Előre, 1965. október (19. évfolyam, 5572-5598. szám)
1965-10-01 / 5572. szám
1965. október 1.– péntek ......... a Költész elhele - ____ ____ ___ . . . . _____ TIBERIU UTÁN ŐSZI VERS Most elmondhatom már, hogy túljutottam az első esztendőkön, amikor a dal hét halmán fáklyáim kigyúrtak. Örömmel tölthet el, hogy még lobog, ha nem is mind, de egynéhány közülük, bár zápor s hó szakadt reájuk, bár nyirkos szelek ostromolták őket, akár az első ifjúság. Most elmondhatom: két szememmel láttam, tapintottam ujjam begyével aranyba öntött lényedet, Jövő. S örömmel tölt el, mikor egy-egy téglán a százezer közt fölfedezhetem némely verssorom ujjlenyomatát. Most elmondhatom : Pillanat ne fuss el, járatlan mélységek még nyílnak bennem, s kutak, melyek vizével nem kináltam eddig utast, maradj, » még millió az égetetlen tégla, verssor még számtalan vár arra, hogy e haza szerelmének kigyúrt színét magára öltse. SZEMLÉR FERENC MARIN SORESCU BEKÖTÖTTEM... Bekötöttem a fák szemét zöld kendővel, s bíztattam őket, keressenek meg engem. S lombhahotával tüstént rám találtak a fák. Bekötöttem a madarak szemét felleg-kendővel, és bíztattam őket, keressenek meg engem. S egy dallal leltek rám a madarak. Majd a szomorúság szemét kötöttem be egy mosollyal, s a szomorúság másnap szerelem képében rám talált. Éjszakáimmal bekötöttem a nap szemét, s bíztattam aztán, hogy keressen meg engem. Ott lapulsz — így szólt rám a nap, amaz idők mögött, ne is bújkálj tovább. Ne is bújkálj tovább, mondottak nekem mind a dolgok, mondották az érzelmek is, mikor kendővel be akartam kötni a szemüket. MAJTÉNYI ERIK fordításai MOGOLOAIAI TÁVOLI MENNYDÖRGÉS Távoli mennydörgés hallatszik, Zúgnak a nádak. Borzolódik a tó vize távol, s közelünkben a tölgy s a juhar. Remeg az egész táj. Várakozik , hátha mégis eső lesz ! Hátha mégis elöntik a réteket ömlő záporok ! S akkor a kukorica nőni kezd ismét! Távoli mennydörgés hallatszik. A szív dobogása felel rá A HOLD ALATT A hold alatt, a csillagok hanyag fénye alatt az éjszakai repülőgép halad Négy hajtóműve nagy zaja felveri a mezőt. Zúgásától hosszan zsong a bozót, vajon kik az érkezők . És kik a távozók ? FÁRADT MADÁR A két jegenye nyár élén széjjel koptolt lomb közt fáradt madár gyanánt piheg a hold. Nyugtalanul figyelem idelenn : ha lehull, hova hull némán és hirtelen ?... - KÉPESKÖNYV NYUGODTAN Egyik a másik után : a talp levásik. Puhán szakad el a ruhám. Rozsda, kopás a vasak anyagába vás. Leomlanak kastélyok és falak. Ilyenkor fog el a rom láttán a bizodalom. És könnyedén hagyok mindent magam mögött el én. Ezernyi elporló dolog fölött nyugodtan tovább indulok Ember vagyok ! Izmos ! Sudár ! Nagy ! Erősebb mint a tárgyak ! VIRRADAT Bizonyára van ebben valami örökkétartó, bíztató, hatalmas!... Hajnali hegyek smaragd falai fölött az első gép, mint fiatal sas ! Mennydörgő hang, amelyet visszaver a nedves rét!... A párás nyírcsalitban friss szelek zsúfolt surranása, mely mintegy azt jelzi : itt van ! Talán csakugyan itt lebeg a titok, melyet sejteni lehet csak. A görög álom szülte istenek mai modern illata megcsap. Az ember szinte kénytelen az édes levegőben holmi füstöt szagolni s három-négy helyen a földig csüngő fáknak meghajolni. Mintegy eleven testhez ér a kéz, ha a friss földbe markolt Valami központ lüktet itt, s fehér áram gerjed törzsből, talajból. A forró tájból szikrázik elő millió új lombbal takart ág. Már-már merő izzás vagy, ha nem is akarnád. BART AUS JANOS Q19 Q Q El 0 D □ DDQDCin B . Köszöntlek, alkotó erő és teremtő akarat, mely új világot varázsoltál szemeink elé rövid esztendők alatt. Kitárult lélekkel járom a városok utcáit, nézem a felszökött ipartelepeket és gyárak százait, mindenik új csoda, mert majdnem a semmiből lettek. Nézem a mezők kibomlott térségeit, az aranyhullámú dombokat, a kapaszkodó szőlőket a hegyoldalakon, az erdők csipkés, zöld koronáját, a szélhajtogatta kukoricásokat , mindenütt az élet dús pezsgése, tavaszi áradása zúg. Valami új van itt valami friss történt, valami ifjúság-lehelet, ami eddig nem volt meg ilyen mértékben. Tavaszíz és az előrelépés szépségével. Láz, lendület, mozgás poétikája , az esztendők dallama. Egy nagy Rendező alkotott, tervez, irányít, szöveget ír és iramot sugall. Városok, földek, hegyek, gyárajr a kellékei. Szereplői e haza lakói, mindenki : fiatal és felnőtt, gyermek és öreg. Öröm, lelkesedés, akarat. Van gond is, de amelyből dús tervek és álmok csíráznak. Van fekete föld, televény, de van elve homok is, van szeretet és gyűlölet is. Gyűlölete a rossznak, avultnak és hazugnak, a gaznak és a burjánnak. A keretek szétbomlottak és a végtelenségig kitágultak. A jeleneteket maga az élet, a valóság a folyton mozgó változó, alakuló és fejlődő élet teremti — és szereplő az élő, friss energiájú és duzzadó izmú ember ; az a folyton többre, nagyobbra és jobbra törekvő emberi lelkiség. Köszöntöm ezt az élő, alkotó és teremtő lázat ! Köszöntöm a friss, legyőzhetetlen energiájú Embert ! II. Aratáskor olyan jó kimenni a mezőre. Dalolnak az aratógépek és a kombájnok. Az ember ragyogó homlokkal áll a gépek között. A gépek az ember szolgái, segítő társai, hű barátai. Néha előkerül a kasza és a kicsi sarló is, a múltak fájó emlékei, melyeket én valamikor olyan kitartóan húztam Kosályban a szép, kékegy aratási hajnalokon és reggeleken. Együtt feküdtünk és együtt keltünk, mint a szerelmesek Most már csak tizedrangú helyre kerültek a gépcsillagok fénylő seregében. Csak szükség esetén kerülnek elő a fészerből. Állok a búzaföld szélén. Suhog a búza. Megy a lomha gép, mint nagy kiterjesztett szárnyú madár, amelyik nem tud felszállni. Az éles kések szaporán vágják a búzaszálakat és a széles vitorlavásznak viszik tovább a csomókat, más szerkezetek pedig morzsolják, cséplik a fejeket, majd rostálják, tisztítják a szemeket, és íme már a fényes tarlójú föld zsákokkal van tele, melyeket teherautók várnak, hogy ölükbe fogadják és vigyék a magtárak felé. Én némán állok a búzaföld szélén és merengve nézem hangtalanul a szorgos munkát, ami a földeken történik. A kezem se nyújtom ki, szemem is alig rezzen, csak lelkemben mozdul meg valami, mint mikor szél korbácsol fel hullámokat, és fák hajlonganak, és erdők remegnek. Csak lelkemben feszít hangtalanul a láz, szívem ver nyugtalanul, színek és képek robbannak. Emlékek futnak, tervek épülnek és álmok repítnek és hívnak cselekedni, tenni, dolgozni. Aratáskor olyan jó kimenni a mezőre. III. Imi nehéz. Imi szép. Imi erről a földről, ezekről a hegyekről, erdőkről, melyek körülvesznek. És e földnek embereiről — és ami az időről, amelyben élünk. Költők, írók, művészek 1 Mérnökök, tervezők és már dolgozók 1 Álmodjatok és alkossatok 1 Olyan szépet nem lehet álmodni, amit az alkotás utól ne érne. És olyan nagyot nem lehet alkotni, amit az álom meg ne előzne. ó, szárnyas Idő ! Száguldó Idő ! Már magunk alá gyűrtünk. A Pegazusnak hátára pattantunk — ingyen, ingyen, repítsen új és újabb régiók felé. Meddig ?... Hová ?... kérdezem. Miféle új csodák várnak még reánk? Miféle nagyszerűségek a jövendő időben ? Milyen új tájak, tengerek, költemények?... Nem szabadna meghalni jó, nem szabadna betegnek se lenni, hanem élni kellene, dolgozni és alkotni kellene szüntelen e lázas században, e virágzó földön. Milyen rossz, hogy hatvan-hetven felé már szívünkbe nyilallik : vajon még meddig ? Vajon van-e még sok hátra? Lehet-e még széles barázdára fogni az ekét ? Lehet-e még vetni és aratni ? Vagy lassacskán már be kell gyűjteni a termést a csűrbe ? Milyen rossz lehet őszbe, télbe hanyatlón, mikor körülöttünk lobog a világ és újuló, perzselő, szép tavaszban ég. Irni nehéz, írni szép. Ú, minél több betűt, minél több boldog szót lelni az időben ! ELŐRE Körinterjút készíteni mentem ki a szép Kalotaszegre, interjúalanyaim — falusi kultúrotthonigazgatók — szívesen beszéltek munkájukról, elmondották, hogy a sárgaleveles úton ügető hűvös hónapok milyen tennivalókkal kopognak be Zsobokra, Szentkirályra, Kőrösfőre illetve Sárvásárra. Bár ottjártamkor még nem tartották meg a szokásos őszi rajoni felkészítő munkaülést , a meginterjúvolt elvtársak mégis jól ismerik feladataikat, s nem szegények elképzelésekben, így jó ez ! Jó, hogy az emberek önállóan is tudnak s szeretnek tervezgetni. (Mert hiszen a nagy közösségi tervek is úgy születnek, mint a folyamok !). Milyen segítséget várnak elgondolásaik kivitelezéséhez közvetlen felettes szervüktől, legközvetlenebb munkatársuktól, a rajoni kultúrháztól, illetve a rajoni kultúrbizottságtól ? — a kérdésre adandó válasz volt elképzelt körinterjúm tulajdonképpeni tárgya, s ezért, nyilván, e felé tereltem beszélgetéseink fonalát. Itt alább tehát csak az erre a kérdésre vonatkozó szavaikat idézem, és elnézést kérek érte a négy falu kultúrotthonának igazgatójától. Mindaz, ami kimarad, már külön cikkbe kívánkozik. A MŰKEDVELÉS IS AZ ÖRÖMÉRT VAN Jakab István .Tizenhárom éve tanít Zsobokon. Emlékeit gomborlyítja : „Mikor idekerültem, azt gondoltam magamban : nekem ,- ezért a faluért kell dolgoznom, itt fogom az életemet leélni.' 57-ben avatták az új kultúrotthont, találkozásunk előtt való napon a szövetkezet új épületét. „Az ünneplés egy kicsit elhúzódott. . .*) : — .. . Hogy milyen segítséget várunk a rajontól ? Igazán nem panaszkodhatom : minden segítséget megkaptunk. Legalább is — anyagiakban nincs mit várnunk, mert hát nincs is semmi hiányunk. Pazarul berendezett kultúrotthonjnunk van. Még egészen jó festményeink is ! Igazán meg lehet őket nézni . Tavaly télen gyakran kijött hozzánk Fekete Károly a kultúrosztálytól, megnézte a színjátszó csoport próbáit, tanácsokat adott a díszletekre, rendezésre vonatkozólag. Szeretnénk, ha a jövőben is megtenné. S persze, mások is... s ... Igen ! Feltétlenül szeretnénk nívósabbat is látni a mienknél. Sokszor halljuk, eljut a fülünkbe, hogy Kőrösfőn járt ez vagy az a színház. Ilyenkor egy kicsit irigyek vagyunk. Igaz viszont, hogy felénk rosszabb az út, s ha beázik... De a zsoboki műkedvelő mozgalomnak csak hasznára válna, ha hozzánk is irányítanának néha hivatásos művészeket... • Közművelődési körinterjú Kalotaszegi! • ... A tavaszi vakációban járt nálunk egy öttagú értelmiségi brigád. A jövőben is látogassanak el hozzánk, minél gyakrabban ! Volt közöttük egy zenetanár, Beethovent játszott meg Mozartot, hegedűn. Nagyon szép volt ! Aztán elmentek. Konkrétan az volna a nagy segítség, ha ilyenkor nálunk ülnének néhány napot, végigülnék a próbákat, segítenének a darab, vagy a kórusszám kidolgozásában. Jól fogna nálunk például egy szakember, aki ért a színpadkép kialakításához, a díszletek elrendezéséhez. Mi magunk csináltunk ugyan mozgatható színfalat, kezdetleges eszközökkel. A plafonra dróthálót rögzítettünk, és ... no de ez nem lényeges. Lényeges az, hogy szakemberrel jobban meg tudnánk oldani.. . ELKELNE A HOZZÁÉRTŐBBEK SEGÍTSÉGE Boros Irénfiatalasszony, a bánfihunyadi kultúrosztályon még leánynevét adták meg. Van valami diáklányos abban, ahogyan mondja : „Sokat segít munkámban a tantestület, az igazgató bácsival az élen"): — ...Szentkirályon nincs szakképzett zenetanár. Az emberek mégis szeretnek énekelni, s hogy tudnak is, mi sem bizonyítja inkább : énekkarunk a Jocus Someson tartományi versenyen első helyezést nyert. Merey Aurelica és Czégeny Erzsébet tanerők nagyon lelkiismeretesen foglalkoznak a kórussal, mégis, rájuk férne a hozzáértőbbek segítsége. Mert így csak két szólamban tudják betanítani az énekeket... ... Hasonló a helyzet a tánccsoporttal is. Kozma Anna óvónő, aki a táncosokkal foglalkozik, már régóta szeretne tanfolyamra menni. Teljesen kifogyott a motívumokból. Pedig nagyon szeretne újat adni. Témás táncokra gondolatunk — no de ez szintén a szaktudás kérdése. ...örvendünk, hogy a színjátszócsoport repertoárját idejében megkapjuk. Ám nem küldik le csupán a javaslatokat. Magukat a darabokat csak rengeteg utánajárással lehet beszerezni. Ez a helyzet egyébként a dalszövegekkel is. Véleményem szerint jó volna, ha a rajoni kultúrház az új színdarabok sokszorosított példányait szétküldené a könyvtáraknak, így a műkedvelők is kivehetnék, tanulmányozhatnák ... MAGAS A MÉRCE Klein GyörgyOtthonában beszélgetünk. Büszke a szép nagy könyvtárára. Okos arcú leánykájára, aki nagy figyelmesen tanulmányozza az idegen bácsit. S büszke még arra, hogy „Kőrösfőről csak jelen pillanatban hárman végeznek orvosit. Nagyon sokan egyéb főiskolát, technikumot. Érdemes volna megírni a község iskoláztatási monográfiáját !") : — Felettes szervünk anyagi támogatása maximális... ... Színdarabokat viszont keveset kapunk, ötöt, hatot, jó esetben nyolcat. A választék tehát nem valami nagy. ... A darabok minősége ? Vannak jobbak, s egészen jók is, mint amilyen Sütő darabja, a Fügedes a paradicsomban. Aztán vannak gyengébbek, s egészen gyengék is. Nem rég olvastam például egy ilyet, ha nem csal az emlékezetem. Beteg a Bimbó a címe. Az ilyeneknek aztán nincs nevelő hatásuk. ... Már évek óta nem tudunk összehozni egy agitációs brigádot. S ennek talán az az oka, hogy a mi színházhoz, televízióhoz szokott lakosaink, hogy úgy mondjam fejlettebb, modernebb kulturális megnyilvánulások iránt érdeklődnek. De az is lehet, hogy nekünk magunknak nincsenek tapasztalataink ebben a műfajban ... . . Adminisztratív jellegű probléma : jó lenne, ha a kultúrverse- BÖLÖNI SÁNDOR (Folytatása a 4. oldalon) | ROMÁN VIKTOR_______Torzó 3 AZ ÚJ KÉPZŐMŰVÉSZETI TÖREKVÉSEK ÉS A KÖZÖNSÉG Bara Albert, a brassói Steagul Rosu üzemek esztergályosa, hosszú levélben fordult szerkesztőségünkhöz, amelyben néhány hasábjainkon közölt műkritika és képzőművészeti reprodukció, valamint a folyóiratokban és a brassói tárlatokon látottak kapcsán szóvá teszi az új képzőművészeti törekvések és a közönség viszonyának kérdését. Levelezőnk őszintén, kertelés nélkül megírja, hogy ő, aki — mint egyébként ez leveléből is kitetszik — szenvedélyesen érdeklődik a képzőművészet iránt, egyszerűen nem érti és nem élvezi azokat az új törekvésű alkotásokat, amelyekkel az utóbbi időben mind gyakrabban találkozik. Nincs szándékomban mosolyogva napirendre térni Bara Albert levele fölött és sznobsággal elegyes tiszteletlenség lenne, ha kérdéseit sorra tollhegyre tűzvén, kimutatnám tévedéseit. Annál is inkább, mert levelében sok a helyénvaló észrevétel, a szenvedélyről és ismeretről tanúskodó szeretet a művészet iránt. Bara Albertnek ugyanis igaza van, csakhogy igazából kiindulva mégse lehet megítélni — nemhogy elítélni — képzőművészeink új törekvéseit. Ám fordítva se járhatunk el: az új törekvések szempontjából sem ítélhető meg — és nyilván nem ítélhető el — levelezőnk álláspontja. Hadd tegyem hozzá: amit Bara Albert megír, azt nagyon sokan gondolják hasonlóképpen, elég ha az ember odafigyel a tárlatokon elejtett megjegyzésekre, vagy belelapoz a vendégkönyvekbe. Akik fölényesek úgy vélik, hogy a művészet mindig is a tömegek ízlése előtt járt, azoktól azt kérdezném: miért faragunk kivételes mozzanatokból művészettörténeti előítéletet. Vajon a mi körülményeink között is elkerülhetetlen az új törekvésekre reagáló értetlenség ? Persze, nincs miért tagadni, a közízlés nem fogadja el azonnal az úttörő jelenségeket, de vajon nem gyorsítható-e meg a folyamat, az ízlés fejlődése nem tarthat-e lépést a művészet fejlődésének ütemével ? Mint leveléből kitűnik, Bara Albert ízlése a XIX. századi realizmus mesterein nevelkedett-formálódott, a szeme elé kerülő új alkotásokat a természeti hasonlóság, az ábrázolt tárgy iránti hűség ismérve alapján szemléli. Ki hibáztathatná ezért, amikor az iskola, de már az első, kisgyermek korában ért környezeti hatások és a későbbi, művészeti realitás és a képzőművészet szinte egyetlen lehetséges formanyelvét a klasszikus realizmusban és a naturalizmusban jelölte meg ? Levelezőnket nem érheti marasztalás, amiért idegenül és értetlenül áll az új képzőművészeti törekvésekkel szemben. Tudjuk jól, hogy ezek között jócskán akad divatozó bűvészkedés is. De ki segíti őt hozzá, hogy megkülönböztesse a bűvészetét, az ihletett, szocialista hatóságunkat új formanyelven kifejező művészettől ? És ki segíti hozzá, hogy a gicscset — mint levele is hangsúlyozza — határozottan megvető ízlése, mely kétségkívül a művészi szép bűvkörében formálódott, az új törekvésű művészetben is felismerje a szépséget, hogy akárcsak a klasszikus hagyománynak, e mai és modern művészetnek is műélvezőjévé válhasson ? A sok és nem is mindig termékeny vitában néha megfeledkezünk arról, hogy művészetünk társadalmi funkciót tölt be s hogy a művészi közízlés fejlődése korántsem spontán folyamat. Ha számot vetünk azzal, hogy a jelenlegi közízlés rétegződésében az uralkodó vonulat a klasszikus realizmusvonzatában formálódott, szinte magától értetődő jelenség, hogy az új törekvéseket idegenkedés és értetlenség fogadja. S ha képzőművészetünk általános fejlődésvonala a realizmus új formanyelvét keresi, ha a XX. századi piktúra és szobrászat modern kifejezőeszközei teret hódítanak a szocialista valóság ábrázolásában, s még tovább menve: ha az új formanyelvi törekvések az építészetben, az iparművészetben és az alkalmazott grafikában is mindinkább érvényesülnek , nem kellene a közízlés tudatos formálására több energiát fordítani ? Megfelelő-e ebből a szempontból az iskolai rajztanítás és művészeti oktatás ? a népi egyetemek és a munkásegyetemek művészeti előadás-sorozatainak programja ? a népi művészeti iskolák képzőművészeti tanfolyamainak szelleme ? Kielégítő mértékben veszi ki részét ebből a munkából a sajtó és a televízió hát a tudományos film ? (Nem a képzőművészeti dokumentumfilmre gondolok, hanem az oktatásjellegű, tudományos rövidfilmre.) Vajon a jelenlegi helyzetben nem bűnös hányavetiség-e, hogy a tárlatokon jobbára semmitmondó katalógusok kaphatók csupán ? A múzeumok, képtárak nem rendezhetnének szemléltető kiállításokat, amelyeken a tárlatvezetők a modern művészeti törekvések magyarázatát adnák ? A Képzőművészek Szövetsége és a Képzőművészeti Alap nem szervezhetne vajon előadásokkal egybekötött vándorkiállításokat a főiskolákon, az iskolákban, az üzemekben, a rajoni művelődési házakban ? Mennyi kérdés — és nyilván, még folytathatnám a sort. Hasznát azonban inkább annak látnánk, ha meg is válaszolnák őket a szakemberek, művészek, érdeklődők. Bara Albert és mindenki, aki hozzá hasonló szenvedéllyel szereti a művészetet, türelmetlenül várja válaszukat. SZÁSZ JÁNOS ...Jó színdarabokat várunk a rajoni kultúrháztól, olyanokat, ameyet rém megnézni, öröm előadni, öröm betanítani. Elvégre, a műkedvelés is az örömért van. PIERRE BOSMAN (Belgium* Lépcső |A Nemzetközi Szalon II. díja)