Előre, 1962. október (16. évfolyam, 4641-4666. szám)

1962-10-10 / 4648. szám

Az új lakók felelőssége S­zemünk előtt változik a váro­sok, az ország arculata. Ahol tegnap még gyékénykerítés fog­ta körül az utcasarkot, holnap új tömbház emelkedik és holnapután már lebbenő függöny, a teraszokon virág jelzi csalhatatlanul: beköltöz­tek a lakók. A járókelő számára, aki csak el­megy előtte, ezzel már befejeződött az épület „érdekesség-korszaka“, hi­szen most már hozzátartozik az utca megszokott képéhez. De vajon mit éreznek az új lakók, akik annak idején átvették a lakások kulcsát s felejthetetlen örömmel nyi­tottak be az ajtón ? ... A kulccsal együtt övék lett a tágas, egészséges, korszerű lakás sok-sok öröme is. Va­jon az első napok szinte ünnepi örö­me nem szürkült-e el a számukra ? Épp olyan gonddal vigyáznak hóna­pok, évek múlva is a lakás rendjére, tisztaságára, épségére, mint az első hónapokban ? Gondoskodnak-e, ha valami kis javítanivaló adódik, hogy azonnal kijavítsák, vagy hagyják, hogy kis hibából nagy rongálódás legyen ? Olyan kérdések ezek, amelyekre a felelet már körvonalazza is az új lakó felelősségét a gondjaira bízott lakásban. Ma az új lakók , tulaj­donosok, akiknek államunk bizalom­mal adja át megőrzésre, használatra az új épületeket. Ez az új tulajdo­nosi viszony azonban — éppen­ jelle­génél fogva — nem csupán szemé­lyes ügy, nemcsak a saját kényelem biztosításának gondja, hanem széle­­sebb körű, nagyobb jelentőségű an­nál. Mint jó tulajdonosnak, a lakó­nak meg kell őriznie a közvagyont, az egész nép tulajdonát. A ma fel­épített tömbházak tíz, húsz év múlva is kényelmet kell nyújtsanak a mai lakóknak, vagy éppen a gyer­mekeiknek. Vajon gondol-e minderre az a lakó, aki közömbösen, ölhetett kézzel várja, hogy minden csekély­ségért kiszálljon a lakáskarbantartó vállalat ? Hiszen a saját otthona az a lakás, ahol a kisebb hibákat — rosszul működő vízcsap, kiesett csem­pe, eltört villanykapcsoló stb. — a legtermészetesebb módon maga kija­víthatja s így elkerülheti, hogy ezek elhanyagolása miatt az épület na­gyobb rongálódást szenvedjen. Az új lakók nagy többsége meg is érti ezt, számtalan példát sorolhatnánk erre. Kezdve például a brassói Steagul Rosu negyed kvartál­ és lakóbizott­ságainak ilyen területre is kiterjedő munkájával, folytatva a petrozsé­­nyiek kezdeményezésével, akik a tömbhház-pártcsoportok kezdeménye­zésére „a legszebben rendben tartott lakásért" és „a legtisztább lépcső­házért“ versenyt is indítottak a tömbházak között, vagy megemlít­hetjük a kolozsvári Mihai Viteazu­ téri, az aradi November 7 utcai tömbházak lakóit, akik a gyermeke­ket is segítségül hívták ebbe az ak­cióba. Mert a gyermekek nemcsak a­ csendre tudnak eredményesen vigyázni, hanem arra is, hogy a lépcsőfordulókon ne az ajtókat használják „kapufának“ futbal­lozáskor, a lépcsőház karfája ép­­ségben maradjon s ne jelenjenek meg különféle rajzok nemcsak a sa­ját lakás, hanem a közösen használt lépcsőház, padlás, stb. falán sem.. Feltétlenül említésre méltó a dévai városi néptanács példája, ahol a nemrég tartott IX. ülésszakon a lakóterülettel való jó gazdálko­dás kérdése mellett a képviselők, meghívottak a lakók felelősségét is megvitatták a lakások karbantar­tásában. Itt mondották el, hogy például a városbeli 23 August ne­gyed E—2, E—3, D—2 blokkjainak lakói saját kezdeményezésükre pél­damutatóan maguk végeztek el egyes belső javításokat, az E—2 és E—3 blokkokban a belső lépcsőfel­­járatokat közösen kifestették stb. Nem várták a lakáskarbantartó vál­­lalat közbeléptét. Hasonló példákat sorolhatnánk még. Bakóban, a Ca­­lea Marasestin lévő új negyed 8-as blokkjában Szabó József, a 40-es blokkban Gheorghe Seculeanu, a brassói Steagul Rosu negyedben Gheorghe Válasé, Ion Vusmuc, Alex. Plesca adtak hasonló jó példát. A fővárosi Grivita Rosie rajon Pajm­a negyedében, ahol csak az idén csak­nem 900 új lakást adtak át, a nőbi­zottság közös beszélgetést kezdemé­nyezett az új lakókkal arról a témá­­ról, hogy hogyan vigyázzanak, ho­gyan ügyeljenek a lakások épségére, tisztaságára, hogy a gyermekek ne verjék le a vakolatot stb. és az egész negyed olyan szép maradjon, mint amilyen azon az első napon volt, amikor megérkeztek ide. Ugyancsak a fővárosi Rakovei úti 110-es blokk­­ház blokkbizottságának tagjai időn­ként felkeresik lakótársaikat, hogy baráti beszélgetéseikben felhívják a figyelmüket, tartsák jókarban az új lakást. Mindezek előremutató jelenségek, s egyre gyakoribbak. De vajon ugyanezt megteszik-e például Szat­­már minden új tömbházában. Nem, hiszen a legtöbb új tömbházban meg sem alakították a blokkbizottságokat, nem minden lakó érzi a közös fe­lelősséget a lakás és az egész blokk rendje épsége iránt. A népta­nács illetékes osztálya, a negyed képviselői sem törődnek megfelelő módon ezzel. Megtörtént például olyan eset, hogy jelentették a lakás­karbantartó vállalatnak egy vízve­zetékcső megrepedését. A vállalat nem tudott azonnal kiszállni, mire kiment, két emeleten komoly ron­gálódást okozott a kifolyó víz, pedig amint kiderült a csőrepedés jelen­téktelen volt s jól hozzáférhető he­lyen. Igen könnyen kijavíthatták volna maguk a lakók, annál is in­kább, mert a tömbházban több la­katos, s egy szerelő is lakik, így vi­szont már nagyobb javításra volt szükség, a lépcsőház, két-három he­lyiség újrafestésére stb. Vajdahunyadon, például, a blokk­bizottságoknak és a tömbház-pártcso­­portoknak még sokszor okoznak ko­moly gondot az olyan lakók, akik nyitva hagyják a vízcsapot, amikor elmennek hazulról, vagy a lakáshiva­tal beleegyezése nélkül falakat tör­nek át stb. Az ilyen embereket, akik nem gon­dolnak arra, hogy hanyagságukkal nemcsak maguknak, de lakótársaik­nak és az államnak okoznak kárt, maga a közösség kell elítélje és fe­lelősségre vonja. A blokkbizottságok és a kerületi vagy tömbház-pártcso­­portok nagy tekintélynek örvende­nek egyes városokban, jó eredmény­nyel nevelik a közösséget a lakások megbecsülésére. Helyes ez és nagyon szükséges a továbbfejlesztése. Egyéni beszélgetéstől kezdve a szervezett megbeszélésig, a legszebben rendben­­tartott lakásért, a legtisztábban tar­tott lépcsőházért indított versenyig igen sok formáját lehet találni an­nak, hogy a lakók felelősségérzetét növeljék. Ez irányban igen fontos fel­adat hárul a blokkbizottságok min­den egyes tagjára és a nőbizottsá­gokra. A lehetőségeket jobban ki le­het és kell is használni, azért, hogy minden lakóban tudatosodjék: egyé­nileg, személyesen felelős a tömbhá­za, a lakása épségéért. Gondoljon csak arra, minden lakás új tulajdo­nosa, milyen türelmetlenül várta an­nak idején, hogy kézbe kapja azt a bizonyos lakáskulcsot! Ha ahhoz az akkori türelmetlenséghez hasonló igyekezettel javítja meg a használat közben adódó hibákat, sajátjához méltóan óvja, ápolja az új lakást, akkor valóban elmondhatja, hogy méltó a új tömbház tulajdonosát megillető jogra, az új lakás hozta sok-sok örömre. (Tudósítónktól).­­ A németszentpéteri (Bánát tartomány) kollektivisták hosszú évek tapasztalataiból tudják, hogy a bő ter­més alapvető felté­tele a vetés és a többi szántóföldi munkák idejekoráni elvégzése. Ezért ezen az őszön is a legmegfelelőbb időben juttatják föld­be mind az 580 hek­táron a búzát. Meg­tehetik ezt a német­­szentpéteriek, mert a femnaki GTA segítsé­gével hetekkel eze­lőtt hozzáláttak a ta­­lajelőkészítéshez. Ed­dig több mint 300 hektárt szántottak fel, készítették elő a mag­ágyat vetésre. S a ku­koricát is betakarítot­ták közel 300 hektár területről, mely után búzát vetnek, Sav az­tán mind a 8 UTOS- sal szaporán szánt­hatnak, boronálhat­­nak, hengerelhetnek a traktorosok. A gyors munka nyomán egyre nagyobb területen hull rögbe az ősziek mag­va. A 65 hektár árpa vetését például már befejezték, s 20 hek­táron a rozs is mag­ágyba került. Ugyan­akkor javában végzik a búza vetését a né­metszentpéteri kollek­tivisták. (Tudósítónktól). — Felsőboldogfalván is javában folyik a szántás vetés meg a betakarítás. Mindez azonban nem tereli el a vezetőség fi­gyelmét egy fontos teendőről, a termé­ketlen területek hasz­nosításáról. A na­pokban kezdtek pél­dául hozzá egy 14 hektáros kopár domboldal gyümöl­­csösítéséhez. Az eró­zió kártételének csökkentése érdeké­­ben az ültetés előtt teraszozást végeznek a domboldalon. ★ Világ proletárjai, egyesüljetek / t­ ARCMAN NEPKÖZTARSASAG N­EPTANACSAIN­AK L­APÓ A XVI. évfolyam, 4648. szám 4 oldal­ára 20 báni I 1962 okt. 10., szerda Országunkban minden 10.000 lakos közül 36 mérnök Ezekben a napokban a nagy kom­binátokban és üzemekben, az építő­telepeken és a mezőgazdaságban több mint 3300 most végzett mér­nök kezdte meg munkáját. Ezzel az ország népgazdaságában foglalkoz­tatott mérnökök száma 68.000-re emelkedett, az 1938 évi 9000-rel szem­ben. Jelenleg hazánk minden 10.000 lakosa közül 36 mérnök. NÉPÜNK KÜLDÖTTEINEK LÁTOGATÁSA INDONÉZIÁBAN A FESTŐI SZÉPSÉGŰ BÁLI SZIGETEN DZSAKARTA. Az Agerpres kü­­löntudósítása : Az Indonéziai látogatást folytatva Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs, Ion Gheorghe Maurer és Corneliu Manescu elvtársakkal együtt ked­den Báli szigetére érkezett, amely világszerte híres természeti szépsé­geiről, dús növényzetéről, kézműve­seinek, népi énekeseinek és tánco­sainak művészetéről. A szigeten tett több mint száz ki­lométeres utazás alkalmával az em­berek ezrei itt is ugyanolyan nagy lelkesedéssel fejezték ki a román nép iránti baráti érzelmeiket, mint mindenütt a magasrangú román ven­dégek indonéziai látogatása során. A meglátogatott helyeken művészi szőtteseket terítettek a magas bam­busztörzsekre. Legtöbbjüknek for­mája a napra emlékeztetett, amely hagyományos jelképként azt az óhajt fejezi ki, hogy a vendég jó egészségben és jólétben éljen. A vendégek rövid időre megsza­kították Útjukat a Batur hegység csúcsán. Itt 1800 méter magasságban az, éghajlat a mi tavaszunkra em­lékeztet. Ameddig a szem ellát a Batur-tó partjáig a hegyoldalakat leperzselte az 1928 évi vulkánkitö­rés lávafolyama. Itt Indonézia hegy­vidékén láthattunk először kuko­ricaföldeket, de a rizsföldek itt is túlsúlyban vannak és a teraszosan kiképzett lejtőkön terülnek el. Szalmakalapos vagy fejükön pálmá ■leveleket viselő parasztok térdig vízben állva, évezredes faekék se­gítségével készítették elő a talajt a rizstermesztéshez. A Batur csúcson Szukarno elnök megmagyarázta, hogy Indonéziában rendkívül kedvezőek a feltételek a gyapottermesztésre s ezért a sziget­­csoport egyik szigetét e növény ter­mesztésének szánják. A gyarmati le-,­ igázás előtt — mondotta dr. Szu­­kamo — nagy gyapotföldek voltak és fejlett textil-kézműipar. A gyar­­matosítóknak azonban érdekükben állt eladni saját textiltermékeiket. Az indonéz ipar visszafejlődött és megszűnt a gyapottermesztés. E he­lyett olyan növényeket termesztettek, amelyek megfeleltek a kolonialisták érdekeinek. Indonézia jelenleg az ország vállalataiban feldolgozott gyapot- és gyapotfonal 90 százalé­kát külföldről szerzi be és ezenkí­vül textilárukat is importál. Ezután a Kintamani hegység azonos nevű falujának meglátogatására került sor. A házakat itt is akár­csak az egész szigeten, égetett föld vagy tégla­falak övezik. Az ud­varokban a lakásokon kívül templo­­mocskák állanak, amelyeknek térfo­gata legfeljebb két köbméter. Csak­nem valamennyi ház bambuszból épült és pálmalevelekkel van fedve. Kintamani falu egész lakossága az országúton üdvözölte a magasran­­gú vendégeket. Egy népi zenekar rö­vid művészi műsort mutatott be. A román államvezetők ezután Dem Pasar, Báli sziget fővárosa, az ismert nemzetközi turisztikai köz­pont felé folytatták útjukat. A vá­rosban megtekintették a helyi kéz­műipari és festészeti kiállítást. Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs megdicsérte számos mű realizmusát és művészi értékét. A vendégek a kiállítás melletti műhelyben láthat­ták milyen bámulatos kézügyesség­gel és művészi érzékkel dolgoznak a kézművesek. Szanuri új iskolájának meglátoga­tása után a román vendégek és in­donéz vendéglátóik két órát töltöt­tek az Indiai-óceán partján épült pa­vilonban és innen nézték, hogyan fogják ki­ a halászok a dagály által partra sodort halakat. Este Tampaksziringben a Báli­­szigeti ének, tánc és népviselet igazi központjában népi előadást rendez­tek­ a vendégek tiszteletére, bemu­tatva többek között a Ktzsak-táncot is, amelyet csak alkonyatkor szok­tak táncolni. Báli szigete szépségével méltán érdemelte ki a „Paradicsom szigete,” elnevezést. E sziget útjait járva itt is, mint egyébként egész Indonéziá­ban évszázados falvakat, ősrégi szer­számokkal dolgozó parasztokat látni, az utóbbi években épült tágas új is­kolák mellett. Könnyen érthető te­hát, hogy e szorgalmas emberek hőn áhítoznak a kolonializmus súlyos örökségének mielőbbi felszámolásá­ra, hogy szép és gazdag országuk szüntelenül fejlődjön. Kedden délután a Tampakszirini palotában, a román vendégek és Szu­karno elnök Báli szigeti szálláshe­lyén folytatták a Dzsakartában meg­kezdődött hivatalos megbeszéléseket Bogori népi táncművészek között A Merdeka-palotában, a kitüntetések átvétele után A Román-Szovjet Barátság Hónapja Megnyílt a filmfesztivál A fővárosi Republica moziban kedden este megnyílt a Román- Szovjet Barátság Hónapja alkalmá­ból rendezett hagyományos szovjet filmfesztivál. Az ünnepségen részt vettek a kö­vetkező elvtársak : Virgil Florea, a Művelődés- és Művészetügyi Állami Bizottság alelnöke, Aurel Málnásán külügyminiszterhelyettes, Petre Cons­­tantinescu-Iasi akadémikus, az AR­LUS Főtanács alelnöke, Octav Li­­vezeanu, a Külföldi Kultúrkapcso­­latok Román Intézetének alelnöke, központi intézmények és társadalmi szervezetek vezetői, kulturális dol­gozók és nagyszámú közönség. Jelen volt : G. E. Csebotarjov, a Szovjetunió bukaresti nagykövetsé­gének ideiglenes ügyvivője, a nagy­­követség több tagja és a diplomáciai testület más tagjai. Részt vett az ünnepségen a szov­jet filmművészek küldöttsége is : Mihail Fagyejev, a Szovjetunió mo­zihálózati és filmterjesztő igazgató­ságának helyettes igazgatója, vala­mint Roza Makagonova és Klara Lucsko filmszínésznők, akik ez al­kalomból érkeztek országunkba. Paul Cornea, a Bucuresti filmstú­dió vezérigazgatója ismertette a szovjet filmművészet több nagysi­kerű alkotását. A szovjet vendégek nevében M. A. Fagyejev, a küldöttség vezetője me­legen üdvözölte a bukaresti közön­séget. Ezután bemutatták „Az év kilenc napja“ című filmet, amely az idén a Karlovy-Vary-i nemzetközi film­­fesztiválon elnyerte a „Kristályglo­­bus“ nagydíjat. A nézőközönség melegen megtap­solta a szovjet filmművészet új alko­tását. A Szovjet-Román Baráti Társa­ság küldöttsége Marin Florea Io­nescu elvtársnak, az ARLUS Főta­nács alelnökének kíséretében ked­den országnézésre utazott. A vendé­gek megtekintették Ploiesti városát és a teleajeni kőolajfinomítót. Onnan a küldöttség tagjai Bras­sóba utaztak, ahol megtekintették a várost, majd a hermányi kollektív gazdaságot. A szovjet vendégek este baráti találkozón vettek részt a brassói dol­gozókkal a Román-Szovjet Barát­ság Házában. Az ország számos városában gyű­léseket rendeztek a Román-Szovjet Barátság Hónapjának megnyitása alkalmából. Craiován, az Olténia állami filhar­mónia termében dr. Mircea Dabija az ARLUS tartományi tanácsának elnöke nagyszámú közönség előtt méltatta a román nép és a Szovjet­unió népeinek nagy barátságát. Bákóban több száz dolgozó vett részt az Állami Színház termében rendezett gyűlésen. Constantin Ghi­­ca, az ARLUS tartományi tanácsá­nak elnöke tartott előadást. Temesváron, az Állami Opera ter­mében tartott gyűlésen Ion Pentec, az ARLUS tartományi tanácsának alelnöke „A Szovjetunió korszakal­kotó győzelmei a kommunizmus épí­tésének és a világbéke megvédésé­nek útján“ címmel tartott előadást. Hasonló gyűléseket tartottak Ia­­siban, Ploiestiben, Marosvásárhe­lyen, Suceaván s az ország más vá­rosaiban és munkásközpontj­aiban. Több gyűlésen részt vettek a Szov­jetunió bukaresti nagykövetségének képviselői, akik a szovjet nép me­leg üdvözletét tolmácsolták az illető tartományok dolgozóinak. (Agerpres) ★ 31 rajonban Befejezték a mezőgazdasági terület gazdaságközi megszervezését Az idén az ország nagy mezőgaz­dasági tartományaiban további 31 rajonban fejezték be a mezőgazda­­sági terület gazdaságközi megszer­vezését. Ez a művelet az állami és kollektív gazdaságok területeinek csoportosításából, a községi utak megfelelő elhelyezéséből stb. áll a­ föld teljes és ésszerű kihasználása­ érdekében. Eddig 53 rajonban, több mint hat millió hektár területen vé­gezték el ezt a munkát. Azokban a rajonokban, amelyeké­ben a terület gazdaságközi szervezé­se befejeződött, valamint azokban* * ahol folyamatban van ez a munka, elkészítették a kollektív gazdaságok­ földjének nyilvántartási és felhasz­nálási vázlatait. Ilyenképpen kijelöl­ték a gazdaságok termelési központ­ját, a területek felhasználás szerinti kategóriáit (szántóföld, gyümölcsös, szőlő, legelő), kijelölték és felpar­cellázták a kollektivisták személyi használatra szolgáló földeket, meg­állapították a szántóterület növelésé­nek forrásait és több intézkedést tet­tek a talajerózió leküzdésére. A traktoroknak a barázdában a helyük (Tudósítónktól). — Október első fe­lében járunk, az ősz sürgető parancsa a vetőmagvak gyors földbe helyezése. Mintegy tíz nap telt el azóta, hogy a szakemberek megállapítása szerint a Maros és a Küküllő mentén is optimá­lis feltételek teremtődtek az őszi vetés elvégzésére. Azóta a kollektív gazda­ságok többségében kisebb-nagyobb terü­­­letén már be is indult a munka. AV Ma­ros-Magyar Autonóm tartományban meg­közelítőleg 11.000 hektár földet vezet­tek be. Vetnek tehát a gazdaságok, de távolról sem a termelés technikai adott­ságainak arányában. Az idei őszi mun­kák sajátossága, hogy a szántás-vetés elvégzése igen tekintélyes mértékben a gépállomásokra hárul. A GTA-k kibő­vült gépparkja képes a megnövekedett feladatok teljesítésére. Sajnos egyes gépállomások a rendelkezésre álló traktorokat nem éppen a célnak meg­felelően használják ki. Az udvarhelyi gépállomás nyári tervfeladatának több mint 45 százalékát szállítgatások révén teljesítette — ezért kevés a nyári szán­tás — s az ősz folyamán is csak eré­lyes intézkedés nyomán küldték a trak­torokat a szántóföldekre. Sőt még most is egy-egy traktort más célokra fog­lalnak le. Csakis ezzel magyarázható, hogy az őszi vetésre kijelölt területek 72 százaléka még felszántatlan. Pedig az éghajlati adottságokat­ figyelembe véve Csík és Gyergyó rajon után itt van a legnagyobb szükség a vetés gyors befejezésére. A traktorok teljesítőképes­ségének hiányos kihasználása a tarto­mány többi rajonjában is késlelteti az őszi vetést. Nagyobb erőfeszítésekre van szükség elsősorban Ludas rajonban, amely a Maros-Magyar Autonóm tarto­mány fő gabonatermesztő vidéke. Természetesen a vetőszántás ütemé­nek meggyorsítása nem csupán a trak-k torosok erőfeszítésén múlik. A kapások betakarításának kitolódása következté­ben néhány helyen a kollektív gazdasá­­gok mulasztásából esetenként órákat állnak a traktorok. Jelentős időveszte­séget okoz az is, hogy egyes gazdasá­gokban a vetőmagvakat is megkésve szállítják a rendeltetési helyre. A a mag­vak helyszínre szállítását vitán felül megoldhatják a fogatok bekapcsolásával is. Itt kell megemlíteni azt is, hogy a vetési sorrend tekintetében szintén akad javítani való. A búzatermesztők tarto­mányi tanácskozásán például a részve­vők szinte egybehangzó véleménye sze­rint a vetés során feltétlenül a helyi fajták magvait kell leghamarább a föld­be helyezni. Ennek ellenére már most nagymennyiségű Harrach magot tettek a földbe, pedig a helyi fajták, valamint a Ponka és Bezosztája magvak egy része még elvetetlen. Egy héttel határidő előtt A kolozsvári 4. számú energetikai építkezési és szerelő vállalat mun­kaközössége határidő előtt egy héttel állította üzembe a Kolozsvár és Nagybánya közötti magasfeszült­ségű (110 kilovolt) vonal második áramkörét. Rendkívüli intézkedések alkalmazásának és az eddigi tapasz­talatok felhasználásának eredmé­nyeként az áramvezeték megkettőzé­sénél nem kellett megszakítani a máramarosi bányaövezet villamos­energia ellátását. A Kolozsvár—Nagybánya 110 kilo­méter hosszú magasfeszültségű veze­ték újabb áramkörének felszerelésé­vel Máramaros tartomány fokozott mennyiségű villamosenergiát kap a nemzeti energetikai rendszerből Modern kereskedelmi egységek Bánátban Temesváron a n­apokban új üzlet­sor, laboratórium és blokk-konyha nyílt. Ezzel 20-ra emelkedett a bá­náti városokban idén megnyílt új állami kereskedelmi egységek szá­ma. Kiterjesztették a lakosság ki­szolgálásának új formáit is. Szakképző iskolák és tanfolyamok Máramaros tartományban hat bányakitermelésnél — köztük a herzsabányai Drapelul Rosu­, a kapnikbányai Steaua Rosie bányák­ban — kétéves szakmai iskolák nyíltak, vagy nyílnak rövidesen. Ezeket az iskolákat csaknem 1000 bányász látogatja, akik nagy tapasz­­talatú mérnökök, technikusok és mesterek irányításával vájári és se­gédvásári szakképesítést nyernek. A bányakitermelések további 1000 munkása 6—10 hónapos szakképző tanfolyamon vesz részt.A dzsakartai „Indonesia" egyetemen, az ország legnagyobb főiskoláján

Next