Előre, 1962. május (16. évfolyam, 4511-4536. szám)

1962-05-01 / 4511. szám

1962. május 1., kedd LORIC 3 (Folytatás a 2. oldalról) leszögezte országunk álláspontját a nemzetközi helyzet főbb problémáival kapcsolatosan. A Román Népköztársaság a többi szocialista ország oldalán aktívan hozzájárul a békének és a népek biztonságának megvédéséhez. Államunk külpolitikájában állhatatosan küzd az általános és teljes leszerelésért, az összes nemzetközi vitás kérdések békés megoldásáért, a békés egymás mellett élés elveinek győzelméért és az államok közötti együttműködés kifejlesztéséért. Nem nézhetjük azonban közömbösen, hogy Nyugaton az imperialista agresszív körök folytatják a fegyverkezési hajszát, növelik a háborús célokra szánt alapokat, felújítják a nukleáris kísérleteket, újabb agresszív mesterkedéseket szőnek. Ilyen körülmények között nem elegendő, hogy a szocialista országok népei csak áhítozzák a békét. Ugyanakkor szükség van arra is, hogy felfegyverkezett karjuk, fegyveres erőik meg tudják védeni a békét. Minthogy mindaddig, amíg létezik imperializmus, fennáll a világháború veszélye is, népünk, akárcsak a többi szocialista állam népei, kellőképpen gondoskodik a haza védelmi képességének növeléséről. Nem titok, hogy a szocialista tábor katonai ereje az a döntő tényező, amely lehűti egyes befolyásos nyugati körök háborús buzgalmát. Az imperializmus ma már nem dönthet kénye-kedve szerint a népek sorsáról. Az új világháború elhárítható, mivel nemzetközi téren az erőviszony megváltozott és szüntelen változik a béke és a szocializmus erői javára. Elvtársak ! A párt által létrehozott és irányított néphadseregünk becsülettel teljesíti a dolgozó nép megbízatását. A különböző rangfokozatú katonák nap mint nap állhatatosan és odaadással képezik magukat, hogy tökéletesen elsajátítsák a fegyverforgatás mesterségét, hogy szüntelenül emeljék a katonai egységek harcképességét. Biztosítjuk önöket, elvtársak, hogy népünknek minden alapja megvan arra, hogy a jövőben is teljes bizalommal folytassa békés alkotó munkáját. Teljes mértékben megbízhat hadseregében, amely — a párt és a kormány gondoskodása folytán — minden eszközzel fel van szerelve ahhoz, hogy a Varsói Szerződés tagállamainak hadseregeivel szoros egységben, éberen megvédje a szocialista tábor népeinek forradalmi vívmányait, a béke és a szocializmus ügyét. Nemrég, mint a sajtóban olvashatták, a Varsói Szerződésben részvevő országok egyesített fegyveres erőinek csapatai és vezérkarai gyakorlatozást tartottak a Magyar NK területén. Ezen részt vettek a szovjet, magyar és román vezérkarok csapatai. A gyakorlatozások bebizonyították, az összes résztvevő csapatok és a hadi technika magasfokú harcképességét. Kijelenthetem, hogy hadseregünk kiválóan megállta a helyét. A Varsói Szerződés tagállamai egységes haderőinek parancsnoksága jónak, kitűnőnek minősítette vezérkarunk szervező képességét, katonáink ügyességét és hozzáértését a modern haditechnika kezelésében és a modern harcmező követelményeinek megfelelő küzdőképességét. Ezek az eredmények újabb buzdítást jelentenek számunkra, hogy továbbra is állhatatosan, felelősségérzettel munkálkodjunk, szüntelenül fokozzuk hadseregünk harci képességét és bármely pillanatban készen álljunk arra, hogy becsülettel teljesítsük mindazon feladatokat, amelyekkel a párt és a kormány megbízna bennünket. Hadseregünk, test a nép testéből és vér a nép véréből, igazi néphadsereg. A közkatonától egészen a tábornokig ezer szál fűzi a dolgozó néphez, érdekei és törekvései azonosak vele. A nép és a Román Népköztársaság érdekeinek védőpajzsa, a nép iskolája — ezt a feladatot bízta a párt a hadseregre. E feladat teljesítésével a hadsereg aktívan hozzájárul a katonai szolgálatot teljesítő ifjak neveléséhez magas politikai öntudattal rendelkező állampolgárokká való kiképzésükhöz. A hadsereg parancsnokai és politikai szervei, párt- és IMSZ-szervezetei nap mint nap állhatatos nevelőmunkát fejtenek ki, hogy magasfokú morális és harci tulajdonságokat fejlesszenek ki a katonák soraiban, szüntelenül emeljék politikai és ideológiai színvonalukat. A hadsereg politikai oktatási rendszerében, amely az összes katonákat felöleli, a leckék és a szemináriumok jelentős része a szocialista építés kérdéseivel foglalkozik. Gheorghe Gheorghiu-tej elvtárs már az RMP KB 1949. évi plenáris ülésén előterjesztett jelentésében hangsúlyozta, hogy : „.. .A Román Népköztársaság hadserege katonáinak soraiban felvilágosító munkát kell folytatni a parasztgazdaságok fellendítésének módozataira vonatkozólag és az élenjáró katonákból jó agitátorokat és propagandistákat kell kiképezni a kollektív gazdaság népszerűsítésére.“ E feladatát teljesítve, a hadsereg is hozzájárult ahhoz hogy a katonaruhába öltözött parasztutakat felvilágosítsa a kollektív gazdálkodás felsőbbrendűségéről. A hadseregben végzett politikai munkánkkal a jövőben is mindent elkövetünk, hogy a katonai szolgálati idő befejezése után minden egyes ifjú ne csak a fegyverforgatás mesterségét ismerje, hanem politikai, műszaki és gazdasági ismereteit gazdagítva térjen vissza munkahelyére, mégpedig azzal az eltökélt szándékkal, hogy egész ifjúi lendületével, minden képességével küzdjön a párt politikájának megvalósításáért, hazánk erősítéséért és felvirágoztatásáért. Népünknek a párt vezetésével kivívott sikerei fokozzák a katonák lelkesedését, még inkább növelik saját erejükbe vetett hitüket. A mezőgazdaság kollektivizálásának befejezése és az egységes szocialista gazdaság megteremtése a termelőerők, az egész népgazdaság még gyorsabb ütemű fejlődését eredményezve, egyidejűleg növeli a haza védelmi képességét is. Elvtársak ! A magaslat, amelyre eljutottunk azáltal, hogy hazánk városaiban és falvaiban végérvényesen győzött a szocializmus, még közelebb visz a szocialista építés kiteljesítéséhez és a kommunizmus építésére való fokozatos áttéréshez. A Nagy Nemzetgyűlés ülésszaka, amely a mezőgazdasági dolgozók valóságos kongresszusává lett, új lelkesítő feladatokat jelölt ki ezen a napsugaras után. Ezeket a feladatokat minden Boldog vagyok, hogy meghívottként részt vehetek a Nagy Nemzetgyűlés rendkívüli ülésszakán, amelyet abból az alkalomból hívtak össze, hogy befejeződött hazánkban a mezőgazdaság kollektivizálása. A mi községünkben, Plopeniben, akárcsak egész Dobrudzsa tartományban, az utolsó családok 1957 őszén léptek be a kollektív gazdaságokba. Az eltelt négy esztendő alatt sok minden megváltozott a kollektivisták életében, megváltozott a falu és maga a föld is. Éppen ezért mi nagyon is megértjük, hogy a mezőgazdaság kollektivizálásának befejezésével, népünk, a párt vezetésével nagyszerű győzelmet vívott ki, amely széles távlatokat teremt a mind bőségesebb és mind boldogabb élet megteremtésére. Annak idején a falunkat övező föld igen kis termést hozott. Egyénileg dolgozva búzából hektáronként legtöbb 500 kilós, szemeskukoricából pedig 700 kiló körüli termést értünk el. Ráadásul a falunkhoz tartozó földterületből mintegy 300 hektár teljesen terméketlen cserjés, mezsgye, sánc és köves domboldal volt, a termőföldből pedig csaknem 100 hektárt direkt termő, gyenge hozamú szőlő foglalt el. A kollektivizálással megteremtettük a föld jobb kihasználásának lehetőségeit, a terméketlen területeket visszaadtuk a mezőgazdaságnak. A pártszervezet irányításával kollektívánk vezetőtanácsa megkezdte ezeknek a területeknek a feljavítását teraszolással, valamint a gyengén termő hibridszőlők és cserjések kiirtásával. A kollektivisták ily módon több mint 200 hektárnyi területet változtattak termőfölddé. Ezen a tavaszon 11 hektárnyi teraszolt területen ültettünk nemesszőlőt 6 hektáron pedig gyümölcsfát. Terveink szerint 1965-ig 60 hektár teraszolt területen ültetünk nemesszőlőt és több mint 30 hektáron telepítünk gyümölcsöst. Ily módon a falunkat övező köves és meddő dombok gazdag szőlőkké és gyümölcsöskertté válnak. Tisztelt elvtársak és elvtársnak ! Ez a modern és monumentális acél- és üvegépítmény fogadta most be az államhatalom legfőbb fórumának ülésszakát, amelyet országunk történelmi jelentőségű eseményével — a Román Népköztársaság mezőgazdasága kollektivizálásának befejezésével — kapcsolatban hívtak össze. Az emelvényről elhangzott beszédek, akárcsak az ülésszak országszerte keltett visszhangja híven tükrözi népünknek e nagyszerű győzelem fölötti megelégedését és jogos büszkeségét, szilárd elhatározását, hogy még nagyobb lendülettel fog munkálkodni a Román Népköztársaság felvirágoztatásán, valamint bizalmát a Román Munkáspártnak és Központi Bizottságának politikája iránt, élén Gheorghe Gheorghiu- Dej elvtárssal. E munkálatok országunk határain túl is visszhangot keltenek, mivel a külföld is figyelemmel és érdeklődéssel követi őket. Barátaink ez alkalommal örömüket, szeretetteljes testvéri nagyrabecsülésüket és tiszteletüket fejezik ki, népünknek a szocialista építésben elért megvalósításai iránt. S rá kell mutatnunk, hogy még azok közül is, akiknek nincsen ínyükre a szocializmus és a kommunizmus, a tagadhatatlan tények láttára sokan kénytelenek elismerni országunk sikereit, pártunknak és kormányunknak a Román Népköztársaság rohamos gazdasági és kulturális fejlesztésére irányuló hatékony politikáját. Említésre méltó, hogy az utóbbi időben egyes nyugati megfigyelők — még olyanok is, akik országunkkal kapcsolatban általában nemigen tűntek ki objektív tájékozottságukkal — „az új Románia felfedezéséről“ beszélnek. Íme például mit írt nemrég a New York Herald Tribune című amerikai lap: „A kommunizmus... olyan változásokat idéz elő Romániában, amelyek minden valószínűség szerint arra fogják késztetni a Nyugatot, hogy felülvizsgálja az országról alkotott véleményét. A kommunisták által előidézett mozgalom eredményeként felül kell vizsgálni a Romániával kapcsolatos hagyományos felfogást, amely szerint ez az ország fejlődésképtelen balkáni állam.“ A továbbiakban pedig az amerikai lap feltette a kérdést — amit ismét idézek —, hogyan lehetséges: „...egy azelőtt elmaradott balkáni nemzetet, amely a régi Románia technikai és ipari kapacitásával rendelkezett, ilyen óriási energiakitörésre, ilyen kézenfekvő eredményekre késztetni?“ A New York Herald Tribune nem ad választ erre a kérdésre, amelyet azonban egész népünk jól ismer: a dolgozók alkotó energiájának felszabadulása a szocialista rendszernek, a párt marxi-leniai politikájának köszönhető. Az ENSZ európai gazdasági bizottságának titkársága által kiadott gazdasági közlöny 1961 novemberi számában tanulmányt közölt országunk gazdasági fejlődéséről. Ez a tanulmány pedig rámutat: „Az utóbbi évtized során Románia gazdasága Európa egyik legdinamikusabb gazdaságának bizonyult." A városi és falusi dolgozóknak megelégedésükre szolgálhat, hogy erőfeszítéseikeredményeivel hozzájárulnak a szocialistaRománia tekintélyének szüntelen növeléséhez. A szocialista Románia állandóan felfelé ívelő, kiegyensúlyozott gazdasággal rendelkező életerős államként, komoly partnerként lép fel a nemzetközi porondon, az egyenlőség és a kölcsönös előnyök elvein alapuló gazdasági kapcsolatokban. Ma már Európa, Ázsia, Latin-Amerika és Afrika számos országában vásárolják a „Romániai gyártmány“ védjegyű traktorokat és számos más gépet, ipari berendezéseket. Ezek a felszerelések, akárcsak a mezőgazdasági élelmicikkek népünk csodálatos megvalósításairól, fejlődési színvonalunkról tanúskodnak határainkon túl. A felszólalók közül sokan összehasonlították mai boldog, virágzó életünket a sötét múlttal. Ugyanakkor hangsúlyozandó, hogy a burzsoá földesúri rendszer politikavaly, 1957-hez viszonyítva kollektív gazdaságunk átlagosan 386 kilóval több búzát, 2189 kilóval több kukoricát, 891 kilóval több napraforgómagot termelt hektáronként. Az átlagos tejtermelés pedig tehenenként 1285 literrel növekedett. Jövedelmünk évről-évre gyarapodott s így lehetőségünk nyílott arra, hogy megfelelő módon növeljük kollektív gazdaságunk közös vagyonát és elsősorban oszthatatlan alapját. 1957-ben 1.165.000 lej volt az oszthatatlan alap s ez 1961-ig 3.740.000 lejre növekedett. Ilyenformán a 100 hektárra eső oszthatatlan alap 105.000 lejt tesz ki. Más gazdasághoz viszonyítva ez az összeg még csekély, de ha szem előtt tartjuk azt, hogy 1957-ben 100 hektárra csak 32.000 lej oszthatatlan alap jutott, megállapíthatjuk, hogy gazdaságunk az állandó gazdasági és szervezeti megerősödés egészséges útján haladt és minden lehetősége megvan arra, hogy még jobb eredményeket érjen el. Eredményeinket a párt és az állam segítségének köszönhetjük, valamint a kollektivisták jó munkájának a növényi és állati termelés gyarapításában, továbbá annak, hogy mind nagyobb mennyiségű mezőgazdasági terméket értékesítünk az állammal kötött szerződések útján. Tavaly, az 1957-es évhez viszonyítva ötszörre annyi búzát adtunk el szerződés útján az államnak, tehát 55 vagonnal, tízszerte annyi kukoricát (67 vagont), 35-ször annyi tejet (több mint 2900 hektolitert) háromszor annyi gyapjút (7000 kilót) és több mint 45 tonna húst. Az árutermelés növekedése és annak értékesítése az állammal kötött szerződések útján megteremtette a lehetőséget, hogy gazdaságunk és annak tagjai évről-évre növelhessék pénzjövedelmüket és ezzel emelkedjék a kollektivisták életszínvonala. Ez idén a közös vagyon gyarapítása és a munkanapegység értékének növelése céljából elhatároztuk, hogy hektáronként átlag 2000 kiló búzát, 1800 kiló napraforgómagot, 3500 kiló szemeskukoricát terkája, amely a munkástömegek elnyomására és arra irányult, hogy az országot idegen érdekeknek szolgáltassa ki, olyan külpolitikával párosult, amely Romániának csupán egyszerű sakkfigura szerepét juttatta az imperialista hatalmak politikai kombinációiban. Országunk és népünk súlyos áldozatokkal és szenvedésekkel fizetett ezért a nemzetellenes külpolitikáért. Csak a dolgozó parasztsággal szövetkezett munkásosztálynak marxi-lenini pártunk vezetésével végbement hatalomátvétele biztosíthatta olyan külpolitika kidolgozását, amely rendíthetetlenül védelmezi a nemzeti érdekeket, hazánk szuverenitását és függetlenségét. Ez a politika, amelyet a szocialista tábor többi testvérországával vállvetve folytatunk, egyaránt megfelel a román nép, akárcsak a békére és haladásra vágyó öszszes népek alapvető érdekeinek, hozzájárul a Román Népköztársaság nemzetközi tekintélyének szüntelen öregbítéséhez. Elvtársak ! A Nagy Nemzetgyűlés ülésszakán Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs által előterjesztett jelentés alapos érvekkel alátámasztva leszögezi a Román Népköztársaságnak a nemzetközi élet főbb kérdéseivel kapcsolatban elfoglalt álláspontját, elemzi államunk alapvető külpolitikai feladatait. Az a körülmény, hogy a Nagy Nemzetgyűlés képviselői és az ülésszakon részvevő sok ezer meghívott teljes mértékben helyeselte a jelentést, még inkább megmutatja, hogy egész népünk határozottan támogatja ezt a politikát. Napjaink legégetőbb kérdése az új világháborús veszély elhárítása. Napjainkban, amikor az emberi lángelme felszabadította az atomenergiát és megnyitotta a világűr meghódításának útját, a béke — a népek örök törekvése — az egész emberiség létszükségletévé lett. A korszerű tömegpusztító fegyverek létezésének körülményei között, amikor egy nukleáris rakétaháború kiszámíthatatlan következményekkel járó katasztrófát jelentene, amint Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs mondotta: „Politikai bölcsességre, megfontoltságra van szükség és a legnagyobb gondoskodásra a béke megszilárdításáért és a népeket fenyegető veszély megszüntetéséért — e szükségszerűség megértéséből kell kiindulnia bármelyik kormánynak, bármely államférfinak, aki felelősséget érez saját népe iránt és az összes népek iránt.“ Bizonyára önök előtt is ismeretes, hogy a Román Népköztársaság kormánya szívós erőfeszítéseket tesz az általános és teljes leszerelés végrehajtásáért s a fegyverkezési hajsza beszüntetéséért, hiszen e fegyverkezési hajsza állandó súlyos veszélyként lebeg az emberiség fölött s táplálja a háborús pszichózist és az államok közötti bizalmatlanságot. A történelmi tapasztalat azt bizonyítja, hogy ha kellő időben nem történnek intézkedések, akkor a fegyverek felhalmozása katonai konfliktusokhoz vezet, vagy amint a közmondás tartja , az ágyuk száját nem lehet örökre betömni. Annál inkább megengedhetetlen a fegyverkezési hajsza folytatása most, amikor a régi ágyuk parittyáknak tűnnek a korszerű haditechnikai eszközök mellett. A genfi tizennyolc hatalmi bizottságban országunk küldöttsége buzgón tevékenykedett, hogy előmozdítsa a leszerelési egyezmény létrehozását. Aki figyelemmel kísérte a bizottság munkálatait, annak feltétlenül szemébe ötlött, hogy milyen sokrétű tevékenységet fejtettek ki a szocialista országok küldöttségei, mennyi kezdeményezőkészségről, rugalmasságról és őszinte óhajról tettek tanúságot, hogy közelebb hozzák az álláspontokat, szilárdan visszaverték az arra irányuló próbálkozásokat, hogy az értekezletet eltérítsék céljától, helyes és ésszerű javaslatokat terjesztettek elő, egyszóval merünk, s hogy 400 hektár nem öntözött területen hektáronként legkevesebb 5000 kilós szemeskukoricatermést érjünk el. Ha csupán ennek a 400 hektárnak számítjuk ki a hozamát, az eredmény egyenlő annyival, amennyi régente 2800 hektáron termett. Íme, mily gazdag és mily bőventermő lett a föld, amióta azt a tudomány útmutatásai szerint dolgozzák meg szorgalmas kollektivistáink. Már negyedik éve a gazdaság elnöke vagyok. Előzőleg három évig voltam mezei brigádos. Minthogy a gazdaságban az első nők között voltam, akiket vezető munkakörbe beosztottak, eleinte sok nehézséggel kellett megküzdenem, mert az emberek nem igen bíztak a nők képességeiben. Jól tudjuk, hogy a múltban a falusi nőket sokat sanyargatták, elnyomták. Hiszen a mezőn a férfiakkal vállvetve dolgoztak és otthon is erejük végső megfeszítésével kellett megállniuk helyüket. Nem volt gyermekkoruk, sem fiatalságuk, mint ahogyan nekem sem volt, hiszen 11 éves koromban már kapáltam a földeken. Ma azonban minden másképp van. A kollektív gazdaságbeli új életrend lehetővé teszi a nőnek, hogy felemelkedjék és maradéktalanul örvendjen a rendszerünk által biztosított honpolgári jogainak, hozzájárulhat a gazdaság jó munkájához, részt vehet a társadalmi munkákban. A zöldségtermesztő brigádot nő vezeti és a többi brigádban is több nő csoportvezető, aki hozzáértően végzi felelős munkáját. Csak dicsérettel beszélhetek valamennyi kollektivista asszonyról: szeretettel végzik munkájukat, fegyelmezettek, van bennük kezdeményező szellem, és jó gazdák módjára törődnek a közös vagyonnal. A mezőgazdasági kampányok időszakában napközi otthont és óvodát szervezünk, ahol jól gondozzák, nevelik a kollektivisták gyermekeit, s így a szülők gondtalanul dolgozhatnak a gazdaság földjein. A kollektivista asszonyok mind gyakrabban kapcsolódnak be a falu kulturális-művészeti rendezvényeibe és a társadalmi tevékenységbe. Elvtársak ! Engedjék meg, hogy a plopeni kollektivisták nevében tiszta szívemből megköszönjem szeretett pártunknak és Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtársnak új, napfénnyel teli életünket, s megköszönjem azokat a távlatokat, amelyek megnyíltak előttünk. Megfogadjuk, még eredményesebben dolgozunk, hogy minden erőnkkel hozzájáruljunk szeretett hazánk felvirágoztatásához, széleskörű nemzetközi támogatást élvező építő álláspontra helyezkedtek. Országunk küldöttsége állást foglal a Szovjetunió által előterjesztett szerződéstervezet mellett, amely konkrét alapot és világos távlatot nyújt a szigorú nemzetközi ellenőrzéssel egybekötött leszerelés kérdésének olyan szellemben történő gyors megoldására, amely szem előtt tartja az összes felek érdekeit és mindenekelőtt a világ békéjét fenyegető súlyos veszély elhárításának sürgős szükségességét. Románia, akár a többi szocialista ország hajlandónak mutatkozott figyelemmel megvizsgálni bármely más építő javaslatot, amelyet a leszerelési egyezmény azonnali megvalósítása érdekében terjesztettek elő. Mind az értekezlet munkálatai, mind pedig az értekezleten kívül történő események azonban azt mutatják, hogy a nyugati hatalmak továbbra is régi álláspontjukra helyezkednek — egyrészt leszerelési szándékukat hangoztatják, másrészt viszont akciókat indítanak a fegyverkezési hajsza fokozására. E tekintetben a béke és a nemzetközi enyhülés érdekeivel, a világközvélemény követelésével mélységesen ellentétben álló aktus az Egyesült Államok légköri nukleáris kísérleteinek felújítása. Az USA és Anglia midőn végrehajtotta ezt az intézkedést, amelynek az a rendeltetése, hogy újabb ösztönzést adjon a fegyverkezési hajszának és fokozza a nemzetközi feszültséget, súlyos felelősséget vállalt magára saját népeivel és az egész világ népeivel szemben. A nukleáris kísérletek felújítása az USA-nak nem nyújt semmiféle előnyt, sem katonai sem politikai előnyt. Meggyőzően bizonyítja ezt a tiltakozás amelyet az atomkísérletek felújítása világszerte keltett. A nemzetközi politikai élet számos személyisége, olyan világhírű tudósok, mint John Bernal, a Béke Világtanács ügyvezető elnöke, és a több mint 2.200 tudóst, mérnököt magába foglaló amerikai tudósszövetség hangsúlyozta az USA döntésének áldatlan jellegét. A tapasztalat azt mutatja, hogy aki agresszív politikát követ, az nem számíthat a közvélemény jóváhagyására, mivel a népek elkerülhetetlenül nehezményezni fogják és elítélni akcióit. Országunk, amely el van szánva arra, hogy a jövőben is minden erőfeszítést megtesz az általános és teljes leszerelésnek, mint a békevédelem alapvető fontos célkitűzésének a végrehajtásáért, állást foglal az olyan részleges jellegű intézkedések mellett is, amelyek előmozdítanák a nemzetközi kapcsolatok tisztázását, kötelezettségvállalást arra, hogy más országnak nem adják át a nukleáris fegyvert, vagy legalább egy megnemtámadási szerződést a NATO-paktum és a Varsói Szerződés Szervezetének tagállamai között, az összes államok idegen területen levő csapatainak visszavonását, a háborús propaganda megtiltását. Ezt a kérdést — a háborús propaganda megtiltását — megvitattuk Genfben, a Román NK javaslatára létesített plenáris bizottságban, amely megvizsgálja a feszültség enyhítését szolgáló intézkedéseket. Az USA küldöttsége azonban, a többi nyugati hatalom támogatásával blokálta az e kérdéssel kapcsolatos tárgyalásokat, azzal az ürüggyel, hogy nem vállalhat kötelezettséget egy ilyen tilalom törvényesítésére, mivel az USA alkotmánya — úgymond — biztosítja a szólásszabadságot. Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs jelentése kiemeli a Román NK-nak a német kérdés, mint a béke megerősítése és az európai nemzetközi politikai légkör megjavítása szempontjából a legnagyobb jelentőségű kérdés megoldása iránti álláspontja rendíthetetlen alapjait : meg kell kötni a német békeszerződést, mégpedig a két német állam létének történelmi tényéből, a Német DK szuverenitása szigorú tiszteletben tartásának és a nyugat-berlini megszállási rendszer felszámolásának szükségességéből kiindulva. A román kormány, amely a legnagyobb figyelemmel követi a német kérdésben folyó jelenlegi szovjet-amerikai tárgyalások alakulását, kifejezi reményét, hogy a Szovjetunió építő jellegű álláspontja kellő megértésre talál, s hogy a tárgyalásokban végül is a reális irányzat jut érvényre, oly módon, hogy tényleges eredményekre juthatnak a kérdés megoldásában. Mint ismeretes, a szocialista országok nem ragaszkodnak határidőkhöz a német kérdés megoldásában, de hiba lenne azt hinni, hogy ez a végsőkig halogatható. A román kormány abból a meggyőződésből indul ki, hogy az összes államoknak, a nagyoknak és a kicsiknek egyaránt hozzá kell járulniuk a békés egymás mellett élés elveinek érvényesítéséhez , s e tekintetben hatékony eszköz lenne regionális egyezmények megkötése, az atommentes övezetek létesítését is beleértve. A megértésnek, a békének ezek az övezetei, amelyekben nem lennének rakétafegyverek, sem idegen katonai támaszpontok, növelnék az államok közötti bizalmat és gátat vetnének a fegyverkezési hajsza terjedésének, amennyiben pozitív befolyást gyakorolnának a nemzetközi légkörre. Ettől a meggyőződéstől vezérelve fogalmazta meg a román kormány a Balkánfélszigetnek és az Adriai-térségnek a jószomszédi kapcsolatok övezetévé való átalakítására vonatkozó javaslatait és ebben a meggyőződésben terjesztette elő az ENSZ közgyűlés XV. ülésszakán javaslatát: „Regionális akciók a különböző társadalmi rendszerű európai államok jószomszédi kapcsolatainak megjavítására“. Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs kiemelte az ebben az irányban fennálló számos lehetőséget és rámutatott, hogy az egyes földrajzi övezetekhez tartozó államok kormányai tárgyalásokat kezdeményezhetnének a közöttük fennálló vitás kérdések megoldására, egyetértési és sokoldalú együttműködési szerződéseket, vagy más regionális megállapodásokat köthetnének. Ilyenek például az idegen katonai támaszpontok, a rakétakilövő pályák, a nukleáris fegyvereket szállító repülőgépek állomásozására szolgáló támaszpontok felszámolásával kapcsolatos és más megállapodások. Teljesen nyilvánvaló, hogy az összes balkáni államok népei érdekeltek lennének ilyen intézkedések végrehajtásában és bíz-, vost állítható, hogy Görögország és Törökország népei semmivel sem kevésbé. Rámutattunk, itt, hogy milyen terheket kénytelenek viselni ezek az országok a főbb NATO-hatalmak által meghatározott irányzat miatt. Az ő szempontjukból a NATO külügyminiszteri tanácsának néhány nap múlva Athénban megnyíló ülésszaka sem kecsegtet semmi jóval. Az Associated Press amerikai hírügynökség az ülésszakon megvitatásra kerülő kérdéseket kommentálva azt írta, hogy „az USA meg fogja próbálni, hogy több fegyvert adjon el az északatlanti szervezet tagjainak, mert ezzel részben megakadályozná a dollár kiszivárgását“. A román nép még a múltból tudja, hogy mit jelentenek az ilyen tranzakciók; a múltban ugyanis a gazdasági elmaradottság, a külföldi adósságok és annak ellenére, hogy nem voltak gépeink, nem voltak traktoraink, kénytelenek voltunk fegyvereket vásárolni, mert ez felelt meg az idegen monopóliumok érdekeinek. A genfi tizennyolc hatalmi bizottságnak az az elhatározása, hogy az általános és teljes leszerelés kérdésével egyidejűleg a nemzetközi enyhülést szolgáló intézkedéseket, közöttük az atomfegyvermentes övezetek létesítését is megvizsgálja, még jobban rávilágít a Román NK javaslatainak teljes időszerűségére, valamint arra, hogy e javaslatok végrehajtása mennyire hasznos lenne a nemzetközi béke és biztonság érdekében. A Román Népköztársaság nem állandó feszültségállapotnak, nem „fegyveres békének“, hanem a nemzetközi kapcsolatok sokoldalú fejlesztési folyamatának tekinti a békés egymás mellett élést. A Román NK, amely tagja a szocialista országok családjának és a legnagyobb figyelmet fordítja a szocialista országokkal való testvéri együttműködésen alapuló kapcsolatok fejlesztésére, egyszersmind állást foglal az összes államokkal való gazdasági cserék fokozása mellett, tekintet nélkül társadalmi rendszerükre, mivel úgy véli, hogy a kereskedelmi kapcsolatok kiszélesítése előmozdítja a béke megszilárdítását és a népek közeledését. Ezért pozitíven vélekedünk arról, hogy az utóbbi időben növekedett —— főleg a szocialista államokkal, valamint a kapitalista világ egész sor országával folytatott — külkereskedelmünk volumene. Jelentősen megnövekedett ezen országok üzleti köreinek érdeklődése az országunkkal való kereskedelmi kapcsolatok iránti, — népgazdaságunk ütemes fejlesztése pedig kedvező és biztos távlatokat teremt e kapcsolatok kibővítésére. Magától értetődik, hogy a megkülönböztetések és a feszültség politikája által a nemzetközi kereskedelem útjába gördített akadályok elhárítása megfelelne a béke érdekeinek és ténylegesen kölcsönös előnyökkel járna. Elvtársak ! Államunknak a békére és a békés egymás mellett élésre irányuló külpolitikája alapját a Szovjetunióval és a többi testvéri szocialista országgal való megbonthatatlan barátság és szövetség, a szocialista világrendszer megerősítéséről való állandó gondoskodás, a világ haladó és békeerőinek bástyája, a szocialista tábor országainak rendíthetetlen egysége képezi. Amint a jelentés hangsúlyozta, a mai világban az a lényeges, hogy ezek az erők — a szocialista tábor, az új békeszerető független államok, a nemzetközi munkásosztály, a népek hatalmas felszabadító mozgalma, a békéért harcoló óriási néptömegek világviszonylatban fölényben vannak. Ez megteremti a lehetőséget az imperializmus agresszív akcióinak megfékezésére és csodálatos távlatot nyit a tartós világbéke meghonosítására. A Külügyminisztérium dolgozói, akiknek az a feladatuk, hogy a gyakorlatba ültessék át pártunk és kormányunk külpolitikáját, megfogadják önök előtt, a városi és falusi dolgozók képviselői előtt, nem kímélik erőfeszítéseiket, hogy méltók legyenek az irántuk tanúsított bizalomra és sikerrel teljesítsék küldetésüket, mint ahogyan egész népünk becsülettel teljesíti a szocializmus drága hazánkban való építésének kiteljesítésével járó nagyszerű feladatokat. A Nagy Nemzetgyűlés rendkívüli ülésszakának munkálatai bizonnyal teljesíteni fogja hős munkás-i bölcs politikája, s lenini vezetősége, Gheorosztályunk, szorgalmas kollektivista paghe Gheorghiu-Dej elvtárssal az élen, rasztságunk és a néphez határtalanul hű .A beszédet többször hosszasan megértelmiségünk. Biztosítéka ennek a párt ( tapsolták). Maria Nistor a Dobrudzsa tartományi plopeni kollektív gazdaság elnökének felszólalása Cornelia Manescu külügyminiszter elvtárs felszólalása A Szocialista Munka Hőse cím újabb kitüntetettjei: Balról jobbra: Delcea Ion, Dogaru Nicolae, Szabó Imre, Goia Gheorghe, Andrei Nicolae, Stanciu Ion, Ene Gheorghe, Birliga Mihai, Dumitru Dumitru, Draciuc Petre, Negoita Ion. (Agerpres felvétel)