Előre, 1961. június (15. évfolyam, 4226-4251. szám)
1961-06-01 / 4226. szám
2 BETONKAPOCS Arci most, ebben a pillanatban látná Fodor Józsefet, a mindig fürgemozgású, aprótermetű embert, tán el se hinné, hogy ő az. Komótosan szinte akkurátusan lépked a sima betonjárdán. Sétál, ami nála szakaszon jelenség, s bodrozva fújja a cigarettafüstöt, úgy mint amikor mélyen elgondolkozik, emlékezik az ember A lovakat kifogta, ott ropogtatják az ablakot a kollektíva tágas istállójában. Ballag és jóleső érzéssel hallgatja az egymásba olvadó betonlapok miként verik vissza lépteinek koppanását. Átmegy a tisztavízű Eret átszelő hídon s egy hang, a saját hangja mindegyre visszamuzsikál a betonkockákról. Érdekes játéka az emberi agynak. Most hangosan ismétli: „Elvtársak, amit közös erővel megcsinálhatunk, azt meg is fogjuk csínélni!" Elismétli kétszer s barna szeméből szétömlik a mosoly egyébként szigorú arcára. Boldog büszkeség fakasztja most is a mosolyt, akárcsak azon a februári napon, a találkozó gyűlésen, amikor először mondotta a fentieket választóinak, kollektivista társainak. Igen, ő mondta ezt, ő, az egykori cselédember, akinek valaha már akkor is süvegelnie kellett, ha csupán elhaladt a községháza előtt.. .S mosoly ott marad, a sétáló parasztember arcán. Meg-megáll, viszszat ékint s gyönyörködik, milyen szépen visszaverődik a lemenő nap fénye a frissen öntött betonlapokon. S újabb gondolat formálódik benne mondattá : „Sok, nagyon sok telik a mi erőnkből“. Majd ezt mondja többször is maga elé : „Kapocs... Betonkapocs“... Igen, betonkapocs köti most már egybe a hajdani cselédek új települését, — amelynek Éjsemlyén aheve — a nagy faluval, Érsemlyénnel. Ez a betonkapocs jelképe annak, hogy a néhány száz lelket számláló település elszakíthatatlanul hozzátartozik a kollektivista Érsemlyénhez. Eszébe jut az a néhány kétkedő aki — annak idején a találkozó gyűlésen, amikor többen is javasolták az új és a nagy falu közötti betonjárda megépítését — azt mondta : kár az ilyesmire pazarolni a szót, mert hosszú időbe telik, míg több mint másfél kilométeren, a legelő eléjén betonjárdát öntenek. Azóta még nem telt el négy hónap. S a kétkedőknek már itt a bizonyíték : az új járda. Fodor József, az újsemlyéni választókerület első ízben megválasztott képviselője már a néptanács alakuló ülésszakán előterjesztette választói legnagyobb kérését, — a járdaépítést. Megfelelő indokolással. Az ülésszak egyetértett a javaslattal, azonnal ki is mondta rá a sürgősségét. Másnap már a mesteremberek számolgatták, mennyi anyag — kavics és cement — szükséget a közel 1800 méteres betonjárda megépítéséhez, s a március első felében egybehívott népgyűlés részvevői azért emelték magasra kezüket, hogy az önkéntes hozzájárulás összegéből 16.000 lejt a járda megépítésére költsenek,vagyis megvásárolják a szükséges anyagokat, s azért, hogy minden velejáró munkát közösen, önkéntesen végezzenek el. Pontosan emlékszik a dátumokra, de azért ösztönösen előveszi zsebéből a kis noteszt is. Az egyik lapra — március 19-én — ezt jegyezte: „Megérkezett 24 vagon kavics. Mozgósítani az embereket, holnap kezdjük a behordást". S március 20-án az ő szekere után (ugyanis Fodor József képviselő a kollektív gazdaság egyik fogatosa) szekérkaraván kígyózott egész nap az állomás és az Újsemlyén közötti úton. A notesz egy másik lapján -* amelyet 1961 április 9-én írt — ez áll: „Holnap megkezdjük a földtöltést. Mozgósítani a választókerületet". Április 10-én kora reggel a Fodor József lapátjáról huppant az első csomó föld az út szélére, ahol aztán néhány nap múlva helyenként csaknem méter magasságú töltés jelezte a közösség erejét. Egy másik dátum nagyon sokáig, nemzedékről nemzedékre élni fog az érsemlyéniek emlékezetében. Május 8-án, amikor az egész ország a pártot, a kommunisták pártjának negyvenéves dicső harcát ünnepelte, öntötték a betonjárda első métereit. Ez a bejegyzés kétszer is alá van húzva Fodor József jegyzetfüzetében. Aztán ugyancsak kétszer aláhúzva még egy bejegyzés: 1961 május 20-ra az újsemlyéniek javaslata meg is valósult. ... Igen, mindezt visszhangozzák Fodtor József néptanácsi képviselő léptei. S azt visszhangozzák, hogy nem kell már soha többé bokáig érő sarat taposniuk esős időben az újsemlyénieknek, ha a dolguk a községbe szólítja őket. Fehérségükkel már itt vibrálnak előtte az újsemlyéni házak. A képviselő összecsukja noteszét s a zsebébe akarja csúsztatni. De mintha tétovázna, a ceruzát is ott forgatja már ujjai között. Be akarja írni az egyik tiszta lapra: „így, a közös nagy családban, amióta léptünket a kommunisták léptei után igazítottuk, sokra, nagyon sokra képesek vagyunk." Aztán mégse írja be. Nem szükséges hiszen mindez ott lüktet az aprótermetű, keményvonású ember szívében. Kiolthatatlanul. Becsukja a noteszt és zsebreteszi. Holnap majd újabb feladatokat, újabb megvalósításokat jegyez bele ... KUKTA GYÖRGY Korszerű technológiával jobb bányafelszerelésekért (Folytatás az 1. oldalról) szárítják. Csakis szárazfából készítik a modelleket s a famodelleket mindinkább aluminium modellekkel helyettesítik, amennyiben a gyártott sorozat elég nagy ahhoz, hogy ez kifizetődjön. Az öntés tökéletesítéséhez segítséget adott egyébként a szakaszonként megszervezett műszaki ellenőrzés is, amelyet a vasöntödében a tapasztalt öntő, Déestuk Sándor végez- A modellek formázás előtti ellenőrzésével megelőzték azt, hogy iisérethiba előfordulhasson. MINDENKI TANUL Nem feledkeztek meg az öntőkszakmai továbbképzéséről sem. Műszaki alapismereteket közvetítő tanfolyamot szerveztek, amelyet nem csupán a fiatalok, hanem az idősebb öntők is látogatnak. Az esti líceumba járó öntők számára a nyári vakáció alatt tartanak majd néhány szakmai előadást, így az egész kollektíva megszerzi az új ■technológia helyes alkalmazásához szükséges elméleti és gyakorlati tudást. Akárcsak az öntödében, módszeresen láttak hozzá a többi részlegen is a zsűinőségi ellenőrzés során napfényre kerülő hibák megszüntetéséhez. A kovácsműhelyben és a hőkezelésnél hozott intézkedések nyomán ma már sokkal tartósabbak az ércőrlő malmok golyói és a bányafúrógépek fúrófejei. A gyár munkaközössége arra törekszik, hogy még jobb, még gazdaságosabb gépeket és felszereléseket gyártson. Ezért egyes berendezések alkatrészeit mangánós acélból kezdik előállítani, plasztikus műanyagokkal helyettesítik több esetben a fémet és tökéletesítik a fémalkatrészek edzését. Az öntöde dolgozói, a főkohász mérnöik, a gyár valamennyi részlegének munkásai, mérnökei és technikusai kötelességüknek tartják, hogy elméleti ismereteik bővítésével segítsék elő a technológiai folyamat tökéletesítését, javítsák a termékek minőségét. Cea.u Petru a marosvásárhelyi kábelgyár élmunkása, a vállalat egyik legjobb kábelszigetelője. Rendszeresen túlte te síti tervét és példát mutat a minőségi munkában is. (Haragos Zoltán felvétele) Sajtóértekezlet a koreai nagykövetségen A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság bukaresti nagykövetségén sajtóértekezletet tartottak. Kim Ben Dik, a Koreai NDK bukaresti nagykövete a Dél-Koreában végrehajtott katonai államcsínyről és az ott meghonosított terroruralomról beszélt. A sajtóértekezleten részt vettek a központi lapok, az Agerpres, a televízió szerkesztői, Bukarestben akkreditált sajtóattasék és külföldi sajtótudósítók. (Agerpres) EKŐRE Tudományos ülésszak a Párttörténeti Múzeumban Kedden a Párttörténeti Múzeum termében tudományos ülésszakot tartott a Párttörténeti Intézet, a Stefan Gheorghiu pártfőiskola, az Akadémia Történelemtudományi Intézete és az Általános Katonai Akadémia. Megnyitó beszédet mondott I. Popescu-Pufuri elvtárs, az RMP KB tagja, a Párttörténeti Intézet igazgatója. Előterjesztették az alábbi éktársak által összeállított közléseket: Gh. Vasilichi, az RMP KB tagja és N. Lupu, Petre Constantinescu-lasi akadémikus és N. Popéscu, Varga B. László. Titu Georgeseu és V. Liveanu, Bányai László és Elena Gheran, V. Ratá és V. Anescu alezredes, Gh. Tufui és Al. SaVu. C. Bájenaru és N. Huscaru, M. Gherase őrnagy és D. Tutu alezredes. M. Oisteanu és C. Florea. Az ülésszakon részt vettek párt és állami aktivisták, akadémikusok, professzorok, tudományos kutatók, egyetemi előadótanárok és tanársegédek, társadalomtudományi szakkáderek. BOLDOG GYERMEKKOR Színes krétát vezet az apró kéz, nyomában nyiladozó fantázia két útra s a kis társak aztán majd elmondják, hogy tetszett-e a rajz? Míg édesanya a fonógép mellett dolgozik, addig a kis Anca Amzulescu igen jól érzi magát a fővárosi Filature Romineasca de Bumbac napköziotthonában. ,,Lánc, lánc eszterlánc ...“ Kezdődik a nyár, a mezei munka, hol maradjon a falusi gyermek? Ez a nagy kérdés is megoldódik amióta egyre több faluban, községben szervezik meg az idényóvodit a kollektív gazdaságok asszonyai. A fényképész lencséje a diódi (Gyulafehérvár rajon) kollektivisták gyermekeit örökítette meg, amint gondos felügyelet mellett játszanak az óvoda árnyas kertjében. Fenyvesek, hegyi levegő, napfény... Az ország legszebb üdülőhelyei között várja az idén is a gyermekeket Biharfüred. — A mi napunkra, június elsejére készülünk! - mondják a bukaresti Petőfi Sándor kultúrház gyermek-balett körének kis tagjai. A zenét, a szép mozdulatokat már zsenge korban megtanulják a lánykák a napköziotthonok, óvodák, kultúrházak balettkörein. A Petőfi Sándor kultúrház kis balettművészei az idén több mint hetven előadást tartottak. ,Szenvedélyesen kifejezett világos eszmék színházart — A moszkvai Majakovszkij-színház vendégjátéka hazánkban — A Majakovszkij színházat meszsze megelőzte a híre. A közelmúltban lezajlott vita a szovjet szaksajtó hasábjain a színpadi rendezés kérdéseiről és ezen belül a Majakovszkij-színház művészi vezetőjének, Nyikolaj Pavlovics Ohlopkovnak állásfoglalása, de főként rendezései, termékeny eszmecserét váltottak ki. A színházi emberek nagy szakmai élményt vártak, de a Majakovszkij-színház előadásainak a lényeges vonása, ha úgy tetszik, „szakmai sajátossága" épp a nézőtömegeket megkapó, élményszerű hatás. Közelebb, minél közelebb a közönséghez, ha kell, áttörve a színpad és nézőtér közti falat ! Kivinni a játékot a nézőtér kellős közepére, felhasználni hozzá, ha kell a színpadtechnika legmodernebb vívmányait, — de főként és mindenekfölött a színészt. Ebben foglalható össze a Majakovszkij színház törekvése és gyakorlata. A formai újítások hívei évek óta sokat hivatkoznak nálunk is Ohlopkov színpadtechnikai újításaira, merész ötleteire. De látni kell Ohlopkovék előadásait ahhoz, hogy megértsük ennek az állandóan kísérletező, a színpadi kifejezés korszerű útjait kereső nagy művésznek alkotásában az igazán korszerűt: azt, hogy minden ötletének, minden színpadképének, minden szokatlan, megragadó hatásának döntő tényezője az ember. Az „újító“ Ohlopkov fennen vallja és előadásaiból világosan ki is tűnik ez, hogy a klasszikus realista orosz és szovjet színjátszás hagyományát követi, amikor az illusztráló színházzal, a játékkal, az átélés színházát állítja szembe. Ezt hirdette a múlt század elején a jobbágyszínészből az orosz színművészet nagy klasszikusává nőtt Scsepkin, erre alapszik Sztanyiszlavszkij rendszere is. És ha a nézőkről tudomást sem vevő „negyedik falas“ rendezést el is veti a Majakovszkijszínház, ha közvetlenül fordul is a nézőhöz, — ezt scsepkini alapon, a száz százalékos átélés s az ezáltali élményadás elvi alapján teszi. A valóban új Ohlopkov rendezéseiben az, hogy két vonatkozásban alapoz az emberre, két irányban követeli és teremti meg rendezőként a magas hőfokú átélést, a színész és a néző vonatkozásában egyaránt. A nézőt szintén az előadás alkotójának tekinti, a színpad és nézőtér közti határ technikai felszámolásával a kétféle szerepet betöltő két embercsoport közti magasfeszültségű áramkört akarja megteremteni. Nem csak a nézőnek érdekesebb, ha a színpadi hős a maga örömével vagy bánatával közvetlen közelből fordul hozzá, annyira, hogy láthatja a remegő szája szélét, a tekintetét, a könnyeit. A színésznek is szüksége van rá, hogy közvetlen közelből érezze a vele együttérző sokszáz ember lélegzetét és szíve dobbanását. Ohlopkov a színpadon, de a nézőtéren is tömegeket megmozdító előadásokat akar, amelyekben felfigyelhetsz a lélek legfinomabb rezdüléseire is: „milliók meghitt intimitására“ ahogy ő maga nevezi. Az új színpadkonstrukció, amelyre törekszik, az antik amfiteátrumot feltámasztó körszínpad csak technikai segédeszköz ehhez; a lényeg a színészi munka és a rendező munkája a színésszel. S ezért van, hogy a „külső" eszközöket, színpadképet és kísérőzenét is mennyire színészien, mennyire élményszerűen kezeli. Nála a díszlet nem önmagában akarja gyönyörködtetni a szemet, vagy meglepni a szabálytalanságával s a zene sem a színváltozás szüneteit hidalja át, hanem mindkettő játszik: a színészszel vállvetve haladva kell emóciókat és gondolatokat, figyelmeztet arra, aminek meg kell most történnie, vagy el kell hangzania állást foglal, mindenestül részt vesz a drámában, nem csak passzívan kísér. Stein „Astoria hotel“-jében a légitámadást például csak a világosító és a zenekar „játssza“: elsötétül a színpad, a zenekar (amely látszik) valósággal szíveníti a közönségét — aztán „vége az elsötétítésnek" és a színészek az újból kivilágosodott színpadon azzal a fojtott, de már enyhülő izgalommal viselkednek, ahogy ezutána szimbolikus légitámadás után csak lehet. A sötétség s a zenekari partnerük volt. Chlopkov a „nagy megrendülések színházát“ vallja magáénak, „az okos érzések és forró szenvedéllyel kifejezésre juttatott világos eszmék" színházát. A szenvedélyes érzelmi felfokozottságnak, amely a legjobb Chlopkov előadások sajátja, kettős jelentősége van. Az egyik: nem fogadni el semmi langyos, közönyös, nyára polgári szürkeséget a forradalom, az épülő kommunizmus, a jövő színpadán, mivel a művészetnek kivételes, nagy érzéseket és mély eszméket kell keltenie a szocialista emberben, hogy erőt és lendületet szívjon magába innen is a további alkotó munkájához. Nem szórakoztatni, lanyhán pihentetni, hanem a művészettel emberebbé kell tenni az embert. A másik, ami ebből szervesen következik: a felfokozott szenvedély izzásában a darab egésze s egyenként a részletei is minőségileg átalakulnak, egyedi esetből — érzések, helyzetek, jellemek és összecsapások általános érvényű, szokatlan intenzitású szimbólumaivá növekednek, anélkül azonban, hogy egy jottányit is megkopna a kis részletigazságok ábrázolásának meghitt líraisága, árnyalatgazdagsága. A színpadi hős minden hozzá hasonló ember igazságának kifejezőjévé válik, anélkül, hogy egyénisége, egyedisége megfakulna. S hogy ez gyakorlatilag mit jelent, arra a legjobb példa az „Irkutszki történet" előadása. Ezt a darabot már sok, különféle előadásban láttuk, itthoni társulatoktól, fővárositól és vidékitől is, más szovjet társulattól is. Ohlopkov rendezésében az előadás a maga sodró szenvedélyességével túlnő egy bizonyos Válja, Szergej, és Viktor történetén, még Válja átalakulásának a maga egyediségében is közérdekű, mondjuk úgy, hogy tipikus esetén is, hogy a szerelem, az emberi boldogság, a tisztaság elemi erejű himnuszává váljék. „A színház nem egyszerű tükör, hanem nagyítólencse" — ez a majakovszkiji jelszó valósul meg a Majakovszkij-színház alkotói gyakorlatánban. Ebből a nagyonis hétköznapi körülmények között, nagyon is egyszerű emberekről szóló hétköznapi történetből így és csakis így, ezzel a világokat mozdító szenvedéllyel vetül ki az a mondanivaló, hogy a kommunizmus társadalma számára a legjelentéktelenebb ember problémája sem közömbös, hanem a legfontosabb közügy az, ha két ember szereti egymást és boldog, ha gyermekek születnek és ha valaki a maga akármilyen kicsiny területén megtalálja az életben a helyét. Még a színészi munka előtt kell szólni ez esetben ismét a muzsikáról, amely az egész előadás alaphangulatát jellemzi. Dübörgő, lüktető üstdob-szólóval kezdődik az előadás: „Halljátok hogy zúg az Angara?“ S ez a dübörgő lüktetés folytatódik, amikor a hál01... akinek az életével megismerkedünk, valósággal berobban a színpad ngaraparti munka friss szelet, féktelen lendületet hozva magával. Az indulatok és szenvedélyek amelyeket a szereplők közvetítenek, nem a csehovi „négy fal" között születtek, azok nem bírnák el a visszhangjukat Az Uhlopkov-féle „Irkutszki történet“ körül a közönség állandóan ott érzi a végtelen fenyvest, a tág tért, amelyet az emberi munka kiragad most a természet kezéből. S ezt nem a díszlet érzékelteti elsősorban, hanem a színészek játékának hőfoka A drámai pillanatok előtt pedig, mint a vihart jelző mennydörgés, mindég megszólalnak, de már nem egyfolytában dübörögve, hanem ütemes dobbanással, az üstdobok, mint az őserdei tam-tam A zene, a díszlet, a kellék és kosztüm, a fényjátékok, a filmszerű közelképként ható egy-egy arcra vetített reflektorsugarak mind-mind úgy vannak elgondolva, hogy éppen ezeknek a színészeknek partnereivé lehessenek .S ha az Astoria hotelben amely Leningrád ostromának napjait idézi fel, a Leningrád távlati rajzát ábrázoló háttér-kulisszán mindig látszanak a bombázások belövések tüzei, amikor pedig valamelyik szereplő meghal, gigászi foltban ömlik erre a városképre a vér, az a darab hősét, Konovalov őrnagyot alakító Alekszandr Hanov robusztus lényéhez, robbanó temperamentumához, a felesége szerepében oly meggyőző Kozirjova délszaki forróságú hangjához, a gyermekük vesztett szülők féktelen, haragos gyászához van mérve. Ha meg az „Irkutszki történet“ lakodalmi táncában Válja a Szergejt alakító ifjú Eduard Marcevics vállára borítja a maga menyasszonyi fátylát, az ember tisztaság, jóság szimbólumává avatván ezzel Szergejt, az csak így lehetséges, hogy a rendezőnek egy ilyen sugárzóan tiszta, töretlen, gyermeki külsejű, bár művészileg, érzelmileg érett színész állt rendelkezésére, aki belülről is közvetíteni tudja Szergej, az emberekben s a boldogság szükségszerű voltában rendületlenül bízó fiatal kommunista eszmei, lelki gazdagságát. S hogy miként teszi közüggyé a rendezés Válja, Szergej és Viktor sorsát? Amit az Astoria-előadásban a zene értelmező, állást foglaló, együttérző vagy bíztató szerepe jelentett, azt viszi véghez az „Irkutszki történetben“ a kórus. A kórust az író maga is a társadalmi állásfoglalás képviseletére szánta, de azt mégis színpadon kell megoldani ,hogy ki ez a kórus, milyen alapon, milyen praktikus színpadi indokolással és főként, milyen érzelmi indokolással szól bele a darab hőseinek sorsába. S hogy hol ül ez a kórus?A tenyérnyi kis kerek játéktér mögött, szemközt a közönséggel, a színpadon berendezett nézőtéri padsorokban. És nézőként nézi, átéli, kommentálja az előadást. Akárcsak fii magunk, az igazi nézőtéren. A színpadon teljes színházait játszanak, előadást a közönségével. A kórus játéka (nem a szövege pusztán, hanem az a mód, ahogyan előadják), azt a bizonyos, föntebb említett áramkört képviseli, színész és néző együtt-játszását, kölcsönhatását. Mi, az igazi nézők pedig nemcsak Válja, Szergej és Viktor drámáját látjuk, hanem mintegy tükörbe, nézve látjuk a színpadi, másik nézőtér teljesszívű állásfoglalását. Így van jelen a három hős drámájában a társadalom, így, hogy a színpadot nem játéknak, hanem az élet részének tekintik a közönség megszemélyesítői. S milyen finom árnyalatokra bontja fel a rendezés a kórus szövegét az esküvő előtti éjszakán például. Valiét idős aszszonyok veszik körül, gyöngéden kérdezgetvén tőle, hogy szereti-e hát a vőlegényét, vagy csak hálás neki. Nem számonkérik tőle a „felelőtlen“ tettet, hanem anyaként állanak a magányos, félrecsúszott életű lány mellett, tapintatos kérdéseikkel mintegy rávezetve őt a felismerésre, hogy igenis, az emberi hála is lehet egy életre szóló szerelem forrása, hogy Viktor tetszett ugyan neki, de Szergejre emberileg szüksége van. A másik „nagyjelenete“ a kórusnak pedig a Szergej halála. Várja némán ,bénultan veszi tudomásul a pótolhatatlan veszteséget , s a kórus az, amely felugrik a nézőtéri zsöllyékről, előrerohan és lázadozva kiáltja világgá a gyászt. Íme: az egyes ember boldogtalanságától az egész társadalom szenved s az egész társadalom utasítja vissza az embert legyőzni próbáló szenvedést — ezt mondja Ohlopkov rendezése. A Majakovszkij színház nem dolgozik olyan színészanyaggal, mint a Kis színház, vagy a Művész színház, amelynek színlapjain minden szerepben a Szovjetunió érdemes művészeit és népművészeit láttuk. Hiszen az ötödik nagy moszkvai színház ez. De az utóbbi években nálunk vendégszerepelt többi szovjet színházban nincs ilyen súlya, ily fontos szerepe a fiataloknak. Chlopkov, mint rendező, nem a maga nemzedékének nagyjaival dolgozik elsősorban, hanem új nemzedéket nevel. A Kis színháztól, a Művész színháztól, a leningrádi Puskin szín-’ háztól valósággal gránitba faragott, zárt, kész és régóta tökéletes előadásokat láttunk annak idején. A Majakovszkij színház vendégjátéka néhol egyenetlen, de valami kamaszosan forrongó, új szomjas, folyvást előre néző türelmetlenség, alkotó nyugtalanság lüktet benne; ebben a vonatkozásban a Mósszovjettel rokon Ohlopkov a bukaresti sajtóértekezletén azt mondta, hogy a művészetnek, ha igazi kortársi művészet, igyekeznie kell, mert Gagarin felrépült „az égbe“, maholnap mások is mennek s a művészetnek velük kell szállnia, anteuszi hűséggel fogódzván mégis az emberi földbe. Az új utak, az ismeretlen tennivalók szomjúsága jellemzi őt magát és a neveltjeit is s ez teszi oly vonzóvá azt a meggondolkoztató, nem egyszer vitára késztető, de mindenképpen nagy megrendüléseket keltő művészetet amelyben a Majakovszkij-színház vendégjátéka részesített minket. HALASZ ANNA IGEN ÖTLETES, érdekes könyvterjesztési akciót indított az elmúlt hetekben a szatmári Puskin könyvesbolt. Az üzemekben és intézményekben a legforgalmasabb helyeken könyvstandokat állítottak fel, ahova ízléses csomagolásban politikai és szépirodalmi könyveket helyeztek el. Egy-egy csomag 8—10 könyvből állott. A könyvek széleskörű népszerűsítése meg is hozta a kívánt eredményt. A Mondiala ruhagyárban például néhány nap leforgása alatt több mint kétezer kötet könyvet adtak el. KÖZSÉGSZÉPÍTÉSI akció során az ispánmezei (Dés rajon) honpolgárok hazafias munkával 5000 méter árkot tisztítottak meg, hét kőhidat építettek és 300 méteren kikövözték a község utcáját. HÁROMHETES gyógykezelésre júniusra előjegyzéseket elfogad a Carpati Turisztikai Hivatal Borszék, Slanic-Moldova, Buziás, Vízakna, Cuciulata és Pucioasa üdülőtelepekre. Busteniben, Szinaján, Predeálon, Tusnádon és Szovátán 6 és 12 napos júniusi üdülésre helyek igényelhetők. EZ ÉV FOLYAMÁN az orsovai fakitermelő vállalat több új gépet és felszerelést kapott, így például Orsova és Toplec szektorokban négy kötélpályát helyeztek üzembe, Plavisevitán és Toplecen két rakodó-futószalagot, továbbá öt mechanikai fűrészt és más felszerelést kaptak. MÁJUSI TERVÉT 105 százalékra teljesítette május 25-ig a farkaslaki (Udvarhely rajon) szövetkezeti körzeti központ, amelyhez 9 üzlet, 2 falatozó, egy borlerakat és egy cipészüzlet tartozik. Figyelemreméltó eredményt ért el Varga Endre a kisfaludi szövetkezeti bolt vezetője, aki a májusi eladási tervét 150 százalékra teljesítette. (Bartha János levelező) SZÁZHÚSZEZER látogató nézte meg eddig a Kolozsvár Tartományi Ipari Kiállítást, de az érdeklődés továbbra sem lanyhul. A vaskos vendégkönyv első kötete már megtelt aláírásokkal, elismerő véleményekkel. SZOVJET TUDÓSOK körülbelül 200 millió év előtti gigantikus dinosaurusok lábnyomaira bukkantak a Szeavszhan folyó felső folyásánál. MEGKEZDTÉK a Sepsiszentgyörgy rajoni Mikóújfalu villamosítását. A község dolgozói 126.900 lejt fizettek be a költségek fedezésére és önkéntes munkával is hozzájárulnak a szerelés elvégzéséhez. Mostanáig 50 köbméter kavicsot hordtak ki az oszlopok betontalapzatának öntéséhez. (Varga Béla levelező) HIPOKLORIT és hidrogénszuperoxid felhasználásával új eljárást vezettek be a pamutkelmék fehérítésére a textiliparban. Első tételként 40.000 négyzetméter kelmén próbálták ki sikerrel az új eljárást. SZAKTANFOLYAMOKAT szervezett a Fővárosi néptanács kereskedelmi osztálya a kereskedelmi dolgozók részére. A 4-7 hónapos tanfolyamokon az idén 2300-an nyernek kiképzést a kereskedelem technikájában, a merceológiában és a könyvelési nyilvántartásban. SZÁSZFENESEN vendégszerepeit május 26-án az Állami Székely Népi Együttes. A színvonalas előadást közel 500 helybeli és ma gyártónál dolgozó nézte meg. (Ricci József levelező) ÉV ELEJE ÓTA 11.000 tonna ócskavasat gyűjtöttek a vajdahunyadi IMSZ hazafias brigádok. A napokban megtartott gyűlésen a brigádfelelősök elhatározták, hogy az egész évre vállalt 22.900 tonna fémhulladék gyűjtését túlteljesítik. AZ ÁLLANDÓ SZOLGÁLATOT teljesísítő egészségügyi személyzeten kívül szakorvosi brigádok is felkeresik a Duna deltában dolgozó nádkitermelő munkásokat. Májusban a szakorvosok 1 2500 beteget kezeltek. A tulceai nádi kitermelő tröszt egészségügyi bárkáján fogorosi rendelőt és kis gyógyszertárat rendeztek be. TORNYA KÖZSÉG (Arad rajon) villamosítására is sor kerül az idén A villanyhálózat építéséhez szükséges betonoszlopok felállítását máris megkezdték a falu dolgozói. (Gaál György levelező) AZ IDÉN 18 TEHÉNNEL és 49 növendékállattal bővítették állatállományukat a buzásbesenyői (Ludas rajon) kollektivisták. Ezenkívül a juhok számát kétszázról négyszázra, növelték és lényegesen nőtt a sertésállomány is. (Rátoni János levelező) KÉT AUTOMATA kemenceadagoló berendezést szereltek fel a medgyesi Emailul Rosu üzemben. Az automatikus berendezés önműködően nyitja, berakja, kirakja és zárja a kemencédkét. 29 AUTOMATA SZÖVŐSZÉKET szereltek fel a pucioasai Ivanus Constantin textilgyárban. Az eddig üzembe helyezett 5 automata gép havonta több mint 40.716 méter kelmét gyárt. KOLOZS TARTOMÁNYBÓL csaknem 6000 tanuló tölti nyári szünidejének egy részét nyári táborokban, a hegyekben vagy a tengerparton. Kolibicán a gyermektábor 2400 gyermeket lát vendégül. Sófalván, Arkalián és másutt is rendeznek nyári táborokat, amelyeket bőven elláttak sporteszközökkel, a könyvtárakat kiegészítették új könyvekkel. 2100 SZEMÉLYES nyári színház épül Bákóban. A színházat filmvetítő készülékkel is felszerelik. 17.000-EN TEKINTETTEK meg a fővárosi Köztársasági Palotában rendezett képzőművészeti kiállítást. Csupán vasárnap több mint 2000 látogatója volt a kiállításnak. MÁRAMAROSSZIGETEN az elmúlt évben 50.000 négyzetméter kiterjedésű park volt, az idén még 10.000 négyzetmétert parkosítottak. A parkosítást hazafias munkával végezték közel 3000 dolgozó részvételével. A SZOVJETUNIÓBAN négymillió iskolásgyermek tölti idén pionírtáborokban a nyári szünidőt 1961. június 1., csütörtök .......................................... .......... MEGJELENT A FALVAK DOLGOZÓ NÉPE 1961 júnlius M 22-es száma Tartalmából: Percek értéke — vezércikk; Üt a kozmoszba, Jurij Gagarin űrhajós pilóta önéletrajzi elbeszélésének negyedik része ; Művelődési élet Székelyudvarhelyen; A tejtermelés professzorai, részletes beszámoló a grabács állami gazdaság kiváló állattenyésztőinek tapasztalataiból ; Utijegyzetek Mexikóból; Vidám oldal; A szerkesztő üzeni; Könyvespolc. Olvassa hetilapunkat , a FALVAK DOLGOZÓ NÉPÉT. Megjelenik minden hét csütörtökén.