Előre, 1964. december (18. évfolyam, 5313-5339. szám)

1964-12-31 / 5339. szám

BAJOR AHDOR Humoristáink fejlődése és kereskedelmi hálózatunk ál­landó bővülése szükségessé teszi, hogy az eddigi közön­séges humoreszkek mellett speciál humoreszkeket is for­galomba hozzunk. Ezek a hu­moreszkek abban különböz­nek az eddigi elsőosztályú humoreszkektől, hogy tökéle­tesen kielégítik a humoreszk­­kel kapcsolatos igényeket, épkézláb mondatokból fog­nak állani, és helyesírási hi­ba legfennebb 4—4,5 száza­lékban fordulhat bennük elő. Természetesen — ennek meg­felelően — kissé magasabb áron fogjuk ezeket a hiány­cikkeket letenni a köz asz­talára, olvasóközönségünk szatyrába , de eljárásunkat indokolja az a fokozottabb fi­­gyelem, amellyel például az alanyt és az állítmányt egyez­tetjük — külön-külön minden mondatban. Olvasóközönségünk iránti gondoskodásunkban a Rajoni Kereskedelmi Vállalat példá­ját követjük. Ugyanis vegyük például a gyermekjátékokat. Megfigye­lésünk szerint három fajta gyermekjátékot hozott a Ra­joni Kereskedelmi Vállala­tunk forgalomba : másodosz­tályú, első osztályú és spe­ciális gyermekjátékokat. A másodosztályú játékok rend­szerint az üzletben romlanak el, az elárusító kezében. Az elsőosztályú gyermekjáték a vásárló zsebében romlik el, míg a speciális gyermekjáték különleges igényeket is kielé­gít : maguk a gyermekek ronthatják el. De talán ne menjünk olyan messzire, hanem álljunk meg és vessünk egy pillantást a cipőnkre. Én például — bizo­nyos elvi meggondolásból — kizárólag speciális cipőt hor­dok. Ebben nem az én angol lord nagybátyámtól örökölt főúri gőgöm vezérel. Ugyanis kísérletet tettem másodosztályú cipővel is, a cipőboltból hazafelé menet azonban egy éles kritikai megjegyzésre lettem figyel­mes. — Elvtárs, le van maradva ! — kiáltott reám egy fiatalem­ber — oly ifjú, hogy atyja le­hetnék — s még ő beszél ne­kem lemaradásról ! Néhány pillanat múlva azonban éles észrevételét egy cipősarokkal támasztotta alá. Ezek után nem volt mit tenni — átugorva a közbeeső fá­zist — egy speciális cipőt vá­sároltam , ami teljességgel olyan, mintha már eredetileg 13 lábbelinek alkották volna. Hosszú időn át viselheti az ember, vagyis különleges igényeket is kielégít. Hasonló helyzet adódott a zoknival. Egy izben a stran­don, mikor a cipőmet levetet­tem megdöbbenve vettem tu­domásul, hogy a zoknit egy szemfüles zsebmetsző a cipő­mön keresztül lehúzta a lá­bamról. Azonnal panaszt tet­tem a kabinosnál, a kabinos azonban gyanakvó ember volt és keresztkérdéseket tett föl. Az első ilyen keresztkér­dés éppen a zokni osztály­­helyzetével volt kapcsolat­ban. •— Hányadosztályú volt az eltűnt zokni ? — kérdezte a gyanakvó kabinos. — Úgy emlékszem, a máso­dik osztályba járt, de remél­tem, hogy kiváló előmenetel­lel át fog jutni a harmadik­ba ... feleltem oly őszintén, mint akinek nincs takargatni­­valója. A kabinosnak a keresztkér­désre adott szabatos vála­szom kezébe adta a rejtély megoldásának szekrénykul­csát. — Hát erről van szó — ma­gyarázta — a zokni , éppen most lépett a harmadik osz­tályba. Azóta speciál zoknit hordok — nem az angol lord nagybátyámtól örökölt feudá­lis gőgből , hanem a kabinos baráti tanácsára. Ezeknek a tapasztalatoknak a hatása alatt én magam is fejlődtem és reájöttem bizo­nyos dolgokra. Például egy ízben, amikor az utcán egyik barátom elsá­padt és a gyomrához kapott, vállára tettem a kezemet, és mint barát a barátnak, becsü­letesen megmondtam a véle­ményemet. — Öregem, miért nem hor­dasz speciál nadrágtartót ? A speciál nadrágtartó váratla­nul sohasem szakad el, és e­­zért a legsajátosabb igénye­ket is kielégíti. Elvirának — aki egy esős napon szemöldök nélkül ült be a cukrászdába — szintén megmondtam, a sokat látott ember őszinteségével : — Kedves Elvira 1 másod­­osztályú szemöldök 13 jó, az első osztályú szemöldök : még jobb. De nem esős napokon. Esős napokon kizárólag spe­ciál szemöldököt viseljen, mert az az ember szeme fölött kunkorodik, és ezáltal a leg­különlegesebb igényeket is kielégíti. Egy költő ismerősömet vi­szont arra szólítottam föl, hogy írjon : speciál verseket. Az ilyen verseket ugyanis meg lehet érteni, az ember belátja az igazságukat és örül az életnek, a világnak. Ugyanúgy, ahogy a spe­ciál gyufát föl lehet lobban­tani, és világítani lehet vele a sötétben. A speciál májashurka vi­szont nem csak hurka és má­jas , de meg is lehet enni , ezért speciál. Miután az olvasóközönség igénye állandóan növekszik, ezért indokolt, ha az ember speciál­ humoreszket ír. Az ilyen humoreszknek megítélé­sem szerint humort is kell tartalmaznia, minimálisan hat százalékban, a helyesírási és stílushibák viszont 4—4,5 °/c-os helyet foglalhatnak benne el. De azt hiszem, a fejlődés , a növekvő igények, a bővülő hálózat oda vezet, hogy talán nem csak a társadalomban, de az áruk minőségében is megszűnnek egy adott fokon az éles osztálykülönbségek. Én már sok olyan speciál embert ismerek, aki ebben bí­zik. A Trabant előnye... (Nic. Nicolaescu rajza) Nem vagyok egy DI STEFANO Hogy én nem vagyok egy Di Stefano, ezt nemcsak olyankor, veszem észre, amikor a srácok labdája elém pattan a járdán, és vissza kell rúgnom, hanem olyankor is, amikor vidéki szál­lodám előtt nem csődül össze a tömeg, hogy autogramot kérjen tőlem. Olyankor Johnny Halliday sem vagyok, de ez csak a piátói viszonyaim szem­e ahol érdekes, a mondáh­­oz semmi köze nincs. Mert én azt akarom monda­ni, hogy nekem ne mondják azt, amikor felszisszenek a karos­székben a televízió előtt, hogy könnyű a karosszékben fölszisz­szenni, de a tizenhatoson belül én is mellérúghattam volna a labdát. Én erre azt válaszolom, hogy a tizenhatoson belül e­­gészen biztosan mellérúgtam volna a labdát, de attól még a karosszékben joggal szisszenek föl Mert én nem vagyok egy Di Stefano, ezt legalább három tanúval igazolni tudom, de ne­kem rúgják be azt a labdát a hálóba Máskülönben kikapcso­lom a tévét, és elolvasom Zi­­herhájc Szvetozor paraszttár­­gyú tetralógiáját, az is elég u­­nalmas... Persze könnyű a karosszék­­ből vagy a tribünről sziszegni, esetleg kifütyülni kedvenc csa­patomat, de én - szavamra mondom — nem fütyölni akarok, hanem füttyenteni, és azt mon­dani, hogy „ejha", és lehet, hogy a legragyogóbb helyzetből én is fölérúgnám a labdát, mert én nem vagyok egy Di Stefano, de én arra vagyok kíváncsi, ho­gyan lehet a legrosszabb hely­zetből is alárúgni. Nahát , és nekem ne mondják azt, hogy modern futball, miközben minden labdát boszorkányos ügyességgel gördítenek az el­lenfél lába elé. Mert én a ka­rosszékben nem tudom orszájá­­ra játszani magam, és félek, hogy ki fogok kapni, mert én nem vagyok egy Di Stefano, és ráadásul Herrerának sem volt még eddig ideje, hogy néhány délutánon át foglalkozzék ve­lem, és nekem szabad sziszeg­nem is, mert amikor nem a té­vé előtt ülök, akkor én tranzisz­toros rádiókat csinálok, és azok szólnak, harisnyákat tervezek, amelyekben járni lehet, mozije­gyet nyomtatok, amely este ki­lenckor érvényes, és muskátlit ültetek, amely tavasszal kivi­rágzik, és a tévé előtt vagy a tribünről olyan futballistákat a­­karok látni, akik futballoznak, és én nem beszélek mellé, ami­kor azt mondom, hogy ők mel­lérúgnak. Én nem vagyok egy Di Stefa­no, de nézni tudom a futballt, és ahogy én némely csatárun­kat nézem, a színpadra példá­ul nem engedném fel őket Jó­gának, mert bármit súgna is az edző a kulisszák mögül, a Des­­demona keszkenőjét nem Cas­­sióhoz juttatnák el, hanem a ruh­határoshoz, s odalenne az e­­gész feszültség. A pályán oda is van... A pályára sem engedném már őket sokáig, mert mi lesz, ha egyszer siker koronázza tö­rekvéseiket, és számot adha­tunk az első A-ligás mérkőzés­ről, amelyen mindkét csapat ki­kapott ? Az író ír, kerekes kerekét ke­rekíti kerekre, és a futballista futballozzák. Én nem vagyok egy Di Stefano, de a labdarú­góink már nyugodtan fölfedez­hetnék ezt a spanyolviaszkot. Egy Szurkoló SADI RIMANU EGYSZERŰSÍTÉSI A vállalatunkhoz beér­kező kérvények hatéko­nyabb elintézése és a mun­kamódszerek leegyszerű­sítése céljából, alábbi ja­vaslatot terjesztem az igen tisztelt vezetőség elé : 1) Az iktatónkhoz beér­kező mindennemű kérvény fél ív papírra írandó, az eddigi egész ív helyett, amivel is jelentős papír­megtakarítást érünk el. Amennyiben a kérelmező beadványa fél íven nem férne el, második fél ívre írandó a folytatás, de sem­mi körülmények között sem egy egész ívre. 2) A kérvénynek az ik­tatóban való átadását megelőzőleg, a kérelmező előnyomtatott kérdőívet kö­teles kitölteni, amely a kér­vényhez csatolandó. A nyomtatvány a következő kérdéseket tartalmazza : a) családi és utónév, lakcím ; b) a kérvény röviden felvázolt tárgya ; c) benyújtott-e a kérel­mező más kérvényt is ; d) nem nyújtott-e be más kérvényt ; e) ha benyújtotta, és el­veszett, miért veszett el ; f) ha benyújtotta, és nem veszett el, miért nem ve­szett el ; g) ha nem nyújtotta be, és elveszett, mi veszett el; h) ha nem nyújtotta be, és nem veszett el, miért nem nyújtotta be ; A nyomtatvány alsó ré­szén a kérelmező a követ­kező kiegészítő kérdések­re köteles válaszolni : a) milyen indítékoknál fogva nyújtja be a kér­vényt ; b) milyen indítékoknál fogva nyújtja be a kér­vényt hozzánk és nem máshova ; c) ha a mi körzetünkben lakik, milyen indítékoknál fogva lakik éppen a mi körzetünkben ; d) milyen indítékoknál fogva nem költözik egy más körzetbe ; e) ha azért nem költö­zik, mert a mi körzetünk­ben jól érzi magát, milyen indítékoknál fogva nyújtja be mégis a kérvényt ; f) ha nem érzi jól magát a mi körzetünkben, milyen indítékoknál fogva nem nyújtja be kérvényét egy másik körzethez ; g) ha más körzethez is benyújtotta, milyen indíté­koknál fogva nyújtja be hozzánk is ; h) ha nem nyújtotta be más körzethez is, nyújtsa be, és sorolja fel nagy ál­talánosságban az indíté­kait ; i) ha indítékai beteg­ségre vezethetők vissza, a kérvényhez orvosi bizony­lat is csatolandó ; j) ha indítékainak nem betegség az alapja, ám váljék egészségére és kí­méljen meg bennünket a kérvényeitől. A csatolt nyomtatvány megfelelő rovataiba az il­letékes tisztviselő vezesse be a következő adatokat: a) a kérvény beérkezé­sének időpontja ; b) az elintézés elhalasz­tásának időpontja; c) új halasztás esetén ennek megokolása ; d) amennyiben ilyen nincsen, úgy az újbóli ha­lasztás elmaradásának megokolása ; e) ha kézírásos a kér­vény, miért nem gépírá­sos ; f) ha gépírásos, miért nem kézírásos ; g) ha a kérelmező nős, miért nős ; h) ha nem nős, árulja el, hogyan csinálta ; i) ha a kérvény tárgya ezzel a kérdéssel nincs kapcsolatban, meg kell teremteni a kapcsolatot; j) ha a kérelmező meg­tagadja a választ, lega­lább ne szemtelenkedjék ; k) ha gyermekei van­nak, mennyi, és hogy ta­nulnak ; l) ha nincsen gyermeke, miért tanul rosszul. Helyes* lttünk. Ha rosszul tanul, miért nincs gyermeke. Mármint neki. A kérelme­zőnek. Miért nincsenek, és miért nem tanulnak a gyermekei ; m) a kérdés az „m" pont­tól kezdődőleg tisztázan­dó ; n) a kérdés tisztázásá­nak hozzávetőleges idő­pontja ; o) a kérdés tisztázásá­nak következő hozzávető­leges időpontja ; p) a hozzávetőleges idő­pont, amikor a kérelmező unni kezdi a dolgot; r) a hozzávetőleges idő­pont, amikor a kérelmező reklamálni fog ; s) a hozzávetőleges idő­pont, amikor a kérelmező­nek be kell látnia, hogy ez sem segít rajta ; sz) a kérelmező rokon­ságának tisztázása ; t) ha a rokonság foka nem haladja meg a refe­­­resist, segédkönyvelői,, vagy egyéb alantasabb fokú fokozatokat, a kérdő­ívhez kitöltés végett hoz­záfüggesztendő még két teljes kérdőív, hogy a ké­relmezőnek ezek láttán el­menjen a kedve ; u) ha a rokonság foka meghaladja az alantas fo­kú fokozatokat, tehát al­igazgatótól felfelé, a kér­vényező előzékenyen hely­­lyel kínálandó ; v) az „a" pont megálla­pítása esetén el kell te­kinteni mindennemű kér­dőívek kitöltésétől : a kér­vény minden további nél­kül átveendő és rövid úton elintézendő ; z) ezzel szemben a „t” pont megállapításának esetén az eljárás szigorú­an fentiek figyelembevéte­lével folytatandó le ; zs) ha a kérelmező lár­mát csap, rövid úton ki kell rúgni. Tatár Péter fordítása ŰJill flíimSMA Van egy éjszakája az esztendőnek, amikor nem illetlenség fölcsengetni valakit, sőt, illetlenség nem fölcsengetni minden­kit, és nem kívánni boldog új esztendőt. Meg is sínylik szegény telefonközpontok, és még másnap reggel is azt zümmögik félál­­mukban, hogy kérem a Bubi bácsit a telefonhoz, meg a Nyu­­nyát, meg a Piroska nénit... De én már előző éjszaka is egy nagy-nagy tárcsával álmo­dom, akkora, mint az óriáskerék a parkban, ide-oda cikázik, és nekem - hitvestársi napiparancsra - szüntelenül mondanom kell a kagylóba, hogy : , - Irén hozza a francia Saldtéti Adrián a virslit, Pepi néni a sü­teményt, de egy kistepsiben csináljon tojás nélkül, mert a Bubi bácsi mája... és mi lesz azzal a borral, amit Bálint Zoli ígért, de a demizson Gigrkértél. Jiffi&aFHss a lemezjátszót el ne felejt­sétek, persze éppen m­ost döglött be, hát akkor vigyétek el hol­nap reggel Robihozt, és vigyétek szigetelőszalagot is, és ha már ott vagytok, akkor vegyetek ő sarkanszclrdiniát, hat dobozzal, de ne kereket, hanem m­égyszögtetést, és Gazsi hívja föl Amália né­nit, neki még biztosan van köménymagid, és nuci hozza el azt a jóképű fiút, aki rem­ekül tviSztei, ésjéínozhdfja még egy barátját is, mert több leszpypüjyj:ipifif ist. Hú, és amikor Misi eljön a tep­sikért, akkor hdz^swf! Éri&S Étsöttáéjjáeget is, mi majd megtöh­etjük, igen, és náluk a piő£0ft. ^eretóeW j^rmát is, és konfettit a papír­­kereskedésből, ja f§4tti ,a katefettirti, fut S§zé­ph.e,hogy Benedek Jóska hozza el a doíjkivQlét, ne kelljen utána mennünk, éss mást JélbloPáU bén, dlégy Itt* finné, ha fran­ciasaláta helyett tejséd­ői pogácsát fétffe, e&h&gy a lemezját­szó helyett inkább et^ll^é^t&MM^yaké^Sék magnóját, ők úgy is a hegyekben kiliveszterzznek, Hé Hátha magukkal viszik, akkor megint a rádi^^^/rtlarddiifík, és Hogy a demizson nem Gizikénél maradt, hanem ha a sokfölékrtál, de egy kicsit meg­repedt, de nem baj, mert Bálint Zoli elutazott Brassóba, és el­felejtette a bort, és megint az Irén telefonál, hogy talán mégis inkább franciasalátát... ...és forog az a hatalmas tárcsa, és Irén nem franciasalátát hoz, hanem franciakulcsot, és a konfettit belesütik a pogácsába, és a köménymagot a lemezjátszóba, és tepertőt szórunk egy­másra, és a porszívó zümmögésére fogunk táncolni, halló, hát persze, hogy nagyszerű lesz, csak engem föl ne csengessetek többé, mert alvókúrára mentem... CSATÁDI PÁL És most beszéljünk négyszemközt! (Adrian Andronic rajza) VICTOR HILMU Kínszenvedés Alanya szenvedésnek, fájdalomnak : Téged dalollak, nemes, szende Szőnyeg, Kit megtaposnak, és tudom, merő seb Érző szíved, mert csúnyán elporolnak. Éjjel-nappal nyaggatnak, órák hosszat Ráznak, cihálnak és püfölnek főleg, Én meg epedve várom az időket, Míg porszívója lesz a szomszédoknak. De addig... Ütnek-vernek, csak úgy porzik, Hogy beleremegsz az utolsó rajtig, És a pokloknak kínját szenveded meg... Szőnyeg, te mártír, társam a kínokban, Téged dalollak — véletlen kifogtam Pár percnyi csendet, s megírtam e verset. BACSKI GYÖRGY fordítása Találkoztam Pénelopéval Találkoztam Pénelopéval, amint éppen valami textilhol­mit bontott föl, és gombo­lyagra tekerte a pamutot. — Kedves Pénelopé — szó­lítottam meg tisztességtudóan Ithaka királynőjét — én min­dig nagyrabecsültem kegye­det állhatatos hűségéért. Ke­gyed férje, bizonyos Odüsz­­szeusz, évtizedek óta távol van ugyebár, és kegyedet egyre türelmetlenebbül zak­latják a kérők. De kegyed azt mondotta nekik, hogy nem lép újabb frigyre, amíg meg nem szövi apósának, Laertes­­nek a szemfedőjét. Szövögeti is szorgalmasan, de amit nappal sző, azt éjszaka titok­ban fölfejti, és a kérők hop­pon maradnak. Végül mégis csak el kell készülnie, de ép­pen akkorára betoppan neve­zett Odüsszeusz, és itt szörnyű bunyó lesz hexaméterekben el­beszélve. Nemdebár most épp a bontás munkálatán kaptam rajta ? — Bontani éppen bontok —­ válaszolta a nemeslelkű Pé­nelopé — de ez nem Laertes szemfedője, hanem ez a bras­sói Tricotaje 218. számú sálja, amely 55 százalék gyapjút tartalmaz. És kikérem ma­gamnak azt, hogy én már év­tizedek óta férjnél vagyok ! — Bocsánat, engem egy bi­zonyos Homérosz nyilván té­vesen informált az ügyről. De akkor miért bontja föl ezt a sálat ? — Pulcsinak — válaszolta lakónikus tömörséggel az it­­hakai hölgy. — Miért nem vásárol gyap­jút, ha egyéni ízlését követi a pulóver megkötése tekinteté­ben ? — Maga honnan jön, a holdból ? — kérdezte megrö­könyödve Pénelopé. — Mert csak ott nem bontják föl a 218. számú sálakat. Gyapjú pedig csak a legdrágább mi­nőségben kapható az üzletek­ben vagy a legolcsóbb minő­ségű, de olyat nem hordok. A legjobban ezzel a sállal jövök ki... Kissé megszégyenítve tá­voztam Pénelopétól, és kissé attól is tartottam, hogy haza­jön az a bunyós Odüsszeusz. Aztán sokfelé jártam-keltem az országban, és minden nő­ismerősömet megkérdeztem, hogy miből van a pulóvere. — Húsztejtízban is sálból — válaszolták egyöntetűen. — Ujjashoz hat darab kell, de maga vehet hetet is, ahogy a pocakját nézem ! És akkor már derengett bennem a kétség, hogy talán nem is az igazi Pénelopénál jártam. Az igazi Pénelopé Brassóban élhet, a Tricotajul­­ban dolgozik, bizonyára túl­teljesíti a normát, és ezt jól is teszi, hiszen bőven el kell lát­ni a piacot ötvenötszázalékos sálakkal, bőven mert ő is vesz belőlük délután, és este fölfesti, amit nappal kötött. Nem a tolakodó kérők elhárí­tására (ugyan kérem , hol kell a Legújabb Korban olyan nagyon tolakodnia egy kérő­nek ?), hanem azért, mert ő is a középminőséget szereti, s azt ő is csak sál alakjában szerezheti be. És elképzelem, hogy miként festene ez más iparágakban, ha például va­laki egy kilincset vásárolna és reszelne belőle otthon egy karórát. Vagy venne egy üveg likőrt, hogy a fenekéből monoklit csiszoljon. Én vettem magamnak egyelőre egy Ho­méroszt, fölfestettem és meg­kötöttem belőle ezt a szerény, középminőségű krokit ujjak nélkül. (m. e.) Ballada a lencséről jogában áll a költőnek, ki a nőkről dalolt föle, hogy végtére bejelentse kedvenc étele a lencse. Ámde azi balszerencse, s nincs mód, hogy előts mert amire szívből vág,s évek óta már hiánycikk Azt tanulja minden ggen háromféle közismertebb hüvelyes van — paszulyo­s lencse — ámde az utolsó-­ mind kipusztult — szedte-vette ! tán a zsizsik mind megette, vagy nem nő, vagy nem is vetik... Igen ízletes volt pedig ! A piacon kint, de bent se, az üzletben sincsen lencse, tán csak mezőgazdasági múzeumban lehet látni. Ki tudja, hogy mért hiánycikk ? Tán az újító hiányzik, ki a lencsét pontról pontra megszerkessze, kigondolja, s (kolbászlével nyakonöntve) felvázolja egy rajztömbre, egy rajztömbre, hófehérre, s prémiumot kapjon érte ? (borsos) ELCIRE — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bukarest Piata Scinteii nr. 1. — Telefon: 18.03.02 — Előfizetések a postahivataloknál, levélhordóknál és a vállalatok önkéntes lapterjesztőinél. — Nyomda: Combinatul Poligrafic Casa Scinteii n

Next