Előre, 1960. november (14. évfolyam, 4045-4070. szám)

1960-11-01 / 4045. szám

Világ proletárjai egyesüljetek ! A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG NÉPTANÁCSAINAK LAPJA XIV évfolyam, 4045. sz. 4 oldal ára 20 báni 1960 november 1., kedd KÖZLEMÉNY Ez év október 31-én a Nagy Nemzetgyűlés üléstermében megkezdő­dtek a Román Munkáspárt Központi Bizottsága bővített plenáris ülésének munkálatai. A plenáris ülésen a Központi Bizottság tagjain és póttagjain kívül részt vesznek a tartományi pártbizottságok és egyes városi és rajoni pártbizottságok első titkárai és titkárai, a tartományi néptanácsok és egyes városi és rajoni néptanácsok végrehajtó bizottságainak elnökei, miniszterek, miniszterhelyette­sek és minisztériumi főtitkárok, az RMP KB osztályvezetői, a szakszervezetek, az IMSZ és más tömegszervezetek központi vezetőségei, a szakszervezetek tal­ Teljesítjük és túlszárnyaljuk az 1960. évi tervet zományi tanácsainak elnökei, nagyvállal­atok igazgatói és párttitkárai, akadémi­kusok, tudományos dolgozók, tudományos kutató- és tervezőintézetek igazgatói, újságok és kiadványok felelős szerkesztői, valamint más párt, állami és gazda­sági aktivisták. A plenáris ülés meghallgatta Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtársnak, a Ro­mán Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának előterjesztését az 1961 évi népgazdaságfejlesztési terv tervezetére vonatkozóan. A plenáris ülés folytatja munkáját. Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs előterjesztése az RMP KB plenáris ülésén Elvtársak ! A Központi Bizottság plenáris ülését azért hívtuk össze, hogy meg­előzetes adatok szerint számítani lehet rá, hogy az idén az ipari ter­melés 1959-hez hasonlítva mintegy 15,5 százalékkal növekszik a tervben előirányzott 14 százalékkal szemben. Rendkívüli jelentősége van an­nak, hogy számottevő növekedést érünk el az összes iparágakban, főként pedig a szocialista iparosí­tás szempontjából döntő fontosságú ágakban : a gépgyártó- és a fém­feldolgozó iparban 20 százalékos, a kohászati iparban 30 százalékos, a villamos- és hőenergia iparban 14 százalékos növekedést. A fogyasztási javakat termelő iparágak eredményei révén szá­mottevően megjavult a dolgozók ellátása . 1959-hez képest a textil­ipar termelése 16 százalékkal, az élelmiszeriparé több mint 11 száza­lékkal, a konfekcióiparé pedig 40 százalékkal növekedett. Jelentősen gyarapodott a főbb gé­pek, berendezések, nyersanyagok, anyagok, fogyasztási cikkek terme­lése. Az 1960 évi termelés több mint 370.000 tonna acéllal, 175.000 tonna nyersvassal, 320.000 tonna hengerelt készáruval, 400.000 tonna vasérccel, 210.000 tonna fémipari koksszal, 6100 traktorral, 5.000 tonna műanyaggal, 14.000 tonna préselt lemezzel lesz több mint az 1959. évi termelés. Ha­sonlóképpen az idén a főbb fogyasztá­si javak termelése is nagyobb lesz, mint 1959-ben volt: több mint­­39 mil­lió négyzetméter szövöttáruval, csak­nem 1,7 millió pár cipővel, több mint 30.000 tonna hússal, csaknem 135.000 tonna cukorral, 56.000 tonna étolajjal termelünk többet, mint 1959-ben . Tovább bővült a szocialista mező­­gazdaság műszaki-anyagi alapja : a mezőgazdasági egységek gép- és felszerelésparkja 11.600 traktorral, 5300 kombájnnal 14.000 vetőgéppel és más gépekkel gyarapodik. Az 1960-ban elért mezőgazdasági termelés biztosítja a népgazdaság összes fogyasztási szükségleteit és az állami tartalékok növekedését, annak ellenére, hogy bizonyos tar­tományokban az éghajlati viszonyok nem voltak kedvezőek. Az idén a mezőgazdaság szocia­lista szektora több mint 85 száza­lékkal járult hozzá a központi ga­bona­alap létrehozásához. Jelentős szerepet töltöttek be az állami gaz­daságok, amelyek a központi gabo­na alaphoz szükséges búzának 39 százalékát, a kukoricának pedig 26 százalékát biztosították. Úgyszintén az állami gazdaságok jelentős mennyiségű húst, gyapjút, tejet és más termékeket szállítottak. Jó eredményeket értünk el a cu­korrépa és a napraforgó termelésé­ben, az idei termések biztosítják a lakosság megnövekedett cukor- és olajfogyasztási szükségleteit, s ex­portra is maradnak készletek. A termelő erők szakadatlan fej­lesztésére és a felhalmozások növe­lésére tett hathatós erőfeszítések eredményeként 1959-hez viszonyítva 1960-ban csaknem 33 százalékkal növekszik a népgazdasági beruhá­zások volumene, a működésbe he­lyezendő állóalapok 22 milliárd lejt tesznek ki, az 1959 évi 15,5 milliárd lejhez képest. Ebben az évben 17 új vállalat és 17 új üzemosztály kezdi meg a ter­melést, 82 üzemet és gyárat pedig kibővítünk, illetve új felszereléssel látunk el. Az új objektumok kö­zött szerepel: egy kokszolómű, egy dolomit részleg és egy 400 tonnás Elvtársak! Az 1961 évi állami terv tervezete, amelyet megvitatásra a plenáris ülés elé terjesztünk, előirányozza, hogy összpontosítsuk erőfeszítéseinket a szocialista iparosítás gyors ütemű folytatására, a növényi és állati me­zőgazdasági termelés további növe­lésére, a dolgozók anyagi és kultu­rális jólétének emelésére. Az üzembe helyezendő újabb ter­melő kapacitások és a meglévők jobb kihasználása, továbbá a mun­ka termelékenységének növelése alapján, a tervezet előirányozza, hogy a szocialista ipar össztermelése a jövő évben 88,7 milliárd lejt képvi­seljen, ami 13,5 százalékos növekedés­nek felel meg az 1960 évi előzetesen felbecsülhető eredményekkel szemben; ebből a termelő eszközök termelése — A csoport — 13,8 százalékkal, a köz­szükségleti cikkek termelése pedig — B csoport — 13 százalékkal növekszik. A villamos és hőenergia ipar ter­melése 22 százalékkal, a kohászati iparé 16,6 százalékkal, a gépgyártó martinkemence a vajdahunyadi ko­hászati kombinátban, egy hegesztett csőgyár Bukarestben, a govorai és borzesti szóda termékeket gyártó üzemek, a Chiscani-Braila-i nádcel­­lulóze gyár, és a Palas-Konstanca-i szalma-félcellulozegyár, a borzesti katalitikus krakkói­ berendezés, a Tirgu Jiu-i fafeldolgozó komplexum, a iasi és Bukarest-Militari bútor­gyárak, a buceceai és marosludasi cukorgyárak, a bukaresti tejfeldol­gozó kombinát, a cimpulungi tej­­porgyár és mások. Megkezdték a villamosenergia­termelést a V. I. Lenin vízierőműnek — a tízéves villamosítási terv egyik fő objektumának első gépcsoportjai. A villamos központok beépített ere­je 180 megawattal növekszik 1960- ban és 1150 kilométer magasfeszült­ségű vezetéket helyezünk üzembe. Az előirányzott beruházási alapok gazdaságosabb felhasználása 1960- ban, hozzájárult azok gazdasági hatékonyságának növekedéséhez, nagyobb figyelmet fordítot­tunk a munkálatok ésszerű megszervezésé­re és sokkal jobb körülmények kö­zött történt az anyagellátás. A pártszervezetek vezetésével az építőipari munkások, mérnökök és technikusok csökkentették az anyag­fogyasztást és jobb minőségű mun­kát végeztek. Különösképpen hang­súlyoznunk kell az építkezések vég­rehajtási határidejének csökkenté­sét, így például a vajdahunyadi Ko­hászati Kombinát 400 tonnás mar­tinkemencéjét csupán 11 hónap alatt, a Palas-Konstanca-i szalma­­félcellulóze gyárat 14 hónap alatt, a marosludasi és buceceai cukorgyá­rat pedig 17 hónap alatt építették fel, vagyis sokkal rövidebb idő alatt mint ahogy a múltban fejeztek be hasonló építkezéseket. Az építkezé­sek végrehajtási időtartamának csökkentése nagy megtakarítások eléréséhez és újabb kapacitások üzembehelyezéséhez vezetett, ami előmozdította a termelés növekedé­sét. Az építőipari munkásoknak, tech­nikusoknak és mérnököknek ezek a nagy sikeres alkotó képességükről tanúskodnak és azt bizonyítják, hogy nagy lehetőségek vannak még jobb eredmények elérésére a munkála­tok végrehajtási határidejének csök­kentése tekintetében s ezt napról­­napra szem előtt kell tartaniuk a mi­nisztériumok és vállalatok vezetői­nek. Az idén egész gazdasági tevékeny­ségünk magasabb színvonalon bon­takozott ki, ami azt mutatja, hogy a párt- és állami szervek figyelmük központjába állították a gazdaság konkrét kérdéseit s ezeket egyre nagyobb hozzáértéssel oldják meg. Nagy megelégedéssel kell kiemel­nünk azt a lelkesedést, amellyel a dolgozók — a pártszervezetek irányí­tásával — a 111. pártkongresszus tisz­teletére indított szocialista versenyben részt vettek. Alkotó lendületük és az a hozzáértés, amellyel a gazdaság bel­ső tartalékait kihasználják, eleven ki­fejezésre jutott a szocialista verseny­ben tett jelentős felajánlásaikban s abban a határozottságban, amellyel vállalásaikat valóra váltják. Az első tíz hónapban az ipari ter­mékek többségét tekintve túlszár­nyaltuk a termelési tervet és több mint 1,6 milliárd lej értékű termé­ket termeltünk terven felül. Folyó év szeptember elsejéig több mint 1 milliárd lej megtakarítást és közel 300 iparé körülbelül 16 százalékkal, a vegyi-, cellulózé és papíriparé 18 százalékkal, a könnyűiparé 16 szá­zalékkal és az élelmiszeriparé 11 százalékkal növekszik. A villamosenergiatermelés 8,8 mil­liárd kilowattóra lesz; előirányoz­tuk, hogy a villanyerőművek besze­relt erejét közel 250 megawattal nö­veljük, új erőművek építését kezd­jük meg, köztük a ludasi hőerőmű és az argesi vízierőmű építését; üzembehelyezünk 1700 kilométer magasfeszültségű áramvezeték-háló­­zatot, köztük a 110 kV-os Gyula­­kuta — Ludas — Kolozsvár, Govora — Barbatesti, Craiova — Caracal, Vajdahunyad — Brád, Nagybánya — Szatmár vonalakat, és megépül­nek az első 220 kV-os szállítóvona­lak. Tovább bővítjük a termofiká­­lást, kiterjesztjük a hálózatot Bu­karestben, Resicán és Onestin, beve­zetjük az ipari és városi termofi­­kálást Temesvárra, Aradra, Vajda­­hunyadra, Vulkánba és más ipari központokba, millió lej jövedelmet értünk el ter­ven felül. A szokásos közszállítási eszközök­kel történő áruforgalom 1960-ban mintegy 13,5 százalékkal lesz na­gyobb, mint 1959-ben volt. Az autó­­szállítás részaránya a megterhelések összvolumenében az 1959. évi 29 szá­zalékról az idén 37 százalékra emel­kedett, mégpedig a gépkocsiállo­mány növekedése folytán és azáltal, hogy a gépkocsi járműveket a Köz­lekedésügyi és Távközlési Miniszté­rium szakosított vállalataiban össz­pontosítják és így hatékonyabban használják ki. A munka termelékenysége az ipar­ban mintegy 10,5 százalékkal lesz nagyobb az idén, mint 1959-ben volt, ami a vállalatok műszaki színvona­lának általános növekedését, a gaz­daság korszerű technikával való fel­szerelését, a termelés megszervezé­sének javulását, a munkások, mes­terek és mérnökök szakképzettségé­nek szüntelen emelkedését tükrözi. Országunk gazdaságát a termelő erők gyorsütemű fejlődése, a nem­zeti jövedelem és a felhalmozások jelentős növekedése, valamint a dolgozók életszínvonalának szünte­len emelkedése jellemzi. Az állami jövedelmek 8 százalék­kal meghaladják az 1959 évi jövedel­meket és magasabbak a tervben elő­irányzottaknál. Az új vállalatok üzembehelyezése és a meglévők kibővítése révén, az építkezések méreteinek jelentős nö­vekedésével és a szolgáltatási tevé­kenység kiszélesítésével a népgazda­ságban foglalkoztatott alkalmazottak száma 1960-ban közel 160 ezerrel gyarapodott 1959-hez viszonyítva. 1960-ban javult a műszaki és gazdasági káderek fizetése, csökkent egyes termékek ára; ennek követ­kezményeként csaknem évi 2 mil­liárd lejjel növekedett a lakosság vásárlóereje. A forgalomba került áruk volume­ne csaknem 15 százalékkal emelkedett 1959-hez viszonyítva. Jelentős hala­dás észlelhető a közszükségleti cik­kek minősége, a választék bővülése és az áruk kivitelezése tekintetében. A kereskedelmi hálózat 700 új mo­dern berendezésű egységgel bővült, amelyek hozzájárulnak a lakosság jobb ellátásához és kiszolgálásához. Meggyorsult a lakásépítkezés: több mint 30 ezer lakást adtak át a dolgo­zóknak — hozzávetőleg 35 százalék­kal többet, mint az elmúlt évben. 2.600 új tantermet kaptak az álta­lános középiskolák; 13 városi film­színház létesült; a falusi moziháló­zat 700 új készülékkel gyarapodott; nagyszámú kulturális létesítmény épült a városokban és a falvakon. Több mint 800 millió lejt ruház­tunk be a városok víz- és villamos­energia ellátásának, a közúti szállí­tás és a városok köztisztasági szol­gáltatásának megjavítására és más községgazdálkodási akciókra. Az egészségügyi hálózat 1959-hez viszonyítva 2500 kórházi és szanató­riumi ággyal, 9 poliklinikával bő­vült s így még jo­bb feltételeket te­remtettünk a városi és falusi dol­gozók egészségvédelmére; több mint 575 ezer embert küldtünk pihenésre és fürdőhelyi gyógykezelésre. Az összes termelési ágakban elért eredmények teljes fellendülésben le­vő népgazdaságunk erejéről tanús­kodnak és a dolgozók lelkesedését tükrözik, amellyel, a párt politiká­ját magukévá téve, harcolnak annak valóra váltásáért. Iasiban megkezdjük egy hőtermelő központ építését, amely biztosítani fogja a város és az iparvállalatok energiaellátását és fűtését. A közüzemi központok hőenergia­termelése több mint háromszorosára növekszik. A kohászati iparban a nyersvaster­­melés 1961-ben eléri az 1 millió 80 ezer tonnát, az acéltermelés pe­dig a 2 millió 100 ezer tonnát, vagyis 300 ezer tonnával töb­bet, mint 1960-ban, úgy hogy a ko­hászati termelés növekedését főként a gépcsoportok kihasználási mutató­számának megjavításával érjük el. A tervezet előirányozza, hogy 1960- hoz viszonyítva a tömör hengerelt készáru-termelés körülbelül 20 szá­zalékkal növekedjék, a hengerművek és elsősorban a vajdahunyadi 650 mm-es hengermű tökéletesebb ki­használásával. Jövő évben Vajdahunyadon üzem­be helyezzük az új martinacélmű 5-ös számú 400 tonnás kemencéjét, a sodronygyártó vonalat az új hen­germűosztályon, és elvégezzük a szükséges munkálatokat, hogy a me­­leghengerde termelőkapacitása évi 700 ezer tonnával nőjön. Resicán be­fejezzük a magaskohó-részleg újjá­építését, két 700 köbméteres magas­kohó üzembehelyezése révén, továb­bá megkezdjük a termelést egy új dúsító üzemben. 1961-ben megkezdjük a gálá­éi Kohászati Kombinát építését. Megkezdjük a kovácsműhely és öntöde építését, amelynek évi terme­lőkapacitása 25 ezer tonna acélal­katrész, 7000 tonna öntöttvas-alkat­rész és 40 ezer tonna kovácsolt­vas­tömb lesz, valamint a fémszerkeze­teket előállító és a gépkarbantartó műhely építését. A kombinát mun­kásainak 75 millió lej értékben épí­tünk lakásokat. A Nehézipari Minisztérium, a ter­vező szervezetek, az építők a tudo­mány és a technika legújabb vívmá­nyait kell felhasználják e nagy kom­binát tervezésénél és építésénél. A kohóipar hazai nyersanyag alap­jának továbbfejlesztése érdekében a vasérctermelés 20 százalékkal, a koksztermelés pedig 22 százalékkal nő. Megkezdjük a Kapus—Kolozsvári bánya megnyitását, ahol 1962-ben in­dul meg a termelés. 1961 máso­dik felében kezdi meg a termelést a zsilvölgyi szén új kokszosító eljárá­sát véglegesítő kísérleti üzem Kalán­­ban. A geológiai szektorban, a korsze­rű felszerelések és berendezések, a kutatási munkatelepek tevékenysé­gének jobb megszervezése, a káde­rek szakképesítésének fokozása ré­vén jelentős eredményeket értünk el. A feltárt ipari tartalék tonnán­kénti önköltsége a vasércnél az 1959 évi 7,1 lejről 1960-ban 3,8 lejre, a színesfémeknél 12,4 lejről 9,3 lejre, a kőolajnál 45,7 lejről 31,1 lejre csökkent.­­ A Geológiai­ Bizottságnak, a "geo­lógiai tevékenységgel foglalkozó mi­nisztériumoknak szüntelenül javíta­niuk kell munkájukat, határozottab­ban kell alkalmazniuk a geológiai kutatás legfejlettebb módszereit a tartalékok még nagyobb mérvű nö­velése és az önköltség további csök­kentése érdekében. Ezek a feladatok annál parancso­­lóbbak, mivel az 1961-re előirányzott geológiai munkálatoknak igen nagy a terjedelmük, 15 százalékkal na­gyobb, mint az 1960-as évre elő­irányzottaké volt, s értékük 1,8 milliárd lejt tesz ki. A kutatások terjedelmének növekedésével egyide­jűleg előirányozzuk, hogy folytató­lagosan javítsák a geológiai munká­latok gazdasági hatékonyságát. En­nek érdekében az új technika ha­tározott bevezetésén kívül nagy jelen­tősége van a munka jó megszer­vezésének a geológiai munkatelepe­­ken, a berendezések tökéletesebb ki­használásának, az anyagtakarékos­ságnak, a munkálatok minél maga­sabb műszaki-gazdasági mutató szá­mok alapján történő elvégzésének. Intézkedéseket kell tenni, hogy a legjobb geológus kádereket összpon­tosítsák a geológiai tevékenység leg­fontosabb szektoraiban. A gépgyártó ipar 1961-ben több mint 2400 esztergapadot, 130 tel­jes futóberendezést, 20.000 traktort, 6000 vontatott gabonakombájnt, több mint 10.000 teherautót és autó­buszt, 12 darab 2100 lóerős villamos Diesel-mozdonyt termel; több mint 60 százalékkal növekszik a vegyipar és a kőolaj feldolgozása számára szol­gáló felszerelések termelése, mint­egy 30 százalékkal a kohászati és öntödei felszereléseké, 40 százalék­kal a könnyű- és élelmiszeripari fel­szereléseké. A gépgyártóipar fő feladata az 1961-es évben, hogy beindítsa a nép­gazdaság ellátása számára szükséges új gépek és felszerelések gyártását, bő­vítse a választékot és emelje a mű­szaki színvonalat, javítsa a gépek és felszerelések minőségét, úgy hogy azok elérjék a világpiac legtökélete­sebb hasonló termékeinek színvonalát. E feladatok teljesítése érdekében a Nehézipari Minisztériumnak és a gépgyártó vállalatoknak szüntelenül gondot kell fordítaniuk a gyártandó termékek helyes megválasztására és tökéletesítésére. Új termékek gyár­tását csak azután szabad megkez­deni, miután a felső vezetőség olya­n elmélyült összehasonlító műszaki és gazdasági tanulmányok alapján hagyta azokat jóvá, amelyek a lehe­tő legnagyobb biztosítékot adják a műszaki jellegzetességek, a minő­ség és a gazdaságos termelés tekin­tetében. A gépgyártó ipar műszaki és mi­nőségi színvonalának szüntelen eme­lése céljából a Nehézipari Mi­nisztériumnak és a vállalatok veze­tőségeinek biztosítaniuk kell a szer­kesztési és technológiai dokumentá­ció kidolgozását a vállalatok műsza­ki osztályai által; meg kell szervez­niük a sorozatgyártást szakosított, a kivitelezéshez és ellenőrzéshez szükséges összes felszerelésekkel és készülékekkel ellátott üzemosztályo­kon. Ennek érdekében a mérnök-, mester, és magasfokú szakképzett­ségű munkáskádereket a döntő fon­tosságú üzemosztályokra kell össz­pontosítani, ahol kidolgozzák a mű­szaki dokumentációt, előkészítik a gyártást és az új gépek és felszere­lések gyártásának beindításával fog­lalkoznak. 1961-ben a Nehézipari Miniszté­riumnak át kell térnie az elektro­technikai vállalatok szigorúbb profi­­lk­ozására, a szakosítás és a koope­ráció vonalán. Teljes határozottság­gal fordulatot kell megvalósítanunk a gyártási technológia és a minőség megjavítása terén magas műszaki színvonalú és ipari külalakú termé­kek gyártása révén. Az ipar és a többi gazdasági ág növekvő szük­ségleteinek­­ biztosítása érdekében, valamint a lakosság egyre nagyobb szükségleteinek kielégítése érdeké­ben ki kell szélesíteni az elektro­technikai ipar termelésének nomen­klatúráját és választékát. A vegyiparban a kalcinák­ és ma­rószóda termelése 37 százalékkal, a műtrágyáé 30 százalékkal, a celluló­zé és félcellulózé termelése körülbe­­lül 30 százalékkal fog növekedni; a műfonalak és műrostok termelése 1. 700 tonna lesz. 1961-ben új vegyipari kombináto­kat és egységeket helyezünk üzembe úgy mint: a roznovi kombinátot évi 100 ezer tonna ammóniák, 210.000 tonna nitrogénes műtrágya és 10.000 tonna karbamid kapacitással; a so­­vinesti volángyárat 5000 torma ka­pacitással; 18.000 tonna fenolt és 11. 000 tonna acetolit termel a bor­zesti kombinát; 100.000 tonna kén­­saval és 300.000 tonna foszfátos mű­trágyával nő a návodari üzemek ter­melőkapacitása, a marosújvári üze­meké pedig évi 300 000 tonna ná­triumkarbonáttal stb. A Kőolaj- és Vegyipari Miniszté­rium fordítson nagyobb figyelmet az új vállalatok üzembehelyezésére, arra, hogy idejében készítsen elő munkás és technikus kádereket az új vegyipari termékek kiváló mi­nőségének biztosítása érdekében, és arra, hogy használják ki a berende­zések teljes kapacitását. Elvtársak! Az 1961 évi állami terv tervezete a mezőgazdasági termelés 19 százalékos növekedését irányozza elő 1960-hoz viszonyítva, normális időjárási viszo­nyok között. E célkitűzés megvalósí­tása teljes mértékben lehetséges, fi­gyelembe véve a mezőgazdaság szo­cialista átalakítása és a mezőgazda­­sági felszerelések szüntelen gyara­pítása által teremtett körülményeket. 1961-ben állami alapokból körülbe­lül négymilliárd lej beruházást eszköz­lünk a mezőgazdaságban. Jövő évben több mint 12.000 traktort, 15.000 vető­­gépet, 6.000 gabonakombájnt, vala­mint más mezőgazdasági gépeket és felszereléseket kap a mezőgazdaság; ugyanakkor csaknem 450.000 tonna műtrágyát — 14 százalékkal többet, mint 1960-ban — juttatunk a mező­­gazdaságnak. Ezen az őszön mintegy 3.200.000 hektárt vetettek be búzával és rozs­­zsal s ebből körülbelül 4.600.000 ton­na termést irányoztak elő. Tavasszal 3.850.000 hektárt vetnek be kukori­cával, ebből 350.000 hektárt silóku­koricával; a terméselőirányzat kö­rülbelül 6.700.000 tonna szemesku­korica. Azok az eredmények, amelyeket számos állami gazdaság és kollektív gazdaság ért el 1960-ban az ország minden tartományában, azt bizonyít­ják, hogy a technikai eszközök jobb kihasználásával és az agrotechnikai előírások megfelelő alkalmazásával a mezőgazdasági termelés nagy mértékben növelhető. Az idén 152 állami gazdaság 114.500 hektárnyi búzaföldről hektáronként átlag több mint 2000 kilós termést ért el, eb­ből 39 állami gazdaságnak hektáron­ként átlag több mint 2500 kiló bú­zatermése volt. Úgyszintén számos kollektív gazdaság is jó termést ért el. Az 1960-as év tapasztalata bebizo­nyította, milyen döntő fontosságú a mélyszántás és a vetés idejében való elvégzése, a nagy termelékenységű válogatott vetőmagvak felhasználá­sa, az istállótrágya és műtrágya mi­nél nagyobb területeken való alkal­mazása. A tartományi pártbizottságoknak, a Földművelésügyi Minisztériumnak és a néptanácsok végrehajtó bizott­ságainak mozgósítaniuk kell a mű­szaki kádereket, a mezőgazdaság összes dolgozóit az agrotechnikai in­tézkedések egész komplexumának alkalmazására , minden egyes öve­zet sajátságos feltételeinek megfele. A minisztériumok tegyék meg a kellő szervezési intézkedéseket, an­nak érdekében, hogy az egész gaz­daságban és főleg a gépgyártó ipar­ban, az építkezéseknél és a közfo­gyasztási cikkek termelésében minél nagyobb mértékben használják fel a műanyagokat, biztosítsák a kellő berendezéseket és eszközöket arra, hogy ezeket minél változatosabb vá­lasztékban és kiváló minőségben dolgozzák fel. A kőolajiparban a brazi finomító katalitikus feldolgozó komplexumá­nak és gázfelszívó és frakcionáló be­rendezésének, valamint a bortesti fi­nomító kokszoló berendezésének stb. üzembehelyezésével jelentékenyen növekszik a magas oktánszámú ben­zin, a kémizáláshoz szükséges folyé­kony gázok, a kiváló minőségű ola­jok és motorin termelése, s lehető­vé válik, minden tonna nyersolaj 7 százalékkal nagyobb arányú hasz­nosítása 1960-hoz viszonyítva. A faiparban az erőfeszítések to­vábbra is a faanyag magasabb fokú hasznosítására irányulnak. Az elő­irányzatok szerint 1961-ben minden köbméter faanyagból körülbelül 10 százalékkal nagyobb értékű termé­ket állítunk elő, mint 1960-ban, kü­lönösen a lemez-, panel-, préselt­le­­mez- és a bútor-termelés jelenté­keny fokozása révén, Uj módon bár az 1961-ben kitermelt faanyag össz­­mennyisége kisebb lesz, mint 1960- ban, a fafeldolgozó ipar termelésé­nek értéke több mint 7 százalék­kal nő. 1961-ben megkezdik a termelést a balázsfalvi és szamosújvári fafel­dolgozó komplexum első részlegei, valamint a Râmnicul Vilcea-i új részleg, a marosvásárhelyi, temes­vári és más bútorgyárak új részle­gei. Megkezdjük a focsani, comanesti, pitesti és dési új fafeldolgozó kom­plexumok valamint a radaufi és aradi bútorgyárak építését is. A könnyűiparban a textilanyagok termelése 17, a kötöttáruké 30 és a készruháké közel 17 százalékkal nő. Az eddiginél is nagyobb gondot kell fordítani a jobb minőségű gyárt­mányokra — különleges minőségű, fésült pamut és gyapjúszálakból, szintetik­us szálakból készült kötszö­­vött árukra­­, a kelmék és kötött­áruk kifogástalan kidolgozására, biz­tosítani kell a készruha és különö­sen a lábbeli minőségének jelentős megjavítását. E feladatok valóra váltása, érdeké­ben a tervezet korszerű felszerelés­sel ellátott jelentős termelőkapaci­tások üzembe állítását irányozza elő 1961-re: a Filatura Romineasca de Bumbac, a Pitesti Textilipar, az Ivánus Constantin vállalat stb. fono­dáinak fejlesztését, Calarason kész­ruhagyár és Jilaván Ásványi Cser­­zőüzem építését. Az élelmiszeriparban a tervezet a hústermelés 26, a hentesáruk 16, a tejtermelés közel 40 százalékos nö­vekedését irányozza elő. Iasiban étolajgyár, Resicán, Nagybányán, Medgyesen, Tordán, Calarason és másutt összesen 12 tejtermék-gyár, Hátszegen egy húsfeldolgozó rész­legekkel ellátott nagy vágóhíd kez­di meg a termelést. 1961 folyamán tovább növekszik a hűtőhálózat, összesen 16.000 négyzet­­méter területtel 4 nagy hűtőházat lően, és elsősorban a mélyszántás elvégzésére és az egész istállótrágya­­mennyiség felhasználására. Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a GTÁ-k munkájának meg­javítására, arra, hogy a szántást a ta­lajnak és a növényeknek megfelelő mélységben végezzék el. Teljes határozottsággal véget kell vetni az ország csaknem minden tar­tományából jelzett hiányosságoknak azzal kapcsolatban, hogy a GTÁ-k a normálhektárok utáni hajszában felületes szántást, gyenge minőségű munkát végeznek, a földek végén megműveletlen területrészeket hagy­nak, ami jelentékeny kárt okoz a népgazdaságnak. A GTÁ-k mun­káját az elvégzett munka mi­nősége és az általuk megmű­velt földek hektárhozama szerint kell megítélni. A jelenlegi fizetési rendszer csupán a minél nagyobb számú normálhektár teljesítésével van összefüggésben. Ezért meg kell javítani ezt a fizetési rendszert oly­módon, hogy a GTA-kban dolgo­zók jövedelmének alapját a hektár­hozam növelésében elért eredmé­nyek képezzék. Az RMP KB 1959 decemberi plená­ris ülésének az állattenyésztésre vo­natkozó határozata alkalmazása nyo­mán az év első kilenc hónapjában az állami gazdaságokban mintegy 21.000 darabbal növekedett a fejőstehenek száma, a kollektív gazdaságokban pe­dig több mint 100.000-rel. Ugyanak­kor növekedett a szocialista szektor hozzájárulása az állami hús-, tej- és gyapjúalap megteremtéséhez. Az ál­lami gazdaságok 1960-ban 1.600.000 hektoliter tejjel járultak hozzá az ál­lami alaphoz, vagyis 600.000 hektoli­terrel több tejjel, mint 1959-ben, a kol­lektív gazdaságok pedig 1960 október 1-ig 1.100.000 hektoliter tejet szállítot­tak le, vagyis több mint kétszer annyit, mint 1959 egész esztendejében. A kollektív gazdaságokban még nagyobb gondot kell fordítani a köz­tulajdonban levő tehénállomány nö­velésére, hogy a munkaerő fokozott felhasználásával az egész év folya­mán biztosítani lehessen a pénzbeli jövedelem gyarapodását. Ez a cél megköveteli a tenyésztés­re alkalmas, elsőrendű fajtájú, nagy termelékenységű növendékmarhák kiválasztását és felnevelését, ugyan­akkor biztosítva a tenyésztésre al­kalmatlan növendékmarhák nevelé­sét a hústermelés gyarapítására. Teljes határozottsággal fejleszte­nünk kell a takarmányalapot, hogy helyezünk üzembe, ami elősegíti az élelmicikkek jobb minőségének és higiénikusabb tartósításának, a la­kosság jobb ellátásának biztosítá­sát. A jövő évben a húskonzervek ter­melése 18 százalékkal, a zöldségkon­zervek termelése pedig 35 százalék­kal nő. Ki kell terjeszteni az egész élelmiszeriparra azokat a jó ered­ményeket, amelyeket az idén a kon­zervgyártó iparban a minőség, a vá­laszték bővítése és a termékek cso­magolásának megjavítása tekinteté­ben elértünk. Előirányzat szerint a lakosságnak az ipari fogyasztási cikkek iránti megnövekedett keresletét a bútorter­melés több mint 25 százalékos, az elektrotechnikai fogyasztási cikkek termelésének 2,3-szeres és a fém ház­tartási cikkek termelésének több mint 17 százalékos növelésével fog­juk fedezni. 1961-ben 220.000 rádiókészüléket, 20.000 televíziós készüléket, 30.000 villamos hűtőszekrényt, 80.000 ház­tartási villany-mosógépet, 300.000 kerékpárt, 60.000 háztartási varró­gépet és más termékeket gyártunk. Az ipar korszerű technikával való további felszerelése, a meglévő berendezések és felszerelések telje­sebb felhasználása révén és a mun­ka jobb megszervezésével az ipari termelés 1961-ben, épp úgy mint az előző években, legnagyobbrészt a munkatermelékenység alapján fog nö­vekedni. 1960-hoz képest 1961-ben a munkatermelékenység mintegy 9 szá­zalékkal növekszik. A III. kongresszus megkülönböz­tetett figyelmet fordított az ipari termelés minőségére. A népgazda­ság jelenlegi fejlődési szakaszában ennek a lényeges feladatnak a meg­valósításához szükséges összes fel­tételekkel rendelkezünk. Minden vállalatnál jelentős számú szakkép­zett ember dolgozik, akiknek fejlett érzékük van a technika és a ter­mékek tetszetős külalakja iránt; ezeket a dolgozókat mozgósítani kell, hogy minél alacsonyabb ön­költségű, minőségi termékeket gyártsanak. A termékek minőségének szüntelen javítása érdekében egész sor műszaki szervezési intézkedést kell foganatosí­tani, amelyek kitérnek a termék kon­cepciójára, kivitelezésére és ellenőrzé­sére a gyártás minden egyes szaka­szában és a legjobb hasonló külföldi termékek színvonalát elérő jellegzetes­ségeket, teljesítményeket, tartósságot, külalakot és kivitelezést biztosítanak. Az új termékek gyártásának meg­kezdésekor a hangsúlyt a minőségre kell helyezni s csak azután lehet rá­térni a mennyiségi feladatok növe­lésére, az anyagfogyasztási és az idő­normák megállapítására. A szocia­lista verseny célkitűzéseinek közép­pontjában a minőségileg magasabb­­fokú termelés kérdései kell álljanak, hogy a leszállított termékek minden vállalat munkaközösségének becsületé­re váljanak. Az összes pártszervek és pártszerve­zetek, a minisztériumok és vállalatok vezetőségei állandóan gondot kell hogy fordítsanak a termelés minősé­gének szüntelen javítására; erre kell törekednie minden mérnöknek, techni­kusnak és mesternek, akiknek hozzá­értéssel és szenvedélyesen kell dol­gozniuk elsőrendű minőségű termékek előállításán, megfelelő takarmánymennyiséget ér­jünk el. Intézkedéseket kell tenni annak a négymillió hektárnyi ter­mészetes legelőnek és kaszálónak a gondozására, jobb kihasználására, amely a takarmányalap növelésének jelentős tartalékát képezi. A silókukoricatermelés ebben az évben másfélmillió tonnával több volt, mint 1959-ben, de az 1960 évi tervet nem valósították meg teljes egészében. Kitartóan alkalmazni kell a pártnak a silókukoricatermesztés és felhasználás kiterjesztésére vonat­kozó útmutatásait, biztosítva erre a célra a termés betakarításához és a silózáshoz szükséges gépeket. Az állami gazdaságoknak és a kol­lektív gazdaságoknak intézkedéseket kell foganatosítaniuk az állandóan növekvő állatállomány elszállásolá­sához szükséges építkezések biztosí­tására, felhasználva e célra a rövid idő alatt és olcsón megvalósítható építkezéseknél szerzett tapasztalato­kat, a helyi építkezési anyagokat; gondoskodva arról, hogy az il­lető tartomány és vajon konkrét körülményeinek megfelelő leggazda­ságosabb építkezési megoldásokat alkalmazzák. A nagy farmok állatállományának növekedéséhez mérten szükség van a fő termelési folyamatok s különös­képpen a takarmányszállítás­ és elő­készítés, valamint a vízellátás gépe­sítésére. E célból biztosítani kell a nagy farmok ellátását a szükséges gépekkel. Az utolsó három évben az állam 860 millió lejt ruházott be lecsapolá­­si-talajjavítási munkálatokba 215 ezer hektárnyi terület ármentesíté­sére és gátépítésre, valamint 135 ezer hektárnyi területnek öntözéses művelésre való előkészítésére. Szá­mos állami gazdaság és kollektív gazdaság eredményei igazolják, hogy a körültekintően végrehajtott és ész­szerűen kihasznált talajjavítási mun­kálatok jelentős eszközt képviselnek állandó nagy termések elérésében. Az öntözéses művelés folytán elért termésgyarapodás nyilvánvaló ered­ményei ellenére, megfelelően előké­szített jelentős területeken még min­dig nem végeznek öntözéses műve­lést, más ilyen területeken pedig fo­gyatékosan végzik az öntözést. Az öntözött művelésre berendezett területek ésszerűtlen felhasználásá­nak oka az, hogy egyes állami gazda­ságok, tartományi trösztök és népta­nácsi szervek rosszul gazdálkodnak. (Folytatás a 2. oldalon) vizsgáljuk az 1961 évi népgazdaság-­­ irányzatoknak a megvalósítására, fejlesztési terv tervezetét, amelyeket a párt III. kongresszusa A hatéves terv első évi feladatai­ jelölt ki a népgazdaság fejlesztésé­­nak sikeres teljesítése kedvező fel­­re és az életszínvonal állandó neve­­tételeket teremt azoknak az elő- s­lésére. . Az ipari termelés fejlődése 1961-ben A mezőgazdasági termelés növekedése 1961-ben Mai lapszámunkban — Befejeződtek az „Al. I. Cuza“ egye­tem centenáriumi ünnepségei (2. oldal) — A Román—Szovjet Barátság Hónap­jának eseményei (2. oldal) — V. A. Zorin levele az ENSZ-köz­­gyűlés ülésszakának elnökéhez. (3. oldal) — Kormányküldöttségünk havanai láto­gatásai (3. oldal) — A vasárnap sportja (4. oldal)

Next