Előre, 1962. január (16. évfolyam, 4409-4433. szám)

1962-01-03 / 4409. szám

2 • „-Ál-#, ...... ,*-86 4- • . - *. '• J? A kollektivista parasztok országos tanácskozásának FELHÍVÁSA (Folytatás az 1. oldalról) teremtjük: a jólétet és a boldogságot Le­gyen olyan az ország, mint arányló búza­tenger a júniusi verőfényben. Együtt szenvedtük a földesurak rabságát. Örvendjünk ma együtt a bőségnek és bol­dogságnak. Tiszta szívvel hívunk benneteket, testvéreink­. Amikor a kollektívbe léptek, a bőséggel jegyzitek el magatokat. Elvtársak ! A kollektivisták egyre bőségesebb élete, m ilyen életről a parasztság még álmodni sem mert -­vitathatatlanul azt mutatja, hogy a "­ kollektív gazdaság biztos út a jólét és a bol-­­ dogs­ág felé. -m­.v- Ezt az igazságot kiáltja felénk egy ember- mi­ként a több mint két millió kollektivista csa­lád. Ez az igazság olyan világos mint a nap. Mintha a föld maga kérné a kollektivizá­lást, hogy kedvére teremhessen, annyit, amennyit csak adhat. A mezőgazdaság kollektivizálásának befe­jezése népünk egyik legnagyobb győzelmének napja lesz, újabb lépcsőfok, a falu, a paraszt­ság életének legnagyobb arányú átalakulásá­hoz, megújhodásához, a mezőgazdaság fellen­dítéséhez, a dolgozó nép még gazdagabb éle­téhez vezető úton. Kedves elvtársak ! Hogy a jövedelem gyarapításával megerő­sítsük a kollektív gazdaságokat és ugyanak­kor eleget tegyünk az állam nagy érdekeinek és kielégítsük a lakosság szükségleteit, fel­hívjuk az egész parasztságot és az összes me­zőgazdasági dolgozókat, harcoljanak azért, hogy egyre nagyobb terméseket takaríthas­sunk be napraforgóból, cukorrépából, burgo­nyából, borsóból, babból, minél több zöldség­félét termesszünk, különösképpen a városok és munkásközpontok környékén, hogy bőven kielégíthessük a lakosság igényeit. Azt se felejtsük el elvtársak, hogy orszá­gunk rendkívül kedvező adottságokkal ren­delkezik a gyümölcs- és szőlőtermesztésre. Sok olyan domb van nálunk, amelyeken csak fű és bogáncs nő, vannak homokos területek, ahol nem terem meg a gabona és más szán­tóföldi növény. De mindezek a területek al­­kalmasak szőlő- és gyümölcsfa telepítésre. Dolgozzuk meg őket, hadd borítsa ezeket a földeket az alma és körtefák, barack és meggyfák virágkoronája, mézédes szőlőt ter­mő tőke. Csak jó fajtát telepítsünk, hogy munkánk kellőképpen gyümölcsözzön. Örö­met szerzünk így az egész lakosságnak, hi­szen illatos és ízletes gyümölcs kerül az asz­talokra, ami az egészség forrása és az ország egyik nagy gazdagsága. Kollektivisták, az összes kol­lektív gazdaságok állattenyész­tői! Mindnyájan tudjuk, hogy országunk vidé­kei mindig is kiválóan alkalmasak voltak az állattenyésztésre, erre a kedvelt és jól jö­vedelmező foglalkozásra. Használjuk ki teljes egészében a természet­nek ezt az ajándékát és tenyésszünk minél több állatot. Főként a saját tenyésztésű álla­tokat őrizzük meg és neveljük fel. Minden gazdaságban okvetlen létesítsünk fejlett te­henészeteket, nagy sertésneveldéket, s igye­kezzünk évről évre gyarapítani az állatok számát. Növeljük szüntelenül a finom- és félfinom­­gyapjas juhok számát, s gondozzuk őket úgy, hogy mindegyik juhtól a lehető legnagyobb gyapjú mennyiséget kapjuk. Úgy, ahogy nincs majorság nélküli parasztudvar, a városok és a munkásközpontok környékén se legyen kollektív gazdaság a legjobb fajtákból álló baromfitenyészet nélkül. Takarmányozzuk és gondozzuk jól az állatokat és a majorságot. Hiszen évszázados tapasztalatokból tudjuk, hogy csak így érhetünk el nagy tej-, hús-, gyapjú- és tojáshozamot. Bízzátok hát ezt a munkát a leghozzáér­tőbb és legszorgalmasbb kollektivistákra, azokra, akik szeretik az állatokat és a major­ságot. Idejében gondoskodjatok arról, hogy az összes állatoknak bőséges és jó táplálékuk legyen. Építsetek számukra egészséges szállás­helyeket, s használjátok fel ésszerűen a vi­déketeken fellelhető anyagokat (agyagos föld, nád, fa), hogy minél olcsóbban építhessetek. Gép- és traktorállomások gé­pészei, mérnökei és technikusai! Mi, kollektivisták, érezzük azt az erős tá­mogatást amelyet nap mint nap adtok ne­künk, hogy segítsetek bennünket a minél bő­ségesebb termés elérésében, abban, hogy egyre inkább erősíthessük gazdaságunkat. Felhívunk benneteket, hogy a jövőben is, még nagyobb mértékben támogassatok ben­nünket, hogy együttesen becsülettel teljesít­hessük a mezőgazdaság előtt álló feladatokat. Gépészek, gyarapítsátok egyre inkább hasz­nos foglalkozásotok ismereteit, hogy minél jobban tudjátok karbantartani és megjavíta­ni a gépeket, amelyek olyan szükségesek munkánkban, a gazdag termések biztosításá­ért. Használjátok ki teljes egészében, körül­tekintően és ügyesen a gépeket és a trakto­rokat, hogy teljesítő­képességük maximumát adják. Tartsátok be betű szerint a gazdasá­gainkkal kötött szerződésekben vállalt köte­lezettségeiteket, lelkesen, idejében és a le­hető legjobban végezzétek el a munkálato­kat. Agrármérnökök és techniku­sok, zootechnikusok, kertészek, gépészek, állatorvosok ! Ma a kollektív gazdaságok földjei sok mil­lió hektáron terülnek el. Ezek a területek korlátlan lehetőségeket nyújtanak számos és sokféle termelési ág kifejlesztésére. Mindenetek megvan, hogy nagy hasznot hajtó, óriási munkát végezzetek. Sohasem rendelkeztetek ilyen feltételekkel, mint most. Soha a múltban nem végezhettétek munkáto­kat ennyi lendülettel és ily nagyszerűen. Csakis a tudomány, s ennek összes gya­korlati alkalmazásai, csakis az agrotechnikai ismeretek segítségével győzhetünk, hiszen az agrotechnika a jólétünket adó föld bőkezű­ségének tudománya. A Tanácskozáson a legilletékesebb, a leg­inkább irányadó hang intézett hozzátok fel­hívást: jöjjetek mindnyájan velünk a kol­lektív és állami gazdaságokba, ahová maga­tokkal hozhatjátok és ahol széleskörűen al­kalmazhatjátok ismereteitek kincsestárát, s megismerhetitek a gyümölcsöző munka nagy örömét és megelégedését. A kollektivisták hatalmas tömege rendkívül nagyra becsüli eddigi odaadó munkátokat, azt az értékes segítséget, amelyet nekünk adta­tok, vállvetve fáradozva a szántóföldek ösz­­szes dolgozóival, akiket a közös cél tesz test­vérekké egy nagy családban. Jöjjetek szeretettel közénk, a kollektivisták körébe, a tanítsatok bennünket, miként szer­vezzük meg még jobban a termelést, mit kell tudnunk és miként kell alkalmaznunk a szán­tóföldeken mindazt, amit a tudomány előír. Állítsátok szocialista mezőgazdaságunk fel­virágoztatásának szolgálatába egész alkotó erőtöket, egész lelkesedéseteket mindaz iránt, ami új és haladó — s ezt méltányolni fogja hazánk minden lakosa. Mezőgazdasági tudományos dolgozók! Irányítsátok erőfeszítéseiteket a gyakorlat által felvetett legjelentősebb kérdések meg­oldására, fejtsétek ki tudományos tevékeny­ségeteket szoros kapcsolatban a szocializmus falvakon való felépítésének aktuális kérdései­vel ! Harcoljatok a tudományos kutatások eredményeinek a mezőgazdasági gyakorlat­ba való bevezetéséért és általánosításáért! Elvtársak! Biztosítjuk szeretett pártunkat, a párt Köz­ponti Bizottságát, a kormányt arról, hogy visszatérve falvainkba, az összes parasztok­nak, mezőgazdasági dolgozóknak beszélni fo­gunk az itt megvitatottakról és képesek le­szünk átadni nekik mindazt a forró lelkese­dést, amellyel felfegyverzett bennünket a Tanácskozás. Az igazság szavának hordozói leszünk, be­leplántáljuk az igazságot az összes szívekbe, hogy ereje áthassa az egész parasztságot, s mellénk álljon, kiegészítve a kollektivisták, hazánk új parasztságának nagy frontját. Tétovázás nélkül folytatjuk fáradhatatlan munkánkat kollektív gazdaságaink, a szocia­lista mezőgazdaság erősítéséért, hogy elérjük a mezőgazdasági termékek bőségét, a városi és falusi dolgozók életszínvonalának szünte­len emelkedését. Éljen hős munkásosztályunk és szorgalmas parasztságunk szövetsége ! Éljen a Román Munkáspárt, kipróbált és szeretett vezetője népünk harcának a szocia­lista építés kiteljesítéséért, drága hazánknak, az összes dolgozók boldogsága hazájának felvirágoztatásáért.­ Felhívásunk havasi kürt hangjaként vissz­hangozzék az egész parasztság lelkesedéssel és bizakodással teli szívében ! ­ Hajóépítők között (Tudósítónktól) Szilveszter estéjén több mint 300 hajóépítő munkás gyűlt össze a galaci hajógyár dísztermében. Élmunkások, mint Frosica Rapotan, Constantin Pitu és sokan mások csalá­dostól. A mennyezetre feltűzött színes papírszalagok, a sok-sok fenyőgally, a gazdag művészi műsor, a pohárköszön­­tők vidám, ünnepi hangulatot teremtet­tek. A hajógyár munkásainak van miért örülniök. A vidámság, a jókedv egyik oka, hogy határidő előtt fejezték be évi termelési tervüket és több mint három millió lejt takarítottak meg. Ezen kívül pedig négy újabb tengerjáró hajót — 4500 tonnás kereskedelmi hajót építet­­tek. —... Éjfél van. A teremben egy pil­lanatra kialusznak a fények, aztán vi­dáman összecsendülnek a poharak. Mircea Marinescu elvtárs, a hajógyár vezérigazgatója köszönti az egybegyűl­teket. Aztán rímbe szedett pohárkö­­szöntők hangzanak el, éltetik és további Szép munkasikereket kívánnak a gyár élmunkásai­nak, köztük Roman Panait hegesztőnek, aki városi viszonylatban a Szakma legjobbját megillető zászló tu­lajdonosa; Mihail Soproné villanyszere­lőnek, akinek képe hosszú hónapok óta az élmunkások tisztelettábláját dí­szíti, Grigore Panaitnak, Constantin Bonesnek, Gheorghe Dimachenek és másoknak. Az egyik asztalnál Constantin Ghelt mester, a hajógyár egyik legfontosabb részlegének helyettes vezetője ül családjával. Constantin Ghelt 35 eszten­deje dolgozik a gyárban. Most vissza­gondol arra, hogy 25 évvel ezelőtt ezen a napon borítékot adtak át neki az ak­kor magántulajdonban levő gyár igaz­gatójától, Fernictől. A borítékban fel­mondólevél volt. Az igazgató „a gyár tevékenységének csökkentésére** hivat­kozott benne. Keserű újévi köszöntő volt az akkor. Ghelt elvtárs az idén is kapott egy borítékot. Csakhogy mennyivel másat ! A szilveszteri meghívó volt benne és a vállalati bizottság üdvözlete , sok-sok, sikerekben gazdag boldog újesztendőt kívánt egyik legjobb dolgozójának és családjának. Ha röpke pillanatra is, de sokaknak eszébe jutnak ezen az éjszakán a felsza­badulás előtti nehéz esztendők, de ugyanakkor boldogan gondolnak mai szép életünkre. Magasra csap a jókedv hulláma, vidáman csendülnek össze a poharak az eddigi­t a holnapi még „ szebb munkaeredményekre, sikerekre,­­ pártvezette dolgozó népünk igaz bol- | dogságára. Fényárban úszik a Kultúrpalota tükörterme, az egész épület — díszes, előcsarrnokától egészen az emeleti folyosókig — erre az éjszakára birtokába vette a marosvásárhelyi fiatalság, amely itt a városi ÍMSZ-bizott­­ság rendezte szilveszteri karne­válon adott egymásnak találko­zót. A bálteremből lágy melódiák áradnak szét, behatolnak minden terembe, magukkal ragadják a táncolókat, asztaloknál vigadókat és hömpölygő derűt hintenek szerteszét. A táncoló tömegben — minden­ki álarcot öltött ezen az esten — feltűnik egy télapó. Hagyományos piros bársony ruháján konfetti ömlött szét, rárakódott hófehér hajára, bajuszára, szakállára. Mintha most érkezett volna mesz­­szi nagyországból, nehézkesen, fáradtan lépked, ahogyan tisztes kora megköveteli. — Nem táncolsz, Jani ? — fogja karon egy huncut szemű „virág­áruslány” s a télapó — meg­hazudtolva korát — hófehér sza­­kállához nem illő ifjonc­ virgonc­sággal keringőzik. Bolytos Jánosnak hívják a tél­apót, az Augusztus 23 bútorgyár kárpitosa. A zenekar hirtelen elhallgat. Kialusznak a villanyok. Tapstól, kacagástól, vidám éljenkiáltások­­tól visszhangzik a terem. Kigyul­ladnak a kristálycsillárok s az egész épületet betölti a köszöntés: — Boldog újesztendőt!... A zenekar keringőt játszik. Háromszáz pár kering a parket­ten — aztán hirtelen tust húznak a zenészek. A váratlan csendben felvisít a piros masnit, rózsa­színű újévi kismalac. Néhány perc múlva megörvendezteti a szerencsés nyerőt s egyben azon­nal gondokat is zúdít rá. Most mit csináljon? Csak nem ülhet itt egész éjszaka malaccal az ölében. Újra kezdődik a tánc, melyet rövid műsorszámok szakítanak félbe. Az állami bank műkedvelői verseket mondanak, dalolnak. A jelmezeseknek óriási sikerük van, ötletes, maga körül derűt hintő valamennyi. Mégis legsike­rültebb a kesztyűgyár fiataljai­nak jelmezes csoportja, öten vo­nulnak itt el, Fábián Magdi a varrodából, eredeti öltözéket vi­sel, medvebőrből összeállított „barlanglakó” ruhát. Mögötte arisztotelészi egyszerűségben To­­por Mária, béléskötő és munkásnő Szilveszteri karnevál következik, aztán Magellan jel­mezében Mihály Magda, ptole­­maioszként Kovács Anna s végül — ugyan mi más következhetne ? egy űrhajós, akit Gáli Vilmos kesztyűszabást alakít. Mindenki megérti a szándékot. Az ember fejlődése jelent meg itt képekben, a megtett út a bar­langlakótól German Titovig. Derű, jókedv, dalos vidámság. Egy emelettel feljebb két nagy teremben éttermet rendeztek be a karnevál szervezői. Százhar­minc asztalhoz tálalják a flek­­kent, sült kolbászt, töltöttkáposz­tát és mindent, amit a vendégek kívánnak. Sör, bor gyöngyözik a poharakban s a vidám báli hajba beledurrant egy-egy pezsgős üveg. A városi IMSZ-bizottság tagjai tele pohárral lépnek az asztal­hoz. — Sikerekben gazdag, boldog újesztendőt elvtársak! A zenészek rázendítenek. Hatszáz pohár csendül össze. Így köszöntötték az újesztendőt a marosvásárhelyi fiatalok. GÁSPÁR TIBOR A marosvá­sárheyi főiskolások az egyetemi sportcsarnokban töltötték a szilvesztert. Az újévköszöntő ün­nepségen a Színművészeti Intézet hallgatói színvonalas műsort mutattak be.­­ Képünkön , egy csoport főiskolás vidáman köszönti az új esztendőt. (Szász Károly felvétele) ELŐRE 1962 első rakománya (Tudósítónktól) Még néhány perc van az újévig. A petrozsényi va­sútállomásra egymás után futnak be a nehéz rakományokkal teli sze­relvények. Éppen ebben a pillanatban érkezik be a 2671-es szerelvény is, Gheorghe Ioan mozdonyvezetővel. 57 teli vagon, mintegy 1.100 tonna rakományú. Rögtön utána Piski Irányából jelzik egy másik vonat érke­zését. Ez, noha 90 tonna többletrakományt vontat a megszabott idő előtt gördül be az állomásra. Corbu Iorgován mozdonyvezető azért sietett, hogy az újévet ne útközben, hanem feladatának végrehajtásával, a ki­tűzött célba beérkezve köszönthesse s ezt a rakományt is még 1961 szám­lájára jegyezhessék fel. A petrozsényi vasútállomás dolgozói ugyanis már december 25-én teljesítették egész évi tervfeladatukat. S azóta sok ezer tonna szenet szállítottak el a Zsilvölgyéből hazánk más tájaira. .. .Felbúg az állomáson lévő mozdonyok szirénája. Gropsereanu Ni­­colae, Ghimpau Dumitru és Jurca Victor, az irányító iroda dolgozói boldog újévet kívánnak egymásnak. Pár perc múlva pedig a 2.668 sze­relvény érkezését jegyzik be a nyilvántartásba. (Ezt már 1962-re). Az újév első Petrozsénybe érkezett rakományát. Vidám gyermek karnevállal búcsúztatták az óesztendőt a bukaresti Pionír Palotában is. A dolgozó nép palotájában (Folytatás az­­ oldalról) kópéképű, róka-maszkos legényke, — mintha maga Gopo rajzolta volna ezt a ravaszdi komát ! — s minden lépésénél taktusra gyűl ki a két aprócska vil­lanykörte-szeme. (Ott a kezében a kap­csoló). Egy másik, sötétruhás, elegáns fiú őserdei varázslók csikósra festett álarcát viseli. A körtáncok összegaba­lyodnak, majd elsodorják a nézőket is, a körök közepén épp az arab fiúk te­rítik a legszorgalmasabban a nyirkos, hűvös kövezetre a perinkca-letérdelés­­hez szükséges zsebkendőket. De egy­szerre szétszakad a körtánc: autó höm­pölyög be a szélesre tárt kapun, illetve feltételezhetőleg autó, mert nem látni, hiszen fürtökben lógnak rajta a fiúk, tolják, vagy húzzák, vagy csak éppen hozzá akarnak érni Télapó ünnepi ko­csijához. Télapó, lengő fehér szakadé­val méltóságteljesen áll az autó tete­jén s nagy piros zsákjából igazi, ke­mény hógolyókkal üdvözli az egybe­gyűlt fiatalságot. Micsoda kacagós hó­csata kerekedik s Télapót sem kimélik. Lerepülnek a kalapok s a lengőszár­nyú humuszok s a napsütötte arcú af­rikai fiúk kacagva kóstolgatják a csí­pős havat, a hűvös s mégis oly forró ősrégi gyerekjátékot. Látjátok, fiúk, ez is újévi ajándé­kaink közé tartozik: ti már csak a hó örömeit ismeritek meg minálunk, nem tudhatjátok, hogy valaha éhséget, tü­dőbajt hozott a tél, vagy éppen­­ al­kalmi kenyeret a munkanélkülieknek, régi, szomorú teleken ... Hógolyó? Az hát, de milyen jól esik ! Mert csak a meleg diákotthont, a fűtött tanter­meket, a forró báltermet s a baráti szeretet melegét fűszerezi csak a hű­vössége. A báltermekben s az éttermekben fel­harsan megint a hangszóró: „Figye­lem, figyelem ! Télapó sofőrjét kéretik az autóhoz. Télapó sofőrje álljon elő!“ Víg kacaj és taps kíséri a gépesített, modern Télapó kocsiját a kijáratig. Mennek tovább, az ünneplő városon végig. Aztán hajnalig áll a jókedv, az ének, a tánc. És ég a villany, duruzsolnak a fűtő­testek, száguldanak az asztalok közt a pincérek, künn az utcán pedig fárad­hatatlanul közlekednek az autóbuszok, villamosok. Az ünnepi est megnyitó be­szédét így fejezte be Virgil Trofin elv­társ, az IMSZ KB első titkára: „És boldog új évet kívánunk azoknak a fő­városi fiataloknak akik nem lehetnek itt, mert szolgálatban vannak, a közle­kedésben s az üzemekben, s most ön­tik az új év első acélját !“ S akkor megremegtette a márványfalakat a taps. Megszakítás nélkül, még ezen az ün­nepi éjszakán sem lankadva dobog a szabad ország lüktető szíve, minden örömnek talpköve, záloga: a munka. m 1962. január .„ s®crs!» .A31* Cipőgyári munkások az újév kapujában (Tudósítónktól) Tágas a nagyváradi Solidarítatea cipőgyár klubja. Három nagy terme van és mégis szűknek bizo­nyult szilveszter estén. Díszbe öltöztet­ték a falakat színes papírszalagok ívei hajolnak alá a mennyezetről. A szín­padról már két órája szól a dal, a ne­vetést fakasztó tréfa. De nemcsak sava, borsa is van a műsornak. Pellengérre ke­rülnek a fonákságok, hibák. A műked­velő alakulat tudása legjavát adja. Az óramutatók találkoznak a tizen­kettesen. Az óesztendő átadja helyét az újnak. Előbb a dobogóról hangzik fel, aztán átveszi az egész terem­ a tömör köszön­tő mondatot : Boldog újévet elvtársak ! Gyöngyöző vörösborral teli poharak csendülnek össze mindenütt az aszta­loknál. Csak ezután kezdődik az igazi vigalom. Idősebb, őszülő hajú munkással is­merkedünk meg. Mura Ernőnek hívják. Hallgatag embernek látszik. Nem kap­csolódik be a nótába, de arcáról leol­vasni a jókedvet. — Régóta dolgozik a gyárban ? — Már 22 éve. — Mindig itt tölti a Szilvesztert ? — Hol lökhetném másutt — furcsáll­­va mondja ezt — nem is érezném jól magamat, ha nem lehetnék itt. Amióta közös Szilveszterünk van, még egyszer sem hiányoztam. Együtt dolgozunk egész évben, együtt örülünk sikereink­nek, éppen ilyen alkalmakkor nem len­nénk együtt ? A feleségem is a gyárban dolgozik. Táncolni kérték az imént, megelőztek engem — mondja moso­lyogva. Egyetlen mozgalmas kép az egész te­rem. Derűvel, jókedvvel ölelkeznek ösz­­sze a dobogóról áradó dallamok, így nyitnak be a cipőgyáriak az Újév kapuján, hogy aztán a tavalyinál is lelkesebb és sikeresebb munkához lás­sanak. Az olajnak nem szabad megállnia Szilveszter éjjel Brassóban. Úgy tündöklik ezernyi kivilágított abla­kával a város, akár egy óriási ék­szer a hegyek sötét foglalatában. A családi otthonokban, klubokban, vendéglőkben vidáman csendülnek össze a poharak, száll a dal, szól a zene, kacagnak ünnepelnek az em­berek. De hallgatózzunk csak bele az éj­szaka sokszínű zajába, üzemek szí­vét hallgatjuk dobogni! Percnyi kihagyás nélkül, hűséges szabályossággal lüktetnek a 9-es szá­mú kőolajfinomító gyér centrifugái. A kőolaj mint végtelen folyam árad, kering a finomító berendezés bonyolult csőhálózatéban. Az olaj­nak nem szabad megállnia . Így határoznak évről-évre a „rafinorok“, mert, ha csak egy éjjelre is megál­lítanák, napokba telne, amíg újra meg lehetne indítani a berendezést. Nem azért termeltek decemberben 100 tonna olajat terven felül, hogy elveszítsék néhány röpke, ünnepi óra kedvéért. Este 8 órakor percnyi pon­tossággal érkeznek a váltások, hogy elfoglalják őrhelyüket a hatalmas vegyi berendezés különböző pontja­in. A paraffirtmentesítő osztály centri­fugális gépezeténél Gross Ferenc, Andrei Mihai és Ghenea Marieta a szolgálatos. Jó néhány éve minden szilveszter éjszakájukat bent töltik az üzemben, de eszükbe sem jut zú­golódni emiatt. Frissen, jókedvűen látnak munkához. Éjfélkor majd gondolatban fognak koccintani csa­ládjukkal. Micula Petre csoportvezető kétszo­bás, összkomfortos lakást kapott. Senki sem vette volna rossznéven tőle, ha kérte volna, hogy ne osszák be erre az éjszakára, mert a kedves új otthonban szeretne szilveszterezni. Miculának azonban nem támadt ilyen gondolata. Azzal az elhatáro­zással állt a paraffinmentesítő szű­rőberendezése mellé, hogy a követ­kező órákban felülmúlja önmagát. Olykor biztató pillantásokat küld két segítője, Bibó Sándor és Cioba­­nu Gheorghe felé. Azok ketten sza­vak nélkül is értik. Visszaintenek neki. Tizenkettőhöz közeledik az óra mutatója. Itt, a kőolajfinomítóban az ellenőrző műszerek mutatójának lengését vigyázza az emberek sze­me, talán észre sem veszik azt a má­sodpercet, amikor a föld ismét be­fejez egy kert napkörüli pályáján?... De nem... Pontban éjfélkor meg­szólalnak a brassói üzemek­­szirénái. Zúgnak, zengenek a város fölött, ér­ces és harsány hangon köszöntik az új esztendőt. A finomítók megilletőd­­ve hallgatják a gyárkürtök orgoná­ját, aztán örömteli mosollyal, biza­kodó szívvel kezet szorítanak, meg­ölelik egymást. — Boldog újévet, elvtársak!... Erőt, egészséget!... Sok sikert a mun­kában!... Előre az 1962. évi tervért! Az utolsó mondatot felkapják, szájról szájra adják az osztályokban. Az üzem dolgozói még december 18-án befejezték évi tervüket A harc az új tervév sikeréért való­jában még hónapokkal előbb meg­kezdődött, Bartalis Gerő, a fino­mító mestere Pop Carollal, a labo­ratórium mesterével közösen olyan újítást dolgozott ki, ami előze­tes számítás szerint 1.200.000 lej hasznot hajt egy év alatt. Újítások, javaslatok egész sora született és valósult meg az, 1902. évi terv ér­dekében. A finomítók mégis úgy érzik, hogy a küzdelem most kezdő­dik csak igazán az új esztendő be­köszöntésével. Ha Turcu Mihai mérnöknek, aki ma éjjel ügyeletes nem kellene ra­­­gaszkodnia a hivatalos rubrikákhoz,­ azt írhatná be az ü­gyeletesi napló­ba: — Forró lelkesedést, izzó mun­­kaakaratot tapasztaltam minden osztályon. Micula Petre és csoport­ja 12.600 kiló kőolajat paraffinmente­­sített ebben a műszakban. Gross Fe­renc és csoportja a finomító osztály centrifugális berendezésénél ért el maximális teljesítményt. A labora­tórium dolgozói alig győzik az olaj­minták vegyelemzését. Róth Emma a laboránsok csoportvezetője regge­lig közel 100 analízisre írja rá az eredményt, minőség elsőrendű. Tóth István, Creangai Gheorghe, Marcu Ion, Muresan Matei, Ábra­­hám József és a többiek, akik újév reggelén hat órakor beállnak az éj­szakai váltás helyébe, örömmel jegyzik meg az átvételi könyvben kiírt eredmények láttán: — Jól kezdődik az új esztendő, elvtérszi.-­ SIPOS ANDRÁS

Next