Előre, 1966. június (20. évfolyam, 5778-5803. szám)

1966-06-01 / 5778. szám

a ELŐRE 1966. jdntus 1. szerda A GÉPGYÁRTÓIPAR FEJLŐDÉSE ÉS AZ RKP IX. KONGRESSZUSÁNAK DOKUMENTUMAIBÓL AZ IPARÁGRA HÁRULÓ FELADATOK JELENTÉS — ELŐTERJESZTETTE ILIE VERDET ELVTÁRS A gépgyártóipari dolgozók első értekezletére egy olyan időpontban kerül sor — mondotta az előadó —, amikor a nemzetgazdaság új fejlődési szakasza kezdődik a szocializmus építése kiteljesítésének útján, amikor a Román Kommunista Párt IX. kongresszusának történelmi határozataitól lelkesített egész népünk szorgalmas munkát folytat az ötéves tervben kijelölt feladatok sikeres teljesítéséért. A munkásosztály, a szövetkezeti parasztság, az értelmiség, az összes dolgozók azoknak az embereknek a lelkesedésével folytatják tevékenységüket, akik munkájuk és sorsuk uraiként, egyre virágzóbbnak és boldogabbnak látják országukat, s mélységes meggyőződésük, hogy a párt kijelölte nagyszerű célok eleven valósággá válnak. A szocializmus teljes és végleges győzelme, a gazdaság és a kultúra fellendülése, a demokrácia szüntelen fejlődése, a nemzet és a szocialista állam felvirágzása erőteljesen tükrözi a párt tudományos politikájának helyességét, azét a pártét, amely biztos kézzel vezeti országunk előrehaladását a szocialista civilizáció csúcsai felé. Gazdag gyümölcsöket eredményezett az iparosítási politika, amelyben a párt már a népi forradalom kezdetétől Románia sokoldalú fejlődésének fő tényezőjét látta. Erőteljes ipar építése, a nehéziparnak, azoknak az iparágaknak az elsődleges fejlesztése, amelyektől a nemzetgazdaság előrehaladása függ, következetesen tengelyét alkották a szocializmus építésére irányuló egész politikának, amelynek zászlaja alatt pártunk tömörítette a nép egész energiáját és alkotó erejét. Amint Nicolae Ceaușescu elvtárs a párt IX. kongresszusán előterjesztett jelentésben rámutatott: „A román nép tapasztalata, akárcsak az emberi társadalom fejlődéstörténete azt bizonyítja, hogy az iparosítás az egyetlen út a haladás és a civilizáció felé, az életszínvonal emelése felé, hogy az iparosítás ténylegesen biztosítja a nemzeti függetlenséget és szuverenitást“. A szocialista iparosítás megnyitotta a műszaki forradalom útját a nemzetgazdaság minden ágában, biztosítva a természeti és munkaerőforrások egyre magasabb fokú hasznosítását, a társadalmi munka termelékenységének gyorsított növekedését és — ezen az úton — a nemzeti jövedelem növelését, az ország összes tartományainak harmonikus fejlődését. Románia ma erős iparral rendelkezik, amely sokoldalúan fejlődik és amely, a nemzeti jövedelem létrehozásában való részarányával — 1965-ben 48,5 százalék —, az egész gazdaság fejlődéséhez való hozzájárulásával vezető ággá vált. Az alapvetően új szerkezetű globális termelés volumene csaknem tízszeresen meghaladja az 1938. évit. A nehézipar elsődleges fejlesztése keretében rendkívüli figyelmet fordítottunk a gépgyártóiparra, amely ma a gazdaság gép-, berendezés- és felszerelésszükségletének kétharmadát szállítja, nagy arányban biztosítva a vállalatok felszerelését, a mezőgazdaság gépesítését, a szállítás ellátását, a közfogyasztási javak termelésének növekedését. Pártunk vezetésével az erőfeszítések és a győzelmek hosszú útját tettük meg a háború előtti gyengén fejlett gépipartól, amelyben kivételt képeztek az olyan üzemek, mint a Resica, az IAR, a Malaxa és az Astra-Vagoane, a mai iparig, amely döntően hozzájárult a szocializmus műszaki alapjának növeléséhez, az akkori maroknyi kádertől a gépgyártók mai erős hadseregéig. A gépgyártók eredményeiben testet ölt az a különös figyelem, amelyet a párt és az állam rendszeresen tanúsít a beruházási politika keretében ezen iparág iránt, a gazdaságfejlesztési tervekben kijelölt egyre sokrétűbb feladatok merész jellege, a szükséges káderek kiképzéséről való állandó gondoskodás, munkásaink, mérnökeink és technikusaink tehetsége és szervező szelleme. Románia, akárcsak a többi szocialista ország, példájával ragyogóan bebizonyította, hogy a gazdag hagyomány hiánya nem lehet legyőzhetetlen akadály ennek az iparágnak a fejlesztésében, amelyben a modern tudomány és technika igen nehéz problémákat vet fel. 1965 végén a gépgyártási ág globális termelése 2,6-szerese volt az 1959. évinek. A hatéves terv alatt az alkalmazottankénti munkatermelékenység 80,7 százalékkal nőtt, mégpedig úgy, hogy a többlettermelés 68,7 százalékát a munkatermelékenység növelésével értük el Az összehasonlítható termelés önköltsége 34,5 százalékkal csökkent, ez pedig lehetővé tette, hogy több mint 4 milliárd lejt megtakarítsunk és több mint 23 milliárd lej jövedelmet érjünk el. A hatéves terv esztendeiben csaknem 8 milliárd lejt — kétszer többet, mint az 1951—1958-as időszakban — ruháztak be ebbe az iparágba. Új iparegységek épültek, profiljuk változatossá lett, több mint 760 gép- és berendezés-típus gyártását vezették be, több mint 1600 elektrotechnikai termék gyártását kezdték meg, illetve modernizálták. Minőségüknél és műszaki teljesítőképességüknél fogva kiváló új termékek soraiba tartoznak a 2100 lóerős Diesel-villamosmozdonyaik, a mélyfúró berendezések, a 65 és 130 lóerős traktorok, a nagy kapacitású vasúti személykocsik, a 4500 tonnás teherhajók, a vízierőművek számára készült energetikai aggregátok, a nagyerejű transzformátorok és egyebek. A gépgyártóipar jelentősen hozzájárult az ország exportjának gyarapításához és az export szerkezetének javításához. Az exportált gépek és berendezések értéke 1959-hez viszonyítva megháromszorozódott ; az iparág részesedése az exportban 15 százalékról 1965- ben csaknem 19,2 százalékra növekedett. Egyidejűleg saját gyártmányokkal helyettesítettünk — teljes egészében vagy részlegesen — számos, gazdaságunk felszereléséhez szükséges olyan terméket, amelyből behozatalra szorultunk. Az előadó rámutatott, hogy a munkások, mérnökök és technikusok büszkén jelentik : ez év első négy hónapjában minisztériumi viszonylatban az ipari termelés tervét 101,6 százalékban, a munkatermelékenység tervét 101 százalékban, a jövedelem tervét pedig 101,7 százalékban teljesítették. Tervelőirányzaton felül 157 millió lejes többlettermelést értek el. Az előadó rámutatott, hogy a termelés hangsúlyozott növekedése ellenére sem sikerült kellő mértékben fedezni a gazdaság különböző szektorainak szükségleteit, majd részletesen taglalta, hogy a pártkongresszus Irányelvei értelmében a jelenlegi ötéves terv során milyen rendkívül átfogó és komplex feladatok hárulnak a gépgyártóiparra, s hogy milyen intézkedéseket tettek, illetve fognak tenni ezek sikeres teljesítése érdekében. Az előadó kiemelte, hogy a korszerű műszaki fejlődés követelményeinek megfelelően, erőteljesen fejleszteni kell a szerszámgépgyártási szektort, majd így folytatta : A tanulmányok és az ötéves terv tervezetében foglalt intézkedések alapján, a szerszámgépgyártás az 1965 évi nem egészen 8000 darabról 1970-ben 16 000-re növekszik, a típus- és méretválaszték pedig 72-ről 129-re. Megkezdjük új típusú karusszel- és revolveresztergák, portál-marógépek, fogazógépek, marógépek és csiszológépek, valamint más szerszámgépek gyártását. Valamennyi új szerszámgép magas műszaki színvonalú lesz, ami hozzá fog járulni a gépállomány szerkezetének javításához az egész gazdaság viszonylatában. Az ötéves terv utolsó esztendejének színvonalán a gazdaság szükségleteit számbelileg 94 százalékban, értékben 80 százalékban hazai termelésből fedezzük. Az elektrotechnikai ipar intenzívebben fejlődött ugyan, mint a többi szektor, — termelése a hatéves terv során több mint négyszeresére növekedett, — termelőkapacitása mégsem bizonyult kielégítőnek, különösképpen a híradástechnikai, rádiótechnikai és elektrotechnikai felszereléseik tekintetében Az ötéves terv éveiben az elektrotechnikai ipar erőteljesen fejlődni fog, termelésének értéke 1970-ben eléri a 12,5 milliárd lejt az 1965. évi 4,8 milliárd lejjel szemben. Még körülbelül 2000 termékféleség gyártásbavételével és korszerűsítésével a típusválaszték 1970-re csaknem 3000 lesz. Egyre nagyobb mértékben fedezni fogjuk a belső szükségleteket elektrotechnikai gépekből, készülékekből és anyagokból. Több létesítmény, közöttük a bukaresti ipari elektronikai készülékgyár és az automatizálási felszerelésgyár felépítése és üzembehelyezése révén az elektrotechnikai ipar egyre bonyolultabb problémákat oldhat majd meg, bővítheti tevékenységét olyan szektorokban, amelyek a műszaki-tudományos forradalom szempontjából különleges jelentőségűek ily módon kielégítjük a szakmai rádióösszeköttetési készülék-szükségletet és megteremtjük a kutatási rendeltetésű készülékek termelési alapját. A termelési folyamatok automatizálása számottevően fellendül, amennyiben hazai termelésből fedezzük majd a szükséges készülékek mintegy négyötödét. Ugyanakkor nagyobb gondot kell fordítani a tartós elektrotechnikai fogyasztási cikkek termelésének növelésére, hogy azok teljes egészében fedezzék a szükségleteket rádióvevő készülékekben, televíziókban, hűtőszekrényekben és egyebekben. A beszerelt teljesítőképesség növelésére irányuló nagyszabású program előirányzataiból kiindulva — amelyeket a párt IX. kongresszusának Irányelvei az energetika fejlesztésére irányoztak elő a következő tíz évre és amelyek megkövetelik, hogy gépgyártó iparunk az eddiginél nagyobb mértékben vegyen részt az energetikai felszerelések megvalósításában —, a jelentés rámutat, hogy a termelő vállalatoknak és főleg a resicai üzemeknek meg kell tenniük az intézkedéseket, hogy határidőre megkezdjék a nagy teljesítőképességű hidroaggregátok, 50 megawattos turboaggregátok, nagy egységteljesítményű termoenergetikai felszerelések gyártását. Az egyik fontos feladat ellátni a nemzetgazdaságot pótalkatrészekkel ; olyan terület ez, amelyen a gépgyártó üzemek nem teljesítették kötelességüket a követelmények színvonalán. E helyzet egyik oka az, hogy egyes üzemek termelőkapacitásának fejlesztésénél nem tartották szem előtt a gyártandó pótalkatrészek volumenét is. Előfordult azonban, hogy olyan vállalatok sem teljesítették pótalkatrésztermelési tervüket, amelyek megfelelően fel voltak szerelve, de előtérbe helyezték az érték szempontjából nagy súlyú termékeket, s elhanyagolták ezt a feladatot. A gépgyártó üzemeknek kötelességük biztosítani a folyó termelésből származó gépekhez, berendezésekhez és készülékekhez a teljes pótalkatrészszükségletet, behatóan figyelemmel kísérni a szállítások ütemességét, a rendelt választék szigorú betartását. Ugyanakkor minél nagyobb arányban kell fedezni az importált gépek és berendezések pótalkatrészszükségletét. A megrendelő minisztériumokkal együttműködésben olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek a pótalkatrészek — különösen a nagy kopásnak kitett alkatrészek — minőségi javulásához és az üzemeltetési feltételek javulásához vezetnek. Az előadó ezután fejtegette a gépgyártás hozzájárulását a nemzetgazdaság más ágainak felszereléséhez, így például a kohászatnak nagyolvasztó-, hengermű berendezéseket szállított, gépcsoportokat és berendezéseket a vajdahunyadi új objektumok, a galaci kohászati kombinát stb. számára. A következő időszakban a fő feladat e szektorban előállítani a berendezéseket a galaci 1700 köbméteres kohó, az acélöntöde és a lemezelőnyújtó számára. A kőolajipart mennyiség és választék szempontjából egyaránt teljesen ellátták berendezéssel. Az 1000—7000 méter mélységig hatoló fúróberendezések komplett választéka nagy elismerésnek örvend a hazai és külföldi kitermeléseknél kiváló műszaki jellegzetességei révén. A fakitermelés és -feldolgozás, az élelmiszeripar, a vasúti, országúti és hajószállítás számára a szükséges gépek nagy választékát biztosították. Kiemelte továbbá azokat a feladatokat, amelyek a gépgyártóiparra hárulnak e nemzetgazdasági ágak további ellátásában magas műszaki-funkcionális paraméterű gépekkel és berendezésekkel. A jelentés foglalkozott azzal a fontos szereppel, amelyet a gépgyártó iparnak kell betöltenie a mezőgazdaság fejlesztését célzó nagyszabású program megvalósításában. Hangsúlyozta, hogy a falusi szocialista egységek mai ellátmányához tartozó összes traktorokat, gépeket és berendezéseket, az évről évre növekvő egész gépparkot hazai termelésből biztosították. A mezőgazdaság műszakianyagi bázisának erőteljes fejlesztése szükségessé teszi az elmaradás felszámolását a műszaki ellátottságot, a trágya alkalmazását, az öntözést illetően, valamint a mezőgazdaság gépesítése és kemizálása kérdésének megoldását nagy vonalakban egészen 1970-ig. Az ötéves terv időszakában a traktorok nagy választékának, valamint több mint száz mezőgazdasági géptípusnak a gyártását vezetjük be. A mezőgazdasági gépeket gyártó üzemeknek pontosan be kell tartaniuk a konstrukciós feltételekre, a prototípusok megvalósítására és jóváhagyására vonatkozó előírásokat, mielőbb biztosítaniuk kell a szőlészeti, konyhakertészeti, gyümölcsészeti és lejtős talajú munkálatok gépesítésének céljaira szánt új traktortípusokhoz szükséges műszaki előkészületeket, fel kell készülniük arra, hogy teljes egészében és magas műszaki színvonalon elégíthessék ki az öntözési berendezésekkel kapcsolatos kéréseket. A jelentés a továbbiakban elemezte a bányaiparnak, a könnyűiparnak és az építőiparnak szánt gépek és berendezések egyes mennyiségi, választéki és minőségi hiányosságait, bírálva a szatmári Unió üzemek, a szebeni Independents, a kolozsvári Unirea, a brailai Progresul egyes termékeit. Mint rámutatott, a szakosított üzemeknek meg kell gyorsítaniuk a nagy termelékenységű kitermelő gépek, valamint a föld alatti munkák és szállítás gépesítésére szolgáló többi berendezés gyártásbavételének ütemét. Minden feltétel megvan ahhoz, hogy 1970-ben fedezzük az egész bányafelszerelés-szükségletet. Ugyanakkor megfelelőképpen intézkedni kell a textilipar felszerelés-szükségleteinek kielégítéséről. Az építőipari és útépítési berendezések gyártmányjegyzékét több mint négyszeresen kell bővíteni. E célból szükséges tanulmányokat folytatni, hogy még egy üzemet profilírozzunk építőipari felszerelések termelésére. A gazdaságnak komplex berendezésekkel történő felszerelése céljából az utóbbi években országunkban több üzemet szakosítottunk, s megvetettük az elsősorban vegyipari kombinátoknak és gyáraknak szánt technológiai felszerelés gyártási alapjait. A gépgyártóipar ilyen irányú hozzájárulásának növelése céljából erős tervezési bázissal rendelkező szakosított üzemcsoportot kell szervezni, elő kell készíteni a feltételeket a hazai iparnak szánt és exportra szánt teljes technológiai gépsorok gyártásához. A jelentés a továbbiakban foglalkozott a hazai gép- és felszerelés exporttal, rámutatva, hogy a kivitel évről évre növekedett. 1965- ben a gyártott kőolajipari felszerelés 67 százalékát, teherhajók 66 százalékát és traktorok 32 százalékát exportálták. Az 1966—1970-re szóló exportterv tervezete előirányozza az előző öt évben elért volumen megkétszerezését, a kiviteli gyártmányjegyzék több mint 120 új termékkel történő bővítését, a nagy komplexitású termékek részarányának növelését. E feladatok teljesítése megköveteli, hogy biztosítsuk termékeink stabilitását a külföldi piacokon, hogy kivívjuk és megőrizzük a román gépek és berendezések tekintélyét. Az exportfeladatokkal megbízott üzemek létesítsenek szakosított szerveket, amelyek műszaki és kereskedelmi hozzáértéssel tudnak foglalkozni az ajánlatok és a műszaki dokumentáció előkészítésével, s amelyek figyelemmel követik a szállítási határidők betartását. Szükséges, hogy a külkereskedelmi szervekkel együtt a termelő üzemek is részt vegyenek a külpiac rendszeres kutatásában, hogy tanulmányozzák és megtalálják az üzemek export iránti érdeklődése fokozásának módszereit, azokat a módszereket, amelyek egyre nagyobb mennyiségű exporttermék gyártására ösztönzik az üzemeket. A Gépgyártóipari Minisztérium a Külkereskedelmi Minisztériummal együtt tanulmányozza a gépek és felszerelések exportja terén hagyományokkal rendelkező országok tapasztalatait és állapítson meg intézkedéseket a külföldi megrendelőknek pótalkatrészekkel való ellátására és egy olyan szerviz-apparátus megszervezésére, amely operatív és szakavatott műszaki ellátást tud biztosítani. A termékek minőségének javítása, a gyártott gépek, berendezések, és felszerelések technikai, gazdasági mutatóinak emelése, tartósságuk és üzemeltetési biztonságuk fokozása — hangsúlyozta az előadó — központi kérdés. Számos termék minőségi színvonala olyan magas, hogy felér a világpiacon található legjobb hasonló termékével. A Diesel-villamosmozdonyok, traktorok, tengeri teherhajók, villamos motorok és transzformátorok gyártásában és más területeken évről évre számottevő haladást értünk el, növelve ezzel mind a hazai üzemekben és építőtelepeken, mind pedig a külföldi piacon gépgyártó iparunk tekintélyét. A termékek fokozódó sokrétűsége, a kivitelezés minőségével szemben támasztott növekvő igények megkövetelik, hogy a minisztérium és az üzemek állandóan szem előtt tartsák a termelésnek mérő- és ellenőrző műszerekkel való megfelelő ellátását. Nagyobb figyelmet kell fordítani e műszerek termelésének fejlesztésére, karbantartásuk és rendszeres felülvizsgálásuk jobb megszervezésére. Teljes mértékben lehetséges, hogy a műszaki ellátottság elért színvonala, a szerzett tapasztalatok alapján ugyanazt a dinamizmust valósítsuk meg a termékek minőségének javítása terén is, mint amely iparunk növekedését jellemzi. Nicolae Ceausescu elvtárs a Nagy Nemzetgyűlés 1965. decemberi ülésszakán mondott előadói beszédében erőteljesen hangsúlyozta a tudomány jelentős szerepét a társadalom sokoldalú előrehaladásának biztosításában. Példa nélküli üzemekben fejlődve, behatolva a gazdaság valamennyi területére, a tudomány egyre inkább átalakul közvetlen termelőerővé. A gépgyártók előtt álló nagy feladatok megvalósítása elképzelhetetlen ezen iparág tevékenységének a tudományos vívmányokra való alapozása nélkül. A nagy komplexitású termékek gyártásbavétele, az összes termékeknek a szakadatlanul növekvő világszínvonalra emelése megköveteli a gépgyártók, kutatók és tervezők, az üzemek és tudományos kutatóintézetek szoros együttműködését, az üzemi laboratóriumok szerepének további növelését. A saját kutatás a gépgyártásban hozzájárul egyes fejlett technológiai eljárások alkalmazásához, a választékok bővüléséhez, magas műszaki-gazdasági paraméterű termékek megvalósításához. A Diesel-motorok könyökös tengelyének különleges kovácsolási módszere, a transzformátoroknak az impulzusos hullámokkal és a rövidzárlattal szembeni stabilitására vonatkozó tanulmányok, elektrotechnikai és elektronikai korszerű automatizálási elemek tervezése csak néhány példa a saját kutatás hatékonyságának szemléltetésére. A jelentés kiemelte kutatóink eredményeit és az e téren még jelentkező hiányosságokat, majd hangsúlyozta, hogy a lehető legnagyobb hatékonysággal kell felhasználni a tudományos kutatások anyagi alapjának bővítésére, a minisztériumi kutatóintézetek fejlesztésére előirányzott számottevő alapokat. A tudományos kutatást a legfontosabb témákra, olyanokra kell összpontosítani, amelyek megoldása közvetlenül hozzájárul a termelés sokrétűbbé tételéhez, műszaki és gazdasági színvonalának emeléséhez, biztosítva a meglevő tudományos potenciál minél jobb kihasználását. Az elmúlt években nagyszámú új termék tervezésében és bevezetésében elért eredmények tervezőink és technológusaink műszaki érettségét és azt bizonyítják, hogy a legbonyolultabb kérdéseket is meg tudják oldani . Ennek ellenére az új termékek bevezetésére irányuló tevékenységnek nem sikerült minden területen lépést tartania a gépgyártás anyagi alapjának fejlődésével. Sok esetben nem tartották tiszteletben a termékek bevezetésének tervszerűsített ciklusait. Késés mutatkozott a szabadalmazott termékek bevezetésében is. Fejleszteni kell a tervező szektorokat az ötéves tervben előirányzott széles körű gyártásba vételi program teljesítésére és a termelőkapacitások maradéktalan kihasználására. A technika jelenlegi stádiuma mellett nem elegendő magas színvonalon álló termékeket bevezetni, hanem erőfeszítéseket is kell tenni ezek rendszeres korszerűsítéséért. A legnagyobb figyelmet kell fordítani a szerszám- és szerkezetgyártás kapacitásának fejlesztésére, s a szabványos szerszámoknak központosított egységekben történő gyártására. Kétségtelen, hogy értékes kutató-, tervező- és technikuskádereink, az egész műszaki-mérnöki testület még erőteljesebben fogják érvényre juttatni alkotó szellemüket, szüntelenül gazdagítva a román műszaki elgondolásokat és valóra fogják váltani azt a párt kijelölte feladatot, hogy a tudományt a legszorosabban egyesítsék a termeléssel. Hangsúlyozva, mennyire fontos egy olyan erőteljes káderalap kialakítása, amely maximális hatékonysággal tudja kezelni a modern technikát, az előadó rámutatott, hogy a gépgyártóipari üzemekben és intézményekben 330 000 alkalmazott tevékenykedik, ebből több mint 260 000 munkás, több mint 10 000 mérnök és 21 000 mester és technikus, és az ötéves terv éveiben érezhetően növekedni fog ezek száma. A jelentés kidomborítja a minisztériumra háruló feladatokat a mérnöki káderek helyes elosztásában a kutatási és műszaki alkotási részlegeken, a munkások, technikusok, mérnökök képzettségi színvonalának állandó emelésében, a szakmai oktatás fejlesztésében munkások képzése céljából azon szakmák számára, amelyek több elméleti tudást igényelnek, az elmélyültebb és sokoldalúbb gyakorlati képzésben, a munkahelyeken létesítendő továbbképző és szakképző tanfolyamok megszervezésében. Az üzemeknek és a minisztériumnak gondoskodniuk kell a középfokú műszaki káderek szakképesítési színvonalának emeléséről, hogy ezek hozzáértéssel betömhessenek számos olyan tisztséget, amelyekben jelenleg mérnököket foglalkoztatnak, mind a termelés vezetésében, mind pedig a műszaki ellenőrző apparátusban, a laboratóriumokban, a próbapadoknál, a tervezésben. A szerszámgépeket, energetikai, elektrotechnikai és elektronikai aggregátorát gyártó termelési szektorok gyors ütemű fejlesztése megköveteli, hogy készítsenek terveket e szektorok számára szükséges munkások, mérnökök és technikusok biztosítására, összhangban az előirányzott új kapacitások üzembehelyezési programjaival A termelés növelésének, változatossá tételének, a gépek, berendezések és felszerelések minőségi javításának lényeges előfeltétele az, hogy példaadó módon végrehajtsák az előirányzott beruházásokat, amelyek a minisztérium viszonylatában 13,6 milliárd lejt tesznek ki. Ez a beruházási volumen teljes egészében fedezi a meglevő vállalatok fejlesztési szükségleteit, s egyben biztosítja az ötéves tervben előirányzott 18 új üzem felépítését. Hangsúlyozva, hogy maximális hatékonysággal kell felhasználni a kiutalt alapokat, az előadó kifejtette, milyen intézkedéseket kell tenni a műszaki-gazdasági tanulmányok határidőben történő kidolgozásáért, a beruházási terv előirányzataiba való pontos beillesztésükért, a minden egyes objektum számára kijelölt tervezési programok tiszteletben tartásáért. A beruházási terv megvalósításához szükséges dokumentációk volumenének növekedése szükségessé teszi a tervezőintézetek kapacitásának megfelelő fejlesztését. A szakaszokban történő megvalósításra előirányzott létesítmények esetében gondoskodni kell az üzembe helyezések időpontjainak helyes felosztásáról, hogy már kezdettől biztosítva legyen a termelőkapacitások teljes kihasználása. A fejlesztésre előirányzott minden egyes üzemben tanulmányozni kell a helyzetet, figyelembe véve a termelőkapacitások növelési lehetőségeit, elsősorban a belső tartalékok hasznosításával és a szűk keresztmetszetek megszüntetésével. Ugyanakkor rendkívül fontos, hogy a beruházások egészében igyekezzenek csökkenteni az építési-szerelési költségek részarányát, a kiutalt alapokat pedig használják elsődlegesen az üzemek felszerelésére nagy termelékenységű gépekkel és technológiai berendezésekkel. Az üzemek felszerelésekkel való ellátása megoldási módozatainak kijelölésénél megfontoltabban kell tanulmányozni a számításba jövő különböző változatok előnyeit és hátrányait. A kivitelezési munkálatok idejének és az új kapacitások üzembe helyezési határidőinek csökkentésében fontos szerepe van annak, hogy miként hangolják össze a munkálatok lefolytatásában közreműködő tényezőket — a tervezők, megrendelők, építők tevékenységét — és annak, hogy a grafikon alapján nyomon követik a minden egyes objektum üzembe helyezéséhez szükséges fázisokat. A IX. pártkongresszus — mondotta a továbbiakban az előadó — feladatul tűzte az állami és a pártapparátus elé a vállalatok tevékenységének szüntelen tökéletesítését a termelés és a munka tudományos megszervezése alapján. Hangsúlyozva, hogy az utóbbi időben a vállalatok vezetőségei nagyobb figyelmet fordítanak a pártkongresszuson kijelölt ezen feladatra, s haladást érnek el jelentős belső tartalékok hasznosításában, egyben rámutatott, hogy nem mindenütt biztosítják a gépek és a munkaerő felhasználásának kielégítő fokát, hogy egyes helyeken kihasználatlanul marad a munkatermelékenység növelésének és az önköltség csökkentésének több lehetősége, nem dolgoznak ütemesen, így például a bukaresti Grivita Rosie, Seman Stoarea, a craiovai 7 Noiembrie üzemekben, a topleti mechanikai üzemben a termelés java részét az utolsó dekádban fejezik be, ami sok különórához vezet, s ennek káros következményei vannak nemcsak az emberre, hanem a munka eredményeire is. A termelés tudományos megszervezésében nagy fontosságú a gyártási folyamat és az üzemi szállítás megszervezése, az operatív tervezés, a munkahelyek megszervezése, a termelés vezető apparátusának megfelelő szervezése. A technológiai folyamatok megszervezése, a berendezések ésszerű elhelyezése, szoros összefüggésben minden üzem termelésének sajátosságaival, lényeges előfeltétele a gépek, a területek és a munkaerő ésszerű felhasználásának. Tekintetbe véve a sorozatgyártás számszerű növekedését, a munkahelyek mind fokozottabb specializálására teremtett feltételeket, minden vállalatnak meg kell vizsgálnia a gépek és a technológiai berendezések jelenlegi elhelyezését és rá kell térnie gépsorok és folyamatos szektorok megszervezésére, a felszerelés optimális elhelyezésére. Mindez kapcsolatban áll a vállalatok profilírozásának javításával. Megvannak a feltételek ahhoz, hogy elmélyítsék az üzemeknek a gyártott termékek szerkezeti és technológiai sajátosságai szerinti specializálását és tudományos alapon fejlesszék a kooperációs kapcsolatokat. Ésszerű lenne arra törekedni, hogy szakosított egységekben összpontosítsuk az általánosan használt, közös technológiájú alkatrészek és alkatrészcsoportok gyártását. Szigorúan tiszteletben kell tartani a megállapított profilírozást és véget kell vetni annak a hibás gyakorlatnak, hogy kellő megítélés nélkül áttegyük különböző termékek gyártását egyik üzemből a másikba. A jelentés hangsúlyozza, az egyes üzemekben uralkodó konkrét helyzet tanulmányozása alapján rá kell térni a belső szállítás és kezelés ésszerűsítésére és gépesítésére, s erre a célra nagyobb mértékben kell felhasználni a kisgépesítési alapokat. Ami az operatív tervszerűsítést és a termelés nyomon követését illeti, a jelentés rámutat, hogy a megkötött szerződések szigorú betartása minden egyes üzemnek éppoly fontos feladata, mint a fő tervmutatók teljesítése. A minisztériumnak idejekorán és hosszabb időszakra kell kijelölnie a termelési feladatokat, állandóan kapcsolatban állva a megrendelőkkel, mert ezáltal kiküszöbölik a hozzávetőleges számításokból és a műszaki-anyagi ellátási tervek gyakori módosításából származó hiányosságokat. Egyes vállalatokban a munkanormák műszaki szempontból még nincsenek megalapozva, nem tartanak lépést a szüntelenül tökéletesedő termelési feltételekkel. A normákat tudományos alapon, a műszaki felszerelésnek, a termelés megszervezése szakadatlan tökéletesítésének megfelelően kell kidolgozni, hogy azok biztosítsák a rendelkezésre álló idő teljes kihasználását, ösztönözzék a munkaráfordítás termékegységenkénti csökkentését. Üzemeinkben értékes műszakiadminisztratív apparátus működik. A vállalatok szervezeti struktúrája mind sokrétűbbé válik. Egyes vezetőségek azonban ennek ellenére lebecsülik az üzem hatáskörét és felelősségét, és a minisztériumra igyekeznek áthárítani bizonyos kérdések megoldását. A vállalatvezetőknek növekvő mértékben kell foglalkozniuk az üzem műszaki fejlesztését, a termelés és a munka megszervezésének tökéletesítését, a vezető apparátus, a szolgálatok és osztályok strukturális javítását célzó kérdések megoldásával. A vállalatokban mutatkozó számos szervezési hiányosság a minisztériumi vezérigazgatóságok tevékenységével is összefügg. A minisztérium vezetősége és a vezérigazgatóságok késedelmesen és bátortalanul jártak el a hiányosságok kiküszöbölésében és a termelés tudományos megszervezésére való áttéréshez szükséges feltételek megteremtésében. Meg kell javítani a vezérigazgatóságok és az egész minisztériumi apparátus munkastílusát. A minisztériumnak növekvő felelősségérzettel kell irányítania a vállalatokat az olyan nagyfontosságú kérdésekben, mint az üzemek profilírozása és szakosítása, a kooperáció megszervezése, az új technika érvényesítése, ki kell küszöbölnie azt az irányzatot, hogy a jelentéktelen dolgokban is gyámkodjék és meg kell teremtenie a feltételeket ahhoz, hogy a vállalatokban széles körben kifejlődjék a feladatok teljesítésével kapcsolatos kezdeményezés és felelősségérzet. A továbbiakban az előadó utalt arra, hogy milyen feladatok hárulnak a gépgyártókra a munkatermelékenység emelésében, az önköltség csökkentésében, a jövedelem növelésében — amelyek az egész tevékenység hatékonyságának szintetikus mutatói. A gépgyártóiparban a hatéves terv esztendeiben a munkatermelékenység évi átlagos ütemben 10,4 százalékkal növekedett. Ez az eredmény becsületére válik munkásainknak, mérnökeinknek és technikusainknak. Az 1966—1970- es időszakban az előirányzat szerint a munkatermelékenységnek ugyanilyen gyors ütemben kell növekednie, biztosítva a globális termelés egész többletének 74 százalékát. E feladat mindenben megvalósítható, tekintve, hogy vállalatainkban létrehoztuk az összes szükséges feltételeket, s még jelentős belső tartalékok vannak. Tekintetbe kell venni azonban, hogy a munkatermelékenység növelésében elért eredmények nem érik el a vállalatok műszaki felszerelésének mértékét. Megmutatkozik ez főképp azon importált technológiai felszerelések és berendezések esetében, amelyeknél a szervezésben és az üzemeltetésben előadódó hiányosságok miatt nem valósítják meg e felszerelésekkel külföldön elért színvonalat, összes gépgyártó üzemeinkben állandó gondot kell fordítani a berendezések kihasználási mutatóinak szüntelen emelésére, a termelési volumen és az alkalmazottak száma közötti helyes arány biztosítására. Az 1966—1970-es időszakban legalább 20 százalékkal kell csökkenteni az önköltséget a gépgyártóiparban. Minden 1000 lej árutermelésnél a termelési költségeknek az 1965. évi 862-ről 1970-ben 774 lejre kell csökkennie. 1970-ben az önköltség egyetlen százaléknyi csökkentése 400 millió lej megtakarítást fog jelenteni. Az önköltség csökkentési feladatának teljesítésével a jövedelmek az ötéves terv során elérik a 37 milliárd lejt, növelve a gépgyártók hozzájárulását az állam felhalmozásaihoz. Minthogy a gépgyártásban a nyersanyagok és anyagok értéke az önköltség legfontosabb alkotóeleme, megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a fajlagos fogyasztás csökkentésére, a drága és a hiányanyagok helyettesítésére. A gépek és felszerelések tervezésében tekintetbe kell venni az önsúly csökkentését, nagyobb kezdeményezést kell tanúsítani a modern anyagok — a magasabb színvonalú fizikai-mechanikai jellegzetességekkel rendelkező műanyagok és ötvözetek felhasználásában, hogy könnyebb, olcsóbb és jobb minőségű termékeket állítsanak elő. Az előadó befejezésül ezeket mondotta: Tanácskozásunk vitái újabb alkalmat szolgáltatnak arra, hogy a gépgyártók megvizsgálják az előttük álló nagy fontosságú kérdéseket; a gépgyártók eredményes mérleggel jelentkeznek, büszkék a szocialista iparosítás megvalósításához való hozzájárulásukra és szilárd elhatározásuk, hogy tovább haladnak előre a párt kijelölte úton. Rendíthetetlen meggyőződésünk, hogy a munkások, mérnökök és technikusok, a kutató- és tervezőkáderek minden energiájukkal és alkotóerejükkel fognak munkálkodni az RKP IX. kongresszusának Irányelveiben kijelölt nagyszabású célkitűzések megvalósításán, a szocialista építés kiteljesítése átfogó programjának valóra váltásán, a haza felvirágoztatásán. (rövidített szöveg)