Előre, 1965. november (19. évfolyam, 5599-5623. szám)

1965-11-02 / 5599. szám

NEMZETKÖZI ÉLET Lippma­n-féle spanyolviasz - Made in USA­­ Az Egyesült Államok hivatalos köreit egyre nagyobb mértékben aggasztják az ifjúság, különösen az egyetemi ifjúság tüntetései és általában a vezető értelmisé­gi körök nyílt állásfoglalása az USA fokozódó vietnami interven­ciója ellen. Ezt az aggodalmat tükrözi Walter Lippmannak a New York Herald Tribune-ban megjelent cikke is, amelyben megpróbálja kielemezni a tünte­tések okait és jellemző módon eljut az amerikai politikai élet mélységes antidemokratizmusá­­hoz. „Ha a diáktüntetések nem is járnak konkrét eredménnyel, véleményem szerint mégis fi­gyelmeztetnek rá, mi történhetik egy országban, ha a létfontossá­gú kérdések felelősségteljes megvitatását akadályozzák, vagy elfojtják" — írja Lippman. Egy demokratikus érzelmű népet — hangsúlyozza — nem lehet a vi­ták elfojtásával meggyőzni, majd akarva akaratlanul lelep­lezni a Johnson-adminisztráció kormányzási módszereit. „Min­denesetre tény — írja — hogy az 1964. évi választások óta alig egy év alatt radikális változás történt a politikánkban, mégpe­dig a vietnami háború fokozásá­nak irányában. Ez a változás anélkül következett be, hogy ko­moly, részletes és tájékozódást nyújtó vitára került volna sor washingtoni felelős körökben". Valóban ilyen körülmények között került sor az egyetemi vi­taülésekre, az úgynevezett „teach-in"-ekre, ahol Lippman szerint „jóhiszemű, de rosszul tá­jékozott professzorok igyekeztek kitölteni a hivatalos vita hiányá­ból fakadó űrt“. Aligha feltéte­lezhető ugyan, hogy ha ezek a professzorok „jobban tájékozot­tak lettek volna", akkor sikerült volna meggyőzniük a diákságot az amerikai politika helyességé­ről, mint ahogyan Lippman a sorok között sejtetni engedi, tény viszont, hogy — Lippman szavaival — „ezekről a teach-in­­ekről kerültek ki a bátor, sőt vakmerő ifjak, akik most az ut­cákon tüntetnek". A cikk megírásakor Lippmant nyilván az a szándék vezette, hogy segítse a kormányt a tün­tetések „leszerelésében". Ezirá­­nyú tanácsai azonban a szán­dék ellenére mégiscsak visszaüt­nek a kormányzatra. Mert íme például, cikkében rámutat, hogy hivatalos körökben a vitát a fontos külpolitikai kérdésekben egyes kongresszusi tagokhoz és újságírókhoz szóló „tájékozta­tókkal" próbálták helyettesíteni. „Ezek a tájékoztatók azonban — folytatja — még nem vetettek fényt az illető problémákra. Elő­ször is nem hoztak tényeket a közvélemény tudomására. Má­sodszor, a tájékoztatott személy nem tehetett fel kérdéseket és nem mondhatott ellent. Ha azon­ban nem ösztönzik az érdembe­­ni vitát felelős tényezőkkel, nem lehet szó a közvélemény felelős­ségteljes tájékoztatásáról sem­. Következtetései szerint ha sor került volna ilyen „felelősségtel­jes tájékoztatásra“, talán elma­radtak volna a tüntetések. Mint látható, Lippman minden­ről beszél — kivéve a lényeget. Az amerikai külpolitika irányí­tói ugyanis nem valamiféle „melléfogásból" fojtották el a Lippman által „felelősségteljes­nek" nevezett vitát, hanem mert SEMMIFÉLE VITÁT sem enged­hettek meg maguknak. Walter Lippman mondhatni felfedezte a spanyolviaszt. Ha a közvéle­mény felelősségteljesen meg­vitathatta volna és főként BELESZÓLHATOTT VOLNA az USA vietnami politikájába, ak­kor valóban nem került volna sor a tüntetésekre, mert nem ke­rült volna sor ennek a politiká­nak a megvalósítására sem. Minthogy azonban a kormány­zat ezt a politikát végre akarta hajtani és ezt csak antidemokra­tikus eszközökkel tehette , a Lippman féle jótanácsokkal nem sokra mehet. Nyilván felmerül a gyanú : va­jon egyáltalán a kormányzatnak szól-e a Lippman féle „heves bí­rálat”, s nem inkább a New York Herald Tribune olvasói­nak ? Az újságíró a kormány szemére hányja, hogy nem tájé­koztatta a közvéleményt, s a so­rok között azt sugalmazza, hogy nem a politika rossz, hibás és bűnös, mindössze a tájékoztatás. Hátha beugrik neki a naiv olva­só és elhiszi, hogy mindössze egy ilyen „melléfogás" történt, nem vették figyelembe az ame­rikai nép demokratikus érzelme­it, különben minden rendben van. A gyanú jogosult. Az egyre sokasodó tüntetések azonban azt bizonyítják, hogy az ameri­kai közvélemény jelentős réte­geit egyre kevésbé lehet félre­vezetni ilyen szemfényveszté­sekkel. GALL ANDRÁS ENSZ Újból összeült a közgyűlés Hétfőn délelőtt összeült az ENSZ- közgyűlés plénuma. Az ülés napi­rendjén a szociális, humanitárius és kulturális főbizottság által elfoga­dott dokumentumok szerepeltek, a­­melyeket a közgyűlés elé terjesztet­tek jóváhagyás végett. Ugyancsak hétfőn tartott ülést a szociális, kulturális és humanitárius kérdésekkel foglalkozó bizottság. Az ülésen számos küldött szólt hozzá a múlt hét utolsó munkanapján elfo­gadott nyilatkozattervezethez a béke és a népek közötti kölcsönös megbe­csülés és egyetértés gondolatának érvényre juttatásáról az ifjúság so­raiban. Hollandia, Ghána, az USA, Franciaország, Nigéria, Ausztrália, Görögország, Anglia, Új-Zéland és más országok küldöttei rámutattak, hogy a dokumentum megszavazása annak elismerését jelenti, hogy a tervezet befolyást gyakorolhat az if­júságnak a nyilatkozatban foglalt eszmék szellemében való nevelésére. Ugyanakkor kiemelték a nyilatkozat kidolgozására vonatkozó román kez­deményezés jelentőségét. RHODESIA: Kéthónapos halasztás Londonból jelenti az Agerpres . Harold Wilson brit miniszterelnök vasárnap este rhodesiai látogatásáról visszatért Londonba. Megérkezése­kor rövid nyilatkozatot tett, s ennek során kijelentette, hogy véleménye szerint sikerült elhárítania Rhodesia egyoldalú függetlenné nyilvánításá­nak azonnali veszélyét. Mint megje­gyezte, Rhodesia önkényes függet­lenné nyilvánítása katasztrófa lenne. A jelek szerint a látogatás egyet­len tényleges eredménye az a meg­egyezés, hogy egyesített királyi bi­zottság alakul Rhodesia alkotmányos problémáinak megoldására. Mint­hogy a bizottság egyik tagját a rho­desiai kormány, másikat az angol kormány nevezi ki, és részt vesz benne Rhodesia Legfelső Bíróságá­nak elnöke, ez a lépés tulajdonkép­pen csak sakkhúzás, amely körülbe­lül két hónappal elhalasztja a kérdés megoldását. Wilson útban hazafelé ellátoga­tott Zambiába, Nigériába és Gháná­ba és igyekezett megnyerni e Com­­monwealth-tagállamok vezetőinek támogatását. Hasonló küldetéssel lá­togatott el Tanzániába, Kenyába és Ugandába Arthur Bottomley brit nemzetközösségügyi miniszter. A hétfő reggeli angol lapok nem fűznek nagy reményeket Wilson rho­desiai látogatásának eredményeihez. „A jelenlegi körülmények között ne­héz lenne megjelölni az összes érde­kelt feleket kielégítő megoldást“ — írja a Times. „Egyelőre csak annyit mondhatunk, hogy sikerült időt nyerni“ — mutat rá a Financial Ti­mes. Nem szabad elfelejteni — hang­súlyozza az utóbbi —, hogy a meg­egyezés csak akkor lehetséges, ha a felek egyike gyökeresen változtat ál­láspontján. Ennek azonban semmi jele. A Reuter véleménye szerint Wilson és Smith salisburyi terve máris nehézségek előtt áll, mert a rhodesiai afrikai lakosság vezetői el­utasították. ADENI CSENDÉLET Mindennapos látvány Aden utcáin a rabszállító teherautó, amelyet az an­gol „katonahumor" a hazafiak iránti megvetéssel „piaci kosárnak" nevez Natchezben (Mississippi) mintegy 1000 színes bő­rű lakos vett részt a fajüldözés elle­ni tiltakozó menetelésen. Ezzel egy­idejűleg a városban a Ku Klux Klan egy csoportja „ellentüntetést“ ren­dezett. Cipruson vasárnap újabb összetűzés volt a ciprusi törökök és a Nemzeti Gárda tagjai között. Két török megsebesült. Afganisztán fővárosában megnyílt az Egészségügyi Világszer­vezet délkelet-ázsiai regionális irodá­jának 18. ülésszaka. Ausztria kereskedelmi mérlegének deficitje ez év első kilenc hónapjá­ban 8884 millió schillinget tett ki, a múlt év azonos időszakának 7746 millió schillingjével szemben. A Kínai NK Honvédelmi Miniszté­riumának meghívására Kantonba érkezett a Szíriai Arab Köztársaság katonai küldöttsége. A küldöttség Ali Ibra­him dandártábornok vezetésével lá­togatást tesz a Kínai Népköztársa­ságban. A japán vasútvonalakon hétfőn üzembe helyezték a világ leggyorsabb vonatját — a Hikari (Fény) expresszi A szerelvény 3.10 óra alatt teszi meg a Tokio—Osaka közötti 515 kilométer távolságot. Vasco Leitao da Cunha brazil külügyminiszter utasította az ország AÁSZ-megbízottját, jelentse be hivatalosan, hogy mindent elő­készítettek a november 17-re terve­zett értekezlet megtartására. Hét év után . .... i ■■ hétfőn ismét kitört az Aso vulkán Kumamoto japán prefektúrában. A kráterből 300 méteres lángoszlop lö­vell a magasba és forró kőtörmelé­kek hullanak körülbelül egy kilomé­teres körzetben. A Dél-arábiai Abdali körzetében lelőtték a brit megszálló csapatok egyik csapatszállító repülőgépét. A repülőgép fedélzetén tartózkodó 50 katona és tiszt életét vesztette. Belainde Terry, ———- i i «» Peru elnöke október 31-én felavatta a negyedik csendes-óceáni nemzet­közi kereskedelmi kiállítást-Abdulah al-Asznag, az adeni Szocialista Néppárt elnö­ke Berlinbe érkezett, s ötnapos lá­togatást tesz a Német DK-ban. NATO Végnélküli viták A nyugati sajtó majd minden nap éles cikkekben foglalkozik az atlanti szövetségen belül zajló végeérhetetlen vitákkal a NATO jövőjéről — s ami ezzel szorosan összefügg — a szövet­ség úgynevezett „nukleáris stra­tégiájának“ kialakításáról. Az alábbiakban három nyugati or­szág három ismert lapjának vé­leményét idézzük. The Spectator: Szertefoszlott remények „Az atlanti szövetség nukleáris problémáival kapcsolatban fenn­álló angol-amerikai diplomáciai ellentétek szertefoszlatták a sok­oldalú nukleáris erők megalakí­tásának utolsó reményeit is“ — írja a SPECTATOR című brit hetilap. Az újság véleménye sze­rint Washington a sokoldalú nuk­leáris erők tervével szembeni ál­talános ellenkezést látva kényte­len volt lemondani megvalósítá­sáról. „Úgy tűnik, hogy az USA már nem is reménykedik a sokol­dalú nukleáris erők megalakítá­sában, s csupán nyugatnémet belpolitikai meggondolásokból tartja napirenden a tervet. Amint a hetilap hangsúlyozza, nehéz olyan megoldást találni, a­­mely kielégítené Bonn igényeit a nukleáris fegyver ügyében. Ezek az igények egyébként komoly bo­nyodalmakat okoztak az atlanti szövetség keretében . Nyugat-Né­­metország atlanti partnerei nyug­talanul és kelletlenül fogadták őket. „A kényes nukleáris problé­mával elválaszthatatlanul össze­függ a NATO jövője, az angol­nyugatnémet kapcsolatok jövője, az amerikai-nyugatnémet kapcso­latok jövője, és főképpen a fran­cia-nyugatnémet kapcsolatok jö­vője“ írja a Spectator. Határo­zottan állíthatjuk, hogy az ame­rikaiak keltették fel és fokozták „a nyugatnémetek nukleáris ét­vágyát“, s hogy a probléma tá­volról sem olyan sürgős és fon­tos amint azt bizonyos amerikai és nyugatnémet körökben állít­ják. „Mindenesetre — szögezi le be­fejezésül a hetilap — mindenki­nek, s különösképpen a nyugat­németeknek be kellene ismerni­ük, hogy Európa nem hajlandó újabb kötelezettségeket vállalni, vagy újabb kalandokba bocsát­kozni ebben a kérdésben, s ezzel egyet kellene érteniük." New York Times: Hosszú, hideg tél következik A NEW YORK TIMES októ­ber 31-én „Franciaország­­ szö­vetségesei ellen“ című cikkében azt írja, hogy „a de Gaulle tá­bornokkal való konfliktusok hosszú és hideg tele várható a Közös Piacban és a NATO-ban“. A cikkíró rámutat, hogy Fran­ciaország elnöke alapvető válto­zásokat óhajt mindkét szervezet­ben, majd hangsúlyozza : „Fran­ciaország öt partnere közös stra­tégiát dolgozott ki... November végén nyolc vagy kilenc honvé­delmi miniszterből Franciaor­szág ellenkezése dacára különbi­zottságot alakítanak a NATO keretében. Ez egy lépés lesz an­nak a szű­kebb körű bizottság­nak a megalakítása felé, amelyet McNamara amerikai honvédelmi miniszter javasolt, hogy nagyobb súlyt biztosítsanak az európai szövetségeseknek a nukleáris stratégiában“. A cikk a továbbiakban rámu­tat, hogy Erhard kancellár és Wilson miniszterelnök újabb tárgyalásokat fog folytatni John­son elnökkel a nukleáris NATO- megállapodásokról, valamint ar­ról, hogy az atlanti paktum ügyében „esetleg szembeszállja­­nak Franciaországgal". Was­hington bejelentette — hangsú­­lyozza a cikkíró — hogy az USA franciaországi katonai támasz­pontjait és ellátóközpontjait Hol­landiába helyezik át, ha de Gaulle elnök lehetetlenné teszi további fenntartásukat. Az Egye­sült Államok készen áll a NATO vezetésére akkor is, ha Francia­­ország visszalép“. Die Tat: Bonn nehéz helyzetben „Az Erhard-kormány nehéz fel­adatok előtt“­­ címmel kommen­tálja a Svájci DIE TAT az új nyugatnémet kabinet előtt álló problémákat. „Az új bonni kor­mányzat bel- és külpolitikai sí­kon egyaránt rendkívül nehéz feladatok előtt áll. Az 1965. évi költségvetés az előirányzottnál nagyobb deficittel fog zárulni. Még fenyegetőbbnek tűnik a helyzet külpolitikai téren. — írja a lap — Franciaországot felkér­ték, hogy vegyen részt a Közös Piac miniszteri tanácsának újabb ülésszakán, s ezzel kísérlet tör­tént a Közös Piac keretében foly­tatott vita újrafelvételére. Nem sok remény van azonban arra, hogy de Gaulle legalább a decem­beri elnökválasztások után hozzá­járuljon ehhez. A francia-nyugatnémet kapcso­latokat más szempontból is ve­szély fenyegeti. A jelek szerint Erhard, amikor decemberben Washingtonba látogat, ismét fel­veti a sokoldalú nukleáris erők­höz hasonló atlanti nukleáris erők létrehozását, szorgalmazva, hogy Nyugat-Németország ve­gyen részt a nukleáris fegyver­kezésben. Ez azonban nagyon ké­nyes kérdés, főképpen azért, mert de Gaulle nem akarja megen­gedni. K. R. ELLENTÉTEK AZ AÁSZ-ÉRTEKEZLET KÖRÜL Az argentínai Mendozában befeje­ződött Arturo Illia és Eduardo Frei kétnapos találkozója. Az Argentin Köztársaság elnöke és a Chilei Köz­társaság elnöke a latin-amerikai földrész fő kérdéseiről és a két or­szág kapcsolatairól tárgyalt. Nyugati sajtóügynökségek tudósí­tói szerint a két ország külügymi­niszterei ezzel párhuzamosan meg­vizsgálták a november 17-re terve­zett Rio de Janeiro-i AÁSZ-értekez­­let időszerűségét, tekintettel a leg­utóbbi latin-amerikai eseményekre. Az újabb dominikai válsággal kap­csolatban felmerült az AÁSZ-érte­­kezlet elhalasztásának a lehetősége. A záróközlemény nem tartalmaz pontosabb állásfoglalást a Rio de Janeiro-i értekezlettel kapcsolatban. A román katonai küldöttség Jugoszláviában Október 31-én és november 1-én a román katonai küldöttség Split és Zadar városokban tett látogatást. A küldöttség vasárnap részt vett egy hegyivadász alegység taktikai gya­korlatozásán. A küldöttség tagjait hétfőn a repülőtiszt- és altiszt-ki­képző iskolaközpont és a haditenge­részeti iskolai központ látta vendé­gül. Leontin Salaj­an elvtárs egészségi okokból nem folytathatta körútját és egy ljubljanai kórházban gyógykeze­lik. Leontin Salajan elvtársat meglá­togatta Ivan Gosnjak hadseregtábor­nok, a Jugoszláv SZSZK fegyveres erői helyettes főparancsnoka, ju­goszláv honvédelmi miniszter. Ünnepségek Algériában a fegyveres felkelés évfordulóján C. Benga, az Agerpres tudósítója jelenti Algírból. Algírban november elsején, hét­főn ünnepelték a gyarmati elnyoma­tás ellen és a nemzeti felszabadulá­sért vívott népi fegyveres harc ki­robbanásának 11. évfordulóját. Hétfőn reggel emlékünnepséget tartottak a forradalom hőseinek Az Alia nevű temetőjében. Ezt katonai díszszemle követte. Hollary Boume­­dienne ezredes, a Forradalom Nem­zeti Tanácsának elnöke beszédet mondott. A hivatalos emelvényen helyet foglaltak a Forradalom Nem­zeti Tanácsa és a kormány tagjai, más hivatalos algériai személyisé­gek, az algériai nép ünnepére meg­hívott külföldi küldöttségek, közöt­tük Románia Szocialista Köztársaság Szakszervezeteinek egy küldöttsége is, élen Constantin Eftimievel, a Szakszervezetek Központi Tanácsa Elnökségének tagjával, a diplomá­ciai kar számos tagja, újságírók. Este fogadás volt az Admiralitás épületében. Luigi Longo jelentése az Olasz KP Központi Bizottságának ülésén I. Margineanu, az Agerpres tudó­sítója jelenti Rómából. Az Olasz KP Központi Bizottsá­gának és Központi Ellenőrző Bizott­ságának plenáris ülése keretében Luigi Longo, az OKP főtitkára elő­terjesztette a napirend első pontja­ként szereplő jelentést a XI. párt­­kongresszus tézistervezetének meg­vitatásáról. L. Longo hosszasan foglalkozott jelentésében a nemzetközi helyzet kérdéseivel és az OKP-nek ezzel kapcsolatos álláspontjával. Hangsú­lyozta, hogy a béke megvédéséért, a meglévő háborús tűzfészkek elfoj­tásáért, az újabb konfliktusok ki­robbanásának meggátolásáért foly­tatott harc, ma inkább mint valaha, a kommunisták alapvető és sürgető feladata. Új olasz külpolitikát követelve az előadó egyebek között rámutatott, hogy e külpolitika legfőbb célkitű­zéseivé kell tenni az atomfegyver­ről és a NATO-ról való lemondást, Olaszország semlegességét és az ag­resszív imperialista politikától való elpártolást. Hangsúlyozta, hogy a kollektív biztonsági rendszer meg­teremtésének az Atlanti Paktum és a Varsói Szerződés megszüntetésé­hez kell vezetnie. A nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom kérdéseire vonat­kozólag Luigi Longo rámutatott: „Kijelentjük, hogy ártalmasként és veszélyesként vissza kell utasítani minden olyan eljárást, amely a je­lenlegi megoszlások és szakadások elmélyítéséhez vezetne, mint pél­dául a kommunista és munkáspár­tok tanácskozásának összehívása a jelenlegi körülmények között és a jelenlegi időpontban“. Állást fog­lalt amellett, hogy erőfeszítéseket kell tenni a pártok közötti két- és többoldalú találkozók érdekében, hogy megkeressék az akcióegység formáit nemcsak az összes kommu­nista és munkáserők, hanem az ösz­­szes imperialistaellenes erők között, közös célok eléréséért. „Ma az internacionalizmust új alapokra kell felépíteni, a mozgalom különféle formái között fennálló kü­lönbségek elismerésére, teljes egyen­lőségükre, függetlenségükre és auto­nómiájukra, a mozgalom vezetése központosított formájához való bár­milyen visszatérés elutasítására és az eszmék és álláspontok kölcsönös összevetésének szükségességére“. Olaszország jelenlegi belső kérdé­seivel foglalkozva Longo kifejtet­te az OKP tézistervezetében fog­lalt, az új kormánytöbbség politi­kai alapjai megteremtésének szüksé­gességére vonatkozó javaslatokat. m AZ ÚJ VIRÁG VÁROSÁBAN November másodikán ünnepli Etiópia népe az ország nemzeti ünnepét. Egyiptom és Észak-Szudán végte­len homoksivatagjai után hirtelen változik a táj. Égbenyúló hegyek, amelyek csúcsa nem ritkán eléri a 4500 métert, örökzöld növényzettel borított fennsíkok, bambusz és eu­kaliptusz fák, füves szavannák és törpeakác erdők, amelyek fölé liá­nokkal behálózott óriás baobabfák emelkednek, mindez elfeledteti a síró homok embertelen forróságát. Talán egész Afrikában nincsen még egy ilyen hely, ahol a trópusi buja növényzet felett ilyen friss, üde le­vegő hűsítené az embert. Etiópiában vagyunk. Etiópia történelme messze visz­­szanyúlik a történelembe már Ho­mérosz és Hérodotosz is megemléke­zik erről a csodálatos országról, s az igazi történelem nem egyszer fonódik össze a népi legendákkal. Megállapított tény, hogy ez az or­szág csaknem 3000 éves történelem­re tekinthet vissza. Ezt elmondani egyetlen etiópiai sem mulasztja el. De azt is szívesen elmondják, hogy az évezredek során sokan kísérelték meg leigázni Etiópiát, de sikerte­lenül. Három évtizeddel ezelőtt Musso­lini olasz fasisztái meglepetésszerű támadásukkal, de súlyos harcok árán tudták térdre kényszeríteni ezt az országot. Erről az időszakról be­szélgettünk Solomon Bayene úrral, az etióp kormány tervhivatalának főtitkárával, aki meleg hangon em­lékezett meg arról a bátor kiállásról, amellyel Nicolae Titulescu, Romá­nia akkori Népszövetségi küldötte vette védelmébe a megtámadott or­szágot, s még hozzátette : Etiópia volt a fasiszták első áldozata, vi­szont elsőként is szabadult fel a fasiszták igája alól, még 1941-ben. Addisz-Abeba,­­ amelynek neve amhara nyelven új virágot je­lent — az ország fővárosa, gyorsan fejlődő város, változatos építészeti stílusával vonja magára már első pillanatban a látogató figyelmét. Az európai stílusban emelt főutcákon csaknem minden ház más-más stí­lusban épült. Ezt azzal magyarázzák, hogy az ott foglalkoztatott olasz, nyugatnémet, francia és más építé­szek közül mindegyik saját egyéni stílusában dolgozott az épületek megtervezésénél. Ez látszik meg a város nagyon kellemes összképén. És természetesen az is, hogy a világ egyik legszebb fekvésű városa, két­ezerötszáz méter magasan, euka­liptusz erdőktől övezve, szeszélyes dombokra, hirtelen völgyekbe tele­pedett. Etiópia gazdag és egyben szegény ország. Gazdagságáról egy helybeli szólás­mondás megállapítja : „Akár­hol szúrsz le egy vesszőt, pálmafa nő ki belőle“. Dúsan termő földjein kukoricát, árpát, búzát, cukornádat, gyapotot termesztenek, kiterjedt datolya-, gumifa- és banánültet­vények, értékes faanyagot szolgál­tató kiterjedt erdőségek borítják földjét. Legértékesebb kincse a kávé, mely itt vadon növő cserjéken kétszer annyit terem, mint más tájakon ültetvényen — és az ország legnagyobb jövedelmi forrá­sa ... Szegény ország, olyan érte­lemben, hogy az egy főre jutó jöve­delem az ENSZ statisztikái szerint is ebben az országban egyike a leg­alacsonyabbaknak világviszonylat­ban. Az országot most kezdik iparosí­tani. Saját erejükből és külső segít­séggel építettek cukor-, konzerv-, bőr- és textilgyárakat. — Az etiópiai kormány — mon­dotta Tulu Zula, a kereskedelmi kamara főtitkára — most az ország saját erőinek ésszerűbb kihasználá­sával igyekszik az ipart fejleszteni. Enélkül fizetési mérlegünk deficites marad, mert, mint általában a gyen­gén fejlett államok, a nyersanyagot mi is olcsón kényszerülünk expor­tálni, de a készárut méregdrágán vásároljuk. Minél gyorsabban ki tudjuk fejleszteni saját iparunkat, amely nyersanyagainkat feldolgozza, annál gyorsabban billenthetjük helyre fizetési mérlegünket és vál­hatunk gazdaságilag függetlenné a külfölddel szemben. Ez a 22 millió lakosú or­szág a mezőgazdaságból él. Az utóbbi években azonban az etióp kormány, mint kísérőnk is elmon­dotta, erőfeszítéseket tesz a gazda­ság monokulturális jellegének fel­számolására. Az 1961-ben befejezett első ötéves terv alatt főleg a hír­közlést és a szállítást fejlesztették, de a mostani második ötéves terv­ben, amely 1963-tól 1967-ig terjed és amelynek célkitűzése az országot „modern agrár­ipari állammá“ ala­kítani, a fő hangsúlyt az ipar fej­lesztésére, az altalaj kincsek kiakná­zására fordítják. Ez a terv előirá­nyozza a független nemzetgazdaság megteremtését, amely képes biztosí­tani a lakosság életszínvonalának emelését. Addisz-Abebából dél felé utaz­tunk. A Sidamo törzsek földjére. A törzs tagjai ügyes pásztorok és va­dászok. A mai napig sem hajlandók könnyű vászonruhába öltözni, év­századok óta bőrruhába járnak, ez­zel szemben az esernyőt semmiért sem hagynák el maguktól. Napsütés és zápor ellen egyaránt ezzel vé­dekeznek. Megismerkedtünk egy Bér Bure nevű, Sidamo törzsbeli emberrel, aki szívesen beszélt az itteni lakos­ság életéről, a természettel folytatott küzdelmeiről. Erdőt, bozótot kell irtaniuk, ha művelhető földhöz akarnak jutni, de sem az erdőirtás­hoz, sem a földműveléshez nincsen szerszámuk. Régebben gyík- és kro­­kodilbőltök eladásából tettek szert némi jövedelemre, de újabban ebből is kifogytak. Ezt a foglalkozást ugyanis a női táskákat gyártó fran­cia DOFAN cég kapta koncesszió­ként ... Értelmes, szorgalmas, barátságos nép az etiópiai. Baráti közeledésün­ket mindenütt ugyanezzel az érze­lemmel viszonozták. N. PLOPEANU ELŐRE — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bukarest Piata Scinteii nr. 1. — Telefon : 18.03.02 — Előfizetések a postahivataloknál levélhordóknál és a vállalatok önkéntes lapterjesztőinél — Nyomda : Combinatul Poli­grafic Casa Scinteii 40 080 ADDIS ABEBA Tágas tér jelzi a főváros központját. Baloldalt a függetlenségi emlékmű látható

Next