Előre, 1964. március (18. évfolyam, 5079-5104. szám)
1964-03-01 / 5079. szám
4 _____ SPORT_ ÜDVÖZLET, STADIONOK A márciusi napéjegyenlőséget tartják az emberek a legszebb évszak kezdetének. Nem haragszik meg ránk a természet, ha ebben az évben lemondunk a hagyományról s előbbre hozzuk azt, amit mindig annyira várunk. Lehet-e biztosabb jele a tavasz kezdetének, mint az, amikor fiatalok — években és frisseségben fiatalok — százezrei elözönlik a stadionok és versenytermek pályáit? Amikor a hibernálást felváltja a robbanó élet, a vidámság, a fiatalos versengés az emberi testek szebbétételéért, az egészségért ? Két évtizede új mederben terebélyesedő sportmozgalmunk nagy ünnepi seregszemléje kezdődik ma, március elsején, az idei tavasz, a mi huszadik tavaszunk első napján. Rajtol a Köztársasági Spartakiád, ez a méreteiben páratlan népi verseny, amellyel hazánk sportolói — a legjobbak együtt a most kezdőkkel — felszabadulásunk XX. évfordulóját köszöntik. A Köztársasági Spartakiád átfogó jellege, az a tény, hogy mindenki számára utat nyit a bajnoki címek elnyerésére, különösen érdekessé, minden fázisában mozgósítóvá avatja a nagy versenyt. És érdekessé teszi az a tény, hogy bármelyik sportolni vágyó fiatal — függetlenül kedvelt sportága milyenségétől — részese lehet a versenyeknek. A labdarúgók éppen úgy, mint a röplabdázók, a kosárlabdázók éppen úgy, mint az atléták, a kézilabdázók éppen úgy, mint a tornászok, úszók, ökölvívók, kerékpározók, motorozók vagy birkózók összemérhetik erejüket. A Spartakiád ma induló tömegszakaszán a versenyszámok között helyet kaphat úgyszintén számos más — helyileg kedvelt — sportág a céllövészettől a sakkig, a kuglizástól a természetjárásig. És nemcsak helyet kaphatnak a rendezvények keretében, de helyet is kell kapniuk kulturális és más szórakoztató megnyilvánulásoknak. Tavasz ez a javából, a stadionjaink nagy tavasza. Üdvözöljük, illendően és kívánjunk minden részvevőjének, élvezőjének sok sikert! GYERGYÓS ANDRÁS •PAÍÍI AOIVADA• REFUBOCANA • i'i♦ i •‡» *. * ‡yf aw ·'a V NÉHÁNY SORBAN Anglia nemzetközi asztalitenisz bajnokságán Dorin Giurgiuca az elődöntőben 21—12, 21—18, 21—18 arányban győzött a csehszlovák Stanek ellen. A döntőben Giurgiuca ellenfele a svéd Johansson lesz, aki az elődöntőben 3—2-re győzte le a jugoszláv Markovicot. A női egyes döntőjében Maria Alexandra az angol Shannonnal játszik. Bajnoknőnk az elődöntőben 21—18, 21—13, 21—10 arányban nyert az angol Diana Rowe ellen, Shannon pedig 3—1-re győzte le a magyar Földit. • A 23 August műjégpályán tegnap újabb mérkőzéseket játszottak le az országos jégkorongbajnokság hatos döntőjében. Eredmények : Steaua—Brassói Steagul Rosu 16—1 (7—0, 3—1, 6—0) ; Kolozsvári Stiinta—Bukaresti Dinamo 7—1 (2—0, 1—0, 4—1) ; Csíkszeredai Vointa—Bukaresti Stiinta 8—1 (2—0, 0—1, 6—0). A körmérkőzések első része ma fejeződik be a következő mérkőzésekkel : Steagul Rosu—Kolozsvári Stiinta (8 órakor); Dinamo—Bukaresti Stiinta (17 órakor); Steaua— Vointa (19 órakor). (Folytatás az 1. oldalról) búcsúztunk,. Jegyzetfüzetünkbe alig került néhány szokványos adat arról, hogy sokat olvas, munkáján kívül nagyon szereti a családját, két éves kisfiát, szeret sízni, hogy feleségével együtt rendszeresen segítik szüleiket, s más hasonló dolog. S természetesen magunkkal vittük azt a kellemes benyomást, amit az a rövid, de számunkra nagyon érdekes beszélgetés keltett bennünk, amelyet ezzel a szerény és megnyerő emberrel folytattunk. Hogy ez a fiatalember a békási iskola vizsgái után itt is jeles feleleteket adott, azt csak később tudjuk meg. ESTE KILENC FELÉ járhatott már az idő, de Anton Francisc, a pártbizottság titkára két mérnök társaságában még leült velünk beszélgetni a pártiroda nagy asztalához. Hallottuk, hogy egy fontos és meglehetősen hoszszúra nyúlt gyűlésen vett részt egész mostanáig, igyekeztünk hát rövidre fogni mondanivalónkat. De ő egyszer sem nézett az órájára. Őszintén örült annak, hogy eljöttünk Argesre, hogy az építkezésről, az építőkről akarunk írni. Megemlítette, hogy amikor Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs legutóbb Argesen járt, külön felhívta a figyelmüket arra, hogy segítsék dokumentálódásukban az ide érkező írókat, újságírókat, akiknek feladatuk, hogy írásaikkal ösztönözzék Arges építőit, megírják hősi munkájuk krónikáját. Elmondtuk Anton Francisc elvtársnak, hogy most érkeztünk vissza a gáttól, ahol egy nagyon talpraesett fiatal mesterrel ismerkedtünk meg. — Mildner ? — ráncolta a homlokát, aztán mosolyogva a mérnökök felé fordult. — Akit a tavaly én húztam ki a sziklák alól. Váratlan kőomlás történt, s amint már máskor is megtette, a kommunista Mildner Jan az egyik, bajba jutott társa segítségére sietett. Sikerült is kimentenie a veszélyből, de őt magát leteperte egy szikla. Neki viszont a pártbizottság éppen ott tartózkodó titkára sietett a segítségére. Valahogy így történt, nem jegyezték fel, de még emlékeznek rá. Mi feljegyeztük, hiszen jellemző ez az argesi emberekre. A vattaruhás bányász a barakkból Antonaia Constantin brigádvezető velünk együtt lejött Cordeni-ig. Az úton elmondta, hogy Iasi vidékéről való, Coznesti községből. Csaknem húsz éve dolgozik építkezéseknél, építőtelepeken. A Filipesti de Padure-i bányákban kezdte, s neve bekerült a Salva-Viseu-i, a Moroieni-i, a békási s íme most az argesi építők tisztes névsorába is. Kérdeztük hány éves, azt felelte még van egy építőtelepe hátra, s aztán nyugdíjba vonul. Husi városában épített magának családi házat, ott majd szépen eléldegél a nyugdíjas bányász és biztosan erősebben megdobban a szíve valahányszor hír hall azokról a vidékekről, azokról az ipari központokról, amelyeknek a felemelésében illetve felépítésében az ő dolgos kezemunkája is közreműködött. A SZIKLAVÁR ostromának felejthetetlen panorámikus képében másnap gyönyörködhettünk igazán, amikor katicabogarunk felkapaszkodott arra a már csaknem kész festői műútra, amely a gát tetején vezet majd át, s amely valószínűleg a vízgyűjtő medence, az új tó partján folytatódik. Néhány viadukton haladtunk keresztül, amelyek szédületes magasságok felett ívelnek, tágas alagutak vezettek át az utat álló hegyek áthághatatlan sziklafalain, míg felértünk a betongyárhoz, az építendő gát szintjének magasságába. Valami olyasmit éreztünk itt, amit a középkori hadvezérek érezhették amikor egy magaslatról betekintették a hadműveletek egész kibontakozását. Sőt még többet ennél. Úgy éreztük, egy történelmi pillanatot élünk át az argesi sziklavár ostromának, hazánk villamosítása nagy művének egyik történelmi pillanatát. Később sok-sok látogató jár, majd erre, megcsodálni Arges gyöngyszemét, Békás testvérbátyját, sima aszfaltúton kapaszkodnak fel majd velük az autók idáig, megállnak a gáton, s az is lehet, hogy sétahajózásra indulnak Arges emberkéz alkotta tengere hullámainak hátán, mint ahogy most Békáson tesszük. De ők sosem fognak annyit látni Argesből mint mi, akik 1964 februárjában letekintettünk innen, a szédítő magasból a mélybe, ahol alig körvonalazódik még a gát, amikor még az eljövendő tó helyén egy kis fűrészüzem dolgozik, út, vasút vezet át. Nincs most nagy szezonja a gátnál a munkának, betont nem lehet önteni. De Mildner, Antonaia meg a többiek dolgoznak most is a párkányokon s a sziklafalakon, minden apró rést felkutatnak és betömnek, kopácsolják, erősítik a kőhegyet, hogy elszakíthatatlanul összefogózzon a gát betonrengetegével. Lentről az alsó útról, a völgy mélyéből apró pontocskáknak látszottak ezek az emberek. Fentről is alig lehetett kivenni a sziklák szürkeségéből mozgó alakjukat. De mi tudtuk, hogy erősek ők és nagyok... S ITT LEGSZÍVESEBBEN letenném a tollat, hiszen ennyit akartam ez alkalommal elmondani Argesről. Mert őszintén bevallom, ezek után már nem lepett meg különösebben az erőmű jövendőbeli géptermében tett látogatásunk, több mint 100 méterre az Arges volt medrének szintje alatt. Bár annak az aknának a megépítéséhez, amelyen néhány másodperc alatt leereszkedett velünk a lift, a sziklába vágott gépcsarnok s a bonyolult vízlevezető folyosók elképzeléséhez, megtervezéséhez, kivitelezéséhez, (hiszen még a föld felszínén is teljesítmény lett volna mindezt megalkotni) mint ahogy az egész argesi erőmű elképzeléséhez és kivitelezéséhez is merész és sziporkázó mérnöki fantáziára, pontos számításokra sok sok ember hallatlanul kemény munkájára, kitartására volt szükség. Az írás folytatására egy ki nem mondott elkötelezettség késztetett. Az örökmozgó, mindenütt jelen levő Stan Manóié mérnökkel szálltunk le az üzembe. Találkoztunk itt az alsóbörkényi Ilyés Sándorral, az üzemépítők párttitkárával, a két ismert bányásszal Durut Simionnal meg Augustinnal az Immut Traian brigádjából, Bartha Ferenc ácsbrigádossal, Sára Andrással egy élenjáró bányászbrigád vezetőjével, volt békásiakkal, meg olyanokkal is, akik Argesen kóstoltak bele először a „santier“ életbe. S úgy éreztük, nem csupán velünk akarják közölni, amit elmondtak, hogy jól halad a munka, hogy határidőre befejeznek minden egyes fázist, hogy teljesítik hazánk felszabadulásának évfordulójára tett vállalásaikat. Ezt mindenkinek tudtára akarják hozni, hát nem lehetett elhallgatni. Argesen percig sem lankad a sziklavár ostroma, születőben a fény... AZ EGYENSÚLY BAJNOKA... Kemény munkával töltött hosszú időszak után indult el Iosif Nurmi és Janhonen hazájába, a XV. Olimpiai Játékokra. Olimpikoni tarisznyájában szép ajánlólevéllel (399 pont „fekvőben“ és 1145 pont 3x40-ben), néhány titkolt reménnyel és a kiegyensúlyozottság végső határáig eljutott idegrendszerrel. Olyannal, amely az amerikai Jackson, a 400 pont abszolút bajnoka láttán meg se rezzent az olimpiai falu bejáratánál. 75 perc ! Ennyi időre volt szüksége Iosif Sirbunak, hogy elérje első 400 pontját 400 lehetségesből és megszerezze a román sportnak az első olimpiai aranyérmet. „75 percig a tökéletes nyugalom birtokosa voltam — meséli Sirbu. — És ez a 75 perc bizonyos fokig gyorsasági csúcsot jelentett. Az időkrízis túloldala volt ez, az időkrízisé, amelybe oly gyakran estem, amikor az idegek és a vér öntözőrendszerét építgettem. Mintha teljesen magam lettem volna, úgy versenyeztem. Semmit ■— a biztonságérzeten kívül— nem éreztem... A lövések majdnem azonos időközökben követték egymást. Beleéltem magam abba a helyzetbe, amely az idegektől az legkevesebb energiát igényli. Ennyi volt az egész. ... " A teljes sorozat végén éreztem, hogyaz abszolút csúcs környékére jutottam el, de visszatartottam kíváncsiságom, hogy idő előtt megbizonyosodjak erről. Bizonyos fokig apámért tettem ezt, a türelem labirintusában első vezetőmért, no meg főleg, hogy bebizonyítsam magamnak : tudok parancsolni a szívemnek. És mert a helsinki olimpiai játékokat nem számítottam utolsó versenyemnek, az új munkaprogram első pontjának tekintettem azokat a pillanatokat. Az eredményt, nem hivatalosan, „térdelés“ közben tudtam meg. A győzelem híre, mondanom sem kell, befolyásolta további teljesítményemet. Megpróbáltam uralkodni magamon, de lehetetlen volt. Végeredményben mindennek van határa. Négy „légynek“ köszönhetően nyertem el az olimpiai bajnoki címet. 40- ből 32 „legyem“ volt, míg a szovjet Andrejevnek 28. A verseny két nagy esélyese — az amerikai Jackson és a finn Mäntari — egyetlen ponttal maradtak mögöttünk. De milyen óriási méretűvé válik ez az egy pont, amely nem nagyobb egy gyűszűnél a céltábla fekete körén ! Három évig kerestem, nap, mint nap, de makacsul elrejtőzött előlem. És elrejtőzött mindaddig amíg „rájött“, hogy egy életen át keresni fogom. Akkor otthagyta Jacksont és átpártolt hozzám. Nekünk, sportolóknak, néha úgy tűnik, hogy segítségünkre siet a méhek, a hangyák tündére .. . Máskor viszont úgy tűnik, hogy az összes sárkányok ellenünk szegülnek ... Persze, az egész csak képzelgés. Minden azon áll, hogy megőrizd egyensúlyodat. Csökkenteni tudd a győzelem mámorát, a vereség keservét. Gyújts, gyújts és főleg : ne veszítsd el türelmedet. Mert a céllövészetben sokkal inkább, mint bármely más sportágban, az ok és az okozat közötti öszszefüggés abszolút“. És mint maga Iosif Sirbu bevallotta fennebb, „az egyensúly és a türelem“ csörléjéről még ott Helsinkiben kezdtek lecsavarodni a felgyülemlett szálak. Közben Sirbut megválasztották a Nagy Nemzetgyűlés képviselőjének. Az újdonsült érdemes sportmester, Románia első olimpiai győztese sportmozgalmunk központi alakja lett. Semmi az égvilágon nem tudta azonban megingatni kiegyensúlyozottságát. Közismert szerénységével, Sirbu továbbra is vadászta a ... „legyeket” Tunari erdejében. És ezt mindennap, még akkor is csinálta, amikor a céltáblák alig látszottak az eső sűrű szitáján át... Sokan vallják, hogy a céllövészet a legegyhangúbb sportok egyike... A céllövőket pedig a legzárkózottabb emberek közé sorolják. Vajon igaz ez ? Bajnokunk, Iosif Sirbu szellemi mozgékonysága és frissesége ellentmond minden hasonló előítéletnek. Igaz ugyan, hogy a céllövők órák hosszat elzárkóznak a lőtér egyhangú világába, de vajon nem a végtelen lelki erő bizonyítéka ez? Nem sokkal a helsinki olimpia után, Iosif jobbszeme megbetegedett. A céllövő szeme ! Mind rosszabbul látott, az irányzék mind ködösebbé vált. A legyek végül is kezdtek „elrepülni“. S egy szép napon Iosif, nem tudta többé kezébe venni a fegyvert. Keserves napok következtek. Végső fokon élete jórészét a céllövészetnek szentelte. Egyszerűen nem tudta elképzelni magát végleg legyőzöttnek. Nem egyszer gondolt Takács Károlyra, a híres magyar gyorspisztolyosra, aki elvesztette jobb karját, de volt ereje balkézzel újrakezdeni mindent s végül ismét felküzdötte magát az élvonalba. Takácsra s akaratereje győzelmére gondolva, Sirbu elképzelte — eleinte bizonytalanul, aztán mind több meggyőződéssel — a célzás egész rendszerének áthelyezését egy rudacska segítségével. A jobbszem eddigi feladatait át kellett vennie a balnak. A kétségtelenül nehéz művelet végül is sikerült. A balszem munkába állt a másik, a beteg jobb helyett. A fáradtságot ismét legyőzte az akarat és az ész. Bajnokunk elmés ötletét megcsodálta az egész lövészvilág. A kevésbé lelkesedő, de sokkal gyakorlatiasabb amerikaiak pedig 1955-ben szabadalmaztatták. Négy évvel a finnországi olimpia és e gyötrődés után, amely sok ólmot rakott, a munka serpenyőjébe, Iosif Sirbu elutazott az antipótusra, Ausztráliába, élete második olimpiájára. Melbourneben, páratlanul kemény küzdelem után, Iosif Sirbu ötödik lett 598 ponttal az angol „match“ 600 lehetségeséből. Az 598 pont olyan értékű eredmény volt, amely tiszteletet szerzett olimpiai bajnokunknak. Négy év után is védeni tudta nemzetközi klaszszisát és hírét egy olyan küzdelemben, amelyben közel 100 céllövő vett részt, bebizonyítva, hogy nem tartozik a céllövészet hullócsillagainak nagy seregébe. A két pontot, amely elválasztotta az abszolút csúcstól, ugyanazon „tizes“ sorozatban vesztette el. És mi miatt! A lőtér jobboldalán az örökként kirendelt ausztráliai katonák sátrai állottak. Dél felé, a verseny közepe táján, a katonák váratlanul lebontották sátraikat s így eltűnt a szelet addig felfogó akadály. S mivel Sirbu a lőtérnek pontosan azon az oldalán versenyzett, Eolus szárnyai megvédték bajnokunk golyóitól a céltábla szívét. A lőtér ezen az oldalán valamennyi céllövő vámot fizetett a szélnek ... Egy évvel később, az RNK Nemzetközi Bajnokságain Bukarestben, Sirbu ismét eléri képességei maximumát. 1176 pontja a 3x40-ben csodálatba ejtette az összes szakembereket, a „térden“ elért 398 pontja pedig indokolttá tette a Nemzetközi Céllövő Szövetség határozatát a céltáblák csökkentésére, így, a világ céllövőinek mindegyre növekvő teljesítménye nyomására a céltábla fekete köre összement. A tízes ma akkora sincs, mint egy gyűszű, a légyből pedig ... szúnyog lett. Ugyanabban az évben az új céltáblák előtt zajló első versenyen Kijevben, Sirbu első helyen végez (1142 pont 3x40-ben) s legyőzi a többszörös világbajnok Anatolij Bogdanovot, akit „minden idők legnagyobb céllövőjének“ tartanak a világon. Az új céltáblákon elért 1142 pont, minden előzetes edzés nélkül, nem mindennapos teljesítmény volt a „miniatűrök“ születési bizonyítványaként. Hogyan volt lehetséges ez a hirtelen átváltás ? A válasz csak látszólag bonyolult. Sirbu az évek során semmit sem kapott készen. Mérlegelt, összehasonlított, ellenőrzött, elvetett, újrakezdett és aprólékosan megvizsgált mindent. Az öntudat elektronikus nagyítója előtt semmi sem rejtőzhetett el. íme, miért volt oly egyszerű művelet a meghökkentő átmenet a régiről az új céltáblára. Parányi fölös impulzusra volt csupán szükség, hogy a „Sirbu-gép“ 10 000 művelettel elvégezze a szükséges változtatásokat. 1958 ... 1959 ... Iosif Sirbu új és új trófeákkal gazdagítja céllövős fegyvergyűjteményét. Egyike a legnagyobb bajnoki cím gyűjtőknek. Az 1952-1962 közötti évtizedben köztársasági bajnoki címei meghaladták az 50-et. Majdnem valamennyi nemzetközi versenyen megcsodálják a győzelmi emelvényen a helsinki bajnok alakját, üdvözlik kitartását. ...Tunari erdejében közben új céllövők növekednek. Marin Ferecatu, a maldaiem-i parasztfiú a legmagasabb csúcsokig feljut. Megjelenik Rotaru, „lesi édes városából“ feltűnik a süvölvény Cogut... Iosif Sirbu, a „nagy mester“, jószívvel tárja fel előttük lexikonja lapjait... Fordította BLÉNESI ERNŐ (Folytatjuk) ELŐRE HÍREK AZ ENSZ ázsiai és távol-keleti gazdasági bizottságának XX. ülésszakát március 2 és 17 között tartják meg Teheránban. Ion Dumbrava, a Román NK teheráni ideiglenes ügyvivője vezetésével román megfigyelőküldöttség is részt vesz az ülésszakon. NICOLAE HERLEA baritonista, a nép művésze szombat reggel Bukarestből New Yorkba utazott, ahol a Metropolitan operaházban lép fel a Bajazzok és a Don Carlos főszerepében. A GEORGE ENESCU Állami Filharmónia zenekara, Mircea Cristescu vezényletével szombat este hangversenyt adott a Rádió-Televízió koncerttermében Malcolm Troup kanadai zongoraművész közreműködésével. Műsoron Ion Dumitrescu vonószenekarra írt műve, Ravel C-Dúr zongoraversenye és Spanyol rapszódiája szerepelt. A RÁKÓI Állami Filharmónia szimfonikus zenekara, Igor Ciornei vezényletével szombat este a Piatra Neamt-i Állami Színházban hangversenyezett. Közreműködött Karel Berman csehszlovák baritonista. A KOLOZSVÁRI Állami Filharmónia, Mircea Popa vezényletével szombat este az Egyetemiek Házában hangversenyezett, Josette és Yvette Roman amerikai zongoraművésznők közreműködésével. Műsoron szerepelt Martian Negrea II. Rapszódiája, Gershwin Kék rapszódiája és Strawinsky Három tételes Szimfóniája. A Televízió műsorából VASÁRNAP - március 18:50 Reggeli torna. — 9:00 Gyermekek és iskolások műsora ; pionírok televíziós híradója; Val-Vittel és a bolygó hollandi hajója (I.) — ismétlés ; Tudtak-e rajzolni gyerekek?; „Egyszerű mese kalappal“, írta Octav Pancu Iasi; rajzol Iurie Darie ; Hogyan tanult meg a nyuszi korcsolyázni (film). — 10,30 A háziasszony receptje. — 11,00 Faluműsor. — 17,00 A Dinamo—Bukaresti Stiria jégkorong mérkőzés közvetítése a 23 August jégpályáról. — 19,00 A televízió híradója. — 19,10 Irodalmi adás. — 19,45 Részletek a Steaua— Csíkszeredai Vointa jégkorong mérkőzésről a 23 August jégpályáról. — 21:00 óra körül balett. — 21,15 Könynyűzene, Gigi Marga, Pompiliu Stoian, Luigi Ionescu és Dan Spataru közreműködésével. A zenekart Paul Ghenter vezényli. Ezután Gilbert Becaud énekel. Befejezésül hírek, sport, időjárás. A SEPSISZENTGYÖRGYI „BÚTOR“ helyiipari vállalat alkalmaz: 1 bútor asztalos főmestert 2 bútor asztalos mestert 1 bútor asztalos mestert a prázsmári egységhez 1 normatort és 1 könyvelőt A mesterek alkalmazása versenyvizsga alapján történik. A versenyvizsgára való jelentkezés határideje 1964 március 28. Ugyanaznap a vizsga is lezajlik. Az első negyedévi SPORTEXPRES húzáson HARMINC SZEMÉLYGÉPKOCSI KERÜL KISORSOLÁSRA A 34 434 kiosztásra kerülő nyeremény közül megemlítjük : a villamos hűtőszekrényeket, televíziós készülékeket, motorbicikliket, magnetofonokat, kirándulásokat a Szovjetunióba, a rádiókészülékeket, lemezjátszókat és egyéb számos tárgy és pénznyereményt. Idejében vegye meg SPORTEXPRES szelvényét! 1964. március 1., vasárnap GÜ AZ AGROSEM ÜZLETEK megkezdték A KERTI VETEMÉNYMAGVAK ÁRUSÍTÁSÁT nagy mennyiségben és bő választékban A magvak gazdag termést és kiváló minőségű zöldség és főzelékféléket biztosítanak Melegágyi, melegházi és szántóföldi zöldségtermesztésre SZEREZZÉK BE IDEJŰBEN a Kertészeti és Szőlészeti Kutatóintézet Kísérleti Állomásain és az állami gazdaságokban létrehozott fajták magvait. 1964-es ÚJDONSÁGOK: ICHV-60 HIBRID ZÖLDPAPRIKA, ICHV-58 HIBRID KÉKPARADICSOM. Mindkettőre jellemző a korai termés valamint a gyümölcsök kiváló íze és színe. Az Agrosem lerakatoknál kapható , magas termékenységű, 100—145 napos tenyészidejű száraz vagy öntözött termesztéshez való dupla Hibrid- KUKORICA szemes vagy silótengerinek. IPARI NÖVÉNYEK. A mezőgazdasági központi kutatóintézet kísérleti állomásain létrehozott magasfokú technológiai sajátosságokkal rendelkező, betegségeknek és kártevőknek ellenálló rajonált fajták magvai. TAKARMÁNYNÖVÉNYEK: Különböző talaj és éghajlati viszonyoknak megfelelően rajonált magas tápértékű takarmánynövények, valamint hullámterek és teraszok begyepesítésére évelő füvek magvai. GYÜMÖLCSFÁK gazdag választékban, különböző típusú talajoknak megfelelő alanyokba oltott CSEMEGE- és BORSZŐLŐK. VIRÁGOK . Kereskedelmi termesztésre, parkokhoz és kertekhez különböző fajtájú és változatú virágmagvak és zöldövezetek és sportpályák füvesítéséhez való fűmag. FORDULJANAK BIZALOMMAL AZ ORSZÁG BÁRMELY AGROSEM ÜZLETÉHEZ VAGY LERAKATÁHOZ, AMELYEK GARANTÁLT HITELESSÉGŰ ÉS ÉRTÉKŰ MAGVAKAT ÉS TENYÉSZANYAGOT SZÁLLÍTANAK Megkezdődött a gyapjú értékesítését biztosító szerződések kötése az 1964-es évre a Maros Magyar Autonóm tartományban Az előnyös árak, a beszolgáltatási kötelezettségek alóli mentesítés és egyéb kedvezmények mellett, a leszerződött gyapjú értékének 45 százalékát előlegképpen azonnal kifizetik a feleknek. A szerződéseket a községi néptanácsoknál köti a bizottság é§ fff] A NAGYVÁRADI I KÖTSZÖVGITÁRSÍGTÁR ■ 13 rtgMÉKELT ELŐRE — Szerkesztőség és kiadóhivatal , Bukarest Piața Scinteii nr. 1. — Telefon : 18 03.02 - Előfizetések a postahivataloknál, levélhordóknál és a vállalatok önkéntes lapterjesztőinél. — Nyomda : Combinatul Poligrafic Casa Scinteii