Előre, 1964. szeptember (18. évfolyam, 5235-5260. szám)
1964-09-01 / 5235. szám
2 BONCZOS ISTVÁN: Apró fények Az asztal körül öten ültek. A nagyfejű Miska ma nem vette le a sapkáját, egyhelyre nézett és gyorsan kanalazta a hideg meggylevest. A három lány sem beszélt; Mari, a legidősebb sajnálkozó tekintete meg-megakadt pionírnyakkendős kishúgán, aki nem evett és vérfoltos zsebkendőjét nyomkodta az orra alá. Piri viszont, a fiú előtti, nagyon igyekezett, hogy még a vihar kitörése előtt elfogyassza vacsoráját. A vihar pedig már ott remegett id. Szőllősi Mihály kajla bajusza hegyén, borostás állán, összeszűkített szembogara meg apró, sárga fényeket villámlott. Ült a családfő mozdulatlanul, evőkanalát irgalmatlan erővel szorította nagy markába, és dühét pirosította a szürcsölés zaja, a tányérba viszszacseppenő leves pöttyenése, a lélegzés, a nyitott ajtón besütő telihold világa, az ágyban fekvő beteg feleségének csendes hallgatása. Nem állotta tovább: plébánaját tányérja mellé csapta és rádörrent a legkisebbik, a pionírnyakkendőt viselő lányára: — Sári! Állj fel és mondd el, hogy volt! Sári szót fogadott: — Poroltam a kabátját és a belső zsebéből kifordult a buksza. A lábam mellett széjjel nyitott és kirepült belőle kétszázhuszonöt lej — Mondjad tovább ! — Miska meglátta, és adott egy nagy pofont. De én csak megkérdeztem, hogy honnan vette a pénzt ? Akkor meg addig pofozott, amíg el nem indult az orrom vére. Aztán azt mondta még, ha szólani merek édesapámnak, kitapossa a belem. A kislány elhallgatott és félénken nézte bátyja nagy fejének falon imbolygó, bozontos árnyékát. Piroska, a fiú előtti lány, apjára villantotta apró, tatár szeme tekintetét és a várakozó csendben széjjel gurított néhány szót: — Csak vigyázzon már édesapám, hogy egy semmi dologból ne rakjon nagy tüzet, mert a fénye messze látszik, és ott is tudnak majd róla ahol nem kell. Az öreg hátra rúgta a székét, felvillámlott és Piroskára emelte ingeujjából kicsüngő inas kezét. — Te ! A mocskos dolog takarására széktől fel ? De az ütés nem csattant el — Az neked semmi dolog, hogy a húgodat kékre-zöldre pofozta, és a kollektívától ellopott kétszázhuszonöt lejt ? ! — Nem loptam ! — bődült fel fájón, megszúrt jószágként Miska. — A feketefuvar egyforma a lopással! — A sofőrök is azt csinálják — feszült ellen a pogányfejű legény. — Az olyanok után igazodsz te, de? ! Szavait megnyomva, Piroska lányára fordította kemény tekintetét az öreg. — A rossz elégetéséhez pedig nagy tűz kell lányom ! Megértetted ? Miska felállott és a falnak hűtötte széles hátát. — Mit akartál a pénzzel ?! — ripakodott rá az apja. — Annának vettem volna egy pirosköves pecsétgyűrűt ... Az asztalnál ülők összenéztek. — Jajjj ! — nyögött fel figyelmeztetőn a beteg. — Nem égetett volna a szégyen, ha az Anna ujjára olyan gyűrűt húzol, amelyik becstelenségedtől mocskos ? — Én nem gondoltam, hogy így alakul. — Sári — szólott az öreg a pionírnak — Holnap, vegyél ki a CEC-ből kétszázhuszonöt lejt. Miskára szigorodott: — Te pedig reggel a pénzt, nyugta ellenében, leadod a gazdaság irodájában. Annának megveszed a gyűrűt, és mindent elmondasz neki. Azt is, hogy húgodat kékre-zöldre pofoztad, Miska összefonott lábbal, hátát a falnak dritve, ernyedten állott, őt nézte, várta mindenki. — Ha megmondom, nem fogadja el a gyűrűt — hörögte elrekedt hangon a legény. — Elfogadja, mert a család ajándéka lesz. Valamennyien Marira néztek: a legidősebb lány napégette, barna arcán nyugalom és helyeslés látszott. — Na, hozzátok a túróslaskát — mondta az öreg, és kanalát levesébe merítve maga alá húzta az elrúgott széket. Az ajtó előtti eperfa nagyot,, mélyet lélegzett és a lombja között maradt szellő vidám, selymes hangon zizegtette a csipkés szélű leveleket. Bali-sziget kormányzójának látogatásai Anak Agung Bagusz Sutedzsa, Bali-sziget (Indonézia) kormányzója, aki a fővárosi néptanács végrehajtó bizottságának meghívására felesége kíséretében országunkban tartózkodik, vasárnap Városnézésen volt Bukarestben. A vendégek többek között megtekintették a Román NK Szépművészeti Galériáit. A fővárosi néptanács elnöke ugyanaznap vacsorát adott a vendégek tiszteletére. Részt vettek a fővárosi néptanács vezetőségének tagjai, külügyminisztériumi főtisztviselők. Jelen volt Szukriszno, Indonézia bukaresti nagykövete és a nagykövetség több tagja. Hétfőn az indonéz vendégek látogatást tettek a fővárosi néptanácsnál, ahol Ion Cosma elvtárs, a végrehajtó bizottság elnöke fogadta őket. Jelen voltak a végrehajtó bizottság alelnökei és más hivatalos személyiségek. Ott volt Indonézia nagykövete. A vendégek érdeklődtek a fővárosi néptanács tevékenységéről. A báli kormányzó ugyanaznap ellátogatott a Bucuresti készruha- és kötöttárugyárba. ★ ELŐRE Elkészült Vajdahunyad első toronyblokksora Gyűlések a felszabadító harcokkal kapcsolatban Temesvár. Vasárnap, az aradi gyűlésen több mint 1000 dolgozó, közöttük az 1944 augusztusi fegyveres felkelés számos részvevője hallgatta végig Alexandru Pleroianu tartalékos tábornoknak, Niculae Neacsu vagongyári munkásnak, Romulus Topornak, a TEBA-gyár munkásának, Pavel Galea professzornak, és a többi felszólalónak előadását a román hazafias alakulatok és katonai egységek vállvetve folytatott hősies harcáról, amellyel kiűzték a hitlerista csapatokat a városból. A temesvári Modern filmszínházban ugyancsak vasárnap csaknem 2000 főnyi közönség előtt Dumitru Popescu tartalékos tábornok. Cornel Comic munkás és Ion Begheanu kollektivista méltatta a román hazafias alakulatok és katonai egységek lángoló hazafiságát, amellyel a város és a környék felszabadításáért küzdöttek. Bukarest tartomány. A sloboziai Ialomita filmszínházban mintegy 400 személy vett részt a felszabadító harcoknak szentelt nyilvános gyűlésen, amelyen Panaitescu alezredes, Dima Frafila és Ion Ionescu elvtársak, valamint Nicolae Stan, a dochinai kollektív gazdaság elnöke mondott beszédet Hasonló gyűlést tartottak Calárati-on is, Konstanca. A cernavodai kultúrházban vasárnap délelőtt 500 dolgozó, antifasiszta háborús veterán katona, ifjú és pionír előtt Gheorghe Antoniu tartalékos ezredes, Tudor Raducanu munkás, Emil Marinescu tartalékos alezredes és Victor Stoian tartalékos alezredes szólalt fel. A hitlerista csapatok elleni hadműveletekben részt vett felszólalók kiemelték, hogy a lakosságtól támogatott román katonák hősiesen harcoltak a Cernavodá—Fetesti szakaszon A pionírok virágokat nyújtottak át a fegyveres felkelés volt részvevőinek. Craiova. — Több mint 600 dolgozó vett részt a Turnu Severinben tartott nyilvános gyűlésen. Ilie Antonescu tartalékos alezredes, valamint Stelian Nedelcea, Constantin Boruga, Aurel Petre és Constantin Flamindiu elvtársak, a Topolnița partján, Cemejben, Simianban, Virciorován stb. lefolyt harcok részvevői mondottak beszédet. Iaș 1. — A Vaslui rajoni Deleni községben tartott gyűlésen számos helybeli, costești, lipovái, Muntenii de Jos-i és bogdanai kollektivista vett részt. Nicolae Mastacan tartalékos ezredes, Vasile Patriciu tartalékos őrnagy, Vasile Surugiu tartalékos főhadnagy, akik részt vettek az itt lefolyt harcokban, valamint Toader Blanitädeleni lakos mozzanatokat idéztek fel a hitleristák ellen az országnak ezen a részén vívott harcokból. Ploie$ti. — A fegyveres felkelés 20. évfordulója alkalmából Ploie$ti tartományban vasárnap három nagy nyilvános gyűlést tartottak Ploie$ti, Cimpina és Moreni városokban. A ploie?ti-i Május 1 üzemek dísztermében Torna Zotter tartalékos vezérőrnagy beszélt több mint 2000 részvevő előtt a Prahova völgyében lefolyt harcokról. Moreniben Grigore Monteoru tartalékos altábornagy, Cimpinan Gheorghe Ionescu tartalékos őrnagy mondott beszédet. A továbbiakban mások is felszólaltak. Stílus és tartalom Ki gondolná, hogy egy kiállítás maga is lehet — műalkotás ? Hogy kiállítani is művészet ? Pedig az. Az ember nem tudja, mit tiszteljen például a két — aránylag kicsi — kulturális pavilon alkotóiban : festőt, szobrászt, építészt, színpadi rendezőt, filmvágót, vagy éppen — költőt ? Pedig látszólag az egész olyan természetes és szeszélyes, olyan dúsan burjánzó, mint a virágos rét. S ha a rétről csokrot kell szedni ? Szegényes lesz, sok minden hiányzik belőle, főleg a bőség, a tágas végtelenség. És mégsem lehet erről a rétről egyetlen szál virágot se letépni anélkül, hogy magával ne hozza az egésznek illatát. De nem igaz, hogy ez rét. A szeszélyes burjánzása is tudatosan szűrt és épített. Tükrözi a hazai kultúra valóságát, sűríti, a lényegét adja meg a virágos rétre emlékeztető, fantasztikus, ellentétes elemekből álló keverékben és tarka összevisszaságban is. Az életben is ugyanilyen meglepően és fantasztikusan kerül egymás mellé a praktikus agyú ember és a mvészlélek alkotása. Az iskolahálózat, amely a fejlődés mai fokán — amint egy hatalmas plakát, de nem nyomtatott, hanem kézi munka, egyedüli példány hirdeti — 60 főiskolás diákot ad tízezer lakosra, egyaránt neveli a gazdasági élet és a művészet alkotóit. S a kettő annyiszor egybefoly ! Hiszen a szakiskolás kamaszok itt kiállított miniatűr gépmodelljeitől nem lehet elvitatni az esztétikai értéket, az ihlet hevét és a játékosságot, amely egyaránt teremtette őket, s azt is csak a vak nem venné észre, hogy a szobrászokat, a díszítőművészeket mennyire vonzzák az olyan, kevéssé klasszikus anyagok, mint a durva felületű öntöttvas, amelyet az ipar is megmunkál, mielőtt kiadná a kezéből, vagy a műanyag, amelyet hatalmas lombikokban főz a vegyész. A szobrászat ősi, hagyományos anyagai, az égetett agyag, az öntött bronz, a faragott fa és kő — az ipar évezredek előtti fejlődési fokán nyertek polgárjogot s most betörnek közéjük mindazok az emberi tudás formálta anyagok, amelyeknek esztétikai értékére annyi évszázadon át nem gondolt senki. A modern művészet már megbonthatatlanul egybefonódik a modern technikával. A film elképzelhetetlen gép nélkül, a muzsikát nem csak verejtékes munkával teleírt kottalapok, de hanglemezek százezrei őrzik, a könyvnyomtatás művészete művészet maradt magas ipari szinten is, sőt, művészibb, mint valaha. Ez az első és leglényegesebb benyomás a kiállítás szociális-kulturális pavilonjában. A vegyipari berendezések kicsinyített modelljei s csillogó modern vonalú műtőasztalok ugyanannak a kultúréletnek elengedhetetlen részei, mint a műalkotások. Az emberi tudás önvallomása mindaz, ami itt van, művészet és tudomány együtt. Két stilizált térkép áll egymás mellett : az egyik alapja színes fényképekből, (a Flori din Rominia című kötetből), ez az ország botanikai és zoológiai térképe, a természeti „műkincseké". A másik göcsös, salakos felületű vasból öntve, — ez a geológiai térkép, az altalaj kincseié. S őket nézi közvetlen közelből a Constantai múzeum kincse, a sárguló márványú kecses szép Fortuna-szobor, amely másfél évezreden át rejtőzött a föld mélyén, hogy ma gyönyörködtesse az embereket. Egy másik falon óriásira nagyított fénykép, padlótól a mennyezetig emelkedik, a két kéz, Enescu kezei. Előttük egy üvegoszlop, belülről világítva, rajta a hazánkban járt számtalan zenei világnagyság aláírásai. S az Electrecord lemezek, s a Doina pianínó, s a régeni hegedűk. Szomszédságukban, ugyancsak mutatós statisztikai pannók kíséretében, óriási televíziós képernyőnek kiképzett mozivászon emelkedik. Szebbnél szebb dokumentumfilmeket vetítenek rajta, a tengerről s a hegyvidékről, a népi táncokról s a képzőművészet remekeiről. Fényképek, óriási fényképek színházi előadások emlékét idézik, mellettük a nemzetközi rangú hazai bábjáték stílusos, szellemes, modern „hősei“ ágaskodnak, „saját kezükkel“ mutatván a tiszteletet ébresztő statisztikákra. S aztán a makettek. Temesvári egyetem. Constantai kórház. Impozáns paloták, valóságos parkok és városrészek központjaként. S főként ami nem kicsinyített modell, hanem előzetes terv: a fővárosi Műegyetem ... Akik ezt a pavilont építették, szerelték, a kicsiben kiállított ipari berendezések eredetije körül alkotó munkát végeznek, még ott tanultak az állomás körüli, szűk, öreg épületben. A pavilon közepén a látogató szinte észre sem veszi hogyan kerül két pannó között egy látszólag zárt kis terembe, amely a könyvtárak áhitatos csendjét kényszeríti rá. Kerek, fehér falak — polc-falak, a hazai könyvkiadás megszámlálhatatlan termékével megrakva. A könyvkiadást általában példányszámokban mérik. Itt ez mellékes. Mert a könyvek minősége kap meg. A tudományos, irodalmi és műtörténeti változatosság s a nyomás, a kötés, a nyersanyag, a festék s nem utolsó sorban a könyvtervezés és illusztrálás világszínvonala. Műkincsek — tízezres példányszámban. Künn az udvaron egyedülálló műkincsek emelkednek. Szép, stilizált vonalú, fehér kő és aranyos bronz szobrok ülik körül az épületet, másoknak meg „életnagyságú" fényképe alkotja a pavilon külső falát. Medrea, Szervátiusz, Vlad, Vida, Irimescu. Életerő, derű, lendület, szépség, ifjúság. Valamelyik aranyszínű női akt mutat a szomszéd pavilon felé, amelynek elrendezése már nem olyan merészen csapongó, mint az innenső pavilon valóban filmszerű „vágása", de anyagával mégiscsak ugyanarról vall. Pontosabban ugyanannak a gyökereiről. A népművészeti kiállítás ez. Viseletek, használati tárgyak, szőnyegek, hímzések, szironyos bőrtüszők, tarisznyák és kulacsok, csebrek és bokályok, mázas tálak és hímzett kisbundák sorakoznak az üvegszekrényekben, oly gondosan és szabályosan elrendezve, ahogyan csak a tudományos anyagot becsülő néprajzosok tehetik. Láthatunk öreg, megfakult és vadonatúj darabokat. Olyan ruhákat, amilyeneket már többnyire csak tánccsoportban, vagy legfeljebb ritka ünnepnapokon viselnek, vagy beküldenek a múzeumba. De mégis, mennyi szép friss hímzés mellett áll cédula, készítőjének nevével ! A mesealkotó fantáziára valló zöldmázas köröndi korsón is ott a Páll Antal neve; a Páll család sohasem hiányzik a népművészeti kiállításokról, legutóbb az apa, Páll Lajos és a karcolt mintát készítő lánya, Magdi szignáltak, most az egyik fiútestvér. A népművészet él, képzőművészeti vonatkozásban is, nem csak a zenében, táncban. Az a hallatlan szépségkultusz és türelem, amely a háziszőttes, vastag lenvászonra rávarázsolja tűvel, színes fonállal, aranyszállal, gyönggyel az Ezeregyéj meséit, él és hát akkor is, amikor a kollektivista lányok már nylonban és tűsarokkal járnak, amikor a nagyanyák hétköznapi viselete már ráadás, luxus, játék és művészet. Látszólag ezer év íve feszül a másik terem stílusa, vonala és ezek között a hímzések között. De odaát van még egy mélyértelmű fénykép : két öreg paraszt ül a magnetofon előtt, mellettük figyelmes arccal szemüveges fiatal tudósok , folkloristák és nótafák. Az ősi népi kultúrhagyomány eleven ága a korszerű, virágzó mai kultúrával egy talajból nő és izmosodik. S vajon nem ismerjük fel a hímző asszonyok szépérzékét, fantáziáját, türelmét például egy vegyipari berendezés esztétikájában ? Vajon egy véges-végig kivarrott ingujj, az a szigorú geometriai formákba szervezett virágos rét nem rejti-e csírájában a világváros-építészek látásmódját és tehetségét ? Nemcsak a népi fazekasok, fafaragók s a modern szobrászok stílusa hajtott ki egyazon tőből. A kapcsolat s az összefüggés mélyebb ,teljesebb. Az a szakiskolás kamaszfiú, aki két arasznyi, működőképes esztergát készített, a grafikus, aki Shakespeare-t és Chaucer Canterbury meséit illusztrálja világszínvonalon, az a két ráncos, öreg kéz, amelynek hatalmas fényképe igazi portré Enescuról, az ország kultúrájának fénytérképét szerkesztő másik, vagy a hegedűkészítő, vagy az, aki a nagy színes TV-képernyőn látható filmeket forgatta, mind onnan indult el: a saját két kezével házat, vagy pásztorbotot, vagy guzsalyt s egyúttal műalkotást előteremtő dolgozó népből. S mai eredményeihez a párt vezette el. Erről nemcsak a szabadság húsz évének impozáns kulturális statisztikája vall ebben a pavilonban, hanem a kiállítás stílusa is. HALÁSZ ANNA Az RNK Népgazdasági Eredményeinek Kiállításán a szociális-kulturális pavilon zenei sarka Hazautazott a Szovjet-Román Baráti Társaság küldöttsége Hétfő délelőtt elutazott a fővárosból a Szovjet-Román Baráti Társaság küldöttsége, amely az ARLUS Főtanács meghívására, hazánk fasiszta iga alóli felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából látogatást tett országunkban. A küldöttségben részt vett: A. B. Csakovszkij, a Lityeraturnaja Gazeta főszerkesztője, a Szovjet—Román Baráti Társaság vezetőségi tagja, a küldöttség vezetője, A. A. Gromov, a moszkvai I. számú csapágygyár igazgatója, a Szovjetunió Legfelső Szovjetjének képviselője, P. P. Culukidze, a tudományok doktora, K. A. Abdigulov, a Kazah SZSZK Micsurin kolhozának elnöke, M. Sz. Sumilov vezérezredes, a Szovjetunió Hőse, N. K. Masszina, érdemes művésznő, a kijevi Állami Opera- és Balettszínház tagja. A vendégeket Marin Florea Ionescu, az ARLUS Főtanács alelnöke, a Főtanács több tagja kísérte ki a Baneasa repülőtérre. Jelen volt J. A. Iljuhin, a Szovjetunió bukaresti ideiglenes ügyvivője és a nagykövetség több tagja. ★ A küldöttség részt vett a felszabadulás évfordulójának ünnepségein, megtekintette a Román NK népgazdasági eredményeinek kiállítását, a Szépművészeti Múzeumot, fővárosi új lakónegyedeket, az onesti vegyipari kombinátot, a sovinesti műszál- és műréstgyárat, a békási V. I. Lenin vízierőművet, Brassó városát, a Tractorul műveket és a Chirnogi községi kollektív gazdaságot. Az ARLUS Főtanács vasárnap elvtársi vacsorát adott a küldöttség tiszteletére. Részt vett az ARLUS és a Külföldi Kultúrkapcsolatok Román Intézete vezetőségének számos tagja, tudományos, kulturális dolgozók és művészek. (Agerpres) HÍREK VASÁRNAP IMSZ-küldöttség utazott Varsóba „Az európai békéért és biztonságért“ témájú nemzetközi ifjúsági szemináriumra. A küldöttség vezetője Anghel Paraschiv elvtárs, az IMSZ KB Bürójának tagja, a Scânteia Tineretului főszerkesztője. ILIE MURGULESCU akadémikus, a Román NK Akadémiájának elnöke vezetésével hétfő este küldöttség utazott a Csehszlovák SZK-ba, hogy Bratislavában részt vegyen a koordinatív kémiai kongresszuson. A küldöttségben részt vesz Raluca Ripan akadémikus és Coriolan Dragulescu akadémikus, valamint Petre Spacu professzor, az Akadémia levelező tagja. Ilie Murgulescu akadémikus a kongresszus után részt vesz számos nemzetközi tudományos összejövetelen Ausztriában, Belgiumban és Nagy- Britanniában. 1964. szeptember 1., kedd A Kubai Köztársaság párt- és állami küldöttségének látogatásai A Kubai Köztársaság párt- és állami küldöttsége, élen Secundino Guerra elvtárssal, a Kubai Egységes Szocialista Forradalmi Párt Szervező Titkárságának tagjával folytatta látogatását Bákó tartományban. A küldöttség kíséretében van Valerul Novacu elvtárs, az RMP KB tagja és Gheorghe Ungurasu elvtárs, az RMP Bákó tartományi bizottságának titkára. A vendégek megtekintették a sovinesti marost és műfonas üzemet, Piatra Neamvárost és a békási V. I. Lenin vízierőművet. A szlovákiai felkelés 20. évfordulója alkalmából A Kulturális és Tudományos Ismeretterjesztő Tanács Központi Lektorátusának termében a volt antifasiszta bebörtönzöttek bizottsága és az antifasiszta háború veteránjainak szervező bizottsága ünnepi gyűlést rendezett a szlovákiai fegyveres felkelés 20. évfordulója alkalmából. Részt vettek: Floca Arhip vezérezredes, a fegyveres erők miniszterének helyettese, Ilie Cretulescu tartalékos vezérezredes, az antifasiszta háború veteránjai szervező bizottságának alelnöke, aktív és tartalékos tábornokok és tisztek, az antifasiszta háború veteránjai, a szlovákiai fegyveres felkelésben részt vett partizánosztagok volt román harcosai fasiszta táborok volt foglyai, fővárosi vállalatok és intézmények dolgozói, külügyminisztériumi főtisztviselők. Jelen volt Jaroslav Sykora, a Csehszlovák SZK bukaresti nagykövete, Stanislav Matas katonai attasé és a nagykövetség több más tagja. Marin Florea Ionescu elvtársnak, a volt antifasiszta bebörtönzöttek bizottsága helyettes elnökének megnyitó beszéde után felszólalt Ion Olteanu, a szlovákiai nemzeti fegyveres felkelés partizánharcainak részvevője és Jaroslav Sykora, a Csehszlovák SZK nagykövete. A gyűlés „A halál neve Engelchen“ című csehszlovák film vetítésével zárult. (Agerpres) A szállítás műszaki és gazdasági fejlesztése (Folytatás az 1. oldalról) összesen 6 tonna súlyú pótkocsit is vontathat és óránként 80 kilométer sebességgel közlekedhet. Az autópark nagymérvű gazdagodásán kívül, annak ésszerűbb kihasználása is hozzájárult az autószállítás fejlődéséhez. Ilyen szempontból sokatmondó adat, hogy a múlt évben 57 százalékkal jobban hasznosítottuk a teherárukat szállító autójárműveket, mint 1959-ben. Az önköltség ebben az időszakban mintegy 30 százalékkal csökkent, ami több mint 750 millió lej megtakarítását jelenti. Nyilvánvaló, hogy a nagyobb autóforgalom megkövetelte az úthálózat kiépítését és jobb karbantartását. Sokat mond erről hogy a felszabadulás óta eltelt két évtizedben több mint hatszor olyan terjedelmű úthálózatot korszerűsítettünk, mint amennyi 1944-ben létezett. A megépített új autóutakon kívül sor került úgyszólván valamennyi országút újjáépítésére, teherbírásának megerősítésére. Külön hangsúlyozzuk a múlt rendszerben igen kezdetleges folyami és tengeri kereskedelmi flottánk lényeges fejlődését. A galaci, oltenitai, brailai és Turnu-Severin-i hajógyárak korszerű, nagy teherbírású hajók sorozatgyártását szervezték meg. A kereskedelmi flotta egyre több 450, 1600 és 1100 tonnás hajóval és 1200 lóerős vontatóval bővül. Rövidesen megkezdjük még egy hajótípus, a dunai ércszállításra szolgáló 10 000 tonnás hajó sorozatgyártását. Tengeri kereskedelmi flottánkat a hajógyárak egyre több korszerű 4500 és 10 000 tonnás teneszhajóval és 17 000 tonnás petróleum-tankhajóval egészítik ki, úgyhogy már a múlt évben több mint 5-ször annyi áru tengeri szállítását bonyolíthatta le saját flottánk, mint 1950-ben. Hazánkban a felszabadulás előtt alig létezett légiszállítás. A néphatalom éveiben a légi forgalom egyre több korszerű, nagy utasszállító géppel gazdagodott A légi utasszállítás a közlekedés egyik kedvelt és népszerű formája lett. A múlt évben például 52 százalékkal többen utaztak repülőgépen, mint 1962-ben. Állandósult a mindennapi repülőgép közlekedés az ország 15 városa között. Számos külföldi város felé is rendszeresen indítunk járatokat, például Moszkvába, Szófiába, Budapestre, Prágába, Berlinbe, Belgrádba, nemkülönben Athénbe, Bécsbe, Brüsszelbe, Stockholmba, Zürichbe, Párizsba, továbbá Frankfurtba, Kopenhágába stb. Értékes segítséget adnak a repülőgépek a mezőgazdaságnak és az erdőgazdaságnak. Csupán a múlt évben 375 ezer hektáron szórtak el 55 000 tonna műtrágyát és kártevőket irtó vegyszereket. Megteremtettük az egészségügyi légiforgalmat. A szállítás műszaki és gazdasági fejlődését nagymértékben elősegítette a népgazdaság e fontos ágában foglalkoztatott dolgozók alapos szakmai kiképzése. A Szállításügyi és Távközlési Minisztérium különböző fokú tanintézeteiben, úgyszintén szakmai és továbbképző tanfolyamokon egyedül a múlt évben csaknem 75 000 dolgozó gazdagította szakmai ismereteit. Nagy súlyt helyezünk ugyanakkor a dolgozók munkafeltételeinek és életkörülményeinek javítására. Csak a hatéves terv időszakában több mint 25 millió lejt fordítottunk a munkafeltételek javítására. A párt III. kongresszusának Irányelvei számunkra azt a feladatot jelölték ki a hatéves tervben, hogy az áruszállítás volumene 1965- re 1,8-szorosan meghaladja az 1959 évi színvonalat. A kitűzött mutatószámot már tavaly sikerrel túlteljesítettük, az áruszállítás volumene 2,1-szer haladta meg az 1959- es színvonalat. Az idén újabb eredményekről számolhatunk be. Már az első félévben 1,1 százalékkal sikerült túlteljesíteni a tonnasúly szerint meghatározott áruszállítás mennyiségét és 3,7 százalékkal a tonna-kilométer mutatószámot. A kilométerek szerint előirányzott személyszállítás 6,7 százalékkal haladta meg a tervfeladatot. Több mint 23 millió lejjel sikerült terven felül csökkenteni az önköltséget. Az elkövetkező hónapokban az iparág dolgozói igyekeznek állandósítani s tovább fejleszteni a legjobb eredményeket. A szállítás valamennyi ágában egyre jobban kell hasznosítanunk az új technika elterjedésével létrejövő kedvező adottságokat. A Diesel villamos mozdonyok, a korszerű központosító és távirányító berendezések lehetőséget teremtenek a vasútaknál a műszaki-gazdasági mutatószámok további javítására. A nagyobb teljesítményű, korszerű autójárművek, hajók, repülőgépek a szállítás többi ágában is megalapozzák a további gazdasági fejlődést. Ezeket a lehetőségeket csakis úgy hasznosíthatjuk kellő mértékben, ha a mérnökök, — akár a munkások és technikusok — szakadatlanul tovább képezik magukat. Az egyik sürgős feladat a tehervagonok, autójárművek, hajók rakodásának további gépesítése, amivel sok munkaerőt mentesítve, jelentékeny összegeket lehet megtakarítani. Szükséges, hogy a szállítás minden ágában még jobban kiépítsük az együttműködést a szállító eszközöket igénybe vevő vállalatokkal, s így minél jobban hasznosítsuk kapacitásunkat s csökkentsük a vesztegléseket az állomásokon. A szállítás önköltségének további leszorítására vegyük igénybe az egyéb lehetőségeket is. Az autójárművek gondosabb karbantartásával tovább csökkenthető az üzemanyag és kenőolajak fajlagos fogyasztása. A gőzmozdonyokkal vontatott tehervonatok mozdonyvezetőitől és fűtőitől elvárjuk, hogy még jobban gazdálkodjanak a pakurával és szénnel. A nagyobb tonnaterhelésű szerelvények összeállításával is gazdaságosabbá tehetjük a vasúti szállítást. ( A vasúti, akár az autó, hajó és légi forgalomban kedvező műszakianyagi adottságok teszik egyre eredményesebbé a dolgozók lelkes szocialista versenyét. Hozzáértésük, szorgalmuk biztosítéka annak, hogy év végéig még nagyobb sikereket érhetünk el az 1964. évi tervfeladatok teljesítése s túlteljesítése tekintetében. ADAS KÖTVÉNYEK HÚZÁSA Az ADAS közli, hogy a vegyes személybiztosítások 1964 augusztus 31-i törlesztési húzásán az alábbi nyolc betűcsoportot húzták ki az urnából: K.B.W. B.C.tL J.F.O. H.G.I. L.Y.Z. U.Z.I. V.J.G. Z.Z.D. A CEC nyereménykötvények 1964 augusztus 31-i húzásának nyereménylistája A kihúzott ig « nyeremény- b 5 c g kötvény ig •* 'S 1 ------------------ §2 S E s £ « « V O M " sorozata száma c z______________________ 1 41 160 46 100 000 1 32 426 22 45.000 1 37 638 46 50.000 1 42 455 475.000 1 54 027 27 0.000 1 00 595 07 5 000 1 30 043 24 5.000 1 35 331 12 5.000 1 44 590 24 5.000 1 49 155 10 5000 1 51 797 27 5 000 1 57 693 28 5.000 Sorozatszám végződése 60 308 47 2.000 60 312 23 4.000 60 358 26 2.000 60 345 02 1 000 60 996 11 1 000 600 46 25 800 600 84 36 800 600 97 07 800