Előre, 1964. február (18. évfolyam, 5054-5077. szám)
1964-02-14 / 5065. szám
Az ország mezőgazdaságának mind több és több műtrágya kell ahhoz, hogy a hektáronkénti terméseredményeket magasabbra emelje. Olyan igazság ez, amit még a városi polgárnak sem kell bizonyítani, min?denki ismeri, axiómaként tudja, hogy minél több műtrágyát adunk a földnek, aratáskor annál gazdagabban fizet. Csakhogy a műtrágya nem hever az útszélen. Hatalmas gyárak épülnek szerte az országban, Craiován és Marosvásárhelyen, a műtrágya szükséglet kielégítése céljából. Ilyen gyár, — illetve már nem is gyár, hanem ipari kombinát — épül Turnu-Magurelen is. Miért éppen itt épül ? Néhány fontos tényező járul hozzá a kérdés eldöntéséhez. Az első talán a gazdaságosság elve, amelynek követelményeit azzal elégítik ki, hogy a nyersanyag majdnem teljes egészét vizen — a Dunán — szállítják a kombináthoz. A vízi szállítás pedig a legolcsóbb — ezt szintén mindenki tudja. Ellenvetésként azonban felhozhatják, miért egyáltalán szállítani a piritet — az alapvető nyersanyagot — hiszen az az Újmoldva rajoni dunai kikötők melletti lelőhelyekről kerül ki, mi értelme van tehát a tovább szállításnak, nem volna-e helyesebb ott helyben feldolgozni ? Itt szól közbe egy másik tényező, mely azt mutatja, hogy a gazdaságosság elvét tiszteletben tartották, ugyanis a késztermék, a műtrágya egyik legnagyobb fogyasztója, a Baragán fekszik így legközelebb a gyártás helyéhez. Ez pedig ugyancsak a szállítás lerövidítéséhez, tehát az olcsóbb műtrágyához vezet. Közbeszól még az az érv is, hogy a kén pörköléses kivonása után visszamaradó piritet — ugyancsak vízi után — az épülő galaci kohászati kombináthoz szállítják, ott kivonják belőle a rezet, cinket, a visszamaradó 55—60 százalékos koncentrációjú vasércet ugyanitt dolgozzák fel, így tehát az újmoldvai pirit Turnu-Mirgurelen dunai utazását csak megszakítja, Galacig érvényes hajójegyét teljes egészében később „leutazza“. Egy másik — talán még lényegesebb — tényező a szocialista iparosításnak az a követelménye, hogy a termelőerők az ország egész területén harmonikusan osztódjanak ela kapitalista ipari koncentráció gyakorlatával ellentétben, mely az ipari üzemeket egy-egy vidékre összpontosítottál. A Báragan egyike volt az ország iparilag elmaradt vidékeinek. A műtrágyakombinát építése Turnu-Magurelén a múlt rendszer ilyen irányú örökségét is felszámolja, ugyanis ez volt eddig a dunai kikötők közül az a város, amelynek még egy hajójavító dokkja sem volt. E két alapvető tényező tehát Turn-Magurele mellett szólt. Követelményeik végrehajtásához azonban el kellett hárítani az építkezés elé gördülő olyan akadályokat, mint például azt, hogy a kikötő nagyon alacsonyan fekszik, nagyobb méretű áradáskor víz alá kerülhet. Ha pedig nem közvetlenül a part mellé épül a kombinát, úgy a nyersanyag szállítása megdrágulna azzal, hogy a hajóról átrakással és tengelyen történő szállítással (mindkét művelet emeli a költségeket) kerülne a nyersanyagraktárakba. Hogyan lehet tehát elhárítani az árvízveszélyt ? Sconescu Valentin építészmérnök, aki az egész építőtelepen végigkalauzolt, rámutat, hogy bármilyen megoldást választanak i, lényegében egy célt kell követni: az épületek szintjét valamilyen módon felemelni. De hogyan? Az alkalmazott módszer új, leleményes és olcsó. Nem más, mint a hidromechanizáció, mely abból áll, hogy erős szivattyúk segítségével kiemelik a Duna medrében található homokot, azt vízzel együtt derékvastagságú csővezetékeken a feltöltendő területre vezetik, ott a csőből kiáramló homok és vízelegyből a homok lerakódik, a víz pedig visszafolyik a Dunába. így emelték fel a beépítendő terület szintjét a kellő magasságra. 1963 folyamán 1 750 000 köbméter homokot torlasztottak a talajszínt emeléséhez. Igen ám, csakhogy homokra építeni mégsem lehet. Egy műtrágyakombinát nem kártyavár, hanem hatalmas csarnokokban elhelyezett, nehéz gépek és csövek szövevényéből áll. Blaj Mihai építészmérnök, a most alapozódó műtrágyagyári részleg helyettes vezetője, elmagyarázza, hogy e kérdés megoldásában itt az új építészeti technika segített : a feltöltött területre, a megszokott alapozás helyett és helyén előrefeszített vasbeton cölöpöket vertek le, amelyek kiálló végeit (az épület nagyságától és súlyától függően 3, vagy 4 cölöpöt vertek le) vasbetonnal mintegy pohárrá képezik ki, amelybe az épület tartópillére helyezkedik. Lenyűgöző látvány, amint a hatalmas betoncölöpöt az egyik daru felállítja, — függőlegesre vagy ferdére, ahogy az épület súlya megköveteli — a másik pedig átvesszi, rögzíti a felállított cölöp irányát és egy villanymotorral meghajtott rezgő cölöpverővel, gyors egymásutánban csattanó ütésekkel — a talaj összetételétől függően — néhány perc, legrosszabb esetben félóra alatt nyakig a földbe teri. Reng, mozog alattunk a Duka medréből származó homok, amint a cölöpverő fenn a magasban a daru karjának felső részén csapkodja, valósággal belerázza a homokágyba a hatalmas cölöpöt, amit megelőzőleg, korrózió ellen, bitumennel vontak be. A kimaradó oszlopfőket aztán levágják és a tartópillér befogadására alkalmas formájúvá képezik ki. Tovább megyünk az építőtelepen. Másutt már magasba emelkedő hatalmas épületek igazolják, hogy az itt alkalmazott alapozási módszer kitűnően bevált. Elmegyünk a pirit raktárhoz, melynek alapjait a fent leírt módon készítették. Olyan „aprócska“ épület ez a raktár, hogy a hossza csupán 125 méter, szélessége 25 méter, befogadóképessége pedig háromezerkétszáz vagon ! Az épület súlyán kívül az alapozásnak hordoznia kell azt a hatalmas portáldarut is, amely a raktárban az anyamozgatást végzi, a piritet rakja majd be a szállítószalagokat „etető“ elevátorba. Voitec Nicolae, mérnök a raktár építésének vezetője elmondta, hogy ennél az építkezésnél, az alapozáson kívül, még a 10—15 tonnát is meghaladó tartóelemek kiöntése itt helyben és 15 méter magasságba való beemelése is új módszernek számít, amit eddig még nem alkalmaztak hasonló építkezéseknél. Pedig eddig már megjárt jónéhány építőtelepet ő is, másik két mérnöktársa is, akikkel eddig találkoztunk. Blaj Mihai Savinestiről jött ide, ő pedig Iasi-ból, Stanescu Valentin sem az első gyárépületet „emeli“. Az új eljárással készült alapozás teherbírását legjobban talán a kénsavgyár igazolja, ahol szorgosan folyik a szerelési munka. Azért igazolja, mert nemcsak egy 14 emelet magasságú épület terhét viseli minden „megrázkódtatás“ nélkül, hanem a kénsavgyártáshoz használt berendezések rettentő súlyát is, hiszen itt majdnem minden alkatrész ólomból készül, az pedig tudvalevőleg nagyon „fajsúlyos“ anyag. Ennél az objektumnál az építőket felváltották már a szerelők. Az ablakkivágásokat borító lemezek közötti réseken, vagy a polietilén fóliákon átvilágít, hol innen, hol onnan a hegesztőelektródok fel-felvillanó kékes fénye, a légsűrítő szivattyúk dohogáása pedig a kísérőzenét szolgáltatja az ipari szerelésekre oly jellemző hangzavarban, melynek szólistái a gongütések hang-NEMES ZOLTÁN (Folytatása a 2. oldalon) Ha tájképfestő volnék, csak havas téli tájakat festenék. Vidám, optimista színekkel. Mert játékos, nagykópénak látom a telet. Ma nyakunkba zúdít egy égnyi havat, százfürtű jégvirágot pingál az ablakunkra, aztán holnap elrontja megint a játékot , munkába kergeti a napot. Nem vagyok tájképfestő, csak leírni merészkedem egy szegeletnyi csücskét a téli tájnak, itt alsó Szilágyságban. Gyalog vágtam neki az útnak Egerhát alól lehűtősig, onnan Szilágycsehnek. Az égbolt zsebkendőnyinek tűnik csupán és tejfehér mint talpam alatt a ropogós hó. Ma délután már sokan jártak erre is a gyalogúton. A reggel hullott havon nagy, szeges bakancsos nyomok. Aztán kisebb patkós lábbeli tapossa szét a szegek mintáit. Feljebb egy gumicsizma nyoma is bekapcsolódik. Találgatom, kik és hova igyekezhettek ? Lám azt hinné az ember, a hó mindent beföd, a téli táj sohasem változik... De nem : a télben is kirajzolódik a táj mai arca. Az út mentén a telefonpóznák huzalai enyhe ívben meghajlanak a rájuk rakódott, zúzmarától. Harmincötig számolok míg az egyik oszloptól a másikhoz érek. Aztán negyvenet. Odahajtom a fülem az oszlophoz. Zúg ! Hírt visz valahova. Most is, amikor mínusz 25 fok alá süllyed a hőmérő higanyszála, beleköti a világ érvelésébe az olyan isten háta mögötti kis falut is, mint Műtős. Felborzolt tollú verébhad röppen fel a huzalokra. — Csirik-csirik ! S vastag zúzmara réteg hull a fejemre. Kereszteződik a gyalogút. A kis ösvény ki, a határba visz. Szétszórtan a fehér mezőben a táj jellegzetes fái: vadkörte, szilva. Ha nyár volna, elképzelem, tarisznyák, hasas cserépkorsók tarkállanának ki alóluk. Nyúl fut át a síkon, s megriadt fürjcsapatot ver fel. Fennebb a hótakaró frissebb és járatlanabb. S az elszáradt katángok földig hajolnak a zúzmarától. Kis kitérővel elkanyarodom a Szilágypatak mentén. Sok-sok apró erecske csörög itt alsó Szilágyságban. At meg átszabdalják a vidéket. De egyetlen egy sem volt soha olyan rakoncátlan, mint a Szilágypatak. Medrében sást, kákát nevelt, vizét pedig kicsapta a termőföldre és a legelőkre. Annak előtte hosszú évtizedekig garázdálkodott itt ez a keskeny erecske. Sokszor kiragadta a kenyeret az emberek kezéből. De ki törődött azzal a Bornemissza bárók idejében? 1958-ban szabályozták a Szilágypatak folyását. Több mint húsz falu fogott össze, hogy medrébe kényszerítse. S mentén tizenhat kilométer hosszúságban több száz hektár föld szabadult fel uralma alól. A patak szabályozásának idején épp erre jártam. A csatornázást vezető mérnök szavaira jól emlékszem : — Százezrekre rúg majd évente az az összeg, amit a patak uralma alól visszaszerzett sok száz hektár finom lösztalaj ad ! A mérnök szavai azóta ötször igazolódtak be. ...Távolról Szilágycseh felől és még meszszebbről gyárkémények füstje száll. Kacskaringózva teríti szét a szél. A szekérútról pedig vidám csengő hangja csapódik fel. Egyre közelebbről hallszik, egylovas szán tűnik fel hamarosan. — Hó — hopp ! A szán megáll. Idősebb prémkucsmás ember kiált, felém. — Hová-hová ? Szálljon fel! Én Csehbe tartok, de előbb kitérek Matosra, egy csomagot adok be a sógornőmékhez ... Nem kéretem magam, felkapaszkodom. — Nye, Baba, nye ! A szán siklik, herseg talpa alatt a hó. A póznak ismét nyomunkba szegődnek. Mintha kergetőznének. Most csak huszonegyig számlálok, míg egyiktől a másikig érünk. — Rokonoknál járok, — kezdi a szán gazdája — Égerháton meg Csehben. Innen kértem a fogatot is, mert én különben Zilahon lakom... Ilyenkor mindig végiglátogatom a rokonságot. — Télen van ideje ? — Időm az mindig van bőven. Nyugdíjas vagyok. Csak a szánkózás kedvéért jövök télen. — Egyébként Tóth János a nevem — mutatkozik be egészen — a vasútnál dolgoztam. .. .A kora délután még oly kihalt táj, Műtősön túl kezd megelevenedni. Szemben velünk egymásután csengős szánkók siklanak. Porzik a hó nyomukban. — Vásár volt Csehben — mondja Tóth János — onnan jönnek. Nem győzünk kitérni a szembejövőknek. Teherautók, kiskocsik és szánok száguldanak. Egyszer csak az egyik zsúfolásig megtelt szánról három legény is felénk kiált: — Halló, földik, elhagyták a hátulsó kereket ! Ösztönösen hátrafordulok. Nyomban harsogó hahota csap fel. S a szán tovasiklik. — Tréfásak az idevalósiak. — mondja az öreg Tóth — Jól ismerem őket, én is innen származom. Innen kerültem Zilahra. Annak idején oda nősültem. Ott építettem egy kis házat néhány éve. Öregségünkre hát minden megvan ami kell. Hiába mondom annyit a gyermekeknek is, hogy ne küldözgessék a pénzt meg a csomagot... Az ülés alá, táskájába nyúl, Electronica táskarádiót vesz elő. — Ezt a mérnök fiam küldte Kolozsvárról... A szeme felcsillan, látszik rajta, hogy büszke a fiára. S a rádiót nyomban bekapcsolja. ...Szalad, szalad a szán a fehér mezőben. Kezd csípősebbre fordulni az idő. Beborul az ég megint. Tóth János elhallgat. A rádiót is elkattintja. Távolabbról feltűnik a Firigó hegy s közelebbről a Virágdomb, meg a többi szőlőtermő csehi domb. Hó takarja rajtuk a venyigéket, mint a mezőt. — Havazás készül — szólal meg később Tóth János. — Az... Szavaink kopogva hullnak, mintha fáznának. Közeledik Szilágycseh. Mint apró csillagok felénk hunyorítanak a látóhatár pereméről a felgyulladó villanykörték. A község alján téglát rakodnak le és cementet. Siklik a szán. Elmarad a mező, a nagy, fehér mező. Szürkül. Álomba burkolóznak a fák. S a hó alatt a vetés. Mert csak a felszínen fehér ez a tág mező. A hó alatt ott zöldell az év kenyere. Ott nyújtózkodik a környék harminchárom kollektív gazdaságának tízezer hektárnyi gabonavetése. BALOGH IRMA $ 2 A NÜTÖM Az RMP III. kongresszusa a hatéves tervre vonatkozó Irányelvében 1965-ben több mint 2 millió tonna műtrágya gyártását irányozta elő. A TU RN U MAGURELEI MŰTRÁGYAKOMBINÁT ÉPÍTŐTELEPÉT Burcea Ioan munkában (M. Theodorescu felvételei) Életársai, egyesüljetek ! A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG NÉPTANÁCSAINAK LAPJA XVIII. évfolyam 5065 sz. 6 oldal ára 30 báni 1964 február 14., péntek Hogyan értünk el jó eredményeket Népi demokratikus rendszerünk az iparosításban és a mezőgazdaság fejlesztésében elért nagyszerű eredményekkel kedvező feltételeket teremtett arra, hogy a villamosenergiát fokozottabb mértékben és mind szélesebb körben hasznosíthassák falvaink dolgozói is. Ennek fontosságát nem szükséges bővebben kifejteni, hiszen nyilvánvaló, hogy a villamosításnak milyen nagy szerepe van mind a mezőgazdasági termelés növelésében, mind a lakosság életkörülményeinek, művelődésének alakulásában. Ahhoz, hogy a radonunkban a lehető legjobban hasznosíthassuk e téren a meglévő adottságokat, mindenekelőtt megfelelő tervet kellett kidolgoznunk. A rajoni pártbizottság idejekorán felhívta a figyelmünket erre, mivel a kezdet tapasztalatai arról vallottak, hogy ha a villamosítandó községek kijelölésénél csupán egyes helyi adottságokból indulunk ki, lényegében a könnyebb, de nem a legcélravezetőbb utat választjuk. Ilyenformán valóban kevesebb nehézséggel kell megküzdenünk egyik vagy másik faluban, később azonban annál több akadály tornyosul elénk. Az ilyen elképzelés következménye volt az, hogy 1959 végéig mindössze rajonunk néhány falujában égett a villany, s ott is főleg a középületekben és kevés helyen a lakosok házaiban. Az átfogó tervet megfelelő szakemberek részvételével és irányításával 1960 elején készítette el a rajoni villamosítási bizottság. Mégpedig egy részletes, előzetes tanulmány alapján. A tanulmány világos képet nyújtott a rajon különböző tájegységeiről, valamint az egyes falvak anyagi lehetőségeiről, így alkalom nyílt annak mérlegelésére, hogyan lehetne a legjobb gazdasági hatékonysággal, előrelátóan meghatározni az elkövetkező feladatok sorrendjét, ütemét. Tehát valóban távlati tervet készíteni, amely nemcsak gyors kezdeti sikereket biztosít, hanem állandóan növekvő ütemet. A terv tehát nem egyes falvakból indult ki, hanem összefüggő tájegységekből. Kilenc ilyen körzetet jelölt ki s ezek szintjén állapította meg a legfőbb szempontok figyelembevételével, hogy hol, mikor kerülhet sor a munkára. Tekintetbe kellett venni például azt is, hogy ahol több iskola vagy kultúrotthon épül, újabb feladatok esetében az erők szétforgácsolódnak. Ami az említett elképzelés előnyeit illeti, elég ha arra utalok, hogy ilyképpen lehet leggazdaságosabban kihasználni a nagy anyagi befektetéssel épített magasfeszültségű vezetékeket. (Csupán az utóbbi két évben közel 4 millió lej értékű ilyen hálózat épült rajonunkban, nem beszélve a tartományi néptanács egy millió lejes anyagi támogatása-írta SZÁVULY LAJOS, az Udvarhely rajoni néptanács végrehajtó bizottságának elnöke róla. Ugyanakkor jobban megoszlik, alacsonyabbá válik a falvak lakóira háruló önkéntes hozzájárulás is. Hiszen nyilvánvaló, hogy ahol 8—10 egymáshoz közel fekvő falut villamosítanak egyszerre, kevesebb jut egyre a közös költségekből, mint ott, ahol csak 2—3 faluról van szó. Ezen kívül gyorsabban halad a munka, mivel egyetlen munkatelep létesítésével megszakítás nélkül dolgozhatnak több helyen a szerelők. Jelenleg pl. homoródszentpáli központtal, Becsenyéden, Szentpéteren és Városfalván, Homoródszentmártonnal egyidejűleg pedig Bágyon. Ezen túlmenően még öt faluban — Lövétén, Kápolnásfaluban, Gyepesen és máshol — teremtették már meg az anyagi feltételeit annak, hogy év végéig terven felül sor kerülhessen reájuk. Amint az eddigiekből kitűnik, a falvakban jól felhasználták és használják a téli időszakot arra, hogy a lakosság mielőbb, de legkésőbb a tavaszi mezőgazdasági teendők megkezdéséig befejezhesse a villamosítással kapcsolatosan vállalt hazafias munkát. Ez a titka annak is, hogy ilyen sok szerelőcsoporttal rendelkezünk. Elég régen rájöttünk már arra, hogy ilyenkor, év elején mennyivel könnyebben kapunk szerelőket, mint később s ez szinte felbecsülhetetlen előny, amit már jóideje kihasználunk. Ennek eredményeként az utóbbi két évben jóval a határidő előtt — tavalyelőtt május elsején, a múlt évben augusztus 23-ig — teljesítettük évi előirányzatunkat s így lehetővé vált, hogy például 1963-ban terven felül három helységben — Szentkirályon, Máréfalván és Oroszhegyen is — elvégezzék a munkát, Zetelakán pedig mintegy 8 km-rel bővítsék a hálózatot. Reméljük, az idén is így lesz. Szeretnék egyet-mást elmondani arról, hogy ezen a téren miként dolgoznak községi néptanácsaink? Hiszen sok függ tőlük, noha a falvak lakosai lelkesen vesznek részt mindenütt a községfejlesztésben, egy emberként hajtják végre, amit elhatároznak. Mégis nélkülözhetetlen a helyes irányítás, a rendelkezésre álló erők összefogása, célszerű felhasználása. A rajoni néptanács végrehajtó bizottsága igyekezett minél jobban támogatni ebben a községi néptant(Folytatása a 2. oldalon) a villamosításban? Román NK Minisztertanácsának elnöke fogadta a Bolgár NK nagykövetét Ion Gheorghe Maurer, a Román Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke 1964 február 13-án, csütörtökön bemutatkozó kihallgatáson fogadta Georgi Bogdanovot, a Bolgár NK rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét. A kihallgatáson jelen volt Corneliu Manescu külügyminiszter. Készülnek a gyártási idényre A Galac tartományi konzervgyárak szorgalmasan készülnek a gyártási idényre. A tecuci-i gyárban például egyes gépek áthelyezésével megjavították az egész gyártási folyamatot, kijavították a fémcsomagoló-vonal gépeit és más gépsorok nagy részét. A javító csoportokon kívül a részlegek beosztott munkásai is részt vesznek a javításban, s ez hozzásegíti őket, hogy alaposan megismerjék a gépeket (Munkatársunktól) Az ország legmerészebben tervezett műútja épült fel, amely az Arges völgyi országútat köti össze a 16 Februári vízierőmű duzzasztógátjával. A sziklás, meredek terepen az út 5—160 méter magasságban követi az Arges folyását. A maga nemében egyedülálló utat az Erdészeti Kutató- és Tervezőintézet egyik munkaközössége tervezte. Képünk az út egyik szerpentinjét ábrázolja Minit a 16 Februárig duzzasztotthoz NÉPTANÁCSAINK ■ tapasztalatából Lokodon és Kénoson folyik így a munka, nem szólva a többi helységről. A gyakorlat igazolta elképzeléseinket. Bizonyságul szolgáljanak eddigi eredményeink. Csupán 1960— 1962 években 25 helységet villamosítottak rajonunkban, tavaly pedig további tízet s ma már összesen 57 falu élvezi a villanyfényt. Tehát a villamosítható falvaknak több mint a fele. (Egyes helyeken ugyanis igen nagy területen szétszórt tanyákból áll a falu). S ha rátekintünk a rajon villamosításának térképére, világosan jelentkezik ott is a tervszerűség. A Küküllő és a Nyikó-mente teljesen villamosítva van, a felsővidék Kápolnásfalu kivételével — amelyre az idén kerül sor — szintén, a Gagy mente pedig felerészben. Ugyanezt tükrözik idei terveink, amelyek a Homoród menti 16 falut ölelik fel. Itt el kell mondanom, hogy ezekben a falvakban már kivétel nélkül mindenütt folyik a munka. Hat szerelőcsoport — Árvátfalván, Patakfalván, Szentmártonban, Abásfalván, Szentpálon és Almáson — a faluközi vezetéken dolgozik, a többiekben pedig a csoportok irányításával az oszlopok felállítását végzi a lakosság. Abásfalván előreláthatólag február 15-ig, Szentpálon és Szentmártonban március elejéig kigyúl a fény. De a munkálatok jelenlegi üteme joggal enged arra következtetni, hogy május elseje nagy ünnepén mind a 16 falu kultúrotthonában — és természetesen a többi középületben, valamint számos lakásban is a villany világít majd. •■Brassóban rendezték be az or- ország első és ezidáig egyetlen automata üzletét, ahol rövidárucikkek, sálak, kesztyűk, férfi és női harisnyák, zsebkendők gazdag választéka áll a vásárlók ren£delkezésére. Az üzlet két falát – teljes egészében üveges fiókok foglalják el, minden fiókban . Ugyanannak az árucikknek különböző változata található. Egy gombnyomásra a fiókok mozgásba jönnek és a vásárló szeme előtt elvonul az illető árucikkből kapható választék. Nem marad egyéb tennivalója, mint elhatározni, melyik tetszik, a fiókon feltűntetett árat a kasszánál kiegyenlíteni és egy másik gomba nyomásra a kinyíló ablakú fiókból kivenni az árut. Bár a brassóiak számára az automata üzlet már nem jelent újdonságot, az önkiszolgálás és áruválasztás ek gyors és népszerű formája is nagy közkedveltségnek örvend (Oskar Weither felvétele) ist iiIB mi iBÁa iE* äi nmi if Bekövetkezett a napok óta várt esemény (Munkatársunktól). Csütörtökön, február 13-án nagyszámú váradi lakost vonzott a Victoria térre egy már napok óta várt esemény: megnyílt a város és egész Krisána tartomány legnagyobb élelmiszer üzlete. Az új kereskedelmi egységet, amelynek építkezési, átalakítási munkálatai 740 000 lejbekerültek, 210 000 lej értékű korszerű bútorzattal, berendezéssel láttak el. Érdemes megemlíteni, hogy ezúttal — a tartomány építkezésében most első ízben — az építők segítségül hívták a helybeli képzőművészeket. Ennek köszönhetően az új kereskedelmi egység falait Fux Pál nagyváradi képzőművész korszerű elgondolások alapján kivitelezett dekorációi díszítik. Az önkiszolgálás módszerével működő kereskedelmi egység nagy áruválasztékkal (több mint 1 millió lej értékű élelmiszeráruval és háztartási cikkel) áll a vásárlók rendelkezésére. Érdemes gondozni őket (Munkatársunktól). Február 13-án reggel hatezer kiscsibe köszöntött be a szászvárosi kollektív gazdaságba. Nem jöttek messziről a Hunyad tartományi marosnémeti állami gazdaságban láttak napvilágot. S most az előre előkészített szászvárosi csirkeneveldében találtak kényelmes otthont* szorgalmas gondozókra. A szászvárosi kollektív gazdaság szárnyasgondozói nagy szeretettel és hozzáértéssel nevelik a csirkéket , a tavaly ugyanis csupán a vágnivaló csirkék értékesítéséből 263 668 lejt valósítottak meg. A zörej terjedését megakadályozó festék A temesvári Azur gyár egyik munkaközössége különleges összetételű festéket állított elő, amely a gépkocsik fémlemez részeire alkalmazva megakadályozza a rezgés okozta zörejek terjedését. Szeretettel várjuk önöket az „Acélerődbe“ — Köszönjük, kedves elvtársak, azt a szép ajándékot, amelyet televízióműsorukkal adtak nekünk. Nagyon szép előadás volt. Szeretettel várjuk Önöket az „Acélerődbe". — E néhány sor alatt a következő aláírás : Ancus Trandafir, a Resicai Kohászati Kombinát villanyszerelője. A levél címzettje a konstancai Biculetul folklóregyüttes, amely a megalakulása óta eltelt egy év alatt ismertté vált a tartományban és országszerte. A gazdag helyi folklór ápolásának régi hagyományait folytatva ez a művészegyüttes első, „Szeretjük a dalt és a táncot“ című műsorát több mint 130 előadáson mutatta be a tartománybeli kollektivistáknak. Az együttes a fővárosban is tartott két előadást, amelyet a televízió is közvetített. A lekes művészek számos előadást tartottak a tengerparton üdülő dolgozók számára is. IDŐJÁRÁS A Központi Meteorológiai Intézet közli február 13-án este : További lehűlés, változó, jobbára felhős égboltozat, az ország legnagyobb részén havazás várható. Mérsékelt — keleten időnként élénkülő — északi szél. Csökkenő hőmérséklet, nappal mínusz 7 és plusz 3 fok, éjjel mínusz 4 és mínusz 14 fok között. Erdélyben és Moldvában még alacsonyabb lesz a hőmérséklet.