Előre, 1958. január (12. évfolyam, 3170-3194. szám)
1958-01-03 / 3170. szám
2 . ÖTPERCENKÉNT hajlik ki az ember a vonatból, törli a párás ablakot, mereszti a szemét kifelé, amikor számára ismeretlen kis állomáson kell leszállnia. Mondták ugyan, hogy Ludas után a második megálló Kutyfalva, de mit lehessen tudni. S kellemetlen lenne visszakutyagolni vagy öt kilométert, ebben a latyakban. Aztán egyszerre csak sajátságosan alakul a táj. Nem sokban különbözik az eddigitől, de valamiben mégis, ha jobban odanéz az ember. Eddig a piszkosszürke hótakaró alól is előütköztek határjelző mezsgyék, olyanszerűek voltak az ablakelőtt elhúzódó földek, mint egy gyűrött vonalas irka telefirkált lapjai — itt meg vonaltalan a füzet, egybefolytak a táblák. Úgy néz ki, hogy helyben vagyunk: kollektivista falu következik. S a kérdezősködésre meg is erősítik a feltevést, kifelé nyomakodó asszonyok, két nyelven, de egybehangzóan: — Kutyfalva... Cuci... Nagy hópelyhek szállingóznak. Kár, hogy nem fagyott meg egy kicsit a föld, estére ropogós szánnt lehetne, így azonban csak tiltus állt meg a hó, sávos meg pöttyögetett fehér a világ. S a megállón túl mindjárt dagasztani kezdjük a sarat. Persze, ha ilyen irgalmatlanul nagy vontató traktorok szabdalják az utat, amilyen itt néz szembe a mozdonnyal, mintha versenyezni akarna vele terjedelemben! S mögötte egy rakomány gázcső. A házak előtt kiásott gödröket, meg árkokat kell kerülgetni s átugrálni. Városias öltözetű, fiatal nő vállalkozott, hogy ő majd elkísér a kollektíva székházéig. Kérdem, hogy gázbevezetés folyik-e — inkább csak a társalgás kedvéért, hiszen látom. — Be van az már vezetve — feleli. — Csak meg kell gyújtani. Napok kérdése. .. Aztán átad, mint valami stafétabotot, a székház felé tartó embereknek, ő meg betér egy háznál. — Szóljanak, hogy pénzt hoztam — billenti meg vaskos, harmonikaszerű aktatáskáját. Megyek én is mindjárt, csak falok valamit. Szóval, osztás lesz. ...Persze kisérő nélkül is könnyű meglelni a székházat — a hang után. Csak mondták volna meg, hogy ott van, ahol a falon naphosszat szól a hangszóró. De még ki is van írva a kapura, hogy „Dózsa György kollektív gazdaság“. S a terebélyes udvar, amelyet gazdasági épületek, ólak, színek, istállók fognak négyszögbe, egymaga jelzi, hogy itt nagygazdaság van. BENN AZ IRODÁBAN kellemes meleg terjeng. Ketten üldögélnek ott , rakják a tüzet. Egyikük, egy kistermetű, barnaképű férfi, füles sapkával és sínadrágban, roppant beszédes kedvében van. Csak úgy árad belőle a szó. Hogy van itt mindenkinek mit elniinni, ruházat is akad, s mi egyébre lene gondjuk? Csak még legyen, az a legfontosabb. — Jó ez a rendszer, isten úgy segéljen, nagyon jó — bizonykodik. — Mert megtanit élni. Régen a falusi ember csak kuporgatott, ha volt mit, földre éhezett meg nyomorkodott. Hét most élünk... Mindegyre nekiszegezi a kérdést a pénzosztás végett beszállingózó érdeklődőknek: — Magának van-e ennivalója, János bá? Hát magának, Kati néni? Csak somolyognak, vonják a vállukat, hogy van, hál istennek. De mit kell azt annyit osztani meg szorozni? Van, hát van. Egy cseppet tán el is szégyenli magát a kistermetű ember, s szabadkozni kezd: — Ittam egy keveset elvtárs, attól eredt el a nyelvem. Mér az úgy szokás, disznóvágáskor... Az évvégi osztásra terelődik a szó. Mondják, hogy a nagyja megvolt, de maradt még egy kevés járandóság. S a jókedvű férfi ismét átveszi a szót, az ujjain sorolja: — Egy kicsi kukorica, egy kicsi árpa, egy kicsi zab, egy kicsi olaj, egy kicsi bor... — Ő csak tudja — bökkent belé valaki. — ‘Sze azért raktál el. APRÁNKINT KEZD MEGTELNI a kis irodahelyiség. Székek, ládák, farakás és egyéb alkalmatosságok már foglaltak, ketten is ülnek egy-egy helyen s csak akkor mozdulnak el, ha valaki öregebb ember érkezik. Megjön a hivatalnok-külsejü nő is és kezd kipakolózni aktatáskájából. Pénzkötegek kerülnek elő, valósággal körülbástyázza magát bankjegyekkel. Lehet vagyszázezer lej. Kettőt sem szólhat valaki, hogy nyomban rá ne térjenek a földgázra. Mintha nem is pénzosztásra, hanem a gázkérdés vitájára gyűltek volna össze. S a hozzászólások meg a konklúziók eléggé egyöntetűek. Megvan mindenkinél a belső szerelés, már egy hete ki kellett volna gyűlnia a lángnak, s amint hírlik, beletelhetik még egy hétbe... Hát milyen dolog ez? S nagy a méltatlankodás. Nem állom meg szó nélkül. — Bár csak ilyen bajok lennének mindenfelé. Hogy három nap múlva gyűl-e ki a gáz, vagy kell ahhoz még egy hét is... De erre többen is felzúdulnak, hogy biza nem mindegy, mit tudom én azt. A fa elfogyott, meg drága is, most mi legyen? Ne hitegessék őket, hanem jöjjön már ki az a bizottság, vegye át, mérje le a nyomást meg minden. — Megfizettük mi azt, elvtárs. Nem volt kicsi dolog, hogy mindenki kitett négyezer s annyi lett. Ez bizony igaz, akárhogy nézem. Nem kicsi dolog. De hallgatok az ellenvetéseimmel. Csak bólogatok, hogy türelem, meglesz már az is, ha egyszer a szerelés készen van. KÖZBEN FOLYIK a pénzosztás. Érkezési sorrendben váltogatják egymást az emberek az asztalnál, bütykös ujjak fogják vigyázattal a törékeny tollat, s nagy nekikészülődéssel kanyargatják alá a nevüket. Gondosan megolvassák a pénzt, a százasokat, a huszonötösöket meg az aprót is, háromba tűrik a paksamétákat, elteszik s megtapogatják a zsebet, hogy jól él be? Holnap a bort osztják, az imént mondta a raktáros. Nem nagyon sokat, mert a szőlő egyrészét elverte a jég. Azért csak kijönnek vele, eltelnek valahogy a közelgő ünnepek Tga®, volt olyan év, amikor csebrek hordták haza a hegy levét, s a falun áthaladó idegenek is jókedvre hangolódtak tőle. Megjön az elnök, Somodi Miklós, de inkább csak Miklós bácsi. Hallom, amint odaszól valaki: — Magát keresik, Miklós bácsi. A kereső én volnék. Félre is vonulunk egy nagyobb terembe — klubhelyiség, vagy mi, itt a leghangosabb a rádió. Kicsit hideg van bent, csakugyan jó lenne most gáz. S a beszélgetésünk szála még alig kanyarodik el az időjárásról meg egyéb általánosságokról, amikor odajön valaki s elhívja valamilyen ügyben az elnököt. Csak annyit értek meg belőle, hogy az állami gazdaság traktora, valami egyezkedés értelmében, beállt a lucernásba. S mire visszakerül, összeverődött már a vezetőtanács. Valami megbeszélnivaló van. Hallgatagon ülök az érckályha mellett. Az imént begyújtott a nappali őr, forgáccsal meg kukorica csutkával, s ahol barátságosan lobognak a lángok, ott a melegnek is keletkezik legalább valami érzete. Egy időre mellém ül Kati néni, ketten melegszünk a fénynél, míg el nem hívják őt is az asztalhoz, mert vezetőtanács-tag. Egyedül maradok a tűz mellett és csendben figyelek. Arról beszélnek, hogy patronálni kellene a most alakult péterlaki társulást. Afféle keresztapaság, egy kis kiadással jár, ahogy az elnök előterjeszti. Vagy 500 lej. Meg kell vendégelni az új közöst... Papír s plajbász kerül elő. Számigálnak. Falnivaló, sör, esetleg bor... kell oda bizony ezer lej is. A kutyfalviak nem állhatnak ki akárhogy. S a végén 1.300 lejre emelkedik az előgyártott számla. Jó, legyen, ez már amúgy is az utolsó. Keresztapaságot vállaltak eddig a csapi, az oroszi meg a dátosi társulásban, a péterlakival immár csupa közös gazdaság van a környéken. S ha már összegyűltek, valaki felhozza egy öregasszony kérését. Vezetné be neki is a kollektíva a gázt, cserébe a gazdaságrahagyja a bennvalóját, úgy sincsen utódja. HELYBEN VAGYUNK, eljutottunk itt is az „égető“ témához. Ki sem hülhet a kérdés, mert egyszerre csak beállít egy deputáció fele — az állami gazdaság főmérnöke, egy tisztviselője meg a néptanács titkára, — s nagy parolázás után előadják, hogy valami gázügyet szeretnének megbeszélni ők is. Az állami gazdaságban is kell vagy száz égő, lakásokba, műhelyekbe, irodákba, méghozzá sürgősen, mert erre az évre szól a jóváhagyott pénzalapjuk. Éppen csak készpénzük nincsen ebben a pillanatban, pedig kellene, csövekre Ha a kollektíva kölcsönözni tudna vagy 5.000 lejt... holnap-holnapután visszautalják, a bank utján... Elismerően csodálkozom a lassan kint ténylegesen is kimelegedő kályha mellett, hogy két szóból megértik egymást s már számolják is a pénzt. Aztán a néptanács titkára kezdi pengetni a maga intézményeit — hivatal, iskola, miegymás... Hát van gazdasági erő a kollektívben, ha ennyi mindenki hozzáfordul. Később befut a teherautó, a Kati néni örömére. Nyomban fel is hozza, hogy reggel föltétlenül el kell menniük vele a malomba. Másvalaki szekeret kér a gazdaságtól, hogy fát hozzon, ismét másvalaki... egyszóval, elhúzódnak ezek a különfélék, ez már falun is csak így van. Ma már aligha lesz szerencsém az elnökhöz. S még semmit se jegyeztem le hektárokról, termésátlagokról, a gazdaság gyarapodásáról s egyéb konkrétumokról. Talán majd holnap. Elköszönök és vigyázkodva lépegetek kifelé, amerre az állami gazdaság villanymotorjának a durrogását hallom. Van ott egy vendégszoba. De milyen szerencse, hogy tornácokon, szövetkezet előtt, itt-ott villanykörte ég. Másként tapogatózhatnék a keresztül kasul árkolt, sáros utcákon. Ki tudja, hol kötnék ki... (Folytatjuk) ORBÁN LAJOS Itália kék ege Kolozsváron — MŰBÍRÁLAT HELYETT — A hirdetőoszlopokon hemzsegnek a plakátok. Araszos betűk hirdetnek kultúrát, szórakozást mindenfelé. Válogathatsz a színházak, operák, koncertek, vagy akár a bábszínházi előadások között. A decemberi Kolozsvárott csak úgy pezseg a kultúráiét. Még egyetlen művészi ág, a képzőművészet plakátjai is többfelé szólítanak. Mehetsz a Bánffy-palotában megnyílt Luchian-emlékkiállításra, a tartományi képzőművészeti tárlatra, ahol mintegy kétszáz műalkotás várja a szigorú tekintetű kritikust és a festészet, szobrászat iránt egyre nagyobb számban érdeklődő közönséget, avagy betekinthetsz a Művelődés Házában egész hónapban látható szép iparművészeti kiállításra. Még van egy kis kiállítás, de arra csupán egy szerény táblácska hívja fel a figyelmet a Képzőművészeti Alap boltjának kirakatában. A tábla tudomásul adja, hogy bent, a bolt helyiségében Bene József kiállította olaszországi útján készített képeit. Utijegyzet a képekben. Ma amikor annyira divatban vannak a szabványos, vagy kevésbé szabványos útleírások, mily üdítően, frissítően hat ilyen utijegyzeteket is ,,olvasgatni" ! Elbeszélgettem a nem szabványos utijegyzet szerzőjével az olaszországi útról, a képek történetéről. Bene József főiskolai tanár, festőművész tagja volt annak a küldöttségnek, amely az ősz folyamán Olaszországba utazott a milánói Triennáléra melyen ez alkalommal hazánk is részt vett. És még hozzá milyen sikerrel ! Nemzetközi viszonylatban is igen jó hírnévre tettünk szert, amit több aranyérem is kifejez. A küldöttség az Olaszországban töltött egy hónapból tíz teljes napot a kiállításra szánt. Aztán Milánón kívül meglátogatta Firenzét, Velencét, Páduát. Bene Jószef idejének nagy részében múzeumokat, képtárakat látogatott és szorgalmasan festett, rajzolt. Az eredmény: 20 akvarell és 30 tusrajz, ötven kép, alig húsz nap alatt. — Volt alkalma találkozni és beszélgetni olasz festőkkel? — teszem fel az első kérdést Bene Józsefnek. — Nem nagyon — válaszol. — Csupán Milánóban beszélgettem egy Degarda nevű haladó gondolkodású műkritikussal és néhány festővel váltottam futólag néhány szót. Ami a művészek anyagi körülményeit illeti, nem akarok általánosítani, de elmondok egy epizódot. Az egyik város forgalmas utcájának járdájára valaki odafestette Guido Reni Krisztus fejét. Nem is volt rossz utánzat. A művész nem volt jelen, de ott hagyta üres festékes dobozát és a felírást a Krisztusfér felett: ,,Kérem a nagyérdemű közönség anyagi támogatását". A báni dogdobozba gyéren hulltak az ötven és száz lírások. (Nem ruigy pénz az, 1 száz líra körülbelül 33 báni értékű lehet). Igen, hát ez a kis epizód sok mindent elárul. — Egyébként az infláció, — folytatja Bene József, — a napról napra dráguló élet állandó beszédtémája az olaszoknak. Firenze felé menet a vonaton az utasoktól (különösen az idősebbektől) egyebet sem hallottunk, minthogy a drágaság így, a drágaság úgy. — Hozott haza valami kedves élményt, emléket, az olasz emberekről? — Sajnos kevés szabad órám, időm volt és ilyenkor a múzeumok termeit róttam, vagy rajzoltam. Így munka közben találkoztam egyszer egy vidám olasszal. Velencében festettem és egyszeresük mellém lép egy fiatal gondolás legény Dallamos nyelvén bőbeszédűen mondja a magáét, bizalmasan rám támaszkodik, egyszóval zavart a munkában. Majd leveti kabátját felgyűri inge bal ujját és kérlelni kezd, hogy fessek virágot a karjára. Próbáltam lebeszélni erről, de nem tágított. Végülis, hogy tovább dolgozhassam, teljesítettem kívánságát. Bal karjára piros tulipán, kék nefelejts és egy kis szív került. — Gracia, maestro, gracia, f áradozott a vidám gondolás és szerfölött elégedetten távozott, én Pedig festhettem tovább. — Azzal a szándékkal indult el Olaszországba, hogy rajzolni is fog? — Nem. Erre nem is gondoltam. De mikor megláttam az őszi napfényben fürdő sokszínű olasz városokat, Velencét, Milánót, Firenzét, nem tudtam ellenállni a vágynak, hogy képekben hazahozzam azt, amit látok. Papírt, festéket, tust, ecseteket is ott vásároltam sebtiben, mert nem vittem magammal. Így kerültek Velence karcsú hídjai. Firenze ódon utcái, Milánó fenségesen komor templomai és Itália csodásán szép mélykék ege egy erdélyi festő képein a téli Kolozsvárra. ★ Nézegetem a képeket. (Mind az ötven nem fért el a kis bolthelyiségben, csak 14 akvarell és 20 tusrajz.) Kéthárom ecsetvonással meghúzott karcsú híd a sötétkék vizű csatorna fölött, alatta utasra váró gondolások, szorosan egymás mellé épített színes házak a csatorna két partján — ez nem lehet más, csak Velence. Vagy a Szent Márk-tér, a híres szárnyas oroszlánt tartó oszloppal, háttérben a kőcsipkés Doge-palotával és természetesen az elmaradhatatlan galambokkal. A festő egy kicsit a tegnapot, a múltat keresi az olasz városokban, épületekben. De nem kell nagyon keresnie, könnyen megtalálja, hiszen ezek az olasz városok úgy, ahogy vannak már-már múzeumnak tűnnek, ahol szinte minden fal, boltív, torony és szobor tegnapot idéző történelem. De Bene József művein jelen van a ma is, ott ahol a régi épület, vagy városrész közé ez bekivánkozott. Az egyik firenzei kép címe: Régi árkádok, új járművek. Milyen érdekes kontraszt a legszükségesebb tusvonalakkal meghúzott áramvonalas luxuskocsik a patinás, századokat átélt boltíveli árkádok között ! Bene József akvarelljein ott ragyog az olasz városok teljes őszi színpompája. De nem rikoltó, bántó és meghökkentő orgiája ez kéknek, zöldnek és lilának, hanem atmoszférát teremtő, a figyelmet az ábrázolt lényeg felé terelő színhatás. Íme néhány akvarell címe: Szirtes ház Velencében; Velence, a színes házak városa; Colleoni lovasszobra reggeli napfényben, ugyanaz délutáni napsütésben; és talán a legszebb, a Velencei kék ég. Mikor kiléptem az utcára, derűsebb, vidámabb, gazdagabb voltam, s bár még a Szent Mihály templom tornya sem látszott ki a fehér ködből, úgy éreztem, hogy Bene József akvarelljeinek kék ege ragyog fölöttem. FENYÉDI PÉTER Bene József Firenze Bene József Velence ELŐRE Százharmincöt évvel ezelőtt született Petőfi. Minden hatosunk közül ma is a legdrágább: eszménykép és jóbarát, forradalmas emberségünk halhatatlan költője. Nemzedékünk idézte őt mindig is, verseit a tipró fasizmus idején kardként villogtatták a kommunisták és új életünk első lépteire, tetteire, harcaira is visszhangzani hallottuk verseit. Később is, mindig is, akkor is, amikor gyülevész had lepte el a hajdani március utcáit — Ady szavával élve — Petőfi nem alkudott. Ő a népforradalom, a testvériség, a tiszta emberi érzések költője s minden sora, minden ritmusa, minden dallama ezt a testvériséget és az emberséget dicsőíti. „Arany verseiért fizessetek elvtársak hitetek vidám aranyával“ — írta róla Paul Eluard. A hit s a tettek aranyával fizet ma a költő milliónyi olvasója, közöttük itt mi is, egymásra ta. Iájt, az ő szellemében is együttélő magyarok és románok. Szava, hangja, lánglelke itt él velünk. Jövendölés „Mondád, anyám, hogy álmainkat Évente festi égi kéz ; Az álom ablak, melyen által Lelkünk szeme jövőbe néz. Anyám, álmodtam én is egyet, Nem fejtenéd meg, mit jelent ? Szárnyim növének, s átröpültem A levegőt, a végtelent.“ „Fiacskám, lelkem drága napja, Napomnak fénye! örvendezz; Hosszúra nyújtja érted isten, Álmodnak boldog titka ez.“ — És nőtt a gyermek, lángra lobbant Meleg keblén az ifjúkor, S a dal malasztos enyh a szivnek. Midőn hullámzó vére forr. Lantot ragadt az ifjú karja, Lantjának adta érzetét, S balszárnyon a lángérzemények Madárként szálltak szerteszét. Égig röpült a bűvös énett, Lehozta a hit csillagát, És a költőnek, sugarából Font homlokára koronát. De méreg a dal édes méze ; S mit a költő lantnak ad, Szivének mindenikvirága, Éltéből egy-egy drága nap. Pokollá lett az érzelemláng, És ő a lángban martalék; A földön őt az életfának Csak egy kis ága tartja meg. Ott fekszik ő halálos ágyon, sok szenvedésnek gyermeke, S hallá, mit a szülő busajka Kínjának hangján rebege: „Halál, ne vidd el őt karomból, Ne vidd korán el a fiút; Soká ígérte őt éltetni Az ég... vagy álmunk is hazud?...“ „Anyám, az álmok nem hazudnak; Takarjon bár a szemfödél: Dicső neve költő-fiadnak, Anyám, soká, örökkön él.“ (Kecskemét, 1843. március 5-e előtt.) SPORTHÍREK • December 31-én este megkezdődött Angliában a hagyományos hastingsi nemzetközi sakktorna. Az első három forduló után Paul Kérész szovjet nagymester áll a táblázat élén 2 és fél ponttal. Macodim Sterner (Svédország) 1 és fél ponttal. ■ Odessza város válogatott röplabdázói lengyelországi portyájuk során Varsóban értékes kettős győzelmet arattak: 3—1 arányban legyőzték Varsó férfi csapatát és 3—2 arányban Varsó női együttesét. • A Moszkvai Szpartak jégkorongcsapata lengyelországi vendégszereplésének második állomásán, Katoowicében a helyi Gornik sportklub csapatával játszott. A mérkőzés a lengyel csapat 6—3 arányú győzelmével végződött . Az országos sakkbajnokság döntőjének 20. fordulója lényi""’« változásokat hozott. Tro* Ciociltea ellen s ugyan ger elvesztette Seimer máját. Ezáltal Troian vezetet is ponttal, 12 és fél ponttal és val a második helyrt További eredménytzött Radovici ellen.. ..Otelu, Stanciu — Radulescu, avex — Bozdoghina, Negrea — Costea és Nacht — Puscasu játszmák döntetlenül végződtek. Cretulescu egy pontot szerzett a meg nem jelent Urseanu ellen. A Drimera Soós játszma függőben maradt. • A Berlinben lejátszott nemzetközi teremkézilabda-versenyt Prága csapata nyerte meg 4 ponttal. Második Lipcse 3 ponttal, harmadik Berlin 3 ponttal, negyedik Budapest 2 ponttal. Bukarest csapata hatodik lett. MAJAKOVSZKIJ Színházi Fesztivált rendeznek februárban a fővárosban a bukaresti CFR Giulesti színház, a kolozsvári Nemzeti Színház és a temesvári Állami Színház részvételével. A VÖRÖS KERESZT szervezésében jelenleg 50 ápolónői tanfolyam működik az országban. A tanfolyamokon körülbelül 3000 nő vesz részt. A „NAVROM" HAZAI HAJÓZÁSI VÁLLALAT képviselői Regensburgban aláírták a Duna hajózási társasággal, a Bayerischer Lloyd és Josef Wallner nyugatnémet társaságokkal a kölcsönös segítségadásra és kereskedelmi együttműködésre kötött megállapodásaikat. A „JUGOEXPORT“ belgrádi kereskedelmi vállalat rendezésében könynyűipari kiállítás nyílt a fővárosban. LESZÁLLÍTOTTÁK AZ ÁRAT a poliamid műfonalból készült női harisnyáknak. Az I. osztályú 40 lejes harisnyák új ára 30 lej, a 35 lejes II. osztályú ára 26 lej, míg a III. osztályú poliamid-fonalú harisnya ára 28 lej helyett 21 lej. A SZATMÁRI VÁROSI HELYIIPARI VÁLLALAT 1957-ben 8700 kiló hentesáruval, 74.700 kiló félbarna, 121.100 kiló fehér kenyérrel és 24.900 kiló péksüteménnyel termelt többet, mint az elmúlt évben-KORSZERŰ FOGÁSZATI ÉPÜLETTEL BŐVÜLT a fővárosi Coltea kórház. Az új osztályon a legkorszerűbb szájsebészetet, fogpótlási, fogátültetési és más modern fogászati eljárásokat alkalmazzák. * rHIT CI ÁLLAMI EGÉSZSÉGMENYEKBEN dolgozó hsszabb idő óta követelhezését. Legutóbb kősiné Vitaf ci'Z orvosok kb mint 2000 orvosát. METSZEK ORSZÁGOS TANÁCSKOZÁSA volt Bukarestben az Agronómusok Házában. A megbeszélésen — amely három napig tartott, — a hazai méhészet eredményeiről és további fejlesztéséről volt szó. FEDETTUSZODÁT AVATTAK RESICAN. Ez az ország második nagy fedettuszodája. Uj, 300 SZEMÉLYES DIÁKSZÁLLÓ épült Temesváron, a Politechnikai Intézet diákjai számára. RAFAEL ALBERTI költő kötetnyi Mihai Eminescu verset fordított spanyol nyelvre. UJ, 800 TONNÁS SZÁLLÍTÓHAJÓT BOCSÁTOTT VÍZRE az oltenitai hajógyár. Az oltenitai hajógyár munkaközössége az elmúlt évben 6.940.000 lej megtakarítást eszközölt. Felhívjuk az érdekeltek figyelmét, hogy az „Orvosi Szemle" folyóiratra 1058 január 20-ig lehet előfizetni. Az évi 6 példányban megjelenő folyóirat előfizetési díja 30 lej. Előfizetéseket a sajtóterjesztők és a szerkesztőség fogad el Szerkesztőség címe: Orvosi Szemle Marosvásárhely, Egyetem utca 38 szám. Jelenet a most bemutatott „Robbanás" (Eruptia) cimil új román filmből ^ a * --------- Időjárás A Meteorológiai Intézet közli január 2-án este. Északon fokozatos lehűlés, délen továbbra is aránylag meleg idő várható. Változó felhőzet, északon jobbára borús égboltozat, helyenként havas eső és havazás. A dunamenti síkságon és Dobrudzsában mérsékelt délnyugati, az ország többi részén északi szél. Némileg csökkenő hőmérséklet, nappal mínusz 5 és plusz 5 fok, éjjel mínusz 5 és mínusz 15 fok között. A következő három napra fokozatos felhősödés, északon csapadék várható. Élénkülő északkeleti szél. Északon tovább csökkenő, délen némileg emelkedő hőmérséklet, nappal mínusz 2 és plusz 8 fok, éjjel mínusz 5 és mínusz 15 fok között. 1958. január 3. péntek CEC nyereménykötvények sorsolása A CEC nyereménykötvények december 31-i kettős húzásán a következő nyerőszámokat húzták ki: 100.000 lejt nyert a 13028 sorozat 02 számú kötvénye; 75.000 lejt nyert a 10395 sorozat 34 számú és a 14890 sorozat 04 számú kötvénye; 50.000 lejt nyert a 04250 sorozat 23 számú, a 10260 sorozat 04 számú és a 16980 sorozat 49 számú kötvénye. 25.000 lejt nyert a 14075 sorozat 10 számú, a 05209 sorozat 27 számú, a 09553 sorozat 42 számú, a 09545 sorozat 45 számú, a 07607 sorozat 10 számú, a 21282 sorozat 3 számú és a 17357 sorozat 39 számú kötvénye. Kihúztak továbbá 855 nyerőszámt amelyef •' »k kötvénytulajdonosai '*a lejtől 10.000 lejig terjedő nyereségbe«* részesülnek. -— •--- A nyereményes CEC betétkönyvek húzása A nyereményes CEC betétkönyvek december 31-i, negyedévi húzásán a következő sorszámvégződésű betétkönyveket húzták ki: a negyedévi átlagbetét 250 százalékát nyerte az 542 számú, 200 százalékát a 602 számú, 100 százalékát a 005, 173, 276 307, 453, 782, 893 és 999 számú betétkönyv. A nyereményes betétkönyvek legközelebbi húzását 1958 március 31-én tartják meg. • A Központi Lottó húzása A Központi Lottó 1957 december 31-i húzásán a következő nyerőszámokat húzták ki: 26, 32, 44, 60, 7, 8, 62, 23, 31 A tárgynyeremények húzásán a következő öt számot húzták ki: 86, 14, 85, 48, 9 A Központi Lottó közli, hogy a január 3-i húzást kivételesen vasárnap, január 5-én tartják meg Erre a húzásra január 4. estig lehet sorsjegyeket vásárolni. A Tudományos Könyvkiadó ez évi terveiből Fejlődő magyar nyelvű könyvkiadásunk eredményeihez jelentős mértékben hozzájárul a Tudományos Könyvkiadó munkássága is. Az 1958-as évben több könyvre és változatosabb témakörre számíthatunk a tudományos könyvkiadás terén is. Az elmúlt évhez viszonyítva 20—25 százalékkal növekedett a kiadói terv és ennek 70 százalékát eredeti írások töltik ki, ami az önálló tudományos kutatás terén elért haladást jelzi. A kiadói tervben jelentős helyet foglalnak el a történelmi tanulmányok. Vágó Béla A madéfalvi veszedelemről szóló most megjelenő könyvén kívül, a történelmi tárgyú munkák közül meg kell említenünk Demény Lajosnak A bábolnai felkelés című tanulmányát, valamint Bajkó Elek—Árvai József A vándor huszár, Bajkó Elek háromszéki székely paraszt emlékiratainak kiadását. Több kiadásra kerülő könyv a romániai munkásmozgalom történetével foglalkozik, így Egyed—Vajda—Cicala: Munkás- és parasztmozgalmak Erdélyben az 1905—1907-es forradalmi válság idején. Varga B. László: A munkásmozgalom kezdetei a régi Bihar megyében és Haupt György A romániai szociális mozgalmak kezdetei című tanulmányok. A haladó erdélyi magyar gondolkodás feltárását szolgálja Hajós Józsefnek Köteles Sámuelről szóló könyve, a román kultúra jobb megismeréséhez pedig Lungu és Hajós A haladó román gondolkodókról szóló közös munkája segít majd hozzá. Az aránylag kis számban szereplő gazdasági vonatkozású könyvek közül megemlítendők Kerekes Józsefnek A mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjainak jogai és kötelességei, Balázs Egon A technika fejlődése és a termelés ritmikus növekedése és Neamțu Alexandru A kapitalizmus kezdetei az erdélyi bánya- és petróleumiparban. A Tudományos Könyvkiadó Országok-népek sorozata Pakisztánról, Szudánról, Nyugat-Németországról és több más államról nyújt majd ismertetést. Komoly visszhangra találtak az olvasók közt a jogi témájú könyvek is. A megjelenő jogi könyvek közt találjuk Takács Lajosnak Tudnivalók a nemzetközi jogról és Fekete Györgynek A házasságról és a válásról szóló könyvét. Erdély művészeti kincseivel ismertetnek majd meg Kelemen Lajos művészettörténeti tanulmányai, Balogh Ernő professzor működésének 50. évfordulója alkalmából megjelenő emlékkönyvből pedig hazánk ajzalai kincseinek feltárására fordított tudományos munka eredményei tárulnak majd elénk. A Tudományos Könyvkiadó fokozottabban hozzá akar járulni a tudományos ismeretek széleskörű terjesztéséhez. A tervezett Népszerű Tudomány sorozat pótolni kívánja, az eddigi mulasztásokat is, a legkülönbözőbb tudományterületekről közöl majd ismeretterjesztő munkákat. Érdekes művek fordításai kerülnek kiadásra. Megjelenik Lips német etnográfus könyve a kultúra történetéről, A dolgok eredete elmen, Appian-nak A polgárháborúk eredete, Erasmus A balgaság dicsérete és Rousseau Társadalmi szerződése.