Előre, 1956. november (10. évfolyam, 2808-2833. szám)
1956-11-16 / 2821. szám
A feketebátori kollektivisták kezdeményezése Néhány héttel ezelőtt a gazdagföldi Biharban egy nagyszerű, követendő kezdeményezés született: a feketebátori kollektivisták elhatározták, hogy gabonájuk egy részét az államnak adják el. Meggondoltan jutottak erre az elhatározásra. Mint jó gazdák előzőleg kiszámították, milyen kötelezettségeket kell teljesíteniök az idén betakarított termésből, mennyit kell félretenniök a különböző alapokra és így tovább. A számítgatás végén megtudták, hogy a fennmaradt gabonából egy jelentős mennyiséget szabadon értékesíthetnek. Az már szinte természetes, hogy mindjárt az államra gondoltak. „Az a meggyőződésünk, hogy terményfölöslegünk értékesítése az állami egységek útján hazafias kötelesség. Tudatában vagyunk annak, hogy ezzel a cselekedetünkkel hozzájárulunk a gyengébb termést elérő tartományok dolgozóinak jó ellátásához. Éppen ezért a párt és a haza iránti erkölcsi kötelességünknek tartjuk ezt a cselekedetet, mivel pártunk jelölte ki számunkra is a jólét és a boldogulás útját. Ez az elgondolás vezérelt bennünket, amikor a pártalapszervezet gyűlésén és a közgyűlésen — lehetőségeinket elemezve — egyhangúlag elhatároztuk: 40 tonna kukoricafeleslegünket az államnak adjuk el.." Így szólt vállalásuk, amely egyben felhívásként hangzott el a többi kollektív gazdaság és mezőgazdasági társulás felé. A hazafias cselekedetre ösztönző felhívás elérte célját, a kezdeményezés követőkre talált. Először Nagyvárad tartományban, aztán az egész országban. A körösszegi társult földművesek 30 tonna kukoricát adtak el az államnak, a borzai (Segarcea rajon) kollektivisták is kitettek magukért: 20 tonna kukoricát és 10 tonna búzát értékesítettek. A napokban hír érkezett Sebes rajonból, hogy az ottani kollektív gazdaságok 1090 mázsa gabonával gazdagították az állam raktárait. Örvendetes, hogy a kollektív gazdaságok és társulások tagsága külön-külön is igyekezett felzárkózni felajánlásaival. Íme néhány példa ezekről is: a biharfélegyházi kollektív gazdaságból Kenyeresi Ferenc 10 mázsa, Biró Lajos 12 mázsa, míg Csordás Lajos 5 mázsa kukoricát adott el a szövetkezetnek, illetve az államnak. A fenti példák meggyőzően igazolják, hogy termelőszövetkezeteink — és tagjaink különkülön is — idejében értették meg, segíteniük kell az államot. A jó példák ösztönöznek: a feketebátori kollektivisták vállalása és felhívása nyomán egy, az egész országra kiterjedt mozgalom alakult ki. Tudtak róla és válaszoltak reá Bánátból, Baragánból, Moldvából, hazánk minden részéből. Az ország őszinte elismeréssel fogadta a felajánlásokat. Nemcsak azon vidékek lakossága, ahol az idén gyengébb volt a termés, hanem mindenki. S ez természetes is, hiszen az ellátásban mutatkozó gyengeségek felszámolása az ország összes dolgozóit foglalkoztatja. Rendkívül nagy jelentősége van annak, hogy a mozgalmat a kollektivisták kezdeményezték és hogy kollektivisták és társult földművesek válaszoltak a felhívásra. Nagyon sok, földjét egyénileg megművelő parasztembert is arra ösztönzött a felhívás, hogy nézzen szét kamrájában, a padlásán s gabonafölöslegéből most adjon el az államnak. A gabonaértékesítők nagy többsége azonban a közös munkában tanulta meg, hogy a közösségre, az egész ország érdekére mindenkor gondolniok kell, de különösen felelősséget kell érezniük iránta akkor, amikor a segítségadás hiányt pótol. A kollektivisták, akik terményfölöslegüket az államnak adják el ismételten bebizonyították: nemcsak uj módon gazdálkodnak, hanem uj módon gondolkoznak is s nagy felelősséget éreznek az ország ellátása iránt. Mint minden évben, úgy az idén is, a kollektív gazdaságok jobb ter-mést takarítottak be, mint az egyéíni parasztgazdaságok. A mostoha időjárás miatt azonban az idén összességükben sem az egyéni parasztgazdaságok, sem a szocialista mezőgazdasági egységek nem értek el kiváló terméseredményt. A bátoriak búzából hektáronként 1413, kukoricából pedig 3816 kilót értek el, ami számukra nem jelent kiváló termést. Más helyeken is többnyire közepesek az eredmények. S ez még jobban növeli azoknak a szocialista gazdaságoknak és kollektivistáknak, társultaknak az érdemeit, akik terményfölöslegüket az államnak adták el. Hiszen könnyű a sokból adni, de nehezebb a kevésből. S az az örvendetes, hogy a legtöbb helyen a kollektivisták megtalálják a módját annak, hogy a kevésből is adjanak. De nem mindenütt. Sok kollektivista panaszkodik már csak azért is, hogy mindent megtarthasson magának. Ne ámítsuk magunkat : egy-egy kollektív gazdaságban gyenge termést takarítottak be. A vingalak is például, de azért nem panaszkodnak annyit, mint más Arad rajon a gazdaságban, ahol talán még jobb volt a termés. Ne gondoljunk csak a saját magunk ellátásának a biztosítására. Elő kell venni még egyszer a papírokat, ki kell számítani, menynyi termett, milyen halaszthatatlan kötelezettséget kell belőle teljesíteni s az önérdekek félretevésével kell határozni, hogy mennyit osszanak ki s mennyit adjanak el az államnak. Gondoljunk még több felelősséggel az ország éléskamrájára. Nem kétséges, hogy dolgozó földműveseink segítségével ezt a feladatot is sikerrel fogjuk teljesíteni. KÖZLEMÉNY A Román Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság műszaki-tudományos együttműködési vegyyős bizottsága november elején tartotta Vik. ülésszakát Bukarestben. Az ülésszakon határozatokat hoztak a kölcsönös műszaki-tudományos segélynyújtásra vonatkozólag. A Német Demokratikus Köztársaság a többi között műszaki-tudományos segítséget nyújt a Román Népköztársaságnak az ólmos akkumulátorok gyártásának korszerűsítéséhez és a barnaszén brikettálásának megoldásához s ezenkívül átadja tapasztalatait az építőipar megszervezése és munkamódszerei tekintetében. A Román Népköztársaság a többi között műszaki-tudományos segítséget nyújt a Német Demokratikus Köztársaságnak a nyersolaj korszerű feldolgozásához, a kukoricából készült élelmicikkek gyártásához, egyes vegyi termékek előállításához, stb. Az ülésszakon még megvitatták a két ország közti műszaki-tudományos együttműködés megjavításának lehetőségeit, mégpedig bizonyos operatívabb munkamódszerek bevezetésére. Vttdy proletárjai egyesülteteTé~f, X. évf. 2821 sz. * 4 oldal ára 20 báni ★ 1956 november 16, péntek A lasi-i penicillingyár kristályosító alosztályán Didina Grimacea, Elvira Hauta és Elisabeta Banescu ifjúmunkáslányok ellenőrzik a szűrőberendezéseket. Megkezdték a brailai nádfeldolgozó kombinát építését Bráila közelében hatalmas nádfeldolgozó kombinát építését kezdték meg. Az építőtelep előkészítése már befejezéshez közeledik. Az építők számára lakóházak, étkezdék épülnek. A tavasz beköszöntésekor megkezdődik a kombinát első részlegének, a duplex-triplex kartongyárnak az építése. A gyár gépei már meg is érkeztek a Német DK-ból. A kombinát 300 hektárnyi területén papírgyártásra alkalmas cellulózé és mirost-gyár is épül. A kombinát felépítésében és felszerelésében a Német Demokratikus Köztársaságon kívül közreműködik, a Csehszlovák Köztársaság és a Lengyel Népköztársaság is. A gyártási hulladékból furfárál, szesz, takarmányélesztő, épületlemez készül. A kombinát számára külön dunai kikötőt építenek. Ide hozzák majd a nádat, a Duna-deltából és innen szállítják majd külföldre a kombinát kivitelre szánt termékeit. A Vegyipari Minisztérium már most gondoskodik a kombinát jövő dolgozóinak alapos szakmai kiképzéséről. Külön hároméves szakiskolában képezik ki az új üzemek szakmunkásait, számos mérnök és technikus pedig a Német Demokratikus Köztársaságban és Csehszlovákiában sajátítja el a gépek szereléséhez szükséges szakismereteket. Lacul Sarat fürdőhelyen számos tömbház és munkáslakás épül a kombinát dolgozói számára. (Agerpres) A mongol nagykövet a külügyminiszterhelyettesnél Teodor Rudenco külügyminiszterhelyettes, november 15-én, csütörtökön, kihallgatáson fogadta Szandavyn Radvant, a Mongol Népköztársaság bukaresti rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, megbízólevelének közeli átadásával kapcsolatban. Szovjet művészek hangversenye a fővárosban A Művelődésügyi Minisztériumnak és az ARLUS Központi Tanácsának rendezésében csütörtök délután hangverseny volt az SZKT Színházban. Felléptek Valentyina Makszimova szopránénekesnő, Ljubov Vojsnisz és Anatolj Tukallo balett-művészek — a leningrádi „Sz. M. Kirov" Opera- és Balettszínház szólistái, mint vendégszereplők. A hangverseny keretében fellépett Mircea Saulescu hegedűművész és Rozalia Bulacu Savin hárfaművésznő is. Valentyina Makszimova Bellini, Rahmanyinov, Saint-Saens, Liszt, Bach, Gounod, Mozart, Grieg és Rossini műveiből adott elő. Ljubov Vojsnisz és Anatolj Tukallo Dirdla, Gounod, Saint-Saens és Moszkovszkij zenéjére adtak elő néhány rendkívül szép táncszámot. „MINDEN FALUBAN ÉPÍTETTÜNK" - Beszélgetés egy néptanácsi képviselővel — A néptanácstól küldtek ! Bartha Lalihoz. Ebben a Nagyváradi mellett! faluban, Szentmártonban mindenki így szólítja a kerékgyártó Bartha Lajost. Nem kereket akartunk fölé rendelni, bár, mint mondták, azt is olyant tud fabrikálni, hogy nem marad kátyúban a szekér. Az apja mesterségét folytatja. Azért indultunk lakására, hogy mint a falu egyik legjobb képviselőjével elbeszélgessünk egy kicsit munkájáról, a község életéről. Párás, rideg őszi délelőtt van. A vándor ilyenkor összébb húzza kabátját és meggyorsítja lépteit. A főutcán egyszerű falusi ház kuksol a többivel egy sorban. Az udvaron áthallatszik a fűrész fojtott zizegése. Úgy látszik, rosszkor jöttünk. Dolgoznak. Egy kis színben négyen állnak körül egy vastag cserefarönköt. Vigyáznak, hogy pontosan a vonal mentén szabja ketté a fűrész lapja. Csak akkor néznek fel, amikor beemelik a két hasábot. — Bartha Lajost keressük. Tagbaszakadt, kövérarcú, barna férfi lép közelebb. Csupa izom ember kíváncsian veszi szemügyre váratlan látogatóit, aztán kezet nyújt. Elmondjuk, mi járatban vagyunk. Bólint. — Itt van a néptanács elnöke is — mutat be egy munkaköpenybe bújt fiatalembert — ő majd kisegít. Betessékel a műhelyébe. Elhelyezkedünk a gyalupadon. Nehezen indul A beszélgetés. — Mióta képviselő? — Kilenc éve. — ? — Már az ideiglenes bizottság megalakítása előtt és alatt is falufelelős volt és az első választások óta képviselő — magyarázza meg a néptanács elnöke Bartha szűkszavú feleletét. Aztán megtudjuk, hogy élete delelőjéhez érkezett. Harminckét évéből húszat új kerekek gyártásával, régiek toldozásával töltött el, s közben a falu, embertársai gondjaiból is magára vállalt egy kis részt. Velük osztozott örömeikben is. Boldog családapa, van egy vasgyúró fia. Most olyan gólyával szeretne beszélni, amely egy kislányt tud hozni. — Mit dolgozott az idén? — fordulunk újabb kérdéssel hozzá. Az elmúlt években mi képviselők sem törődtünk eleget a falu fejlesztésével, de az idén jobban megfogtuk a munka végit. — Minden faluban hozzáláttunk az építkezésekhez. — Januártól márciusig és később is itt Szentmártonban a falu villamosításával voltunk elfoglalva. Onadóból csináltuk. Évek óta gyűjtöttük rá a pénzt. Rontónak (a községhez tartozó falu) volt drótja, ideadta. Az oszlopokat mi magunk állítottuk fel a falu mindkét utcájában Most már kevés kivétellel minden házban útilaput kötöttek a petróleum lámpa alá. — A nyáron, meg az ősszel a kampányokban segítettem. Az én kerületemben majdnem mind gyári munkások laknak, alig van egy-két földműves, de a közülünk való Szutor Mihály 2500 kiló búzát aratott le egy hektárról. Vittek is belőle most a tartományi mezőgazdasági kiállításra. Ez persze az ő érdeme. De volt egyébként is tennivaló. Hisz itt lakom a néptanács közelében... Igen, Bartha Lajos mindig kész segítőtársa a községi vezetőknek. Említette az előbb, hogy mindenütt építettek valamit. — Hát, hol is kezdjük? Kordon a választásokra készült el a kultúrotthon. Rontón 21 ..méteres apaállat istálló épült. Erre volt leginkább szükségük. Be is vannak már kötve az állatok. Hájon már volt villany, de az utcán nem égett. Ezt csinálták meg 2 kilométeren. Vettek még 30.000 téglát és 10 köbméter faanyagot, jövőben kultúrotthont építenek. Betfián ők maguk vetettek 40.000 téglát. Szintén kulturotthonra. Pénzüket is erre gyűjtik. Csehit jövőre tervezik villamosítani. — S ezt a fát mihez fűrészelik? — Kordóra kell négy hídhoz. Már most a napokban. Akkor hát búcsúzunk is, hagyjuk, hogy dolgozzanak.Mert igy gazdagodnak falvaink, a dolgozók és maguk választotta képviselőik összefogásával. FAZEKAS ISTVÁN | MA! SZÁMUNKBAN | I HÍREK A KÖZEL-KELETI HELY-| I ZETRŐL | (3. oldal) | | MAGYARORSZÁG SOHA NEM | | LESZ A TŐKÉSEK ÉS FÖL-IDESURAK ORSZÁGA |i (4. oldal) | Több mint 25 ezer építő dolgozik a budapesti épületek helyreállításán A magyar dolgozók nagy erőfeszítéseket tesznek a rend helyreállítására és arra, hogy a még leküzdésre váró nagy nehézségek ellenére is megindulhasson a normális munka. A budapesti gyárak és üzemek munkásai kijelentették, hogy hajlandók ismét megkezdeni a termelő munkát, noha helyenként fegyveres terroristák jelennek meg a gyárakban és fenyegetőleg lépnek fel, ilyképpen akarva megakadályozni a munkásokat abban, hogy ismét munkába álljanak. A főváros kerületeiben a rendőrség és a hadsereg legénysége és tisztjei biztosítják a rend fenntartását. A hadseregparancsnokság katonai tanácsa fontos intézkedéseket tett a rend fenntartásával megbízott alakulatok megszervezésére és működésére. A munkásság támogatja a terroristák ellen foganatosított erélyes kormányintézkedéseket és a normális munkakörülmények megteremtését. Az ellenforradalmi terroristák egyébként az összmunkásság számához viszonyítva csak elenyésző hányadot tesznek ki. Az ellátás javul és az illetékes szervek a legnagyobb erőfeszítéseket teszik, hogy lakást biztosítsanak a hajléktalanoknak. A budapesti rádió jelentése szerint sok lakás a harcok következtében használhatatlanná vált. Kezdeti intézkedésként különféle közintézmények épületeiben szállásolták el a hajléktalanokat, ez azonban csak átmeneti intézkedés és a hangsúly a lerombolt házak helyreállításán van.Több mint 25.000 építőmunkás dolgozik a város különböző részein az épületek helyreállításán. Az ország különböző vidékeiről, például Zala, Borsod, Vas és más megyékből érkezett jelentések szerint a munka ezeken a helyeken általánosságban ismét megindult és a lakosság ellátása kielégítő- A miskolci üveggyár két váltásban dolgozik és főleg ablaküveget gyárt Budapest számára. A malmok éjjel-nappal dolgoznak. A borsodi és tatabányai bányák széntermelése napról napra növekszik. Ez annak köszönhető, hogy a bányászok a magyar szabad szakszervezetek központi vezetőségének felhívására egyre nagyobb számban jelentkeznek munkára. A széntermelés azonban egyelőre még nem fedezi az ipar szükségleteit. Egyes vállalatok, amelyek megkezdték működésüket, üzemanyaghiány miatt nem dolgozhatnak, teljes kapacitással. Ez az eset áll fenn a zagyvapálfalvi üveggyárban, amely azonban még így is 12.000 négyzetméter táblaüveget gyárt naponta. Az őszi mezőgazdasági munkák fokozott ütemben folynak az egész országban. Az állami gazdaságok sok helyen az előirányzottnál jóval többet vetettek be őszi növényekkel. A Tolna megyei állami gazdaságok például 1000 holddal haladták túl vetési tervüket, Borsod és Heves megyékben pedig 1500 holddal. Az Agerpres különtudósítója több községben beszélgetett dolgozó parasztokkal, akik annak az elhatározásuknak adtak kifejezést, hogy minden erejükkel azon lesznek, hogy biztosítsák a normális mezőgazdasági termelést. A tudósító a szövetkezeti boltban találkozott a paksi „Új élet” mezőgazdasági termelőszövetkezet több tagjával, akik éppen bevásárlásaikat intézték. A termelőszövetkezet tagjai hangsúlyozták: ,,Mi együtt maradunk a szövetkezetben és senki kedvéért nem változtatunk a magunk választotta életformán". A hatóságok letartóztatták és átadták az igazságszolgáltatásnak azokat a banditákat, akik például Szabolcs- Szatmár megyében erdőket akartak elpusztítani, vagy Veszprémben kifosztották az áruraktárakat. A Budapestről a Balaton felé igyekvő utas mindenhol rendet és nyugodtan dolgozó embereket talál. Székesfehérváron, Kaposváron és Siófokon a vendéglők és üzletek nyitva vannak, elég áru áll rendelkezésre és teljes a nyugalom. Folyik a munka a mezőgazdaságban tehát.Dunavecsén befejezték az őszi vetést, a gépállomások és az állami gazdaságok teljes ütemben varnnak. A földművelésügyi minisztérium tisztviselői teljes erővel dolgoznak az őszi mezőgazdasági munkák megszervezésén. Egész Magyarországon az elmúlt napokban 300 ezer hold földet szántottak fel és vezettek be. A forradalmi munkás-paraszt kormány egyik legégetőbb feladatának tartja az ellátás biztosítását. Az ország legkülönbözőbb helységeiből naponta indulnak élelemmel megrakott teherkocsik Budapest lakosságának megsegítésére. Zala megye szerdán 20-25 tehergépkocsit küldött. Az ellátási kormánybiztosság jelentése szerint szerdán kiosztottak Budapesten 20 vagon húst, 30 vagon cukrot, 50 vagon kenyeret, 9 vagon zsiradékot, 8 vagon étolajat, 200.000 liter tejet és 130 mázsa vajat. Nyitva tart 160 vendéglő és megnyílt a cukrászdák és eszpresszók többsége is. Nagy gondot fordít a kormány a lakáskérdés megoldására. A szabad magyar szakszervezetek országos szövetsége számos szakszervezeti helyiséget átadott lakások céljára. Sokan térnek vissza ezekben a napokban Magyarországra azok közül, akik a fehér terror üldöztetései elől külföldre menekültek. Az Österreichische Volksstimroe tudósítója írja az osztrák-magyar határról, hogy november 8 óta százával térnek haza a kiüldözöttek. Az osztrák sajtóügynökség jelentése szerint szerdán 250-en tértek haza Ausztriából egy magyar hajón. Rendkívül jellemzőek azok a hírek, amelyek az elmúlt napokban járták be a nagyvilágot a magyarországi ellenforradalmi banditák terveiről. A moszkvai rádió jelentése beszámol róla, hogy egy újságíró csoport megkérdezte Allan Dullest, volt-e előzetes tudomása a közelkeleti és magyarországi eseményekről. Dulles erre azt válaszolta, hogy a magyarországi felkelésről" már előre tudott. A budapesti rádió nagy elismeréssel emlékezik meg arról a segélyről, amelyet a testvéri szocialista országok nyújtanak a magyar népnek. A rádió beszámol róla, hogy a Szovjetunió az elmúlt napokban 200 vagon árut küldött a magyar népnek. Szerdai adásában a rádió méltatta a Román Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság által küldött segítséget is. Csehszlovákiában a Magyarországra küldendő segély összegyűjtésére valóságos mozgalom alakult ki. A diákok vasárnap dolgoztak és e napi keresetüket a Magyarországnak szánt, segélyalap céljaira ajánlották fel. Jugoszláviából nagymennyiségű fűtőanyag és építőanyag érkezett Magyarországra. A Német Demokratikus Köztársaság 22 millió márkaértékű árut küldött Magyarországra. Ez a segítség kétségtelenül nagymértékben hozzá fog járulni, hogy a magyar nép mielőbb begyógyítsa az ellenforradalmi bandák által országán ütött sebeket. ★ Semmi sem fontosabb számunkra, mint a testvéri, baráti, szövetségi kapcsolat keleti szomszédunkkal, a nagy Szovjetunióval - mondotta W. Gomulka elvtárs a lengyel párt- és kormányküldöttség Moszkvába érkeztekor MOSZKVA. (Agerpres) A TASZSZ jelenti: A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának és a Lengyel Népköztársaság kormányának küldöttsége november 15-én megérkezett Moszkvába. A küldöttség vezetője Wladiszlaw Gomulka, az LEMP KB első titkára, tagjai pedig Alekszander Zawadszki, az Államtanács elnöke, Josef Cyrankiewicz, a Minisztertanács elnöke és mások. A Bielorusszia pályaudvaron N. A. Bulganyin, N. Sz. Hruscsov, M. Z. Szaburov, K. J. Vorosilov és a Szovjetunió több minisztere fogadta a vendégeket. V. Gomulka a pályaudvaron beszédet mondott. W. Gomulka elvtárs beszéde szl-W. Gomulka elvtárs a LEMP KB és a lengyel kormány nevében vélyesen üdvözölte Moszkva lakosságát. A Lengyel Egyesült Munkáspárt vezetősége és Lengyelország kormánya megbíztak bennünket azzal, hogy folytassuk a Szovjetunió Kommunista Pártjának vezetőségével és a szovjet kormánnyal a múlt hónap közepén, Varsóban pártsikon megkezdett tárgyalásokat — mondotta W. Gomulka elvtárs —, majd hangsúlyozta, hogy az LEMP és a lengyel nép — a Szovjetunió népeivel való jószomszédi, testvéri együttműködés szellemétől áthatva — rendkívüli fontosságot tulajdonít ezeknek a tárgyalásoknak s politikai és gazdasági eredményeinek. Országunk számára az Oder-Neisse határ épségét és biztonságát a legjobban és legbiztosabban a lengyel-szovjet szövetség biztosítja, amely a hitleri leigázók elleni közös harcban edződött meg s amelyet az e harcban együtt ontott vér pecsételt meg. Semmi sem lehet fontosabb számunkra, mint testvéri, baráti és szövetségi kapcsolatunk keleti szomszédunkkal, a nagy Szovjetunióval. E testvéri kapcsolatok legszilárdabb alapjai a kis és nagy népek jogegyenlőségének lenini elvei, a szuverenitás és a nemzeti függetlenség kölcsönös tiszteletben tartása és a kölcsönös előnyökön alapuló együttműködés. Éppen ezért alegnagyobb megelégedéssel fogadtuk a szovjet kormány október 30-i nyilatkozatát „A Szovjetunió és a többi szocialista ország közti barátság és együttműködés fejlesztésének és megszilárdításának alapjairól." W. Gomulka elvtárs végül annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy tárgyalásaik még jobban elmélyítik a lengyel-szovjet barátságot, szövetséget és együttműködést, megszilárdítják a szocialista tábor összeforrottságát és erejét és előmozdítják a világbéke ügyét és a különböző társadalmi rendszerű államok és népek békés együttlétezését. November 15-én, a Kremlben megkezdődtek a tárgyalások egyrészt az SZKP KB és a szovjet kormány küldöttsége, másrészt pedig a LEMP KB és a lengyel kormány küldöttsége között. Szovjet részről részt vesznek a tárgyalásokon: N. Sz. Hruscsov, K. J. Vorosilov, N. A. Bulganyin, A. I. Mikoján, M. Z. Szaburov és más hivatalos személyek. Lengyel részről a küldöttség tagjain kívül részt vesz még Eugeniusz Szyr, a LEMP KB tagja és Maria Werna. Wladiszlaw Gomulka, Alexander Zavadszki, Josef Cyrankiewicz, Stefan Jendrychowski november 15-én látogatást tettek N. Sz. Hruscsovnál, K. J. Vorosilovnál és N A. Bulganyinnál. Új szovjet leszerelési javaslat hangzott el az Interparlamentáris Unió ülésén BANGKOK (Agerpres). Az Interparlamentáris Unió Tanácsa november 14-én ülésezett Bangkokban. A Tanács elhatározta, hogy az Interparlamentáris Unió értekezletén megvitatják a Szovjetunió parlamenti csoportja által beterjesztett leszerelési határozati javaslatot. A határozati javaslat a többi között így hangzik. ..Az Interparlamentáris Unió 45. értekezlete úgy véli, hogy minden ország parlamentjének szent kötelessége véget vetni a fegyverkezési hajszának, s megvalósítani a katonai kiadások és a fegyveres erők csökkentését, anélkül, hogy kivárnák, amíg létrejön az általános leszerelési egyezmény; ezért felhívja az összes országok parlamentjeit: a) hozzanak hatékony intézkedéseket a fegyverkezési hajsza megszüntetésére, a fegyveres erők és a fegyverzet csökkentésére; b) kövessenek el mindent, hogy egy nemzetközi egyezmény jöjjön létre az atom- és a hidrogénfegyver betiltására és elsősorban e fegyverekkel való kísérletezések megszüntetésére, ami kétségtelenül előmozdítaná a bizalom megszilárdítását az államok között." A Magyar Népköztársaság bukaresti nagykövetének köszönete Keleti Ferenc, a Magyar Népköztársaság bukaresti nagykövete, csütörtök reggel felkereste a Vöröskereszt Egyesület Központi Bizottságát és köszönetet mondott a magyar népnek nyújtott értékes segítségéért. Keleti Ferenc egyúttal átnyújtotta a Vöröskereszt vezetőinek a magyar Vöröskereszt vezetőségének levelét, amelyben őszinte köszönetüket és mélységes hálájukat fejezik ki mindazoknak, akik a nehéz megpróbáltatás óráiban a magyar nép segítségére siettek. Csehszlovák kormányküldöttség utazott Budapestre PRÁGA (Agerpres). — A CETERA jelenti: November 15-én reggel Viliam Siroky miniszterelnök vezetésével csehszlovák kormányküldöttség indult baráti látogatásra Budapestre. A küldöttség tagjai E. Slechta miniszter, az állami építkezési bizottság elnöke, J. Plezsda egészségvédelmi miniszter, J. Kisely, a helyiipar minisztere, J. Rusznyak, a szlovákiai meghatalmazottak testületének tagja, L. Szimovic külügyminiszterhelyettes, A. Hloch, külkereskedelmi miniszterhelyettes, K. Közel, a ,„CKDSztálingrád” üzem üzemi bizottságának elnöke, I. Malek akadémikus és J. Buresz, termelőszövetkezeti elnök. Hazánk dolgozóinak testvéri segítsége a magyar népnek Mint ismeret??, a Román Népköztársaság kormánya elhatározta, hotzy testvéri segítséget nyújt a magyar forradalmi munkás-paraszt korááyának. E segítség keretében tegnap további áruszállítmányokat indítottak el a Magyar Népköztársaság felé, mégpedig 240 tonna kőolajat és mintegy 200 tonna gázolajat. Biharpüspöki határállomásra tegnap 16 vagon tűzifa érkezett magyarországi rendeltetéssel s további öt vagont indítottak útnak Belényesről. Sarmaságról és Felsőábrányról 25 vagon lignitet küldünk Magyarországra. ,, , , A , Fieniben csütörtökön 16 vagon cementet raktak be magyarországi rendeltetéssel. , ,, , , Ezenkívül 5 vagon só és 3 vagon pint van útban Magyarország fele. Iasi és Sztálin tartományokban további 110 vagon tűzifa és gömbfa berakását készítik elő. ---------- ■— ----------------------------Üzenet Budapestre Augusztus végén Budapestre utaztam a feleségemmel, hogy ott töltsük pihenőszabadságunkat. Gyermekkori barátom, Csomortán Jóska látott bennünket vendégül a József utca 17 szám alatti lakásukban. A tulajdonos büszkeségével mutogatta nekünk a várost: elvitt a múzeumokba, színházakba, a ragyogó közértekbe, ahol csinos és kedves mosolyú elárusítónak rakták elénk a pultra a jobbnál jobb minőségű árut. Megsétáltatott a Margitsziget évszázados fái alatt, elcipelt az Állatkertbe, a Népstadionba, hogy nézzük, lássuk, milyen naggyá és gyönyörűvé nőtt a szabadság éltető levegőjében a fasiszták által rombadöntött város. Egy délután a Duna-parton sétálgattunk. Az ég ezüstkéken ragyogott Budapest felett, a békésen hömpölygő folyam hajókat, fával, terményekkel megrakott uszályokat ringatott. Néztük a napfénnyel játszadozó folyót, a Gellért-hegy sziklatömbjén magasodó Szabadságszobrot és beszélgettünk. Azaz csak Jóska barátunk beszélt, én pedig hallgattam annak a küzdelmekben, de eredményekben is gazdag évtizednek a történetét, amelyet a magyar nép élt át felszabadulása után. — Azt hiszem nálatok sem kívánja vissza senki a múltat — vetettem közbe. Elgondolkozva válaszolt: — A dolgozók közül senki... de a régi rendszer hívei, azok igen. Néha az az érzésem, hogy megbújtak itt valahol közöttünk, mint a zsákmányraleső vadak és várják a pillanatot, amikor a torkunknak ugorhiatnak. El is mondott néhány nyugtalanító jelenséget, amit saját maga tapasztalt. De az aggodalom ráncai hamar elsimultak homlokáról. Olyan békésen hömpölygött a folyó, olyan nyugodt és békés volt a mindennapi életét élő város. A sztálinvárosi Vörös Lobogó posztógyár igazgatója vagyok, gondoltam , ellátogatok egy budapesti posztógyárba, hátha a szórakozás emlékeivel együtt valami hasznos tapasztalatot is hozhatok haza útipoggyászomban. A Hazai Fésüsfonó igazgatója szívélyesen fogadott, végigvezetett a korszerű gépekkel berendezett üzemen. Utána baráti beszélgetésre ültünk öszsze élmunkásokkal és mérnökökkel. Elmondották, hogy van náluk és kérdezték, hogy dolgozunk mi? Megszületett egy tapasztalatcserelátogatás terve. A Hazai Fésüsfonó dolgozóinak küldöttsége eljön hozzánk Sztálinvárosba, azután a sztálinvárosi Vörös Lobogó dolgozói visszaadják a látogatást. Tanunlünk egymástól, hiszen románok, magyarok testvérek vagyunk, egy cél vezeti mindkét ország fiait. Néhány héttel hazatérésem után meg is érkeztek a magyarországi vendégek. Megnézték üzemünket s még néhány posztógyárat, megmutattuk nekik Bukarestet és Sztálinvárost. Az őszinte elragadtatás hangján nyilatkoztak népünk nagy vívmányairól és arról a meleg baráti szeretetről, amely a román nép részéről irányukban megnyilvánult. A küldöttség egyik tagja nyolcoldalas levelet írt mindenről haza Budapestre, kérve a Fésüsfonó szakszervezeti vezetőségét, hogy levele tartalmát ismertessék a gyár dolgozóival. Azután megállapodtunk abban, hogy október végén a mieink mennek hozzájuk. Meleg kézfogássalbúcsúztattuk őket a pályaudvaron. „Viszontlátásra, október végén !“ Ki gondolta volna akkor, hogy október végén Budapestre rátör az iszonyat? Ki gondolta volna, hogy a barlangjukban megbúvó horthysta fenevadak, minden rendű és rangú vadállatai az átkozott múltnak, kitörnek odúikból és nekiugranak a magyar dolgozók torkának? Csomortán Jóska, drága gyermekkori barátom, élsz-e még? Megvan-e még József utcai kicsi otthonod, amelynek faláról katonafiad fényképe nézett ránk, vagy csak rom és üszők feketéink helyette? Esténkint ülök a rádió előtt, hallgatom a Budapestről érkező híreket és mindinkább erősödik bennem a hit, hogy megvagytok, hogy szívetekben megvan az újrakezdés vágya és bátorsága. A kommunisták, akik a rettenetnek ezekben a napjaiban ismét kezükbe vették sorsotokat, szintén azt mondják, hogy — igen! Tegnapelőtt hallgattam Kádár Jánosnak, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének rádióbeszédét. „Harcunkban nem vagyunk magunkra hagyatva" —■ mondotta. Ezeket a szavakat szeretném megerősíteni azzal, hogy üzenem nektek: a mi hazánkban, a Román Népköztársaságban, minden becsületes ember rátok gondol most és hisz abban, hogy győzni fogtok. Drága barátaim, drága Fésüsfonó-beli munkatársaim, szent meggyőződésem, hogy fogunk mi még találkozni az ellenségtől megtisztított, újjáépített, virágzó Budapesten. BABOS SÁNDOR, a sztálinvárosi Vörös Lobogó posztógyár munkásigazgatója