Előre, 1958. január (12. évfolyam, 3170-3194. szám)
1958-01-03 / 3170. szám
A BIZTOS LÉPTEKKEL z emberek mindig, még a legnehezebb időkben is, reménységgel és bizakodással tekintettek az új esztendőre. Ma pedig, amikor számunkra, szocializmust építők számára a nagyszerű távlatok mindennapos aktualitássá váltak, a jövőbe vetett hit és bizodalom szilárd alapot nyert. A remény és a bizakodás a szocializmus emberénél szervesen együvé tartozik a cselekvéssel. Mi, amikor remélünk, cselekszünk is, tettekkel váltjuk valóra álmainkat. S mert álmaink merészek, reményeink szárnyalóak, cselekedeteink számára biztos kiindulópontot és jól rögzített célt kell találnunk. Bizakodásaink és tetteink közös alapja a megtett utunkról készített számvetés és az ebből adódó következtetések. Ezért vált nálunk immár szokássá az évvégi évkezdeti mérleg és tervkészítés. Ezúttal, a megszokottól eltérően, egyszerre évről és évtizedről is készítettünk mérleget és a jövőbe vetett pillantásunk — anélkül, hogy a közeli célkitűzések veszítenének konkrétságukból, már a messzibb távlatokat is fürkészi. Egy évtized telt el azóta, hogy a munkásosztály meghódította a teljes hatalmat. Sokszor és különböző alkalmakkor készítettünk már mérleget arról, hogyan gazdálkodik az önmaga és országa fölött úrrá lett dolgozó nép. Tíz év történelmi távlatból rövid idő, különösen ha a mi tennivalóink sokaságát és nagyságát is felmérjük. Hiszen amikor népköztársaságunk kikiáltásával a világ politikailag leghaladottabb országai közé emelkedtünk, gazdaságilag erősen el voltunk maradva, országunk gazdasága, főképpen a kihasználatlan lehetőségekben és erőforrásokban állott. Ahhoz, hogy érzékeljük, milyen mértékben sikerült felszámolnunk ezt az elmaradást és felzárkóznunk az iparilag fejlett országok közé, elég néhány adat. Országunk ipari össztermelése 1957-ben 4,2-szerese volt az 1948-as évinek. Népköztársaságunk tizedik évében a gépgyártó és az építőanyagipar szinte nyolcszor, a vegyipar csaknem hétszer többet termelt, mint az első évben. A fogyasztási javak termelése ugyanez idő alatt 3,5-szeresére emelkedett. r ^,vz igen jelentős növekedési a*■* ikrrok meenem tudlak ‘■'Iksen ! (Számolni a múltbeli elmaradottságot, noha kiragadták az országot régi állapotából. Ha a tíz esztendő folyamatát képzeletünk és tervezőkészségünk segítségével megnyújtjuk az eljövendő évekkel, eredményeink megsokszorozódnak, hiszen amit elértünk, az biztos kiindulópont a szocializmus követelményeinek megfelelő gazdasági-technikai színvonal eléréséhez. Az elmúlt év, a tizedik, nem cáfolt rá semmivel az előző kilencre. Az 1957-es év eredményeivel igazolta az eddig megtett út helyességét és megmutatta azokat az első eredményeket, amelyek a párt II. kongreszszusának és 1956-os decemberi plénumának határozatai nyomán születtek. Amint a költségvetési jelentésből kitűnik, 1957-ben — ideiglenes adatok szerint — iparunk 105,4 százalékra teljesítette tervét. Az előző évhez viszonyítva tavaly 14 százalékkal több villamosenergiát termeltünk, vegyiparunk termelése 20 százalékkal, gépiparunké pedig 13,5 százalékkal növekedett. Tehát iparunk az ország gazdasági erőforrásainak és nyersanyagforrásainak megfelelően továbbfejlődött. A párt irányelvei alapján bevezetett megjavított bérezési rendszer már a kezdetben eredményesnek bizonyult. A múlt év végén a munkások jövedelmének színvonala 16 százalékkal, a mérnököké és technikusoké pedig 15 százalékkal haladta meg az előző év végi jövedelmet. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azonban, hogy a dolgozók jövedelmének ilyenarányú növekedése a fogyasztási és beruházási alap közötti arány megváltoztatásának is a következménye, hisz az elmúlt évben, noha a munka termelékenységének előirányzatát jelentősen túlhaladtuk — 4,4 százalék helyett 7,5-tel növeltük — mégis ez a növekedés jóval mögötte maradt a dolgozók jövedelme növekedésének. Mezőgazdaságunk is jó eredményeket mutatott fel az elmúlt esztendőben. A terméseredményekkel együtt ebben az évben jelentősen növekedett a mezőgazdaság szocialista szektora is, amely ma már magában foglalja a szántóterület mintegy 48 százalékát. A szocialista gazdálkodás térhódítása falvainkon megteremti az alapvető feltételt ahhoz, hogy a gépesítés és a modern agrotechnika alapján olyan mezőgazdasági termésünk legyen, amely bőségesen biztosítja az ország szükségleteit. Az anyagi javak névadatait sokáig sorolható téren nem »chiprin me menyektől veszegeson is, hogy ma már odgyártunk, amelyeket cs. lett és gazdaságilag előír (folytatás a 3. oldalon) Tudósítóink jelentik HOGYAN SZILVESZTEREZETT... Tulajdonképpen semmi különös dolog nem történt. A vén föld ismét befejezett egy kört a napkörüli pályáján. Megtette ő ezt ki tudja hány milliárd esetben. Az emberiség röpke pár évszázad óta tartja számon s lám milyen nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a szüntelen körforgásban ismét öregebbek lettünk egy évvel. Igényt tartunk rá, hogy jól, vidáman kezdjük az új esztendőt. S valahogyan megértőbb, tágasabb, gazdagabb lesz az emberi szív. A jó kívánságokat sem mérjük olyan fukarul, mint máskor, nemcsak egyetlen jó napot, vagy jó estét kívánunk embertársunknak, hanem legalább is egy évre szóló boldogságot. Boldog új éved ■ ■■ Kolozsvár Negyed órája, hogy észrevétlenül átbillentünk 1958-ba, meg sem zökkent a föld. Az imént poharat koccintottunk egy vidám, zajos társaságban, összeölelkeztünk rokonokkal, jó barátokkal, s most Kolozsvár utcáit rovom, hogy a friss téli levegőből egy kis szilveszteri hangulatot is szippantsak. Úgy engedtek el, mintha expedícióra indulnék. Milyen fényes és forgalmas a város. Autók cikáznak, emberek sietnek valahova, talán „pendliznek" egyik társaságból a másikba. Hány helyen világosak az ablakok, milyen kevesen alszanak ebben a nagyocska városban. Vajon alszik-e egyáltalán valaki e kései órában, gyermekeken kívül? Zsúfoltak a vendéglők, a Continental fényes nagy terme is, bár néhány hete, amikor megnyílt a közönség megriadt az árakról szóló mendemondáktól. A felelős invitál, kerítene még helyet s egy órától kezdődően színészek lépnek majd fel... Az egyik pult alatt ott lapul a tisztába tett újévi malac. Nem vagyunk babonásak, de miért ne húzzuk meg a fülét? A többi vendéglőbe már csak kívülről lehet bekandikálni, a Szamosba meg a Sirályba még úgy sem. Elzárták hermetikusan, még a redőnyöket is lehúzták. Kiengedni senkit nem kell. Áll a bál, szól a zene, pettyegetett külsőt öltenek az emberek a konfetitól. De muzsika hangjai szűrődnek ki magánlakásokból, klubokból, gyüléstermekből, a Babes egyetemről — a bolyaistákkal együtt szilvesztereznek — s ki tudja hány más, szórakozásra alkalmas helyről. Mindenki mulat. De álljunk csak meg egy pillanatra: vajon csakugyan mindenki? A Continentalban az imént gyűrött arcú pincér szaladt elém. A közélelmezésiek ugyancsak izzadnak most. És az a rengeteg fény, ez sem a légből jön. Valakik dolgoznak a villanytelepen, hogy mások vidáman kezdhessék az évet. Boldog új évet nekik is, meg a taxisofőröknek, akik most nem ihatnak s az utcákon cirkáló milicistáknak, akiket ugyancsak megkínálhatnánk egy-egy pohárka borral, de aligha fogadnák el. S az országban szanaszét tüzes szemű vonatok szelik át az éjszakát. Egyikmásik állomáson bizonyára felszólnak a mozdonyvezetőnek, a kormos fűtőnek, meg a táskás kalauznak, hogy boldog új esztendőt. Tegnap az üdvözlő kártyák között nyomtatott szövegű színes dísz-táviratot hozott a Az üzem egy munkása sem hiányzott a Gheorghiu Dej gyár Szilveszter estjéről. Az üzemi étteremben terítették a dúsan megrakott asztalokat, de a nagyterem is kicsi volt az áradó jókedvnek és a táncos lábaknak. A színes, kavargó sokaságból csak felvillantak az ismerős arcok, a munka riportjainak hősei: Mészáros István a híres kohász, Somcuteanu Vasile, Balázs Gábor, Bencze Mihály, akiket mindig ünnepi nagy pillanatokban láttunk és a dísztáblák képein — most vidáman csendül kezükben a pohár. Gyöngyözött a jósza tréfa régi szép ó bora. A gyár udvarán — mintha a gondtalanság éjszakáját akarták volna fényesíteni lángjukkal — a fáradhatatlan kemencék csodálatos tűzijátéka ragyogott. Kék, vörös, sárga tüzek csaptak fel vakító fényükkel bevilágítva a sötét eget. A kohók nem pihennek, az éjszakai váltás munkába állt. A gyár élete olyan élő volt, mint az esztendő bármely napján és éjszakáján. A gyár szilveszterestjének ez volt a különös varázsa: a nem pihenő postás. Sikereket és boldog új évet kivánt valaki. De kicsoda? Forgattuk a táviratot s a feladó helyén egy pecsétet találtunk: a postaigazgatóság. Nyomban megbocsátottam gondolatban, hogy egyszer hat napot vándorolt egy levelem, már csak arra emlékeztem, hogy egy másikat hibás címzése ellenére is elhozta a postás. Lám a telefonközpontban is kell valakiknek dolgozniok, ilyenkor nem állhat meg az élet. Hívjuk csak fel azt a fránya 09-et. — Halló, interurbán?... Nem, ezúttal nem akarom zavarni, elvtársnő. Azaz mégis: boldog újévet kívánok, s ne haragudjon, hogy ismeretlenül veszekedtünk párszor, amiért későn kapcsolta Bukarestet. A Malinovszkij téren világos a Nemzeti Színház. Szilveszteri műsor folyik ott. Munkában vannak a művészek, szórakozik a lakosság. A színház épülete mögött, a kis parkban hatalmas fény csillag villog. A rengeteg színes dísz és gyermekjáték. Köröskörül hunyt szemmel lapítanak a meseházikók. Boldog új esztendőt kíván Kolozsvár az egész országnak, ennek a népköztársaságnak, amelyik csak a tegnap töltötte be tizedik életévét, de mára egész évvel lett öregebb mégis. (6. 1.) munka és a fáradhatatlan jókedv egybeolvadása, a poharak csengése, tréfás kacagás, a gépek zakatolása és a folyó érc sistergése vegyült össze a morajba. Ilyen az élet itt, kemény mint a szürke kőzetek, és csillanó mint kőzetben a telér. BANYAI JUDIT ..Nagybánya Sok sikert az új évben is koccintanak éjfélkor a fővárosi Gh. Gheorghiu................... Delkészruhagyár dolgozói Vallomás éjfélkor Szabad-e az újságírónak egy évben egyszer, szilveszter éjjelén borospohár mellett ülni és vallani önmagáról? Szabad, nem szabad, nem kérdezem. Rovom a sorokat apró betűkkel, majd magasba ugró vonalakkal, mint az elektrokardiogram, amely cikcakk vonalakkal rajzolja le a szív dobogását. Vajon az én írásom csak saját szivem dobogását regisztrálja-e? Vajon az elmúlt évben voltam-e osztályomnak s népemnek kardiográfja? Látható-e benne népünk felbuzogó erejének ezernyi vívmányvonala s múló bajainak néha feltűnő görbéje? Voltam-e, tudtam-e lenni lelkiismerete azoknak az embereknek, akik most itt vigadnak körülöttem, szerte a városban, az országban, mindenütt. A szépen feldíszített vendéglőkben, kultúrotthonokban, meleg családi körökben mulatnak Marosvásárhely munkásai és összes dolgozói. Velük vigadok én is, ezekkel az ,,okos jóságú, tiszta tekintetű emberekkel“, a munkásokkal, melyet már rég kigyöngyözött magából a nép. Velük ünnepelek és velük dolgoztam egész évben. De vajon hogyan? Afölött töprengve és gyötrődve ülök a pohár mellett szilveszter éjjelén. És elmerengve nézem, hogy a borban hogyan száll felfelé a gyöngy. Jól mondta Vörösmarty: Törjön is mind ég felé az Ami gyöngy. Hadd maradjon gyáva földön A göröngy, így törtek fel a magasba népünk legjobb fiai is. Mélyről indult a mi osztályunk s a hatalom magasságába érkezett. Mélyről indult ez az ország is mégis mennyi, de mennyi tettet gyöngyözött , magából csak az elmúlt év alatt is. De elkalandoztam a témától... Miről is volt szó? Igen arról, hogy voltam-e, tudtam-e lenni az osztály-szívdobogás mérőműszere. Nem tudom, voltam-e, de szeretnék lenni. Mint az elektrokardiogramot, engem is áramok, eszmei áramlat működtetett. És ez az eszmei áram, vörös izzásra hevített, sok energiámat lekötötte — de kifelé keveset világított. Ó, tiszta tekintetű emberek, okos jóságú emberek ! Mily erőt adó jó érzés köztetek lenni, a melegszavú közösségben, a kommunista eszmék pozitív áramkörében. Nagy bizakodással lépem át az újesztendőt, mert veletek vagyok. Boldog újévet, EMBEREK, TORÖK LÁSZLÓ Vi lás az élet árjai egyesüljetekU | A. R OM AN NE P KOZ T A R S A SAG NE PTA N ACS A1NAK J.AR3A XII. évfolyam 3170. szám 4 oldal ára 20 iráni 1958 január 3., péntek MAI SZÁMUNKBAN: Az SZKP és a kormány vezetőinek újévi üzenete a szovjet néphez. (4. oldal) A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG NAGY NEMZETGYŰLÉSE ELNÖKSÉGÉNEK Törvényerejű rendelete A NÉPTANÁCSI KÉPVISELŐVÁLASZTÁSOK IDŐPONTJÁNAK KITŰZÉSÉRŐL A Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlésének Elnöksége elrendeli: EGYETLEN SZAKASZ. — A néptanácsi képviselőválasztások napját 1958. március 2-ra tűzzük ki. A néptanácsok megalakítására 1953 március 11. után kerül sor. Dr. PETRU GROZA a Nagy Nemzetgyűlés Elnökségének elnöke GHEORGHE STOICA a Nagy Nemzetgyűlés Elnökségének titkára Bukarest, 1958. január 2. Dr. Petru Groza elvtárs, a Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlése Elnöksége elnökének újévi rádióbeszéde KEDVES BARÁTAIM, ELVTARSAK1 Néhány perc múlva búcsút veszünk az 1957-es esztendőtől. Lezárjuk a szabad haza erősítéséért végzett gyümölcsöző munkában eltelt esztendő mérlegét, és egyszersmind a Román Népköztársaság megalakulásától eltelt első évtized mérlegét. Hős munkásosztályunk, szorgalmas parasztságunk derék értelmiségünkkel együtt az eddig elért eredményeken felbuzdulva mélységes bizakodással valósítják meg az új élet építésének nagy művét, óriási munkateleppé változtatva országunkat. Bizalommal követik a Román Munkáspárt és a Román Népköztársaság kormányának politikáját, fejlesztik népgazdaságunkat és napról napra újabb értékekkel gazdagítják kulturális kincseinket. Köztársaságunk második évtizedének első évébe, a békés munka újabb esztendejébe lépünk, bizalommal tekintve drága nazánk sorsa és derűs jövője elé, melyet a román nép szorgos munkájával teremt meg magának. Abban a szilárd meggyőződésben lépjük át 1958 küszöbét, hogy tovább erősítjük a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét, egyre jobban elmélyítjük a román nép és a hazánkban élő nemzeti kisebbségek testvéri együttműködését és barátságát. Bizonyosak vagyunk felőle, hogy dolgos, tehetséges és takarékos népünk a szocialista táborhoz tartozó több farási, szövetséges országgal együttműködve és bölcsösen segítve egymást, élen a Szovjetunióval, a szocilizmus útján haladva tovább fejleszti hazánk iparát mezőgazdaságát, ami a jólét szakadatlan növekedéséh vezet. A dolgozók szolgálatába állítjuk a tudományosak egyre értékesebb vívmányait. A nép iránti szeretete fakadó és mai gazdag életünk valóságából táplálka irodalmi művek és műalkotások elősegítik a tömeg kulturális színvonalának emelkedését, megacélozzák dolgozók akaratát, hogy további erőfeszítéseket tegyen hazánk felvirágoztatására. Meggyőződésünk, hogy szocialista országok, nagy barátunk , a Szovjetunió világ összes békeszerető erői ebben az évben is jeletős győzelmeket aratnak az emberiség hő törekvésein valóra váltásában , a tartós világbéke és a népek közbékés együttlétezés megteremtésében. Engedjék meg, hogy most, az újév éjszakáján, a szetett népünk napsugaras jövőjébe, a békének és a vili országai közti megértésnek győzelmébe vetett hittel, hagyományos jókívánsággal köszöntsem Önöket: „BODOG ÚJÉVET!" Az újév első munkanapján: A Temelia cementgyárban (Tudósítónktól) Szerte Sztálinvárosban újévi köszöntőkre csendült a pohár. Ünnepelt a hatalmas ipari város lakossága. De a Temelia cementgyárban 1958 első hajnalán is izzottak a klinker kemencék, forgott az óriás cementmalom, mert a nagy gépezetek leállítása és újra beindítása komoly veszteséget jelentett volna a termelésben. Ezt pedig nem akarták az üzem dolgozói, akik az elmúlt évben az ország valamennyi cementgyára között elsőnek fejezték be évi tervüket. Moldovan Aurel, Hosszú Domokos, Handra József, Katona István, Kajcsa András és kollektívája a munka szerszámaival kezében köszöntötte az uj esztendőt és örömmel jelentette a váltásnak: az év első napján tizenkét tonna kankert, tiz tonna meszet és tizenöt tonna cementet adtak terven felül. Ez a hir fogadta másodikon a munkába érkezőket. Jól kezdődik az esztendő — mondták örömmel az emberek, miután boldog új évet kívántak egymásnak. Kilenc órakor elterjedt a hír, hogy röpgyűlés lesz. Kissé csodálkoztak, hogy miért hívnak össze ilyen hirtelen gyűlést, de néhány perc múlva már zsúfolásig volt a terem és a tömeg feszült várakozással tekintett Pinkovics Mátyásra, az igazgatóra, aki hatalmas paksamétával a kezében lépett az emelvényre. Az igazi meglepetés akkor következett. Az igazgató elvtárs bejelentette, hogy a Vörös Zászló munkásvárosban átadásra készen áll az a kétemeletes lakótömb, amelyet az üzem épített a többgyermekes élmunkások számára. Azok, akik annyi cementet adtak az ország nagy építkezéseihez, most maguk is szép két szoba, konyhás, fürdőszobás lakásba költözhetnek. És olvasni kezdte a neveket. Az érdekeltek boldogan vették át a kiutalást. Az üzem vezetősége másodikén és harmadikén szállító járműveket bocsát rendelkezésükre, hogy a költözködést azonnal lebonyolíthassák. Ciama Viorel meghatott hangon mondott köszönetet az új, napfényes otthonért. „Azzal háláljuk meg pártunknak és kormányunknak, hogy az új esztendőben még több cementet fogunk adni az országnak". Így kezdődött az új év a sztálinvárosi Temelia cementgyárban. Ki s Bojenoiu, a craiovai „November 7“ mezőgazdasági gépsrgályosai is új lendülettel dolgoznak 1958 első munkanapján A Petőfi Sándor bőrgyárban Történelmünk legragyogóbb évtizedének hatalmas eredményeiből merített szilárd bizakodással ürítettük poharunkat újabb sikerekre az újév küszöbén. Sikerekre, amelyek egyszerű emberek dolgos hétköznapjain születnek. Az újesztendő első ilyen hétköznapján látogattam el a marosvásárhelyi Petőfi Sándor bőrgyárba. Csutak Lajos igazgató éppen a postát bontotta ki. Javarésze újévi üdvözlet. S már ezek az üdvözlő sorok is új életünkről vallanak. Megmondtam, hogy mi járatban vagyok. — Kissé elkésett — válaszolta az igazgató. — Hogyan ? — döbbentem meg. — Tegnap is dolgoztak ? — Nem, nem dolgoztunk, de nálunk már hónapokkal ezelőtt volt 1958 első munkanapja. Ma március 3-ra termelünk. Bejártam az egész üzemet, de hiába érdeklődtem rendkívüli napi esemény után. Szöllösi János fehértimár is csak annyit mondott: Ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. — Ugyanúgy, mint eddig ? — November közepén kellett volna eljönnie. Akkor történtek nagy dolgok nálunk. Kiderült, hogy a riportom kedvéért Bende Sándor, a tímárság vezetője, nem várt az új évig, mert „minden perc számít“. Már hat hete alkalmazzák a kesztyűbőr és felsőbőr timárságon az elgondolását. Ha le is késtem az újításról való beszámolásról, mégis az 1958 as esztendő egyik legfontosabb — eddig rejtett — tartalékáról adhatok ezúttal hírt. Feltárása az előzetes számítások szerint évi egymillió lej értékű bőrrel növeli a termelést a nyersanyag szükséglet emelése nélkül. Bizonyára nem véletlen, hogy éppen most bukkantak rá, mert az idén 100 ezer párral több kesztyűt s jóval több felső és bélésbőrt állít elő az üzem, mint eddig. Év végéig százzal növekszik a munkások létszáma, akiket olyan kiváló szakmunkások tanítanak be, mint Szöllösi János, Csibi József tímár, Bukaresti János szabász, Szőcs Mária és Gulácsi Irén a varrodából. Munkatársaikkal együtt szorgos tevékenységük közben valamennyien csak annyit mondanak: ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, azonban napról napra többet adnak az országnak dolgos hétköznapjaikon. A. M. Megérkezett a Szovjetunióból az első idei áruszállítmány A szovjet-román kereskedelmi egyezmények alapján a Larga-Galati határállomáson át január elsején megérkezett országunkba a Szovjetunióból az első idei ipari termékeket és gabonát tartalmazó szállítmány. A hagyományos üdvözlet után a román vasutasok az első szerelvényből kiraktak több mint 200 tonna gabonát, 200 tonna hengerelt árut, csöveket, acélt és egyebeket. Az új év első napján további két vonatszerelvény érkezett a Szovjetunióból Larga-Galati állomásra több ezer tonna áruval. Ugyanezen a napon az állomáson áthaladt több vasúti szállítmány jelentős mennyiségű koksszal, tűzállótéglával, mezőgazdasági géppel, traktorokkal és egyéb árukkal a Bolgár Népköztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság részére. A nemzetközi Lenin békedíj új kitüntetettjei MOSZKVA (Agerpres). —TASZSZ. A nemzetközi Lenin békedijbizottság bejelentette, hogy az 1956 évi békedíjat több kiváló személyiségnek ítélték oda, akik aktívan harcolnak a békéért és a békés egymás mellett élés eszméjének valóraváltásáért. A kitüntetettek között vannak: Chandrasekhar Venkat Raman, kiváló indiai fizikus, aki fénytani művekvel tette nevét ismertté; Emmanuel d'Astier da la Vigerie francia közéleti személyiség, a békeharc mozgalom egyik legelső részvevője; Joliot Curie harcos társa; Maria Rosa Oliver, argentínai újságírónő és közéleti harcos, aki a latinamerikai országokban tevékenyen támogatja a békepolitikát; Nyikolaj Tyihonov, ismert szovjet költő, a szovjet békevédelmi bírotság elnöke; Udakendavala Saranaikara Tero, buddhista lelkész, ceyloi közéleti harcos, aki annak idején fe ajánlotta, hogy a Karácsony szigeteire utazik az angol hidrogélboni kísérletek elleni tiltakozásul. Közlemény Dr. Petru Groza elvtársnakf, a Nagy Nemzetgyűlés Elnökség elnökének egészségi állapotért Az 1957 november 17-én végrehajtott sebészeti műtét következtében a meneti javulás állt be, de a beteggé tovább fejlődött. Az utóbbi napokba a beteg általános állapota és a betegség tünetei is rosszabbodtak. A beteg megfelelő gyógykezelésben részesül. Dr. N. G. LUPU professzor, akadémikus Dr. C. ILIESCU professzor Dr. I. FAGARASANU professzor Dr. T. BURGHELE professzor Dr. T. SPIRCHEZ professzor Dr. KAHANA ERNŐ Dr. D. POPESCU Bukarest, 1958. január 1. TÁVIRAT Petru Groza elvtársnak Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlése Elnöksége elnökének Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtársnak a Román Munkáspárt Központi Vezetősége első titkárának Chiv Stoicc elvtár." "k «*»», a Román Népi -.saság Minisztertanácsa elnökének ?nes Kedves elvtársak ! A Szovjetunió Legfelső Szovjetjének Elnöksége, a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa meleg üdvözletét küldi önöknek és az egész román népnek az újév alkalmából. A romániai dolgozók számára az új esztendő különös örömöt jelent, mert egybeesik a monarchia megdöntése és Románia népköztársasággá való kikiáltása tizedik évfordulójának nagy ünnepével. Az elmúlt évet az jellemezte, hogy a nép még szorosabban felsorakozott a Román Munkáspárt köré, az ország munkásai, parasztjai és értelmiségiei újabb sikereket arattak a szocializmus építésében és a Román Népköztársaság nemzetközi helyzete tovább erősödött. Szilárd meggyőződésünk, hogy a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének népei és a Román Népköztársaság népei közötti baráti kapcsolatok az uj esztendőben megerősödnek és tovább fejlődnek. Tiszta szivből újabb sikereket kívánunk a testvéri román népnek a szocializmus építésében s a Balkán s az egész világ békéjéért folytatott harcban. K. VOROSILOV N. HRUSCSOV N. BULGANYIN Tavalyi történetek EGY ELMÚLT esztendő határköveia egy csomó üres üveg választ már el tőlük. Azért kellemes még a visszaemlékezés. Hiszen úgy összejött most a sok-sok ünnepelni való, hogy akár az egész szilveszteréjszakát ünnepi beszédekkel lehetett volna tölteni. Még szerencse, hogy ez nem jutott eszébe senkinek. Mulattunk tehát. S a sok-sok pohár közt legfennebb gondolatban mondtuk el, hogy „emelem poharam erre, vagy amarra..." — már aszerint, hogy ki mit is várt az új esztendőtől. * HÁROM VIDÁM fiatalember, egyiknél virágcsokor, másiknál mandolin, a harmadiknál nagy füleskosár teli csilingelő literesüvegekkel. Szaporán szedik a lábukat, mint valami pisztrángok úgy siklanak át a fővárosi utcák hömpölygő sokaságán. Hja, ilyenkor, éjfél felé már igyekezni kell, ha a lámpaoltásnál ott akar lenni az ember. Még nyolcvanszáz lépés a megállóig, amikor a sarkon feltűnik a villamos. — Itt a tizenhetes, fogd a kosarat s gyerünk! — rikkant fel a hátul lépkedő, azzal mindhárman futásnak erednek, mintha az egész esztendő ettől a villamostól függene. Aztán elindul a villamos, lépcsőjén szőlőfürtként csüng a sokaság. S a kiürült megállónál, ahol az imént még huszan-huszonöten rohamozták a zsúfolt vagonokat, néhány leszakadt kabátgomb, összegyűrt újság s egy formátlanná taposott kalap közt ott hever üdén, pirosan, egy csokor virág. Vajon kinek kellett volna örömet szerezzen ? Azért remélem, jól mulattak. A három rohanó fiatalember is, meg az is, akinek a virágot szánták. Egyébként nem veszett kárba. Összeszedtem és vázába tettem. ★ MILYEN ROSSZ is most kórházban feküdni, eltiltva tánctól, bortól, töltöttkáposztától. S milyen jó, hogy ilyenkor még a legszigorúbb kórházkapus ébersége is alábbhagy — behúzott nyakkal el lehet surranni az ablaka alatt. Mert ugyebár valamit mégiscsak tenni kell, ha az asszonykát itt érte az ünnep s az igazgatóság megtagadta a látogatási engedélyeket, így aztán, ha csak árva narancsszörppel is, de legalább együtt koccintunk az új esztendőre. S talán az osztály ápolónővérének is elnézik, hogy ezen az estén megszegte a kórházszabályokat. Tizenegy óra körül ugyanis ijedten toppant be a vidám kórterembe. — Jaj, istenem, itt az ellenőrzés. Azzal már oltotta is el a villanyt, hirtelen eltüntette a „muri" nyomait, bennünket meg betuszkolt a fehér köpenyekkel teleaggatott nagy fogas mögé. — Aztán meg ne moccanjanak, nehogy a doktor észrevegye magukat. Szóval hát cseppet sem volt szabályos — de nagyon emberséges volt. Köszönet érte a szabályszegő férjek és a beteg asszonykák nevében... ★ .. .TIZ, tizenegy, tizenkettő. Ezüstös csengéssel üt az óra a televízió vetítőlámpáján. Még néhány rövid műsorszám, hazai televíziónk első filmfelvétele s már búcsúzik is a bájos bemondónő, viszontlátásra este hétkor. Sokat szidtuk őket — joggal — az elmúlt esztendőben. Hát most hadd dicsérjük, mert megérdemelték. Minden várakozást felülmúlt a televízió szilveszteri műsora: az utolsó kísérleti adás. Mert ha még érvényesek a tavalyi tervek, úgy ez az éjféli óraütés már a nagy adások kezdete volt. Kár, hogy ilyenkor a stúdióban minden telefon foglalt. Jó lenne felhívni őket s megmondani. Csak így tovább. Boldog újévet! * A SZEMERKÉLŐ eső is elállt Hűvösen hunyorog a csillagos ég. Ő sem hajlandó tudomásul venni, hogy már hajnalodik. No, az emberek se Az utca hosszában nyitva az ablakok a az ember kedvére válogathat a bábeli zsivaj hangjai közt, táncze ■ nét vagy megható kesergőt, klasszikus szimfóniát, vagy jó hangos újévi kurjongatást. S az ablakok alatt lassan ballagnak hazafelé, akik már kidőltek. Fé ■ nyes foltokban csillog jobbra balra , az esti esővíz. Egy lépés, egy locs- csanás, egy lépés, egy loccsanás... Valahol a piactéren már elindul a hajnali villamos. CSIKY GÁBOR !