Előre, 1956. szeptember (10. évfolyam, 2756-2781. szám)
1956-09-07 / 2761. szám
g A fővárosi Clement Gottwald villamossági gépgyárban Ispas Alexandra, Zahava Ion és Ion Maria villanyszerelők 55 kw.os sztátorokat izolálnak. Vállalásukhoz híven augusztusi tervfeladatukat három nappal határidő előtt elvégezték. SZIGORÚBB ELLENŐRZÉST A KOLOZSVÁRI PIACON A kolozsvári piacon mindennemű gyümölcs- és zöldségféle ára túlságosan magas . Tagadhatatlan, hogy ennek a helyzetnek megvannak az objektív okai. Például Nagyvárad vagy Arad környékén több gyümölcsöt és zöldséget termesztenek. Ahogy mondani szokás, e városoknak ,jobb a vidéke", könnyebb a beszerzés és szállítás. De amikor ezt elismerjük, nem hunyhatunk szemet afölött, hogy a kolozsvári piac helyzetét, következésképpen nagyszámú ipari és értelmiségi dolgozó mindennapos ellátását egy sor, távolról sem objektív tényező is megnehezíti. Ezekről szólunk pár szó, az alábbiakban. Először is, beszéljünk A MAGÁNKERESKEDELEMRŐL Minden piacra járó embernek feltűnik, hogy a kolozsvári piacot egyre tömegesebben lepi el a viszonteladók, kofák, üzérek mindenféle fajtája. A kolozsvári piac a viszonteladóknak, helybeli és más vidékekről jövő magánzóknak valóságos paradicsoma. Azt nem kifogásolnánk, ha a bővebben termő vidékekről szállítanának Kolozsvárra árut. Sajnos azonban, igen sok esetben nem ez a helyzet. Mihelyt a piacon megjelenik egy termelő zöldséggel vagy gyümölccsel (különösen az éjszakai vagy a hajnali órákban), rögtön megkörnyékezik a, viszonteladók, az esetek többségében felvásárolják az áruját, s mire a kolozsvári háziasszonyok piacra mennek, tetemesen megnövekedett a termékek ára. Meg kell említeni itt azt a tényt, hogy az állami kereskedelem — jelen esetben az Aprozar — feladata szabatózni az árakat. Ezt ,azonban vigldozóan, kiesésekkel, nem eléggé hatékonyan tölti be. A tényleges nehézségek — melyekre gyakran hivatkoznak — nem magyaráznak mindent. Például azt sem, hogy az árubeszerzés, felhozatal, az áru gondozása és tálalása tekintetében és általában mozgékonyságban az Aprozárnál sok a hiba. KOLLEKTIVISTÁK A PIACON A kolozsvári piac helyzetét jelentékenyen megjavíthatná a kollektív gazdaságok és mezőgazdasági társulások állandó jellegű, tömeges árufelhozatala. Pár héttel ezelőtt a belkereskedelmi és a földművelésügyi minisztériumok tettek is lépést ennek érdekében. A tartományi néptanácsokhoz küldött átiratukban többek között arról történt intézkedés, hogy a jelentékenyebb városok piacterein (a legforgalmasabb helyeken) építsenek elárusító bódékat a kollektív gazdaságoknak, biztosítsanak szállítási és raktározási lehetőségeket, szállást, egyszóval minden lehetséges módon támogassák a kollektivisták és társult parasztok árufelhozatalát. Kolozsvár piacán már vannak ilyen bódék (számszerint három) megfelelő felirattal, mely szerint „itt a kollektív gazdaságok terményeit árusítják”. Sajnos azonban, a bódékat vagy zárva tartják, vagy ha nem, méregdrága szőlőt, körtét, vinetét és más ínyencségeket árusítanak bennük a magánkereskedők. Pedig akadnak a piacon kollektivisták is, mindenféle magánárusok közé vegyülve. Kevesen tudják, hogy az új elárusító bódékba is mehetnének, hogy a közelben hálószobát rendeztek be a számukra, hogy igényt tarthatnak különböző előnyökre stb. Igen jellemző és megszívlelendő észrevételeket tett erre vonatkozóan egy Aradról jött kolektivisa csoport. A napokban érkeztek, egy vagon görögdinnyét hoztak eladásra az aradi „Partizán" kollektív gazdaságból, s hetekig szándékoznak Kolozsváron maradni. Szállítanak még eladásra paradicsomot, paprikát, sárgadinnyét, káposztát és egyéb terményeket. Miközben a vásárlók egyre-másra hordták el a vérpiros belt aradi görögdinnyét, elbeszélgettünk a kollektíva brigádvezetőjével, Negru Valerian Savaval. Elmondotta, hogy az aradi néptanácsi szervek tanácsára viszik távolabbi vidékekre a termelvényeiket. Az aradi piac nagyon jól el van látva, elárusító bódék és felszerelések szempontjából is felülmúlja a jóval népesebb Kolozsvár piacát. Tíztizenöt kollektíva árul kinn állandóan, a magánkereskedelem elenyésző, nem sok vizet zavar. Érződött, hogy mindezt a kolozsvári piacon uralkodó helyzet bírálataként említi. Haragos volt. Hagyján, hogy megérkezésükkor fél napig vártak valami járműre, amivel az állomásról beszállítsák az árut (végül is magánfuvarost fogadtak), hogy kezdetben valahová a piac sarkába helyezték őket és felsőbb szervekkel kellett kapcsolatba lépniök, hogy előnyösebb helyzethez jussanak. Mindezt egyéni sérelemként lehetne elkönyvelni — dehát általánosabb dolognak a vetülete. Közben eltelt egy-két nap és éjszaka, az aradi kollektivisták körülnéztek, megfigyeltek, beszédbe elegyedtek, más „piacosokkal”, s rájöttek, hogy Aradhoz mérten itt a viszonteladók kényük-kedvük szerint aratnak. Néhány nap alatt többször megkörnyékezték őket is, ajánlatokat kaptak, hogy adják el nagyban az egész dinnyemennyiséget, ne bajlódjanak a méricskéléssel. Negru Valerian Sava homloka ráncba szaladt amikor ezt említette, még el is káromkodta magát. — Nem én, a jóistenit, nem adom, még ha hetekig ülök is mellette. Nem azért hoztuk, hogy a spekulánsok zsebét duzzasszuk vele. Megszívlelendő felfogás. Mert némely sor bizony még kollektivistákkal is előfordul, hogy a könnyebbség kedvéért nagyban, magánkereskedőknek adják el a felhozott termelvényeket. A SZERVEZÉS ÉS ELLENŐRZÉS KÉRDÉSEIRŐL Az, hogy a kollektív gazdaságok elenyésző mértékben, csak véletlenszerűen vannak jelen a kolozsvári piacon, javarészben hiányos tájékoztatás, felvilágosítás, szervezés következménye. Az illetékes minisztériumok fentebb említett intézkedése egyebek között arra is kitér, hogy a néptanácsok mezőgazdasági ügyosztályai népszerűsítsék a kollektív gazdaságokban a városi piacokra való felhozatal előnyeit, a számukra biztosított kedvezményeket, a szállítási, elraktározási, elszállásolási lehetőségeket stb. A tartomány számos kollektív gazdasága és mezőgazdasági társulása foglalkozik gyümölcs és zöldségtermeléssel, nem egynek saját autója van. Egyenesen meglepő, hogy Kolozsváron mégsem alakult még ki egy kollektivista piacrész, amiről a vásárlóknak tudomásuk legyen, hozzászokjanak, s így befolyást gyakorolhasson az árak alakulására. Másrészt — ami talán már az eddigiekből is kiderül, — a kolozsvári piacon az eddigieknél sokkal szigorúbb ellenőrzésre van szükség. A piac ellenőrzésére közvetlenül hivatott szerv (a piaci adminisztráció) irodája Kolozsváron „oda rúg ki a piacra”, áldásos tevékenysége azonban nem eléggé érződik. Megtörténik, hogy az illetékbeszedők, örök, tényleges vagy úgynevezett piaci inspektorok némelyike, a magánárusok tevékenységét részesíti előnyben. Üdvös lenne, ha a tartományi és városi néptanács kereskedelmi ügyosztálya szigorú vizsgálat alá venné a piac ellenőrzésére hivatott szerveit, s eltávolítaná az olyan elemeket, amelyek magáncélú ügykörnek képzelik hivatásukat. A piac szigorú ellenőrzése, a termelők (elsősorban a szocialista szektor) árufelhozatalának fokozott elősegítése és a magánkereskedelemnek törvényes keretek közé szorítása érezhetően megjavíthatja a kolozsvári piac helyzetét. ORBÁN LAJOS Kolozsvár rajon nyugati peremén, a Nagyvárad felé vezető országút két oldalán terül el Nagykapus. Hegyes-dombos határa olyan színpompás, mint a falu leányainak gyönyörű népviselet ruhái. Amikor valaki a szépfekvésű határukat dicséri, a kapusiak azt mondják, hogy olyan mint a szépasszony, akinek hideg a csókja. Fukaron fizeti meg a föld errefelé a beléje fektetett szorgalmas munkát. Ritka az olyan esztendő, mint az idei, amikor 16—18 mázsás átlagtermést értek el hektáronként a búzából. Legtöbbször ennél jóval kevesebbet takarítanak be. A kukorica is vagy sikerül, vagy nem. Ugyanígy vannak a krumplival is. A tapasztalat viszont azt bebizonyította, hogy az állattenyésztésnek van jövője a községben. A múlt és jelen Felszabadulás előtt itt nem volt uradalom, mint például a szomszédos Gyaluban, vagy sok más környező tahiban. A kapusiak azonban így is érezhették bőrükön a tőkés-földesúri rendszer minden „adását”. A gyenge föld arra kényszerítette a legtöbb kapusi gazdát, hogy kölcsönt vegyen a bankból. A kamat aztán mint a hínár, úgy fonta körül gazdaságukat. Az egyéni portákon, ahol a gazdák azt képzelték, hogy ők az urak, a valóságban a bankadósság és a mostoha határ parancsolt. Nyaranként a Mezőségre jártak részében aratni. Ott, sok kilométerre a falutól, egybeolvadt portájuk, közösen izzadtak a tűző nyári napon. Mostoha helyzetüknél csak szorgalmuk volt nagyobb. Ez volt a múltban. Közel 50 új ház, majd minden házból hangszóró hangja, a sok bicikli, jól ellátott szövetkezet hirdeti, hogy a kapusiak is másként élnek a népi hatalom éveiben. S ők hálásak a dolgozók államának a sokoldalú segítségért. Beszolgáltatási kötelezettségeiknek időben eleget tesznek.Az évi hús- kvótából már csak aég 1000 kg vár beadásra. A tejbeadással még jobban állanak. Nagyon sokan szerződést kötnek tej- és állateladásra az állami szövetkezeti egységekkel és ez számukra is jó jövedelmet biztosít. Az az általános vélemény a községben, hogy ha keményen is kell elgozni, de mégis más ma az élet, mint régebben. Beosztással sok olyan dologra telik, amire régebb bizony nemigen jutott. S eltűnt mindörökre a lidércként nehezedő bankadósság is a kapusiak válláról ... A népi demokratikus rendszer sokféle eszközzel segíti a dolgozókat, hogy jobb életet teremthessenek maguknak. Megmutatta a falusi dolgozóknak miként érhetnek el bőséges termést gyenge talajon is, helyi sajátosságaiknak megfelelően, milyen gazdasági ágat kell kifejleszteni egy egy községben. Segíti a dolgozó parasztokat, hogy új nagyüzemi módon gazdálkodjanak. Miért nem léptek az új útra még A régi ismerősök: Lukács András Török Gazsi Márton, aki a község gazdasági elöljárója, Ábrahám Ferenc és mások erre a kérdésre azt felelik, hogy azért, mert gyenge a föld a község határában. Nem volt uradalom, ahonnan gazdasági épületek maradtak volna, mint Gyaluban. S igy sokan úgy vélekednek, náluk nincsenek meg a feltételek a kollektív gazdaság megalakulására. — Sokfélék az emberek, az egyik szorgalmasabb, a másik restebb. Nehéz dolog közösben dolgozni. Aztán a mi falunk népe igencsak hozzá van szokva, hogy a maga portáján sepregessen — érvel Ambrus István. Ezt mondják Nagykapuson ma, amikor az országunk szántóterületének közel egyharmadát új, nagyüzemi módon művelik; amikor a közös gazdálkodásnak már annyi szép eredménye van s naponta mind többen fordítanak hátat az egyéni gazdálkodásnak... Más oka kell legyen annak, hogy Kapuson még ma is úgy gazdálkodnak az emberek, mint nyolc évvel ezelőtt, amikor legutoljám itt jártam és amikor még csak találgattuk: vajon milyen lehet a közös gazdálkodás? — Mindent elkövettünk, hogy meggyőzzük az embereket a közös gazdálkodás előnyeiről, de eredménytelenül — mondja Borbély Ferenc, a helyi néptanács elnöke és lemondóan int. - A tavasszal meglátogattuk a derzsei és gyalui kollektívákat, hogy dolgozó földműveseink a látottak alapján meggyőződhessenek a nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről. A látogatás eredménye elég gyenge. A községhez tartozó Kiskapus, Sztrázsa, Égerbegy falukban nagyobb az érdeklődés. Úgy néz ki, hogy ezeken a helyeken a közeljövőben néhányan belépési kérésüket is beadják. Itt a községszékhelyen azonban nem mozdul senki. - Milyen segítséget kapnak e Irányú munkájukban a rajontól? - Segítenek, segítenek, de... — hangzik a bizonytalan válasz... Nézzük meg, mit mondanak erről a rajoni néptanács mezőgazdasági osztályán? - Amíg a begyűjtési tervet nem teljesítjük, nem tudunk rendszeresen foglalkozni a mezőgazdaság szocialista átalakításával. Reméljük azonban, hogy az összeszebb eredményeket érünk el s megtörik a jég kapuson és másutt is a rajonban — feleli Enache elvtárs, a rajoni mezőgazdasági osztály vezetője. - Nem gondoltak arra, hogy esetleg járadékos termelőszövetkezetet szervezzenek, ahol a feltételek jobbak erre? — Megmondom őszintén, még magam sem tudom, hogy milyen is ez a termelőszövetkezeti forma? — jelenti ki kissé zavartan Enache elvtárs, és siet egy értekezletre. Arra már nincs idő, hogy megérdeklődjem, hogy a terv szerint júliusra előirányzott kapusi helyzetleírást — amely az ottani közös gazdálkodást segítené elő — miért nem készítették el még augusztusban sem. Bizonyára a kampány miatt. Mindez nem nagyon biztató a közeljövőre. Élő felvilágosító munkát Azért, hogy a szorgalmas kapusi nép ma is elmaradott módon gazdálkodik s azért, hogy még az olyan jó gazdák is, mint Ábrahám Ferenc, Török Gazsi Márton, Lukács András és mások sem látják a közös gazdaságban rejlő nagy lehetőségeket, nemcsak ők és elsősorban nem ők a hibásak. A rajoni szervek keveset tettek annak érdekében, hogy a kapusiak mielőbb közösen gazdálkodjanak. Nem látták és sajnos még ma sem látják eléggé, hogy a kapusiak szorgalmát, amely a múltban annyi nehézségen átsegítette őket, ha a helyi sajátosságnak legmegfelelőbb közös gazdálkodási formába tömörítenék, igen nagy eredmények elérésére volna képes. De ezt nem lehet csak azzal elérni, hogy egy aktivista kint ül egy hónapig a községben és általánosságban beszél a közös gazdálkodásról... A szervezésnél mindenekelőtt a helyi adottságokat kell figyelembe venni. Ha nincsenek meg a feltételek, nem kell mindjárt a kollektív gazdaságnál kezdeni a közöst. A hegyre is kaptatóról kaptatóra másznak fel. Kapuson például majdnem minden szempontból mások a feltételek a közös gazdálkodáshoz, mint Gyaluban. Miért nem vitték a kapusiakat inkább Kispetribe tapasztalatcserére, amelynek a határa inkább hasonlít a kapusiakéhoz és ahol szintén a semmiből emelkedtek rövid idő alatt a tartomány legjobb kollektív gazdaságai közé. Az a tény, hogy Török Gazsi Márton, Lukács András és a többi kapusi földműves a rossz földre hivatkozik, azt bizonyítja, hogy nem magyarázták meg nekik, hogy Kapuson a megalakulandó közös gazdaságban mindenekelőtt az állattenyésztéssel kell foglalkozni. Ábrahám Ferenc azt mondotta, hogy gyengék a legelőik. De ha társulnának, az államtól kaphatnának bőségesen műtrágyát, amellyel rövid idő alatt feljavíthatnák a legelőket. Megoldódna a fekete-ugar kérdése is. A pihenésre hagyott földbe takarmányfélét vethetnének. Ez a földet is gazdagítaná és ugyanakkor növelné a takarmány mennyiségét és feljavítaná a minőségét is. A bőségesebb és jobb takarmányozás pedig nagyobb tej- és gyapjúhozamot biztosítana. Aztán meg lehetne valósítani, hogy a tejelő állatok mellett rendszeresen tenyésszenek húsállatokat is, amelyek szintén jó jövedelmet biztosítanának. Mindezt persze csak közös gazdálkodással lehet megvalósítani. Csináljanak csak ilyen irányú számításokat a kaposi gazdákkal egyenként és községi átlagban. Beszélgessenek velük s adjanak helyet a minél szélesebb vitának, vegyenek számításba minden lehetőséget. A dolgozó földművesek biztosan hamarosan rájönnek arra, hogy igenis van lehetőség arra, hogy megfeszített szorgalmukat végre kellő eredmény koszorúzza. Hogy a meggyőző, felvilágosító munka jól menjen, égetően szükséges a nyolc év óta vajúdó kultúrotthon felépítése. Túlméretezett a terv? — Építsék fel folyamatosan, de építsék! Még a tél beállta előtt húzzanak fel legalább egy helyiséget belőle, mert Kapuson is a kultúrotthon kell legyen a közös gazdálkodás egyik legfőbb hirdetője! De addig is javítsák meg sürgősen a népnevelő-politikai munkát a községben. Nem lehet az, hogy amikor a közös gazdálkodás előnyeiről akarjuk meggyőzni az embereket, akkor a szövetkezetnél álló faliújságon, vagy kint a szérvújságon egyetlen sor se beszéljen erről a témáról. Jó lenne, ha a néptanács gondoskodna, hogy a legforgalmasabb helyeken függesszék ki a párt Központi Vezetősége július 16— 17-i plenáris ülésének határozatát közlő újságoldalakat. Lám csak, menynyi lehetőség hever még parlagon az emberek felvilágosítására és meggyőzésére. "A súlyos múlt mély barázdákat vágott a kapusiak felfogásába is, különösen ami az oly sok gondot jelentő egyéni gazdálkodást illeti. Ezt azonban nem jelszavas, általános propagandával kell leküzdeni Kapuson sem. Konkrét, a helyi viszonyokat a legmesszebbmenően figyelembevevő, meggyőző, az emberek anyagi érdekeltségéhez szóló felvilágosító munkára van szükség, amihez sokkal több és rendszeresebb segítséget kell kapniuk a kapusiaknak a rajoni szervektől. SOÓS ÁRPÁD Nagykapusi beszélgetés — új problémákról £OOOOOOOOOOOOOC >0000000000009^ \ Jó volna, ha volna jj 1 30 fok volt árnyékban, de rai-§ 8 tam végigfutott a hideg, amikor a 3 8 menetjegyirodában közölték velem. $ 8 hogy a 303.as gyors nem a Gara de g 8 Nordról, hanem a Baneasaról indul. 8 8 Abban a pillanatban ugyanis vonat- 8 0 indulásig már csak 48 perc volt. 8 8 Szerencse, hogy telefonhívásra álla. 8 8 mi taxi perdült a kapu elé és iav 8megúsztam 32 lejjel az egész álló-8 8 másramenetelt. 8 g Ugy,ahogy, tiz perccel indulás 8előtt kiértem és látszatra nem kü-8lönböztem más hanyatt-homlok elv.8 utazóktól, csak én, én tudtam egye-§ a dtíi, hogy az egymásra tornyosuló *események megfosztottak a hagya.( Skozási időtől. Fel kellett volna a-§ 3 gyani* még hívnom Lajost, hogy 2 □ amíg én távol vagyok, ő legyen szi-3 8ve?... Tetrus nénit, hogy a spáiz-S 8 kulcsot e lábtörlő alá tettem ... § 8 Micikét, hogy . .. szóval egykétki. » 8 lenctizenkét röpke telefonbeszélge-3 8 rést kellett volna még lebon volttá, q 8 nem . .. De hát fel a fejjel, van 3 8 még tíz perc az indulásig és nyil-g 8 vános telefon is van a világon ... § 8 ... a világon, lehet, de nem a gabaneasas állomáson. Kutattam, kb. 8 8 testem, hiába. Hogy minden kétség 8 8 gém megszűnjön, az egyik állomási 8 g dolgozó megnyugtatott: 8 8 — Nincs. Egyetlen telefon van. 8 g s az is a főnök szobájában. 8 g Tantalusz korában állítólag még 8 8 nem volt telefon, de ha lett volna, 5 2 nyilván ő is igy kacsingatott volna* Pa bezárt irodaajtó üvegén keresztül , 8 a néma, elérhetetlen fekete készülék 9 8 felé. jj 8 Melyhez hasonló kellemes kinő. 8 8 kát kívánok az illetékeseknek, akik 8 8 megfeledkeztek arról, hogy egy fő- t a városi vasúti állomás épületébe du. 2 g kat egy nyilvános telefonállomás, jj g . g így, fitos az alma 5 8 § Vidám vonat, nyaralókat visz. § a Az egyik kis állomáson hosszasak. 3 - ban állunk, várjuk az ellenvonalat. 2 o Vannak, akik az állomás kútját álljj piák körül friss vízért, vannak, akik 3 g letelepszenek az állomás kis virág 9 g gps kertjében, de úgy, mintha már g nem is akarnának tovább menni a g g szerelvénnyel, és vannak... igen8 8 vannak akik rázzák, rángatják a 8 8 kis kert almafáit, sőt kővel igyekez 8 g nek gyümölcsöt leverni róla. Négy. 8 8 öt idősebb kamasz mulatja magát 8 ? ezzel, 18-17 évesek . . 8 8 Nem állhatom meg szó nélkül: 8 8 — Miért nem hagytok békét az 8 8 almának, nem azért van itt, hogy 8 8 éretlenül lerázzátok, tönkre tegyé 8 * tek a fáját ... 8 8 A válasz éppen olyan banális, * * mint amilyen meglepő ... 2 — Kedvünk támadt almát enni... § 2 Ennyi. Banális, mert állítólag 2 5 ezt válaszolta az első ember az 2 2 édenkert főfelelősének, meglepő. § 2 mert azóta mégis csak történt egy 2 0 és más . . § g Kérjük az utasokat, időseket és 9 8 fiatalokat, hagyjanak békét az álló- 0 g mási kertek almafáinak, kérjük az 3 8 állomási személyzetet, ne hagyja. 8 8 nak békét az olyan utasnak, aki 8 3 nem tudja, hogy mihez van inga 8 8 abból, ami mindnyájunké. * 1 V B Időjárás A Meteorológiai Intézet közli: Továbbra is szép, derült idő várható, némi felmelegedéssel. Éjszakai hőmérséklet 10 és 19 fok között, nappali hőmérséklet 27 és 36 fok között. Enyhe szél az ország keleti részén északnyugati irányból, másutt délkeleti irányból. A következő három napra általában továbbra is meleg, száraz idő várható. Mérsékelt szél. A hőmérséklet nem változik lényegesen. A harmadik napon Erdélyben és Észak-Moldvában felhősödés és helyi esők. Újítsuk meg előfizetésünket a szovjet lapokra és folyóiratokra! Rendeljük meg őket 1967-re a sajtóterjesztő vállalat egységeinél, a gyárak vagy intézmények önkéntes lapterjesztőinél, a levélkézbesítőnél vagy a legközelebbi postahivatalban. ELŐRE A HÉT FILMJEI „Húsz perc a tenger alatt” Francia színes film a szélesvásznú moziban Bukarestben néhány hete működik már az első szélesvásznú, úgynevezett cinemascop mozi. A vetítővászon itt körülbelül két és félszer olyan, széles, mint a rendes, eddig ismert filmnél és kissé homorú, azaz körivó, mint a látóhatár, pontosabban a látóhatárnak az a szelete, amelyet az emberi szem látószöge befog. Ennek, a technikai különbségnek a művészi következménye a cinemascop filmnél az, hogy közelebb kerül a realitáshoz, persze csak akkor, ha az operatőr mestere már az új technikának, kiismerte és uralja lehetőségeit. A régi film keretének geometriai aránya — ami egyébként az európai festészet remekei túlnyomó többségének kompozíciós aránya is, — gazdag és kifejező kompozíciós lehetőségeket rejtett magában s rejt még ma is, hiszen távolról se avult el még. A film ebben a keretben tanult meg képneklenni a szó nemes értelmében. Ez a keret művészi ökonómiára, sűrítésre nevelte a filmeseket, — de kicsit mankót is jelentett, kicsit kalodát is jelentett. Egy eleve adott keretbe — amit a statikus festménytől kölcsönzött a mozgékony film — kellett belekényszeríteni minden áron a valóságot, a végtelen teret. A szélesvászon széttöri az eddigi, merevséggel fenyegető keretet, valóban közelebb áll a film sajátos természetéhez, dinamizmusához. A panorámikus felvételeknél látszik meg igazán, hogy neilyen sokat ad a valóságból és milyen közvetlen közelről adja azt. De a szélesvászonnak egyelőre inkább lehetőségei vannak, mint eredményei. A régi kétszer hármas kereten belüli művészi kompozíciónak évtizedek kellettek, amíg kialakult és a mai legjobb filmekben tapasztalható tökélyre emelkedett. A cinemascop az első lépéseit teszi most, és járatlan utakra még nemigen merészkedik. A Puccini operájából készült Tosca-film például, műfajánál és színterénél fogva is, szükségképpen meglehetősen színpadszerű. De mintha a Székely Színház kelleténél alacsonyabb, nyomotthomlokú színpadát látná az ember. A kiegészítő műsor azonban dokumentumfilm létére, olyan művészi alkotás, amely igazolja a szélesvászon jövőjét. Ez a film a „Húsz perc a tenger alatt"."gyönyörű már a témája is, az egyes országokban már általánosodni kezdő, sporttá váló tenger alatti barangolás, a könnyű, modern búvárfelszereléssel. De amikor az ember a mélység ismeretlen világát először meglátja a filmen, meggyőződik róla, hogy ennek valóban szűk volna a kétszer-hármas vászon. Ám a film nem vág bele egyenesen a téma kellős közepébe. Csak apránként, adagolva adja a meglepetéseket, egyenként emeli le a fátylakat a valóság titkairól és saját bűvös szerszámáról, amellyel e titkokat felfedheti. Az első panoráma egy tengerparti kikötőről, olyan, mint azok a régi, színes, dupla vagy tripla képes levelezőlapok, amelyek egy-egy város egész látképét igyekeztek magukba foglalni. A parti homokban labdázó fiatalok képén sincs rég semmi különös.De amikor már kimegy a felvevőgép a tengerre, akkor kezd a néző megsejteni valamit az új film lehetőségeiből: egy motorcsónak mögé kötve, hosszú kötélen három vízisielő vágtat a habok felett s a széles felvételtől határtalannak látszik a szabad tér s az azt legyőző ember ereje. A három sportoló hol közeledik, hol eltávolodik egymástól, néha át is ugorják egymás tartókötelét, vagy átbújnak alatta s a nézőnek már az az érzése, hogy nem is két és félszer olyan széles ez a film, mint az eddigi, hanem kitárult rajta az egész látóhatár. Mikor a búvárok lebuknak a mélybe, csodálatos világ kerül a felvevőgép szeme elé. Mintha Andersen Vizitündér-királylányának káprázatos világába jutott volna a néző, vagy pedig még inkább, — tekintve a mélység titkait felfedező búvárok sokoldalú felszerelését, uszony-papucsos gumi-öltözékét, — mintha Verne Nemo kapitányának tenger alatti birodalmába került volna, ahol kékek az erdők levéltelen gomolygó ágakból álló lombjai és a virágállatok aásabban tenyésznek, mint a délszaki tájakon az igazi kaméliák és liliomok. Az emberek teljes testhoszszal úsznak keresztbe a vásznon, látszólag kicsit megnyújtja őket a víz, de sebaj: a szélesvásznon van hely. A színteret illetőleg is állandó mozgásban levő kép mintha még külön azt is példázná, hogy az emberi tudás és kutatókészség előtt semmi sem lehetetlen. Nemo kapitány világa ritka csodából hétköznapi valósággá kezd válni, de a természet titkain kívül eltet-A merett földi életek titkait is kilesik a búvárok a tenger alatt. Egyhelyi luxusautó maradványaira bukkannak, amely ki tudja milyen őrült iramban, ki tudja, micsoda vak szenvedélyektől hajtva rohanhatott bele a tengerbe. Cigarettatárcát, pudertokot s kotornak ki alóla a búvárok. Arrébbi ókori teherszállító gálya roncsai he- t vernek, sok amphorával a fedélzeten, s amelyekben gabonát, bort, olajat szállíthattak valaha. A búvár vontatókötélre köti az amphorákat és — mivel letelt a húsz perc és fogytán a házi tömlőkben az oxigén, — velük együtt indul a felszín felé, ahol várja már a drága zsákmányt az archeológus. Mindössze húsz perc. A tenger alatti barangolás és a film is .De a nézőnek is az egyik leghasonlíthatatlanabb élmény, amiben valaha része volt. Rövid dokumentumfilm. Kísérlet, vázlat, talán — remélhetőleg — olyan hosszú játékfilmekhez, amelyeknek megvalósítására eddig gondolni sem lehetett, mert ilyesmi csak a minden csodára, fantasztikumra egyedül képes emberi szónak, a képzelet évezredeken át egyedüli mindenható eszközének állt módjában ezelőtt. H. A. Előlegosztás a kovásznál kollektív gazdaságban Előlegosztás volt a napokban a kovásznál kollektív gazdaságban. Ekkor értesült a tagság arról az örvendetes hírről is, hogy elnyerték a szocialista versenyzászlót, mivel a rajonban elsőnek végezték el a cséplést, hiánytalanul beszolgáltatták az államnak járó kvótát és kiegyenlítették a gépállomás munkájának ellenértékét is. Nem kevésbé büszkék a kollektivisták arra, hogy a fontosabb gabonanövényeknél sikerült az előirányzottnál nagyobb terméshozamot elérni. Búzából például 1800 kiló helyett 1935 kilót arattak hektáronként, a rozs és az árpa pedig a tervezett 1800 és 1700 kiló helyett 2300, illetve 2507 kilót eresztett. Egész évi szorgalmas munkájuk gyümölcse most a 40 százalékos előlegosztáskor mutatkozott meg igazán, amikor például szemesgabonából a tavalyi 2,58 kiló helyett 3,44 kilót osztottak munkaegységenként a tagoknak. Az élenjáró kollektivisták közül megemlítjük Harai Istvánt, aki feleségével együtt 374 munkaegységet dolgozott és ezért 1286 kiló szemes gabonát, továbbá szénát, szalmát, lóheherét stb. kapott. Vargha Miklós másodmagával végzett 255 munkaegységért 877 kiló szemes gabonát és sok egyéb terméket vitt haza. Akadtak olyanok is, akik most bánták meg őszintén, hogy egész esztendőn át nem igyekeztek jobban. Ilyen volt Poteka Mátyás, aki mindössze 43 munkanapot dolgozott. Prudner Petru levelező. 1950. szeptember péntek Az átkelés veszélyes Az óceánon, a tengeren, vagy akár a Dunán való átkelés mindig rejt magában valamelyes veszélyt. De ki gondolná, hogy a tordaszentmihályi főutcán is veszélyes az átkelés? Mindenesetre, nem ajánlanám senkinek, hogy sötétben átmenjen az utca egyik oldaláról a másikra, különösen ha van benne egy légkör. Mesélik a községben, hogy nemrégiben megpróbálta valaki , s betörött néhány oldalbordája. Azután egy ló is próbálkozott ,s kötelekkel kellett talprasegíteni. Ugyanis az utca egyik oldalán 3—4 méteres árok tátong, végestesen végig. A kidobált föld kétoldalt egész kis dombvonulatot képez, megfelelő növényzettel ellátva. Másfél méteres gyom tenyészik buján, túlnőtt a kerítéseken s a néptanács székházánál úgy állnak a burjánok, mint valami fel-, kiáltójelek, az élenjárókat és kullogókat jelző tábla mellett Naponta százszámra jönnek-menetek a gépkocsik és szekerek, s ha történetesen szemben találkozik két jármű, előbb farkasszemet néznek, hogy melyik térjen ki( aztán valamelyikük felgördül a dombra, mint a cirkuszi akrobata kocsija a „halálfalon”. Meg kell mondani, hogy az árok alapjában nagyon üdvös célokat szolgál. Új vízvezetéket fektetnek le Torda számára az ottani közüzemek, szükség is van rá, mert jelenleg állandóan bajok vannak a vízszolgáltatás körül. Csakhogy, az új fővezetéket már második éve fektetik Tordaszentmihályon. Többször megkezdték, átmenetileg abbahagyták, s volt rá eset, hogy kiástak egy árokszakaszt, azután betömték és arrébb ásták. Közben lezajlott néhány mezőgazdasági kampány, az emberek szántottak, vetettek, trágyáztak, hordtak stb, és mindannyiszor ott állt a főutcán lakók előtt a fenyegető árok '• -• ■ Legfőbb ideje lenne befejezni már a munkálatokat s betömni az árkot. Más megoldás aligha van, hacsak meg nem akarják várni, amig Tordaszent. mihályon a szekeret fel nem váltja a helikopter, to. I.) A POBEDA SZOVJET MOTOROS HAJÓ 420 szovjet turistával Európa körüli útra indult. A szovjet turistáik 27 napos útjük során meglátogatják Törökországot, Görögországot, Olaszországot, Franciaországot, Hollandiát, és Svédországot. Dr. BALOGH JOLÁN, budapesti tanárnő, a művészettörténet professzora, a román—magyar kulturális egyezmény keretében szerdán fővárosunkba érkezett. A GALACI HAJÓGYÁRBAN most bocsátották vízre az idén elkészült 13-ik ezertonnás uszályhajót. A jelenleg munkában lévő, ugyancsak ezertonnás uszályhajó abban különbözik a régiektől, hogy nem vontatják, hanem a vontató gőzös tolja maga előtt. „BAIASPRIANA” elnevezéssel hiteles takarékszövetkezetet létesítettek a Nagybánya melletti Felsőbányán. Az intézmény 70.000 lejig terjedő kölcsönöket folyósít. (Giró Sándor levelező). A JUGOSZLÁV SZNK Külkereskedelmi Bizottságának meghívására csütörtökön Jugoszláviába utazott Marcel Popescu elvtárs, külkereskedelmi miniszter, hogy hivatalosan részt vegyen a zágrábi nemzetközi mintávásár megnyitásán. A zágrábi vásáron országunk is kiállítja különböző gazdasági termékeit. A FÖLDGÁZVEZETÉK HOSSZA a Magyar Autonóm Tartományban jelenleg 187 kilométer. Marosvásárhelyen kívül még 27 helységben fűtenek földgázzal. Ez év végéig további 15 helységben vezetik be a földgázt. A KISIPARI TERMELŐSZÖVETEZETEK TAGJAI is kaphatnak államkölcsönt családi ház építésére, a Minisztertanács egyik legújabb határozata* értelmében. A kölcsönt a kisipari termelőszövetkezetek központi társadalombiztosító pénztára folyósítja a Beruházási Bank útján. VAJDAHUNYADON 1948 óta 1531 állami lakást építettek és adtak át rendeltetésének AZ INDIAI CITTARANDZSAI mozdonygyárban elkészült a négyszázadik mozdony. A gyár 1950 novemberében készítette el az első mozdonyt, jelenleg havonta 12 mozdony kerül ki az üzemből. CSÜTÖRTÖKÖN DÉLELŐTT PORTUGÁLIÁBA UTAZOTT Raluca Ripan akadémikus, C. Dragulescu professzor, az Akadémia levelező tagja, az oktatásügyi miniszter helyettese és C. Macarovici professzor, az Akadémia levelező tagja. Küldötteink részt vesznek a szeptember 9. és 16. között Lisszabonban lezajló nemzetközi vegyészkongresszuson. INDIAI TÁNC- ÉS ÉNEKEGYÜTTES érkezik szeptember 10-én a fővárosba. Az indiai művészek szeptember 11. és 12-én a Patria teremben, szeptember 15-én az Opera- és Balett-színházban lépnek fel. Jegyek a Nemzeti Színház pénztáránál (Calea Victoriei 42) és a Patria filmszínház pénztáránál kaphatók. EUGEN JEBELEANU és Demostene Botez költők és Florica Cordescu. Jebeleanu festőművésznő Belgiumba utaztak, hogy részt vegyenek a szeptember 7. és 16. között Kookkében megtartandó költészeti biennálén. Újítás az arankamentesítés technikájában Az egyik rajzon az egész arankamentesítő telep működése látható. Ezen a telepen végezzük az öszszes pillangósfélék vetőmagjainak tisztítását. Az arankamentesítés mágneses uton, nagyjából a következőképpen történik: a megtisztítandó magokat vízzel lefecskendezik, vasreszelékkel behintik. S mivel az aranka magja recés, megragad rajta a vaspor; mágnessel aztán kiválasztható a jó magok közül. Elmondja, hogy már úgyszólván az egész telep — a keverést kivéve — önműködőleg dolgozik. Az előkészítés azért még nehezen megy. A munkásnak az adagolásra vonatkozó adatokat fejben kell tartania, s hol vízért, hol vasporért kell ugornia, közben pedig a hordószerű kavarószerkezetet is hajtania kell. Nehéz volt a már begyakorlott munkást mással helyettesíteni, ha megbetegedett vagy szabadságon volt. Ilyenkor aztán nem volt elég pontos a keverés, adagolás s emiatt arankamag került a tiszta vetőmag közé. Mi pedig exportálunk is vetőmagot, szavatolnunk kell tehát a minőségéért. PÉNZES SÁNDOR azt a munkafolyamatot is automatizálni akarta, amelyre eddig még sehol sem találtak megoldást. Három kerek esztendeig törte a fejét. Bármilyen munkát végzett, mindig ez a kérdés foglalkoztatta. Szovjet és más külföldi magnemesítéssel foglalkozó szakkönyveket olvasott, kísérleteket végzett. S nem hiába. Megoldotta a problémát. A rajzon folytatja tovább a magyarázatot: — Tulajdonképpen egyszerű az egész. Egy kúpszerűen kiképzett fej alatt gyorsan forgó kerék működik. Erre a kerékre csepeg a víz — 400 kiló maghoz óránként 4 liter. A gyors forgástól keletkezett centrifugális erő következtében — a köszörűkére cseppent vizhez hasonlóan — szétporlad a viz s a kúpról lefolyó magokra csapódik. A lényeg: minden mag megnedvesedik. A vasporral való behintés sikere függ ettől. Egyetlen ember tíz ilyen gépet kezelhet. A nagyváradi arankamentesitő telepnek mindössze két gépre van szüksége. Ezzel a szerkezettel — mivel most pontos munkát végez — az idény alatt 10.000 kiló heremagot tisztíthatnak. AZ ÚJÍTÁS JÓVÁHAGYÁSÁT érthető izgalommal várta Pénzes Sándor. Nemcsak a maga javadalmazására gondolt — újításokért, találmányokért már eddig is csaknem 18.000 lejt kapott —, hanem elsősorban arra, menynyit segít a vállalatnak a kérdés megoldása. Néhány héttel ezelőtt rövid levél érkezett a minisztériumból: „Azonnal készítse el a részletrajzokat. A gép megfelel.” Azóta szabadsága idején is a rajzokon dolgozott, hogy azokat augusztus 23-ra elkészíthesse. Leszner József: TELJES POMPÁJÁBAN ragyog a nap. Ilyenkor Nagyváradon, aki csak teheti, a Körös hús hullámaiban vagy az árnyas kertekben, ligetekben keres menedéket a hőség elől. Pénzes Sándort, a nagyváradi arankamentesítő telep technikai vezetőjét mégis szobájában, rajzasztala fölé hajolva találjuk. Az ágyon, még a földön is műszaki rajzok, a polcon szakkönyvek. Mikor megtudja, hogy újítása érdekel bennünket, azonnal a tárgyra tér. Rajzok, tervek kerülnek elő, amelyeken heteken, hónapokon át dolgozott.