Előre, 1958. október (12. évfolyam, 3401-3427. szám)
1958-10-25 / 3422. szám
4 Sokat tanultunk a szovjet mezőgazdaság tapasztalataiból Néhány évvel ezelőtt egy küldöttséggel a Szovjetunióban jártam. Számos kolhozban és szovhozban megfordultam. Láttam a végtelen termőföldeket, a növénytermesztés és az állattenyésztés számomra addig elképzelhetetlen eredményeit. Sok-sok élménnyel jöttem haza. Legszebb emlékeim mégis a szovjet emberek irántunk tanúsított szeretetéhez, barátságához kapcsolódnak. Lapozgatom jegyzeteimet. Egy név tűnik a szemembe: Solohov Medzsid, Azerbajdzsán Köztársaság egyik falujában találkoztam vele, az „Ordzsonikidze" kolhozban. Nem ismertük egymás anyanyelvét, mégis megértettük egymást. Hamar összebarátkoztunk. Nem felejtem el soha, milyen szívélyesen fogadott otthonában Melikov Izmáé! II. ízlésesen berendezett háromszobás lakása nagyigényű városi embert is kielégítene. És mennyit tanultunk. A szovjet emberek végtelen türelemmel magyarázták el nekünk, hogyan érték el nagy eredményeiket. Olyan terméshozamokra hivatkoztak, amelyek még ma is bámulatba ejtenek. ■Annak idején sok faluban beszámoltam arról, amit a szovjet kolhozokban és szovhozókban láttam. Bizonyára ez is hozzájárult ahhoz, hogy azóta már ezekben a községekben szocialista mezőgazdasági egységek létesültek. A Szovjetunióban tett látogatásom után elvégeztem a brigádos iskolát. Brigádvezető lettem. "Sokszor elővettem feljegyzéseimet. Brigádomat szovjet mintára szerveztem meg. Példánkat a többi brigád is követte és attól kezdve már könnyebben ment a munka. Nem ütközött többé nehézségbe, hogy fokozatosan mind jobban kiterjesszük a fészekvetést. Legutóbb 80 hektárból 70 hektáron vetettük fészekbe a kukoricát, így kevesebb trágyára volt szükség, s géppel kapálhattuk meg. E területről több mint 40 mázsát takarítottunk be hektáronként. Hét-nyolc mázsával többet, mint azelőtt. A burgonyát szintén fészekbe ültettük és géppel műveltük meg. Az eredmény, amire még nem volt példa nálunk, 17.500 kiló minden hektárról. A szovjet mezőgazdasági módszereknek köszönhető az is, hogy rajonunkban csupán egy kollektív gazdaságban értek el nagyobb búzatermés átlagot, mint nálunk. Az előlegosztásnál búzából és kukoricából 3—3 kg-ot kaptunk munkaegységenként. A negyven hektáros cukorrépa termésünkből 400—450 ezer lejes jövedelmünk lesz. Brigádom négy csoportja már betakarította a termést, több mint három- és félvagonnal hektáronként. Három évvel ezelőtt szovjet vendégek látogatták meg a szomszédos udvarfalvi kollektivistákat. Fogadtatásuknál ott voltak a mi kollektív gazdaságunk tagjai is. Azt tanácsolták nekünk, hogy termesszünk több zöldségfélét, mert közel vagyunk a városhoz. Megfogadtuk tanácsukat, s nemcsak a zöldséges területet növeltük, hanem ma már háromszor annyit öntözünk belőle, mint akkor. S amíg 1955-ben csak 85 ezer lejt jövedelmezett a kertészetünk, az idén már kétszer annyi bevételt hozott. Sokat tanultunk a szovjet mezőgazdaság tapasztalataiból és arra törekszünk, hogy még többet hasznosítsunk belőle egész dolgozó népünk javára. PUNI LAZAR, a marosszentannai Vörös Grivica kollektív gazdaság brigádosa. A föolvasztár Vagyidestova nyolc esztendeje annak,ogy egy kisterme sovány falusi ember nyitott be nagybányai „Gheorghe Gheorghiu-Dej kombinát személyzeti osztályára. Felvételre jelentkezett. Pop M. Ioannak hívták, a környékbeli falvak egyikéből vetődött M bányára. Fiatal kora óta kulákoknál cselédeskedett , mint annyi másnak, neki is a napi 16 óra robot, a sovány másé, a gorombaság jutott osztályrészül. Még a felszabadulás után is ott görnyedezett a kutak igában Egyszer aztán úgy hallotta, hogy a nagybányai kombinátban szakképzetlen munkásokat is felvesznek, akiknek lehetőséget nyújtanak, hogy munka közben szakképesítsék magukat. Azt beszélték, hogy ott csak nyolc órát dolgoznak egy nap s a kereset emberi megélhetést biztosít. Bizony ez erősen ráfért már, s a családjára nemkülönben. Otthagyta hát a cselédéletet s beállt gyári munkásnak. Pop M. Ioan ügyes, tanulékony embernek bizonyult. Elég rövid idő alatt elsajátította az olvasztár mesterséget, ehhez a képesítő tanfolyam is nagy mértékben segítségére volt. Nem is telt el sok idő, s már a kombinát legjobb olvasztárai között emlegették a nevét. Növekedett a jövedelem s így tisztességes megélhetést nyújthatott a családnak, de még egy szép kis házat is épített, ahová nemrég költözött be feleségével és két gyermekével. Pop M. Ioanből élmünkás lett, főolvasztár és csoportvezető. Tervfeladatát állandóan túlszárnyalja. Most legutóbb, a szeptember havi kiértékelésnél kitűnt, hogy nem kevesebb, mint közel 27 százalékkal termelt terven felül s amellett szívesen oktatja, segíti a gyengébben felkészült munkatársakat is. Pop M.lan nagyot változott nyolc év alatt. Öntudatos, tisztánlátó,emberré lett. Nemrégen arra kérte a pártalapszervezetet, vegyék fel a tagjelöltek közé. Fel is vették, hiszen a munkában, a munkatársak körében tanúsított magatartásával kiérdemelte ezt a bizalmat. SALAJAN ALEXANDRU levelező ,,Számtalan esetben vettem kézbe a tollat vagy a ceruzát, hogy írjak a szerkesztőségnek az általam látott, tapasztalt dolgokról, amelyekről, úgy gondolom, az olvasók szívesen vesznek tudomást. Magam is szorgalmas újságolvasó vagyok, sok napilapot és folyóiratot járatok és mindig örömmel tölt el, ha olyan cikkeket olvasok, amelyek munkánkról, eredményeinkről szólnak. Bizonyosan így vannak ezzel mások is. Szintén a lapok olvasása közben mérlegeltem a sajtólevelezők fontos szerepét. Milyen érdekes adatokat írnak sokszor. Tudósítják az ország dolgozó népét a munkahelyükön elért eredményekről, kezdeményezésekről, a mezőgazdaság szocialista átalakulásáról, a városok, falvak fejlődéséről. Én is próbálgattam már írni, de amikor a ceruzát kézbe veszem, valahogy úgy érzem, nem tudom kifejezni azt a sok szép, hasznos gondolatot, ami foglalkoztat, elveszítem a bátorságomat és nem megy a fogalmazás" — írja Dávid Zoltán, levelezőnk, aki valóban igen ritkán keres fel bennünket soraival. Pedig milyen helyesen értelmezi mind a sajtó, mind a sajtólevelező fontos szerepét. Igaza lehet abban is, hogy sokszor könynyebb elgondolni valamint, véleményt alkotni egy bizonyos dologról, mint az leírni. De éppen az a fontos, hogy írjuk le. Eleinte természetesen nem megy könnyen, ám a gyakorlat rövidesen meghozza a várt eredményt. Különben ha Dávid elvtárs minden beküldött levelét úgy fogalmazza meg, mint a fentebb említettet, akkor nyugodtan elmondhatjuk, hogy azok közé a sajtó levelezők közé tartozik, akik ügyesen, a lényeget kiemelve írnak. A sajtólevelezőnek arra kell törekednie, hogy jól ismerje azt az eseményt, amiről írni akar s amikor a pontos adatok a birtokában vannak, helyes, ha levele választ ad a következő kérdésekre: mi történt, hol történt és miért történt? így feltétlenül sikerülni fog a levélírás. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról sem, hogy miután e három kérdésre feleltünk, meg kell írjuk az illető esemény következményeit is. Szerkesztőségünk számtalan levelet kap olyan emberektől is, akik azelőtt soha nem írtak lapoknak, de egy-egy esemény olyan mély benyomást gyakorolt rájuk, hogy szükségét érezték másokat is tudatni róluk. Vannak, akik különböző ügyek elintézését várják a sajtótól. Nem egyszer fordul elő, hogy egy egy ilyen levél nyomán az illető állandó levelezője lesz lapunknak. Hajas István elvtárs Pécskáról például, először egy elintézésre váró ügyről írt lapunknak és ma már levelezőink közé számítjuk. Szülőfalujáról írt levele arról tanúskodik, hogy nyitott szemmel járja a világot, szívügyének tekinti faluja dolgozó, népének haladását. Jó fogalmazási készsége van és megkapó, színes stílusa. Szeretnénk azért egy tanácsot adni neki. A sajtólevelező lehetőleg mindig csak egy jelenségről, eseményről írjon, azt azonban merítse ki alaposan. Azt tanácsoljuk, hogy levélírás közben tartsa szemmel a három említett szempontot és akkor sorai még érdekesebbekké és hasznosabbakká válnak A beérkezett levelek között számos olyan is akad, amelyikgésa munkaközösségeket foglalkoztató kérdéseket vet fel. Ilyen például a tornyai kollektív gazdaság elnökének, Péter Szabó Istvánnak a levele. Egyszerűnek látszó kérdést vet fel : azt, hogy ott, ahol a kollektív gazdaságnak saját gépkocsija van, felhasználható-e az időnként arra, hogy a tagokat különböző előadásokra bevigye a városba. Egyszerű kérdés, nem ? De benne érződnek az emberek életmódjában és gondolkozásmódjában végbement változások is. A tegnap még agyondolgozott, rengeteg gonddal küzdő dolgozó paraszt, akinek talán soha nem jutott eszébe, hogy egy előadásért külön bemenjen a városba, ma természetesnek tartja azt, hogy — a meglevő lehetőségeket kihasználva — művelődjék, bővítse ismereteit. Az is helyénvalónak látszik ma, és úgyis van, hogy azok az emberek, akik a közélet vezetői akkor is, ha gazdasági vonalon dolgoznak, felelősöknek érzik magukat, nemcsak azért, hogy az embereknek jobb anyagi körülményeket teremtsenek, hanem azért is, hogy hogyan művelődnek, szórakoznak, azért is, hogy az emberek életét szebbé tegyék. Ha erre akarják használni időnként a rendelkezésükre álló járművet, azt senki sem akadályozhatja meg. Természetesen a törvényes formákat tiszteletben kell tartani, úgy ahogy azt meg is írja nekünk Péter Szabó István elvtárs. S ha már a közművelődési lehetőségek kihasználásánál tartunk és azokról az emberekről szólunk, akik hivatva vannak ezt megszervezni, helyes irányba terelni, mondjunk egy pár szót egy másik levélről is. Gergely Gáspár erdőszentgyörgyi IMSZ aktivista leveléről van szó. Gergely elvtárs nem ért egyet a „Chariot parádéja“ című film vetítésével, amely Chaplinnek, a világ egyik legnagyobb haladószellemű filmművészének több régi filmjéből van összeállítva. Természetes az, hogy ma, amikor a filmművészet oly magas fokon áll, furcsán hatnak ezek a némafilm korabeli részletek. Az is igaz, hogy témáik nem azonosak azokkal a témákkal, amikre a mai ember, de főleg a mai ifjúság vágyik. Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy ez a film kissé a filmművészet története is dióhéjban, és mint ilyen, megvan a maga jelentősége. Ezt nem szabad szem elől téveszteni akkor, amikor a „Chariot parádéjáét elbíráljuk. Ami viszont az ifjak szórakozási lehetőségeit és szükségleteit illeti, azért valóban az IMSZ tartozik felelősséggel. Ha tudatosan, gondosan ügyelünk arra, hogy a szórakozási lehetőségek kereteit mindig hasznos, nevelő hatású előadásokkal, műsorokkal töltsük ki, akkor ez csak hasznára válhat az ifjúságnak. S hogy a nevelő munka vonzó-e, hogy a leghelyesebb formákat alkalmazzuk-e, s hogy milyen hatással van az ifjúságra, azért még egyszer hangsúlyozzuk : az IMSZ tartozik nagy felelősséggel. A következő levélnek, amely különösképpen megragadja a figyelmet Bálint Demeter, a sármenti építőtelep (Bákó tartomány) ifjúmunkása a szerzője. „Most végeztem Gyergyószentmiklóson az építészeti szakiskolát, és szeretném külföldön bővíteni látókörömet, tanulni. Kérem a szerkesztőséget, világosítson fel, hogyan volna ez lehetséges ?.* Dicséretes dolog az, amikor egy ilyen ifjú ember igyekszik tovább tanulni, látókörét bővíteni. Az is igaz, hogy az utazások nagyban hozzájárulnak ehhez. Bálint Demeter elvtársnak azonban azt tanácsoljuk, hogy igyekezzék először is elsajátítani szakmáját, átvenni idősebb munkatársainak tapasztalatait és igyekezzék azokat alkotó módon alkalmazni, hogy kiérdemelje munkatársai megbecsülését. Azon az építőtelepen, ahol dolgozik, számos olyan sikert ért el a munkaközösség, amivel hazánk egész sajtója foglalkozott. Tehát akad tanulnivaló elég. Ami pedig az általános kultúrát és a politikai felkészültséget illeti, azok bővítésére is számtalan lehetőség kínálkozik a munkások számára. Klubok, könyvtárak, előadások, estivagy levelezési tanfolyamok. Csak ki kell használni őket. Nem lehetetlen az sem, hogy idővel Bálint elvtárs külföldre is kimegy majd. Hiszen az utóbbi időben nagyon sok élmunkás utazott állami költségen külföldre. De először meg kell szerezni ezt a megtisztelő címet, ami nagy szaktudást és szorgalmas munkát igényel. Csak pár levélre térhettünk ki, és mondtuk meg a véleményünket a szerkesztői üzenetben. De ezek is azt bizonyítják, milyen sokrétű problémákkal foglalkoznak a levelek írói S ez így is van helyén Szívesen várjuk ezután is az ilyen érdekes, tanulságos leveleket. INOVAN HAJNAL ELŐRE Az első közös munka a kővári társas gazdaságban Kőváron 1956 tavaszán alakult meg a „Petőfi Sándor“ mezőgazdasági társulás. Néhány család, mindössze 10 hektár földdel társult. A tagság közös határozata alapján, a rajoni mezőgazdasági bank támogatásával, 105 darab cigája juhot vásároltak. Elhatározták, hogy minden munkát közösen végeznek. A határozat, azonban nem került megvalósításra. A községi néptanács végrehajtó bizottsága és a társas gazdaság vezetősége megelégedett azzal, hogy a határ különböző részein lévő apró parcellákat egy, vagy két darabba tagosította. De ennél tovább már nem mentek. Mindenki folytatta parcelláin a megszokott egyéni gazdálkodást. Nem sokat törődtek a közös tulajdont képező juhállománnyal sem. Ha akadtak is olyan tagok, akik megértették a közös alap fejlesztésének jelentőségét, soknak viszont az volt a véleménye, hogy a juhokat szét kell osztani a tagság között és mert a tagságnak nagy része nem járult hozzá a juhok kiteleltetéséhez, így az elmúlt télen a takarmányozás nagy gondot okozott a társas gazdaság vezetőségének, valamint a rajoni szerveknek is. Az elmúlt év hibáin okulva, a rajoni szervek már az év kezdete óta több és hathatósabb segítséget nyújtanak a társasgazdaságnak. A tagság ma már bekapcsolódik a gazdaság közös munkájába és gondoskodik a juhállomány ellátásáról Bár még mindig vannak olyan tagok, akik húzódoznak a közös vagyon gyarapításának gondolatától, de mindinkább nagyobb azoknak a száma, akik megértik ennek jelentőségét, így tagságunk a juhok részére mintegy 2 vagon takarmányt tárolt. S ami a legfontosabb az őszi vetést, 10 hektár rozsot és 2 hektár őszi búzát, már közösen vetették el a rajoni mezőgazdasági osztálytól kiutalt fajtiszta vetőmagból. Az őszi mélyszántást is teljes egészében közösen és a gépállomás segítségével végezték el. A község egyéni gazdái régóta figyelemmel kísérik a szomszédos torjai és kézdivásárhelyi kollektív gazdaságok eredményeit. S box a helyi társas gazdaság a kezdeti nehézségek miatt nem sok eredményt és jó példát mutatott, mégis az említett ... kollektív gazdaságok sikerei láttán, az egyénileg gazdálkodó földművesek érdeklődése mindinkább a közös gazdálkodás felé irányul. Napról-napra több azoknak a gazdáknak a száma, akik felvételüket kérik a társas gazdaságba A „Petőfi Sándor” társuláshoz jelenleg 69 család tartozik és közel 60 hektár földön gazdálkodik. A családok számával azonban még mindig nincs arányban a tagok által bevitt földterület. A társas gazdaság feladata ezzel kapcsolatban az, hogy megmagyarázza tagjainak: minél nagyobb — lehetőleg teljes — földterülettel lépjenek be a társulásba és minden munkát végezzenek közösen. MARKÓ BÉLA levelező A Téba textilgyárban, Arad egyik legjelentősebb iparvállalatában a fiatalok a termelő munka mellett gazdag művelődési életet élnek. Műkedvelő együttesük gyakran fellép az üzemben és a városban rendezett sikeres előadásokon. Aradi levelezőink nem egyszer elismerően említették meg írásaikban a Tékagyár kultúregyüttesének eredményes tevékenységét. Képünkön: A tánccsoport fiataljai népi táncot tanulnak Hárman a Magyar Autonóm Tartományi levelezőink közül DITRICH JÁNOS a gyergyószentmiklósi építészeti szakiskola gondnoka VERES ROZÁLIA a bordosi társulás tagja ULRICH JÓZSEF a régeni IFIL dolgozója A BEÉRKEZÉS NAPJA Sokszor elmondtuk már a levelezőkről, hogy ők a közvélemény szószólói. És ez valóban így van. A szerkesztőségünkhöz érkező levelek százai tanúskodnak róla. Ha csak egyetlen nap postáját böngésszük át, az is beszédesen bizonyítja a sajjtólevelezők mindenre, mindennapi életünk minden kis mozzanatára kiterjedő figyelmét. Egy cikk terjedelme igen szűk lenne ahhoz, hogy egy nap minden levelét megemlíthessük, s ezért az október 20-án érkezett postának csak néhány levelét ragadjuk ki. Veres Ferenc levelezőnk a Kolozsvár tartományi Cege községből került, nemrég a vajdahunyadi fémipari üzem építővállalatához. Amíg falun élt, a falu ügyeiről tájékoztatta lapunkat, most pedig a kombinátról, az építkezésekről ír. Legutóbbi levelében a vállalat vezetékszerelőinek november 17-i előkészületeiről számolt be. „Ebben az időszakban — írja — fokozottabb hangsúlyt fektetünk a minőség állandó javítására, a selejt és holtidő csökkkentésére és az anyag minél takarékosabb felhasználására. Az utóbbi hónapban csupán a mi részlegünkön 3.760 kiló fémet sikerült megtakarítani. De mi fiatalok ezenkívül még külön a réz és alumínium hulladékot is összegyűjtjük. A raktárban, az udvaron és a műhelyekben példás rend és tisztaság uralkodik. Az utóbbi napokban teljes egészében kiküszöböltük a késéseket és hiányzásokat.“ Termelési kérdésekről szól Nagy Andrásnak, a szatmári Szeptember 1. üzem dolgozójának a levele is. Az ország többi termelési egységéhez hasonlóan, itt is a Nagy Október jegyében folyik a termelés. Levelezőnk a benzinlámpát gyártó részleg múlt havi eredményeit ismerteti, mert a legtöbb versenypont teljesítésében ez a részleg került az élre Ugyancsak üzemi munkástól érkezett a harmadik levél is, de nem termelési eredményekről, hanem éppen ellenkezőleg arról, hogy milyen akadályokat gördíthet egy rendelés le nem szállítása a termelési folyamatban. Leise András, az aradi Téba textilgyár munkása, régi levelezője lapunknak s nem először fordul elő, hogy segítségünket kéri az üzemben felmerülő problémák megoldásához. „A szövődében hónapok óta hiányzanak a motor meghajtásához szükséges vékony gumiszíjak s a sztálinvárosi gumigyár egyre késik a szállítással. Ez nagymértékben akadályozza a szövődé munkáját. Kérjük a lap közbenjárását“ — írja levelében Leise András. Mi pedig ezúton is értesítjük a Téba gyár szövödéjének dolgozóit, hogy kérésüket teljesítettük, mert még aznap írtunk a sztálínvárosi gumigyár üzembizottságának. Napi postánkban gyakran találunk faluról érkező leveleket. Ezen a napon is volt néhány, mi azonban csak egyet említünk meg, a Veres Rozáliáét, az Erdőszentgyörgy rajoni Bordos községből: — „Bordos község lélekszáma mindössze 615, de azért nálunk is van közművelődési tevékenység“ — írja levelezőnk. Majd így folytatja: „Kultúrotthonunk keretén belül három színjátszó csoport működik: egy ifjúsági, egy felnőtt és egy vegyes csoport. Minden hónapban egy-két egyfelvonásos színdarabot tanulunk be. A legnagyobb sikert az ifjak érték el Kormos Gyula „Csipkevölgy“ című darabjával, amellyel a szomszéd faluban is vendégszerepeltek. Könyvtárunk is van, közel 900 kötettel. Fülöp Viktória tanítónő vezeti a könyvtárunkat, de olyan lelkesen, hogy alig van ház a faluban, ahol ne olvasnának. A könyvismertető előadások is közelebb hozzák az olvasókat. Legutóbb Mikszáth Kálmán Különös házasság és Horváth István Törik a parlagot című regényét ismertettük, Steiner Izidor egyike a lap legrégibb levelezőinek. Ezúttal a Román- Szovjet Barátsági Hónap Visó rajoni kulturális eseményeiről ír. „22 faluban, összesen 9500 ember jelenlétében folytak a barátsági hónap ünnepségei. Visón több mint ötszázan vettek részt a „Román és szovjet nép megbonthatatlan barátsága“ címmel tartott előadáson. A rajoni könyvtárban egymást érik a felolvasások. Az UTL fafeldolgozó üzemben is nagy figyelemmel kísérték a dolgozók „A munka gépesítése a Szovjetunióban“ című előadást. Iskolákban, kultúrotthonokban számtalan szovjet regényt, műszaki tanulmányt ismertetnek. Bukaresti levél is akad az aznapi postában. Bellák Olga olvasónk Lenin rajon asszonyai nevében fejezi ki köszönetét lapunknak, hogy közbenjártunk a reggeli tej pontos időben való kiosztásáért, „örömmel közlöm, — írja, —, hogy azóta legkésőbb reggel 7 órára itt a tej.“ Mi is örvendünk, hogy közbenjárásunk eredménnyel járt. Szabó Sándor a nagybányai bányászképző iskola nevelője levelében párhuzamot von a régi és a mai tanulók között. Hadd idézzünk néhány sort a tévéiből: „Bizony régen sok inas vándorolt egyik mestertől a másikig, mert azt remélte, talál olyan helyet is, ahol vége szakad a verésnek, éhezésnek, de csak kevésnek sikerült ez. A mi iskolánk fiai el sem hiszik, hogy valaha milyenkínló'-' '-s volt inasnak lenni, ötszáznál több tanulónk van, akik különböző szakmákra készülnek, kinek mihez van hajlama : bányászat, villanyszerelés, lakatosság, gépész-, esztergályos mesterség stb. Van egy otthonuk, ahol mindeniknek megvan a maga tiszta ágya, ruhaszekrénye, fürdő, klub, étkezde áll rendelkezésükre. Kitűnően felkészült szakemberek oktatják őket, ezenkívül Szakképzett nevelők foglalkoznak iskolai és iskolán kívüli nevelésükkel. A napi posta azonban nemcsak az olvasók vagy sajtólevelezők írásait tartalmazza. Alig van olyan nap, hogy ne érkezne válasz valamelyik minisztériumtól, néptanácstól vagy más állami szervtől az olvasók, levelezők észrevételeire, vagy a lapban megjelent bíráló cikkekre. Ezen a napon a Sepsiszentgyörgy rajoni néptanács válaszolt néhány magyar hermányi lakos panaszlevelére. Miről panaszkodtak a hermányiak ? Balóg Imréné malomtulajdonos ez év júliusában lezáratta a malomárok vizét, aminek következtében öt család víz nélkül maradt s mosáshoz, állatok itatásához messziről kellett vizet hordjanak. A rajoni néptanács megvizsgálta az ügyet és megállapította, hogy az árkot azért zárták le, mert a malmot javították. Ugyanakkor utasította Balónét, nyissa meg újra a malomárok vizét, hogy a környező lakosok zavartalan vízhasználata biztosítva legyen. íme, nyolc levél, egy napi posta töredéke és mennyi érdekeset tudunk meg belőle az ország különböző üzemeiben, falvaiban, intézményeiben dolgozók százait foglalkoztató kérdésekről. Az újságíró nem juthat el min, denüvé, de ott van a sajtólevelező, aki tájékoztatja a lapot mindarról, amit tudnia kell, aki hűségesen közvetíti a dolgozók észrevételeit. Minden levél értékes számunkra, akár sor kerül a közlésére, akár nem, mert a szocializmust építő tömegek gondolatát, véleményét, alkotó kezdeményezéseit közvetíti. GÁTI ERZSÉBET ■ . A páros testrészek nevei Az egyik üzemi étkezdében ízléses falragaszok hívják fel a dolgozók figyelmét arra, hogy ne feledkezzenek meg egészségük védelméről. Étkezés előtt mossa meg a kezeit ! — Így szól közülük az egyik. A figyelmeztetés tartalmi szempontból helyénvaló, a magyar nyelvhelyesség szempontjából azonban kifogásolható, mivel egy hibás nyelvhasználati forma elterjedését segíti elő. A magyar nyelvben ugyanis a páros testrészek nevét egyes számban használjuk. Nyelvünknek egyik sajátossága ez, s megtalálható a rokonnyelvekben is. Kialakulása arra a szemléleti alapra vezethető vissza, amely az összetartozó kettőt egynek veszi, egységesnek fogja fel, s ezért fölöslegesnek érzi a többesszám jelölését. Elegendő, ha az ép egészséges ember kezéről, lábáról (s nem kezeiről, lábairól) beszélünk. Abból is kitűnik, hogy a páros testrészek nevét egynek vesszük, hogy félszemű, félkezű, féllábú, félkarú emberről beszélünk akkor, ha valakinnek ezek közül hiányzik az egyik. Tehát: kinyitotta a szemét; nagy szemet meresztett; fülét hegyzi; égnek emelte a karját stb. a helyes, s nem kinyitotta a szemeit; fülelt hegyzi , nagy szemeket meresztett, égnek emelte a karjait. Nemcsak a páros testrészeket, hanem a rajtuk levő ruhadarabokat is egyes számban használjuk. Cipőt, kesztyűt, zoknit vásárolunk akkor, ha csak egy párt szándékozunk venni, fél cipőt viszünk javítani, és fél kesztyűt veszítünk el, ha figyelmetlenek vagyunk. Cipőimről, kesztyűimről beszélek akkor, ha több pár van ezekből a ruhadarabokból a birtokomban. A magyar nyelvben idegen mintára terjedt el a kezeim, lábaim nyelvhasználati forma. Ez helytelen, mivel ellenkezik a magyar nyelv sajátosságával. JÓZSANÉ NAGY MÁRIA Részt vettem a nagyváradi 14-es számú iskola ez évi első szülői értekezletén, ahol — amint mondani szokás — elég szép számban jelentünk meg, hiszen a szülők 80 százaléka eljött. És én mégis elégedetlen vagyok, mert a szülők 20 százaléka távol maradt. Erről a 20 százalékról szeretnék néhány szót szólni. Sajnos az elmúlt évek tapasztalata azt igazolja, hogy éppen azoknak a szülőknek a gyermekei közül kerül ki a gyenge tanulók legtöbbje. A közömbös szülő gyermeke sok esetben nemcsak tanulmányi téren gyenge, de magatartásában is sok a kifogásolni való. Egyetértek Csuha János igazgatóval, aki az értekezleten hangsúlyozta az iskolai és az otthoni nevelés egybehangolásának szükségességét. A népi hatalom komoly áldozatokat hoz az iskolahálózat állandó fejlesztéséért és javításáért s a tantestület szintén azon fáradozik, hogy az életre minél több útravalóval lássa el a felnövekvő új nemzedéket. De mindez önmagában mégsem elég, mert a legjobb iskolai nevelés sem járhat teljes eredménnyel, ha a gyermek nem részesül megfelelő otthoni nevelésben is, ha a szülő nem ismeri a tanár véleményét vagy nem veszi figyelembe az iskolai nevelés irányelveit. Csuha János beszédében nagy fontosságot tulajdonított a szülői bizottságnak, amely komoly támasza kell hogy legyen az iskolának. A többi között éppen a szülői bizottság tagjai kell hogy meggyőzzék a közös nevelés életbevágó fontosságáról azokat a szülőket, akik nem látogatják a szülői értekezleteket. Minden gyermek neveléséért elsősorban a szülő felel. És ez nem kis felelősség, mert szocialista hazánk jövőjéről van szó, arrólhogy hűséges becsületes, szorgalmas és áldozatkész nemzedéket neveljünk a hazának. HERMANN ESZTER s nagyváradi Chaja Lifschitz gyár munkásnője. 1958. október 25., szombat A napokban a székelykeresztúri Unió szövetkezet hídmérlege elromlott. Megjavításáért a vezetőség az udvarhelyi Gábor Áron szövetkezethez fordult, amely mérlegjavító részleggel rendelkezik. A két szövetkezet vezetősége már több mint tíz napja nem tudja eldönteni, ki fizesse meg a javítómunkások kiszállási díját Ezért most, amikor a szerződött gabona, széna, krumpli és egyéb termények átadása folyik, kicsi, tizedes mérlegen kell elvégezni a mérést. TODA GÁBOR levelező — Amíg megegyezünk, mérjenek ezzel! (Nic. Nicolaescu rajza)