Előre, 1958. július (12. évfolyam, 3322-3348. szám)
1958-07-01 / 3322. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! A ROMAN NEPKOZTARSASAG NEPTANACSAINAK LAPJA A műszaki fejlődés rugója — az újítómozgalom Lenin szerint a kommunizmusban a munkásnak is az értelmiség színvonalán kell állnia. Ennek a holnap munkástípusának a magva hazánkban a munkásújítók állandóan növekvő serege. Ezerszám akadnak már köztük olyanok, akik műszaki ismeretek dolgában mérnökökkel vetekszenek. Ők a mozgatórugói a technika szüntelen fejlesztéséért folyó országos mozgalomnak. Hozzájárulásuk talán jelentéktelennek tűnik a feltalálók lángesze mellett, együttes szerepük azonban gyakran felülmúlja a híres találmányokét is. Megalapozzák, majd betetőzik a feltalálók alkotásait s nem egyszer épp az ő kezük alatt születnek egész iparágakat megmozgató találmányok. A szocialista gazdálkodás sajátos jelensége ez a mozgalom. Azé a rendszeré, amely a termelőeszközök, a gyárak, üzemek, bányák gazdáivá tette a munkást, akinek így már személyes érdeke, hogy az egész népgazdaság műszaki fejlődését elősegítse. Ezzel szabad utat nyitottunk a dolgozók alkotó tehetségének érvényesülése előtt, mert ma önmaga munkáját is megkönnyíti az, aki a gyár berendezését tökéletesíti s maga is gazdagabbá válik, ha ötletével, újításával a vállalat jövedelmét növeli. Közöltük már az elmúlt napokban, hogy 1850 óta több mint két és félmilliárd lejnyi terven felüli jövedelmet hoztak államunknak a munkások és műszaki dolgozók újításai. Nagyszerű eredményeket tükröz ez a számadat, de egyben arra is figyekeztet, hogy az elkövetkező időszakban még több gondot kell fordítani az újítómozgalom fejlesztésére és irányítására s még több támogatást kell nyújtani a mozgalomban résztvevőknek, elsősorban a munkásújítóknak. A szervezettség, a jó irányítás és a gondos, messzemenő támogatás szabja meg végső fokon az egész újítómozgalom hatásfokát. Az, hogy felhívjuk a dolgozók figyelmét a műhely, a vállalat, vagy akár az egész iparág legidőszerűbb megoldandó kérdéseire, rendelkezésükre bocsátjuk a kellő szakirodalmat és műszaki dokumentációt és ha kell, mérnöki segítséget is nyújtunk az ötleteik, javaslataik kidolgozásához. Így, a termelés legnehezebb problémáin is keresztül, segít az együttes tehetsége és alkotókészsége. Problémánk piáig akad örökké, hiszen olyan ütemben fejlesztjük a népgazdaság valamennyi ágát, amilyen lehetetlen volna a tőkés rendszer feltételei közt, lehetetlen volna a felszabadult dolgozók öntudatos, a kötő hozzájárulása nélkül. Ilyen problémát okozott a traktorgyárban a gépek önsúlyának csökkentése. Hogy a tervezők munkáját megkönnyítse, az igazgatóság, a pártbizottság és az üzembizottság a műhelyek munkásaihoz fordult ötletekért, javaslatokért. Félév alatt 150 javaslatot nyújtottak be a gyár újítói. Ezek végrehajtásával már eddig 51 traktorra elegendő fémet takarítottak meg. S ez nem egyedülálló időszak a traktorgyár újítóinak történetében. Az elmúlt 16 esztendő csupán az újítások, ésszerűsítések révén közel 40.000.000 lej többletjövedelmet hozott a vállalatnak. Persze nem megy mindenütt ilyen „olajozottan" az újítómozgalom. S igen kevés gyár műszaki kollektívája dicsekedhet azzal, hogy soha nem „fekteti el" a benyújtott javaslatokat. Sok helyen abba is hónapok telnek bele, míg végre is hajtják a már elfogadott javaslatokat. Pedig ezzel nemcsak a szerzőt károsítják meg, aki hiába várja megérdemelt jutalmazását, hanem elsősorban a vállalatot, amelynek tíz-, vagy százezreket jelentene a fiókokban heverő újítás. Előfordulnak ennél még súlyosabb dolgok , mint a medgyesi üveggyárban, ahol tulajdonképpen nincs is hová fordulni egy-egy ötlettel, javaslattal , mert nincs műszaki kabinet. (Pedig jónéhány hónapja, még a szakszervezeti választások idején már felhívták erre a szakszervezet és a vállalatvezetőség figyelmét.) Egy-egy vállalatban a pártszervezeteknek s az újítóknak még a nyílt korrupcióval is meg kell küzdeniük. (Az olyan illetékesekkel, akik csak „társszerzői jog“ ellenében hajlandók támogatni a munkások értékes javaslatait, mint ez például Vörösacélon is történt.) Az újítómozgalom másik veszélye a túlzott jószívűség — és bőkezűség — a dilettáns javaslatokkal szemben, főleg ha az baráti körből, vagy éppen valamelyik vezetőtől származik. Az ilyesmire többek közt a dicsői üveggyár dolgozói tudnának példát mondani. Ezek a vadhajtások, amelyeket menetközben le kell még nyesegetni. Az újítók mozgalma azonban már országszerte bebizonyította életerejét. Ezer meg ezer munkás tanul szerte a gyárakban, hogy megismerje ,s hogy majd maga is továbbfejleszthesse a termelési technikát. Hogy csak egy példát említsünk, az aradi G. Dimitrov vagongyárban az idén kilencvenheten végezték el a népi egyetemet. Tucatszám akadnak olyanok, akik külországok híres élmunkásaival, mérnökeivel leveleznek s az ő segítségükkel oldják meg vállalatuk műszaki-termelési problémáit. Ezekből az emberekből növekszik ki a kommunista munkásértelmiség. Államunk kezdettől fogva támogatta és ösztönözte az újítókat és ésszerűsítőket. A vállalatok gazdagon berendezett műszaki könyvtárai, a nagyüzemek külön e célra létesített kísérleti műhelyei mellett legbeszédesebb példája ennek az a 114.000.000 lej pénzjutalom s a különböző állami kitüntetések sorozata, amit az elmúlt 10 esztendő alatt végrehajtott mintegy 150.000 újítás szerzői kaptak. A mozgalom fellendítését, a bevált újítások, ésszerűsítések elterjesztését szolgálják a kölcsönös üzemlátogatások, a tapasztalatcserék s a különböző iparágak országos értekezletei. Érdemes itt megemlíteni a Magyar Autonóm Tartomány vállalatainak jó kezdeményezését, a fiatal újítók tartományi értekezletét, amelynek nyomán ugrásszerűen növekedett a részvevő üzemekben az újítók és ésszerűsítők száma. Hazánk fejlődő iparának műszaki színvonala mind jobban növekszik és egyre gyakrabban szerez elismerést a műszakilag fejlettebb nagyipari államok előtt is. Vállalatainkban évről évre könnyebb lesz az emberi munka, az ezer meg ezer apró módosítás nyomán olcsóbb és szaporább lesz a termelés. Az emberek tízezrei megismerik, meghódítják s a maguk szolgálatába állítják a technikát. Ennek a nagy mozgalomnak az élén a szakmunkások legképzettebb, legöntudatosabb tagjai, a holnap munkásértelmiségei, az újítók haladnak. Az egész országban Megünnepelték a „Tanítók Napját“ Hétfőn az egész országban megünnepelték a „Tanítók Napját Ebből az alkalomból a fővárosban és ez egész országban lelkes ünnepi gyűléseket tartottak. A gyűlések szónokai kidomborították azokat a szép eredményeket amelyeket tanítóink és tanáraink az ifjúság oktatása és nevelése terén, egész dolgozó népünk kulturális színvonalának emelése terén elértek. Azünnepi gyűlések egyúttal alkalmat adtak az ország tantestületének arra is, hogy kifejezze háláját azokért az erőfeszítésekért, amelyeket a párt- és a kormány a tanári és tanítói kar életszínvonalának emeléséért, lehető legjobb munkakörülményeik megteremtéséért tett. Az 1957—1958-as tanév folyamán kitűnt tanítóknak és tanároknak ebből az alkalomból átnyújtották az „éltanítói"illetve „éltanári" oklevelet, valamint a rajoni néptanácsok által megszavazott jutalmakat és díszokleveleket. Két nappal határidő előtt Leszállították a 3000. kombájnt A fővárosi „Semanatoarea“ mezőgazdasági gépgyár kombájngyártó munkásai héten — két nappal a kitűzött határidő előtt — leszállították mezőgazdaságunknak az utolsó kombájnt az idei betakarítási kampányra előirányzottakból. Ettől a naptól kezdve a gyár munkaközössége július második felére termel. Az üzem dolgozói a siker megünneplésére hétfőn délután gyűlést tartottak. Aurel Dobrica öntő, Ion Nimara lakatos és Gh. Letea esztergályos az üzem egész munkaközösségének nevében vállalták, hogy még az idei betakarítási kampány folyamán számos további kombájnt adnak át mezőgazdaságunknak. A „Semanatoarea“ munkásai táviratban jelentették sikerüket a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének, a Minisztertanácsnak és a Fém- és Villamosságipari Munkások Szakszervezete Központi Bizottságának. XII. évfolyam 3322. sz. 4 oldal ára 20 iráni 1958 július 1., kedd Giulesten a vasúti távközlési berendezések gyárának dolgozói egy elektromechanikus váltóberendezés szerelési tervét tanulmányozzák. TÁVIRAT Walter Ulbricht elvtársnak az NSZEP KB első titkárának, BERLIN Szeretett Ulbricht elvtársi Hatvanötödik születésnapja alkalmából a Román Munkáspárt Központi Vezetősége testvéri szerencsekívánatait küldi önnek, a német nép hűséges fiinak, a munkásosztály ügyéért küzdő élharcosnak, a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő személyiségének. Kívánjuk Önnek, szeretett Ulbricht elvtárs, hogy sok évig éljen és újabb sikereket érjen el a szocializmus építésének, az egyesült Németország megteremtésének, a népek közötti béke és barátság megerősítésének szentelt fáradhatatlan tevékenységében. A ROMÁN MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI VEZETŐSÉGE Senki és semmi sem bonthatja meg barátságunkat A konstancai dolgozók búcsúznak a hazatérő szovjet katonáktól Szombaton délután a sportpalota hatalmas termében több mint 2.500 konstancai dolgozó, román katona, tisztes és tiszt találkozott a Hazájukba visszatérő szovjet katonákkal, tisztesekkel és tisztekkel. Több konstancai dolgozó és román katona mellén román kitüntetések mellett ott csillogtak a hitlerizmus elleni közös harc során szerzett szovjet kitüntetések, számos szovjet katona, tisztes és tiszt pedig a szovjet kitüntetések mellett büszkén viselte a nemrégen kapott román érdemrendeket és érdemérmeket. A találkozó részvevői hatalmas lelkesedéssel éltették a román és szovjet nép örök barátságát, a szocialista tábor egységét és összeforrottságát. Az összejövetelt Ilie Ionescu elvtárs, a városi pártbizottság első titkára nyitotta meg, majd felhangzott a Román Népköztársaság és a Szovjetunió állami himnusza. Tudosé Vasiliu elvtárs, a tartományi pártbizottság bárójának tagja, a tartományi néptanács elnöke a város és a tartomány dolgozói nevében melegen üdvözölte a szovjet katonákat és tiszteket, majd méltatta a hazánk fejlesztéséhez nyújtott értékes és sokoldalú szovjet segítség jelentőségét. A Szovjetunióval való eredményes testvéri együttműködést tartományunkban nemcsak új iparvállalatok építése, hanem a régi vállalatok újrafelszerelése és kapacitásuk növelése is bizonyítja — mondotta Tudosé Vasiliu elvtárs a többi között. A konstancai kikötőben, a hajógyárban vagy a város más vállalataiban nincs egyetlen olyan munkás, aki ne beszélne a legnagyobb melegséggel a hatalmas és nagylelkű szovjet népről, amelynek segítségével vállalatainkat a legkorszerűbb gépekkel szereltük fel. Tudosé Vasiliu elvtárs a továbbiakban a tartomány mezőgazdaságának sikereiről beszélt, s a többi között a következőket mondotta: „Mezőgazdasági sikereinket részben annak köszönhetjük, hogy szovjet kolhozparasztok és tudományos dolgozók itteni látogatásaik alkalmával beszámoltak dolgozó parasztjainknak gazdag tapasztalataikról és ismertették velük a mezőgazdasági termelés sikeres növelése érdekében alkalmazott módszereiket. Rövidesen — folytatta a szónok a szovjet katonákhoz és tisztekhez intézve szavait — a legmélyebb barátság érzésével búcsút veszünk tőletek. A fasizmus elleni közös harcban megedzett barátságunk állandóan tovább fejlődik és erősödik, mivel a béke és a szocializmus védelmének közös érdekein, a közös marxi-lenini ideológián alapszik. Elvtársak, biztosítunk benneteket arról, hogy senki és semmi sem bonthatja meg ezt a barátságot, amelyre mi úgy vigyázunk, mint a szemünk fényére“. A jelenlévők ezután lelkes ünnepléssel köszöntötték V. E. Kopjenko vezérőrnagyot, aki a konstancai szovjet katonák és tisztek nevében mondott beszédet. Köszönetet mondunk Önöknek ezért a szívélyes összejövetelért — mondotta a többi között a szónok. Nagy örömünkre szolgál, hogy a román nép nagy nemzeti ünnepének küszöbén került sor erre a találkozóra. Románia most készül megünnepelni fasiszta iga alóli felszabadulásának 14. évfordulóját. Az ország felszabadulása a román nép történelmének új szakaszát jelentette, új fejezetet nyitott a proletár internacionalizmus nagyszerű elvein alapuló szovjetromán kapcsolatok történetében. Miközben mint katonák és internacionalisták kötelességünket teljesítettük hazájukban, jól megismertük a szorgalmas román népet, gazdag és eredeti nemzeti kultúráját. V. E. Kopjenko befejezésül köszönetet mondott a konstancai dolgozóknak a szívélyes vendégszeretetért és a szovjet katonákkal szemben tanúsított baráti magatartásukért. A román katonák nevében Sandu Gheorghe ellentengernagy mondott beszédet. Dolgozóink és fegyveres erőink katonái — mondotta a szónok a többi között — mélységes barátsággal vették körül a szovjet katonákat. A szovjet katonák részéről mi is azt a testvéri barátságot éreztük, amely azonos célkitűzésű és azonos eszményektől áthatolt emberek kapcsolatait jellemzi. Nekünk, katonáknak a szovjet csapatok romániai állomásozása nagyszerű alkalmat nyújtott arra, hogy elmélyítsük a román-szovjet fegyverbarátságot. A beszédeket többizben hosszas taps szakította félbe. A konstancai dolgozók és katonák egyúttal különböző jelszavakban lelkesen éltették a nagy Szovjetuniót és dicsőséges hadseregét. Az összejövetel az Internacionáléval ért véget. A konstancai szovjet csapategységek művészegyüttese és a „Ciocirlia“ együttes művészi programot adott. A Konstanca tartományi IMSZ bizottság vasárnap Mamaián „Egy napos pihenés“-re vendégül látta a Konstancán állomásozó szovjet csapategységek komszomolistáit. A konstancai nők a kaszinó épületében találkozót rendeztek szovjet katonák feleségeivel. Az összejövetel meleg baráti légkörben folyt le. A nap külpolitikai eseményeiből— A szovjet szakértő-küldöttség elutazott Genfbe — Csökken az angol ipar termelése — Algériában tovább súlyosbodik a helyzet — A Vietnami DK miniszterelnökének levele MOSZKVA A nukleáris robbantások felderítését szolgáló eszközök tanulmányozása céljából összehívott genfi értekezletre a következő szovjet képviselők utaztak el A. K. Fjodorov, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja, N. N. Szemjonov és I. A. Tamm akadémikusok, M. A. Szadovszkij, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja, O. I. Lejpunszkij professzor, J. P. Paszecsnyik és K. E. Gubkin, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának tudományos munkatársai, valamint Sz. K. Carapkin, a Szovjetunió Külügyminisztériuma nemzetközi szervezetek kérdésével foglal- kozó osztályának vezetője, a Külügyminisztérium kollégiumának tagja. LONDON A pénzügyminisztérium által közzétett adatok szerint Angliában csökken az ipari termelés. A Financial Times ipari megfigyelője hangsúlyozza, hogy a gépgyártóiparban érezhetően csökken a termelés. ALGÍR De Gaulle tábornok francia miniszterelnök Algírba való megérkezése előtt a hadügyminisztérium közleményt adott ki, amelyből kitűnik, hogy az algériai helyzet távolról sem javul. A június 28-ról 29-re virradó éjszaka az Algírtól északra fekvő Cavaignac környékén összetűzésre került sor egy francia katonai különítmény és az algériai felkelők között. A harc során egy francia tisztet megöltek. Ezt követőleg a francia különítmény megtámadott egy falut. Több falusi lakost meggyilkoltak. Az algériai ló, katonai körzet egyik szóvivője hétfőn reggel nyilatkozott a katonai helyzet alakulásáról május 13-tól a mai napig. Bár a nyilatkozat hangja általában derülátó, mégis el kellett ismernie, hogy „a felkelési övezet kiterjedt és egyes kiegészítő csapatokra lesz szükségünk“. A nyilatkozat kellemetlen benyomást keltett Párizsban, ahol úgy tudják, hogy de Gaulle tábornok vissza szeretné vonni az algériai csapatok egy részét, és a NATO parancsnokság rendelkezésére akarja őket bocsátani Európa területén. HANOI A Vietnami Hírügynökség közölte Fam Van Dongnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnökének az indokínai kezdéssel foglalkozó genfi értekezlet elnökeihez intézett levelét Fant Van Dong kéri az elnököket, vizsgálják felül a vietnami kérdésekkel foglalkozó nemzetközi bizottságnak azt a határozatát, amely megengedi a dél-vietnami hatóságoknak, hogy helyettesítsék a francia csapatok által annak idején elvitt fegyvereket. Fam Van Dong miniszterelnök az A. Gromikohoz és S. Lloydhoz intézett levelében kéri, hogy haladéktalanul tegyenek intézkedéseket e határozat gyakorlati megvalósításának megakadályozására. Szorgos munka a szántóföldeken — Aratnak, kapálnak országszerte — 19 mázsás Átlaghozam árpából A mezőgazdasági gépek teljes kihasználásával Bukarest tartomány állami gazdaságai teljes egészében befejezték az őszi árpa aratását. Az átlagos termés tartományi viszonylatban eléri az 1900 kilót" hektáronként. A napokban 15 Bukarest tartományi állami, gazdaságban megkezdték a búza aratását is, AHOL MÁR A MÁSODVETÉST IS MEGKEZDTÉK Napról napra sokasodnak az árpakalangyok Szatmár rajon falvainak határában. A dolgozó, földművesek igyekeznek az árpa betakarításával, most, amikor az idő kedvező, hiszen erősen szűkül már a búza is," nemsokára annak a vágásához is hozzá kell látni. Eddig 13 községben kezdték meg az árpa aratását s a legszebb eredményeket az erdődi állami gazdaságban és a kiskölesi kollektív gazdaságban érték, el, ahol már napokkal ezelőtt végeztek az árpa betakarításával. De szaporán dőlnek a rendek Ombód, Apa és Patóháza határában is. A patóházai földművesek az árpa learatása után nyomban hozzáláttak a tarlóhantáshoz s eddig több mint 10 hektáron vetettek tarlóba kukoricát, répát, muhart és más takarmányféléket. ■ : A HÍRNÉV KÖTELEZ A nyárádszentmártoni kollektivisták már évek,óta híresek arról, hogy rajoni viszonylatban kitűnő terméseredményeket érnek el. Minden munkával a legkedvezőbb körülmények - .között végeznek. A kukorica és cukorrépa második kapálásával úgy igyekeztek, hogy aratásig " túl legyenek a növényápolás dandárján. ■ Június27-én reggel aztánteljes erővel nekikezdhettek az árpa aratásának s ezen az egyetlen napon hét hektár területről kaszálták le az őszi árpát s hamarosan elsők között jelenthetik a rajonban: végeztek az őszi árpa betakarításával. ARATNAK A BODONYI HATÁRBAN A kisbecskereki állami gazdaság bodonyi részlegén eddig kaszával és gépekkel is arattak vegyesen. Ebben az évben azonban csak kombájnnal dolgoznak, ezek itt most az új aratók — ahogy szokták mondogatni az idevalók. Tizenhárom kombájn sorakozott a napokban a 300 hektáros aranysárga gabonatábla mellé s rövid idő leforgása alatt több mint 40 hektárról vágták le az árpát. A Dobreni-i (Bukarest tartomány) kollektivisták eddig több mint 40 hektárról vágták le a búzát. Vizsgáznak a jövendő orvosai. A marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézet hirdetőláblására kifüggesztett lista annyi lehetőséget kiad a vizsgákravaló betekintésre, hogy nehéz közülük választani. Végül a negyedévesek ■ ideggyógyászati ■ vizsgája mellett döntök, s átmegyekaz idegklinikára. A könyvtárterem nagy asztala mellett három ifjú hajol fehér papírlap fölé. Kihúzták már tételüket, most készítik, feleletük vázlatát.Velük szemben a professzor, Miskolczy Dezső akadémikus ül. Megvárja míg egyikük elkészül s megkezdődik a vizsga. . Telik múlik az idő, az első vizsgázókat már régen mások váltották fel s egyre jobban megerősödik az első benyomásom, milyen más a vizsgák hangulata ma, mint valamikor régen. Nyoma sincs a félelemnek. A legtöbben jól felelnek, vannak, akik gyengébben, egyesek nyugodtak, mások kezdetben idegesek, de hamarosan megnyugszanak ők is. Hamar megérzik, észreveszik, hogy a professzor nem akarja zavarba hozni, „megfogni" őket. Sőt mindent elkövet, hogy amit tudnak, azt elmondhassák. Pedig mennyi türelemre, emberismeretre van ehhez szük-Akire most került sor, úgy nekirugaszkodik, olyan folyékonyan „fújja", mintha minden a kisujjában volna. Azonban óvatosan elkerüli a bonyolultabb problémákat, átsiklik rajtuk. Miután elmondta amit akart, kiegészítő kérdésekre kell válaszolnia. Először nem sikerül. A profeszszor kerülő úton próbálja rávezetni a helyes feleletre. S ő örül a legjobban, mikor látja, hogy ismeri a kérdés alapelemeit, helyes következtetést von le belőlük. Meg is jegyzi : így kell a klinikai agy mellett is asszociálni. Egy másik hallgató ugyanilyen lendülettel felel. Nála viszont alapos tudásból fakad a lendület. Néhány perc telik el csupán, s a professzor világosan látja, hogy jól ismeri a problémát. — Nagyon helyes, köszönöm, elég — szakítja félbe. Célja van a dicséretnek is. Ha csak annyit mondana : köszönöm, elég — a hallgató azt hihetné, hogy nincs megelégedve a feleletével, nyugtalanságot keltene benne. Az egyik szünetben a vizsgázók sokféle típusáról beszélgetünk Miskolczy Dezsővel. Szavai nyomán ráismerek a diákra, akit olyan merev korlátok közé szorított saját gondolatmenete, hogy csak igen óvatosan lehet valami mást kivenni belőle. Ráismeri, a másikra is, akinek viszont szárnyakat adott minden feltett kisegítő kérdés. — Nehogy azt higgye azonban — mondja a profeszszor —, hogy ez a sokféle magatartás mindig a tudás mértékétől függ. Akik eddig nálam vizsgáztak, általában jól készültek fel. Állítom, hogy jóval többet t adnak, mint amennyit mi tudtunk annak idején. Igaz, hogy már negyedévesek s amíg idáig jutottak, a gyengék kihulltak-Az eredmény elsősorban mégis a mai oktatási rendszer érdeme. Annyi lehetőség van a tanulásra, hogy aki lelkiismeretes, azt meglepetések nem igen érhetik. Ha szorgalmasan tanult és rendszeresen járt a klinikai gyakorlatokra, nem okoz számára problémát a vizsga gyakorlati része sem, az önálló betegvizsgálat alapján elkészített kórrajz, amely megállapítja a diagnózist, a kezelés módját és azt, hogy milyen más betegségektől kell elhatárolni. Tovább folyik a vizsga. Vékony, alacsonytermetű leány ül az asztal mellé. Gergely Vilma egy kis Udvarhely raroni faluban, Ssomoródkeményfalván született. Kijárta a hét elemit, tovább nem tanulhatott. A gyenge földhöz túl nagy volt a család. S hogy több kenyér jusson az otthoniaknak, mikor felnőtt, cselédnek szegődött Kolozsvárra, majd Udvarhelyre. Sokáig ez volt a sorsa, évekig. Évekkel ezelőtt kórházi takarítónő lett a Gábor Áron gyártelepen. Először jutott olyan közösségbe, ahol felfigyelhettek rá. Hamarosan megismerték képességeit. Vöröskeresztes nővérképzőbe küldték, ahol kitüntetéssel vizsgázott. Egy ideig még az iskolánál maradt mint nevelő, majd ápolónőként dolgozott a sebészeti klinikán. Akkor már tagja volt az IMSZ-nek, s a kommunisták biztatására beiratkozott az esti líceum nyolcadik osztályába. Két év alatt végezte el a középiskola három osztályát (akkor még , tíz osztálya volt csak) s az érettségin a legjobbak közé került. Végig ösztöndíjjal tanult, ösztöndíjjal jutott be az egyetemre is. Sok jó felelet hangzott el azon a délelőttön, de az övi volt a legjobb. Mit mondjak el még róla ? Azt, hogy minden vizsgája így sikerült ? Hogy csak az első évben volt egyetlen elégségese ? Vagy arról beszéljek, hogy a tanuláson kívül menynyi mindenre jutott még az erejéből, s a nyári szünidőben egy hónapig dolgozott önkéntesen a diákotthon építésénél ? Mindenképpen szürke felsoroláshalmaz maradna, amit életéről papírra vetek. S vajon milyenek a többiek? Akiknek nem kellett annyit küszködniük, mint Gergely Vilmának. Bemutatok közülük is egyet. Magas, vállas ifjú, Tamás Attilának hívják. Mindössze 16 éves. Néptanácsi ösztöndíjjal tanul. A Bolyai Farkas középiskolában érettségizett. Gondtalanul tanulhatott kezdettől fogva. Csak az volt probléma a családban, hogy milyen lilát választ. Édesapja gyermekkorától orvosnak szánta, mert arra vágyott valaha ő maga is. Neki nem sikerült, géplakatos lett belőle s az ma is a galócási kötöző üzemnél. Szereti a mesterségét, de egykor kényszerűségből elfojtott óhaját a fiában szerette volna megvalósítva látni. Mikor Attila közölte vele, hogy neki is az a szándéka, mégis aggódva kérdezte meg tőle: Jól meggondoltad ? Nem csak miattam akarod ? Orvos csak akkor légy, ha valóban hivatásodnak érzed. Az első felvételi vizsgán nem sikerült bejutnia az egyetemre. Hazatért s egy évig a galócási hétosztályos iskolában számtant tanított. Nem adta fel tervét, de nem akarta lopni a napot. — Édesapám el sem tűrte volna, mert szigorú ember — mondja.— Csak akkor hitte el, hogy valóban hivatást érzek az orvosi pályához, amikor látta, milyen kitartóan készültem újból a felvételire és kilencesnél nagyobb átlagot értem el. Immár elmúlt az első év és a galócási géplakatos talán meg is kapta fia levelét, amelyben közli, hogy valamennyi vizsgáját jó eredménynyel tette le. Egyetlen nyolcasa volt, a többi mind kilences és tízes. Bizonyára annak is éppúgy örül, hogy Attila nemcsak a tanulásban tűnt ki, hanem a közösségi munkában is. Évfolyamának IMSZ-titkára s mielőtt hazatérne, nyári szünidejének egy részét több mint száz kollegájával együtt ifjúsági munkatelepen tölti. Gergely Vilma, Tamás Attila és a hozzájuk hasonló fiatalok válnak a jövendő igazi orvosaivá. ADRIAN MIKLÓS A Szovjet Ifjúság Napját ünnepelte vasárnap Moszkva MOSZKVA (Agerpres). — TASZSZ: Június 29-én Moszkvában megünnepelték a Szovjet Ifjúság Napját. A város kultúr- és pihenőparkjaiban az ifjúság ünnepségeket és sportversenyeket rendezett. Moszkva nagy terein gyűléseket tartottak. A Vörös téren, a Kreml falánál az ifjúsági küldöttségek koszorút helyeztek el az itt eltemetett régi bolsevik és forradalmi harcosok sírjaira. A központi „Lenin” stadionban hatalmas, nagyszabású gyűlés zajlott le, amelyen részt vettek a Kommunista Párt és a szovjet kormány vehetői is.