Előre, 1967. február (21. évfolyam, 5986-6009. szám)

1967-02-23 / 6005. szám

X FEBRUÁRI KÖRKÉP Február már tavaszi hírnök, már­cius elődje, de tél ez még mindig — tél a javából. A lépteket csikorgás kí­séri, hajnalonként roppannak a fa­ágak. A JÁRDÁN hol hó, hol latyak, hol jég. Az ekék csaknem embermagasságú hótömege­ket torlaszolnak fel az utak mentén. Ezek — sok helyen — a tavaszi ol­vadást várva megmaradnak, csak Vakító fehérségük tűnik el. Nem, Nagybányán senkinek nem lehet kétsége afelől, hogy tél van. A város valósággal hóbasüppedt, a hóeltakarítási akciók meg — befagy­tak. Akcióterv az van, még ősszel külön parancsnokság alakult az elké­szítésére és irányítására. A hagyomá­nyokhoz híven a nagyüzemek és vál­lalatok pontosan meghatározott útsza­kaszokon felelnek a hóeltakarításért, kötelezték magukat arra hogy 3—4 te­herkocsit és vállalatonként 80—150 munkaerőt biztosítanak. A szervezett közös akciók azonban csak papíron léteznek. Február nyolcadika volt az első nap amikor több üzem kocsija néhány emberrel valóban kivonult s elkezdték szállítani az ekék nyomán felgyülemlett hótömeget. A város köz­pontjában fekvő néhány utcán — Fel­sőbányai utca, Augusztus 23. Október 1. és Cloaca utca — lehetővé tették a biztonságos közlekedést. Ez azon­ban a városi pártbizottság közvetlen felhívására történt, a városi népta­nács irányítása alá tartozó parancs­nokság egész december és január fo­lyamán nem tudott számottevő erő­ket szervezni. Ilyen ütemben el lehet érni a főútvonalak megtisztítását a központban, de a távolabb fekvő és nagyon forgalmas utak (Fernezely, Firiza, Felsőbánya, Zazar és Borpatak irányában) továbbra is nehezen jár­hatók maradnak. A hó innen — be­vett nagybányai szokás szerint — csak akkor tűnik el, ha a tavaszi nap elolvasztja. S a járdák ? Az utaknál is rosszabb állapotban vannak. A városi népta­nács gazdasági osztálya február nyol­cadikén 20 büntetést állított ki azok nevére, akik a járdát nem takarítják. Körülbelül ez volt az idei, téli „átlag". A honpolgárok a büntetést kifizetik de a járdákat továbbra sem tisztítják, a poliklinika pedig csaknem naponta jelzi az eljegesedett járdák következ­tében beálló baleseteket. A szervezési osztályon azonban szintén „lefektet­tek" egy, önkéntes hazafias munkákat irányító, konkrét munkatervet. A bemutatott helyzet nem új. Az idei városszépítésnek csak egyetlen újdonsága van: a só. Nem ajánljuk perspektívában történő alkalmazását. A sózott és otthagyott hó nem­csak a lábbelit teszi tönkre (egy téli szezon alatt átlag másfelet) hanem az aszfaltot is. Elég ha a Bucuresti su­­gárutat nézzük meg — javítása bizo­nyára az első tavaszi akciók közé fog tartozni. S A MENEDÉKHÁZAKBAN ? Máramaros híres szép tájain ? Bizto­síthatunk mindenkit h­ogy gyönyö­rűek téli pompájukban de ki gyö­nyörködik bennük ? Az ONT nagybányai ügynöksége hetenként kellett volna szervezzen hétvégi kirándulásokat a környéken lévő turistaközpontokba. Ez a terv. A tény viszont az, hogy nem szervez­tek egyetlenegyet sem, egész télen át, a kirándulóközpontok csak Szilvesz­terkor voltak hangosak Normálisnak jellemzett körülmények között egy szál vendég sincs az Izvorán, Borsa­­füreden vagy a Mogosán. Ahhoz, hogy a kabánok kapacitásának 10 (tíz !) százalékát kihasználhassák kü­lönféle kurzusok színhelyéül kellett tenni őket (jelenleg a Fokhagymáson és a Sóstónál van tanfolyam). A döntő fordulat azonban ezen a téren is csak februárban állt be, há­la a főiskolások téli vakációjának Borsafüredre 150, a Mogosára 40 egye­temistát hoztak Kolozsvárról, kényel­mes autóbuszokkal. Ez egyszerűbb mint hetenként biztosítani szállító­­eszközt, csak éppen nem megoldás. Hatalmas kár jelzője ez a tíz száza­lékos kihasználási mutató (a tavaly a nyarat is magába foglaló é­v­i mutató 34 százalék volt) s a ráfizetés összege évről évre halmozódik. Nem volna olcsóbb egy fűthető teherkocsit és egy személyszállító mikrobuszt vá­sárolni ?... A VÁRÓTERMEKBEN az embert mindig érik meglepeté­sek. A tavaly a falusi állomások mind Szatmár mind Dés irányában „mé­­lyen hűtve“ tartották a várakozó uta­sokat, a bérletesek meg is szokták, hogy néhány perccel a vonat indulá­sa előtt érkezzenek, de hova legye­nek azok akik csatlakozást várnak ? Most van hol melegedjenek. A CFR kolozsvári vezérigazgatósá­ga nem hosszú és részletes munka­tervet készített hanem — fát küldött. Szinérváraljának például két évre elegendő tüzelője van, Buságnak szintén — jó meleg fogadott a szatmá­ri vonal minden állomásán. Nem ilyen egyértelmű a helyzet A FALUSI MOZIKBAN. Szinérváralján pillanatnyilag az a probléma, hogy a kiöntött beton meg­fagy-e vagy nem ? A filmszínház he­lyiségében ugyanis építkezés folyik, a 250 férőhelyes termet újabb 100 hely­­lyel bővítik. Ennek a közel 8000 la­kosú községnek szüksége is van egy ilyen méretű mozira. A baj csak az, hogy a szatmári III — a munka ki­vitelezője — eddig még egyetlen át­adási határidőt sem tartott be. Az első dátum november negyedike, az­óta az építők újabb és újabb halasz­tást kérnek, egyben azonban követ­kezetesek. Minden hónap negyedik napját jelölik meg az átadás napja­ként. Már február negyedikén is túl vagyunk, de a munka egészen kez­deti szakaszban áll. A téli gyakorlat általában az volt hogy két-három ember állandó jelleggel itt tartózko­dott, de mivel anyagot nem biztosí­tottak, tétlen kezüket melengették a tűznél. Bírálatunkat így tehát nem egészíthetjük ki azzal a mondattal, hogy a tél folyamán itt nem­­ fűtöt­tek. Egyáltalán nem látott pattogó lán­gokat az ilodai kultúrotthon, de az már nem nevezhető művelődési ház­nak, háznak is alig. Egy elhagyott pusztai kúria benyomását kelti, abla­ka rég nincs, a zárt ajtók nyikorog­nak a szélben. A látvány a főúton közlekedők elé tárul, mint egy fele­lőtlen gazdálkodásra figyelmeztető felkiáltójel. Iloba-Handalon, az üzem mellett, van ugyan bányászklub, de az a falutól nagy távolságra épült s nem a faluban lakók számára. Hát nem is gyalogol ki oda Ilobáról senki. A kultúra székhelyéhez illő környe­zet és jóleső meleg fogadott a misz­­tótfalusi székházban s a községhez tartozó új, busági kultúrotthonban. 250 illetve 300 férőhelyes termekben tartanak naponta filmvetítést, jó me­leg van a könyvtárban is Misztót­­falun, ahol a kötetek száma megha­ladja a tizenegyezret, ősszel 50 köb­méter fát szerzett be a néptanács, de február tizedikén újabb száz köbmé­ternyi szállítmány érkezését várták. A tüzelőt tekintve itt akár újrakez­dődhetne a tél. Utolsó „havas" ankétunkat tavaszt sürgető gondolatokkal kellene zár­nunk, de nem volna a helyzethez illő. Még szükség van ugyanis legalább egy-két csikorgó hétre ahhoz, hogy a ■hóeltakarítási meg a kirándulási akciók olyan alapos munkatervéből valami mégiscsak — megvalósulhas­son: Bányai Judit­ ­f Hazai tudósok nemzetközi rendezvényeken Tudományos központjaink, kuta- illetve szimpozionon ismertetik leg­­ióintézeteink külországi kapcsolatai jelentősebb tudományos munkáikat, szakadatlanul szélesednek. Az utóbb Több nemzetközi tudományos talál­tai időben Japán, Kanada, Ausztrá­­lozó színhelye is lesz országunk, h­a, Algír és Guinea is bekapcsoló- Nálunk tartja meg értekezletét a­dott e kölcsönös tudományos tájé- filozófiai és társadalom­tudomá­­noztatás nemzetközi hálózatába. nyolc nemzetközi tanácsa , hazánk- Hazai tudósok ebben az évben 27 ban rendezik meg a nemzetközi országban megrendezendő 140 nem- nyelvészeti kongresszust, úgyszm­­­zetközi kongresszuson, értekezleten tén az algebra kollokviumot. A történet nem egészen új — aktuálisnak viszont nagyon is az. Teljes hitelességének is nehéz volna utána járni: mint minden heroikus, homéroszi kicsengésű história, menet közben is „föl­vesz" újabb és újabb csillogó elemeket. Próbáljuk meg mind­ezektől lemezteleníteni, és az események föltehetően logikus magvára szorítkozni. Egy bukaresti iskolát hozott lázba a nagy kaland. Az egyik felsős diák, H. J. vasárnap ki­rándulni ment a szüleivel.. Egy barátját is magával vitte, persze hamar otthagyták az „öregeket“ és kettesben csatangoltak erdő­­szerte. Így bukkantak rá a várat­lan zsákmányra , egy vadmacska búvóhelyére, ahol a portyázó mama által ideiglenesen magára hagyott ifjabb nemzedék nyivá­­kolt. Elfutni a hátizsákért, és fog­lyul ejteni a kicsinyeket, pilla­natok műve volt. Az eredmény­nyel beérhették volna a legény­kék, nem szólva a veszedelemről, amely a macska-mama visszatér­tével feltétlenül várható volt. Mégsem menekültek el, mert fe­jükbe vették, hogy az anyaállatot is foglyul ejtik. Elbújtak tehát, hi­szen joggal föltételezték, hogy a mama okvetlenül behatol a háti­zsákba. És akkor már csak vil­lámgyorsan be kell kötözni a zsák száját... Hogy ez nem ment épp ilyen simán, azt másnap az egész is­kola tanúsíthatta. Ennyire ösz­­szekarmolt, fölsebzett két lurkó még sosem ült be hétfőn reggel a padjába. De olyan tisztelet övezte is őket, mintha a nemeai oroszlánt vagy a lernai hidrát tették volna ártalmatlanná Hera­­klész utódaiként... Hogy vadvédelmi szempontból történt-e akkor kihágás, annak ma már igazán nagyon csekély a jelentősége. "A macskafamí­liát különben is „beszolgáltat­ták" valamilyen állami intéz­ménynek, és szépecske jutalmat is kaptak érte. Viszont külön pedagógiai fejtegetést érdemel­ne az az ugyancsak iskolai men­demonda, hogy az egyik fiú anya­gilag nem éppen rendezett kö­rülményű­ szülei rögtön „köl­csönkérték“ a ráeső részt, és ki tudja, hogy a mai napig meg­adták-e. De nem erről van szó. Arról, hogy a gyermeki bátor­ság efféle, igaz, hogy a jelen esetben kissé végletesen jelent­kező, megnyilvánulását jobban kellene értékelnünk. És jobban elhatárolnunk a másféle bátor­ságtól , attól amely látványosan száll szembe a tanári szigorral, szülői tekintéllyel, hetykén mond oda rendreutasító idős emberek­nek, és különös „hőstett"-ként könyveli el riadt leánykák mo­­lesztálását az iskola vagy a mozi környékén. Gondolkozzunk csak el: azon a bizonyos hétfői napon vajmi kevés sikert érhetett el a köz­ismert osztálybohóca, aki meg­játszott ostobasággal valami kép­telen szemtelenséget vetett oda a nem éppen erélyes francia tanár­nőnek. Fiókáit védelmező vad­macska volt terítéken é­s a gyermekek, ha öntudatlanul is, de bizonyára felmérték a bátor­ság és az arcátlanság között fel­mérhető különbségeket. És gondolkozzunk el még egy dolgon. Ennek a nemzedéknek a tagjai lelkes közönségét alkot­ják Robin Hood tévébeli kaland­jainak. A nép ügyét fizikai bá­torsággal és lelki nemességgel védelmező legendás hőssel min­dig azonosulnak. Van-e valaki­nek tudomása róla, hogy vala­melyik gyerek valaha is a fon­dorlatos sheriff-nek fogta volna pártját? Valamelyik árulónak? Valamelyik hazugnak? Népnyú­zónak? A gyöngék elnyomóinak, szegények kiszipolyozóinak? U­­gye, hogy soha? ! És mégis, olyan eseteket látunk, hallunk, olvasunk róluk, ame­lyeknek rossz értelemben vett hősei a húsz éven aluliakból ke­rülnek ki, amelyek igencsak tá­vol esnek a romantikus lovagias­ság ismérveitől, amelyek félláb­bal vagy olykor mindkettővel belebonyolódnak a büntetőtör­vénykönyv hurokformájú parag­rafusainak valamelyikébe. Köz­hely, hogy a felelőst magunk kö­zött kell keresnünk, akár szü­lők vagyunk, akár nevelők, akár csak „egyszerűen“ felnőttek. Tu­dunk-e élni minden esetben a gyermeki merészség és a korral velejáró kalandvágy előnyeivel ? Nyesegetnünk kell-e ezeket a tö­rekvéseket vagy helyes irányba terelni őket? Pedagógusok szinte végtelen száma igazolja, hogy a második út a helyes, kísérletek számtalanja tanúsítja, hogy az ilyen irányban kifejtett alapos törekvés milyen meglepő ered­ménnyel járt. Mert mindnyájan voltunk gye­rekek, és igazán lényegtelen a különbség, hogy mi annak idején titokban mind Amundsen-ek vol­tunk, s hogy a mi gyerekeink álmait űrhajók repítik az Északi­­sarknál jóval messzebbre. Alap­vető szerintem a másik különb­ség. Az, hogy a mi álmaink több­ségükben megvalósíthatatlanok voltak, hogy millió korlát me­redt eléjük, míg a mai fiatalok tettvágya összhangba hozható szocialista társadalmunk hala­dást igenlő, a technikai fejlődés útjából minden akadályt félre­­söprő, célkitűzéseiben humánus lényegével. Figyelem, pontosan fogalmaztam! Nem azt mond­tam, hogy összhangban van vele, hanem azt, hogy összhangba hoz­ható. Ha másként fejezzük ki magunkat, a nevelés feladatait becsüljük le, végső soron fölös­legesnek minősítjük. És ez a szándék áll tőlünk a legtávo­labb — mérjük föl a legzsen­gébb kor feszülő energiáit, has­sunk oda, hogy a nyiladozó ér­telmű, épülő erkölcsű kis robin­­hoodok, tellvilmosok tisztaszemű, erőskezű, teljes emberségű fér­fiai és asszonyai legyenek szo­cialista társadalmunk holnapjá­nak ! MAJTÉNYI ERIK ROBIN HOOD ÉS A VADMACSKA Tájékoztató szolgálatunk Miért nem volt vonatjegy ? Gergely István, Illés Gábor és Ko­vács Imre csikszentkirályi olvasóink kérdeztek, miért kell Csikszentimré­­től falujukig 2 lejes vonatjegy he­lyett 3 lejessel utazniuk ? A kérdést szerkesztőségünk továb­bította a Brassó tartományi vasút­­igazgatóságnak, ahonnan a követke­ző választ kapta: A rendellenességért Sz. J. pénz­­tárosnő felelős, aki elhanyagolta a hiányzó jegyeket idejében megren­delni. Hanyagságáért megrovásban részesült. Ugyancsak megrovásban részesítették azt is, süti elhanyagol­ta a pénztárosnő ellenőrzését. Idő­közben persze megrendelték a 2 le­jes vonatjegyeket is Szívesen megyünk Szalontára Antal Jenő és több szalontai szín­házbarát érdeklődött, mikor láthat­ják viszont újra a kolozsvári és szatmári színészeket. Mindkét társulat vezetősége fel­kérte szerkesztőségünket, hogy ez­úton tolmácsolja tagjainak köszöne­tét a szalontai közönségnek. Továb­bá tudomásunkra hozzák, hogy a szatmári színház ezekben a napokban a Libikóka című színművet mutatja be Szalontán és biztosítja olvasóin­kat, ezentúl sem fog elmulasztani egyetlen kedvező alkalmat sem, hogy­ válaszol az olvasóknak » c-m­’-ont»' közönsére­l találkozhas­­sék A kolozsvári Állami Magyar Szín­ház március 2-án vendégszerepel Szalontán. Az Arany János-évforduló alkalmából irodalmi műsort mutat be. Kommentár nélkül Várady Tibor olvasónk, Márama­­rosszigetről küldött levelében a szer­kesztőség segítségét kérte az alábbi ügy elintézésében: „Ha az embernek nincsen bosszú­sága, csináljon magának. Így jártam én is a máramarosszigeti városgaz­dálkodási vállalattal. 1966 decem­ber 3-án felkerestem az intézmény pénztárát és befizettem 40 lejt 4 köb­méter tűzifa felvágására. A pénzért meg is kaptam a 19 640-es számú nyugtát. S itt kezdődik a bosszúság. Két hétig vártam a gépet, nem jött Újra felmentem a városgazdálkodási vállalathoz. Végre három napra rá megjött a gép felelőse (Simon Béla) három emberével. Két lakótár­samnak fel is vágták a fát, aztán át­vitték a gépet a szomszédba egy kis maszekmunkára, én meg mivel meg­tagadtam a borravalót azóta is „ön­­kiszolgálással“ saját magam vágom a fát“. Ezt írta Várady Tibor január 3-án. A városi néptanács végrehajtó bi­zottsága január 24-én a 4/B-es számú válaszlevelében, miután kiáll párt­fogóként Simon Béla és társai mel­lett, a következőket írja : „Tényleg megfelel a valóságnak, hogy Simon átment a Várady elv­társsal szomszédos udvarba (Gabrian elvtárshoz), ahol tetemes mennyiségű fát vágott fel. A pénzt azonban ezért már három nappal azelőtt befizet­ték. Egy dolog azonban világos, hogy van olyan eset, amikor Simon Béla felvesz különböző formákban pénz­összegeket a lakosodtól, s ezeket nem fizeti be a vállalat pénztárába, a­­melynek alkalmazottja, Simon Bélát felhívták a városi néptanácshoz, ahol figyelmeztették, hogy ha a jövőben is elkövet hason­ló kihágásokat, megrovásban fog ré­szesülni. Kapcsolatba léptünk a vállalat igazgatójával is, amely elküldte Si­mon Bélát, hogy vágja fel azonnal Várady Tibor fáját és ugyanakkor biztosítottak bennünket, hogy a jö­vőben hasonló eset nem fordul elő. A végrehajtó bizottság ugyancsak tanulmányozni fogja mindazokat a lehetőségeket, amelyek mindenki megelégedésére megoldják majd a lakosság jobb kiszolgálását". A fenti választ azonnal elküldtük Várady Tibornak, aki február 17-én többek között a következőket hozta szerkesztőségünk tudomására: „Eddig háromszor voltak nálam a faügyben (a VB alelnöke, Gotha pénztárosnő és még egy elvtárs). Az utóbbi kettő, miután szemrehányást tett azért, hogy önöknek írtam, meg­ígérte, jön a favágógép... De a fát továbbra is én vágom. A négy köb­méternek mér a fele sincs meg, sőt a pénzemet sem akarják visszaadni. Ez késztetett arra, hogy újra tollat, ragadjak...“ Gondoljuk, hogy a fenti ügyben részünkről már nincs szükség továb­bi kommentárra, ezt talán megte­szik helyettünk az illetékesek. A TÖRVÉNYSZÉKI ORVOS HIVATÁSA (Folytatás az 1. oldalról) vékenységi körünknek ilyen értelem­ben bizonyos autonómiája van kívül­állókkal szemben a teljes objektivitás megőrzése céljából. Bizonyos fokig elhatároljuk magunkat a bűncselek­ményektől és szereplőitől, arra össz­pontosítunk, hogy a hozzánk küldött kérdésekre pontos választ adjunk anélkül, hogy tudjuk, véleményezé­sünk melyik félnek kedvez. Sosem ál­lunk szóba ügyvéddel vagy hozzátar­tozókkal. Van úgy, hogy ártatlannak látszó ügyből a mi közbeavatkozá­sunk folytán derül ki, bűncselekmény­ről van szó és igényeljük a Milícia közbelépését. Megtörtént például, hogy egy ittas állapotban elhunyt fér­firől mi derítettük ki, hogy gázolás áldozata volt, tehát nem természetes halállal halt meg, mint azt addig hit­ték. Mi azonban elsősorban mindig orvosok vagyunk s mint ilyenek, a bűncselekmények, morbiditások meg­előzésére helyezzük a hangsúlyt fő­ként felvilágosító nevelő munkával. — Hogyan fest ez a gyakorlatban ? — Hogy érzékeltessem munkánk jel­legét, megemlítek néhány területet, melyen az utóbbi években kutatásokat végeztünk : akut alkoholmérgezések, a részegség fokának megállapítása, a mezőgazdaságban használt vegysze­rek mérgező hatása, számos gyógy­szermérgezés stb. Szintén a megelő­zést tartottuk szem előtt, amikor 10 évre visszamenőleg felmértük a tar­tományunkban történt gyermekmér­­gezéseket, ezek okait, lefolyását. Az eredmények alapján a tudományos kutatás hasznán túl felvilágosító munkát végezhetünk, vagy anyagot szolgáltathatunk ilyen munkához szülők és nevelők körében. Sajnála­tos azonban, hogy az egészségügyi szervek még mindig nem használják fel eléggé kutatásainkat, tapasztala­tainkat, holott nagy segítségükre le­hetnénk hasonló természetű mun­káinkkal. Az igazságszolgáltatás ma is sokkal több hasznát veszi eredmé­nyeinknek, mint a közegészségügyi hálózat. Számos felmérés, statisztika birtokában vagyunk a morbiditásokra — különösen a gyógyszermérgezések­re és alkoholizmusra — vonatkozóan, ezeket kitűnően fel lehetne használni az egészségügyi nevelésben és általá­ban a megelőzésekben. — Az oktató és szolgáltatási tevé­kenységen kívül — mint említette — kutatómunkát is végeznek. Arra kér­ném, néhány vonatkozását ismertesse olvasóinkkal. — Kutatómunkánkat a már említett intézmények keretében végezzük. A területek olyan sokrétűek, hogy nem lehet felsorolni. Épp úgy kutat­juk az egészségügyi középkáderek de­­ontológiáját, mint például a mérgezé­sek kérdését. Molnár Vince kollégám épp a napokban fejezte be doktori disszertációját a leszármazás és a vérnyomok törvényszéki-orvosi szak­értői vizsgálatáról, melyben számos érdekes következtetése van. — Jelenleg mi az, ami önt és a tan­szék munkatársait leginkább foglal­koztatja ? — Tanulmányokat készítünk elő az ez évben sorra kerülő különböző nem­zetközi konferenciákra. Van viszont egy szervezési kérdés, mely foglal­koztat s e téren úttörő munkát vég­zünk az országban. Toxikológiai köz­pontot akarunk szervezni a tarto­mányban, mely később esetleg orszá­gossá terebélyesedne. A szervezési kérdésekről egyébként közös tanul­mányt közöltünk a Viata Medicala 1966 májusi számában dr. Balogh Évával, dr. Fülöp Ildikóval, dr. Lajtis Rozáliával és Szőas Jozefa tanárse­géddel. — Miben áll a kezdeményezés lé­nyege ? Adva van egy jelenség : az életszín­vonal emelkedésével párhuzamosan eltűnnek, háttérbe szorulnak a múlt­ból örökölt betegségek, mind keve­sebb fejtörést okoznak a gyógyászat­nak , ezzel szemben felütötte fejét vi­lágviszonylatban egy új veszély mely­­lyel számolnunk kell: a vegyszeres mérgezések jelensége. A gyógyszer­­fogyasztás növekedésével párhuzamo­san az iparban, mezőgazdaságban, háztartásban, az élet minden terüle­tén egyre inkább behatolnak életünk­be a vegyszerek, a mérgezés lehetősé­ge tehát fokozódik, különösen a gyer­mekeknél. Ezt a jelenséget figyelembe véve világszerte mozgalom indult to­xikológiai központok létesítésére, me­lyek feladata az első segélynyújtás mellett felvilágosító-nevelő munka, kutatás, oknyomozás stb. Ez a mozga­lom számos országban nagyon előre­haladott állapotban van, a toxikoló­giai központok működési szabályzatát már 1963-ban leszögezték a Francia­­országban rendezett nemzetközi ta­lálkozón. Ennek alapján szervezzük a mi tartományi központunkat is. El­képzelés­ek az, hogy az összes nálunk forgalomban lévő vegyszert — kölni­vizet, gyógyszert, tintát, rovarirtót, mosóport stb. — külön kartotékozzuk a vegyszerre vonatkozó minden adat leírásával. Képzeljük el, hogy a köz­pontot telefonon felhívja egy szülő azzal, hogy kisgyermeke Pescarus márkájú tintát ivott és nem tudja mit kell tennie. A szolgálatos orvos azon­nal előveszi a Pescarus tinta kartoték­ját, látja belőle, hogy oxálsavat tartal­maz, tehát mérgező és a lapon feltün­tetett javaslatból máris tudja mi a teendő és közli a szülővel. Eddig 300 ilyen kartotékot készítettünk el, de ez csak a kezdet, hiszen a világszinten tervezett toxikológiai központok szá­mára kb. 100 000 ilyen kartotékot ír­nak elő a Földön jelenleg használt összes vegyszerek nyilvántartására.­­ Említette, hogy tartományi köz­pont létesítését készítik elő. Mi az a­­kadálya annak, hogy országos szinten szervezzék meg ezt a nyilvánvalóan hasznos intézményt ? — Elképzeléseink egyelőre csak ter­vek. Van ugyanis egy olyan elképze­lés, hogy sokkal olcsóbban és keve­sebb fáradsággal lehetne ezt megva­lósítani, ha teljes egészében átven­nénk külföldi kartoték-készletet. Az elgondolás jó, azonban ez nem oldaná meg a kérdést, mert a nálunk forga­lomban lévő vegyi anyagok összetétele sok esetben más, mint a külföldieké. — A következő kérdés, mely tör­vényszéki orvos esetében, azt hiszem különösen indokolt, mert munkája nem a gyógyítás , mi ad kielégülést ebben a munkában ? — Egyrészt az, ami általában az igazságszolgáltatásban, hogy hozzá­járulunk a bűnösök ártalmatlanná té­teléhez tehát a társadalom egészséges testét védjük a kórtól, ez is gyógyítás. Sokszor mi fedünk fel bűntényeket. Megtörtént például, hogy innen, a vá­rosból hoztak be kisgyermeket kopo­nyatöréssel. A szülők bevallása sze­rint baleset okozta a halált. A mi vizs­gálatunk nyomán derült ki, hogy a gyerek bűntény áldozata volt és a bű­nösök­ így elnyerték büntetésüket. De történt ennek a fordított esete is. Egy Csík rajoni falusi asszony nem szán­dékos emberölés gyanújába került: éjjel alvás közben megnyomta hathe­tes csecsemőjét, aki nemsokára meg­halt. Vizsgálatunk során azonban ki­derült, hogy nem az anya okozta a ha­lált, mert a gyermeknek gennyes kö­zépfültő gyulladása volt, ami ilyen korban hirtelen válhat végzetes kime­netelűvé. Ez történt ez esetben is, így az anyát megmentettük a törvényszé­ki ítélettől és megmentettük egész életére a lelkiismeretfurdalástól. Az ő hálája és a másoké az, ami erőt ad munkánkban, meg az ügyészség és a Milísia köszönő levelei, amikor egy­­egy nehéz esetre fényt derítünk mun­kánkkal. Minden esetben a társada­lom érdekében cselekszünk, ez ad ér­telmet minden percnek, melyet a la­boratóriumban, az íróasztalnál, vagy kiszálláson töltünk. Hangsúlyozni sze­retném még, hogy munkánk nem ku­riózum, ahogy sokan annak tekintik, ezért örülök, hogy alkalmam van egy napilap hasábjain beszélni arról a lé­nyegről, mely tartalmat ad minden­napos tevékenységünknek: a tör­vényszéki orvos nemcsak bűnügyi e­­setek felderítő munkájának szerep­lője, hanem sokkal több ennél: hozzá­járul a morbiditások megelőzéséhez, a társadalom erkölcsi épségének megőrzéséhez. B­e­ll * x ÁLLAS INGATLAN A RÉGENI Republics Vállalat azon­nal alkalmaz 1 pénzügyi vagy köny­velési osztályfőnököt középiskolai végzettséggel és 7-8 évi gyakorlattal, valamint 2 fémipari mérnököt Bő­vebb felvilágosítás: Intreprinderea Republica, Reghin str. Garii nr. 25. Telefon inter : 20. (1270) AZ ARADBANCA állami iparvál­lalat (Arad, Eminescu út 66.) vezető közgazdászt keres. Alkalmazási felté­­telek a HCM 918/60 szerint______­17541 SEGÉDMUNKÁSOKAT, kőmű­veseket alkalmazunk kedvező fel­tételek mellett . 1-es számú Építőte­lep-csoport: Marosvásárhely, Dózsa György út 36. Telefon : 48—06. (1891) ADÁS-VÉTEL FIGYELEM ! Csökkentett áron vásá­rolhat „Elegant“ női és férfi kerékpárt a Maros-Magyar Autonóm tartomány üzleteiben. Előnyös feltételek 1 Részlet­­fizetésre is I (1841) VÁSÁROLUNK vállalatok terven felüli készletéből : laposvasat, szöglet­vasat, gömbölyűvasat — mindenféle méretben : bergmann-csöveket 14—25 milliméteresig ; 117-es fényképpapírt. Fenti anyagokból bármilyen mennyisé­get átveszünk. Ajánlatokat: Cooperati­­va Gutinul — Nagybánya, Minerilor ut­ca 13. Telefon : 15—28. (1122) A nagyváradi „Munca Invalizi­­lor" szövetkezet (str. Sevastopol, 11. sz.) elad : drótból készült női, férfi- és gyermekruha vállfákat, függöny csipeszeket, bőröndöket, beépített fogasokat, képrámaakasztókat. (961) A marosvásárhelyi ILEFOR — Bolyai tér 13, telefon 40—81 — terven felüli készletéből eladásra ajánl a vállalatoknak és a szövet­kezeti egységeknek poliészter lak­kot : szalagfűrész lapot 50x1, 25x0,8 ; melegen hengerelt acél­szalagot 40x1 ; kézifűrész lapot 70x40, 80x15 ; ékszíjakat 1250x17/11; rugórögzítő szeget 30x30 ; bádog­szeget 25x40. Az eladásra ajánlott anyagokról készített kimutatást a vállalat beszerzési osztályán lehet megtekinteni. (868) A MAROS VÁSÁRHELYI Városi He­lyiipari Vállalat (I.O.I.L.) — Bolyaiak tere 20 szám, telefon 23—85 — fölös készletéből szállít : zöld és szürke puplint, őrölt polisztirént, különböző autóalkatrészeket (tengelyek, gyűrűk, csavarok, fogaskerekek stb.), különböző csapágyakat, 19/1-es bronzcsövet. A tel­jes készletlista megtekinthető a válla­lat beszerzési osztályán. (3186) KÜLÖNFÉLÉK TEMESVÁRI útja alkalmával, feltét­lenül keresse fel az OCL Alimentara remekül ellátott önkiszolgáló egységeit. Temesvár, Republicii sugárút, 23 August utca, az Északi pályaudvar komplexu­ma. 11633) Ha Sepsiszentgyörgyön jár, fel­tétlenül látogassa meg a „Súgás" vendéglőt. Rendeljen Súgás tálat, különlegesség, változatos, ízletes és olcsó. (849) MÁR MOST rendelje meg ! Női fürdőruhát készít egyéni meg­rendelésre a marosvásárhelyi „Ma­rosi Textil" szövetkezet Bolyai utca 8 szám és Trandafirilor 61 szám alatti egysége. Ugyanott női kalap­készítés. Legújabb divat! (1243) FIGYELEM ! Mindennemű ingatlan tulajdonjog cserét közvetítünk Kolozs­vár valamint az ország más városai, helységei között Előnyös feltételek. Gyors eredmény. „Deservirea“ szövet­kezet, ingatlanforgalmi iroda, Kolozs­vár Dr. Petru Groza utca 31 szám. (1213) JÁRMŰ AUTÓSOK figyelmébe ! A nagy­váradi „Prestarea" szövetkezet — Gheorghe Baritiu­s, vállal : autó­bádogos, kárpitos, festési munkála­tokat, valamint megrongálódott au­tók javítását végzi — garantált mi­nőségben. (752) TERVEN felüli készletünkből el­adásra ajánlunk különböző gépko­csi alkatrészeket (Steagul Rosu és más autotípus) valamint különböző méretű csapágyakat Bővebb felvilá­gosítás „Infratirea“ malomipari vál­lalat Nagybánya, Mineritor utca 8 szám. Telefon 23—20. (570) RÖVIDESEN KAPHATÓ (5295 A) APRÓHIRDETÉSEK A GEOLÓGIAI FELTÁRÁSOK FŐVÁROSI VÁLLALATA (Intreprinderea Geologica de Explorari (IGEX), Bucuresti, raionul 30 Decembrie, B-dul Nicolae Balcescu 26) sürgősen alkalmaz gépészeket, hegesztőket, motorszerelő­ket az alábbi munkatelepekre : SMIRNA, Slobozia rajon, Bukarest tartomány, MIHAI BRAVU, Nagyvárad rajon, Krisána tartomány, LIBÁNFALVA, Régen rajon, Maros-Magyar Autonóm tarto­mány, VIZESGYÁN, Nagyvárad rajon, Krisána tartomány SZENTANDRÁS, Nagyvárad rajon, Krisána tartomány. Részletes felvilágosítást nyújtanak az illető munkatelepek, továbbá a központ személyzeti és oktatási osztálya, telefon 15 95 40, reggel 6.30 és déli 14.30 óra között. (5293 A) Időt és pénzt takarít meg! Egyszerű levelezőla­pon forduljon a Fo­gyasztási Szövetkeze­tek csomagküldemény részlegéhez, címe: COMERJUL PRIN COLETARIE a cooperare­ de con­­sum, Bucuresti, raio­nul V. I. Lenin, str. Serg. Nutu Ion 8—12. ..ÉS POSTAKÜLDEMÉNYKÉNT HÁZHOZ SZÁLLÍTJA ennek a kért árut. Az ára ellen­értéke a csomag megérkezésekor fi­zetendő. Kérésére ingyen megkapja a házhoz szállítható áruk jegy­zékét. Újdonság!

Next