Előre, 1958. október (12. évfolyam, 3401-3427. szám)

1958-10-25 / 3422. szám

2 A szabadfalusi gépállomás sikereinek titka: az állandó traktorosbrigádok Fiatal gépállomás a szabadfalusi, Ötvenhat nyarán létesült. Születését a Temesvár környéki falvakban végbe­menő nagy változásoknak köszönheti. Az egymás után alakuló és izmosodó kollektíváknak, társulásoknak, amelyek­­nek megerősödésében, nagytáblás föld­jük jó megművelésében döntő szere­pet játszik. A fibisihez, újpécsihez és más fiatal bánsági gépállomáshoz hasonlóan, Sza­­badfalun is korszerű üzemközpontja vág a GTA-nak. Vadonatúj javító- és szerelőműhelyek, gépszínek, irodák, emeletes lakóházak sorakoznak egymás mellett. Az errefelé először járó ember­ben egy új városnegyed képét kelti a gépállomás rezidenciája. ■■LEGJOBB BIZONYÍTVÁNY“ Két esztendős és pár hónapos tevé­kenysége alatt a szabadfalusi GTA a Bánság élenjáró gépállomásai közé küz­dötte fel magát. Minden évben teljesí­­tette tavaszi, nyári az őszi tervét. Rá­adásul az előirányzottnál olcsóbb gépi munkát végzett. Ötvenhatban például négy és fél, tavaly pedig már 10 és fél lejjel kevesebbet fordított egy-egy nor­­málhektárra a tervszerűsítettnél. A gaz­daságos üzemanyagfogyasztással, a régi cserealkatrészek felújításával stb. több mint 300.000 lejt takarítottak meg 1957- ben a szabadfalusiak. Az idén még különösképpen leszorítot­ték a termelési kiadásokat. Hisz a mistannai tanácskozás után nemcsak a gépek jobb kihasználását s a közös gazdaságoknak nyújtott hathatósabb támogatást tűztek ki főcélul, hanem az­t­aköltség nagyarányú csökkentését is. És október elejéig 110.841 kiló moto­­rinát, 10.941 liter olajat, 2072 kiló var­zglint takarítottak meg a szabadfalusi traktorosok. Azáltal is sok tízezer lej kiadástól mentesültek, hogy ésszerűen használják fel a cserealkatrészeket, jól karbantartják a gépeket. F­ nagy mennyiségű üzemanyag meg­­takarítás (mely mellesleg 131.000 lejt jelent) annál értékesebb, mivel a gép­­állomás sokkal többet dolgozott idén, mint amennyit elvártak tőle. Tavaszi tervét 35, a nyárit meg 13 és fél század­lákkal szárnyalta túl. S az eddigi ered­­mények arra engednek következtetni, hogy az őszi szántás-vetésnél is pár ezer normtálhektárral többet teljesít tervé­­nél. A szabadiglusi traktorosok munká­járól ez tehát a legjobb bizonyítvány. Előirányzatuknál sokkal többet szánta­nak, vetnek, mégis a tervszerűsített­nél jóval kevesebb üzemanyagot hasz­nálnak el. Hogyan sikerül ez nekik ? ÁLLANDÓ BRIGÁDOKBAN DOLGOZNAK Ez a titka sikereiknek. A GTA vége­­s­égé­n állandó brigádot szervezett az ,de... Abból ír jó, megfontolt eigund..„ lázból, hogy jobban kihasználják a traktorok erejét, csökkentsék az üres­járatokat, több üzemanyagot takarít­­sanak meg. A traktorosbrigádok Ugyanabban a községben dolgoznak ko­ra tavasznál hóhullásig , az egyes pél­dául a temessági, a négyes brigád meg a románszentmihályi és uttáni kollektí­vákban és társulásokban, így a trakto­rosok alaposan megismerik az illető szövetkezeti gazdaság dűlőit, a talaj szerkezetét, az embereket. Azaz, hogy legtöbben nem is kell ilyen ismeretséget kössenek. Hisz maguk is odavalósiak A szabadfalusi traktorosok 80 százalé­kának szülei ugyanis kollektivisták vagy társulási tagok. S az állandó bri­gádokba úgy osztották be őket, hogy saját falujukba kerüljenek, így elszál­lásolásuk és étkezésük biztosítva van­ A szabadfalusi traktorosbrigádok szo­ros kapcsolatot tartanak a kollektív gaz­daságok mezei brigádjaival. Kölcsönö­sen segítik egymást a szántás-vetéskor, a betakarításkor egy táblán dolgoz­nak. A traktoros brigádok vezetői es­ténként részt vesznek a kollektíva ve­zetőségi ülésén, megbeszélésein. A GTA állandó brigádjai csak télire vonulnak be a gépállomásra. Ezzel sok üzemanyagot takarítanak meg s mini­málisra csökkentik az üresjáratokat. Ha egy-egy traktor felmondja a szolgálatot, kint terepen, a mozgómű­helyben hozzák rendbe azt. A gépállomáson csak a gyö­keres javításra szoruló gépet viszik be. Tény az, hogy sikereit többnyire az ál­landó brigádoknak köszönheti a szabad­falusi gépállomás. A LEGJOBB TRAKTOROSBRIGÁDNAK ■ ■ ■ A jól szervezett verseny, a javadal­mazás serkentőleg hat a traktorosok munkájára. A GTA vezetősége külön­böző jutalmazásban részesíti a jól dol­gozó traktoristákat. A nyári és őszi munkáknál legszebb eredményt elért brigádnak egy motorkerékpárt, a leg­jobb traktorosnak biciklit és karórát, a másodiknak rádiót, a harmadiknak pedig biciklit adományozott. Ezenkívül a IV. évnegyedben a gépállomásra ér­kező 10 darab UTOS-26-ot a tíz legjobb traktoros gondjaira bízzák. A motorkerékpárra eddigelé az Új­­szentesen­­— Homolyai János vezetése alatt — dolgozó, hetedik brigádnak van a legnagyobb esélye. A bicikli és karóra elnyerésére pedig Stoic Vicauta traktorosnak (az újszentesi brigádból), aki immár 134 százalékkal túlszárnyalta őszi tervét. Viszont igyekeznie kell ám Sióiénak, mert Precub Gheorghe, Kosz­tolányi Kálmán, Fira Vasile és Csikota László szorosan nyomában jár.­lési tervük elkészítésében, sokoldalú gazdálkodásra, a közös vagyon, állóalap növelésére serkentik a tagságot. A gép­állomás 3 agronómusa kollektív gazda­­­ságokban dolgozik. A kisodai társulás (tavaly ősszel alakult) tavaszán nem kötött szerződést a gépállomással s tagjai egyénileg mű­velték meg a földet. Ciupe Valeriu főmérnök mindegyre felkereste a nyá­ron a társultakat s meggyőzte őket : dolgozzanak közösen. A kisodaiak az őszieket közösen vetették el s 200 hek­tár mélyszántásra szerződtek a GTÁ- val. Bojtor János, a gépállomás fiatal mérnöke az ujszentesi társulás megerő­sítéséért tett sokat. Bátran elmondhattuk : a szabadfalusi gépállomás cselekvő módon hozzájárul a kollektívák, társulások gazdasági­szervezési megerősítéséhez. Traktoro­sai lépten-nyomon becsületet szereznek a gépi munkának, érezhetően megköny­­nyítik az új csapáson haladó, új életet formáló Temesvár környéki falvak la­kóinak munkáját. DEME JANOS A KÖZÖS GAZDASÁGOK MEGERŐSÍTÉSÉÉRT A szabadfalusi gépállomásnak nagy része van abban, hogy körzetében min­den falu szövetkezetesítve van. Hisz a traktormunka nyomán a közös gazda­­ságokban esztendőről esztendőre bősége­sebb volt a termés. S ez egyik legnyo­mósabb érv ahhoz, hogy a dolgozó pa­rasztok bizalommal lépjenek a párt­­mutatta útra. És bár a GTA 25 gazda­ságot szolgál ki, a gépi munkára sehol sincs panasz. Ellenkezőleg, Román­­szentmihályon, Ifjszentesen és másutt több mázsa gabonával jutalmazzák meg a traktorosokat. A kollektíváknak és társulásoknak nyújtott segítség azonban nemcsak a gépi munkából áll. A GTA vezetősége, körzeti agronómusai, brigádosai, trak­torosai szakmai és politikai támogatás­ban is részesítik őket. Segítenek terme­ Gazdag szüret a dómból „Petőfi Sándor“ kollektív gazdaságban Jó gazdák módjára — Kolozsvár tartományi néptanácsok tapasztalataiból — A Bethlen rajoni Kerlés községben történt, pár hónappal ezelőtt. A néptanács rendes ülésszakán fel­állt Hangan Simion, Timis boan, meg Moraru b­an, s elmondották sorra, hogy helyes lenne kitakarítani a patak medrét a község melletti völgyben, hogy szabad lefolyása legyen a víz­nek, mely tavasszal és esőzések alkal­mával nagyon felduzzad. Máskülön­ben jókora szántóterületeket fenyeget mindegyre az áradás, egy-egy szakasz víz alatt van állandóan. Ezt a kérdést mér előzőleg tanulmányozta a helyi gazdálkodási, meg a mezőgazdasági állandó bizottság, s úgy látták, hogy van mód a kivitelre, csak meg kell szervezni a dolgot. HASZNOS KEZDEMÉNYEZÉS S a végrehajtó bizottság kézbe vet­te az ügyet Kérte a községi párt­­alapszervezet támogatását, mozgósí­totta a képviselőket s a honpolgári bizottságot, meg a község lakosságát és együttes erővel munkához láttak. Nem sok idő telt el, s kitakarították a folyó medrét 4660 méter hosszúság­ban, s 10 méternyi szélességben. Mintegy 800—900 ember vett részt a munkában, melynek értékét 52 ezer lejre becsülik. Az épnél alighanem jóval többet ér, ha azt tekintjük, hogy 200 hektárnyi földet óvtak meg az áradástól s ezen felül is jókora terü­letekről vezették le az állóvizet. A szervezésben és a munkában élen jár­tak, jó példát mutattak Cornea Ioan alapszervezeti titkár, Baconi Sándor, Patras Maftei, Jakabházi Lőrinc, En­­ceanu Nicolae néptanácsi képviselők. A hasznos kezdeményezésnek híre kelt a környéken, s más községek sem akartak lemaradni. Nekiláttak például a mezőszentmihályiak, s kitakarították ők is a maguk házatáján a patakmed­rét, vagy hat kilométer hosszúságban Ugyanakkor 105 hektár területet men­tettek meg a mezőgazdaságnak, leve­zetve róla az állóvizet. A megismét­lődő áradásoktól is megszabadítottak vagy 150 hektár területet. Ezt a mun­kálatot már 120 ezer lejre értékelik. Hasonló vállalkozásba fogtak a le­­kenceiek is, a mezőgazdasági állandó bizottság javaslatára 500 hektárnyi földet mentettek meg az elárasztás ve­szélyétől. Őket a felsőszászújfalusiak, az újszentgyörgyiek és más községek lakói követték- ilyenformán Bethlen rajonban 30 kilométernyi hosszúságban végeztek hasonló munkálatokat, több­száz hektár földet hódítva vissza a mezőgazdaság számára. Egy rajonból, s egyetlen tevékeny­ségi körből említettünk itt példát an­nak szemléltetésére, hogy milyen ha­tékony szerepe lehet a közigazgatási szerveket segítő állandó bizottságnak. S egyáltalán nem elszigeteltek az ilyen példák. Szamosújvár rajonban, Iklód, Bonchida és Ördöngösfüzes ha­tárában, a Kolozsvár rajoni Szentmik­­lóson és számos más helyen tarto­­mányszerte, sokszáz hektár szántóte­rületet mentettek meg hasonló módon. S vannak még tartalékok, jócskán. Egy nemrégi számbavétel alkalmával kitűnt például, hogy egyedül Torda rajonban a víz által ellepett, elmosott meglazított, így vagy amúgy lerom­lott földterületek több mint 1200 hek­tárt tesznek ki. Van tehát feladat bő­ven, csupán ezen az egy munkaterü­leten is. Azt már nem is szükséges bizony­gatni, hogy a néptanácsok, bonyolult és sokrétű tennivalóknak véghezvitelé­ben nélkülözhetetlen segítőtársakra lelnek az állandó- vagy honpolgári bizottságok tagjaiban. Hogy a mezőgazdaságnál maradjunk, az ál­landó bizottságok jó gazdákhoz illő körültekintésén, kezdeményező szelle­mén múlott például az, hogy az Enyed rajoni Tompaházán kitakarítottak 155 hektár legelőt, használható állapotba hozták az itató­kutakat és feltörtek há­rom és fél hektár parlagföldet, hogy Kolozsvár rajonban (Derzsén, Sz­ász­­fenesen, Fejérden és más községekben) összesen 155 hektáron új csemeteisko­lákat létesítettek, hogy az Enyed ra­jon­ Inaktelkén lecsapoltak egy mo­csarat és községi faiskolát létesítettek, hogy a Ponor községhez tartozó Gio­­gel faluban, vagy a Bánffyhunyad ra­joni Maroklakán, Kalotán, Nyárszón és egyebütt új közös gazdaságokkal nőtt az utóbbi id­őben a mezőgazdaság szocialista szektora. A HELYI ERŐFORRÁSOK ÉRTÉKESÍTÉSE Sok a tennivaló minden községben , de nem kevesebb a helyi adottság, a belső erőforrás sem. A Kolozsvár rajoni Szováton például elkorhadtak, kicserélésre szorultak a hidak és pal­lók s első látásra úgy tűnt, hogy egy­előre nincs is lehetőség a kicserélé­sükre, mert nem bírják beszerezni az építőanyagot. Ám a pénzügyi, község­gazdálkodási és helyiipari állandó bi­zottság megvizsgálta a lehetőségeket s rájött, hogy a falu határában időt­len idők óta parlagon heverő nádat értékesíteni lehetne valamiképpen. A lakosság bevonásával nekiláttak a nád kitermelésének — s a mócsi népta­nácstól különféle anyagokat kaptak érte cserébe- Fel is épült a faluban öt híd és palló, nádból — azaz ennek az árából, részben betonból, részben fából. A Bethlen rajoni Kiskaján köz­ségben Muresan Gheorghe és Tremure Gheorghe, a helyi gazdálkodás előse­gítésére alakult állandó bizottság tag­jai azt javasolták a végrehajtó bizott­ságnak, hogy javítsák ki közös erővel a megrongálódott utat, lehetőleg még a vetési kam­pány kezdete előtt, hogy a mezőgazdasági munkában se legyen fennakadás emiatt- A kezdeményezést felkarolva, a lakosság mintegy 150 köbméter kavicsot hordott, négy kilo­méteres útszakasz kijavítására. Kéke­sen hasonló kezdeményezés folytán 100 köbméter kőanyagot hordtak össze a kultúrotthon építéséhez. A Kolozs­vár rajoni néptanács mellett működő, kereskedelmi és értékesítési kérdések­kel foglalkozó állandó bizottság tanul­mányozta a hegyi falvak áruellátását és megállapította egyebek között, hogy a gyalui áruház már nem képes ellát­ni a környéket a helyi sajátosságok­nak megfelelő cikkekkel. Javaslata folytán új áruház nyílt Rekete köz­ségben, a hegyek között. Hasonlókép­pen több áruház nyílt Ludas rajon falvaiban, az illetékes állandó bizott­ságok kezdeményezésére. Sok dicséretreméltó tettet említhe­tünk a más területen működő állandó bizottságok tevékenységéből is. A Dés­rajoni Árpástó község tanügyi és köz­művelődési állandó bizottsága például olyan énekkart hozott össze rövid idő alatt, mely első díjat nyert a legutób­bi ifjúsági fesztivál rajoni szakaszán. Az Enyed rajoni Remetén az új tanév megnyitása elősegítésében szerzett ér­demeket az állandó bizottság, megszer­vezve az iskola tatarozását, gondos­kodva a tűzifa-ellátásról és általában az évnyitás megfelelő kellékeiről. Az Enyed rajoni Ponor községben a tan­ügyi és közművelődési állandó bizott­ság a kulturális tevékenység lemara­dásának okait vizsgálta meg s átszer­vezve a kultúrotthon kollektíváját, ki, tartó utánjárással elérte, hogy érezhe­tően megjavult a közművelődési tevé­kenység, különösen a mezőgazdaság szocialista átalakításában való agita­­tív részvétele tekintetében. Radnót község egészségügyi állandó bizottsá­ga nemrégen tisztasági versenyt kez­deményezett Ludas rajon falvaiban, ami kétségtelen nagyon hasznos volt A NÉPTANÁCS TAMASZAI Egyenként talán apró tények ezek, de együttesen jelentős eredményeket képeznek A tömegek aktív részvétele nélkül a néptanács elmerül a felada­tok özönében, s kiejti kezéből tenniva­lóinak egyik-másik fontos láncszemét. Ezért aktivizálni kell mindenütt a végrehajtó bizottságok támogatására hivatott állandó bizottságokat. Némely végrehajtó bizottság — pél­dául a csombordi, miriszlói és a fü­­gedi (Enyed rajon) nem is tartja nyilván, hogy mit tesznek a közösség érdekében az állandó bizottságok, amiből önként adódik a következtetés, hogy valami sokat, érdemlegeset nem is tesznek. Helyenként az állandó bi­zottságok tagjai nem is ismerik fel­adatkörüket, nevezetesen azt, hogy kezdeményező szerepük van a falu életének azon a területén, amelynek figyelemmel kísérésére és szervezésére megbízták. A Zsibó rajoni Náp­­rád, Szamosudvarhely, vagy Fügéd községben — és több más helyen is tartományszerte — az állandó bizott­ságok legfennebb gyűléseket tartanak s vajmi kevés kézzelfogható munkát fejtenek ki. A felmerülő kérdések meg­­tanácskozása, megvitatása természete­sen szükséges — ám a gyűlés csak eszköz, valamilyen megvalósítandó cél érdekében, nem pedig maga a cél. Mégis, akad olyan néptanács, amelyik egyedül a megtartott munkaülések számával méri és eszerint értékeli az állandó bizottságok tevékenységét. Még nagyobb hiba — és teljes közö­nyösségre vall — az, ha a néptanács el sem küldi megbízottját, valamelyik végrehajtó bizottsági tagot, az állan­dó bizottság munkaülésére. Az állandó bizottságok hivatása, hogy támogassák a néptanácsot min­den akcióban, sőt maguk kezdemé­nyezzenek hasznos adókat — de ahol tájékozatlanság uralkodik a konkrét tennivalók tekintetében, ott magának a végrehajtó bizottságnak kell ösz­tönzően fellépnie, mégpedig úgy, hogy bevonja munkájába az állandó bizott­sági tagokat, elvégzendő feladatokat jelöl ki, tanulmányozásra méltó kér­désekre hívja fel a figyelmet. A kép­viselők s az állandó­ és a honpolgári bizottságok mellőzése, vagy pusztán formai szerepeltetése a tömegektől va­ló elszakadás, az elbürokratizálódás veszélyével jár. Másrészt az állandó bizottságok tagjai is lássák be, hogy a tömegek bizalma, amellyel őket megválasztották, bizonyos többlet-kö­telezettséget ró rájuk. E kötelezettsé­get a közösség kiapadhatatlan erejé­nek igénybe vételével lehet legjobban teljesíteni. ORBÁN LAJOS ELŐRE Nagy terméseredmények Szatm­ár rajonban (Tudósítónktól). — Gazdagon fi­zetett az ősz ebben az évben Szat­­már rajonban. Különösen a kollek­tív gazdaságok dicsekedhetnek szép eredményekkel. Meg kell említeni a kiskol­csiak 19 mázsás napraforgó hektár­­állagát. A nagykolcsiak 400 mázsás takarmányrépa, 170 mázsás burgo­nyatermését, ami az itteni vidéken nagy szó. Ezek a szép terméseredmények nem a véletlen mű­veként születtek meg. Kukoricabőség főleg ott van, ahol hibridet vetettek (az itt na­gyon jól bevált warwick 505-ös fajtát). Ezenk­ívül természetesen so­kat számított az eddiginél gondo­sabb talajelőkészítés, növényápolás, a gépi munka. A pálfalviak cukorrépa-rekordja már megszokott. Úgyszólván hoz­zátartozik hírnevükhöz. Évek óta a 400 mázsa körül mozog az átlag­termés. Ha törik, ha szakad, ennek ezentúl is meg kell lennie, mert a pálfalvi kollektivisták nagyon tart­ják magukat ahhoz a szólás­mon­dáshoz, hogy a hírnév kötelez. Az arai Aprozar mellékgazdasága Az Aprozar állami kereskedelmi vál­lalat látja el városaink, munkásköz­pontjaink lakosságát gyümölccsel, zöldséggel, burgonyával. Ahol jól dol­goznak, ott úgy látják el a kicsinyben árusító egységeket, hogy inkább meg­maradjon valami áru, semminthogy a lakosság valamiben hiányt szenved­jen. Mi történik azzal az áruval, amit nem adnak el ? Ezt tudakoltuk meg az aradi Aprozar rajoni igazgatóságá­nál és olyan dolgokról szereztünk tu­domást, amelyeket nem ártana más Aprozar vezetőségeinek is megszívlel­niük. Szathmári Józseffel, az aradi Apro­zar igazgatójával járjuk végig a vál­lalat raktárait, felvásárlóhelyeit, gaz­daságait. Egy újaradi tágas udvaron betonból épített sertésalakban mintegy 150 ki­­sebb-nagyobb növendékállat sütkérezik az októberi napfényben.­­ Tavaly huszonöt malaccal alapí­tottuk meg ezt a sertésneveldét — mondja Szathmári József igazgató.­­* Amikor a társzekerek széthordják az Üzletekbe a friss árut, hazajövet elhoz­zák onnan a zöldség-, főzelék- és gyü­­mölcshulladékot, valamint azt a meg­maradt árut, amely már kereskedelmi szempontból nem kifogástalan. Kár lenne ezt szemétre dobni, hát vásárol­tunk 25 malacot az elmúlt évben. Ez szaporodott fel idénre százötvenre. Sa­láta, káposzta, dinnye, tök, karalábé, burgonya-hulladékon nőnek fel, s a­­mikor nincsen ilyen selejt, vagy hul­ladékáru, a malmoktól, tejközponttól kapunk korpát, fölözött tejet, vagy saját gyümölcsfeldolgozóinktól cefre! Az aradi Aprozar nagy forgalmat bonyolít le. Nemcsak a várost látja el, hanem, a felvásárolt mennyiségek­ből bőven juttat Temesvár tartomány ipari központjainak, sőt a Zsilvölgyé­­nek, Vajdahunyainak, s újdonságai eljutnak Kolozsvárig i­s. Ilyen helyen elkerülhetetlen a hulladék, az időjá­rás, vagy szállítás folytán keletkezett selejt. A szőlőből, gyümölcsből pél­dául a vállalat saját pálinkafőzőjében készítenek szeszesitalokat, amelyeket a MAT vesz át tőlük jó áron. A meg­maradt paradicsomból pépet, vagy pa­radicsomlevet főznek ebben a kisebb gyárnak is beillő, jól felszerelt üzem­ben. Az állami gazdaságok az érett paprikából kiszedik a magot, a héjat az Aprozar veszi át és remek ételíze­sítőt készít belőle. A gyümölcslékivo­­natot, am­i itt készül, a likőrgyárak veszik át... Mint megtudtuk, a hulladékanyag felhasználásának ötlete a kolozsvári Aprozartól indult ki, s az aradiak egy tapasztalatcsere alkalmával­­ szereztek tudomást róla és miután otthon job­ban széjjelnéztek, rájöttek, hogy ma­guk is megcsinálhatják. Míg végigjártuk a vállalat példásan előkészített burgonyasilóit, amelyeket már csaknem teljesen megtöltöttek a lakosság téli szükségletének megfelelő mennyiséggel, az igazgató még egyet, mást elárul a jó gazdálkodás titkaiból­. Elmondotta egyebek között, hogy az áruszállításra nem vesznek igénybe bérelt járművet. Egyelőre saját foga­taikkal biztosítani tudják a vállalat áruszállítását. Befejezésül még csak annyit jegyez­tünk fel, hogy az aradi Aprozar az idei harmadik negyedévi eladási tervét 151, ebből a szeptemberi tervét 186 százalékra teljesítette, sikerrel töltötte be a piaci árszabályozó szerepét, mert olcsóbban szebb áruval látja el a város lakosságát, mint a termelők. TIBOLDI BÉLA .1958. október 25., szombat Nagy a keletje a fővárosi építkezéseken a „Bucuresti1" márvány-feldolgozó üzem termékeinek. — Képünkön: a korszerűen felszerelt gyár csarnokai Napirenden: a fajlagos anyag fogyasztás csökkentése A medgyesi cipőgyárban A medgyesi Május 8 cipőgyár soi­­kat fejlődött a népi hatalom éveid­ben. Az egykori cipő- és szíjgyártó vállalat ma nagy teljesítő képességű gépekkel,­ futószalagokkal felszerelt korszerű üzemmé vált. Dolgozói ez­rével gyártják a szebbnél szebb cipő­ket, a különböző bőr- és műanyagtás­­kákat, bőr- és talpféléket. • Egy ilyen nagy üzemben, ahol a ci­pő, táska és talp készítése pielteti a nyersanyagot is , előállítják,­ különös jelentősége van az anyag jobb ki­használásának, az önköltség csökken­tésének. Ezért az üzem munkaközös­ségét állandóan foglalkoztatja a­ faj­lagos anyagfogyasztás. Nem volt olyan csoport, részleg­gyűlés, terme­lési értekezlet, ahol a felvetett kérdé­sek között ne szerepelt volna az anyag­takarékosság. A gyár dolgozói tudják azt is, nem mirdegy, hogy mennyi bőrt használnak fel egy pár cipő vagy táska készítéséhez. Megértették, hogy az anyag jobb kihasználásától függ elsősorban a vállalat jövedelmezősé­ge. Ezt szem előtt tartva, széleskörű harcot indítottak a nyersanyagpazar­lás ellen, a selejtes termékek kiküszö­böléséért. Ez a szocialista munkaver­seny fő célja is. A részlegek dolgozói például si­keresen alkalmazzák Nicolae Militaru, A. Csutkih, Lídia Szaveljeva előreha­ladott munkamódszerét. Faliújságon, hangszóróban és megbeszéléseken ál­landóan népszerűsítik az üzem élmun­­kásainak tapasztalatait. A bőr- és gumi cipőipari szakembe­rek kolozsvári tanácskozásán a med­­gyesiek is részt vettek. A gumi talp­vágó versenyen például Binder Pál, a gyár élmunkása az első helyet vívta ki. A Május 8 üzemben azonban több olyan élmunkás dolgozik, akik féltve őrzik a gyár hírnevét és küzdenek az önköltség csökkentéséért. Hogy mi­lyen eredményeket értek el? Ezt talán az elmúlt kilenc hónap termelési ki­mutatásai tükrözik a legjobban. A globális tervet 103,44, az árutervet pedig 103,42 százalékban teljesítették. A választéki tervet is megvalósították, kivéve a felsőbőr termelésénél, ahol anyaghiány miatt csak 97 százalékot értek el. Ebben az időszakban a terv­hez viszonyítva fél százalékkal növe­kedett az egy dolgozóra eső termelé­kenység is. Az önköltségi tervben elő­írt 0,30 százalék helyett 0,41 száza­lékkal csökkentették a termékek ön­költségét. A kolozsvári tanácskozás után a gyár munkaközössége elhatározta, hogy az önköltség csökkentése érde­kében a jövőben jobban értékesítik a belső ■ tartalékokat. ■ A kolozsvári értekezleten is felme­rült, hogy a Május 1 8 üzemben elha­nyagolták a bőrök szélső, nehezebben megmunkálható részeinek feldolgozá­sát és a cipők nagyságéhoz nem meg­felelő standoló késeket alkalmaznak. Csupán egy év alatt mintegy 4000 ki­ló tsörtalpat és­ körülbelül fele annyi gumitalpat­­takaríthatnának meg, ha a talpvágásnál megfelelő késeket használnak.­ Tanulságos a következő eset is.. Agratina Anatolia mérnök, az üzem igazgatója mesterekből, mérnö­kökből álló csoportot szervezett, a­­mely, a helyszínen tanulmányozta, mi­ért keletkeznek nagy mennyiségben a felhasználhatatlan bőrszélek. Kide­rült, hogy egyes munkások­ eddig nem nyújtották ki eléggé a nyers­bőrt. A gyár vezetősége gyakorlati be­mutatót szervezett és sikerült jobban megmunkálni és felhasználni a nyers­bőrt. Ennek eredményeképpen havonta mintegy 200 négyzetméter jó minősé­gű bőrt készítenek terven felül. A felsőbőr-részlegen a bőrt ma már üvegrámán nyújtják. Ezzel a mód­szerrel nemcsak a bőr minősége javul, de körülbelül 10 százalékkal növeke­dik a termelékenysége is. Az anyagta­­karékossági mozgalomba bekapcsoló­dott a felsőbőr-részleg valamennyi dolgozója, akik azt a célt tűzték ki: még a három négyzetdeciméteres bőr­­darabokat is kidolgozzák. Széleskörű anyagtakarékossági mozgalom folyik az üzem másik alaprészle­gén a stancolók között is. A talpvá­gók, miután Binder Pál élmunkás cso­portgyűlésen beszámolt a kolozsvári értekezlet tanulságairól, versenyre hív­­ták ki egymást az anyag jobb felhasz­nálásáért. A dolgozók javaslatára több különböző méretű kést szereztek be, így a stancolók az eddiginél sok­kal gazdaságosabb munkát végezhet­nek.­­ Az eddigi eredmények is bizonyít­ják, hogy a medgyesi Május 8 üzem­ben megvannak a feltételek az évi terv határidő előtti teljesítésére, a fajlagos anyagfogyasztás további csökkentésére. November 7 és december 30 tisztel­letére a medgyesiek értékes munkafel­ajánlásokat tettek. Elhatározták, hogy 468 pár cipőfelsőrészt, 1009 pár króm- és mikroporózus talpat és 200 négy­zetméter bizon­ bőrt adnak terven felül és mintegy 20.000 lej értékű tannint takarítanak meg. Komoly vállalás ez, amely egyben válasz is a Herbák János művek dolgozóinak a felhívá­sára. Nem kétséges, hogy a medgyesi ci­pőgyár dolgozói betartják szavukat Ennek érdekében azonban szükséges, hogy a gyár vezetősége teljesítse a műszaki, szervezési intézkedések ter­vét. Egyik fontos feladat, hogy az üzem vezetősége rendszeresebben és alaposabban foglalkozzék a termelési folyamatok ésszerű, gazdaságos meg­szervezésével. Kísérje nagyobb figye­lemmel a termelés menetét mester, brigádos, mérnök egyaránt. Ellen­őrizzék rendszeresebben azokat a mun­kafázisokat, ahol még elég magas a nyersanyagfogyasztás, a selejt. A tanninfogyasztás gondos ellenőr­­zésének a megszervezése is nagyon fontos. Jelenleg túlzottan nagy megy*­nyiségű,. tannint­­ használnak. A cipő­részlegen pedig az­ abbahagyott futó­szalag felszerelése nagymértékbben nö­velné a mint­a törmelékért V.S.égét. Rövid idő maradt rá és 1­. novemb­er 7- ■ ig. Az üzem vezességérfl, a­­részlegek f. szakszervezeti bizottságaira’és s cső- ji portfelelősökre fz­árul 'a. nagy' fela­dat, hogy segítsék az üzem dolgozóit, hogy idejében eleget tegyenek válla­ lásuknak, végezzenek minőségi mun­kát és csökkentsék a fajlagos anyag* fogyasztást. RAFFAI GYÖRGY Próbaúton az új porlasztóval Marosvásárhe­lyi ismerősökkel találkoztunk Csíkszeredán a Hargita vendéglőben. Vacsora közben mesélték el, hogy próbaúton vannak. Először arra gondoltunk, új gépkocsi bejáratá­sát végzik. — Egészen mást próbálunk ki — mondotta Nagy Dénes, a marosvásárhe­lyi személy- és teherszállító gépkocsi­­vállalat dolgozója. Kérdezősködésü­nkre még hozzáfűzte, hogy egy új porlasztó rendszert próbálnak. Ha többet akarunk tudni, holnap reggel látogassuk meg őket a helybeli személy- és teherszállí­tó gépkocsivállalat garázsában, s ott dolgoznak néhány napig. Munkában találtuk az újítókat, Lehnedarek Vilmos — az újítás értelmi szerzője — és Imre András, újítótársa éppen az új porlasztó rendszer műkö­dését figyelték­. Több mint 20 esztendeje foglal­kozom egy tökéletesebb porlasztó rend­­szer kidolgozásával. Nagyon szeretem a motorokat, de különösen a karburá­tor szerkezet tökéletesítése érdekel — mondotta Lehnedarek Vilmos. A karburátor­ban működő új porlasztó rendszer megvalósítására azon­ban csak most kerül sor. Régen még gondolni sem mert arra ez a magas, szőke ember, hogy gépkocsit, műhelyt, szerszámokat, anyagot bocsássanak ren­delkezésére merész tervének valóravál­­tásához. — Az első ..próbautat“ a marosvásár­helyi vasgyárban végeztük el — szól közbe Imre András. Akkoriban ott dolgoztak mind a ket­­ten. A gyár tíz tehergépkocsija igen sok benzint fogyasztott. A vezetőséggel kö­zös egyetértésben a tíz tehergépkocsi motorjára rendre felszerelték az új por­lasztókat. Az eredmény szinte hihetet­lennek tűnt. Minden 100 kilométeren kocsinként 20—25 százalékos benzin­­megtakarítást értek el. Az újítás elin­dult a megvalósítás útján. A Magyar Autonóm Tartomány pártbizottsága, és a néptanács is segített tervük valóra vál­­tásában. Rövid idő múlva a raarosvá­­sárhelyi személy- és teherszállító gép­kocsi-vállalat nagy műhelyébe mentek dolgozni- Rujan Mihail igazgató és Szabó Géza főmérnök minden tudásá­val az újítók mellé állt. Majd ajánla­tukra közel egy hónapig a sztálinvárosi politechnikán Pufgiderescu professzor ellenőrzésével és személyes segítségével tökéletesebbé tették a porlasztó rend­szert. Több esetben kipróbálták hasz­nosságát. — Az idén tavaszp­­azti­n to­molyan kezdtük meg az új porlesztó rendszer „próbaútját" — folytatta el­beszélését Lehnedarek Vilmos. — Je­lenleg a vállalat 100 tehergépkocs­in az új porlasztó rendszerrel fut. Ma már elértük azt, hogy autóink kevesebb benzint fogyasztanak az előírt meny­­nyiségnél. Csupán egy példát hozok fel ennek bizonyítására. Tíz tehergépkocsi­nál végzett pontos ellenőrzés eredmé­nye kimutatta, hogy rövid idő alatt 7000 liter benzint takarítottak meg. A beszélgetést érdeklődéssel figyelte Kósa György, a 2235-ös számú teher­gépkocsi vezetője. S majd közbeszólt: — Tehergépkocsimmal szeptember hónapban minden igyekezetem ellenére mintegy 563 liter benzin túlfogyasztá­som volt. S az új porlasztó rendszer bevezetése után 100 kilométerenként az előző fogyasztáshoz viszonyítva 15 liter benzint takarítottam meg. — Még csak annyit szeretnél mondani — búcsúzott Lehnedarek Vil­mos —, hogy az új porlasztó rendszert most „próbáljuk“ ki újra. Eltökélt szándékunk, hogy egyre tökéletesebbé tegyük az újítást, ami nagymennyiségű benzin megtakarításához vezet. (n. r. ) Ellenőrzik az új porlasztó rendszer működését

Next