Előre, 1967. december (21. évfolyam, 6243-6269. szám)

1967-12-01 / 6243. szám

XXI. évfolyam 6243 sz. 4 oldal ára 25 iráni 1967 dec. I., péntek Ha nagyon hirtelen hal meg va­laki, távol —, a hír hallatán első döbbent érzéseim közt uralkodik az, hogy „és nem is láthatom töb­bet.” Kedves színhelyek eltűnése, olyan színhelyeké, melyek teljes értékű tartozékai életünknek, fel­ér a drága ismerős halálával. En­gem így ért a hír — az örömhír, melyet számomra ürömmel ve­gyített az emlékeimhez való ra­­­­aszkodos­t a nagy átalakulások szepette átalakul szülővárosom régi főtere, és már el sem búcsúz­hatom eddigi arcától. Az újság­ból olvastam, szinte véletlenül, napok múlva a hírt s azt is, hogy már meg is kezdődtek az átalakí­tási munkálatok, lezárták a for­galmat, árkok és csatornák szelik keresztül-kasul, és mire lebontják a palánkokat, már újult képe és megmásított hangulata sugárzik arra, aki rápillant. Az ország egyes pontjai többet változnak mostanában egy-két esztendő alatt, mint azelőtt egy­két évszázad alatt. Az ész azon­nal elfogadja, de ez az újult kép az, ami elégiával tölt el, mert számomra pótolhatatlan veszte­séget is jelez. Mint a csupán egyetlen pél­dányban készült fénykép, olyan egyszeri és pótolhatatlan szerin­tem és számomra szülőföldem bármelyik sarkának látványa, gyermekkorom óta érintetlen ál­lapota. Mert őriz valamit, valami- LÁSZLÓFFY ALADÁR Főtér, elégiával igen m értéket, mely megfoghatatlan, megfogalmazhatatlan, mely nincs kapcsolatban eseménnyel, s éppen ezért nem is maradt meg konkré­tan és nem is hívható elő mással, csupán azzal, hogy ha hirtelen rápillantok egy épületre, egy utca­­torkollatból a város esti pillana­tára , megüt egy hasonló han­gulat, egy névtelen gyermekkori este. így is szabad emlékezni a kerek és értelmes emlékeken túl, ez is szabályos része a szülőföld iránti ragaszkodásnak. Ezt fenyegeti most az átalakí­tás, ezért omlik konzervatív elé­giába bennem az első pillanat­ban a felfogott újság. Persze, ha jól utánagondolok, erőtlen és nagyon is történelmiet­len állapot ez, lelki négykézlábra állás — tudom, alaposan tudom az eszemmel. Mert ugye én is már csak egy megváltoztatott képét kaptam Tordának, az örök, a ki tudja mióta mindig itt álló Potais­­sa-Tordának. Azt a képét, melyet a századforduló, a század első évtizedeinek világa elém terjeszt­hetett : Tessék ! Szokd meg, sze­resd meg és változtass rajta, ha tetszik. Mi sem láthattuk, de még nagyapáink sem láthatták a száz­öt­­ven-kétszáz évvel ezelőtti arcot, melyet éppen így megszoktak va­lakik. Mondják, hogy 1708-ban, miután a labancoktól való félel­mükben elmenekültek a tordaiak , csak hosszú hónapok múlva szállingózhattak vissza, a város puszta volt, s a főtéren (íme, a fő­tér egyik arca) akkora gaz tenyé­szett, hogy alig látszott ki belőle a gazdátlan legelésző marha. Aztán valamilyen volt a gyár előtti Torda is. A jellegzetes négy kémény előtti városkép. Mai ar­cához sajnálatosan hozzátapadó jellegzetesség a cementpor okozta szürkeség. A jövőben, úgy hab­­­szik, ez a kevésbé kellemes vonás is el fog tűnni. A városok elmúl­nak, a városok megszületnek. Kis emberszemek kameráiban néhány évtizedre rögződik a város képe — aztán velük együtt vész oda. Nem a történelmieket, —­a mások számára láthatatlan személyes műemlékeket siratom el én is, me­lyek úgyis velem együtt tűntek volna tova egyszer. Legyen hát Torda arca olyan mindig, mint az idő arca. Anyánk is megöregszik, városunk is fiata­lodjék. „...újult képe és megmásított hangulata sugárzik arra, aki rápillant...“ Torda „újult képéhez“, hangulatához szervesen hozzátartozik ez is : a vegyi üzem AZ RKP KB 1967 OKTÓBER 5­61 PLENÁRISA DOKUMENTUMAINAK MEGVITATÁSA VÁROSAINK ÉS FALVAINK ÉPÍTÉSZETI ARCULATA Írta CORNEL FLOREA, Diva város főépítésze Korunk építészeinek egyik legna­gyobb feladata arra irányul, hogy vá­rosaink és falvaink építészeti arcula­tát viharos ütemű fejlődésünknek megfelelő színvonalra emeljék. Ez a fejlődés olyan mérvű, amely legmeré­szebb álmunkat is meghaladja, s ter­mészetes, hogy felcsigázza építészeink alkotó fantáziáját. A IX. pártkong­resszus szellemében hozott intézkedé­sek ragyogó célkitűzései között szere­pel egyebek között a falvak szisz­­tematizálása, rendezése is. Ez esetben olyan eredeti, tudományosan átgon­dolt falurendezési terv végrehajtásá­ról van szó, amelynek elképzelésében, kivitelezésében benne kell hogy le­gyen a tervező és kivitelező szenve­délye, magas színvonalú szakmai tu­dása, egyénisége. Közismert tény, hogy ötéves ter­vünk során városon mintegy 300 000, faluhelyen félmillió lakás épül. Ezek­nek az épületeknek nemzedékeket kell kiszolgálniuk, legalább 40—100 évig kell állniuk majd, tehát koránt­sem mindegy, hová, mit és hogyan építünk. A világ építészei ma már egyetér­tenek abban, hogy az épület-, város- és falutervezésnek tükröznie kell az illető nemzet jellegét, hagyományait, nemzedékek során kialakult stílusát, kényelmi igényeit. A helyi, jellegzetes építészeti stílus kialakítása, annak a mai szocialista korszak kényelmi igényeihez való ala­kítása hallatlanul tágas szakmai tu­dást, helyi ismeretet, találékonyságot, fejlett műszaki, valamint gazdasági érzéket követel ahhoz, hogy az illető falunak meglegyen az egyénisége, tükrözze a hagyományokat és szerve­sen illeszkedjen bele a természetes környezetbe. Csakhogy sok más kér­dést is meg kell oldani, nevezetesen az egyes épületek helyének kiválasz­tását, a zavartalan közlekedési lehető­ségek biztosítását, a villamosítás, csa­tornázás, vízvezeték, vagyis a közmű­vesítés problémáit, a várható jövő fejlődés perspektíváit, s mindezt úgy, hogy ne menjen a községrendezés az egységesen kialakult stílus rovására, az egész harmonikusan illeszkedjék bele a már meglévő épületek (iskolák, művelődési házak, áruházak, gazda­sági épületek stb.) összképébe. A tér­beli eloszlás, a gazdaságossági meg­gondolások mind olyan tényezők, a­­melyeket a falurendezésnél nemcsak, hogy figyelembe kell venni, hanem elsőrendű tényezőkként kell kezelni. A kulturális forradalom, a paraszt­ság életszínvonalának emelkedése, az igények minden irányban tapasz­talható növekedése, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek megszilárdulá­sa és jövő fejlődése mindmegannyi tényező, amelyet az építész-tervező­nek figyelembe kell vennie és előre kell látnia a további fejlődés irányát, mértékét. Falvainkon az új, szocialista viszo­nyok már az építkezésben is kezde­nek tükröződni és kezdenek a régi fölé nőni. Ezt a fejlődést azonban szerve­zetten kell irányítani, alakítani. Ezért nyernek különleges fontosságot a fa­lurendezéssel kapcsolatos pártdoku­mentumok, amelyeknek valóra váltása tervező építészeink részéről nagyon elmélyült előtanulmányokat követel ahhoz, hogy a falvak rendezésének terveit a sok mellékkörülmény szem­­meltartásával minden szempontból ki­fogástalanul lehessen valóra váltani. A falurendezés problémája hazánk­ban viszonylag új, ezért mélyreható, alapos szociológiai, gazdasági tanul­mányozásnak kell a tervezést meg­előznie, hiszen a művészi, néprajzi el­képzeléseket egyeztetni kell a helyi la­kosság mai és jövőbeni társadalmi, gazdasági és kulturális jellegű igé­nyeivel. A falutervezést nem lehet sablonizálni. Minden helységnek meg­vannak a jellegzetes természeti vi­szonyai, környezete, kialakult építé­szeti stílusa, meghatározott fejlődési iránya és üteme, ízlése, igénye, s e sok tényező közül egyiket sem lehet és nem is szabad figyelmen kívül hagyni. Műépítészeink, építőink hatalmas tapasztalatra tettek szert az elmúlt két évtized városépítészete során, bő­séges alkalmuk nyílt az eredmények és hibák felmérésére, s ez nem kevés. Most ezt az óriási tapasztalatot hasz­nálják fel a falurendezésben. A város­építés során elért eredmények arra biztatnak, hogy ezen az új területen, a falurendezés terén még fokozottabb mértékben érvényesül a műépítészek alkotó képzelőereje, hosszas gyakor­lattal szerzett szakmai tudása, művé­szi érzéke. ­ilág proletári/élzesüljetek! ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG NÉPTANÁCSAINAK LAPJA Eltérítik a Doftana folyó vizét Paltinánál, a Prahova és az alsó Ialomita hidrográfiai medencéinek komplex rendezését végző munka­telepen befejezték az ez évre elő­irányzott építkezéseket. Nemrég megkezdték annak a tárnának a vá­­jását, amellyel eltérítik a Doftana folyó vizét, hogy fel lehessen épí­teni a völgyzárógátat. A fő bukó­akna betonozásának és a nagy tel­jesítőképességű to­ronypálya-daru alapozásának munkálatai jóval meg­előzték a grafikonokat, ami lehe­tővé teszi a gátépítés gyorsulását. Bekapcsolták már az építőtelep vil­­lamosenergia-ellátását biztosító vo­nalat és átadták a használatnak a Telega-Paltinu 12 kilométeres utat, amelyen az építőtelephez szüksé­ges anyagokat fogják szállítani. (Agerpres) SPORT Az év mérkőzése előtt Az elmúlt esztendőkben a rögbi­sport hódolói nem panaszkodhattak, számos és igen jó nemzetközi mér­kőzést láthattak, klubcsapataink, válogatottjaink is gyakrabban utaz­tak külföldre bajnoki és barátságos találkozókra. Bajnokcsapataink min­den esztendőben részt vesznek az Európa Kupa tornán, amelyet már néhányszor meg is nyertek. A tétre menő és barátságos mérkőzések kö­zül azonban minden esztendőben ki­emelkedik a már hagyományossá vált Románia—Franciaország talál­kozó, amely a látványosság mellett kitűnő alkalom szakembereinknek, hogy lemérjék rögbi­sportunk érté­két. Ebben az esztendőben az „év mér­kőzését“ december 10-én Nantes-ban vívja válogatottunk a francia 15 ellen. A találkozóra, mint minden esztendőben, szorgalmasan készültek a fiúk. Számtalan edző- és hivatalos barátságos mérkőzést vívtak. Ezek közül megemlíthetjük az NSZK el­leni nagyarányú győzelmet, a fővá­ros és a vidék csapatainak találko­zóját, valamint a tegnapi edző mér­kőzést, amely egyben az utolsó a francia-román összecsapás előtt. A szakemberek véleménye szerint, a csapat jó formában van, nem vall szégyent Nantes-ban. A francia válogatott is szorgal­masan készült a találkozóra, ame­lyet ráadásul nagy tétre menő hiva­talos találkozó előzött meg : a Fran­ciaország—Új-Zéland mérkőzés, a­­mely a sziget­ország válogatottjának nag­yarányú győzelmével végződött (Munkatársunktól) ★ A vendégek 21—15 arányú győ­zelmével végződött Franciaország — Új-Zéland rögbi mérkőzést kom­mentálva a FRANCE PRESSE szer­kesztője többek között ezt írja : „A várt csoda nem következett be. A Colombes stadionban a francia csa­pat bátor és kitűnő támadásai el­lenére sem tudta megszakítani az új-zélandiak európai sikersorozatát. A vendégek az egész mérkőzés ide­je alatt fölényben voltak, s a fran­ (Folytatása a 3. oldalon) AZ ISKOLA RANGJA Ismerünk iskolákat, melyeknek mintha különös erejű fényük volna az iskolák kultúra-kisugárzásában, s amelyek, mint általában az erős fényforrások , kitűnnek a többi közül, magukra vonják az emberek figyelmét. Szélesebb körben tudnak róluk az emberek, számon tartják, hogy ez és ez itt végzett, ebben az iskolában, vagy itt tanított hajda­nán. A szülő büszke, hogy gyer­mekét ilyen iskolába járatja, s a tanítványok is egy életen át hálá­san emlékeznek az útnak indító alma mater-re. Egyszóval: vannak iskolák, melyeket a köztudat kie­melkedő ranggal ruház fel. Mit is jelent tulajdonképpen az iskola rangja ? Aradon, ebben a nevezetes iparvárosban, a Ion Sla­­vici líceum évek — s mondhatni: év­tizedek — óta tartja a kivívott ran­got. Régi iskola, gazdag tradíciók­kal , sok párhuzamos osztállyal, nappali és esti tagozatán, a román és magyar tannyelvű osztályokban jóval több, mint ezer diákkal. Nos, erről az iskoláról általában tudják Aradon: érettségizett tanu­lóinak 70—80 százaléka szinte évi rendszerességgel bejut az egyetemek­re, főiskolákra, felsőfokú műszaki intézetekbe. Alsó tagozatáról, a 8. osztályból a végzettek 85 százalé­ka került be az idén a középisko­lákba. S említsük még meg, nem pusztán kuriózumként: az igazga­tóság számítása szerint a tanulók szüleinek mintegy negyede idejárt valamikor iskolába. Mit jelent ez ? Alighanem sok szeretetet és bizal­mat. És az is érdekes, hogy milyen sok ebben a tantestületben a tanár­rá lett, egykori Slavici líceumi ta­nítvány. Hogyan szerez egy iskola különös tekintélyt, kiemelkedő szellemi s erkölcsi tartást ? Van-e egyáltalán, s ha igen, mi a rangos iskolák tit­ka ? Ioan Antone, a Slavici líceum igazgatója, a következőképpen véle­kedik a kérdésről: — Ahhoz, hogy egy iskola tekin­télyt teremtsen magának, minden évben konkrét tanulmányi eredmé­nyeket kell felmutatnia. Fontos szempont tehát a jó eredmények folytonossága. Mármost felmerül a kérdés, mi teremt ehhez előfelté­telt. Szerintem: az iskola szigorú belső fegyelme, minden tanerő nagy személyes felelősséggel végzett munkája. Mindennek legyen meg a maga helye és ideje, mindenki tud­ja a maga személyes felelősségét, tanár, diák, szülő egyaránt. Ez a közösségi fegyelem az alapja a jó eredményeknek. Azt szoktuk halla­ni itt Aradon : hozzánk jönnek a jobb gyermekek. Mi inkább azt mondjuk , igyekszünk a gyerekeket öntudatos fegyelemre nevelni. S ha ez sikerül, nyert ügyünk van. — Véleményem szerint az iskola rangja, tekintélye elemi fokon ott kezdődik , hogyan tanítja egy tanár a rábízott tantárgyat — vallja Bera Zoltán számtantanár. — Az egyik iskolában érdekesebben, s így haté­konyabban. A másikban, egy másik tanár, kevésbé. Az előbbi iskolában a gyermeket jobban érdekli a tan­tárgy s többet tud fölmutatni, erre a szülő oda íratja többi gyermekét is, s tanárnak és iskolának híre megy. Bonyolultabb kérdés : hogyan taníthat egy tanár érdekesen ? Az azonban bizonyos: magának is mindig tanulnia kell ! E nélkül nem csak az érdekes, de egyáltalán a valamire való tanítás is elképzel­hetetlen. Ma nekem olyan fejezete­ket kell tanítanom a felsőbb osz­tályokban, melyekre nem készített, nem is készíthetett fel az egyetem, hiszen minden szaktudomány előre rohan. S a tanár nem maradhat el. Egy pillanatra sem, mert talán örökre pótolhatatlan veszteség éri. Nem csak őt, személyesen, hanem a tanulók nemzedékeit, melyeket Bölöni Sándor (Folytatása a 2. oldalon) REDACTIA @1 ADMINISTRATE ELŐRE SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA BUCURESTI — CASA SCINTEII Bukaresti tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18.03.02 Vidéki fiókszerkesztőségeink ( Kolozsvár­t str. Horea­ 6. tel. 1,15.35) , Brassó (str Neagoe Basarab 24. tel. 1,44.63), Marosvásárhely (Piata Trandafirilor 20. tel. 34.18) Nagybánya (str. Lenin 2. tel. 29.82­­ ; Nagyvárad (str. Litoralului 21. tel 1.45.43) Temesvár (Bd. 30 Decembrie 3. tel. 1.26.64); Szatmár (Piata Libertatii 1. tel. 22.12). Előfizetéseket, felvesznek a postahivatalok és levélkézbesítők. Előfizetési díj egy hónapra 6.50 lej, negyedévre 19.50 lej, félévre 39 lej, egy évre 78 lej. Apróhirdetéseket az ESIP reklámügynöksége útján veszünk fel (Agentia de Publicitate — ESIP, Bucuresti, str. Eforiei nr. 6, raionul V. I. Lenin). Téli táborok várják az iskolásokat (Munkatársunktól). — Közeledik az iskolások téli vakációja, a kellemes pihenés és szórakozás 18 napja. Az idei téli vakáció azonban még külön is készít egy meglepetést a tanulók­nak : országszerte megnyílnak — első ízben — a téli­ vakációs­ táborok pio­níroknak, és líceumi tanulóknak. Bánát tartományban Poneascán és Bobdán rendeznek be két tartományi téli tábort, Karánsebesen, Lippán, Nadrágon, Boksán és Orsován a hely­beli líceumok internátusai készülnek fel a táborozók fogadására. December 23-tól január 10-ig 350 bánáti­­profik­ és iskolás vakációzik ezekben a tá­borokban, ingyen, ugyanakkor —szin­tén teljesen díjtalanul — 500 bánáti iskolás vesz részt tartományi és or­­szágos kirándulásokon. AZ ORSZÁGOS AUTOMATA HÁLÓZATBA Nagybánya telefonközpontját is bekapcsolják. Az automata interur­­bán-beszélgetések — a tervek sze­rint előirányzott első szakaszban — Bukarest, Konstanca, Brassó és Nagybánya városában válnak lehe­tővé. Az automata telefonközpont immár Nagybányán is befejeződött, az előfizetők az említett városokkal közvetlen telefonkapcsolatba lép­hetnek. Automata­ központtal fog rendel­kezni Nagybánya legnagyobb üze­me is, a Gh. Gheorghiu-Dej fém- és vegyipari kombinát. (Munkatár­sunktól) Averell Harriman látogatása alkalmából Szerda reggel Averell Harriman, Lyndon Johnsonnak, az USA elnö­kének utazó nagykövete látogatást tett a fővárosban. Richard H. Davis, az USA buka­resti nagykövete délben ebédet a­­dott a vendég tiszteletére. Részt vettek: Ion Gheorghe Maurer, Románia Szocialista Köz­társaság Minisztertanácsának elnö­ke, Gheorghe Gaston Marin, a Mi­nisztertanács alelnöke, Gheorghe Cioara külkereskedelmi miniszter, George Macovescu, a külügyminisz­ter első helyettese, Vasile Sandru külügyminiszter-helyettes. Jelen voltak az utazó nagykövet kíséretében levő személyek. ★ Délután Averell Harriman el­utazott a fővárosból. A Baneasa repülőtérre, a vendé­get kikísérte Vasile Sandru külügy­miniszter-helyettes, valamint más hivatalos személyek és Richard H. Davis, az USA bukaresti nagykö­vete. (Agerpres) NEM TARTOZIK REÁM?! Nem tartozik reám ! Sokszor el­hangzik ez a kijelentés. Gyakran, a nyomaték kedvéért, még ezt is hozzá teszik : Nem én felelek érte ! Mindkettő azt jelenti : mosom a ke­zeméig De l­ehet-e mindig tisztára mosni ? Nem súlyosbítja-e a fele­­lősséget, a társadalmi felelősséget az a tény, hogy közbeléphettél vol­na, hogy megakadályozhattad vol­na a tettest, ha más felfogást val­lasz és gyakorolsz ? Ha csak egy kicsit is a magadénak érzed a más baját, ha szem előtt tartod a köz­érdekét ? F. M. kiskorú ügyét most tárgyal­ta az egyik Kolozs tartományi tör­vényszék. A per fővádlottja F. M. volt, de minden tette elkövetésekor legalább társadalmi törvényszék elé kellett volna állítani környeze­tének közömbösségét is, mert ma­gatartásával lehetővé tette, hogy F. M. mind nagyobbszabású lopá­sokat hajtson végre. Néhány hó­nappal ezelőtt a tömbház lépcső­­házából, ahol F. M. és családja la­kik, eltűnt néhány üveg tej. A tej­kihordó asszony hiába kereste a tettest, meg kellett fizetnie a kárt. Ugyanazon a napon F. M. becsen­getett a szomszéd tömbház lakói­hoz és tejet ajánlott nekik, literen­ként két tejért. Közben elmesélte, hogy szülei a vasgyárban dolgoz­nak (nem felel meg a valóságnak), ahonnan ingyen (!) kapnak tejet. A vásárlók nem sokat töprengtek, fi­zettek és örvendtek, hogy megspó­roltak néhány banit és az utat az üzletig. F. M., miután elcukrozta a szomszéd gyermekekkel a pénzt, újabb tettre szánta el magát. El­lopott otthonról néhány kiló szalon­nát s eladta a piacon. Gyorsan bo­nyolította le az üzletet, 10 lejt kért kilójáért. A kiskorú F. M. fel­bátorodva a sikeres ügyleten el­csente a szomszéd család lakásá­nak kulcsát, majd behatolt ottho­nukba és ellopott egy tergál szok­nyát. A ruhadarabot sikerült érté­kesítenie, azt mondotta a vevőnek, hogy ajándékba kapta. A szomszé­dok felismerték tulajdonukat, s fel­jelentést tettek, így került F. M. a törvényszék elé. Vajon hányszor le­hetett volna közben megállítani ? Miért nem értesítette senki sem a szülőket a tej- éb szalonnavásárlók közül? Nem tartozik reám ! Minél jobban erősíti valaki, annál biztosabb, hogy valamilyen kapcsolatban van a történtekkel, hogy igenis, köz­vetve, vagy közvetlenül, de felelős érte. — Én kérem nem akartam tudni a dologról, nem tartozott rám az ügy! — mondta a kolozsvári tör­vényszéken nemrég egy tanú, J. Márton. Az ügy, amelyben tanús­kodnia kellett a következő volt : C. Ilie anyagkezelő az ICRA raktárá­ból eltulajdonított 20 üveg félliteres konyakot, egy részét eladatta a 19- es számú Alimentara üzletben és a pénzt zsebrevágta. Kis lopás, nem nagy ügy — mondhatnánk. Jelen­tőssé az teszi, hogy sok ember tud­tával történt, hallgatásuk végső soron cinkosságot jelentett. A lo­pásra áldását adta az anyagkezelő közvetlen felettese, S. M., úgy­mond megsajnálta kollégáját (lel­tározáskor 961 lejjel terhelték meg a nála mutatkozó hiány miatt). A lopásról tudtak a raktárban dolgo­zók is — köztük a szóbanforgó ta­nú — a húszból nyolc üveg ko­nyakot közösen kortyolgattak el a vádlottal. A vállalat gépkocsiveze­tője előtt is ismert volt a lopás ténye, ugyanis kísérő lap nélkül vitte ki a tizenkét üveg konyakot és adta át a 19-es üzlet felelősé­nek, aki egy elárusítónőt is bevont az ügylet lebonyolításába. Ha ösz­­szeszámoljuk, legkevesebb tíz-tizen­öt ember tudott a lopásról, s ha közvetlenül nem is segítette a tol­vajt, de hallgatásával, végered­ményben, támogatta. Milyen talajon tenyészik és ter­jed miként a ragály a NEM TAR­TOZIK REAM­­ magatartás ? Marad­junk a fenti példánál ! A vizsgálat során kiderült : a lopás elkövetését az tette lehetővé, hogy az átvevő bizottság, amelynek minden egyes, a raktárba érkező láda felnyitása­kor és tartalmának átvételekor je­len kell lennie, ez esetben félmun­kát végzett, eltávozott, a ládák egy részének átvételét a raktár személyzetére bízta. Mindezt azok után tette, hogy az előzőleg megej­tett leltározásnál mind C. Iliénél, mind S. M.-nél hiányt állapítottak meg. A vállalatnál mutatkozó fele­lőtlenség a továbbiakban a sajná­lat álarcában jelentkezett. A válla­lat személyzeti osztálya a törvény­széknek adott véleményezésében így ír a lopást közvetlenül támo­gató S. M.-ről : „Szakmailag jól felkészült". Néhány sorral alább azután kiderül a jól fel­készült kereskedelmi alkalmazott­ról, hogy munkáját hanyagul vé­gezte, munkatársaival gorombásko­­dott és kétszer intésben is részesült. Szükséges-e még ezek után boncol­gatni, hogy mi tette lehetővé a lo­pás elkövetéséhez alkalmas lég­kör kialakulását, hogy miért bur­­jánozhatott el a munkaközösség­ben a közömbösség és a felelőt­lenség ? Válaszul az egyik ko­lozsvári szövetkezet példáját idéz­zük. A szövetkezet egyik rész­legén néhány ifjú megpróbálta az előző nap gyártott munkadara­bokat ismét beadni mint aznapi teljesítményét. A kollégák észrevet­ték a csalási kísérletet és megaka­dályozták az ifjakat a tett végre­hajtásában. A közösség elé állítot­ták és szigorúan figyelmeztették őket, rámutattak tettük erkölcste­lenségére, társadalomellenességére, jövőjükre való kihatására. A féltő szó hatott. Belátták hibájukat , az­óta tisztességes magatartással és munkával igyekeznek méltónak bi­zonyulni a jóindulatra, az előlege­zett bizalomra. Őket idejében meg­állították. Ehhez azonban az kell, hogy vál­laljuk az egymás iránti emberi fe­lelősség szép kötelességét, s töröl­jük szótárunkból és életfelfogásunk­ból a Nem tartozik reám­­­szerű mentséget. Igenis, ránk tartozik ! Kovács Erzsébet TÁVIRAT Őexcellenciája NUR AHMAD ETEMADI úrnak, Afganisztán miniszterelnökének KABUL Abból az alkalomból, hogy Excellenciádat kinevezték Afganisztán miniszterelnökévé, kivételes örömmel küldöm meleg üdvözletemet és legjobb kívánságaimat. Sikert kívánok az Excellenciádra bízott fennkölt hivatás betöltéséhez. Kifejezem azt a meggyőződésemet, hogy az országaink közötti együtt­működés előnyösen fejlődik, a két nép érdekében és a világbéke ügye érdekében. ION GHEORGHE MAURER, Románia Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnöke KÜLFÖLDRŐL JELENTIK Helycsere a brit kabinetben Londonból hivatalosan jelentet­ték, hogy változások történtek az angol kormányban. James Callag­han eddigi pénzügyminisztert be­lügyminiszterré, Roy Jenkins bel­ügyminisztert pedig pénzügyminisz­terré nevezték ki. ■ A kakaóérte­kezlet célja Az Egyesült Nemzetek genfi ka­kaóértekezletének célja egy olyan nemzetközi egyezmény kidolgozása, amely meggátolja a termelő orszá­gokra károsan kiható nagy árh­ul­­lámzást. Az összejövetelen 40­ or­szág képviselői vesznek részt. Kö­zöttük vannak a legfőbb kakaóter­melő országo­­, Brazília, Kameruín, Ghána,­­ Elefántcsontpart stb. kép­viselői. Nem először merül fel egy olyan egyezmény megkötése, amely elfo­gadható árakat állapítana meg mind az exportőrök, mind az im­portőrök számára. Ez a kérdés kü­lönösen élesen vetődik fel számos fejlődésben levő országban, ame­lyeknek sok kárt okoztak a nyugati importáló országok által rájuk kény­­szerí­tett alacsony árak. A tavalyi értekezleten nem tudták megoldani ezt a kérdést, mert az USA elle­nezte egy új egyezmény megkötését. Román felszólalás az ENSZ-közgyűlés gazda­sági bizottságában. (4. oldal)

Next