Előre, 1957. február (11. évfolyam, 2885-2909. szám)
1957-02-01 / 2885. szám
Honpolgároki Így szól a választási kiáltvány megszólítása. Honpolgároki... A megszólítás szíven üt, mert hozzám szól, aki tudatosan, szívvel, lélekkel s értelemmel polgára vagyok e honnak, tehát megszólítottnak érzem magam és felelnem kell e megszólításra. Emlékezem nem éppen boldog ifjúságomra, amikor ilyen meghatározással illettek engem és a többieket, akik fütyültünk a kortes felhívásokra: Választók! Választó az ördög — mondta akkoriban az állampolgár az utcán és összegyűrte a választási kiáltványt és eldobta a sárba, vagy egy penészes kapu alá. Mert se választónak, se honpolgárnak nem érezte magát. Félelmet, szorongást, undort, gyűlöletet, megvetést érzett azok iránt, akik háza alatt a saját zsebüket és a személyes érdekeiket értették. Ma, amikor hozzám szól a választási kiáltvány és Honpolgárnak nevez engem, azt érzem, amit a francia forradalom fiai és hívei éreztek, mikor Polgártársnak szólították egymást. A megszólítás forradalmi állampolgári tudatomhoz szól. A forradalmi fejlődésben született állam szólít meg, a nép állama, az én államom, amellyel azonosítom magam, amelyet megvédek minden körülmények között és amely megvéd engem. Eszméimről, életemről és személyes békémről van szó, amikor az állam választani szólít és én vele eszméimre, életemre, a nép uralmára, a haladásra és a békére szavazok, mindenekfölött, egyetlen felsorolt tényezőtől sem függetlenül a békére, mert ez az állam, az én államom legelső alapelvei között a béke fölötti őrködésben vállal felelősségteljes kommunista feladatot a béke fölött őrködő többi állammal egyetemben. Nem sorrendben, hanem kezdet és vég kérdése a béke ügye, a lét kérdése. Olvasom a választási kiáltványt, az író érzékenységével kutatom sorait a hon belső állapotáról, fejlődésének perspektíváiról. De azokat a sorokat, amelyek államunk külvonatkozásairól beszélnek kétszer is átolvasom. A kiáltványnak ez a része arról szól — hozzám, hozzád, hozzánk, mindenkihez, akinek kedvesek övéi, eszméi, álmai és sorsa —, hogy ez a mi államunk biztonságos tudattal, szilárdan, határozottan, egyszerűen és félreérthetetlenül híve és szolgája a békének. Nincs itt semmi kacskaringó, semmi hátsó gondolat, semmilyen levanti számítás, kereskedői hátsó gondolat, választási fogás, az állam azt akarja, amit én a honpolgár: békét a földön. A honpolgárok állama tudatosan és tisztán, a szocialista államok nagy családjának közös emberi és államerkölcsi elvei szerint, tiszteletben tartja minden állam szuverenitását, a mi államunk a tudatos honpolgárok állama nem tűr beavatkozást belügyeibe és nem avatkozik más állam belügyeibe ... Régen, nem túl boldog ifjúságomban, az azóta megdöntött államban csak arról tudtam, hogy a béke fölött egy ország őrködik csupán, a Szovjetunió. S ezért a béke melletti állásfoglalás egyben hitvallás is volt és ez nagyon enyhén szólva, nem járt előnyökkel. Hiszen közöttem, fölöttem és alattam, amerre léptem, ahová néztem ezek között a határok között, az állam nem a békét akarta, s ezért megsemmisítésemre törekedett, rendőrállam volt, terrorista, burzsoá diktatúrás, majd fasiszta elnyomó állam. Egy maroknyi tőkés és feudális four nem elégedett meg anynyival, amennyit a nép verejtékéből összeharácsolt, hanem habzó szájjal sandított jobbra-balra, honnan, melyik szomszédtól rabolhatna el még egy darab kizsákmányolható földet s a földdarabon kizsákmányolható munkásokat és parasztokat, hogy mohóságát csillapítsa, bár egy időre, mert hiszen ez ugyanúgy csillapíthatatlan, mint az idült alkoholista tehetetlen és véget nem érő szomja... Az állam sorsa végeredményben sose abból a szempontból érdekelte a népet, amelyből akár a szomszéd, akár a hazai burzsoáziát. Mert a burzsoáziát korántsem az állam s a nép sorsa érdekelte, hanem egyedül és kizárólag telhetetlen zsebe, feneketlen étvágya és a háború szálait úgy szövögette, ahogy éppen személyes érdekei kívánták. Bár ezek az érdekek se voltak túlontúl, hogy úgy mondjuk hazaian személyesek, hiszen kivétel nélkül a külföldi tőkék köldökzsinórján lógtak. Amerikai, francia, belga, német, angol, svájci tőke — és velük együtt a hazai —, ezek voltak az igazi urak az állam fölött, amelyben nem volt szabad ember, nem volt szabad gondolat, szabad cselekedet, rab és vak eszköz volt a kezükben a nép. Választóki így szólítottak meg bennünket az urak. Választóki így szólítottak meg romániai tőkések és földesurak, románokat, magyarokat és más nemzetiségűeket. így szólított meg a brüsszeli bank, a new-yorki börze, francia vagy a német tőkéscsoport, Horthy barátai: Weisz Manfréd fegyvergyáros és Chorin Ferenc a bankár és Eszterházy herceg a négyszáz, ezer hold ura ... Választók is duruzsolták fülünkbe, szavazzatok ránk, a háborúra, a halálotokra, a pusztulásra és boldogok lesztek a túlvilágon ... Nos, megismertük a háborújukat is. Most a békére szavazunk, önmagunk felszólítására, önmagunk megbízásából, önmagunkra, honpolgárok honpolgárokra. És a pokolba mindenkivel, aki nem a békét akarja ... hanem a háborút, s a múltat... MÉLIUSZ JÓZSEF HONPOLGÁR!... Vilda proletárjai egyesült ételei XI. évf. 2885 sz. * 6 oldal ára 20 báni ★ 1957 február 1. péntek KIPRÓBÁLT A PÍRT VEZETŐNK Xi lóta ember néz az égre, vörös csillag volt a reménye, — így hirdette ezt Ady is a maga idejében. Amióta pedig az emberek hozzáfogtak, hogy reményeiket valóra váltsák — harcban és munkában itt lent a földön —a reménység jelképe, a vörös csillag földjük testet öltött. A mi vörös csillagunk reménységünk hordozója és teljesítője a párt, a dolgozók pártja. Mióta hazánk dolgozó népe saját kezébe vette az ország vezetését, sorsának irányítását biztos kezű kormányosra, pártjára bízta. Bármilyen kérdés merüljön fel, minden elválaszthatatlanul a párthoz fűződik. A mi életünk elszakíthatatlan része a párt, hozzátartozik, egységet alkot vele. Az ország haladó erőinek legszélesebb összefogását jelentő Népi Demokrácia Frontja kiáltvánnyal fordult az elmúlt napokban az ország népéhez. A kiáltvány — nem egyszerű választási kinyilatkozás, hanem komoly munkaprogram, amelynek teljesítése mindannyiunk közös dolga, mindannyiunk jólétének forrása. A valóság talajából fakadt ez a felemelő program, melynek megvalósulását, mutat rá a kiáltvány, két tényező biztosítja: mindannyiunk közös erőfeszítése és a párt vezetése. Lényegében egyet jelentenek ezek, hisz erőfeszítéseink hathatósságát a párt bölcs útmutatása adja meg és a párt irányt adó szavai a mi karjainkkal válnak tetté. „Az új, virágzó élet megteremtéséért, a szocializmusért folyó harc irányító és mozgósító ereje a Román Munkáspárt". A kiáltványnak ebben az egyetlen mondatában évtizedek tapasztalatainak tanulsága sűrűsödik, nyer ismételt megfogalmazást. S ez az ismétlés korántsem fölösleges, mert olyan igazságot fejez ki, melyet az élet újból meg újból igazol: csak a párttal, a párt vezetésével tudjuk megtalálni a helyes utat. Szükséges, magának az életnek a követelménye, hogy a munkásosztály, a dolgozó nép legjobb fiai összefogjanak a legfejlettebb eszmék, a marxizmus a leninizmus zászlaja alatt, a legmagasztosabb cél, a kommunizmus megvalósításáért. Ez az élcsapat a dolgozó nép legkiválóbb tulajdonságait hordozza, a nép bölcsességét képviseli. Évtizedek tapasztalatai tanítottak meg bennünket, hogy egyetlen párt létezik csupán, amely sohasem hagyta cserben a dolgozókat, amely a legnehezebb körülmények között is biztos kiutat mutatott a pusztulással fenyegető veszélyből. Csak a párttal, a párt vezetésével győzedelmeskedhetünk a nép ellenségei fölött, teremthetjük meg a szocialista építéshez szükséges erőt és egységet. A párt mutatta meg a gyakorlati módját annak, hogyan szabadulhatnak meg a dolgozók a kizsákmányolástól.A kommunisták pártja vot az egyetlen erő az országban amely ténylegesen felvette a harcot és harcba vitte a tömegeket is, a végpusztulást hozó fasiszta uralom ellen, a párt vezette ki az országot a bűnös szovjetellenes háborúból. Felejthetetlen minden romániai magyar dolgozó számára, hogy a párt létrejöttének pillanatától kezdve következetes harcosa az együttélő nemzetiségek jogegyenlőségének és, hogy a Román Kommunista Párt volt az egyetlen párt, amely hathatósan felemelte szavát 1944 őszén a Maniu gárda északerdélyi garázdálkodása ellen. Éppen olyan feledhetetlen tanulságok ezek, mmnt az építőmunka éveiben szerzett tapasztalatok. A párt országos konferenciája 1945 őszén, megmutatja az egyedüli járható utat, amely a háborús romokkal borított országot elvezeti a virágzáshoz és jóléthez. A párt akkori útmutatását az ország iparosításának és ennek alapján a mezőgazdaság gépesítésének, az ország termelőerői szüntelen fejlesztésének politikáját a nép jólétének emelése érdekében híven követtük és követjük ma is. S az eredmények nem maradtak el. Ezelőtt négy évvel a Népi Demokrácia Frontjának akkori kiáltványa teljes joggal állapította meg, hogy Románia gyorsan iparosodó ország, mely fokozatosan gépesíti mezőgazdaságát. S ime, ma, négy év után, a mostani kiáltvány már újabb helyzetjelentést nyújt: „A népi demokratikus rendszernek rövid idő alatt sikerült ipari-agrár országgá változtatni Romániát". Bármerre járunk az országban ennek a változásnak a jeleivel, új erőművel, gyárral, bányával, gépállomással vagy szocialista nagyüzemi mezőgazdasággal találkozunk. Mindezek azonos dologról vallanak: a párt szavai valóra válnak, mert a párt nem ígér, hanem harcba vezeti a dolgozókat a kitűzött célok elérésére. A párt nem ígért a múltban sem és ma sem igér, hanem a dolgozók elé tárja a tennivalókat. S amink van azt mi teremtettük a párt hívó szavára. Ezekben az években azt is megtanultuk, hogy az út amelyet a pártmutat nekünk nem mindig sima, a harcok vihara gyakran hullámokat korbácsol és hajónknak meg kell küzdenie azért hogy parthoz jusson. Mit is csinálánk kormányos nélkül, milyen zátonyos vizekre sodorná kormányos nélküli hajónkat az ár ? A párt bölcsessége és a nép munkája együtt, egymásban nyernek értelmet. A párt bölcsessége azáltal, hogy a népet szolgálja, a nép harca és munkája pedig a párt előrelátásával párosulva tapogatózásból hozzáértéssé növekszik. „A pártot sok ezer szál fűzi a dolgozó tömegekhez s ezek a kapcsolatok egyre erősödnek". Érezzük ezeknek a szálaknak életet hordozó erejét minden nap, minden tettünkben, melyet a párt szava indit el, érezzük a párt és a kormány intézkedéseiben, melyek a tömegek kivánságát és érdekeit szolgálják. A sok ezer szál, amire a kiáltvány is utal nem csak a pártot fűzi a néphez, hanem a népet is a párthoz. Mily nagyszerűen nyilvánul meg ennek a kapcsolatnak a hatása a pártvezetésnek azokban a módszereiben, melyeket a Központi Vezetőség legutóbbi ülése dolgozott ki. Az új fizetési rendszer, a pártnak ez a nagyjelentőségű kezdeményezése százezrek közreműködésével ölt végleges formát. Az alapelvek helyességét fokozza az alkalmazás részleteinek sokoldalú megtárgyalása, a tömegek tapasztalatának felhasználása. A pártot és népet egybefűző kapcsolatok c.szakíthatatlanok, noha ellenségeink nem mondanak le arról hogy minduntalan megpróbálkozzanak a lehetetlennel. Ezeknek a szálaknak az erejét az adja, hogy a pártnak nincs külön érdeke amelyet el lehetne különíteni a népérdekétől, az adja, hogy a párt vezetése nem a népen való uralkodást, hanem a nép szolgálatát jelenti. A párt legfőbb célkitűzése jólétet és bőséget teremteni a dolgozók számára. Ennek a célkitűzésnek reális programját nyújtja a decemberi plenáris ülés határozata, amely újabb bizonysága a párt szava komolyságának. A nyíltság jellemzi a párt és a nép kapcsolatait. Akiknek azonosak az érdekek őszintén beszélhetnek egymással. Akad-e a világon párt, a kommunista és munkáspártokon kívül, amely nyíltan beszélne saját hibáiról ? Nyilvánvalóan nem. A dolgozók pártja lényegénél fogva nem takarhatja el a nehézségeket és hiányosságokat, az elkövetett hibákat, mert ha ezt tenné, hogyan szállhatná harcba a tömegeket ezek kiküszöbölésére ? Ha nem beszéde, miként azt a decemberi plenáris ülés is tette, arról is ami még nincs rendjén, arról is amit hibásan csináltunk, akkor a párt szava nem válhatna tetté. A párt nyílt és őszinte szava nem gyengíti hanem erősíti kapcsolatait a tömegekkel. Joggal állapítja meg az NDF kiáltványa: „Amit a Román Munkáspárt mond, az helyes és a párt szavát követő sokmillió dolgozó munkája és harca nyomán tetté érlelődik.“ Tetté érlelődnek a párt szavai, mert hívására eszünk és szívünk egyaránt megmozdul és egyaránt megérti a bennük lobogó nagy eszméket és igazságokat. Megérti és magáévá teszi őket hazánk minden dolgozója, mert hozzá szólnak róla szólnak. A párt nevelő és buzdító szava egységbe forrasztotta hazánk különböző nemzetiségű dolgozóit, mindannyiunkat, akik bár más-más nyelven beszélünk de egy akarattal küzdünk közös célunkért. Mindanynyiunkhoz fordul a kiáltvány : „A párt és a köréje tömörült haladó erők harcra és munkára szólítják az egész népet az életszínvonal emeléséért, ami a párt és a kormány politikájának legfőbb célja. E feladatok megvalósításához, a nehézségek és a hiányosságok kiküszöböléséhez az összes dolgozók egyesült erőfeszítésére van szükség. Szilárdan hisszük, hogy népünk, — amely oly számos és nagy nehézséget legyőzött az utóbbi 12 év alatt— a párt bölcs vezetésével olyan bőséges és szép életet teremt magának, mint amilyen gazdag és szép maga hazánk is, a Román Népköztársaság.“ Hisszük ezt és bízunk erőnkben, hogy megvalósítjuk céljainkat. Hihetünk és bízhatunk, mert erőinket megsokszorozza a párt vezetésének bölcsessége. Amikor két nap múlva az urnák elé járulunk, arra szavazunk, hogy a párt szava munkánkban tetté érlelődjék. SZAVAZZUNK A FEBRUÁRI Népi Demokrácia Frontja JELÖLTJEIRE! vasárnap A NÉPGYŰLÉSEK választási rendszerünk MÉLY DEM Politikánk megfelel a nép alapvető érdekeinek Csütörtök délután nagyszabású választási népgyűlés zajlott le a bukaresti Recolta sportcsarnokban. A „23 August“ választókerület sokezer választója találkozott itt az NDF képviselőjelöltjével, Chivu Stoica elvtárssal, a Minisztertanács elnökével, az RMP KV politbürójának tagjával. A nagygyűlésen résztvettek az „23 August“ fémipari üzemek, a „Republics“ csőgyár, a „Bucuresti“ cementgyár, a „Filatura Romíneasca de Bumbac“ és több más nagyvállalat munkásküldöttei, valamint sok katona, háziasszony, tisztviselő. A gyűlés elnökségében Chivu Stoica, Constantin Pirvulescu, Stefan Voitec, Vladimir Gheorghiu, Fl. Dan Vlache, A. Vladoiu elvtársak és a városrajon főbb vállalatainak és intézményeinek küldöttei foglaltak helyet. A gyűlést N. Mátés elvtárs, az NDF városi tanácsának tagja, az RMP „23 August“ rajoni bizottságának első titkára nyitotta meg.A választók közül elsőnek Ion Burdusan, a „Republica“ üzemek élmunkása szólalt fel és elmondotta, hogy üzemében a januári termelési tervet 6,7 százalékkal túlteljesítették. Ion Popescu, az „23 August“ rajoni 67. számú vegyes iskola tanítója népi demokratikus rendszerünk kulturális vívmányairól és a tantestület további feladatairól beszélt. Maria Partenie, a „Filatura Romineasca de Bumbac“ munkásnője méltatta a február 3-i választás jelentőségét s kiemelte, hogy országunk ifjúságának alkalma lesz bebizonyítani a párt és a kormány iránti forró szeretetét. Ezután kidomborította azt a figyelmet és szeretetteljes gondoskodást, amelyben pártunk és kormányunk az ifjakat részesíti. Szabad életünk — mondotta befejezésül a felszólaló — szemet szúr az imperialista köröknek. Meg akarják zavarni nyugalmunkat, békés alkotó munkánkat. De mi nem ijedünk meg tőlük és bátran szemükbe vágjuk. Erős a mi pártunk, a munkásosztály pártja s ennek vezetésével — ha kell életünk árán is — megvédjük forradalmi vívmányainkat. Ion Costea, a „23 August" üzemek mérnöke a többi között ezeket mondotta: Ránk, technikusokra megtisztelő feladatok várnak. Jobban meg kell szerveznünk a gyártást, bátran alkalmaznunk kell a korszerű módszereket, tapasztalatainkkal elő kell segítenünk a túlzott centralizmus korlátozását, harcolnunk kell a bürokrácia ellen. Ezután hangsúlyozta, hogy bizonyos reakciós körök újabban egyre többször hangoztatják „óhajukat“, hogy „felszabadítsanak“ bennünket. Munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk ismeri már ezt a „szabadságot“ és nem kér belőle. Ion Costea mérnök a továbbiakban kifejtette, hogy milyen veszélyt jelent a béke szempontjából az úgynevezett „Eisenhower-elv“ s hangsúlyozta, hogy a békeszerető népek éberen őrködnek a béke felett. Ion Marinescu nyugdíjas a burzsoáföldesúri rendszer korrupt választási módszereiről beszélt. Radu Dragan, a rajoni néptanács elnöke felsorolta, hogy milyen építkezési munkálatokat hajtottak végre az utóbbi négy év alatt a lakosság támogatásával. Elmondotta, hogy a most megtartott találkozókon a választók számos javaslatot tettek a dolgozók javát szolgáló további építkezésekre. A gyűlés hatalmas lelkesedés közepette folyt le. Chivu Stoica elvtárs beszédét lapunk 3. oldalán közöljük. A román-magyar testvériség jegyében (Tudósítónktól) Szerdán, január 30-án délután az ország egyik legérdekesebb, legváltozatosabb összetételű választókerületének, a kolozsvári 31. választókerületnek a szavazópolgárai találkoztak jelöltjükkel. Két egyetem, két színház, klinikák egész sora van e választókerületben, ugyanitt van a mezőgazdasági főiskola, a mezőgazdasági kísérleti telep, és ipartelepekben sincs hiány. Kulcsár Ferenc, az NDF tartományi vezetőségi tagja, Kolozsvár tartomány néptanácsi elnöke, megnyitószavaival megkezdődnek a felszólalások. Raluca Ripan, az Akadémia kolozsvári fiókjának elnöke örömmel jelenti be, hogy az akadémiai fiók tudományos intézetei számára januártól 54 új állást hagytak jóvá, laboránsok, technikusok számára. Ez új lendületet ad a tudományos kutató munkának. Sokszor elmondottuk már, de soha sem feleslegesen, hogy a Bolyai Tudományegyetem a népi demokratikus rendszer eredménye — jelenti ki Demeter János, a Bolyai-egyetem professzora. ■— Egyetemünk különösen az utóbbi időben mindenre kiterjedő támogatásban részesül. Az elmúlt hónapban például laboratóriumainkat jelentékeny modern felszereléssel egészítették ki. A kolozsvári Magyar Állami Színház részéről Csóka József színművész beszél. — Népi demokratikus államunk gondoskodása folytán a kolozsvári Állami Magyar Színház ma olyan kedvező feltételek között fejti ki munkáját, mint még soha, 160 éves fennállása óta — jelenti ki Csóka József. A nemzetiségi egyetértést hangsúlyozza ki Rosea Alexandru is, a Babes egyetem prorektora. Nem hiányoznak a bírálatok sem. Timoftei Gheorghe, régi munkás-harcos, a Grigorescu városrész iskolájának helyzetét teszi szóvá. Megkezdte működését a kiskapusi kénsavgyár A marosvásárhelyi 5. számú építkezési tröszt munkásai és a nagyszebeni „Independenta” művek technikusai nagyjelentőségű teljesítménnyel köszöntik a nagy nemzetgyűlési választásokat. Január 31-én befejezték a kiskapusi kénsavgyár építkezését és ugyanaznap hozzáláttak a gépek bejáratásához. A gyár 6. számú kemencéje már meg is kezdte a termelést. Az új kénsavgyár nemsokára teljes kapacitással fog dolgozni. Csak a népi demokratikus rendszerben bízunk Több mint ötezer munkás, technikus, tanár és egyetemi hallgató, társadalmi és kulturális aktivista, katona, háziasszony s dolgozó paraszt gyűlt össze szerdán délután a lasi tartományi szállítási vállalat nagy csarnokában, hogy találkozzék NDF jelöltjével Iosif Chisinevschi elvtárssal, az RMP KV Politbürójának tagjával, az RMP KV titkárával. A választók lelkes éljenzéssel fogadták jelöltjüket és hosszasan éltették a Román Munkáspártot, élén Központi Vezetőségével. Dumitru Gheorghiu elvtárs, a lasz tartományi pártbizottság első titkára az NDF tartományi Tanácsának elnöke megnyitó beszédében kidomborította, hogy a választási kampány során tartott sokszáz népgyűlésen a választók büszkén sorolták fel a népi demokratikus rendszer vívmányait és az ország igazi gazdáiként mérlegelték, miképpen kell megoldani az általános és helyi jellegű kérdéseket. A felszólaló hangsúlyozta, hogy a népgyűléseken elhangzott javaslatok jórésze már meg is valósult s a többi is hamarosan valóra válik a tömegek közreműködésével. Costache Craciun, a iasi vasúti sűtőház munkása Maria Potiniche, a Textila Rosie gyár munkásnője, és Octav Baghiu, a lasi tartományi autójavító műhelyek igazgatója, dolgozóink új életéről beszélt és arról, hogy a párt és a kormány hogyan gondoskodik a dolgozók életszínvonalának szüntelen emeléséről. Constantin Turcan, az Ilie Pintilie vasúti műhelyek ifjúmunkása kifejtette, hogy népi demokratikus rendszerünk minden fejlődési lehetőséget megad ifjúságunknak. A iasi főiskolai oktatás fejlődéséről beszélt Gheorghe Ciobanu egyetemi tanár, a iasi Műegyetem prorektora. Dumitru Juverdeanu katonatiszt rámutatott arra, hogy néphadseregünk katonái, tisztesei és tisztjei, a dolgozó nép fiai, aktív részt vesznek az ország politikai életében. „Mi, dolgozó parasztok — mondotta Teodor Pamfil, a Holboca községi mezőgazdasági társulás tagjai, akik most gazdái vagyunk a földnek, amelyet megművelünk, sohasem fogjuk elfelejteni a párttól és a kormánytól, testvéreinktől, a városi munkásoktól kapott támogatást. A jelen voltak hosszas tapsa közepette emelkedett szólásra Iosif Chisinevschi elvtárs. Széles távlatok (Tudósítónktól.) — Amióta a tordai színház nézőterét renoválják, nincs a városnak eléggé befogadóképes terme. Különösen kitűnt ez január 30-án, amikor a város lakossága, munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek megbízottai nagygyűlésen találkoztak Leonte Routu elvtárssal, az RMP KV Politbürójának póttagjával, a tordai 27. választókerület nagy nemzetgyűlési képviselőjelöltjével. A rajoni néptanács gyüléstermében egy gombostűt sem lehetett volna leejteni, zsúfolásig megtelt a karzat, a gyülésterem melletti külön helyiség is, az egybegyűltek egy része a folyosóról hallgatta végig az elhangzottakat. A párt, a kormány és a dolgozó nép szilárd egységének újabb kifejezője volt ez a nagygyűlés. Számos tordai és környékbeli lakos szólalt fel. Munkások, kollektivisták, értelmiségiek nevében taglalták, hogy mit adott és milyen távlatokat nyit a népi demokratikus rendszer, felidéztek a rosszemlékű múltból egy-egy jellemző mozzanatot és hitet tettek a szocializmus mellett. Sofronie Joan, az Electroceramica gyár idős munkása elmondotta egyebek között, hogy a 30-as évek elején anynyi szakmájabeli munkást tartóztattak le és dolgoztattak ingyenesen a börtönökben, hogy az egyenesen versenyt jelentett a vállalkozóknak. Hasonlóképpen emlékeztek meg üzemükről más felszólalók is. Elmondották egyebek között, hogy a tordai cementgyárban a külföldi és belföldi tőkés vállalkozók idejében mindössze 500 munkás dolgozott, a balesetek száma évente mégis 300-ra emelkedett a kezdetleges berendezések és az ember- 910 munkaformák miatt. A cementgyárak megbízottja büszkén emlékezett meg a nagygyűlésen arról, hogy háromszor egymásután nyerték el a termelés vörös zászlaját s mintegy 2500 tonna cementet adtak az építkezésekhez terven felül. Négy új blokkal, számos családi házzal, saját mozival gazdagodott a gyár csak az utóbbi időben. A munkások körében mindenütt nagy megelégedést és örömet váltott ki a december 27-29-i plenáris ülés határozata; ez újabb munkavállalásokban is kifejezésre jutott. Felszólalt a nagygyűlésen Kereki Pál a tordaszentmihályi kollektiv gazdaság elnöke is. Ismertette gazdaságuk sikereit s megemlítette, hogy kollektiv gazdaságukban tavaly is 40 lejt ért egy munkaegység. Nagy taps közepette biztosította a városi dolgozókat a kollektivisták eltökéltségéről, hogy továbbra is gondoskodnak a munkásság kenyeréről és az állam központi alapjáról. Értelmiségiek és más tordai lakosok szólaltak fel sorra, majd Leonte Rautu elvtárs mondott beszédet. Az almaszegi hőerőmű A derna-tatarosi szénmedencében (Nagyvárad tartomány, Margitta rajon), Almaszeg községben, hatalmas hőerőmű épült. Egész sor bányaüzem Innen kapja a szükséges elektromos energiát. A hőerőmű már a közeljövőben a sarmasági medencét is el fogja látni villamos árammal. Képünkön a hőerőmű főépülete látható. Mindenben támogatjuk a párt politikáját A craiovai 15. sz. választókerülethez tartozó honpolgárok szerdán délután nagygyűlés keretében találkoztak jelöltjükkel, Constantin Pârvulescu elvtárssal, az RMP KV Politbürójának tagjával. A gyűlésen az „Electroputere“ gyár, a „7. Noembrie“ mezőgazdasági szerszám, és gépgyár és a „Partizánus“ üzemek sok dolgozója, a környékbeli falvakból földművesek, továbbá tanárok, tanítók és háziasszonyok igen nagy számban vettek részt. Cornel Fulger elvtárs, az NDF tartományi tanácsának elnöke megnyitó beszédében méltatta a népi demokratikus rendszer nagy eredményeit. Ezután számos felszólalás hangzott el. Az „Electroputere" gyár dolgozói — mondotta Anton Puscasu mérnök — teljes erejükkel támogaták a párt politikáját Viorel Buzarnescu, a „7 Noembrie“ üzemek ifjúmunkása arról beszélt, hogy a párt és a kormány milyen messzemenően gondoskodik az ifjúságról. Gheorghe Prida, Podari községbeli társult paraszt szólalt fel ezután. Elmondotta, hogy az eszmék, amelyekért 1907-ben az ország annyi dolgozó parasztja — köztük számos földije is — életét áldozta, csak a népi demokratikus rendszer éveiben váltak valóra. Támogatjuk a párt politikáját igyekezni fogunk többet termelni s 15 vagon búzát és kukoricát adunk el a szövetkezetnek — mondotta. Stefánia Torna az ,Independenta" munkásnőije a nők hajdani jogfosztett Ságóról beszélt. Hangsúlyozta, hogy a nők helyzete gyökeresen megváltozott, teljes jogegyenlőségnek örvendenek. A tanügyi káderek nevében Nicolae Popa tanár szólalt fel. Kiemelte, hogy az NDF választási felhívása és az RMP KV legutóbbi plenáris ülésének határozatai igen értékes útmutatásokat tartalmaznak az ifjúság nevelését illetően.