Előre, 1956. szeptember (10. évfolyam, 2756-2781. szám)

1956-09-01 / 2756. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! X. évf. 2756 sz. * 6 oldal ára 20 báni * 1956 September 1. szombat Mai számunkban! — Humor és szatíra (4. oldal.) — Ifjú nemzedékünk (3. oldal.) ■ 4-\ <•'' „ «j*. t. .*> V -Jfct " A főváros dolgozói nagygyűlésen tiltakoznak a karlsruhei jogtipró ítélet ellen Pénteken délután a Libertätis park szabadtéri színházában több ezer fő­városi dolgozó tiltakozó gyűlést tartott Németország Kommunista Pártjának betiltása ellen. A nagygyűlés elnökségében a követ­kező elvtársak foglaltak he­let.: Flori­an Danalache, az RMP KV tagja, az RMP Bukarest városi bizottságának első titkára; Petre Dragoescu, az RMP KV tagja, az Oktatásügyi Minisztéri­um tanácsosa ; Anton Vladoiu, a fővá­rosi néptanács elnöke ; Horia Hu­ubei akadémikus, az Akadémia magfizikai intézetének igazgatója ; Iacov Coto­­veanu, az RMP KV póttagja; Al. Bui­­can, a Külföldi Kultúrkapcsolatok Ro­mán Intézetének alelnöke ; Mihai Ma­rin mérnök, a Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsának titkára ; Petre Gheorghe, az­­MSZ KB titkára ; dr. Elena Vilcoci, a Demokrata Nőbizott­­ság e­lökségének tagja, nagy nemzet­­gyűlési képviselő; Dragomir Stavre, a ..Grivita Rosie’A CFR komplexum él­munkása : Anton Schmidt, az IDR igazgatója. A nagygyűlést dr. Elena Vilcoci nyi­totta meg, majd Florian Danalache elvtárs mondott beszédet. A dolgozók és az egész demokrati­kus közvélemény mélységes felháboro­dással tiltakozik a karlsruhei törvény­szék önkényes határozata — Németor­szág Kommunista Pártjának beti­tá­ sa ellen — mondotta Danalache «Ívtárs. %i Ez a ténykedés az utóbbi évtize­dek egyik leggaládabb, előre megren­dezett bírósági eljárás következménye. A karlsruhei törvényszék a nyugat­németországi reakciós kormánykörök utasítására hozta meg döntését, ame­lyet a nemzetközi imperialista erők a béke és a demokrácia elleni provo­kációként sugalmaztak. Akárcsak 1933-ban, amikor a hitle­risták a kommunista párt székházai­nak feldúlásával, a kommunisták elle­ni vad­hajtóvadászatokkal, a kom­munisták deportálásával és bebörtön­zésével kezdték, majd a szociáldemok­raták, liberálisok, katolikusok kerül­tek sorra, ugyanígy ma Nyugat-Né­­metországban megkezdődtek a kegyet­len tömeges üldözések. Az ítélet kihirdetésével egyidejűleg megkezdődtek a terrorakciók Németor­szág Kommunista Pártjának aktivis­tái és székházai e­len. Még ki sem ürült jóformán a bírósági terem, ahol a gyűlöletes ítélet elhangzott, amikor már a rendőrség razziákat tartott, le­tartóztatásokat eszközölt, elkobozta a pártkiadványokat és Németország Kommunista Pártja szervezeteinek ja­vait. Németország legnagyobb váro­saiban — Hamburgban, Brémában, Düsseldorfban, stb. — a kommunista párt és a pártlapok székházait feldúl­ták. Egymást érik a razziák, házkuta­tások és letartóztatások. Németország Kommunista Pártjának betiltása hozzátartozik a revansista körök és az agresszív imperialista kö­rök kommunistaellenes programjához Németország Kommunista Pártja ugyanis az élén jár azoknak az erők­nek, amelyek határozottan fellépnek a német militarizmus újrafeltámasztása, a fegyverkezési hajsza fokozása, az új agresszió előkészítése ellen. A nyu­gatnémet militaristáknak és revansis­­táknak nem tetszik az a következetes harc, amelyet Németország Kommu­nista Pártja az ország békés és de­mokratikus egyesítéséért folytat. Nincs ínyükre az, hogy erélyes el­lenállást tanúsítanak a bonni kormány veszélyes, kalandorpolitikájával szem­ben. Ugyanakkor azonban, a hatósá­­gok védőszárnyai alatt létre jöttek és mindinkább működésbe lépnek a kü­lönböző militarista szervezetek, ame­lyek nyilan határrevíziót s a Hitler által elözönlött területek visszafogla­lását követelik. A bonni hatóságok törvénytelen ak­ciója annál is inkább veszedelmes, mert az nemcsak Németország Kom­munista Pártja ellen irányul, hanem más demokratikus szervezetek ellen is. Nyugat-Németországban eddig be­tiltották a Német­ Szovjet Baráti Tár­saságot, a békeharcosok szervezetét, a szabad német ifjúsági szervezetet, a demokrata nők szervezetét, és más tö­megszervezeteket. A bonni kormány összesen mintegy 200 ilyen szervezetet tiltott be. Brémában lepecsételték a német munkások békebizottságának székhá­zát, Frankfurtban pedig egy haladó­­szellemű kiadóvállalat helyiségeit. E­­zek és a többi ehhez hasonló intézke­dések azt mutatják, hogy a bonni kor­mány Hitler nyomdokain halad. A bonni revansisták és sugalmazóik politikája kudarcra van ítélve és ku­­darcot is fog vallani, minthogy a nyu­gatnémet munkáslakosság — Német­ország Kommunista Pártjának felhí­vását követve —, egyre elszántabban lép fel e politika ellen. Kudarcot fog vallani ez a politika azoknak a sike­reknek következtében, amelyeket a Német Demokratikus Köztársaság a békés építésben ér el, valamint azért, mert a szocializmus, a demokrácia és a béke táborának erői hatalmasabbak a háború erőinél. A Németország Kommunista Pártja ellen irányuló rendőri terror nem szün­tetheti meg a szocializmus fennkölt esz­­méit, amelyek egyre mélyebb gyökere­ket eresztenek Németországban. A tör­­ténelem bebizonyította, hogy a szocia­lizmus eszméit nem lehet megsemmi­síteni. Ezek az eszmék mind nagyobb tért hódítanak, egyre újabb párthíve­ket szereznek, akik odaadással harcol­nak a boldog életért. A német nép és a többi népek nem nyugszanak bele a mostani helyzetbe A nyugatnémet revansisták és a mö­göttük álló nemzetközi reakció erői il­lúziókban ringatják magukat, ha azt hiszik, hogy a kommunista párt betil­­tásával betömhetik a német nép száját, s ezt a népet engedelmes rabszolgává és ágyú­töltelékké változtathatják. A német munkásosztály helyzete és a nemzetközi helyzet ma lényegesen kü­lönbözik az 1933. évi helyzettől. Száz év óta, amióta a kommunista eszmék meghódították az embereket és egyre több hívet szereznek maguknak, senkinek sem sikerült felszámolnia a kommunizmust, minthogy senki sem zúzhatja szét a munkásosztályt és magát a népet. Németország Kommu­nista Pártja test a német nép testéből, vér a német nép véréből. Húsz egynéhány évvel ezelőtt Hit­­ler azzal kérkedett, hogy elpusztította a kommunista pártot. A valóság azon­ban az, hogy a népek megsemmisítet­ték a hitlerizmust, a kommunista párt pedig a néptömegek leghaladóbb erői­nek élén állott és áll ma is. A karlsruhei törvényszék ítélete Né­­metország Kommunista Pártjának be­tiltásáról, akárcsak a történelemben ismert más haso­nló ítéletek nem az erő bizonyítékai, hanem értelmi szer­zőinek gyengeségéről és félelméről ta­núskodnak. A mostani döntés is an­nak a jele, hogy a nyugatnémet kor­mány fél a militarizmus elleni népi mozgalomtól, fél a szocialista eszmék felsőbbrendűségétől, valamint a Német Demokratikus Köztársaság növekvő erejétől és vonzóerejéül. Mi, a főváros dolgozói, csakúgy, mint egész országunk dolgozói, akik két ízben voltunk a német militariz­mus agressziójának szenvedő áldoza­tai, szilárd eltökéltséggel fogunk har­colni a karlsruhei terror­intézkedés ellen, amely a nyugatnémetországi­ re-a vans-szomjas háborús erők offenzívá­­ját fejezi ki a békeszerető erők ellen. Mi, bukaresti dolgozók, akik össze­gyűlünk itt, kirgásztjuk a német kom­munistákat és a német munkásosztályt testvéri szolidaritásunkról. A világ összes többi dolgozójával együtt fel­háborodással tiltakozunk Németország Kommunista Pártjának betiltása ellen és követeljük az erre vonatkozó tör­vénytelen ítélet megsemmisítését. Kö­veteljük, hogy állítsák vissza Német­ország Kommunista Pártjának, a ha­ladó szervezeteknek, a Német Szövet­ségi Köztársaság munkásosztályának törvényes jogait. Semmilyen erő, semmilyen törvény­telenség sem térítheti le a német kom­munistákat és a német munkásosz­tályt a szabadság kivívásának, az egész német nép egységének, a béké­nek és a demokráciának útjáról. Az az ügy, amelyért Németország hős Kom­munista Pártja harcolt és harcol, le­győzhetetlen, mert az egész dolgozó német nép, az összes békeszerető erők igazságos ügye. Ezután Petre Dragoescu elvtárs szó­lalt fel, aki a többi között a követ­kezőket mondotta : Németország az utóbbi negyven év alatt egyik katasztrófát szenvedte el a másik után, mert a háború útján haladt. A továbbiakban Dragoescu elv­társ történelmi visszapillantást vetett a kommunista pártot sújtó üldö­zésekre, a gondolatszabadság és min­den haladó mozgalom elnyomására és kimutatta, hogy mindez lehetetlen lett volna, n­a az összes demokratikus erők összefogtak volna a reakció és a mi­­tarizmus erői ellen. Most is ugyanolyan mesterkedések­hez folyamodnak, mint akkor. Érthetetlen, hogy az 1933-ban elkö­vetett hibák mégis megismétlődnek Mintha feledésbe merültek volna a tör­ténelmi tanulságok . Ezt a csapást, amely a szocialista mozgalmat Né­metország Kommunista Pártjának be­­tiltásával sújtotta, el lehetett volna hárítani, ha a Német Szociá­demokra­ta Párt és a Szakszervezeti Szövetség vezetősége szilárdan és határozottan állást foglalt volna a szabadság és a jogok megvédése mellett, ha e szer­vezetek egyes vezetői nem hátrálnak meg a reakció ádáz nyomása előtt. Félelmetes pontossággal igazolódik be ismét, hogy a munkáspártok közti nézeteltérések csak a monopolistáknak és az imperialistáknak használnak és gyengítik a munkásosztálynak és ma­gának a szociáldemokráciának a pozí­cióit is. Miben reménykednek ezek a veze­tők ? A nyugatnémet reakció számos önkényes cselekedete nyilvánvalóan megmutatja, hogy a többi demokrati­kus szervezet léte is ugyanúgy veszé­lyeztetve van, mint a kommunista párté. A szónok ezután példákat sorolt fel a fentiekre vonatkozólag. A munkásosztály egységének hiá­nya, a munkáspártok közötti nézetel­térések, ilyképpen módot nyújtanak a reakciónak arra, hogy még súlyosabb csapásokat mérjen a népek szabadság­­jogaira, s bármelyik demokratikus szervezet szabadságjogaira, s kedvező talajt teremtenek a szabad és haladó­szellemű gondolatok elfojtására. Vajon miben reménykednek még a szociáldemokrata párt és a Nyugat- Németországi Szakszervezeti Szövet­ség egyes vezetői ? Németország Kommunista Pártja, amely a német nép magasrendű öntu­datát képviseli, a karlsruhei törvény­szék határozatával kapcsolatos nyilat­kozatában felhívást intéz a német nép­hez a munkásosztály egységének meg­teremtésére és az összes becsületes erők összefogására a német militariz­mus és a monopolkapitalizm­us ellen. Dragomir Stavre élmunkás a „Grivita Rosie" vasúti üzemek dolgozói nevé­ben mélységes felháborodását fejezte ki a nyugatnémet hatóságok erőszakos intézkedése ellen. A felszólaló ezután az üzem összes dolgozói nevében a karlsruhei ítélet megsemmisítését követelte­, majd kije­lentette: Biztosítjuk testvéreinket, a német kommunistákat, a német mun­kásokat, hogy mellettük állunk a bé­kéért, demokráciáért és a német nép egységéért vívott harcukban. Horia Hulubei akadémikus a többi között a következőket mondotta: A német nép, amely olyan kiválósá­­gokat adott az emberiségnek, mint Goethe, Schiller, Heine, Beethoven, Wagner, Gauss, Riemann, az a nép, amely Dieselt és olyan kiváló szakké­­pességű munkásokat adott, akik meg­teremtették a közismert „Zeiss" üze­met, vagy az „Ascania-Werke”-t. az a nép, amely a tudomány műszaki al­kalmazásában példamutató fejlődési fokot ért el, megbecsülésnek, tisztelet­­nek és bizalomnak örvend az emberi­ség haladásához és boldogságához nyújtott és a jövőben nyújtandó hoz­zájárulásáért. A továbbiakban Hulubei akadémikus rámutatott arra, hogy az olyan aktu­­sok viszont, mint amilyen a karlsruhei ítélet, szomorúsággal és aggodalom­mal töltik el az embereket. Minden olyan lépés — mondotta —, amely a­­kadályozhatja a feszültség enyhülését és esetleg háborúhoz vezethet, nagy jelentőségre tesz szert. Ezért minden békeszerető ember, a haladás minden híve csatlakozik azokhoz a németek­hez, akik a bonni parancsra hozott karlsruhei ítélet hatálytalanításáért küzdenek. Iacob Cotoveanu elvtárs törvényte­­lennek és szégyenletesnek nevezte a karlsruhei ítéletet, amely — mint mon­dotta —­ merénylet a német nép de­mokratikus szabadságjogai ellen s ve­szélyezteti a népek békéjét. Rámutatott arra, hogy mennyire légből kapott az az érvelés, hogy Németország Kom­munista Pártja alkotmányellenes mű­ködést fejtett ki és hangsúlyozta, hogy a párt betiltása egyértelmű a potsda­mi politikai elvek megszegésével, mert a potsdami nyilatkozat szabad műkö­dést biztosított minden demokratikus politikai pártnak Németország demo­kratizálása érdekében. Al. Bur­an elvtárs emlékeztetett a hitleri koncentrációs táborok szörnyű­ségeire, azokra a minden emberi kép­zeletet felülmúló kínzásokra, amelye­ket asszonyok, gyermekek és öregek is kénytelenek voltak elszenvedni, felele­­venítette azokat a borzalmakat, ame­lyeket maga is átélt a koncentrációs táborban. Hangoztatta, hogy a múlt tanulságai szerint a karlsruhei ítélet a fasizmus bevezetésének célját szolgál­ja. Burcan elvtárs a következő szavak­kal fejezte be beszédét: Fenntartás nél­küli támogatásunkról biztosítjuk a né­metországi munkásosztályt és a béke­­re­s demokráciára áhítozó egész né­met népet, hogy soha ne ismétlődhes­sék meg az, ami a múltban történt. A gyűlés részvevői végül tiltakozó határozatot fogadtak el, amely a töb­bi között a következőket tartalmazza: hitására "törekvő revansista körök há­borús tervei kudarcra vannak ítélve, annál is inkább, mert a szocializmus, a béke és a demokrácia tábora ma erősebb, mint valaha. A többi békeszerető néppel együtt haladó román nép nem engedheti meg, hogy újjáéledjen a fasizmus és a né­met militarizmus, amel­y csak pusztu­­lást, szenvedéseket és nyomort hozott az emberiségre. A továbbiakban a határozat a karls­ruhei ítélet megsemmisítését, Német­ország Kommunista Pártjának jogaiba való visszahelyezését, a haladó szer­vezetek és az NSZK munkásosztálya jogainak visszaállítását követeli. — Soha nem fogjuk eltűrni, hogy a fasizmus borzalmai megismétlődjenek! — hangzik a határozat, amely befeje­zésül a gyűlés részvevőinek azt a meg­győződését fejezi ki, hogy a német nép — minden nehézség és akadály elle­nére — győzni fog a német nép nem­­zeti törekvéseinek valóraváltásáért, a békéért és a szocializmusért vívott ne­mes harcában. A Libertatis park szabadtéri színházában. Hazaérkezett Görögországból az RNK küldöttsége Péntek reggel visszaérkezett a fővá­rosba a Román Népköztársaság kül­döttsége, amely Athénben megkötötte az RNK és Görögország között 1939 óta függőben lévő gazdasági kérdések rendezésére vonatkozó egyezményt. A küldöttség aláírta a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok újrafelvételé­­ről szóló közös nyilatkozatot. A kínai művészegyüttes második előadása A hazánkban vendégszereplő kínai művészegyüttes pénteken este az RNK Opera és Balettszínházának színpadán tartotta meg második előadását. A klasszikus kínai operákból, dalok­ból és táncokból összeállított változa­tos műsor, a színészek mesteri játéka, a táncosok kecsessége, az énekesek és zenészek különleges muzikalitása mél­­tán hódította meg a közönséget. Gyakorlati bemutató a silózásról (Tudósítónktól.)­­ Érdekes és ta­nulságos tapasztalatcserét szervezett a Nagyvárad tartományi Mezőgazda­­sági Igazgatóság a biharvajdai kol­lektív gazdaságban. A vajdaiak be­mutatták, miként tartósítják a zöldta­karmányt a silógödrökben, hogy egész télen vitamindús, gazdag tápértékű táplálék jusson a jószágállománynak. Az egybegyűltek — minden Nagyvá­rad rajoni kollektív gazdaság és leg­több társulás képviseltette magát egy­két megbízottal, sőt Élesd rajonból is jöttek érdeklődők — élénk figyelem­mel kísérték Nagy Sándor, a vendég­látó kollektív gazdaság elnökének be­számolóját arról, hogy mit nyertek ők az elmúlt években a hat siló gödör-,a-a­karmánnyal. A beszámoló után nyolc kollektivista a gyakorlatban mutatta be, hogyan készül a tartósított zöldta­karmány. Két gödörnél folyt a bemu­tató. Egyiknél a kezdést mutatták be, hogyan borítják be zöld silókukoricá­val" a betonnal bélelt medence alját, toros kis silógép, ami a „télire valót" aprítja. A másik gödörnél a lelödelést, a jó konzerválás egyik legfontosabb tényezőjét végezték. A kérdések — amelyek ugyancsak záporoztak a vajdaiak és azok felé, akiknek már több évi gyakorlatuk van a silózásban — igen sokoldalúak voltak. A felsőlugosiakat az érdekelte legjobban, milyen mennyiségű takar­mányt helyettesít az elföldelt zöldfé­le, mások a silótakarmány tápértéke, megint mások vitamintartalma felől kérdezősködtek. A tapasztalatcserét, amely igen hasznosnak bizonyult ,a napokban megismétlik Nagyvárad tartomány hogyan tapossák, nyomtatják le az , .­­ _­­ .. S!iA„'S5iia.'SSSj Plenáris ülést tartott a kőolajipari, vegyipari és földgázipari dolgozók szakszervezetének központi bizottsága A kőolajipari, vegyipari és földgáz­­ipari dolgozók szakszervezetének köz­ponti bizottsága augusztus 30-án ple­náris ülést tartott a fővárosban. A boldesti kőolajtelep és a bákói Steaua Rosie papírgyár üzemi bizott­sági elnökeinek jelentése, valamint I. Fratila elvtárs, a szakszervezet, köz­ponti bizottság titkárának társjelen­­tése alapján széleskörű vita alakult ksi az első napirendi ponttal kapcso­latban. A plenáris ülés megállapította, hogy a­ szakszervezethez tartozó három ipari szektorban a dolgozók szép si­kereket értek el az év első nyolc hó­napjában. Horatiu láncú mérnök elvtárs, a kő­olajipari miniszter helyettese megálla­pította, hogy a nyersolajtermelés érezhetően növekedett és az ország legújabb kőolajvidéke — Olténnia — a legtermékenyebb kőolajvidékek so­rába emelkedett. Anton Constantinescu elvtárs, a vegyipari miniszter helyettese beszá­­molt arról, hogy a román peniculli.ii már hírnevet szerzett magának kül­­földön is és eredményesen veszi fel a­ versenyt az angol és dán penicillin­nel. Hamarosan megkezdődik az or­­szágban a streptomicin gyártása is. A földgázipar fejlődésére jellemző, hogy jó ütemben halad az új főveze­ték építése. Az ülés részvevői ezután behatóan megvitatták a három iparágban még fennálló fogyatékosságokat. Dumitru fiatal mérnökök körében végzendő ne­velőmunka fontosságára hívta fel a figyelmet. I. Dobre elvtárs elnök összefoglalta az első napirendi ponttal kapcsolatos megbeszélések eredményeit, majd az ülés elé terjesztették az év utolsó ne­gyedében megtartandó szakszervezeti választásokra vonatkozó akciótervet." _ (Agerpres.) LEGÚJABB SPORT A PÁRIZSI VILÁGBAJNOKSÁGON Győzelemmel kezdték szereplésüket női röplabdázóink PÁRIZS. Pénteken délután, a röp­labda világbajnokság keretében a Román Népköztársaság női röplabda válogatottja szép küzdelem után 3:0- ra győzött a brazil válogatott ellen és így bekerült a döntőbe. Más eredmények: Szovjetunió— Egyesült Államok (nők) 3:0 (7,4,6), Ausztria—Német SZK (nők) 3:0, Hol­landia—Belgium 3:0. Férfiak : Izrael—Luxemburg 3:0,­ Csehszlovák Köztársaság—Német DK 3:0, Egyesült Államok—Belgium 3:0, Magyar NK—Német SZK 3:0, Szovjet­unió—Törökország 3:0, Lengyel NK Kuba 3:0. A Repülők napja elén Dolgozó népünk az idén is me­günnepli a hagyományos ,,Repüljk napját”. Szeptember első vasárnapján az idén is seregszemlét tartunk katonai és polgári légi flottánk fejlődése felett, számba vesszük vívmányaikat, sikereiket. A repülőtéren rendezett ün­nepségen pedig alkalmunk lesz gyö­­nyörködni repülőink merész mutatványaiban. Katonai és polgári repülőink jó előre felkészülnek a repülő napi mu­tatványokra. Képünkön a katonai repülők egy csoportja látható felszállás előtt. Kőolajipari dolgozóink sikerei A moldvai kőolajipari dolgo­zók jó eredménnyel zárták augusztus havi tervüket. Az olajkutfurók 9 új szondát adtak át a termelésnek s ezzel túl­teljesítették havi tervüket. A ver­seny élére I. Birligiu brigádja került, amely 136 méterrel teljesítette túl havi fúrási tervét. A kitermelési trösztnél 1,3 százalékkal teljesítették túl az au­gusztusi tervet. Az élenjáró temesi szondatelepen N. Enescu és I. Mili­­taru kommunisták brigádjai 1.170 tonna nyersolajat termeltek ki terven felül. (Agerpres). Barcasági jelentés a cséplésről Sztálin rajont járjuk, a televény­­földi barcasági síkságot, amely eb­ben az időjárási viszontagságokkal bővelkedő esztendőben is jó termést adott művelőjének. Búgnak a csép­­lőgépek, s ömlik a zsákokba a búza, a rozs, az árpa. Egy-egy község va­lóságos rekordterméssel dicsekedhe­tik. A gép körül szállongó porból kollektív gazdasági tagok, egyéni­­leg gazdálkodó parasztemberek mo­solygós arca villan felénk, örömmel újságolják: átlagon felül fizetett va­lamennyi kalászos. Magdó András csernátfalusi gazda belemarkol a téli zsákba, s mutatja a szőkéspiros szemeket, mintha kin­cset tartana tenyerén: — Ezt nézzék meg, elvtársak!... Bánkuti 1201.es fajta... 32 mázsát adott egy hektárról... Ilyen termé­se soha senkinek nem volt még a faluban. — S a boldog emberek lel­­kendezésével meséli a csodálatos ter­més történetét. Agrotechnikai tan­­folyamra járt a télen, ott hallott a kísérleti táblák jelentőségéről. Gon­dolta, megpróbálja ő is. Persze Io­­nescu Gheorghe, a mezőgazdasági irányítóhely mérnöke is segített ben­ne. Tíz kalendárium nem tud annyi jótanácsot adni, mint az a fiatal mérnök, aki két éve került ide... Szóval nem szerencse dolga volt ez a búza, hanem a tudományé! Ám amilyen örvendetes a jó ter­­méseredmény, éppen olyan elkedvet­lenítő, hogy a Barcaság vidékén las­san haladnak a csépléssel. A hivata­los kimutatás szerint augusztus 27. ig mindössze 25 százalékát csé­pelték el a kalászosoknak, pedig a rónát ölelő hegyek hajlataiban lesel­kednek már reggelenkint az őszi kö­dök s a mezőn hátralévő munkát is jelzi a pityóka száradó bokra, meg a törökbuza csövén a bajusz bar­­nulása. Ha a szokatlan hátramaradás felől kérdezősködik az ember, a gazdák is,­ a néptanácsiak is az időjárást kez­dik okolni: késett a kalásznövesztő nyár, későn érett be a gabona. Igaz-igaz, nem törődött az időjárás ez idén a naptárral. El is lehetne hát a mentséget fogadni, ha nem volná­­nak olyan falvak — mint Pürkerec — ahol semmivel sem érett hamarabb kasza alá a gabona, mégis az utol­só osztagokat nyeli már a gép. Fe­ketehalomban és Botfaluban is jó fele zsákokban van már a gaboná­nak .Ha ezeken a helyeken lehetett gyorsan csépelni, behozni az időjárás okozta késedelmet, miért nem­­ lehet a többi faluban is? Rozsnyón, Prázs­­máron, Hidvégen, Szecselevárosban? Miért maradtak le ezek a községek annyira, hogy az eddigi eredményt százalékban ki sem lehet mutatni ? SZECSELEVÁROSI HIBÁK, DE VALAMENNYI HÁTRAMARADT KÖZSÉGRE RÁILLENEK Hat cséplőgép zúg Szecseleváros­ban. A csapadékos éghajlatú Barca­­ságon több helyen csűrökben csépel­nek, Szecselevárosban is. Mi a fon­­tos a csűrben való cséplésnél? Az, hogy a gép házról-házra, utcáról­­utcára, pontos menetirány szerint haladjon végig a falun és ebből a sorból egyetlen gazda se maradjon ki, mert aki kimarad, ahhoz vissza kell menni s ez az ide-odahuzatás temér­dek időveszteséget okoz. Magyarán szólva — a gép többet járkál, mint csépel... Aztán nincs minden gazda, nak csűrje s igy egy csűrben többen is csépelnek. Mindegyik csépeltető ösz­­szesepri a maga széthullott gabo­náját (jó az a tyúkoknak s egyéb jószágoknak), addig a gép nem kezdi verni a másikét. S ha a gépnél nincs elég munkáskéz, a ráérős seprege­­téssel is eltelik egy-két óra. Noha a mezőgazdasági felelőstől, Lőrincz elvtárstól kapott felvilágosí­­tás szerint augusztus végéig csak 130 hektár termését csépelték ki (kö­rülbelül 10 százalékát a kicséplen­­dőnek), a néptanács nem csinál gon­dot magának abból, hogy meggyor­sítsa a cséplést. A tűzoltók értesítik a soron következő gazdát — ennyi az egész, ami a munka jómenetele ér­­dekében történik, de felvilágosító, buzdító szó a rend betartása érde­kében vajmi kevés esik. A mezőgazdasági irányítóhely mér­nöke panaszkodik: a helyi rádiósítási állomás két hónap óta nem közvetít helyi adást, pedig a cséplésről szó­­ló állandó hírközlés, a kötelesség­­teljesítésben példamutató gazdák népszerűsítése nagyon sokat segíthet­ne. A szecselevárosi mezőgazdasági irá­­nyítóhelyhez négy község tartozik. Termőföldjeik, gépi erejük majdnem egyforma. A hasonló adottságok mint­ha csak biztatnák a négy községet: mérjétek össze erőtöket, melyikötök lesz az első a kenyérért folyó csatá­ban?!... A minap este gyűlést tartot­tak Szecselevárosban a négy falu néptanácsi elnökei, titkárai és mező­­gazdasági felelősei. Lőrincz András, a pürkereci elnök szóvátette, hogy versenyt kellene szervezni négyőjük között, versenyzászlót kitűzni juta­lomként. Megmosolyogták. Azt mond­ták, azért beszél, mert ők állnak a legjobban s biztosak abban, hogy az ő falujuk­­ nyerné a zászlót. Pedig jó volna meghallgatni a pürkereci elnök javaslatát!. . . Az az ember körömszakadtáig harcol a rajonnal, hogy kapjanak egy reflek­tort, mert éjszaka is csépelni akar­nak, jóllehet ők állnak a legjobban. Annyi herce-hurca volt már a reflek­tor körül, annyi szó esett róla Cser­­nátfaluban is, ám a csernátfalusi nép­tanácsnak még csak eszébe sem jut, hogy bevezesse az éjszakai cséplést. Néhány héttel ezelőtt, a gabona­érés idején jégeső esett Szecselevá­rosban. A néptanács idejében és pon­tosan felbecsülte a kárt, megküldte a kimutatást a rajoni néptanácsnak, a­­mely továbbítja a begyűjtési minisz­­tériumnak. A helyi begyűjtők azonban nem akarnak tudomást venni addig a jégkárról, amíg a központi jóvá­hagyás meg nem érkezik, és megkö­vetelik a jégkárosultaktól az eredeti kötelezettség teljesítését. Rajonnak, tartománynak sürgősen kell ebben a dologban intézkednie. MINDEN KOLLEKTÍV GAZDASÁG­NAK ÍGY KELL IGYEKEZNIE Feketehalomban, a „November 7.” kollektív gazdaság szérűjén, illetve szérűin vagyunk, mert két helyen csépel nekik a hermányi gépállomás masinája. Végigjártuk a Barcaságot, de ilyen derekas, ilyen remekül ösz­­szehangott munkát, mint itt, még csak: a botfalusi kollektív gazdaságban lát­tunk, amely versenyben áll velük. Er­ről számolunk hát be, a gazdag ter­mést — a leggazdagabbat a kollektív gazdaság történetében — csak meg­említjük. Valamint az is, hogy a bőséges ter­més eredményeként minden kollektivis­tának megvan már a maga nagy terve: ki bútort akar venni, ki rádiót, ki meg házat építeni. Az idősebbek ma-a­gukba fojtják az örömüket, de a fia­talok reggeltől estig nótáznak, tréfál­­­nak a nagy piros masinák mellett... De írjunk a munkájukról. Elsőben is arról, hogy milyen oko­san használták fel a gépek erejét!... Saját aratógépüket is a gépállomás traktorjával huzatták, hogy minél több igásjószág szabaduljon fel a hordáshoz. Összesen 22 fogat hordta állandóan a kévéket a két cséplőgép­hez, nem is raktak osztagot, egye­nesen a szekérről etették a gépeket... Rátán Irimre 14 szekérrel fordult na­ponta, Grama Ana 20 szekeret ra­kott meg kévével. Ilyen helyen nincs akadálya a traktoristák, buzgósága­i­nak, zúgtak a gépek percnyi megál­lás nélkül. Rust Günther — akinek 115 mázsa a napi normája — 220—* 250 mázsát csépelt napo­nta. A gaz­daság két Molotov­ teherautója alig győzte hordani a teli zsákokat a magtárba. Az utolsó­ kévéket nyeli a gép, Petrosan Nicolae szérvfelelős nagy­­ vidáman odakiárt a brigádfelelős Voinescu Ionnak, aki derékig , mez­telenre vetkőzve dolgozik a­­dob mel­lett: - ,. . . 1 . — Nyomjad, testvér!. Hadd ,búsul­janak a botfalusiak! ■ (Az előbb jött a hir, hogy a versenytársnak is csak egy-két óra csépelnivalója van hát­ra). . .­­Mindezt nem csupán a feketehalmi „November 7.” tagságának dicsére­tére mondjuk el,­ hanem buzdításul, is a többi kollektív, gazdaságnak. Na­­gyon-nagyon fontos, hogy valameny­i nyien így igyekezzenek. És pedig mi­ért? A kollektív gazdaságok szérűn csépelnek, mert annyi temérdek gabo­y­nát csűrben nem­ lehetne csépelni.. Méltányos és ésszerű hát, hogy min­den faluban nekik dolgozzon legf­elébb a gép, s aztán következzenek az egyénileg gazdálkodó parasztok, a­­kiknek termését védi a csűr. Ha a­ kollektiv gazdaságok hamar végeznek, felszabadulnak a cséplőgépek, me­hetnek az egyéniek, udvarára, s a-­­zokba a községekbe, ahol nagy a lemaradás. A kollektiv gazdaságok általában igyekeznek is. Kivétel a via dombáki, ahol akadozik a munka —é­s miattuk az egyénileg gazdálkodók hozzá sem kezdhettek a csépléshez. SIPOS ANDRÁS !

Next