Előre, 1962. április (16. évfolyam, 4485-4510. szám)
1962-04-01 / 4485. szám
2 Ezekben a napokban hazánk minden sarkában kollektivista parasztok milliói indulnak harcba, hogy a tavaszi szántás-vetést idejében és jó körülmények között elvégezzék. Ezernyi a tennivaló a tavasz első napjaiban a régi és az új kollektív gazdaságokban. A mezei munkák mellett égetően sürgős a szervezési feladatok, a mezei és állattenyésztési brigádok megszervezése, terveik elkészítése, munkába indítása stb. Az új kollektív gazdaságok munkába indulásánál hatalmas segítséget jelent az idősebb kollektív gazdaságok tapasztalata, tudása példája. Az eddigi tapasztalat azt bizonyítja, hogy sok egészen fiatal gazdaság e tapasztalat és példa felhasználásával máris egész sor olyan intézkedést hozott, amelyekből a többiek is tanulhatnak. Az alábbi írásokkal mindezt szeretnénk megosztani a fiatal kollektív gazdaságokkal, hogy minél jobban gyümölcsöztessék azokat gazdasági és szervezeti megerősödésük érdekében. A JÓ TERV FÉL SIKER Néhány héttel ezelőtt falunk, Nyárádköszvényes, dolgozó földművesei is kollektív gazdaságba tömörültek. Az alakuló közgyűlés után a legelső tennivalónk volt a termelési terv elkészítése. Nem volt könnyű dolog, hiszen tapasztalatlanok vagyunk, de segítettek a szomszédos kollektív gazdaságok és a rajoni szervek. Jómagam meglátogattam többek között a nyárádszentmártoni gazdaságot, elbeszélgettem a vezetőkkel. Főleg arról érdeklődtem, hogyan kezdték ők annak idején, milyen szempontokat vettek figyelembe a termelési terv elkészítésekor. Sok hasznos tanácsot kaptam tőlük. Már indulásunk első napján egy mezőgazdasági mérnököt is kaptunk, aki igen nagy segítséget nyújt munkánkban. Nagy gonddal láttunk hozzá a terv elkészítéséhez. Valamenynyien tudatában voltunk annak, hogy a jó terv már fél siker. Vigyáztunk arra, hogy ne tűzzünk célul olyan feladatokat, amely meghaladja erőnket, ugyanakkor viszont gondoltunk arra is, hogy a terv mozgósító legyen, ösztönözzön jobb munkára, segítse elő gazdaságunk fő célkitűzéseit már az első esztendőben: a vetésforgó kialakítását, a hektárhozam növelését és a nagyüzemi állattenyésztés megalapozását. A mintegy 400 hektárnyi természetes kaszálónk feljavítása mellett tervbe vettük, hogy pillangósok és más takarmánynövények telepítésével olyannyira fejlesztjük takarmány alapunkat, hogy az állattenyésztés gazdaságunk fő jövedelmi forrásává váljék. A megvásárolt állatokat átmenetileg a tagok nagyobb istállóiba helyezzük el, amíg elkészül a tervbe vett 100 férőhelyes istállónk, a sertésos, a juhhodály stb. Az építkezéseket a lehető legolcsóbban kívánjuk megoldani. Erre minden lehetőségünk megvan. A közeli Bekecsen korlátlan mennyiségű kő áll rendelkezésre, amelyet csupán a helyszínre kell hordani. A téglát is el tudjuk készíteni házilag, a faanyaggal sem lesz baj. Felkaroljuk tagjaink azon javaslatát, hogy néhány alkalommal önkéntesen dolgozzunk az építkezéseknél. Saját erőnkből jórészt biztosítani tudjuk a szakmunkásokat: jó kőműveseink, ácsmestereink, asztalosaink vannak. A szántóföldi növénytermesztés előirányzatainak teljesítésére, túlszárnyalására is megvannak a konkrét terveink. 70 hektáron termesztünk kukoricát. Igyekszünk a lehető legjobb magágyat készíteni, minden hektár földre 20 tonna istállótrágyát hordunk és elszórunk 120 kiló műtrágyát. A 22 hektáros burgonyatáblánkba fészek trágyázást alkalmazunk. Brigádosaink, csoportfelelőseink már most feladatul kapták, hogy a kikeléstől állandóan figyeljék a növényt, nem ütötte-e fel a fejét a burgonyabogár, hogy kellő időben védekezhessünk a rendkívül kártékony bogár ellen. Hasonló intézkedési terveket dolgoztunk ki a len és más növények gazdag hektárhozamának biztosítására, valamint a gyümölcsfa telepítésre is. Gazdaságunk tagjai türelmetlenül várják, hogy kivonulhassanak a mezőre, megkezdhessék a munkát a mezsgyétlen földeken. S ezt a munkakedvet, szorgalmat igyekszünk ösztönözni : már az idén bevezetjük a pótjavadalmazási rendszert a kapásnövényeknél és az állattenyésztésben. ÁCS ANTAL" a nyárádköszvényesi Március 6 kollektív gazdaság elnöke ' ! Erős brigádokkal, gondos munkaszervezéssel Büszkék vagyunk arra, hogy a nagyőszi December 30 gazdaságot Nagyszentmiklós rajon legjobb kollektív gazdaságai között emlegetik. Az elmúlt őszön a kedvezőtlen időjárás ellenére 409.000 lej jövedelemre tettünk szert 100 hektáronként, s több mint 6 millióra rúg már az állóalapunk, noha 1500 hektárnál kisebb a földterületünk. Eredményeinket, gazdaságunk megerősödését mindenekelőtt két fontos tényezőnek köszönhetjük. Egyrészt annak, hogy sokoldalú gazdálkodásra, árutermelésre rendezkedtünk be. Ugyanis a gabonatermelés mellett a konyhakertészkedés, szőlő- és gyümölcstermesztés is fejlett üzemág nálnk Csupán a szőlőtőkék 110 hektár területet foglalnak el a vetésforgóban. S jól jövedelmező üzemág gazdaságunkban az állattenyésztés. Szarvasmarhából például több mint 350 darabot tartunk. Előrehaladásunkat, szervezeti-gazdasági megszilárdulásunkat másrészt annak köszönhetjük, hogy az évek során gondot fordítottunk a termelési brigádok és csoportok megerősítésére, idejében és megfelelő körülmények között végeztünk el mindenféle mezőgazdasági teendőt. 1961- ben mindamellett, hogy a nagykiterjedésű konyha- és szőlőkért temérdek munkaerőt igényelt, az egész kukoricát például háromszor kapálták meg kézzel és géppel a legmegfelelőbb időben. Ennek eredményeként egyre-másra 3.500 kilós szemesterményt takarítottunk be hektáronként. Igaz, megfelelő önállóságot biztosítottunk a brigádoknak, s anyagilag is érdekeltté tettük őket a hektárhozam és az állati termékek növelésében. Egyébként az elmúlt két esztendőben vegyes brigádokkal dolgoztunk. Ám ez a munkaszervezési forma az utóbbi időben kezdett nehézkessé válni nálunk. Mindenekelőtt azért, mert sok üzemágunk van. Ennek folytán bizonyos időközökben a brigádok vezetői nem tudták elég operatívan ellenőrizni és irányítani a munkát. A növényápoláskor például nem tartózkodhattak ugyanazokban a napokban a gabonaföldeken, konyhakertben, szőlőben és más határrészben, nem követhették nyomon eléggé a különböző termelési ágakban a munkák minőségét. Számolva ezzel az év elején újjászerveztük a brigádokat, csoportokat. Jól megfontolt elgondolással három szakosított brigádot alakítottunk. Az első számúba — mely lényegében a gabonatermesztési brigád — 313 munkaerőt osztottunk be s 8 csoportot létesítettünk. E brigádba — azok a kollektivisták kerültek, akik az elmúlt években nagyobb jártasságra tettek szert a gabonatermesztésben. A szakosított brigádok megalakítását az idei megnövekedett tervelőirányzatok tették szükségessé. Hiszen búzából például 2.350 kilós terméshozamot akarunk elérni, szemeskukoricából pedig 300 hektáron átlag 5000 kilót. A konyha szőlő- és gyümölcskertészeti brigád a legnagyobb, 468 kollektivista dolgozik benne. Ennek keretében a 6 zöldségtermesztő csoportba 340 embert osztottunk. Mert a konyhakertészet egyre uralkodóbb ággá válik nálunk. Az 1961-es évi 5.735.000 lej jövedelemnek például 43 százaléka ebből ered. Az idén pedig több, mint 5 millió lej bevételre akarunk szert tenni 110 hektáros (ebből 20 hektár korai krumpli) konyhakertünkből. Tehát csak korai paradicsomot 45 hektáron termelünk a városi dolgozóknak. A harmadik szakosított brigád az állattenyésztésben működik. Ebben az egyes csoportokat farmok (szarvasmarha-sertéstenyésztés stb.) szerint szerveztük meg. A 72 tagú brigádban olyan emberek vannak, akik alapos ismerői a szakszerű tenyésztésnek, takarmányozási módszereknek . A brigádok átszervezésével, szakosításával magasabb színvonalú munkaszervezés honosodik meg gazdaságunkban. Másrészt ezáltal a képzettségüknek, rátermettségüknek megfelelő munkahelyen foglalkoztathatjuk a kollektivistákat s még jobban növelhetjük a mezőgazdasági termelést. FENESI PÉTER a nagyőszi (Nagyszentmiklós rajon) kollektív gazdaság elnöke Az állatszállások, magtárak és más gazdasági épületek létrehozása olyan kérdés, amellyel már most foglalkozniuk kell a fiatal kollektív gazdaságoknak. Ennek a kérdésnek a megoldása nagymértékben kihat a gazdaságok jövedelmezőségére, a megfelelő üzemeltetési feltételek biztosítására. E cikkben gazdasági épületek elhelyezését és tervezését illető néhány legfontosabb kérdésről szeretnénk véleményt mondani. Az utóbbi évek során a kollektív gazdaságokban számos állatszállás és üzemeltető épületet emeltek és ezzel értékes tapasztalatokat halmoztak fel a gazdasági épületek ésszerű elhelyezése és gazdaságossága tekintetében. Ez a tapasztalat azt mutatja, hogy az épületeket a gazdasági munka jellegétől és a kollektív gazdaság földtábláitól függően kell összpontosítani. Ezt gazdasági központnak nevezik. Ezt a helyet oly módon kell kijelölni, hogy a termelési folyamat normális lebonyolítását biztosítsa és megfeleljen az állattenyésztés egészségügyi követelményeinek is. Ugyanakkor optimális munkafeltételeket kell teremtsen a kollektivisták számára. .Ezeket a szempontokat figyelembe kell vegyék az egyesített kollektív gazdaságok vezetőségei is, ahol több kisebb gazdaság egyesült, a földterület pedig jelentősen kitágult, s ezáltal a távolságok is megnőttek. Ezeken a helyeken a gazdasági központ, vagy központok helyes kijelölése még körültekintőbb tanulmányozást és alaposságot igényel. Számos kollektív gazdaságban felhasználják a már meglevő épületeket is, esetleg átalakítják azokat. Ez megfelel a pillanatnyi helyzetnek, de az esetek döntő többségében nem felel meg a távlati követelményeknek. A végleges gazdasági központ fekvésének követelményei a következők : — a gazdasági építkezések helyének kijelölésekor szorítkozzunk a legszükségesebb területekre, hogy lehetőleg minél kevesebb termőföldet vonjunk el a mezőgazdaságtól; ugyanakkor vegyük figyelembe a gazdaság fejlesztésének távlatait is. — jól karbantartott utak biztosítsák a faluval való közvetlen kapcsolatot ; a lakott övezet bármely pontjától kerülőút nélkül lehessen eljutni a gazdasági központba. — a terményszállítás és az állatok hajtása viszont ne a falun át történjék a gazdasági központba. — a gazdasági központot oly módon kell elhelyezni, hogy az uralkodó szél (vagyis az, amely az év folyamán a leghosszabb ideig fúj) a falu felől a székhely irányába fújjon ; az állatszállások átható szaga a faluban így kevésbé érződik. — az üzemközpontnak a folyóvíz alsó folyásánál, a falu alatt kell lennie, hogy a hulladékok fertőzte víz ne érintse a falut. — a gazdasági központ és más egységek, vagy vállalatok között meg kell teremteni a megfelelő együttműködést a különböző közszolgáltatások (víz- és villanyszolgáltatás, csatornázás stb.) tekintetében. —a gazdasági központ normális működésének igen fontos tényezője a víz. Éppen ezért, a gazdasági épületek tervezésekor és elhelyezésekor már tudni kell, hogy milyen vízforrások állnak rendelkezésre és pontosan milyen mennyiségű vízre lehet számítani. Ennek a kérdésnek olyan nagy a jelentősége, hogy a Földművelésügyi Minisztérium 1960/280 számú rendeletében leszögezi: „Tilos olyan helyeken mezőgazdasági épületeket emelni, ahol előzőleg nem állapították meg a szükséges vízmennyiséget, vízellátási forrást és a kérdés megoldási módozatát (a felelős szervek feltüntetésével). Amennyiben az agrozootechnikai épületek elhelyezése és építése alkalmával nem vizsgálták és oldották volna meg a vízellátás kérdését, e munkálatok ellenértékét azok a szervek kötelesek megtéríteni, amelyeknek a hibájából nem biztosították a vizet.“ H a gazdasági épületeket nem szabad árvízveszélyes területre építeni, lehetőleg sík területen szilárd talajra kell építeni az üzemközpontot, hogy elkerüljük az ásatásokkal vagy az alapzat megszilárdításával járó felesleges költségeket. — gondolnunk kell arra, hogy a terep az egészségügyi követelményeknek is megfeleljen ; ne építsünk olyan völgyekbe, ahol a levegő áporodott, ahol a közelben mocsarak, bőrcserző üzemek vagy vágóhidak stb. vannak. A kollektív gazdaságok a már felhúzott gazdasági épületek elhelyezésénél szem előtt tartották — az esetek többségében — a fent leírt irányelveket. Dicséretet érdemelnek például a Bukarest tartományi kollektív gazdaságok, amelyek az 1961. év folyamán felépített 4000 gazdasági épület számára a mezőgazdasági területnek mindössze 0,5 százalékét vették igénybe. Ezt a terület „megtakarítást“ azzal érték el, hogy betartották az épületek közötti 10 méter távolságot, illetve nem lépték túl e tűzbiztonsági normát. Ezen a vonalon haladt a Máramaros tartományi kollektív gazdaságok nagy többsége is. A múlt év folyamán emelt épületek jó elhelyezése folytán több mint 2000 ha szántóföldet „takarítottak“ meg. A kollektív gazdaságok építkezési tevékenysége azonban nem volt mindenütt hibamentes. Egyes gazdaságok termékeny földekre építettek istállókat, vagy olyan helyre, ahol hiányzott az ivóvíz, vagy pedig távol esnek az utaktól. Így például a börvelyi és szilágypiri kollektív gazdaság 60—70 méter távolságra helyezte el az istállókat egymástól a szamoskrassói kollektív gazdaság pedig árvízveszélyes helyre építette istállóit . Miután a székhelynek szánt területet kijelölték, sor kerülhet a gazdasági épületek tervének elkészítésére. A gazdasági épületek számát és kapacitását az illető gazdaság szervezeti felépítése és nagysága alapján állapítják meg. Ide tartoznak természetesen azok a számítások is, amelyeket a helyszínen kell végeznie annak a rajoni bizottságnak, amely a Minisztertanács 1955/20 számú rendelete alapján a gazdaságrendezés tervének elkészítéséért felelős. Ez a terv magába foglalja : a gazdaság területének (jelenlegi és jövőbeni) felhasználását; az állattenyésztésre, a szükséges mezőgazdasági gépekre, építkezésekre, vízszükségletre vonatkozó adatokat. Az építkezések csoportosítása az épületek rendeltetésének hasonlósága vagy funkcionális szerepe szerint történik. A gazdasági központot udvaroknak és állattenyésztő részlegeknek nevezett szektorok szerint osztják fel. — az üzemközpont udvara, melyen a fészerek és kocsiszínek, a gépek és járművek részére készült színek, az igásállat istállók, a gazdaság javítóműhelye stb. áll. — a gabona- és vetőmagraktár, a ketrecek, gumós növények silója ; — az állattenyésztő farm, amelyben állatfajták — szarvasmarha, sertés, juh, baromfi — szerint helyezik el az állományt. A gazdasági udvarok valamint az állattenyésztő-telepek elhelyezésénél a következő szempontokat kell figyelembe vennünk . A szállítások megkönnyítése érdekében a gazdasági udvarokat a főútvonalak mentén helyezzük el, de úgy, hogy azok közvetlen összeköttetésben legyenek a szántóföldekre vezető utakkal is. A gazdasági udvar, különösen pedig a takarmánytároló helyiségek elhelyezését akkor oldjuk meg helyesen, ha onnan könnyen meg lehet közelíteni az állattenyésztő-telepeket is. Az állattenyésztő-telepeket a forgalmas utaktól távol, úgy kell elhelyeznünk, hogy az állatok az istállókból egyenesen a legelőkre mehessenek. Ugyanakkor helyes dolog az, ha a különböző állattenyésztőtelepeket véderdősávval választjuk el egymástól. Az irodát és a brigád irodákat a gazdasági központ közvetlen közelében rendezzük be. Igen fontos szerepe van a mezőgazdasági épületek elhelyezésének. Hogy kellő napfényt biztosíthassunk az állatoknak, az istállók hosszát Észak-Dél irányban helyezzük el, az ajtókat pedig a széltől védett oldalra tervezzük. A baromfiolák ablakai pedig Délre nézzenek. A gépszíneket bárhogyan elhelyezhetjük, csupán azt kell figyelembe vennünk, hogy a nyitott oldalak széltől védett irányban legyenek. A kukoricagórékat viszont az uralkodó szél irányára merőlegesen építjük, hogy jól szellőzzenek. A mezőgazdasági építkezéseknél nagy segítséget jelent a Földművelésügyi Minisztérium által 1961-ben kiadott katalógus. Ez a katalógus tartalmazza a kollektív gazdaságokban előforduló összes épületek tervrajzait, fontos útmutatásokkal szolgálva a helyi, olcsó építkezési anyagok felhasználását illetően. Természetesen, kollektív gazdaságainknak arra kell törekedniök, hogy minél erősebb, tartósabb épületeket emeljenek. De legalább ennyire fontos szempont az is, hogy ezek az épületek minél olcsóbbak legyenek. Ezért fel kell használni a helyi építkezési anyagokat, melyekből körültekintő tervezéssel jó és tartós épületeket lehet emelni. Ezt a szempontot valósította meg a románlapádi (Enyed rajon) kollektív gazdaság, ahol a felépült istálló jó is és olcsó is ; jó, mert terméskőből épült, olcsó, mert a terméskövet a közelben fejtették ki a kollektivisták, így férőhelyenként 600 lejbe került a tehénistálló! A kollektív gazdaságokban sorrakerülő nagyszabású építkezések megvalósításában nagy felelősség és komoly munka hárul az építészekre, technikusokra. Különösen ami az épületek tervezését, elhelyezését és kivitelezését illeti. Éppen ezért valamennyi szakembernek esetről esetre meg kell vizsgálnia az illető kollektív gazdaság lehetőségeit, adottságait, hogy mindenütt olcsó, jó és tartós épületeket emelhessenek. MURATESCU E. ADRIANA építész MIT HOVA ÉPÍTSÜNK ! Szőlőskert lesz a kopár domboldalon... Az ország sok vidékén megkezdődött az erodált területek teraszozása ELŐRE Takarmányozáson múlik A Tátaru-i (Negru-Vodá rajon) kollektív gazdaság kezdettől fogva elsőrendű feladatának tekintette az állattenyésztés fejlesztését; jelenleg már 140 fölé emelkedett a fejőstehén állomány, közel 2000 sertés 2060 juh, 7000 baromfi van a gazdaságban. Az állatállomány számbeli gyarapításával párhuzamosan különös figyelmet fordítottak a takarmányozás állandó javítására, a megfelelő takarmányalap biztosítására. Tavaly például különböző takarmánynövényeket termesztettek csaknem 600 hektáron. Fehérjében gazdag takarmányok biztosítása érdekében a silókukoricán kívül sok bükkönyt, s más hüvelyes növényt vetettek. A fejlett termeléstechnika következményeként sikerült gazdag takarmánytermést elérniök, így például silókukoricából hektáronként 45.000 kilót takarítottak be, bükkönyből 3000 kilót (szénának valót), szudánifűből pedig 9000 kilót minden egyes hektárról. Tavaly 490 tonna silókukoricát vermeltek el, úgyhogy minden állatra 12 tonna silótakarmány jutott. A gazdaság immár évek óta nem küzd abrakhiánnyal. S ez jórészt a gazdag kukoricatermésnek köszönhető. Az elmúlt évben például hektáronként közel 50 mázsa kukoricát takarítottak be. Ily módon a takarmányalap 609 tonna kukoricával gyarapodhatott. Természetesen volt elegendő árpa és zab is. A bőséges takarmányalapnak köszönhetően a kollektivisták változatosan takarmányozhatták az állatállományt. Ennek nyomán pedig igencsak szép hozamokhoz jutottak. A tehenenként fejési átlag például 2882 liter volt, 3,6 kiló gyapjút nyírtak minden juhról. Jó eredményeket értek el a szarvasmarha-növendékek tenyésztésében is. Az idén a tatarui kollektivisták még nagyobb eredményekre törekszenek. 520 hektáron termesztenek takarmánynövényeket, nagyobb lesz a zöld futószalag területe is. 340 hektáron folytatnak kettős termelést. Az ésszerű takarmányozás lehetővé teszi a hozamok további növelését. Tervek szerint a tehenenkénti tejtermelés meghaladja majd a 3000 litert, a gyapjúhozam megközelíti juhonként a négy kilónyit, a tojástermelés pedig egyedenként felülmúlja a 130 darabot. Nagy gondot fordítanak a hústermelésre is, közel 1000 sertést fognak hizlalásra. BARTHA MIHÁLY, agrármérnök Élenjárók nyomdokain Gazdaságunk a fiatal kollektívák közé tartozik. Mindössze egy éve annak, hogy a Kajántó-völgyi dolgozó földművesek együttes erővel s a gépek segítségével művelik meg földjüket. A közös munka, az agrotechnikai tanfolyamok, az élenjáró kollektív gazdaságok tapasztalatai megtanítottak arra, hogy egész évben jó minőségű munkát kell végezzünk, minél alacsonyabb költséggel. Tagságunk szorgalmasan készül a tavaszra. A hektáronkénti hozam emeléséért, nagyméretű talajjavítási munkálatokat kell végezzünk. Beszereztük a szükséges faj vetőmagvakat. A brigádosok, csoportvezetők szinte naponta járják a határt, ellenőrzik a föld nedvességtartalmát, minden pillanatban készen állunk a tavaszi vetésre. Gazdaságunk Kolozsvár közelében fekszik. Az a feladatunk, hogy a várost hússal, tejjel, tojással, gyümölccsel lássuk el. Az állatállomány és a gyümölcstermesztés fejlesztése ugyanakkor jelentősen növeli gazdaságunk pénzjövedelmét. Öröm számunkra, hogy az elmúlt évben sikerült állattenyésztésünk alapját megteremteni. Ma már juhászaink 950 juhot gondoznak. A tartomány gazdaságaihoz hasonlóan fokozzuk a sertéstenyésztést, így már 200 sertéssel rendelkezünk, de készen van az 50 koca befogadására alkalmas fiztató is. Ugyanakkor malmot építünk a kukoricacsövek feldarabolására. Ez nagymértékben megkönnyíti, olcsóbbá teszi az állatok ellátását. A terv szerint 1965-ben 1000-re emeljük a sertések számát. Igen hasznosnak bizonyult az a módszer, hogy az állatok takarmányozását a hozamtól és súlytól függően végezzük. Rövid idő alatt a tehenészetben emelkedett a tejtermelés. Élenjáró tehenészeink ma már 200—300 liter tejjel többet fejnek. Munkaközösségünk szorgalma, a gazdaság iránti szeretetünk biztosíték arra, hogy fiatal gazdaságunk az élenjárók nyomdokain haladva szüntelenül harcol a hozamok állandó növeléséért. Azért, hogy minél nagyobb mértékben hozzájáruljunk a tagok jövedelmének emeléséhez, a városi dolgozók jobb ellátásához. CHINTOAN IOAN a Kajántó-völgyi kollektív gazdaság elnöke Együtt van a vetőmag Kollektív gazdaságunk az idei tavaszon alakult, a mintás kollektivistáknak bizony a tavaszi készülődés mellett még egy sor szervezési teendőt is el kellett végeznünk. A szervezési munkánkban nagyon sok segítséget kaptunk a hermányi és a szomszédos kökösi kollektív gazdaságoktól, ahonnan több napon át nálunk tartózkodott Vajnár György mérnök, Zsigmond Mihály brigádkönyvelő, Plugor Tamás, Nagy Sándor és Vas Jenő brigádosok, Ilyés József könyvelő, Gondos Vilma pénztáros és még többen. Az ő konkrét segítségükkel sikerült aránylag rövid idő alatt összeállítani a leltárt, elkészíteni a termelési tervet, megalakítani a brigádokat, a csoportokat. Most már teljes erővel készülhetünk a tavaszi munkára. Megkezdtük az istállótrágya hordását. Megkötöttük a szerződést a gép és traktorállomással 40 hektár árpa elvetésére, és mintegy 50 hektár burgonyaföld felszántására. Számbavettük ekéinket és más mezőgazdasági felszereléseinket, hogy mihelyt az idő engedi kimehessünk a mezőre. Egyebek között 40 hektár árpát, 10 hektár zabot, 100 hektár kukoricát, 50 hektár cukorrépát, 65 hektár burgonyát, 10 hektár bükkönyt, vagyis összesen 325 hektárt vetünk be tavasziakkal. Az ehhez szükséges vetőmagot már összeadta a tagság. Minden reményünk meg van hát arra, hogy zökkenőmentesen jó körülmények között elvégezzük a tavaszi munkát. Teli munkakedvvel és tenniakarással várjuk a kedvező időt. PETRINJEL NICOLAE a bácstelki kollektív gazdaság elnöke 1962. április 1., vasárnap Hozzáértéssel, szaktudással A marosvásárhelyi Mezőgazdasági Iskolában tanfolyamot szerveztek az újonnan alakult kollektív gazdaságok állattenyésztési brigádosainak a szakképzésére. A brigádfelelősök hasznos ismeretekre tesznek itt szert a tanárok és szakmérnökök előadásaiból i igazi munkahelyen a Ploiesti tartományi néptanács mezőgazdasági osztályán dolgozott. Nemrégiben a Smeeni községi kollektív gazdaságot választotta új munkahelyéül. Kitartó munkájáért a kollektivisták hamarosan megszerezték és a kollektív gazdaság elnökévé választották. ECATERINA GHEORGHE alig néhány hete kapta meg agrármérnöki diplomáját, örömmel tölti el az a tudat, hogy most a Bukarest tartományi branisteai kollektivisták között lehet. Itt, ebben a kollektív gazdaságban kezdte meg nagy kedvvel és érdeklődéssel mérnöki munkáját. ION TESU agrármérnök EREMIA ERNEST a Titu rajon! contesti-i kollektív gazdaság agrármérnöke. Az elmúlt évben a gazdaság nagy jövedelemmel zárta mérlegét. Ehhez jelentősen hozzá járult a fiatal mérnök munkája is.