Előre, 1957. december (11. évfolyam, 3143-3169. szám)
1957-12-01 / 3143. szám
Vilag proletárjai egyesütjeiért! A ROMAN NEPKOZTARSASAG NEPTANACSAINAK LAPJA XI. évfolyam 3143. szám 6 oldalára 20 báni 1957 december 1., vasárnap Fokozottabb anyagtakarékosságot üzemeinkben! Természeti kincsekben gazdag hazánkban a legváltozatosabb ipari nyersanyagok találhatók igen jelentékeny mennyiségekben. A szocialista iparosítás nagyszabású programjának végrehajtását megkönnyíti számunkra az, hogy komoly kőolaj, szén, földgáz, kősó és sokféle ásvány készleteink vannak, geológusaink szorgos munkája nyomán pedig mind újabb kincseket fedezünk fel. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy könnyűiparunkat is jórészt belföldi anyagokkal láthatjuk el. Textilgyárainkban részint hazai gyapottal és egyre nagyobb területeken termesztett lennel, kenderrel dolgozunk, igyekszünk növelni juhállományunkat és minőségileg javítani a belföldi gyapjút, több műselymet és hernyóselymet termelünk. Rövidesen számottevő belföldi marosi termelésre is számíthatunk. Cipőgyárainkat jobbára belföldi bőrrel látjuk el. Nagyszabású beruházási terv alapján értékesíteni igyekszünk a Dunadelta kincsét, a nádat, cellulózot, műrostokat és egyéb ipari nyersanyagokat fogunk belőle nyerni. Jól átgondolt átfogó tervek alapján fejlesztjük vegyiparunkat, hogy a legváltozatosabb vegyi termékekkel, műgumival, festékanyagokkal, gyógyszeralapanyagokkal, stb. bőségesen elláthassuk iparunkat. De még ilyen adottságok között sem kezdhettünk volna hozzá a szocialista építéshez, ha nem támaszkodhatnánk a szocialista tábor testvéri együttműködésére, ha nem biztosítaná számunkra elsősorban a természeti kincsekben olyan mérhetetlenül gazdag és a Nagy Októberi Forradalom óta eltelt 40 év építőmunkájának eredményeit élvező hatalmas Szovjetunió mindazokat a nyersanyagokat, amelyeket fejlődő iparú ország nem nélkülözhet manapság. Országunk, népgazdaságunk fejlődésének érdekei megkövetelik, hogy gondosan, az eddiginél még gondosaban gazdálkodjunk az ipari nyersanyagokkal. Takarékoskodnunk kell a belföldiekkel is, de méginkább a külföldről beszerzettekkel. Gyárainkban megnyilvánul az a dicséretes törekvés, hogy túlteljesítsék évi tervüket, az előirányzatnál több terméket gyártsanak. Egész sor iparvzaktunk már november 7-e előtt elvégezte egész évi tervfeladatát. Elismerést érdemelnek ezért a szép sikerért. Különösen örvendetes, ha bányáink alapvető fontosságú nyersanyaggal az előírtnál nagyobb men- nyiségekben látják el üzemeinket. A békási cementgyár a megköveteltnél több cementet szállított építőtelepeinknek és exportra; a romani téglagyár már jövő évi terve számlájára szállít, Vajdahunyad több acélt termelt az előirányzottnál. Gyáraink igen jelentős belső tartalékok felett rendelkeznek. Ennek folytán a termelést lényegesen növelhetik, anélkül hogy több nyersanyagot igényelnének, ha minden tekintetben takarékoskodnak a kiutalt nyersanyaggal. Amennyiben fémipari üzemeink mindössze 1 százalékkal csökkentik a fajlagos fémfogyasztást, sokezer tonna fémet takaríthatunk meg, s egyúttal számottevően csökkenthetjük az önköltséget. Már a gépek ésszerű tervezésével igen sok fém takarítható meg, ehhez járul különösen az öntödékben és kovácsműhelyekben a korszerű eljárások alkalmazásával elérhető fémmegtakarítás. A sztálinvárosi Vörös Zászló üzem munkaközössége vállalta, hogy jövőre 55 százalékkal csökkenti a fajlagos fémfogyasztást, a fővárosi Tudor Vladimirescu üzem dolgozói az autóbuszok és billenő teherautók gyártásánál a fémfogyasztást 5 százalékkal akarják csökkenteni Hasonló eredmény érhető el más fémipari vállalatoknál is. Faipari szakembereink számára ismert kérdés, hogy a rönkök helyes felvágásával igen sok faanyag megtakarítható. Sorolhatnánk így még hosszasan, az egyes iparágak sajátos lehetőségeit a célszerűbb anyagfelhasználásra. De ez a néhány kiragadott példa is érzékelteti eléggé, hogy az anyagtakarékosság milyen fontos, elsőrendű feladat. Nagyot nyer az ország, nagyot nyer az egész népgazdaság, ha minden vállalatban építőtelepen a legszigorúbb anyagtakarékosságot honosítjuk meg. Íme, ez ma egyik legfontosabb feladatunk a népköztanaság 10. évfordulóját köszöntő versenyben. Vessünk véget mindennemű anyagpazarlásnak! Vegyen részt minden egyes dolgozó a takarékossági versenyben ! Használjuk fel a nyersanyagokat beosztással ahogyan ezt olyan emberek teszik, akik az országok ügyeket a maguk személyes ügyének tekintik, mert tudatában vannak, hogy a szocializmus építése a pártvezette dolgozó milliók közös ügye. A brailai „Progresul“ fémipari üzem a technológiai folyamat tudományos újjászervezése révén megkétszerezte úthengergyártását és minden egyes úthengernél 481 kg fémet takarít meg. A gyár szerelőcsarnokában nemsokára elkészül egy újabb sorozat e gépekből. KÖSZÖNTJÜK A KULTÚRA HÓNAPJÁT (3. oldal) A fővárosi mozikban Új hazai filmeket mutatnak be A Kultúra Hónapja keretében a jövő héten Bukarestben bemutatják hazai filmgyártásunk legújabb termékét, a „Két sorsjegy“ című színes játékfilmet, amely I. L. Caragiale azonos című novellája alapján készült. A filmbemutatót december 5-én tartják meg a Patria filmszínházban. A film főszereplői Gr. Vasiliu Birlic, az RNK népművésze, Marcel Anghelescu, Alexandra Giugaru és Ion Iancovescu érdemes művészek. A „Két sorsjegy" című filmmel együtt mutatják be „A napfényes Dél" című szélesvásznú, sztereofonikus szovjet dokumentumfilmet. December 2 és 8 között számos ismert hazai film kerül vetítésre a fővárosi mozikban. Az utolsó előadások előtt a filmek főszereplői személyesen megjelennek a közönség előtt. Ugyancsak a jövő hét folyamán mutatnak be a fővárosban két új szovjet és egy francia filmet. Közös gazdaságot minden faluba !!!!iliMIHWHiilillMII!!NRIB!!!iiM^ Sepsiszentgyörgy rajonban Cófalva az első (Tudósítónktól). — A „Közös gazdaságot minden faluban” akcióval párhuzamosan folyik a meglévő alakulatok bővítése. November 28-án estig (egy hét alatt) 446 család 535 hektár földdel belépett a szervezés alatt álló és a régebbi egységekbe. Ennek során a cófalvi pártalapszervezet és a társulás vezetősége 28-án jelentette a rajoni pártbizottságnak, hogy a falu minden egyes dokinó parasztja belépett a már meglévő mezőgazdasági társulásba. Ez Sepsiszentgyörgy rajon első teljesen szövetkezetesített faluja, ahol 99 dolgozó paraszt 105 hektár földet művel meg közösen. Ugyancsak a teljes kollektivizálás előtt áll Lécfalva, Eresz,Jevtog, Kálnok, Maksa, Köröspatak, Kilyén és Gidófalva, ahol már csak néhány család nelyi tagja még a kollektív gazdaságnak. Sztálin tartományban 50 falu a közös gazdálkodás utján Sztálin tartományban eddig 50 helységet szövetkezetesítettek. Csupán Ágota rajonban 21 község, illetve falu lépett teljesen a közös gazdálkodás utja.J. Köstörényhez, amár régóta működő kollektív gazdaság mellett az utóbbi időben két mezőgazdasági társulást és egy mezőgazdasági termelőszövetkezetet alakítottak. Itt a község utolsó 42 egyénileg gazdálkodó parasztcsaládja is belépett a közösbe. Vidombárk szintén teljesen áttért a szövetkezeti munkára. Legutóbb Botfalu, Feketehalom és Ágota tért rá a szövetkezeti életre, de rövidesen Keresztényfalvát, Földvárt, Szentpétert és Rozsnyót is teljesen szövetkezetesítik. Csáková rajonban (Temesvári telefonjelentés). — Nagyszentmiklós és Zsombolya rajon teljes szövetkezetesítése nagy visszhangot váltott ki a Bánát falvaiban. Itt is, ott is tárgyalták a nagy eseményt. A mezőgazdaság szocialista átalakítása a Bánát falvaiban egyre inkább kezd tömegméreteket ölteni. Csákóvárajonban rövid két hét leforgása alatt 27 falut teljesen szövetkezetesítettek. November 26—27-én befejezték Bánlak, Partos, Kisgály, Gád, Fodorháza, Csárva és Kobát teljes szövetkezetesítését. Bánlakon például az agitátorok lelkes munkája eredményeképpen három nap leforgása alatt 353 földműves 1580 hektár földdel kérte felvételét a kollektív gazdaságba és a társulásba. Partoson 166 földműves 763 hektár földdel lépett a szövetkezeti gazdálkodás útjára. Gályon 92 család 373 hektár földdel kérte felvételét a szocialista egységekbe. Gádon 131 család, Rudnán 111 család, Csákóvárajonban rövid két hét leforgása alatt már közel 1460 földműves nem kevesebb mint 4500 hektár földdel lépett be a kollektív gazdaságokba és a társulásokba. Így rövidesen befejeződik e rajon teljes szövetkezeteskés • A párt- és kormányküldöttség részvételével ünnepi gyűlés Kolozsváron • Atanase Jója, Constantin Daicoviciu és Balogh Edgár mondott beszédet (Tudósítónktól.) Szombaton délután 5 órakor Kolozsváron a Nemzeti Színházban ünnepi emlékgyűlést tartottak a bábolnai parasztfelkelés 520. évfordulója alkalmából. Az ünnepi gyűlés részvevői — a párt- és állami szervek helyi képviselői, tudósok, írók, művészek, kolozsvári és Kolozsvár tartományi román és magyar dolgozók — melegen üdvözölték a terembe lépő párt- és kormányküldöttség tagjait: Emil Bodnáras elvtársat, a Román Munkáspárt Központi Vezetősége Politbürojának tagját, a Minisztertanács első alelnökét, Fazekas János elvtársat, a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének titkárát, Atanase Jósa elvtársat, a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének tagját, oktatás- és művelődésügyi minisztert, Augustin Alexa elvtársat, a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének tagját, a Román Népköztársaság főügyészét, Bányai László elvtársat, az Oktatás- és Művelődésügyi Minisztérium vezérigazgatóját, Andrei Otetea akadémikust, akik helyet foglaltak az elnökség asztalánál. Az elnökségben még a következő elvtársak foglaltak helyet: Csupor Lajos, az RMP KV tagja, a Nagy Nemzetgyűlés Elnökségének tagja, a Magyar Autonóm Tartomány pártbizottságának első titkára. Vasile Vaida, az RMP KV póttagja, az RMP Kolozsvár tartományi bizottságának első titkára, Nagy István író, a Nagy Nemzetgyűlés Elnökségének tagja, Kulcsár Ferenc, a Kolozsvár tartományi néptanács végrehajtó bizotságának elnöke, továbbá a kolozsvári városi pártbizottság, a tartományi és a városi néptanács képviselői, valamint a tartomány munkásainak, parasztjainak és értelmiségieinek képviselői. Jurcá Petre, a városi néptanács végrehajtó bizottságának elnöke megnyitó szavaiban üdvözölte a küldöttség tagjait, majd átadta a szót Atanase Jója oktatás- és művelődésügyi miniszter elvtársnak, aki rövid beszédében megemlékezett az első nagy erdélyi parasztfelkelés jelentőségéről. Több mint 500 éve múlt annak az emlékezetes eseménynek, amikor a román és magyar parasztok közös véráldozatokat hozva, testvéri összefogásban harcoltak a feudális és klerikális kizsákmányolok és elnyomók ellen és magasra emelték az emberi méltóságért, a szabadságért és jobb életért folytatott felkelés dicsőséges zászlaját. A bábolnai felkelés hazánk történelmének egyik kiemelkedő forradalmi eseménye. A bábolnai felkelés a középkori feudalizmus ellenes nagy parasztmozgalmak láncolatába tartozik s országunk elnyomott parasztságának első szervezett forradalmi megmozdulása. A bábolnai felkelés fénycsóvája világosságot gyújtott a román és magyar parasztság tudatában, az egyazon célokért, egyazon érdekekért, végső fokon tehát az osztályérdekekért vívott harcban egyesítette a román és magyar parasztokat. A bábolnai felkelés első magasztos hírnöke volt annak az összefogásnak, amely az elkövetkező évszázadok során a kizsákmányolás és elnyomás elleni harcban egyesítette a román és magyar parasztokat, egyik első hírnöke annak a széles egységnek, amely nemzetiségre való tekintet nélkül hazánk dolgozóit a szocializmus építésében összekapcsolja. A bábolnai román és magyar felkelők nemes törekvései nemcsak megvalósultak, hanem túl is léptük azokat, mégpedig olyan nagy mértékben, amiről ők nem is álmodhattak. És ezt abban a közös harcban értük el, amelyet a román nép és az együttélő nemzetiségek napjainkban folytattak a Román Munkáspárt vezetésével a Román Népköztársaság megvalósításáért és a szocializmus felépítéséért. E harc során megszilárdult a román nép és az együttélő nemzetiségek örökös barátsága. A dolgozó tömegek megingathatatlan eltökéltsége csúfos kudarcra kárhoztatja az osztályellenség mesterkedéseit, azt a próbálkozását, hogy széthúzást szítson a román, magyar, német stb. dolgozók között. A parasztságnak ma hűséges szövetségese van: a munkásosztály,, Hazánk dolgozóinak kipróbált vezetője, a harcokban megedzett és a legyőzhetetlen marxi-leniai elmélettel felvértezett Román Munkáspárt kifejleszti gazdaságunkat és kultúránkat, megteremti, hazánk dolgozóinak megbonthatatlan egységét, nemzetiségre való tekintet nélkül. A szónok méltatta a népi hatalomnak a dolgozók jólétének emelése során elért jelentékeny sikereit, majd így folytatta beszédét: Most 500 év elmúltával azzal róhatjuk le leginkább kegyeletünket a bábolnai hős román és magyar harcosok emléke iránt, hogy küzdünk a román nép és az együttélő nemzetiségek testvériségéért, a nép jólétének s kulturális színvonalának állandó emeléséért, népi kulturkincseink gyarapításáért és elmélyítéséért, s hazánk további virágzásáért a szocialista tábor keretében, amelynek élén nagy barátunk, a Szovjetunió halad. Atanase Jója elvtárs beszédét magyarul Kulcsár Ferenc, a Kolozsvár tartományi néptanács elnöke tolmácsolta. Ezután Constantin Daicoviciu akadémikus, a Victor Babes egyetem rektora és Balogh Edgár egyetemi tanár, az Oktatás- és Művelődésügyi Minisztérium kollégiumának tagja ismertették az 1437-es bábolnai parasztfelkelés történetét. Ami annak idején objektív történelmi okokból lehetetlen volt — mondotta a többi között Daicoviciu akadémikus —nemcsak lehetővé vált, hanem meg is valósult. Ma, népi demokratikus rendszerünkben, a Román Munkáspárt bölcs vezetésével,, a különböző nemzetiségű dolgozók testvériségén alapszik hazánk ereje és előrehaladása. És ez magának a marxi-lenini tanításnak és gyakorlatnak alapvető felfogásából fakad. Ezután Balogh Edgár egyetemi tanár beszélt: „520 évvel ezelőtt — 1437-ben — Erdély földjén nagyméretű parasztfelkelés zajlott le. Ez a mozgalom sok lényeges vonásában eltért az évszázadokon át elnyomatásban élt , , parasztság szokásos osztályharcától. Mindenek előtt abban különbözött tőle, hogy első ízben hozta létre a román és a magyar nép harci egységét. E két nép egyazon földön élt, egyazon mostoha sorsban sínylődött, de a történelmük kialakulásában, népi jellegzetességükben, anyanyelvükben és kultúrájuk alkotó elemeiben megmutatkozó különbségek miatt mindannyiszor az antagonizmus útjára taszították őket.“ Balogh Edgár a következő szavakkal fejezte be beszédét: „Az 1437-es parasztfelkelést vérbe tudták ugyan fojtani, de az akkori idők gazdasági, társadalmi, politikai és ideológiai konfliktusai korszakunkig fennmaradtak. Miránk és a mi új rendszerünkre hárult az a feladat, hogy szétzúzzuk a hűbéri rendszer végső maradványait, hogy áthidaljuk a városi és falusi dolgozók közti szakadékot, hogy vezérlő elvvé tegyük a román nép javát, a magyar nép javát, az ember javát szolgáló tudatos és szervezett szocialista törekvést“. Az ünnepi gyűlés után a Nemzeti Színház művészegyüttese előadta Teofil Busecan „Hallgatás éjszakája“ című darabját. A testvériség emlékműve Emlékművet avatnak Bábolna hegyén. Azoknak a magyar és román jobbágyoknak az emlékét örökítjük meg, akik 520 évvel ezelőtt kétszer is vereséget mértek uraikra és írásos szerződésben szabták meg feltételeiket legyőzött elnyomóiknak. Bábolna hegyét, a győztes csata színhelyét, az elnyomottak tanácskozóhellyé avatták, ahova „a jövendő időkben mindörökké évenként... minden faluból, birtokról, mezővárosból két bulcseszti és bizalomraméltó vén gyűljék össze“ kivívott jogaik védelmére. Budai Nagy Antal és Vajdaházi Nagy Pál harcos népe szétverve az engedetlen jobbágyokra „ támadó úri sereget, jobb, emberibb életet akart ..a magyarok és románok egyetemének“, Erdély minden elnyomottjának. De ehhez kevésnek bizonyult a bölcskének bábolnai tanácsának létesítése, kevésnek a jobbágyi terheket némiképp enyhítő kolozsmonostori egyezmény, mert a hatalom továbbra is az urak kezében maradt, akik nem sokat késlekedtek a visszavágással. 1437 július 6-án kötötték meg az első kolozsmonostori szerződést a győztes elnyomottak a legyőzött elnyomókkal, rá három hónapra az újból győztes jobbágyok újabb szerződésben rögzítették feltételeiket, de december közepére az urak ismét felülre kerültek. Ki gondolt volna öt évszázadon keresztül arra, hogy emlékművet emeljen azon a helyen, ahol az elnyomottak összefogása első komoly győzelmét aratta Erdély földjén, azon a helyen, amelyet az elnyomottak tanácsa színhelyéül jelöltek ki ? A végleges győzelemnek, a mi győzelmünknek kellett eljönnie előbb, hogy Bábolna megkaphassa azt a tiszteletet, amely a szabadságot szerető egyszerű parasztosok hősiességének kijár, azt a tiszteletet, amelylyel a kései utódok a magyar és román elnyomottak győzelmes összefogásának adóznak. Bábolna nem egyszerű , történelmi emlék, ieni jelkép is. Az elnyomottak sok évszázados küzdelmének, a közös iga lerázásáért vívott harc jelképe. Bábolna örökítette meg írott dokumentumban első ízben a mi földünkön az együttélő különböző nemzetiségű elnyomottak sorsközösségét, egymásrautaltságát és közös harcát. Bábolna legszebb hagyományaink egyikét idézi és a mai közts harc, és munka évszázados gyökereit bizonyítja. J. K. Albánia nemzeti ünnepén Albánia függetlensége kikiáltásának 45. évfordulója és a fasiszta iga alóli felszabadulása 13. évfordulója alkalmából szombaton este Bukarestben ünnepi gyűlést tartottak az Újságíró Szövetség székházában. A gyűlésen részt vettek a fővárosi lapok és folyóiratok szerkesztői. Megjelent Miha Laku albán nagykövet és a nagykövetség több más tagja. L. Sarateanu újságíró beszámolt Albániában tett utazásáról, Pandele Stilu, a tiranai népszínház főrendezője az albán művészet és színház fejlődéséről beszélt. (Agerpres) Fogadás Varsóban nagynemzetgyűlési küldöttségünk tiszteletére Czeslaw Wycech, a Lengyel NK Szejmjének marsallja a román nagynemzetgyűlési küldöttség tiszteletére, amely 10 napig a Szejm vendégeként a Lengyel NK-ban tartózkodik, szombaton este fogadást adott a varsói kormányzósági palota termeiben. A fogadáson részt vettek a román nagy nemzetgyűlési küldöttség tagjai, élen Const. Pirvulescu elvtárssal. Hasonlóképpen jelen volt Marin Florea Ionescu elvtárs, a Román Népköztársaság lengyelországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete és a román nagykövetség tagjai. Lengyel részről a fogadáson részt vettek a következő elvtársak : Czeslaw Wycech, a Lengyel NK Szejmjének marsallja, Jerzy Jadlowski, a Szejm helyettes marsallja, Boleslaw Podedwerny, a Lengyel NK Államtanácsának alelnöke, Tadeusz Kotarbinski, a lengyel Tudományos Akadémia elnöke. Ugyancsak részt vett a fogadáson több lengyel parlamenti képviselő, a diplomáciai testület számos tagja, a kulturális és tudományos élet képviselői, újságírók. A fogadáson, amely meleg, barát légkörben folyt le, Czeslaw Wycech és Const. Pirvulescu pohárköszöntőt mondottak a román és lengyel nép barátiságára. " Nagymennyiségi gyarmatára érkezett Az elmúlt napokban 1.070.000 kiló citrom és narancs, 560.000 kiló olajbogyó és 220.000 kiló szentjánoskenyér érkezett a konstancai kikötőbe Görögországból, Ciprusbólés Libanonból. A hét végéig Görögországból és Libanonból további 694.000 kiló citrom és narancs, valamint 270.000 kiló olajbogyó érkezését várják. December első napjaira Görögországból, Egyiptomból, Libanonból és Franciaországból 500.000 kiló citromot és narancsot, 300.000 kiló olajbogyót, 100.000 kiló fügét, nagymennyiségű ananászt, banánt, kókuszdiót, datolyát, gesztenyét, kakaót, mazsolát és fűszert várnak. A kultúra hónapjának plakátja ÜZEMI HÍREK A Vörös Acél üzem hengerészei november 25. óta decemberre termelnek. A platina-hengermű osztály dolgozói — Uher Mátyás vezetésével — már 24-én 11,2 százalékkal teljesítették túl havi tervüket. A vasöntödében, az acélöntödében és a samott-gyárban azonban már 22-23 óta 1958-ra termelnek.Az évi terv idő előtti befejezésében különösen kitűntek Schwerin Henrich acélöntő csoportja, Todut Alexandru fémöntő csoportja és a samott-gyár női brigádja. BODNÁR SÁNDOR levelező ★ 44 nappal a határidő előtt fejezte be évi tervét a lugosi Bánátul bányafeltárási tröszt, igy tehát szintén 1958-ra dolgozik. ♦ A Hátszeg rajoni nagybáni tűzállóanyag-gyár a helyi szükségleteket ellátó kisüzemből erőteljes nagyipari vállalattá fejlődött s számos köztársasági érdekű iparüzemet lát el tűzálló anyagokkal, a többi között a vajdahunyadi kohászati kombinátot i®. A gyár ma másfél hónap alatt annyit termel, mint 1948-ban az egész év folyamán. Az államosítás után a gyárat nagytermelékenységű, korszerű gépekkel szerelték fel, négy új égetőkemencét helyeztek üzembe, a régieket korszerűsítették. Tavaly helyezték üzembe a gyárban az ország első lignittel működő gázfejlesztő kemencesorát s ezzel 14 százalékkal növelték a kemencék termelőképességét. A következő évekre tervbe vették a gyár profilhrozását, illetve átállítását a kohászati iparunk további fejlesztéséhez szükséges tűzálló anyagok kizárólagos termelésére. A nagybániak szorgalmas emberek, Nicodin Popa és Iordan Cráciunescu élen járnak az élenjárók között is. A gyár munkaközössége már november elsején teljesítette össztermelési értéktervét s most új lendülettel dolgozik, hogy újabb munkasikerekkel ünnepelje meg a Román Népköztársaság fennállásának 10. évfordulóját. Fejlődnek a fogyasztási szövetkezetek A Fogyasztási Szövetkezetek Központi Szövetségének Tanácsa november 29-én és 30-án ülést tartott, amelyen részt vettek a minisztériumok, valamint a kereskedelmi és szövetkezeti alkalmazottak szakszervezeteinek képviselői. Az ülésen részletesen megvitatták, hogyan teljesítették a fogyaszási szövetkezetek a II. pártkongresszuson hozott határozatokban kijelölt feladatokat. Az ülésen előterjesztett két jelentés feltárta az említett időszakban elért eredményeket. Czápos Ferenc elvtárs, a Centrocoop alelnöke elmondotta, hogy míg a szövetkezeti egységek 1954-ben 7284 millió lej értékű árut adtak el, ebben az évben az árueladás 10.350 millió lejt tesz majd ki. 1954 szeptember 30-tól 1957 szeptember30-ig a Mikereskedelmi hálózat több mint 4600 eladási egységgel gyarapodott. Az építőanyag-kereskedelem is nagy fejlődésnek indult. Idén például a falusi lakosságot 242 százalékkal több cementtel, 138 százalékkal több fedélcseréppel, 202 százalékkal több téglával és 63 százalékkal több fűrészáruval látják el, mint 1954 évben. Lukács László elvtárs, a Centrocoop alelnöke kidomborította a fogyasztási szövetkezetek megszilárdításáért. Valamint a város és a falu közötti árucsere forgalom továbbfejlesztéséért kifejtett tevékenységet. Bukaresti benyomásairól beszél Fejér György karmester A bukaresti zenehallgatóság szeretettel fogadta Fejér György fiatal budapesti karmestert, aki szombaton és vasárnap a „George Enescu“ Állami Filharmónia zenekarát vezényelte. Fejér György a mai fiatal magyar karmester nemzedék legtehetségesebbjei közé tartozik és nemcsak Magyarországon, hanem Lengyelországban és Csehszlovákiában is kiváltotta a közönség elismerését. Beszélgettünk a fiatal karmesterrel. Örömmel számolt be arról, hogy a budapesti zenei élet igen fellendült, a közönség rendszerint zsúfolásig megtölti a hangversenytermeket. — Hangversenyéletünkre jellemző — mondja Fejér György, — hogy rengeteg külföldi művész keres fel bennünket, nemcsak a Szovjetunióból és a népi demokratikus országokból, hanem a kapitalista országokból is sokan adtak hangversenyt a tavalyi és idei évadban. Ugyanígy a mi művészeink is gyakran játszanak külföldön. Fejér György elmondotta, hogy a külföld melegen érdeklődik a mai magyar zeneszerzők művei iránt. — Nagyon jól esett, — mondotta, — amikor itt is magyar műveket kértek tőlem. Többek között Mihály András gordonkaversenyét és Dávid Gyula brácsaversenyét. Telefonon beszéltem feleségemmel és kértem, küldje le ezeket a kottákat. A most ideérkezett kulturális küldöttség el is hozta más magyar szerzeményekkel együtt. — Mit vezényel a legszívesebben? — kérdezzük. .. — Egyformán kedves nekem minden zene, — kapjuk a választ. A legszívesebben azonban talán mégis a preklasszikusokat... és persze Beethovent. De örülök, ha új magyar műveket is vezényelhetek. Most odahaza legközelebb Huzella Elek „Dorottya" szvitjét fogom vezényelni. — Mondjon néhány szót itteni benyomásairól, — kérjük. — Rendkívüli módon megkopott az a szívélyes fogadtatás, az a kollegiális segítő kéz, amit a zenekar részéről élveztem. A zenekar igazán nagyon jó. Ott ahol két olyan nagy karmester él, mint George Georgescu és Constantin Silvestri, teljes biztosíték van a magasszínvonalú zeneélet kialakulására. Mindkét karmesternek nagy tisztelője vagyok. Budapesten is nagyon szeretik őket és kimagasló esemény, ha ők vezényelnek. — Remélem még lesz alkalmam Bunkarestbe jönni, — mondja végül Fejér György. — A viszontlátás nagy öröm lesz számomra. Vendégkarmesterünk Szinajára utazott, majd a jövő héten Nagyszebenben vezényli az ottani filharmonikus zenekart. ( p.l.) Új időknek új dalaival (Tudósítónktól) Ady legtöbbet használt jelzői közé tartozik az „uj“ s ez persze nem véletlen, hiszen azzal kezdte, hogy ,,uj időknek uj dalaival” busán, konokul tombola viharként tört be a magyar ugarra, hol önemésztő dühvel és kemény hittel tépte a paposv úri Magyarország dudvával behálózott földjét. Tépte a giz-gazt, hogy a föld megtisztuljon s uj arccal nézzen a jövőbe. „Uj szelek nyögetik az ős magyar fákat....“ Ő volt az uj szél. .,Uj lángok, uj hitek, uj kohók, uj szentek ...” ez is mind ő volt. Elmúlt régi időkben tudott uj idők uj dalnoka lenni: a máé. Ünnepeljük-e ma szebben, mint azzal, ha átérezzük, hogy költészete még ma is, számunkra is mennyire új. Ünnepelünk. Emlékezünk Adyra itt Marosvásárhelyen is mint szerte, az országban mindenütt. A zsúfolásig telt Kultúrpalota nagytermében mély csendben, feszült figyelemmel nézünk a színpadra, ahol most csak egy vörös vászonnal Merített kicsi asztalka áll s előtte írók, művészek jelennek meg, hogy felidézzék Adyt. A háttérben a falon Ady jól ismert arcképe függ, jövőbe látó nagy szemével néz le mireánk, mai emberekre. És itt állunk szemtől szemben azokkal az ezüstöshajú emberekkel — Bölöni Györggyel, Franyó Zoltánnal — akik személyes barátai és küzdőtársai voltak a költőnek. Figyeljük a neves írók minden szavát, hiszen ők valamikor Adyval beszéltek, felfogjuk szemük sugarát, amely hajdanában Ady tekintetével találkozott. Meghatóan ,szép emlékezéseikből még jobban megismerjük, emberi közelségből is látjuk azt, az Adyt, akivel az eszmebarikádokon már találkoztunk, s aki egy küzdelmes nagy élet jussán már régen eljutott korunk szívébe, a proletárutókor lükébe. A visszaemlékezések után szavalatokat hallunk. Kiváló művészek — mint Kovács György, Erdős Irma, Sinka Károly és mások — hangján szót hozzánk a költő. Bátran s busán zengő verssorok szép muzsikája száll a levegőbe. Ady szellemével telik meg a terem. Ünnepelünk. Bensőséges, mély érzéssel, szent melegséggel emlékezünk a nagy költőre, aki a kis magyar Értől indult el s eljutott a népek lelkének szent, nagy Óceánjába