Előre, 1962. április (16. évfolyam, 4485-4510. szám)

1962-04-01 / 4485. szám

2 Ezekben a napokban hazánk minden sarkában kollektivista pa­rasztok milliói indulnak harcba, hogy a tavaszi szántás-vetést ide­jében és jó körülmények között elvégezzék. Ezernyi a tennivaló a tavasz első napjaiban a régi és az új kol­lektív gazdaságokban. A mezei munkák mellett égetően sürgős a szervezési feladatok, a mezei és állattenyésztési brigádok megszer­vezése, terveik elkészítése, munkába indítása stb. Az új kollektív gazdaságok munkába indulásánál hatalmas se­gítséget jelent az idősebb kollektív gazdaságok tapasztalata, tudása példája. Az eddigi tapasztalat azt bizonyítja, hogy sok egészen fiatal gazdaság e tapasztalat és példa felhasználásával máris egész sor olyan intézkedést hozott, amelyekből a többiek is tanulhatnak. Az alábbi írásokkal mindezt szeretnénk megosztani a fiatal kollektív gazdasá­gokkal, hogy minél jobban gyümölcsöztessék azokat gazdasági és szer­vezeti megerősödésük érdekében. A JÓ TERV FÉL SIKER Néhány héttel ezelőtt falunk, Nyárádköszvényes, dolgozó föld­művesei is kollektív gazdaságba tömörültek. Az alakuló közgyűlés után a legelső tennivalónk volt a terme­lési terv elkészítése. Nem volt könnyű dolog, hiszen tapasztalat­lanok vagyunk, de segítettek a szomszédos kollektív gazdaságok és a rajoni szervek. Jómagam meglátogattam többek között a nyárádszentmártoni gazdaságot, elbeszélgettem a vezetőkkel. Fő­leg arról érdeklődtem, hogyan kezdték ők annak idején, milyen szempontokat vettek figyelembe a termelési terv elkészítésekor. Sok hasznos tanácsot kaptam tő­lük. Már indulásunk első napján egy mezőgazdasági mérnököt is kaptunk, aki igen nagy segítséget nyújt munkánkban. Nagy gonddal láttunk hozzá a terv elkészítéséhez. Valameny­­nyien tudatában voltunk annak, hogy a jó terv már fél siker. Vi­gyáztunk arra, hogy ne tűzzünk célul olyan feladatokat, amely meghaladja erőnket, ugyanakkor viszont gondoltunk arra is, hogy a terv mozgósító legyen, ösztö­nözzön jobb munkára, segítse elő gazdaságunk fő célkitűzéseit már az első esztendőben: a vetés­forgó kialakítását, a hektárhozam növelését és a nagyüzemi állat­tenyésztés megalapozását. A mintegy 400 hektárnyi természe­tes kaszálónk feljavítása mellett tervbe vettük, hogy pillangósok és más takarmánynövények telepí­tésével olyannyira fejlesztjük ta­karmány alapunkat, hogy az ál­lattenyésztés gazdaságunk fő jö­vedelmi forrásává váljék. A megvásárolt állatokat átme­netileg a tagok nagyobb istálló­iba helyezzük el, amíg elkészül a tervbe vett 100 férőhelyes istál­lónk, a sertésos, a juhhodály stb. Az építkezéseket a lehető legol­csóbban kívánjuk megoldani. Erre minden lehetőségünk meg­van. A közeli Bekecsen korlátlan mennyiségű kő áll rendelkezésre, amelyet csupán a helyszínre kell hordani. A téglát is el tudjuk készíteni házilag, a faanyaggal sem lesz baj. Felkaroljuk tagja­ink azon javaslatát, hogy néhány alkalommal önkéntesen dolgoz­zunk az építkezéseknél. Saját erőnkből jórészt biztosítani tud­juk a szakmunkásokat: jó kőmű­veseink, ácsmestereink, asztalo­saink vannak. A szántóföldi növénytermesztés előirányzatainak teljesítésére, túlszárnyalására is meg­vannak a konkrét terveink. 70 hektáron termesztünk kukoricát. Igyek­szünk a lehető legjobb magágyat készíteni, minden hektár földre 20 tonna istállótrágyát hordunk és elszórunk 120 kiló műtrágyát. A 22 hektáros burgonyatáb­lánkba fészek trágyázást alkal­mazunk. Brigádosaink, csoport­felelőseink már most feladatul kapták, hogy a kikeléstől állan­dóan figyeljék a növényt, nem ütötte-e fel a fejét a burgonyabo­gár, hogy kellő időben védekez­hessünk a rendkívül kártékony bogár ellen. Hasonló intézkedési terveket dolgoztunk ki a len és más nö­vények gazdag hektárhozamának biztosítására, valamint a gyü­mölcsfa telepítésre is. Gazdaságunk tagjai türelmetle­nül várják, hogy kivonulhassanak a mezőre, megkezdhessék a munkát a mezsgyétlen föl­deken. S ezt a munkakedvet, szorgalmat igyekszünk ösztö­nözni : már az idén bevezetjük a pótjavadalmazási rendszert a ka­pásnövényeknél és az állatte­nyésztésben. ÁCS ANTAL" a nyárádköszvényesi Március 6 kollektív gazdaság elnöke­ ­' ! Erős brigádokkal, gondos munkaszervezéssel Büszkék vagyunk arra, hogy a nagyőszi December 30 gazdaságot Nagyszentmiklós rajon legjobb kol­lektív gazdaságai között emlegetik. Az elmúlt őszön a kedvezőtlen időjá­rás ellenére 409.000 lej jövedelemre tettünk szert 100 hektáronként, s több mint 6 millióra rúg már az ál­lóalapunk, noha 1500 hektárnál ki­sebb a földterületünk. Eredményein­ket, gazdaságunk megerősödését mindenekelőtt két fontos tényezőnek köszönhetjük. Egyrészt annak, hogy sokoldalú gazdálkodásra, áruterme­lésre rendezkedtünk be. Ugyanis a gabonatermelés mellett a konyha­kertészkedés, szőlő- és gyümölcster­mesztés is fejlett üzemág ná­lnk Csupán a szőlőtőkék 110 hektár terü­letet foglalnak el a vetésforgóban. S jól jövedelmező üzemág gazdasá­gunkban az állattenyésztés. Szarvas­­marhából például több mint 350 da­rabot tartunk. Előrehaladásunkat, szervezeti-gaz­dasági megszilárdulásunkat másrészt annak köszönhetjük, hogy az évek során gondot fordítottunk a terme­lési brigádok és csoportok megerő­sítésére, idejében és megfelelő kö­rülmények között végeztünk el min­denféle mezőgazdasági teendőt. 1961- ben mindamellett, hogy a nagykiter­jedésű konyha- és szőlőkért temérdek munkaerőt igényelt, az egész kuko­ricát például háromszor kapálták meg kézzel és géppel a legmegfele­lőbb időben. Ennek eredményeként egyre-másra 3.500 kilós szemester­ményt takarítottunk be hektáron­ként. Igaz, megfelelő önállóságot biztosítottunk a brigádoknak, s anyagilag is érdekeltté tettük őket a hektárhozam és az állati termékek növelésében. Egyébként az elmúlt két esztendő­ben vegyes brigádokkal dolgoztunk. Ám ez a munkaszervezési forma az utóbbi időben kezdett nehézkessé válni nálunk. Mindenekelőtt azért, mert sok üzemágunk van. Ennek folytán bizonyos időközökben a bri­gádok vezetői nem tudták elég ope­ratívan ellenőrizni és irányítani­­ a munkát. A növényápoláskor például nem tartózkodhattak ugyanazokban a napokban a gabonaföldeken, kony­hakertben, szőlőben és más határ­részben, nem követhették nyomon eléggé a különböző termelési ágak­ban a munkák minőségét. Számolva ezzel az év elején újjá­szerveztük a brigádokat, csoporto­kat. Jól megfontolt elgondolással három szakosított brigádot alakítot­tunk. Az első számúba — mely lé­nyegében a gabonatermesztési bri­gád —­ 313 munkaerőt osztottunk be s 8 csoportot létesítettünk. E bri­gádba — azok a kollektivisták ke­rültek, akik az elmúlt években na­gyobb jártasságra tettek szert a ga­bonatermesztésben. A szakosított brigádok megalakítását az idei meg­­növekedett tervelőirányzatok tették szükségessé. Hiszen búzából például 2.350 kilós terméshozamot akarunk elérni, szemeskukoricából pedig 300 hektáron átlag 5000 kilót. A konyha­ szőlő- és gyümölcsker­tészeti brigád a legnagyobb, 468 kol­lektivista dolgozik benne. Ennek ke­retében a 6 zöldségtermesztő cso­portba 340 embert osztottunk. Mert a konyhakertészet egyre uralkodóbb ággá válik nálunk. Az 1961-es évi 5.735.000 lej jövedelemnek például 43 százaléka ebből ered. Az idén pedig több, mint 5 millió lej bevétel­re akarunk szert tenni 110 hektáros (ebből 20 hektár korai krumpli) konyhakertünkből. Tehát csak ko­rai paradicsomot 45 hektáron terme­lünk a városi dolgozóknak. A harmadik szakosított brigád az állattenyésztésben működik. Ebben az egyes csoportokat farmok (szarvasmarha-sertéstenyésztés stb.) szerint szerveztük meg. A 72 tagú brigádban olyan emberek vannak, akik alapos ismerői a szakszerű te­nyésztésnek, takarmányozási mód­szereknek . A brigádok átszervezésével, sza­kosításával magasabb színvonalú munkaszervezés honosodik meg gaz­daságunkban. Másrészt ezáltal a képzettségüknek, rátermettségüknek megfelelő munkahelyen foglalkoz­tathatjuk a kollektivistákat s még jobban növelhetjük a mezőgazdasá­gi termelést. FENESI PÉTER a nagyőszi (Nagyszentmiklós rajon) kollektív gazdaság elnöke Az állatszállások, magtárak és más gazdasági épületek létrehozása olyan kérdés, amellyel már most foglalkozniuk kell a fiatal kollektív gazdaságoknak. Ennek a kérdésnek a megoldása nagymértékben kihat a gazdaságok jövedelmezőségére, a megfelelő üzemeltetési feltételek biztosítására. E cikkben gazdasági épületek el­helyezését és tervezését illető né­hány legfontosabb kérdésről szeret­nénk véleményt mondani. Az utóbbi évek során a kollektív gazdaságokban számos állatszállás és üzemeltető épületet emeltek és ezzel értékes tapasztalatokat halmoz­tak fel a gazdasági épületek éssze­rű elhelyezése és gazdaságossága te­kintetében. Ez a tapasztalat azt mutatja, hogy az épületeket a gazdasági munka jel­legétől és a kollektív gazdaság föld­tábláitól függően kell összpontosí­tani. Ezt gazdasági központnak ne­vezik. Ezt a helyet oly módon kell ki­jelölni, hogy a termelési folyamat normális lebonyolítását biztosítsa és megfeleljen az állattenyésztés egészségügyi követelményeinek is. Ugyanakkor optimális munkafel­tételeket kell teremtsen a kollek­tivisták számára. .Ezeket a szem­pontokat figyelembe kell vegyék az egyesített kollektív gazdaságok ve­zetőségei is, ahol több kisebb gazda­ság egyesült, a földterület pedig je­lentősen kitágult, s ezáltal a távol­ságok is megnőttek. Ezeken a he­lyeken a gazdasági központ, vagy központok helyes kijelölése még kö­rültekintőbb tanulmányozást és alaposságot igényel. Számos kollektív gazdaságban fel­használják a már meglevő épülete­ket is, esetleg átalakítják azokat. Ez megfelel a pillanatnyi helyzetnek, de az esetek döntő többségében nem felel meg a távlati követelmények­nek. A végleges gazdasági központ fekvésének követelményei a követ­kezők : — a gazdasági építkezések helyé­nek kijelölésekor szorítkozzunk a legszükségesebb területekre, hogy lehetőleg minél kevesebb termőföl­det vonjunk el a mezőgazdaságtól; ugyanakkor vegyük figyelembe a gazdaság fejlesztésének távlatait is. — jól karbantartott utak biztosít­sák a faluval való közvetlen kap­csolatot ; a lakott övezet bármely pontjától kerülőút nélkül lehessen eljutni a gazdasági központba. — a terményszállítás és az álla­tok hajtása viszont ne a falun át történjék a gazdasági központba. — a gazdasági központot oly mó­don kell elhelyezni, hogy az uralko­dó szél (vagyis az, amely az év fo­lyamán a leghosszabb ideig fúj) a falu felől a székhely irányába fúj­jon ; az állatszállások átható szaga a faluban így kevésbé érződik. — az üzemközpontnak a folyóvíz al­só folyásánál, a falu alatt kell len­nie, hogy a hulladékok fertőzte víz ne érintse a falut. — a gazdasági központ és más egységek, vagy vállalatok között meg kell teremteni a megfelelő együttműködést a különböző köz­szolgáltatások (víz- és villanyszol­gáltatás, csatornázás stb.) tekinteté­ben. —a gazdasági központ normális működésének igen fontos tényezője a víz. Éppen ezért, a gazdasági épü­letek tervezésekor és elhelyezése­kor már tudni kell, hogy milyen vízforrások állnak rendelkezésre és pontosan milyen mennyiségű vízre lehet számítani. Ennek a kérdésnek olyan nagy a jelentősége, hogy a Földművelésügyi Minisztérium 1960/280 számú rende­letében leszögezi: „Tilos olyan he­lyeken mezőgazdasági épületeket emelni, ahol előzőleg nem állapítot­ták meg a szükséges vízmennyisé­get, vízellátási forrást és a kérdés megoldási módozatát (a felelős szer­vek feltüntetésével). Amennyiben az agrozootechnikai épületek elhe­lyezése és építése alkalmával nem vizsgálták és oldották volna meg a vízellátás kérdését, e munkálatok ellenértékét azok a szervek kötele­sek megtéríteni, amelyeknek a hi­bájából nem biztosították a vizet.“ H a gazdasági épületeket nem szabad árvízveszélyes területre épí­teni, lehetőleg sík területen szilárd talajra kell építeni az üzemközpon­tot, hogy elkerüljük az ásatásokkal vagy az alapzat megszilárdításával járó felesleges költségeket. — gondolnunk kell arra, hogy a terep az egészségügyi követelmé­nyeknek is megfeleljen ; ne építsünk olyan völgyekbe, ahol a levegő ápo­­rodott, ahol a közelben mocsarak, bőrcserző üzemek vagy vágóhidak stb. vannak. A kollektív gazdaságok a már fel­húzott gazdasági épületek elhelye­zésénél szem előtt tartották — az esetek többségében — a fent leírt irányelveket. Dicséretet érdemelnek például a Bukarest tartományi kollektív gaz­daságok, amelyek az 1961. év folya­mán felépített 4000 gazdasági épület számára a mezőgazdasági területnek mindössze 0,5 százalékét vették igénybe. Ezt a terület „megtakarí­tást“ azzal érték el, hogy betartot­ták az épületek közötti 10 méter távolságot, illetve nem lépték túl e tűzbiztonsági normát. Ezen a vonalon haladt a Márama­­ros tartományi kollektív gazdasá­gok nagy többsége is. A múlt év fo­lyamán emelt épületek jó elhelyezé­se folytán több mint 2000 ha szántó­földet „takarítottak“ meg. A kollektív gazdaságok építkezési tevékenysége azonban nem volt mindenütt hibamentes. Egyes gazda­ságok termékeny földekre építettek istállókat, vagy olyan helyre, ahol hiányzott az ivóvíz, vagy pedig tá­vol esnek az utaktól. Így például a börvelyi és szilágypiri kollektív gazdaság 60—70 méter távolságra helyezte el az istállókat egymástól a szamoskrassói kollektív gazdaság pedig árvízveszélyes helyre építette istállóit . Miután a székhelynek szánt terü­letet kijelölték, sor kerülhet a gaz­dasági épületek tervének elkészíté­sére. A gazdasági épületek számát és kapacitását az illető gazdaság szervezeti felépítése és nagysága alapján állapítják meg. Ide tartoz­nak természetesen azok a számítá­sok is, amelyeket a helyszínen kell végeznie annak a rajoni bizottság­nak, amely a Minisztertanács 1955/20 számú rendelete alapján a gazda­ságrendezés tervének elkészítéséért felelős. Ez a terv magába foglalja : a gazdaság területének (jelenlegi és jövőbeni) felhasználását; az ál­lattenyésztésre, a szükséges mező­gazdasági gépekre, építkezésekre, vízszükségletre vonatkozó adatokat. Az építkezések csoportosítása az épületek rendeltetésének hasonló­sága vagy funkcionális szerepe sze­rint történik. A gazdasági központot udvaroknak és állattenyésztő részle­geknek nevezett szektorok szerint osztják fel. — az üzemközpont udvara, me­lyen a fészerek és kocsiszínek, a gé­pek és járművek részére készült színek, az igásállat istállók, a gaz­daság javítóműhelye stb. áll. — a gabona- és vetőmagraktár, a ketrecek, gumós növények silója ; — az állattenyésztő farm, amely­ben állatfajták — szarvasmarha, sertés, juh, baromfi — szerint helye­zik el az állományt. A gazdasági udvarok valamint az állattenyésztő-telepek elhelyezésénél a következő szempontokat kell fi­gyelembe vennünk . A szállítások megkönnyítése ér­dekében a gazdasági udvarokat a főútvonalak mentén helyezzük el, de úgy, hogy azok közvetlen össze­köttetésben legyenek a szántóföl­dekre vezető utakkal is. A gazdasá­gi udvar, különösen pedig a takar­mánytároló helyiségek elhelyezését akkor oldjuk meg helyesen, ha on­nan könnyen meg lehet közelíteni az állattenyésztő-telepeket is. Az állattenyésztő-telepeket a for­galmas utaktól távol, úgy kell el­helyeznünk, hogy az állatok az is­tállókból egyenesen a legelőkre me­hessenek. Ugyanakkor helyes dolog az, ha a különböző állattenyésztő­telepeket véderdősávval választ­juk el egymástól. Az irodát és a bri­gád irodákat a gazdasági központ közvetlen közelében rendezzük be. Igen fontos szerepe van a mező­­gazdasági épületek elhelyezésének. Hogy kellő napfényt biztosíthassunk az állatoknak, az istállók hosszát Észak-Dél irányban helyezzük el, az ajtókat pedig a széltől védett ol­dalra tervezzük. A barom­fiolák ab­lakai pedig Délre nézzenek. A gépszíneket bárhogyan elhelyez­hetjük, csupán azt kell figyelembe vennünk, hogy a nyitott oldalak széltől védett irányban legyenek. A kukoricagórékat viszont az uralkodó szél irányára merőlegesen építjük, hogy jól szellőzzenek. A mezőgazdasági építkezéseknél nagy segítséget jelent a Földműve­lésügyi Minisztérium által 1961-ben kiadott katalógus. Ez a katalógus tartalmazza a kollektív gazdaságok­ban előforduló összes épületek terv­rajzait, fontos útmutatásokkal szol­gálva a helyi, olcsó építkezési anya­gok felhasználását illetően. Természetesen, kollektív gazdasá­gainknak arra kell törekedniök, hogy minél erősebb, tartósabb épüle­teket emeljenek. De legalább ennyire fontos szempont az is, hogy ezek az épületek minél olcsóbbak legyenek. Ezért fel kell használni a helyi épít­kezési anyagokat, melyekből körül­tekintő tervezéssel jó és tartós épü­leteket lehet emelni. Ezt a szempontot valósította meg a románlapádi (Enyed rajon) kollek­tív gazdaság, ahol a felépült istálló jó is és olcsó is ; jó, mert termés­kőből épült, olcsó, mert a termés­követ a közelben fejtették ki a kol­lektivisták, így férőhelyenként 600 lejbe került a tehénistálló! A kollektív gazdaságokban sorra­­kerülő nagyszabású építkezések megvalósításában nagy felelősség és komoly munka hárul az építészekre, technikusokra. Különösen ami az épületek tervezését, elhelyezését és kivitelezését illeti. Éppen ezért va­lamennyi szakembernek esetről eset­re meg kell vizsgálnia az illető kol­lektív gazdaság lehetőségeit, adott­ságait, hogy mindenütt olcsó, jó és tartós épületeket emelhessenek. MURATESCU E. ADRIANA építész MIT HOVA ÉPÍTSÜNK ! Szőlőskert lesz a kopár domboldalon... Az ország sok vidékén megkezdő­dött az erodált területek teraszozása ELŐRE Takarmányozáson múlik A Tátaru-i (Negru-Vodá rajon) kollektív gazdaság kezdettől fogva elsőrendű feladatának tekintette az állattenyésztés fejlesztését; jelenleg már 140 fölé emelkedett a fejőste­hén állomány, közel 2000 sertés 2060 juh, 7000 baromfi van a gazda­ságban. Az állatállomány számbeli gyara­pításával párhuzamosan különös fi­gyelmet fordítottak a takarmányo­zás állandó javítására, a megfelelő takarmányalap biztosítására. Ta­valy például különböző takarmány­­növényeket termesztettek csaknem 600 hektáron. Fehérjében gazdag ta­karmányok biztosítása érdekében a­ silókukoricán kívül sok bükkönyt, s más hüvelyes növényt vetettek. A fejlett termelés­technika követ­kezményeként sikerült gazdag ta­karmánytermést elérniök, így pél­dául silókukoricából hektáronként 45.000 kilót takarítottak be, bük­könyből 3000 kilót (szénának valót), szudánifűből pedig 9000 kilót min­den egyes hektárról. Tavaly 490 tonna silókukoricát vermeltek el, úgyhogy minden állatra 12 tonna si­lótakarmány jutott. A gazdaság immár évek óta nem küzd abrakhiánnyal. S ez jórészt a gazdag kukoricatermésnek köszön­hető. Az elmúlt évben például hek­táronként közel 50 mázsa kukoricát takarítottak be. Ily módon a takar­mányalap 609 tonna kukoricával gyarapodhatott. Természetesen volt elegendő árpa és zab is. A bőséges takarmányalapnak kö­szönhetően a kollektivisták változa­tosan takarmányozhatták az állatál­lományt. Ennek nyomán pedig igen­csak szép hozamokhoz jutottak. A tehenenként­ fejési átlag például 2882 liter volt, 3,6 kiló gyapjút nyír­tak minden juhról. Jó eredménye­ket értek el a szarvasmarha-növen­dékek tenyésztésében is. Az idén a tatarui kollektivisták még nagyobb eredményekre törek­szenek. 520 hektáron termesztenek takarmánynövényeket, nagyobb lesz a zöld futószalag területe is. 340 hektáron folytatnak kettős termelést. Az ésszerű takarmányozás lehe­tővé teszi a hozamok további növe­lését. Tervek szerint a tehenenkénti tejtermelés meghaladja majd a 3000 litert, a gyapjúhozam megközelíti juhonként a négy kilónyit, a tojás­termelés pedig egyedenként felül­múlja a 130 darabot. Nagy gondot fordítanak a hústermelésre is, közel 1000 sertést fognak hizlalásra. BARTHA MIHÁLY, agrármérnök Élenjárók nyomdokain Gazdaságunk a fiatal kollektívák közé tartozik. Mindössze egy éve annak, hogy a Kajántó-völgyi dolgo­zó földművesek együttes erővel s a gépek segítségével művelik meg földjüket. A közös munka, az agrotechnikai tanfolyamok, az élenjáró kollektív gazdaságok tapasztalatai megtanítot­tak arra, hogy egész évben jó minő­ségű munkát kell végezzünk, minél alacsonyabb költséggel. Tagságunk szorgalmasan készül a tavaszra. A hektáronkénti hozam emeléséért, nagyméretű talajjavítási munkála­tokat kell végezzünk. Beszereztük a szükséges faj vetőmagvakat. A bri­­gádosok, csoportvezetők szinte na­ponta járják a határt, ellenőrzik a föld nedvességtartalmát, minden pil­lanatban készen állunk a tavaszi vetésre. Gazdaságunk Kolozsvár közelében fekszik. Az a feladatunk, hogy a vá­rost hússal, tejjel, tojással, gyü­mölccsel lássuk el. Az állatállomány és a gyümölcstermesztés fejlesztése ugyanakkor jelentősen növeli gazda­ságunk pénzjövedelmét. Öröm szá­munkra, hogy az elmúlt évben sike­rült állattenyésztésünk alapját megteremteni. Ma már juhászaink 950 juhot gondoznak. A tartomány gazdaságaihoz hasonlóan fokozzuk a sertéstenyésztést, így már 200 ser­téssel rendelkezünk, de készen van az 50 koca befogadására alkalmas fi­ztató is. Ugyanakkor malmot épí­tünk a kukoricacsövek feldarabo­lására. Ez nagymértékben meg­könnyíti, olcsóbbá teszi az állatok ellátását. A terv szerint 1965-ben 1000-re emeljük a sertések számát. Igen hasznosnak bizonyult az a módszer, hogy az állatok takarmá­nyozását a hozamtól és súlytól füg­gően végezzük. Rövid idő alatt a te­henészetben emelkedett a tejterme­lés. Élenjáró tehenészeink ma már 200—300 liter tejjel többet fejnek. Munkaközösségünk szorgalma, a gazdaság iránti szeretetünk biztosí­ték arra, hogy fiatal gazdaságunk az élenjárók nyomdokain haladva szün­telenül harcol a hozamok állandó növeléséért. Azért, hogy minél na­gyobb mértékben hozzájáruljunk a tagok jövedelmének emeléséhez, a városi dolgozók jobb ellátásához. CHINTOAN IOAN a Kajántó-völgyi kollektív gazdaság elnöke Együtt van a vetőmag Kollektív gazdaságunk az idei tava­szon alakult, a mint­ás kollektivisták­nak bizony a tavaszi készülődés mellett még egy sor szervezési teendőt is el kellett végeznünk. A szervezési mun­kánkban nagyon sok segítséget kap­tunk a hermányi és a szomszédos kökö­­si kollektív gazdaságoktól, ahonnan több napon át nálunk tartózkodott Vajnár György mérnök, Zsigmond Mihály brigádkönyvelő, Plugor Tamás, Nagy Sándor és Vas Jenő brigádosok, Ilyés József könyvelő, Gondos Vilma pénztáros és még többen. Az ő konkrét segítségükkel sikerült aránylag rövid idő alatt összeállítani a­ leltárt, elkészí­teni a termelési tervet, megalakítani a brigádokat, a csoportokat. Most már teljes erővel készülhetünk a tavaszi munkára. Megkezdtük az istállótrágya hordását. Megkötöttük a szerződést a gép és traktorállomással 40 hektár ár­pa elvetésére, és mintegy 50 hektár burgonyaföld felszántására. Számbavet­­tük ekéinket és más mezőgazdasági fel­szereléseinket, hogy mihelyt az idő en­gedi kimehessünk a mezőre. Egyebek között 40 hektár árpát, 10 hektár za­bot, 100 hektár kukoricát, 50 hektár cukorrépát, 65 hektár burgonyát, 10 hektár bükkönyt, vagyis összesen 325 hektárt vetünk be tavasziakkal. Az eh­hez szükséges vetőmagot már összeadta a tagság. Minden reményünk meg van hát ar­ra, hogy zökkenőmentesen jó körülmé­nyek között elvégezzük a tavaszi mun­kát. Teli munkakedvvel és tenniaka­­rással várjuk a kedvező időt. PETRINJEL NICOLAE a bácstelki kollektív gazdaság elnöke 1962. április 1., vasárnap Hozzáértéssel, szaktudással A marosvásárhelyi Mezőgazdasági Iskolában tanfolyamot szerveztek az újonnan alakult kollektív gazdasá­gok állattenyésztési brigádosainak a szakképzésére. A brigádfelelősök hasznos ismeretekre tesznek itt szert a tanárok és szakmérnökök előadásaiból ­i igazi munkahelyen a Ploiesti tartományi népta­nács mezőgazdasági osztályán dolgozott. Nemrégiben a Sme­­eni községi kollektív gazdasá­got választotta új munkahe­lyéül. Kitartó munkájáért a kollektivisták hamarosan meg­szerezték és a kollektív gazda­ság elnökévé választották. ECATERINA GHEORGHE alig néhány hete kapta meg agrármérnöki diplomáját, ö­­römmel tölti el az a tudat, hogy most a Bukarest tarto­mányi branistea­i kollektivis­ták között lehet. Itt, ebben a kollektív gazdaságban kezdte meg nagy kedvvel és érdeklő­déssel mérnöki munkáját. ION TESU agrármérnök EREMIA ERNEST a Titu rajon! contesti-i kol­lektív gazdaság agrármérnöke. Az elmúlt évben a gazdaság nagy jövedelemmel zárta mér­­legét. Ehhez jelentősen hozzá­­ járult a fiatal mérnök mun­kája is.

Next