Előre, 1965. november (19. évfolyam, 5599-5623. szám)
1965-11-02 / 5599. szám
NEMZETKÖZI ÉLET Lippman-féle spanyolviasz - Made in USA Az Egyesült Államok hivatalos köreit egyre nagyobb mértékben aggasztják az ifjúság, különösen az egyetemi ifjúság tüntetései és általában a vezető értelmiségi körök nyílt állásfoglalása az USA fokozódó vietnami intervenciója ellen. Ezt az aggodalmat tükrözi Walter Lippmannak a New York Herald Tribune-ban megjelent cikke is, amelyben megpróbálja kielemezni a tüntetések okait és jellemző módon eljut az amerikai politikai élet mélységes antidemokratizmusához. „Ha a diáktüntetések nem is járnak konkrét eredménnyel, véleményem szerint mégis figyelmeztetnek rá, mi történhetik egy országban, ha a létfontosságú kérdések felelősségteljes megvitatását akadályozzák, vagy elfojtják" — írja Lippman. Egy demokratikus érzelmű népet — hangsúlyozza — nem lehet a viták elfojtásával meggyőzni, majd akarva akaratlanul leleplezni a Johnson-adminisztráció kormányzási módszereit. „Mindenesetre tény — írja — hogy az 1964. évi választások óta alig egy év alatt radikális változás történt a politikánkban, mégpedig a vietnami háború fokozásának irányában. Ez a változás anélkül következett be, hogy komoly, részletes és tájékozódást nyújtó vitára került volna sor washingtoni felelős körökben". Valóban ilyen körülmények között került sor az egyetemi vitaülésekre, az úgynevezett „teach-in"-ekre, ahol Lippman szerint „jóhiszemű, de rosszul tájékozott professzorok igyekeztek kitölteni a hivatalos vita hiányából fakadó űrt“. Aligha feltételezhető ugyan, hogy ha ezek a professzorok „jobban tájékozottak lettek volna", akkor sikerült volna meggyőzniük a diákságot az amerikai politika helyességéről, mint ahogyan Lippman a sorok között sejtetni engedi, tény viszont, hogy — Lippman szavaival — „ezekről a teach-inekről kerültek ki a bátor, sőt vakmerő ifjak, akik most az utcákon tüntetnek". A cikk megírásakor Lippmant nyilván az a szándék vezette, hogy segítse a kormányt a tüntetések „leszerelésében". Ezirányú tanácsai azonban a szándék ellenére mégiscsak visszaütnek a kormányzatra. Mert íme például, cikkében rámutat, hogy hivatalos körökben a vitát a fontos külpolitikai kérdésekben egyes kongresszusi tagokhoz és újságírókhoz szóló „tájékoztatókkal" próbálták helyettesíteni. „Ezek a tájékoztatók azonban — folytatja — még nem vetettek fényt az illető problémákra. Először is nem hoztak tényeket a közvélemény tudomására. Másodszor, a tájékoztatott személy nem tehetett fel kérdéseket és nem mondhatott ellent. Ha azonban nem ösztönzik az érdembeni vitát felelős tényezőkkel, nem lehet szó a közvélemény felelősségteljes tájékoztatásáról sem. Következtetései szerint ha sor került volna ilyen „felelősségteljes tájékoztatásra“, talán elmaradtak volna a tüntetések. Mint látható, Lippman mindenről beszél — kivéve a lényeget. Az amerikai külpolitika irányítói ugyanis nem valamiféle „melléfogásból" fojtották el a Lippman által „felelősségteljesnek" nevezett vitát, hanem mert SEMMIFÉLE VITÁT sem engedhettek meg maguknak. Walter Lippman mondhatni felfedezte a spanyolviaszt. Ha a közvélemény felelősségteljesen megvitathatta volna és főként BELESZÓLHATOTT VOLNA az USA vietnami politikájába, akkor valóban nem került volna sor a tüntetésekre, mert nem került volna sor ennek a politikának a megvalósítására sem. Minthogy azonban a kormányzat ezt a politikát végre akarta hajtani és ezt csak antidemokratikus eszközökkel tehette , a Lippman féle jótanácsokkal nem sokra mehet. Nyilván felmerül a gyanú : vajon egyáltalán a kormányzatnak szól-e a Lippman féle „heves bírálat”, s nem inkább a New York Herald Tribune olvasóinak ? Az újságíró a kormány szemére hányja, hogy nem tájékoztatta a közvéleményt, s a sorok között azt sugalmazza, hogy nem a politika rossz, hibás és bűnös, mindössze a tájékoztatás. Hátha beugrik neki a naiv olvasó és elhiszi, hogy mindössze egy ilyen „melléfogás" történt, nem vették figyelembe az amerikai nép demokratikus érzelmeit, különben minden rendben van. A gyanú jogosult. Az egyre sokasodó tüntetések azonban azt bizonyítják, hogy az amerikai közvélemény jelentős rétegeit egyre kevésbé lehet félrevezetni ilyen szemfényvesztésekkel. GALL ANDRÁS ENSZ Újból összeült a közgyűlés Hétfőn délelőtt összeült az ENSZ- közgyűlés plénuma. Az ülés napirendjén a szociális, humanitárius és kulturális főbizottság által elfogadott dokumentumok szerepeltek, amelyeket a közgyűlés elé terjesztettek jóváhagyás végett. Ugyancsak hétfőn tartott ülést a szociális, kulturális és humanitárius kérdésekkel foglalkozó bizottság. Az ülésen számos küldött szólt hozzá a múlt hét utolsó munkanapján elfogadott nyilatkozattervezethez a béke és a népek közötti kölcsönös megbecsülés és egyetértés gondolatának érvényre juttatásáról az ifjúság soraiban. Hollandia, Ghána, az USA, Franciaország, Nigéria, Ausztrália, Görögország, Anglia, Új-Zéland és más országok küldöttei rámutattak, hogy a dokumentum megszavazása annak elismerését jelenti, hogy a tervezet befolyást gyakorolhat az ifjúságnak a nyilatkozatban foglalt eszmék szellemében való nevelésére. Ugyanakkor kiemelték a nyilatkozat kidolgozására vonatkozó román kezdeményezés jelentőségét. RHODESIA: Kéthónapos halasztás Londonból jelenti az Agerpres . Harold Wilson brit miniszterelnök vasárnap este rhodesiai látogatásáról visszatért Londonba. Megérkezésekor rövid nyilatkozatot tett, s ennek során kijelentette, hogy véleménye szerint sikerült elhárítania Rhodesia egyoldalú függetlenné nyilvánításának azonnali veszélyét. Mint megjegyezte, Rhodesia önkényes függetlenné nyilvánítása katasztrófa lenne. A jelek szerint a látogatás egyetlen tényleges eredménye az a megegyezés, hogy egyesített királyi bizottság alakul Rhodesia alkotmányos problémáinak megoldására. Minthogy a bizottság egyik tagját a rhodesiai kormány, másikat az angol kormány nevezi ki, és részt vesz benne Rhodesia Legfelső Bíróságának elnöke, ez a lépés tulajdonképpen csak sakkhúzás, amely körülbelül két hónappal elhalasztja a kérdés megoldását. Wilson útban hazafelé ellátogatott Zambiába, Nigériába és Ghánába és igyekezett megnyerni e Commonwealth-tagállamok vezetőinek támogatását. Hasonló küldetéssel látogatott el Tanzániába, Kenyába és Ugandába Arthur Bottomley brit nemzetközösségügyi miniszter. A hétfő reggeli angol lapok nem fűznek nagy reményeket Wilson rhodesiai látogatásának eredményeihez. „A jelenlegi körülmények között nehéz lenne megjelölni az összes érdekelt feleket kielégítő megoldást“ — írja a Times. „Egyelőre csak annyit mondhatunk, hogy sikerült időt nyerni“ — mutat rá a Financial Times. Nem szabad elfelejteni — hangsúlyozza az utóbbi —, hogy a megegyezés csak akkor lehetséges, ha a felek egyike gyökeresen változtat álláspontján. Ennek azonban semmi jele. A Reuter véleménye szerint Wilson és Smith salisburyi terve máris nehézségek előtt áll, mert a rhodesiai afrikai lakosság vezetői elutasították. ADENI CSENDÉLET Mindennapos látvány Aden utcáin a rabszállító teherautó, amelyet az angol „katonahumor" a hazafiak iránti megvetéssel „piaci kosárnak" nevez Natchezben (Mississippi) mintegy 1000 színes bőrű lakos vett részt a fajüldözés elleni tiltakozó menetelésen. Ezzel egyidejűleg a városban a Ku Klux Klan egy csoportja „ellentüntetést“ rendezett. Cipruson vasárnap újabb összetűzés volt a ciprusi törökök és a Nemzeti Gárda tagjai között. Két török megsebesült. Afganisztán fővárosában megnyílt az Egészségügyi Világszervezet délkelet-ázsiai regionális irodájának 18. ülésszaka. Ausztria kereskedelmi mérlegének deficitje ez év első kilenc hónapjában 8884 millió schillinget tett ki, a múlt év azonos időszakának 7746 millió schillingjével szemben. A Kínai NK Honvédelmi Minisztériumának meghívására Kantonba érkezett a Szíriai Arab Köztársaság katonai küldöttsége. A küldöttség Ali Ibrahim dandártábornok vezetésével látogatást tesz a Kínai Népköztársaságban. A japán vasútvonalakon hétfőn üzembe helyezték a világ leggyorsabb vonatját — a Hikari (Fény) expresszi A szerelvény 3.10 óra alatt teszi meg a Tokio—Osaka közötti 515 kilométer távolságot. Vasco Leitao da Cunha brazil külügyminiszter utasította az ország AÁSZ-megbízottját, jelentse be hivatalosan, hogy mindent előkészítettek a november 17-re tervezett értekezlet megtartására. Hét év után . .... i ■■ hétfőn ismét kitört az Aso vulkán Kumamoto japán prefektúrában. A kráterből 300 méteres lángoszlop lövell a magasba és forró kőtörmelékek hullanak körülbelül egy kilométeres körzetben. A Dél-arábiai Abdali körzetében lelőtték a brit megszálló csapatok egyik csapatszállító repülőgépét. A repülőgép fedélzetén tartózkodó 50 katona és tiszt életét vesztette. Belainde Terry, ———- i i «» Peru elnöke október 31-én felavatta a negyedik csendes-óceáni nemzetközi kereskedelmi kiállítást-Abdulah al-Asznag, az adeni Szocialista Néppárt elnöke Berlinbe érkezett, s ötnapos látogatást tesz a Német DK-ban. NATO Végnélküli viták A nyugati sajtó majd minden nap éles cikkekben foglalkozik az atlanti szövetségen belül zajló végeérhetetlen vitákkal a NATO jövőjéről — s ami ezzel szorosan összefügg — a szövetség úgynevezett „nukleáris stratégiájának“ kialakításáról. Az alábbiakban három nyugati ország három ismert lapjának véleményét idézzük. The Spectator: Szertefoszlott remények „Az atlanti szövetség nukleáris problémáival kapcsolatban fennálló angol-amerikai diplomáciai ellentétek szertefoszlatták a sokoldalú nukleáris erők megalakításának utolsó reményeit is“ — írja a SPECTATOR című brit hetilap. Az újság véleménye szerint Washington a sokoldalú nukleáris erők tervével szembeni általános ellenkezést látva kénytelen volt lemondani megvalósításáról. „Úgy tűnik, hogy az USA már nem is reménykedik a sokoldalú nukleáris erők megalakításában, s csupán nyugatnémet belpolitikai meggondolásokból tartja napirenden a tervet. Amint a hetilap hangsúlyozza, nehéz olyan megoldást találni, amely kielégítené Bonn igényeit a nukleáris fegyver ügyében. Ezek az igények egyébként komoly bonyodalmakat okoztak az atlanti szövetség keretében . Nyugat-Németország atlanti partnerei nyugtalanul és kelletlenül fogadták őket. „A kényes nukleáris problémával elválaszthatatlanul összefügg a NATO jövője, az angolnyugatnémet kapcsolatok jövője, az amerikai-nyugatnémet kapcsolatok jövője, és főképpen a francia-nyugatnémet kapcsolatok jövője“ írja a Spectator. Határozottan állíthatjuk, hogy az amerikaiak keltették fel és fokozták „a nyugatnémetek nukleáris étvágyát“, s hogy a probléma távolról sem olyan sürgős és fontos amint azt bizonyos amerikai és nyugatnémet körökben állítják. „Mindenesetre — szögezi le befejezésül a hetilap — mindenkinek, s különösképpen a nyugatnémeteknek be kellene ismerniük, hogy Európa nem hajlandó újabb kötelezettségeket vállalni, vagy újabb kalandokba bocsátkozni ebben a kérdésben, s ezzel egyet kellene érteniük." New York Times: Hosszú, hideg tél következik A NEW YORK TIMES október 31-én „Franciaország szövetségesei ellen“ című cikkében azt írja, hogy „a de Gaulle tábornokkal való konfliktusok hosszú és hideg tele várható a Közös Piacban és a NATO-ban“. A cikkíró rámutat, hogy Franciaország elnöke alapvető változásokat óhajt mindkét szervezetben, majd hangsúlyozza : „Franciaország öt partnere közös stratégiát dolgozott ki... November végén nyolc vagy kilenc honvédelmi miniszterből Franciaország ellenkezése dacára különbizottságot alakítanak a NATO keretében. Ez egy lépés lesz annak a szűkebb körű bizottságnak a megalakítása felé, amelyet McNamara amerikai honvédelmi miniszter javasolt, hogy nagyobb súlyt biztosítsanak az európai szövetségeseknek a nukleáris stratégiában“. A cikk a továbbiakban rámutat, hogy Erhard kancellár és Wilson miniszterelnök újabb tárgyalásokat fog folytatni Johnson elnökkel a nukleáris NATO- megállapodásokról, valamint arról, hogy az atlanti paktum ügyében „esetleg szembeszálljanak Franciaországgal". Washington bejelentette — hangsúlyozza a cikkíró — hogy az USA franciaországi katonai támaszpontjait és ellátóközpontjait Hollandiába helyezik át, ha de Gaulle elnök lehetetlenné teszi további fenntartásukat. Az Egyesült Államok készen áll a NATO vezetésére akkor is, ha Franciaország visszalép“. Die Tat: Bonn nehéz helyzetben „Az Erhard-kormány nehéz feladatok előtt“ címmel kommentálja a Svájci DIE TAT az új nyugatnémet kabinet előtt álló problémákat. „Az új bonni kormányzat bel- és külpolitikai síkon egyaránt rendkívül nehéz feladatok előtt áll. Az 1965. évi költségvetés az előirányzottnál nagyobb deficittel fog zárulni. Még fenyegetőbbnek tűnik a helyzet külpolitikai téren. — írja a lap — Franciaországot felkérték, hogy vegyen részt a Közös Piac miniszteri tanácsának újabb ülésszakán, s ezzel kísérlet történt a Közös Piac keretében folytatott vita újrafelvételére. Nem sok remény van azonban arra, hogy de Gaulle legalább a decemberi elnökválasztások után hozzájáruljon ehhez. A francia-nyugatnémet kapcsolatokat más szempontból is veszély fenyegeti. A jelek szerint Erhard, amikor decemberben Washingtonba látogat, ismét felveti a sokoldalú nukleáris erőkhöz hasonló atlanti nukleáris erők létrehozását, szorgalmazva, hogy Nyugat-Németország vegyen részt a nukleáris fegyverkezésben. Ez azonban nagyon kényes kérdés, főképpen azért, mert de Gaulle nem akarja megengedni. K. R. ELLENTÉTEK AZ AÁSZ-ÉRTEKEZLET KÖRÜL Az argentínai Mendozában befejeződött Arturo Illia és Eduardo Frei kétnapos találkozója. Az Argentin Köztársaság elnöke és a Chilei Köztársaság elnöke a latin-amerikai földrész fő kérdéseiről és a két ország kapcsolatairól tárgyalt. Nyugati sajtóügynökségek tudósítói szerint a két ország külügyminiszterei ezzel párhuzamosan megvizsgálták a november 17-re tervezett Rio de Janeiro-i AÁSZ-értekezlet időszerűségét, tekintettel a legutóbbi latin-amerikai eseményekre. Az újabb dominikai válsággal kapcsolatban felmerült az AÁSZ-értekezlet elhalasztásának a lehetősége. A záróközlemény nem tartalmaz pontosabb állásfoglalást a Rio de Janeiro-i értekezlettel kapcsolatban. A román katonai küldöttség Jugoszláviában Október 31-én és november 1-én a román katonai küldöttség Split és Zadar városokban tett látogatást. A küldöttség vasárnap részt vett egy hegyivadász alegység taktikai gyakorlatozásán. A küldöttség tagjait hétfőn a repülőtiszt- és altiszt-kiképző iskolaközpont és a haditengerészeti iskolai központ látta vendégül. Leontin Salajan elvtárs egészségi okokból nem folytathatta körútját és egy ljubljanai kórházban gyógykezelik. Leontin Salajan elvtársat meglátogatta Ivan Gosnjak hadseregtábornok, a Jugoszláv SZSZK fegyveres erői helyettes főparancsnoka, jugoszláv honvédelmi miniszter. Ünnepségek Algériában a fegyveres felkelés évfordulóján C. Benga, az Agerpres tudósítója jelenti Algírból. Algírban november elsején, hétfőn ünnepelték a gyarmati elnyomatás ellen és a nemzeti felszabadulásért vívott népi fegyveres harc kirobbanásának 11. évfordulóját. Hétfőn reggel emlékünnepséget tartottak a forradalom hőseinek Az Alia nevű temetőjében. Ezt katonai díszszemle követte. Hollary Boumedienne ezredes, a Forradalom Nemzeti Tanácsának elnöke beszédet mondott. A hivatalos emelvényen helyet foglaltak a Forradalom Nemzeti Tanácsa és a kormány tagjai, más hivatalos algériai személyiségek, az algériai nép ünnepére meghívott külföldi küldöttségek, közöttük Románia Szocialista Köztársaság Szakszervezeteinek egy küldöttsége is, élen Constantin Eftimievel, a Szakszervezetek Központi Tanácsa Elnökségének tagjával, a diplomáciai kar számos tagja, újságírók. Este fogadás volt az Admiralitás épületében. Luigi Longo jelentése az Olasz KP Központi Bizottságának ülésén I. Margineanu, az Agerpres tudósítója jelenti Rómából. Az Olasz KP Központi Bizottságának és Központi Ellenőrző Bizottságának plenáris ülése keretében Luigi Longo, az OKP főtitkára előterjesztette a napirend első pontjaként szereplő jelentést a XI. pártkongresszus tézistervezetének megvitatásáról. L. Longo hosszasan foglalkozott jelentésében a nemzetközi helyzet kérdéseivel és az OKP-nek ezzel kapcsolatos álláspontjával. Hangsúlyozta, hogy a béke megvédéséért, a meglévő háborús tűzfészkek elfojtásáért, az újabb konfliktusok kirobbanásának meggátolásáért folytatott harc, ma inkább mint valaha, a kommunisták alapvető és sürgető feladata. Új olasz külpolitikát követelve az előadó egyebek között rámutatott, hogy e külpolitika legfőbb célkitűzéseivé kell tenni az atomfegyverről és a NATO-ról való lemondást, Olaszország semlegességét és az agresszív imperialista politikától való elpártolást. Hangsúlyozta, hogy a kollektív biztonsági rendszer megteremtésének az Atlanti Paktum és a Varsói Szerződés megszüntetéséhez kell vezetnie. A nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom kérdéseire vonatkozólag Luigi Longo rámutatott: „Kijelentjük, hogy ártalmasként és veszélyesként vissza kell utasítani minden olyan eljárást, amely a jelenlegi megoszlások és szakadások elmélyítéséhez vezetne, mint például a kommunista és munkáspártok tanácskozásának összehívása a jelenlegi körülmények között és a jelenlegi időpontban“. Állást foglalt amellett, hogy erőfeszítéseket kell tenni a pártok közötti két- és többoldalú találkozók érdekében, hogy megkeressék az akcióegység formáit nemcsak az összes kommunista és munkáserők, hanem az öszszes imperialistaellenes erők között, közös célok eléréséért. „Ma az internacionalizmust új alapokra kell felépíteni, a mozgalom különféle formái között fennálló különbségek elismerésére, teljes egyenlőségükre, függetlenségükre és autonómiájukra, a mozgalom vezetése központosított formájához való bármilyen visszatérés elutasítására és az eszmék és álláspontok kölcsönös összevetésének szükségességére“. Olaszország jelenlegi belső kérdéseivel foglalkozva Longo kifejtette az OKP tézistervezetében foglalt, az új kormánytöbbség politikai alapjai megteremtésének szükségességére vonatkozó javaslatokat. m AZ ÚJ VIRÁG VÁROSÁBAN November másodikán ünnepli Etiópia népe az ország nemzeti ünnepét. Egyiptom és Észak-Szudán végtelen homoksivatagjai után hirtelen változik a táj. Égbenyúló hegyek, amelyek csúcsa nem ritkán eléri a 4500 métert, örökzöld növényzettel borított fennsíkok, bambusz és eukaliptusz fák, füves szavannák és törpeakác erdők, amelyek fölé liánokkal behálózott óriás baobabfák emelkednek, mindez elfeledteti a síró homok embertelen forróságát. Talán egész Afrikában nincsen még egy ilyen hely, ahol a trópusi buja növényzet felett ilyen friss, üde levegő hűsítené az embert. Etiópiában vagyunk. Etiópia történelme messze viszszanyúlik a történelembe már Homérosz és Hérodotosz is megemlékezik erről a csodálatos országról, s az igazi történelem nem egyszer fonódik össze a népi legendákkal. Megállapított tény, hogy ez az ország csaknem 3000 éves történelemre tekinthet vissza. Ezt elmondani egyetlen etiópiai sem mulasztja el. De azt is szívesen elmondják, hogy az évezredek során sokan kísérelték meg leigázni Etiópiát, de sikertelenül. Három évtizeddel ezelőtt Mussolini olasz fasisztái meglepetésszerű támadásukkal, de súlyos harcok árán tudták térdre kényszeríteni ezt az országot. Erről az időszakról beszélgettünk Solomon Bayene úrral, az etióp kormány tervhivatalának főtitkárával, aki meleg hangon emlékezett meg arról a bátor kiállásról, amellyel Nicolae Titulescu, Románia akkori Népszövetségi küldötte vette védelmébe a megtámadott országot, s még hozzátette : Etiópia volt a fasiszták első áldozata, viszont elsőként is szabadult fel a fasiszták igája alól, még 1941-ben. Addisz-Abeba, amelynek neve amhara nyelven új virágot jelent — az ország fővárosa, gyorsan fejlődő város, változatos építészeti stílusával vonja magára már első pillanatban a látogató figyelmét. Az európai stílusban emelt főutcákon csaknem minden ház más-más stílusban épült. Ezt azzal magyarázzák, hogy az ott foglalkoztatott olasz, nyugatnémet, francia és más építészek közül mindegyik saját egyéni stílusában dolgozott az épületek megtervezésénél. Ez látszik meg a város nagyon kellemes összképén. És természetesen az is, hogy a világ egyik legszebb fekvésű városa, kétezerötszáz méter magasan, eukaliptusz erdőktől övezve, szeszélyes dombokra, hirtelen völgyekbe telepedett. Etiópia gazdag és egyben szegény ország. Gazdagságáról egy helybeli szólásmondás megállapítja : „Akárhol szúrsz le egy vesszőt, pálmafa nő ki belőle“. Dúsan termő földjein kukoricát, árpát, búzát, cukornádat, gyapotot termesztenek, kiterjedt datolya-, gumifa- és banánültetvények, értékes faanyagot szolgáltató kiterjedt erdőségek borítják földjét. Legértékesebb kincse a kávé, mely itt vadon növő cserjéken kétszer annyit terem, mint más tájakon ültetvényen — és az ország legnagyobb jövedelmi forrása ... Szegény ország, olyan értelemben, hogy az egy főre jutó jövedelem az ENSZ statisztikái szerint is ebben az országban egyike a legalacsonyabbaknak világviszonylatban. Az országot most kezdik iparosítani. Saját erejükből és külső segítséggel építettek cukor-, konzerv-, bőr- és textilgyárakat. — Az etiópiai kormány — mondotta Tulu Zula, a kereskedelmi kamara főtitkára — most az ország saját erőinek ésszerűbb kihasználásával igyekszik az ipart fejleszteni. Enélkül fizetési mérlegünk deficites marad, mert, mint általában a gyengén fejlett államok, a nyersanyagot mi is olcsón kényszerülünk exportálni, de a készárut méregdrágán vásároljuk. Minél gyorsabban ki tudjuk fejleszteni saját iparunkat, amely nyersanyagainkat feldolgozza, annál gyorsabban billenthetjük helyre fizetési mérlegünket és válhatunk gazdaságilag függetlenné a külfölddel szemben. Ez a 22 millió lakosú ország a mezőgazdaságból él. Az utóbbi években azonban az etióp kormány, mint kísérőnk is elmondotta, erőfeszítéseket tesz a gazdaság monokulturális jellegének felszámolására. Az 1961-ben befejezett első ötéves terv alatt főleg a hírközlést és a szállítást fejlesztették, de a mostani második ötéves tervben, amely 1963-tól 1967-ig terjed és amelynek célkitűzése az országot „modern agráripari állammá“ alakítani, a fő hangsúlyt az ipar fejlesztésére, az altalaj kincsek kiaknázására fordítják. Ez a terv előirányozza a független nemzetgazdaság megteremtését, amely képes biztosítani a lakosság életszínvonalának emelését. Addisz-Abebából dél felé utaztunk. A Sidamo törzsek földjére. A törzs tagjai ügyes pásztorok és vadászok. A mai napig sem hajlandók könnyű vászonruhába öltözni, évszázadok óta bőrruhába járnak, ezzel szemben az esernyőt semmiért sem hagynák el maguktól. Napsütés és zápor ellen egyaránt ezzel védekeznek. Megismerkedtünk egy Bér Bure nevű, Sidamo törzsbeli emberrel, aki szívesen beszélt az itteni lakosság életéről, a természettel folytatott küzdelmeiről. Erdőt, bozótot kell irtaniuk, ha művelhető földhöz akarnak jutni, de sem az erdőirtáshoz, sem a földműveléshez nincsen szerszámuk. Régebben gyík- és krokodilbőltök eladásából tettek szert némi jövedelemre, de újabban ebből is kifogytak. Ezt a foglalkozást ugyanis a női táskákat gyártó francia DOFAN cég kapta koncesszióként ... Értelmes, szorgalmas, barátságos nép az etiópiai. Baráti közeledésünket mindenütt ugyanezzel az érzelemmel viszonozták. N. PLOPEANU ELŐRE — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bukarest Piata Scinteii nr. 1. — Telefon : 18.03.02 — Előfizetések a postahivataloknál levélhordóknál és a vállalatok önkéntes lapterjesztőinél — Nyomda : Combinatul Poligrafic Casa Scinteii 40 080 ADDIS ABEBA Tágas tér jelzi a főváros központját. Baloldalt a függetlenségi emlékmű látható