Előre, 1956. július (10. évfolyam, 2705-2730. szám)

1956-07-20 / 2721. szám

1956. július 20., péntek Néptanácsi aktivistáké a szó Hatékonyabb segítséget várunk az állandó bizottságtól Beszélgetés Alexa Nicolae elvtárssal, a Petrozsény rajoni néptanács kereskedelmi osztályának vezetőjével KÉRDÉS: Milyen­­fontos fela­datok állnak a rajoni néptanács előtt a szocialista kereskedelem további erősítése terén ? FELELET : Állandó és legfontosabb feladatunk a kereskedelmi hálózat bő­vítése. Biztosítanunk kell a rajon min­den helységében a dolgozók bőséges ellátását, a lehető legkülönfélébb áruk­kal. El akarjuk érni, hogy a bányá­szok és családjaik minden bányász­­városban, s lakóhelyükhöz közel sze­rezhessenek be minden ipari terméket és ne kelljen nagyobb vásárlások vé­gett sem Petrozsénybe jönniök. Ezzel kapcsolatban különösen a női- és­­férfi konfekció tekintetében sürgő­sek a tennivalók. Az egész Zsilvöl­­gyében ezidáig csak 3 konfekció-üz­letet sikerült létesítenünk, s ezzel ko­rántsem elégedhetünk meg, annál ke­vésbé, mert ezek az üzletek nem ké­pesek ellátni a dolgozókat olyan meny­­nyiségben és választékban, amilyet a konfekcióipar ma már nyújtani képes. Másik fontos feladatunk a különbö­ző boltok elhelyezésének ésszerűsíté­se. Némely helyen egymáshoz közel három élelmiszerüzlet is van, hogy aztán nagyobb körzetben egyetlen élelmiszerboltot se találjon a vevő­közönség. Petri K­án az 56-os italbolt az éj­szakai szanatórium tőszomszédságá­ban és az elemi iskola mellett van. Ez­­pedig semmiképpen nem helyes. A petrillai városi néptanács kereskedel­mi ,állandó bizottsága hívta fel erre figyelmünket s az áthelyezés rövide­sen megtörténik. A kiszolgálás további megjavítását és az árusítók szakmai nevelésének megszervezését ugyancsak fontos fela­datnak tekintjük. A kiszolgálás a­­zsil­­völgyi állami boltok nagy részében kielégítő. De a szervezett szakmai nevelés terén — bár a múlt évben megindult néhány tanfolyam — még sok a tennivaló. KÉRDÉS: Milyen segítséget adott eddig a rajoni néptanács ke­reskedelmi és szövetkezeti állandó bizottsága a felsorolt feladatok megoldásában ? FELELET : Az állandó bizottság a múlt hónapban tanulmányozta a ke­reskedelmi hálózat bővítésének szük­ségességét és több javaslatot tett új boltok és szövetkezeti egységek léte­sítésére. Így­­például java­sollt­a egy élő­ ba­­romfi-üzlet létesítését Petrozsény­ben, egy zöldségesbolt létesítését Lónyán, egy büfé létesítését Bank­án, egy-egy ,jacikonyha"-bódé .’felállítását Vulkán­ban és Lupényben Ugyancsak felhív­ta a figyelmünket arra, hogy Lupény­­nek, bútorraktárra van szüksége, Uri­­kány és Cimpul lui Neag községek ke­reskedelmi hálózatát pedig sürgősen ki kell egészíteni több üzlettel. A képviselők javaslatai értékes út­mutatást jelentenek munkánkban, hi­szen ezek a javaslatok a választók­kal való kapcsolatból, sok száz dol­gozó kéréséből fakadnak. Ugyancsak az állandó bizottság hívta fel a figyelmünket a kereske­delmi dolgozók szakmai nevelésének hiányosságaira. KÉRDÉS: Milyen segítségre lenne még szükség a kereskedel­mi állandó bizottság részéről ? FELELET: A kereskedelmi állandó bizottság munkatervében a szocialista kereskedelem különböző munkaterüle­teinek időnkénti elemzése szerepel az első helyen. Kétségtelen, hogy ezek az elemzések minden alkalommal ko­moly segítséget telen­tenek munkánk­ban. Ennyi azonban nem elég. Élén­­kebb tevékenységet, konkrétabb, opera­tívabb segítséget várunk az állandó bizottságtól. Az imént említett petrillai példa bi­zonyítja, milyen hasznos lehet ez a segítség. Nagy szükségünk lenne arra, hogy az állandó bizottság teljes tekintélyé­vel me­llettünk álljon, valahányszor egy-egy új bolt létesítésekor az üzlet­helyiség megszervezésében nehézsé­geink támadnak. A 739-es miniszter­­tanácsi határozat általánosságban megtiltja az üzlethelyiségek más cél­ra való használatát. Ennek ellenére Petrozsényben és Zsilvölgye minden helységében több ilyen, más célra használt üzlethelyiség van, s mégis — amikor a lakosság jobb ellátásá­nak érdekében új állami boltok léte­sítésével foglalkozuunk — nagyon ne­hezen sikerül ezeket kiürítenünk. Az állandó bizottság hatékonyabb támo­gatásával könnyebben megoldhatnánk az effajta nehézségeket. A petrillai eset azt is­­bizonyítja, hogy a bizottság tagjai, a választók­kal való kapcsolatuk révén, hamarabb értesülnek a kereskedelemben előfor­duló minden hibáról s­­tevékenyen közreműködhetnek az ilyen hibák ki­küszöbölésében. Csak az szükséges, hogy a bizottság minden tagja visel­je valóban a szívén a kereskedelem ügyét és a választók érdekeit. A magunk részéről sokra értékeljük munkáját, s éppen ezért még ren­d­­szeresebb ellenőrzést, operatív, min­dennapos segítséget kérünk a rajoni kereskedelmi állandó bizottságtól. 35 arany, 10 ezüst és 8 bronz érmet hoztak haza divattervezőink A varsói nemzetközi modellversenyről A Varsóban megtartott VII. nem­zetközi modellversenyre hazánkon kívül benevezett Magyarország, Csehszlovákia, Lengyelország, a Szovjetunió és megfigyelőként Bul­gária és Kína A mi modelljeinket a fővárosi ,­Gheorghiu-Deja gyár készítette a ruhák anyagát pedig a temesvári lugosi és más gyárak szállították. Modelljeink osztatlan sikert arat­tak a versenyen. 35 arany, tiz ezüst és nyolc bronzérmet kaptunk. Szén eredmény ez, tervezőink ízlé­sét dicséri s öregbíti jó hírünket külföldön. Az érmeken kívül azonban még egyéb hasznos dolgokat is hoztak Varsóból küldötteink. A többi rész­vevő ország teljes dokumentációs anyagát, amiért természetesen a mi dokumentációs anyagunkat kapták cserébe. A versenyen sok érdekes megfi­gyelést tehettek szakembereink is. Külföldön már egy éve használt a sál, vagy­­kendő, amit főleg dekol­­tált délelőtti, délutáni vagy estélyi ruhákhoz használnak. Gyermekru­­háknál könnyebb, egyszerűbb vo­nalú, praktikusabb modellek ké­szülnek, különösen a mindennapi viselő ruhákból. A versenyen a töb­bi országok férfiruha-m­odelljei lé­nyeges eltérést mutattak sziliben és szabásban a mieinktől. Nem ra­gaszkodnak mereven a régi klasszi­kus vonalakhoz Hazatértük után a tervezők ala­­nos tanulmányozás alá veszik a külföldről kapott dokumentációs anyagot és igyekeznek alkalmazni mindazt belőle ami szebbé, kényel­mesebbé teheti a hazai női gyermek és férfi divatot. A temesvári „Dermatina“ üzemben gyártják a polimnilinolorid nevű műanyagot. Frekó László mérnök és Mészáros Mária a polimerizáló ké­szüléknél a hőmérséklet állandósá­gát ellenőrzik. Perion és nylon irógép-szalagot gyártunk Az írógépet használó embernek sok bajt okozott a pamutból ké­szült irógép-szalag, amely nehezen itta be a tintát és könnyen elszakadt. A tisztaselyemből készült szalagok már lényegesen jobbaknak bizonyultak. Az Ilie Pintilie nyomdafestékgyár dolgo­zói további kísérleteket végeztek. E kísértetek alapján megkezdték a per­ion és nylon szálakból készült, kitűnő eredményekkel kipróbált írógép-szalag gyártását. Egyidejűleg megkezdődött a kétszínű írógép-szalagok gyártása is. E szalagokat eddig külföldről im­portáltuk. ——ooo----­ -----poo—— Sporthírek — Melbourne város tanácsa elhatá­rozta, hogy a világ legjelentősebb vá­rosainak polgármestereit meghívja az olimpiai játékokra. — A Nagyváradi Haladás labdarúgó csapata lengyelországi portyája során Lodz­ban a helyi L­KS csapattal mérkő­zött. A küzdelem a helyi csapat 3:2 (1:2) arányú győzelmével ért véget. — Ma este 8 órakor Bukarest és Pá­rizs válogatott ökölvívói találkoznak a fővárosi köztársasági stadionban. A párizsiak között a francia ökölvívósport számos nagy reménysége szerepel. — Mint ismeretes, szovjet expedíció indult a Pamir hegységben fekvő 7546 m magas Musztakata csúcs megmászó­ Etna hírügynökség tudósí­tója, aki az expedíció tagjait elkísérte utiluknak közli, hogy a szovjet hegymá­szók a 6170 méter magasan fekvő tá­borban töltött háromnapos pihenő után július 17-én megkezdték d­arájuk máso­dik szakaszát. Ennek során el akarják érni a 6800 méteres magasságot, amed­dig 1894-ben Sven Hedin is eljutott. A szovjet alpinisták innen indulnak m­ajd harcba a hegység legmagasabb csúcsának meghódítására. — A magyarországi ..Traktor“ sport­­egyesület válogatott labdarúgó csapa­ta csütörtökön r­atticeniben, az ottani ,,Recolta“ csapatával játszott. A mér­kőzés döntetlenül 1:1 (0:0) arányban végződött.­­ Csütörtökön délután a Dinamó 6 B-ligás labdarúgó csapat a russel (Bol­gár NK) Spartak csapattal mérte ösz­­sze erejét. A találkozó a Dinamo 7:1 (2:1) arányú győzelmével ért véget. IDŐJÁRÁS A Meteorológiai Intézet közli: Meleg és általában szép idő várható. Énfél és délelőtt jobbára derült égbolto­zat, délután kisebb felhősödés. Egészen elvétve futó záporok és zivatarok. Eny­he, napközben élénkülő déli szél. Emel­kedő hőmérséklet, nappal 26 és 36 fok, éjfél 12 és 22 fok között. Gyarapodnak és erősödnek a béke, a demokrácia és a szocializmus nemzetközi erői Az eseménygazdag háború utáni időszakban rendkívül jelentős helyet foglal el a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa. A párt, amely kétszázmillió szovjet embert ve­zet a kommunizmus felé, ezen a kon­gresszuson széleskörű akciótervet dol­gozott ki, amely óriási lendületbe hoz­ta a szovjet nép alkotó erőit és jelen­tős mértékben megváltoztatta a nem­zetközi helyzetet. Az SZKP XX. kongresszusa után a kommunizmus eszméitől áthatott szovjet emberek lelkes munkájának eredményeképpen a Szovjetunió újabb jelentős sikereket ért el az ország po­litikai, gazdasági és kulturális életé­nek minden területén. Kedvezően ala­kulnak nemzetközi ügyeink is. A Szovjetunió kezdeményezése és tevé­keny közreműködése nyomán enyhült az államok közötti feszültség. Pozitív eredménnyel sikerült rendezni egész sor megoldatlan nemzetközi kér­dést. A békeszerető erők pozíciói je­lentősen megerősödtek. Megteremtőd­tek a tartós béke biztosításának reális előfeltételei . Az SZKP XX. kongresszusa nem­csak kinyilvánította, hogy a béke erői jelenleg elég nagyok ahhoz, hogy megakadályozzanak egy újabb hábo­rút, hanem reális programot is adott a magasztos és nemes célkitűzésnek, a béke megszilárdításának valóra váltásá­­ra. E program megvalósítása révén az emberiség elkerülhet egy újabb, még pusztítóbb háborút. A kongresszus ál­tal kidolgozott elvi jelentőségű elméle­ti tézisek a különböző társadalmi-po­litikai rendszerű államok békés egymás mellett éléséről, a háborúk elhárításá­nak lehetőségéről a jelenlegi időszak­ban, különböző országok szocializmus­ba való átmenetének formáiról hozzá­járulnak az összes haladó erők akció­egységének megszilárdításához, a szo­cialista világrendszer további megszi­lárdításához. Nemcsak a szocialista országokban, hanem a kapitalista országokban is a széles néptömegek melegen üdvözöl­ték és támogatták az SZKP XX. kon- A Pravda szerkesztőségi cikke­ gresszusának a békére és a nemzet­közi együttműködésre vonatkozó pro­gramját. A néptömegek e programot saját programjukként fogadták és megkezdték a harcot valóra váltásáért. Az SZKP XX. kongresszusán elfo­gadott határozatoknak a világhely­zetre gyakorolt óriási és egyre nö­vekvő hatása a munkásosztály ellen­ségeinek táborában riadalmat és gyű­löletet kelt. Hogy valamiképp gyengít­sék e határozatoknak a nemzetközi hely­zetre gyakorolt kedvező hatását, minden erőfeszítésüket arra összpontosítot­ták, hogy befeketítsék a békének és az együttműködésnek azt a program­ját, amelyet az SZKP XX. kongresz­­szusa javasolt a népeknek. De minél makacsabbul foglalkoznak ezzel a nemtelen üggyel, annál világosabbá válnak az imperialista erők igazi nép­ellenes fondorlatai. Az Egyesült Államoknak az egész kapitalista világ vezetésére igényt tar­tó államférfiai kapva kaptak azokon a régi hibákon és hiányosságokon, amelyek a Szovjetunióban Sztálin kultuszával kapcsolatban előfordultak és amelyeket az SZKP XX. kong­resszusa elítélt és a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bi­zottsága már kijavított. Az Egyesült Államok külügyminisztériuma, félre­dobva a diplomáciát, vezérkarává vált annak a propagandakampánynak, a­­melyet ő maga indított a személyi kultusz körül. Ennek a kampánynak az a célja, hogy árnyékot vessen a marxizmus-leninizmus nagy eszméire, megingassa a dolgozókban a világ el­ső szocialista hatalma, a Szovjetunió iránt érzett bizalmat viszályt és za­vart keltsen a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom soraiban. A tények azt mutatják, hogy az adott esetben nem szokásos propa­gandakampánnyal van dolgunk, mint amineket az amerikai külügyminisz­térium a hidegháború éveiben több­ször szervezett. Olyan ús szélesen át­gondolt politikai tervről van szó, amelyhez az Egyesült Államok reak­ciós körei nagy reményeket fűznek. Az amerikai monopóliumok ügynökei számot adnak maguknak arról, hogy a jelenlegi körülmények között a ka­pitalizmus visszaállításának eszméje a népi demokratikus országokban nem találhat valamennyire is nagyszámú helyeslőre és ezért ravaszabb utat vá­lasztanak. Ügynökségüket felhasznál­va, a szétvert kizsákmányoló osztá­lyoknak a kommunizmus frányában el­lenséges maradványaira támaszkodva, megpróbálnak hálójukba vonni néhány becsületes, de politikai szempontból nem eléggé megedzett embert és so­viniszta hangulatokat igyekeznek éb­reszteni, meg akarják bontani a szo­cialista országok közötti kapcsolatokat, viszályt próbálnak szítani közöttük. Az imperialisták ezzel az eljárással akarják meggyengíteni a szocialista országokat, hogy azután a népi hata­lom és a szocialista rendszer elleni átfogó felforgató tevékenységre térje­nek át. Hasonló taktikát követnek az im­perializmus ideológusai a kapitalista országok kommunista pártjaival szem­ben is: meg akarják bontani a nem­zetközi munkásmozgalom internacio­­nális kapcsolatait. Dulles, a kommu­nizmusnak ez a dühödt ellensége, kész megesküdni, hogy nem ellensége a kommunista pártoknak általában, ha­nem csak azt ellenzi, hogy „túl szo­rosak” a Szovjetunió Kommunista Pártjához fűződő kapcsolataik. Dulles és elvbarátai­­láthatólag kép­telenek megérteni, hogy a népi demo­kratikus országok és a kommunista pártok „függetlenségével’' való hamis „törődésük’' csak éberségre intheti a béke, a demokrácia és a szocializmus híveit az ellenséges próbálkozásokkal szemben. Mégis, komoly hibát követ­nénk el ha lebecsülnénk az ellenség új mesterkedéseit. Nem szabad elfelej­teni, hogy helyenként vannak még opportunista elemek, amelyekre a dol­gozók ellenségei kétségtelenül számí­tanak. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a politikailag nem eléggé érett és túlságosan hiszékeny emberek kö­zött akadhatnak olyanok is, akik be­lekapnak a „nemzeti kommunizmus­ról” és az arról szóló dörgedelmes frá­zisok dorgába, hogy „feleslegesekké” váltak a kommunista pártok nemzet­közi kapcsolatai stb. I. A szocialista világrendszer több or­szág szilárd, megingathatatlan közös­sége. A mai szocialista világrendszert alkotó országok a munkásosztálynak és a parasztságnak az elnyomók ellen vívott hosszas, nehéz felszabadító har­ca révén szakítottak a kapitalizmus­sal. A kommunista és munkáspártok a leninizmus világát alakító, örökké élő és fejlődő tanításaiból merítve, biztos kézzel vezették és vezetik ez országok népeit a társadalmi és nemzeti fel­­szabadulás útján. A második világháború előtt Len­gyelország, Románia, Magyarország, Bulgária és Albánia ipara gyenge, me­zőgazdasága elmaradott volt. Fasiszta és félfasiszta rendszerek uralkodtak ezekben az országokban s kegyetlenül elnyomták a dolgozókat. Gazdasági életüket külföldi monopóliumok irá­nyították. A szocializmus építése le­hetővé tette ezeknek az országoknak — s a többi népi demokratikus ország­nak is —, hogy egyszer s mindenkorra felszámolják egykori gazdasági elma­radottságukat, hogy felépítsék nehéz­iparukat és fellendítsék nemzeti kul­túrájukat. Figyelemre méltó, hogy Kelet-Euró­pa egykor elmaradott országai, a szo­cializmus útján haladva, a legfonto­sabb nehézipari ágak termelését te­kintve csaknem utolérik Nyugat-Eu­­rópa gazdaságilag fejlett országait. Gyors ütemben fejlődik a szocia­lista építés a Kínai Népköztársaság­ban, szüntelenül erősödik a munkás­­osztály és a parasztság szövetsége. A kínaiak túlszárnyalták orszá­guk iparosítási tervét, amelyet a burzsoá „próféták” nemrég még meg­valósíthatatlan ábrándnak tekintettek. Sikeresen valósággá válik a mező­gazdaság szövetkezeti megszervezésé­nek terve. Mindez azt bizonyítja, hogy minden népi demokratikus ország jelentős elő­rehaladást ért el a szocializmus útján, hogy tovább erősödik a szocialista vi­lágrendszer. A Szovjetunióban a kommunizmus építése, akárcsak a népi demokratikus országokban a szocializmus építése, egységes folyamat a népeknek az új élet felé való haladásában. Igen természetes, hogy a kis és a nagy szocialista államok között a po­litikai és gazdasági fejlődés közössé­gén, a végső cél egységén alapuló testvéri, baráti kapcsolatok alakultak ki. A szocialista országok tömörítésé­ben döntő szerepük van a kommu­nista és a munkáspártoknak, amelyek magasra tartják a leninizmus zászla­ját, a népek barátságának zászlaját. A Szovjetunió Kommunista Pártja XX kongresszusának határozatai tör­ténelmi jelentőségűvé váltak az egész szocialista tábor megszilárdításában. „Az SZKP XX. kongresszusa —­­írja egyik vezércikkében a „Zsen­­minzsibao" című lap, a Kínai Kom­munista Párt Központi Bizott­ságának sajtószerve — világfon­­tosságú történelmi esemény. A kon­gresszus, alkotó módon alkalmazva a marxizmus-leninizmust, kijelölte a szovjet nép számára a kommunizmus sikeres építésének útját, elősegítette az összes békeszerető népek harcát a bé­kéért, az újabb háború elkerüléséért. A szocializmust építő kínai nép, a szovjet nép és más országok népeinek oldalán, továbbra is hozzájárul a bé­kéért és az emberiség előrehaladásá­ért folyó harchoz." A békéért és az­ emberiség előreha­ladásáért vívott harc magasztos esz­méi, amelyekért a szocializmus orszá­gai küzdenek, egyre szélesebb körű tá­mogatásra találnak a föld minden ré­szén. És nem véletlen, hogy a gyar­mati elnyomás alól nemrég felszabadult népek éppúgy, mint azok, amelyek­­még most is harcolnak nemzeti füg­getlenségükért és szabadságukért, meg­találják a közös nyelvet a szocialista tábor országaival. Egyesítik őket a bé­ke és a demokrácia megvédésének ér­dekei, az agresszió és az imperialista reakció elleni harc érdekei A Koreai Munkapárt, az Albán Mun­kapárt nemrég megtartott kongresszu­sai, Csehszlovákia Kommunista Párt­jának, Németország Szocialista Egy­ségpártjának értekezletei, a többi népi demokratikus ország kommunista- és munkáspártjai központi bizottságainak plenáris ülései egyöntetűen helyesel­ték a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszu­sán hozott határozato­kat. Ma minden szocialista országban megfigyelhető a tömegek, a történe­lem igazi alkotói, politikai és munka, aktivitásának fellendülése. A szemé­lyi kultusz és következményei ellen vívott következetes elvi harc lehető­vé teszi minden kommunista aktivitá­sának és harcképességének nagyfokú fejlesztését, a pártélet lenini szabályai­nak szigorú megtartását, a gazdaság és a kultúra fejlesztésében mutatkozó hibák és hiányosságok gyors felszámo­lását, a szocialista törvényességet sér­tő hibák kijavítását, és azt, hogy a szocialista demokratizmus fejlesztésé­nek bázisán teret kapjon a nagy nép­tömegek kimeríthetetlen, korlátlan al­kotó erőinek megnyilatkozása. "A népi demokratikus országok testvéri kom­munista és munkáspártjaiban éppen a XX. kongresszus óta erősödik a mar­xizmus-leninizmus alkotó, minden egyes ország sajátos viszonyainak megfelelő alkalmazásáért vívott harc. Már Lenin előre látta, hogy az egyes országoknak a szocializmusba való átmenete bár alapjában és lényegé­ben egységes és közös úton történik, nem tesz teljesen egyforma és hogy minden nemzet sajátosságot kölcsönöz a demokrácia egyik vagy másik for­májának, a proletariátus diktatúrája egyik vagy másik változatának, a tár­sadalmi élet különféle területén végre­hajtott szocialista átalakulások ilyen vagy olyan ütemének. A szabad népek, amikor a kommu­nista pártok vezetésével országuk vi­szonyainak megfelelően alkotóan al­kalmazzák a marxizmust, egy cél, a kommunizmus felé haladnak Ilyen nagy cél felé nem lehet külön­­külön, rendezetlenül haladni. A szo­cialista rendszer valamennyi országá­nak dolgozói tömören, szorosan, egy­más kezét fogva haladnak e cél felé. Senkinek sem sikerül megbontania ezt az egységet. A nemzeti jellegzetességek sajátos­ságainak szükséges figyelembevétele nemcsak hogy nem vezet a szocializ­must építő országok egymástól való eltávolodására, hanem ellenkezőleg, elősegíti tömörülésüket Az Egyesült Államok egyes körei azonban sehogy- nem tudják megérteni, hogy a szocia­lista rendszer megszilárdulása a Szov­je­unióban, a népi Kínában és a népi demokratikus országokban történelmi törvényszerűség. Még mindig nem mondtak le arról az álmukról, hogy visszatérnek ,,a régi jó időik”, amikor az amerikai, az angol, a francia és a német kapitalisták garázdálkodtak Kí­nában, Lengyelországban, Magyaror­szágon és­ más országokban, amelyek most az önálló fejlődés útjára­ léptek. Az imperialisták úgy gondolják, hogyha ezekben az országokban to­vább fejlődik a szocialista demokrá­cia, még jobban kibontakozik a bírá­­lat és az önbírálat, ügynökeiknek si­­kerül elvetniök mérgező magvaikat. Erre a célra használták fel például azt a vitát, amely Magyarországon a Petőfi Körben folyt. Egyes elemek, a­­melyek szemben álltak a Magyar Dol­­gozók Pártjának politikájával, az im­­perialista körök kívülről jövő befolyá­sának engedve, vita ürügyén megpró­­bálták pártellenes nézeteiket hirdetni, ami jól jött a népi Magyarország el­lenségeinek. A szabad népek az új álarcban is felismerik az ellenséget, leleplezik és ártalmatlanná teszik. Egyúttal nem lehet szemet hunyni afölött, hogy ott, ahol a politikai tömegmunka, az esz­mei nevelőmunka gyenge, az ellensé­ges ügynökség sietve se használja e gyengeséget saját céljaira. Ezzel kapcsolatban meg kell emlí­teni a Poznanban nemrég történt pro­­vokációt is. Mindenki tudja most, hogy ez a rovokáció az ellenséges ügynökök erőmunkája. Az amerikai sajtó még azt sem tartotta szükségesnek, hogy leplezze a poznani események közvet­len összefüggését a hidegháború veze­tőségének óceánontúli központjaival. Mint már jelentették, a New York Journal American című lap június 30-án cinikus nyíltsággal kijelentette, ,,a szenátus elhatározta, hogy a kül­földi államoknak nyújtott segély ke­retében 25 millió dollárt ad a vasfüg­­göny mögötti olyasféle titkos tevé­kenység finanszírozására, mint ami­lyen a poznani zavargásokra vezetett”. A poznani provokátorok a növeke­dés ideiglenes nehézségeire építették gyalázatos számításaikat. A népi demokratikus országokban vannak még bizonyos nehézségek a­­m­elyek az egész népgazdaság mélyre­­ható átépítésével, a nagy beruházások szükségességével, a háború és a hit­lerista megszállók rombolásai okozta károk helyreállításával függnek össze Vannak egyes hibák is, például a ter­­vezésben, ami olykor aránytalanságok­hoz vezet egyes népgazdasági ágaza­tok fejlődésében. Ezeket a hibákat si­keresen küszöbölik ki. A munkásosz. (Folytatás a 4. oldalon) E­L­O­H* JE Franciaországban létrejöttek a szocializmus objektív feltételei Magától értetődik, hogy Franciaor­szágban széles körben vita tárgya egy új rendszerre való átmenet kérdése — mondotta a továbbiakban Thorez —, mert Franciaországban ma már létre­jöttek a szocializmus meghonosításá­nak objektív feltételei s mert a szo­cialista öntudat behatolt a­ dolgozó tö­megeik millióina­k soraiba. Thorez utalt a Szovjetunió Kommu­nista Pártja XX. kongresszusának eb­ben a kérdésben hozott határozataira s hangsúlyozta: annak az elismerése, hogy a szo­cializmusba való átmenet az egyes országokban különböző utakon tör­ténik, a legkevésbé sem jelenti a marxista elmélet revízióját. Kifejtette, megvan rá a lehetőség, hogy a dolgozó parasztság, az értel­miség és a kisiparos réteg, vagyis a francia nép többsége a munkásosztály köré egységbe tömörüljön. Ezen az úton haladva a parlament a burzsoázia hatalmi eszközéből a nép­tömegek igazi törekvéseinek megteste­­sítőjévé alakítható át. A kommunisták és a szocialisták már most is szava­zattöbbséggel rendelkeznek a nemzet­gyűlésben. Igaz ugyan, hogy a szo­cialista párt némiképpen megváltoztat­ta irányvonalát és mai programja el­tér az 1947. évitől, főképpen külpoliti­ka­i téren. Az­ egységfront megteremté­sének egyik feltétele a kommunisták lankadatlan aktivitása a tömegek mag­szervezésére és mozgósítására, a mar­xi-leniai szellemben való nevelésére. A kommunista párt erélyesen küzd a soraiban megnyilvánuló minden­féle szektarizmus ellen — hangsú­lyozta Thorez. Elítél minden ellen­séges magatartást azokkal a dolgo­zókkal szemben, akik a szocialis­ta, keresztény és más szervezetek tagjai. A kommunisták az egész munkásosztály akcióegységét ó­­hajtják. Nem szabad azonban el­felejteni, hogy az akcióegység ér­dekében mindkét félnek lépéseket kell tennie. ------- A Francia Kommunista Párt XIV. kongresszusa A társadalmi haladásért­ a békéért) Franciaország nemzeti nagyságáén Maurice Thor­ez beszámolójelentése az első napirendi pontról Mint megírtuk, július 15-én Le Hav­re-ban megnyílt a Francia Kommunis­ta Párt XIV. kongresszusa. Az első napirendi ponttal kapcsolatban Mau­rice Thorez terjesztett elő jelentést. Beszámolójában mindenekelőtt kiemel­te, hogy bár a Francia Kommunista Párt XIII. kongresszusa óta mindösz­­sze két év telt el, ez alatt az idő alatt nagy változások történtek a nemzetkö­zi és a franciaországi helyzetben. Maurice Thorez ezután a szocialista tábor erőinek megszilárdulásáról be­szélt, majd rátért Franciaország gaz­dasági és politikai helyzetének elem­zésére. Kijelentette, hogy Franciaor­szágban tovább folyik a fokozott tőke­koncentráció. Thorez hangsúlyozta, hogy noha az utóbbi években bizonyos haladás ész­lelhető Franciaország ipari fejlődésé­ben, ez a haladás nem állandó jellegű és nincs egészséges alapja. Thorez a továbbiakban foglalkozott a francia munkásosztály és a paraszt­ság elszegényedésének, az adóterhek emelkedésének kérdésével, kiemelve, hogy a monopolkapitalisták fokoznák támadásaikat a dolgozó tömegek el­len. Népünk jövőjéért, országunk bol­dogságáért és dicsőségéért, a szo­cialista Franciaországért vívott harcunkban felhívjuk a munkás­­osztályt, tanúsítson elszánt ellen­állást a monopolistákkal szemben — mondotta. Thorez ezután kifejtette az algériai kérdés lényegét, kiemelve, hogy a fran­cia gyarmatosítók követelése „Francia­­ország algériai pozícióinak” megőrzé­sére a valóságban ezeknek a pozíciók­nak az elvesztését fogja okozni, mert ■az algériai háború elmélyíti a szaka­dékot­­Algéria és Franciaország népei között. Korszakunk alapvető jellemvoná­sa — mondotta — hogy a szocia­lizmus világrendszerré vált. Ezzel kapcsolatban számos kérdés új formában vetődik fel a munkás­­mozgalom előtt. E problémákat néhány hónappal ezelőtt mélyen elemezte a Szovjetunió Kom­munista Pártjának XX­ .kongresszusa, amely fontos állomás volt a marxiz­­mus-leniinizmus alkotó továbbfejleszté­sében. Az előadó esztelenségnek minősítet­te azt a próbálkozást, amelynek célja feltartóztatni a gyarmati népek világ­viszonylatban előretörő nemzeti füg­getlenségi mozga­sát. A továbbiakban rámutatott arra, hogy a kommunisták és a szocialisták közösen folytatják a küzdelmet az algériai hadműveletek megszünte­téséért; aláírásokat gyűjtenek pe­tíciókra, küldöttségeket meneszte­­nek a parlamenti képviselőkhöz, gyűléseket, tüntetéseket és rövi­­debb lejáratú sztrájkokat szervez­nek. Thorez ezután az újabb, időszerű kérdések tükrében világította meg Franciaország helyzetét. A nemrégiben megtartott francia­­szovjet tárgyalások kedvező kibontako­zása — mondotta — nagy mértékben hozzájárult a baráti kapcsolatok hely­reállításához az összes nagyhatalmak között, amelyekre a fő felelősség há­rul a béke megőrzéséért. A jelenlegi francia kormány főiként a német kérdésben és a leszerelés problé­májában tett néhány lépést előre. A nemzetközi feszültség fő oka azonban az „erőpolitikában” rejlik. Igazi eny­hülés csak akkor érhető el, ha meg­szűnik ez a politikai irányzat, amely­nek kudarca mindenki előtt nyilván­való. Thorez sajnálattal állapította meg, hogy a szocialista párt lapja, a Le Populaire de Paris, rendszeresen tá­madja a kommunista pártot, a szocia-A személyi kultusz kérdéséről szól­va, az előadó kiej­tette, hogy ennek el­ítélése a marxi-leniai elméletből és a szovjet állam mélységesen demokrati­kus jellegéből fakad. Az ebben a kér­désben kibontakozott nyílt és bátor bírálat a Szovjetunió Kommunista Pártja erejének és a szovjet rendszer szilárdságának újabb ragyogó bizonyí­téka. Egyetlen burzsoá állam, egyet­len burzsoá politikus sem szánta vol­na rá magát ilyen lépésre. A sztálini személyi kultusz kialaku­lásának körülményeit elemezve Thorez hangoztatta. A továbbiakban Thorez a párt bel­ső kérdéseivel foglalkozott. A XIII. kongresszus után — mon­dotta — pártunk ereje megnöveke­dett. Pozíciónk megszilárdulá­sát, azt, hogy Franciaország első pártja lettünk — bebizonyították az 1955-ben megtartott általános községtanácsi választások. Méltó büszkeséggel könyvelhettük el az idei parlamenti választáson ara­tott győzelmünket is. Az előadó kifejtette, hogy fel kell számolni a párt politikai munkájában mutatkozó hiányosságokat, amelyek miatt egyes elvtársak — az ellenséges propaganda befolyására — opportunis­ta magatartást tanúsítottak. A pártmunka egyik nagy fogya­tékossága a szektarizmus, ami jelentős károkat okoz a párt mun­kájában, s főképpen a munkásosz­tály egyesítésének érdekében ki­fejtett erőfeszítést gátolja. Egyes elvtársak nem értik meg, hogy az események hatására milyen változások mennek végbe a szo­cialista dolgozók tudatában, vagy úgy vélik, hogy ezek a változások túlságosan lassúak és elméletet kovácsolnak saját türelmetlensé­gükből. A párt XIII. és XIV. kongresszusa közti időszakban a Francia Kommu­nista Párt arra törekedett, hogy szé­les körben kifejlessze a bírálatot és az önbírálatot és hogy alkalmazza a kollektív vezetés elvét. Ennek ellenére, még sok tennivalónk van a párt bel­ső demokráciájának megerősítése te­rén, hogy a pártban kifejlesszük az építő bírálatot, hogy minden válasz­tott szerv rendszeresen beszámoljon munkájáról azok előtt, akik őket meg­választották és hogy a párt egyszerű tagjai ellenőrizhessék e szervek munkáját. A nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kérdésében Tho­rez állást foglalt a nemzetközi szolidaritás megerősítése mellett. A Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának július 2-án közzétett határozata felvett hiba volna egyfelől úgy véleked­ni, hogy a személyi kultusz letérí­­tette a szocialista társadalmat a kommunizmus felé vezető útjáról, , másfelől az is hiba volna, ha a személyi kultusz eredetét magában a szovjet rendszerben keresnénk. Thorez kidomborította a Szovjet u­nió Kommunista Pártja Központi Bizott­sága határozatának jelentőségét a s­ze­­mélyi kultusznak és következményei­nek a felszámolására s kiemelte, hogy ez a határozat élénk visszhangot vál­tott ki a Francia Kommunista Párt so­­raiban; a francia dolgozók egyöntetű és mélységes helyesléssel fogadták. lista párt vezetői pedig továbbra is elutasítják a kommunistákkal való­ együttműködésre vonatkozó javaslato­kkat, azt a kérdést, hogy fenn kell tartani a kapcsolatot a marxi-leni­ni alapon álló forradalmi pár­tok között. Ez a szükségesség ugyanolyan nagy mértékben fenn­áll az új történelmi körülmények között, amelyek megkövetelték a Komintern, majd utóbb a Kommu­nista Pártok Tájékoztató Iro­dájának megszüntetését. Az új helyzet azt a feladatot rója a kommunista pártokra, hogy ál­landóan és teljes figyelemmel számot vessenek országaik nem­zeti sajátosságaival. A Francia Kommunista Párt kül­döttségének nemrégiben Moszkvában tett látogatására azért került sor, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjával a megingathatatlan szo­lidaritás szellemében vitassanak meg több kérdést Thorez kifejezte sajnálatát, hogy a hibák és a jugoszláv kommunisták elleni igazságtalan vádak miatt olyan viszony jött létre a Francia Kommu­nista Párt és a Jugoszláviai Kommun­rnisták Szövetsége között, amilyen lét­rejött. Thorez kijelentette, hogy a két párt küldöttségének találkoznia kell a testvéri viszony helyreállítása céljá­ból. Befejezésül Thorez ezeket mondotta: A francia nép 35 év óta nyomon követi kommunista pártja tevékeny­ségét. Szilárd meggyőződésünk, hogy az az út, amelyre Lenin hívó szavára 1920-ban rátértünk, helyes út volt. Ezen az úton továbbhaladva arra kell törekednünk, hogy még jobban megerősítsük nagy pártunk erejét és kombattivitását, fokoznunk kell te­vékenységünket úgy ahogyan ezt nagy korszakunk megköveteli. A francia munkásosztály és az egész francia nép kongresszusunk felé fordítja tekinetét s mi meg fogunk felelni várakozásaiknak. A Francia Kommunista Párt XIV. kongresszusának július 18-i ülésén, amelyen a Francia Kommunista Párt legrégibb aktivistája, Marcel Gachin elnökölt, megkezdték Maurice Thorez beszámolójának vitáját. Az ország bel- és külpolitikai helyzetéről A személyi kultusz elítélése — a szovjet rendszer szilárdságának ragyogó bizonyítéka A pártépítés kérdései

Next