó lesz ezen az értekezleten a többi ország­gal együtt kötelezettségeket vállalni erre néz­ve. Egyébként mi a Kínai Népköztársaság megalapítása óta több mint 4.510.000 kat s­­­­ereltünk le, a honvédelemre szánt ki­­n­ak pedig az 1955. évi költségvetésben az összes kiadások 24,19 százalékát " • *?•­• 1 ki, ami százalékarányban jóval hevé­­a nyugati országok óriási katonai ki­­*• ~ inál. Mindezek ellenére ez idő szerint nem jutottunk el az általános leszer k­­érdésének konkrét megoldásához, az ' * háború veszélye még nem hárult el, az águnkat körülvevő katonai támaszpontok és tömbök láncolata még nem szűnt meg. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül egy meg­­lepetésszerű támadás lehetőségét. Ilyen kö­rülmények között ébereknek kell lennünk és meg kell erősítenünk szükséges nemzeti vé­delmünket. Ezután Csu En-laj kifejtette, hogy nem te­kinthető normálisnak az a helyzet, hogy Kína és Japán között még nem szűnt meg a hadiállapot. 1954 októberében Kína és a Szovjetunió közös nyilatkozatot tettek közzé a Japánnal való viszonyukra vonatkozólag és azóta a kínai kormány újabb lépéseket tett a kínai-japán kapcsolatok rendezése ér­dekében. De a japán kormány nem egészen ebben az értelemben reagált erre. Csu En-láj megemlítette, hogy míg a Kínában levő ja­pán állampolgárok hazatelepítése kielégítően rendeződött, addig még mindig ismeretlen igen sok kínai sorsa, akiket a háború folya­mán erőszakkal Japánba hurcoltak. A Japánban élő kínai állampolgárokat megakadályozzák abban, hogy kapcsolatokat tartsanak fent­ hazájukkal. A kínai kormány véleménye szerint, el kell hárítani a mester­séges akadályokat a kínai-japán kereskede­lem fokozásának úíjából. A két ország kö­zötti kereskedelem ugyanis, teljesen indoko­latlanul továbbra is korlátozva van. A népek között szükséges bizalom helyre­állítása és a feszültség enyhítése terén nagy felelősség hárul az Egyesslt Nemzetek Szer­vezetére. Az ENSZ azonban nem tudta be­tölteni azt a szerepét, amelyet a világbéke és biztonság megóvása érdekében be kellett volna töltenie. A Kínai Népköztársaság nem kapta vissza statútumát az ENSZ-ben és ENSZ-tagsági minősége sem vált még egye­temessé. Mind több ország érti már meg, hogy ideje lenne megjavítani az ENSZ-ben fennálló jelenlegi helyzetet. Noha a négy hatalom kormányfői értekez­letükön nem vitatták meg Ázsia és a Távol- Kelet kérdéseit, ez nem jelenti azt, hogy a feszültség enyhítése nem épp olyan sürgős Ázsiában és a Távol-Keleten. Ellenkezőleg, a távolkeleti helyzet, amint azt Nehru mi­niszterelnök a sajtótudósítóknak is kijelen­tette 1955 június 19-én Delhiben, igen veszé­lyes. Nem valósították meg Korea békés egyesítését, veszély fenyegeti az indokínai béke helyreállításáról szóló genfi egyez­ményt, Tajvan övezetében pedig továbbra is feszült a helyzet. Vietnamban jelenleg az a legfontosabb fel­adat, hogy a két övezet felelős hatóságai — a genfi egyezmények értelmében — tárgya­lásokat indítsanak az általános választások ügyében, hogy 1956 júliusában a nemzetközi ellenőrző bizottság felügyeletével megtart­hassák az általános szabad választásokat Vietnam egyesítése céljából. A Vietnami De­mokratikus Köztársaság több ízben kifejezte azt az óhaját, hogy továbbra is tiszteletben tartja a genfi egyezményeket és hajlandó tanácskozni a délvietnami felelős hatóságok­kal az általános választások kérdésében. De a délvietnami hatóságok nemcsak hogy meg­tagadták a tárgyalásokat, hanem még erő­szakhoz is folyamodtak s június 20-án meg­támadták a nemzetközi ellenőrző bizottság személyzetének lakásait. A genfi egyezmé­nyeknek­ ez a nyílt lábbal tiprása azt bizo­nyítja, hogy a délvietnami hatóságok nem hajlandók közreműködni Vietnamnak az ál­talános, szabad választások útján való egye­sítésében és lehetetlenné akarják tenni a nemzetközi bizottság további tevékenységét, hogy teljesen akadálytalanul kaphassanak idegen katonai s­egítséget. A genfi egyezmények alkalmazását ille­tően a kambodzsai és laoszi helyzet sem jo­gosít fel derűlátásra. A kambodzsai királyi kormány és az Egyesült Államok kormánya között 1955 május 16-án létrejött katonai segélyegyezmény nem egyeztethető össze Kambodzsa semlegességével, miként azt a genfi egyezmények előírják. Hasonló esemé­nyek veszélye fenyeget Laoszban is. Sőt mi több, a SEATO-szervezet, amely teljes mértékben összeférhetetlen a genfi egyezmé­nyekkel, megkísérel beavatkozni Laosz bel­­ügyeibe, ürügyül használva azokat a fegy­veres támadásokat, amelyeket a laoszi kirá­lyi kormány indított a pated­aoi ellenállási erők átcsoportosítási övezete ellen. Az 1954-ben megtartott genfi értekezlet részvevői felelősek a genfi egyezmények szi­gorú alkalmazásának biztosításáért. Vélemé­­­nyünk szerint az érdekelt országoknak ta­­nácskozniuk kell egymás között a genfi egyezményeket fenyegető jelenlegi veszély ügyében. Az 1954. évi genfi értekezletnek nem si­került megegyezésre jutnia Korea békés egye­sítésének kérdésében. A Koreai Népi Demo­kratikus Köztársaság utólag kitartó erőfeszí­téseket tett, hogy érintkezést hozzon létre Észak- és Délkorea között a békés egyesí­tés érdekében. De egyetlen ilyen irányú kí­sérlete sem talált megfelelő viszonzásra. Sőt, a koreai fegyverszünet továbbra is bizony­talan, továbbra is fennáll az a veszély, hogy a koreai fegyverszünet felügyeletével megbízott semleges felügyelő bizottság te­vékenységét megtorpedózzák. Az érdekelt országok, véleményünk szerint, nem marad­hatnak közömbösek, nem engedhetik meg, hogy ez a helyzet elmérgesedjék. Több ázsiai ország javasolta, hogy a Tá­vol-Keleten tartsanak értekezletet s azon az érdekelt országok tárgyalják meg a távol-ke­leti feszültség enyhítésének kérdését. Mi nemcsak hogy támogatjuk ezt a javaslatot, hanem azon a véleményen vagyunk, hogy minél több ázsiai ország képviseltesse ma­gát ezen az értekezleten. A koreai fegyverszünet megkötése és az indokínai béke helyreállítása után a tajvani övezet helyzete lett a legfeszültebb a Távol- Keleten. Hangsúlyozni kell, hogy a feszült­séget az okozta, hogy az USA megszállta Tajvant, ezt a kínai területet, és beavatko­zott Kínának a partmenti szigetek felszaba­dítására irányuló akciójába. Ez Kína és az USA nemzetközi kérdése. De az, hogy a kí­nai nép gyakorolja Tajvan felszabadítására irányuló szuverén jogát — Kína belügye. Ezt a két kérdést nem szabad összekeverni. A kínai kormány még az ázsiai és afrikai országok értekezlete folyamán javasolta, hogy Kína és az USA üljenek össze értekez­letre és kezdjenek tárgyalásokat a tajvani övezetben fennálló feszültség enyhítésének és felszámolásának megvitatására. Kína és az USA között nincsen háború, a kínai és az amerikai nép barátságos érzelmekkel vi­seltetik egymás iránt, a kínai nép nem akar háborúzni az Egyesült Államokkal, tehát nem lehet felvetni a tűzszünet kérdését Kína és az USA között. Az ázsiai és afrikai or­szágok értekezlete után a kínai kormány ki­jelentette, hogy a kínai nép két után sza­badíthatja fel Tajvant, vagy háború útján, vagy békés eszközökkel. Ha a körülmények megengedik, a kínai nép hajlandó arra, hogy Tajvant lehetőleg békés eszközökkel szabadítsák fel. Amikor a kínai nép felszaba­dította a szárazföldi Kínát és a partmenti szigeteket, volt példa a békés felszabadítás esetére. Ha az USA nem avatkozik bele Kína belügyeibe, Tajvan békés felszabadítá­sának eshetőségei növekednek. Ha lehetsé­ges, a kínai kormány hajlandó tárgyalások­ba bocsátkozni a tajvani helyi felelős ható­ságokkal, hogy konkrét intézkedéseket dol­gozzanak ki Tajvan békés felszabadítása érdekében. Világosan le kell szögeznünk azonban, hogy itt a központi kormány és a helyi hatóságok közötti tárgyalásokról van szó. A kínai nép a leghatározottabban tilta­kozik minden olyan elgondolás vagy kohol­mány ellen, amely szerint állítólag „két Kína” létezne. A nemzetközi feszültség csökkentésének és a nemzetközi nézeteltérések tárgyalások útján való rendezésének elvét követve, a kí­nai kormány számos intézkedést tett annak érdekében, hogy enyhítse a feszültséget Kína és az USA között. A világ közvéleménye megelégedéssel fogadta és támogatta a kínai kormány erőfeszítéseit. Több ország felaján­lotta, hogy hajlandó közvetíteni Kína és az USA között. A kínai kormány köszönetét és háláját fejezi ki ezeknek az országoknak erőfeszítéseikért. Augusztus elsején Kína és az USA Genf­­ben tárgyalásokat kezdenek nagyköveti színvonalon. A tárgyalások célja az, hogy elősegítse mindkét fél részéről a civil re­patriások kérdésének rendezését és hogy megkönnyítse a további megbeszéléseket, va­lamint a két fél között jelenleg felmerült bizonyos más gyakorlati kérdések rendezé­sét. Tavaly Genfben kínai-amerikai tárgyalá­sok folytak konzuli színvonalon. Akkor köl­csönösen közölték egymással a másik fél or­szágukban tartózkodó civil állampolgárainak adatait. Ami bennünket illet, mi azonnal el­küldtük az Egyesült Államoknak a Kínában élő amerikai civil személyek adatait. Véle­ményünk szerint, ha mindkét fél őszintén óhajtja a tárgyalásokat és engedékenységről tesz tanúságot, akkor elérhetjük elsősorban annak a kérdésnek a méltányos rendezését, hogy a másik fél országában élő civil sze­mélyek visszatérjenek hazájukba. Kínában kevés amerikai civil személy él, úgyhogy ezt a kérdést könnyű megoldani. Az USA- ban viszont sok kínai él, köztük néhány ezer diák, s javarészüknek rokonaik vannak a szárazföldi Kínában. A kínai diákok helyzete összeegyeztethetetlen az emberiesség elvei­vel. Egyrészt nem engedik őket hazatéry, másrészt rokonaik nem támogathatják őket anyagilag. Minthogy Kína és az USA közt jelenleg nincsenek diplomáciai kapcsolatok, véleményünk szerint mindegyikünknek meg kellene bízni egy harmadik országot azzal, hogy foglalkozzék a másik fél országában élő civil személyek helyzetével és elsősorban e személyek hazatérésének kérdésével. A kínai-amerikai nagyköveti színvonalú tárgyalásoknak, amint azt a közös egyet­értésben megfogalmazott és a sajtóban is megjelent közlemény megállapítja, „meg kell könnyíteniök a további megbeszéléseket és a két fél között jelenleg felmerült bizonyos más gyakorlati kérdések rendezését” is, hogy így a tárgyalások elősegíthessék a Kína és az Egyesült Államok közötti feszültség eny­hítését. Dulles úr, Eisenhower elnök szavait idézve, az 1955 június 26-i sajtóértekezleten kijelentette, hogy a genfi nagyköveti tárgya­lásokon az Egyesült Államokat az összes népekkel való együttműködés elvei fogják vezérelni. Ha ez azt jelenti, hogy az Egye­sült Államok hajlandó együttműködni Kíná­val, akkor a kínai-amerikai nagyköveti szín­vonalú tárgyalásoknak ki kell terjedniök a Kína és az Egyesült Államok közötti tárgya­lások előkészítésére is, a tajvani térségben levő feszültség csökkentése és megszüntetése érdekében. A kínai népet nyugtalanítja továbbá a blokád és a gazdasági zárlat mélységesen igazságtalan politikája, amely akadályozza az országok közötti kereskedelmet. Ezeket az akadályokat el kell távolítani az útból, hogy semmi se gátolhassa az országok közötti bé­­­kés kereskedelmet. A kínai nép azt kívánja az Egyesült Álla­moktól, hogy vonja vissza csapatait Taj­vanból és a tajvani tengerszorosból, ne hajt­son végre újabb berepüléseket Kína légite­rébe s tartózkodjon a Kína környékén végre­hajtott­ fenyegető jellegű hadgyakorlatoktól, hogy így teljesíthesse az ENSZ-Alapokmány előírása­it, amelyek kimondják, hogy ..min­den tagállam nemzetközi kapcsolataiban kö­teles tartózkodni az erőszakkal való fenyege­tőzéstől vagy erőszak alkalmazásától bármi­lyen más állam területi épsége és politikai függetlensége ellen s minden más olyan lé­péstől, amely összeegyeztethetetlen az ENSZ célkitűzéseivel” s hogy tényekkel támassza alá Dulles külügyminiszter 1955 június 26-i nyilatkozatát, amely szerint „az Egyesült Ál­lamok úgy véli, hogy bármi is legyen az oka az államokat jelenleg elválasztó ellentétek­nek, ezeket az ellentéteket nem szabad erő­szak alkalmazásával megoldani ott, ahol ez nemzetközi háború kirobbantásához vezet­het”. A kínai nép reméli, hogy az ázsiai és a csendesóceáni országok, beleértve az Egye­sült Államokat, olyan kollektív békepaktumot fognak aláírni, amely a világ eme részében jelenleg fennálló antagonista katonai töm­bök helyébe lép, hogy megvalósulhasson az első ízben az indiai kormány által javasolt kollektív béke. Számot vetünk azzal, hogy a fenti kívánal­mak valóra váltása érdekében elsősorban az szükséges, hogy Kína és az USA bizonyítsák be őszinteségüket a tárgyalásokon, hogy a két fél létesítsen érintkezést egymással a köl­csönös bizalom növelése érdekében. Csakis a két fél közös erőfeszítése és jóakarata ré­vén csökkenthető és számolható fel végső fokon a feszültség Tajvan térségében. Ami Kínát illeti, Kína a feszültség csök­kentésére irányuló következetes álláspontjá­nak megfelelően arra fog törekedni, hogy a nagyköveti síkon­t végbemenő kínai-ame­­­rikai tárgyalások egyengessék a későbbi tár­gyalások útját Kína és az USA között. A kínai kormány és a kínai nép, mint a múltban, továbbra is lankadatlanul az álta­lános, tartós békére törekszik. De ha valaki erőfeszítéseinket a gyengeség jelének tekin­ti, vagy azt képzeli, hogy nyomással vagy fenyegetéssel hatást gyakorolhat ránk, nem­csak az egész világ népeinek ellenállásába fog ütközni, hanem nyomban tapasztalni fog­ja, hogy teljesen elvetette számítását. Befejezte munkálatait az összkínai Népképviseleti Gyűlés második ülésszaka PEKING (Agerpres).­­ Az Új KÍNA je­lenti : Július 30-án befejezte munkálatait az Összkínai Népképviseleti Gyűlés második ülésszaka. Az ülésszak határozatai a 600 milliós kínai népnek a szocializmus építésé­re irányuló törekvéseit tükrözik. A záróülésen Csu En-laj, a Kínai Nép­köztársaság Államtanácsának elnöke beszé­det mondott a nemzetközi helyzetről és a Kínai Népköztársaság külpolitikájáról. A kínai népi hatalom legfelső szervének képviselői ezután egyöntetű határozattal el­fogadták -z ötéves népgazdasági tervet a megvit­atott módosításokkal együtt. Az első ötéves terv elfogadására vonatkozó határo­zat kimondja, hogy a Kínai Népköztársaság népgazdaságfejlesztési terve döntő jelentő­ségű program, az átmeneti időszak főbb feladatainak valóraváltásáért vívott harc­ban. Ez a terv a békés gazdasági és kultu­rális építés terve, amelynek megvalósításá­val a kínai nép lerakja a szocialista építés és a szocialista átalakulás alapjait Kínában Az ülésszakon jóváhagyták Li Szan-nian­­nak, az Államtanács elnökhelyettesének be­számolóját az 1954. évi költségvetés végre­hajtásáról, valamint az 1955. évi költségve­tésről. Az ülésszak jóváhagyta az 1954. évi költségvetés végreh­ajtá­st. Határozatot hoztak továbbá hidrotechnikai berendezések építéséről a Huanhe folyón és jóváhagyták a katonai szolgálatidőre vonatkozó törvény végleges szövegét. Az ülésszak egyöntetűen jóváhagyta az összkínai Népképviseleti Gyűlés állandó bi­zottságának az első és a második ülésszak közötti időben kifejtett tevékenységét. A Komszomol Központi Bizottságának plenáris ülése MOSZKVA. (Agerpres).­­ A TASZSZ jelenti: A Lenini Komszomol KB Július 25-én is 26-án plenáris ülést tartott. Megvizsgálták azt a kérdést, hogy miképpen vegyenek részt a Komszomol szervezetek az ipar és a technika továbbfejlesztésével, valamint a termelés megszervezésének megjavításával kapcsolatban kiadott párthatározat valóra­­váltásában. Az erre vonatkozó jelentést Alekszandr Seljepin, a Lenini Komszomol KB titkára terjesztette elő. Az ülésen hozott határozat kimondja, hogy a Komszomol munkájának operatív programját alkotja az SzKP KB júliusi plená­risának az az útmutatása, hogy növelni kell a Komszomol-szervezetek szerepét és kezde­ményező szellemét a vállalatok termelő te­vékenységében, minden eszközzel támogatni kell a komszomolisták és az ifjak értékes kezdeményezéseit, nagyobb figyelmet kell fordítani a munkások politikai nevelésére és szakmai kiképzésére. A Komszomol-szervezetek hivatottak arra, hogy felkeltsék az ifjúmunkások és ipari tanulók érdeklődését s arra ösztönözzék őket, hogy tanulmányozzák és sajátítsák el a szovjet és külföldi tudomány és technika vívmányait. A Komszomol-szervezeteknek tá­mogatnuk kell azokat a javaslatokat, amelyeket az ifjak az új technika elsajátí­tása és minél gyorsabb alkalmazása ér­­dekében tesznek, elő kell mozdítaniuk az élenjáró termelési tapasztalatok népszerű­sítését. .­? Az amerikai kormány válaszolt a szovjet kormány július 18-i jegyzékére WASHINGTON (Agerpres).­­ A TASZSZ jelenti: Barbour, az USA helyettes külügyminiszte­rének ideiglenes megbízottja június 29-én átadta Sz. Sztriganovnak, a Szovjetunió ideiglenes amerikai ügyvivőjének az ameri­kai kormány válaszát arra a jegyzékre, amelyet a szovjet kormány június 18-án jut­tatott el az USA moszkvai ideiglenes ügy­vivőjéhez a nemzetközi atomenergia ügy­nökség létesítésének kérdésében. ---------­ Az NDK Minisztertanácsa jóváhagyta az 1956-os népgazdasági tervet BERLIN (Agerpres).­­ A Német Demokratikus Köztársaság Mi­niszterelnökségének sajtóosztálya közli, hogy az NDK Minisztertanácsa jóváhagyta az 1956. évi népgazdasági terv kidolgozá­sára vonatkozó irányelveket. A Miniszter­­tanács egyben jóváhagyta az irányelvekben foglalt ellenőrzőszámokat és határozatokat fogadott el a minisztériumok, az államtit­kárságok, a központi állami szervek és a tartományi tanácsok feladatairól a köztársa­ság különböző vállalatai tervfeladatainak kidolgozására vonatkozólag. ---------­ A Szovjetunióban látogatást tett szíriai parlamenti küldöttség , vezetőjének köszönő táviratai MOSZKVA. (Agerpres).­­ A TASZSZ je­lenti: Rafik Bassur, a szíriai parlamenti küldött­ség vezetője, a Szovjetunióból való távozá­sa után a repülőgépről a következő táviratot küldte A. P. Volkovnak, a Szovjetunió Leg­felső Szovjetje Szövetségi Szovjetje elnöké­nek: „Mélységes hálánkat fejezzük ki önnek azért a szívélyes fogadtatásért, amelyben bennünket a Szovjetun­óban tett látogatá­sunk során részesítettel.. A küldöttség tag­jait mélyen meghatotta a Szovjetunió test­véri népeinek barátsága. Meggyőződésünk, hogy ez a látogatás még jobban megerősíti országaink szilárd baráti kapcsolatait. Mélységes köszönetünket és hálánkat fe­jezzük ki mind önnek, mind a Szovjet tag­jainak”. ★ Rafik Bassur, a szíriai küldöttség vezető­je a repülőgépről hasonló táviratot küldött V. T. Lacisznak, a Szovjetunió Legfelső Szovjetje Nemzetiségi Szovjetje elnökének. ----------7 Ünnepség Moszkvában a vasutasok össz-szövetségi napja alkalmából MOSZKVA (Agerpres). — A TASZSZ je­lenti: A moszkvai Gorkij-park nyári színházában a Közlekedésügyi Minisztérium és a vasúti dolgozók szakszervezetének központi taná­csa június 30-án díszgyűlést rendezett a va­sutasok össz-szövetségi napja alkalmából A díszgyűlés elnökségében helyet foglal­tak: L. M. Kaganovics, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának első alelnöke, M. P. Ta­­raszov, az OSZSZSZK Legfelső Szovjetje Elnökségének elnöke, B. P. Bescsev közleke­désügyi miniszter, Z. A. Laskov, a folyami flotta minisztere, E. F. Kozsevnyikov, szál­­lításügyi építészeti miniszter, G. K. Zsukov, a Szovjetunió honvédelmi minisztere, G. Sz. Hlamov traktor- és mezőgazdasági gép­gyártási miniszter, N. F. Ignatov, az SZKP Moszkva tartományi bizottságának titkára és mások. N. F. Ignatov, az SZKP Moszkva tarto­mányi bizottságának titkára, V. I. Zaluzsnij, a Lenini Komszomol Központi Bizottságának titkára és M. Sz. Malinyin hadseregtábor­­nok üdvözlő beszédeket mondottak. Normális diplomáciai kapcsolat jött létre a Kínai Népköztársaság és Nepál között PEKING (Agerpres).­­ Az Új Kína je­lenti: A Kínai Népköztársaság és Nepál király­ság kormányküldöttsége sikeres tárgyaláso­kat folytatott a napokban Katmanduban, Nepál fővárosában, a két ország közti nor­mális diplomáciai kapcsolatok létesítése ér­dekében. A kormányküldöttségek augusztus elsején kiadott közö­s nyilatkozata a többi között kifejti: Attól az óhajtól vezérelve, hogy baráti kapcsolatokat teremtsen országaik között, a két kormány elhatározta, hogy megvalósítja a normális diplomáciai kapcso­latokat a Kínai Népköztársaság és Nepál királyság között és kölcsönösen nagykövetet nevez ki. A két kormány megegyezett ab­ban is, hogy a két ország kapcsolatait a kö­vetkező öt alapelv vezérelje: 1. A két ország területi épségének és szuverenitásának köl­csönös tiszteletben tartása; 2. Megnemtáma­dás; 3. A belügyekbe való kölcsönös be nem­­avatkozás, gazdasági, politikai és ideológiai téren egyaránt; 4. Egyenlőség és kölcsönös előnyök; 5. Békés együttlétezés. 1988. augusztus 2., kedd Táviratok az osztrák államszerződés érvénybelépése alkalmából Őexcellenciája N. A. BULGANYIN marsallnak, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Minisztertanácsa elnökének, MOSZKVA Őszinte érzésből fakadó mélységes hálámat fejezem ki a osztrák államszerző­dés érvénybelépése alkalmából hozzám Intézett üdvözletéért Szilárd meggyőződésem, hogy Ausztria szuverenitásának helyreállítása nemcsak az országaink között fennálló kapcsolatokat mélyíti el, hanem egyben az európai béke fenntartásának ügyét is szolgálja. Becs, 1955 juiius 29. JULIUS RAAB Őexcellenciája VJACSESZLAV M. MOLOTOV úrnak, a Szovjetunió külügyminiszterének, MOSZKVA Kérem Miniszter ur, fogadja a magam és az osztrák nép nevében őszinte köszö­­netemet az osztrák államszerződés érvénybelépése alkalmából kifejezett szívélyes jó­kívánságaiért Meggyőződésem, hogy a szabad Ausztria lényegesen hozzájárul az európai béke biztosításának ügyéhez. Becs, 1955 juiius 29. LEOPOLD FIGL A SZOVJETUNIÓ HONVÉDELMI MINISZTERÉNEK PARANCSA MOSZKVA, (Agerpres). — A TASZSZ jelenti: D. Zsukov marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere. Július 11-én a következ­ző, 125. számú parancsot adta ki: A független és demokratikus Ausztria helyreállítására vonatkozó, 1958 Július 27-én érvénybe lépett államszerződés értelmében a Szovjetunió, valamint az Amerikai Egye­sült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország csapatai, három hónapon belül kivo­nulnak Ausztriából. Csapataink a hitlerista hadsereg ellen, az ellenséges csapatok szétzúzása és Auszt­riának a fasiszta iga alól való felszabadítása céljából folytatott kemény harcok idején vonultak be Ausztriába. A Szovjet Hadseregnek és a szövetséges hatalmak csapatainak a hitlerista terü­­­letrablók felett aratott győzelme meghozta Ausztriának a felszabadulást és biztosította a független és demokratikus osztrák állam helyreállításának lehetőségét. A szovjet csapatok megmentették Ausztria fővárosát, Bécset a pusztulástól és se­gítséget nyújtottak az osztrák népnek a háború következményei felszámolásában. A szovjet katonák az osztrák nép segítségére siettek, amikor elemi csapás sújtotta az or­szágot; ezt az osztrák közvélemény, úgyszintén az Osztrák Köztársaság elnöke is kidomborította azzal, hogy érdemrenddel és érdeméremmel tüntette ki a Szovjet Hadsereg több katonáját és tisztjét. A szovjet csapatokhoz tartozó személyek és az osztrák lakosság között létrejött kapcsolatokban kifejezésre jutott a szovjet népnek az osztrák nép iránt táplált baráti érzése. A béke felett őrködő katonáink Ausztriában becsülettel teljesítették köteles­ségüket a szovjet nép, valamint az összes többi európai népek iránt. A népek közötti béke és barátság megerősítésére irányuló politikájához híven, az osztrák államszerződés megkötésével kapcsolatban a szovjet kormány elhatározta, hogy katonai csapatainak létszámát annyival csökkenti, amennyit Ausztria területéről visszavon. A szovjet kormánynak ez a lépése újabb megnyilatkozása a Szovjetunió békepolitikájának. A szovjet kormány határozatának me­gvalósítására ELRENDELEM« 1. — Az Ausztriában állomásozó összes szovjet csapatok 1950 október elsejéig a Szovjetunió területére vonulnak. 2. — A Szovjetunió fegyveres erőinek össz-létszáma az Ausztriából visszavont csapatok létszámával csökken. Ezzel kapcsolatban megfelelő számú katonát leszereltetnek a hadsereg köteléké­ből. Leszerelésük a megállapított eljárás szerint történik. 3. — Az illetékes katonai körzetek csapatparancsnokai javaslatot terjesztenek a he­­lyi szovjet szervek elé a jelen rendelet értelmében a hadseregből leszerelő katonák és tisztviselők életfeltételeinek biztosítására. 4. — Kifejezem köszönetemet az Ausztriából visszavonuló szovjet csapatok szee­mélyzetének katonai kötelességük példás teljesítéséért. Az ausztriai szovjet csapatok főparancsnoka illetékessége alapján elismerésben ré­szesíti a legjobb katonákat, tiszteseket, tiszteket és tábornokokat, a legkiválóbbakat pedig előterjeszti kitüntetésre. Annak a szilárd meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy a hadsereg soraiból ki­lépő katonák tevékenyen bekapcsolódnak a szovjet népnek a kommunizmus építéséért kifejtett alkotó munkájába. Sikert kívánok nekik ebben a magasztos és hazafias munkában! G. ZSUKOV, a Szovjetunió marsallja, a Szovjetunió honvédelmi minisztere ' --------------------------­ 'A NÉGY­ KORMÁNYFŐ -értekezlete. NEHRU MOSZKVAI VUTKA BELGRÁDI KÖZÖS nyilatkozat BANDUNGI Értekezlet, "vietnami FEGYVER­­­SZÜNET KOREAI fegyver SZÜNET (Mitelberg rajza a HUMANITE DIMANCHE-ból). ———— I ■■■"■! ' ■" .......................—— .. ■ ■■■ — —I— ........ . ................... ■■■■■.­­I — .......... ....... ■■ ........ ■ ■ ■■■■II I ■■■ ' ■ ■ ...... ■ ■ I ■ I ■ ■ I­ ■ — ■ gsarkoaszöség 4* kiadóhivatalt takarni, pata Sctateti Nr.­­. — Tataion 7.41 ft. — Elöl­g­aténak a postahivataloknál, laválhordóknál «a a vállalatok önként»« lap Urja astfflw U. -­ Nyomdai Combinatal Pongrabht Cana Ed­uta, „I. Y. Stalin 1' STAS 8452 - 82

Next