Előre, 1963. július (17. évfolyam, 4872-4897. szám)

1963-07-02 / 4872. szám

2 Aki vár,az álljon ?!. Színhely: Erdőhegy, az autóbusz-megálló környéke. Idő: délután négy és hét között. A dátum pontos megjelölése nem szükséges, mert amiről szó van, az hónapok óta naponta ismétlődik. Hogy meddig ? ... Erre másoknak kell választ adniok. Az Arad felől vezető autóbuszvonal szárnyvonalakra ágazik itt szét, hat irányban: Zaránd, Seprős, Szapárliget, Gyulavarsánd, Avram láncú község és Apáti felé. Délután öt és hét óra között hat társasgépkocsi érkezik és indul innen. Reggel ugyanúgy. S természetesen, mint általában minden utazásnál, itt is van kényszerű várakozás. Amazon az ismerős, vasmankón csüngő tányérnyi lemezen kívül semmi sem utal arra, hogy autóbuszmegálló van a rajonközponton áthaladó országút mentén. Legfeljebb csak annyi, hogy minden nap összegyűl két ízben negyven-ötven ember. Mit csinálnak ? Letelepednek a két sánc martjára, sétálnak a gyalogjárón. Türelmetlenül nézik a karkötő órát, bele-belekukkintanak a már kiolvasott újságba. Ki ahogy agyon tudja ütni az időt. Az egyik ház előtt padka is van s a jóságos öreg néni, a tulajdonosnő odainvitál egy fiatal kisgyermekes anyát: „Üljön ide a csöppséggel, lelkem“. A közelben egy szűk falatozóféle is magára hívja a figyelmet, de ott sincs hová ülni. Meg aztán, ha nem akar enni, vagy italt fogyasztani az utas, miért állítana be a helyiségbe ? Szépen süt a júniusi nap, kellemes a levegő. De vajon mit tehetnek az utasok, ha ömlik az eső, vagy beáll a tél, amikor nem lehet a sánc szélére ülni ? ... A hat autóbusz naponta kétszer halad át Köröskisjenőn. Úgy látszik, hogy a Bánát tartományi autószállítási vállalat (IRTA) rosszul értelmezi a megálló fogalmát, azaz nemcsak a járművekre vonatkoztatja hanem tíz utasokra is: aki vár, hadd álljon talpon. Vagy talán az erdőhegyi autóbusz-megálló, mert Krisána tartományban van, csak a mostohagyermek sorsát érdemli ? ... GY. SZABÓ GYULA Dr. Prippp Kreitsky, Ausztria külügyminisztere Bukarestbe látogat Corneliu Manescunak, a Román NK külügyminiszterének meghívására kedden Bukarestbe érkezik dr Bruno Kreysky, Ausztria külügyminisztere. A Komszomol küldöttség látogatásai A Komszomol-küldöttség tagjai, élen Pjotr Resetovval, a Szovjet Ifjúsági Szervezetek Bizottságának elnökével vasárnap megtekintették a bukaresti új építkezéseket, a grizavesti diákkomplexumot, ellátogattak az Urziceni rajoni sarajeni kollektív gazdaságba. A vendégek találkoztak a bukaresti egyetem vezetőségével, az egyetemi központ IMSZ-bizottságával és diákegyesületi tanácsával. Hétfőn reggel a Komszomol-küldöttség országos körútra indult. Ploiesti tartományban a vendégek megtekintették a teleajeni 3. számú kőolajfinomítót, Bákó tartományban pedig a borzesti vegyikombinátot és az onesti új építkezéseket. (Agerpres) Nagy élmény volt az elmúlt héten is végigolvasni a szerkesztőség címére érkezett postát, önkéntes munkatársaink most is igen változatos kérdésekről értesítették lapunkat. És mégis, a különböző tematikájú levelek nagy részének volt ez alkalommal egy közös vonása: „az ELŐRE versenypályázatára“ — ez állt rajtuk. Nem hallgathatjuk el, hiszen örömünkre szolgál, hogy olvasóink és levelezőink azonnal felfigyeltek e pályázatra és ahogy a jelek mutatják, szép számmal részt akarnak venni rajta. Szóljunk most talán előbb azokról, akik először írtak a szerkesztőségnek. Mert érdemes szólni a tőlük kapott levelekről is. Kurkó Judit X. osztályos tanuló például Brassóból ír. Elmondja, hogy ezután több ideje lesz újságot olvasni, hiszen már megkezdődött a szünidő, majd aggódva teszi fel a kérdést: vajon ő részt vehet-e a pályázaton, hiszen, neki is lenne írni valója, viszont ő nem végez komoly termelő munkát. De meg se várja a szerkesztőség válaszát, okosan megfelel ő maga a feltett kérdésre: „...ha az iskolánkról,, az iskolatársaimról írok, az mindazoknak a munkájáról beszél, akik lehetővé teszik nekünk a tanulásit, a mindenki számára elérhető tanulást, akik napról-napra részt vesznek az alkotó, termelő munkában“. S feltétlen ide kívánkozik még, ahogyan Kurkó Judit osztályának a Vörös Zászló műveknél végzett gyakorlati munkájáról ír: „A munkások nagyon kedvesek voltak, sokat foglalkoztak velünk, sokat tanultunk ott. Megszerettük az új, világos műhelyeket. Sokan közülünk elhatározták, hogy a nyáron még fognak ott dolgozni egy-két hónapot. Az új részlegekben nagyon megtetszett az, hogy a gépek hasznosságuk mellett milyen szépek. Mikor az év elején ide jöttünk a „Vörös Zászló”ba, piszkosszínű, szürke gépek fogadtak. Egy szombaton azonban, amikor beléptünk a gyárba, kellemesen lepődtünk meg: kék, világoszöld és vajszínű gépek vártak ránk. Valószínűleg jövőre rózsaszínűek is lesznek. És miért ne? Úgy ügyel mindenki a tisztaságra, vakítóan ragyog ott minden, a rózsaszínű gépek is jól fogják érezni magukat. Mikor befejeztük a műhelygyakorlatokat, szegfűcsokrokkal búcsúztunk a munkásoktól. Nagyon jól esett nekik a figyelmességünk. Azt mondták, ők is megszerettek bennünket. Mi nagyon szeretnénk jövőre is ott dolgozni.“ Kőfalvi Mihály tanító Mezőpetriből (Nagykároly rajon) szintén iskolásokról ír első levelében. Éspedig arról, hogyan foglalkozik a helyi IMSZ és pionírszervezet a gyermekek tudásának gyarapításával, hazafias nevelésükkel. Gál József, a szatmári 7. számú Autójavító Vállalat dolgozója Freuno József esztergályosból lett mesterről írt egy meleghangú levelet. Mások, akik első levelükkel jelentkeztek a pályázaton a falvak, városok fejlődéséről, a kollektív gazdaságok munkájáról, sikereiről, kultúrtevékenységről s egyebekről tájékoztatták a szerkesztőséget. Egyik kedves levelezőnk a fáradhatatlan 63 éves Béla Anna néni is arról ír a többi között bizakodó hangon, hogy a besenyői kollektivisták Kézdi rajonban milyen jól haladnak a mezőgazdasági munkálatokkal. „A cukorrépát négyszer megkapáltuk, a burgonyát feltöltögettük, a csalamádé se hiányolja a kapát. Most javában folyik a takarmánygyűjtés.“ Fontos kérdésről számol be Huszár József levelezőnk is. Noha alig kezdődött meg a nagyvakáció, előrelátóan, jó előre gondoskodni kell arról mindenütt, hogy az új tanévet jó körülmények között indíthassák az iskolákban. A szünidő napjait fel kell használni az iskolák takarítására, meszelésére, rendbetételére, az új iskolák és épülő tantermek mielőbbi befejezésére. „A Marosvásárhely rajoni Székelykál község dolgozóinak — írja levelében Huszár József elvtárs — régi vágya volt, hogy a község székhelyén egy megfelelő nyolcosztályos iskola működjön. Először a meglévő iskolát alakították át és bővítették ki, amely jelenleg három tanteremmel rendelkezik. De mivel ez az épület így se elégítette ki a szükségleteket, még 1961 őszén elhatározták, hogy közös erővel egy új, korszerű iskolát építenek. Még abban az évben le is rakták az iskola alapjait, tavaly felhúzták a falakat, jelen pillanatban pedig fedél alatt áll a befejezésre váró épület. A község lakói elhatározták: a gyerekek az 1963—1964-es tanévet, már az új iskolában kezdhetik. S erre meg is van a biztosíték, hiszen az önkéntes hozzájáruláson kívül hazafias munkával is segítenek a dolgozók. Júniusban csupán egyetlen napon 120-an segítkeztek az építkezésnél s többezer lej értékű munkát végeztek el. Az iskolaépítési munkában élen járnak Székely István B, az építkezések kérdésével foglalkozó honpolgári bizottság elnöke, Sebe Ákos, a községi néptanács végrehajtó bizottságának titkára, Szőcs Mihály, a végrehajtó bizottság alelnöke, Kiss Tamás, Mihály Ferenc, Nagy Ilona, Szabó Eszter képviselők, Csorba György, Mihály Miklós, Gönci István, Gönci Gergely kollektivisták és még nagyon sokan mások.“ Iskolaépítésről küldött levelet Gavris Valér elvtárs is : „Az utóbbi időben sokat fejlődött, szépült Bőrül Maré község. A lakosság hozzájárulásával egy szép új iskolát építettek nyolc tanteremmel, laboratóriummal, könyvtárral, tanári szobával. Jelenleg a befejező munkálatokat végzik, szeptember 15- re át akarják adni a kész épületet. A községben ezenkívül még két iskolát építenek, illetve építettek fel : Prislov és Boiut falvakban. Az építkezéseknél jelentős segítséget nyújt a honpolgári bizottság élén Centea Axente elvtárssal, valamint a képviselők: Pop Valér, Ilea Vasile, Marc Alexandru s mások“. Arról is megint többen írtak az elmúlt héten, hogy immár falun sem csupán a téli hónapokban érdeklődnek a kulturális tevékenység után, hanem mindennapi szükségletté vált a kultúrálét, amiről a munka legnagyobb dandárjában se mondanak le. Cserja Erzsébet írja Kovásznáról, hogy bár a nyári időszakra már bezárultak a rendszeres tanulási formák, a nőbizottság szimpozionokat, előadásokat rendez, amelyek igen látogatottak. Zsigmond Dezső régeni levelezőnk közli, hogy a napokban az Erdőgazdálkodási vállalat rönktéri részlegének műkedvelő együttese, amely szép sikereket ért el a műkedvelők versenyének rajoni szakaszán, ellátogatott két kollektív gazdaságba is, ahol több mint ezer kollektivista nézte végig műsorukat. S a községi könyvtárak se tétlenkednek a nyári mezőgazdasági munkák idején. Szász Mária hadadi kollektivista így ír erről : „Községünk könyvtára, amelyet Béres Ilona vezet nagy szorgalommal, egy tágas, világos szobában kapott helyet. Ezenkívül létesítettünk három mozgókönyvtárat is. Egyiknek Weniger Erzsébet, másiknak Szász Mária a felelőse. Mindketten IMSZ- tagok. A harmadik mozgókönyvtárat Kádái Erzsébet kezeli, aki csaknem hatvan éves létére, odaadóan s igen lelkiismeretesen végzi feladatát. Bár most legnagyobb a dologidő, a könyvtárosokat mégis új és új olvasók keresik fel. S természetesen sűrűn látogatják őket a régi olvasók is. De előfordul, hogy a könyvtárosok maguk viszik el az olvasókhoz a könyveket.“ „Az ozsdolai könyvtáros, — írja Nagy József levelezőnk — a fiatal párttagjelölt Rácz János, kinevezésekor vállalta, hogy pontosan végzi hivatását. S állta is a szavát. Év eleje óta 486-ra emelkedett a könyvolvasók száma, akik több mint 5000 könyvet olvastak ki. A legtöbb könyvet, Lázár András és Szejke Jánosné kollektivisták kölcsönözték ki a könyvtárból.“ Amint láthatjuk, az elmúlt héten érkezett legtöbb levél is frissen tudósít a hazánk különböző tájain élő városi és falusi dolgozók életéről, munkájáról, törekvéseiről. Távoli kis falvakból és fontos iparvállalatokból egyaránt hozza a híreket a szerkesztőségbe a posta. S ez jelentős dolog ám. Ezért bíztatjuk most is újabb és újabb levelek írására minden levelezőnket, olvasónkat. ILLYÉS JÓZSEF A KGST mezőgazdasági állandó bizottságának ülése Russzeban — a Bolgár NK — június 25 és 28 között megtartotta 14. ülését a KGST mezőgazdasági állandó bizottsága. Az ülésen részt vettek a Bolgár NK, a Csehszlovák SZK, a Lengyel NK, a Magyar NK, a Mongol NK, a Német DK, a Román NK és a Szovjetunió küldöttségei. A bizottság elemezte a KGST tagországok kitűnő minőségű búza, hibridkukorica, szója, napraforgó, cukorrépa, évelőfű és más nemesített vetőmagokkal kapcsolatos szükségletének 1970-ig való teljes mértékű kielégítését és javasolta a KGST tagországoknak, hogy kössenek hosszúlejáratú kereskedelmi egyezményeket a fent említett magfajták kölcsönös, meghatározott volumenű szállítására. Elemezték a KGST tagországokban 1961-ben és 1962-ben folytatott nemzetközi fajtakísérletek eredményeit és jóváhagyták az 1964 és 1966 között sorra kerülő nemzetközi fajtakísérletek tervét. A bizottság előzetes adatokat elemezett a KGST tagállamok traktor, mezőgazdasági gép, műtrágya és növényvédő vegyszer szükségletéről 1970-ig bezárólag és úgy vélekedett, hogy az említett adatokat el kell juttatni a KGST illetékes szerveihez, hogy előkészítsék a javaslatokat a mezőgazdaság számára szükséges műszaki-anyagi eszközök termelésének fokozásáról. A bizottság elemezte egyes mezőgazdasági gépek nemzetközi összehasonlító kipróbálásának 1962. évi eredményeit és jóváhagyta e gépek 1964. évi nemzetközi összehasonlító kipróbálásának tervét. A bizottság ülésén megvitatták azt a kérdést, hogy dolgozzanak ki javaslatokat a Mongol Népköztársaságnak nyújtandó segítségről a mezőgazdasági termelés fejlesztésében és a mezőgazdasági tudományos kutatómunka fokozásában. A bizottság egyben ajánlásokat fogadott el állategészségügyi, állat- és baromfietetési kérdésekben, valamint a mezőgazdaság terén fennálló együttműködés számos más problémájában. A bizottság nagy figyelmet fordított arra, hogy egybehangolja a KGST-tagállamoknak a mezőgazdasági és erdőgazdálkodási tudományos tevékenységre irányuló erőfeszítéseit, és elfogadta az ilyen irányú tudományos kutatások tervét. A bizottság ülése a testvéri együttműködés és a kölcsönös segítség szellemében folyt le. Fogadás E. K. Dadzse, a Ghánai Köztársaság bukaresti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete hétfőn, este fogadást adott a Hadsereg Központi Háza termeiben a Ghánai Köztársaság kikiáltásának 3. évfordulója alkalmából. A fogadáson résztvettek a következő elvtársak: Stefan Voitec, az Államtanács alelnöke, Corneliu Manescu külügyminiszter, Stefan Balán oktatásügyi miniszter, Ioan Constant Manoliu, igazságügyminiszter, központi intézmények és társadalmi szervezetek vezetői, akadémikusok és más tudományos és kulturális dolgozók, újságírók. Részt vettek Bukarestbe akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői és a diplomáciai testület más tagjai. (Agerpres) ELŐRE A konstancai kikötőbe naponta futnak be hazai és külföldi áruval megrakott kereskedelmi hajók (S. Emil felvétele) A Júliusi fény filmalkotás bemutatója Galacon Galacon hétfőn bemutatták a „Júliusi fény“ című román filmet, amely Galac tartományban készült. Gheorghe Nagy rendezőt és a bemutatón jelenlévő többi filmest és szereplőt Teodor Oprica elvtárs, Galac város néptanácsa végrehajtó bizottságának alelnöke köszöntötte. Szimpozion A fővárosi Coltea kórház nagytermében hétfőn reggel szimpozion kezdődött ,,A vakság megelőzéséről'’. A szimpoziont a Román NK Orvostudományi Társaságainak Szövetsége keretében működő Szemészeti Társaság rendezte. Részt vesznek : akadémikusok, egyetemi tanárok, szakorvosok és mások. A megnyitó beszédet dr. I. Pacurariu professzor, a Szemészeti Társaság elnöke mondotta, majd előterjesztették a beszámolókat, amelyeket vita követett. A szimpozion célja megtalálni a legeredményesebb módszereket a zöldhályog okozta vakság megelőzésére felnőtteknél és gyermekeknél, a sérüléses vakság gyógyítására és a látási zavarok elhárítására. Különös figyelmet fordítanak a korszerű vizsgálati módszerekre, hogy minél előbb megállapíthassák a helyes diagnózist. Korszerűen és sajátosan - két szerszámgyár tapasztalataiból - Brassó tartomány két hasonló profilú vállalata — a rozsnyói szerszámgyár és a brassói szerszám- és kéziszerszám-gyár — az utóbbi időben nagyszerű eredményeket ért el a munkatermelékenység növeléseterén. Ha figyelmesen tanulmányozzuk az alapvető fontosságú mutatószámok alakulását, megállapíthatjuk, hogy mindkét vállalat munkaközössége számára — a megnövekedett termelési feladatok teljesítése mellett — fő célkitűzés volt és mamég mielőtt rátérnénk arra, hogyan is érték el ezeket, az eredményeket, meg kell említenünk egy jellemző dolgot: ezekben az években az össztermelés növelését legnagyobb részt a munkatermelékenység Mint látjuk, a mutatószámok között az arány megfelelő. Hogyan sikerült ezt elérni ? Mit tettek az utóbbi időben a munkatermelékenység növeléséért ? Egyforma nagyságú vállalatok, hasonló technikai eszközökkel rendelkeznek, de a termelő folyamat mindkét helyen sajátos, ami a termékek milyenségéből fakad és abból, hogy a brassói gyár az intenzív műszaki fejlesztés éveit éli, a rozsnyóiban viszont ez a folyamat már befejeződött. Következésképpen a munkatermelékenységet is különbözőképpen növelték, de mindkét üzemben egyaránt az új technika és a kor- szerű technológia széleskörű alkalmazásával. A brassói szerszám- és kéziszerszám-gyár csavarkulcsokat, csőkulcsokat, franciakulcsokat, harapófogókat, fűrészlapokat, különböző fafeldolgozó szerszámokat, vésőket, kalapácsokat stb. állít elő. Az elavult termékek helyett, újabbakat, korszerűeket kezdtek gyártani, s ennek eredményeként nemcsak a minőség javult, nemcsak az önköltség csökkent, de jelentősen növekedett a termelékenység is. Az új, rugalmasabb csavarkulcsokat, vagy a csőkulcs-készletet korszerűbb módszerekkel gyártják, mint a régieket. A vállalat ilyen téren kezdeményező készségről tett tanúságot s ennek eredményeként csökkent a tér-va, a munkatermelékenység gyorsütemű növelése. Az alábbi táblázat összehasonlító adatokkal szemlélteti a munkatermelékenység növekedését százalékban, kiindulási alapként véve az 1960 évi eredményeket. Megállapíthatjuk egyebek között, hogy noha a növekedés dinamikája nem azonos, az alapul vett évhez viszonyítva az 1963 évi feladatok között csekély az eltérés. Az első négy hónap tervelőirányzatait mindkét ütemben teljesítették, sőt túlszárnyalták, fokozásával érték el. Az alábbi táblázat azt szemléli, hogy az össztermelés emelkedéséből hány százalék köszönhető a termelékenység növekedésének, méhek előállításához szükséges munkaráfordítás. Köztudomású, hogy a gyártási folyamat újratervezésével, termelékenyebb módszerek, jobb szerszámok és készülékek bevezetésével a munkatermelékenység fokozásának újabb tartalékait lehet hasznosítani. Mindkét vállalat munkásai és technikus-mérnök kollektívája állandó figyelmet szentelt ennek a munkának, s az eredmény nem is maradt el. A rozsnyói szerszámgyárban — ahol spirálfúrókat, menetvágót, dörzsárakat, marókéseket stb. gyártanak — figyelmesen felülvizsgálták a technológiai folyamatokat, s számos gépet, így többorsós fúró- és menetvágó-gépeket, valamint más berendezéseket állítottak üzembe, újabb műveleteket gépesítettek. Ennek eredményeként ezeken a területeken 2—3-szorosan növekedett a munka termelékenysége. A brassói szerszám- és kéziszerszám gyárban a csavarkulcs gyártástechnológiájának újratervezésével a munkatermelékenység körülbelül 40 százalékkal emelkedett, amióta pedig a franciakulcs menetét három hengeres menethengerlő géppel készítik, ez a művelet 360 százalékkal termelékenyebb. S az ilyen és ehhez hasonló példák felsorolását még folytathatnánk. Ezek kétségtelenül nagymértékben hozzájárultak a munkatermelékenység növeléséhez mindkét vállalatban. A két üzem munkaközössége jelentős sikereket ért el tehát a gyártástechnológia korszerűsítésében, s ez annak is tulajdonítható, hogy gondoskodtak a tervező osztályok megerősítéséről. A brassói szerszám- és kéziszerszámgyárban például hét olyan mérnök foglalkozik a tervezési kérdésekkel, aki a termelésben dolgozott, a rozsnyói szerszámgyárban pedig a mérnököknek több mint a fele gyakorlott tervező. A munkatermelékenység növeléséhez jelentősen hozzájárult mindkét vállalatban a műszaki-szervezési intézkedési terv. Ezeket a terv éveket körültekintően állították öszsze és pontosan valóra váltják. Az idei műszaki intézkedések közül lényeges a szárnyas anyacsavar új, ötször termelékenyebb gyártási technológiája, a csőkulcsok gyártása horizontális kovácsoló gépen ( a brassói szerszám- és kéziszerszámgyárban) , a menetvágó élezőgép és számos tartósüzemű, hidraulikus berendezés a rozsnyói szerszámgyárban . A munkatermelékenység emelkedését eredményezte számos szerszámgép korszerűsítése is. A brassói munkaközösség — noha igen szép eredményeket ért el ezen a téren — a gépek korszerűsítésének feladatát kizárólag a főtechnológus szolgálatra hagyta. Példát vehetne a rozsnyói szerszámgyárról, ahol három korszerűsítési csoport foglalkozik ezzel a munkával (az egyik csoport mérnökökből és technikusokból, a másik kettő munkásokból áll). Mindkét vállalat munkaközössége jól tudja, hogy még sokat lehet tenni a munkatermelékenység további növeléséért. Jelenleg behatóan foglalkoznak bizonyos műveletek gépesítésének és automatizálásának kiterjesztésével, újabb nagytermelékenységű mechanikai, pneumatikus vagy hidraulikus berendezések szerkesztésével, igyekeznek tovább korszerűsíteni a hőkezelési eljárásokat, csökkenteni a felmelegítések számát a kovácsolásnál és megoldani számos olyan problémát, amely közvetlenül összefügg a munkatermelékenység fokozásával. A tapasztalatcsere szakadatlan bővítése egymás között és más üzemekkel jelentős szerepet tölt be ilyen téren. Mindkét vállalat munkaközössége szorgalmasan, lelkesedéssel dolgozik, messzemenően gondoskodik az új technika bevezetéséről és a belső tartalékok hasznosításáról, s állandóan újabb eredményeket ér el iparvállalataink ellátásában jó minőségű szerszámokkal. ADRIAN PRODAN mérnök 1963 Vállalat mutatószám 1960 1961 1962 (tervi össztermelés 100 110.3 132.8 150.4 a brassói szer- -------------------"— " szám- és kézi- munkatermelőszerszám-gyár kenység alkalmazottanként 100 106.5 117.5 132.5 össztermelés 100 120.2 140.8 151.3 rozsnyói munkatermelőszerszámgyár kenység alkalmazottanként 100 108 115.8 133.2 Vállalat 1961 1962 1963 (terv a brassói szerszám* és „ Rn „„ „ kéziszerszám-gyár a rozsnyói szerszámgyár 61 63 68 Indiai békeküldöttség érkezett a fővárosba Hétfő reggel a fővárosba érkezett India Országos Béketanácsának küldöttsége, amely jószolgálati látogatást tesz több európai országban. A küldöttséget Diwan Chaman Lali, az indiai parlament tagja, az indiai parlamenti békeharc-bizottség elnöke vezeti. A brineasai repülőtéren Stanciu Stoian professzor, az Interparlamentáris Unió román nemzeti csoportjának titkára, az Ázsiai és Afrikai Népekkel való Barátság Román Ligájának főtitkára és Geo Bogza akadémikus, a Román NK Országos Békevédelmi Bizottságának alelnöke fogadta az indiai vendégeket. IDŐJÁRÁS A Központi Meteorológiai Intézet közli július 1-én este. Továbbra is meleg idő várható. Változó felhőzet, elvétve — főleg északon — záporok és zivatarok. Enyhe, időnként, kissé élénkülő szél. Kivált délen változatlanul magas hőmérséklet, nappal 28 és 38 fok, éjjel 15 és 25 fok között. 1963. július 2. kedd Napirenden: Az iskolajavítás (Folytatás az 1. oldalról) rendbehozásából szintén kevés van hátra, pontosan terv szerint halad a munka. Mindhárom épületben újra mázolták az ajtókat, ablakkereteket, kicserélték az esőcsatornákat, amelyekhez a tanulók lefolyókat ástak. A szülők közreműködésével pedig június 18-ára — hat nappal a határidő előtt — elkészült az új drótkerítés. Most a termek padozatát javítják s az épülő fálszínnek és sportszertárnak is megvan már a gerendaváza. A tantermek meszelésével egyidejűleg rövidesen átfestik az épületek homlokzatát is, bár a tanulók példásan megóvták valamennyit. Egyes helyeken azonban még késlekednek. A Székelyvajához tartozó Göcsön, Szövérden és Csókában június elseje óta várják hiába a „Nirajul" szövetkezet szakembereit. Ákosfalván is kérdéses, hogy időben meglesznek a tennivalóval, amikor — részint a szülőbizottság és a kollektív gazdaság, részint pedig az erdőszentgyörgyi szövetkezet késlekedése miatt — még semmit sem tettek. ADRIÁN MIKLÓS A jó gazda nem késlekedik A Hátszeg rajoni néptanács végrehajtó bizottsága még május 24 ér megvitatta azokat a teendőket, amelyeket az 1963-64-es tanév minél jobb körülmények közötti megkezdése céljából kell elvégezni. A végrehajtó bizottság a javítás, tatarozás irányítására egy bizottságot alakított Rotaru Aurel alelnök vezetésével. A bizottság tagjai ellátogattak a rajon minden olyan községébe, ahol az iskolák javítása nagyobb előkészületeket kíván és közösen a községi néptanácsokkal végképpen meghatározták az elvégzésre kerülő javítások volumenét. Az így megállapított adatok lapján a bizottság konkrét munkatervet állított össze, amelyben — számításba véve a községek néptanácsainak anyagi és munkaerő hozzájárulásét — meghatározták milyen munkák elvégzését szerződik le a községgazdálkodási vállalattal. A szükségleteknek megfelelően bővítik ki az iskolákat. Az alsószilvási 8 osztályos iskolát például 2 tanteremmel és laboratóriummal bővítik. A községi néptanács az iskola igazgatóságával együtt gondoskodott a tervrajzok és a költségvetés elkészítéséről s ezt jóváhagyás céljából elküldte az illetékes szervekhez. A szülői bizottság kezdeményezésére és segítségével — a helyi erőforrások igénybevételével — az építőanyagok nagy részét már be is szerezték. Hasonló példával találkozunk Kövesfalván is. Itt a nyolcosztályos iskola udvarára eddig mintegy 60 köbméter követ és homokot, 8000 darab téglát, 2000 darab cserepet és más építőanyagot gyűjtöttek be. A tervek szerint itt nemcsak az iskola bővítésére, hanem az ivóvíz ellátás megjavítására is gondoltak. Hátszeg vajonban minden lehetőség megvan az iskolák idejében történő és kifogástalan kijavítására, bővítésére és tatarozására s a jelek szerint az illetékesek ki is használják ezeket a lehetőségeket. BARA MIHÁLY Új lakóházak Aradon (Pantea Gertrud felvétele)