Előre, 1967. február (21. évfolyam, 5986-6009. szám)

1967-02-14 / 5997. szám

laiii Hiiii v.Ti.wiiii Hiii.ii MMm’Hi Kiiaiiii Mi Wiiii Ha Hiili „SZÓT KÉR AZ UTAS" Beszélgetés megjelent cikkeink kapcsán PAVEL STEFAN elvtárssal, a Gépkocsi, Hajózási és Légiszállítási Minisztérium alminiszterével Szocialista társadalmunk számos gyakorlati intézkedéssel igyekszik minél több időt biztosítani tagjainak a művelődésre, a szórakozásra, pi­henésre. Mindnyájunk igénye időt nyerni, perceket, félórákat spórolni bevásárláskor, hivatalos ügyeink intézésekor, lerövidíteni az utazás­sal, a vonaton, autóbuszon eltöltött drága időt. Sajnálatos módon azon­ban — ahogy Kolozs, Brassó, Mára­­maros és Bánát tartományokban szervezett ankétjainkból, olvasóink leveleiből, tudósításaiból is kiderült : az autószállítási vállalatok ilyen­irányú törekvései messze az igények mögött maradnak még. Sok idővesz­teséget és hosszúságot okoz a lakos­ságnak a közszállítás nehézkessége, pontatlansága Megjelent cikkeink összegezése­ként, legfontosabb következtetése­inkkel a Gépkocsi, Hajózási és Légi­szállítási Minisztérium illetékes al­­miniszteréhez fordultunk felvilágo­sításért.­­ Az említett és más tartomá­nyok lakossága is gyakran pa­naszkodik : sok időveszteséget és bosszúságot okoz, hogy az autó­­buszjáratok sofőrjei nem tartják tiszteletben a menetrendet, kés­nek a járatok. Elemzésünk során kiderült, hogy összeszámolni is nehéz, mennyi társadalmilag hasz­nos idő vész kárba emiatt. Ezrek várakoznak a megállóknál na­ponta, ahelyett, hogy pihennének, vagy művelődésre használnák fel idejüket. A helyi autószállítá­si­ vállalatok gépkocsi, és sofőr­hiányra hivatkoznak. Megállapí­tottuk azonban, hogy számos szervezési fogyatékosság is aka­dályozza a zavartalan közszállí­tást, így például a kocsik nem megfelelő karbantartása stb. ami természetesen kihat a közszállí­­tás milyenségére is. Milyen javulás várható, milyen perspektívákra számíthatunk az elkövetkezendő időszakban az utasszállítás terén ? — Autószállításunk az elmúlt esz­tendőben sokat fejlődött, igyekezett lépést tartani a nemzetgazdaság kö­vetelményeiv-­el, az igényekkel. Míg ez a szállítóeszköz 1950-ben csak 9 százalékát bonyolította le a globá­lis utasszállításnak, ma már az uta­sok 40 százaléka veszi igénybe jár­műveinket. Elképzelhető, hogy nem volt egyszerű lépést tartani az igé­nyek ilyen irányú növekedésével.. A minisztérium az autópark állandó bővítésével, a szállítási egységek te­vékenységének ésszerűbb megszer­vezésével, az autóbuszok kihaszná­lási fokának növelése révén próbált eleget tenni a növekvő követelmé­nyeknek. Ez persze nem mindig si­került. A lakosság és a nemzetgazda­ság növekvő igényei minket is arra köteleznek, hogy az RKP KB 1960 december 21—23-i plenáris ülése do­kumentumainak szellemében tovább javítsuk munkánkat, használjuk fel gazdaságosabban szállító eszközein­ket. A lehetőségek és perspektívák mindenesetre biztatóak. 1967-ben például 212 millió utast fogunk szál­lítani, vagyis majdnem háromszor annyit, mint ezelőtt hat esztendővel. Az idén 800 új autóbuszt helyezünk forgalomba, egyrészt helyettesítjük velük elhasznált szállítási eszközein­ket, másrészt növeljük autóparkunk kapacitását. Hálózatunk az idén pél­dául 40 000 kilométerrel növekedik. Új tartományközi gyorsjáratokat in­dítunk a Galac-Bákó, G­alac-Brassó, Galac—Konstanca, Marosvásárhely­­—Brassó stb útvonalakon. Az utazási körülményeket akar­juk tovább javítani azzal, hogy 1967 és 1970 között 18 új autóállomást építünk és rendezünk be korszerű felszereléssel. (Bukarest, Konstanca, Kolozsvár, Nagybánya stb.) Ezeket a vasútállomások közvetlen közelébe építjük, hogy minél jobb összekötte­tést biztosítsunk a lakosságnak. Jobb munkakörülményeket igyek­szünk teremteni gépkocsivezetőink­nek például azzal is, hogy az idén 18 szállót építünk a fontosabb útvona­lak mentén és megkezdjük más 23 szállónak az alapozását. Meglévő útvonalainkon is növel­jük a járatok számát. Az 1967-es új autóbusz-menetrendbe, amely má­jus 27-én lép életbe, 230 új járatot iktattunk be. Ezek lennének nagyjából a kilátá­sok. Az autószállítás rohamos növe­kedése azonban még sok megoldásra váró problémát vet fel a szállítás kapacitását, az utak minőségét és a munkaszervezést illetően. A gyári munkaidő előtti és utáni utas­zsú­foltság nagykapacitású autóbuszokat követel. Ezekkel viszont még nem rendelkezünk. Reméljük, hogy a Gépgyártóipari Minisztérium az el­következő években tervbe veszi ilyen nagykapacitású autóbuszok gyártását is. Az autóbuszjáratok pontossága ugyanakkor nagyrészt függ az utak minőségétől és tartósságától. A gon­dozatlan utak következtében szállí­tási eszközeink idő előtt megrongá­lódnak, késést, a járat kiesését és végeredményben az utasok elégedet­lenségét eredményezik. Meg kell mondanunk azonban, hogy nem min­den néptanács fordít megérdemelt figyelmet az utak karbantartására, végső fokon tehát a zavartalan köz­lekedés biztosítására. Ilyen példa számos akad. Megengedhetetlenül rosszak például a Szilágysomlyó— Szatmár, Élesd—Feketeerdő, Lu­gos—Valea Pai, Hátszeg—Gura Má­riás, Oravita—Bozovici—Dalbosat, Oravita—Rudária stb. közötti utak. A gondozatlan utak sok esetben megnehezítik hazánk festői szépsé­gű tájainak a meglátogatását is. Példa erre a Szeben—Paltini?, Sze­­ben—Gítul Berbecului közötti út­szakasz stb. Valóban el kell ismernünk, hogy az utasszolgálatot sok esetben szer­vezési fogyatékosságok is megnehe­zítették. Sok helyen csak egy vál­tásban szervezték meg a karbantar­tó műszaki szolgálatot, ami növelte a veszteglési időt és elősegítette a késéseket A minisztérium vezetősége ezért intézkedett, hogy minden vállalat­nál megszervezzék a két illetve há­rom váltásos műszaki szolgálatot, hogy minimumra csökkentsék a veszteglési időt. Bánát, Krisána és Hunyad tartományi vállalataink, amelyek ennek ellenére még máig sem szervezték meg az állandó mű­szaki szolgálatot, semmivel sem tud­ják igazolni a késedelmességet.­­ Kivétel nélkül minden cik­künkben felvetődött egyes autó­buszvezetők és jegykezelők mél­tánytalan magatartásának a kér­dése. Viselkedésük udvariatlan, nem tartják be a munkafegyel­met. Fogyatékosnak találtuk az autószállítási vállalatoknál a ne­velőmunkát. Nem is az admi­nisztratív szankciók számát keve­­selljük. Van olyan autószállítási vállalat is, ahol minden második embert megbüntettek két hónap leforgása alatt. Sőt a legtöbb he­lyen a nevelő jellegű előadások, filmvetítések, a milícia valamint a törvényszék képviselőivel való találkozók számát sem kevesell-Lejegyezte Zöld Lajos (Folytatása a 3. oldalon) VERESS DÁNIEL SZŐKE PANNI A vakáció első napjaiban még mindig csak a bizonyítvánnyal fog­lalkoztunk. Hogy került, a tíz jeles mellé, világ csúfsára az a fránya kilences. Az a határozottan meg­rajzolt, egy lábon álló köröcske, és éppen magaviseletből ! Elővettem a gyereket. Karinthy diák­ hőseihez sem méltatlan védőbeszédet vágott ki, melyben szó volt, önkritikailag, az év eleji fegyelemsértésekről, c­­­melyeket nyilván „javulás" követett, bár a tanítónéni nem vette észre. Majd a pedagógusok merevségé­ről és vétkes elfogultságáról, kriti­kailag, és végül a véletlen pajkos bukfencéről. Egyszóval mindenről, ami jó és baljós csillagzatok for­májában egy IV. b. osztályos nebu­ló életvitelét befolyásolni képes, míg végtére a fene fátumok szépen hurkolódó kilencessé változtatják, az összeadott jót és rosszat, a lec­­kekönyv hatodik oldalának hetedik sorában. Persze minden ellenér­vünket előkoroztuk anyjával együtt, a racionalista humanista felvilágo­sítástól a suhogó mogyorófa-vesz­­szőig. A tárgyalások, mint oly sok­szor az életben is, kompromisz­­szummal zárultak , majd a jövő negyedévben ... A kötelező olvasmányok listája csak harmadnap került szóba, mi­kor egy igen laza tanulmányi prog­ramtervezetet is összeállítottunk, „hogy a gyerek teljesen ki ne zök­kenjen" jelszóval. Tíz szerző, tizenkét cím. Beleolva­sok. Három József Attila vers, köztük a Mama és az Anyám. Na­gyon helyes, bólintottam rá, hadd tudja meg a fiú, hogy volt másfaj­ta gyerekkor is, mint az övé és kor­­társaié, mikor nem az volt a köz­ponti probléma, hogy négy család egymásra licitáló tagjai mit is hordjanak télifája alá. Gyorsan le is vettem a polcról Szabolcsi Mik­lós monográfiáját s megmutogat­tam a képeket. Hadd váljanak ele­venebbé, konkrétabbá az ismere­tek : ez a költő gyerekkorában, ez az édesenyja, ezek lánytestvérei, ebben a komor bérkaszárnyában laktak... Aztán Arany János nevén akad meg a szemem. A szegény job­bágy... A másik címet figyelmetle­nül átugrom. A szerző neve ön­magában biztosíték arra, hogy a legkitűnőbbet kapja a serdülő. Este, mikor elcsendesedett a ház, feleségem megkérdezi, emlékszem­­e a Szőke Panni­ra ? Hirtelen nem tudom, hová tegyem. Valamelyik bálon ? - próbálkozom. - Dehogy, a balladára - vág közbe. Nem, a balladára nem nagyon emlékez­tem. Aztán, amikor a kezembe nyomta a kötetet, megértettem a fel nem tett kérdést. Megdöbben­tem, de rögtön ellenőriztem ma­gam, valóban arról van szó eb­ben a néhány versszakban, amire én gondolok ?Az iskoláján össze­foglalható tartalom ennyi : Szőke Panni, a jobbágylány nem dolgo­zik, henyél, mégis olyan cifra, majd elrepül. Apjának földcsúra elenge­di a robotot, sőt, csak a vékát kell tartania, még ő kap. Lányát aztán felviszik Pestre, egy nagy házba, „nevelőbe". Jó dolga van. Sokan, különösen a tiszt urak mulatoznak vele. Később visszakerül a faluba. Mi lett, Szőke Panni ? - kérdi a költő. Elfonnyadt, görnyedve ül, rongyos. A szentencia * Vidd ki, apja, temetőbe. íme, hogyan kom­mentálja Arany tudós monográfu­­sa, Riec­l Frigyes : „Itt már megta­láljuk a félhomályt, de ez nem ön­kéntes elsősítése az elbeszélésnek, hanem a kényes tárgy költői kö­vetkezménye Ez a félhomály jóté­konyság a szerencsétlen leányra nézve : a költő diszkréciójának ter­mészetes eredménye." Pontos és szemérmes megfogalmazás. Arany János egy igen kényes tárgyat rej­tett a műfaj megkövetelte, Rem­brandt technikáját idéző, átlátszó félhomályba. Ez eddig rendben is van, de ho­gyan magyarázzam én ezt meg a gyereknek ? A bevezetés még csak menne : a kizsákmányolok nem csak a munka eredményét, magát a munkást is megvásárolják. Testét, lelkét, szellemét. De, hogy lépjek tovább, a szerencsétlen Panni leányzó felé ? Egész sereg új fo­galmat kellene bevezetnem mint nyilvános ház, prostitúció. Nem, ez igazán nem tíz-tizenegy éves gyerekeknek való téma. Nem tudom elhessenteni meg­­hökkenésemet, s kérdéseimet . Mi­lyen ismérvek s elgondolások alap­ján választotta a tantervszerkesztő pontosan ezt az Arany János köl­teményt a negyedik osztályosok kötelező olvasmányai közé ? Prü­­déria és álszenteskedés nélkül kér­dem ezt ! Azt hiszem, itt valamilyen otromba melléfogás történt. De sza­­bad ilyennek történnie ? XXI. évfolyam 5997 ez.­ r oldal ára 25 iráni 1967 február 14., kedd Több mint 22000 él munkás Kolozs tartományban (Munkatársunktól) Mint már rö­viden hírt adtunk róla 22 392- en kapták meg a szocialista verseny élenjárója címet és jelvényt a Ko­lozs tartományi gyárakban, üze­mekben és munkatelepeken. Az összesített adatok szerint az elmúlt esztendőben örvendetesen gyarapodott az élenjáró dolgozók száma, 1965-ben ugyanis 18 737 dol­gozó érdemelte ki­­­ a fenti címet. Nőtt az élenjáró csoportok és brigá­dok száma is : 1965-ben 1702, 1966-ban pedig 1895 csoport, illetve bri­gád tűnt ki. A jelvények átadása alkalmat szolgáltatott arra, hogy a szakszervezeti csoportokban meg­vitassák az elért eredményeket. Megállapították, hogy ez a folyama­tos anyagellátásnak, a technikai feltételek biztosításának és a ver­senyszervezés megjavításának kö­szönhető A jelvények átadásakor, tartomány szerte újabb vállalások hangzottak el. ORSZÁGOS TANÁCSKOZÁS A BURGONYA- ÉS CUKORRÉPA-TERMESZTÉS GÉPESÍTÉSÉNEK FOKOZÁSÁRÓL Csíkszeredán befejeződött a bur­gonya- és a cukorrépa-termesztés gé­pesítésének fokozásával foglalkozó országos tanácskozás, amelyet a Mezőgazdasági Főtanács szervezett. Részt vettek számos mezőgazdasági tanács és egység tudományos kuta­tói és szakemberei. A tanácskozáson felolvasták a Mezőgazdasági Főta­nács és a mezőgazdasággépesítési kutatóintézetek szakembereinek a múlt évben készített tanulmányát, majd megvizsgálták, miként gépe­síthető minden termelési fázis (ka­pálás, kártevők elleni küzdelem, be­takarítás stb). A többi között hang­súlyozták, hogy tökéletesítették a meglévő felszereléseket és új gépe­ket terveztek. Az ország gép- és traktorállomásai még az idén több mint 1500 új gépet és komplex aggregátot kapnak, többek között csaknem 600 cukorrépafejelő és -szedő gépet, amelyeket hazánkban először használnak. A vita során kitűnt, hogy a be­rendezéseket olykor nem használják ki ésszerűen. A tanácskozás sokrétű intézkedési tervet fogadott el a bur­gonya- és cukorrépatermesztés javí­tására. (Agerpres) A Politikai Könyvkiadó gondozásában megjelent: NICOLAE CEAUSESCU Beszéd a vasúti szállítás tevékenységével kapcsolatos munkaülésen. — 1967 február 10 — A brosúrát nagy példányszámban nyomtatták ki KAPCSOLÁSOK , KAPCSOLATOK A fővárosi Electromagnetics üzemi automata telefonközpontokat gyártó részlegén Gheorghe Stan és társai utolsó ellenőrzésnek vetik alá az új típu­­sú központok kapcsolásait, amelyek segítségével 900 ember léphet majd kapcsolatba egymással Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke hazaérkezett Szomáliából Befejezve tunéziai és Szomáliai hivatalos látogatásait, Chivu Stoica, Románia Szocialista Köztársaság Ál­lamtanácsának elnöke feleségével és a kíséretében lévő hivatalos szemé­lyekkel együtt szombat délután visz­­szaérkezett a fővárosba. Érkezéskor a Baneasa repülőtéren jelen voltak a következő elvtársak : Ion Gheorghe Maurer, Gheorghe Apostol, Ilie Verdej, Maxim Ber­ghianu, Petre Born­a, Constantin Dragan, Stefan Voitec, Iosif Banc, Petre Blajovici, Fazekas János, Petre Lupu, Ilie Murgulescu, az Ál­lamtanács alelnöke, Grigore Geama­­nu, az Államtanács titkára, minisz­terek, központi intézmények és tár­sadalmi szervezetek vezetői, román újságírók és külföldi sajtótudósítók. Jelen voltak Bukarestben akkre­ditált diplomáciai képviseletek ve­zetői. (Agerpres) a következő táviratot intézte Aden Abdulla Oszmánhoz, Szomália Köz­társaság elnökéhez : Távozva a baráti Szomália Köz­társaságból, őszinte köszönetünket fejezzük ki Excellenciádnak és Aden Abdulla Oszmán asszonynak azért a meleg vendégszeretetért, amellyel bennünket öveztek egész Szomáliai látogatása­nk idején. Ugyanakkor kérem fogadja leg­melegebb jókívánságaimat, önnek személyesen egészséget és­­ boldog­ságot, a szomáli népnek jólétet és békét kívánok. Kifejezem meggyőződésemet, hogy a román—szomáli kapcsolatok szün­telenül fejlődni fognak a két nép ér­dekében.★ Ciprus területi vizei és Törökor­szág területe felett áthaladva, Chivu Stoica, az Államtanács elnöke üd­vözlő táviratot küldött a különrepü­­lőgép fedélzetéről Makariosznak, Ciprus Köztársaság elnökének és Cevdet Sunaynak, a Török Köztár­­saság elnökének Elutazás Mogadiscióból Szombaton Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnö­ke és felesége, a kíséretében levő személyekkel együtt befejezte Szo­máliai hivatalos baráti látogatását. A mogadisciói repülőtérre a vendé­geket kikisérte Aden Abdulla Osz­mán, Szomália elnöke és felesége, Muktar Mohamed Husszein, a nem­zetgyűlés elnöke, Abdul-Razak Had­­zsi Husszein, a Minisztertanács el­nöke, Ahmed Juszuf Dualeh külügy­miniszter, valamint a kormány több tagja, kép­viselő­, a Szomáliai fővá­rosban akkreditált diplomáciai kép­viseletek több vezetője. A hivatalos repülőgépet a határig elkísérte a Szomáliai nemzeti hadse­reg több sugárhajtású repülőgépe. ★ Chivu Stoica, az Államtanács el­nöke a különrepülőgép fedélzetéről KÖZÖS KÖZLEMÉNY Chivu Stoicának, Románia Szocialista Köztársaság­a Államtanácsa elnökének Szomáliai látogatásáról Aden Abdulla Oszmán, Szomá­lia Köztársaság elnöke meghívásá­ra 1967. február 8 és 11 között Chi­­­vu Stoica, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnö­ke, feleségével hivatalos baráti lá­­togatást tett Szomália Köztársaság­ban. A Szomáliai tartózkodás idején Chivu Stoica, az Államtanács elnö­ke és a kíséretében levő személyi­ségek megtekintettek ipari és mező­­gazdasági objektumokat, s meleg, baráti fogadtatásban részesültek a két ország közötti jó viszony tanú­ságaként. Az Államtanács elnökét úgyszin­tén köszöntötte Mogadiscio polgár­­mestere, aki átadta neki a város kulcsát. A látogatás lehetővé tette az Ál­lamtanács elnöke és a kíséretében lévő­ személyiségek számára, hogy megismerjék a Szomáliai nép gazdasági, szociális és kulturális életének különböző vonatkozásait. Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke és Szomá­lia Köztársaság elnöke között hiva­talos megbeszélések folytak, s ezek során ,az őszinteség és a kölcsönös megértés légkörében megvizsgálták a kétoldalú kapcsolatok menetét, és hasznos véleménycserét folytat­tak a nemzetközi helyzetnek a két országot érdeklő időszerű kérdé­seiről. A megbeszéléseken részt vettek még : a román részről: Bujor Almasan bányaipari miniszter, George Ma­­covescu helyettes külügyminiszter, Stefan Cleja nagykövet, külügymi­­nisztériumi igazgató, Ion Patrut tu­dományos igazgató a Kőolajipari Minisztériumban . — Szomáliai részről : Abdul-Ra­zak Hadzsi Husszein miniszterel­­­nök, Ahmed Juszuf Dualeh külügy­miniszter, Juszuf Adam Boukah tá­jékoztatásügyi miniszter ; Abdulla­­hi Issza Mohamud ipar- és keres­kedelemügyi miniszter; Mohamed Awaleh Libán, kabinetfőnök a Köztársaság Elnökségén ; Moha­med Hazsi Husszein ipar- és keres­kedelemügyi minisztériumi vezér­­igazgató ; Abdulrahman Abby Fa­­rah külügyminisztériumi ideiglenes vezérigazgató. A felek megelégedéssel állapítot­ták meg ,hogy a két ország közt fejlődik a kölcsönösen előnyös gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés, és kidomborították az ennek bővítésére fennálló lehe­tőségeket, kifejezve azt a közös óhajt és elhatározást, hogy ebben az irányban tevékenykedjenek. A felek egyben állást foglaltak a két ország és nép közötti baráti kap­csolatok sokoldalú fejlesztése mel­lett. Ebben a tekintetben megegyez­tek abban ,hogy nagyköveteket akkreditálnak a két országban, V­gyszintén megállapodtak elv­ben, hogy műszaki-tudomá­nyos együttműködési egyezményt köt­nek. Megállapodás jött létre arra is, hogy a legközelebbi alkalommal tárgyalásokat folytatnak gazdasági és kulturális együttműködési egyez­mények kötése érdekében. Számba véve az afrikai földré­szen végbement mélyreható válto­zásokat, a felek kiemelték a törté­nelmi jelentőségét annak, hogy Af­rika és a világ sok térségében le­rázták a gyarmati igát, rámutattak, hogy a független afrikai államok erőfeszítéseket tesznek nemzeti lé­tük érvényesítéséért, politikai és gazdasági függetlenségük fejleszté­séért és szilárdításáért. Amint a felek hangsúlyozták, napjainkban rendkívüli fontossága van annak, hogy a nemzetközi élet­ (Foly­tatása a 4. oldalon) Uzoni művelődési élet MIT TEHET, HOGYAN SEGÍTHET A NÉPTANÁCS? Ha szövetkezeti áruújdonság, vil­lanyszerelő csoport, művészegyüttes érkezik a faluba, nem kell azt köz­hírré tenni, perceken belül tudnak róla .Falun a hír szárnyon jár... Valószínű Uzonban is, de úgy lát­szik nem akármilyen hír. Mert nem lévén kéznél a művelődési otthon munkaterve, a néptanácsnál bizony azt sem tudták megmondani, mi­lyen színdarabot próbálnak estén­ként a műkedvelők. Pedig próbálnak. Caragiale-da­­rabbal készülődnek a március 5-i néptanácsi képviselő választásokra. A nőbizottság 30 tagú da­lcsoportot, dalárdát verbuvált, népdalokat, in­dulókat énekelgetnek. S verseny­­képesen, közfellépésre alkalmas színvonalon. A rigmusbrigád sem tétlenkedik. Kiss Zsigmond frap­páns négysorosait énekszámok egé­szítik ki. Jó a szöveg, ügyes az ösz­­szeállítás, nem vallnak szégyent vele. A fogyasztási szövetkezet ve­zetői, alkalmazottai meg Goldoni Fogadósnéját viszik színre. Estén­ként ugyancsak próbálnak. Minderről persze tudnak a nép­tanácsnál. De csak úgy, nagy álta­lánosságban ... hogy a dalcsoport és a rigmusbrigád versenyre készül, hogy „színdarab is lesz“ a válasz­tások napján, hogy az együttes a napokban Lisznyópatakán vendég­szerepelt, hogy Fehér Adél, a mű­velődési otthon igazgatója ügyes, rátermett, érti a dolgát. Mindez igaz. De ennyi ismeret vajon elégséges ? Ha a községi nép­tanács végrehajtó bizottsága csak nagy általánosságokban tudja, hogy mi történik a művelődési otthon házatáján, ha csak hallomásból tudnak az egyes rendezvények elő­készületeiről, vagy csak ha időnként pillantanak bele az „átküldött“ munkatervbe, hogyan irányíthat­ják, támogathatják szakszerűen a falu művelődési életét ? A szak­avatott irányítás, a sokoldalú segít­ségnyújtás ugyanis alapos helyzet­ismeretet feltételez. Legalább azt kellene pontosan tudniuk, hogy mi­lyen darabot próbálnak, milyen visszásságokra hívja fel a közvéle­mény figyelmét a rigmusbrigád, milyen dal, illetve táncszámokkal készülődnek egy-egy fontosabb e­­seményre a falu műkedvelői, mi­lyen színvonalú előadásokra lehet számítani, mennyire érti a dolgát a szakirányító és így tovább. Ha nem így történik az irányí­tás formálissá válik s a végrehajtó bizottság tagjai sem menetközben sem alkalomszerűen nem nyújthat­ják azt, amit hivatásuknál, beosz­tásuknál fogva joggal elvárunk tő­lük. Végrehajtó bizottsági gyűlé­seken ugyanis hiába elemzik a kul­turális tevékenységet, ha jártassá­guk csak az előadások megtekinté­sére vagy a művelődési otthon igazgatójának beszámolójára szo­rítkozik. Szűkös ismeretanyag bir­tokában csak általános megállapí­tásokat tehetnek. Már­pedig a segítséget menet­közben kellene adni, az egyes ren­dezvények előkészítési szakaszában, próbák idején is. Ottjártunkkor például a kulturális versenyig 12 nap állt a rigmusbrigád rendelke­zésére. S ekkor kezdtek hozzá a szöveg betanulásához. Igen ám, de a szöveget még nem láttamozta a Sep­­si rajoni művelődési ház rigmusszak­értője. Hátha módosítást javasol ? Mindent elölről kell kezdeni... A verseny előtt két héttel az uzoniak vendégszereplésre ruccantak át Lisznyópatakára. Miért épp akkor, hisz a verseny előtti napokon min­den erőt a kivitelezés tökéletesíté­sére kellene összpontosítani ! Igen ám, de a verseny egyik előfeltétele az előzetes vendégszereplés. Ezért a művelődési otthon vezetősége va­lósággal kikönyörögte a lisznyópa­­taki fellépést... Dalárdaszámokkal is részt kívánnak venni a vetélke­dőn, de a verseny előtt 12 nappal például még azt sem döntötték el, hogy a nőbizottság énekesei, dal­csoportként, vagy dalárda elnevezés­sel indulnak-e. A művelődési ott­hon vezetősége az év elején szim­­pozion rendezését tervezte, a vá­lasztások előkészítését így próbál­ták ünnepélyesebbé tenni. Ez is februárra maradt, a versenyre való készülődés időszakára, a választások napjának előestéjére... torlódás, bi­zonyos fokú kapkodás jelei lépten­­nyomon. S mind­erre a községi néptanács végrehajtó bizottsága is felfigyelhetett volna. Ha figyelme­sebben követi a versenyre való felkészülés egész menetét, ha a választási rendezvények iránt fo­kozottabban érdeklődik, ha a falu művelődési életének irányítását másként értelmezi. Körültekintőbben, alaposabban — ezt tanácsolhatjuk. Mert akkor az irányítás hatékonyabb lesz és a se­­gítségadásukra azt mondják : épp jókor jött, most jól fog. Ez az iga­zi segítség. S épp ez kell: a tényleges segít­ség .A falu művelődési életének vezetésében is hatékony irányítási formákra és módszerekre van szük­ség. Kolozsi Márton NE FELEJTSE EL MEGÚJÍTANI ELŐRE ELŐFIZETÉSÉT Előfizetéseket elfogadnak a postahivatalok, levélkéz­besítők és a vállalatok önkéntes lapterjesztői Gyorsított tervezés A marosvásárhelyi DSAPC kollek­tívája átadta a megrendelőknek az erre az esztendőre előirányzott épít­kezések összes terveit. A szerződéses kötelezettségekhez képest lerövidítet­ték a tervezési határidőket, ami an­nak köszönhető, hogy a tervezőket és a műépítészeket mentesítették külön­böző adminisztratív munkák alól, grafikon szerint követték a munkála­tok menetét és diszpécserszolgálatot létesítettek a munka előkészítésére és ellenőrzésére. Marosvásárhelyen A tervezési fázisok számának csök­kentése révén a szakemberek az idén átcsoportosították az egész munka­tervet és 3-6 hónappal előbbre hoz­ták különböző fontos tervek átadási határidejét. A 7000 lakást magába foglaló marosvásárhelyi Kövesdomb lakótelep és más szociális-kulturális építkezések egész dokumentációját legalább hat hónappal korábban ad­ják át az építőknek, s így jobban elő­­készíthetők és megszervezhetők az építőtelepek. (Agerpres)

Next