Előre, 1957. május (11. évfolyam, 2963-2987. szám)
1957-05-03 / 2963. szám
2 ELŐRE A fővárosi dolgozók nagy májusi seregszemléje (Folytatás az 1. oldalról.) Menetelnek a Sztálin-téren a bukaresti fegyveres munkásgárdák... Ezren, kétezren... hétezer munkás. A munkáshadsereg legjobbja. Végigvonulnak a téren, zárt sorokban, megérezni erejüket, szemük tekintetéből, ahogy biztosan markolják a géppisztolyok, a fegyverek agyát. Hétezer fővárosi munkás vonul itt el most, de mennyi azoknak a száma, akik készek fegyvert fogni ? Nem hét és nem hetvenezer. Hős munkásosztályunk fegyveres gárdái az egész osztály elszánt akaratát, erejét, egységét, bátorságát jelképezték. Ezek a munkások, — ők maguk vagy apáik — átélték a tőkések világának embertelenségét, soha nem felejtik honnan jöttek, honnan kerültek hatalomra, milyen volt egykor az életük és milyen lett mára. Ezerkilencszázötvenhét május elsején a bukaresti munkásgárdák dübörgő lépte azt hirdette mindenkinek, hogy munkásosztályunk fölzárka- Trombitaszó, dobpergés... ...jelzi a pionirsereg jöttét. A katonazenekar elhallgat, a legifjabb felvonulók saját dobpergésük ütemére menetelnek. Felzúg a taps — a májusi felvonuló tömegből talán ők kapják a leghosszabb tapsot. A bukaresti pioniregységek hosszú oszlopát újdonsült pionirlányka, harmadikos feketehajú csöppség nyitja meg. Most vesz részt először életében felvonuláson — a tér elején még kissé bátortalanul félszegen lépked, de a tribün előtt már kedvesen mosolyogva, vidáman meglengeti selyemzászlóját. Mögötte, — mintha megindult volna a virágos, tarka rét, — színpompás ruhákba öltözött pionirlányok virágcsokrokat és színes selyemkendőket lobogtatva menetelnek. Egyik csoport, — halványzöld és fehér ruhában, mindegyikük fején egy-egy nagy pitykenárcisszal vagy gyöngyvirággal, — a tavasz virágait jelképezik, mögöttük feltűnik égövörös pipacs, búzavirág és margaréta tenger. Majd megáll néhány percre a színpompás menet, a bukaresti pionirház tornacsapata ritmikus tornát mutat be a főtribün előtt. Trombitaszó, dobpergés... Mire észrevennénk, fehérblúzos, sötétkék szoknyás pionirlányok már fent vannak a tribünön ,s az eddig féltve szorongatott hatalmas virágcsokrokat átnyújtják a párt és kormány vezetőinek, a szeretet jeléül... Jönnek a kerékpáros pionírok. Szorosan egymás mellé zárkózva, méltóságteljesen karikáznak el a tribün előtt. Újabb csoport következik, különféle tanszereket — körzőt, vonalzót, háromszöget, — magasra tartva... Ismét tornászok érnek a tribün elé; sárgaruhás nagyobbacska lányok, virágfüzéreket lengetnek, végül játékokkal, színes léggömbökkel felszerelt pionírok zárják be a hosszú oszlopsort. A pionírsereg eleje már messze jár. Egyre távolabbról hallszik ide a trombitaszó és a dobpergés. A pionirosztagok elvonultak s hatalmas tömegben, sűrű sorokban megkezdődik a fővárosi dolgozók seregszemléje. Az első csoportok arcképeket hoznak magukkal, a dolgozók nagy tanítómestereinek, Marxnak, Engelsnek, Leninnek az arcképeit. A proletár nemzetköziség, a nemzetközi munkásszolidaritás nagy napja ez a mai, ezt hirdetik a feliratos táblák, a harsogó jelszavak, gozói testvériségének elmélyítéséért, a béke megvédéséért. Könnyűipari vállalatok munkásai, tisztviselői, szövetkezeti dolgozók, az állami kereskedelem alkalmazottai érnek a térre. Építőmunkások léptei döngenek a kövezeten. Őket ünnepli most az emelvények közönsége, őket, akik új városrészekkel szépítik hazánk fővárosát, Bukarestet, őket, akik Floreascan és más lakónegyedekben hatvan új lakást fejeztek be csupán ebben az esztendőben, ezenkívül 27 lakást Buftean, a Lido szálló építését és másokat. A munkások sűrű sorai után népviseletbe öltözött dolgozó parasztok érnek a térre. Az egyik csoport feliratos tábláján ez áll: „Oltenita rajon jelenti a pártnak és a kormánynak,hogy a rajonban május elseje tiszteletére teljes egészében befejezték a mezőgazdaság szövetkezetesítését“. Ez az első szövetkezeti rajon Bukarest tartományban és a tizenkettedik az egész országban. S az új útra lépett oltenitai dolgozó parasztok küldöttei eljöttek ma Bukarestbe, hogy munkástestvéreikkel együtt ünnepeljék a nagy győzelmet, hiszen nélkülük, városi munkások segítsége és a párt bölcs, előrelátó segítsége nélkül nem tudták volna elérni ezt az eredményt. A felvonulók között népviseletben a Bukarest tartományi kulturotthonok műkedvelő csoportjai érkeznek a térre s zenekaraik dallamára népi táncokat járnak. A fővárosi egészségügyi intézmények dolgozói vonulnak el a párt és a kormány vezetői előtt, orvosok, ápolónők, közegészségügyi dolgozók. Mögöttük tudósok jönnek, tudományos kutatóintézeteink dolgozói, közöttük az atomenergia békés célokra való felhasználásáért munkálkodó szakemberek. Az emelvényeken zúg a taps, őket köszönti most, akik a Szovjetunió segítségével, a szovjet szakemberek közreműködésével, hamarosan átadják a működésnek az ország első atomreaktorát. ' ' Web írók, művészek, szobrászok, festők, színészek, szocialista kultúránk képviselői vonulnak el a téren. Mögöttük a kiadók dolgozói, aztán az Alexandru Sahia filmstúdió dolgozói. S most a fővárosi főiskolák, középiskolák tanárai és diákjai érnek a Sztálin-térre. A sportolók menete A zenekar vidám indulóba kezd. A téren a felvonulók menete megszakad egy pillanatra, s aztán 250 zászlóvivő vörös és nemzetiszínű lobogókkal megnyitja a sportolók felvonulását. Elől az Energia egyesület sportolói jönnek. Fiatal leányok és fiúk fehér galambot hoznak a kezükben. A Recolta sportolói következnek, majd a Progresul tagjai, köztük Nagy Irén és Elena Padureanu kézilabdázók, az érdemes sportmesterek. A Hadsereg Központi Házának sportolói hatalmas ötágú csillagot, egyesületük jelképét emelik magasra. Sok ismert sportoló menetel közöttük, érdemes sportmesterek, országos bajnokok, aztán a Flamura Rosie egyesület sportolói, majd a Testnevelési Főiskola növendékei. Az emelvények közönsége lelkesen ünnepli olimpikonjainkat, akik Melbourneban szerzett aranyérmeikkel újabb dicsőséget szereztek a román sportnak. A sportolók felvonulását a Locomotiva egyesület tagjai zárják be. Fölhangzik az Internacionálé, a világ munkásainak himnusza. A nemzetközi munkástestvériség jegyében zajlott le az idei bukaresti május elseje. Sportunk büszkeségei, olimpiai díjnyerteseink a felvonuláson zik pártja köré, kész megvédeni mindenáron a nép államát, gyárát, békéjét, szabadságát. Az Augusztus 23 rajon dolgozóinak felvonulását az „Augusztus 23" üzemek munkásai, technikusai és tisztviselői nyitják meg. Nehéziparunk büszkeségeit, az új gépeket és felszereléseket ezek az emberek állítják elő szocialista iparunk egyik fellegvárában. Nemcsak hazánk gyáraiban és szántóföldjein ismerik már a gyár készítményeit, hanem külországokban is hirdetik a román ipar fejlődését. Tizenöt külföldi államnak szállíítunk olyan gépeket, amelyeknek tervezői és megalkotói itt vonulnak most a Sztálin-téren, a párt és a kormány vezetői előtt. Vége-hossza nincs az Augusztus 23 üzemek szélesen hömpölygő sorainak, feliratos tábláik azt hirdetik, hogy ez év első negyedében 7,3 százalékkal teljesítették túl az árutermelés tervét és terven felül 3,2 százalékkal csökkentették az önköltséget. S a táblák mellett ott haladnak azok, akik ezeket az eredményeket szorgalmas munkájukkal kivívták. Ott megy Ion Balán acélolvasztár, Stefan Zibzer öntő, Marin Priscoveanu kazánkovács, Ilie Pituleanu szerelőmunkás. Vörös Grivica rajon felvonulóinak Borát a hős grivicai vasúti műhelyek dolgozói nyitják meg. Grivica neve elválaszthatatlan hazánk forradalmi munkásmozgalmától s ahogy itt, a téren vonulnak a hegesztők, esztergályosok és szerelők, a nézők emlékezetében régi harcok emlékei elevenednek fel. A Semanatoarea mezőgazdasági gépgyár munkásainak fatisztviselőkft.1. csoportja érkezik a térre. Az ország legnagyobb mezőgazdasági gépgyárává fejlődött. Ebben az évben közel megkétszerezik a tavalyi termelést, anélkül, hogy új épületekkel bővülne az üzem. Ebben az évben tehát kétszer annyi gépet adhatnak mezőgazdaságunknak. De nemcsak a Semanatoareaban gyártunk mezőgazdasági gépeket. Most vonulnak az emelvény előtt a Victoria üzemek dolgozói, akik május elseje tiszteletére 15 nappal hamarabb készítettek el 1500 kukoricavetőgépet. A felvonulók arcképeket tartanak magasra, a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Szovjetunió kormánya vezetőinek képeit, ezzel is kifejezésre juttatva dolgozó népünk szeretetét és ragaszkodását országunk nagy barátja és szövetségese, a Szovjetunió iránt Gépgyártók, építők következnek A hatalmas térre sorra érnek be más bukaresti nagyüzemek munkásai. Ott jönnek a Mao Ce-tung üzemek, nem sokkal később pedig a Klement Oott■wald gépgyártó és villamossági üzem munkásai. A Gottwald gyár felvonulóinak csoportjában láthatjuk Jordan Lazar esztergályost, a Nagy Nemzetgyűlés képviselőjét, Mihail Coman tekercselőt, Stefan Vladescu kazánkovácsot, Alexandru Berberian mérnököt, akit számos új termék megtervezéséért állami díjjal tüntettek ki. S jönnek utánuk hosszú sorokban a November .7 textilgyár munkásai, a Matasea Populara, a 13 Decembrie, az Industria Bumbacului és más üzemek munkásai. Mögöttük ott haladnak a Gh. Gheorghiu-Dej ruhagyár szabászai, varrónői. Most érkeznek a térre a Kirov-gyáriak. Mögöttük az N. Balcescu üzem dolgozói. Innen indult ki az országos hírű kezdeményezés, hogy ugyananynyi nyersanyagból több terméket gyártanak. Nincsen olyan felvonuló csoport, amelynek láttán ne csendülne fel a taps s nincsen olyan felvonuló csoport, amely valamilyen formában kifejezésre ne juttatná a proletár internacionalizmus magasztos eszméje iránti hűségét, s azt a megingathatatlan elhatározását, hogy minden erejével és tehetségével küzd a szocialista tábor egységének erősítéséért, a világ dol. (Folytatás az 1. oldalról) ránk drága földjén soha többé nincs mit keresniük sem a földesuraknak, sem a gyárosoknak, sem pedig az idegen trösztöknek. Népünk legfőbb feladatának tekinti, hogy minden erejével előmozdítsa megbízható szövetségesünk és barátunk, a hatalmas Szovjetunió vezette nagy szocialista tábor erejének további megszilárdulását. Elvtársak A Román Munkáspárt Központi Vezetőségének, a Román Népköztársaság kormányának és a Szakszervezetek Központi Tanácsának szilárd meggyőződése, hogy a dolgozók, élükön hősies és tehetséges munkásosztályunkkal, továbbra is latba vetik minden kezdeményezőképességüket és alkotó erejüket a második ötéves terv feladatainak teljesítéséért és megteremtik a nép anyagi és kulturális életszínvonala további felemelésének újabb előfeltételeit. Éljen május elseje, a dolgozók nemzetközi szolidaritásának napja ! Éljen a Román Munkáspárt, a dolgozó nép vezetőereje és szervezője, győzelmeink megihletője ! Éljen a szocialista országok tábora, a béke és a szocializmus megingathatatlan bástyája, élen a Szovjetunióval ! A marxizmus-leninizmus zászlaja alatt, a Román Munkáspárt vezetésével, előre a szocializmus teljes győzelméért, szeretett hazánkban a Román Népköztársaságban ! Gheorghe Apostol elvtárs beszéde Százezrekre menő tömeg ünnepelte május elsejét a fővárosban .(Mihai Popescu felvétele). Az ünneplő főváros parkjaiban Délután a parkokban szórakoztak a fővárosi dolgozók, öregek, fiatalok s vidám gyerekek hadától tarkállottak a sétányok. Mosoly, kacaj, virág, jókedv mindenfelé. A Sztálin parknak az idén még nem volt ennyi látogatója, mint ma. Délután a nyári színházban a Scínteia ház nyomdaipari kombinát műkedvelői szórakoztatták a közönséget’. Este a ,,Cioctrlia‘‘ együttes mutatott be színvonalas műsort. Az emberek pihennek a padokon, sétálnak a tóparton, gyönyörködnek a szökőkutak magasba lövető vízsugarainak játékában. A tavon, mint hatalmas tavirózsák ringanak a gyerekekkel teli csónakok s késő estig hangzanak a kivilágított hajók kürtjei, amint jelzik az indulást a sétahajózásra. Sok-sok bukaresti lakos töltötte a délutánt a „Szabadság" parkban is, ahol a vállalatok műkedvelő csoportjai s hivatásos művészek szórakoztatták a vendégeket. A főváros parkjaiban, a tereken, színházakban, kultúrtermekben késő estig szólt a zene, szárnyalt a dal, a kacaj, az emberek ünnepelték ezt a felejthetetlen napot, a tizenharmadik SZABAD MÁJUS ELSEJÉT. Ünnepel az ország dolgozó népe MAROSVÁSÁRHELYEN (Tudósítónktól). — A nap vörös korongja még fel sem emelkedett a láthatár felé s Marosvásárhely utcáin máris felzendült a vidám muzsikaszó, de ez még nem az ébresztő zene, hanem csak hajnali szerenád egy-egy ablak alatt él munkásoknak. A Simó Géza bútorgyár zenekara az üzem 9 élenjárójának — köztük Rácz Jánosnak, Gidó Rozáliának, Marosi Józsefnek, Kiss Sándornak és másoknak — ablaka alatt állt meg, hogy a zene szép nyelvén szólva tisztelje meg őket. Azután lassan felébredt az egész város. Nagy napra ébredt tisztán, ünnepi díszbe öltözötten vörös és nemzetiszínű zászlók lobogása alatt. A megszépült város főterén 9 órakor megnyílt az ünnepség. Csupor Lajos elvtárs, a tartományi pártbizottság első titkára, az RMP Központi Vezetőségének tagja magyar nyelven, Badiocban, a tartományi pártbizottság titkára román nyelven mondott ünnepi beszédet. A Simó Géza bútorgyár dolgozói a mai nap tiszteletére sok száz sorozat népbútort gyártottak terven felül és hasonló győzelmeket írtak zászlójukra mind, akik itt menetelnek ebben a hatalmas ünneplő seregben. Az autójavító műhely — amely nem régen nyerte el az országos élüzem címet — a május elsejei versenyben 18 százalékkal haladta túl a tervét. A Petőfi Sándor bőr- és kesztyűgyár már május 23-ra termel. A Marosi Textilüzemben május 1. tiszteletére 5 új terméket kezdtek gyártani és sok anyagtakarékossággal járultak hozzá az önköltség csökkentéséhez. És így sorolhatnánk tovább a szép eredményeket, amiket a munkásság nem csak kivívni tud, hanem — ha kell megvédeni is. Ezt a hitet erősítette meg bennünk a munkásgárda, amely fegyverrel a kézben büszkén, kemény léptekkel nyitotta meg a felvonulást és mögötte a hosszú emberáradat, a lelkesült tömeg: üzemi dolgozók és kollektivisták, orvosok és egyetemisták, ifjak és öregek, művészek és sportolók. Gyönyörű és látványos volt az ünneplő városnak e szép, nagy felvonulása. Nem maradt el a hagyományos május elsejei kirándulás sem. Délután a dolgozók tízezrei mentek ki a Somostetőre, ahol szórakoztató előadások, zeneszó és étel,ital mellett töltötték a napot. Este pedig fáklyásmenetben gyönyörködött Marosvásárhely lakossága. Tánccsoportok tarkítják az ünnepi felvonulást Marosvásárhelyen VAJDAHUNYADON A béke, a világ dolgozóinak testvérisége jegyében zajlott le Vajdahunyadon is május elsejének ünnepe. Az újváros központjában, a Szabadság-téren megtartott nagygyűlésen Stefan Soimaru elvtárs, az RMP Vajdahunyad városi bizottságának első titkára beszélt az ünnep jelentőségéről, majd megkezdődött a vajdahunyadi dolgozók ünnepi felvonulása. Munkásgárdák haladtak az élen, pionírok követték őket, majd a kohászok, acélolvasztások, hengerészek vonultak fel. Büszkén jelentették a pártnak és kormánynak, hogy az 1-es, 2-es és 4-es nagyolvasztók több mint 7000 tonna jóminőségű nyersvasat termeltek terven felül. Avram Culda és Ioan Chirosca főolvasztások ifjúsági brigádjai az ifjak nagyolvasztójának kihasználási mutatóját 10 százalékkal fokozták a tavalyi átlageredményhez viszonyítva, Ioan Dragota és Dumitru Ionescu hengerészmesterek, Aurel Stanciu és Alexandru Drunga főolvasztárok, az ifjúsági brigádok vezetői is kiemelkedő sikereket vallhatnak a magukénak. Jelentős részük van abban, hogy Vajdahunyadon május elsejére 3.280 tonna acélt olvasztottak terven felül és 3800 tonna különböző terméket hengereltek. Az ércdúsító gyár 22.000 tonna ércet dolgozott fel ez év eleje óta a terven felül. Az építőtelepek dolgozói vonultak fel ezután, jókedvűen, szívükben a jól végzett munka felemelő érzésével. Az ő kezük munkája nyomán működik immár a második kokszoló berendezés, az ammóniumszulfátot és benzent termelő vegyi részlegek, a villamos acélmű és a hatalmas kombinát sok új részlege. A decemberi párthatározat szellemében fokozott ütemben készülnek el az idén új lakások és más szociális építkezések. Nemrég újabb 72 lakosztályt adtak át és még 200 lakás van épülőfélben Vajdahunyadon, a teleki és gyalári bányászok számára pedig 12 lakás épül. A menetben ezután tisztviselők, kereskedelmi alkalmazottak, a helybeli vállalatok és intézmények alkalmazottai következtek, végül a sportolókkal zárult a felvonulás. PLOESTIN Ploesti, a romániai kőolajipar fellegvára, a messze földön híressé vált kőolajipari gépek hazája, ünnepi díszben fogadta május elsejét. A virágzó gesztenyefákkal szegélyezett Independentei sugárúton vörös és nemzetiszinű zászlókat lobogtatott a tavaszi szél. A város és a környék ezernyi dolgozója sereglett egybe, hogy kifejezze a párt és a kormány iránti ragaszkodását, a világ összes dolgozóival érzett szolidaritását. Az ünnepi felvonulást itt is a munkásgárdák alakulatai nyitották meg, akik bármikor készen állanak, hogy megvédjék a munkásosztály vívmányait. Utánuk — mintegy az új élet győzedelmes áradataként — pionírok vitték büszke örömmel a nagy Lenin arcképét. Akaratlanul is visszaemlékezünk arra, hogy itt a mai tribün előtt állott 1892-ben a Sans Souci-terem, ahol első ízben ünnepelték országunkban nyilvános gyűlésen május elsejét. Ezen az utón tüntettek akkor a kőolajipari munkásság mellett Gornet, Bucov, Boldesti és a környező falvak dolgozó parasztjai, akiket nem tudott megfélemlíteni a rendőrterror. Ma a lelátók előtt egy szabad ország szabad dolgozói vonulnak: a ploesti kőolajfinomítók és a holdesti kőolajtelepek munkásai, fémipari munkások és szövetkezeti dolgozók. A ploesti dolgozók felvonulása három órán át tartott. A város lakossága a késő esti órákig ünnepelt. A város színpadain, a lóversenytéren előadásokat és sportbemutatókat tartottak. JELSZAVAK A CARAIMAN FÖLÖTT Ezernyi ötlet, soksok pompás gondolat tette szebbé, fényesebbé, május első napjának nagy ünnepét. Mint a meleg tavaszi eső a fekete földet, úgy termékenyítette meg a májusi gondolat az embereket. Az ünnep előtti napokban nagy országos fontosságú, vagy pedig helyi jelentőségű kezdeményezések születtek mindenfelé. És ha az ünnep előtti kezdeményezések azt célozták, hogy egy-egy gyárban, vagy munkahelyen előbbre vigyék a régi tervek valóraváltását, és a maguk erejével járuljanak hozzá a munkagyőzelmekhez , akkor az ünnep napján született kezdeményezések vagy ötletek arra valók voltak, hogy bensőségesebbé, felejthetetlenebbé tegyék ezt a napot. Aincs szó nagyon kezdeményezésekről, sem világraszóló ötletekről. Hogy úgy mondjam apró, „semmiségekről“ van szó, de ezek a „semmiségek" kozzáttartoztak, kiteljesítették az ünnepet. Én a Prahova-völgyiek néhány ötletéről szeretnék beszélni. A „fekete-arany" birodalma a gazdagság és a szépség völgye kitett magáért. Régi hagyománya van itt a május elsejéknek. Sokat mond ez a szó az öregeknek és az öregek azt szeretnék, ha épp olyan sokat mondana a fiataloknak is. Mint régen, most is április utolsó napjának éjszakáján tűzték ki — mondhatni hagyományos külsőségekkel — a vörös zászlókat a legrégibb szondák csúcsára. És májusra került azoknak a kapujára, akik megérdemlik azt, mint ahogy zenés ébresztő keltette fel május hajnalán azokat, akiket a petróleum-munkások leginkább szívükbe fogadtak-fennebb északabbiára, ahol már elfogynak a petróleumszondák, s a Kárpátok festőién szép üdülőhelyei kezdődnek, más ötletekkel járultak hozzá május elseje szebbé varázsolásához, így például Szinaja, Azuga, Predeal munkásai azokon a helyeken rendezték a délutáni majálisokat, ahol annakidején az illegális május elsejei ünnepeket tartották. A busteniek egy másik ötlettel lepték meg a Prahova-völgyét. Néhány pri pirgyári munkás már hajnalban megmászta a Caraiman-csúcsát és a fénylő reggeli napban színes léggömböket eregetett az ég felé. Csodálatos látvány volt ! Libbenteklebegtek a léggömbfürtök, széttekintettek a fenségesen szép Prahova völgyén, megcsodálták a gazdag fenyveseket, a zord sziklavárakat és köszöntésüket küldték a zászlóba- dirogdíszbe öltöztetett falvaknak és városoknak. Egy-egy léggömbfürt meggondolta magát és nem fölfelé szállt a fénylő égbolt felé, hanem le a völgybe. Lassan, méltóságteljesen ereszkedett alá. Ekkor vettük észre, hogy a léggömbök számára jelszavas selyem szalagot kötöttek: az aranyló betűk hirdették mindenfelé a dolgozók nemzetközi szolidaritásának győzedelmes napját. Nézzük-bámultuk a színes léggömböket a Caraiman-csúcsa fölött, és más léggömbök jutottak eszünkbe. Azok, amelyek az ünnep előtti napokban szálltak-röppentek a magasba Párizs utcáin és „Le Speidellel” feliratot viselték. A francia dolgozók tüntettek így a háborús kalandorok, a háborús uszítók ellen. Tűzoltók kergették, katonák üldözték ezeket a léggömböket s szerették volna megsemmisíteni, elkobozni őket. De ők csak szálltak-szálltak a magasba Párizs bulvardjai felett és nevettek üldözőiken. Igen és mégis van valami hasonlatos a párizsi és a caraimani ballonok között. Más és más jelszót viselnek, más és más körülmények között eregetik a magasba őket, de ezek is, azok is a háború ellen— a békéért, szállnak síkra. ... Nézzük a Caraiman-csúcsa felett lebegő ballonokat, a május elsejei léggömböket, a messzire világító jelszavakat és büszkék vagyunk arra, hogy a szabadságot, az emberi szolidaritást , a legszebb emberi eszméket hirdetik itt mintlunk az ország szivében. M. mi 1937. május 1., péntek ZSILVÖLGYÉBEN A zsilvölgyiek nem jöttek üres kézzel a nagy jelentéstételre : valamenynyi bánya már napokkal, hetekkel előbb teljesítette a tervfeladatait s most a terven felül fejtett ezer meg ezer tonnáról hozták a jelentést. Az utóbbi években még soha nem érkeztek ilyen büszke elégedettséggel a Victoria térre emelt lelátó elé, ahol Ion Barna elvtárs, az RMP KV tagja, a Petrozsény rajoni pártbizottság első titkára a május 1. köszöntésére elért eredményeikről beszélt. Szólt a zene és vonultak a sorok. Minden oszlop egy-egy nagyszerű eredmény. Hajdú Gyula, a Szocialista Munka Hőse, és, az 1962-re dolgozó Mihály István halad a petrillaiak előtt, akik 15.000 tonna szenet adtak terven felül az év első négy hónapjában. A lónyai bánya küldöttei6000 tonnáról számolnak be. Utánuk a többiek, Vulkánból, Lupényból, Urikányból, Aninószáról, az immár országszerte híressé vált Csiky Imre, Gheorghe Ivascan, Vasile Hritan, Alexandru Lazar meg a többi élbányász munkahelyeiről, összesen több mint 30.000 tonna terven felül fejtett szénről hozzák a jelentést, méltó válaszként a párt és a kormány intézkedésére, amelynek nyomán a zsilvölgyi bányákban már be is vezették a javított norma- és bérrendszert. Egész Petrozsény ott haladt a felvonulók között. Az építők, akik ezekben a hetekben 3000 négyzetméternyi lakterületet adtak át, a javítóüzem munkásai, a vasutasok, a szakiskolák és az új bányászegyetem hallgatói. Győzelmi ünnep volt ez a május 1-i felvonulás és egyben fogadalomtétel is az újabb munkasikerek kivívására. KOLOZSVÁRON (Tudósítónktól). — A város korán ébredt. A hajnali szélben meglebbenő lobogók, a feldíszített házak, ünneplőbe öltözött siető emberek, itt-ott felhangzó ének és zeneszó a nagy ünnep ittlétét jelezte. Nyolc óra után már a Malinovszkitéren a Nemzeti Színház előtt felállított tribün is kezd benépesedni. Megkezdődik Kolozsvár dolgozóinak ünnepi nagygyűlése. A munkásosztály nemzetközi szolidaritásának napját román nyelven Vaida Vasile, az RMP Központi Bizottságának póttagja, a Kolozsvár tartományi pártbizottság első titkára, magyarul Székely János, a Szaktanács tartományi bizottságának titkára méltatta. Az ünnepi beszédek után megkezdődött a város dolgozóinak felvonulása. Elsőkként a szocialista versenyben legszebb eredményt elérő Armatúra üzem munkásai vonultak el, akik büszkén jelentették a pártnak, hogy áprilisi tervüket 116,69 százalékra teljesítették és 1 millió 780 ezer lejt takarítottak meg. Kolozsváron az idén új színfolttal gazdagodott a május elsejei seregszemle: első ízben vonultak fel a fegyveres munkásgárdák. Kürtszó harsan, dobpereg, fehéringes, vörös nyakkendős pionírok vonulnak el. Hosszú-hosszú sorokban jön a legifjabb nemzedék, az ifjúság következő váltása. A pionírok után a gyárak, üzemek dolgozóinak tömött sorai vonulnak el. Kemény munkáskezek tartják magasra a zászlókat, jelszavas táblákat, tér-emelési grafikonokat, pártunk és kormányunk vezetőinek, a nemzetközi munkásmozgalom vezéreinek arcképeit. Gyors egymásutánban érkeznek a térre a Carbochim, a Menajul, a vasúti műhelyek, majd a Varga Katalin köötöttárugyár és a Porcelángyár dolgozói. Az orvosi főiskola hallgatói és tanárai, a kórházak, egészségügyi intézmények orvosai, ápolói közelednek. Újabb és újabb emberoszlopok vonulnak el a tribün előtt: diákok, mű- . vészek, írók, színészek, kisipari szö-vetkezetek dolgozói. A telekiek híres botostáncukat járják, a györgyfalviak is vidáman dalolva haladnak el. Sűrük vörös zászlóerdő, tömött sorok követ-keznek. Kolozsvár legnagyobb üzemé-enek, a Herbák János Műveknek dolgozói dörgő taps mellett vonulnak el.Majd a sportolók színpompás, sze-met gyönyörködtető, hosszú és váltó, zajos sora zárja be az ünnepséget. Negyedtizenkettő az óra, sokan már is a Hója erdő felé tartanak, nemsokára megkezdődik a kolozsvári majális. A Hója erdőben késő estig harmo- nikaszó, dal, nevetés hangzik. A város felett őrködő fellegvár tetején ki- gyűlő villanykörték fénylő füzéréből? kirakott hatalmas betűk május elsejét köszöntve világítanak bele az ezer ti Ar P a! ▼ ar « t a i, n r •, i ní-n-LJL« Fegyveres munkásgárdék a ploesti felvonuláson