Előre, 1962. november (16. évfolyam, 4667-4692. szám)

1962-11-01 / 4667. szám

Sokoldalúság és széles látókör Két Csík rcsoni kollektív gazdaság tapasztalataiból A kollektivizálás befejezésével szocialista mezőgazdaságunk elsődle­ges fontosságú kérdésévé lépett elő a kollektív gazdaságok fokozott szer­vezeti-gazdasági erősítésének igénye. A III. pártkongreszuson kijelölt fel­adatok maradéktalan teljesítésének egyik döntő láncszeme ez. Az erő­södés, a termésnövelés anyagi-tech­nikai feltételei a párt és a kormány gondoskodása folytán évről-évre mind jobbak, a kijelölt feladatok teljesítése mind inkább azon dől el, hogyan hasznosítják kollektív gaz­daságaink a rendelkezésre álló fel­tételeket, kiváló lehetőségeket. Más­szóval : fokozott mértékben előtérbe kerülnek a munka jó megszervezé­sének a helyes vezetésnek a kér­dései. E téren is valóságos kincs az a gazdag tapasztalat, amelyet legjobb kollektív gazdaságaink az évek so­rán felhalmoztak. Nemcsak gépekben és egyéb anyagi eszközökben va­gyunk gazdagabbak, hanem a veze­tés olykor rendkívül nehéz művé­szetének ismeretében is. A tapasztalatok átadásának-átvéte­­lének országos méretekben nagy a jelentősége. Ám mindenek­előtt fon­tos az, hogy a tőszomszédok hasz­nosítsák egymás legjobb tapasztala­tait. A jó módszerek átvételének, gyors hasznosításának lehetősége ilyen értelemben sokkal nagyobb , nem igényel különösebb erőfeszítést, köz­vetlenül végrehajtható és állan­dóan napirenden tartható. A csíkszentimrei „Sarló és kala­pács“ és a csíkszentkirályi „Március 8“ kollektív gazdaság földjei egymás mellett terülnek el. Bár az előbbi közel 12 éves múltra tekint vissza, tagjainak zöme éppen úgy új kollek­tivista, mint az idén tavasszal ala­kult csíkszentkirályi gazdaságé. Az összehasonlítást — a vezetés gyakor­latának egyes vonatkozásaiban — szinte kínálja az is, hogy a két gaz­daság kis eltérésekkel azonos nagy­ságú földterülettel, taglétszámmal és főleg­­ többé-kevésbé azonos lehető­ségekkel rendelkezik. Annak elle­nére, hogy a fiatalabbik gazdaság el­ső évi munkája jórészt csupán a társulásban szerzett tapasztalatokra épült, egyes eredményei (átlag 2000 kilón felüli búza-, illetve árpahozam, körülbelül 16 000 kilós burgonyaho­zam stb.) máris felvetik a magas ho­zamok állandósításának, a gyorsabb erősödésnek az igényét, amelynek egyik legfontosabb eszköze éppen a helyes vezetés, munkaszervezés meg­honosítása. Nos, ebből a szempont­ból aligha akadna jobb ösztönző, mint éppen a tőszomszéd példája. Gazda a közösség A gondolat Gáli Ignáctól, a csik­­szentimrei „Sarló és kalapács“ kol­lektív gazdaság nagy tapasztalatú, kommunista elnökétől származik, s — véleményünk szerint ■*­ fölötte ta­láló kifejezője annak a szerepnek, amely minden kollektív gazdaságban a közgyűlésre, a kollektivisták okos közösségére hárul. Az élenjáró kol­lektív gazdaságokban — mint ami­lyen a „Sarló és kalapács“ is — a közgyűlés a jó gazdálkodásnak való­ban eleven, döntő fontosságú fóru­ma. Persze mindenütt tartanak köz­gyűléseket, ám — a tagok munkája, egy gazdaság fejlődése szempontjá­ból — nem mindegy az hányszor, ho­gyan és milyen színvonalon. E téren a két gazdaságról már a számszerű összehasonlítás is sokat mond, bár nem döntő. Az előbbiben hétszer, az utóbbiban háromszor került sor ebben az évben — azonos idő alatt — közgyűlésre. Csikszent­­imrén a gazdaság minden fontos kérdésében a közgyűlés döntött, míg Csíkszentkirályon a három kö­zül kettő jórészt beszámoló jellegű volt. Nyilván, ez utóbbi a belső de­mokrácia tiszteletben tartásának egyik fontos ismérve, tehát — úgy­mond — kötelező is a vezetőtanács számára. De a közgyűlések szerepe legalább azonos mértékben az, hogy biztosítsák a tagok alkotó hozzájá­rulását a közeli és távolabbi jövő kérdéseinek megoldásához, a terme­lési tervek és a kampány- vagy ak­ciófeladatok pontos körvonalazásá­hoz. Csíkszentimrén például a termelési tervek általános és bri­gádonkénti vitáján, a szervezeti változások megszavazásán kívül, a közgyűlések végezték el a kampány- és akciótervek vitáját és véglegesí­tését s ez eleve biztosítékát képezte gyors és jó végrehajtásuknak. Nem véletlen tehát, hogy itt valamennyi időhöz kötött tennivalót — vetés, be­takarítás, állatvásárlás, kaszálás, építkezés stb. — hamarább és job­ban, a tagok széleskörű részvételé­vel végezték el, míg Csíkszentkirá­­lyon szinte minden teendővel meg­késtek. A közgyűlések összehívása mind­annyiszor azt eredményezte Csík­szentimrén, hogy a tagok mind töb­ben és mind inkább érzik szükségét, hogy konkrét javaslatokkal, tárgyi­lagos bírálattal segítsék a vezetőta­nácsot. Így nyert helyes megoldást a legelőtakarítás megszervezése, a méhészet létrehozása, az építkezé­sek meggyorsítása, a munkálatok mi­nőségének megjavítása a takarásnál, káposztakapálásnál, stb. Nem vélet­len az, hogy az ilyen rangra emelt közgyűléseken számos esetben vető­dik fel—­mint azt a jegyzőkönyvek egyszeri átlapozása is bőven bizo­nyítja — az új kollektivista erkölcs erősítésének igénye, sőt az új kol­lektivista erkölcs konkrét megnyil­vánulásai is bő forrásként buzognak. Jellemző, hogy alulról jövő javaslat nyomán szavaztak meg háromnapos önkéntes munkát az építkezésnél (közös vagyonukról volt szó !), vagy, hogy a nők ma már rendkívül aktívak a problémák megtárgyalá­sában és a munkában. A csíkszentkirályi gazdaság veze­tőtanácsa és elnöke a „kéznél levő“ jó példából nem tanult még eleget, nem ismerte fel eléggé a közgyűlé­sek óriási mozgósító, nevelő erejét , azt, hogy a jól előkészített, komoly kérdéseket tárgyaló, a tagok aktív részvételét igénylő közgyűlés vég­eredményben politikai erő a fela­datok teljesítésének szolgálatában. Ez is oka annak, hogy a munkában való részvétel itt jóval alacsonyabb szintű volt, mint Csíkszentimrén. A feladatok kollektív meg­vitatását és vállalását — amely­nek eszköze mindenek előtt a köz­gyűlés — nem helyettesítheti sem­miféle adminisztratív módszer hasz­nálata, semmiféle egyéni, tömegala­pot nélkülöző igyekezet. A sok gyűlés még nem jelent kollektív munkát Érdekes, hogy a közgyűlések szer­vezésében eléggé szűkmarkú csik­szentkirályi vezetőtanács milyen bőkezűnek bizonyult saját megbe­széléseivel. A számok itt már jóval szembetűnőbbek : míg a „Sarló és kalapács“ vezetőtanácsa tízszer BLÉNESI ERNŐ FLÓRA GÁBOR (Folytatás a 2. oldalon) Előkészületek a jövő évre (Tudósítónktól)­­ A csürüjei kol­lektív gazdaságban (Kolozs tarto­mány) miután végeztek az őszi betakarítással, s a szántással, a brigádok tagjai megvitatták a jö­vő évi tervfeladatokat. 1963-ban a gazdaság szarvasmarha állomá­nya terv szerint megháromszoro­zódik. A szálláshelyek építése szívügye a gazdaság mindks­ tag­jának. A helyi erőforrások fel­­használása a kollektivisták ja­vaslatainak alapján lehetővé te­szi, hogy minden épületnél 20 000- 30 000 lejt takarítsanak meg. A gazdaság tagjai értékes javasla­tokat tettek a szántóterület növe­lésére is, mintegy 70 hektár par­lagföldet törnek majd fel. Új kulturális létesítmények Hunyad tartomány minden egyes községének és falujának megvan a maga művelődési otthona és könyv­tára Több új kulturális intézmény épült az utóbbi időben a tartomány hegyvidéki falvaiban. A Hátszeg ra­joni Szeretben és Farkaspatakon például nemrég önkéntes hozzájáru­lásból új művelődési otthonok épül­tek, a Szászváros rajoni Nagyden­­ken és a Poiana Ruszka hegységben fekvő Csernén pedig új mozik léte­sültek. IVilág proletárjai, egyesüljetek / A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG N­ÉPTANÁCSAIN­AK LAPJA XVI. évfolyam, 4667 szám 4 oldal ára 20 báni 1962 nov. 1., csütörtök Bútorgyártók tapasztalatcseréje (Tudósítónktól) — A idei terv­feladatok sikeres teljesítése mel­lett ezekben a hetekben a helyi­ipari vállalatok dolgozóit is be­­hatóan foglalkoztatja a jövő évi tennivalók előkészítése. Ennek az idejében való gondoskodásnak a jegyében szervezte meg a Kri­­sána tartományi néptanács he­lyiipari osztálya a bútorgyártók tanácskozását, tapasztalatcseré­jét, amelyet kedden, október 30- án tartottak a nagyváradi Metal- Lemn vállalat munkásklubjá­ban. Az értekezlet, amelyen 11 helyiipari vállalat bútorgyártó részlegének technikusai vettek részt a legújabb bútortípusok népszerűsítését tűzte ki célul. Kiss Géza a szalontai Mobila bútorgyár technikusa, aki részt­­vett a nemrégen Azugán tartott országos értekezleten, ismertette az újtípusú bútorok tervezési módját. A hozzászólások során több értékes javaslat hangzott el a fűrészárú takarékosságot il­letően. Korszerű műszaki eljárásokkal a kiváló minőségért Ultrahang az acélműben • Szigetelő anyagok műgyantából • Villamos fúrás A vajdahunyadi és kaláni kohá­szok újabb műszaki eljárásokat al­kalmaznak és újabb belső erőforrá­sokat használnak fel a fém minő­ségének szüntelen javítására. A Vajdahunyadi Kohászati Kombinát Martin-acélművében például most ultrahang alapján működő készülé­keket használnak az acélba be­kerülő idegen anyagok meghatáro­zására. Ilyképpen biztosítják kiváló minőségű acél gyártását. A régi hen­gerművek munkaközössége különle­ges csiszolókat állított be a külön­leges acélokból készített égett fém tisztítására, s ez a művelet szintén hozzájárul a minőség javításához. A vajdahunyadi kombinát egy másik munkahelyén — a vegyi kokszoló üzemben — új módszert vezettek be a kokszoló kemencékbe kerülő szén adagolására és sűrítésére. Az új módszer révén csökken a kokszolás időtartama és növekszik a koksz kalóriatartalma. A kaláni Victoria kohászati üzem­ben tapasztalatcserét szerveztek a nagyolvasztóknál dolgozó brigádok között, s ennek során az élmunká­sok ismertették munkamódszereiket, amelyeknek révén hónapokon át csakis kiváló minőségű nyersvasat gyártottak egyetlen százaléknyi hi­bás termék nélkül. Más eredmények is szemléltetik, hogy a kohászok munkája a termé­kek minőségének javítására irányul. ----------­A vajdahunyadi acélöntők például a megengedettnél átlag több mint hét százalékkal kevesebb hibás terméket gyártottak; az idomhengerdék dol­gozói csupán a selejt százalékará­nyának csökkentése révén csaknem 500 tonna többlet­kész hengereltárut termeltek. A kaláni olvasztárok pe­dig a felénél is kisebbre csökken­tették a selejtet a műszaki normák­hoz képest. Napi 150 tonna Az urikányi és petrillai bányá­szok, októberben átlag naponta 150 tonna szenet fejtettek terven felül." A lupényiek ezenkívül körülbelül­ 1000 tonna fémipari koksz gyártásá­hoz szükséges szenet szállítottak a kokszvegyészeti üzemeknek. A craiovai Electroputere üzem ké­szülékgyártó­ részlegének dolgozói az Elektrotechnikai Kutató Intézet szak­embereinek támogatásával műgyan­tából készült szigetelő anyagok fel­­használásával tökéletesítették egyes transzformátorfajták gyártási tech­nológiáját. Ilyképpen a transzformátorok sú­lya több mint 50 százalékkal csök­ken a klasszikus módszerrel készült transzformátorokhoz képest. Mint­hogy az egyes alkatrészeket, anyago­kat — porcelán szigetelőket, elek­trotechnikai kartont — műgyanták­kal helyettesítik, az elmúlt hat hó­napban több mint 400.000 lejt taka­rítottak meg. Ugyanakkor jelentő­sen javult a termékek minősége. Az üzem technológusai jelenleg ki­terjesztik ezt az eljárást más típusú elektrotechnikai készülékekre is, többek között a 35 kilovoltos mérő­transzformátorokra. A Kolozs tartományi bányakiter­melésekben­­ szüntelenül korszerűsítik a termelési folyamatot. Egeresen például minden munka­helyen elterjedt a villamos fúrás, az érc rakodását és szállítását gépesí­tették.. A gépi eszközök nagyarányú felhasználásával a bányászok októ­ber 18-ig 19.100 tonna kaolinos és öntödei homokot termeltek ki elő­irányzaton felül. Szedik a burgonyát a torjai (Kézdi rajon) Dózsa György kollektív gazdaságban (Agerpres-fel­vétel) E képünkön Ion Preda ifjúmun­kást mutatjuk be, aki a fővárosi Giurgiului úti lakásépítőtelepen dolgozik a vízvezeték szerelésé­nél. Kiváló minőségű munkája után még sohasem találtak kifo­gásolni valót az átvevők (Agerpres-felvétel) Félmillió lej újításokból (Tudósítónktól).­­ A kaláni kohá­szok az elmúlt tíz hónapban 68 ér­tékes újítást vezettek be a terme­lésbe, melyek nyomán több mint fél millió lej megtakarítást könyvel­tek el. A műszaki vezetők a szakszerve­zeti bizottsággal karöltve rendszere­sen ismertetik a dolgozókkal a leg­sürgősebb, megoldásra váró felada­tokat. Ebben az évben eddig 6 tu­dományos tanácskozást tartottak az­­üzemben a­ megoldásra váró kérdé­sekről- Hetvenmilliós megtakarítás a kőolaj- és vegyiparban A Kőolaj- és Vegyipari Miniszté­riumhoz tartozó iparvállalatok az év kilenc hónapjában több mint 70 millió lej megtakarítást értek el az árutermelésnél. Ugyanebben az idő­szakban 85 kőolajipari és vegyipari egység teljesítette vagy szárnyalta túl önköltségcsökkentési feladatát. A kőolajiparban valamennyi fino­mító terven felüli megtakarítást ért el. E siker annak tulajdonítható, hogy a kőolajipari és vegyipari dol­gozók szüntelenül újabb ás újabb módokat és eszközöket keresnek a termékek önköltségének leszorítá­sára. Csupán a nyersanyagok gaz­daságos felhasználásával és a gyár­tási technológia megjavításával 29 millió lej értékű terven felüli meg­takarítást mutattak fel a nyers­anyagoknál. A iasi antibiotikum gyár munkásai például a B. 12 vita­min irányított erjesztése korszerű módszerének bevezetésével a felére csökkentették e termék önköltségét. Megjavították a V. és G. penicillin és más gyógyszerek gyártási recept­jeit. Mindezek eredményeképpen 11­ millió lej értékű megtakarítást ér­tek el. A floresti Victoria üzem munkaközössége a gumiabroncs gyártásánál csökkentette a fajlagos anyagfogyasztást és így csaknem 1 900 000 lej értékű megtakarítást ért el, megjavítva egyben a termék kék minőségét is. Az olajfinomítókban a feldolgoz­­ott nyersolaj minden egyes tonna-­­rának magasabb fokú hasznosításai tette lehetővé a nagyfokú megtaka­rítást. A ploiesti kőolajfinomító munkaközössége ezúton érte el a ki­­­lenc hónap alatti megtakarítási több­­let csaknem fele részét. A teleajeni kőolajfinomító szintén 4 millió lej értékű megtakarítást ért el. Hazafias munkával A néptanácsok országszerte mind szélesebb néptömegeket mozgósíta­nak a város- és faluszépítési ak­ciókra. A fővárosi Nicolae Balcescu ra­­j­onban több mint 300.000 lakos kö­zel 700.000 óra hazafias munkát végzett, zöldövezeteket létesített, utcákat kövezett és más hasonló munkálatokat végzett. Az Oltenia tartományi Calafat rajon falvaiban a lakosság nagy­­mennyiségű kavicsot szállított ki a községi utakra, tíz és tíz kilométe­ren kitisztította a lefolyó árkokat és az utak mentén sok fát ültetett. Sok község központjában parkokat létesítettek. Salcea községben pél­dául az idén létesült 4000 négyzet­­méteren park, ahol a lakosok fá­kat ültettek, virággruppokat készí­tettek, kikövezték a sétányokat, pa­dokat helyeztek el. A Segarcea ra­ron valea Stanciului községben a kollektivisták szintén parkot létesí­­tettek és nyári színházat építet­tek. A Caracal rajoni Vladita köz­ség lakói a faluszépítési munka so­­rán mintegy 1300 óra hazafias mun­n­kát végeztek, hét kilométer hosszú­ Ságban virággruppokat és zöldöveze­teket létesítettek az utak mentén. Hunyad tartományban több mint 100 község és falu dolgozói mint­egy két millió óra hazafias munkát végeztek. Közel 20.000 négyzetméte­­ren létesítettek parkot, illetve zöld­­övezetet, több mint 200.000 gyü­mölcsfát és díszfát ültettek, 245.000 folyóméter árkot ástak az utcák és az utak mentén. Hazaérkezett a Magyar NK-ból az RMP aktivistáinak küldöttsége Szerda este visszaérkezett a­ fő­városba a Román Munkáspárt akti­vistáinak küldöttsége, amely Gheor­­ghe Rosu elvtárs, az RMP KB tag­ja, az RMP Bákó tartományi bizott­ságának első titkára vezetésével ta­pasztalatcserén volt a Magyar Nép­­köztársaságban. A baneasai repülőtéren az RMP KB több tagja, pártaktivisták fo­gadták a hazaérkező küldöttséget. Jelen volt Kuty Jenő, a Magyar NK bukaresti nagykövete és a nagy­­követség több tagja. (Agerpres) TÁVIRAT Őexcellenciája MOHAMMED AHMED BEN BELLA úrnak, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság kormánya miniszterelnökének ALGÍR November 1, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság nem­zeti ünnepe alkalmából a Román Népköztársaság Minisztertanácsa, a román nép és a magam nevében melegen üdvözlöm Excellenciádat, az algériai kormányt és az egész népet, s jólétet és haladást kívánok. Ugyanakkor kifejezem azt a meggyőződésemet, hogy a Román Nép­­köztársaság és az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság baráti kapcsolatai szüntelenül fejlődni fognak mindkét nép javára, a béke és a nemzetközi együttműködés érdekében. ION GHEORGHE MAURER, a Román Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke ­l szakszerű munka gyümölcse (Tudósítónktól).­­ 620 hektáron termesztettek az idén szemes- és 120 hektáron silókukoricát a gyertyá­­mosi kollektív gazdaságban. Első­sorban azért, hogy a nagyszámú állatállománynak elegendő abrak- és silótakarmányt biztosíthassanak.A gyertyámosiak a nagy kiterjedésű ve­tésterület mellett, a magas hektárho­zammal kívánták a kukoricabőség alapját megvetni. Már tavaly is a kedvezőtlen időjárás ellenére 3630 kg szemtermést takarítottak be hektáronként. Idén még olyan kukoricatermést értek el, amilyenre a gyertyámosi határban sohasem volt példa. Az egész vetésterületen átlagosan 5360 kg szemtermést értek el. Turán Solomon és Schmidt Antal csoportjai pedig egyes föld­táblákon nem kevesebb mint 11 750 —12 000 kg csövet törtek le hek­táronként. Mindenekelőtt a szakszerű munkát hálálta meg a nagy szárazság elle­nére is ily bőséges terméssel a föld. A kollektivisták pedig, látva, hogy tetemes mennyiségű kukoricára tet­tek szert terven felül, közgyűlésü­kön szép felajánlással rukkoltak ki. Elhatározták, hogy a leszerződött mennyiségen felül nagymennyiségű kukoricát adnak át az államnak. A szerződésen felül átadott sok­mázsa kukoricából nem kevesebb mint 1 300 000 lej jövedelemre tesz­nek szert, ez pedig tetemesen nö­veli a munkaegység értékét. A bő­séges részesedés mellett az állóalap is 7 millió lejre kerekedik az idén Gyertyámoson. Ez az eredmény, ha tudományosan, lelkiismeretesen mű­velik a földet. így könnyebb _ Jöjjön nézze meg a nikkelező ~ ** berendezésünket is. Ilyen ke­vés van még Nagyváradon — mond­­ja s már nyitja is az ajtót, közben lelkesen magyaráz. Az elismerő pil­lantást azonnal észreveszi. —­ Ugye tetszik? Valóban nagyszerű dolog. És tet­szik. Massarik Frederic vegyészmérnök a gép elé áll. Keze alatt egyetlen gombnyomásra engedelmesen moz­dul a berendezés nagy karja. Emel­kedik az apró lakat- és zár alkatré­szekkel teli kosár, majd elmerül a fürdőben. Több ember munkáját vég­zi kifogástalanul ez a félautomata nikkelező berendezés. Szemlélődni azonban nem marad sok idő, a vegyész már indul is to­vább. Magyarázza a krómozást, sorra megmutatja a berendezéseket. Majd a terem végében egy ládából csillogó fémtárgyakat vesz ki, alu­míniumból készült ajtó- és ablak­kilincseket, lakattesteket. — Hát ezekről mi a véleményei . Annyi bizonyos, mutatósak. S ha lakásának ajtaján, ablakán lennének, meggyőződhetne arról, hogy hosszú ideig meg is őrzik ezt a tulajdonságukat. Amióta bevezet­tük a vegyi színezést, a krómozást, tökéletesítettük a nikkelezést, sokat javult a termékek minősége, jobb a kivitelezésük, vagy ahogy maga mondta, mutatósabbak fémáruink. — Persze ebben nagy szerepe van a laboratóriumnak próbálom köz­vetlen munkájára terelni beszél­getésünket. — Igen, bár még egészen fiatal, csupán egyéves a vegyész­konyhánk, már jó néhány problémát sikerült megoldanunk. De nézzünk be oda. A megszokott üzemi laboratórium 1­1 képe. Egy íróasztal, rajta ve­gyészeti szakkönyvek, jegyzetfüzetek (melyek sok-sok számsort, képletet tartalmaznak), egy másik asztalon különböző alakú lombikok, kémcsö­vek be nem avatottak számára titok­zatos porokat, folyadékokat tartal­mazó dobozok, üvegek. A „kezdő“ jelleg abban mutatkozik hogy kevés a nagyobb felszerelés. Berendezés. ^ — A vegyelemzések elvégzéséhez még nincsenek meg az összes felté­telek. De azért megcsináljuk azo­kat is. — Hol? — Az Infrafireában. — Tehát ők végzik el a vegyelem­­zéseket? — No, nem egészen. Az elején igaz úgy volt. Az Infrafirea szer­számgépgyár jól felszerelt laborató­riumának vezetőjéhez, Dóczi György­höz fordultunk segítségért. Szívesen Nagyváradi vegyészek együttműködése megcsinálták. Én pedig figyelemmel kísértem valamennyi vegyelemzést — És most? — Még mindig a szerszámgépgyár­tók laboratóriumi felszerelésével, de már én magam végzem. Az előzményekről beszél. Szavai ** a baráti együttműködés első lépéseit idézik. Az első nehézségek, az első gyors segítség, amit a szer­számgépgyártók részéről kaptak Többször elhangzik Dóczi György, Fekete Kornél és Lisztes János neve. Massarik Frederic előbb csak a vegyelemzések, laboratóriumi vizsgák eredményeiért járt hozzájuk, talán kicsit feszélyezve érezte magát, hogy a Bernáth Andor gyár dolgaival ter­heli őket. A feszélyezettség azonban hamar feloldódott. Fekete Kornél és a többiek készségesen magyaráztak, segítettek. Most már a szerszámgép­­gyár laboratóriumában senkinek sem kell abbahagynia munkáját, ha a Bernáth Andorból vegyelemzésre küldött anyagok érkeznek. Massarik Frederic maga hozza azokat, s egye­dül el is végzi a munkát. — Nem is képzeli milyen előnyöket jelent számunkra ez az együttmű­ködés — mondja nyomatékosan. — Persze az Infrafirea korszerű felszereléseivel pontos munkát végez­etnek. — Ez is előny de főképpen az, hogy már nem kell végigjárnunk a hosszú kísérletek sorát. Helyettünk is, elvégzik ezt az Infrafirea vegyészei, laboránsai, akik rendelkezésünkre bocsátják kísérleteik eredményeit, a legkorszerűbb anyagvizsgálati, vegy­­elemzési eljárásokat. Az alumínium­­ból készült kilincsek és más gyárt­mányok eloxálásához, vegyi festé­séhez például pontosan tudnunk kell a felhasznált anyagok réztartalmát. Ezelőtt néhány évvel a rézjelenlét, mennyiség meghatározása legalább három órát igényelt. Az Infrafirea laboratóriumában kidolgoztak egy új eljárást, mellyel 40—45 perc alatt elvégzik ugyanezt. Nekünk pedig, mivel igen fontos és így sűrűn kell végeznünk ezt a műveletet, jelentős előny a megtakarított több mint két óra. Isllyan lelkesen, olyan lendülete­­sen magyaráz mintha azt mon­­daná: értsd meg ember, ha két gyár, két vállalat dolgozói segítik egymást, az mindenképpen csak hasznukra válhat. Nem is nehéz ezt megérteni. De vajon ez az előny mindig csak egyoldalú? Ezirányú érdeklődéseimre szerényen elmosolyodik. — Igaz, eddig mind arról beszél­tem, milyen segítséget kapunk mi és a mi laboratóriumunk. Pedig a közös munka, a gyakori együttlét egyre közelebb hozott bennünket. Gyakran bújjuk együtt a szakirodalmat. Dó­czi Györggyel barátságot is kötöttem­. De ez talán nem is tartozik ide.Tény, hogy egyre többet foglalkoztat egy­­más problémája. Hogy csak egyet említsek, együttes erővel oldottuk meg például a fémáruk kivitelezésé­nek egyik fontos kérdését. A felület­­eket most már bármilyen éghajlati viszony káros hatásától meg tudjuk védeni. Együttműködésünket egyre jobban kiszélesítjük. Az utóbbi idő­ben felvettük a kapcsolatot a Tran­­silvania­ festékgyár vegyészeivel is, akik segítségünkre voltak abban, hogy megtaláljuk a lehetőséget a fémfestékek száradóképességének növelésére. Itt megáll, majd így folytatja: — Szívesen alakítanánk ki hasonló kapcsolatokat más üzemek vegyé­szeivel is. ILLÉS FERENC

Next