Előre, 1958. október (12. évfolyam, 3401-3427. szám)
1958-10-11 / 3410. szám
4 Moszkva készül a népszámlálásra 1959 januárjában az összeírók bekopognak minden házba • Elektronikus számológépek végzik majd az összesítést Hatalmas teremben rengeteg elektronikus számológép sorakozik a falak mentén. Itt fogják összesíteni a Szovjetunióban néhány hónap múlva megkezdődő népszámlálás adatait. A Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatala mellett működő népszámlálási központban vagyunk. 1959 januárjában a Szovjetunióban több százezer technikus csoport járja végig a házakat és gyűjti össze a megszokott népszámlálási adatokat. Ezután a népszámlálási kimutatásokat a köztársaságok, területek és tartományok statisztikai hivatalai összesítik. 57 ilyen központban, mintegy ezer különleges gép segítségével dolgozzák majd fel az összegyűjtött anyagot, elvégzik a válaszok „rejtjelezését“, hogy a további munkát aztán kizárólag gépekkel végezhessék. Más szóval: az anyagot lefordítják a gép „nyelvére“, azaz számokkal fejezik ki. Minden egyes válasz meghatározott számbeli kifejezést kap a népszámlálási lapon. A számokat ezután újabb lapokon kis lyukakkal helyettesítik. Minden szovjet, vagy a népszámlálás idején Szovjetunióban tartózkodó idegen állampolgár adatairól egy-egy ilyen lyukasztott lapot állítanak ki. Ezután különböző gépekkel ellenőrzik, hogy a lapok lyukasztását helyesen hajtották-e végre. Külön géppel megvizsgálják azt is, hogy az adatok logikai szempontból helyesek-e. Vegyünk egy példát. Egy 9 éves gyermek kartotókján „09“ szám látható, ami azt jelenti, hogy az illető 9 éves. Ha azonban a következő rovatban „1“-es szám következik, ez azt jelenti, hogy az illető állampolgár nos. Nyilvánvaló tehát, hogy a lyukasztásnál tévedés történt. A gondos helyi ellenőrzés után az egész ország területéről, a több mint 200 millió lyukasztott lap Moszkvába, a Központi Statisztikai Hivatal népszámlálási központjába kerül. A népszámlálási adatokat itt feldolgozzák s különböző kimutatásokat állítanak öszsze a lakosság nemzetiségi, anyanyelvi, megoszlásáról stb. A legutóbbi 1939 évi népszámlálás alkalmával mindezt kézzel végezték. A januári népszámláláshoz az egész munkát gépesítették. Magának a népszámlálási központnak e célból összesen 100 automata elektronikus számológép áll majd rendelkezésére. A százszemélyes ♦ „TU-104 B“ A. IV. Tupoljev akadémikus, a, közismert szovjet repülőgéptervező, a „TU-104" építője tovább tökéletesíti a „TU-104“ típusú személyszállító repülőgépet. Mint ismeretes, a „TU-104" típusú hőlégsugaras személyszállító repülőgép 50 személyes, az utána készült .,TU-104 A“ . hetven személyes volt. A most megépített „TU-104 B“ száz személyt, képes befogadni. Hogyan sikerült megnövelni a he,lyek számát? A gép törzsét kissé ' , hosszabbra építették, az utasfülke ‚ ■ helyeit másképpen tervezték meg., Az új gép ugyanolyan kényelmes. 4 ’ A gép technikai jellegzetességei, sebessége ugyanolyan, mint a „TU- 104“-é. Az új gép kereskedelmi teherbíró, képességét az első típushoz viszon't nyitva sikerült másfélszeresen meg- t növelni. 4 ' A „TU-104 B“ már több próba■ utat tett meg teljesen kielégítőb ’ eredménnyel, s rövidesen beiktatják " a rendszeres repülőforgalomba. ELŐRE Több ezer család jutott az idén kellemes otthonhoz a moszkvai Novij Csereniusek rajon egyik újító negyedében, az úgynevezett 9-ik kvartatban Képünk: Az új városnegyed egyik részlete, a Szakszervezetek utcája Az ember a gondoskodás középpontjában 60 lakrészes tömbház — tíz nap alatt „Előregyártott vasbetonelemekből készült ház“ — ez a fogalom ma már hozzátartozik a szovjet építészek mindennapi életéhez, sőt a laikusokat sem készteti csodálkozásra. A szovjet építők azonban újabb és újabb sikerek felé törnek, hogy gyorsabban és olcsóbban teljesítsék feladatukat, a lakáshiány teljes felszámolását. S fáradozásaik eredményeként rövidesen a tömbházak építésénél nem csupán előregyártott elemeket, hanem vasbeton blokkokból összeszerelt egész lakrészeket fognak használni. Egy ilyen tömbház prototípusa a nemrégiben megnyílt moszkvai építéstechnikai kiállításon látható. Képzeljünk el egy szép, tágas szobát, amelynek hossza 5,1 m., szélessége 4,3 m., magassága pedig 2,75 m. A szobában már minden készen áll: a padló, az ablakok, ajtók, falba épített szekrények, maguk a falak, fel van szerelve a konyha és más mellékhelyiségek. Ilyen előregyártott szobákból álló néhány emeletes tömbház rendkívül gyorsan felépíthető. Egy három emeletes 60 lakrészes tömbházat mindössze 10 nap alatt szerelnek öszsze. Egy ilyen méretű ház felépítéséhez legkevesebb két hónap kell még akkor is, ha előregyártott elemekből készül, eltekintve attól, hogy ez esetben az építkezési költségek is jóval nagyobbak. Az előregyártott szobákat az üzemben acélformákba öntik, mintegy ezer darabot évente. Az előregyártott lakrészekből készülő házak építését 1959-ben kezdik meg Moszkva, Leningrád, Kijev, Minszk és más városokban. Kőolajtartály — tekercs formájában Képzeljünk el 5000 köbméter kapacitású hatalmas tartályt. Magassága meghaladja a 20 métert, falának hoszsza, ha kiterítenék, 72 méter lenne. Egy ilyen kiterített acéllappal „be lehet pakolni“ egy négyemeletes házat. A tartály falai vastag acéllemezekből készülnek. S természetesen egy ilyen hatalmas kőolajtartályt lehetetlen egyik helyről a másikra szállítani. A gyárak tehát megfelelő acéllemez-darabokat küldenek az építőtelepekre, s ezek összehegesztésével készül a kőolajtartály, melynek felépítése így több hónapig tart. Az időjárás is nagyon befolyásolja a munkát. Esőben, havazáskor nem lehet jó minőségű hegesztést végezni. A kőolajtartály hegesztése pedig kifogástalan kell hogy legyen. A legkisebb hiba tűzveszéllyel jár. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a szovjet kőolajipar gyors ütemben fejlődik, ami megköveteli az összes építési, szerelő és kitermelő munkák lehető legnagyobb fokú gépesítését és automatizálását. Elegendő megemlítenünk, hogy a háború utáni első évben az országban 21,7 millió tonna kőolajat, 1957-ben pedig már 98,3 millió tonna kőolajat termeltek ki. A kőolajtermelés 15 év múlva eléri a 350—400 millió tonnát. Hogyan lehetne leegyszerűsíteni a kőolajtartályok szerelését? Ez a kérdés nagymértékben foglalkoztatta a szakembereket. Vajon nem lehetne-e már a gyárban összehegeszteni az acéllapokat és ezután papírtekercshez hasonlóan felcsavarni? Ez az elgondolás sokaknak túlságosan merésznek tűnt A szovjet szakemberek azonban — igaz, nem kis nehézségek árán — megbirkóztak ezzel a problémával. Olyan gépeket szerkesztettek, amelyekkel az összehegesztett acéllemez óriásokat tekercselni lehet. A dolog lényegét röviden talán a következő példával illusztrálhatnánk a legjobban. Vegyünk a kezünkbe egy borotvapengét. Kis erőfeszítéssel félkörbe hajlíthatjuk. Próbáljuk meg rövid ideig ilyen helyzetben tartani a pengét, majd engedjük el s az visszanyeri eredeti alakját. Körülbelül ugyanez történik az acéllemez tekercsekkel is. A különbség csupán az, hogy sokkal vastagabb acéllemezekről van szó. A kőolajtartályok építőtelepeire bizonyos idő óta már sok ilyen acéllemez tekercs érkezik. Az ilyen tekercs, formájú kőolajtartály vasúton és hajón egyaránt könnyen szállítható. Néhány száz már „világkörüli“ utat is tett. A Szovjetunió Albániába, Vietnamba, Afganisztánba, a Német DK-ba, Kínába szállított ilyen tartályokat. Az országban már több ezer ilyen tartályt szereltek fel Az újfajta kőolajtartály szereléséhez nem kellenek hónapok. Egy nyolc emberből álló brigád mindössze egy hét alatt Isítin. Gyorsabban, könnyebben, kényelmesebben A Szovjetunió nagyvárosainak illetékes szervei fokozott gondot fordítanak arra, hogy a szovjet ember mind könynyebben, gyorsabban és kényelmesebben tudja beszerezni mindazt, amire szüksége van. Ezt célozza a kereskedelmi hálózat szüntelen bővítése, s még inkább a sok újfajta praktikus üzlettípus meghonosítása. Mind több az önkiszolgálásra berendezett üzlet, a háztartási cikkeket bérbeadó üzlet, a félkészítményeket árusító bolt, stb. stb. Újabban Moszkvában, Leningrádban, Kijevben és más városokban olyan vállalatok létesülnek, amelyek az élelmi cikkeket, tejet, burgonyát, zöldséget a vevőnek házhoz szállítják. Hasonlóképpen nagy érdeklődést keltett a háziasszonyok körében a többnyire nagy tömbházakban létesített „házi konyha“. Ezeken a konyhákon egyelőre csak ebédet lehet rendelni, rövidesen azonban reggeli, ebéd, sőt felkészítmények szállítására is berendezkednek. Ugyanezekben a városokban nemsokára mintegy 650 olyan új üzlet nyílik, amely megtakarított és mosott zöldséget, valamint gyümölcsöt hoz forgalomba. Nagy fejlődésnek indultak a félkész konfekció üzletek,ahol a vásárlók félkész konfekciót kapnak s ezeket ugyanott saját méretükre, alakjukra igazítathatják. Az ország különböző városaiban rövidesen 25 olyan különleges áruház nyílik meg, ahol a vásárlók a készruhákat mindjárt a hozzáillő kalappal, táskával, kesztyűvel, cipővel szerezhetik be. Az üzbekisztáni Sargun város közelében rövidesen új bányatelepen kezdik meg a termelést. Új városkák, munkásközpontok létesülnek, a kopár s eddig hasznavehetetlennek hitt hegyek méhéből előkerülnek a kincsek, hogy szebbé, gazdagabbá tegyék a szovjet emberek életét. Képünkön: Korszerű munkáslakások az új bányavidéken 1956—1960 11 millió négyzetméter új lakterület Moszkvában A szovjet főváros lakói ebben az évben 70.000 új lakást kapnak. A hatodik ötéves terv során (1956—1960), Moszkvában 11.000.000 négyzetméter lakterületet építenek, a következő ötéves tervben pedig újabb 15.000.000-t. A lakásépítkezés jelenleg főképpen Moszkva peremvidékein folyik. Itt hatalmas 6—9 emeletes tömbházakból egész házsorok, továbbá megfelelő iskolák, gyermekotthonok és bölcsődék klubok, üzletek, polklinikák épülnek, s az így létesülő új városnegyedeket gazdagon parkosítják. A város délnyugati rajonjában például jelenleg több mint 200, egyenként 60—300 lakrészes tömbház épül. Moszkva városrendezési tervéhez tartozik egyébként az is, hogy nemrégiben az illetékes szervek határozatot hoztak, amelynek értelmében a város övezetében nem szabad új iparvállalatokat létesíteni, illetve építeni. Néhány moszkvai üzemet és gyárat az elkövetkező időben máshova költöztetnek. KIRGIZ TÁJAKON — Szemelvények Tatjana Nessz útijegyzeteiből — Sokat olvastam Kirgiziáról, de tócsák most, hogy saját szememmel láttam, értettem meg, hogy még a legjobb útleírás sem tudja híven tükrözni a kirgiziai tájak igazi szépségét, s a legjobb könyv sem tudja visszaadni a hatalmas építőmunkát végző ősrégi és mégis fiatal kirgiz nép ifjúi lendületét. ... Kora reggel indultunk útnak Frunzeból Isszik-Kul felé. Kitárult előttünk a termékeny Csu völgy, megpillantottuk a sebesen rohanó Csu folyót. Az út rövidesen kiért a völgyből s felfelé kígyózott. Hideg légáramlat csapott az arcunkba. Közeledett a Boamszoros. A táj egyszerre megváltozott, eltűnt a hófödte csúcsok panorámája. A gépkocsi mindegyre hatalmas sziklákat kerülgetett, a folyó mélyen alattunk maradt. Ez az egyetlen út az Isszik-Kul tó felé. Ott, valahol az út mellett stráztóró sziklák mögött fekszik az Hélik- Kul, a világ egyik legnagyobb magashegységi tava. Az utón mindkét irányban gépkocsik haladnak. A gépkocsizúgás éppúgy hozzátartozik most már e tájhoz, mint a mélyben rohanó folyó vizének robaja. Személygépkocsit ritkán látni itt, csak néha-néha jelenik meg egy-egy „Pobeda", vagy porlepte „Moszkvics’". Leginkább turisták utaznak bennük. Annál gyakoribbak azonban a tehergépkocsik, a geológusok terepjárói, ciszternakocsik, billenő aulók, magánjáró- emelődaruk. A teherautókon a műszaki felszereléstől kezdve az élelmiszeres ládákig az égvilágon minden látható Sokáig tartott ez út, míg végre az útkanyar mögött feltűnt az Isszik-kulcsillogó, kék tükre. Egészen másképpen festett, mint ahogy előre elképzeltem magamnak. A Genfi-tónál jóval nagyobb, a napfényben vakítóan tündököl a kék víztükör, s körülötte a Tien-San hatalmas sziklái. A tó körül épültek Kirgizia híres üdülőtelepei. Gyógyhatású melegforrásokban gazdag vidék ez. A tó nem csupán mint természeti szépség jelentős, hanem mint „gyógyhatású tényező" is nagyszerű távlatok előtt áll. A tó partján hidrogeológusok ütöttek tábort. Kirgizia gazdag természeti kincsekben. A geológus megbecsült, szükséges ember itt. Bárhova is megyünk mindenütt geológus expedícióval, a kutatásaikhoz szükséges anyagokkal megrakott gépkocsikkal találkozunk. Anatolij Ivanovics Pascsenko kis geológus csoportját tulajdonképpen az „egészség kutatóinak’ lehetne nevezni. A csoport a tó partján és a környező hegyekben gyógyforrások után kutat, a tófenéken pedig gyógyhatású iszaprétegeket tár fel. A távolból pionírkürt hangja hallat** szik. A Csolpon-Ata gyermekszanatóriumban kezdődik a napi tevékenység. A sporttéren, a tó mellett 300 gyermek végzi a reggeli tornát. Kirgiz pásztorok és munkások, tanítók és gyapottermelők fiai ezek, az új nemzedék. A kultúra ma éppen olyan szükséges és éppen olyan hozzáférhető számukra, akárcsak a kenyér. Szeretném odakiáltani nekik: „Szívjátok magatokba teli tüdővel Isszik-Kul tiszta levegőjét, új életre ébredt hazátok levegőjét.... Csolpon-Ata körzetben rövidesen megkezdik egy új gyógyfürdő építését. Vajon tudni fogják-e azok, akik pihenést és gyógyulást keresve ideérkeznek, milyen sokat köszönhetnek ezeknek a névtelen geológus hősöknek ? ... A tó egyik csendes öble mögött hatalmas fák árnyékában a Koj-Sara fürdőhely villái húzódnak meg. Az Isszik-Kul tükre itt az öbölben egészen sima, szinte bársonyos. Úgy hiszem nincs még egy ilyen szép hely a világon. Az üdülőtelep, amely egykor a puszta tóparton létesült, ma hatalmas fák között, nagy park közepén emelkedik. Hatalmas virágágyak, melegházak, orvosi rendelők, nyári filmszínház, korszerű ebédlőtermek — mindenre joggal büszke M. M. Sesztopalovoj főorvos. Senki sem tudja, mikor pihen ez az ember, köpcös, energikus alakját mindig mindenütt ott látni. A telepen mindenütt meglátszik keze nyoma. Száz kilométerrel tovább, magasan fenn a hegyekben, Tangeban ugyanilyen fáradhatatlan ember dolgozik. M. V. Mihajlenko, az itteni korszerűen felszerelt szanatórium igazgatója. A két kiváló gazda jóakarattal, de mégis egy kis irigységgel szemléli a távolból egymás házatáját. Építettek-e azok ott valami újat vagy sem ? Az embert öröm tölti el, ha látja e két tehetséges vezető baráti és nemes versengését. Az alábbiakban szeretném még** elmesélni egyik kirgiziai élményemet. Új kirgiz barátnőmről, Valentyin Abduldajevna Iszabajeváról szeretnék egyet-mást elmondani. Frunzében ismerkedtünk meg. Valja Iszabajeva fiatal orvosnő, a frunzei Orvostudományi Intézetben tanult, Moszkvában végezte az aspirardurát. Most a köztársasági balneológiai intézet helyettes igazgatója. Nagy képzettségű orvos és a legkedvesebb barát. Jónéhányszáz kilométert tettünk meg együtt a hegyi utakon. Már utunk vége felé közeledtünk, amikor útitársnőnk rendszerint nyugodt arcán különös izgalom jelét vettem észre. Egy kis magashegységi településre érkeztünk, kekkenő hőség volt. Szinte égett a lábunk alatt a keskeny utcácska pora. Egy kis vályogkunyhóhoz közeledtünk. A rendszerint szigorú tekintetű Valja szeme különös fényben ragyogott. — A mi házunk — mondotta megigazítva szemüvegét. — Itt laktam a nagymamával. Beléptünk a keskeny ajtón. .42 alacsony földes szobácskában gabona száradt. A régi házacskát most raktárnak használták. Valja nagyanyja a mellette épült új házban lakott. Ahogy most tekintetem Vállára esett, a komoly arcú tudományos dolgozóban megláttam az évekkel azelőtti barnabőrű kislányt, aki lóháton képes volt bebarangolni a hegyeket, vagy naphoszszat gyűjteni a barackmagot. Itt telt el gyerekkora, innen indult el a tudás felé, ki a nagyszerű szovjet életbe. És itt, a kirgiz földnek ezen a kis csücskén különös erővel éreztem a sorsát alakító nép erejét, amely megismerte a boldogságot, az alkotó munkát, a szabadságot. Przsevalszk kikötője az Isszik-Kul tavon A gyárak dolgozói KIEMELKEDŐ SIKEREKKEL KÖSZÖNTIK A PÁRT XXL KONGRESSZUSÁT A karacsarovi műanyag-gyár az ország egyik jelentős vegyipari vállalata. — Hatszáz különböző plasztikus anyagból készült cikket gyártunk, a gyerekjátékoktól kezdve bonyolult gépalkatrészekig — mondja B. M. Notkin, helyettes főmérnök. A gép- 11 gyári dolgozók és sarkkutatók, elektrotechnikusok és kereskedelmi vállalatok egyre inkább igénylik a műanyagból készülő cikkeket, amelyek az élet különböző területein mindinkább kiszorítják az acélt és az üveget, a fát és a bőrt. Az elkövetkező hétéves terv során csaknem háromszorosára növelik a műanyag cikkek termelését. ...Hatalmas teremben félautomata gépek és automata berendezések lát-hatók mindenütt. Csupán hidrauliikus prés jó másfélszáz sorakozik itt egymás mellett. Az egyik présnél M. ( A. Kozlova, a vállalat egyik Olima-IIkásnője dolgozik. Működésbe hozza a présgépet és egy-két perc múlva már készen is áll a sima felületű, csillogó műanyag-cikk. — Sajátos munkát végzünk — – mondja Marija Alekszandrovna. — Félautomata és automata gépekkel dolgozunk és nyersanyag megtakarí- tást meg tervtúlszárnyalást csak úgy érhetünk el, ha alaposan tisztában , vagyunk a technológiai folyamattal. 11 Apártkongresszus tiszteletére vállal- 0 tuk, hogy értékben 156.000 rubellel i1 szárnyaljuk túl a tervet és két ton i1 na nyersanyagot takarítunk meg... 11 — A plasztikus anyagok egyik nagy előnye — mondja az öntőrész- 11 legend. A. i Liszenkov — hogy pré- 41 seléssel vagy öntéssel egyenest kész terméket kapunk belőlük. A fém- alkatrészt ezzel szemben először kidöntik, vagy kovácsolják, azután pedig fémforgácsoló szerszámgépen kidolgozzák. A forgácsolásnál viszont sok fém megy veszendőbe. A mód anyagcikkek öntésénél csupán csedély mennyiségű anyag vész el, a1 termelés tehát gyorsabb és jóval olcsóbb. Az SZKP KB májusi plenáris, ülése után vállalatunk nagy fejbedésnek indult. Az elavult berendezést új, korszerű gépek váltják fel. Munkaközösségünk a tervezőkkel együtt új, nagyteljesítményű automata-gépek megszerkesztésén dolgozik. Az öntőrészlegen nemrégiben felszereltek három új hazai gyártményű automata-gépet. Most folyik egy újabb automata felszerelése. — Január 27-re feltétlenül üzembe helyezzük a gépet — mondja Viktor Barddh szerelő urmiá. — Ezzel köszöntjük a párt XXI. kongresszusát. A leningrádi Baltyijszk hajógyár szárazdokkjaiban azonnal a szemünkbe tűnik az épülő tartályhajó hatalmas acélteste. Hiszen a hajótest csupán a vízvonaltól számítva 22,4 méter magas. Körülményesen jutunk fel a jó utcaszélességű fedélzetre. Hatalmas, egyenként 59—80 tonna súlyú előregyártott részekből szereljük össze ezt a 40.000 tonnás tartályhajót — magyarázza I. F. Kalasnyikov mérnök. A hajó orrán serény előkészület folyik a hegesztés megkezdésére Vaszilij Kuzmics Kuzmin 20 éve dolgozik a gyárban. Azóta jónéhány uszály, voktatóhajó és jégtörő építésében vett részt. A felső fedélzeten Ivan Szergejevics Szebin brigádja dolgozik. A XX. kongresszus előtt a brigád hatalmas hűjóhajó építésén dolgozott A vállalat azóta jónéhány ilyen ,„úszó üzemet“ bocsátott vízre. A hajógyár dolgozói a XXI. kongreszszus tiszteletére nagy kapacitású tartályhajókat építenek. Nemrégiben elhatározták, hogy az első ilyen hajót, a „Peking“ tartályhajót határidőelőtt átadják rendeltetésének. (K. Vlagysimirov, J. Frolov és K Cserevkov riportjai alapján, az Cigányokból). Évente egymillió új lakóház a falvakon A szovjet kórhozparasztok közül évről évre mind többen építenek új házat. Ez a körülmény a parasztok jövedelmének növekedését tükrözik. 1958-1960 években a parasztok és falusi értelmiségiek mintegy 3.000.000 saját házat építenek, azaz mintegy másfélszer annyit mint az utóbbi három évben. A falusi építkezési tudományos kutatóintézet a helyi sajátosságoknak megfelelő számos típustervet bocsát a szovjet falvak lakóinak rendelkezésére. A tervek egyben figyelembe veszik a helyi építőanyag forrásokat is. Mindazok, akik építeni akarnak, anyagi segítségben részesülnek. A kolhozok vezetősége a ház önköltségének mintegy felével egyenlő pénzbeli kölcsönt nyújt a kérvényezőknek. Ez hoszszúlejáratú kölcsön, 7-10 éves időszakra szól. Ezenkívül segítik az építkezőket különböző építőanyagokkal is. .A csatornázási és hídépítési munkálatokat az állam végezteti saját költségén. Moszkva kereskedelmi hálózata ma már alig képzelhető el a kolhozpiacok nélkül, ahol a főváros környéki kolhozok árusítják termékeiket. A kolhozpiacok korszerű megszervezését mi sem illusztrálja jobban, mint hogy nagy részük saját laboratóriummal is rendelkezik, ahol a piacra vitt tej- és hústermékek minőségét gondosan ellenőrzik. Képünkön az egyik ilyen piaci laboratórium 1958. október 11. szombat