Előre, 1964. szeptember (18. évfolyam, 5235-5260. szám)

1964-09-01 / 5235. szám

2 BONCZOS ISTVÁN: Apró fények Az asztal körül öten ültek. A nagyfejű Miska ma nem vette le a sapkáját, egyhelyre nézett és gyorsan kanalazta a hideg meggylevest. A három lány sem beszélt; Mari, a legidősebb sajnálkozó tekintete meg-meg­akadt pionírnyakkendős kishú­­gán, aki nem evett és vérfoltos zsebkendőjét nyomkodta az orra alá. Piri viszont, a fiú előtti, na­gyon igyekezett, hogy még a vi­har kitörése előtt elfogyassza va­csoráját. A vihar pedig már ott remegett id. Szőllősi Mihály kajla bajusza hegyén, borostás állán, összeszű­kített szembogara meg apró, sár­ga fényeket villámlott. Ült a családfő mozdulatlanul, evőkanalát irgalmatlan erővel szorította nagy markába, és dü­hét pirosította a szürcsölés zaja, a tányérba visz­­szacseppenő leves pöttyenése, a lé­legzés, a nyitott ajtón besütő telihold világa, az ágyban fekvő beteg feleségének csendes hallgatása. Nem állotta tovább: plébánaját tányérja mel­lé csapta és rádörrent a legki­sebbik, a pionírnyakkendőt vise­lő lányára: — Sári! Állj fel és mondd el, hogy volt! Sári szót fogadott: — Poroltam a kabátját és a belső zsebéből kifordult a buksza. A lábam mellett széjjel nyitott és kirepült belőle kétszázhuszon­öt lej — Mondjad tovább ! — Miska meglátta, és adott egy nagy pofont. De én csak megkér­deztem, hogy honnan vette a pénzt ? Akkor meg addig pofo­zott, amíg el nem indult az orrom vére. Aztán azt mondta még, ha szólani merek édesapámnak, ki­tapossa a belem. A kislány elhallgatott és félén­ken nézte bátyja nagy fejének falon imbolygó, bozontos árnyé­kát. Piroska, a fiú előtti lány, apjára villantotta apró, tatár szeme te­kintetét és a várakozó csendben széjjel gurított néhány szót: — Csak vigyázzon már édes­apám, hogy egy semmi dologból ne rakjon nagy tüzet, mert a fé­nye messze látszik, és ott is tud­nak majd róla ahol nem kell. Az öreg hátra rúgta a székét, felvillámlott és Piroskára emelte ingeujjából kicsüngő inas kezét. — Te ! A mocskos dolog taka­rására szék­től fel ? De az ütés nem csattant el — Az neked semmi dolog, hogy a húgodat kékre-zöldre pofozta, és a kollektívától ellopott két­százhuszonöt lejt ? ! — Nem loptam ! — bődült fel fájón, megszúrt jószágként Mis­ka. — A feketefuvar egyforma a lopással! — A sofőrök is azt csinálják — feszült ellen a pogányfejű legény. — Az olyanok után igazodsz te, de? ! Szavait megnyomva, Piroska lányára fordította kemény tekin­tetét az öreg. — A rossz elégetéséhez pedig nagy tűz kell lányom ! Megértet­ted ? Miska felállott és a falnak hűtöt­­te széles hátát. — Mit akartál a pénzzel ?! — ri­­pakodott rá az apja. — Annának vet­tem volna egy pirosköves pecsét­gyűrűt ... Az asztalnál ülők összenéztek. — Jajjj ! — nyögött fel figyel­meztetőn a beteg. — Nem égetett volna a szégyen, ha az Anna ujjára olyan gyűrűt húzol, amelyik becstelenségedtől mocskos ? — Én nem gondoltam, hogy így alakul. — Sári — szólott az öreg a pionírnak — Holnap, vegyél ki a CEC-ből kétszázhuszonöt lejt. Miskára szigorodott: — Te pedig reggel a pénzt, nyugta ellenében, leadod a gazda­ság irodájában. Annának megve­szed a gyűrűt, és mindent elmon­dasz neki. Azt is, hogy húgodat kékre-zöldre pofoztad, Miska összefonott lábbal, há­tát a falnak dritve, ernyedten ál­lott, őt nézte, várta mindenki. — Ha megmondom, nem fogad­ja el a gyűrűt — hörögte elrekedt hangon a legény. — Elfogadja, mert a család ajándéka lesz. Valamennyien Marira néztek: a legidősebb lány napégette, bar­na arcán nyugalom és helyeslés látszott. — Na, hozzátok a túróslaskát — mondta az öreg, és kanalát le­vesébe merítve maga alá húzta az elrúgott széket. Az ajtó előtti eperfa nagyot,, mélyet lélegzett és a lombja kö­zött maradt szellő vidám, sely­mes hangon zizegtette a csipkés szélű leveleket. Bali-sziget kormányzójának látogatásai Anak Agung Bagusz Sutedzsa, Bali-sziget (Indonézia) kormányzója, aki a fővárosi néptanács végrehajtó bizottságának meghívására felesége kíséretében országunkban tartózko­dik, vasárnap Városnézésen volt Bu­karestben. A vendégek többek kö­zött megtekintették a Román NK Szépművészeti Galériáit. A fővárosi néptanács elnöke ugyanaznap vacsorát adott a vendé­gek tiszteletére. Részt vettek a fő­városi néptanács vezetőségének tag­jai, külügyminisztériumi főtiszt­viselők. Jelen volt Szukriszno, Indo­nézia bukaresti nagykövete és a nagykövetség több tagja. Hétfőn az indonéz vendégek láto­gatást tettek a fővárosi néptanács­nál, ahol Ion Cosma elvtárs, a végre­hajtó bizottság elnöke fogadta őket. Jelen voltak a végrehajtó bizottság alelnökei és más hivatalos szemé­lyiségek. Ott volt Indonézia nagy­követe. A vendégek érdeklődtek a fő­városi néptanács tevékenységéről. A báli kormányzó ugyanaznap el­látogatott a Bucuresti készruha- és kötöttárugyárba. ★ ELŐRE Elkészült Vajdahunyad első toronyb­lokksora Gyűlések a felszabadító harcokkal kapcsolatban Temesvár.­­ Vasárnap, az aradi gyűlésen több mint 1000 dolgozó, kö­zöttük az 1944 augusztusi fegyveres felkelés számos részvevője hallgatta végig Alexandru Pleroianu tartalé­kos tábornoknak, Niculae Neacsu vagongyári munkásnak, Romulus Topornak, a TEBA-gyár munkásá­nak, Pavel Galea professzornak, és a többi felszólalónak előadását a ro­mán hazafias alakulatok és katonai egységek vállvetve folytatott hősies harcáról, amellyel kiűzték a hitle­rista csapatokat a városból. A temesvári Modern filmszínház­ban ugyancsak vasárnap csaknem 2000 főnyi közönség előtt Dumitru Popescu tartalékos tábornok. Cornel Comic munkás és Ion Begheanu kollektivista méltatta a román haza­fias alakulatok és katonai egységek lángoló hazafiságát, amellyel a város és a környék felszabadításáért küz­döttek. Bukarest tartomány.­­ A slobozi­­ai Ialomita filmszínházban mintegy 400 személy vett részt a felszaba­dító harcoknak szentelt ny­ilvános gyűlésen, amelyen Panaitescu alez­redes, Dima Frafila és I­on Ionescu elvtársak, valamint Nicolae Stan, a d­ochinai kollektív gazdaság elnöke mondott beszédet Hasonló gyűlést tartottak Calá­­rati-on is, Konstanca.­­ A cernavodai kul­túrházban vasárnap délelőtt 500 dol­gozó, antifasiszta háborús veterán katona, ifjú és pionír előtt Gheorghe Antoniu tartalékos ezredes, Tudor Raducanu munkás, Emil Marinescu tartalékos alezredes és Victor Stoian tartalékos alezredes szólalt fel. A hitlerista csapatok elleni hadműve­letekben részt vett felszólalók kie­melték, hogy a lakosságtól támoga­tott román katonák hősiesen harcol­tak a Cernavodá—Fetesti szakaszon A pionírok virágokat nyújtottak át a fegyveres felkelés volt részvevői­nek. Craiova. — Több mint 600 dolgozó vett részt a Turnu Severinben tar­tott nyilvános gyűlésen. Ilie Anto­­nescu tartalékos alezredes, valamint Stelian Nedelcea, Constantin Bo­­ruga, Aurel Petre és Constantin Fla­­mindiu elvtársak, a Topolnița part­ján, Cemejben, Simianban, Vircio­­rován stb. lefolyt harcok részvevői mondottak beszédet. Iaș 1. — A Vaslui rajoni Deleni községben tartott gyűlésen számos helybeli, costești, lipová­i, Muntenii de Jos-i és bogdanai kollektivista vett részt. Nicolae Mastacan tartalé­kos ezredes, Vasile Patriciu tartalé­kos őrnagy, Vasile Surugiu tartalé­kos főhadnagy, akik részt vettek az itt lefolyt harcokban, valamint Toa­­der Blanitä­deleni lakos mozzanato­kat idéztek fel a hitleristák ellen az országnak ezen a részén vívott har­cokból. Ploie$ti. — A fegyveres felkelés 20. évfordulója alkalmából Ploie$ti tartományban vasárnap három nagy nyilvános gyűlést tartottak Ploie$ti, Cimpina és Moreni városokban. A ploie?ti-i Május 1 üzemek dísztermé­ben Torna Zotter tartalékos vezér­őrnagy beszélt több mint 2000 rész­vevő előtt a Prahova völgyében le­folyt harcokról. Moreniben Grigore Monteoru tartalékos altábornagy, Cimpinan Gheorghe Ionescu tartalé­kos őrnagy mondott beszédet. A to­vábbiakban mások is felszólaltak. Stílus és tartalom Ki gondolná, hogy egy kiállítás maga is lehet — műalko­tás ? Hogy kiállítani is művészet ? Pedig az. Az ember nem tudja, mit tiszteljen például a két — aránylag kicsi — kulturális pavilon al­kotóiban : festőt, szobrászt, építészt, színpadi rendezőt, filmvágót, vagy éppen — költőt ? Pedig látszólag az egész olyan természetes és szeszélyes, olyan dúsan burjánzó, mint a virágos rét. S ha a rétről csokrot kell szedni ? Szegényes lesz, sok minden hiány­zik belőle, főleg a bőség, a tágas végtelenség. És mégsem lehet erről a rétről egyetlen szál virágot se letépni anélkül, hogy magával ne hozza az egésznek illatát. De nem igaz, hogy ez rét. A sze­szélyes burjánzása is tudatosan szűrt és épített. Tükrözi a hazai kul­túra valóságát, sűríti, a lényegét adja meg a virágos rétre emlékez­tető, fantasztikus, ellentétes ele­mekből álló keverékben és tarka összevisszaságban is. Az életben is ugyanilyen meglepően és fan­tasztikusan kerül egymás mellé a praktikus agyú ember és a m­­vész­­lélek alkotása. Az iskolahálózat, amely a fejlődés mai fokán — amint egy hatalmas plakát, de nem nyomtatott, hanem kézi munka, egyedüli példány hirdeti — 60 fő­iskolás diákot ad tízezer lakosra, egyaránt neveli a gazdasági élet és a művészet alkotóit. S a kettő annyiszor egybefoly ! Hiszen a szakiskolás kamaszok itt kiállított miniatűr gépmodelljeitől nem lehet elvitatni az esztétikai értéket, az ihlet hevét és a játékosságot, amely egyaránt teremtette őket, s azt is csak a vak nem venné észre, hogy a szobrászokat, a díszítőművésze­ket mennyire vonzzák az olyan, kevéssé klasszikus anyagok, mint a durva felületű öntöttvas, amelyet az ipar is megmunkál, mielőtt ki­adná a kezéből, vagy a műanyag, amelyet hatalmas lombikokban főz a vegyész. A szobrászat ősi, ha­gyományos anyagai, az égetett agyag, az öntött bronz, a faragott fa és kő — az ipar évezredek előtti fejlődési fokán nyertek polgárjogot s most betörnek közéjük mindazok az emberi tudás formálta anyagok, amelyeknek esztétikai értékére annyi évszázadon át nem gondolt senki. A modern művészet már meg­­bonthatatlanul egybefonódik a mo­dern technikával. A film elképzel­hetetlen gép nélkül, a muzsikát nem csak verejtékes munkával teleírt kottalapok, de hanglemezek száz­ezrei őrzik, a könyvnyomtatás mű­vészete művészet maradt magas ipari szinten is, sőt, művészibb, mint valaha. Ez az első és leglé­­nyegesebb benyomás a kiállítás szociális-kulturális pavilonjában. A vegyipari berendezések kicsinyített modelljei s csillogó modern vonalú műtőasztalok ugyanannak a kul­­túréletnek elengedhetetlen részei, mint a műalkotások. Az emberi tu­dás önvallomása mindaz, ami itt van, művészet és tudomány együtt. Két stilizált térkép áll egymás mel­lett : az egyik alapja színes fény­képekből, (a Flori din Rominia cí­mű kötetből), ez az ország botani­kai és zoológiai térképe, a termé­szeti „műkincseké". A másik gö­­csös, salakos felületű vasból önt­ve, — ez a geológiai térkép, az altalaj kincseié. S őket nézi közvet­len közelből a Constantai múzeum kincse, a sárguló márványú kecses szép Fortuna-szobor, amely másfél évezreden át rejtőzött a föld mé­lyén, hogy ma gyönyörködtesse az embereket. Egy másik falon óriási­ra nagyított fénykép, padlótól a mennyezetig emelkedik, a két kéz, Enescu kezei. Előttük egy üveg­oszlop, belülről világítva, rajta a hazánkban járt számtalan zenei világnagyság aláírásai. S az Electrecord lemezek, s a Doina pianínó, s a régeni hegedűk. Szom­szédságukban, ugyancsak mutatós statisztikai pannók kíséretében, óriási televíziós képernyőnek ki­képzett mozivászon emelkedik. Szebbnél szebb dokumentumfilme­ket vetítenek rajta, a tengerről s a hegyvidékről, a népi táncokról s a képzőművészet remekeiről. Fényké­pek, óriási fényképek színházi elő­adások emlékét idézik, mellettük a nemzetközi rangú hazai bábjáték stílusos, szellemes, modern „hősei“ ágaskodnak, „saját kezükkel“ mu­tatván a tiszteletet ébresztő statisz­tikákra. S aztán a makettek. Temesvári egyetem. Constantai kórház. Impo­záns paloták, valóságos parkok és városrészek központjaként. S fő­ként ami nem kicsinyített modell, hanem előzetes terv: a fővárosi Mű­egyetem ... Akik ezt a pavilont épí­tették, szerelték, a kicsiben kiállí­tott ipari berendezések eredetije körül alkotó munkát végeznek, még ott tanultak az állomás körüli, szűk, öreg épületben. A pavilon közepén a látogató szinte észre sem veszi ho­gyan kerül két pannó között egy látszólag zárt kis terembe, amely a könyvtárak áhitatos csendjét kényszeríti rá. Kerek, fehér falak — polc-falak, a hazai könyvkiadás megszámlálhatatlan termékével megrakva. A könyvkiadást általá­ban példányszámokban mérik. Itt ez mellékes. Mert a könyvek minő­sége kap meg. A tudományos, iro­dalmi és műtörténeti változatosság s a nyomás, a kötés, a nyersanyag, a festék s nem utolsó sorban a könyvtervezés és illusztrálás világ­­színvonala. Műkincsek — tízezres példányszámban. Künn az udvaron egyedülálló műkincsek emelkednek. Szép, stili­zált vonalú, fehér kő és aranyos bronz szobrok ülik körül az épüle­tet, másoknak meg „életnagyságú" fényképe alkotja a pavilon külső falát. Medrea, Szervátiusz, Vlad, Vida, Irimescu. Életerő, derű, len­dület, szépség, ifjúság. Valamelyik aranyszínű női akt mutat a szomszéd pavilon felé, a­­melynek elrendezése már nem olyan merészen csapongó, mint az innenső pavilon valóban filmszerű „vágása", de anyagával mégiscsak ugyanarról vall. Pontosabban ugyanannak a gyökereiről. A nép­művészeti kiállítás ez. Viseletek, használati tárgyak, szőnyegek, hím­zések, szironyos bőrtüszők, tarisz­nyák és kulacsok, csebrek és bo­­kályok, mázas tálak és hímzett kisbundák sorakoznak az üveg­­szekrényekben, oly gondosan és szabályosan elrendezve, ahogyan csak a tudományos anyagot be­csülő néprajzosok tehetik. Látha­tunk öreg, megfakult és vadonatúj darabokat. Olyan ruhákat, amilye­neket már többnyire csak tánccso­portban, vagy legfeljebb ritka ün­nepnapokon viselnek,­­ vagy be­­küldenek a múzeumba. De mégis, mennyi szép friss hímzés mellett áll cédula, készítőjének nevével ! A mesealkotó fantáziára valló zöld­mázas köröndi korsón is ott a Páll Antal neve; a Páll család soha­sem hiányzik a népművészeti kiál­lításokról, legutóbb az apa, Páll Lajos és a karcolt mintát készítő lánya, Magdi szignáltak, most az egyik fiútestvér. A népművészet él, képzőművészeti vonatkozásban is, nem csak a zenében, táncban. Az a hallatlan szépségkultusz és türelem, amely a háziszőttes, vas­tag lenvászonra rávarázsolja tűvel, színes fonállal, aranyszállal, gyönggyel az Ezeregyéj meséit, él és hát akkor is, amikor a kollek­tivista lányok már nylonban és tű­­sarokkal járnak, amikor a nagy­anyák hétköznapi viselete már rá­adás, luxus, játék és művészet. Látszólag ezer év íve feszül a má­sik terem stílusa, vonala és ezek között a hímzések között. De odaát van még egy mélyértelmű fénykép : két öreg paraszt ül a magnetofon előtt, mellettük figyelmes arccal szemüveges fiatal tudósok , folklo­risták és nótafák. Az ősi népi kul­­túrhagyomány eleven ága a kor­szerű, virágzó mai kultúrával egy talajból nő és izmosodik. S vajon nem ismerjük fel a hímző asszo­nyok szépérzékét, fantáziáját, türel­mét például­­ egy vegyipari be­rendezés esztétikájában ? Vajon egy véges-végig kivarrott ingujj, az a szigorú geometriai formákba szervezett virágos rét nem rejti-e csírájában a világváros-építészek látásmódját és tehetségét ? Nem­csak a népi fazekasok, fafaragók s a modern szobrászok stílusa haj­tott ki egyazon tőből. A kapcsolat s az összefüggés mélyebb ,telje­sebb. Az a szakiskolás kamaszfiú, aki két arasznyi, működőképes esztergát készített, a grafikus, aki Shakespeare-t és Chaucer Canter­bury meséit illusztrálja világszínvo­nalon, az a két ráncos, öreg kéz, amelynek hatalmas fényképe igazi portré Enescuról, az ország kultú­rájának fény­térképét szerkesztő másik, vagy a hegedűkészítő, vagy az, aki a nagy színes TV-képernyőn látható filmeket forgatta,­­ mind onnan indult el: a saját két kezé­vel házat, vagy pásztorbotot, vagy guzsalyt s egyúttal műalkotást elő­teremtő dolgozó népből. S mai eredményeihez a párt vezette el. Erről nemcsak a szabadság húsz évének impozáns kulturális statisz­tikája vall ebben a pavilonban, hanem a kiállítás stílusa is. HALÁSZ ANNA Az RNK Népgazdasági Eredményeinek Kiállításán a szociális-kulturális pavilon zenei sarka Hazautazott a Szovjet-Román Baráti Társaság küldöttsége Hétfő délelőtt elutazott a főváros­ból a Szovjet-Román Baráti Társa­ság küldöttsége, amely az ARLUS Főtanács meghívására, hazánk fa­siszta iga alóli felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából látogatást tett országunkban. A küldöttségben részt vett: A. B. Csakovszkij, a Lityeraturnaja Gaze­­ta főszerkesztője, a Szovjet—Román Baráti Társaság vezetőségi tagja, a küldöttség vezetője, A. A. Gromov, a moszkvai I. számú csapágygyár igazgatója, a Szovjetunió Legfelső Szovjetjének képviselője, P. P. Cu­­lukidze, a tudományok doktora, K. A. Abdigulov, a Kazah SZSZK Micsurin kolhozának elnöke, M. Sz. Sumilov vezérezredes, a Szovjetunió Hőse, N. K. Masszina, érdemes mű­vésznő, a kijevi Állami Opera- és Balettszínház tagja. A vendégeket Marin Florea Io­nescu, az ARLUS Főtanács alelnöke, a Főtanács több tagja kísérte ki a Baneasa repülőtérre. Jelen volt J. A. Iljuhin, a Szov­jetunió bukaresti ideiglenes ügyvi­vője és a nagykövetség több tagja. ★ A küldöttség részt vett a felszaba­dulás évfordulójának ünnepségein, megtekintette a Román NK nép­­gazdasági eredményeinek kiállítását, a Szépművészeti Múzeumot, főváro­si új lakónegyedeket, az onesti ve­gyipari kombinátot, a sovinesti mű­szál- és műréstgyárat, a békási V. I. Lenin vízierőművet, Brassó városát, a Tractorul műveket és a Chirnogi községi kollektív gazdaságot. Az ARLUS Főtanács vasárnap elvtársi vacsorát adott a küldöttség tiszteletére. Részt vett az ARLUS és a Külföldi Kultúrkapcsolatok Ro­mán Intézete vezetőségének számos tagja, tudományos, kulturális dol­gozók és művészek. (Agerpres) HÍREK VASÁRNAP IMSZ-küldöttség uta­zott Varsóba „Az európai békéért és biztonságért“ témájú nemzetközi ifjúsági szemináriumra. A küldött­ség vezetője Anghel Paraschiv elv­társ, az IMSZ KB Bürójának tagja, a Scânteia Tineretului főszerkesztője. ILIE MURGULESCU akadémikus, a Román NK Akadémiájának elnö­ke vezetésével hétfő este küldöttség utazott a Csehszlovák SZK-ba, hogy Bratislavában részt vegyen a koor­dinatív kémiai kongresszuson. A küldöttségben részt vesz Raluca Ri­­pan akadémikus és Coriolan Dragu­­lescu akadémikus, valamint Petre Spacu professzor, az Akadémia le­velező tagja. Ilie Murgulescu akadémikus a kongresszus után részt vesz számos nemzetközi tudományos összejöve­telen Ausztriában, Belgiumban és Nagy- Britanniában. 1964. szeptember 1., kedd A Kubai Köztársaság párt- és állami küldöttségének látogatásai A Kubai Köztársaság párt- és ál­lami küldöttsége, élen Secundino Guerra elvtárssal, a Kubai Egységes Szocialista Forradalmi Párt Szerve­ző Titkárságának tagjával folytatta látogatását Bákó tartományban. A küldöttség kíséretében van Va­lerul Novacu elvtárs, az RMP KB tagja és Gheorghe Ungurasu elvtárs, az RMP Bákó tartományi bizottsá­gának titkára. A vendégek megtekin­tették a sovinesti marost és műfonas üzemet, Piatra Neam­­várost és a békási V. I. Lenin vízierőművet. A szlovákiai felkelés 20. évfordulója alkalmából A Kulturális és Tudományos Is­meretterjesztő Tanács Központi Lek­torátusának termében a volt anti­fasiszta bebörtönzöttek bizottsága és az antifasiszta háború veteránjai­nak szervező bizottsága ünnepi gyűlést rendezett a szlovákiai fegy­veres felkelés 20. évfordulója alkal­mából. Részt vettek: Floca Arhip vezér­­ezredes, a fegyveres erők miniszte­rének helyettese, Ilie Cretulescu tar­talékos vezérezredes, az antifasiszta háború veteránjai szervező bizott­ságának alelnöke, aktív és tartalékos tábornokok és tisztek, az antifasisz­ta háború veteránjai, a szlovákiai fegyveres felkelésben részt vett par­tizánosztagok volt román harcosai fasiszta táborok volt foglyai, főváro­si vállalatok és intézmények dolgo­zói, külügyminisztériumi főtiszt­viselők. Jelen volt Jaroslav Sykora, a Csehszlovák SZK bukaresti nagy­követe, Stanislav Matas katonai at­tasé és a nagykövetség több más tagja. Marin Florea Ionescu elvtársnak, a volt antifasiszta bebörtönzöttek bizottsága helyettes elnökének meg­nyitó beszéde után felszólalt Ion Ol­­teanu, a szlovákiai nemzeti fegyve­res felkelés partizánharcainak rész­vevője és Jaroslav Sykora, a Cseh­szlovák SZK nagykövete. A gyűlés „A halál neve Engel­chen“ című csehszlovák film vetíté­sével zárult. (Agerpres) A szállítás műszaki és gazdasági fejlesztése (Folytatás az 1. oldalról) összesen 6 tonna súlyú pótkocsit is vontathat és óránként 80 kilométer sebességgel közlekedhet. Az autó­park nagymérvű gazdagodásán kívül, annak ésszerűbb kihasználása is hozzájárult az autószállítás fejlő­déséhez. Ilyen szempontból sokat­mondó adat, hogy a múlt évben 57 százalékkal jobban hasznosítottuk a teherárukat szállító autó­jármű­veket, mint 1959-ben. Az önköltség ebben az időszakban mintegy 30 százalékkal csökkent, ami több mint 750 millió lej megtakarítását jelenti. Nyilvánvaló, hogy a nagyobb au­tóforgalom megkövetelte az úthá­lózat kiépítését és jobb karbantar­tását. Sokat mond erről hogy a felszabadulás óta eltelt két évti­zedben több mint hatszor olyan ter­jedelmű úthálózatot korszerűsítet­tünk, mint amennyi 1944-ben léte­zett. A megépített új autóutakon kívül sor került úgyszólván vala­mennyi országút újjáépítésére, te­herbírásának megerősítésére. Külön hangsúlyozzuk a múlt rendszerben igen kezdetleges fo­lyami és tengeri kereskedelmi flot­tánk lényeges fejlődését. A galaci, oltenitai, brailai és Turnu-Severin-i hajógyárak korszerű, nagy teherbí­rású hajók sorozatgyártását szer­vezték meg. A kereskedelmi flotta egyre több 450, 1600 és 1100 tonnás hajóval és 1200 lóerős vontatóval bővül. Rövidesen megkezdjük még egy hajótípus, a dunai ércszállítás­ra szolgáló 10 000 tonnás hajó so­rozatgyártását. Tengeri kereskedel­mi flottánkat a hajógyárak egyre több korszerű 4500 és 10 000 tonnás teneszhajóval és 17 000 tonnás petró­leum-tankhajóval egészítik ki, úgy­hogy már a múlt évben több mint 5-ször annyi áru tengeri szállítását bonyolíthatta le saját flottánk, mint 1950-ben. Hazánkban a felszabadulás előtt alig létezett légiszállítás. A népha­talom éveiben a légi forgalom egy­re több korszerű, nagy utasszállító géppel gazdagodott A légi utas­szállítás a közlekedés egyik ked­velt és népszerű formája lett. A múlt évben például 52 százalék­kal többen utaztak repülőgépen, mint 1962-ben. Állandósult a min­dennapi repülőgép közlekedés az ország 15 városa között. Számos külföldi város felé is rendszeresen indítunk járatokat, például Moszk­vába, Szófiába, Budapestre, Prá­gába, Berlinbe, Belgrádba, nemkü­lönben Athénbe, Bécsbe, Brüsszel­be, Stockholmba, Zürichbe, Párizs­ba, továbbá Frankfurtba, Kopenhá­­gába stb. Értékes segítséget adnak a re­pülőgépek a mezőgazdaságnak és az erdőgazdaságnak. Csupán a múlt évben 375 ezer hektáron szórtak el 55 000 tonna műtrágyát és kártevő­ket irtó vegyszereket. Megteremtet­tük az egészségügyi légiforgalmat. A szállítás műszaki és gazdasági fejlődését nagymértékben elősegí­tette a népgazdaság e fontos ágá­ban foglalkoztatott dolgozók alapos szakmai kiképzése. A Szállításügyi és Távközlési Minisztérium külön­böző fokú tanintézeteiben, úgyszin­tén szakmai és továbbképző tanfo­lyamokon egyedül a múlt évben csaknem 75 000 dolgozó gazdagítot­ta szakmai ismereteit. Nagy súlyt helyezünk ugyanakkor a dolgozók munkafeltételeinek és életkörülmé­nyeinek javítására. Csak a hatéves terv időszakában több mint 25 mil­lió lejt fordítottunk a munkafelté­telek javítására. A párt III. kongresszusának Irányelvei számunkra azt a felada­tot jelölték ki a hatéves tervben, hogy az áruszállítás volumene 1965- re 1,8-szorosan meghaladja az 1959 évi színvonalat. A kitűzött mutató­számot már tavaly sikerrel túltel­jesítettük, az áruszállítás volume­ne 2,1-szer haladta meg az 1959- es színvonalat. Az idén újabb eredményekről számolhatunk be. Már az első félévben 1,1 százalék­kal sikerült túlteljesíteni a tonna­súly szerint meghatározott áruszál­lítás mennyiségét és 3,7 százalékkal a tonna-kilométer mutatószámot. A kilométerek szerint előirányzott személyszállítás 6,7 százalékkal ha­ladta meg a tervfeladatot. Több mint 23 millió lejjel sikerült ter­ven felül csökkenteni az önkölt­séget. Az elkövetkező hónapokban az iparág dolgozói igyekeznek állandó­sítani s tovább fejleszteni a legjobb eredményeket. A szállítás valamennyi ágában egyre jobban kell hasznosítanunk az új technika elterjedésével létrejövő kedvező adottságokat. A Diesel vil­lamos mozdonyok, a korszerű köz­pontosító és távirányító berendezé­sek lehetőséget teremtenek a vas­útaknál a műszaki-gazdasági muta­tószámok további javítására. A na­gyobb teljesítményű, korszerű autó­járművek, hajók, repülőgépek a szállítás többi ágában is megalapoz­zák a további gazdasági fejlődést. Ezeket a lehetőségeket csakis úgy hasznosíthatjuk kellő mértékben, ha a mérnökök, — akár a munkások és technikusok — szakadatlanul tovább képezik magukat. Az egyik sürgős feladat a teher­vagonok, autójárművek, hajók ra­kodásának további gépesítése, ami­vel sok munkaerőt mentesítve, je­lentékeny összegeket lehet megta­karítani. Szükséges, hogy a szállí­tás minden ágában még jobban ki­építsük az együttműködést a szállí­tó eszközöket igénybe vevő vállala­tokkal, s így minél jobban haszno­sítsuk kapacitásunkat s csökkentsük a vesztegléseket az állomásokon. A szállítás önköltségének további le­szorítására vegyük igénybe az egyéb lehetőségeket is. Az autójárművek gondosabb karbantartásával tovább csökkenthető az üzemanyag és ke­nőolajak fajlagos fogyasztása. A gőzmozdonyokkal vontatott teher­vonatok mozdonyvezetőitől és fűtői­től elvárjuk, hogy még jobban gaz­dálkodjanak a pakurával és szén­nel. A nagyobb tonnaterhelésű sze­relvények összeállításával is gazda­ságosabbá tehetjük a vasúti szállí­tást. ( A vasúti, akár az autó, hajó és légi forgalomban kedvező műszaki­anyagi adottságok teszik egyre ered­ményesebbé a dolgozók lelkes szo­cialista versenyét. Hozzáértésük, szorgalmuk biztosítéka annak, hogy év végéig még nagyobb sikereket érhetünk el az 1964. évi tervfelada­tok teljesítése s túlteljesítése tekin­tetében. ADAS KÖTVÉNYEK HÚZÁSA Az ADAS közli, hogy a vegyes személybiztosítások 1964 augusztus 31-i törlesztési húzásán az alábbi nyolc betűcsoportot húzták ki az urnából: K.B.W. B.C.tL J.F.O. H.G.I. L.Y.Z. U.Z.I. V.J.G. Z.Z.D. A CEC nyereménykötvények 1964 augusztus 31-i húzásának nyereménylistája A kihúzott ig « nyeremény- b 5 c g kötvény ig •* 'S 1 ------------------ §2 S E s £ « « V O M " sorozata száma c z______________________ 1 41 160 46 100 000 1 32 426 22 45.000 1 37 638 46 50.000 1 42 455 47­­5.000 1 54 027 27 0.000 1 00 595 07 5 000 1 30 043 24 5.000 1 35 331 12 5.000 1 44 590 24 5.000 1 49 155 10 5000 1 51 797 27 5 000 1 57 693 28 5.000 Sorozat­szám vég­ződése 60 308 47 2.000 60 312 23 4.000 60 358 26 2.000 60 345 02 1 000 60 996 11 1 000 600 46 25 800 600 84 36 800 600 97 07 800

Next