Előre, 1961. október (15. évfolyam, 4330-4355. szám)

1961-10-01 / 4330. szám

2 A nagyváradi Interindustrial gyár folyamatosan működő finomító részlegének centrifuga-osztálya. A telt, egészében automatizált munkacsarnok, amelyet tavaly helyeztek üzembe, 24 óra alatt 70 tonna finomított olajat gyárt­ó L- Tiberiu felvétele) Az építőtelepek készüljenek fel a télre (Folytatás az 1. oldalról) vezettett időjárás beállta előtt meg­felelő mennyiségű homokról és kavics­ról, mert ezeket rossz időjárási viszo­nyok esetén nehezen lehet szállítani. Ezenkívül meg kell rendelni és be kell szerezni a tüzelőanyagot, a meglévő­kön kívü­l is szükséges szigetelőanya­gokat, mint például szalmát, gyékényt, védőpaneleket, kályhákat a helyiségek fűtéséhez, szerszámállványokat a hó­­takarításhoz és a tűzoltófelszereléshez. A fővárosi munkatelepeken sikerrel alkalmazzák a belső térségek, sőt oly­kor a külső térségek fűtésénél is az infravörös rádiátorokat. E rádiátorok igen gazdaságosan felhasználhatók a berendezések kifagyasztásánál, a be­ton- és­ a malterkészítő helyek mele­gítésénél stb. Egy infravörös rádiátor óránként 2500 kalóriát fejleszt. A rádiátorokat fel lehet használni folyékony gázoknál is. Ez esetben 0,200 kg folyékony gázra van szükség óránként, ami mindössze 0,10 bam­ba kerül. A rádiátorokkal elért jó eredmé­nyek szemléltetésére említjük meg, hogy egy 900 m2 betonpadlózat felme­legítésénél 30 rádiátor 18 fokra mele­gítette fel a betont, amikor a külső hőmérséklet mínusz 18 fok volt. A radiátorokat előállíthatja a helyiipar is —­ miként ez a Marosi Magyar Auto­nóm tartományban történt — s ezzel nagy szolgálatot tesz az építőknek. A munkatelepek téli üzemeltetésé­nek előkészítésével egyidejűleg gon­doskodni kell a szociális épületek, hálótermek, étkezdék megfelelő téli előkészítéséről. Egyes Brassó, Máramaros, Bánát tartományi építőtelepek az idei év első negyedében kismennyiségű munkát vé­geztek, mert a helyi ipar nem állítot­ta elő tavaly a kellő téglamennyisé­get. Hibás volt ebben az illető tröszt­vezetőség is, mert nem rendelte meg idejében a szükséges téglát. Az előrelátás hiányából származó ilyen hibákat az idén el kell kerülni. E célból — minthogy a jövő évi terv már ismeretes — az építkezési szer­vezetek vezetőségeinek gondoskodniuk kell a negyedik évnegyedre és a jövő év első 4 hónapjára szükséges tégla biztosításáról. A tartományi néptaná­csok végrehajtó bizottságai utasítják a helyiipari egységeket, hogy idejében biztosítsák a szükséges téglamennyisé­get. A téli üzemeltetéshez szükséges intézkedéseket és szabályokat ismer­tetni kell az építőtelepek összes mun­kásaival és technikusaival. Az építőtelepek folyamatos munká­jának biztosítása döntő fontosságú té­nyező a tervfeladatok végrehajtása szempontjából. Ha idejében gondos­kodunk a fent elmondottakról, nem­csak az ez évi építkezési terv előirány­zatainak zavartalan végrehajtását biz­tosítjuk, de megteremtjük a kellő elő­­feltételeket a jövő évi terv jó körül­mények közötti beindításához is. Ahol a jövő gyümölcsfái „nevelkednek“ Az elkövetkező években a Maros-Magyar Autonóm tartomány domboldalain két milliónyi gyümölcsfát kell elültetni ötvenezer hektár mezőgazdasági termelésre alkalmatlan területen. S ezeknek a fiatal cse­metéknek az előállítása elsősorban az állami gazdaságok keretében működő faiskolákra hárul. Az erdőszentgyörgyi faiskola egyike azoknak a csemetekerteknek, amelyeket pár évvel ezelőtt a helyi sajátosságokhoz jól alkalmazkodó gyümölcsfa állomány kitermelése érdekében hoztak létre. Azóta az in­dulással járó szervezési nehézségek ellenére az itt előállított csemeték tartományszerte jó hírnevet szereztek, s jótékonyan befolyásolták min­denekelőtt a vidék gyümölcstermesztésének szerkezeti alakulását. Az RMP KB 1961 június 30-július 1-i plenáris ülésének dokumentu­mai a gyümölcstermesztés kiszélesítésének nagyszerű távlatait jelölték ki. A dolgozók gyümölccsel való ellátásának további javítása, a termé­ketlen területek hasznosítása érdekében az erdőszentgyörgyi faiskolá­ban is már a közeljövőben a mostaninál jóval több csemetét kell elő­állítani. Mindezt úgy, hogy a mennyiségi célkitűzések hiánytalan telje­sítésével párhuzamosan a csemeték minősége tekintetében is előbbre lépjenek. NÉHÁNY SZÓ A FAJTA­­AZONOSSÁGRÓL A gyümölcsfa-csemeték minőségét meghatározó tényezők között igen je­lentős helyet foglal el a fajtaazonosság megbízhatósága. Sajnos a legutóbbi évekig a szocialista egységek vezetői egy része a fajtaazonossággal szembeni igé­nyességet tizedrangú feladatnak tekin­tette s a fiatal fák minőségét minde­nekelőtt a csemeték fejlődési fokával, a korona erőteljességével mérték. Ez a szemlélet kisebb nagyobb mértékben kihatott a faiskolákban dolgozó sze­mélyzet munkájára is, amennyiben túl­zott mértékben törekedtek a külömi értékmérő tulajdonságok fejlesztésére. Ezen a téren az utóbbi időben gyö­keres változás állott be. A korábbi gyakorlattól eltérően, amikor a szapo­rító anyagot — első­sorban pedig az oltáshoz szükséges szemzőhajtásokat — kellően nem ismert gyümölcsfákról gyűjtötték össze, most már külön erre a célra kijelölt illetve beállított fajta­azonos fák állnak a csemetekert ren­delkezésére. Problémát csupán a szál­lítás megoldása jelent. Megfelelő gyü­mölcsfák hiánya következtében ezeket a szemzőhajtásokat távoli gazdaságok­ból kell szállítani, s ez nemcsak a szemzőhajtások élettartamának csök­kentésével jár — ami közvetlenül ki­hat a fogamzásra — de a keveredés veszélye is fennáll. Éppen ezért indo­kolt volna, hogy a helyszínen, a fa­iskola mellett szemzőhajtást termelő telepet létesítsenek. Az alanyfák nagy­­része megvan, csupán az hiányzik, hogy az erre vonatkozó előírásoknak megfelelően megbízható módon érté­keljék a fajtaazonosságot. Rendezésre vár a magtermő gyü­mölcsösök problémájának a megoldása is. Amint az előbbiekből is kitűnik, kisebb-nagyobb nehézségek ellenére a szemzőhajtások biztosítása lényegében megoldódott, ám ezzel ellentétben a magoncok termeléséhez szükséges mag­mennyiség biztosítása lényegében még mindig az úgynevezett gyűjtögetésre alapozódik. A gyakorlatban például je­lenleg a csemetekert dolgozói szélté­­ben-hosszában járják a környező erdő­ket s az ott talált vadalmafák termé­seiből gyűjtik össze a megfelelő mag­mennyiséget. Ez több szempontból helytelen. Közismert tény, hogy az egészséges, a betegségekkel szemben ellenálló facsemeték előállításának egyik feltétele éppen az, hogy a mag­­termő-gyümölcsösök is gondos ápolás­ban részesüljenek már csak azért is, hogy a kiültetett anyag legfontosabb tulajdonságai megalapozottan értékel­hetők legyenek. Az utóbbi évek gyakorlatában széles körben elterjedt — és be is vált — a vadalanyok használata. Nem vitás, hogy ezek élettartama hosszabb a nemes gyü­mölcsfa alanyok bármelyikénél. E fon­tos szempont érvényesítése érdekében azonban módot kell találni a meg­felelő minőségű és megbízhatóan ellen­őrizhető gyümölcsfa-magok biztosítá­sára. A TERVEZŐ FELELŐSSÉGE Nem szükséges talán külön hang­súlyoznunk, hogy a fajtaazonosság biz­tosítása mellett a faiskolák egyik fon­tos követelménye a gyümölcsfa fajok és fajták közti arány helyes szabályo­zása. Ez ugyanis döntő módon szabja meg s mintegy irányítja a jövendőbeli telepítések összetételének szerkezeti alakulását. Hogyan állnak ezen a téren az erdő­A minőségi munka kér­dései az erdőszentgyörgyi faiskolában szentgyörgyi faiskolában ? Az idei őszön a telepítésekre kerülő harmad­éves gyümölcsfák kereken ötven száza­léka alma, közel huszonöt százalék szilva a fentmaradó rész pedig a cse­resznye, meggy, barack és a dió közt oszlik meg. Ezek szerint tehát az alma már mos­tantól fogva átvette vezető szerepét s a telepítések révén évről évre javítja a gyümölcsfa fajok közt létező kedvezőt­len összetételt. Azaz javítaná, ha nem volna feltűnően magas a szilvafélék aránya és meglepően alacsony a körte illetve a cseresznye­csemeték száma. A távlati gyümölcsfejlesztési terv előirányzata világos. A szilvafák túl­tengő részarányát Erdőszentgyörgy vi­dékén is pár éven belül mindenképpen meg kell szüntetni. Ennek döntő fel­tétele nyilván az, hogy a csemetekert összetételét a jövő kívánalmainak meg­felelően kell szabályozni. S itt fölvető­dik a tervezők rendkívüli felelőssége a gyümölcsösök szerkezeti átalakításának végrehajtása tekintetében. Sajnos azon­ban, hogy egyes szakemberek túlságo­san ragaszkodnak a szilvafa csemeték számának fenntartásához, amikor az népgazdasági szempontból nem kívána­tos s a termelők sem kedvelik. Alapo­sabb vizsgálódás után aztán hamarosan kiderül, hogy mi az indító oka a szil­va csemeték aránytalanul magas száza­lékának. A szilvafák fogamzási száza­léka rendkívül magas, ezzel szemben a cseresznye, körte már sokkal nehezeb­ben fogamzik s ha a munkálatok vég­rehajtásánál legcsekélyebb mulasztási figyelmetlenséget követnek el, az már az eredményekben mindjárt meglát­szik. Persze a szilvacsemeték esetében ez csak látszateredmény, mert bármilyen szépek is a szilvafacsemeték — amint azt a faiskolában is mondták — nem igen van keletre, inkább ragaszkodnak­ a minőségileg valamivel gyengébb kör­tefához. Félreértés ne essék, nyilván szükség van a szilvafacsemeték előállí­tására is azonban nem olyan arányban, ahogy azt Erdőszentgyörgyön jelenleg teszik. A gyümölcstermesztés mező­­gazdaság fejlesztési programunk szer­ves része. Az állami gazdaság tarto­mányi trösztje tehát mint olyan intéz­mény, amely a gazdaságokban lévő faiskolák tevékenységét irányítja sok­kal nagyobb és szorosabb kapcsolatot kell tartson a tartományi néptanács mezőgazdasági osztályával, hiszen a gyü­mölcsfatelepítési tervek irányítása a párt által megjelölt gryümölcstermesz­­tési célkitűzés gyakorlati valóraváltá­­sa mindenekelőtt a néptanácsokra há­rul. Megengedhetetlen például az, hogy a szemzések végrehajtásánál az illető­ A VETÉSFORGÓ GAZDÁLKODÁS KITERJESZTÉSÉÉRT A tartomány valamennyi faiskolájá­ban, így Erdőszentgyörgyön is sokat vitatott kérdés a csemetekertek talaj­előkészítésének a szabályozása. Nem vitás ugyanis az, hogy minőségi oltvá­nyokat csak jó szerkezetű földben, gazdag gyommentes talajban lehet elő­állítani. S e tekintetben nem is a szó szoros értelmében vett szántás, hanem a talaj állapotának a faiskolai termesz­tésre való előkészítése a lényeg. Az Erdőszentgyörgyön kialakult gya­korlat szerint a telepítések előtt 60—70 cm mély talajforgatást végeznek s az ezt követő években vigyáznak arra, hogy a gyümölcsfa csemeték kiszedése utáni első évben sose kerüljön csemete, magonc e talajba vissza. A faiskolai vetésforgónak e kezdetleges formájá­ban, a növénytermesztésre visszamaradt területen általában zöldtakarmányt vagy esetleg árpát, illetve zabot ter­mesztenek. E módszernek kétségtelen megvan a maga előnye, így például a trágyázás révén a tápanyagutánpótlás megoldódott. A tapasztalatok szerint a talaj morzsalékos szerkezete is fenn­tartható. Ennek dacára a megfelelő forgórendszer hiánya következtében a betegségekkel szembeni preventív vé­dekezés nem lehet eléggé hatásos és megbízható. A növényi maradványok sem pusztulnak el teljesen a telepítés kezdetéig, ami szintén számos nehéz­séget jelent. Igaz az is, hogy egy szak­szerű vetésforgó beállításának ezideig még nem volt meg a gyakorlati feltéte­le, de most, amikor a terület bővülése folytán nem lesz többé földben hiány legsürgősebb feladatnak kell tekinteni a szakszerű vetésforgó bevezetését. Befejezésül hangsúlyozni szeretnék a gyümölcsfa termesztés nem ott és akkor végződik, amikor a csemetéket a földből kiszedték, hanem akkor és ott ahol a fiatal fák megfogannak. A Kükül­­lő-menti gazdaságokat járva sok szép már termőre forduló gyümölcsfát lát­tunk, ami a csemetekert dolgozóinak jó munkáját dicséri. Az elismerés mel­lett hallottunk azonban panaszokat is arról, hogy a fák kiszedése, a kellő elővigyázatosság hiányában a gyökere­ket nagyon megviseli, s így a lehetősé­geknél lényegesen alacsonyabb a fo­gamzási százalék. Az erdőszentgyörgyi állami gazdaság vezetőségének módot kell találnia e mulasztás felszámolásá­ra s a gyümölcsfa csemeték minőségé­nek további javítása érdekében az ed­diginél nagyobb figyelmet kell szentel­ni a gazdaság által értékesített cseme­ték további sorsára. FLÓRA GÁBOR ELŐRE Hazaérkezett Berlinből az SZKT küldöttsége Szombaton visszaérkezett Berlinből a fővárosba a Szakszervezetek Központi Tanácsának küldöttsége, amely Martin Isac elvtársnak, az SZKT elnökének vezetésével részt vett a nemzetközi szakszervezeti értekezlet munkálatain. Az értekezletet, mint ismeretes, a Né­metországgal való békeszerződés meg­kötéséért, a nyugat-berlini kérdés bé­kés megoldásáért és a háborús provo­kációk ellen vívott harc jegyében tar­tották meg. A küldöttséget az Északi-pályaudva­ron az SZKT Titkárságának több tag­ja és az SZKT számos aktivistája fo­gadta. (Agerpres) Kitüntetések A Román Népköztársaság Államta­nácsa a Mun­ka,érdemrend I fokozatá­val tüntette ki hatvanadik életévük be­töltése alkalmából Virgil Ianovici elv­társ egyetemi tanárt, a tudományos és oktatói tevékenységben szerzett ér­demeiért, és Andrei Horváth elvtársat, az építőanyagipari és építkezési válla­latok szakszervezeti szövetségének el­nökét a munkásmozgalomban kifej­tett hosszas tevékenységéért. A magas kitüntetéseket Stefan Voi­­tec elvtárs, az Államtanács alelnöke nyújtotta át. (Agerpres) |.’i .-----------■ , 1­ U-t. Újonnan feltárt dák vár és Hunyad tartományi Bánkca köz­ség határában fekvő Várhegyen vég­zett régészeti ásatások során a dévai tartományi múzeum tudományos mun­kaközössége mintegy 2000 éves dák erődítés romjait fedezte fel. A Zsil felső völgyének kijáratánál, elszige­telt magaslaton feltárt épületek fara­gott kőfalakból és őrtornyokból álló zo­nák, amelyekből nagy távolságra el lehetett látni. Feltételezik, hogy a Banica mellett feltárt, eredeti technikával a meredek sziklára épített erődítés a sarmisege­­tuzai dák központot védelmezte a Zsil vagy a Sztrigy völgyén felfelé ha­toló ellenség támadása ellen. (Agerpres) Bukarestbe érkezett az Olasz Egység centenáriumának romániai rendezvényein részvevő olasz küldöttség A fővárosi néptanács végrehajtó bizottságának meghívására olasz küldöttség érkezett Bukarestbe, a­­mely részt vesz az Olasz Egység centenáriumának romániai rendez­vényein. A küldöttségben részt vesz Paolo D‘Antoni professzor, a szicí­liai regionális kormány tagja, az Olasz Egység centenáriumának meg­ünneplésére alakult szicíliai regio­nális bizottság elnöke, dr. Luciano Luigi Domanti, a bizottság főtitkára és dr. Girolamo Brunda. A küldöttség tagjai szombaton délelőtt látogatást tettek a fővárosi néptanácsnál, ahol Dumitru Diaco­­nescu, a fővárosi néptanács elnöke és a néptanács végrehajtó bizottsá­gának más tagjai fogadták a ven­dégeket. (Agerpres) kesek véleményének kikérése nélkül határozzák meg az almán belül a faj­ták arányát mint ahogy azt az idén tették s így a rajonált fajták mellett olyan fajták elterjesztésével is próbál­kozzanak, amelyek még kísérlet alatt állnak s így gazdaságosságuk ezen a vidéken korántsem megalapozott. Alain Prépost: Azért csak fel a fejjel! Lassan-lassan a mai francia lite­­ratura nemes, emberségében tün­döklő ágává fejlődik az algériai há­ború ellen tiltakozó irodalom. Le­gyen szó akár Gildas- Andriewski Felhősza­kadás című kisregé­nyéről, mely két gyermek — egy al­gériai és egy francia — sorsával példázza a két nép útját és a szolidaritás történel­mi szükségszerűsé­gét, vagy André Stil átfogóbb epikus igénnyel íródott om­­lasztásáról. Roy drá­mai önvallomásoktól feszülő oknyomozó riportjáról vagy Poz­­ner riport-történetei­­ról — a művek sora tulajdonképpen an­nak a hatalmas fran­­cia tömegmozgalom­nak a kifejezője, mely annyiszor hal­latja hangját a béke és a testvériség nevében. A fiatal francia író kisregénye *)— amelyet most az olvasó figyelmébe ajánlunk — éppen ebből a szempont­ból jelentős. Alain Prévost egyik *) Alain Prévost: Azért csak fel a fejjel! hőse, Birace, a festő, ugyanis nem hajlandó katonaként Algériába men­ni, és nem kis benső viaskodás után a börtönt és a meghurcoltatást vá­lasztja. A logikájá­ban végsőkig követ­kezetes tiltakozás tör­ténete ez, egy hősi lé­lek tusájának rajza, melyet a filmforgató­könyv technikájával élő szerző egy jelké­pes, párhuzamos cse­lekménnyel és egy párhuzamos sorssal hangsúlyoz . Mica­réme, a hazáját sze­rető paraszt sorsával, aki — mint Birace az ellenséges társadalmi erőkkel— a természet erőivel vív élet-halál harcot. Birace életét veszti a harcban. Mi­­caréme megsebesül, de szörnyű viadalban megöli a dúló vad­kant. Prévost nem vigasztalásul írta könyvének címlapjára a bíztató sza­vakat. A harcok könyve ez, a neki­feszülő nagy emberi bátorságé, az igaz szívé és az igaz ügyért síkra­­szálló erőé, ezért optimista. I. Sz. Kiállítások Nagyszalontán A nagyszalontai Arany János Emlék­múzeum igazgatósága három évvel ez­előtt kiállító helyiséget rendezett be a Csonkatorony tőszomszédságában. Az azóta eltelt idő során ez az intézke­dés helyesnek bizonyult: ma már az időszaki kiállításokon megforduló láto­gatók száma szinte eléri az Emlékmú­zeum egyre növekvő látogatottságát. Ennek magyarázata az, hogy érdekes témájú kiállítások váltogatják itt egy­mást. A dolgozók politikai nevelését szol­gálta a Romániai Kommunista Párt megalakulását és történetét szemléltető dokumentumanyag. A természettudo­mányi ismeretek terjesztését és a haza­fias nevelést segítette elő a Krisána tartományi műemlékekről és a sajátos, ritka flórájú és faunájú védett terüle­tekről összegyűjtött térkép-, rajz- és fénykép­anyag. A dolgozók és a tanuló­­ifjúság szépérzékének, ízlésének fej­lesztéséhez egy művészi fényképkiállí­­tás, Az RNK jelenkori képzőművészete és a Mai román grafika című repro­dukció-kiállítások járultak hozzá. En­nek a sorozatnak méltó betetőzése a nemrég ünnepélyes keretek között megnyitott Gy. Szabó Béla-kiállítás, amely állami díjas művészünknek több mint száz eredeti fametszetét mutatja be a közönségnek. A dolgozók meg­növekedett érdeklődését, vonzalmát a művészet iránt mi sem bizonyítja job­ban, mint az, hogy a megnyitón, ame­lyen a művész személyesen is megje­lent, zsúfolásig megteltek a kiállítási termek. DANIELISZ ENDRE ** A „Német DK zenei hete“ október 7-én lesz 12 éve, hogy ki­­kiáltották a Német Demokratikus Köztársaságot. Az évforduló alkalmá­ból, rádióállomásaink október 1 és 7 között megrendezik a „Német DK ze­nei hetét”. A program keretében a rádióhallgatók megismerhetik a ba­ráti ország számos új zenei alkotá­sát. A megnyitó műsorban tömegdalok és a Német DK szocialista építésének szentelt más művek szerepelnek. Ezt követően, a napi műsorokban felvált­va népi zenét, tánc- és esztrádzenét közvetít a rádió. Ugyanakkor néhány szimfonikus és kamarazene művet is műsorra tűztek a Német DK zeneszer­zőinek alkotásaiból. Binka Zseljazkova bolgár filmren­dezőnő filmje — Amikor fiatalok voltunk — a második díjat nyerte el az idei moszkvai filmfesztiválon, s nagy elragadtatással beszél róla mindenki. Vajon csak eredeti, szép formai megoldásai, filmszerűsége miatt? Nem, itt sokkal többről van szó, mint arról, hogy a művésznő­nek fejlett a vizuális fantáziája és olyan ötleteket ,.fogalmazott meg“ a felvevőgéppel, amelyek más fil­mesnek még nem­ jutottak eszébe. Egy ifjú szerelmespár közeledését, egymásratalálását két zseblámpa kerek fényfoltja érzékelteti a szó­fiai utcák kövezetén: sötét van kö­­röskörül, a két kis fényfolt megy, megy, mendegél egymás mellett, aztán észrevétlenül egyesül. Szép,, nagyon szép■ De ez nem csak egy­szerű képhatás. Az „ötlet“, a vízió, egy lemondással teli, szigorú és ko­mor ifjúság égető emlékeiből szüle­tett, a művészi metaforában egy élet sűrűsödik, sok élet,­­ olyan életek, amelyekből csak igen kevés folytatódott. A mai tizennyolc évesek legfeljebb csak az idősebbek elbeszé­léseiből tudják, mi az az elsötétítés: nyári hőségben fulladozni a fekete papírral beragasztott ablaküvegek mögött, járni a főváros sötét ut­cáit ... A mai tizennyolc évesek mindezt és még sok minden mást nem tudnak. Nem kell tudniuk, mert a legkülönbek azok közül, akik akkor voltak annyi idősek, mint ők most, életük kockáztatásával vállalták a harcot a sötétség ellen. És kevesen maradtak élve azok közül, akik nem szerelemből találkoztak éjszakán­ként az elsötétített utcákon, akik tudatosan megjátszott szerelmes ösz­­szebújással álcázták, ha kellett, ve­szedelmes konspiratív munkájukat, s akik mindennapos életveszélyben találtak rá az első csak keserű, mert kényszerű elválással fenyegető ízére, „Éltek, de alig, szerettek, de nem eleget“. Voltak közöttük fiata­lok — róluk szól a film — akik ten­ni is keveset tehettek, mert járatla­nok, tapasztalatlan kezdők voltak, amikor megölte őket hisztériás félel­mében a Gestapo, — de az önmeg­tagadásuk, az álmaik, az önzetlenül s alkudozás nélkül feláldozott ifjú­ságuk fénysugárként világított ab­ban a sötétségben. Ritka tehetség? — Élmény, monda­nivaló ! Ebben ölthet csak testet a tehetség ! Ez a nemzedék a polgári nyugaton, az „új hullámmal", a ki­fejezés új útjait keresi a filmben, de műveik éppúgy, mint elméleti meg­nyilatkozásaik azt leplezik le, hogy arra a kérdésre : mit akartok új módon kifejezni? — nem tudnak, felelni. Binka Zseljazkova ötletei­ben formai eszközeiben nincs sem­mi verejtékes kiagyaltság: náluk határozott, súlyos, korszakos mon­danivaló keresi és találja meg a maga kifejezését Az általuk átélt történe­lem objektív igazságának közvetítő antennái ők. Binka Zseljazkova filmje nem tük­röz történelmi eseményeket és ka­landos fordulatokban szegény,­­ de annál gazdagabb emberarcokban- Egy nemzedék áldozatos ifjúságának lelki rugóit kutatja s tárja fel. Ezek­nek a fiataloknak a lelki élete nem­csak az aznapi kockázatos feladat­ra korlátozódott, hanem gazdag, képzeletdús, lángoló volt, tele elfoj­tott vágyakozással egyszerű emberi örömökre, é­s így annál felfokozot­­tabban színes, emelkedett, átszelle­mült, annál mélyebb érzésekkel tele. Sokan úgy találják, túlságosan komor Binka Zseljaszkova filmje, hiszen 1943-ban már nagyon eltolód­tak az erőviszonyok az antifasiszta front javára. A film fő­hősei pedig mind elpusztulnak, némelyikük kis­sé tán értelmetlenül is. De ez csak látszat. A háború utolsó napján is estek el sokan, s azért az ő pusztu­lásuk nem kevésbé tragikus. Másrészt a film, a sötétség, a hábo­rús lég­kör a nyomasztó külső körülmények ellenére — másról beszél. Arról, hogy a fiatalság, az élet, a viruló ifjú lélek ellenállhatatlan természe­tes ereje nyomasztó súly alatt is termővé lombosodik, hogy ezek a fiatalok, akik első lépésüktől kezdve el voltak szánva a halálra. —■ min­den gondolatukkal minde­n ösztönös rezdülésükkel az élet nevében és ér­dekében világítottak. HALÁSZ ANNA Egy nemzedék filmje „Amikor fiatalok voltunk“ Jelenet a filmből 1961. október 1­, vasárnap Sorjelző Fővárosi faluszínház : mi színház születéséről adnak , íírt a lapok, létrejött a Bukarest T­artományi Színház. Maga az a­­­ny is örvendetes, hogy színháza-­­­nk ismét megszaporodtak, még-­­­ozzá olyan együttessel, amely elss­ősorban a falusi lakosság művelő-­­ési igényeit hivatott szolgálni­ . Ezúttal azonban nem csupán arról v­an szó, hogy még egy színházunk­b­an, hanem sokkal többről is. • Induláskor, mint ahogyan az s­zokás, az új színház igazgatója, V­ictoria Dinu kifejtette az együtt­­­es programját. Nincs értelme r­észletekbe bocsátkozni, mi mint­­ ennél kívánja nevelni és szórak­­koztatni a színház a Bukarest tar­­­tományi kollektivista falvak dolgo­­­zóit, de arra feltétlenül fel kell fi­­­gyelnünk, milyen magas igénnyel j­árnak feladatukhoz a legfiatalabb­­ színház művészei. Repertoárjukbó­l kerül Ariszto­hánész vígjátékaitól O'­­ Neill drámáiig az irodalom min- d­en remeke, a mai tárgyú dara­b­iák szine-java, szavalóestek a ro­­mán és a világirodalom költésze­­­tének gyöngyszemeiből. Tehát nem­­ akármilyen műveket akarnak el- f ojztatni a falvakra, és előadásaik s­­zámára azt a mércét szabtál­ • hogy ezekkel legyen megelégedve­­ a legigényesebb bukaresti szín • 'lázlátogató munkás és akadémi­k­us S hogy ezt lemérhessék, időn­k­­­ént Bukarestben, székhelyükön is : ilő­dúsokat fognak tartani.­­ Ez a program nem csupán r­­ művészegyüttes igényességét mé­­­tatja, hanem azt is, hogy a közö-­­­ség - a falusi is - igényeit a szó • ■ializmus színvonala szabja meg , mert hiszen másként nem volt- j értelme ennek a magasszíntű mu" ; '•a tervnek. S ha az együttes cél'-: : fűzéseit valóra váltja - erre pedig • minden feltétel megvan akkor , bátran elmondhatjuk, hogy ez a­­ faluszínház nem csupán székhelye­­ szerint fővárosi, hanem színvona­l­át tekintve is ÁCS TIBOR ja A brassói Rulmentul üzem énekkara

Next