Előre, 1963. március (17. évfolyam, 4769-4795. szám)
1963-03-01 / 4769. szám
1963. március 1., péntek Nincsen már olyan városa, faluja az országnak, amelyikre azt lehetne rámondani: ott nem változik semmi. Legyen az nagyváros vagy kisváros, valamennyi épül, szépül, növekszik a korszerű igényeknek és a tömegek szükségleteinek, megfelelően. Nincsen már olyan falu az országban, ahol az utóbbi években ne történt volna valami nagyon lényeges, valami sokat jelentő a helyi gazdasági és kulturális fellendülés szempontjából. Ha nem épült új iskola, akkor feltétlenül bővült a régi néhány tanteremmel ; ha nem épült új művelődési ház, akkor villamosították a falut vagy mozit létesítettek, esetleg szülőotthont rendeztek be, vagy pedig szövetkezeti áruházat emeltek az egykori szatócslyok helyén. S az emberek tudása, kultúrája ismét magasabb szinthez jutott el városon is, falun is. Sokatmondó statisztikákat lehetne erről készíteni a könyvtárakban, a sajtó- és rádióelőfizetést nyilvántartó postahivataloknál s másutt. Ezekben a hetekben, a március 3-i néptanácsi választásokra készülve minden rajoni alárendeltségű város és minden község néptanácsa készített egy mérleget. Részletesebbet vagy éppen csak vázlatszerűt, de készített. Mit mutatnak ezek a mérlegek ? Mi az eredménye az utóbbi két esztendő alatt végzett munkának, milyen tények igazolják azt, hogy az említett időszakban a képviselők tovább erősítették a néptanács és a választók közti kapcsolatokat, valamint hol, milyen vonatkozásban kell ezeket a kapcsolatokat még tovább szilárdítani a folyton növekvő gazdasági, társadalmi és kulturális feladatok sikeres elvégzése céljából. A kép, amit a mostani számbavétel vetít , felfelé ívelő. Sok és szép eredményt összegez, ugyanakkor még nagyobb horderejű, a szocializmus kiteljesítésének időszakához méltó helyi tervekre hívja fel a figyelmet. S mint ahogy az eredmények elérésében, ezek számbavételében és a tennivalók felvázolásában is milliós tömegek vettek részt, ami híven és gyakorlatilag tükrözi rendszerünk mélységes demokratizmusát, a tömegek alkotó részvételét az államhatalom helyi szerveinek munkájában. Meggyőződhetett erről mindenki, aki részt vett a választók és a képviselőjelöltek között rendezett találkozókon. Az alábbi írásokban csupán ízelítőt akarunk nyújtani az olvasónak azokból a nemrég lefolyt tanácskozásokból, számbavételekből, amelyek a falvak és a kisvárosok felfelé ívelő jelenére világítanak. Höltövény községben (Brassó tartomány) az elmúlt néhány esztendő leforgása alatt mint 200 családi házat építettek a kollektivisták több Négy nap a jegyzetfüzetből Lapozgatjuk a képviselő jegyzetfüzetét. Számok, nevek, határidők, dicséretek, bírálatok váltogatják egymást. Egy egész község krónikáját belesűrítette. Szerény szavakkal említi az elintézett ügyes-bajos problémákat, piros ceruzával húzza alá az elintézésre várókat. Minden lap filmkocka a falu vagy a körzet életéből. — Négy lapot olvastunk el egy esztendő feljegyzéseiből. 1 ,,Kigyúlt a villany. Hazafias munkával : 35.000 lej“. Mintha ma történt volna, olyan elevenen él ez a nap a képviselő emlékezetében. Csak egy pillantást vet a kinyitott füzetre s már magyaráz is a pár hónappal korábbi eseményről. — Legszebb nap volt ez nálunk a gazdaság megalakulása óta — kezdi el az ő megszokott csendes, kimérthangján — Kigyúlt a villanyfény. Padlásra kerültek a petróleumlámpák. Zsúfolásig megtelt a mozi már az első este. Egy hazai filmet vetítettek. A földosztásról meg a felszabadulásról szólott. Mintha csak magunkat láttuk volna. Mi is így osztottuk szét a báró birtokát. ...Választónak, képviselőnek egyforma az érdeme a villamosításban. Mindenki dolgozott. Gödröket ástunk, oszlopot hordtunk. Hívás nélkül jöttek az emberek . . . No, ennyi az egész, így született az a harmincötezer. „Panaszkodnak a lakosok. Nincs szék a rendelőben. Függöny, szőnyeg a szülőotthonban. Beszéltem a szövetkezet elnökével., Szombaton nőbizottsági ülés“. Mint amolyan egyszerű hétköznapi történetről, szerény rövid mondatokkal beszél a második lapra írott eseményekről. — Olyan jól felszerelt orvosi rendelőnk van, akár városon. Az orvosi ellátás is megfelelő. Igazán egy szót sem szólhatunk. Csak nem futotta egyszerre mindenre. A váróterem bútor nélkül maradt. Maguk a választók jöttek a javaslattal : ne várjunk, hiszen magunknak csináljuk, összegyűlt vagy ezer tojás. Eladtuk a szövetkezetnek, deszkát vásároltunk. A többi már ment magától, így jártunk el a szülőotthonnal is. Négyágyas szobával bővült. Tollat gyűjtöttünk, párnát készítettünk, függönyt, szőnyeget vásároltunk . . . Csekélység az egész. Mi ez ahhoz viszonyítva amit az állam adott ? Csepp a tengerben. „Néptanácsi ülésszak. Szó lesz a ** gazdaságról“. Annyira ismerősök ezek a mondatok. Igen ! Greere Dumitru tanácstitkár már beszélt erről az ülésszakról. Most volt egy pár napja. A hetes körzet képviselője az elsők között kért szót. Hogy is mondta ? „„Nézzünk körül jobban a magunk házatáján. Használjuk ki jobban az adottságokat“. Az állattartás megjavításáról vitáztak. Sok szó esett erről mostanában, mert legyengülve teleltették be az állatokat. Majd elfújta őket a szél. Jól meg kellett aztán tömni a jásziakat, hogy a sajtár ismét telegyűljön. Száraz, nehéz esztendő volt. Ez igaz. De nemcsak ezért romlottak le a jószágok. Hanem azért is, mert elhanyagolták a legelőket. „Eddig sem húztuk a füvet, mégis megnőtt“— mondogatták. „Tanuljunk a szomszédoktól — állt fel a beteg körzet képviselője . Csináljuk úgy, mint az egriek s a többi gazdaság. Vessük felül a legelőt fűmaggal. Amint tavaszodik, vágjuk ki a bokrokat. Már most gondoskodjunk a kutak kijavításáról. Határozatba foglalták a javaslatot. 1s „Női fodrászat, a cukrászda létesítését kérik a lakosok. Intézkedtünk a napközi otthon ügyében. Idejében megnyitjuk“. Nem ismeretlenek ezek a frissen beírt szavak sem. A választók házában a kollektivisták sokat beszéltek a fenti kérdésekről. — Csak egy hajításnyira a város, az igaz. De nem szaladhatnak be minden apróságért. Még akkor sem, ha a fél falu motoros is. „Színházba, moziba járunk — érvelt egy bundakabátos fiatalasszony — hetente rakatjuk a hajunkat“. Kell hát a női fodrászat. Gyakran kiruccannak ide a szatmári színészek. No, meg ha ők nem jöhetnek beutaznak az itteniek. Bérletet váltottak többen is. Cukrászda is nagyon hiányzik Ne bajlódjanak annyit az asszonyok. Mindennapos a sütemény az asztalon, nemcsak az ünnepek alkalmával mint régen. Tej, vaj, tojás van bőven a faluban. Hozzáértő cukrász is akad. Pár napja jegyezte be a „választók jogos követeléseit“ a képviselő. Szóba hozta már a vezetőknek. Nem telik bele sok idő s a női fodrászat a a cukrászda elintézett ügyként íródik be a füzetbe. „ Lapozgatjuk a kommunista Kovács Elvira jegyzetfüzetét. Megismerjük belőle a képviselőt, a közösség tevékenységét szervező, irányító, fáradthatatlan embert. Négy alkalommal választották eddig néptanácsi képviselőnek. Őt jelölték a sárköziek ötödször is. SIKE LAJOS Tények, adatok • Kolozs tartományban az elmúlt két évben 2720 korszerű lakást építettek és adtak át a lakóknak. Az új tömbházak földszintjén modern üzletsorok nyíltak • Csupán az elmúlt évben 20 700 hazafias munkaórát végeztek a honpolgárok Enyeden, 100 000 négyzetméteren zöldövezetet létesítettek és 9000 négyzetméter útburkolatot javítottak meg. A dési honpolgárok még ennél is szebb eredménynyel büszkélkedhetnek: 66 000 hazafias munkaórát végeztek a különböző közérdekű létesítmények munkáltatóinál és 18 000 négyzetméter utat javítottak meg. A múltban Szatmár rajonban csupán egyetlen kulltúrotthon és két mozi működött. Ma a rajon falvaiban 90 kultúrotthon, 17 községi és 73 falusi könyvtár, 31 mozi fejt ki eredményes tevékenységet. A kultúrotthonok keretében 52 kórus, 81 művészi agitációs brigád, 86 színjátszó csoport, 74 tánccsoport, 76 szólista járul hozzá a rajon kulturális színvonalának emeléséhez. A fenti számokból az is kitűnik, hogy Szatmár rajon minden 18. honpolgára valamilyen formában részt vesz a műkedvelő művészi tevékenységben. KÖNNYŰ LENNE A FESTŐKNEK, itt az arc: hosszúkás, az állnál kissé elkeskenyedő, kék szem, szürkülő, göndör haj, füle mellett lenyúló barkó. S aztán a vonások, a jellem külső jegyei. Megkeresik közülük a legtöbbet mondót, amelyik a sok-sok másokéval közös vonást igazán egyénivé teszi. És az az egy mélyebben meghúzott vonal a karaktert ugratja elő. De nekem itt az élete, annak ezernyi szála, kissé kuszán, első pillantásra talán összefüggéstelenül. Melyik az a szál, amelyre felfűzhetem a többit ? Amelyik valóban végigvonul negyvenöt esztendőn s egy életút eddigi jellegét rajzolja ki. Ekkor odanéz az asztalon heverő virágra. Melegházi téli növény. S egyszerre megérzem, hogy igen, a virágok. Az életút hűséges kísérői, barátai. Nem csupán azért, mert Máthé Mikzes virágkertész. Fenn, a hegyek között, a Hideg Szamos partján gyermekeskedett. Ott volt erdész az édesapja. Kevés ott a termőföld, de az erdész családja abból a kevésből is mindig kiszakított egy még kisebb darabkát a virágoknak. Édesanyja kívánta ezt, azt mondotta, hogy a virág neki az embereket juttatja eszébe s úgy érzi, távoli falvak, városok üzenete mindegyik. Máthé Mózes gondjaira bízták a virágokat, a tizenegy gyermek közül neki volt legtöbb kedve hozzájuk. És az édesapja így biztatta : „Csináld csak szívvel, fiam, lehet, hogy ez lesz a kenyered“ Ő már akkor fia jövendő mesterségét látta benne, talán nem is többet. Mikor iskolás korba serdült, az erdész bevitte Tordára, a nagynénihez. Jobban ment az ő sorsa, mint az erdészeké, magára vállalta a fiú taníttatását. Persze, kertésznek, hiszen az útja előre meg volt szabva és Mózesnek kedve is volt hozzá. Az akkor eszmélkedő kertésztanulónak nagy tervei voltak. Ahogy elvégzi az iskolát, hazamegy a családjához, kibérelnek egy darab földet s azon közösen kertészkednek, így mind a tizenegy gyermeknek biztos kenyér lesz a kezében. Elmondta ezt a szüleinek, azoknak könnyes lett a szemük, hogy ilyen jóérzésű fiúk van, aki lám, máris az egész családra gondol. De azért az apja azt tanácsolta, hogy előbb szerezzen egy kis gyakorlatot az iskolai tudáshoz, szegődjön fel segédnek valamelyik jónevű kertészetbe. „Mert hanem belebukunk a vállalkozásba, fiam.“ Ennyit mondott, de ahogy mondta, a hang... Máthé Mózes érezte, hogy az öreg erdész nem sokra tartja merész tervét a családi kertészettel, bántotta is ez, hiszen azt hitte, hogy az erejében, a tudásában nem bíznak odahaza. Na, majd megmutatja — ezzel a gondolattal vágott neki a világnak. Kolozsváron, Tordán, Brassóban a legjobb kertészetekbe szegődött fel. Megtanulta, hogy a virág, amelyik édesanyjának az emberek üzenetét hozta el, árucikk is lehet és aki a virágot ápolja — ismét csak árucikk, lelkesedésével, tudásával, merész elképzeléseivel együtt. Új vágyak fogantak benne s ezek már nemcsak a tizenegy gyermek, hanem egy sokkalta nagyobb család sorsát keresték. 1940-ben vasúti kertésznek alkalmazták s itt, a munkások között tisztult ki igazán gondolkodása, embersége munkásöntudattal telítődött. A KOLOZSVÁRI VASÚTI műhelyek munkásai nevelték érzéseit, vágyait. Erős, harcos munkásközösség. És a virágok. Igen, ahogy nagyon komolyan mondja, a virágoknak megvan a maguk törvénye. A virág mindenkire nyitja szirmait, mindenkinek illatozik s elhervad, ha elzárják az emberi tekintetek napja elöl. Hogyan is gondolhatott arra valamikor, hogy fenn, a Hideg Szamos mentén csupán magának neveli a virágokat ? Vasúti kertésznek az a feladata, hogy virágokkal szépítse az állomásokat, növényekkel kösse a talajt a pálya mentén. Egy ízben szakította félbe ezt a munkát, két esztendőre, 1946- ban. A szárazság, a nehéz gazdasági helyzet súlya akkoriban elsősorban a munkásságra nehezedett. Máthé Mózes pedig — akkor már a párt ügyének öntudatos harcosa, aki sorsát gondolatban sem tudta elszakítani a munkásokétól — zöldséget termesztett a vasutak mentén, táplálta az üzemek munkásait. Aztán a zöldség helyébe újra dísznövények kerültek, az állomások üde szőnyege. A nagyenyedi vasúti kertészek Tövistől majdnem Kolozsvárig díszítik a vonal mentét és a kisvasútat is, fel Tordáig, Abrudbányáig. Az enyedi állomás virágaival egy ízben első díjat nyertek, megérdemelt kitüntetést. Meg lehetne- e számlálni, hányan gyönyörködtek eddig a nagyenyedi vasútállomásban? Ki tudna statisztikát készíteni arról, hogy hányan pillantanak ki a vonat ablakán s hangos vagy néma elismeréssel nyugtázzák a kertészek igyekezetét. Névtelenségben maradnak az utasok, névtelenségben marad a kertész is, nem tudnak egymásról és mégis, ha futó pillantásra is megszépítik egymás életét. Ez hát a virágok, a szépség törvénye. És aki ilyen önzetlen kedvvel tudja megszépíteni mások életét, annak kitágul a horizontja. Messzi vidékeket fog át. Nagyenyed vasúti kertészeinek — Máthé Mózesnek meg Iacob Dara főtechnikusnak — támadt az a gondolatuk, hogy tavalyelőtt, augusztus 23-e előtt elküldenek 500 tő rózsát Moszkvába. A barátság jeléül, testvéri üzenetként. Az enyedi rózsák azóta a moszkvai pályaudvarokon eresztettek gyökeret, megfogantak mind s a szovjet főváros utazó népének szereznek örömet. Levélben és a rádióban köszönték meg a váratlan ajándékot Moszkva vasutasai. S HA ILYEN SZÉLESRE nyílt a horizont, hogy ne fogná bele magát a várost, Nagyenyedet. Máthé Mózes tíz esztendeje párttitkár a vasutasok alapszervezetében. Állandó kapcsolatban áll a néptanáccsal, közelről ismeri a város életét. Hogyne ismerné, mikor a néptanács végrehajtó bizottságának tagja. Közösségi munkájával érdemelte ki ezt a tisztet. Mikor idekerült, a városnak nem volt fizetett kertésze s a parkok állapota nem nagyon tetszett neki. Elment a városházára, megmondta a véleményét. „És mi lenne az elvtárs javaslata ?“ — kérdezték. „Az, hogy elvégzem én a kertész feladatát. Önkéntesen.“ Azóta végzi, pedig most már van állandó kertész alkalmazott. Máthé Mózest közben képviselővé választották a városszépítési és építészeti bizottság titkárává. Ha van is állandó kertész, ennek a bizottságnak a munkája rég túlnőtt azon, hogy virág legyen a parkban és szépen nyesegessék a fákat a sétatéren. Felépült az új blokkok negyede ? A szépítéséről is azonnal gondoskodnak. Új épületekhez akarnak hozzákezdeni ? Lássuk, jó helyre kerülnek-e, fiatalítják-e a várost. Jönnek Kolozsvárról a város jövőjét megtervezni ? Várjunk csak, nekik is vannak erről elképzeléseik. Észrevétlenül fordul át a beszélgetés képviselői mindennapjaira. Kerületében javarészt munkások laknak, dicséri buzgó közösségi lelkesedésüket, így, közvetve tudom meg az ő részvételét a Vulkán utca korszerűsítésében, a Creanga utcaiak transzformátor állomásának létrehozásában, ugyancsak a Creanga utca kicsinosításában. Minden ilyen kezdeményezést a kerületbeliek nevéhez köt, a Kiss Mihályéhoz vagy Marin Ciocirlanéhoz s ha félbeszakítom, hogy jó, jó, de bizonyára mindehhez a képviselő is hozzátette a vállát, csak néz nagy komolyan, pedig játékosság rejtőzik a tekintetében . „Hát nem gondolja, hogy én otthon maradtam, mikor mindenki önkéntes munkára ment. Ki is néztek volna az utcából... Mentünk mi is, mind a két képviselő.“ S hogy ezen jogosan elcsodálkozom, megmagyarázza. A másik képviselőnek nincs mandátuma, de azért annyit dolgozik, mintha kettő lenne neki. Agitál a közösségi munkák mellett, magyarázza a törvényeket. Persze, mindezt a képviselővel együtt, ugyanis ez a második képviselő Máthé Mózesné, a vasúti kertész felesége és munkatársa a kertészetben, aki a férje kedvéért még foglalkozást is változtatott. Egyetlen gyermekük másodéves fizika szakos Kolozsváron. Vele már nincs sok gond. Máthé Mózes azonban a szülői gondokról sem akar lemondani. A Bethlen Gábor középiskolában ő a szülői bizottság elnöke. Még akkoriban választották meg, amikor oda járt a fia. És „elfelejtették“ leváltani. Indokot is kerestek: egyik rokon gyermek gimnazista most is. A valódi ok pedig az, hogy ilyen jó elnöke nem volt még a szülői bizottságnak. „Mi is sokan voltunk odahaza, jobban érzem magamat, ha sok gyermek között vagyok.“ Nem tud elmenni az iskola mellett, hogy be ne nézzen. Tanítás közben vagy este, mikor az öreg falak között, a szilencium termékenységében diákfejek hajolnak a könyvek fölé. És szeret eljárni a tornaterembe, elnézegeti a fiúkat, sorra mindegyiket. Nincs közöttük egyetlen vézna, fejletlen. Megkérdezi őket terveikről. S magában össze is hasonlítja saját gyermeki álmaival. Hej, mekkorát ugrott előre az idő az enyedi tájon is ! Mikor újra jelölték, valaki megkérdezte, hogy mik a képviselői tervei ?. Gondolkozott egy darabig, aztán a városi kertészet további fejlesztéséről kezdett beszélni. Ez nőtt hozzá leginkább a szívéhez. És senki sem gondolt volna arra, hogy ezt az embert a virágokon, a szépségen kívül más közösségi ügyek nem érdeklik. Nála a képviselői beszélgetés is úgy szokott kezdődni, hogy az emberek eljönnek hozzá, tanácsot kérnek kertészeti dolgokban, mert a Creanga utcában minden ház előtt virágok illatoznak s aztán egyszerre már a közös ügyekről folyik a szó... Nehezen lehetne meghúzni a határvonalat, hogy eddig terjed napi kenyérkereső munkája s innen kezdődik közéleti tevékenysége. Azt hiszem, éppen ezért tud mind a két helyen szíve szerint sokat adni. BEKE GYÖRGY ELŐRE Amiről a monográfiák beszélnek NYÚJTÓDON... Kezdjük a múlttal. Négy nagybirtokos, hetven béres, 130—140 család részesművelésből tartja fenn magát. Igaz, „földreform“ is volt itt 1921-ben, de akik földhöz jutottak, egy-két év alatt tönkrementek, a föld kivétel nélkül visszakerült a nagybirtokosokhoz. A lakosság pedig maradt a nyomorúsággal : asztalára ha jutott árpakenyér , gyerek, felnőtt, mindenki kenderingben járt. Ilyen volt akkor Nyújtódon a gazdasági helyzet. S ezzel összhangban állt (valóban csak állt, semmit sem haladt !) a kulturális élet. Általában két tanítót tartott a kisközségnek semmiképpen sem nevezhető Nyújtód, ritkaságszámba ment az, amikor négyen tanítottak. Közkönyvtár vagy más kulturális intézmény ? Nem létezett ilyesmi. Persze fejezeteket lehetne írni a régi Nyújtódról, de elégedjünk meg a fentiekkel, és nézzünk át mindjárt a kollektív gazdasághoz, amely — bár fiatal még — a múlttól homlokegyenest ellenkező irányba, a jólét felé viszi a község lakosságát. Anyagi alap ehhez az 1 millió 800 ezer lejt képező közös vagyon. Nézzünk most át a szövetkezetbe, amely fokmérője is lehet annak, hogyan élnek a kollektivisták. Tavaly helyben 2 790 535 lejre vásároltak árut a nyujtódiak, de ez semmiképpen sem lehet a teljes öszszeg a kollektivisták vásárlásairól. Nincs messze ugyanis a rajonszékhely, Kézdivásárhely, ahol még legalább másfél millió lejre szintén vásároltak különböző ipari termékeket. (Például motorkerékpárokat s így ezekből jelenleg 50 darab van a községben.) Kendering ? Hol van az már ! Finom pupliningeket, selyemnyakkendőket vásárolnak az egykor fatalpú bakancsban járó szülők gyermekei, a lányok pedig a tűsarkú cipőket kedvelik ünneplőnek. Tömegcikk lett a karóra és a modern szobabútor, de hadd mondjuk el itt azt is : Nyújtódra talán az ma a legjellemzőbb, hogy szinte mindenki építkezik. S ebben a megújuló faluban egyre mélyebbre ereszti gyökereit a kultúra, ötvennél több nyújtódi fiatal végzi ma tanulmányait különböző középiskolákban és egyetemeken. Íme, a gyakorlat bizonyítékai, hogyan gondoskodik a párt, a nép állama a szocialista falu gazdasági és kulturális felemelkedéséről ! S persze minden téren tovább fejlődik a falu ezekben az években. Az idén bekapcsolják Nyujtódot az országos hálózatba, ami nemcsak a rádiókészülékek megsokszorozódását, hanem a televízió elterjedését — a falu kulturális fejlődésének egy újabb eszközét, a megnövekedett művelődési igények kielégítésének egy újabb lehetőségét — eredményezi majd. Most, hogy a néptanácsi képviselők megválasztására készülünk, jó alkalom mindezt felsorolni, mintegy mérleget vonni az eddig megtett útról. Egyben pedig figyelmeztető is — képviselők és választók felé egyaránt —, hogy mit érdemes és kell tenni a vázolt feladatok gyakorlati keresztülvitelére. BUNA ISTVÁN levele nyomán A falu — Szapárifalva — viszonylag fiatal, 1881-ben kezdték építeni az odatelepült emberek. Parlagföldre, amit aztán kemény munkával próbáltak termékennyé tenni, de kezdetleges munkaeszközeikkel soványka eredményre jutottak, éppen csak hogy élni tudtak a föld termékeiből. Ebben a „szegény faluban“ 1950 júniusában — maradandó emlékű dátum — 84 család megalakította az Új út nevű kollektív gazdaságot. Az új uton eleinte döcögve és nehézséggel küszködve haladtak, de néhány év alatt, elszánt akarattal, a párt segítségére támaszkodva sokra, nagyon sokra mentek. Meggyőződtek róla, hogy földjük nem is olyan rossz, képes többet teremni, ha tudományos módszerrel és gépekkel dolgozzák meg. 1952 májusa szintén nevezetes dátum marad Szapárifalva történetében: kigyúlt a villany a faluban. Új kulturális és életlehetőségeket teremtett ez a lakosságnak. Nemsokára szülőotthon létesül a faluban, ami rövidesen nem csak Lugos rajon, de egész Bánát tartomány egyik legszebb és legjobban felszerelt szülőotthonává fejlődik. Hírneve van és egész nagy körzete a környező falvakban, ahonnan idejönnek szülni az anyák. Mióta létezik a kollektív gazdaság s a néptanács, az idő alkotóan telik SZAPÁRIFALVÁN Szapárifalván — minden esztendő hagyott maga után valami maradandót, ami gazdasági és kulturális szempontból egyaránt előrelendítette a falut. A kollektív gazdaságot alapító 84 család mellé mindig újabb családok zárkóztak fel, míg 1958-ban teljesen befejeződött a falu kollektivizálása s ettől kezdve, mondhatjuk, teljesen megváltozott az egykori település külső képe, és belső élete. Majdnem minden házban szól a rádió és minden háznál van kerékpár — mintegy 100 családnál 2—3 is. Motorkerékpárok zaja veri fel az egykor csendben szunnyadozó falu utcáit. Az utóbbi néhány esztendő alatt 70 új varrógépet vásároltak a szapárifalvi kollektivisták. S akárcsak városon, az asszonyok „második műszakját“ aragáz-tűzhelyek, mosógépek könnyítik. Csak az utóbbi 2—3 esztendő alatt mintegy 30 házat építettek, illetve alakították úgy át a régit, hogy az szintén új háznak számít. Az idén felépülő új művelődési otthon felavatása Szapárifalva fejlődésének újabb eseménye lesz majd. Március harmadikán megválasztjuk új képviselőinket, akik tovább tevékenykednek majd községünk fejlődése érdekében. VÁNCZA LAJOS iskolaigazgató Látogatóban Gyergyószentmiklóson ugyancsak elbiztatták, hogy Alfaluban anyagi megvalósítás látható, amiből nem egy riportra, de akárgy egész újságra való is futja majd. Lehet, hogy így igaz, de nehéz, sűrű köd borít most mindent, a házak is sok foltokként sötétlenek az utca két oldalán. Ha az óramutató nem csal, délután lenne, és már égnek az utcai villanylámpák. Első állomás ahová betérünk: a községi néptanács székháza. Szőcs Vilmos, az elnök, irodájába invitál s mivel úgy sincs mára előirányozna más dolga, készségesen „nyilatkozik“. — Kérdezzen. Szót fogadok, de jó negyedóráig a mlaszok szinte olyan kurták, mint a kérdések. Később viszont az elnök ’■gyre jobban belemelegszik, szavai nyomán gondolatban bejárjuk egész Alfalut. Pedig nagy a falu, majdnem 6000 élek lakja. Közigazgatása sok mindenben kezd városéhoz hasonlóvá jálni. A lengvári munkások, nyugdíasok városias igényeinek kielégítése már önmagában nem kis feladat, aztán ott van a középiskola, hol erre, hol arra van szüksége. Az értelmiség étszámát egyszeriben nem is lehet már összeszámolni. Van itt kórház, gyógyszertár. Most 26 tanterembenanulnak a gyerekek, de ez sem elég, épül egy modern, emeletes iskola, melyet a terv szerint 1965-ig befeeznek. Igen, a terv szerint. De mert gén nagy szükség van rá, vállalták, hogy már jövőre elkészítik. Kár, hogy ilyen nagy a köd, megnézhetünk az épülő iskolát... A kollektív gazdaságról is sokat ehetne beszélni. Múltja még nincs, hiszen fiatal, de a jövőjét már megalapozottnak lehet tekinteni, mert ereje viszont máris van. Szarvasmarháik számára hatalmas istállókat építettek tavaly, az idén is építenek még kettőt s raktárt is. Aláírnivaló aktákkal magas fiatalember jön a néptanácsi elnökhöz: Gáli Mihály állattenyésztési technikus. Mivel szakmájába vágó dolgokról hall, csakhamar átveszi a szót: — Én úgy gondolom, legfontosabb itt az lenne az állattenyésztésben, hogy nemcsak számbelileg növeljük, hanem minőségileg is feljavítsuk az állatállományt. Nem is tudjuk például eléggé méltatni a mesterséges megtermékenyítés jelentőségét, öt évvel ezelőtt kezdtük s volt időszak, amikor arról tárgyaltunk az állatorvossal: muszáj lesz abbahagyni, mert az emberek nem hajlandók hinni a tudománynak. Azóta viszont általánossá vált az állattenyésztésben, mivel a gyakorlat több szempontból is igazolta a módszer előnyeit. — Mivel igazolta ? — Először: a mesterséges megtermékenyítéssel kiküszöböltük a szarvasmarhák megbetegedését s a meddőséget. A másik, s éppen ilyen fontos: az így született borjakból jól tejelő egyedek fejlődnek. S az a legfontosabb, hogy ma már nemcsak mi, szakemberek mondjuk ezt, hanem meggyőződéssel állítja az egész falu. Eddig a jelen. Ami lesz, lehet, azt számolni kezdjük, hogyan tarthat el a Gyergyói Medencének ez a faluja négyszer annyi lábasjószágot mint a kollektivizálás előtt. Kiderül, hogy föld van elég hozzá, csupán a takarmánytermesztés és a takarmányozás jellegén kell változtatni. Ami már nemcsak elképzelés, hanem konkrét terve a gazdaságnak. A művelődési otthon munkájáról Csegedi Ferenc, az igazgató tájékoztat. Csegedi elvtárs — maga is jó előadó — színes fordulatokban bővelkedő szavakkal ecseteli, hogy például legutóbb, amikor Abrudbányai Sándor, a helybeli középiskola tanára, a szocialista országok mezőgazdaságának gépesítéséről beszélt, a 270 főnyi hallgatóság arra kérte a művelődési otthon vezetőségét: ezután feltétlenül rendszeresítse a tudományos mezőgazdálkodást ismertető előadásokat. A művelődési otthon 1956-ban emelt épületének nagyterme 800 személyes és van még benne 6 más helyiség is kulturális célokra. S az épület a mai igényekhez mérve mégis kicsiny. A tavaly megnyílt klubot egy másik épületben kellett berendezni, két kisebb teremben, ahol délután öt órától naponta összegyűl 50—60 fiatal. Többen ugyanis nem férnek... A papírokat nézve.. . nemcsak „papíron élnek“ a műkedvelő csoportok. Legalábbis ezt mutatják a téli bejegyzések. A színjátszók, a két agitációs brigád, a két tánccsoport népes tagjai friss műsorokkal és gyakran szórakoztatják a közönséget. .. !Benne vagyunk jól az estében, de még egyre jönnek az emberek. Már eléggé szűken vagyunk a kultúrotthon igazgatójának irodájában. Megjött Darvas József, a községi néptanács titkára, akivel a képviselők munkájáról, az önkéntes falufejlesztési hozzájárulásról s arról beszélgetünk, hogy két év alatt a választók 90 közérdekű javaslatát valósította meg a néptanács. Itt van Demeter Albert is, a szövetkezetelnöke, a községi pártbizottság titkára, aki mindegyre összehasonlít, mi volt s mi van a szövetkezet házatáján: — Hat elárusító egységünk volt 1955-ben, de mindben régi a bútorzat, most 14 egység, és mindben új a bútorzat — mondja. A bútorzat persze csak külsőség, sokkal lényegesebb, hogy mit adnak el az üzletekben. Az áruforgalom 1959-ben 5 millió lejt tett ki, s 1962- ben meghaladta a 6 millió lejt. Az idén kezdik s jövőre befejezik egy nagy áruház építését is. Következne, hogy milyen áruféleségek fogynak mostanában leginkább. Azok is fogynak, amelyek régen is kelendők voltak, de behatolt egy sereg új áru: a karóra, a fényképezőgép, a műanyagok, a mosógépek, a motorbiciklik. És a könyvek. Egyre több könyv. ... Mire éjfél felé kijutok a szabad levegőre, kék fénnyel sziporkáznak a csillagok. HAJAS ISTVÁN A hirsovai új kultúrotthon gazdag könyvtárral várja az érdeklődőket 3