Előre, 1957. december (11. évfolyam, 3143-3169. szám)
1957-12-01 / 3143. szám
INDIA északi részének legfestőibb részén, Kasmír északkeleti sarkában, a Karakoram hegylánc 6000 méteres hegyóriásai között elrejtett festői völgyben él a hunzukok törzse. A mintegy 20.000 lélekszámú néptörzs önálló hegyi államának élén a mir áll. Ez a független kicsiny állam az indiai államközösség tagja. India központi kormánya tiszteletben tartja függetlenségüket A hunzukok messze földön híresek egészségükről, kitartásukról és a környező néptörzseket lényegesen felülmúló értelmükről Már Stein Aurel, a híres Ázsia-kutató megírja, hogy egy hunzuk küldönce nem egész egy hét alatt 300 kilométeres utat tett meg a legnehezebb terepen. Termetük magasabb, arcszínük világosabb, mint a környező törzseké, már messziről meg lehet ismerni a hegyi ösvényeken közeledő hunzukot rugalmas, ringó járásáról és gyorsaságáról. Saját legendáik szerint Nagy Sándor három sebesült katonájától származnak szirjeik, a törzs uralkodói meg éppen Nagy Sándor leszármazottainak vallják magukat. A keleti népektől eltérően nagyon ügyelnek ivóvizük tisztaságára, arra, hogy állataik ne férkőzzenek hozzá a kőböl épített fedett víztartályokhoz, hogy a tisztálkodásra, mosásra használt víz elfolyjon a csatornákban. Házaikban meglepő tisztaság és rend uralkodik. Az egy vagy kétemeletes épületekben két helyiség van: egy nagy közös lakószoba és az éléstár. Elszigeteltségük s az utak rettenetes állapota arra kényszeríti őket, hogy zárt gazdasági rendszerben éljenek és mindent, amire szükségük van, táplálékukat teljes egészében ők maguk termeljék. Mezőgazda-nxtáknak van egu maiu-szabádja: visszaadni a földnek mindent, amit elvettünk tőle. Teraszos földművelésük az ősi perui földművelésre emlékeztet, 4-6 méter magas kőfalakat emelnek a meredek hegyoldalakon és ott építik meg a gondosan elkészített, termőfölddel fedett teraszokat. Dr. Mac Carrison behatóan tanulmányozta, mi az oka annak, hogy ez a nép olyan egészséges, hogy jóformán teljesen immunis minden betegséggel szemben, noha a hasonló földrajzi és éghajlati viszonyok között élő, szomszédos néptörzsek között olyan gyakori a golyva és a kretenizmus. Megállapította, hogy a rejtély nyitja nem faji és földrajzi adottságokban, nem a klímában, hanem a hunzukok táplálkozásiban keresendő. Valóban minden táplálékuk hatalmas mennyiségű energiát juttat szervezetükbe, egészségüket és jó hangulatukat cseppet sem befolyásolja az, hogy az új termés előtt — készleteik fogytával — néha hosszú ideig nagyon szűkreszabott koszton élnek Táplálkozásuk alapja a gyümölcs. Nyáron nyersen, télen szárítva, összetörve és kevés vízzel péppé keverve fogyasztják. Elsősorban sok barackot esznek, magvát feltörik és megeszik annak manduláját is, ezenkívül szedret almát, őszi barackot, szőlőt, diót és mandulát fogyasztanak . A gyümölcs után következő helyet a zöldségek foglalják el. Spenót, sárgarépa, káposzta, tök, retek, uborka, paradicsom, burgonya, kékparadicsom, zöldbab zöldborsó frissen, vagy szárítva képezik a második legfontosabb eledelüket. Sapatti — búzalisztből készült pogácsa féle. A lisztet nagyon lassan őrlik, nehogy felforrósodjon. Atevés vízzel összegyúrt lisztből nagyon vékony pogácsát sejtenek, amit alig néhány pillanatig pirítanak roston. A pogácsát kanálszerűen kimélyítik és azzal halászgatják fa evőcsészéjükből a levesükben úszkáló zöldségeket. Minden családtagnak külön evőcsészéje és fakanala van. Nagyon kevés húst esznek. Talán három-négyszer havonta. AMIKOR Dr. Mac Carrison a hunzukokra il töltött évek után a cooncori élelmezési kutatóintézethez került, laboratóriumában kísérleteket végzett a hunzukok között szerzett tapasztalatainak ellenőrzésére. Jól szellőztetett, tágas ketrecekben helyezte el kísérleti állatait, a fehér patkányokat. Patkányainak a hunzukok, valamint két másik rendkívül egészséges indiai hegyi törzs, a sikhek és a pathanok táplálékát adta. Nevezetesen kevés vajjal készített sapaltit (lisztből készült pogácsákat), nyers sárgarépát és káposztát, főtelen tejet, egyszer egy héten húst és csontokat, sok vizet , ital és mosdás céljára is. Két év alatt 1189 patkányt figyelt meg születésétől 27 hónapos koráig, ami az ember 50 éves életkorának felel meg. Mac Carrison egy elképesztően egészséges patkányvilággal találta magát szemben, és az összes életkorú egyedeken végzett kórbonctani vizsgálatai sem mutattak ki még csírájában sem, semmiféle betegséget. Ezután egy másik kísérletet végzett. Azonos higiéniai feltételek mellett 2234 patkányt figyelt meg. Ezeket azonban a gyenge dél-indiai néptörzsek, a madrassziak és bengáliak táplálékával etette. Nevezetesen főzelékfélékkel, főtt zöldségekkel, rizzsel és kevés tejjel. Rövid idő múlva több mint 70 féle betegséget állapított meg rajtuk. Ezután egy harmadik kísérletre került a sor. Azonos körülmények között tartott patkányoknak az angliai szegényebb néposztályok táplálékát adta. Ezt a kísérletet 1226 patkányon végezte. A második kísérlet folyamán észlelt betegségeken kívül, ezek az állatok neurasztéritások és nagyon vadak lettek. Megtámadták etetőiket és mintegy hatvan nap elteltével rávetették magukat a gyengébb patkányokra és felfalták őket. Érdekes következtetéseket lehet levonni ezekből a kísérletekből, ha figyelembe vesszük, hogy a nyugati országokban egyre sűrűbben fellépő idegbajokat eddig az alkoholizmussal, a túlságosan fárasztó életmóddal vagy a társadalmi megrázkódtatásokkal próbálók megmagyarázni. (ESTHER POTER cikke nyomán a HORIZONS-ból) Az atomenergia tömeges arányú felszabadításának jelenleg két módja ismeretes. Az első után az urán 235 vagy a plutónium atommagok szétrobbanásából u. n. hasadásából nyerjük az energiát. Ez a közönséges atombomba robbanása pillanatában szabadul fel, vagy pedig hosszú ideig ható, lassú folyamat eredményeként az ú. n. magreaktorokban. Az atomenergia tömeges arányú felszabadításának második útja az, amikor valamilyen módon sikerül a hidrogén atommagjait összeolvasztani: hélium atom keletkezik és óriási mennyiségű energia szabadul fel. A felhasznált „fűtőanyag“ egy súlyegysége a hélium szintézis esetén majdnem tízszer annyi energiát termel, mint az uránhasadás folyamatában. Az atomreaktorok energia termelése tehát bonyolult összetételű atommag szétesésén alapul — a hidrogénbomba energiája bonyolultabb elemnek az egyszerűkből való összeállása fúziója folytán szabadul fel. A nap és a csillagok belsejében ugyancsak a hélium fúziófolyamata megy végbe. A napot ez látja el energiával. Itt tehát megvalósul a fúziós folyamat fékezése; a Nap nem robban fel mint a H-bomba. A földön még nem sikerült eddig megvalósítani a H-energia megfékezését. Ezt eddig csak a rettenő mag körül. A hidrogén és a deuterium atomok magjai ennek folytán igen közel kerülnek egymáshoz, — olyan közel, mint a termonukleáris reaktió esetén — és egy igen rövid idős intervallum (átlagban a másodperc milliomod töredéke) alatt fuzionálnak és létrehozzák a héliumnak egy könnyű izotópját: He3. A fúzió eredményeként felszabadul 27 MeV értékű energiamennyiség, ami megfelel a hidrogéndeutérium atomok által alkotott rendszer tömege és a He3 tömege közötti különbségnek (defektus). Ugyanakkor a fúziót közvetítő mű-mezon ismét szabaddá válik és folytatja útját. A hélium szintetikus előállítása, a hidrogénmagok fúziója ebben az esetben mindenféle rombolás és magas hőmérséklet alkalmazása nélkül megy végbe. Az elmélet igazolásához hiányzott a kísérleti alap. 1956 végén aztán ez is megvalósult. Luiz Alvarez, a kaliforniai egyetem professzora a Berkeleyben működő 6 BeV erejű kozmotron által kibocsátott mezonrészecskék nyomait vizsgálta. A mezonok nyomait nem közönséges Wilson-kamrában, vagy a szokásos érzékeny emulzióban, hanem egy tökéletesített készülék, az u. n. buborékos kamra segítségével vizsgálta. A buborékos kamrának igen nagy előnyei vannak: a részecske nyoma sokkal világosabban kirajzolódik, és általa olyan jelenségek is követhetők, amelyek a közönséges Wilsonkamra számára hozzáférhetetlenek. Ilyen például Alvarez kísérlete is , aki a kozmotronból kitörő mezonok nyomait egy cseppfolyós hidrogénnel töltött buborékos kamrában vizsgált. 75.000 felvételt készített és 2500 felvétel közül 16 képen különös dolgokat észlelt: a negatív mű-mezon nyoma hirtelen megszakad, majd néhány milliméternyi távolság után ismét felbukkant, szinte a semmiből. A nyomok tüzetes kimérése után Alvarez és munkatársai arra a következtetésre jutottak, hogy a kérdéses felvételek a hélium szintézisének képét tárják elénk. Miután a fúzió megtörtént a mű-mezon folytatja útját, míg fel nem bomlik. A déhány milliméternyi folytonossági hiány éppen annak az időnek felel meg, amikor a mezon a maghoz van kötve, és mint semleges rész folytatja útját és töltés híján látható nyomot sem hagyhat maga után. A hidegen Végbemenő hélium szintézis létezik és ezzel Zeljdovics elmélete is igazolást nyert. "Egyből megváltoztatja az eredmény a H-energia megszelidülésének kilátásait. Természetes egyelőre ezek elméleti kilátások. A katalitikus fúziós folyamatot még csak egyes, igen kis számú atomon turjuk végrehajtani és a felszabaduló energia elenyésző a kísérlet elvégzésére elpazarolt energia mennyiségéhez viszonyítva. És amellett a katalitikus fúzió sem változik át egy lavinaszerűen tovaterjedő láncreakcióvá, ami elindíthatná a hélium tömeges és gazdaságos szintézisét. Éppen ezért, ma még nem állíthatjuk, hogy a hélium katalitikus szintézise képezi majd a H-energia megszelídítésének fizikai alapját. Egy 1957 márciusában a Szovjetunió Tudományos Akadémiája fizikai intézetében tartott beszámolójában Zelidovics professzor kijelentette, hogy korai volna ezzel kapcsolatban túlzott illúziókat táplálni. De ki tudja? Annyi a kérésén előrelátott jelenség után — talán éppen egy előre nem látott esemény — amilyenben a fizika története az utóbbi évtizedekben olyan bőkezű volt, meghozza a megoldáshoz vezető felfedezést. „Eljött az idő — mondotta Nyeszmejanov profeszszor, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának elnöke egy 1955-ben tartott tudományos értekezleten — hogy a Földünkön a Nap óriási energiájából tárolt energiamorzsácskák helyett, mi is megteremtsük a magunk napját itt a Földön. TÓTH IMRE tes bomba formájában ismerjük. Tudomásunk van arról, hogy a Szovjetunióban már régebben, újabban az Egyesült Államokban, Angliában és Svédországbanl f kutatások folytak a aH-energia megfékezése és ipari, célokra való felhasználása érdekében. Ez talán korunk legnagyobb tudományos és technikai problémája. Megoldása újabb beláthatatlan távlatokat nyit az emberiség előtt. Többek között: a közönséges vizis kiapadhatatlan energiaforrássá válik. Az eddigi kísérletek során, beleértve főleg a H-bombát, mind óriási, millió fok nagyságrendű hőmérséklet előállításával indítják meg hidrogén fúzióját. Ezért nevezik még a hélium szintézisét eredményező folyamatot termonukleáris reakciónak. Nemrég felfedezték a hélium szintézisének a termonukleáris reakcióban végbemenő folyamattól gyökeresen eltérő, teljesen új módozatát. Olyan nukleáris folyamatról van itt szó, amelyben a magas, millió fokrendű hőmérsékletek nélkül, szinte „hidegen“ valósul meg a hidrogén atomok összeállítsa héliummá. Néhány éve Ja. B. Zelidovics és A. D. Szahorov, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának tagjai egymástól függetlenül elméleti vizsgálatnak vetették alá ezt a kérdést A mü mezon által közvetített magfúzió feltevését ők cseppfolyós hidrogén által alkotott környezetben vizsgálták. A következő eredményre jutottak: ha egy negatív mű-mezon egy hidrogén atomhoz csatlakozik, fennáll a lehetősége annak, hogy a mezon a mag körül keringő elektron helyébe lépjen és hogy az elektronhoz hasonló mozgást végezzen az egyetlen protonból álló mag körül. . . A mezoproton elektromosan semleges. Emiatt, valamint elenyésző méreténél fogva a mezoproton igen közel kerülhet az atomok magjaihoz, hiszen a magot védő elektromos páncélövezeten minden nehézség, nélküláthatolnak. Az elmélet értelmében, ha egy mezoproton ilyen közel kerül egy deuterium (nehéz hidrogén) magjához, akkor fennáll a lehetősége annak, hogy a mezon egyidőben végezzen körforgást mindkét A mü-mezon pályának törés nyoma A Himalája gerince .VvAA/*v\'VVVWVVVWVVV\WvVVV**VVWVW*VVV*VVVA*VVVVVVVVVVVVVSr HÉTKÖZNAPI EBEDEK ÉTRENDJE Marinait friss hal, rakott burgonya, gyümölcs Paradicsomleves, párolt marhaszelet Zellerkrémleves, karamellás palacsinta Egytálétel marhahúsból, kompot VASÁRNAPRA KÉSZÍTHETÜNK Karfiollevest, mustáros tekercset, diós-almás tortát HÁZI CSOKOLÁDÉ KÉSZÍTÉSE Megszitálunk külön-külön V0 kg tejport és 10 deka kakaót. Két deci vizet és/a kg kristálycukrot pontosan 3 percig főzünk (a forrástól számítva), akkor kanalanként hozzákeverjük a kakaót, újabb 3 percig főzzük és levesszük a tűzről, belekeverünk 5 deka vajat, azután kanalanként belekeverjük a tejport és egy vastag, jó erős fakanállal gyúrjuk, míg teljesen hideg. A kész anyagot kitesszük vajjal kent (vigyázat: nagyon vékonyan kenni) lapos tálra vagy olyan deszkára, amelyet hús vagy hagyma nem ért, elsimítjuk vékonyra és még melegen tetszés szerinti kockákra vágjuk, másnap megfordítjuk, hogy megszáradjanak. Készíthetünk az anyagból golyócskákat is és kirakjuk lapos tányérra. EGY PRÁGAI LABORATÓRIUM VILÁGHÍRŰ FELFEDEZÉSE Az emberi test legfontosabb szervei közé tartozik a máj, melyet joggal hasonlítanak össze vegyi laboratóriummal. Ezen a mirigyen óránként egy hektoliter vér folyik át, itt vegyileg megváltozik és átmelegszik. Ehhez a májnak sok oxigénre van szüksége, kb. 50 literre naponta, amely az egész szervezet oxigénszükségletének egytized része. Ha valamilyen oknál fogva az oxigénellátás megakad, vagy a májszövetek oxigénszükséglete betegesen növekedik, a máj fulladni kezd. Az oxigén legnagyobb részét a vér a kisütőéren át juttatja a májnak és ezt az adagolást semmiképpen nem lehet fokozni. Minden gyógyítási kísérlet eddig eredménytelen maradt és operatív beavatkozást eddig csak a kísérleti állatokon végezhettek. A tudományos felfedezések egyik módja két távoli, látszólag egymással egyáltalán össze nem függő jelenség összekapcsolása — logikus kapcsolatba — és ez dr. Otakar Poupa docens, a Csehszlovák Tudományos Akadémiának az Anyagcsere Fiziológiájával és Patofiziológiájával foglalkozó Laboratóriuma vezetőjének nagy felfedezése. Dr. Poupa már hosszabb ideje foglalkozott a máj elégtelen oxigénellátásának problémájával, több éve gondolkodott a kérdésen, hogyan pótoljuk az emberi máj oxigéntartalmát, míg azt javasolta, hasonló módon mint ahogyan a csodálatra méltó csíkhal (misgurnus fossilis). A kis ütőéren kívül a nagy májkapuér is beletorkollik a májba, mely összeszed minden vért az emésztőszervekből és így ezen át kerül a májba a vérszükséglet háromnegyed része. Most már csak a merész feltevés bebizonyításáról volt szó: ha bebizonyosodik, hogy az emlősök emésztőszervei képesek oxigént felszívni és átvinni a vérbe, akkor nyert ügyünk van. Az első kísérleteket 1956 nyarán végezték és azután ment minden mint a karikacsapás, pontosan és alaposan. A kísérleti állatokba szondát vezettek be, melyen keresztül az emésztőszervek különböző részeit oxigénnel töltötték és ezzel egyidőben operatív úton egy kevés vért vettek a májba torkolló érből. A laboratóriumban ezzel egyidőben beállítottak egy készüléket amellyel a legapróbb csepp vérben megállapíthatják a legkevesebb gázmenynyiséget is és gondos mikroanalíziseket végeztek. Egész sorozat végtelen finom kísérletet hajtottak végre és az eredmények minden kétséget kizáróan bebizonyították a feltevés helyességét; az emlősök még nem felejtettek el emésztőszerveikkel lélegzeni, az oxigén a bélfalon át a vérbe hatol és egyenesen a májba kerül. A prágai klinikákon megkezdik a klinikai próbákat is. Már minden nehézség nélkül bebizonyították, hogy szondával be lehet juttatni oxigént az emberi emésztőszervekbe. Szinte teljes bizonyossággal fel lehet tételezni, hogy az új egyszerű módszert sikeresen lehet majd alkalmazni az egyes operációknál. Minden arra mutat, hogy a máj oxigénnel való pótellátása fontos szerepet játszik a sérüléses sokkal fenyegetett betegek megmentésénél — ez a sok mindeddig halálos kimenetelt jelentett a baleseteknél. Nagy lehetőségek nyílnak a különböző májbetegségek gyógyításánál, beleértve a fertőzéses májgyulladást is. MIROSLAV SMETANA A beiruti tengerpart A kairói nagy mecset RUZSÁN GYÖRGY* FÉNYKÉPEZŐGÉPPEL. AZ Három földrész találkozik itt: Európa, Ázsia és Afrika. Világfontosságú utak szelik át: vizen, levegőben és földön. A földön: autó és karavánutak és nem utolsó sorban a föld fekete vérének ezer kilométeres hoszszú ütőerei — az olajvezetékek... Itt folyik el ennek a világnak meseszerü gazdagsága idegen zsebekbe — Kirkoukból, Mosszulból, Rátáiból -Tz Tripoliba, Saidába, Haifába angol és amerikai tartályhajók feneketlen kendőjébe. Egyiptomiak, szíriaiak, libanoniak, perzsák, omaniak, kuweitek, yemeniták, szauditák lakják. Ez az arab világ. Itt van a világ ismert nyersolaj tartalékának 40 százaléka. 1937-ben az Egyesült Királyság 80 százalékát tartotta kezében az arab olajnak, az Egyesült Államok csak 12,8 százalékát. 1950- ben még 51 százaléka az angoloké, az USA már 44,4 százalékkal bír. 1956-ban már csak 30 százalék az angoloké és 65 százalék az Egyesült Államoké. Ezek a számok sok mindent megmagyaráznak, ezért született meg a bagdadi egyezmény, majd Escubower-doktrinája. Az arab világ megunta már a ,, parafasisakos gentlemeneket", nem akar szolgája lenni senkinek és határozottan elutasítja, hogy sorsukat Londonban, Washingtonban, New Yorkban vagy bárhol másutt intézzék, ők inkább választják Kairót, Damaszkuszt, Beirutot, El Kiadót vagy Ammant. Ezer éves kultúra bölcsőjét ringatta ez a föld. Itt építették az egyiptomi Kheops piramist és itt burkolózik a Sphinx titokzatos hallgatásba. Jártak itt görögök, rómaiak, törökök, keresztes lovagok útban a Szentföld felé, francia gyarmatosítók, álcázott barátok, nyilfa ellenségek, ágitatos misszionáriusok és vad brigantik hordákban és egyenként, egészen a napjaink Cadillacos, cilinderes, fakkos, glaszékesztyűs diplomatákig, akik kedvesebben mosolyognak az arabokra, Cs zöld bálványukkal (dollár a neve) — próbálják letéríteni ezeket az országokat arról az útról, amiről letéríteni már nem lehet egy olyan népet, amelyik ahogy maguk az arabok mondják. ..Megizlette a szabadság jövőt ígérő ízletes gyümölcsét.“ A Kheops óriás-piramis Szudáni arab asszonyok Az alexandriai múzeum, Faruk volt király egykori palotája Pálmafák Szudánban