Előre, 1962. január (16. évfolyam, 4409-4433. szám)
1962-01-03 / 4409. szám
2 • „-Ál-#, ...... ,*-86 4- • . - *. '• J? A kollektivista parasztok országos tanácskozásának FELHÍVÁSA (Folytatás az 1. oldalról) teremtjük: a jólétet és a boldogságot Legyen olyan az ország, mint arányló búzatenger a júniusi verőfényben. Együtt szenvedtük a földesurak rabságát. Örvendjünk ma együtt a bőségnek és boldogságnak. Tiszta szívvel hívunk benneteket, testvéreink. Amikor a kollektívbe léptek, a bőséggel jegyzitek el magatokat. Elvtársak ! A kollektivisták egyre bőségesebb élete, m ilyen életről a parasztság még álmodni sem mert -vitathatatlanul azt mutatja, hogy a " kollektív gazdaság biztos út a jólét és a bol- dogság felé. -m.v- Ezt az igazságot kiáltja felénk egy ember- miként a több mint két millió kollektivista család. Ez az igazság olyan világos mint a nap. Mintha a föld maga kérné a kollektivizálást, hogy kedvére teremhessen, annyit, amennyit csak adhat. A mezőgazdaság kollektivizálásának befejezése népünk egyik legnagyobb győzelmének napja lesz, újabb lépcsőfok, a falu, a parasztság életének legnagyobb arányú átalakulásához, megújhodásához, a mezőgazdaság fellendítéséhez, a dolgozó nép még gazdagabb életéhez vezető úton. Kedves elvtársak ! Hogy a jövedelem gyarapításával megerősítsük a kollektív gazdaságokat és ugyanakkor eleget tegyünk az állam nagy érdekeinek és kielégítsük a lakosság szükségleteit, felhívjuk az egész parasztságot és az összes mezőgazdasági dolgozókat, harcoljanak azért, hogy egyre nagyobb terméseket takaríthassunk be napraforgóból, cukorrépából, burgonyából, borsóból, babból, minél több zöldségfélét termesszünk, különösképpen a városok és munkásközpontok környékén, hogy bőven kielégíthessük a lakosság igényeit. Azt se felejtsük el elvtársak, hogy országunk rendkívül kedvező adottságokkal rendelkezik a gyümölcs- és szőlőtermesztésre. Sok olyan domb van nálunk, amelyeken csak fű és bogáncs nő, vannak homokos területek, ahol nem terem meg a gabona és más szántóföldi növény. De mindezek a területek alkalmasak szőlő- és gyümölcsfa telepítésre. Dolgozzuk meg őket, hadd borítsa ezeket a földeket az alma és körtefák, barack és meggyfák virágkoronája, mézédes szőlőt termő tőke. Csak jó fajtát telepítsünk, hogy munkánk kellőképpen gyümölcsözzön. Örömet szerzünk így az egész lakosságnak, hiszen illatos és ízletes gyümölcs kerül az asztalokra, ami az egészség forrása és az ország egyik nagy gazdagsága. Kollektivisták, az összes kollektív gazdaságok állattenyésztői! Mindnyájan tudjuk, hogy országunk vidékei mindig is kiválóan alkalmasak voltak az állattenyésztésre, erre a kedvelt és jól jövedelmező foglalkozásra. Használjuk ki teljes egészében a természetnek ezt az ajándékát és tenyésszünk minél több állatot. Főként a saját tenyésztésű állatokat őrizzük meg és neveljük fel. Minden gazdaságban okvetlen létesítsünk fejlett tehenészeteket, nagy sertésneveldéket, s igyekezzünk évről évre gyarapítani az állatok számát. Növeljük szüntelenül a finom- és félfinomgyapjas juhok számát, s gondozzuk őket úgy, hogy mindegyik juhtól a lehető legnagyobb gyapjú mennyiséget kapjuk. Úgy, ahogy nincs majorság nélküli parasztudvar, a városok és a munkásközpontok környékén se legyen kollektív gazdaság a legjobb fajtákból álló baromfitenyészet nélkül. Takarmányozzuk és gondozzuk jól az állatokat és a majorságot. Hiszen évszázados tapasztalatokból tudjuk, hogy csak így érhetünk el nagy tej-, hús-, gyapjú- és tojáshozamot. Bízzátok hát ezt a munkát a leghozzáértőbb és legszorgalmasbb kollektivistákra, azokra, akik szeretik az állatokat és a majorságot. Idejében gondoskodjatok arról, hogy az összes állatoknak bőséges és jó táplálékuk legyen. Építsetek számukra egészséges szálláshelyeket, s használjátok fel ésszerűen a vidéketeken fellelhető anyagokat (agyagos föld, nád, fa), hogy minél olcsóbban építhessetek. Gép- és traktorállomások gépészei, mérnökei és technikusai! Mi, kollektivisták, érezzük azt az erős támogatást amelyet nap mint nap adtok nekünk, hogy segítsetek bennünket a minél bőségesebb termés elérésében, abban, hogy egyre inkább erősíthessük gazdaságunkat. Felhívunk benneteket, hogy a jövőben is, még nagyobb mértékben támogassatok bennünket, hogy együttesen becsülettel teljesíthessük a mezőgazdaság előtt álló feladatokat. Gépészek, gyarapítsátok egyre inkább hasznos foglalkozásotok ismereteit, hogy minél jobban tudjátok karbantartani és megjavítani a gépeket, amelyek olyan szükségesek munkánkban, a gazdag termések biztosításáért. Használjátok ki teljes egészében, körültekintően és ügyesen a gépeket és a traktorokat, hogy teljesítőképességük maximumát adják. Tartsátok be betű szerint a gazdaságainkkal kötött szerződésekben vállalt kötelezettségeiteket, lelkesen, idejében és a lehető legjobban végezzétek el a munkálatokat. Agrármérnökök és technikusok, zootechnikusok, kertészek, gépészek, állatorvosok ! Ma a kollektív gazdaságok földjei sok millió hektáron terülnek el. Ezek a területek korlátlan lehetőségeket nyújtanak számos és sokféle termelési ág kifejlesztésére. Mindenetek megvan, hogy nagy hasznot hajtó, óriási munkát végezzetek. Sohasem rendelkeztetek ilyen feltételekkel, mint most. Soha a múltban nem végezhettétek munkátokat ennyi lendülettel és ily nagyszerűen. Csakis a tudomány, s ennek összes gyakorlati alkalmazásai, csakis az agrotechnikai ismeretek segítségével győzhetünk, hiszen az agrotechnika a jólétünket adó föld bőkezűségének tudománya. A Tanácskozáson a legilletékesebb, a leginkább irányadó hang intézett hozzátok felhívást: jöjjetek mindnyájan velünk a kollektív és állami gazdaságokba, ahová magatokkal hozhatjátok és ahol széleskörűen alkalmazhatjátok ismereteitek kincsestárát, s megismerhetitek a gyümölcsöző munka nagy örömét és megelégedését. A kollektivisták hatalmas tömege rendkívül nagyra becsüli eddigi odaadó munkátokat, azt az értékes segítséget, amelyet nekünk adtatok, vállvetve fáradozva a szántóföldek öszszes dolgozóival, akiket a közös cél tesz testvérekké egy nagy családban. Jöjjetek szeretettel közénk, a kollektivisták körébe, a tanítsatok bennünket, miként szervezzük meg még jobban a termelést, mit kell tudnunk és miként kell alkalmaznunk a szántóföldeken mindazt, amit a tudomány előír. Állítsátok szocialista mezőgazdaságunk felvirágoztatásának szolgálatába egész alkotó erőtöket, egész lelkesedéseteket mindaz iránt, ami új és haladó — s ezt méltányolni fogja hazánk minden lakosa. Mezőgazdasági tudományos dolgozók! Irányítsátok erőfeszítéseiteket a gyakorlat által felvetett legjelentősebb kérdések megoldására, fejtsétek ki tudományos tevékenységeteket szoros kapcsolatban a szocializmus falvakon való felépítésének aktuális kérdéseivel ! Harcoljatok a tudományos kutatások eredményeinek a mezőgazdasági gyakorlatba való bevezetéséért és általánosításáért! Elvtársak! Biztosítjuk szeretett pártunkat, a párt Központi Bizottságát, a kormányt arról, hogy visszatérve falvainkba, az összes parasztoknak, mezőgazdasági dolgozóknak beszélni fogunk az itt megvitatottakról és képesek leszünk átadni nekik mindazt a forró lelkesedést, amellyel felfegyverzett bennünket a Tanácskozás. Az igazság szavának hordozói leszünk, beleplántáljuk az igazságot az összes szívekbe, hogy ereje áthassa az egész parasztságot, s mellénk álljon, kiegészítve a kollektivisták, hazánk új parasztságának nagy frontját. Tétovázás nélkül folytatjuk fáradhatatlan munkánkat kollektív gazdaságaink, a szocialista mezőgazdaság erősítéséért, hogy elérjük a mezőgazdasági termékek bőségét, a városi és falusi dolgozók életszínvonalának szüntelen emelkedését. Éljen hős munkásosztályunk és szorgalmas parasztságunk szövetsége ! Éljen a Román Munkáspárt, kipróbált és szeretett vezetője népünk harcának a szocialista építés kiteljesítéséért, drága hazánknak, az összes dolgozók boldogsága hazájának felvirágoztatásáért. Felhívásunk havasi kürt hangjaként visszhangozzék az egész parasztság lelkesedéssel és bizakodással teli szívében ! Hajóépítők között (Tudósítónktól) Szilveszter estéjén több mint 300 hajóépítő munkás gyűlt össze a galaci hajógyár dísztermében. Élmunkások, mint Frosica Rapotan, Constantin Pitu és sokan mások családostól. A mennyezetre feltűzött színes papírszalagok, a sok-sok fenyőgally, a gazdag művészi műsor, a pohárköszöntők vidám, ünnepi hangulatot teremtettek. A hajógyár munkásainak van miért örülniök. A vidámság, a jókedv egyik oka, hogy határidő előtt fejezték be évi termelési tervüket és több mint három millió lejt takarítottak meg. Ezen kívül pedig négy újabb tengerjáró hajót — 4500 tonnás kereskedelmi hajót építettek. —... Éjfél van. A teremben egy pillanatra kialusznak a fények, aztán vidáman összecsendülnek a poharak. Mircea Marinescu elvtárs, a hajógyár vezérigazgatója köszönti az egybegyűlteket. Aztán rímbe szedett pohárköszöntők hangzanak el, éltetik és további Szép munkasikereket kívánnak a gyár élmunkásainak, köztük Roman Panait hegesztőnek, aki városi viszonylatban a Szakma legjobbját megillető zászló tulajdonosa; Mihail Soproné villanyszerelőnek, akinek képe hosszú hónapok óta az élmunkások tisztelettábláját díszíti, Grigore Panaitnak, Constantin Bonesnek, Gheorghe Dimachenek és másoknak. Az egyik asztalnál Constantin Ghelt mester, a hajógyár egyik legfontosabb részlegének helyettes vezetője ül családjával. Constantin Ghelt 35 esztendeje dolgozik a gyárban. Most visszagondol arra, hogy 25 évvel ezelőtt ezen a napon borítékot adtak át neki az akkor magántulajdonban levő gyár igazgatójától, Fernictől. A borítékban felmondólevél volt. Az igazgató „a gyár tevékenységének csökkentésére** hivatkozott benne. Keserű újévi köszöntő volt az akkor. Ghelt elvtárs az idén is kapott egy borítékot. Csakhogy mennyivel másat ! A szilveszteri meghívó volt benne és a vállalati bizottság üdvözlete , sok-sok, sikerekben gazdag boldog újesztendőt kívánt egyik legjobb dolgozójának és családjának. Ha röpke pillanatra is, de sokaknak eszébe jutnak ezen az éjszakán a felszabadulás előtti nehéz esztendők, de ugyanakkor boldogan gondolnak mai szép életünkre. Magasra csap a jókedv hulláma, vidáman csendülnek össze a poharak az eddigit a holnapi még „ szebb munkaeredményekre, sikerekre, pártvezette dolgozó népünk igaz bol- | dogságára. Fényárban úszik a Kultúrpalota tükörterme, az egész épület — díszes, előcsarrnokától egészen az emeleti folyosókig — erre az éjszakára birtokába vette a marosvásárhelyi fiatalság, amely itt a városi ÍMSZ-bizottság rendezte szilveszteri karneválon adott egymásnak találkozót. A bálteremből lágy melódiák áradnak szét, behatolnak minden terembe, magukkal ragadják a táncolókat, asztaloknál vigadókat és hömpölygő derűt hintenek szerteszét. A táncoló tömegben — mindenki álarcot öltött ezen az esten — feltűnik egy télapó. Hagyományos piros bársony ruháján konfetti ömlött szét, rárakódott hófehér hajára, bajuszára, szakállára. Mintha most érkezett volna meszszi nagyországból, nehézkesen, fáradtan lépked, ahogyan tisztes kora megköveteli. — Nem táncolsz, Jani ? — fogja karon egy huncut szemű „virágáruslány” s a télapó — meghazudtolva korát — hófehér szakállához nem illő ifjonc virgoncsággal keringőzik. Bolytos Jánosnak hívják a télapót, az Augusztus 23 bútorgyár kárpitosa. A zenekar hirtelen elhallgat. Kialusznak a villanyok. Tapstól, kacagástól, vidám éljenkiáltásoktól visszhangzik a terem. Kigyulladnak a kristálycsillárok s az egész épületet betölti a köszöntés: — Boldog újesztendőt!... A zenekar keringőt játszik. Háromszáz pár kering a parketten — aztán hirtelen tust húznak a zenészek. A váratlan csendben felvisít a piros masnit, rózsaszínű újévi kismalac. Néhány perc múlva megörvendezteti a szerencsés nyerőt s egyben azonnal gondokat is zúdít rá. Most mit csináljon? Csak nem ülhet itt egész éjszaka malaccal az ölében. Újra kezdődik a tánc, melyet rövid műsorszámok szakítanak félbe. Az állami bank műkedvelői verseket mondanak, dalolnak. A jelmezeseknek óriási sikerük van, ötletes, maga körül derűt hintő valamennyi. Mégis legsikerültebb a kesztyűgyár fiataljainak jelmezes csoportja, öten vonulnak itt el, Fábián Magdi a varrodából, eredeti öltözéket visel, medvebőrből összeállított „barlanglakó” ruhát. Mögötte arisztotelészi egyszerűségben Topor Mária, béléskötő és munkásnő Szilveszteri karnevál következik, aztán Magellan jelmezében Mihály Magda, ptolemaioszként Kovács Anna s végül — ugyan mi más következhetne ? egy űrhajós, akit Gáli Vilmos kesztyűszabást alakít. Mindenki megérti a szándékot. Az ember fejlődése jelent meg itt képekben, a megtett út a barlanglakótól German Titovig. Derű, jókedv, dalos vidámság. Egy emelettel feljebb két nagy teremben éttermet rendeztek be a karnevál szervezői. Százharminc asztalhoz tálalják a flekkent, sült kolbászt, töltöttkáposztát és mindent, amit a vendégek kívánnak. Sör, bor gyöngyözik a poharakban s a vidám báli hajba beledurrant egy-egy pezsgős üveg. A városi IMSZ-bizottság tagjai tele pohárral lépnek az asztalhoz. — Sikerekben gazdag, boldog újesztendőt elvtársak! A zenészek rázendítenek. Hatszáz pohár csendül össze. Így köszöntötték az újesztendőt a marosvásárhelyi fiatalok. GÁSPÁR TIBOR A marosvásárheyi főiskolások az egyetemi sportcsarnokban töltötték a szilvesztert. Az újévköszöntő ünnepségen a Színművészeti Intézet hallgatói színvonalas műsort mutattak be. Képünkön , egy csoport főiskolás vidáman köszönti az új esztendőt. (Szász Károly felvétele) ELŐRE 1962 első rakománya (Tudósítónktól) Még néhány perc van az újévig. A petrozsényi vasútállomásra egymás után futnak be a nehéz rakományokkal teli szerelvények. Éppen ebben a pillanatban érkezik be a 2671-es szerelvény is, Gheorghe Ioan mozdonyvezetővel. 57 teli vagon, mintegy 1.100 tonna rakományú. Rögtön utána Piski Irányából jelzik egy másik vonat érkezését. Ez, noha 90 tonna többletrakományt vontat a megszabott idő előtt gördül be az állomásra. Corbu Iorgován mozdonyvezető azért sietett, hogy az újévet ne útközben, hanem feladatának végrehajtásával, a kitűzött célba beérkezve köszönthesse s ezt a rakományt is még 1961 számlájára jegyezhessék fel. A petrozsényi vasútállomás dolgozói ugyanis már december 25-én teljesítették egész évi tervfeladatukat. S azóta sok ezer tonna szenet szállítottak el a Zsilvölgyéből hazánk más tájaira. .. .Felbúg az állomáson lévő mozdonyok szirénája. Gropsereanu Nicolae, Ghimpau Dumitru és Jurca Victor, az irányító iroda dolgozói boldog újévet kívánnak egymásnak. Pár perc múlva pedig a 2.668 szerelvény érkezését jegyzik be a nyilvántartásba. (Ezt már 1962-re). Az újév első Petrozsénybe érkezett rakományát. Vidám gyermek karnevállal búcsúztatták az óesztendőt a bukaresti Pionír Palotában is. A dolgozó nép palotájában (Folytatás az oldalról) kópéképű, róka-maszkos legényke, — mintha maga Gopo rajzolta volna ezt a ravaszdi komát ! — s minden lépésénél taktusra gyűl ki a két aprócska villanykörte-szeme. (Ott a kezében a kapcsoló). Egy másik, sötétruhás, elegáns fiú őserdei varázslók csikósra festett álarcát viseli. A körtáncok összegabalyodnak, majd elsodorják a nézőket is, a körök közepén épp az arab fiúk terítik a legszorgalmasabban a nyirkos, hűvös kövezetre a perinkca-letérdeléshez szükséges zsebkendőket. De egyszerre szétszakad a körtánc: autó hömpölyög be a szélesre tárt kapun, illetve feltételezhetőleg autó, mert nem látni, hiszen fürtökben lógnak rajta a fiúk, tolják, vagy húzzák, vagy csak éppen hozzá akarnak érni Télapó ünnepi kocsijához. Télapó, lengő fehér szakadéval méltóságteljesen áll az autó tetején s nagy piros zsákjából igazi, kemény hógolyókkal üdvözli az egybegyűlt fiatalságot. Micsoda kacagós hócsata kerekedik s Télapót sem kimélik. Lerepülnek a kalapok s a lengőszárnyú humuszok s a napsütötte arcú afrikai fiúk kacagva kóstolgatják a csípős havat, a hűvös s mégis oly forró ősrégi gyerekjátékot. Látjátok, fiúk, ez is újévi ajándékaink közé tartozik: ti már csak a hó örömeit ismeritek meg minálunk, nem tudhatjátok, hogy valaha éhséget, tüdőbajt hozott a tél, vagy éppen alkalmi kenyeret a munkanélkülieknek, régi, szomorú teleken ... Hógolyó? Az hát, de milyen jól esik ! Mert csak a meleg diákotthont, a fűtött tantermeket, a forró báltermet s a baráti szeretet melegét fűszerezi csak a hűvössége. A báltermekben s az éttermekben felharsan megint a hangszóró: „Figyelem, figyelem ! Télapó sofőrjét kéretik az autóhoz. Télapó sofőrje álljon elő!“ Víg kacaj és taps kíséri a gépesített, modern Télapó kocsiját a kijáratig. Mennek tovább, az ünneplő városon végig. Aztán hajnalig áll a jókedv, az ének, a tánc. És ég a villany, duruzsolnak a fűtőtestek, száguldanak az asztalok közt a pincérek, künn az utcán pedig fáradhatatlanul közlekednek az autóbuszok, villamosok. Az ünnepi est megnyitó beszédét így fejezte be Virgil Trofin elvtárs, az IMSZ KB első titkára: „És boldog új évet kívánunk azoknak a fővárosi fiataloknak akik nem lehetnek itt, mert szolgálatban vannak, a közlekedésben s az üzemekben, s most öntik az új év első acélját !“ S akkor megremegtette a márványfalakat a taps. Megszakítás nélkül, még ezen az ünnepi éjszakán sem lankadva dobog a szabad ország lüktető szíve, minden örömnek talpköve, záloga: a munka. m 1962. január .„ s®crs!» .A31* Cipőgyári munkások az újév kapujában (Tudósítónktól) Tágas a nagyváradi Solidarítatea cipőgyár klubja. Három nagy terme van és mégis szűknek bizonyult szilveszter estén. Díszbe öltöztették a falakat színes papírszalagok ívei hajolnak alá a mennyezetről. A színpadról már két órája szól a dal, a nevetést fakasztó tréfa. De nemcsak sava, borsa is van a műsornak. Pellengérre kerülnek a fonákságok, hibák. A műkedvelő alakulat tudása legjavát adja. Az óramutatók találkoznak a tizenkettesen. Az óesztendő átadja helyét az újnak. Előbb a dobogóról hangzik fel, aztán átveszi az egész terem a tömör köszöntő mondatot : Boldog újévet elvtársak ! Gyöngyöző vörösborral teli poharak csendülnek össze mindenütt az asztaloknál. Csak ezután kezdődik az igazi vigalom. Idősebb, őszülő hajú munkással ismerkedünk meg. Mura Ernőnek hívják. Hallgatag embernek látszik. Nem kapcsolódik be a nótába, de arcáról leolvasni a jókedvet. — Régóta dolgozik a gyárban ? — Már 22 éve. — Mindig itt tölti a Szilvesztert ? — Hol lökhetném másutt — furcsállva mondja ezt — nem is érezném jól magamat, ha nem lehetnék itt. Amióta közös Szilveszterünk van, még egyszer sem hiányoztam. Együtt dolgozunk egész évben, együtt örülünk sikereinknek, éppen ilyen alkalmakkor nem lennénk együtt ? A feleségem is a gyárban dolgozik. Táncolni kérték az imént, megelőztek engem — mondja mosolyogva. Egyetlen mozgalmas kép az egész terem. Derűvel, jókedvvel ölelkeznek öszsze a dobogóról áradó dallamok, így nyitnak be a cipőgyáriak az Újév kapuján, hogy aztán a tavalyinál is lelkesebb és sikeresebb munkához lássanak. Az olajnak nem szabad megállnia Szilveszter éjjel Brassóban. Úgy tündöklik ezernyi kivilágított ablakával a város, akár egy óriási ékszer a hegyek sötét foglalatában. A családi otthonokban, klubokban, vendéglőkben vidáman csendülnek össze a poharak, száll a dal, szól a zene, kacagnak ünnepelnek az emberek. De hallgatózzunk csak bele az éjszaka sokszínű zajába, üzemek szívét hallgatjuk dobogni! Percnyi kihagyás nélkül, hűséges szabályossággal lüktetnek a 9-es számú kőolajfinomító gyér centrifugái. A kőolaj mint végtelen folyam árad, kering a finomító berendezés bonyolult csőhálózatéban. Az olajnak nem szabad megállnia . Így határoznak évről-évre a „rafinorok“, mert, ha csak egy éjjelre is megállítanák, napokba telne, amíg újra meg lehetne indítani a berendezést. Nem azért termeltek decemberben 100 tonna olajat terven felül, hogy elveszítsék néhány röpke, ünnepi óra kedvéért. Este 8 órakor percnyi pontossággal érkeznek a váltások, hogy elfoglalják őrhelyüket a hatalmas vegyi berendezés különböző pontjain. A paraffirtmentesítő osztály centrifugális gépezeténél Gross Ferenc, Andrei Mihai és Ghenea Marieta a szolgálatos. Jó néhány éve minden szilveszter éjszakájukat bent töltik az üzemben, de eszükbe sem jut zúgolódni emiatt. Frissen, jókedvűen látnak munkához. Éjfélkor majd gondolatban fognak koccintani családjukkal. Micula Petre csoportvezető kétszobás, összkomfortos lakást kapott. Senki sem vette volna rossznéven tőle, ha kérte volna, hogy ne osszák be erre az éjszakára, mert a kedves új otthonban szeretne szilveszterezni. Miculának azonban nem támadt ilyen gondolata. Azzal az elhatározással állt a paraffinmentesítő szűrőberendezése mellé, hogy a következő órákban felülmúlja önmagát. Olykor biztató pillantásokat küld két segítője, Bibó Sándor és Ciobanu Gheorghe felé. Azok ketten szavak nélkül is értik. Visszaintenek neki. Tizenkettőhöz közeledik az óra mutatója. Itt, a kőolajfinomítóban az ellenőrző műszerek mutatójának lengését vigyázza az emberek szeme, talán észre sem veszik azt a másodpercet, amikor a föld ismét befejez egy kert napkörüli pályáján?... De nem... Pontban éjfélkor megszólalnak a brassói üzemekszirénái. Zúgnak, zengenek a város fölött, érces és harsány hangon köszöntik az új esztendőt. A finomítók megilletődve hallgatják a gyárkürtök orgonáját, aztán örömteli mosollyal, bizakodó szívvel kezet szorítanak, megölelik egymást. — Boldog újévet, elvtársak!... Erőt, egészséget!... Sok sikert a munkában!... Előre az 1962. évi tervért! Az utolsó mondatot felkapják, szájról szájra adják az osztályokban. Az üzem dolgozói még december 18-án befejezték évi tervüket A harc az új tervév sikeréért valójában még hónapokkal előbb megkezdődött, Bartalis Gerő, a finomító mestere Pop Carollal, a laboratórium mesterével közösen olyan újítást dolgozott ki, ami előzetes számítás szerint 1.200.000 lej hasznot hajt egy év alatt. Újítások, javaslatok egész sora született és valósult meg az, 1902. évi terv érdekében. A finomítók mégis úgy érzik, hogy a küzdelem most kezdődik csak igazán az új esztendő beköszöntésével. Ha Turcu Mihai mérnöknek, aki ma éjjel ügyeletes nem kellene ragaszkodnia a hivatalos rubrikákhoz, azt írhatná be az ügyeletesi naplóba: — Forró lelkesedést, izzó munkaakaratot tapasztaltam minden osztályon. Micula Petre és csoportja 12.600 kiló kőolajat paraffinmentesített ebben a műszakban. Gross Ferenc és csoportja a finomító osztály centrifugális berendezésénél ért el maximális teljesítményt. A laboratórium dolgozói alig győzik az olajminták vegyelemzését. Róth Emma a laboránsok csoportvezetője reggelig közel 100 analízisre írja rá az eredményt, minőség elsőrendű. Tóth István, Creangai Gheorghe, Marcu Ion, Muresan Matei, Ábrahám József és a többiek, akik újév reggelén hat órakor beállnak az éjszakai váltás helyébe, örömmel jegyzik meg az átvételi könyvben kiírt eredmények láttán: — Jól kezdődik az új esztendő, elvtérszi.- SIPOS ANDRÁS