Előre, 1967. július (21. évfolyam, 6114-6139. szám)
1967-07-16 / 6127. szám
IV A PÁRIZSI REPÜLŐSZALON !*-' TNemrég rendezték meg az immárkétévenként ismétlődő, hagyományos repülőszalont■ amely sajátos helyet foglal el a repülőkiállítások sorában. Amíg ugyanis az angliai Farnborough-i repülőbemutató egészen a legutóbbi évig kizárólagosan angol ,,házi“ ügy volt, és tavaly is csak olyan mértékben bővült, hogy pl. angol hajtóművel (gázturbinával stb.) felszerelt más országbeli repülőgépeket is kiállítottak, a hannoveri repülőgépkiállítás pedig még sem francia, sem angol társához hasonló méretekre nem tudott felnőni, addig a párizsi kiállítás tulajdonképpen a repülőipar óriási külkereskedelmi vetélkedőjévé alakult. Ezúttal azonban még egy páratlan szenzáció kavarta fel a szakköröket. A Szovjetunió ugyanis — első ízben az űrkutatás történetében és valószínűleg a 10. évfordulóra való tekintettel — nem kisebb exponátummal szerepelt, mint a Vosztok hordozórakétájával. Ez a rakéta már 1961. április 12-én Gagarint, az első űrrepülőt a Vosztok—1 kabinjában pályájára állította, majd aránylag rövid időn belül még újabb szovjet űrhajósokat juttatott pályára. A három fokozatú rakéta első fokozata négy, oldalt felhelyezett, egyenként négy hajtóműből áll. Ez a négy segédrakéta■ amely az első fokozatot alkotja, szimmetrikusan veszi körül a második fokozatot, amelynek hajtóműve ugyancsak négyfúvókás megoldású, és amelyhez a Vosztokkal keringése jelentős szakaszában együttmaradó harmadik fokozat csatlakozik. Az első fokozat négy részegysége tehát a második fokozattal az un. „párhuzamos“ lépcsőzést valósítja meg■ és nem az amerikai hordozórakéták gyakorlatában szokásos (egymásra helyezett fokozatokkal működő) soros rakétát. Ennek tulajdonítható, hogy az így is hatalmas méretű rakéta (hossza 38 m, legnagyobb átmérője 10,3 m) aránylag kedvező súlypontvándorlású, tehát stabilitás szempontjából sokkal kevesebb problémát okoz, mint a soros rakéták. Az első segédfokozat négy részegysége egyenként 19 m hosszú , igen ötletesbiztos módon van bekötve a második fokozat hengeres testéhez, és robbanószegecsek segítségével egyszerre és hatásosan leválasztható. Az első és második fokozat RD—107 típusú hajtóművekkel működik, amelyek mindegyike 102 tonna tolóerejű, hajtóanyaga pedig folyékony oxigén és kerozin (petróleum) keveréke. Az első és második fokozat indításkor egyaránt működik, tehát együttesen legalább 510 tonna tolóerőt ad földközelben, és ennél jóval nagyobb tolóerőt nagy magasságban. A harmadik fokozat DR—119 típusú hajtóműve dimetilhidrazin és folyékony oxigén keverékével működik és 11 tonna tolóerőt ad. A kiállítás egyéb érdekességei közül mindenekelőtt talán a helyből felszálló repülőgépek szinte túlságosan bőséges választékát kell kiemelnünk. A helikopterek mellett azonban igen érdekes egyéb típusok is megjelentek. Különösen jelentősnek kell tartanunk a forgószárnyas repülés szempontjából a merev (csuklók nélküli) rotorral készült helikoptereket- amelyek megdöbbentő teljesítményekre képesek pl. szabályos műrepülésre (vezetett orsóra, bukfencre). Úgy látszik, hogy a helikopter ,,nem adja meg magát“, teljesítményét újabb anyagokkal- újabb ötletes szerkezeti megoldásokkal igyekeznek jelentősen növelni. A helyből felszálló gépeknek azonban ez csupán egyik részlege. Rengeteg egyéb típus van, annyi, hogy egy terjedelmes cikk kerekedne ki bemutatásukból. Említsük meg mindenesetre a szárnyfelületbe épített hordozó rotorral készült gépeket, a billenthető-forgatható szárnnyal és hatalmas légcsavarokkal felszerelt gépeket, az emelő sugárhajtóművek tömérdek változatát. Azt kell látnunk, hogy a hajtóműtechnika ma a gép súlyához hasonló nagyságú tolóerő (emelőerő) létrehozását könnyen teszi megvalósíthatóvá- s a repülésnek újabb módozatait is megkönnyíti. A katonai repülőgépeket az amerikaiak, a svédek és az olaszok állították ki. Az új típusokról azért kell megemlékeznünk, mert ésszerű módosításokkal ezek polgári változatai is előbb-utóbb feltűnhetnek. Ilyen pl. a változtatható geometriájú, tehát állítható nyilazású szárnnyal felszerelt repülőgép (F—111), vagy a kacsaszárny (SAAB—37). Mégis inkább a békés alkalmazásokat emeljük ki (bár egy szállítógép forgalmi és katonai változata legfeljebb a berendezés fényűző vagy spártai jellegében térhet el). Ezen a téren a repülés jellemző vonása a méretek növekedése. A francia-angol Concorde gépet ugyan még csupán 1:1 méretű makettjével állították ki, de emellett még a nagy- nagyobb és legnagyobb szállítógépek egész sora volt látható. Említsük itt meg a legnagyobbakat: a szovjet AN—22 gépet, amely jelenleg változatlanul a világ legnagyobb szállítógépes törzsének belső tere kb. 6 m magas, úgyhogy a betévedt látogató nagyon kicsinek érzi magát), és ugyancsak mint modern irányzatot emeljük ki a Douglas DC—8 gép legújabb változatát, amely turista-kivitelben 251 utasnak ad helyet (teljes óceánrepülési képességekkel). A repülés azonban nem csupán a gépekből és a hajtóművekből áll: ma a repülés és az űrrepülés az elektronika fejlődésének ütemét is befolyásolja. Azok a miniatűr (mikrominiatűr) 10—15 kg-nál könnyebb elektronikus számítógépek, amelyekből tucatnyit mutattak be- bizonyítják, hogy nem csupán a szerkezetek (sárkány és hajtómű), hanem a felszerelések terén is a könnyű szerkezeteké a jövő. Szerelik az oly sokat híresztelt angol-francia Concorde szállítógépet a toulouse-i repülőgépgyárban A Vosztok űrhajó hordozórakétája, oldalnézetben. Az Egyesült Államok kiállította az egyik Mars felé indított űrhajót. A Lima—9 és Luna—10 űrhajó. A Vosztok hordozórakétája, hátulról TÁGUL-E A FÖLDGOLYÓ? Földgolyónk és naprendszerünk adottságai hosszú-hosszú évezredek óta szinte változatlannak tűnnek. Mi történne azonban- ha a Föld mégis lassan-lassan kitágulna, ha a Naptól való távolsága állandóan növekedne és ezáltal megnőne keringésének időtartama is? Mindez megtörténne, ha az idők folyamán gyöngülne a gravitáció. Dirac, angol fizikus, 1937-ben azt a nagy feltűnést keltő hipotézist közölte a világgal, hogy a gravitációs erő állandó változáson megy át. Éspedig — állította ő — az úgynevezett gravitációs állandók, amelyek a két test közötti vonzóerőt meghatározzák, nem változatlanok, hanem az idők folyamán csökkennek. Ha ez a feltevés helyes volna, ez a jelenlegi összes geológiai és kozmológiai elméletek teljes felborulását jelentené. A kérdést azonban nagyon nehéz eldönteni, mivel a gravitációs erő feltett csökkenését nagyon kis méreténél fogva egyelőre nem lehet csak igen hozzávetőlegesen, és nagyon nehezen bebizonyítani. Csak a napjainkban felfedezett metódusok segítségével remélik, hogy a gravitációs állandók változásait majd kísérleti úton is megállapítják. Ha a tömegvonzás a Nap és a Föld között állandóan csökkenne, ennek eredményeként a bolygók távolsága a Naptól mindjobban növekedne és a keringési idejük meghosszabbodna. Tíz éve folynak a kutatások Angliában az időeltolódás megállapítására. Ezeknek során ténylegesen felfigyeltek a gravitációs állandónál egy bizonyos csökkenésre, amely 100 év alatt egymilliárdnyi nagyságrendű. Első látásra teljesen elhanyagolhatónak tűnhet ez a szám és mégsem így áll a dolog. Remélik, hogy a holdkutatások ezen a téren is fontos információs forrásnak bizonyulnak majd, s hogy 5—10 éven belül lehetségessé válik egy, a Holdra felszerelt és a Földre irányított tükör segítségével centiméternyi pontossággal megmérni a földgolyótól való távolságot. Ez annyira pontos adat lesz, hogy segítségével meg lehet majd állapítani — csupán néhány év leforgása alatt — milyen változások állnak be a gravitáció módosulásában. Ha beigazolódik a gravitációs erő módosulása akkor nagyon fontos alapanyagot kapunk Földünk fejlődéstörténetének tanulmányozásához. Hiszen a Föld egy többé-kevésbé rugalmas képződmény, melyet éppen a gravitációs erő tart össze. Ennek gyengülése folytán a földgolyó kitágulása következhet be. Több, mint 50 éve létezik már a híres, a kontinensek mozgására vonatkozó wegeneri elmélet. E szerint Afrika és Amerika a régmúltban egyetlen földrészt alkotott és azután szakadt ketté, állandóan távolodva egymástól. Ez a távolodás természetesen pontosan lemérhető. Magyarázata könnyen lehet éppen a Föld kitágulása. A legutóbbi műholdak segítségével a földrészek sodródására vonatkozó megfigyelések olyan következményekhez vezettek — ami a gravitációs állandó elváltozását illeti — hogy az jóval nagyobb mint az angol kalkulációk eredménye. Ha arra gondolunk, hogy a földgolyó tágulását nemcsak a gravitációs erő csökkenése, hanem a földmassza állandó kristályosodása is előidézi, így az utóbbi megfigyelések nagyon is érvényeseknek tekinthetők. Ezzel kapcsolatban arról is kell szólnunk, hogy a régmúltban a Nap nagyobb vonzóerőt gyakorolt a Földre és így földgolyónk közelebb lehetett hozzá, ami azt is jelenti, hogy a napsugárzás is sokkal erősebb volt. Ez a tétel azonban összeütközik a jégkorszakok létezésével. Erre vonatkozólag Pascal Jordan, a hamburgi egyetem professzora, nemrégen egy fizikai kollokvium alkalmából, Bonnban arra mutatott rá, hogy nagyobb napsugárzás esetében egy A vállalatok szervezeti felépítését nem állapítják meg egyszer s mindenkorra, hanem az általános és sajátos célkitűzésekhez igazodva módosítják azt. A vállalatok vagy ezek egyes alegységeinek felépítését az un. organigramma segítségével tanulmányozhatjuk. Az organigramma*) kifejezés alatt rendszerint a vállalat felépítésének vázlatos szemléltetése értendő. Olykor csatolják hozzá a vállalat összes szerveinek részletes leírását, ezeknek egymáshoz való viszonyát. A szervezők rendelkezésére bocsátott szervezeti keretek lehetnek többfélék : funkcionális személy (névjegyzék) szerinti, reális, ésszerű, ideális, előrelátó stb. organigrammák. Amint a neve is mutatja — névjegyzék szerinti szervezeti keret — (személyzeti keret) magában foglalja a vállalat összes funkcióit, vagy ezek egy részét, a megfelelő ügyosztályokkal, vagy pedig azokat a személyeket, akik e funkciókat betöltik. Az ilyen személyzeti keret összeállításának az a célja, hogy a vezető figyelemmel kísérje mindazokat az ügyosztályokat, amelyeket beosztása révén ténylegesen vezetnie kell, beleértve az olyan eseteket is, amikor az illető személy más részlegekért (ügyosztályokért) is felel. Ha a személyi felelősség szervepontjából vizsgáljuk a kérdést, a személyzeti névjegyzék alapján összeállított organigramma minden kádert feltüntet, természetesen a vállalat funkciói (ügyosztályai) szerint csoportosítva őket. A középszerű és nagyvállalatoknál rendszerint külön ügyosztályi és személyzeti organigrammát készítenek. A vállalati személyzeti organigramma rendszerint csak az osztály vezetőjét tünteti fel, míg a részlegenként, osztályonként és műhelyenként kidolgozott organigramma az egész személyzetet magában foglalja. A különböző szerveket azért hívják létre, hogy adott esetben felhasználhassák ezeket a helyzet tanulmányok) A szakirodalomban ma már polgárjogot nyert ez az idegen hangzású műszó, amely az organizator és diagramma görög eredetű szókapcsolás eredménye. Etimológiája és értelme szerint nevezhetjük szervezeti keretnek í zására vagy a különböző részlegek, esetenként az egész vállalat szervezeti átépítésére. De egy vállalat felépítésének elemzése és ennek alapján reális organigramma kidolgozása nem ugyanaz, mintha a vállalat jövőbeli felépítését „alkotná“ meg az ember. Attól függően, hogy milyen időpontra vonatkozik, a személyzeti vagy funkcionális organigramma lehet reális, — amennyiben a jelenleg érvényes szervezésre vonatkozik —, és előrevetítő vagy ideális — amennyiben a jövőben megvalósítható szervezeti keretről van szó. De ettől függetlenül, az organigramma kidolgozása, bizonyos technika alapján elkészítendő, rendkívül részletes tanulmányt igényel. Természetesen, olyan organigramma elkészítésére gondolunk, amelynek rendeltetése a vállalat szervezeti felépítésének tökéletesítése s nem olyanokra, amelyek szemléltessék a keretet látogatók előtt, akiknek futó áttekintést óhajtanak nyújani a vállalatról. A reális ,• organigrammát kidolgozhatja az igazgató (az egység vezetője), egy üzemi munkaközösség vagy a vállalaton kívülálló szakértő csoport (külső tanácsosok). A belső erőkkel vagy a tanácsosok segítségével elkészített organigrammának megvannak a maga előnyei és hátrányai. De függetlenül attól, hogy ki készíti el, a szakirodalom azt ajánlja az organigrammát kidolgozó személyeknek, hogy az akció során a vállalat egész munkaközösségének közreműködését tegyék lehetővé. Ezért már a rendszeres kutatás megkezdése előtt szükséges a személyzet lélektaani előkészítése , pontosan tájékoztatni kell a sorra kerülő akcióról, ennek céljáról stb., meg kell nyerni hozzá az embereket • A tényleges helyzet elemzése, nagy vonalakban (természetesen a célkitűzésnek megfelelő pontossággal és a vállalat sajátosságainak megfelelően) valójában négy nagy kérdéscsoport tengelyében áll — azonosítási információk ; — a betöltött funkciók meghatározása ; — a betöltött felelős munkakör és annak kapcsolata felfelé és lefelé ; — a funkció betöltését érintő módosulások. ...g|0L-MW. Az elemzés több szakaszban történik : a dokumentációs anyag összegyűjtése, rendszerezése és osztályozása, a reális organigramma kidolgozása. A dokumentációs anyag összegyűjtésénél mindvégig gondot kell fordítani az összes szempontok felleltározására, úgyszintén az információk hitelességére. Ajánlatos, hogy az adatok gyűjtését a szervezési osztály munkatársaira bízzák vagy ezek közvetlen irányítása alatt hajtsák végre , amennyiben a vállalat nem rendelkezik ilyen osztállyal, az adatgyűjtő csoport vezetését az igazgató egyik helyettesére vagy a személyzeti osztály főnökére lehet bízni. Az ily módon összegyűjtött dokumentációs anyag értékének felmérésére rendszerezni, osztályozni és problémánként csoportosítani kell azt. Az osztályozás az üzemi funkcionális ügyosztályok fontossága szerint történik, majd az illető iparvállalatban végbemenő technológiai folyamat sorrendjének megfelelő üzemosztályok és műhelyek szerint kell folytatni, amennyiben pedig kereskedelmi vállalatról van szó, az áruraktár (a raktár részlegei) forgalma szerint kell a műveletet végrehajtani. Az (organigramma téglalapjai által szemléltetett) ügyosztályok között meg lehet állapítani a felelősségek rendjét (amelyet rendszerint a téglalapok közti függőleges folyamatos vonal jelez), az alárendeltségi sorrendet (amelyet az a vízszintes folyamatos vonal jelez, amely az illető téglalapot a hierarchikusan következő vezetőt jelképező téglalap alatti függőleges vonallal öszszeköti) úgyszintén a felelősségi kapcsolatokat, azaz a Fayol típusú „funkcionális” alárendeltségi viszonyt, amely szerint az alárendelt beosztású személy, aki hierarchikusan valamely vezetőtől függ, az utasításokat egy specializált részleg vezetőjétől kapja (például a könyvelési osztály egy alkalmazottja, noha az illető ügyosztály vezetőjének van alárendelve, adott feladat végrehajtására a tervosztály vezetőjétől kap utasítást ; ez esetben a kapcsolatot pontozott vonallal lehet kiemelni). A dokumentációs anyagok rendszerezése és osztályozása alapján olyan organigrammát is ki lehet dolgozni, amely a vállalat szervezeti felépítését aszerint tünteti fel, amint az adott pillanatban jelentkezik. A felelősségi és az alárendeltségi viszonyok megállapítására különös figyelmet kell fordítani, mivel bizonyos esetekben nehéz az illetékességi viszonyt elhatárolni, és a dokumentumok körforgásában megkülönböztetni. Például nehéz megállapítani a műszaki ügyosztálynak a gazdasági igazgatóhoz ,(főkönyvelőhöz) vagy a kereskedelmi ügyosztálynak a főmérnökhöz fűződő alárendeltségi viszonyát. Hogy minél világosabban szemléltessük az ügyosztályok közti kapcsolatokat, külön ki lehet dolgozni egyegy funkcionális organigrammát, a dokumentumok körforgásának és az együttműködési kapcsolatok vázlatának organigrammáját. E. Dale és mások olyan üzemi kapcsolatról is tesznek említést, amelyek a felépítésből származnak (parancsnoksági és felelősségi kapcsolatok, tanácskozási kapcsolatok, tájékoztatási kapcsolatok, az illetékes kiküldöttel való kapcsolat), továbbá olyan kapcsolatokra is utal, amelyek nem formális jellegűek s amelyek például adott tevékenység összehangolását hivatott biztosítani (például ugyanazon hierarchikus részleg káderei közti kapcsolatok, úgyszintén ezeknek az alárendeltjeikhez fűződő kapcsolatai.) FLORIN DUCA kutató (Folytatása a 111. oldalon, átfogó sűrű és zárt felhőréteg keletkezhetett a Föld körül- amely majdnem teljesen elzárhatta a napsugarak útját a talaj felé. Sok paleobotanikus lelet arra következtet, hogy az ősidők növényei árnyékban nőttek, 10 C foknál alacsonyabb hőmérsékleten. Az akkori óriási felhőszakadások is egy ilyen sűrű felhőréteg létezését vélik bizonyítani. Tehát az akkori sokkal nagyobb napsugárzás tétele összeegyeztethető a jégkorszak létezésével. A MODERN ÜZEMVEZETÉS ESZKÖZE A SZERVEZETI KERET A rovinari-i gátépítés munkatelepén a vizeltérítő meder homoklerakódójándolgoznak 1967. július 16., vasárnap