Előre, 1964. március (18. évfolyam, 5079-5104. szám)

1964-03-01 / 5079. szám

4 _____ S­P­O­RT_ ÜDVÖZLET, STADIONOK A márciusi napéjegyenlőséget tartják az emberek a legszebb év­szak kezdetének. Nem haragszik meg ránk a természet, ha ebben az évben lemondunk a hagyo­mányról s előbbre hozzuk azt, amit mindig annyira várunk. Le­het-e biztosabb jele a tavasz kez­detének, mint az, amikor fiatalok — években és frisseségben fia­talok — százezrei elözönlik a sta­dionok és versenytermek pályáit? Amikor a hibernálást felváltja a robbanó élet, a vidámság, a fia­talos versengés az emberi testek szebbétételéért, az egészségért ? Két évtizede új mederben tere­bélyesedő sportmozgalmunk nagy ünnepi seregszemléje kezdődik ma, március elsején, az idei ta­vasz, a mi huszadik tavaszunk el­ső napján. Rajtol a Köztársasági Spartakiád, ez a méreteiben pá­ratlan népi verseny, amellyel ha­zánk sportolói — a legjobbak együtt a most kezdőkkel — felsza­badulásunk XX. évfordulóját kö­szöntik. A Köztársasági Spartakiád át­fogó jellege, az a tény, hogy min­denki számára utat nyit a bajno­ki címek elnyerésére, különösen érdekessé, minden fázisában moz­gósítóvá avatja a nagy versenyt. És érdekessé teszi az a tény, hogy bármelyik sportolni vágyó fiatal — függetlenül kedvelt sportága milyenségétől — részese lehet a versenyeknek. A labdarúgók ép­pen úgy, mint a röplabdázók, a kosárlabdázók éppen úgy, mint az atléták, a kézilabdázók éppen úgy, mint a tornászok, úszók, ökölvívók, kerékpározók, moto­rozók vagy birkózók össze­mér­hetik erejüket. A Spartakiád ma induló tömegszakaszán a verseny­számok között helyet kaphat úgy­szintén számos más — helyileg kedvelt — sportág a céllövészet­től a sakkig, a kuglizástól a ter­mészetjárásig. És nemcsak helyet kaphatnak a rendezvények kere­tében, de helyet is kell kapniuk kulturális és más szórakoztató megnyilvánulásoknak. Tavasz ez a javából, a stadion­jaink nagy tavasza. Üdvözöljük, illendően és kívánjunk minden részvevőjének, élvezőjének sok sikert! GYERGYÓS ANDRÁS •PAÍÍI AOIVADA­­• REFUBOCANA • i'i♦ i •‡» *. * ‡yf aw ·'a V NÉHÁNY SORBAN Anglia nemzetközi asztalitenisz baj­nokságán Dorin Giurgiuca az elődöntő­ben 21—12, 21—18, 21—18 arányban győ­zött a csehszlovák Stanek ellen. A döntő­ben Giurgiuca ellenfele a svéd Johansson lesz, aki az elődöntőben 3—2-re győzte le a jugoszláv Markovicot. A női egyes dön­tőjében Maria Alexandra az angol Shan­­nonnal játszik. Bajnoknőnk az elődöntőben 21—18, 21—13, 21—10 arányban nyert az angol Diana Rowe ellen, Shannon pedig 3—1-re győzte le a magyar Földit. • A 23 August műjégpályán tegnap újabb mérkőzéseket játszot­tak le az országos jégkorongbaj­nokság hatos döntőjében. Eredmé­nyek : Steaua—Brassói Steagul Rosu 16—1 (7—0, 3—1, 6—0) ; Ko­lozsvári Stiinta—Bukaresti Dinamo 7—1 (2—0, 1—0, 4—1) ; Csíkszeredai Vointa—Bukaresti Stiinta 8—1 (2—0, 0—1, 6—0). A körmérkőzések első része ma fejeződik be a következő mérkőzé­sekkel : Steagul Rosu—Kolozsvári Stiinta (8 órakor); Dinamo—Buka­resti Stiinta (17 órakor); Steaua— Vointa (19 órakor). (Folytatás az 1. oldalról) búcsúztunk,. Jegyzetfüzetünkbe a­­lig került néhány szokványos adat arról, hogy sokat olvas, munká­ján kívül nagyon szereti a csa­ládját, két éves kisfiát, szeret sízni, hogy feleségével együtt rendszeresen segítik szüleiket, s más hasonló dolog. S természe­tesen magunkkal vittük azt a kellemes benyomást, amit az a rövid, de számunkra nagyon ér­dekes beszélgetés keltett ben­nünk, amelyet ezzel a szerény és megnyerő emberrel folytat­tunk. Hogy ez a fiatalember a békási iskola vizsgái után itt is jeles feleleteket adott, azt csak később tudjuk meg. ESTE KILENC FELÉ járha­tott már az idő, de Anton Fran­­cisc, a pártbizottság titkára két mérnök társaságában még leült velünk beszélgetni a pártiroda nagy asztalához. Hallottuk, hogy egy fontos és meglehetősen hosz­­szúra nyúlt gyűlésen vett részt egész mostanáig, igyekeztünk hát rövidre fogni mondanivalónkat. De ő egyszer sem nézett az órá­jára. Őszintén örült annak, hogy eljöttünk Argesre, hogy az épít­kezésről, az építőkről akarunk írni. Megemlítette, hogy amikor Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs legutóbb Argesen járt, külön fel­hívta a figyelmüket arra, hogy segítsék dokumentálódásukban az ide érkező írókat, újságírókat, akiknek feladatuk, hogy írásaik­kal ösztönözzék Arges építőit, megírják hősi munkájuk króni­káját. Elmondtuk Anton Francisc elvtársnak, hogy most érkeztünk vissza a gáttól, ahol egy nagyon talpraesett fiatal mesterrel is­merkedtünk meg. — Mildner ? — ráncolta a homlokát, aztán mosolyogva a mérnökök felé fordult. — Akit a tavaly én húztam ki a sziklák alól. Váratlan kőomlás történt, s amint már máskor is megtette, a kommunista Mildner J­an az egyik, bajba jutott társa segítsé­gére sietett. Sikerült is kimente­nie a veszélyből, de őt magát le­­teperte egy szikla. Neki viszont a pártbizottság éppen ott tartóz­kodó titkára sietett a segítségé­re. Valahogy így történt, nem jegyezték fel, de még emlékez­nek rá. Mi feljegyeztük, hiszen jellemző ez az argesi emberekre. A vattaruhás bányász a ba­rakkból Antonaia Constantin brigádvezető velünk együtt le­jött Cordeni-ig. Az úton elmond­ta, hogy Iasi vidékéről való, Coz­­nesti községből. Csaknem húsz éve dolgozik építkezéseknél, épí­tőtelepeken. A Filipesti de Pa­­dure-i bányákban kezdte, s neve bekerült a Salva-Viseu-i, a Mo­­roieni-i, a békási s íme most az argesi építők tisztes névsorába is. Kérdeztük hány éves, azt fe­lelte még van egy építőtelepe hátra, s aztán nyugdíjba vonul. Husi városában épített magá­nak családi házat, ott majd szé­pen eléldegél a nyugdíjas bá­nyász és biztosan erősebben meg­dobban a szíve valahányszor hír hall azokról a vidékekről, azok­ról az ipari központokról, ame­lyeknek a felemelésében illetve felépítésében az ő dolgos keze­­munkája is közreműködött. A SZIKLAVÁR ostromának fe­lejthetetlen panorámikus képé­ben másnap gyönyörködhettünk igazán, amikor katicabogarunk felkapaszkodott arra a már csak­nem kész festői műútra, amely a gát tetején vezet majd át, s amely valószínűleg a vízgyűjtő medence, az új tó partján foly­tatódik. Néhány viadukton ha­ladtunk keresztül, amelyek szé­dületes magasságok felett ível­nek, tágas alagutak vezettek át az utat álló hegyek áthághatat­lan sziklafalain, míg felértünk a betongyárhoz, az építendő gát szintjének magasságába. Valami olyasmit éreztünk itt, amit a kö­zépkori hadvezérek érezhették amikor egy magaslatról betekin­tették a hadműveletek egész ki­bontakozását. Sőt még többet en­nél. Úgy éreztük, egy történelmi pillanatot élünk át az argesi sziklavár ostromának, hazánk villamosítása nagy művének egyik történelmi pillanatát. Ké­sőbb sok-sok látogató jár, majd erre, megcsodálni Arges gyöngy­szemét, Békás testvérbátyját, sima aszfaltúton kapaszkodnak fel majd velük az autók idáig, megállnak a gáton, s az is lehet, hogy sétahajózásra indulnak Ar­ges emberkéz alkotta tengere hullámainak hátán, mint ahogy most Békáson tesszük. De ők sosem fognak annyit látni Ar­­gesből mint mi, akik 1964 feb­ruárjában letekintettünk innen, a szédítő magasból a mélybe, ahol alig körvonalazódik még a gát, amikor még az eljövendő tó helyén egy kis fűrészüzem dol­gozik, út, vasút vezet át. Nincs most nagy szezonja a gátnál a munkának, betont nem lehet önteni. De Mildner, Anto­naia meg a többiek dolgoznak most is a párkányokon s a szik­lafalakon, minden apró rést fel­kutatnak és betömnek, kopácsol­­ják, erősítik a kőhegyet, hogy elszakíthatatlanul összefogózzon a gát betonrengetegével. Lentről az alsó útról, a völgy mélyéből apró pontocskáknak látszottak ezek az emberek. Fentről is alig lehetett kivenni a sziklák szür­keségéből mozgó alakjukat. De mi tudtuk, hogy erősek ők és nagyok... S ITT LEGSZÍVESEBBEN le­tenném a tollat, hiszen ennyit akartam ez alkalommal elmonda­ni Argesről. Mert őszintén be­vallom, ezek után már nem le­pett meg különösebben az erő­mű jövendőbeli géptermében tett látogatásunk, több mint 100 mé­terre az Arges volt medrének szintje alatt. Bár annak az akná­nak a megépítéséhez, amelyen néhány másodperc alatt leeresz­kedett velünk a lift, a sziklába vágott gépcsarnok s a bonyolult vízlevezető folyosók elképzelé­séhez, megtervezéséhez, kivitele­zéséhez, (hiszen még a föld fel­színén is teljesítmény lett volna mindezt megalkotni) mint ahogy az egész argesi erőmű elképzelé­séhez és kivitelezéséhez is me­rész és sziporkázó mérnöki fan­táziára, pontos számításokra sok sok ember hallatlanul kemény munkájára, kitartására volt szük­ség. Az írás folytatására egy ki nem mondott elkötelezettség készte­tett. Az örökmozgó, mindenütt jelen levő Stan Manóié mérnök­kel szálltunk le az üzembe. Ta­lálkoztunk itt az alsóbörkényi Ilyés Sándorral, az üzemépítők párttitkárával, a két ismert bá­nyásszal Durut Simionnal meg Augustinnal az I­m­mut Traian brigádjából, Bartha Ferenc ács­­brigádossal, Sára Andrással egy élenjáró bányászbrigád vezetőjé­vel, volt békásiakkal, meg olya­nokkal is, akik Argesen kóstoltak bele először a „santier“ életbe. S úgy éreztük, nem csupán velünk akarják közölni, amit elmondtak, hogy jól halad a munka, hogy határidőre befejeznek minden egyes fázist, hogy teljesítik ha­zánk felszabadulásának évfordu­lójára tett vállalásaikat. Ezt mindenkinek tudtára akarják hozni, hát nem lehetett elhall­gatni. Argesen percig sem lankad a sziklavár ostroma, születőben a fény... AZ EGYENSÚLY BAJNOKA... Kemény munkával töltött hosszú idő­szak után indult el Iosif Nurmi és Janhonen hazájába, a XV. Olimpiai Já­tékokra. Olimpikoni tarisznyájában szép ajánlólevéllel (399 pont „fekvő­ben“ és 1145 pont 3x40-ben), néhány titkolt reménnyel és a kiegyensúlyo­zottság végső határáig eljutott ideg­rendszerrel. Olyannal, amely az ameri­kai Jackson, a 400 pont abszolút baj­noka láttán meg se rezzent az olimpiai falu bejáratánál. 75 perc ! Ennyi időre volt szüksége Iosif Sirbunak, hogy elérje első 400 pontját 400 lehetségesből és megszerez­ze a román sportnak az első olimpiai aranyérmet. „75 percig a tökéletes nyugalom bir­tokosa voltam — meséli Sirbu. — És ez a 75 perc bizonyos fokig gyorsasági csúcsot jelentett. Az időkrízis túloldala volt ez, az időkrízisé, amelybe oly gyakran estem, amikor az idegek és a vér öntözőrendszerét építgettem. Mint­ha teljesen magam lettem volna, úgy versenyeztem. Semmit ■— a biztonság­­érzeten kívül­­— nem éreztem... A lövések majdnem azonos időközökben követték egymást. Beleéltem magam ab­ba a helyzetbe, amely az idegektől az legkevesebb energiát igényli. Ennyi volt az egész. ... " A teljes sorozat végén éreztem, hogy­­az abszolút csúcs környékére jutottam el, de visszatartottam kíváncsiságom, hogy idő előtt megbizonyosodjak erről. Bizonyos fokig apámért tettem ezt, a türelem labirintusában első vezetőmért, no meg főleg, hogy bebizonyítsam ma­gamnak : tudok parancsolni a szívem­nek. És mert a helsinki olimpiai játé­kokat nem számítottam utolsó verse­nyemnek, az új munkaprogram első pontjának tekintettem azokat a pilla­natokat. Az eredményt, nem hivatalosan, „térdelés“ közben tudtam meg. A győ­zelem híre, mondanom sem kell, befo­lyásolta további teljesítményemet. Meg­próbáltam uralkodni magamon, de le­hetetlen volt. Végeredményben min­dennek van határa. Négy „légynek“ köszönhetően nyer­tem el az olimpiai bajnoki címet. 40- ből 32 „legyem“ volt, míg a szovjet Andrejevnek 28. A verseny két nagy esélyese — az amerikai Jackson és a finn Mäntari — egyetlen ponttal ma­radtak mögöttünk. De milyen óriási méretűvé válik ez az egy pont, amely nem nagyobb egy gyűszűnél a céltábla fekete körén ! Há­rom évig kerestem, nap, mint nap, de makacsul elrejtőzött előlem. És elrej­tőzött mindaddig amíg „rájött“, hogy egy életen át keresni fogom. Akkor ott­hagyta Jacksont és átpártolt hozzám. Nekünk, sportolóknak, néha úgy tű­nik, hogy segítségünkre siet a méhek, a hangyák tündére .. . Máskor viszont úgy tűnik, hogy az összes sárkányok el­lenünk szegülnek ... Persze, az egész csak képzelgés. Minden azon áll, hogy megőrizd egyensúlyodat. Csökkenteni tudd a győ­zelem mámorát, a vereség keservét. Gyújts, gyújts és főleg : ne veszítsd el türelmedet. Mert a céllövészetben sok­kal inkább, mint bármely más sport­ágban, az ok és az okozat közötti ösz­­szefüggés abszolút“. És mint maga Iosif Sirbu bevallotta fennebb, „az egyensúly és a türelem“ csörléjéről még ott Helsinkiben kezd­tek lecsavarodni a felgyülemlett szálak. Közben Sirbut megválasztották a Nagy Nemzetgyűlés képviselőjének. Az új­donsült érdemes sportmester, Románia első olimpiai győztese sportmozgal­munk központi alakja lett. Semmi az égvilágon nem tudta azon­ban megingatni kiegyensúlyozottságát. Közismert szerénységével, Sirbu to­vábbra is vadászta a ... „legyeket” Tunari erdejében. És ezt mindennap, még akkor is csinálta, amikor a cél­táblák alig látszottak az eső sűrű szi­táján át... Sokan vallják, hogy a céllövészet a legegyhangúbb sportok egyike... A céllövőket pedig a legzárkózottabb em­berek közé sorolják. Vajon igaz ez ? Bajnokunk, Iosif Sirbu szellemi mozgé­konysága és frissesége ellentmond min­den hasonló előítéletnek. Igaz ugyan, hogy a céllövők órák hosszat elzárkóz­nak a lőtér egyhangú világába, de vajon nem a végtelen lelki erő bizonyí­téka ez? Nem sokkal a helsinki olimpia után, Iosif jobbszeme megbetegedett. A cél­lövő szeme ! Mind rosszabbul látott, az irányzék mind ködösebbé vált. A le­gyek végül is kezdtek „elrepülni“. S egy szép napon Iosif, nem tudta többé kezébe venni a fegyvert. Keserves napok következtek. Végső fokon élete jórészét a céllövészetnek szentelte. Egyszerűen nem tudta elképzelni ma­gát végleg legyőzöttnek. Nem egyszer gondolt Takács Károlyra, a híres ma­gyar gyorspisztolyosra, aki elvesztette jobb karját, de volt ereje balkézzel új­rakezdeni mindent s végül ismét fel­küzdötte magát az élvonalba. Takácsra s akaratereje győzelmére gondolva, Sirbu elképzelte — eleinte bizonytalanul, aztán mind több meg­győződéssel — a célzás egész rendsze­rének áthelyezését egy rudacska segít­ségével. A jobbszem eddigi feladatait át kellett vennie a balnak. A kétségtelenül nehéz művelet végül is sikerült. A balszem munkába állt a másik, a beteg jobb helyett. A fáradt­ságot ismét legyőzte az akarat és az ész. Bajnokunk elmés ötletét megcsodálta az egész lövészvilág. A kevésbé lelke­sedő, de sokkal gyakorlatiasabb ame­rikaiak pedig 1955-ben szabadalmaztat­ták. Négy évvel a finnországi olimpia és e gyötrődés után, amely sok ólmot ra­kott, a munka serpenyőjébe, Iosif Sirbu elutazott az antipótusra, Ausztráliába, élete második olimpiájára. Melbourneben, páratlanul kemény küzdelem után, Iosif Sirbu ötödik lett 598 ponttal az angol „match“ 600 le­hetségeséből. Az 598 pont olyan értékű eredmény volt, amely tiszteletet szer­zett olimpiai bajnokunknak. Négy év után is védeni tudta nemzetközi klasz­­szisát és hírét egy olyan küzdelemben, amelyben közel 100 céllövő vett részt, bebizonyítva, hogy nem tartozik a cél­lövészet hullócsillagainak nagy sere­gébe. A két pontot, amely elválasztotta az abszolút csúcstól, ugyanazon „tizes“ sorozatban vesztette el. És mi miatt! A lőtér jobboldalán az örökként kiren­delt ausztráliai katonák sátrai állottak. Dél felé, a verseny közepe táján, a ka­tonák váratlanul lebontották sátraikat s így eltűnt a szelet addig felfogó aka­dály. S mivel Sirbu a lőtérnek ponto­san azon az oldalán versenyzett, Eolus szárnyai megvédték bajnokunk golyói­tól a céltábla szívét. A lőtér ezen az oldalán valamennyi céllövő vámot fize­tett a szélnek ... Egy évvel később, az RNK Nemzet­közi Bajnokságain Bukarestben, Sirbu ismét eléri képességei maximumát. 1176 pontja a 3x40-ben csodálatba ej­tette az összes szakembereket, a „tér­den“ elért 398 pontja pedig indokolttá tette a Nemzetközi Céllövő Szövetség határozatát a céltáblák csökkentésére, így, a világ céllövőinek mindegyre nö­vekvő teljesítménye nyomására a cél­tábla fekete köre összement. A tízes ma akkora sincs, mint egy gyűszű, a légyből pedig ... szúnyog lett. Ugyanabban az évben az új céltáb­lák előtt zajló első versenyen Kijevben, Sirbu első helyen végez (1142 pont 3x40-ben) s legyőzi a többszörös világ­bajnok Anatolij Bogdanovot, akit „minden idők legnagyobb céllövőjének“ tartanak a világon. Az új céltáblákon elért 1142 pont, minden előzetes edzés nélkül, nem mindennapos teljesítmény volt a „mi­niatűrök“ születési bizonyítványaként. Hogyan volt lehetséges ez a hirtelen átváltás ? A válasz csak látszólag bo­nyolult. Sirbu az évek során semmit sem kapott készen. Mérlegelt, összeha­sonlított, ellenőrzött, elvetett, újrakez­dett és aprólékosan megvizsgált min­dent. Az öntudat elektronikus nagyító­ja előtt semmi sem rejtőzhetett el. íme, miért volt oly egyszerű művelet a meg­hökkentő átmenet a régiről az új cél­táblára. Parányi fölös impulzusra volt csupán szükség, hogy a „Sirbu-gép“ 10 000 művelettel elvégezze a szükséges változtatásokat. 1958 ... 1959 ... Iosif Sirbu új és új trófeákkal gazdagítja céllövős fegyver­­gyűjteményét. Egyike a legnagyobb bajnoki cím­ gyűjtőknek. Az 1952-1962 közötti évtizedben köztársasági bajnoki címei meghaladták az 50-et. Majdnem valamennyi nemzetközi versenyen meg­csodálják a győzelmi emelvényen a helsinki bajnok alakját, üdvözlik kitar­tását. ...Tunari erdejében közben új cél­lövők növekednek. Marin Ferecatu, a maldaiem­-i parasztfiú a legmagasabb csúcsokig feljut. Megjelenik Rotaru, „lesi édes városából“ feltűnik a süvöl­­vény Cogut... Iosif Sirbu, a „nagy mester“, jószívvel tárja fel előttük lexikonja lapjait... Fordította BLÉNESI ERNŐ (Folytatjuk) ELŐRE HÍREK AZ ENSZ ázsiai és távol-keleti gazdasági bizottságának XX. ülés­szakát március 2 és 17 között tartják meg Teheránban. Ion Dumbrava, a Román NK teheráni ideiglenes ügy­vivője vezetésével román megfigye­lőküldöttség is részt vesz az üléssza­kon. NICOLAE HERLEA baritonista, a nép művésze szombat reggel Bu­karestből New Yorkba utazott, ahol a Metropolitan operaházban lép fel a Bajazzok és a Don Carlos fősze­repében. A GEORGE ENESCU Állami Fil­harmónia zenekara, Mircea Cristescu vezényletével szombat este hangver­senyt adott a Rádió-Televízió kon­certtermében Malcolm Troup kana­dai zongoraművész közreműködésé­vel. Műsoron Ion Dumitrescu vonósze­nekarra írt műve, Ravel C-Dúr zon­goraversenye és Spanyol rapszódiája szerepelt. A RÁKÓI Állami Filharmónia szimfonikus zenekara, Igor Ciornei vezényletével szombat este a Piatra Neamt-i Állami Színházban hang­versenyezett. Közreműködött Karel Berman csehszlovák baritonista. A KOLOZSVÁRI Állami Filhar­mónia, Mircea Popa vezényletével szombat este az Egyetemiek Házá­ban hangversenyezett, Josette és Yvette Roman amerikai zongoramű­vésznők közreműködésével. Műso­ron szerepelt Martian Negrea II. Rapszódiája, Gershwin Kék rapszó­diája és Strawinsky Három tételes Szimfóniája. A Televízió műsorából VASÁRNAP - március 1­8:50 Reggeli torna. — 9:00 Gyerme­kek és iskolások műsora ; pionírok te­levíziós híradója; Val-Vittel és a bolygó hollandi hajója (I.) — ismétlés ; Tud­tak-e rajzolni gyerekek?; „Egyszerű mese kalappal“, írta Octav Pancu Iasi; rajzol Iurie Darie ; Hogyan tanult meg a nyuszi korcsolyázni (film). — 10,30 A háziasszony receptje. — 11,00 Falu­műsor. — 17,00 A Dinamo—Bukaresti Stiri­a jégkorong mérkőzés közvetítése a 23 August jégpályáról. — 19,00 A televízió híradója. — 19,10 Irodalmi adás. — 19,45 Részletek a Steaua— Csíkszeredai Vointa jégkorong mérkő­zésről a 23 August jégpályáról. — 21:00 óra körül balett. — 21,15 Köny­­nyűzene, Gigi Marga, Pompiliu Stoian, Luigi Ionescu és Dan Spataru közre­működésével. A zenekart Paul Ghenter vezényli. Ezután Gilbert Becaud éne­kel. Befejezésül hírek, sport, időjárás. A SEPSISZENTGYÖRGYI „BÚTOR“ helyiipari vállalat alkalmaz: 1 bútor asztalos főmestert 2 bútor asztalos mestert 1 bútor asztalos mestert a prázs­­mári egységhez 1 normatort és 1 könyvelőt A mesterek alkalmazása verseny­­vizsga alapján történik. A versenyvizsgára való jelent­kezés határideje 1964 március 28. Ugyanaznap a vizsga is lezajlik. Az első negyedévi SPORTEXPRES húzáson HARMINC SZEMÉLYGÉPKOCSI KERÜL KISORSOLÁSRA A 34 434 kiosztásra kerülő nyeremény közül megemlít­jük : a villamos hűtőszekré­nyeket, televíziós készüléke­ket, motorbicikliket, magne­tofonokat, kirándulásokat a Szovjetunióba, a rádiókészülé­keket, lemezjátszókat és egyéb számos tárgy és pénznyere­ményt. Idejében vegye meg SPORTEXPRES szelvényét! 1964. március 1., vasárnap GÜ­­ AZ AGROSEM ÜZLETEK megkezdték A KERTI VETEMÉNYMAGVAK ÁRUSÍTÁSÁT nagy mennyiségben és bő választékban A magvak gazdag termést és kiváló minőségű zöldség és főzelékféléket biztosítanak Melegágyi, melegházi és szántóföldi zöldségter­mesztésre SZEREZZÉK BE IDEJŰBEN a Kertészeti és Szőlészeti Kutatóintézet Kísérleti Állomásain és az állami gazdaságokban létrehozott fajták magvait. 1964-es ÚJDONSÁGOK: ICHV-60 HIBRID ZÖLD­­PAPRIKA, ICHV-58 HIBRID KÉKPARADICSOM. Mindkettőre jellemző a korai termés valamint a gyümölcsök kiváló íze és színe. Az­ Agrosem lerakatoknál kapható , magas ter­­mékenységű, 100—145 napos tenyészidejű száraz vagy öntözött termesztéshez való dupla Hibrid- KUKORICA szemes vagy silótengerinek. IPARI NÖVÉNYEK. A mezőgazdasági központi kutatóintézet kísérleti állomásain létrehozott magasfokú technológiai sa­játosságokkal rendelkező, betegségeknek és kárte­vőknek ellenálló rajonált fajták magvai. TAKARMÁNYNÖVÉNYEK: Különböző talaj és éghajlati viszonyoknak megfe­lelően rajonált magas tápértékű takarmánynövé­nyek, valamint hullám­terek és teraszok begyepesí­­tésére évelő füvek magvai. GYÜMÖLCSFÁK gazdag választékban, különböző típusú talajoknak megfelelő alanyokba oltott CSEMEGE- és BORSZŐLŐK. VIRÁGOK . Kereskedelmi termesztésre, parkokhoz és kertekhez különböző fajtájú és változatú virágmagvak és zöldövezetek és sportpályák füvesítéséhez való fűmag. FORDULJANAK BIZA­LOMMAL AZ ORSZÁG BÁRMELY AGROSEM ÜZLETÉHEZ VAGY LE­­RAKATÁHOZ, AME­LYEK GARANTÁLT HITELESSÉGŰ ÉS ÉR­TÉKŰ MAGVAKAT ÉS TENYÉSZANYAGOT SZÁLLÍTANAK Megkezdődött a gyapjú értékesítését biztosító szerződések kötése az 1964-es évre a Maros Magyar Autonóm tartományban Az előnyös árak, a beszolgáltatási kötelezettségek alóli men­tesítés és egyéb kedvezmények mellett, a leszerződött gyapjú értékének 45 százalékát előlegképpen azonnal kifi­zetik a feleknek.­­ A szerződéseket a községi néptanácsok­nál köti a bizottság é§ fff] A NAGYVÁRADI I KÖTSZÖVGITÁRSÍGTÁR ■ 1­3 rtgMÉKELT ELŐRE — Szerkesztőség és kiadóhi­vatal , Bukarest Piața Scinteii nr. 1. — Telefon : 18 03.02 - Előfizetések a postahivataloknál, levélhordóknál és a vállalatok önkéntes lapterjesztőinél. — Nyomda : Combinatul Poli­grafic Casa Scinteii

Next