Előre, 1967. augusztus (21. évfolyam, 6140-6164. szám)

1967-08-01 / 6140. szám

ELŐRE AUGUSZTUS 7 KEDD Vili. hónap — III. évnegyed 31 nap­­ — 213 + 112 Napkelte : 5.02 Napnyugta : 19.41 Holdkelte : 0.09 Holdnyugta : 10.12 IDŐJÁRÁS A Központi Meteorológiai Intézet jelenti: Szép, meleg idő várható, éjjel és reggel többnyire derült égbolttal. A délután folyamán elvétve záporeső, zivatar, főleg a domb- és hegyvidé­ken. Gyenge szél. Hőmérsékleti ér­tékek: éjjel 12—22 fok, nappal 24— 84 fok között. A következő három napra­­ álta­lában szép és meleg idő várható. Helyenként záporok. Gyenge, mér­sékelt szél. Hőmérsékleti értékek­­ éjjel 10—20 fok, nappal 22—32 fok­­ között. TELEVÍZIÓ KEDD : 18.00 Gazdasági krónika. — 18.30 Gyermek- és iskolásműsor. — 19.30 Esti híradó, időjárásjelentés. — 20.00 Robin Hood kalandjai. — 20.30 Színházi est: D. R. Popescu A KÉP­TELEN SZERELEM NYARA című da­rabját a brailai Állami Színház művé­szei adják elő. — 21.55 Az olasz rene­szánsz költészetéből. — 22.10 Könnyű­zenei vetélkedő (filmszalagra vett köz­vetítés Belgrádból). — 22.45 Éjszakai híradó. SZERDA­­ 18.00 Gazdasági TV- krónika. — 18.30 Gyermekadás. — 19.00 Az ifjúság klubja. — 19.30 Esti híradó, időjárásjelentés. — 20.00 TV­­VAKÁCIÓ — zenés szórakoztató mű­sor. — 20.30 Orvosi adás — 20.50 Vá­rosok és városok : Segesvár és Nagy­várad. — 21.00 A jövő hét műsorából. — 21.15 EGY NAP MINT AZ OROSZ­LÁNOK (olasz játékfilm). — 23.00 Éj­szakai híradó. KRIMI A padon ötéves kislány a nagy­mamájával. Tisztes távolra tőlük egy bácsi. Szemben velük most ül le egy másik padra e sorok írója. — És tudod, ha most nem adod ide nekem a revolveredet, behúzok egyet. A bácsi nevet. — Kiütöm a szemed. Monokli lesz a szemed körül. — Hehe — nevet a bácsi és előveszi a zsebéből szemüveg­tokját. — Ez nem revolver — roppant a kislány. — Mondjuk, hogy revolver — emlékezik jó ötven év távolából a bácsi a varázsszóra. — Add ide a revolveredet, mert leütlek és hívom a rendőr­séget. A bácsi kezében a fekete szem­üvegtokkal, rosszallóan összevon­ja szemöldökét. De azért kíván­csi.­­— Miért hívod a rendőrséget ? — Mert te loptad el a gyön­gyöt. Nyisd ki ezt a tokot ! — parancsolja a kislány. A bácsi engedelmeskedik. — A szemüveghez nem szabad nyúlni — mondja a nagymama. — Játsszál csak szépen tostább. A kislány engedelmes, nem nyúl a szemüveghez és tovább játszik. — Lőj r&ml ■— kiáltja a bá­csinak. — Puff — emeli rá a mutató­ujját a bácsi. — Puff —■ emeli a bácsira a mutatóujját a kislány. — Én let­tem hamarább. Meghaltál. E sorok írója ekkor fölkelt és tisztességtudóan megállt a nagy­mama előtt. — Nem gondolja, asszonyom, hogy szombat este féltízkor, ami­kor az „Angyalt" közvetítik a tévében, ennek a kislánynak már rég aludnia kellene ? — Mit szól bele ? — ripako­­dott rám tüstént a nagymama — Nem a maga gyereke, Szász János ÖNT IS VÁRJÁK A SZARVAS FOGADÓBAN ! Ki-ki fantáziája, szíve szerint hó­dol a vendéglátás évezredes szoká­sának. Az eszkimó a feleségét, az új­­guineai egyetlen kunyhóját adja a vendégnek, máshol sóval és kenyér­rel, vagy erős szilvapálinkával fo­gadják a betérőt. A gyergyószent­­miklósi OCL vezetősége a Gyilkostó felé vezető műút mentén, ott ahol hegyipatak utolsót finisel a hegyek között, épített sajátságos vendégfo­gadót: „Pihenjen egy szuszra, kóstol­ja meg a szénen sült bócot amit se­hol úgy nem készítenek, mint ezen a vidéken, rendeljen magának évad­ban őzgerincet és igyon előtte fe­nyővizet, utána zsidvai bort. Ha úgy tetszik, töltsön egy éjszakát kem­ping házainkban. Kellemes széna illat és mélységes csend veszi karjai­ba. Szeretnénk ha ezzel is kedveseb­bé tennénk önnek Gyergyót és vi­dékét. ..“ Valahogy így szól a meghívás. Fantázia és őszinte vendégszeretet diktálja. Tapasztalatból mondjuk, kár lenne visszautasítani. ZÖLD LAJOS • A SZERSZÁMKÉSZÍTÉS nem­csak ügyes kezet, de magas műszaki műveltséget követelő szakma — mond­ják a mesterségükre büszke szerszá­mosok. Joggal, hiszen egy-egy bonyo­lult megmunkáló készülék vagy mé­rőeszköz elkészítéséhez nem elegendő a szakmai tanfolyamon megszerzett elemi ismeret, feltétlenül nagyobb tudás kell hozzá. Fejlődő szerszámgyártásunk az utób­bi években nem rendelkezett kellő számú jól képzett szakmunkással, az utánpótlás nevelését a következő is­kolaévektől várják az üzemek. A szak­iskolák idei felvételi vizsgái után az eddiginél jóval több tanulót irányí­tottak erre a szakmára. Az ország legnagyobb szerszámgyára, a rozsnyói üzem szakiskolája, amelynek tanuló­létszáma az előző esztendőkben alig haladta meg az 500-at, az 1967—68-as tanévigén 727-re növeli tanulóinak szá­mát. A felvételi vizsgán sikeresen sze­replő ifjakból a rozsnyói és brassói szerszámgyárnak, a Rulmentul golyós­­csapágy-gyárnak és a csavargyárnak nevelnek szakembereket. Ezen a hé­ten nagyszabású internátusbővítési munkálatokhoz fogtak hozzá Rozs­nyón: négyszáz autónak adnak ké­nyelmes, korszerűen berendezett bent­lakást a következő tanévben. (Munka­társunktól) • JÚLIUS 27 és 30 között Bukarest­ben megtartották az Oktatási Szak­szervezetek Nemzetközi Szövetsége (FISE) vezető szervének, az admi­nisztratív bizottságnak ülésszakát. Az ülésszakon 14 európai, afrikai, latin­amerikai és ázsiai ország küldöttei és meghívottai széles körűen megvi­tatták e nemzetközi szervezetnek a legutóbbi ülésszak óta folytatott tevé­kenységét, s kijelölték további fel­adatait. Munkatervet fogadtak el, a­­melyben a legfontosabb akciók között szerepel az is hogy az UNESCO-val együttműködésben kollokviumot ren­deznek .Az oktatás a tudományos, a műszaki és társadalmi fejlődés felté­telei között“ témakörrel és két regio­nális összejövetelt tartanak az afri­kai és latin-amerikai nevelők számára. Az ülésszak több intézkedést hozott a FISE szervezeti szabályzatának mó­dosítására. A következő napokban az oktatási, tudományos és kulturális dolgozók szakszervezeti szövetségének meghívására a vendégek ellátogatnak több Olt völgyi, Prahova völgyi és tengerparti üdülőhelyre és felkeresik Brassót is. „VÁMOSOK" A MALOMBAN Szigyártó László, Erdélyi Mihály, Németh Ferenc és Pascu Rusalim a szilágysomlyói parasztmalom alkalma­zottai voltak. Németh felelősi minő­ségben, a többiek beosztottjaiként dol­goztak. Másfél éven keresztül, 1965 őszétől 1967 februárjáig, nagyon jól megértették egymást — a rosszban. Közösen „vámolták“ ugyanis az ür­­letők kukoricáját. Innen is egy kicsit, onnan is egy kicsit — ez volt a mód­szerük, amelyet előre és közösen dol­goztak ki. Belülről, a malomból nem fenyegethette tehát őket veszély, mert mindnyájan benne voltak az üzletben, a „vám“-ból pedig valamennyien ré­szesültek. A zsákokból kilopott tíz kilók mégis gyanút keltettek, ugyan­is többen is rájöttek, hogy a liszt min­dig kevesebb volt, mint a korpa és a szemeskukorica különbsége. Másfél év alatt 2200 kiló „vámot" szedtek. Illetve ennyire van bizonyíték, tanú. Gyanút keltett az üzlet másik oldala is, az értékesítés. A pluszokon ugyanis túl kellett adni, vevőket kellett rá keres­ni, így aztán olyanok is vittek isi lisz­tet a malomból, akik nem vittek be szemet. Természetesen megfelelő el­lenértékért. A Somlyó rajoni törvényszék Pagea Russi'mot 7 hónapi, társait pedig másfél-másfél évi fegyházra ítélte. Az ítélet jogerős. r - ‹' ? ›■« y Faur Teodor népművész, a Boros­­jenő rajoni Birsa község „aranykezű embere" apjától tanulta a fazekas mesterséget. Nevét ma már nemcsak az országban, sok külföldi városban is ismerik. Munkái nemrég kerültek a kolozsvári és a fővárosi múzeu­mokba is. A KÖZÉLET HÍREI Fogadás az RKP KB-nél Július 29-én Paul Niculescu-Mizil elvtárs, az RKP KB Végrehajtó Bi­zottságának és Állandó Elnökségé­nek tagja, a KB titkára, Mihai Da­­lea elvtárs, az RKP KB titkára és Ghizela Vass elvtársnő, az RKP KB tagja, az RKP KB osztályvezetője fogadta Erwin Scharf elvtársat, az Ausztriai KP KB Politbürójénak tagját, Max Schneider elvtársat, az Ausztriai KP KB tagját és Hein­rich Faltenbauer elvtársat, az AKP salzburgi szervezete titkárságának tagját, akik hazánkban töltötték pi­henőszabadságukat. A találkozó meleg, elvtársi lég­körben folyt le. HALTENYÉSZET 1192 HEKTÁRON A Duna-deltában, Letea szigetén a tervben előírt teljes kapacitás­sal kezdett dolgozni a Stipoc hal­­tenyészet, amely 1192 hektár pro­duktív területével egyike az or­szág legjelentősebb halipari léte­sítményeinek. A haltenyészet fő rendeltetése a Sireasa-Lontea és Pardina nád­­termesztési és haltenyészeti körze­tek halállományának pótlásához szükséges pontyivadék tenyésztése, de ezenkívül évente legalább 900 000 kilogramm pontyot termel fogyasztásra. Ebből a célból hét ivadéktenyésztő halastavat és tíz szaporító medencét létesítettek gé­pesített halászat céljára, továbbá hatalmas szivattyúállomásokat a halastavak vizének feltöltésére és kiürítésére. BEMUTATÓ MOZIK MŰSORÁBÓL DON GABRIEL lengyel film, ren­dezte Ewa és Czeslaw Petelski, fő­szerepben Bronislaw Pawlik, Barba­ra Krasstówna, Ryszarda Hanin. A lengyel filmművészet számára oly kimeríthetetlen témaforrés : a há­ború itt csak háttér és ürügy. A tu­lajdonképpeni téma egy magába zár­­kózott tudós fonák tragédiája, aki nem állja ki a gyakorlati élet, a nagy történelmi válság próbatételét. Bemutatja a CAPITOL, a kertben is. A CSIRKEFOGÓK francia-olasz koprodukció, rendezte Maurice Lab­­ro, főszerepben Marina Vlady, Ro­bert Hossein. Bűnügyi film, 36 szí­nészekkel. Ha kicsit régi is, a jó színészek annál szebbek és fiata­labbak. (Mint képünkön is látható). S tán még izgalmasabb is, mint a múlt heti szuperszínes és szupergé­pesített, de meglehetősen banális X. komisszár. Bemutatja a REPUB­­LICA, a hét végén pedig a FESTI­VAL és a DINAMO stadion is. ARKANZASI ARANYÁSÓK szí­nes szélesvásznú nyugatnémet-fran­cia koprodukció, rendezte Paul Mar­tin, főszerepben Brad Harris, Mario Adorf, Dieter Borsche, Marianne Hoppe, Olga Schoberowa, Philippe Lemaire, stb. Sokan vannak még. Aki bírja a nyugatnémet Vadnyu­gat-utánzást, az persze majd most is „nagyon bírja”. Azért az eredeti jobb. Csakhogy szegény ember víz­zel főz a babkávé helyett Em­ile zabkávét. De van olyan is, aki akkor már inkább iszik friss, tiszta forrás­vizet. Vagy turci pálinkát, vagy te­jet, vagy gyümölcslevet, vagy akármi más eredeti, igazi italt... Bemutatta a hét végén a LUCEAFÁRUL és a REPUBLICII stadion. ragomir­b­an 20 éves tisztvise­lő a nagybányai „Andezit“ vállalat keretében a herzsai mun­kásszálló adminisztrátoraként mű­ködött. Ritka pontossággal szedte be a herzsai bányászoktól a házbért és a fürdőhasználati díjakat. Mindig a fizetés napján jelent meg, nem is volt senkinek nála hátraléka. Egyetlen dolgot mulasztott el, a beszedett pénzek átadását. Ezek a lakbérek soha nem jutottak el az „Andezit“ vállalathoz. Mikor ez fel­tűnt végre, a vaskövetkezetességű ifjú tisztviselőnél egy árva bánit se találtak, ugyanazzal a rendsze­rességgel amivel a béreket beszed­te mind a 11 901 lejt elitta Dragomir Ivant négy és fél év­ fegyházra, vagyonelkobzásra és két évi jogvesztésre ítélték. A­ Napi Krónika SZERKESZTŐJE Gáli András Ha a papírhalmaz maga alá temeti az injekcióstűt­, (Folytatás az 1. oldalról) ha végett. Persze hogy fordulhatna, ha nem sajnálná a fáradtságot, az energiát. De miért fáradjon ? Hisz ott a körorvos, vezesse szép sorjába azt a csekély 113-féle kimutatást, naplót, szakregisztert... Nézetem szerint a közorvosi bürokrácia forrá­sát a felettes és oldalági közigazga­tási és egészségügyi szervek kénye­lemszeretetében kell keresni. No meg a kimutatásosdiban, a régi betokoso­­dott gyakorlatban. Mi szükség van például arra a jelentésre, hogy a művelődési házban tartott egészség­­ügyi szakelőadáson hány pionír és háziasszony vett részt és h­ányan tap­soltak. ..? S miért kell mindezt kü­lön jegyzőkönyvben megörökíteni ? Miért kell fölösleges papírmunkára kárhoztatni a gyógyítás szakembe­reit ? Asztalos László keserűen pana­szolta, hogy mily bonyolult és nehéz­kes az egy éven aluli, illetve felüli gyerekek adatainak nyilvántartása, hogy mennyire agyon van bonyolít­va a fertőző- és ragályos megbete­gedések egyedi eseteinek jelentése, nyilvántartása is. — Lassan-lassan mi is bürokraták­ká válunk. Gyógyítás helyett ki­mutatások gyártásával foglalko­zunk. Ha ez így tart, az injekciós tűt maga alá temeti a papírhalmaz — teszi még hozzá. — S joggal. Olyan veszély fenye­geti a körorvosok munkáját, amely­­lyel szembe kell néznie mind az Egészségügyi és Népjóléti Miniszté­riumnak, mind a helyi néptanácsok szakosztályainak. Itt az ideje, hogy az illetékesek alaposan, tudományo­san felmérjék, milyen jellegű ügy­viteli munkát kell végeznie a kör­orvosnak, milyen úton-módon lehet és kell csökkenteni a körzetekben a bürokráciát, hogy az orvosnak több ideje maradjon hivatása betöltésé­re, a betegek gyógyítására. MENET KÖZBEN (Folytatás az 1. oldalról) gazdasági felméréseket végzett vol­na : szüksége van-e rájuk vagy sem . Előfordult, hogy kampányok idején más tartományokból irányí­tották ide a gépeket ideiglenes cél­lal, aztán végleg a gazdaságok nya­kán maradtak ezek, mint ahogy a kombájnokkal is megtörtént. Vesz­tegel sok gép azért is, mert az új technika elavulttá, feleslegessé tet­te őket. Egyes egységekben, mint például az Ágota rajoni nagysinki állami gazdaságban rendellenesség észlelhető nemcsak a felszerelések, anyagi eszközök, hanem az emberi munkaerő, sőt a szakemberek he­lyes felhasználásában is. Ezzel ma­gyarázható, hogy a két évvel ezelőtt rentábilis gazdaság tavaly s 1967 első felében veszteséggel dolgozott. Természetesen intézkedéseket ho­zunk az ilyen állapotok mielőbbi megszüntetése végett. A márciusi párthatározat szelle­mében a farmok létesítésével pár­huzamosan gondunk lesz arra, hogy a legrövidebb időn belül a terme­lésben fellelhető, gátló körülménye­ket megszüntessük. Tökéletesíte­nünk kell a termelőegységek arc­­élét ésszerű szakosítás által, olyan szakembereket kell megbíznunk irá­nyításukkal, akik képesek gyakor­latba ültetni a nagyüzemi adottsá­gok között legtöbbet hozó termelési eljárásokat. A magunk részéről se­gíteni fogjuk őket abban, hogy reá­lis alapokból fakadó maximális ter­melést és jövedelmet biztosító cé­lokat tűzzenek maguk elé. NICOLAE IONESCU-LAZU Ez év július 28-án hosszas és ne­héz szenvedés után elhunyt: N. Io­­nescu-Lazu elvtárs, a hazai munkás­­mozgalom régi harcosa.­ N. Ionescu-Lazu 1892-ben született Bukarestben, munkáscsaládban, s már az első világháború előtt belé­pett a szocialista mozgalom sorai­ba. A két világháború közötti idő­szakban kiemelkedő szerepe volt a magántisztviselők szakszervezetek­be tömörítésében. Tagja volt az MSZT-hoz tartozó Magántisztviselők­­Szakszervezeti Szövetsége, valamint az Egységes Szocialista Párt vezető­ségének. 1938-ban beválasztották a Szociáldemokrata Párt Központi Bizottságába, s e minőségében fele­lősségteljes feladatokat végzett, kö­vetkezetesen harcolva a kommunis­ták és a szocialisták akcióegységéért. 1944. augusztus 23. Után, mint az SZDP vezetőségének tagja lanka­datlanul munkálkodott a Munkás­­egységfront megszilárdításán, vala­mint az RKP és az SZDP marxista­­leninista alapon történő egyesítésé­nek megvalósításán. Felelősségteljes munkát végzett az állami apparátusban és a szocialista szövetkezeti mozgalomban. N. Io­nescu-Lazu hosszas és gazdag pub­licisztikai tevékenységet folytatott a szocialista és a haladó demokrati­kus sajtóban. Mindazok, akik ismerték, örökre megőrzik emlékét. Az elhunyt, temetése vasárnap, jú­lius 30-án volt a Ghencea-civil teme­tőben. Az izgalmas nyári történetről (Folytatás az 1. oldalról) már az utakról­ van szó, szeretném megemlíteni, hogy rövidesen gyö­­nyörű erdei út vezet a madarasi Hargita menedékházig. Felújítottuk a turistajelzéseket Kirulfürdő, a madarasi Hargita, az almási bar­lang felé. A turisták rendelkezésére áll a kiruji­­ kerthe­yiség, a Szejke vendéglő és a székelykeresztúri Sós­kút új nyári kerthelyisége. Homoró­­don székely fafaragással díszített épületbe költözött a büfé. Rosszul állunk viszont az udvarhelyi Homo­rúd borozó berendezésével, amely augusztus 1-én kellett volna meg­nyissa kapuit. A marosvásárhelyi Métárul szövetkezet azonban nem készítette el idejében. — Mindez elsősorban az átutazó vendégeknek fontos. Mit csinál vi­szont az, aki éppen Székelyud­­varhelyen akar néhány napot töl­teni ? — Tudom mire céloz, a szállodá­ra, amely semmiképpen sem elégíti ki a követelményeket. Most csupán annyit mondhatok, hogy a tartomá­nyi szervek is tanulmányozzák ezt a kérdést... — És addig is, hol hajthatja álomra fejét a turista ? — Ha nincs helye a szállodában, ami gyakran előfordul, akkor a nemzetközi turisztikai útvonalak mentén fekvő falvakban, valamint Székelyudvarhelyen magánszemé­lyeknél talál szállásra, az ONT köz­vetítésével. De alhat a szejkei cam­­ping-házakban, vagy a Sportszálló­ban is. — Szükség volna néhány mene­dék- vagy turistaházra is. — Tervünkben szerepel 3 mene­dékház építése de mindeddig nem készültek el mert csak nemrégiben hagyták jóvá a műszaki költségve­tést. Tervünkben szerepel ezen­­kívül a Szertesz forrás vizének palackozá­sa, a környéken pedig turistafogadó építése. Három campingtábort is lé­tesítettünk: Décsfalván, Sikaszóban, és a kirulfürdői úton. — A székelyudvarhelyi hatósá­gokat tehát — úgy látszik MÉGIS­CSAK FOGLALKOZTATJA A TURISZTIKA KÉRDÉSE. De eredményeiket eddig „rejtegették", a létező lehetőségeket pedig nem használták ki kellő mértékben. Sze­rintem a népszerűsítést a reklámo­zás terén többet lehetne tenni. Ta­lán akkor Tamás Gáspár sem írta volna: őrzik a csudálatos szépséget, hogy mások ne lássák. — Ebben sok az igazság, ki is használom az alkalmat, hogy közöl­jem az Előre olvasóival : „Udvar­hely... várja a turistákat.“ I FOGYASSZÁK I I a Lido típusú tömlős krémtúrókat, valamint az I I ízletes erjesztett sajt-különlegességeket, a sváj- I || ci, cedar, hollandi, trappista és Mure­ana sajtlé- i gl­­éket, amelyek ízléses műanyag-csomagolásban I I kaphatók a szaküzletekben. 3 ALEXANDRU ORASCU Százötven évvel ezelőtt, a fana­rióta kornak teljében 1817 július 30-án született Hristea Orascu szerdán és Elena Orascu fiaként. Alexandra Orascu a Sf. Sava kol­légiumban Nicolae Balcescu és Ion Ghica iskolatársa volt s hamaro­san az eminens tanulók sorába ke­rült. Már kollégiumi diák koriban megnyilvánult a matematika és a rajz iránti hajlama. Egyéni ráter­mettsége és a nagy átalakulások ko­rát élő múltszázadi társadalom szük­ségletei alapján, az iskola befejezté­vel olyan pályát választott, amelyre kevesen léptek abban az időben — a műépítészetet. A főváros műépítésze mellett folytatott néhány éves gya­korlat után az Iskolák Elöljárósága 1841-ben Németországba küldte, hogy az ottani fejlettebb műépí­­tészeten specializálja magát s visz­­szatérése után foglalja el a Sf. Sa­va Akadémia különleges egyetemi kurzusain a műépítészet előadóta­nárának katedráját. A berlini egyetem, majd a mün­cheni Művészeti Akadémia diákja­ként Alexandra Orascu megismer­kedett a kor erősen neoklassziciz­mus befolyása alatt álló műépíté­szeti irányzataival, ismeretszerzés céljából ellátogatott Olaszországba, Franciaországba, Dániába és más számottevő kulturális hagyomány­nyal rendelkező országba. Mivel mindig különös előszere­tettel vonzódott a matematika iránt, az Iskolák Elöljáróságának ajánlása alapján Münchenben be­hatóan tanulmányozta az ábrázoló mértant, a matematikának ezt a műépítészetben igen fontos alkal­mazást nyerő válfaját. E sokoldalú felkészültség alapján 1847-ben „ki­váló“ minősítéssel elnyerte a mű­építészi diplomát. A Németországban szerzett ta­nulmányainak hatására, úgyszintén a XIX. századbeli hazai műépíté­szetben is észlelhető neoklasszikus hatás eredményeként Alexandra Orascu a klasszicizáló műépítészeti felfogást képviselte, amelyet a stí­lus keresetlensége és a kiegyensú­lyozottság jellemzett és­­azt a célt követte, hogy városaink újjáépíté­sében hidat verjen a múlt és a kor­igény közé. A román realitásokat jól ismerő s korának új eszméi iránt fogékony Alexandra Drascu ugyanakkor meg­értette, hogy az értelmiséginek nemcsak az a hivatása, hogy a műveltséget terjessze, hanem az is, hogy a társadalom akár forradalmi úton való megváltoztatásáért is küzdjön. Ezért, amikor a Párizsban élő román diákok egyesülete 1848 elején hazatérésre szólította fel a külföldön tanuló ifjakat, ő is el­hagyta Münchent, bár rövid idővel azelőtt további egy évre meghosz­­szabbította a külföldi specializáló­dás folytatására szánt tanulmány­idejét. 1848 márciusában visszatért Bu­karestbe és részt vett a forradalom előkészítésében. Az ideiglenes kor­mány a főváros műépítészévé ne­vezte ki s ebben a minőségében megszervezte a város és a Cimpus Libertatis feldíszítését a forradalmi ünnepségek és tüntetések alkalmá­ból. Ezzel egyidejűleg részt vett a forradalom időszakában folytatott politikai tevékenységben, s Al. Go­­lescu, C. A . Rosetti, Cézár Bolliac és mások mellett beválasztották az alkotmányozó gyűlési választások előkészítő bizottságába. 1848 szeptember 13-án, a meg­szálló török csapatok számos más hazafival együtt Oráscut is letar­tóztatták s csak Omer Pasa szemé­lyes beavatkozásának köszönhette, hogy megmenekült a szibériai de­portálástól. Omer Pasa ugyanis mint műépítészt és mint embert nagyra becsülte Alexandra Orás­cut. Rövid idő elteltével párizsi száműzetésbe ment, ahova 1849 no­vemberében együtt érkezett meg Nicolae Balcescuval. Csaknem egy évi franciaországi tartózkodás után visszatért hazájá­ba, ahol kinevezték Craiova város műépítészének, majd később felkér­ték, hogy szervezze meg az első műszaki és tudományos arcélű fel­sőoktatási intézményeket, amelye­ket Barbu Stirbei uralkodásának idején 1851-ben alapítottak meg : a polgári mérnökfakultást és a mű­vezető mérnökképző iskolát, ezek­ben az iskolákban az ábrázoló mér­tant, műépítészetet, híd- és­­útépí­tés szakot adott elő, megalapozva a felsőmatematika és a műszaki tantárgyak hazai felsőoktatását. Diákjai részére lefordította Lefe­­bvre de Fourcy, a párizsi egyetem professzorának immár klasszikus­sá vált ábrázoló mértan tanköny­vét. Oktatói munkássága mellett álla­mi építészként is dolgozott és mos­toha körülményei között is hozzá­járult a főváros városépítészetének korszerűsítéséhez. A román fejedelemségek egyesü­lését megelőző időszakban Alexan­dra Orascu, az 1848-as forradalmi vezetők Bukarestben maradt részé­vel együtt megalapította az Egye­sülés Központi Bizottságát, amely titkárává választja. Ebben a minő­ségében tevékenyen részt vett az egye­sülésért folytatott harcban, a nem­zeti párt megszervezésében Havas­­alföldön és az, ad hoc olyan vá­lasztások előkészítésében. Alexandra Ghica fejedelmi hely­tartó nagyra becsülte munkásságát és rábízta a Sf. Sava Akadémia pa­lotájának építését, amelynek alap­kövét 1857-ben helyezték le. Ké­sőbb ezt a főiskolát nevezték el Bukaresti Egyetemnek. E monu­mentális épület, amelyet Alexandra Orascu neoklasszikus stílusban ter­vezett és 1869-ben fejezett be, hosz­­szú ideig, Románia fővárosa legfon­tosabb épületének számított. Az­. Egyesülést követően Alexan­dra Orascu-t a középítészek igaz­gatójává nevezték ki, majd a Bu­karesti Egyetem megalapításával egyidejűleg a tudományos tanszék dékánjává választották (1864). A Szenátusban ő képviselte az egye­temet ,majd később Románia köz­­építkezésügyi minisztereként műkö­dött. Hazánk mérnökei és techni­kusai első szakmai egyesületének megalapítása is az ő nevéhez fű­ződik. Alexandra Orascut joggal tartot­ták a múlt század legjelesebb ro­mán műépítészének , számos mo­numentális épületet alkotott Bu­karestben, Iasiban, Konstancán és Ploiestien, amelyek közös jellemvo­nása a méretek harmonikus össz­hangja, és az egyszerű keresetlen stílus. Az 1885—1892 időszakban, mint a Bukaresti Egyetem rektora, az egye­temi ifjúság magasztos törekvéseit támogatva, a főiskolások és más haladó értelmiségiek egy csoportjá­val együtt megalapította Az összes románok kulturális egységéért Li­gát, amely díszelnökévé választotta. Életének utolsó éveiben, a fiatal énítésznemzedék kiemelkedő kép­viselőivel — mint Ion Mincu, Al. Sávulescu, J. Socolescu — megala­pította a román műépítészek társa­ságát, amely elnökévé választotta, valamint országunk első műépíté­­szeti főiskoláját ,amelyből fokoza­tos átalakulások után az ország fő­városának Műépítészeti Intézete fej­lődött ki. A műépítész és matematikus, a hazafi és a tudós Alexandra Oras­cu — Gheorghe Lazar, Petrache Poenara és a román iskola más megalapítói úttörő hagyományának követője és folytatója — 1894 de­cember 16-án hunyt el. Magasfokú emberi-erkölcsi tulajdonságai révén Alexandra Orascut Románia múlt­századbeli történetének egyik ki­emelkedő, jeles képviselőjeként tartják számon. Șerban Orascu mérnök, a Fémipari Üzemeket és Fel­szereléseket Tervező Intézet dokumentációs hivatalának vezetője Az I—IV. kategóriában korlátlan mennyiségben sorsolnak ki Renault 16, Skoda 1000 MB , Fiat 850 és Trabant 601 típusú sze­mélygépkocsit. Az V. VI. kategóriában sorshúzás útján 10 sze­mélygépkocsit sorsolnak ki, éspedig 2 Renault 16, 2 Fiat 1300, 2 Skoda 1000 MB, 2 Fiat 850, és 2 Trabant 601 típusú autót. Tízszer egymás után húznak ki egyenként 9 számot 49-ből, ösz­­szesen tehát 90 számot húznak ki. 30 lejjel benevezhet mind a tíz húzásra. A szelvények árusításá­nak utolsó napja 1967 augusztus 5. szombat. kí I-mUli !e mßWß %feilÄS- - vv,■ íi- Í’Í SKODA M B1000 fÍat8°° m PRCNO MN TRABANT 601 W EXPRESSZI j . ^|Bi|

Next