Előre, 1967. március (21. évfolyam, 6010-6036. szám)
1967-03-01 / 6010. szám
TERVTELESÍTÉS... TÚLÓRÁZTATÁSSAL A KOLOZSVÁRI UNIREA ÜZEMBEN A kolozsvári Unirea üzem teljesítette tavalyi tervét. Néhány órával azelőtt, hogy véget ért az óesztendő, elkészült az utolsó textilgép. Hogyan, miként sikerült ezt elérniük ? Kétségtelen, hogy a felelet sok pozitívumot foglal magában. Ugyanakkor viszont az is tény, hogy nem egyszer programon felül dolgoztak, túlóráztak mivel a vállalat másképpen nem tudott volna eleget tenni kötelezettségeinek. Összesen 23 000 túlórát dolgoztattak le a munkásokkal a múlt évben. Ebből 10 000-re volt jóváhagyása az üzemnek a felettes szervektől, a többire viszont nem volt engedély és emiatt még a túlóra-pótlékot sem tudták kifizetni a dolgozóknak. A sok túlóráztatás,a dolgozók szabadidejének rendszeres megrövidítése már csak azért is feltűnő és érthetetlen, mivel egész évben nagyobb volt a munkáslétszám, mint amennyit a terv megenged. Francisc Lábán főmérnök helyettes és Szabó Gyula, a tervosztály vezetője előre nem látható, objektív nehézségekre hivatkoztak. A legtöbb gondot a gyakori tervmódosítások okozták. A felettes minisztériumi szervek például júniusban értesítették arról, hogy fésűsfonó gépből az előirányzottnál kevesebbet kell legyártanunk, selyemszövő gépből viszont 130 darab helyett 220 darabot kell előállítanunk. Október elején újabb meglepetésben volt részünk: 3 millió lejjel növelték árutermelési tervünket. Ezenkívül a második és a harmadik évnegyedben is változtatott a minisztérium — igaz, már kisebb mértékben — az üzemi terv struktúráján. Az évközben eszközölt módosítások még jobban súlyosbították az amúgy is nehézkes anyagbeszerzést, legtöbb esetben nem tudtunk utolsó pillanatban szert tenni a szükséges nyersanyagra. Az anyagellátás valóban komoly problémát jelentett az Unirea számára — mondotta Horatiu Moican, a Gépgyártóipari Minisztérium szerszámgépipari főigazgatóságának vezérigazgató helyettese. — Akadályozta a termelőmunka menetét hogy egyes import anyagok késve érkeztek meg, s a vajdahunyadi Kohászati Kombinát sem szállította le időben és kellő mennyiségben a megrendelt hengereltárut. A tervmódosításokkal azonban egészen más a helyzet. A vállalat vezetősége jól tudta, hogy előirányzaton felül 90 darab selyemszövőgépet kell készíteniük. Ez a gépmennyiség ugyanis adóssága volt az üzemnek, még 1965-től, amikor lemaradtak a tervteljesítéssel. A negyedik negyedévre pedig maga az üzemvezetőség vállalta, hogy a belső tartalékok kihasználásával 3 millió lejjel növelik az árutermelést. Az üzemben mindenki egyetértett azzal, hogy — figyelembe véve a tervben eszközölt összes változtatásokat — a feladatok nem haladták meg a vállalat kapacitását, termelési potenciálját. A rendelkezésre álló gépekkel és munkaerővel felesleges megerőltetés nélkül is teljesíthették volna a vállalat, tervét. Annál inkább, mert tavaly több millió lejt fektettek be a szűk keresztmetszetek felszámolására, a részlegek és kulcsmunkahelyek kapacitásainak egybehangolására. Mégsem alakult ki a részlegek között a kellő összhang. A szereldében — itt kezdtük meg az üzemlátogatást — furcsa kép fogadott. A hatalmas munkacsarnok szinte teljesen üres volt, csupán az egyik sarokban szorgoskodott pár ember néhány alkatrésznek az összeállításával. — Ilyenkor, hónap elején, megszokott kép ez minálunk, — jegyezte meg Schaffer Alfonz mérnök, a szerelde vezetője. — Az alkatrészeket a megmunkáló részlegről rendszerint csak hónap végén kapjuk kézhez. Ez az oka annak, hogy nem egyenletes, ütemes a termelés a szereldében , néha nincs mit dolgozzunk, máskor meg alig győzzük a munkát. Különösen decemberben kellett agyonterhelnünk az embereket : Dezső András szerelőlakatos például 216 óra helyett 324-et, Kulcsár János 324-et, Papp László 300 órát dolgozott és így tovább. Nem rajtunk múlik, hogy rendszertelenül küldjük a félkész termékeket a szereidébe — mondotta Cservényi Albin, a megmunkáló részleg technológusa. — Mi sem kapjuk meg az öntödéből időben az alkatrészeket megmunkálásra, nymódon nemcsak a szereidének okozunk nehézségeket, de saját részlegünkön sem tudjuk megteremteni a munkaerő és a gépállomány észszerű kihasználásának feltételeit. A gyakori leállások, kiesések miatt tavaly több mint 300 000 órát álltak munkaidőben a forgácsoló gépek. Az átlagos gépkihasználás még az 54 százalékot sem érte el a részlegen. Az idén ismét késnek az öntvények. Jelenleg, a terv szerint, már a harmadik tétel gyapotszövőgépen kellene dolgoznunk — egy tétel 150 gépből áll — ezidáig azonban még a második tételt sem küldtük át a szereldének. Stefan Cristu mérnök, az öntöde vezetője, nagyon szűkszavúan nyilatkozott a sorozatos lemaradások okairól. A munkásokkal folytatott beszélgetésekből kitűnt, hogy komoly hátrányát érezteti az öntödében a korszerű öntési eljárások hiánya. Tavaly több gépi berendezést helyeztek üzembe, azonban ezeket — a formázó homokot készítő berendezés kivételével — nem használják ki teljes mértékben. A maglévő gépek például többet állnak, mint dolgoznak, mivel a szerszámműhely nem készítette el hozzájuk a szükséges fémszekrényeket. Mivel a formázás és az öntés most is nagyrészt kézzel történik, hosszú a gyártási ciklus, sok a selejt. Balla József brigádvezető az öntőmunkások egyik sokat vitatott problémájára hívta fel figyelmünket : — Tavaly az öntödében kiselejtezték az egyik darut, mivel már ócska volt. A megmaradt két daru viszont nem bírja kiszolgálni az összes munkahelyeket. Sokszor félórákat kell tétlenkedniök az öntőknek és a formázóknak, míg a darura várnak. Hogy bepótolhassák a ki- Nagy Mihály (Folytatása a 2. oldalon) EXPORTRA — határidő előtt (Munkatársunktól) A temesvári Tehnometal termékeinek jelentős része exportra készül. A gyár munkaközössége ezért különös gondot fordít a kiváló minőség biztosítására és a leszállítási ütemtervek betartására. Az elmúlt hét végén például újabb exporttétel gördült ki a gyár kapuján: a külföldi megrendelésre készült szelektorokat 5 nappal határidő előtt szállította le az üzem. Ugyanakkor indítottak útnak 13 darab korszerű szelektort Kolozs és Krisána tartomány termelőszövetkezeteibe, ahol a tavaszi vetéshez szükséges magvak tisztítására már fel is használják őket. FARKAS ÁRPÁD MARGARÉTÁK Gondoljuk el, mennyi minden elfér az állag egy hetven magas és kilencven centis mellbőségű emberben ! Ha akadna egy membránujjú kópé, aki csücskénél megragadná a harmonikaként bennünk nyíló-csuködő világot, kihúzná e csont-, hús- és bőrtokból, országnyi területen henteregnének az évek, évtizedek alatt belénkszállottrakódott emlékképek. Csak a hegyeket mondom s két világítótornyot a tengerpartról, három heringes dobozt, egy gyanúsan rezdülő bokrot a Cooper-könyvből, egy CFR-felírásos hamutartót és négy almafát a Bukarest-Biharkeresztes vonal mentén, házat, rengeteg házat és rengeteg arcot, tessék : leltározzon tovább a nyitott szemmel élő, amíg beleszédül. És még mindig marad a magabiztos mozdulat, mellyel helyére tesszük a biztosítékot és kivesszük a könyvjelzőt a Varázshegy 128-129. lapja közül, a mozdulat, mellyel kulcsot fordítunk a zárban és kalapot emelünk volt tanárainknak. Maradnak még a legdübörgőbb indulatok és hajszálfinom sejtelmek, az infravörös látomások, amelyek csukott szemhéjunkat hasogatják elalvás előtt, minden, amit valaha sejtettek és sejteni fognak a hétévenként bennünk cserélődő sejtek; minden, ami örökkön élő bennünk és örökkön láthatatlan. Vajon miért készül az ember a Holdra ? Távlatot keres áttekinteni Földön-szétteregetett önmagát . Vajon átélheti-e az élő egyszerre, a maga teljességében mindazt, ami bőre alatt rétegződik, elhamvad és dobban ? ...Labdázgatok a gondolatokkal s eszembe jut kölyökkori pici fehér rögeszmém, amely oly forradalmicsendben nyílott ki bennem, mint a legfehérebb, legmakulátlanabb virág. A körülményekre nem emlékszem. Talán a boltba mentem s „kiló cukor, fél tábla vaj..." - motyogva, szuggerálgatva kerestem c járdán a csicsonkákat ; talán épp a kéményeket figyeltem, amelyek tövén, ha megroskad a hó, akkori hitem szerint, alatta holtbiztosan rózsaszínű melegben bújnak össze az emberek —, talán csak annyi történt, hogy a kenyérüzletben egy idegen férfi elvette, tartotta a néni cekkerét, hogy az könnyebben beletehesse a mindennapit, a végeredmény a lényeg : valamikor óhatatlan halkan kinyílt bennem a meggyőződés : az emberekben margaréták élnek. Margaréták a bordáink alatti örök emberi humuszban, a tüdő oxigén-mezőin, a szívdobogásfelverte szelekben. Margaréták, amelyek mellett a nyár időszakos fehér virágai csak suta imitációk, szirmokat szélberöptetők, elenyészően némák. Egyetlen, porcelánfehér-szirmú, középütt sárga Nappal izzó erős margaréta mindenkiben. Velük szeretünk szerelmeinkben, ők rezesdnek férfias kézszorítások idején, általuk kap értelmet a szép, s a fájdalmak, kínok is őket érikhasogatják, mint a jég a kukorica húsos levelét. Az óhitat ritka pillanataiban mérettük veszünk mély lélegzetet, s ilyenkor teljességében érezheti önmagát az ember. ...Azóta néhány év suhant tova, az idő az én kezemből is kipallotta a szétágazó lehetőségek és távlatok garmadáit, kicövekeltetett a pászma, amelyen mennem kell. És emberekkel találkoztam, tiszta-tekintetűekkel, spontán őszintékkel, virágérzékenyekkel, és találkoztam a szürkearcúakkal, a fűrészpor-lelkiismeretű, szappan-sima mosolyú törtetőkkel, közönyösökkel. A margarétákban azonban azóta is hiszek. Már nem oly ártatlan naivan, kicsit makacsabbul, kicsit erőszakosabban, de hiszek. Hiszek abban a valamiben, amelynek segítségével az ember végtelen belső birodalma kifürkészhető, világa számba vehető, s ami emberi méltóságát is meghatározza. Széles gesztusokkal magyarázhatnék olyan látomásokról is, hogy majd egyszer az egymás mellett élő margaréták szirmai fogaskerékszerűen egymásba kapcsolódnak, s virágcsikorgással árad szét a harmónia a Földön. Egyelőre féltőn óvom fehér rögeszmémet a cinikusoktól és örök praktikusoktól, azoktól a praktikusoktól féltem, akik csupán a személyi érvényesülés csiganyálas ösvényeit járják, akiknek a lét legfőbb problémája megreked a tojás napi áránál. A világ üszögként szaporodó másmilyen rögeszméi közt rengeteg olyan finom, tiszta ragyogás árad még szét, mint amilyen a margarétáké Világ proletárjai, egyesüljetek! ELŐKÉSZÜLETEK A KÖZSÉGI NÉPTANÁCSI VÁLASZTÁSOKRA Találkozók után (Munkatársunktól) Számokban is imponáló az a tömérdek javaslat, vélemény, állásfoglalás, amelyUdvarhely vajonban a képviselőjelöltek és a választók találkozóin elhangzott. Elmondhatnánk , például, hogy több mint 1200 konkréten megindokolt, a szűkebb körzet- vagy községérdeket szem előtt tartó, javaslatot összesítettek és hogy ezek közül 911 helyben, azaz községi szinten rendezhető, közülük jó néhányat megoldottak már. Bizonyság ez arra, hogy az utóbbi két évben számottevően növekedett a községi néptanácsok felelősségtudata és kompetenciája a faluszépítés és a községfejlesztés terén. És a többiek ? Aránylag jóval kevesebb javaslat megoldása igényli, a rajoni néptanács támogatását. Az illetékes rajoni vezetők operatívek, naponta eljuttatják az ügyosztályokhoz a kéréseket és két napon belül választ várnak rájuk. A javaslatok tematikája felöleli a gazdasági és kulturális élet szinte valamennyi területét. Egy-egy közös vonás viszont majd mindenütt feltalálható : a fényigény. Ezt kérték a farcádiak is, amikor kiemelték, hogy a villamosításhoz szükséges összeg 80 százaléka már összegyűlt, de több fényt igényelnek ott is, ahol már bevezették a villanyt. Szentpálon, Almáson, Galambfalván, Vlahicán és Fenyéden szinte minden körzetben kérték, hogy jobban világítsák meg a falusi utcákat. Ne kelljen a villany mellett félhomályban vagy éppen sötétben járni. És vajon nem a falu növekvő igénye tükröződik-e olyan javaslatokban, amikor fogászt igényelnek a község számára, vagy Sófalván zöldségüzlet létesítését, Szentábrahámon autóbuszjárat beállítását indítványozzák ? Persze nem minden kérést lehet azonnal rendezni, de a javaslatok megoldását községi és rajoni szinten egyaránt megkönnyíti a választók széles rétegeinek munkavállalása, a közérdekű problémák iránti növekvő felelősség. Irodalmi estek (Munkatársunktól) A Maros-Magyar Autonóm tartományi könyvtár munkaközössége legújabb kiadványát a községi könyvtárak számára szerkesztette és irodalmi összeállítást tartalmaz a falusi választásokkal kapcsolatosan. A kiadványban Gheorghe Lesnea, Pauna Rázván, Bartalis János, Nicolae Tautu és más költők éneklik meg a városok és falvak új arculatát, azokat a vívmányokat, amelyek országszerte és a tartományban az utóbbi években születtek. A kiadványhoz a tartományi könyvtár bibliográfiai anyagot is mellékelt. A kapott anyagokat felhasználva, a községi könyvtárak tartományszerte irodalmi esteket rendeznek a választások előtti napokban. MÁRCIUS (TÓTH FERENC felvétele) (GH. VINTILA felvétele) XXI. évfolyam 6010 sz. 4 oldal ára 25 iráni 1967 március 1., szerda Díjazott terv alapján jóváhagyták a Ploiesti nyugati övezetében építendő első mikrorajon műszaki-gazdasági tanulmányát. Az első szakaszban 5566 lakást és különböző szociális-kulturális rendeltetésű épületet emelttel, ebben az övezetben. Az Építésügyi, Műépítészeti és Városrendezési Állami Bizottság 1966. évi díjával kitüntetett terv 4—10 emeletes tömbházak, egy művelődési otthon, 60 tantermet magába foglaló líceum és általános iskolák, egy egészségügyi egység, kereskedelmi egységek, sportterek, gyermekjátszóterek és parkoló helyek építését irányozza elő. A leendő negyed lakóházainak és más épületeinek építészeti stílusa a helyi sajátosságokat tükrözi. Az általános benyomást változatossá teszi az épületek külső borítása, amelyhez különleges téglákat, színes csempét, teraszitot és kőport használnak. A KOMMUNISTA ÉS MUNKÁSMOZGALOM EGYSÉGÉNEK ERŐSÍTÉSE A LEGFŐBB KÖTELESSÉG A jelenkor — a nagy társadalmi átalakulások, az antagonista osztályok és eszmék erőteljes összecsapásának kora — mind jobban előtérbe helyezi a marxi-leniai pártok, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom óriási szerepét és felelősségét az emberiség előrehaladásában. A világon oly hatalmas politikai erőt képviselő kommunista pártok mindenütt a munkástömegek nemzeti és társadalmi fejlődéséért vívott harcának élén állnak és egyre nagyobb befolyást gyakorolnak az emberiség sorsának alakulására. A Román Kommunista Párt mélységesen meg van győződve arról, hogy a kommunistákra háruló nagyszerű történelmi küldetés sikeres valóra váltása döntő módon függ a kommunista pártok egységétől és összeforrottságától, egységes harcuktól, amelyeket a marxizmus-leninizmus és a proletár nemzetköziség zászlaja alatt vívnak. A modern kor osztályharcainak krónikája teljes egészében igazolja a marxizmus klasszikusainak egy évszázaddal ezelőtt tett értékelését, melyben hangsúlyozták, hogy a nemzetközi munkásosztály legértékesebb fegyvere az egység, ez tette lehetővé mindazokat a nagy győzelmeket, amelyeket a munkásosztály jogainak védelmében. Az utóbbi évtizedekben a kommunista és munkásmozgalom számottevően fejlődött, gyarapodott a kommunisták száma, megnőtt a kommunista pártok szerepe a nemzeti és a nemzetközi politikai életben. A kommunista mozgalom ereje kifejezésre jut a kommunista pártok érettségi fokának emelkedésében, szervezeti és politikai-ideológiai erősödésükben, abban a képességükben, hogy kidolgozzák saját politikai irányvonalukat és sikerrel vezessék a forradalmi harcot a marxizmus-feninizmus egyetemes igazságainak minden egyes ország konkrét körülményeire való alkalmazása alapján. A kommunista pártok egyre változatosabb társadalmi és történelmi körülmények között fejtik ki tevékenységüket ; a szocialista országokban mint kormánypártok vezetik az új társadalom építésének munkáját, viselik a felelősséget a nép anyagi és szellemi haladásáért és jólétéért; a kapitalista országokban harcra mozgósítják a társadalom elnyomott rétegeit létérdekeik megvédéséért a kizsákmányolás ellen — olykor az illegalitás nehéz körülményei között, szembeszállva a reakciós erők általi elnyomással és üldözésekkel. A szocializmus eszméi érvényesülnek, tért hódítanak, fokozott vonzóerőt gyakorolnak a nemrég felszabadult új államokban is, azokban az országokban, amelyek még az imperializmus és a kolonializmus uralma alóli felszabadulásért küzdenek. Ugyanakkor még az azonos társadalmi- politikai fela hatalom kiragadásáért a burzsoázia kezéből, a demokráciáért és a társadalmi haladásért folytatott harcban elért , míg ellenkező esetben, a széthúzás és a megosztottság mindenkor sikertelenséget, kudarcot és veszteségeket okozott a forradalmi harcban. A kommunista mozgalom egysége objektív követelmény a világ forradalmi fejlődési folyamatában, ifjabb országok és népek rátérésében a szocializmus útjára, a demokratikus, antiimperialista erők növekedésében világszerte, egy új háború megelőzéséért, a békéért és a társadalmi haladásért vívott harcban. Joggal hangsúlyozta ebben a vonatkozásban a kommunista és munkáspártok 1960. évi tanácskozásának Nyilatkozata, hogy „minden marxista-leninista párt legmagasztosabb internacionalista kötelessége gondoskodni a nemzetközi kommunista mozgalom egységének állandó erősítéséről“. Pártunk nézete szerint ez minden kommunista pártnak létfontosságú ügye, amelyhez szorosan kapcsolódik mind nemzeti küldetésének valóra váltása, saját népe törekvéseinek megvalósítása, mind pedig nemzetközi kötelezettségeinek teljesítése, hozzájárulása a szocializmus világviszonylatban való győzelméhez, építésű országok között is fennáll a körülmények nagy különbözősége ; ezeket a gazdasági társadalmi, kulturális fejlődés különböző színvonala, a nemzeti sajátosságok változatossága határozza meg. A körülményeknek ez a nagy változatossága különleges politikai feladatokat és célkitűzéseket szül, szükségessé teszi differenciált taktikai és stratégiai irányvonal követését a forradalmi harc vezetésében olyan feladatokat állít a testvérpártok elé, amelyek csakis az adott társadalmi-történelmi keret mélyreható tanulmányozása és ismerete révén oldhatók meg. Már 1943-ban a III. Internacionálé feloszlatására vonatkozó határozat a kommunista pártok fejlődésének és megszilárdulásának értékeléséből fakadt, abból az értékelésből, hogy megnövekedtek a nemzeti pártokként rájuk háruló feladatok, abból a reális felismerésből, hogy a különböző országok történelmi fejlődési útjainak mélységes eltérései, társadalmi rendszerük jellegének, politikai-gazdasági és társadalmi fejlődésük ütemének és színvonalának, a minden ország munkásosztálya tudati és szervezeti fejlődési fokának különbözősége miatt egy nemzetközi vezetőközpont fennállása leküzdhetetlen akadályokat gördít a kommunista pártok tevékenységének útjába. Az élet ékesszólóan bebizonyította ennek az értékelésnek helyességét és megalapozottságát. A kommunista pártok tevékenységének egy nemzetközi központ általi vagy nemzetközi központból való vezetése napjainkban méginkább a tévedések forrása lenne és — mivel lehetetlen megismerni azoknak a helyzeteknek és körülményeknek a változatosságát, amelyek között a pártok tevékenykednek — nem eléggé megalapozott megoldásokhoz vezetne, ez pedig ártana a pártok tevékenységének, a szocializmus ügye egészének. A korunkban erőteljesen kibontakozó nagy átalakulások, a társadalmi fejlődés komplex jelenségei még szükségesebbé teszik e folyamatoknak és az objektív törvények hatásának tudományos tanulmányozását, a betokosodás és a merevség bármilyen formájának kiküszöbölését a gondolkodásból, olyan körülmények biztosítását, amelyek között minden párt alkotó módon és merészen felvetheti a belföldi és nemzetközi politikájának problémáit, saját hozzájárulását adva ezzel a forradalmi gondolkodás fejlődéséhez és a forradalmi gyakorlat, a marxizmus-leninizmus elméleti tárháza gazdagításához. A tények, a valóság azt mutatja, hogy senki sem ismerheti jobban azegyes országok társadalmi fejlődésének követelményeit és senkisem dolgozhatja ki a megfelelő belföldi és nemzetközi politikai irányvonalat a helyzet jobb ismeretében, mint az illető ország kommunista pártja. Ezért a Román Kommunista Párt úgy véli, hogy minden kommunista pártnak kizárólagos és elévülhetetlen joga önállóan kidolgozni politikai, taktikai és stratégiai irányvonalát, tevékenységének útjait, formáit és módszereit, minthogy kötelessége alkotó módon alkalmazni a marxizmus-leninizmus egyetemes érvényű igazságait tevékenységének konkrét feltételeire. Minden egyes kommunista párt csak így teljesítheti azon osztály, nép és nemzet iránti alapvető kötelességét, amelyhez tartozik és amelynek létfontosságú érdekeit kifejezi, csak így teljesítheti a szocializmus ügye általános érdekei iránti alapvető kötelességét. Minden egyes párt függetlenségének elve csak így kap reális, csorbítatlan tartalmat. És mivel kétségtelen, hogy a forradalom megvalósítása vagy a szocializmus építése csak minden egyes nép saját műveként, erőfeszítéseinek eredményeként fogható fel , e mű bármilyen formában való vezetése nem hárulhat más tényezőkre, mint az illető ország kommunista pártjára. A kommunista pártok élő szervezetek, politikai irányvonalak kidolgozása és kikristályosítása folyamatos s ezt minden egyes párt keresések és kísérletek, véleménycserék, sőt különböző szempontok összevetése révén valósítja meg. Kétségtelen azonban, csakis az illető párt és senki más nem hivatott arra, hogy megoldja politikai irányvonala kijelölésének és megvalósításának problémáit. Bármilyen tendencia arra, hogy kívülről jelöljenek ki valamely pártnak bizonyos orientációt vagy e kérdések megoldásának bizonyos módját — megengedhetetlen beavatkozást jelent bülügyeibe. Pártunk a legnagyobb határozottsággal ellene van az olyan eljárásoknak, hogy valaki saját szempontjai számára más párton belül keressen támogatást, hogy ebből a célból más pártban kialakult, az illető párt vezetőségével szemben álló csoportokhoz folyamodjék ; ezek az eljárások nemcsak, hogy ellentétben állnak a pártok közötti kapcsolatok normáival, hanem kárt is okoznak a szóban forgó pártnak, aláássák egységét, a dolgozók érdekeinek védelméért vívott harcát, a szocializmus ügyét. A munkásmozgalom életében a negatív jelenség nem maga az a tény, hogy különböző nézetek állnak fenn. A fontos az, hogy a nézetkülönbözőségek ne vezessenek feszültséghez és bizalmatlansághoz, hogy ne verjenek éket a testvérpártok közé, hogy ne ártsanak a kommunista mozgalom egységének. A forradalmi harc érdekei megkövetelik annak a ténynek megértését, hogy a különbözőség a kommunista pártok tevékenységének elkerülhetetlen és visszafordíthatatlan történelmi keretét jelenti, s hogy az egység csak az objektív jelenségként ható helyzetváltozatosság és nézetkülönbözőség körülményei között csak minden egyes párt kezdeményezőkészségének, forradalmi gondolkodásának és gyakorlatának körülményei között építhető ki, fejleszthető és szilárdítható meg. Ez olyan történelmi folyamat, amelyet nem lehet feltartóztatni vagy túlhaladott sablonokba vagy formákba szorítani, olyan folyamat, amely (Folytatása a 3. oldalon) Minden kommunista párt elévülhetetlen joga JOBB MINŐSÉGŰ KUKORICAMAGVAK a mezőgazdaságnak Az Agrosem vállalatok állomásain csaknem teljesen befejeződött a tavasszal felhasználandó hibrid kukoricamagvak kezelése. Minden tartomány számára azokat a legmegfelelőbb hibrideket biztosítják, amelyek tavaly mezőgazdaságunk eddigi legnagyobb terméshozamát adták. Az előző évinél nagyobb mennyiségű vetőmagot készítettek elő a dombvidékekre szánt rövidebb tenyészidejű hibridekből, s így ezekben az övezetekben is nagyobb kukoricatermést érhetnek el. A tavaszon elvetendő magvak előkészítésében részt vettek a tavaly működésbe lépett tecuci-i, alexandriai és temesvári vetőmagelőkészítő állomások. E három állomással a vetőmagvak szárítási, kezelési és kalibrálási kapacitása 30 százalékkal növekedett. Ez lehetővé tette egyben, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek máris beszerezzék tavaszi vetőmagszükségletük 60 százalékát. Egyes tartományokban, mint például Bánát, Bukarest, és Dobrudzsa, ez az akció már csaknem teljes egészében befejeződött Építkezések, tatarozások a gyógyfürdőkön (Munkatársunktól) Majdnem minden gyógyfürdőn folynak az előkészületek a nyári szezonra. Govorán a javításra szoruló 18 villa közül 12-nél a tatarozás már befejeződött, az étkezde konyháját új felszereléssel látják el. A beutaltak kényelmét szolgálja az 1 300 000 lej értékben vásárolt bútor, szőnyeg és ágynemű. Calimanesti-en 30 villa tatarozása folyik, s a szobák berendezéseinek felújítására több mint 1 millió lejt fordítottak. Nem késlekednek Cranesti-en sem a javításokkal. A tatarozási munkák 70 százalékát már befejezték és 150 új bútorgarnitúrával újítják fel a meglévő berendezést, 300 000 lej értékben kap új felszerelést az étkezde. Az egészségügyi felszerelés sem maradt ki az előkészületekből. Szovátán és Borszéken a tatarozáson kívül felszereltek egy-egy modern hidroterápiás berendezést. Herkulesfürdőn 12 hellyel bővült ki a betegek hidroterápiás kezelésének eddigi lehetősége. A minisztérium alapjaiból új orvosi felszereléssel (rövidhullámú és mikrohullámú készülékekkel, ultrahanggal kezelő berendezéssel, magnetódiafluxszal, impulzus-generátorral stb) látják el Eforiát, Herkulesfürdőt, Calimanetti-et, Szovátát, Félix-fürdőt, Govorát, Slanicot. A nyári szezonra, amikor a fürdőhelyek befogadóképessége megnő, még 330 orvost és 523 ápolót küldenek ki ezekbe a helységekbe. Egy múzeum négy kiállítása (Munkatársunktól) Vidéki múzeumaink közül egyik legelevenebb, legtevékenyebb a sepsiszentgyörgyi tartományi múzeum. Tudományos munkaközössége fáradhatatlan szenvedéllyel vallatja a történelmi emlékeket őrző földrétegeket, gyűjtögeti a táj hivatásos és népművészeinek alkotásait. Gyakran ládába csomagolja értékeit és útrakel velük a környékbeli kis városok, falvak felé. Jelenleg négy kiállítása van Sepsi és Kézdi rajonban. A múzeum kiállítási termében : Sepsi és Kézdi rajoni képzőművész, Mátis János, Kosztándi Jenő, Bírt Iván Géza, Hervai Zoltán, Ördög Zoltán, Kisgyörgy Tamás, Gödri Ferenc, Patrászk András és Szilágy Zsolt legújabb munkáit mutatja be. Kézdivásárhelyen a Művelődési Házban a múzeum gazdag grafika-, anyaga került kiállításra. Ezt néhány nap múlva tovább viszik Kovásznára. Baráton a könyvtár termében az amatőr képzőművészek festményeit mutatják be. Bibarcfalván természetrajzi kiállítást rende-zett az élő múzeumi kultúrát terjesztő intézmény.