Előre, 1963. július (17. évfolyam, 4872-4897. szám)

1963-07-02 / 4872. szám

A legjobb módszerek használatával Gyors és szemveszteség nélküli betakarítást Hazánk síkságain aranyszínűek lettek a búzaföldek is, s ez azt jelenti, hogy közel van a kalászosok betakarításának dandárja, az egész évi mezei munka döntő jelentő­ségű szakasza. Az aratás szük­ségessé teszi a mezőgazdaság min­den eszközének és munkaerejének latbavetését. Csak így végezhetjük el az optimális időpontban, ez pe­dig fontos előfeltétele annak, hogy elkerüljük a szemveszteséget. A búza betakarításának legked­vezőbb ideje alig néhány napig tart. Három napos késés a teljes érésen túl az össztermés 3­ 1 szá­zalékára növelheti a szemvesztesé­get. A búzatáblák rendszerint nem érnek be egyformán. Ugyanazon a táblán, a trágya egyenlőtlen elosz­tása, vagy az esővíz felgyülemlése következtében megtörténik, hogy egyes részeken teljesen beérik a búza, más részeken pedig alig ju­tott el a viaszérésig. Ha ilyen he­lyeken addig várnánk a kombájn­nal, amíg az egész termés teljesen beérett, nagy szemveszteségre ke­rülne sor, mert közben az érett ka­lászokból a szemek jó része kipe­reg. Ezért nem szabad megvárnunk, amíg az egész tábla beérik, hanem fokozatosan kell learatni előbb a legérettebb részeket, azután pedig a beérés mértékében a többit. Jó megoldás az egyenlőtlenül fejlett gabonatáblák learatására a kétsza­kaszos aratás, amelyet egyre szé­lesebb körben alkalmaznak hazánk­ban. Az első szakaszban a gabonát rendrakó aratógéppel viaszérésben aratják le, a következő szakaszban pedig, körülbelül öt nap múlva, amikor a kalászok teljesen beértek, kombájn segítségével kicsépelik. A kétszakaszos betakarításnak jelen­tős gazdasági előnyei vannak, mert lehetővé teszi az aratást már a ga­bona viaszérése korában, vagy ha a tábla nem érett be egyformán. Ugyanakkor pedig, tekintve, hogy a learatott kalászok gyorsabban be­érnek, ugyancsak gyorsabban kezd­hetik meg a cséplést is és helyezhe­tik biztonságba a gabonát az idő­járás viszontagságai elől. A bánáti bogárosi állami gazdaságban ta­valy ügyesen kapcsolták egybe a kétszakaszos betakarítást az egy­szakaszossal : a későn beérő fajtá­kat kétszakaszosan takarították be, a korai fajtákat pedig közvetlenül kombájnnal aratták le és csépelték, ki. Így a gazdaság a rendesnél jó­val rövidebb idő alatt befejezte a betakarítást, a szemveszteség mini­málisra csökkent, s az átlagtermés 4932 kiló volt hektáronként. A szakaszos betakarításnak nagy a jelentősége az elgyomosodott táb­lákon is, mert a gyomok gyorsan el­száradnak, a cséplésnél nem tömik el a kombájnt s a cséplőberendezés a többi szennyeződéssel együtt el­távolítja a kicsépelt búzából a gyom­magvakat is. Az idei nyáron a gabonával beve­tett területek legnagyobb részét kombájnnal aratják le. Ezért a beta­­karítás eredményessége szempont­jából döntő fontosságú munkaka­pacitásuk kihasználása. Az elmúlt években megtörtént, hogy ugyan­azon a vidéken egészen külön­böző mértékben használták ki a kombájnokat. Míg az élenjáró kombájn-vezetők 18—20 tonna ga­bonaszemet takarítottak be na­ponta, gyengébben felkészült tár­saik azonos termésű parcellák­ról mindössze 10—12 tonnát. Mi ezeknek a nagy különbségeknek az oka ? Elsősorban a kombájnok munkájának jobb vagy rosszabb megszervezése, másodsorban pedig az, hogy a kombájnok rendelkez­­nek-e megfelelő szállítóeszközökkel a kicsépelt gabona behordására. A betakarítás gyakorlatában szé­les körben alkalmazzák a traktorok csoportos munkába állítását ugyan­azon a táblán. Ennek a módszernek hátránya viszont, hogy egyetlen kombájn leállása vagy veszteglése leállásra kényszeríti az utána kö­vetkező kombájnokat is. Ugyanak­kor ez a módszer lehetetlenné teszi az egyes gépek teljesítményének he­lyes nyilvántartását és ezáltal a gépkezelők sem részesülhetnek megfelelő ösztönzésben. Ezért ott, ahol megfelelő eszközökkel rendel­keznek, gondoskodni kell arról, hogy minden kombájn megkapja a maga külön parcelláját. A legmegfelelőbb szállítóeszközök szükséges számban való biztosítása ugyancsak fontos intézkedés, mert ezáltal elkerülhető a kombájnok le­állása. A legcélszerűbb az a mód­szer, amelynél a kombájnon megtöl­tött zsákokat közvetlenül a teher­gépkocsiba vagy annak pótkocsijába ürítik, vagyis nem hagyják a tarlón. Ezért az egyes táblák hektárhoza­mának és a szállítási távolságnak megfelelően előre ki kell számítani a szükséges szállítóeszközök szá­mát, hogy a kombájnok ütemes mű­ködésében ne történjen fennakadás. A szalma és a polyva teljes fel­­használása egyike a betakarítás alap­­vető feladatainak. A polyva össze­gyűjtéséhez ki kell terjeszteni a got­­lobi GTA és más élenjáró gép- és traktorállomások tapasztalatait. A kombájnkezelők ugyanis felszólítot­ták a kollektivistákat, hogy üres szalmazsákokat helyezzenek a kombájn polyvakifúvó nyílása elé, s ily módon valóban teljesen kikü­szöbölték a polyvaveszteséget és értékes takarmányt nyertek. Sokkal bonyolultabb probléma en­nél a szalma összegy­űjtése és elszál­lítása. Ettől függ a további művele­tek , a tárcsázás, a másodverés, valamint az állattenyésztési szektor és az ipar számára szükséges szalma összegyűjtése. Az idei nyáron szal­­maprések és bálakötőgépek segítsé­gével vagy pedig a traktorra szerelt szalmagyűjtő géppel akadályozhat­juk meg, hogy a szalma veszendőbe menjen. A PMT—5 gépesített szal­maprés erősen összesajtolja a szal­mát s ezáltal lehetővé teszi annak könnyű kezelését és elszállítását. A hazai gyártmányú szalmaprések tel­jesen üzembiztosak és lehetőséget nyújtanak a szalma gyors eltávolí­tására a szántóföldről, kivált akkor, ha a szalmaprés után pótkocsit kap­csolunk és a préselt bálákat közvet­lenül a pótkocsiba rakjuk. Ennek ellenére, ha a szállítási tá­volság öt km-nél kisebb, sokkal gazdaságosabb a szalmát préselés nélkül összegyűjteni és elszállítani, mert ily módon megtakarítjuk a bá­lák összekötésére használt sodronyt és ezáltal kisebb lesz a szalma ön­költsége. Az elmúlt évben helyi kez­deményezés alapján minden tarto­mányban különböző típusú, kom­bájnra szerelt szalmagyűjtő szerke­zeteket építettek. A Brassó tarto­mányi hermányi GTA modellje, amelyet tavaly nyáron próbáltak ki, mindössze 220 kiló súlyú és 3,5 köbméter szalmával rakható meg. A mezőn felállított boglyáknak a tábla szélére való szállításához két traktorral vontatott, keretes vonó­­rudat használhatunk. A kombájnra erősített szalmagyűjtő lehetőséget nyújt arra, hogy egyúttal a szalma kupacba rakását is elvégezzük. Az idén a kollektív gazdaságok búzatermésének egy részét, főleg lejtős területeken, kévekötő arató­gépekkel, marokrakó-aratógépekkel takarítják be. Minthogy a cséplés­­nek lépést kell tartania az ara­tással, úgy kell a munkát meg­szervezni, hogy a cséplés legkésőbb tíz nappal az aratás megkezdése után befejeződjön. Az aratás és cséplés közötti időkülönbség csök­kentése érdekében a Krisána tarto­mányi gyaraki és köröskisjenői GTA-k gépkezelői kombájnból és cséplőgépből olyan gépcsoportot ál­lítottak össze, amelyet egyetlen trak­­tor hajt meg. A cséplőgépet a traktor szíjtárcsája, a kombájnt a traktor kardántengelyes erőátviteli szerke­zete hajtotta meg, anélkül, hogy a gépeknél bármilyen módosításra szükség lett volna. Ilyenformán 25 tonna napi cséplési eredmény érhető el. A cséplés termelékenységét más módon is fokozhatjuk. A Fellak községi Tractorul kollektív gazda­ságban (Bánát tartomány) két mű­szak megszervezésével, a cséplőgép kétoldali etetésével és a kombájnok állócséplésre való felhasználásával tavaly naponta 80—90 hektár búza­föld termését csépelték ki és néhány nap alatt be is fejezték a cséplést. Különös figyelmet kell fordítani a betakarítás után közvetlenül végre­hajtandó nyári szántásra is. Hogy megőrizzük a talajnedvességet és időt nyerjünk ott, ahol a gépi esz­közök nem tudják az egész területet rövid idő alatt felszántani, tárcsás­­boronát kell alkalmazni a tarló fel­tárcsázására. A tárcsásborona ter­melékenysége hatszor akkora mint az ekéé, ugyanakkor pedig, a talaj­ban lévő víz visszatartásával lénye­gesen megkönnyíti a későbbi gépi mélyszántást. Állami- és kollektív gazdaságaink, minden rendelkezésre álló erejüket a betakarításra összpontosítva és minden jó munkaórát teljesen ki­használva idejében és szemveszte­ség nélkül be tudják takarítani idei gabonatermésüket . I. BIANU a Mezőgazdasági Gépesítési Kutatóintézet munkatársa Világ proletárjai, egyesüljetek ! A ROMAN NERKOZTARS­ASAG N­EPTAN ACSAIN­AK LAPJA XVII. évfolyam 4872 sz. 4 oldal ára 20 iráni 1953 július 2., kedd Újítók a termelékenységért Az aradi vagongyár újítói egy­re nagyobb mértékben járulnak hozzá a munkatermelékenység növeléséhez. A kovácsoló részle­gen egy ideje ipari méretekben új módszerrel gyártják a perse­lyeket Ion Frunzau mester és Pin­­cses György készülékének segít­ségével. Az új módszer kirekeszti az alkatrészek előkovácsolását, s így csaknem megkétszereződik a munkatermelékenység, s évente több mint 200 000 lejt lehet megta­karítani. Vasile Danciu és Iosif Rentz hegesztők is újítást terjesz­tettek be, amely lehetővé teszi a vagonütközők önműködő hegeszté­sét. Ezzel évente több mint 75 000 lejt lehet megtakarítani, s javul a minőség is. Az idén a gyárban 121 újítást alkalmaz­tak, s ezek fele köz­vetlenül fokozza a munkatermelékenysé­get. Mindez több mint egy millió lej megta­karítást jelent az üzemnek. 18.000 kötet tartanak (Munkatársunktól).­­ A marosújvári szódagyárban minden második szakmunkás rendszeres látogatója a műszaki könyvtár­nak. A gyár vezető­sége minden feltételt megteremtett arra, hogy a részleg dolgo­zói idejében megkap­ják a legfrissebb szak­folyóiratokat, és mindennapi munká­jukat elősegítő szak­könyveket. Az üzem A Krisána tarto­mányi községek ve­zetékes rádióállomá­sai minden héten különböző adásokat szerveznek ilyen té­mákról: „A fejlett tapasztalatok“. ..A nyári mezőgazdasági munkák“. „A zöldség termesztés­e jól jö­vedelmező termeszté­si ág“, „Hírek hazánk falvaiból“. Ezek az szakkiadványt nyilván műszaki könyvtárá­ban jelenleg nem ke­vesebb mint 18 000 kötet szakkiadványt tartanak nyilván. E­­zenkívül 7000 folyó­irat, mintegy 3000 különböző fordítás, rengeteg fényképmá­solat, diafilm áll a tanulni vágyók ren­delkezésére. A szak­­könyvtár ennek elle­nére napról napra tovább bővül, adások tájékoztatják a szántóföldek dol­gozóit a tartomány kollektív gazdaságai­nak fejlesztésében el­ért sikerekről, a ker­tekben, gyümölcsö­sökben és szőlőkben folyó munkáról, a termés betakarításá­ról és elraktározásá­ról stb. Külön adásokban számoltak be arról, hogy a biharvajdai, madarászi, bihari, tenkei és más kollek­­tív gazdaságok mi­lyen kitűnő módsze­rekkel építettek ma­guknak olcsó és tar­tós gazdasági épüle­teket. Nyári táborokban a diákok (Munkatársunktól).­­ A Bánát tartományi IMSZ-bizottság és a néptanács tanügyi osz­tálya gondoskodott ar­ról, hogy minél hasz­nosabban, kellemeseb­ben töltsék a nyári szünidőt a pionírok és a tanulók. Ennek ér­dekében Poneascan, Bogdán, Herkulesfür­­dőn, a Ménesvölgyé­ben és másutt tíz diák­tábort szerveztek, aho­­va összesen 5190 pio­nírt és tanulót külde­nek nyaralni. Ezenkí­vül több tízezer diák a tartomány és az ország különböző vidékein szervezett társaskirán­dulásokon vesz részt. A VEZETÉKES RÁDIÓ ADÁSAI 4. oldal: SPORT Vágják a búzát A Bucuresti, Calarasi, Rosiori, Braila, Craiova állami gazdasági trösztök számos gazdasága javában aratja a búzát. Az állami gazdasá­gok csupán két nap alatt több mint 15 000 hektárt arattak le. Az I. L. Caragiale, Belciugatele és Toporu községi állami gazdaságok például a búza csaknem egyharmadát betaka­rították. A gabonát azonnal el is szállítják az átvevő központokhoz, a szalmát préselik, a tarlókat felszántják. A napokban más állami gazdaságok is megkezdik az aratást. Számos Krisána tartományi kol­lektív gazdaság kezdte meg a na­pokban a termés betakarítását. A szentannai kollektivisták a gép- és traktorállomás segítségével csupán egyetlen napon 100 hektár árpát arattak le és 40 hektár takarmányt takarítottak be. Betakarítás után azonnal felszántják a tarlót és ta­karmánykukoricával vetik be. Az erdőgyaraki (Szalonta rajon) kollek­tív gazdaság több mint 200 hektá­ron termesztett nagyhozamú korán­érő búzát. A búza viaszérésben van, a kollektivisták megkezdték az ara­tást. Már az első napon több mint 20 hektárról takarították be a ter­mést. Aratnak Margitta, Kőrös és Köröskisjenő rajonok más kollektív gazdaságaiban is. Román katonai küldöttség utazott Moszkvába Hétfő reggel a fővárosból Moszk­vába utazott egy román katonai küldöttség, élén Leontin Salajan hadseregtábornokkal, a Román NK Fegyveres Erői miniszterével. A küldöttség R. I. Malinovszkij mar­sallnak, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének meghívására látoga­tást tesz a Szovjetunióban. Ugyanaznap a küldöttség meg­érkezett Moszkvába. A seremetyevoi repülőtéren a vendégek fogadására megjelent R. I. Malinovszkij, az SZSZKSZ honvédelmi minisztere, a Szovjetunió marsallja, A. A. Grecsko, a Szovjetunió marsallja, a szovjet hadsereg több marsallja és tábornoka. Jelen volt Nicolae Guina, a Román NK moszkvai nagykövete. Leontin Salajan had­seregtábornok R. I. Malinovszkij marsallal ellépe­tt a díszszázad előtt. Megérkezés után a román kato­nai küldöttség látogatást tett a Szovjetunió honvédelmi miniszteré­nél. Malinovszkij marsall ebédet adott a román katonavendégek tisz­teletére. Helytállás Váratlanul tört ki a vihar. A Duna-delta Chilia-véche ágában magányos motorcsónak szelte a hullámokat, rajta három kommunista: Nicolae Iacovici parancsnok, Savei Ditcov kormányos és Cozma Maluchim gépkezelő. Hirtelen villám ütött a parton levő nádraktárba. A lángok magasra csaptak. A tulceai GTA motorcsónakjá­nak három utasa azonnal partra szállt. A közelben raj­tuk kívül nem volt ember. Segítség nélkül, kétórás meg­feszített küzdelemmel oltották el a tüzet s így megmentették a breilai cellulóz-kombinát 60 000 nádkötegét. Tettük kommunista emberek­hez méltó. Divatbemutató Nagyváradon (Munkatársunktól). •­ Szombat este egy nagyszabású szabad­téri ünnepség alkal­mával a nagyváradi kereskedelmi válla­latok vezetősége di­vatbemutatót rende­zett a Crisana sta­dionban. A szatmári, aradi, temesvári, ko­lozsvári, valamint fővárosi ruhagyárak és kötöttárugyárak által bemutatott leg­újabb modelleket a közönség nagy érdek­lődéssel fogadta. Minőségellenőrök értekezlete (Munkatársunktól).­­ Tegnap a Könnyűipari Minisztérium konfek­­ciós és kötöttáru ipa­ri vezérigazgatóságán az említett két iparág minőségellenőrei or­szágos értekezletet tartottak. Az értekezleten meg­vitatták a minőség­­ellenőrzés fokozásá­ra hozott intézkedése­ket, valamint a termé­kek minőségével ösz­­szefüggő egyéb kér­déseket. A vezérigazgatóság az értekezlet után ta­pasztalatcserét szer­vezett az értekezlet részvevőivel a fővá­rosi „Arta Medei“, a „Bucuresti” készruha- és kötöttárugyár és a „Tehnica Confectiei“ üzemekben. NÉGYEZER TURISTA A MEDVETÓNÁL (Munkatársunktól).­­ A Medvetó vizé­nek felmelegedése le­hetővé tette, hogy jú­nius 27-én Szövő­tán is megkezdődjék a­ fürdési idény. Már az első vasárnapon csúcsforgalmat je­gyezhettek fel a fes­tői szépségű üdülő­helyen. Marosvásár­helyről, Régenből, Udvarhelyről és a környező helységek­ből több mint 4000 turista töltötte pihenőnapját Szová­­tán. Az első csúcs­­forgalmú napon e­­gyébként a vendéglá­tó ipar is jól vizsgá­zott, amiben kétség­telenül közre játszott az a körülmény, hogy a Tivoli villában új vendéglőt nyitottak, s megkezdte műkö­dését a Penzió étte­rem is. Több tanterem - magasabb kultúra Arad rajonban hat középiskola, 31 nyolcosztályos és 25 négyosztályos is­kola működik, csaknem 15 000 tanuló számára kell tantermet biztosítani. A néptanácsok munkájában az utóbbi évek során központi helyet foglalt el a tan­teremszükséglet fedezése. Néhány évvel ezelőtt ezt a kérdést a meglévő iskolatér Cetatean Ioan III., a nagybá­nyai vegyi és fémipari kombinát­­­es számú kemencéjének jó mű­ködését ellenőrzi Megünnepelték a Tanítók Napját (Munkatársunktól).­­ Vasárnap, június 30-án a nagyváradi Dr. Petru Groza utcai pedagógiai iskola dísz­termében több mint 500 Nagyvárad rajoni tanító és tanár vett részt a rajoni néptanács által szervezett ün­nepségen. Ez alkalommal Elena Bra­­du a miklósitási iskola tanítónője, valamint Romulus Chifor az apáti iskola tanítója megkapta az éltaní­tó, Simon Lajos diószegi tanár pe­dig az éltanár címet. Több Nagy­várad rajoni tanító és tanár a Taní­tók Napja alkalmából dicsérő okle­velet kapott. (Munkatársunktól). — A hagyomá­nyossá vált Tanítók Napja alkalmából bensőséges ünnepség zajlott le Kolozs­váron az Egyetemiek Háza nagytermé­ben. Az egybegyűlt ezernyi tanító és ta­­nár jelenlétében az Oktatásügyi Mi­nisztérium megbízottja valamint a tar­tományi és városi párt- és néptanácsi szervek képviselői üdvözölték az ünne­pelteket. A Tanítók Napján nagy számú peda­gógust tüntettek ki éltanár címmel és részesítettek pénz és könyvjutalomban. A többi között Nana Felicia tanárnőt, Marosházi Tibor tanárt, Bucsa Petra igazgatót, Péterfi Emilia tanítónőt, Mátéi Augustin tanárt és számos más tantestületi tagot. ★ Érteni kell a szóból Mi minden születhet egyetlen okos, meggondolt javaslat nyomán ! A szocia­lista társadalmi viszonyok talaján a szó szoros értelmében anyagi értékké válto­zik a jó munkaszervezést, a minőségi jellemzők növelését, a feladatok gyor­sabb teljesítését segítő okos ötlet. Minálunk a munkások és kollektivis­ták milliói adják hozzá gazdagodó ismereteik, óriási tapasztalatuk kin­csestárából gondolataikat is a szocia­lista építőmunka lendületéhez. A jó gazda, a nép valóságos magvetése ez, mely évről-évre gazdagon terem min­denütt. Mindenütt, ahol nemcsak hall­ják, de meg is értik az okos szót. Egy levél kapcsán jut eszembe mind­ez. Érdemes a levelet szó szerint idézni: „A Kézdi rajoni Egerpatak egyesített kollektív gazdaságában — írja Dálnoki Imre — legkevesebb 60.000 lejt hozott volna a zöldségtermesztés, ha a vezető tanács a hat hektárnyi zöldségest nem tíz helyen jelöli ki; ha a határunkon át­folyó Feketeügyet, mint öntözési lehe­tőséget is kihasználta volna; ha annak idején melegágyakat is készíttetett vol­na palántanevelés céljából; ha a kerté­szet vezetőjét nem áprilisban, hanem legalább januárban kinevezi, ha a ker­tészetben dolgozók közé nemcsak öreg nénikéket sorolt volna be , ha a 80 ári dughagymát kicsapozás előtt értékesí­tette volna... De mert mindez nem történt meg, a 60.000 lejes jövedelem aligha lesz meg. A tagok jogosan neheztelnek, hogy a kertészet felemészti a sok munkanapot különösebb eredmény nélkül”. Ennyi a levél. Rövid, világos, min­denki (még a rajoni mezőgazdasági ta­nács is) érthet belőle. Dálnoki Imre minden bizonnyal nem egymaga véleményét fogta össze a né­hány sorba. S valószínű az is, hogy nemcsak Dálnoki Imrének, hanem sok más egerpataki kollektivistának is lett volna mondanivalója, ötlete a kertészet­tel kapcsolatban, ha... Igen, ismét csak idekívánkozik ez a rövidke szó, ez eset­­ben a levélben felsoroltak kiegészítője­ként. Vagyis: ha a vezetőtanács annak ide­jén, amikor felvetődött — nagyon he­lyesen ! — a kertészet létesítésének gon­dolata ki is kérte volna a Dálnoki Im­rék véleményét, ha igényelte volna ötle­teiket, javaslataikat. Mert ilyen kötelesség is van ám. A jó ötlet nem sültgalamb, amit vár az em­ber, hogy a szájába röppenjen. Az öt­letek, javaslatok születését ösztönözniök kell az okos vezetőknek. Erre való a közgyűlés, erre való a brigád- és cso­portmegbeszélés és erre való az a száz és egy lehetőség, amelyet a kollektív mezőgazdálkodás kínálva kínál minde­nütt. Csak éppen Egerpatakon ne tudnák ezt ? ! GYERGYÓI ANDRÁS Korszerű nyári vendéglő nyílt a Beszterce­ partján, a Piatra-Neamți-i új strand keretében (E. Sirzea felvétele) Napirenden: Az iskola­javítás Befejeződött a tanév, országszerte kiürültek, elcsendesedtek a tantermek. Azonban sem az iskolaépület, sem javításának, rendbe­tételének gondja nem megy... vakációzni. A nyári szünidőben újra benépesülnek az iskolaudvarok, a tantermek, az internátusok folyo­sói, tanulók helyett mesteremberekkel. A néptanácsok sokrétű nyári teendői mellett előtérbe kell hogy kerüljön mindenütt az iskolák rendbetételének gondja, s úgy kell megszervezniük az anyagellátást, munkaerőfelhasználást, hogy az ősz, az új tanév érkezése ne találjon sehol az országban, egyetlen iskolaépületen sem kifogásolni valót. Az alábbiakban közölt írásaink e fontos teendők végzésébe en­gednek betekintést. Határidő előtt Aki ezekben a napokban ellátogat a kolozsvári iskolákba, a jól megszer­vezett munka, a komoly igyekezet je­leit láthatja. Az építők jóval a megsza­bott határ­idő előtt akarják befejezni az iskolák külső és belső tatarozási munkálatait. A terv szerint nyár végéig nem kevesebb mint 135 iskola és óvoda épületeit kell rendbehozniuk. A Városgazdálkodás és Építővállalat vezetősége úgy szervezte meg a tenni­valókat, hogy a szakmunkásoknak mint­egy 65 százaléka az iskolák, óvodák ja­vításával foglalkozik. A brigádvezetők, mesterek, a szakmunkások segítségével gyorsan keresztülvihető terveket dol­­goztak ki a munkálatok ütemének fo­kozására, az előirányzott költségek le­szorítására. A termelési étekezleteken több mint 100 értékes javaslat született, a munka okosabb megszervezésére, az építőanyag fajlagos fogyasztásának csökkentésére. Elsősorban ennek tulaj­donítható, hogy az idén minden iskolá­ban az elmúlt évhez viszonyítva jóval gazdaságosabban és gyorsabban készül­nek el a tantermek javításával. A Ko­­galniceanu utcai „Ady-Sincai“ és a Pe­tőfi utcai „Cosbuc“ középiskolákat két héttel a határidő előtt adták át a javító csoportok. A Horea úti középiskola ja­vítása is befejezéshez közeledik. A csempézéssel, a belső és külső tatarozá­sokkal már készen is vannak A város szélén, a Rázboeni utcában levő iskolát valósággal újjávarázsolták a kiváló és szorgalmas szobafestők. Jellemző, hogy ezekben az iskolákban és másutt is az idén jobban karbantartották az épülete­­ket. Szólnunk kell arról is, hogy az isko­lák igazgatósága, a tanári kar, minden­ben segíti az építőket. Még a tanítás folyamán évközben, az órarend átszer­vezésével, lehetőséget adtak a kőmű­veseknek, szerelőknek, parkettázók­­nak, hogy megszakítás nélkül, a terv szerint dolgozhassanak. Mindez jobb minőségű munkára sarkallta a csopor­tok tagjait. A Városgazdálkodás és Építővállalat vezetősége jogos büsz­keséggel mutatta meg az iskolából ér­kező dicsérő és elismerő leveleket. A tervezett jó munka eredménye­ként a javítási tervben szereplő épüle­teknek mintegy hatvan százaléka már rendbehozva várja a következő tanévet Kolozsváron. SZÉKELY PÁL belső átalakítások útján történő jobb kihasználásával igyekeztek megoldani. Hamarosan azonban egyre több helyen hangzott el az a javaslat, hogy a helyi erőforrások felhasználásával új iskolát kell építeni vagy új tantermekkel kell bővíteni a meglévő iskolaépületeket. Ebben az évben 65 új tanterem épí­tése kezdődött meg, melyek közül 36-ot még az idén birtokába vesz a tanulóse­reg. A pankotai nyolc tantermes iskola építésénél 8000 önkéntes munkaórát dolgoztak a község lakói s értékes se­gítséget nyújtottak hozzá a helyi bútor­gyár szakmunkásai is. Az iskolát jú­nius elsején avatták fel. Ugyanilyen lendülettel haladnak a monostori, a mácsai négy tantermes, valamint a szentmártoni és vingai öt tantermes új iskolaépületek munkálatai is. Mindenütt a helyi kollektív gazdasá­gok azok, amelyek — ha a szükség úgy kívánja — épületanyaggal vagy mun­kaerővel segítik az iskolaépítést. Rajo­­nunk néptanácsainak többsége figyel­mének központjába állította az iskola­­hálózat bővítésének, illetve karbantar­tásának problémáját. Csupán április és május hónapokban 16 néptanácsi ülés­szakon és 13 bővített végrehajtó bizott­sági ülésen tárgyalták meg az 1963— 1964-es tanév előkészítésének kérdé­seit. Az üléseket követő intézkedések nyomán megélénkült a pécskai egyes számú középiskola négy tantermét építő brigád tevékenysége. A kürtösi közép­iskola új nyolc tantermes épületének már az emeleti részén dolgoznak a kő­művesek. Sajtényban a honpolgári bi­zottság és a szülői munkaközösség a helyi pártszervezet kezdeményezésére, hazafias munkát szervezett és máris több mint 10 000 lej értékű megtakarí­tást ért el az új három tantermes iskola építésénél. Külön ki kell emelnünk a rajoni párt­­bizottság és a néptanács végrehajtó bi­zottságának irányító és szervező munká­ját. A rajoni néptanács már most in­tézkedett az 1964-ben kezdődő iskola­­építkezések dokumentációs anyagának összeállításáról, így már készen áll a teljes anyag a tornyai, a koreai, a sági, s más iskolák építéséhez és folyamat­ban van újabb községek kérésének ta­nulmányozása. Nem lenne teljes a kép, ha nem szól­nánk a még itt-ott fellelhető hibákról, gondatlanságokról. Elég gyakori a rossz munkaszervezés következtében beálló „munkaszünet“. Kürtösön például meg­volt minden szükséges épületanyag, de hetekig tartott a homok elszállítása az építőtelepre. Akad még javítani való a temesvári Dín­D (Épületanyag elosztó) munkájá­ban is. Többször megtörtént, hogy üres kézzel fordultak vissza azok, akik többszáz kilométeres utat tettek meg va­lamely kiutalt épületanyagért, mivel az illető anyag „pillanatnyilag elfogyott“. De nem ezek a jelenségek jellemzők. A nehézségek leküzdése legtöbbször he­lyi jellegű feladat és majdnem minden esetben sikeresen meg is oldható. Ezt a fenti példák is bizonyítják. MÁHLIK LÁSZLÓ tanár, az Arad rajoni néptanács tanfelügyelője Mindenütt egyformán sürgős teendő Maros rajon néptanácsának vég­rehajtó bizottsága még májusban megvitatta az iskolaigazgatókkal az iskolák javításával, tatarozásá­val kapcsolatos teendőket s a tan­ügyi osztály révén jóelőre gondos­kodott a javításokhoz szükséges mész és más anyagok beszerzésé­ről, a felszerelés kiegészítéséről. A 138 iskolából eddig 91 iskolának küldtek újabb felszerelést a fizika­­tanításhoz, képeket és térképeket a természetrajzhoz ,­és a földrajzhoz. A 35, befejezés előtt álló tanterem­hez, s a régi bútorzat kicseréléséhez — ahol szükséges — közel 600 isko­lapadot, 80 falitáblát, 70 laborató­riumi szekrényt, irodaszekrényeket, asztalokat kapnak az iskolák. A községek közül elsőnek Székesy­ről futott be a hír, hogy június 19-én elvégezték a munkát. Még folyt a tanítás, amikor a nyáradsze­­­redai kisipari termelő szövetkezet hozzáfogott a külső vakoláshoz s mire befejezte, kiürült az I.—IV. osztály, majd a többi is. A makfalvi három iskolaépület . (Folytatás a 2. oldalon)

Next